Page 28

KÖNYVESPOLC Kaposi Edit: A közelmúlt magyar tánctörténetének tükörcserepeiből A szeghalmi példa Hazánkban a néptáncegyütteseknél sok kal fi a ta labb táncág otthonai a tár sas tánc klu bok. De már ezek is „öreg sze nek”, már ők is „visszatekintenek”. Noha nem a legrégebbi, de máris negyedszázados a Szeghalmi Sárréti Társastáncklub. Ezen a címen kiadott dokumentumfüzetüket érdemes közelebbről is szemügyre venni. A klub alapítója, s máig is vezetője Sziliné Csáki Emília táncpedagógus. Ő ugyanúgy számon tartja minden növendékét, mint siófoki táncos kollégája. Az 1975-től 2000ig történt eseményekről a művelődési intézmények vezetőinek a művészeti nevelőmunkát méltató írásai és a segítségükre létrejött társadalmi alapítvány bankszámlája állít ki becsülendő bizonyítványt. De érdemes lenne országosan felmérni, vajon hány társastánc klub vizsgált hasonló kérdéseket, mint e jubileumi füzet két írása: „A táncklub szerepe Szeghalom és térsége kulturális életében” és „Az alapfokú Művészeti iskola”. Miért éppen ezeket emelem ki? Mert pár éve szomorúan tapasztalom, hogy a versenytánccal való magasabb szintű „foglalkozás” sok helyütt nem a közösségteremtő művészpedagógia útját járja. Inkább az individuumok, a táncokért, a motívumokért bel- és külföldön külön órákat, óradíjakat fizető párok ver seny zé sé ért fo lyik a „harc” egy más sal, vagy ta lán egy más ellen? Tisztelet a kivételnek! Szerencsére elsősorban a művelődési házakban folyó tanítás esetén nem ez a helyzet. Ezek közé tartozik Szeghalom is. Miben rejlik a titkuk? Javasoltam nekik, hogy küldjék el dokumentumfüzetüket az érdeklődő népművelőknek. Néhányat a titkukból elárulok én is: ... ha sikerül olyan sokoldalúan képzett lel kes, tehetséges, kitartó művészpedagógusra lelni, mint például Sziliné Csáki Emília ..., ha olyan folyamatos népművelői, szülői és társadalmi segítséget biztosítanak a nyugodt munkához, mint tették és teszik ezt Sárrét szép városában, akkor lehetséges máshol is ez a táncos csoda! Várjuk a magyar nép tánc e gyütte sek, tánc klu bok, hazai nemzetiségi cso por tok, s a határon túli magyar táncos kollektívák történeti anyagait, do ku men tu ma it, hogy közelmúltunk tánctörténeti „mikrokozmoszát” is jobban megismerhessük!

28

„Emlékek nélkül nemzetnek léte csak árnyék!” Eme szép gondolatot idézi Vörösmarty Mihálytól Kelemen István a Siófok néptánctörténete a kezdetektől napjainkig, 1933-1999 című könyvében.

Örömmel ol vas tam e lel ki is me re tes után já rás sal és ku ta tó mun ká val ké szí tett kiadványt. Példamutató ez a munka annak az útnak széleskörű ismertetésére és tanulságok levonására is, hogy századunk első harmadától napjainkig mekkora és milyen utat tett meg a magyar néptánc az újra-felfedezésétől a színpadi művészet legmagasabb szintjéig. A siófokiak úttörők vol tak mind a tár sa dal mi gyűj tés ben, mind a színpadra vitelben. Végigélték a hőskor és az ideológiák vitáit. Ezt a rögös, de sok dicsőséget, s főleg

életre szóló élményt adó utat nemcsak hiteles val lo má sok kal, do ku men tu mok kal, fényképekkel, de az ügyhöz méltó tűzzel, lel ke se dés sel és „min den meg dol go zott, megérdemelt elismerésért” harcolva mutatja be a szerző. Kelemen István az összes régi táncosukat megkereste, szólásra bírta. Valamennyien nem csak az if jú sá gu kat meg szé pí tő élményekről szólnak a dolgozatában, de arról az erkölcsi nevelő hatásról, a korán felkeltett lokálpatrióta és hazájukat szerető közösségi szellemről is, melyet ott kaptak, s mely egész életüket máig is átitatja. Ezúton köszönöm meg Ke le men Ist ván nak, hogy olyan tánc tör té ne ti adat pon to sí tás ra kész tet, amely ed dig elmaradt – pél dá ul az 1948-as gyulai Első Országos Néptánc Verseny esetén is. Pedig a gyulai versenyen való részvétel és a díjak olyan értékmérőt jelentettek sokáig, mint régen a lovaggá ütés. Az adatokban való zavart tetézi, hogy az 1948-as megyei és városi lapok például, ha saját körükből néptánccsoport, vagy szólista egyáltalán részt vett a versenyen, a helyezéstől függetlenül, mint első, második vagy harmadik díjas nyerteseket emlegették. Most Gyalog László gyulai koreográfusunkat kértem, küldje el lapunknak a helyben található korabeli dokumentum pontos adatait. Az viszont már a siófoki kiadványban bi zo nyí tott – a fo tó má so lat ban kö zölt dísz ok le vél lel –, hogy 1948-ban Gyu lán, a szó lis ta ka te gó ri á ban mutatott „kiváló teljesítményért” szerzőnk, Kelemen István díszoklevelet kapott. A siófoki csoporttal és a csoportért évek óta végzett munkája tükrében is el mond hat juk, hogy máig is méltó a kitüntetésre.

Kiszebáb égetés Pilisborosjenőn T. Asztalos Zoltán felvétele

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement