Page 26

Ég és Föld között Somogy Megyei Néptánc Antológia ‘99 Amikor a nagyatádi Szakképzõ Iskola fa lán meg pil lan tot tam az égi és földi tu li pán összekapcsolódását a teremtõ erõ révén bemutató óri ás ke rá mi át, azon nal egy gon do lat ke rí tett hatalmába: vajon a nép zenéjét és táncát vigyázó és nép sze rû sí tõ tán co sok, ha gyo mány õr zõk is ugyan ezt a sze re pet töl tik-e be a ha szon el vû, fogyasztásra koncentráló mindennapjaink és a szellemi-lelki felemelkedést jelentõ ünnepnapok között? Hiszen példát mutatnak, erkölcsi értékeket közvetítenek, amikor öreget s fiatalt együtt látunk Já nos-napot kö szön te ni, bet le he mest ját sza ni, viccelõdve mulatozni. A buzsáki hagyományõrzõk szép pél dát mutattak, amikor a „Lucától újévig” tartó idõszak szokásait felelevenítve az Úrjézus születésének napját idézték fel, hogy „a szeretet megmaradjon a család minden tagjában”. Az országhatár közelségét jelezte, hogy egy imát horvátul is elmondtak az idõsebbek, bizonyítva, hogy a nemzetiségek közötti nyelvi és kulturális problémák a nép körében ismeretlenek, csak politikai és gazdasági érdekek gerjesztenek azokból ellentéteket. A Nagyatádi Városi Mûvelõdési Ház december 4-én ebben a szellemben adott otthont az elsõ néptánc válogatásnak, melyen Somogy megye együttesei idei legjobb koreográfiáikat mutathatták be. A nyolc csoport tizenhat mûsorszámára oly sokan voltak kíváncsiak, hogy néhány nézõ még azt is vállalta, hogy állva vagy a lépcsõn ülve nézze végig a színvonalas produkciókat. Jó érzés volt hallgatni a mûsorvezetõk tagolt beszédét, szép kiejtését, mely sajnos az országos mé di u mok ban rit ka ság nak szá mít. Tõlük tudhattuk meg, hogy a megyében 4000 néptáncost tartanak számon, köztük az idén 50 éves Somogy Táncegyüttes tagjait, akik alaposan ki is vették részüket a gálamûsorból. A hagyományõrzés, a néptánc közösségteremtõ erejét mindenki elismeri: a paraszti életforma szerves részét képezõ szokások, ünnepek, táncalkalmak mind-mind a falu, a kisközösségek és a család összetartozását erõsítették és erõsítik ma is. Ez a kohéziós erõ oly nagy, hogy még a városi életet élõket is magával tudja ragadni néhány órára – ezt bizonyította, hogy az egyes táncjelenetek után szüntelenül felcsattanó vastaps köszöntött minden produkciót. Elsõként a buzsáki hagyományõrzõket, akik Jánosuk köszöntéseképpen „kövidinkát hoztak a János-hegyrõl”, és – noha Jánosuknak nincsen bajsza –, azt kívánták neki, hogy disznainak legyen sok malaca. A fiatalokból álló lengyeltóti Ördöngõs Táncegyüttes mezõségi rendjében érdekes volt látni a sûrû magyart táncoló két sor eltérõ figurázását, és a dra ma ti kai lag vá rat lan las sí tott lezárását. Reméljük, hogy a dél-alföldi táncukba több dinamika kerül majd, ahogy a ma még serkenõ bajuszok meg fér fi a sod nak. Ta lán ér de mes lenne ka la pot adni az egyik legtehetségesebb táncosuk fejére, mivel a túl rövid hajviselet szokatlan az autentikus táncprodukciókban, így magáról a táncról tereli el a figyelmet. A következõkben a Somogyjádi Mûvészeti Iskola tánccsoportja a táncosai alkatához jól illõ délalföldi és szatmári táncokat mutatott be. Dicséret illeti õket a látványos produkcióért.

26

A siófoki Balaton Táncegyüttes lendületes, dél szlá vos elemeket is fel hasz ná ló moldvai körtáncokat adott elõ, melyeken érzõdött, hogy a ko re og rá fi át a ro má ni ai rend szer vál tás elõt ti elzártság hõskori gyûjtéseinek anyagaiból készítették. A marossárpataki táncrenddel – a csárdás, a verbunk, a forduló és a cigánycsárdás – viszont egy mai sárpataki és vajdaszentiványi esküvõn is nagy sikert aratnának. A kaposvári Együd Árpád Mûvészeti Iskola Néptáncstúdiója egy fiú táncpróba ötletes bemutatásával alkalmat teremtett arra, hogy bemutassa: tagjai mesterei a botolónak és autentikusan ismerik a cigánytáncot (még ha a december eleji idõjárásnak köszönhetõen fehér bõrû legények járják is). A fiúk a mezõségi rendben is bizonyították, hogy tudnak „vezetni”. Így irigylésre méltó dolguk volt a lányoknak, hiszen – a példakép Somogy Táncegyüttes lányaihoz hasonlóan – már tizenévesen átadhatták magukat a színpadon az önfeledt tánc örömének. A Karád Táncegyüttestõl somogyi tán cokat lát hat tunk, méghozzá öt „pi ci ke” leányka bevonásával, akik az üveges tánc során még csak a kezükben szorongatták a pár év múlva majd a fejükre felkerülõ üveget. A kanásztánc és a mezõségi blokk is hangulatosra sikerült. A marcali Baglas Néptánc Egyesület négyessel induló mezõségi rendet mutatott be, az érettebb férfiak vidám és ízes táncával. A szünet után tõlük is „hazai anyagnak” számító somogyit táncoltak. A jubiláló kaposvári Somogy Tánc együt tes koreográfiái jelentették a mûsor fénypontját. A centei táncok során zakóba-kalapba öltözött férfiemberek és polgári ruhás, egyszerû kendõs asszonyok járták el a mezõségi falu jellegzetes figuráit. A berzencei lakodalmas zenei kíséretében a kontrát idõnként felváltotta a harmónium, és a közönség láthatta, hogy a „székkel” is lehet eszközös táncot járni – méghozzá nagyon vidáman. Az együttes a legnagyobb meglepetést azonban Sára Ferenc „Belülrõl izzó tûz” címû koreográfiájával okozta. A Sepsiszentgyörgy melletti Örkõ cigányainak teniszsapkában, melegítõben, ut cai ru há ban be mu ta tott csingerálása va ló di hangulatot tükrözött: talán meglepõnek tûnik, de Kelet-Erdély cigánylakta vidékein már nem szokás a viselet hordása a táncalkalmakkor. A román legényes aszimmetrikus ritmusa és virtuóz elõadása pedig igazi csemegeként szolgált a magyar tájegységek táncaihoz szokott nagyatádi közönségnek. Köszönet jár még a zenekaroknak: a több együttest is derekasan végigkísérõ Somogy Népzenei Együttesnek és Pejkó zenekarnak, a Timbura és Tátorján zenekaroknak, a buzsáki zenészeknek. Remélhetõleg jövõre is eljönnek az 1983-ban várossá vált Nagyatádra és a táncosokkal együtt segítenek valamit megõrizni népi hagyományainkból a 24. órában, mert Nagyatád jövõre is szeretettel elvárja a táncosokat és a zenészeket. A 2000-es II. Somogy Megyei Néptánc Antológiáig pedig a nagyatádi fõutca egyik házán lévõ egyszerû 24-es osztású napóra Holddal díszített utolsó órája figyelmeztessen erre a nemes ígéretre minden arra elsétáló nagyatádit! Záhonyi András

folkMAGazin

A. 1/ a. A kalapom fekete b. Kolozsvári kaszárnya c. Édesanyám a kendõm... (népies mûdal) d. Erdõben, erdõben e. Kaszárnya, kaszárnya 2. De szépen szól a buzai nagyharang 3. Kimegyek a zöld erdõbe 4/ a. Mikor én legény voltam... b. Muszka 5. Ha felmegyek Kolozsvárra B. 1. Jó estét barna lány 2. Beragyognék hozzája 3. Így volt a mi idõnkben... 4/ a. Fekete felhõbõl esik az esõ b. Jobb lett volna, ha ne születtem volna c. Ablakidnál barna kislány... d. Csillagok, csillagok e. Felmásztam a kemencére 5. Õszirózsa ha leszakisztanálak... 6. Hallgató (népies mûdal) 7. Bádogozzák a buzai nagytornyot 8. Nóta és dzsessz (népies mûdal) 9. Töredékek Közremûködõ buzai énekesek: Eke Pétemé „Vrécsi Mari”, Takács Attiláné „Samu Anna”, Simon József, Simon Márton, Simon Ilona, Eke Péter, Takács Attila, Eke Ferencné, Balla Sándor Közremûködõ zenészek: „Miku” Ripa Alexandru és az Eszterlánc zenekar.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement