Page 18

Szatmári népzene az 1900-as évekből A Tükrös együttes új lemeze

Lemezünk célja minél több emberrel megismertetni és megszerettetni azt a zenei kultúrát, amely a XX. század java részében a Szatmárban élõ magyar ember életének szerves része volt, és amelyet mi is oly szívesen játszunk. Erre mulatott, erre búsult, ezt hallotta élete jelentõsebb eseményein. Ez volt számára A ZENE. Északkelet-Magyarország, ezen belül SzabolcsSzatmár megye sajátosan gazdag és különleges népzenei ha gyo má nyok kal ren del ke zett. A környéken muzsikáló cigányzenekarok mind a parasztságot, mind a közép- és kisnemesi dzsentri réteget kiszolgálták, hiszen a FelsõTisza-vidék társadalmi tagozódásában nem voltak éles határok. Az újabb tánc- és zenei divatokat az úri réteg igénye határozta meg és a parasztság õket igyekezett követni. A cigányzenészek – mint zenei közvetítõk – alkalmazkodtak ehhez a folklorizálódási folyamathoz, amelyben a mûzenei hatások (nyugati zenei stílus, reformkori magyar verbunkos zene) beágyazódtak a népzenébe. A környéken a cimbalmossal kiegészített vonósbanda vált tipikussá, sõt, egy-egy nagyobb bandában a klarinét vagy a tárogató is helyet kapott. A különbözõ igények alapján a cigányzenekarok változtatták felállásukat mind a létszám, mind a hangszerek tekintetében (a hegedû-brácsa duótól egészen a 7-8 fõs bandáig). A lemez címe némi magyarázatra szorul. Utalás arra, hogy ez a zenei világ mára már sajnos kiveszõfélben van, bár még ma is találunk olyan cigányzenészeket, akik ismerik (örökölték) a hagyományos szatmári zenét. Mivel erre a muzsikára az elmúlt 30-40 évben alaposan megcsappant az igény, mind a bandák száma, mind repertoárjuk lecsökkent. Pedig Szatmár vidéke híresen nagy cigányzenész-központ volt. A cím ugyanakkor arra is utal, hogy a lemez anyagának összeállításánál elsõsorban nem „tudományos szempontok” vezettek. Mi abba a zenei világba szerettünk bele, amit az 1900-as években Szabolcs-Szat már ban mu zsi ká ló cigányzenész-bandák játszottak. Emiatt a lemezen hallható zenei összeállítás meglehetõsen szubjektív: természetesen elõny ben ré sze sí tet tük a régiesebb stílusú, ér té ke sebb népdalokat, de nem hagyhattuk figyelmen kívül a zenekarok repertoárjának nagyobbik részét kitevõ népies mûdalokat sem. Idõnként ez utóbbiakból is elhangzik néhány (az általunk szebbeknek ítéltek közül), nyilván nem olyan arányban, ahogyan azt egy-egy falusi zenekar játszotta. Amit viszont a lehetõ legpontosabban megpróbáltunk elsajátítani, az a stílushû zenekari hangzás. Részben a hangszerösszetétel (he ge dû-terc prím-brácsa-cimbalom-bõgõ), részben a játékmód stílusa (glissando-s hegedûjáték, gazdag funkciós harmonizálás) miatt ez gyakran emlékeztet a mûzenét játszó városi cigányzenekarok hangzására, ezért kifejezetten fontosnak tartottuk érzékeltetni a két zenei stílus közötti különbséget. Mivel a falusi zene egyik alapvetõ funkciója a tánc alá muzsikálás volt, így a legjelentõsebb különbségnek a zenekar feszes ritmizálását, sodró erejû játékát tartjuk. A hegedû(k) kifinomult, technikás, de olykor szabadabb

18

A borítóterv Baranyai Júlia munkája

játéka alatt folyamatosan ott lüktet a brácsa-cimbalombõgõ által játszott, hangokban és ritmusban egységes kíséret. Ez óhatatlanul kiiktatja a nagy zenekari szüneteket, a túlzott mértékû lassítást vagy gyorsítást. A harmonizálás lényegesen fejlettebb, mint pl. Erdély számos vidékén, de egyszerûbb, mint a városi (vendéglátós) cigányzenekaroknál továbbfejlesztett – részben a jazz-bõl átvett, igen bonyolult – harmóniavilág. Az oly közkedvelt és énekelt rubato nóták, a „hallgatók” közül (melyeknek jelentõs része kacifántos, komponált mûdal) csak régi népdalokat választottunk. A lemez tánczenével indul (1. sáv), Szatmár legjellemzõbb új stílusú páros táncai a lassú- és friss csárdás. A folyamatban elhangzó dallamok a vidék legjellegzetesebb népdalai (Én Istenem, adjál esõt..., Hajnallik, hajnallik..., Bárcsak ez az éjszaka..., Szivárványos az ég alja...), melyekbõl a 2. és 4. dallam Felvidéken is közismert. Az összeállítást a nyírmadai Rózsa Ferenc, és a fábiánházai Gombos Zsigmond bandáival 1974-ben készült gyûjtések alapján játsszuk. A Varga István vezette szatmárököritói zenekar a környék egyik leghíresebb zenekara volt az 1900-as évek közepén, az õ játékuk alapján készült a következõ összeállítás (2. sáv). A Bujdosik az árva madár... szövegkezdetû népdal „különleges formájú és hangulatú dallam, valószínûleg egy latin himnuszdallam származéka” (Dobszay László). Felföldön is közismert, számos szöveg- és dallamváltozattal. A csárdásokat és a jellegzetes magyar verbunkot az ököritói zenészekkel 1968-ban és 1972-ben készült gyûjtések alapján tanultuk meg. A juhásznóták (3. sáv) a „juhászok életérõl és érzelmeirõl szóló, (...) tipikus férfinóták, így még a népdalok átlagánál is tartózkodóbbak és díszítetlenebbek” (Magyar Néprajzi Lexikon). Jellemzõik a természetközelség, gyakran panaszkodnak az idõjárás viszontagságaira, de olykor a szerelmi dalokkal fonódnak össze. Kelet-Magyarország legismertebb juhásznótája a Debrecennek van egy vize... szövegkezdetû, számtalan versszakkal ismert régi stílusú népdalunk. Az összeállításban hallható Juhászlegény, szegény juhászlegény... a múlt századi népies mûdalok egyik szép példája, Petõfi Sándor versére.

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement