Page 14

Csalóka az élet

A XI. Sepsiszentgyörgyi Népzene- és Néptánctalálkozóról A nagyközönség szinte semmit sem tud arról, hogy a fesztivál szombat délelõttjén a meghívott adatközlõkkel gyûjtéseket végeznek, gyak ran mos to ha kö rül mé nyek között. Pedig nélkülük nem állna a népzenészek és a táncosok rendelkezésére az a tiszta forrásból származó eredeti anyag, amelybõl merítve és azt színpadra alkalmazva hitelesen tudják bemutatni mûsorukban a paraszti hagyományokat, a magyar, a román, valamint a cigány tánckultúrát. Dicséret jár érte a Találkozó tíz évvel ezelõtti ki gon do ló i nak, Deák Gyulának és Kön czei Árpádnak, valamint munkatársaiknak. Tavaly elõször a gyermekeké volt a pénteki nap: a játszóház és a kézmûves mûhely csuházással, gyöngyfûzéssel, nemezeléssel várta az apróságokat. Majd a zsúfolásig megtelt nézõtér elõtt a Mûvészeti Lí ce um nép tánc ta go za ta, a Waldorf-iskola hatodikosai, a balánbányai Ördögborda gyermek táncegyüttes, a Fabatka gyerekzenészei és a Háromszék fiatal táncosai szerepeltek a sepsiszentgyörgyi kultúrpalota színpadán, végül táncház következett. A vendégek és az ifjú táncosok nagy örö mé re szombat dél elõtt a Há rom szék Állami Népi Együt tes tagjai mezõpaniti és vajdaszentiványi táncokat tanítottak. A sok nehéz figurát a zömmel iskolásokból álló tanulóközönség nagy figyelemmel gyorsan el tudta sajátítani – ez is bizonyítja, hogy a Háromszék utánpótlás-csoportjában és a textilipari iskola Fenyõcske néptáncegyüttesében magas színvonalú szakmai munka folyik. Az esti gálamûsor – melyet hajnalig tartó, tánctanítással is egybekötött mulatság követett a Belvedere vendéglõben – a ren dez vény csúcspontját jelentette. A négy adatközlõ csoport mûsorát a budapesti Bekecs együttes zenéje és a házigazda Háromszék együttes koreográfiái tették változatossá. A magyarországi Bekecs Marosmagyaróról Já nos-napi kö szön tõt ho zott magával, Majorosi Marianna énekével, aki 1994-ben a Népmûvészet Ifjú Mestere címet is elnyerte. Ezt követõen Nagy Zoltán, az együttes cimbalmosa szuggesztív elõadásában egy alföldi bordalt hallhattunk. Nagy tapsot kapott, amikor énekét pergõ ritmusban tamburán kísérte. Az ürmösiek bemutatását vezetõjük egy tömör mondattal kezdte: „adatokat hoztunk”. A hagyományõrzõk feladatát megfogalmazni egy fesztiválon talán még senkinek sem sikerült ennél lényegre törõbben. A legkésõbbi idõkben jobbágyosult õsi székely falu táncaiban polgári (szász), erdõvidéki, barcasági és kalotaszegi hatás is érvényesül. Táncrendjük – a beforgó, a „rendes” és a ricálós csárdás, a fordulók – a négylépetû, a nagylépetû és a „lapostetû” –, s a klarinéttal, harmonikával kiegészített zenekaruk nagy sikert aratott.

14

a ma sikeres menedzsereié. Valljuk be, szívünk mélyén sokan cserélnénk velük: elsõsorban, mert azt csinálhatják, amit igazán szeretnek. Ivácson László „Iván” másik koreográfiája, a „Gyimesi gondûzõ” a gyimesi emberek két arcára mutatott rá, a tánc és az ének nyelvén. A keservesek és a ropogtatásokkal tarkított mulatás, melybe az énekes Demeter Erika is bekapcsolódott, valamint a medvés tánc élethû képet adott a csángók nehéz életkörülményeir õl, szokásaikról. Orza Ca’lin székely-mezõségi táncanyaggal, Mezõpanit táncaival az emberélet õszutójára eljutott öregek emlékezését jelenítette meg. A petróleumlámpa fényénél az idõs pár lassú énekkel „beszélgetett”, megmutatva, hogy az elmúlt fiatalság szép napjaira öröm emlékezni. Az emlékképek meg is elevenedtek: a háttérben, magasított színpadon virtuóz széki és bonchidai figurákat láthatott a közönség. A „Nádasmentiek” – amely ugyancsak A vajdaszentiványihoz hasonló sárpataki táncrendet – verbunk, forduló, csárdás, Orza Ca’lin koreográfiája – a Kalotaszeg kekorcsos és cigánycsárdás – bemutató öt pár is leti partvidékén együtt élõ magyar, román, és méltán kapott egy-egy csokor virágot. A péterlaki cigány lakosság táncainak állított látványos emléket. A három paddal lezárt szûk térben zenészek méltó módon kísérték õket. A higanymozgású gernyeszegi fiatalok a jól érvényesült a három pár csárdása és a fiúk Csalóka zenekar Szászcsávást idézõ zenéjére virtuóz legényese. Bármilyen hihetetlen is, de elõ a dott virtuóz cigánytánca is nagy tapsot a három nemzetiség tagjai hajdanán eljártak ara tott. A tán co sok hûek maradtak roma egymás táncmulatságaira, példát adva a békés és hagyományaikhoz, mely szerint a fiúknak nem együttmûködõ egymás mellett élésre. Ami igaz, szabad tánc közben megérinteniük a lányokat. az igaz, ma is példát lehetne venni errõl... Technikailag kidolgozott, látványos Ez a vil lám gyors moz du la tok és a csábítás ellenére is teljes mértékben sikerült a Nefelejcs produkciókat láthattunk a Háromszék Népi Együttes elõadásában – dicséret illeti ezért az tagjainak! A nyárádselyei forgatóst Jánosi József az alkotókat és a táncosokat. Örömmel emlékeztünk erdélyi páros táncok királynõjének nevezte. A az elõzõ évi Fesztiválra készített „Pimpimpáré” koreográfus elragadtatásában egy többperces (legényes szvit a férfikar elõadásában) mosolyra kiselõadást kerekített a selyeiek bemutatásakor, fa kasz tó, mindent átható já té kos sá gá ra. A kiemelve a régi (forgatós) és az új (körcsárdás, feszített tempójú koreográfusi alkotómunkát verbunk) stílus egybekapcsolódását a selyei azonban képtelenség évekig a csúcson mûvelni táncrendben. Az elõbbi táncok mellett a régi – ezt jelzi, hogy az új mûsorszámokban feltûnt négyes, a gólya és a gyors forga tós is nagy néhány sablonszerû beállítás is. Ha a dialektika felõl próbáljuk megközelíteni sikert aratott. Forrai Mihály prímás – akinek mozgásszervi betegsége a magasabb fekvésû a táncprodukciókat, elmondhatjuk, hogy az hangok meg szó lal ta tá sa kor ugyan idõn ként ellentétek kettõssége (gyermekkor-felnõttkor, ne héz sé get okozott, de minden aka dályt fiatalság-öregség, keservesek-mulatozás) precíz, legyõzõ igyekezete és a táncosokkal együtt élõ kidolgozott és látványos részletekben mutatkozott hegedülése miatt csak dicséretet érdemel –, s az meg a koreográfiákban. Kívánjuk, hogy a végsõ õt kísérõ „csalókások” zenéje jól illett a selyeiek szintézis is mihamarább megmutatkozhasson az új mûsorban. Nem könnyû a koreográfusok szabad és örömteli táncához. dolga, hiszen nagyon magas a mérce: az Ábel és Koreográfiák Ivácson László „Párkapcsolatok” címû a Váróterem átütõ sikere után a Háromszéktõl a koreográfiája a Hol jársz, hová mész? alcímet szakma és a közönség is táncban megfogalmazott viseli. A szerelem mézédes fûszer, a gondtalan össze füg gõ gon do la to kat vár, melyek teljes gyermekkorból átvezet a szomorúan komoly képpé állnak össze. Talán érdemes lenne a felnõttek világába. A felnõtt táncosok örömmel kö vet ke zõ mûsor ter ve zé se kor vissza tér ni vedlettek vissza hófehér ruhás apróságokká, a hosszabb lé leg ze tû, egységes szer ke ze tû tapsikoltak, énekelték, hogy „minden madár táncszínházhoz, a millenniumi gálamûsorban társat választ” – ezzel is bizonyítva, hogy a pedig a hagyományõrzõket és a vendégeket mûvészek élete megélhetési nehézségeik ellenére ismét külön mûsorrészben szerepeltetni. Záhonyi András is közelebb áll az Aranykor boldogságához, mint

A címben megfogalmazott gondolat egé szen más értelmet ka pott a nép ze ne- és néptánc-seregszemle gá la mû so rá ban. A Háromszék Ál la mi Népi Együt test idén már nem az Üsz tü rü tagjai, ha nem azok a vajdasági zenészek kísérték – méghozzá kiválóan – akik ma az Udvarhely Táncmûhely „fõállású” ze né szei. Együt te sük – a Csa ló ka – hazájától 600 km-re, és új otthonától kö zel 100 km-re (több nyá ri néptánctáborral és koncerttel a háta mögött) ismét bizonyított: egy év alatt két profi együttesnél is megbízhatóan és elismerést kiérdemelve dolgozni csak ki emel ke dõ mun ka bí rás sal, te het ség gel és alá zat tal lehet.

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement