Page 12

Egy héten át csak vajdaszentiványit táncoltak… Tudósítás a III. Vajdaszentiványi Tánctáborból 1999. augusztus 15-22. között harmadik alkalommal találkoztak a vajdaszentiványi, a marossárpataki és mezõpaniti táncok szerelmesei a vajdaszentiványi népzenei és néptánctáborban.

A

645 „füstbõl” (házból) álló, nagy részben református falu a többi tábortól eltérõ módon szervezte meg a közel kétszáz ven dég fo ga dá sát és ellátását: az ét ke zés, az elszállásolás, az adminisztráció és a pénzügyek intézése a helyiek feladata és felelõssége volt, míg a magyarországi elõkészítõ munka és reklámozás, az oktatás és a szakmai háttér biztosítása, valamint a mûsor összeállítása a vajdaszentiványiakkal testvérvárosi kapcsolatban álló Zalaegerszegi Zala Táncegyüttesének tagjaira hárult. Ennek a munkamegosztásnak az eredménye meg is látszott a tábor hangulatán: a konyhások, a falu „dokija”, a polgármester, a vendégeket fogadó recepcionista, a kultúrházigazgató Mezõ Palkó István és a zalaegerszegi táncmesterek – Varga János „Bokszos”, Hajdú Flórián, Fitos Dezsõ, Antal Áron és párjaik – is végig bírták energiával és türelemmel a több száz vendég és közremûködõ kívánságainak teljesítését. Külön dicséret illeti a környékbeli zenészeket: Horváth Eleket, akinek Elekes nevû kocsmáját idén zárva találtuk, így a tavalyi, hajnalig tartó énekelgetések sajnos elmaradtak, valamint Hor váth Mihály prí mást, a tizenegy éves korától kontrázó péterlaki Lunka Albertet, Toni Árpádot, a virtuóz cimbalmost, Marton Lászlót, a Maros Mûvészegyüttes bõgõsét és Moldován H. Istvánt a Maros Együttesbõl, aki a hegedûsök oktatásába is besegített, valamint a Jurta együttes tagjait. A rendezõk hozzáállásának komolyságát bizonyítja, hogy az iskolában falumúzeumot rendeztek be a tábor idejére, ahol többek között megcsodálhattuk a fából készült szövõszéket, a motollát, fonógépet, tekerõt és a „vetüllõt” (vetélõt) is. Reméljük, hogy jövõre a népviseletekbõl is több kerül majd elõ a padlások mélyérõl és a bõvített anyagú kiállítás tovább öregbíti majd a táncáról és zenéjérõl híres Vajdaszentivány hírnevét. Bartha Zoltán, Vajdaszentivány fa lu mo nog rá fi á já nak elkészítõje megígérte, hogy minden segítséget megad ehhez a bõvítéshez. A tánctanítás színvonalát tovább emelte, hogy az adatközlõk – ez a szakmai berkekben használatos furcsa szó a helyi hagyományõrzõ táncosokat jelenti – végig jelen voltak az oktatásnál, s bemutatójukkal, észrevételeikkel segítették a vajdaszentiványi, mezõpaniti és marossárpataki táncok alaposabb elsajátítását. Külön köszönet érte Mezõ Palkó Istvánnak, Bartha Gergelynek, Székely Jánosnak és párjaiknak! A tábor végére már sokan megérezték a három oktatott tánc jel leg ze tes sé ge it, így a sárpatakiak kétszer visszafelé forgatását, a paniti táncnál a mezõségihez hasonló átvetõt és a lány balkezes forgatását, s a vajdaszentiványi táncrend egyedi forgatási sorozatait. Este leginkább a házigazdák táncát járták a táborlakók, mivel csak a haladó csoportban jutott idõ és energia a környezõ falvak táncaival való megismerkedésre. Engedtessék meg, hogy három apró hiányosságra is felhívjam a rende zõk figyelmét. Reméljük, hogy jövõ re az énektanításra nagyobb hangsúlyt sikerül majd fektetni, lesz elegendõ WC papír reggelente az illemhelyeken és az oktatást tizenöt percen belüli késéssel sikerül majd elkezdeni. A precizitáshoz szokott amerikai és holland vendégek számára szokatlannak számítottak az elõbb említett problémák. Ezek azonban nem rontottak a vajdaszentiványi táborról kialakult jó összképen: az Erdélyben megrendezett több mint tíz tánctábor közül az egyik leghangulatosabb, szakmailag a legtöbbet nyújtó és az ellátás színvonalában is kiemelkedõ táborban tölthettünk egy hetet Vajdaszentiványon. Remekül sikerült a Lopótök színtársulat „vajdaszentiványi cir ku sza”: Boka Gábor egyéni ötleteit ötszáz ember tapsa ju tal maz ta. A tánc pro duk ci ók iránt ér dek lõ dõk igényeit a

12

Maros Mûvészegyüttes és az Ordasok Táncegyüttes mûsora elégítette ki magas színvonalon. A kiváló prímás Zerkula János és felesége, Fikó Regina pedig igazi gyimesi zenét muzsikált a tábor vendégeinek. Jó ötletnek bizonyult, hogy szombat este helyett délutánra tették át a hagyományõrzõk bemutatóját. Így este jutott idõ a tábortûz körül megrendezett tombolahúzásra, melynek fõdíja egy kétszemélyes részvétel a 2000-es tánctáborban, a táncversenyre, melynek gyõzteseit babérkoszorúval jutalmazták és szekérrel vitték körbe a táborban, valamint a TÁNCOLÁSRA! Végezetül álljon itt egy rövid összefoglaló a gálamûsorról a néptánc iránt komolyabban érdeklõdõk számára. A mûsorból kiemelkedett a marossárpataki hagyományõrzõ csoport hét táncospárja, akik a verbunkot, a sebes fordulót, a csárdást, a korcsost és a cigánycsárdást is magas színvonalon mutatták be. Nagy kontrasztot jelentett az elõbbihez képest az õket követõ fiatal marosszentgyörgyi táncosok táncbeli összeszokatlansága és táncaik egysíkúsága. Reméljük, hogy a jövõ évi fesztiválon való részvétel lehetõsége további munkára sarkallja majd az Arany Kalász együttest. A nyárádmagyarósi lányok ügyes cséphadarós tánca a zenei kíséretet feldobó klarinét hangjára nagy elismerést váltott ki a közönségben – ezt az élményt még a kellemesen hamis hegedûjáték sem tudta csökkenteni. A kisfülpösi négy magyar táncospár magnózenére mutatta be „emlékkeresõ” táncát – programjuk végére szerencsére belejöttek és a fokozatosan eszükbe jutó figuráknak megörülve még mosolyra is fakadtak. Román táncostársaik viszont kiemelkedõt produkáltak: szakítva a román együtteseknél meg szo kott kö tött ko re og rá fi ai szerkezettel, él ve zet tel improvizálták végig mûsorukat. A Kolozs megyei Mocsról érkezett három román táncospár – az akasztósra és a magyar mezõségi csárdásra erõsen emlékeztetõ – tánca, valamint a balkezes prímás vezette profi zenekar még az ínyencek igényeit is teljes mértékben kielégítette. A mezõbándi fiataloknak azt kívánjuk, hogy jövõre sikerüljön di na mi ku sab bá tenni táncaik elõ adás mód ját. Viszont csak dicsérettel lehet beszélni énekesük ízes hangjáról. A mezõrücsi román népdalkórus virágcsokor – lengetéssel színesített éneke és tánca túl hosszúra sikeredett. Figyelemre méltó volt viszont az az udvariassági gesztus, hogy szólóénekesük egy magyar nótát is elénekelt, méghozzá magyarul. Többen meg je gyez ték, hogy a „Szép asszony nak urizálok…” nem so rol ha tó egyik falu népdalai közé sem, a cikk szerzõje azonban velük szemben inkább a közeledés és tiszteletadás tiszta szándékát vélte felfedezni ebben. A nyárádselyeiek improvizatív tánca is külön dicséretet ér de mel. Fel tû nõ volt, körtáncukban nem tulajdonítanak jelentõséget annak, hogy belsõ vagy külsõ lábbal kezdjék el a táncot. A többségükben cigány gernyeszegi fiatalok küküllõmenti hangulatot idézõ virtuóz tánca is nagy tapsot váltott ki, különösen négyéves szólistájuk produkciója ragadta magával a közönséget. Kár, hogy nem a táborban koncertezõ szászcsávási zenekar, hanem egy orgona-szaxofon-nagybõgõ összeállítású csapat húzta nekik a talpalávalót. A német táncokat bemutató marosvásárhelyi Nyi tott szívek együttes színes viseletei és akrobatikus körhinta-figurái zárták az estig eltartó programot. Vacsora utánra már csak a helyi hagyományõrzõk bemutatója maradt, amely alatt a kezdõ és középhaladó táncosok még egyszer átismételhették, mit is tanultak 1999-ben a vajdaszentiványi tánctáborban. Reméljük, hogy otthon is gyakorolni fogják és 2000-ben majd a haladó csoportban ismerkednek tovább a vajdaszentiványi tánc finomságaival.

folkMAGazin

Záhonyi András

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement