Issuu on Google+

16

SZÍNHÁZ – portré HÓGÖMBBE ZÁRT VALÓSÁG

Fidelio: Jól láttam, hogy ez az első Ibsened? Ónodi Eszter: Igen, ezt a darabot talán akkor lapozgat-

tam legutoljára, amikor a főiskolai felvételire készültem, hiszen az a fajta szerep, ami ott gyakran előkerül. De végül is nem tettem be a repertoáromba. A színpadon sem talált meg mostanáig, pedig több Ibsen is futott már a Katonában, mint a Hedda Gabler, A vadkacsa vagy A nép ellensége, ami jelenleg is repertoáron van. Most azonban Székely Kriszta rendező rám gondolt a szerep kapcsán. F: A maga idejében a darab botrányosnak számított a női egyenjogúsággal kapcsolatos kérdések kimondása miatt. Mitől képes ma hatásosan megszólalni? ÓE: El kell tolni a hangsúlyokat. Manapság a női egyenjogúságról beszélni nem akkora arculcsapás a társadalomnak, mint Ibsen idejében volt, hiszen ma már mindenhol találkozunk ezzel. A nőknek lehetőségük van az önmegvalósításra, és hogy döntést hozzanak a saját életükről. Az előadásban mi inkább arra fókuszálunk, mi történik akkor, ha egy hazugságokra épülő házasság annyira meginog, hogy tovább már nem tartható fenn, és lehullik a lepel. Az első rész zenei nyitánynak is tekinthető – valóban megjelenik a színpadon egy kamaszokból álló zenekar –, ezután megismerjük az előzményeket, és valójában csak a végére érkezünk meg igazán a darabba, amikor felszínre kerülnek a hazugságok. Ez az olvasat mindenki számára érvényes problémákat vet fel: mi van a látszat mögött, milyen szerepeket játszunk, és mi történik, ha már nem folytatható tovább a színlelés. F: A hétköznapi életben mennyire határoznak meg minket a ránk osztott szerepek? ÓE: A társadalom mindig komoly béklyót fon az emberek köré. Nóra a darab elején úgy áll előttünk, mintha a Született feleségekből lépett volna elő: tökéletes feleség és szerető családanya. Minden tekintetben megfelel annak a szerepnek, amit a férje előléptetésével hirtelen keletkező társadalmi státusz megkövetel. Aztán bekopogtat az ajtón a végzet, és Nóra – a fojtogató körülmények ellenére – végül letépi magáról a bilincset. F: Mikor jön el nála az a pont, ahonnan nincs visszaút? ÓE: Sokismeretlenes az egyenlet. Olyan pillanatában kapjuk el a családot, amikor mindenki a szokásosnál izgatottabb lelkiállapotban van, hiszen egy fantasztikus új élet kapujában állnak. Ekkor érkezik meg a zsaroló és a barátnő, akik elkezdik Nórát két oldalról összepréselni, egymásnak ellentmondó érdekek mentén befolyásolni, ráadásul egy régi barát érzelmi síkon hozza nehéz helyzetbe azzal, hogy megvallja neki a szerelmét, és hozzá azt, hogy meg fog halni. Ilyen mértékű terhet nem sokan bírnánk el. Aztán megtörténik a fordulat, és

fotó: Nánási Pál

ÓNODI ESZTER

Székely Kriszta rendezésében készül a Nóra a Katona József Színházban. Az Ibsen-dráma címszerepében Ónodi Eszter látható, akivel színlelésről és kitörésről beszélgettünk.

Nóra az addig tökéletesnek hitt férjet hirtelen kicsinyesnek, ócskának, önzőnek kezdi látni, amitől az annyira idegenné válik a számára, hogy nincs többé maradása. F: Nóra nemcsak a férjét, de a gyerekeit is hátrahagyja. Ezt a döntését hogyan értelmezed? ÓE: Szerencsére nem voltam még ilyen élethelyzetben, de talán pont azáltal, hogy nekem is van gyerekem, sok esetben tudok azonosulni vele, és apránként összeáll a mozaik. Bár azt hiszem, a civil életben sose tennék ilyet, de remélem, abban a pillanatban, amikor meg kell hoznom ezt a döntést a színpadon, hiteles leszek majd. F: Az Aranyélet című filmsorozatban ugyancsak egy olyan családanyát alakítasz, aki elhagyja a férjét és a gyerekeit. Mi lehet kettejükben a közös? ÓE: A látszatélet. Ebben a sorozatban is egy kívülről tökéletesnek tűnő családot látunk: budai villa, szép gyerekek, jól kereső férj, a feleségnek csak annyi a dolga, hogy megrendelje a pizzát, és összeegyeztesse a kozmetikust a fodrásszal. A kiindulási pont tehát azonos, a fő csapásirány azonban lényegesen eltér, és nekem kimondottan jól is esik most Nórát játszani. A darab első felében olyan, mintha egy pihe-puha hógömbben lennék, aztán jön a rock ’n’ roll. F: Neked volt már olyan, hogy ki kellett törnöd a hógömbödből? ÓE: Persze. Időnként jólesik visszagondolni erre a gondtalan létezésre, de ahogy az ember idősödik, egyre több szelete nyílik meg a világnak, és közben egyre súlyosabbá válik a valóság. Meg kell becsülni a hópelyheket, mert mindig eggyel kevesebb marad a gömbben. Várhegyi András

JURÁNYI PRODUKCIÓS KÖZÖSSÉGI INKUBÁTORHÁZ (1027 BUDAPEST, JURÁNYI U. 1-3.)

2017. JANUÁR 25., 26. (20 ÓRA) Jegyinfó és jegyrendelés: (+36 70) 777-2533, jegy@fugeprodukcio.hu, www.juranyihaz.hu

Az interjú bővebb változata a www.fidelio.hu oldalon olvasható. interticket


Fidelio januar 2017