Issuu on Google+

46

ZENÉS SZÍNHÁZ – ajánló, premier ÚJÉVI OPERETT GÁLA

Műsoron a legnagyobb operettslágerek, némi musicallel és operával fűszerezve. Ünnepel a világ! Zenés utazás a Budapesti Operettszínház sztárjaival az új év első napjának estéjén. A nagyszabású újévi gálán részletek hangzanak el A Csárdáskirálynőből, A Denevérből, A víg özvegyből, A mosoly országából, a Mágnás Miskából, a Lili bárónőből, a Marica grófnőből, a Cigányszerelemből, a Parasztbecsületből, a Gianni Schicchiből, illetve a Chicagóból, a West Side Storyból és a Mozart!-ból.

RICHARD WAGNER: A SZERELMI TILALOM

január 12. 19:00 Újszínház

A helyzetkomikumban bővelkedő és komoly etikai iránymutatással is bíró komédia ritka vendég a magyar színpadokon. Az idős és dúsgazdag pesti bankár válaszút elé állítja a fiát. Lehet belőle bankár, politikus, amit csak akar, és átad neki egy kisebb vagyont. Koromfi Árpád azonban inkább egy kastélyt szeretne vidéken, ahol elgazdálkodhat. Vásárol is egyet magának, rendkívül jutányosan – de ennek a nagy kedvezménynek ára van. A kastély új tulajdonosának meg kell tartania a személyzetet és a házban élő fiatal grófkisasszonyt. Koromfi a kastélyba érkezve kénytelen szembesülni vele: a személyzet egytől egyig gyengeelméjű.

Szabó Máté

január 12. 18:00 Erkel Színház

Große komische Oper – ritkán olvasni ezt egy Wagner-darab címe mellett műfaji meghatározásként. A nagy német zeneszerző életművében mindössze két vígoperát találunk: A nürnbergi mesterdalnokokat 1868-ból és A szerelmi tilalmat pályája elejéről. A szerző a darabhoz Shakespeare Szeget szeggel című komédiáját vette alapul, és azt nagymértékben átdolgozta. A téma azonban ugyanaz: az elfojtott vágyak és az álprüdéria kritikája komikus köntösben. A produkció a Kolozsvári Magyar Operával közös együttműködésben jött létre Szabó Máté rendezésében.

Alföldi Róbert

A BOLONDOK GRÓFJA

EÖTVÖS PÉTER: A SZERELEMRŐL ÉS MÁS DÉMONOKRÓL

fotó: Marco Borggreve

PREMIER

január 22. 19:00 Bábszínház

KABARÉ

Alföldi Róbert izgalmas rendezése decemberben újra látható a Budapest Bábszínházban. Európa közepén, egy nagyváros vigalmi negyedének kétes hírű romkocsmájában énekel Sally Bowles. Nagy színésznő szeretne lenni, és bízik abban, hogy egyszer a világhír még a szárnyára veszi. Cliff, az ígéretes fiatal író megismerni érkezik az életet e hazába. Barátkozni szeretne, és sokat dolgozni. Sally és Cliff találkoznak, és menthetetlenül egymásba szeretnek. Schneider kisasszony panziójában bútoroznak össze, közös jövőről álmodoznak, még vakon bíznak a véletlenben, és eközben nem veszik észre, hogy mi történik körülöttük.

január 27. 19:00 Magyar Állami Operaház

A szerző ötödik operája a Glyndebourne-i Fesztivál felkérésére, Gabriel García Márquez azonos című kisregénye alapján készült. Minden adott egy izgalmas színházi élményhez: a történet operaelemei (vallási intolerancia, démoni megszállottság és tiltott szerelem), Eötvös saját bevallása szerint is legdallamosabb műve, az elemzők által mágikusnak nevezett zene – mindezt pedig Silviu Purcărete, az Európa-szerte elismert román színházrendező állítja színpadra, akinek előadásait határozott színészvezetés és erőteljes képiség jellemzi.

47

A SZÍNEKBEN REJLIK A LÉNYEG

A szicíliai és ecuadori szülők gyermekeként Amerikában nevelkedett operaénekes, Charles Castronovo decemberben Puccini Bohémélet című operájában lépett fel a Magyar Állami Operaházban. Az énekes, bár rocksztárnak készült, később mégis az operát választotta. Erről, a nyelvek sokszínűségéről, Rodolfo karakteréről és szilveszteri szokásokról is beszélgettünk. Fidelio: Nem először énekel a Magyar Állami Operaházban. Emlékszik az első alkalomra? Charles Castronovo: Ha jól emlékszem, öt évvel ezelőtt léptem fel utoljára Magyarországon. Rövid időt töltöttem itt, két nap próba után két előadást adtunk a Traviatából. Most Rodolfóként állok színpadra a Bohém­ életben. Őszintén szólva ezt a szerepet sokkal jobban szeretem. F: Mikor énekelte először Rodolfo szerepét? CC: Mindig türelmes vagyok magammal, amikor új szerepekről van szó. Rodolfót 2005-ben formáltam meg először Detroitban. Az akkori felkészültségemhez képest sikeres vol az előadás, de úgy döntöttem, hogy egy időre pihentetem a szerepet. A következő alkalom 2009-ben volt, ekkor viszont már a berlini Stadtsopernben léptem fel, mára pedig úgy érzem, egyértelműen birtoklom a szerepet. F: Amerikában született olasz és ecuadori szülőktől. Hogyan került közel az opera műfajához? CC: Édesapám azt mondta, hogy gyerekként mindig lelkesített a zene és a tánc. Tizenhárom éves lehettem, amikor gitározni kezdtem. Különböző rockbandákban játszottam, még akkor is, amikor már operaénekesnek készültem. Egyszer a középiskolában Beatles-számokat énekeltünk a szünetben, amikor odajött az iskolai kórus vezetője, és azt mondta, be kellene állnom a kórusba. Én azt feleltem, hogy inkább rocksztár leszek. Erre azt válaszolta, gondoljam meg, mert jelenleg tizenhat lány jár a kórusba, és csak két fiú. Tudta, hogyan kell meggyőzni egy tizenévest. F: Ez a döntés sok mindenben hozhatott változást. CC: Az egyik kórustársamat nagyon érdekelte az opera, és kölcsönadott egy lemezt tenoráriákkal. Meghallgattam, romantikusnak találtam, és rögtön megpróbáltam mimikával utánozni az énekest. Felismertem, hogy ez való inkább nekem, sokkal tisztább és puhább volt a hangom, mint hogy rockot énekeljek. F: Az operák nyelvezetével kapcsolatosan jelentett valami előnyt, hogy olasz és spanyol felmenőkkel bír? CC: Az angol az anyanyelvem, mert New Yorkban születtem bevándorlócsaládban. Otthon persze beszéltünk olaszul, vagyis inkább szicíliai nyelven és spanyolul, de nem naponta, így egyiket sem beszélem tökéletesen. Sok énekes ért minden szót, de a lényeg szerintem a nyelvek színében rejlik – nekem ez segített, hogy közelebb kerüljek például az olasz operákhoz. F: Karrierjét Mozarttal kezdte, most mégis inkább az olasz opera a fő profilja. Többet szeretett volna?

CHARLES CASTRONOVO

január 1. 20:30 Budapesti Operettszínház

portré – ZENÉS SZÍNHÁZ

CC: Igen, de továbbra is éneklek Mozartot. Természetes úton találtak meg a bel canto karakterek, ugyanakkor azt mondhatom, hogy a francia repertoárban érzem magam a legjobban. Ezekben a művekben nem válnak el olyan élesen az érzelmes tenor és a hőstenor szerepek, inkább valamiféle egyensúly jellemzi a karaktereket. Az egyik álomszerepem például Werther, akiről tudom, hogy egyszer képes leszek elénekelni, ha viszont valamiért holnap már nem énekelhetnék, akkor azonnal Turiddut választanám a Parasztbecsületből. F: Ha ugyanazt a karaktert énekli estéről estére, mint Budapesten Rodolfót, hogyan viszonyul az egyes előadásokhoz? CC: Rodolfo nagyon becsületes karakter, akit természetesen kell játszani, és nem szükséges minden este valami újat mutatni. Az a fontos, hogy a szerep megérintse a hallgatóságot, hiszen egy nagyon őszinte emberről van szó, aki romantikus és humoros, a fináléban pedig előbújik belőle a felelősségérzet: megijed, mert szegény, és úgy érzi, nem képes gondoskodni a választottjáról. F: Hogyan tölti a karácsonyt és ünnepli az újévet? CC: Orosz feleségemtől két fiam van. Az oroszok számára nagyon fontos az újév megünneplése, szinte kötelező programot szervezni, az amerikaiakra ez annyira nem jellemző. Karácsonykor kibontjuk majd az ajándékokat családi körben, én pedig külön örülni fogok, hogy végre a saját ágyamban alhatok. Újévkor pedig otthon leszünk Los Angelesben, kimegyünk majd a városba a gyerekek nélkül, és ott várjuk 2017 első perceit. Ur Máté Az interjú bővebb változata a www.fidelio.hu oldalon olvasható.


Fidelio januar 2017