8
FÁY MIKLÓS
MENJÉL MÁR THE CHRISTA LUDWIG EDITION
Távol álljon tőlem mindenféle korfetisizmus, de az mégis csodálatos, hogy Christa Ludwig nemcsak él, de aktív, mesterkurzusokat tart, szidja az utódokat, ahogy illik. Ludwig rendületlenül élő legenda, például a Bernsteinnel közös felvételei okán. Meg a Karajannal közös felvételei miatt. Meg leginkább önmaga miatt, a hangja, a zenei intelligenciája, pompásan kiegyenlített pályája miatt. Oratóriumok, operák, dalok, mindenben a legmagasabb minőség, így most versenyezhetnek a kiadók, melyik tud izgalmasabb kompilációkat összeállítani a Ludwig-felvételekből. Anyag szerencsére van, egy napot is eltölthetünk akár Christa Ludwig hangjával kettesben. És nem lenne elfecsérelt idő. RAMPAGE – TOMBOLÁS
Egyszer meg akart rúgni az állatkert nőstény gorillája, így aztán tudom, hogy valóban létezik indokolatlan (vagy látszólag indokolatlan) agresszió a főemlősök között. De azért mégis furcsa, hogy van egy ilyen visszatérő elem King Kongtól napjainkig, hogy óriásira nőtt majmok abban lelik legfőbb örömüket, amikor összedönthetnek felhőkarcolókat. Vajon miért jó az nekik? Miért jó az nekünk, nézőknek? Egyszer adni kellene egy kamerát a majmoknak, hátha arról forgatnának, hogy szörnyűséges Dwayne Johnsonok behatolnak az élőhelyükre, kidöntik a fákat, zajonganak, és romba döntik a nyugalmas és szépséges világukat. Vagy ez nem is akció lenne, csak egyszerű dokumentumfilm?
JOHN MALKOVICH MENAHEM PRESSLER: CLAIRE DE LUNE
Csak kilencvennégy éves, előtte még az egész élet. Menahem Pressler ötven éven át volt a Beux Arts trió zongoristája, néha kidőltek mellőle a tagok, de jöttek újak, aztán 84 évesen úgy érezte, most már ideje váltani. Szólókarrierbe kezdett, a legnagyobb termekben a legjobb zenekarokkal lépett és lép föl, most pedig megjelent az első szólólemeze. Nyilván azért érdekes, mert ő az eleven múlt. Meg mert ő az eleven jelen, és remélhetőleg az eleven jövő is. Ha Debussyt nem is ismerhette, olyantól tanult, aki még Debussyvel beszélte meg a művek interpretációját. Olyanoknak játszik, akiknek Debussy éppolyan messze van, mint Monteverdi. Nekünk, bizony.
REPORT ON THE BLIND
fotó: Allan Warren
BERNSTEIN: A QUIET PLACE
Augusztusban lesz százéves Bernstein, de volt, aki már januárban bejelentette, hogy unja a körülötte lévő felhajtást. Több figyelem jut neki, mint a nagy komponistáknak, holott… Holott. Lehet. De Bernstein műveit tényleg nem ismerjük, csak a West Side Storyt. Ő maga meg biztosan azt szerette volna, ha úgy tekintünk rá, mint klasszikus komponistára, és nem musicalszerzőre. Lehet persze érvként azt is felhozni, hogy az ilyen igényű művei sajnos egyáltalán nem jelentősek, de ahhoz is jobb, ha legalább már hallottuk őket. Akkor majd újra elkezdhetünk vitatkozni. A magam részéről azt mondom majd: mit számít a zene egy emberhez képest? Vesszen az amerikai opera, éljen Bernstein.
FIDELIO.HU
Közremûködik az Óbudai Danubia Zenekar
Budapesti Kongresszusi Központ 2018. május 23. 19:30 óra Jegyvásárlás: jegy.hu
www.swissgart.com