önmagát szisztematikusan felszámoló társadalmi korpuszt – mutat be. Mintha – tekintve, hogy némiképp ismerem eddigi munkásságát (nem csak eddigi szakmáit, állásait, hanem megjelent és még meg nem jelentett munkáit is; van amelyik 10-15 éve íródott) – egy dologról beszélne mindvégig, évtizedeken át, egy témakört járva körül rengeteg megközelítés útján. Mintha ugyanarról a tendenciáról beszélne, csak végtelen variációs lehetőségek és körüljárhatóság (annak lehetőségei) szerint. Egy (Le Monde – kerek egész –) Világról beszél: sok formában, mint aki sok példát hoz egyetlen probléma – ha nem is azonnali – megoldása érdekében, de nem ülve tétlenül, mert arra – úgy tűnik – képtelen. Mint aki az American Dream (Amerikai Álom) immár nálunk is közkinccsé vált létélményében kimondaná, hogy az álomból nehezebb felébredni, mint a rémálom miatt. hogy a rémálom ébreszt fel, s az álomban benne lehet maradni, ott lehet rekedni – „a valóságon áthatol éber álmom” (Dobai Péter). Ezt sok sci-fi körüljárta már (Solaris, Total Recall, Truman Show, The Matrix, Thirteenth floor, Existence, Paprika, stb.). Találtam egy régi felolvasó-est meghívót, amin ez „az egy a téma, sok a fajtája” röviden így szól: (a grafika Erdődy munkája, a szöveget ellenben én követtem el, vannak már 4 éve is)
Többnyire érhető miről van tehát szó (a becsillagozott „Steampunk” egy szubkultúrát takar, ezt éreztem leginkább hozzá közel állónak – hogy azért, bár Szerző nem kedveli – adjak valami támpontot a meghívottaknak –, az ennek jelemzőiről szóló dokumentet mindjárt csatolom). Azonban az ”Antik-én” felszámolása nem szó szerint értendő. Inkább olyan értelemben van ez a kifejezés (idézőjelbe téve) értve, hogy az antikvitás (eszmény) korunkban az „újdonság erejével hatni” mániája miatt létrejött mesterséges-avittság-halmaz (a halmaz közös metszéspontjait szándékosan felszámolva, mert a tömegnek derogál a műveltség) felismerése után / (e)miatt át kell konvertálni, felismerhető valósággá kell ismét tenni, a