Page 1

Százhalom Volt egyszer egy háború

II. ÉVF. 18. SZÁM

Vendégségben Sinka Lászlóéknál

Nagyboldogasszony ünnepe

2014. AUGUSZTUS

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

Becsengettek A TARTALOMBÓL: Becsengettek • Pitypangos nyitány az Óvárosban • Történelmi augusztus huszadikák • Volt egyszer egy háború • Mi Százhalombattán vagyunk otthon • A vesztes mindig kezet nyújt • Nagyboldogasszony ünnepe • A nemzet színe-java


2

SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

JOBB VELED A VILÁG BOLDOGSÁGPROGRAM

Ingyenes Boldogságprogram, Magyarországon először 10 hónapon át

A Jobb Veled a Világ Alapítvány és Bagdi Bella életmódfejlesztő előadó, énekes, aki pozitív dalaival és munkásságával arra törekszik, hogy megtanítsa a magyar embereket boldogabban gondolkodni, szeptember 1-től június 30-ig tartó 10 hónapos boldogságprogramot indít el országos becsatlakozási lehetőséggel. Ez a program tudományos vizsgálatokra épül, amely nyomán hónapról hónapra letesztelheti bárki a saját életében, hogy milyen változásokat képes eredményezni egy olyan gondolkodásmód, amely tudósok szerint boldoggá tesz bennünket. „Minden hónapban egy konkrét boldogságfo-

kozó gyakorlattal foglalkozunk, mint például az optimizmus, célok elérése, apró örömök élvezete. Azért hagytam egy hónapot egy boldogságnövelő technika gyakorlására, hogy legyen elegendő időnk a jótékony hatásainak a megtapasztalására. Mindenképp a tapasztalati tanuláson van a fókusz ebben a 10 hónapban. Videóüzenetben tájékoztatom a csatlakozókat az aktuális hónap témájáról, amiben kifejtem, hogy tudósok szerint, miért boldogítanak bennünket ezek az eszközök és hogyan érdemes őket gyakorolni. Továbbá minden témához kapcsolódik egy pozitív dal és minden napra adunk gyakorlati tippeket is.” – meséli Bagdi Bella, a program elindítója.  (Folytatás a hátsó belső borítón)


SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

3

Évindító az 1. sz. Általános Iskolában

Becsengettek... Az 1. sz. Általános Iskola 516 gyermekkel kezdi az idei tanévet, 10 felső és 11 alsó tagozatos osztállyal. A diákok 2/3ad az óvárosból érkezik nap, mint nap az iskolába. Erről és a tanévkezdésről beszélgettünk Hegedűs Roland iskolaigazgatóval. - Az évzáróval nem fejeződnek be a munka az iskolában. Mi minden történt június és szeptember között? - Júniusban elengedtük nyári szünetre a diákokat, de ránk még sok feladat hárult. Az adminisztrációs munkák mellett, az éves karbantartási munkákat is elvégeztettük a tervek szerint. Ennek keretében megújult a főbejárati lépcső, kialakításra került a csúszásmentes burkolat, valamint a megkülönböztető jelzések is elhelyezésre kerültek. A tantermekben a lábazati festést mindenhol elvégeztük, valamint tisztasági festésre is sor került ahol erre volt szükség, valamint az egyik tanterembe teljes bútorzat csere is történt. - Elég magas diák létszámmal indul ez az év. Megfelelő létszámú pedagógus is rendelkezésre áll?

- Iskolánkban 43 pedagógus és 3 óraadó tanár, valamint egy gyógypedagógus biztosítja a tanulók oktatását. A beiskolázási körzetből adódóan az óvárosi gyerekek is hozzánk járnak. Tulajdonképpen a diákok kétharmadát ők

Megfelelő szakmai irányítás mellett és a tárgyi feltételek biztosításával indul a program, melyhez a személyi feltételek adottak, kollégáim lelkesen várják a kezdést. Büszke vagyok arra, hogy az ország azon 90 iskolája közé tartozunk,

teszik ki. Ez a kertvárosi környezet látszik is a gyerekeken, viselkedésén, neveltetésén. Szeretnénk további programokat szervezni az óvárosba. Jól működő kapcsolatunk van a Régészeti Parkkal, de tervezünk még egyéb olyan akciókat (pl. szemétszedés), amellyel még közelebb hozzuk az ott élő gyermekekhez a saját városrészük ismeretét. - Minden évkezdéskor születnek csoportos elhatározások, van-e valami meghatározott cél? - Az idei év legfontosabb célja, hogy minél magasabb szintű, színvonalas oktatást tudjunk nyújtani a diákjaink számára. Pályázni szeretnénk az ÖKO-ISKOLA címre, ennek érdekében mindent megteszünk. A Magyar Kézilabda Szövetség írt ki pályázatot – Kézilabda az iskolákban címmel –, amelyre mi is neveztünk, és idén már mi is el tudjuk indítani ezt a programot. Ennek keretében heti három órában felsőtagozatosoknak tartanak edzést.

ahol ez megvalósulhat. Remélem, hogy ez a város kézilabda sportjára is hatással lesz hosszabb távon. - A 2014-2015-ös tanév kezdéséhez minden feltétel rendelkezésre áll? - Ideális feltétel soha nem lesz, bár én optimista vagyok. Vannak hiányosságok, finanszírozási gondok, a személyi feltételek is szűkösek. Így bővítésre várunk a fenntartótól ilyen magas gyermeklétszám mellett. A tárgyi feltételek adottak, de infokommunikációs eszközökre még szükség lenne. Az új tankönyvek megérkeztek, közülük sok már a digitális oktatóprogram felé mutat, ezért is nagy segítség lenne az informatikai háttér bővítése. Iskolánk csatlakozott az EDUCATIO rendszerhez, amely információs bázisba belépve a diákok akár egyetemi tanulmányaik befejezéséig használhatják azt, és minden a tanulmányaikkal kapcsolatos adat a diákok és az iskolák rendelkezésére áll.

ASzJ


4

SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

Pitypangos nyitány az Óvárosban

Növekvő gyermeklétszám május óta hirdettünk, de nem volt jelentkező. Most ez a probléma is megoldódni látszik. A Vajdaságból érkezik hozzánk egy óvónéni, aki szeretné a szerb nyelvű foglalkozásokat is megtartani. De ez még egy hosszú folyamat (diploma honosítása, adminisztrációs feladatok, stb.), ezért szeptember 1-jével nem is tud még kezdeni az új kolléganő, aki mellett szerb nemzetiségű dajka is van a csoportban. Számunkra fontos a gyermekek nemzetiségi nyelvvel való megismertetése már most kis-

folyamat, amelynek részeként ovisaink a téli időszakban a múzeumban vesznek részt nagyon tartalmas foglalkozásokon, júniusban pedig - immár második alkalommal - egy archeovi programot valósítottunk meg közösen. Ez kapcsolódik az óvodai nevelésen belüli tartalmakhoz, tulajdonképpen lezárása, összefoglalása az óvodai évnek. Mindezt olyan környezetben teszik, amely szintén kapcsolódik a pedagógiai programunkhoz. Hiszen számunkra, Zöld Óvodaként is nagyon fontos a gyermekek természettel való megismertetése, a vizuális tevékenység, a zenei kapcsolatok. Így e program részeként itt is a természetes anyagokkal találkoznak, foglalkoznak a gyermekek, akár a gyógynövényes kis park bejárása során, akár más tevékenységek esetén. Kialakításra került – mind a két óvodában – egy-egy kis régészeti lelőhely

gyermek korban. Azt gondolom, hogy a kicsik számára is fontos, hogy folyamatában hallják az élő beszédet, otthon és az óvodában. Ezt a Pillangó csoportba járó nem szerb nemzetiségű gyermekek és szüleik is elfogadják, sőt szeretik. Úgy tapasztaltam, hogy nem csak az óvodában, hanem a városi rendezvényeken is szívesen veszik az ovisaink által előadott szerb nyelvű hagyományos műsorokat. - A szomszédban található a Régészeti Park. Milyen kapcsolatban állnak velük, vannak-e esetleg közös programjaik? - Már évekkel ezelőtt is nagyon jó volt a kapcsolat a „Matrica” Múzeum és Régészeti Park munkatársaival, de az elmúlt két évben tartalmában is meg tudott újulni. Elindult egy

is, ahol a gyerekek leleteket keresnek, ásnak, ecsetelnek, felfedeznek, és lehet, hogy később régészek lesznek… - Integrált óvoda lévén vannak-e különleges programjaik? - Az óvárosban működő lovardával sikerült kapcsolatot kiépíteni és programot kialakítani – a képviselő testület jóvoltából –, amely során a különleges bánásmódot igénylő gyermekek egész éven át lovasterápián vehetnek részt. Ez a fajta fejlesztés nagyon hatékonynak bizonyult, az állatok közelsége, a velük való játék, foglalkozás, törődés jelentősen javította ezen gyermekek egészségügyi állapotát, fejlődését. Szabics

Szeptemberben nem csak az iskolákban, hanem az óvodákban is új nevelési év kezdődik. Százhalombattán az óvárosi Pitypangos Óvoda tagóvodája felkészülten várja a kezdést. Ehhez természetesen a nyári munkák és a színvonalas nevelési program is hozzájárul - erről is beszélgettünk Sebestyén Mihályné intézményvezetővel. - A nyári időszak az Önök számára a pihenés mellett munkával is telik. Milyen feladatok voltak most, amit meg kellett oldani? - A nyári időszakban a legszükségesebb karbantartási munkálatokat végezzük el. Van amit saját költségünkön, van amit az önkormányzat jóvoltából. Az óvárosi tagóvoda tekintetében nagy karbantartási munkákra nem volt szükség, mert új építésű helyként még nincsenek jelentős felújítási munkálatok, inkább garanciális javításokra volt még mindig szükség. Beázások jelentkeztek, amelyet a szakemberek szerint a beépített csőrendszer beburkolásával lehet majd megakadályozni. Erre keressük a megoldást. - Hogy indul az új nevelési év? - A pedagógusaink felkészültek, terveznek, szerveznek. A gyermeklétszám tekintetében teljesen feltöltött a lakótelepi és az óvárosi óvoda is. Örömmel mondhatom, hogy jelentősen megnőtt az érdeklődés az óvárosi tagóvoda iránt, és ez már az idei beiratkozásnál is kitűnik, hiszen az elballagott 17 kisgyermek helyére 25-en jelentkeztek. Idén is három csoportot indítunk 30 fős létszámmal, de amen�nyiben a lehetőségeink (és a helyi döntések) lehetővé teszik, szeretnénk elindítani a negyedik csoportot is, melyet a kollektíva felkészülten vár. Azt gondolom, hogy szükség lesz rá, mert már most vannak olyan érdeklődők, akik gyermeke ugyan csak jövőre lesz óvodás korú, de már felmérik a lehetőségeket, és jelezték, hogy ide kívánják beíratni. Ők helyi lakosok, vagy azok, akik most az Óvárosba költöztek, itt építkeznek és gyermekeiket is itt szeretnék óvodába járatni. - A nevelőtestület teljes létszámmal várja az új tanévet? - Igen. Az idei évben is több munkatársunk vonult nyugdíjba, vagy más ok miatt hagyta el az intézményt, ezért a megüresedett helyekre pályázatot írtunk ki. Úgy tapasztaltam, hogy a tavaly szeptemberi béremelés után idén sokkal több jelentkező volt, könnyebb volt választani közülük, mind a két tagóvodában. Egyetlen nehézséget a nemzetiségi óvodapedagógusi hely betöltése jelentett, melyet már


SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

5

100 év – 1914-2014

Volt egyszer egy háború A huszadik század első fele két nagy világégésnek is tanúja volt. A „Nagy Háború” óta – ahogyan akkor nevezték – 21 év múlt el, és máris itt volt a második. Ezután kapta az I. Világhábor,ú majd a következő a II. Világháború elnevezést. Senki nem hitte 1918-ban, hogy egy emberöltő alatt két ilyen világméretű, milliónyi embert elpusztító háború következik. Aki részt vett fiatalon az elsőben és sebesülése miatt nem lehetett katona, biztosan részt vett a másodikban is. A történészek már nagyon alaposan feldolgozták mindkettő történetét szinte napról napra, kronológiai sorrendben. Tanítják a történelemórákon, könyvek, filmek dolgozzák fel az akkor történteket. Mi, a Százhalom újság arra vállalkoztunk az I. Világháború kirobbanásának 100. évfordulóján, hogy nem történelmi, vagy csak részben történelmi szempontból dolgozzuk fel egy kiadványban, miként élték meg a battai családok a háború éveit. Két számunkban is közöltük az elesettek, eltűntek névsorát amelyek a Szent László templom előtti hősi emlékművön szerepelnek. Megkértük a leszármazottakat akik tudnak valamit róluk, mondják el. Többen jelentkeztek is régi megsárgult fotókkal, amit kincsként őriz a család, történeteket az apákról, nagyapákról, és anyákról, nagymamákról akikre a családfenntartó szerepe maradt. Sokszor nem egy-két gyerekről kellett gondoskodni hanem többségében 5-6-ról, nem beszélve az idősebb családtagokról. Ahogy máshol, Százhalombattán sem volt könnyű az élet, a háború előtt sem. A régi nagygazdák földjei – ahogy sokasodtak a gyerekek és elosztották a földeket – elaprózódtak. A földesurak egyre nagyobb területeket követeltek maguknak birtokuk növelésére. Nőtt a föld nélküli napszámosok száma. Akik itt nem találtak munkát, azok közül sokan elindultak az Alföldre kubikusnak. 1911-től némileg javult a helyzet mert megépült a vasútállomás, így többen beutaztak a fővárosba és vidékére ipari munkára. A helyi téglagyár is működött, de nem volt olyan munkaerőfelvevő képessége, hogy minden rászorulónak munkát tudjon adni. Akkoriban a lakosság létszáma 11001200 fő volt, ebből 100-120 családfenntartó ingázott. 1914. június 28-án minden megváltozott az emberek életében. Szarajevóban egy gyilkosság elindította azt a folyamatot, ami

milliók életébe és még több ember szenvedésébe került.

Az osztrák-magyar Habsburg Ferenc Ferencz Ferdinánd és felesége halála nem ok, inkább indok volt a háború kirobbantására. A gyilkos, Gavrilo Princip a szarajevói gimnáziumban tanult amíg ki nem csapták, ezután Belgrádba ment tanulni. Ott ismerkedett meg az újságírással. Később derült ki, hogy heten készültek a merényletre, de végül is Princip húzta meg a ravaszt. Készültek a gyilkosságra, mert már egy hónappal a trónörökös látogatása előtt többen Szarajevóba utaztak előkészíteni a terepet. Közülük egy kivételével sikerült is elfogni a résztvevőket. A tárgyaláson összesen 24 személy ellen emeltek vádat, ebből a hat tényleges merénylő és segítőik ellen. A fiatalkorú merénylők enyhébb büntetést kaptak. Akinek a nevéhez fűződik a gyilkosság, Gavrilo

Princip a maximális 20 évet kapta. A rendkívül rossz börtönkörülmények miatt már a háború alatt meghalt a fogságban. A tárgyalások alatt kiderült, hogy magasabb körök mozgatták a szálakat, és felhasználták a „lázadó fiatalokat” a merénylet elkövetésére. Pont egy hónap telt el, mikor is 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Már július 5-én II. Vilmos német császár hűségnyilatkozatot tesz a Monarchia mellett. Július 31-én általános a mozgósítás. Augusztus 1-jén Franciaország is mozgósít, Németország hadat üzen az oroszoknak. Egész augusztusban jönnek mennek a hadüzenetek, még Japán is belekeveredik egy hadüzenettel Németországnak, és így világméretűvé szélesedik a kezdetben még „villámháborúnak” nevezett konfliktus. A háború kezdetekor még 19-42 évben határozták meg a hadkötelezettséget, 1916-ban már felemelték 55-évre. Már az első napokban – ahogy Krizsán László: Száz év Százhalombatta múltjából című könyvéből tudjuk – 59, majd pár nap múlva 23 ember kapott behívót Százhalombattán. 1915 elején 58-an teljesítettek tényleges frontszolgálatot. Kiadványunkkal szeretnénk egyrészt emléket állítani az elesett, eltűnt katonáknak, hogy ne pusztán egy név legyenek az emlékművön – amelynek állítása nagyon szép tett volt a falutól –, hanem ismerjük meg az arcukat, a családjukat. Tudjuk meg, mi történt velük és az itthon maradottakkal. Reméljük az ősszel megjelenő kiadvány erre választ ad.  Jankovits Márta


6

SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

Mohács emlékezete

A nemzet színe-java Vannak olyan dátumok a magyar történelemben, amelyek beleégtek minden magyar lelkébe. Ilyen 1526 augusztus 29. Két év múlva ötszáz éve, hogy majd harmincezer, a magyar oldalon harcoló katona szállt szembe a többszörös török túlerővel. Ismerjük a közmondást és mai is használjuk: „több is veszett Mohácsnál”. Ott egy ország veszett el 150 évre. Olvasva a történelemkönyveket, történészek különböző megnyilvánulásait arról, hogy mi okozhatta, mi volt az előzménye a tragédiának, nagyon különbözőek a vélemények. Szemtanúk is egész máshogyan írták meg nemcsak a csata lefolyását de II. Lajos király halálát is. Annak, hogy helytörténeti újságunk miért foglalkozik Moháccsal és a királlyal, van helyi vonatkozása. Érd és Százhalom, majd az 1730-as évektől Batta egyetlen közigazgatási terület volt. A Mohácsra induló húsz éves király a kíséretével több napig időzött Érden. 1526. július 20-án érkezett Tomori Pál érsek (a csata hadvezére), Burgió György pápai követ, Báthory István nádor ispán, Brodarics István kancellár, valamint sok nemes és szolga kíséretében. A felhívások a nemesek felé Érdet jelölték meg gyülekezőhelyül. A királyi kövesút mellett állították fel a sátrakat a bandériumoknak, majd az összegyűlt nemesek az Attila várba mentek. A király és szűkebb kísérete ákosházi Sárkány Ambrus kastélyában szállt meg. A Sárkány család Zala megyéből származott és beházasodás révén került Érdre. Már 1462-ben ákosházi Sárkány Bertalan felségül vette az Érden és környékén birtokos Kezy-i Benedek lányát, Borbálát. II. Lajos király 1525-ben oklevélben a királyi jogokat átruházta ákosházi Sárkány Ambrusra, így több mint tíz környező település tulajdonosa lett. Több magas tisztséget is betöl-

tött, volt országbíró, pozsonyi várkapitány, Zala megyei főispán. Neve azért került be a történelembe és lett országos hírű, mert a király az ő kastélyában szállt meg ­Mohács előtt. Innen írt a király és kancelláriája több segélykérő levelet, így 1526. július 24-én Batthyány Ferenc horvát bánhoz is, aki a csatában a jobbszárnyat vezette, és azon kevesek közé tartozott, aki életben maradt. Brodarics István kancellár, a király történetírója VII. kelemen pápától kért segítséget, a következőket írva: „Királynak nincs semmije, a helyzet teljesen zavaros, az emberek gonoszak és széthúznak, az ellenség túlerőben van”. Egyes történészek véleménye szerint Bro­ ­darics István korának legtisztábban lá­tó, hazáját nagyon szerető ember volt. Azt tanácsolta a fiatal királynak, hogy a lengyel király, Zsigmond példájára kössön békét a törökkel, mert nincs semmi esélye ekkora túlerővel szemben harcolni. Az ország teljes pusztulását akarta elkerülni. II. Lajosnak, a húsz éves királynak el kellett döntenie, hogy a sok tanácsadó közül melyiknek higgyen. Nem kötött békét a törökkel, így aztán nem több mint 3-4000-es seregével elindult végzetes útjára. Kíséretében nemcsak magyarokat találunk, de lengyeleket, németeket, cseheket és még ki tudja hányféle nációt. Brodarics kancellár leírása szerint a főtisztviselők között több lengyel is volt. Trep­ ka András a testőrség parancsnoka, Pilacz­ ky János és Maczieyowsky János belső ka­ma­rások. A királyi kísérethez tartozott egy némely források szerint 400, más szerint 1500 főnyi lengyel alakulat is, Leonard Gnoinski ezredes vezetése alatt. Saját országuk is harcban állt a tatárokkal, németekkel, oroszokkal. Királyuk, Zsigmond 1525-ben pont Szulejmánnal kötött békét. Így hivatalosan nem is vehettek volna részt a hadjáratban. Brodarics István értesülése szerint VII. Kelemen pápa küldött pénzt a lengyel alakulat támogatására. Nagyon jól kiképzett és tapasztalt katonák lévén a legjobbak közé tartoztak a király maroknyi seregében. Gnoinski ezredes részt vett a haditanácsban is és Tomori Pál kalocsai érsek, a hadak vezére haditervének kidolgozásában. A

sors arra szánta őket, hogy majd mind ottmaradjon a mohácsi síkon. Térjünk azonban vissza Érdre a királyhoz. A történészek, kutatók, helytörténészek találgatják, miért pont Érdet választották a gyülekezés helyszínének. Egy régi legenda szerint az Attila vár és Százhalom környéke az egy istent imádó hun fejedelmek nyughelye. Az akkori világ bármely pontján elesett hunok itt leltek végső nyughelyre ezért szakrális területnek számított. Hitték, hogy amikor veszélyben a haza, az elesett katonák lelkei sietnek a nemzet megmentésére.

Van azonban talán ennél egy hétköznapibb magyarázat is. Említettük, hogy Lajos király a Sárkány családra ruházta a birtokjogot és így kézenfekvő volt, hogy az útba eső birtokát jelöli pihenőhelynek. Alig érkeztek meg Budáról, mikor a király kedvenc lova minden előzmény nélkül elpusztult. Ezt nagyon baljós előjelnek tartották. Erről így írt Brodarics István: „Még aznap, amelyen Budáról elindultunk, Sárkány Ambrus kastélyához érkeztünk, s mely két mérföldnyire van Budától, Érdnek hívják ezt a helyet. Itt a király a legkedvesebb és legkiválóbb lovát elvesztette, amely egy hirtelen támadt betegségben pusztult el. A király roppantul fájlalta veszteségét. Sokan rossz jelnek tekintették ezt. Miután a király egy pár napig időzött, de senki nem érkezett ezalatt hozzá, azon kis csapattal amellyel idejött, tovább vonult a


SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS szomszédos faluba amelyet Ercsinek hívnak”. Más források említik, hogy elinduláskor a király felült a lovára, az megbotlott és mindketten a földre kerültek. Mindenki döbbentek nézte és szintén baljós előjelnek tekintették. Ma már nem tudhatjuk melyik volt az igaz, talán mindkettő, de az kicsit hihetetlen lenne. Lajos királlyal együtt jött felesége, Habsburg Mária is, aki nem sokat időzött Érden. A réven átkelve csepeli birtokaira távozott. Már másnap követte őt férje, hogy még egyszer elbúcsúzzanak. Soha többé nem találkoztak. A mohácsi csata részleteire ezen írásomban nem térek ki részletesen. A csata lefolyásáról és a király elestének körülményeiről még a szemtanúk is eltérően nyilat-

7 koztak. Ma sem tudjuk, a király a megáradt Csele patakba fulladt-e bele, ahogyan az iskolákban tanítják, vagy pedig cseh kard által, Szapolyai György kezétől vesztette életét. Nem is egy változatot ismerhettünk meg, egészen hihetetlen történetek látnak még manapság is napvilágot. II. Lajos királyunk érdi tartózkodásáról évről évre emlékünnepséget rendez az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület, az Érd-Óváros Szent Mihály Alapítvány és a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. Így történt ez 2014. július 28-án is a II. Lajos emlékműnél Érd-Óvárosban. A megemlékezés ünnepi szentmisével kezdődött a Szent Mihály templomban, majd az emlékműnél folytatódott. Tóth Tamás alpolgármester Érd Megyei Jogú Város nevében emléke-

zett meg az 1526-ban történtekről, és a hagyományos évszázados lengyel-magyar barátságról. Baka Györgyi költő, VályiNagy Géza: Az érdi út című versét mondta el, majd a Diósdi Női Kar előadását hallgathatták a résztvevők. Marcin Bobinski, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének sajtóattaséja beszélt arról, hogy a történelem nehéz idejében a két népet ezernyi szál, rokonszenv kötötte össze és ez a mai napi is így van. A megemlékezést a koszorúk, virágok elhelyezése zárta. Augusztus 29-én ha csak egy pillanatra is álljunk meg számos tevékenységünk közben és gondoljunk azokra akik ott porladnak hazánkat védve a mindent elsöprő török túlerővel szemben a mohácsi csatatéren.  Jankovits Márta

Holokauszt megemlékezés 2014-ben két olyan évfordulóról is megemlékezünk amely megváltoztatta sok millió ember életét. 75 éve, 1939. szeptember 1-jén Német­ország hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot, és ezzel kezdetét vette a II. világháború. 70 éve, 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot.

A vidéki zsidóság tömeges elszállítása májusban kezdődött, júliusig napi négy szerelvény indult Auschwitzba. 437 ezer zsidó vallású magyar állampolgárt deportáltak, ebből 320 ezer pusztult el a haláltáborokban. Ebben az időben került sor Százhalombattán is az itt élő zsidó családok deportálására. A származást már 1938-ban minden állampolgárnak igazolnia kellett, kikérve a hatóságoktól az anyakönyvi kivonatot, amelyen szerepelt a származás is. Akinek zsidó felmenője volt, viselnie kellett a sárga csillagot. A boltosoktól a német hatóságok elvették az árukészletet. Mindenki annyi csomagot vihetett magával, amit gyalog elbírt. Az emlékezők szerint végighajtották őket a falun, itt csatlakoztak az Érdről jövőkhöz. Schultheisz Izidor két lányával halt meg Auschwitzban, ahol a Krausz, Engel és Prá­ ger családok tagjai is. Práger Misike még csak első osztályos volt de már hordania kellett a sárga csillagot. Reisz Sándor hentes és mészáros volt a faluban. Túlélte a haláltábort. Később feleségül vette Ibi nénit, aki több évtizeden keresztül boltos volt a faluban. Még idős korában sem tudott beszélni arról amit Ausch­witzban átélt mint 14 éves kislány. Hozott egy könyvet, amit tíz éves koromban megmutatott nekem, képekkel. Olyan iszo-

nyú látvány volt, hogy még évekig a hatása alatt voltam. 2014. szeptember 2-án, ezen a kissé hűvös szeptemberi kora estén ünneplőbe öltözött emberek gyülekeztek a battai temetőben, a megemlékezésre készülve. Az ismerősök beszélgettek, várták Ilan Mort, Izrael magyarországi nagykövetét és kíséretét, aki

meg az a borzalom, amit embertársainknak el kellett szenvedni a megsemmisítő táborokban. A polgármester úr beszédében kitért rá, hogy sehol annyian nem jelentették fel egymást az emberek, mint akkor Magyarországon, de az is igaz, hogy sok magyar ember az életét kockáztatta, amikor zsidó embereket bújtatott.

meg is érkezett Vezér Mihály, Százhalombatta polgármestere és Sinka László alpolgármester társaságában. A bevezető köszöntés után Garai Róbert színművész verset mondott, majd a nagykövet úr, a polgármester úr és Hidas Endre, a Dunamenti Zsidó Kulturális Egyesület elnöke elmondta ünnepi beszédét. Mindhárman kiemelték, hogy soha többet nem ismétlődhet

Ilan Mor nagykövet úr megköszönte, hogy Százhalombatta városa ilyen módon mutatja ki együttérzését a holokauszt áldozatai iránt, most már nem először. Végezetül régi szokás szerint a Buzay József építész által tervezett és kivitelezett Holokauszt Emlékműnél kavics elhelyezésével fejezték ki tiszteletüket a jelenlévők. Jankovits Márta


8

SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

Vendégségben Sinka Lászlóéknál

Mi mindig Százhalombattán vagyunk otthon… Történetünk kezdetekor az ’50es években a megmaradásért való küzdelem évszázados hagyománya, a mindennapi munka légköre jellemezte a néhány ezer lelkes duna-menti kisfalut. Akkortájt kevesen találták volna meg a térképen az 1903-óta Százhalombatta nevet viselő települést. De igazán nem is keresték, hiszen nem volt miért. A dunafüredi kertekben szombat délelőtt még lehet érezni az augusztus végi nap erejét. A kora délelőtti látogatásnak ezer apropója van, de talán a legfontosabb, hogy a Sinka családnál úgy látom a szombat is éppúgy munkanap, mint a többi. A háziasszony a maga gondozta virágoskerten át vezet be a nappaliba. Itt-ott

még felvillan egy-egy piros, sárga szín, de már tagadhatatlanul közelít az ősz. A házigazda még nincs otthon, és míg várunk a látogatás célja az óvárosból induló két fiatal története elkezdődik. Anikó családja a Tóth család már emberemlékezet óta az óvárosban lakik. A születésekor az ’50-es években a Szent László utcában jónéhány házba bekopogtunk volna a Tóth család tagjaira, rokonokra találunk. Egy-egy ünnepség alkalmával csak a szűkebb családból 2030-an is összejöttek. Anikó saját emlékei szerint boldog gyermekkora volt bátyjával együtt, hiszen a család jómódban élt. Egy gyerek számára viszont a zegzugos óváros, a halmok rejtelme és az akkor még tiszta vizű Duna igazi paradicsom lehetett. Miközben beszélgetünk előkerülnek a képek, egyikről 4 éves forma szőke, dundi kislány néz ránk. Az első iskola éveit a faluban töltötte, hiszen a jószerivel egyutcás faluban nem volt távolság. Még visszaidézi a faragott padot és a döngölt padlót az iskolában. Az emlékektől láthatóan öröm tölti el.

A ház előtt elhal a motorhang, zörren a kapu hazaérkezett a házigazda. Rövid köszönés, kerüljük a szertartást, mindössze egy pohár vizet kér és máris bekapcsolódik a mesélésbe.

A történet kezdetének helyszíne ezúttal is a Szent László utca Téglagyár felé eső része, ahol a Sinka család háza ugyanúgy a Dunára fut, mint a többieké. Mintha csak szokás lenne Battán a Sinka család is kiterjedt olyannyira, hogy


SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS a mai napig is ott élnek a közelebbi és távolabbi rokonok. A Duna nem csak a család, hanem a cseperedő fiú életében is meghatározó. Hamar ellesi a halászat mesterségét és szívesen tölti az idejét a Duna-parton, gyakran szerezve ezzel aggódó órákat rajongva szeretett nagymamájának. Miközben a fényképeket nézegetjük a füredi házban megállni látszik az idő. A képek nagy részén a közös sportszenvedély a kézilabda pillanatai. A már említett óvárosi iskola lett az első igazi találkozás helyszíne, hiszen egy osztályba jártak. A történelem forgószélként csapott le a Duna menti kisfalura. Olyan változások, amit az itt élők nem csak nem láttak, de elképzelni sem tudtak. Néhány száz méterre a falutól elkezdődött az akkori Magyarország legnagyobb ipari beruházása az Erőmű és a DKV építése és persze vele együtt nőtt ki az agyagos kukoricaföldből a lakótelep. Az általános iskolát a mostani 1. sz. Általános Iskolában fejezték be. A pályaválasztás szétválasztotta őket. Anikó Érdre ment gimnáziumba, László pedig csepeli technikumba iratkozott be. Életük során bárhová kerültek mindig Battán laktak, akár szakmáról, akár sportról volt szó, nem tudott olyan erős lenni a kísértés, hogy itt hagyják falujukat, ami akkor már ugyan nem volt csendes, de történelmi méretű jövőt ígért az itt élőknek. Két év katonáskodás után a fiatal technikus útja a DKV-ba vezetett. Míg Anikó a gimnázium után komoly sport karrierbe

9

kezdett, hiszen játszott a VASAS és az ELZETT MBI-es csapatában is. Lassan kirajzolódik, hogy a két fiatalember életének centrumát a sport, a kézilabda adta. Előkerülnek a relikviák, a kupák, érmek, sztorik. Közös életük fordulópontját az 1976os év hozta meg, akkor született meg fiuk, Tamás. A sport kínálta annyi kaland után végül is Dunafüred lett az otthon helyszíne. De azért haza mindig, ahogy ők mondják a faluba mennek. Sinka László a versenysport után élete egyik nagy sikereként sportdiplomata lett, azaz a Magyar Kézilabda Szövet-

ség elnöke. Újra kinyílt a világ a versenyek és a képviselet szinte valamennyi földrészen. Anikó visszatért ifjúkori szenvedélyéhez, virágkötészetet tanult és még sokan emlékeznek rá megnyitotta az akkori Főtéren a közkedvelt virágboltját. Életükbe újabb változást a 2008-as év hozott, amikor a város képviselő-testülete Sinka Lászlót a város díszpolgárává választotta. Attól kezdve egyre erősebb volt a szándék, hogy közvetlenül bekapcsolódjon a helyi közéletbe. Szinte egyenesnek látszik az út, amikor képviselőként csatlakozik az önkormányzat munkájához és szinte még ugyanebben az évben alpolgármesterré választják. Anikó számára a virágkötészet, a rendezvényszervezés örök szerelem marad, napjainkban is találkozhatunk keze nyomával, szinte valamennyi nagyrendezvényen. A Sinka és Tóth család közös története napjainkban vesz új fordulatot, hiszen néhány hónap választja el őket attól, hogy megszülessen első unokájuk. Föl sem tűnik nekem, hogy miközben hangos zajjal indul városunkban az önkormányzati kampány, köztünk erről szó sem esik. Választás és változás időszaka van a város életében. Érinti és érintheti a közszerepet vállaló Sinka családot is, de a történet csattanója mégis az, hogy két falusi fiatalember egykor nekivágott a nagyvilágnak, de otthonra mégis itthon lelt. Almási Szabics J.


10

SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

Világraszóló csaták a medencében

A vesztes mindig kezet nyújt A felkérésnek eleget téve szeretnék néhány mondatban megemlékezni arról a rengeteg szép emlékről, melyekben a Vízilabda Európa-bajnokság két hetében részem volt. Még mindig kavarognak bennem az érzések, élmények, és gondolatok, hogy mit is írhatnék, míg most azon veszem észre magam, hogy miket is hagyjak ki irományomból.. Kezdeném az elején. A Magyar Vízilabda Szövetség felhívására jelentkeztem még április elején, hogy lehetne dolgozni az Európa-bajnokságon mint hivatalos team (csapat) kísérő, és a különböző rostákon keresztülmenve két lehetőség adódott. Választhattam, hogy a szerb, vagy pedig a montenegrói válogatott mellé kerülhetek. Aki egy kicsit is képben van a volt Jugoszlávia történetével kapcsolatban, az tudja, hogy ez az a két ország, amelyik minden téren – legyen az hagyomány, kultúra, vallás, sport vagy bármi egyéb – a legközelebbi, mondhatni a testvérországi kapcsolatban állnak egymással. A sporthoz kapcsolódva vannak még olyanok, akik nemrég egy országért játszottak. Így fel volt számomra adva a lecke, és bár mindkét országhoz elég mély érzésekkel kötödőm, én a szerb csapatot választottam. Július 13-án vette kezdetét két hetes kalandom, ami természetesen a szerb válogatott Margitszigetre érkezésével kezdődött, és július 27-én egy számomra felejthetetlen döntővel fejeződött be. A sporthoz való kötődésem okán sokkal könnyebb volt a megismerkedés a játékosokkal, és csapatstáb többi tagjával, és gyakorlatilag az első napi közös vacsorán laza és kötetlen, szívélyes hangulatban ülhettem közéjük. A sportszakmai teendők kivételével minden más feladat az én hatáskörömbe tartozott. Kezdve az edzésidőpontok szervezésével, az étkezések és a szállodával való egyeztetéseken keresztül a versenyigazgatósággal és a LEN-nel való kapcsolattartás, és nem utolsósorban a médiával való legyen az nemzetközi, magyar, vagy szerb teljes körű kapcsolattartás. Ebben a segítségemre volt egy kedves és szintén magyarországi szerb lány, Hári Xénia.

A csoportmeccsek célkitűzése egyetlen dolog volt csak, hogy teljesen mindegy hányadik helyen, de a csoportból való továbbjutás legyen meg. Aki jártas különböző sportokban, az érti, hogy mire gondolok. Nem a csoportmeccsekre volt kihegyezve a csapat legjobb formája, és ebben benne volt ugyan a rizikó, hogy esetleg elcsúszik a csapat és

nem sikerül a továbbjutás, de a végső cél érdekében a szakmai stáb így döntött. A csoportmeccsek a két legkönnyebb mérkőzéssel kezdődtek, amelyek bármilyen formában, de nyerhetőek kellettek, hogy legyenek a szerb csapat számára. Franciaország 16-5, Németország 12-7. A harmadik meccs a döntőnek is beillő kiváló magyar csapat ellen 8-6-os vereséggel végződött.

Furcsa módon nem éreztem a mérkőzés után a csapaton a letörtséget, bár szomorú volt mindenki, de azzal magyarázták számomra a mérkőzést, hogy annyira jó a magyar csapat, hogy hazai medencében csak egyszer lehet őket legyőzni. Ezután jött az első balkáni derbi a horvát csapat ellen, ami parázs játékot és 8-8-as döntetlent hozott. Az utolsó csoportmérkőzés pedig egy hangulatjavító Spanyolország elleni 8-6-os győzelemmel végződött. Az elvárt továbbjutás a második helyen a csoportból megtörtént, ez viszont azt jelentette, hogy egy plusz mérkőzés is várt az elődöntőért a csapatra. A negyeddöntőben SzerbiaGörögország 13-9. Ezután pedig a „testvérek” elleni elődöntő. Montenegró ellen 10-9! Aki látta azt a meccset a tv-ben vagy a helyszínen az óriási hangulatot, érzelmeket, emóciókat élhetett át. A montenegrói csapat ugyanis 5-1-re, és 9-5-re is vezetett, de a szerb csapat nagy fokú küzdőszellemről tett tanúbizonyságot. Aki a csapat körül dolgozott, beleértve magamat is ekkor szembesült azzal, hogy bizony bármilyen kritikák is érték a csapatot, a döntőben már abszolút egyenlő esélyekkel ugranak medencébe a magyar csapat ellen. Aki látta a döntőt, bizonyára sokáig nem felejti el. Azt láttam és érzékeltem a szerb csapaton, hogy mindenki duzzad az önbizalomtól és mindenki a legjobbját akarja nyújtani ezen a döntőn. Így lett meglehetősen sima a döntő, ami 127-es szerb győzelemmel végződött. Bennem végig kettős érzések váltogatták egymást az egész Európa-bajnokság alatt nem is tagadhatom. De úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben nem bántottam meg remélem senkit. Ilyen szempontból mindegy is, hogy melyik csapat nyert, a vesztes mindig kezet nyújtott a győztesnek. Mert ez a sport. Ahogyan az a csinos ismeretlen lány is kezet nyújtott és gratulált nekem a döntő után a szálloda bárjában. Attól még, hogy a szerb énem felé húzok, ugyanúgy szeretem és tisztelem magyar édesapámat, ahogyan az ő ünnepeit, hagyományait is. Ugyanakkor büszkén vagyok az itteni szerb kisebbség tagja, ami jelen esetben, számomra meglepően, nagy érdeklődésre tett szert a Eb-re érkező szer-


SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

11

biai újságírók körében, ezért is születtek azok a cikkek a szerb médiában, melyek picit túlmutatnak a sporton. Miközben épp limonádét kortyolgattunk a döntő előtti este új barátainkkal, egy hor-

gyar újságíró hölgy úgy kommentálta a kis csapatunkat (újságírók, szurkolók és persze a csapat), hogy olyanok voltunk, mint egy nagy szerb család, és hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy én is hozzájuk tartozhattam.

ször éreztem azt, hogy nem akarok hazamenni.” Köszönöm, hogy részese lehettem annak a két csodálatos hétnek, azoknak az embereknek, akik miatt így érzek! Vannak köztük

vát vízilabdaedző lánynak elmesélték, hogy ki vagyok, és hogyan élünk mi itt, csak annyit mondott: Úristen, kirázott a hideg az egész történettől. A szerb sport, ezen belül a foci, röplabda, kézi, kosár, vízilabda-válogatott pedig – legyenek lányok vagy fiúk – igenis a szívem csücske, és úgy hozta az élet, hogy most itthon Magyarországon lehettem velük. Akik ismernek, tudják a kötődésem a szerb sporthoz, és, hogy hogyan indult ez az egész. Szívmelengető volt hallani, hogy egy ma-

Mindenki azért volt itt, hogy a csapatot támogassa, akármilyen formában. És a végére ez beérett, aminek arany lett a gyümölcse. Az az aranyérem, ami talán azért különösen kedves számomra, mert itthon Magyarországon élhettem át. Az élmények most is, és még nagyon sokáig mosolyt fognak csalni az arcomra és emlékeztetnek arra a mondatra, mely több játékos szájából elhangzott különböző beszélgetések során: „Rengeteget szoktam utazni, sok helyen jártam már, de most elő-

magyarok (Epres Panni, Benedek Tibor magyar szövetségi kapitány felesége), szerbek, montenegróiak, horvátok, olaszok aztán, az egész női és férfi görög csapat, a román újságíró lány, és még sorolhatnám. A napokban meghívást kaptam a szerb vízilabda szövetségtől Belgrádba – ahol még hosszabb távú együttműködés is elképzelhető –, ami nagyon jólesett, és ha bármilyen formában de el tudják képzelni velem a más jellegű együttműködést is, állok elébe. Igmándi Zorán

Megbízható, leinformálható hölgy takarítást, bevásárlást vállal idős embereknek is Százhalombattán és környékén. Telefonon az újság szerkesztőségén keresztül érhető el. T: 06 23 356-343

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let, elnöke: Jankovits Már­ta Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2. Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta


12

SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

Nagyboldogasszony ünnepe A katolikus egyház augusztus 15-én Szűz Mária dicsőséges mennybevételét ünnepli. XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben hittételként, hogy halála után Mária fölvitetett a mennybe anélkül, hogy teste romlást látott volna. Jeruzsálemben már az V. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése elnevezéssel illették. A VI. században az egész keleti egyházon belül elterjedt az ünnep. Rómában I. Sergius pápa tette hivatalos ünneppé a VII. században, s hamarosan vigília kapcsolódott hozzá. A nyugati keresztény országokban a VIII. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae, a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték. A krónikák szerint Szent István király e napon, augusztus 15-én ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába – ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el. A magyarok Mária tisztelete népünk ősi hitvilágában szereplő Boldogasszony alakjára vezethető vissza. Az Árpádkorban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma; a koronázótemplomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáróhely és templom az ő pártfogása alatt álltak. Mária oltalma alatt állott, a Szent István király által alapított székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó- és temetkezőhelye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, a váci és a győri püspöki székesegyház. A reneszánsz és a barokk művészet különösen kedvelt témája volt Mária mennybevitele, amelyet gyakran úgy ábrázoltak, hogy Máriát a mennyei szférában a Szentháromság és angyalok várják égi jutalmának jeléül koszorúval vagy koronával. A battaiak régebben Ercsibe zarándokoltak Nagyboldogasszony napján, az ottani plébániatemplom búcsúünnepe alkalmából. Perjés Béla, egykori százhalombattai plébános 1946-os feljegyzése szerint mintegy 150-180-an zarándo-

koltak el az ercsi búcsúba. Augusztus 14én délután 4 órakor indultak ki az ercsi kápolnához, a menet nem az országúton haladt, hanem az Alsó-Szőlők nevű terü-

leten keresztül. Itt volt az a forrás, aminek tiszta vizéből minden zarándok ivott. Az 1950-es években a menet megállt a Dolena majornál lévő keresztnél, ahol énekeltek, imádkoztak, így folytatták az útjukat Ercsi felé. Az ercsi Eötvös-kápolnánál szentbeszéd hangzott el. (Régen e kápolna közelében lévő Mária kegyhelyhez zarándokoltak az emberek: az 1200-as évek során a dunai hajósosok a folyóparton lévő forráshoz Szűz Mária szobrot állítottak, s ez lett a hajósok búcsújáróhelye. A környék falvai körmenetet tartottak a szoborhoz.) A kápolna felkeresése után hatalmas körmenetben (mintegy 6000 ember) vonultak énekszóval és rózsafüzért imádkozva az ercsi kegytemplomba. Itt egy órás szentségimádást tartottak és gyóntatást folyt este 11-ig. A hívek éjszaka imádkoztak és énekeltek. Akik nem a templomban töltötték az éjszakát, a közelben lévő KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete) tulajdonában lévő házban aludtak, a nőket pedig a zárdában (ma iskolának ad otthont) szállásolták el. Nagyboldogasszony napján, reggel 6 órakor megszólalt a templom harangja, hogy misére hívjon mindenkit. Az ünnepi mise egész délelőtt zajlott több pap részvételével. Ezután a menet rendezett sorokban elindult hazafelé. Az itthon maradottak a falu elején már várták a zarándokokat és együtt vonultak be a Szent László templomba. A Nagyboldogasszony-napi zarándoklat szép szokása az 1940-1950-es évekig tartotta magát a battaiak körében. Az utóbbi időkben és ez év augusztus 15-én is a KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) százhalombattai csoportja Nagyboldogasszony napján Dunafüreden, az egykori Árpád-kori templomnál lévő emlékkeresztnél tartott megemlékezést.

Németh Nóra


SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

13

A „történelmi augusztus huszadikák” II. Lajos halála után Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János csapott össze a megüresedett magyar trónért. A Habsburgokat egy kisebb csoportosulás, míg a magyar főurat a nemesség többsége támogatta. Szapolyai nem vett részt a mohácsi csatában, így megmaradt csapataival előnyösebb helyzetet tudott kialakítani. I. Ferdinánd haderejét azonban nem tudta legyőzni, ezért fokozatosan szorult ki az ország középső részéből. Ferdinánd 1527. augusztus 20-án tudta elfoglalni Budát. A kialakult patthelyzet az oszmánoknak kedvezett.

éhes katonák a kivonuló hadak jelentős részét lemészárolták, a fosztogatás közben a lőportorony is felrobbant, komoly pusztítást okozva. A világosi fegyverletétel után Haynau szabadkezet kapott a magyarországi megtorlásra. Az osztrák minisztertanács 1849. augusztus 20-án  utasítást küldött Haynau táborszernagynak, miszerint a magyar felkelés valamennyi politikai vezetője és főtisztje lefogandó, a volt császári tisztek ellen eljárást kell indítani,   a szolgálatra alkalmas legénység besorozandó a császári hadseregbe. A XIX. század második felében az ipar és mezőgazdaság modernizációjának szabad útját a tőkehiány torlaszolta el. A magyarországi külföldi tőkebefektetés számára az abszolutizmus éveiben kedvezőtlenek voltak a gazdasági és politikai feltételek. Javulás az 1860-as években mutatkozott, amikor 1862. augusztus 20-án megalakult a Magyar Földhitelintézet, amely főként a

A 15 éves háború során a török csapatok 1594-ben minden  ellenállás nélkül foglalták el Pápa várát. Három évvel később Nádasdy Tamás és Miksa főherceg vezetésével ostromolták a várat. Az ostrom egy hétig tartott, amikor 1597. augusztus 20-án Szemender pasa megadta magát. Miksa főhercegtől ígéretet kapott a szabad elvonulásra, azonban a zsákmányra

nagybirtok gondjain segített. A mezőgazdaságnak 400 millió Ft hitelre lett volna szüksége, de csak 100 millióhoz jutott. A kisbirtok hitellel történő ellátása a korszak egészében azonban megoldatlan maradt. 1896. augusztus 20-án megjelent a Budapesti Napló első száma. A pártokhoz nem csatlakozó, szabadelvű napilap a polgári liberalizmus eszméit hirdette. Legnagyobb

A magyar nép augusztus 20-át Magyarország nemzeti és állami ünnepeként, Szent István király és az Új Kenyér ünnepeként tartja számon és ünnepli. Véletlen vagy sem, de a magyar történelemben számos más esemény kapcsolódik szintén ehhez a naphoz. A következőkben kicsit ezt járjuk körbe. Kezdjük mindjárt 1083. augusztus 20ával, amely szervesen kapcsolódik az ünnepléshez, hiszen Székesfehérváron szentté avatják I. Istvánt. Elsőként I. László rendelte el, hogy „Szent István napja, mint szent ünnep megtartasson”. Augusztus 20-át a szentté avatáskor a pápa, VII. Gergely jelölte ki. Az eredetileg tisztán vallási ünnepnek világi tartalmat is adott, illetve jelentőségét emelte, hogy a középkori királyok ebben az időszakban tartották Székesfehérvárott a törvénynapokat, amikor is személyesen meg lehetett előttük jelenni. A kialakuló Szent István-kultusz a magyar államiság különböző területein élt tovább: különös jelentőséget tulajdonítottak a Szent István ünnepén tartandó kormányzati és törvénykezési gyűléseknek. István középkori kultuszának ezen elemei előlegezték meg azt az újkori felfogást, mely az államalapító személyét egyszersmind a magyar államiság jelképévé is avatta. Az Aranybullát kiadó II. András 1233. augusztus 20-án írta alá a beregi egyezményt. II. András új birtokadományozási politikája és az ahhoz kapcsolódó pénzügyi reformok súlyosan sértették az egyház érdekeit is, amennyiben azok csökkentették bevételeit. Ez indította végül arra az esztergomi érseket, hogy gondosan megválasztott időpontban, 1232 nagyböjtjének kezdetén interdiktumot mondjon ki az országra, azaz megtiltsa a szentségek kiszolgáltatását. Ez azt jelentette, hogy a papok nem végeztek egyházi szertartásokat. A kemény lépés tarthatatlan helyzetbe hozta Andrást: Hosszas huzavona után a beregi egyezmény megerősítette az egyháziak bíráskodási és adózási kiváltságait, tiltotta a nem keresztények királyi tisztségekbe helyezését, és szabályozta az egyházak részesedését a sóforgalmazás üzletéből.


14 jelentősége az volt, hogy hatékonyan támogatta a modern irodalmi törekvéseket: a XX. század elejére a magyar írók, költők, a haladó polgári értelmiség vezető újságja lett. 1907-től, a régi munkatársak kiválásával a lap fokozatosan elvesztette korábbi jelentőségét. 1918-ban megszűnt. A II. világháborúban Horthy István kormányzó-helyettes a keleti fronton teljesített szolgálatot. 1942. augusztus 20-án bevetésre indult: repülőgépével fedezetet kellett biztosítania. Héja típusú gépe kb. 300-400 méter magasságban, alacsony sebességgel végrehajtott, túldöntött és túlhúzott fordulóból ún. dugóhúzóba került, lezuhant és felrobbant. Pilótája azonnal meghalt. Az eseménnyel kapcsolatban több legenda is keletkezett.  Egyik állítást sem támasztják alá bizonyítékok. A szükséges 200 repülőóra helyett csak 75 óra 15 perc gyakorlattal rendelkezett, ami kevésnek bizonyulhatott ahhoz, hogy a gép hibáit ellensúlyozza, és a kis magasságon a saját rossz manőverét korrigálja. Szintén a II. világháború alatt bekövetkezett esemény, hogy 1945. január 16-án a németek felrobbantották a Szabadsághidat. A Feketeházi János által tervezett építményt 1894-1896 között emelték, maga Ferenc József császár verte be a legutolsó szöget. A híd a Szent Gellért tér és Vámház tér között vezet át. A helyreállítást nagyon megnehezítette az 1946. január 11-i jégzajlás, de 1946. augusztus 20-án felavatták az új hidat. A II. világháború után az ország életében nagy változások zajlottak le. A magyarországi kommunista hatalomátvételt követően megváltoztak a hivatalos ünnepek is. Új állami ünnepek jelentek meg (április 4. és november 7.), egyes korábban megünnepelt napok új, a rendszer történelmi igazolásának megfelelő tartalmat kaptak. Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja volt, a két világháború között ez kiegészült a Szent István-i Magyarország visszaállításának összenemzeti célkitűzésére való állandó emlékeztetéssel. E vallási és nemzeti tartalmak egyike sem volt vállalható és kívánatos az új rendszer számára. Teljes megszüntetése, mint az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, mégsem látszott célszerűnek. Az ünnep hagyományának állami-nemzeti tartalma lehetővé tette tartalmi „megújítását”. Ezt a feladatot az új alkotmány hatálybalépésének 1949. augusztus 20-ra való időzítésével, mint „új államalapítással” oldotta meg a pártvezetés. Ugyanakkor felerősítette az ünnep

SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS ugyancsak régi keletű népi, tartalmát: az aratás befejezésének az első (immár az új gabonából készült) kenyérrel szimbolizált ünnepét. A vallási vonatkozásokat (pl. a budapesti Szent Jobb-körmenetet) évtizedekre betiltották, de a más ünnepekre jellemző felvonulások, operaházi díszünnepségek, beszédek, tömeges kitüntetés-átadások, katonai parádék helyett a pártvezetők ál-

leginkább a szocialista országokból, a rendszerváltás után pedig mindenhonnan. A karneváli műsort Debrecen testvérvárosainak a művészeti csoportjai színesítik. Százhalombatta várossá alakításának évében a következőt olvashatjuk: „Ahol a víz volt az úr. Házat avatatott a DKV és a PEVDI 1970. augusztus 20-án. …Bejelentem dr. Simon Pál igazgató, Mezei Lajos

talában élenjáró mezőgazdasági termelőszövetkezeteket kerestek fel. 1945-ben az országgyűlés megszavazta egy nagy befogadóképességű stadion felépítését a fővárosban. Az építkezés 1948. július 13-án kezdődött el, az építész Dávid Károly, a statikus Gilyén Jenő volt. Az első tervek szerint 70 ezer fő elhelyezésére számítottak, de ezt ki akarták bővíteni 100 ezer emberre. Budapest lakossága önkéntes munkát vállalt. A nagy elemeket a helyszínen előre gyártották. Időközben tervezési és kivitelezési problémák merültek fel, de a központi vezetés ragaszkodott az augusztus 20-i átadáshoz. Farkas Mihály honvédelmi miniszter ezer katonát vezényelt ki a helyszínre, így a beruházás a kijelölt határidőre elkészült. A megnyitón, 1953. augusztus 20-án, hatalmas ünnepséget rendeztek, felvonult 12 ezer tornász, 2100 sportoló. Szabadon engedtek 10 ezer galambot is. Ezután egy norvég-magyar atlétikai összecsapás következett, majd a Budapesti Honvéd-Szpartak Moszkva futballistái játszottak. A magyarok 3:2re diadalmaskodtak. 1966. augusztus 20-a óta néhány kihagyással minden évben megrendezik Debrecenben a Virágkarnevált. Kezdetben még csak hazai fellépők és középiskolás csoportok kísérték a virágkocsikat. Pár év múlva jelentek meg a külföldi csoportok, először

párttitkár és Balogh Imre szakszervezeti titkár elvtársaknak, hogy Nagyar községben, az Arany János utca 26. szám alatti ház, melynek Sipos Mihály és családja a tulajdonosa, elkészült. A Dunai Kőolajipari Vállalat munkásai építették az SZ 3-as módosított típusterv alapján. Kérem igazgató elvtársat, hogy a kulcsot a vállalat nevében adja át a tulajdonosoknak…” Ezek a szavak az újonnan vakolt ház udvarán hangzottak el, az árvíz sújtotta településen, amikor az első családnak adták át új otthonát. A Keletmagyarország című lap közli az alábbiakat 1977. augusztus 20-án: „Megkezdődött az Adriai kőolajvezeték magyarországi szakaszának építése. A Csurgótól Százhalombattáig épülő 190 km hosszúságú, 600 mm átmérőjű szakaszon 10 millió t kőolaj áramlik a százhalombattai és a bratislavai olajfinomítók felé. A Csurgó-Kára közötti szakaszt magyar, a Kára-Százhalombatta közötti részt pedig csehszlovák vállalat építi. Százhalombattáról az olaj a Barátság I. kőolajvezetéken jut el Csehszlovákiába.” A fotók a Városi Archívum gyűjteményéből és a www.fortepan.hu oldalról származnak. Kovács Edina történész Hamvas Béla Városi Könyvtár, Városi Archívum


SZÁZHALOM • 2014. AUGUSZTUS

15

JOBB VELED A VILÁG BOLDOGSÁGPROGRAM

Ingyenes Boldogságprogram, Magyarországon először 10 hónapon át TÖBB MINT 60 TELEPÜLÉSEN INDULNAK FELKÉSZÍTŐ KLUBTALÁLKOZÓK! Több mint 200 önkéntes csatlakozott a programhoz segítőként, hogy ne csak virtuálisan legyen az embereknek lehetőségük csatlakozni ehhez a programhoz, hanem a saját településükön is legyen lehetőség felkészítő találkozókra, tapasztalatok megosztására. A helyi klubtalálkozó helyszíne: A helyi klubvezető elérhetősége:

Százhalombatta Szülők Fóruma Egyesület Kodály Zoltán sétány 22-24. Csabainé Kavran Ildikó szazhalombattaiklub@jobbveledavilag.hu

OKTATÁSI-NEVELÉSI INTÉZMÉNYEK IS CSATLAKOZHATNAK! „Olyan sok pedagógus keresett fel – mondja Bagdi Bella –, hogy szeretné az osztályába bevinni ezt a programot, és a gyerekeknek átadni ezeket a boldogsághozó technikákat, hogy kifejlesztettük egy egyszerű módját annak, hogyan csatlakozhatnak különféle érettségi szinten lévő osztályok, csoportok ehhez a 10 hónaphoz. Náluk nem napi feladatok lesznek, hanem havonta 1 feladatot kell csoportosan megcsinálniuk. A feladatok 3 szintűek, amiből a pedagógus ki tudja választani, melyik illik a legjobban az osztályához.” A 10 hónapos boldogságprogramhoz a www.jobbveledavilag.hu/boldogsagprogram oldalon keresztül lehet csatlakozni.

+36 30 883 3316 www.jobbveledavilag.hu • info@jobbveledavilag.hu • facebook.com/jobbveledavilag


Profile for Faluvédő Egylet Százhalombatta

Százhalom - 2014. augusztus  

Százhalom - 2014. augusztus  

Advertisement