Page 1

Százhalom A szerb táncsoport a templomban

V. ÉVF. 48. SZÁM

„Ki gépen száll fölébe ...”

Érdikum: Szent Walburga szobra

2017. AUGUSZTUS

Fotó:Pap Pap Miklós Fotó: Miklós

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL: Helyi érték, Érdikum • Tiszteltük és szerettük a Dunát • Óvárosi Kulturális Napok – szemelvények a rendezvényekről • Sportportré: Szilágyi Ádám úszó • Búcsú Margit „anyótól” • Pitypangosok, kalandra fel!


Szeptemberi

PROGRAMAJÁNLÓ BARÁTSÁG KULTURÁLIS KÖZPONT

SZÜRETI OPERETT GÁLA

...TIED A VILÁG!

Igényes operett show műsor, látványos jelmezek, forró hangulat, lendületes tánckarral fűszerezve! 2017. szeptember 22. péntek, 19:00 Helyszín: Barátság Kulturális Központ - Színházterem Az Orfeum Vándorszínpad elhozza az operett csillagait Százhalombattára, a Barátság Kulturális Központba 2017. szeptember 22-én, 19:00 órai kezdettel két felvonásban egy Szüreti Operett Gála keretében. Akik szeretik az operett világát, számukra felejthetetlen élmény lesz az előadás. Akik csak most ismerkednek a műfajjal, az örökzöld slágereknek, a színpadi látványnak, a sok-sok humoros jelenetnek köszönhetően örök élmény lesz az első találkozás. A népszerű sztárok közül fellép mindenki kedvence, Oszvald Marika Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, operett énekes, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, továbbá fellép Berkes János operaénekes, érdemes művész is, valamint Szász Kati a Memory Interoperett primadonnája. Láthatjuk majd Birinyi Mónikát, az Orfeum Vándorszínpad szubrettjét, aki bájával és csodás hangjával ellágyítja a közönség szívét. Színpadra lép Bálint Csaba, aki magával ragadó tenorjával, vitathatatlan átéléssel kompenzál a női nemnek. Ő az, aki nemcsak aktív szereplője, hanem egyben az Orfeum Vándorszínpad megálmodója, 2008 óta alapítója a Magyarországon és külföldön is méltán elismert társulatnak.

Az Illés zenekar legnagyobb slágerei 2017. szeptember 28. csütörtök, 19:00 Helyszín: Barátság Kulturális Központ - Színházterem A budapesti Játékszín előadása 50 éve jött létre az a zenei formáció, amely kitörölhetetlen és azóta is meghatározó a hazai könnyűzenei életben. Az Illés zenekar minden dala sláger, minden megszólalásukat kőbe lehet vésni, minden üzenetük kordokumentum. Ugyanakkor minden házibuli elengedhetetlen tartozéka és fénypontja, ha felkerül egy Illés lemez, már pedig legtöbbször felkerül. Most színpadon a …Tied a világ!, melyben 20 Illés-sláger hangzik el kiváló fiatal művészek előadásában. dalok: Illés zenekar librettó: Szente Vajk zenekar: Szörényi Örs, Reviczky Balázs, Kékkői Zalán, Polyák András, Pethő Gábor szereplők: Feke Pál, Simon Boglárka Panna, Serbán Attila, Nagy Sándor, Vastag Tamás, Pusztaszeri Kornél, Vecsei László

KREATIVITÁS / MŰVÉSZET / BIBLIA Zenés talk-show, Best of 2017. szeptember 24. vasárnap, 17:00 Vendégek: Szakcsi Lakatos Béla, Szatai Gábor, Szende Gábor, Fejes Zoltán és Botos Lajos Szekeres József Konferencia- és Rendezvényközpont

A ZENE VILÁGNAPJA Utazás a népdalok szárnyán Kodály Zoltánnal

KONCERT A ZENE VILÁGNAPJA ALKALMÁBÓL 2017. szeptember 30. szom­ bat, 19:00 helyszín: Barátság Kulturális Központ színházterem közreműködnek: Chorus Matrica­ nus Nőikar, Canticum Novum Kamarakórus, Liszt Ferenc Vegyes Kar, Bodzabogyók Énekegyüttes, Trio a’la Kodály Jazz együttes, Kaszai Lili, Fundák Kristóf

„MATRICA” MÚZEUM 2017. szeptember 9., szombat

Római kézművesek Mátrikában! A Battai Napok keretein belül 2017. szeptember 16., szombat

KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJA 2017. szeptember 22., péntek

KUTATÓK ÉJSZAKÁJA


SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

3

Óvárosi Kulturális Napok Szemelvények a rendezvényekről

Képviselő fakanállal Az egyik sátor alatt áll Szalai Attila a város képviselő-testületének tagja, aki nem a labdát rúgja a gyepen, hanem az amúgy is elviselhetetlen forró­ ságban főz nem is egyfélét. Hatalmas serpenyőben sistereg a hús, de az asztalon sorakoznak egymás mellett a már kész ételek.

- Még nincsen 11 óra és az asztalon illatoznak a frissen sült húsok. Mikor kezdtél neki a munkának? - Az alapanyagokat már előre elkészí­ tettem és fél nyolckor álltam neki a sütésnek. Mire kezdődött a megnyitó 9 órakor, szerettem volna már ha nem is az egész választékkal, de fogadni a résztvevőket. - Van itt minden ami szem-szájnak ingere. Mennyiféle ételt készítettél? - Grill, bajai és sütő kolbászt, májas és véres hurkát, zúzapörköltet, mediterrán csirkét, brassói aprópecsenyét, resztelt májat, indonéz-mogyorós sertést, csirkeflekkent, fasírtot. Ahogyan látod, többféle

savanyúságot kínálok hozzá, és kenyeret. - Ilyen finomságok vajon mennyibe kerülnek, mert szeretnék vásárolni belőle? - Nem kerül pénzbe, ezzel vendégeli meg a város azt, aki ebben a pokoli hőségben elfáradt és végig játssza a focikupát és természetesen a szurkolókat. - Téged többféle tevékenységedről ismer a város. Főleg képviselői munkád okán, de mi az eredeti szakmád? - Hentes és szakács a tanult szakmám, de érettségiztem és két felsőfokú végzettségem is van, ami a SZAMURÁJ 07 Kft-ben végzett ügyvezetői munkámhoz szükséges. Jelenleg a városi polgárőrség titkára

vagyok és a vagyonvédelmi kamara országos alelnöke. - Látható vagy a helyi televízióban egy főző műsorban. Mit jelent neked a főzés? - Ma már csak hobbi, de nagyon szeretem csinálni. A sütés-főzés egyfajta alkotni vágyás, az adni szeretés, akarás és tudás egyik kifejező eszköze. Ehhez tudnám hasonlítani a karitatív tevékenyégemet is, ami szintén az adni adás lehetőség maximális kiaknázásáról szól. - Otthon is tied a konyha, vagy csak ünnepekkor kényezteted a családod, a barátaidat? - Állandóan jelen vagyok a konyhában. Szeretem, meg muszáj is. Jó nézni, ahogyan mások nagy csendben vagy némi jóízű “csámcsogás” vagy elismerő hümmögés kíséretében teszik a szájukba az újabb és újabb falatokat. - Évekkel ezelőtt a faluban egy rendezvényen kóstoltam egy fasírtot, ami nagyon finom volt és Te készítetted. Elárulnád az olvasóinknak, hogyan készül, vagy titkos a recept? Természetesen nem titkos. Fele marha hús, fele sertés hús és a vöröshagymát nem pirítom le a nyers fasírt alapba, hanem nyersen teszem bele. Szoktam, illetve lehet még füstölt szalonna zsírját, és/vagy nyers petrezselymet vagy zellerzöldet darálni a húshoz. A többi a hagyományos módon készül. * Egyre melegebb van van, de Szalai Attila csak főz és főz. A versenyeknek nemsokára vége, de akkor már nem tudnánk ilyen nyugodtan beszélgetni, mert állni fog JM a sor és üresek lesznek a tálak. 

Batyus Bál: régi szokás, új résztvevőkkel Nem vagyok battai születésű, de most már egyre inkább otthonomnak ér­ zem a családommal együtt Százhalombattát. Ebben sokat segített, hogy nem zárkóztam el, sok barátot szereztem, és nem utolsósorban az „Óvá­ rosi Papírkutyák” Baráti Társaság, ahol igazi közösségi emberekre talál­ tam. Így jöhetett létre az Óvárosi Kulturális Napok keretében megrendezett az első, civil közösségünk által szervezett Szent László napi batyus bál. A régiek elbeszéléseiből és a most kiállított régi képekből is kiderült számom­ ra, hogy itt a faluban igen régi hagyományai vannak a báloknak.

Ezt igyekeztünk feleleveníteni, és elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült. Battai családok, civilek összefogásával olyan három generációs bálnak lehettem a résztvevője, ahol a megjelentek a támogatói jeggyel és a tombola jegy vásárlásával a COCTAIL PARTY zenekart „szponzorálták”. Ki bográcsgulyást főzött, legtöbben az otthonról è hozott süteményeket kínálták körbe.


4

SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

A város minden szegletéből jöttek szórakozni vágyó emberek, ahol együtt mulattak a megjelent illusztris vendégeinkkel. Tiszteletét tette Illéssy Mátyás atya is, aki a képviselőkkel együtt természetesen nem jöttek üres kézzel, gazdagították a tombola asztal tartalmát. Az biztos, hogy aki eljött fantasztikusat szórakozott. Úgy gondolom nem vallottunk szégyent, nemcsak a bállal, de a többi rendezvénnyel sem. Százak látogattak el a faluba, és egy dologban egyet érthetünk: jöhet a következő, a bál is, csak még az időpont kérdéses. Szabó „Papírkutya” Gábor 

Egy sikeres focikupa története A Magyar­

országi Szerb Színház Karády előadása

Karády Katalint Varga Klára vará­ zsolta a színpadra. A gyönyörű, igen tehetséges, mély, mégis bárso­ nyos hangú színésznőnek elhittük, ő Ka­rá­dy Katalin. A nagyszerű part­ Egy igazi kánikulai napon került sor egymással és így alakult ki a végleges sor- ner – Rusz Márk Milán – a harmoni­ 2017. június 24-én a harmadik Óvá­ rend, ami után még egy ízletes tortát is fo- ka hangjával volt ott, szinte látha­ rosi Foci Kupára az Óvárosi Papír­ gyaszthattak Bodáné Adrienn jóvoltából. tatlanul. A kánikulai melegben hatalmas iramú, kutyák szervezésében. Az esemény­ A sodró lendületű előadáson nem csak ről Szabó „Papírkutya” Gábor szá­ olykor forró hangulatú sportszerű mérkőzé- egy ember életének sorsdöntő eseményei sek folytak, amik szünetében az unokántri mol be a csapat kapitánya. elevenedtek meg, de a kor is, szépségeivel, Az idei 3. rendezvényünk a tavalyi focikupa befejeztével már körvonalazódott, de erre még mi sem számítottunk. Erről az összefogásról álmodni sem mertem volna, a teljesség igénye nélkül: - Százhalombattáról 5 vendéglátó egység, 3 sportegyesület, 1 Kft., 2 intézmény és számos magánszemély - Érdről 2 nagyobb cég támogatott illetve temérdek felajánlást nyújtott a részt vevő csapatok számára, akik idén is beneveztek a tornára. A 8 felnőtt csapat két négyes csoport után elődöntőt ill. helyosztókat játszott. Sorrend: 1. Plávik 2. Batta Young Boys 3. GE-Metem 4. OPK 5. Sirályok 6. B-COOLFC 7. All Stars 8. Mesterlövészek A 3 gyermekcsapat mindegyike játszott

band szórakoztatta a nagyérdeműt. Igazi csapatmunka volt, amiben oroszlán része volt a VUK-SE nek, a százhalombattai Lövészklubnak és a B-COOL Dance Team-nak. Óriási tisztelet Szalai Attilának, aki 600 adag ételt osztott ki a nagy hőségben. Sinka László alpolgármester úr tartotta a megnyitó beszédet és a díjak kiosztása mellett közbenjárt, hogy a tűzoltóság és a rendőrség is megjelenjen a gyermekek nagy örömére. A Focikupa sikerességét a főzőverseny eredményességével múltuk felül, Szatmári Laci és Loós Öcsi Vörösboros báránypörköltjével. Az első hely biztosított volt. A napi fáradtságunkat levezetendő fantasztikus kikapcsolódást és szórakozást nyújtotta a Szent László téri Mulatság. Szabó „Papírkutya” Gábor

gyalázatával együtt. Akkor is szívszorító lett volna a történet, ha nem a csodált művésszel történik meg, hanem hétköznapi emberrel. Szépség, báj, tehetség, gyönyörű hang, verés, kivert fogak, erőszak, megalázás. Égig emelt és sárba tiport. Nem csak vele eshetett meg, megesett másokkal is, de ő elmondta, elmesélte, kilökte magából, hogy túl tudja élni. Az a hatalmi csoport, amely a XX. század történelmét gyártotta a naiv, hiszékeny, jó szándékú többségnek, a Pokol Intézményét valósította meg itt a Földön. A túlélőknek pedig – gyakran nem csak illúziójukat vesztve, hanem mindenüket: házat, vagyont, családot, szerelmet – el kellett gondolkodniuk az emberi élet értelmén. Szegedinácz Anna


SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

5

Szerb nemzetiségi udvar A Tökölön lakó kiváló zenész Halász Lászlót még művelődési központos koromban ismertem meg. Őt kértem fel legtöbbször, zenekarával biztosít­ sa a talp alá valót a szerb búcsú báljain. A „Nemzetiségi udvar” program­ ján is az ő zenekara lépett fel.

Évtizedek óta nem találkoztunk. Amikor a Szerb Klub előtt az utcán táncolókhoz értem, meglátva őt, örülve a viszontlátásnak, rámosolyogtam. Megismert, visszamosolygott rám. A program végén váltottunk néhány szót. A lassú és gyors ritmusú balkáni zenére kólóztak a mieink. A kóló méltóságteljes körtánc, az első táncos vezeti. A táncosok derékon és vállon kapcsolódnak egymáshoz. Mitrov Ivanov Mária szerint több mint harminc féle tánclépést ismernek a battaiak. Egymás kezét fogva járták. A mostani, a szerb és görög közösség programja volt. Úgy tűnt nekem, megmozdult az egész szerb közösség és jó volt ezt látni. Voltak közöttük vendégek, hazatérő családtagok, kíváncsi városiak. Ott volt Dalibor atya is a családjával. Mégis a legszebb az volt számomra, hogy a kicsik, a legkisebbek is velük voltak. Néha beálltak a körbe, majd otthagyva a táncosokat, körbe-karikába önfeledten szaladgáltak körülöttük és közöttük. Sok kedves régi ismerőssel sikerült találkoznom. Igen. Így, csak így lehet átadni a hagyományokat a következő generációknak. Játékosan, türelmesen, a legnagyobb Szegedinácz Anna szeretettel.

A Szent László Év megünnepléséről Úgy érzem, hogy Százhalombatta kivette részét a Szent László évre való megemlékezésben. Sűrű, vál­ tozatos, olykor párhuzamosan futó programok kínálták magukat, ami­ ből a közönség kiválaszthatta a maga ízlésének,, érdeklődésének megfelelőt. Ebben a pár napban mind Harangozó Imre, Darvas-Kozma József atya, Prokopp Mária előadásai Szent Lászlóról szóltak más-más megközelítésben. A telt házas előadások bizonyítják, hogy az emberek kíváncsiak arra, hogy mit tud mondani Szent Lászlóról a néprajzkutató, a pap, a művészettörténész, az Aranyalma Együttes zenés előadása. Nemcsak a felnőttek, de a gyerekek is találtak maguknak szórakozást, köszönhetően a 1026.sz Szent László Király Cserkészcsapatnak. Würth Pál helyi természetvédő előadása, noha nem Szent Lászlóról szólt, hanem a battai épített és természeti értékekről igen sokakat vonzott a Közösségi Házba. A régi hagyományok folytatásaként, aki

mulatni akart, a Batyus Bálon megtehette. Az események lezárásaként a Szent László Év Borkóstolóján Maurer Oszkár szerémségi borait ismerhették meg a résztvevők, Domonkos László író, publicista vezetésével. Ez úton is szeretném mindenkinek megköszönni a sok-sok munkát, segítséget, a közönségtől pedig azt kérem, hogy őrizzék meg jó emlékezetükben a Szent László Év rendezvényeinek jó hangulatát. Németh István szervező


6

SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

Tiszteltük és szerettük a Dunát A közelmúltban történt vízi bal­ esetek újra ráirányított a figyel­ met arra, folyóban fürödni nem veszélytelen. A tudatlanság és felelőtlenség pedig szedi az ál­ dozatait, ha nem vigyázunk. A Százhalombattai Hírtükör 2017. augusztus 10.-i száma „Tiszteljük a vizet!” kiváló cik­ ke részletesen foglakozik a té­ mával, ezért azt nem ismétel­ ném meg, viszont olvasóink fi­ gyelmébe ajánlom. Amiről vi­ szont írnék, miért nem fulladt battai gyermek a Dunába em­ beremlékezet óta? Dunna asszony nevével az Arvisurák rovó sámánjai által leírt titkos történetírásában találkozhatunk. Aki legendának gondolja, ám tegye, de valójában fontos történelmi ismeretek tárháza. A rovó sámánok régi feljegyzések alapján tudták, hogy egy eljegesedés miatt a beavatottak egy kisszámú népességgel az Egyenlítő közeli területekre, valamint szigetekre menekültek, mert a szellemi hírlánc tájékoztatta őket Holdanya érkezéséről, annak várható következményeiről, a vele érkező kataklizmákról. A lehűlést hosszú évezredek után felmelegedés követte. Megindult a népesség visszatelepülése a jégsapkák fogságából felszabaduló, lakhatóvá vált tájakra. Elterjedésére a táplálékos folyók mellett észak irányában is. Vagyis az emberiség elkezdett visszavándorolni oda, ahol korábban lakott. Akik helyben vészelték át – életben maradtak a nagy hidegben –, azok rákényszerültek a húsevésre, és az sem volt ritka, hogy egymást, vagy más törzsek gyermekeit falták fel. A szellemi vezetésétől megfosztott népesség elbarbárosodott. A visszatelepülők viszont meg tudták őrizni kultúrájukat: írásbeliség, házak, hajók építésének tudása, öntözéses földművelés, állattenyésztés, matematika, csillagászat, kereskedelem, szokások, hagyományok, stb.

Anyám nem tudott úszni. Dunaszent­be­ne­ deken született, egy tanyán nőtt fel. Amikor családjával már felnőttként ide költözött, félt a folyó vizétől, ezért soha nem tanult meg úszni. Sok házi és kerti munkája lévén a nagyobb fiútestvéreimre bízott, ők vigyáztak rám. Bár tudom, nem szívesen tették, az anyai parancs kötelező érvényű volt. Amíg kicsi voltam a Dábóval ijesztgetett, hogy elvisz, ha a vízben mélyre merészkedem. De rájöttem, Dábó nincs, viszont megtanultam úszni és tisztelni a folyóvizet, mert megértettem, nem veszélytelen. Már három éves koromban lejártam a fiúkkal a Dunára. Öt évesen tanultam meg úszni, ahogyan a többiek. Ismertük a partot, mert láttuk ta-

úszott le, amíg tudása, képessége, tehetsége megengedte. A leghosszabb táv a Bara torkolatáig tartott. A Dunát csak a legnagyobb, legerősebb fiúk úszták át. Volt, aki oda és vissza, volt, aki csak átúszott és révészekkel jött vissza. A legkisebbeket a nagyok tanították. Amikor már derékig ért a víz, akkor kifelé próbáltunk meg a víz tetején fennmaradni, néhány karcsapással. Ez egyre jobban sikerült. Utána mellig merészkedtünk a vízbe és lefelé próbáltuk meg mindezt. Így gyarapodott a tudásunk napról napra. Sok év után már bátran fürdőztünk hosszú távon is, ahogyan a többiek, a nagyok. A mi időnkben a felnőttek sem hagyták abba a

vasszal, nyáron ősszel, télen. Akkor is, amikor kicsi volt a vízállás, és akkor is, amikor az ár elborította az ártéri erdőt, majd szelíden visszahúzódott a megszokott medrébe. Tudtuk, hol szabad, és azt, is hol tilos fürdőzni. A téglagyár mólójának megépülése után annak északi része tele volt életveszélyes forgókkal. Elkerültük. Ott nem volt szabad fürödni. Alatta közvetlenül eliszaposodott. A térdig érő iszapba nem lábaltunk bele. A halásztanyánál, Dubecz Misa bácsiék alatt már viszonylag sóderos, homokos volt a part. Aki már nagyon tudott úszni, az itt ment bele a vízbe és eltávolodva a parttól – biztonságos távolságban – addig

nyári hűsítő fürdőzést, a Duna-part tele volt csatangoló, fürdőző gyerekekkel is. Legsekélyebb vízben a kezdők próbálkozhattak, a mai rév alatti részen, egészen a Szkeláig. Utána mélyült a meder. Tovább csak a jól úszóknak volt tanácsos, a többieknek nem. Amikor a ’60-as években megindult az ipari építkezés az enyhet adó hatalmas fűz és nyárfákat kivágták a falu alatt, egészen a Baráig. A kotróhajók egyenetlenül mélyítették ki a folyómedret, hogy a sódert szállító hajók ki tudjanak kötni. Gödrös, veszélyes lett a partszakasz, nem volt ajánlatos oda bemerészkedni.


SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS Az egyetlen baleset is abból adódott, hogy a tilosban fürdőző kislány, gödörbe lépett. A mellette álló apa – aki nem tudott úszni és nem volt battai születésű – a gyerekét mentve maga lépett a gödörbe, és ott elmerült. Mi, akik itt éltünk, pontosan ismertük a víz mélységét mindenhol, és azt is, hol vannak veszélyes forgók, mélyedések. Soha nem kockáztattunk. Tiszteltük a vizet, ő pedig megőrzött bennünket az életnek. Az 50-es, 60-as években a Szkelánál volt kijelölt fürdőző hely. A bójákat kötél kötötte össze – addig volt szabad bemenni. A kötelet parafák tartották fenn a víz tetején. A legszomorúbb időszak az volt, amikor a paralízis – gyermekbénulás – járvány miatt kitiltottak bennünket a vízből. Hiszen a nyári melegben nem volt olyan nap, fontos elfoglaltság, hogy legalább egyszer – ha

7 lehetett többször is – vagy egész nap ne a Dunán lógjunk. Szüleink idejében a folyó vizét ivásra, főzésre, mosásra használták még az as�szonyok. Persze fürdőzésre is. A mi időnkben az iparosítás miatt erősen szennyezetté vált a víz. A kátrány szennyezettség mellett megjelentek más szennyező anyagok is, de ez akkor még nem zavart bennünket abban, hogy a nyári napok nagy részét dunai fürdőzéssel töltsük. A Duna vize sohasem volt meleg. A legmelegebb nyári napokban is kellemes hűsítő hatása igazi felüdülést hozott. Nem csak divatos fürdőruhánk nem volt abban az időben – csak ifjú és felnőtt korban – de úszó gumi sem. Volt viszont autó és traktor gumibelső. Ha úszni nem, csak ringatózni akartunk a vízen, akkor egy ilyen járgányra tettünk szert, azon csorogtunk le a part mellett, akár a Baráig.

Meleg volt viszont a vize a Kis-Dunának. Valószínű a folyó szabályozása idején termelték ki a földet a partszakasz megerősítésére és mögötte alakult ki az a kis vízfolyás, amit mi Kis-Dunának neveztünk. A szélessége néhány méter volt, de hirtelen mélyült. A Duna vízállástól függően kb. 2-2,5 méter mély lehetett. Csak akik már jól tudtak úszni, azok merészkedhettek bele langyos vizébe. Partján a fiúk vizes csúszdát alakítottak ki „klottnadrágjaik nagy örömére”. Bár nagyon szerettünk fürödni, a folyó veszélyes területeit elkerültük. Nem csak tudomásul vettük, hogy veszélyes, betartottuk azokat az elemi szabályokat, melyek miatt komoly baleset az itt születettekkel nem fordult elő soha. Inkább vendégekkel, vagy ide költözöttekkel. Szegedinácz Anna 

„Pitypangosok kalandra fel!” Sikeres és kellemes hangulatban zajlott a Százhalombattai Pity­ pangos Óvoda Óvárosi tagintézményének Sirály parki családi programja, mely a BKK vezetőségének felkérésére jött létre. Az óvodapedagógusoktól megszokott módon, lelkes felkészülés után, sportos jellegű, ügyességi feladatokkal várták a kisgyerme­ kes családokat.

Több mint 20 család látogatott el a Duna parti játszótérre, akiknek legtöbbje az óvárosi óvodába jár. Örömmel tapasztaltuk azonban, hogy lakótelepi, régi óvodásaink, szüleik is bekapcsolódtak a játékos tevékenységbe. Mint mindig, a szülők is partnerek voltak, egy időre „gyermekké válva’’ Ők is kipróbálták a számukra újdonságnak tűnő, otthon is megvalósítható játékokat. A jutalom sem maradt el, a jelzett karkötőt büszkén viselték a kisgyermekek. S szervezők is lelátogattak hozzánk, köszönjük érdeklődésüket és a lehetőséget. Szép nyarat és kellemes időtöltést kívánok minden kedves óvárosi lakosnak a Pitypangosok Apraja és Nagyja nevében: Sebestyén Mihályné intézményvezető


8

SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

Köztünk élt

Búcsú Margit „anyótól” Tizenegy éves voltam, amikor 1962-ben Gubody Margit, akkor Margit néninek szólítottuk, Százha­ lombattára került kántornak. Mint gyerekek nem igen törődtünk politi­ kával, otthon sem beszéltek róla, legalábbis előttünk nem, így aztán nekünk természetes volt, hogy aki vallásos családban nevelkedett, va­ sárnap ment a templomba, az isko­ lában egyik nap hittanra másnap őrsi gyűlésre. Az osztályban szinte kivétel nélkül mindenki volt első ál­ dozó, de kisdobos vagy úttörő is. Ezt csak azért bocsátom előre, hogy minden vasárnap mentünk a templomba, egész májusban este a májusi litániára, decemberben a rorátéra. Ezek nagyon kedves emlékek, nem kellett küldeni, szívesen mentünk magunktól is. Főleg a kóruson időztünk, így aztán nagyon közel kerültünk a kántorhoz, nemcsak a miséken, de más napokon is. Margit néni előtt volt egy másik kántor, a Vali néni, akihez gyöngyöt fűzni jártunk, mi voltunk a „veronikások”. Nagyon otthon éreztük magunkat a plébánián, sok időt töltöttünk ott. Emlékeim szerint az életéről nem sokat mesélt, azt tudtuk, hogy nagyon rosszul hall, de mást nemigen. 2009-ben jelent meg Strauszné Könözsi Vera könyve a Mellénk szegődő idő, amelyben Margit néni, akkor már „anyó” becenévvel megírta „kalandos élete” történetét. „Budapesten születtem 1921-ben. Amikor a szüleim 1920-ban Budapesten össze­ házasodtak (apám ott volt tisztviselő), akkor a hazájuk, Erdély még magyar föld volt. Ahogy most visszaszámolom az éveket, esküvőjük után a negyedik napon a trianoni békediktátum következtében Erdély a románoké lett. Azt tudom, hogy csecsemőkoromban édesanyám gyakran látogatott haza Csíkszeredára, és édesapám halála után édesanyámmal oda is költöztünk a nagymamához.” (részlet a könyvből) Hét évesen érte az első nagy betegség, ami nyom nélkül gyógyult, de a második

már nem. Kilenc évesen skarlátot kapott, aminek következtében nagy fokú halláskárosodása lett. Különböző iskolák után a brassói Magyar Katolikus Leánygimnáziumban tanult, és további életében legtöbbször az egyház szolgálatában tevékenykedett. Rossz hallása nem akadályozta abban, hogy zenét tanuljon, méghozzá zongorázni. Elvégezte a konzervatóriumot, de eközben a betegségek továbbra sem kerülték el. Tüdőgyulladás, fülgyulla-

dás, olyan súlyos, hogy meg kellett lékelni a koponyáját. A betegségek nem csak a zenéléstől nem riasztották el, de a sportolástól sem. Korcsolyázott, síelt, kirándult az erdélyi hegyekbe. Tizenhét évesen lett hitoktató. 1940-ben egy tusnádi nyaraláson tudták meg, hogy a II. bécsi döntés következtében Erdélyt újra visszaadják a magyaroknak. Brassóban már a boltokban elfogyott a zöld színű anyag, mert az asszonyok zászlót varrtak belőle. A sors játéka, hogy Brassó a döntés értelmében Romániában maradt. „Másnap napsütéses reggelre ébredtem, kinézek az ablakon és mit látok: minden egyes házon ott lobog a magyar zászló, az ablakok kidiszítve szőnyegekkel, virágokkal, képekkel. A díszkapukon kürtöskalács. Örömujjongás közepette megérkeztek a magyar honvédek.” 1941. április 3-án édesanyjával érkezett Magyarországra Margit néni. A há-

ború éveit hol Magyarországon, hol Erdélyben vészelte át. Húsz éves koráig tíz operáción esett át, utána még kilencen. 1944. augusztus 28-án menekülni kellett Csíkszeredáról. Négy bőrönddel, mindent hátrahagyva egy fedetlen marhavagonban hagyták el a várost. Szőnyegbombázás, óvóhely, menekülés, bujkálás a pincékben. Székesfehérvár, Szombathely. Lebombázott házak lesoványodott emberek, megerőszakolt nők. Csak a szerencsének és saját ügyességének köszönhető, hogy egy rokonával megszökött a már Szibériába tartó vonatról. A háború után sem volt nyugodalma, mert az egyházhoz közeli múltja sok gondot okozott. A szerencse azonban most sem kerülte el, mert olyan tanfolyamokon vehetett részt, amelyet Kodály Zoltán, Kósa Ferenc és más országos hírű tanárok, karnagyok, zeneszerzők vezettek. Százhalombattára egy budapesti barátnője révén került, aki itt kapott tanári állást. A templom, akkor még egy volt, a mai Szent László templom kántort keresett, így Margit néni Battára került. A Hun utcában a régi kántorlakásban helyezték el, ami igencsak omladozó állapotban volt, de a kilátás a Dunára mesés. Évekkel később derült ki, hogy az a bizonyos barátnő, Elmann Ágota volt, aki harmadikban osztályfőnököm lett, és a mai napig nem felejtettem el a kedvességét. Telefonbeszélgetéseink alkalmával Margit néni, gyakran emlegette, hogy mennyire szeretett Ő is és a barátnője is Battán. A tanárnő nem sokáig maradt, nem tudni milyen okokból, de Margit néni 1962-től végig itt maradt. 1970-ben megvált kántori teendőitől és egy az erőművet építő vállalatnál helyezkedett el Budapesti székhel�lyel. Közben itt beadta a lakásigényét és 1977-ben meg is kapta. 1986-ban aztán Tóth Andor atya kérésére, újból elvállalta a kántori teendőket, amelyet 2006-ig folytatott. Kezdő battai éveiről Margit néni így írt: „Perjés atya idejében mindketten (Tihanyi Mária apácával) teljes ellátást kaptunk a csekély fizetés mellett. A harangozást a


SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

9

Gubody Margit a plébánián Perjés Béla atyával

társnőm vállalta. (Ő nem sokáig, talán egy évig volt Százhalombattán). Beköltözésünk idején csodálkoztunk rá arra, hogy milyen gyönyörű helyen fekszik a kántorlakás. Az elénk terülő Duna, a túloldalon Tököl partjai, a révállomás, alattunk a templomunk, elbűvölt bennünket a látvány. A kántorlakás a templom fölött a Hun utca 13-as számú házban volt. Ezt a házat dr. Matta Árpád földbirtokos adományozta az egyházközségnek. Korábban ebben a házban lakott a mindenki által szeretett Zenálkó Etel tanítónő és az édesanyja. A lakás három szobából, konyhából, előszobából és éléskamrából állt.” „A házat akkor bizony igen elhanyagolt állapotban találtuk, az egyháznak nem volt pénze a tatarozásra. A kémény rossz állapotban, a kéményseprő nem volt hajlandó felmenni a padlásra, mert félt, hogy beszakad alatta. A falu akkor rettentően sáros főutcája a Duna vonalát követve girbe-gurba képet mutatott. A Duna fontos volt az itt élők számára. Később mikor összeismerkedtem a falusiakkal, ők mesélték, hogy a halászlét, a bablevest nem a meszes vízzel, hanem a Duna vizével főzték. Hát igen, akkor még olyan tiszta volt a Duna vize, hogy inni és főzni lehetett belőle. Nagyon szerettem a

Dunát, minden nap úsztam benne. Arra is emlékszem, hogy a Dunában a gyerekeknek volt egy elkerített területük, ahol ők is fürödhettek, a nyugdíjas Kovács Misa bácsi csónakban ülve vigyázott rájuk. Az öregek azt mesélték, hogy fiatal korukban, a fáradságos aratás után milyen felfrissülést jelentett számukra, ha ruhástól megfürödhettek a vízben. A Duna vizében még mostak is, mégpedig úgy, hogy először a dézsákat megtöltötték vízzel, majd ebbe beletették a szennyes ruhát. A nap felmelegítette a vizet, amiben aztán mosószappannal átmosták a ruhákat. A megtisztított ruhákat aztán a Duna vizében öblítették, közben a vízben álltak. A faluban volt egy kis boltocska, de ott például zöldséget, tojást nem lehetett kapni. Tejet a szomszédos Néró nénitől és Kójó bácsitól hoztunk, a szódát a Leposzava nénitől vásároltunk. Gyümölcs mindig került az asztalra. Később a szakácskönyvembe be is jegyeztem, hogy kitől milyen gyümölcsöt kaptam. Most eszembe jutnak pl. Jankovitsék, Rontóék, Györeiné Margitka, Tóth M. Istvánék, Müllerék, Kanyicskáék, és Bartáné, valamint a Csaba bácsi kertje. A faluban hamar barátságot kötöttem az öre-

gekkel, Major Istvánné, Mári nénivel, Kovács Mihályné, Katus nénivel. Szívesen emlékszem Müller Ferencné Oci nénire, aki segítőkész, jó humorú asszony volt. Nagyon jó barátságban voltunk, ha beteg voltam naponta meglátogatott, balesetem után 5 hétig nála laktam, hogy ápolhasson. 1963-ban Kurán Ferencné Margit néni vette át a plébánián a főzést és más háztartási munkát. Emlékszem egy korábbi hólapátolásra. Akkor érkeztem Százhalombattára (1962. március 20), két nap múlva leesett a hó, egy hét múlva újra havazott, így aztán söpörhettünk a társnőmmel, Tihanyi Máriával a havat a plébánia, a templom és a saját lakásunk előtt. Ebben az évben még márciusban is fagyott. A kántori munka mellett a templomi virágdíszítés is az én feladatom volt. A templomban minden hívő énekelt, fő „előénekes” Kurán Kató 18 éves érettségizett lány volt és Tóth M. Ágnes iskoláslány (ma Kanicsár Jánosné)” Visszatérve Margit nénire, aki a messze Csíkszeredáról származott otthonra talált Százhalombattán. Igazi közösségi ember volt, a falusiak befogadták, itt élt közöttünk 55 évig és itt fog nyugodni is választott hazájában.  Jankovits Márta


10

SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

Szerb vendégek a Summerfesten Harmadízben látogatott el a szerbiai Vladici Han-ból fia­ tal, középiskolásokból álló táncos csoport nyári feszti­ válunkra. A táncos közös­ ségről, a városról, ahol élnek kérdeztem Nenad Jakoljevics koreográfust. Vladici Han Dél-Szerbiában Makedónia, Bulgária és Görögország hármas határának a közelében van, régóta püspöki székhely. A főpapnak a vallásos nép ajándékozta a földet és épített települést, amely már városi rangú. 22 000 lakosa van, tehát Százhalombattához hasonló nagyságrendű város. A tájat magas dombságok (grdelica) övezik, levegője tiszta, mi úgy mondjuk „bánya levegő”. Három folyó találkozik itt, a legnagyobb a Morava. A hegyekből jövő Vrlan folyóra vízierőművek épültek. A legkisebb Kalimanka, tőle néhány kilométerre van egy tó, a Vlaszina. A Belgrádból Thesszalonikibe tartó nemzetközi vonat és autópálya közvetlenül érinti. Mindkettőtől félúton van, tőlük 330 km-re. Sok szállodája várja a turistákat. A városi panorámában meghatározó az ortodox templom és a Morava hídja. Természeti környezetében erdők, gyümölcsösök vannak. A föld népe eredetileg mezőgazdasági munkából, gyümölcsök és kerti növények termesztéséből élt. Feldolgozóiparában kiemelt a málnából készült gyümölcslé, a „Hani”. Nagy mennyiségben termelnek almát, szilvát, zöldségeket is. Korszerű az ipari parkja. A város lakói többségében szerbek, de kis számban vannak közöttünk bolgárok, makedonok, romák. A romákkal különösen jó az együttműködés, jó zenekaraik vannak. Hanban lakik a méltán népszerű Boban Markovics – aki az egyik legjobb” mester trombitás”. A trombita zenekaroknak nagy hagyománya van nálunk. Gucsában - kis város Szerbia középső részén, gyönyörű táji környezetben - nemzetközi fesztivált rendeznek minden év nyarán, ahol a legtehetségesebb, legügyesebb trombitás elnyerheti a mesteri címet. Ez Európa legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye.

Ilyenkor a világ minden tájáról összesereglenek a trombitások, a fúvószenét kedvelők. Ezt a nyári fesztivált az idén augusztus 9-13-ig rendezték meg. A legjobb trombitás ezen a fesztiválon Bojan Krisztics roma nemzetiségű zenész lett. A mi táncos csoportunk 1929-ben alakult. Nem volt folyamatos a működése, voltak kisebb szünetek is az életében, külső körülmények - háborúk - miatt. 1983-tól újjászületett, azóta vagyok az egyik vezetője és koreográfusa, a csoport igazgatója a kezdettől Braniszlav Nusics. Kétszáz gyermekünk IV. kategóriában táncol. A legfiatalabbak az 1-4. osztályos tanulók, a másodikat a felsősök alkotják, a harmadikat a középiskolások. Hanban nincs felsőfokú oktatás, egyetem, ezért a

vendégszereplésünk Battán. A gyerekek nagyon jól érzik magukat, az ellátás jó. Köszönjük a szerb családoknak és a három magyarnak is, hogy befogadtak bennünket. Két magyar család a városban, egy az óvárosban lakik. A gyerekeknek jó, ha a családokban értik a nyelvüket, zökkenőmentes a kommunikáció. Külön öröm számunkra, hogy van itt egy szerb közösség, akikhez jöhetünk. Köszönjük nekik és a Szerb Nemzetiségi Önkormányzatnak is a szervező munkát. A mostani látogatáson már úgy érezzük, „szinte haza jövünk.” A Forrás Együttese mellett, mint házigazdák vagyunk jelen. A fesztiválra 32 táncosunk jött, 4 a zenekari tagok száma, 2 buszvezetőnk van és mi is ketten vagyunk vezetők.

városban maradók műkedvelő csoportot alkotva, alkalmanként városi ünnepségeken lépnek fel elsősorban. A „veteránjaink” nem próbálnak rendszeresen, csak alkalmanként, a fellépések előtti időben. Az év végi országos értékelésnél a legügyesebb középiskolás csoportunk mindig az első 5 között van. Akik most nálatok vendégeskednek, azok a két középiskolás csoportból lettek kiválasztva, ők a legfiatalabbak a fesztiválon. Szerepeltek a nyitó ceremónián, a táncházban, meghívásuk van Tökölre, Ráckevére, ahol másik két vendég együttessel fognak fellépni. Korábban szerepeltünk Érden, Diósdon is. Napközben ismerkednek a városokkal, azután este előadás. Utána ismertetik velünk a másnapi programot, a fellépés színhelyét. Nem csak a környező településeken, Budapesten a Szerb Kulturális Központban is lesz szereplésünk. Nem először jöttünk - ez a harmadik

A koreográfiánk hat részből áll,ebből három a déli tájegységből való - ahonnan jöttünk -, három Szerbia más területéről. Összesen 16 koreográfiát tudnak a gyerekek, amely lefedi Szerbia egész területét. Ismernek minden táncstílust, tánclépést. A más nemzetiségekkel való együttélés által vannak a táncainkban, zenében egymásra hatások, átfedések is. Kb. 30 % bennük a szerb elem. Így vannak bolgár, makedón, román - vlah - táncaink is. Együttesünk sok országban szerepelt már Európában - Törökországban, Görögországban, Bulgáriában, Makedóniában, Romániában Magyarországon, Lengyelországban, a cseheknél, svédeknél, németeknél, olaszoknál, spanyoloknál. Távolabbra - Brazíliába, Chilébe - is volt meghívásunk, de nem tudtuk az utazás költségeit a hosszú útra biztosítani. Magyarországra és a Summerfestre szívesen jövünk, ha meghívnak bennünket. Szegedinácz Anna


SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

11

Sportportré: Szilágyi Ádám úszó

(2. rész)

Európa Bajnokságon felállni a dobogóra, leírhatatlan érzés

Ádámról tudtuk, versenyszerű­ en úszik. Egyszer az édesany­ ja bevezetett bennünket a szo­ bájába, hogy megmutassa azt az óriási éremgyűjteményt, amit Ádám az úszással gyűj­ tött össze nagyon sok év alatt.

Hogy sikeres pályafutását mások is megismerhessék, ezért szólítottam meg őt a kérdéseimmel. - Mikor kezdtél el úszni? - 1994-ben kezdtem el úszni. Apa levitt az uszodába, mert már nem bírt velem otthon. Nagyon eleven gyerek voltam, elismerem. Azt gondolta, lefoglal valamivel, hogy levezesse az energiámat. Ez volt az első vizes élményem. Hivatalosan mindezek után négy évesen kezdtem el úszásra járni, majd hat évesen volt az első versenyem. Hét évesen 50 m-es gyorsúszásban első lettem a battai strandon. - Mikor döntötted el, melyik versenyszámban, versenyszámokban indulsz? - Nem az ember dönti el magában. A felkészüléssel töltött évek – a felépítése, valamint az edzésterv kialakítása. Egy ember úszókarrierje során legalább kétszer változik meg az a versenyszám, amiben a legjobb. Akkor úszásnemet vált. Nekem kiskoromban legkedvesebb a gyorsúszás volt. Mikor idősebb lettem, a hátúszás, majd Amerikában a pillangó vált a kedvencemmé.

A versenyszám-táv egy kicsit más tészta. Nagyon ritkán fordul elő, amikor egy úszó sprinterből hosszútávúszó lesz. Velem sem volt másként. Kiskoromtól 100-200 m-re voltam kalibrálva, ami sprint számnak számít. - Hol voltak a legsikeresebb versenyeid? - Hál’ Istennek nagyon sok helyen szerepeltem jól az országban, külföldön is. Lehetőségem adódott számtalan helyét bejárni a világnak, versenyezni ott. Rijekát, a rövidpályás Európa Bajnokságot mondanám az egyik legsikeresebb helynek. Itt tizenhét évesen úsztam országos csúcsot, Cseh László idejét megdöntve 50 háton. 100 háton csak tizedekkel maradtam eI. Prágában, az Ifjúsági Európa Bajnokságon sikerült ismét országos csúcsot úsznom, hosszúpályán 50 háton, majd 2 ezüsttel és 1 bronzzal zárni az EB-t. - Milyen díjakat gyűjtöttél be – a legértékesebbek, legkedvesebbek? - Nem mindig a legnagyobb versenyeken elért eredmények voltak a legbecsesebbek, hanem azok, amikor olyat tudtam teljesíteni, amit a klubban még senki. è


12 (Folytatás az előző oldalról) Zalaegerszegen voltunk versenyen, rövidpályás vidékbajnokságon. Tizennégy éves voltam. Tizenhárom számban indultam két nap alatt. Minden számot megnyertem, méghozzá mindegyiket egyéni rekorddal. Az összesített pontversenyért járó kupát is sikerült elhoznom. Európa Bajnokságon felállni a dobogóra, leírhatatlan érzés. Amikor életem első nagy versenyén – (EYOF) az Európai Fiatalok Olimpiai Fesztiválján – 3. helyezést sikerült megcsípni 100 háton, meghatározó pillanat volt az életemben. - Néhány jó sztori – versenyeken felkészülésen? - Minden két-három napos versenyen az egész csapat részt vett, minimum 20-25 fő. A nagyobbak is velünk voltak, Bodrogi Viktor, János Joe, Antal Laci. Koruknál fogva a ranglétrán ők álltak felül. Kötelezettségüknek érezték, hogy ’piszkálják’ a fiatalabbakat. Semmi durváról nincs szó – víz alá lenyomás vagy más csibészség – de valamiért jó hangulatot adott a csapaton belüli ugratás. Amikor kiöregedtek, ez a „kötelesség” egy generációval lejjebb szállt. - Miért mentél ki Amerikába – milyen tapasztalatot hozott neked?

SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS tolást, mit csinálsz mostanában? - 2015. február végén volt az utolsó úszó versenyszámom Amerikában, 4x100 gyors váltó. Ezzel zárult a karrierem. Amerikában – az USA-ban – a Konferencia Bajnokság az utolsó nagy bajnokság a tanévben. Ha az ember utolsó éves az egyetemen, ezzel a versennyel lezárulnak a kötelezettségei az iskola felé. Most egy informatikai cégnél dolgozom Budapesten. Itt élünk – lassan egy éve – a párommal. Uszodába azóta nem jártam. Nem mondom, hogy kerülöm, de az elmúlt 21 év alatt annyit voltam a medencében, most egy kicsit hanyagolom. Ez talán érthető. Megpróbálok másféle mozgásra koncentrálni. Ez olyan, mintha az ember 21 év munka után másfélét keresne. Persze nyaralásokon nem kerülöm a tengert. Az úszás sokszor terhes volt. Naponta faltól/ falig úszni éveken keresztül elég unalmas. Viszont a rengeteg eredmény, a vele járó érmek, állni a dobogón, feledtette mindezt számomra. Gimnazistaként magántanuló lettem, hogy az úszásra tudjak koncentrálni. Mindent ez határozott meg az életemben. Napi 5-6 óra edzés kitöltötte a napjaimat egész esztendőben. Szombatonként csak egy edzés volt. Vasárnap pihenőnap, ha

a képességeket a sporttól kaptam. A szalagavatómon sem voltam ott az isztambuli Európai bajnokság miatt, de a tanáraim, az osztálytársaim – azon a napon – nem felejtettek el megemlíteni engem. A gimnáziumi éveim alatt nagyon sok támogatást kaptam a tanáraimtól. Hála, köszönet érte.

Nem érzem úgy, nem maradt időm gyermeknek lenni. Ez is egy életforma, csak más, mint a megszokott. Élsportolónak lenni nem könnyű, mégis csodálatos dolog. Az úszásnak köszönhetően jutottam ki az USA-ba, ami gyermekkori álmom volt. Ott sikeresen lediplomáztam. Kisgyermekként a szüleink azt mondták: meg kell tanulni egy hangszeren játszani, valamilyen nyelvet elsajátítani és valamit sportolni. Mindhármat elkezdtük Rékával. Nagyon hasznos volt a nyelvtanulás, a zenetanulás – zongorázni tanultunk –, aztán mindkettőnknek maradt csak a sport. Nem gondolnám, hogy rosszul döntöttünk…

Szegedinácz Anna

- Amerika nagyon régi vágyálmom volt. Tizenkét éves koromtól azért dolgoztam, hogy ösztöndíjat szerezzek egy rangos egyetemen és ott diplomázzam le. Sikerült. Mivel a mentalitása, elképzelése, hozzáállása, munkamorálja, felépítése az egész országnak, rendszernek teljesen más, mint itthon, nagyon sokfajta új élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam. Megtanultam, nem lehet egyoldalúan nézni a dolgokat, de optimistán kell tekinteni rájuk. - Mikor hagytad abba a versenyszerű spor-

éppen nem versenyen voltunk. Nyáron 2-3 hét alatt regenerálódhattunk, maximum 1 hónap lehetett a szünet. Karácsony idején még szenteste napján is edzettünk. Sokan azt kérdezik, volt-e gyerekkorom? Bár nem lógtam a korombeliekkel a játszótéren naponta, nekem másfajta elfoglaltság töltötte ki a napjaimat. Az élsport nagyon sok lemondással jár. Cserébe kitartó, szívós, egészséges lettem. Megtanultam az időmet beosztani. Tudok harcolni mindenért, amit nagyon szeretnék elérni, megkapni. Ezeket

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta

Fe­le­lős ki­adó: a Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let elnöke Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2. Honlap: www.szazhalom.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2559-9860 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta


SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

13

Helyi érték, azaz Érdikum

Értékmentő esztendők Ahhoz hogy megismerkedjünk az Érdi­kummal, először a Hunga­ rikum fogalmát a szó jelentését kell tisztáznunk. Tehát mit is illik tudni a Hungariku­mokról? „A kétezres évek elején többirányú összefogás eredményeként szerveződő, a magyarság értékeit összegezni, rendszerezni kívánó mozgalom indult útjára. Széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetések eredményeként született meg végül a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, amelyet az Országgyűlés 2012. április 2-án fogadott el egyhangú döntéssel. Célja, hogy megfelelő jogi keretet adjon a magyarság egésze számára fontos értékek azonosításához, dokumentálásához, hozzájárulva ezzel az összegyűjtött értékek szélesebb körben való megismertetéséhez. A hungarikum törvény, mely 2012. július 1‑én lépett hatályba,  az alábbiak szerint határozza meg a hungarikum fogalmát: „hungarikum: gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye. (Idézet a www.hungarikum.hu oldalról.) A törvény 2012 júliusi hatályba lépése után egy esztendővel, 2013-ban közel 35 fő önkéntes jelentkezővel megalakult az Érdi Hungarikum Klub, meséli Brunczvik Attila az Érdi Hungarikum klub elnöke. A kezdeti fellángolás után sokan elmaradtak, de szerencsére egy lelkes kis csapat, összesen 4-6 fő, tovább dolgozott az Érdikumok felkutatásán. A helyi értékek gyűjtésével napjainkban 15-20 önkéntes foglalkozik.

Fundoklia-völgy

Ők havonta egy alkalommal, a hónap utolsó csütörtök délutánján találkoznak az érdi Soós pékség cukrászdájában. Itt tudnak közösen ötletelni, beszélgetni, érdi értékeket kategorizálni, és nem mellesleg finom friss illatozó pogácsát eszegetni. Ezek az alkalmak kiváló lehetőséget teremtenek, a közös programok megszervezésére, valamint a már elmúlt eseményeket is ezen alkalmakkor értékelik ki. Szerveztek már Érdikum

tábort 2014-ben. a tavalyi esztendőben kiállítást, ahol a Pest Megyei Értéktárral közösen mutatták be az Érdikum értékeit, az idei esztendőben pedig túrázni hívták az érdeklődőket.

Az érdi minaret

A Hungarikumok Gyűjteménye – a Magyar Értéktár alulról építkező, így kerülhetett be a Pest Megyei értékek közé az Érdi Földrajzi Múzeum is, de erről majd egy kicsit később olvashatnak. Most vegyük sorba, hogyan is dolgozik az Érdikum csapata: A helyi értékeket gyűjtik, melyek a 2012 évi XXX. törvény alapján 8 kategóriába sorolhatók: Épített környezet, Kulturális Örökség, Ipari és műszaki megoldások, Természeti környezet, Sport, Egészség, és életmód, Agrár- és élelmiszergazdaság, Turizmus és vendéglátás. A felkutatott és megőrzésre méltónak talált értékeket felterjesztik az Érdi Települési Értéktár Bizottsága elé, akik döntenek a továbbiakról. A bizottság tagjai mind elismert érdi lokálpatrióták, kiváló szakemberek, tudósok: Ábel András, Dr. Kubassek János, dr. Szerényi Gábor, Hudák Mihály. Ők döntenek a felterjesztett értékek beè emeléséről, vagy mellőzéséről.


14 Az Érdikumok között találhatjuk a teljesség igénye nélkül az Épített környezet kategóriában, Nepomuki Szent János szobrát, Csuka Zoltán lakóházát. Kulturális örökség kategóriában, az Érdi rózsafűzér zarándoklatot Érd körül. Az Ipari és műszaki megoldások kategóriájában az Acélsodronykötél és nagyfeszültségű acél-alumínium sodronyok gyűjteményét. Természeti környezetben a Czabai kertet. Itt sajnos nincs mód minden érdi érték bemutatására, ezért ajánlom figyelmükbe az Érdi Hungarikum Klub internetes oldalát, ahol részletes képet kaphatnak a helyi értékekről. A Pest Megyei Értéktárban négy érdi értéket találunk, melyeket az Érdi Települési Értéktár Bizottság felterjesztése nyomán, a Pest Megyei Értéktár Bizottság Megyei Értékké fogadott. Ezek a következők: a Magyar Földrajzi Múzeum, az Érdi Minaret, a Fundoklia-völgy és a Magyarok Érdi Vásá-

Nepomuki Szent János szobra

Magyar Földrajzi Múzeum

SZÁZHALOM • 2017. AUGUSZTUS

Érdi Rózsafüzér-zarándoklat

ra. És most következzen az, amit egy pár sorral feljebb már ígértem, nézzük hogyan

is válhat valami hungarikummá. „A nemzeti értékpiramis alulról építkező elvének megfelelően, a meghatározott formanyomtatvány kitöltésével bárki javasolhat értéket az alap szintű értéktárakba történő felvételre. A felvételt követően az immár ún. nemzeti érték felterjeszthető a Hungarikum Bizottsághoz a Magyar Értéktárban található kiemelkedő nemzeti értékek közé, majd pozitív döntést követően újabb felterjesztéssel a Hungarikumok Gyűjteményének hungarikumai közé.” (Idézet a www. hungarikum.hu oldalról.) A mozgalom célja, hogy a magyar emberek büszkék legyenek magukra, kultúrájukra, értékeikre, mondja búcsúzóul Brunczvik Attila, hiszen már legalább fél órája velem beszélget és nem az Érdikumos csapattal szervezi, értékeli az összegyűjtött érdi értékeket, pedig az idő drága, hiszen havonta csak egy alkalommal találkoznak, és Érd nagyon-nagyon nagy, az idő kevés, MA az érték pedig sok. Dolgozni kell.


FOTÓGALÉRIA


è

Százhalom - 2017 augusztus