Page 5

Észrevételek a cselekvési terv koncepciójához trendek, illetve konkrét fejlesztések figyelembe vétele (erőműfejlesztések, selejtezések, hálózatfejlesztés) mert csak ezek ismeretében szabad döntéseket hozni. 5. Az erőmű építési cselekvési tervben maghatározott fejlesztések megvalósítása terén különösen fontos a megfelelő befektetői klíma biztosítása. Ennek két eleme van: a gazdaság általános klímája, tőkevonzó képessége, a stabil valuta stb. Ezek biztosítása túlmutat az energetika területén. A másik szempont az energetikai jogbiztonság. Sajnos az elmúlt 5-6 évben az energetikai jogszabályok rendkívül sűrűn és gyakran váratlanul, a piac számára belátható logikát nélkülözve és a piac szereplőivel való egyeztetések nélkül változtak. Ez a helyzet, a kedvezőtlen makrogazdasági körülményeket is figyelembe véve is súlyos károkat okozhat, alááshatja az ellátásbiztonságot. (Egy megjegyzés: problémás az engedélyeztetés bonyolultsága és helyes cél annak lehetséges egyszerűsítése, de nem ebben van a lényeg. Ennél fontosabb egy átlátható, relatíve stabil jogszabályi rendszer, illetve megújulók esetén egy megfelelő árszabályozás, hosszú távon stabil támogatási rendszer.) 6. Az erőműveket (kisebb és nagyobb, külföldi és hazai) piaci szereplők fogják építeni, azok lehetőségeit a fent említett, megfelelő, átlátható és biztonságos szabályozás biztosíthatja. (itt szeretnénk arra is utalni, hogy a gázos erőművek időszakában a gázpiac transzparenciája is ebbe a körbe tartozik) Egyetlen kivétel van, az atomerőmű építése, ahol az államnak befektetői feladatai is vannak. A Cselekvési Tervben szerepeltetni kell azokat a lépéseket és esetleges jogszabály-alkotási feladatokat, amelyek a paksi bővítés vegyes (külföldi) tulajdonú és finanszírozású megvalósításához szükségesek.

adónak. Tavaly az összes felhasználás alig 0,6%-kal nőtt, idén pedig, az első négy hónapban mintegy 0,7%-kal csökken – a hideg tél és a szökőév ellenére. A MAVIR kétévente készít kapacitáselemzést, és az eddigi öt elemzése mindig más adatokra épült. Csak a rugalmas „tervezés” lehet ésszerű – változó mutatószámokkal. Az EU-27 az új politika forgatókönyvében 0,8% évi növekedéssel számol 2035-ig. Nekünk sem ésszerű már 1,2%-nál nagyobb növekedési ütemet feltételezni. Különösen akkor, ha hatékonyságunkat javítani fogjuk. Szakmailag nem helyes azt megadni, hogy egy adott évben mekkora teljesítőképességű erőműpark fog kialakulni hazánkban, mert ez is sokváltozós függvény. A beépített kapacitások nagysága nem jó mérőszám, az függ annak összetételétől, különösen egy olyan időszakban, amikor kis kapacitásértékkel bíró megújulós erőművek viszonylag jelentős névleges összteljesitőképességgel épülnek. Legfeljebb a nettó fogyasztói igények változása becsülhető jól. Nem célszerű megadni az összes felhasználást sem, mert az önfogyasztások igen eltérőek. Még nagyobb gond a teljesítőképességek értéke. Megújulóknál ez nagyon kicsi is lehet. Nagy atomerőműves egységekhez pedig nagy perces tartalékok kellenek. Az erőműpark összetételétől is függ tehát a szükséges teljesítőképesség. Megjegyezzük, hogy a tervezett új atomerőművi blokk(ok) belépés időpontjának közelsége miatt a 2030-as év adatai torzítanak. Nem célszerű itt, az EFCsT-ben foglalkozni az EU szén-dioxid-mentesítési forgatókönyveivel, például a 2050. évre vonatkozó célértékek visszaszámolásával 2030-ra. Külön kellene kezelni az egész szén-dioxidkérdést a magyar energetikában. Nem olyan fontos ez az erőműveknél (atom, megújuló, gáz), és a szénerőmű-létesítési lelkesedés realitása is kétséges.

Válaszok a feltett kérdésekre:

Első kérdés: Egyetért-e az EFCsT elgondolásával, céljaival és a vázolt helyzettel? (Ha nem, vagy csak részben, mit tenne hozzá, mit hagyna ki?) A cél meghatározása nem elég világos. Az erőművek létesítésében alapvetően a változó világhoz való jó illeszkedés változatait kell elemezni 15-20 év távlatában – több független változó szerepeltetésével –, kockázatelemzésekkel. A hivatkozott forgatókönyv az atom, a szén és a megújuló energia előtérbe állítása még nem elég kidolgozott a Nemzeti Energiastratégiában. Megjegyezzük, hogy Európában főképp gáztüzelésű nagyerőművek épülnek. Kérdés, hogy a Stratégia ezt a magas hatásfokú, jó megtérülésű típust miért nem veszi kellő súllyal figyelembe? (Ha a hazai energiatakarékossági tervek megvalósulnak, akkor a földgázimport csökkentésével is belefér néhány földgáztüzelésű erőmű megépítése.) A változatokhoz felvett három feltételről a forgatókönyv-elemzésekben a mutatószámok (indikátorok) korlátozottan használhatók, ezekről a bevezetőben írtunk. Ha az állam nem épít erőművet, akkor a vállalkozók üzleti tervei, kockázatai a mértékadók. Az elmúlt fél évszázad jó példa arra, hogy az állami döntések nem feltétlenül a legjobb hazai erőműpark kialakításához vezettek. A vállalkozók ösztönzésének a legésszerűbb útjait kell inkább a Kormánynak megkeresnie. Fontos hogy az EFCsT tartalmazzon rövid távú intézkedéscsomagot a befektetők tájékoztatása céljából. A befektetőknek látni kell, milyen irányban kívánja a kormány az erőműrendszert fejlesztetni és milyen eszközökkel kívánja e célok elérését ösztönözni. Az átlagos évi bruttó rendszerterhelés 2010-ben alig 4859 MW-volt, és ebből a hazai erőművek átlagos terhelése 4266 MW-ot tett ki. Erőműveink együttes rendelkezésre álló bruttó állandó teljesítőképessége ekkor 8413 MW volt, de ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy „rövidtávon tehát nincs indoka új erőműves beruházásnak”. Idén hamar kiderült, hogy az állandó hiány igencsak megnőtt, és csak az import teszi biztonságossá villamosenergia-ellátásunkat. Az évi 1,5%-os igénynövekedési ütem, illetve az évi 100 MW csúcsterhelés-növekedés ma már nem tekinthető közép- és hosszú távon irány-

ENERGIAGAZDÁLKODÁS

53. évf. 2012. 4. szám

Második kérdés: Miben látja a hazai erőművek teljesítőképesség-ös�szetételének problémáit? (Milyen irányban fejlesztené tovább a hazai igények, irányelvek és az EU ajánlásai alapján?) Túl gyakran és mereven változtattuk a fejlesztési irányokat az elmúlt időszakban. Például az 1970-es évekig szénerőműveket építettünk, az 1980-ig olajerőműveket, az 1990-ig atomerőművet, a 2000-ig földgáztüzelésűeket, majd kezdtük a megújulókat, de bizonytalanul. A decentralizált termelést az elmúlt évtizedben felfuttattuk, most az ellenkező irányba tettünk lépéseket. Az összetétel most nem rossz, jó az aránya az alaperőműveknek, a menetrendet tartóknak és a csúcserőműveknek. Kapkodtunk viszont a kapcsolt energiatermelés megítélésében: eleinte fenntartással kezeltük, majd az ezredforduló környékén túltámogattuk, újabban korlátozzuk működési feltételeiket. Nem világos a szüneteltetés és a leállítás kérdése az erőműveknél. Így ma kb. 2700 MW-ot kezelünk „állandó” hiányként. Jelentős a „változó” hiány is, főleg a megújulók és a kapcsolt termelések miatt. Nem sokra megyünk azzal, ha több mint 10 100 MW-os névleges hazai erőműparkot tartunk nyilván, mert ezeknek a kapacitásoknak egy része már nem indítható újra. Harmadik kérdés: Milyen jellemzői lennének az ideális erőműves teljesítőképesség-szerkezetnek 2030-ban? (Milyen lenne ön szerint a legjobb energiahordozó-összetétel és erőműpark-szerkezet?) Nagy a kockázata annak, hogy egyes döntések, pl. az „optimális” erőműpark-összetételt illetően, utólag vitathatóvá válnak. Az erőművek élettartama hosszú, építési ideje is, tehát rövid távú gondolkodásnak nincs helye. Az erőműpark-összetétel évről évre változik, tehát az optimum maga is változó. Vitatható a függetlenség elérése, mint meghatározó cél. A valóságban a munkamegosztásban kellene megkeresnünk a legnagyobb értékteremtés lehetőségét.

3

Enga 2012 4szam  

Enga 2012 4. szám

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you