Egyházmegyék Székesfehérvár
Ne tudja a bal kezed... A „Segítők” és a „Segítséget kérők” Gyakran gondoljuk azt, hogy a címben szereplők két jól elkülöníthető csoportot alkotnak, pedig ha alaposabban vizsgáljuk az „embert”, rájöhetünk, hogy ez nem ilyen egyértelmű. A segítés nem egyirányú folyamat, hiszen emberségünkből következik, hogy szükségünk van a másikra, a társakra, a közösségre. Elsősorban úgy érjük el egymást, ha kinyújtjuk kezünket és a másik is ugyanígy felénk nyújtja a kezét, a lelkét. Az igazi találkozás a két kéz,
két lélek egymásba kapaszkodásakor jön létre, és ebben már kétirányú az áramlás, az érintés, a szeretet-adás. Sokszor halljuk, hogy a mi segítésünkre, adásunkra a segített arcán megjelenő mosoly, öröm a válasz, de ez sem ilyen egyszerű, hiszen a mi lelkünk pont ez után a mosoly után vágyakozik, pont ez az, amiben nekünk van szükségünk segítségre és ezt csak egy másik embertől kaphatjuk meg. Ugyanígy van ez a cselekvő szeretet esetében is. Segítünk másokon és nekünk is segítenek, ahogyan az alábbi példa is mutatja. A Karitász fenntartásában működő Szent Kristóf Házban olyan sérült, fogyatékkal élő fiatalokkal élünk együtt, akik napközben tartózkodnak az intézményben. Nagyon sok kedvességet, figyelmességet, segítAdásidő 16
séget kapunk, tapasztalunk a környéken lakók részéről, a maroshegyi plébános és a templomi közösség tagjai részéről, de távolabbi segítségek is elérnek hozzánk, személyeken és adományokon keresztül. Szükségünk is van erre, hiszen jó néhány nehézségen, hiányon kell túljutnunk, hogy a sérült fiatalok élete is szép lehessen. De nem egyoldalú ez a segítség sem, hiszen a nálunk lévő fiatalok önzetlenségéből, kifelé fordulásából ugyanúgy megtörténik a segítségadás. Amikor szeretettel fogadják a hozzánk betérőt, kérdezgetik életéről, örömeiről, bánatairól, amikor olyan utakat nyitnak
meg másokban, amire nem is gondolt, amikor tisztaságukkal minket is jobbá levésre késztetnek, segítenek az élet igazi értékeinek felismerésében. Amikor a fizikai segítés van soron, azonnal ugranak. Ha valakinek a bútorait kell felrakni egy autóra költözés miatt, vagy a karitásznak felajánlott adományokat kell továbbítani, a rászoruló családnak a tűzifát kiszállítani, stb. szinte versenyeznek, hogy ki ér előbb oda, ki vehet részt a munkában. Talán érthető, hogy miért gondolom, hogy mi mindannyian segítők és segítségre szorulók vagyunk, és a szerető Isten ajándéka, hogy embertársainkkal találkozva megélhetjük ezt a mindennapokban. Ne késlekedjünk mások segítésében, hiszen ezzel mindketten jól járunk! Magyar László
Aranypillanatok egy Aranyember támogatásával Az Öreghegyi Plébánia Közösségi termének óriási ablakai boldogan engedték be az áprilisi aranyló napsugarakat. Meghívott idősebb gondozottjaink is mosolygó arccal léptek be az ajtón, ki egyedül, ki kísérettel. Régi ismerősökként köszöntöttük egymást. Körbeültük a megterített asztalt, és beszélgettünk családról, gyerekekről, unokákról – az életről. Volt, aki süteményt is sütött, pedig nem kértük! Kitette az asztalra és nagyon boldog volt, hogy mindenkit megkínálhat. A terem megtelt fén�nyel és a várakozás izgalmával! Amikor Jézust, születése után bemutatják szülei a templomban az Úr törvénye szerint, két idős emberrel találkoznak, Simeonnal és Anna prófétaasszonnyal. A három generáció találkozása nem véletlen. Kiemeli a különböző korú emberek egymásra figyelésének fontosságát. Egy felelősen gondolkodó, fejlett társadalomnak ugyanúgy kell számolnia a fiatalok lendületével, mint a középkorúak tapasztalatával vagy az idősebbek bölcsességével! Az Öreghegyi Karitász Csoport fennállásának 20. évfordulója alkalmából Karitász Évet hirdetett, melynek keretében különböző rendezvényekkel kívánja felhívni a figyelmet a generációk együttműködésének fontosságára a plébániai családon belül is. Így került sor az „Aranypillanatok” programunk megszervezésére. Finom ebéddel egybekötött együttlétre hívtuk idősebb gondozottjainkat. A program támogatói voltak: • Az Öreghegyi Plébánia; • Boda János, az „aranyember”, étteremvezető, székesfehérvári vállalkozó, aki már hosszú ideje támogatja az Öreghegyi Karitász Csoport rendezvényeit. Most több mint 20 fő részére vállalta a finom ebéd elkészítését. Jánost csak az érdekelte, amikor először fordultunk hozzá támogatásért, hogy biztosan jó helyre juttassuk el adományát.