jellemezne engem egy mondatban. Azt válaszolta, hogy sportos, szigorú, de olykor engedékeny vagyok. Azt hiszem, ez stimmel a hallgatók vonatkozásában is. A rengeteg „vérre menő” tanár-diák focimeccs és a közös sportnapok érdemi motívumai voltak a tanítás-tanulás néha monoton folyamatának. Érdekes, hogy vezetőként, dékánként, rektor-helyettesként – hallgatói szemmel – tényleg engedékenyebb lehettem, mint a gazdaságpolitika oktatójaként. Mindenesetre nagy öröm számomra, hogy mindenütt elnyertem a hallgatói közösség kitüntető elismeréseit. Az egyetemeken dolgozó utódaim pedig már jobbak, mint én voltam. Szerencsé( jük)re. Mint ember, én pedig gazdagabb lettem azáltal, hogy rengeteg nagyon tehetséges fiatalt ismerhettem meg. Sokan megtiszteltek bizalmukkal, és olykor életvezetési segítséget is kértek tőlem. Elégedett? Az ELTE GTI-vel igen. Nagyon. Egyelőre. De persze mindig vannak szintek, amelyeket meg kell ugrani. És a saját életútjával? Még nincs vége, de eddig nem is olyan rossz. A 18. születésnapon kaptam a hivatalos értesítést: felvettek a Közgázra. Apám azt mondta, hogy a világon két úr van, az egyetemista és az egyetemi tanár. Igaza volt. (Ebben is.) Nagy kár a világnak, és így nekünk, magyaroknak is, hogy manapság ebből a két csoportból egyre többen viselkednek elképesztően trehányul, és élnek vissza a helyzetükkel és fényezik magukat. Kifejtené ezt kicsit bővebben? Inkább nem, de az olvasók így is érteni fogják. Felnőtt életének egyik fele a szocializmusban, másik fele a kapitalizmusban telt, illetve telik. Mit jelent ez Önnek? A szocializmus, avagy a marxista antikapitalizmus egy óriási hazugságra épült, és aszerint működött. Ám az erőszak, továbbá a terméketlenné tett szellemi talaj ellenére idővel számos kicsiny igazság is felütötte a fejét, és ezek így-úgy elérték az állampolgárok lelkét. A kapitalizmus, a modern piacgazdaság egy reális és csaknem kézzelfogható igazságra, sőt igazságosságra épül, de a fő mozgató elvre rátelepedve egyre jobban elburjánzanak a hazugságfák. Míg évtizedekkel ezelőtt a szabadság szó áhítat-közelinek számított, napjainkban már ötliteres popcorn dobozokból szórogatják percenként. És még mielőtt közbe kérdezne: nem, ezt sem fejtem ki bővebben. Felesleges lenne. Az általam mindössze szimbolikusan jelzett problémákat csakis a jelen és a közeljövő egyetemistái, egyetemi tanárai oldhatják meg. Ha akarják. Egyébként ez (is) a felelősségük. Nyilván őket is meg kellene kérdezni, de Ön hogy látja a hallgatókkal való viszonyát? Ezt a kérdést különösen jókor kaptam. Nemrég kérdeztem meg az egyik unokámat, aki most 11 éves, hogyan
Most, hogy hátrébb lépett az első vonalból, milyen új elemek jelennek meg az életében? A GTI doktori iskolájának munkáját fogom segíteni, és még van egy-két lezáratlan PhD-s ügyem is. A gazdaságpolitikában képben maradok, emellett évek óta foglalkozom pszichológiával. A valódi új elem eközben az indonéz és a maláj nyelvek tanulmányozása. Mindeközben pedig alig várom, hogy az ELTE közgazdász képzése még elismertebb piacvezetővé váljon.