i n t e r j ú
²²²²²²²²²²²²² ²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²²² ²²²²²²²²²²²²²²²
Giacometti műtermében és a Maeght Galériában Vámos Éva párizsi beszélgetése Isabelle Maeght-gal
Vámos Éva: A párizsi művészvilág újra Giacometti-lázban ég. Egyszerre két helyen, a Beaubourg-ban és a Bibliothèque Nationale-ban nyílt meg kiállítása, és a gyalogló Párizsban zsúfolt ház előtt vetítik a róla és kortársairól szóló filmeket. Vajon közelebb jutunk-e az alkotás rejtélyéhez — ha mindezt megnéztük, és elolvastuk a legrangosabb folyóiratok legújabb Giacometti-számait, vagy a Giacometti testvérek „rejtett” történetéről szóló könyvet? A kiállításokon nemcsak az ő általa készített portrékat, hanem Brassai, Robert Doisneau és a többiek róla készített fotói láthatók. A Centre Pompidou kiállítóhelyiségeiben és mozijában Giacometti műterme elevenedik meg — előkerültek a művész versei és feljegyzései, vázlatai és a kész művek. Különleges világáról, műterméről, az alkotás folyamatának mélyebb összefüggéseiről Sartre lírai esszéje után Jean Genêt írt egykor. A kiállításhoz kapcsolódva mutatták be a Giacomettiről 1962-ben forgatott dokumentumfilmet és a galériás és könyvkiadó Maeght család történetét most először bemutató mozit: első galériájuktól a Saint-Paul de Vence-i Múzeumig. A bemutató után Isabelle Maeght-ot, a galéria és a múzeum vezetőjét kérdeztem először a kezdetekről. Isabelle Maeght: Arte-nak nevezték el Cannes-ban első kis galériánkat a nagyszüleim, Aimé és Marguerite Maeght, s 1936-ban nyitották meg.
Az inkább csak a környékünkön ismert festők után hamarosan Pierre Bonnard-ral, majd Henri Matisse-szal is kapcsolatba kerültek. 1945ben már Matisse művekkel nyitották meg új párizsi galériájukat, ahol hamarosan saját folyóiratuk is kapható volt. 1947-ben a Galerie Maeght rendezte Bretonnal és Duchamp-mal a szürrealisták második nemzetközi kiállítását. Az alapítvány Dél-Franciaországban, SaintPaul de Vence-ban 1964 óta működik. Egész családunk szenvedélyesen szereti a modern művészetet, és így a Fondation köré gyűjtöttük magukat a művészeket is. Sokat voltunk együtt Giacomettivel, Chagall-lal, Calderrel és Miróval, vagy a következő nemzedékből Tapiès-szel vagy a magyar származású Fiedlerrel. És persze költők és zenészek is jártak hozzánk: rendszeresen összejöttünk Prévert-rel, de járt nálunk nyári kerti koncerten Duke Ellington, John Cage és Karl-Heinz Stockhausen is. Giacometti már ismert volt, amikor hozzánk jött — szeretett nálunk lenni, mert érezte, hogy hiszünk a művészetében, és elköteleztük magunkat mellette. A mostani Giacometti kiállítás nagyon jelentős és szép a Centre Pompidouban, de azért van valami hiányérzetem. Úgy érzi, hogy közelebb kerültek a művészekhez Saint Paul de Vence-ban, a múzeumban? Ott a művészekkel közösen alakítottuk ki a tereket — Miró Labirintusával, Braque az üvegablakokkal — és mindebben persze fontos szerepe volt Giacomettinek, aki a nagy udvarban saját maga jelölte ki minden egyes szobra helyét, és ehhez azóta is tartjuk magunkat. Művész-barátaink tették olyan mozgalmassá a Fondation Maeght életét. Hiszen ők lendítettek át bennün-
Giacometti szobrok a Fondation Maeght kertjében Saint-Paul de Vence Fotók: Erdősi Anikó
35
balkon_2008_01_cmyk.indd Sec2:35
21/1/08 12:49:50