Page 1

E liza Be th : A ny uu! M e s ĂŠlj!


Pös z e – Anyu! Anyu! M a volt az oviban e gy ajanyos z néni, és z be s zélge te ttve lünk . – És m irőlbe s zélge te tt? – M e gk éjde zte , h ogy h ívnak … Én m e g m ondtam ne k i, h ogy Vajga Fe jik e vagyok , öt éve s z, és z nagycopojtos z óvodás z. Ah ogy tanítottad. – Biztos an m e gdics ért, h ogy m ilye n ok os k is fiú vagy! – Aztán az óvónéni azt m ondta, h ogy ne k e m , m e g a K jis ztine k m ajd m ás zk oj is z k e ll e zze l a nénive l találkoznunk , m e jt ne m be s zélünk tis ztán, pe dig az is zk olában éjth e tőe n k e llbe s zélni. – Ak k or logopédus volt a néni. R ögtön be s zélek a Jutk a nénive l, és ő e lm ondja rés zlete s e n az e re dm ényt. – Így h át odam e nte k a k e dve s , k özépk orú óvónőh öz, és az anyuk a m e gérde k lődte az intézm ényi döntés t. – Bizony, a k is fiának logopédus ra van s zük s ége ! – h agyta h e lybe n az as s zony. – Ne m tudja k ie jte ni az „r”h angot, és az „s ” -s e l is problém ája van. – D e h át öjök k é e zt h allom ! – s zólt k özbe Fe rik e . Nagyon s ze re tte az óvónénijét, és bizalom m al is volt iránta. M indig e lm e s élte , m i történt ve le, m iután h azavitték az oviból. – Anyu m e s zélte , h ogy am ik oj m e gs zülette m , jögtön e lke zde tt a nagyi gügyögni ne k e m . M e g az ös s ze s z néni, ak ive ltalálkoztunk . – Ige n, Fe rik e , épp e z a baj! – s im ogatta m e g a gye re k fe jét Jutk a néni. – Arra ne m gondola s ok fe lnőtt, h ogy a k is gye re k tőlük tanulm e g be s zélni! Vagyis am it h allanak éve k e n át, azt fogják tőlük vis s zah allani. D e ak k or m ár k és ő, be rögződte k a s zavak , és jöh e t a logopédus . M e rt am íg k ics i a gye re k , addig bájos nak találják , de h a is k olába m e gy, ak k or m ár zavaró a pös ze s ég. – A lógó… izé… néni s ze jint is z pös ze vagyok , de ne m tudom , e z m it je lent. A nagyi is z s zok ta m ondani, h ogy „ajany, pös ze k is zunok ám !” … A nagyi m ég m indig úgy be s zél ve lem , m int am ik ojm ég babak ociban ülte m .


– Ige n, valóban – válas zolta az as s zony ném a k érdés ére az anyuk a. – H iába m ondom ne k i, h ogy be s zélje n úgy Fe rik éve lis , m inte gy fe lnőtte l.Le pe re g róla a k érés , és tovább gügyög. – R e m éljük , a foglalkozás ok s e gíte ne k m ajd! – fe lelte Jutk a néni. H étfőn e lis k e zdték a gyak orlatok at. K ati néni h ozott m indk ét gye re k ne k e gy cs e rép virágot, és lete tte e léjük . – Ő les z a s e gítőtök ! – m ondta. – Cs ak figye ljéte k m e g, h a h e lye s e n e jtite k k i a h angok at, a virágok s zirm ai k inyílnak . M e gm utas s am ? M ondjátok utánam , jó h angos an! R épa, re te k , m ogyoró… – Jépa! Je te k ! M ogyojó! – k iabálta Fe rik e . – H épa! H e te k ! M ogyoh ó! – is m éte lte K ris zti. – Ne m jépa! És ne m is h épa! – s zólt k e dve s e n K ati néni. – Pörge s s éte k m e g a nye lve te k e t! Van k is te s tvére te k ? M indk ét gye re k bólintott. R e m e k , gondolta az as s zony, ak k or les z e lőttük példa. – Biztos an láttátok m ár, am ik or valam e lyik éte lne m ízlett ne k i, k ipürrögte a s zájából. Erős e n be rre ge tt a nye lvéve l, és cs ak úgy re zge ttaz arcocs k ája… láttátok ? A k ét gye re k lelke s e n k iabált pe rce k ig, de ne m jártak s ik e rre l. A virágs zirm ok m e g s e m m ozdultak ! Elis k e s e re dte k e ttől. Egym ás ra nézte k , és abbah agyták . – Ez ne m is z tud k inyílni! – legyinte tt lem ondóan Fe rik e . A k is gye re k e k m érh e te tlen cs alódás a ültaz arcán. – D e bizony, h ogy k i tud! – K ati néni odah ajolt a virág e lé, és jó be rre gős e n be les zólt. – R épa… re te k … m ogyoró! És a virág k inyílt! M e gre zze nte k a s zirm ai, m ajd las s an s zétnyíltak , és láth atóvá vált a be lse jébe n bibéne k álcázott m ik rofon. Az fogta fe la h angot, és a program jának m e gfe lelőe n cs uk ogatta a s zirm ok at. M os t épp az „r”be tűt gyak orolják , h át arra van be állítva. A jó pörgős „rrrrrrrrrrrr” -e k re k inyílik . Fe rik e e lhúzta k ics it a s záját, m os olygott volna a látványon, m e g m érge s is volt, h ogy ne k i ne m s ik e rült. M e g ak arta k érde zni K ris ztit, ne k i van-e m ég k e dve e h h e z az os toba játék h oz, am ik or a k is lány m e gs zólalt.


– R h épa! – Az idők özbe n ös s ze zárult s zirom m e gre zze nt. M ég ne m volt tök élete s a h ang, de e gy icipicit be rre ge tt, és a m ik rofon érzék e lte . – Jépa! – k iáltott e gy nagyot Fe rik e , aztán, h ogy s e m m i változás t ne m tapas ztalt, fe lugrott, és e lhagyni k és zülta s zobát. – H ova m és z?– s zóltutána K ati néni. – Ne m játs zom ilye n butát! – fe lelt indulatos an a gye re k . – Cak be jje gjélne k i m agad, ne k e m ne m nyílik k i! – Ne m h is ze m e l, h ogy ilye n h am ar fe ladod a h arcot! – cs óválta a fe jét a logopédus . – Sok at k e llgyak orolni, és m e nni fog! Ne m ne h éz, cs ak rá k e lljönnöd, h ogy k e llk ie jte ni a h angok at. – D e én ne m ak ajom ! – dacos k odott a k is fiú. Le törte a s ik e rélm ény h iánya. – H át ak k or m it ak ars z?– te tte fe la k érdés t s ze líde n az as s zony. – Pös zén ne m e nge dh e tlek e lis k olába, m e rt ne m fogjátok m e gérte ni e gym ás ta tanárok k al. – D e ige nis z m e géjtjük e gym ás zt! Te is z éjte d, am it m ondok , és z a többi fe lnőttis z m e géjti! – K i fog ne ve tni az os ztály! – M ajd jólm e gm ondom ne k ik , h ogy os ztobák ! – Ak k or m ég jobban fognak ne ve tni. Ink ább gyak orolj m ég, aztán, h a m ár tuds z tis ztán be s zélni, k önnye bbe n m e gm ondh atod ne k ik ! – D e én ne m … K ati néni k özbe vágott, h ogy m e ge lőzze az újabb k ifogás ok at. – Tudod, m it, Fe rik e ?H a m ár s zépe n tuds z be s zélni, k érh e ts z valam ittőlem jutalm ul.R e ndbe n? – M e gígéje d? Azt k éje k , am it ak ajok ? – Az ige nlő válas zra nagyot rik k antott. – Jjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjrépa! Jjjjrrrrrrrrre te k ! M ogyorrrrrrrrrrrrrrrrrrrrró! K ati néni titok ban m os olygott. Be válta cs e le, ah ogy m indig. H os s zú h e te k ig gyak oroltak , am íg m ár odafigye lés nélkülis m e nt az „r” . Las s an m e gtanulták az „s ” -t is , m ár ne m volt pös ze e gyik gye re k s e m . K i tudták e jte ni a s us ogó h angok at, s zépe n cs ücs örítve a s zájuk k al. H angzott a te re m a s uba, s ivatag, s ólyom , s átor, cs irk e , cs oda, cs ás zár… s zavak tól,és a m ack ábólis m acs k a lett.


Egy napon K ati néni be je lente tte , h ogy m a jött utoljára. M ár nincs rá s zük s ég, vis zont m ás gye re k e k nagyon várják , h ogy rajtuk is s e gíts e n. – K ris ztik e , Fe rik e ! Utoljára e lszavaljátok ne k e m a m ondók ánk at? A k étgye re k ráze ndíte tt. – R répa, rre te k , m ogyorró, k orrán rre gge lrritk án rrik k anta rrigó! K ati néni boldogan m e gtaps olta ők e t, és búcs úzni k és zült. D e Fe rik e rás zólt. – K ati néni! Te ígértélne k ünk valam it! – Igazán?És m itígérte m ne k te k , Fe rik e ? – Azt, h ogy h a s zépe n tudunk m ár be s zélni, jutalm ulk érh e tünk valam ittőled. – Ez igaz – is m e rte e l a logopédus . Ne m gondolta, h ogy e m lék e zni fognak rá, e ddig e gy gye re k s e m k érte s zám on az ígére tét. D e h a ígért, m e g k e lltartania. – És m its ze re tnéte k ? Fe rik e rávigyorgott K ris ztire , ak i a vállait fe lhúzva k uncogott. K özbe n h e ve s e n bólogatott, h ogy ige n, ige n! – Azt k érjük – k e zde tt be le a k is fiú, – h ogy m ondd utánunk : jépa, je te k , m ogyojó… !


Cs ok ol ád é Egys ze r volt, h olne m volt, volt e gys ze r, valah a nagyon rége n k ét h atalm as , s zom s zédos ors zág. Az e gyik h ófe h ér volt, a m ás ik k orom fe k e te . A fe h ér ors zágban cuk orbólvoltak a h e gye k , a dom bok , a fák . M ég az e rdő állatai is fe h ére k voltak , m e rt alkalm azk odniuk k e llett a k örülm énye k h e z. Az e m be re k m ind világos ruh ák at h ordtak , és h a valam e lyik ük m e géh e ze tt, cs ak s zak ított e gy leve let a fáról, és e lszopogatta. Tis ztavízű folyó k anyargott a távolban, partjait finom porcuk or borította, ak árcs ak a m e zők e t, réte k e t. H a valam e lyik réte n k im e rés zk e de tt e gy k ics i s zíne s virág a napfényre , és és zre ve tték , rögtön be s zórták porcuk orral, h ogy az is fe h ér legye n. H ófe h ér cuk ork ris tályok ból épült a k irály palotája, s zik rázott a napfénybe n, a ragyogó k ék égbolt alatt. M e rt az égbolt itt is k ék volt, bár óriás i te js zính abk ént tornyos uló fe lhők vonultak rajta naph os s zat. Cuk orors zág k irályának s zéps ége s leánya s zülete tt, ak it s zülei Sugarnak ne ve zte k e l, m e rt olyan éde s k is baba volt, h ogy a legéde s e bb k ris tálycuk or is e lszégye llte m agát, h a m e glátta őt. Sugar k irályk is as s zony gyönyörű nővé fe jlődött az e lm últ tize nh ét év s orán. M int m inde n nő, s ze re tte a s zép ruh ák at. A varrónői m ár a h ajuk at tépték ide ge s s égük be n, m e rt cs ak a fazonon változtath attak , a s zíne n ne m . A k irálylányk a folyton fe h ér ruh ák ban járt, és ne m e nge de tt s e m m i s zínt vinni rájuk . Ne m tűrt m e g m ég e gy icipici m intát s e m , ak ár piros , ak ár k ék , ak ár zöld vagy s árga lett volna. Le gs zíve s e bbe n azt a cs odálatos m ézs zők e h aját is fe h érre fe s te tte volna. A fe k e te ors zágban puh a, bárs onyos k ak aópor borított m inde nt. Sötét, k e s e rnyés k ak aó lepte a földe k e t, k ak aóbányábólk ite rm e lt k öve k bőlépíte tték a h ázaik at. K irályuk ifjú e m be r volt, ne m rég ve tte át a h atalm at éde s apjától, ak i m ár öre gne k ére zte m agát a k orm ányzás h oz, és ink ább lem ondott a trónról, h ogy pih e nh e s s e n végre , oly s ok évi uralkodás után.


Cocoa k irályfi m éltó volt h azájáh oz, k orom fe k e te h ajáh oz, s ötét íris zéh e z fe k e te ruh át vis e lt. D e a k e dve s oh a ne m volt fe k e te , vidám volt, és vállalkozó k e dvű. Szíve s e n k ipróbált m inde n új dolgot, aztán, h a m e gnye rte a te ts zés ét, továbbra is foglalkozott ve le. Ő m ode rn gondolkodás ú volt, ne m úgy, m int az éde s apja. Tis ztában volt azzal, h ogy a világ a s zíne k é. Elhatározta, ne m e nge di tovább a s ötéts ége t uralkodni h azájában, k öve ti az új idők s zavát, m e gy, és s zínt h oz alattvalói életébe . Fe k e te lován e lindult h át fe les ége t k e re s ni. M e nt-m e nde gélt, h agyta, h ogy paripája vigye , ne m irányította. R ábízta m agát a s ors ra. Tudta, oda fog m e gérk e zni, ah ova k e ll.Ah ol m e gtalálja a ne k i legm e gfe lelőbb as s zonyt. H allgatta, h ogy lova patája k oppan a s ötét s zik lán, m e rt m ár a k opár h e gye k e t m ás zták m e g, h ogy e lőbbre jus s anak . Ah ogy fe lért a h e gyge rincre , h ih e te tlen táj tárult a s ze m e e lé. M inde n h ófe h ér volt! A távoli h e gye k , a h e gye k e n az e rdőfái, talán m ég a fák on füttyögőm adarak is ! Cocoa k irályfi ne m volt h ozzás zok va e k k ora fe h érs égh e z, h is z náluk m inde n fe k e te volt. Vagy m ajdne m fe k e te . O rs zágának legvilágos abb s zíne a s ötétbarna volt, k ivéve az ég k ék jét, és a nap s árgáját, am it s zinte te lje s e n e lnye lt az odalenn uralkodó s ötéts ég. Vak ította is a s ze m ét re nde s e n a látvány. H unyorognia k e llett, h ogy lás s on valam it. Bárm ilye n h aladó s ze llem ű volt, e ddig cs ak h allott arról,h ogy léte zik m ás is , m intaz ős zéps ége s , de fe k e te h azája. H át m os t itt állt a h atárán, és az e llentét a k ét ors zág k özött olyannyira lenyűgöző volt, h ogy a lélegze te e lak adt tőle. R ögtön tudta, h ogy jó h e lye n jár, és e bbőla re nge te g fe h érbőlne k i m us záj h azavinnie valam e nnyit. Ah ogy e lképze lte , h ogy világos abb les z odah aza, h a k inéz a palota ablak án, ne m cs ak fe k e te s ége t fog látni, öröm te li m os oly öm lött s zét az arcán. H alálos an biztos volt abban, h ogy inne n, e bből a cs odálatos világból válas zt fe les ége t. M e gve re ge tte a lova nyak át, m inte gy e lis m e rve , h ogy jóra bízta m agát, és e lindultak lefe lé a h e gyről. A k ét ors zág h atárvonalán apró forrás t fe de ze tt fe l. M ive l s zom jas volt ő m aga is , és a lova is buzgón e m e lge tte a fe jét, és te k intge te tta víz irányába, h agyta, h ogy odavigye . Le s zállt a h átas á-


ról, letérde lt a forrás m e llé, és be lem e ríte tte k ét te nye rét az ös s ze gyűlt vízbe . Sűrű m as s zába m ark olt! Ez m e g m i a cs uda?– töpre nge tt, de óvatos an m e gk ós tolta. Óriás i m e glepe tés érte , m e rt nagyon finom volt! Erre aztán ne m s zám ított! H m m … Érde k e s gondolatok k e zdte k k ibontak ozni a fe jébe n. Te tt e gy adagot a m as s zából a taris znyájába, és továbbindult. Lova patája nyom án finom porcuk or s zállt fe la leve gőbe n, m ajd gye ngéde n rájuk te lepe de tt az e ddig odagyűlt k ak aópor fölé. M ire be poros zk áltak a k irályi palota udvarára, m ár ló és lovas a e gyaránt h ófe h ér volt. Az ide ge nt be ve ze tték a k irály s zíne e lé. Cocoa pe dig e lm ondta, am i az úton e s zébe jutott. Tapas ztalta, m ilye n ízlete s , éde s e bbe n az ors zágban m ég az út pora is . M ilye n jó lenne , h a ve gyíte ni leh e tne az őh azájának k e s e rnyés földjéve l! Cs ilinge lő k acagás h allats zott, m ajd be s zaladt e gy h ófe h ér ruh ába öltözött tündér. Tánclépés e k k e lk öze lede tt, de m e gtorpant az ide ge n láttán. – Gye re cs ak , Sugar! – s zólt h ozzá az apja. – Ez az ide ge n Cocoa k irály, a s zom s zéd birodalom ból, és ige ncs ak érde k e s ajánlattal k e re s e ttfe lm ink e t. Elm ondanád a lányom nak is , Cocoa? D e a k irályfi cs ak állt bénultan a cs odálattól. Talán ne m is h allotta a k érdés t. A s zíve oly h angos an dübörgött, h ogy e lnyom ta a k ülső h angok at. Cs ak a be lsőt h allotta, am i azt zak atolta: ő az, ő az, ő az! Ő les z a fe les ége m ! – Cocoa! – s zólította m e g e rélye s e bbe n a cuk ork irály. – Ige n… – tért m agáh oz valam e lye s t Cocoa. Azonnaljavította az e ddigi javas latát. – Nos , úgy gondoltam , h ogy h a e gye s íte nénk a k ét k irálys ágot, e gye s íth e tnénk a te rm és ze ti k incs e ink e t is , és valam i olyan, de olyan finom at k és zíth e tnénk , am ive l az e gés z világot m e gh ódíth atnánk , és az uralm unk alá h ajth atnánk ! – És m i lenne az?– k érde zte a k irálylány. – Cs ok oládé! – válas zolta Cocoa. A ne ve t m os t találta k i, jobb h íján… – Van be lőle m intám , h a s ze re tnéte k m e gk ós tolni! – Ezze l e lőve tte a taris znyájábóla forrás bóls ze de tt m as s zát, és m e gk ínálta ve le a k irályt m e g a lányát. Elős zör ők is ugyanolyan fintorogva cs ippe nte tte k be lőle, m intCocoa, am ik or m e gtalálta, de aztán s zéles -


re h úzódotta s zájuk és k érte k m ég! – Finom . Cs ak túls ötét! – ak adék os k odottSugar. – Ne m baj, m ajd te s zünk be le te je t! – h árította k irályfi. K i is próbálták azon nyom ban, s lám , a cs ok oládé világos abb lett. – És m ilye n ízlete s ! – nyalta m e g a s zája s zélét Sugar k irályk is as s zony. H át így történt, h ogy Cocoa és Sugar h ázas s ággalpe cs éte lte m e g a k ét birodalom e gye s ítés ét. Szép las s an m indk ét ors zágban m e gje lente k a s zíne k , a fe h ér m ár ne m vak ít, és a fe k e te m ár ne m s ötét… vis zonte gyre több a piros , a s árga, a k ék , a zöld… Te ne m is tudtad, h ogy így indult világh ódító útjára a cs ok oládé? Tényleg e lhitte d, h ogy k ak aóbabbólk és zül?Pe dig Cocoa és Sugar gye rm e k e i a te jcs ok oládé és az étcs ok oládé. Az unok áik pe dig a m ogyorós , m azs olás és k rém m e l töltött cs ok oládé. A déd- és ük unok áik a m üzlis , m e g a k e k s ze s , m e g a lik őrös , m e g a fe h ércs ok i, m e g a M ilka, m e g a Boci, m e g… m e g…

A Cs ok oládé c. m e s étAndre a W e rflillus ztrálta


E gy k is cs iga vis z on tags ágai Volt e gys ze r e gy k is cs iga, ak i e lhatározta, h ogy e lköltözik . Szüleitőlh allotta, h ogy a nagy út m ás ik oldalán e gy s ok k als ze bb világ van. H atalm as rét, re nge te g virág, s zíne s s zirm ok k al, cs odás illattal. Itt m e g cs ak por van, és s záraz k órók . A k ics i cs igát cs ábította az a m ás ik , is m e re tlen táj, ah olfris s , zöld növénye k nőne k , finom falatok at tartogatva a h ozzá h as onló te re m tm énye k ne k . H iába volt m inde n s zó, m inde n inte lem , a várh ató ve s zélye k e llenére e lindultújh azátk e re s ni m agának . H ívta a barátait, m e nje ne k ve le, ott, abban a gyönyörűs ége s világban végre m éltó m ódon élhe tne k , m indig fris s növényt rágcs álhatnak , ott van érte lm e cs aládot alapítani. D e e gye tlen k ivéte llelm inde n barátja félt ne k ivágni az is m e re tlen ve s zélye k ne k . Így h átk e tte n k e re k e dte k fe l. Egy re gge lh átuk ra ve tték a h ázuk at, és vidám an aras zoltak a porban. Nyom uk ban nyálkás , fe h ér cs ík s záradozott. M ire lem e nt a nap, és e gés ze n s ötét lett, e lérte k valam i furcs át. A furcs as ág fe k e te volt, k e m ény, és nagyon s zéles . Előre nyújtották tapogató cs ápjaik at, m e lyne k végén ült a s ze m ük . Nézte k jobbra, nézte k balra, de ne m látták a végét s e m e rre . Cs ak h ogy m aguk e lőtt s e m ! Óvatos an m e gtapogatták a valam it, de nagyon k e m ény volt. – M os t m it cs ináljunk ? – k érde zte a k ics i cs igát a barátja. – Ne k ivágjunk ? – Pe rs ze ! H a m ár idáig e ljöttünk ! H is ze n valah olott van e lőttünk az a cs odálatos rét, én m ár érze m az illatát. Ne m leh e tm e s s ze ! Ebbe n a pillanatban valam i h atalm as dolog robogott e le lőttük . H atalm as , és h angos ! – Ez m e g m i leh e te tt?– ám ulta k is cs iga. M ég s os e m látottilye t. – Ne m tudom , de nagyon büdös volt! – fe lelte a m ás ik . – És re tte ne te s e n gyors . M e g s e m tudtam nézni. Ek k or valam i a s ze m ük be világított, és m e gint e lsuh ant e gy olyan gyors , és büdös . – Sie tnünk k e ll– állapította m e g a k ics i cs iga. – Ne m leh e tünk s ok áig e ze n a fe k e te valam in, m e rtve s zélye s .


– Én fáradt vagyok , s ze rinte m pih e njünk , és e gyünk valam it, m ie lőttne k ivágunk ! – ajánlotta a barátja. Így h át be lem ás ztak a legk öze lebbi fűcs om óba, és ropogtatni k e zdték . Am íg az éh s égük e t cs illapították , gyak ran h allották , h ogy a nagy, büdös óriás ok e lrobognak . A k ics i cs iga m e gs ze ppe nt, de ne m ak arta fe ladni. Eve tt, h ogy legye n e re je . D e a h os s zú úton e lfáradtak , és e lnyom ta ők e t az álom ott a fűbe n. A k e lő nap s ugarai ébre s zte tték a k ét k is cs igát. Gyors an h araptak m ég k e ttőt a fűből, és ne k ivágtak . M os t tis zta volt a leve gő, rég ne m járh atott e rre az a nagy, büdös . M indk e tte n ére zték a k öze li, m égis oly távolim e zőillatát. – H át ak k or, us gyi! – k iáltotta a k ics i cs iga, és futás nak e re dt. Barátja lelke s e n k öve tte . Talpm irigye ik bőlalig győzték a m e s ze s , s űrű váladék ot te rm e lni, am in k önnye bbe n h aladh atnak , h a m e gs zilárdulalattuk . M inde n e re jük e t ös s ze s ze dve k ús ztak e lőre . D e jaj, e gys ze r cs ak azt ére zték , h ogy re m e g alattuk a föld. Aztán s ötét lett, és nagyon nagy zaj, és … – Jönne k a büdös e k ! – e s e ttk éts égbe a barát. – Végünk van! – Nyugalom , ne ide ge s k e dj, m e rt ak k or arra m e gy e laz e rőd! – figye lm e zte tte a k ics i cs iga. – H úzzunk be le! És roh antak tovább, fe lettük időnk ént h angos lett, s ötét és büdös . Te lje s e n k örülve tte ők e t, e löl-h átul-jobbról-balról. Egys ze r az orruk m ajdne m h ozzáért ah h oz a s uh anó dologh oz, de m ire h ozzáért volna, m ár ott s e m volt. Eleinte fe ls e m tűnt a nagy izgalom ban, h ogy m ár cs ak m ögöttük van s ötét, fe lettük ne m . És e lfogyott alattuk a k e m énys ég, újra puh a földön aras zoltak . K örülöttük e leve n-fris s , zöld növénye k , k ics ik , m agas ak , ínycs ik landók ! – M e gérk e ztünk ! – lélegze tt fe la k ics i cs iga. – Ez álm aim világa, ittfogom be ás ni a tojás aim ata földbe , ittne ve lem fe la k ics inye im e t!


Z s iga cs iga – Gye rünk , gye rünk , ne lus tálkodjatok ! – buzdította k ics inye it Z s iga cs iga. – Vár a finom re gge li. H ars ogózöld füve cs k e , h űs h arm attalpe rm e te zve . Sze djéte k a talpacs k áitok at! Z s iga cs iga boldogan figye lte k is cs aládját. Bizony, jól te tte , h ogy ide jött. Ne m bánta m e g e gy pe rcig s e m . Jó s zom s zéds ágban élt a barátjával, ak i annak ide jén e lkís érte a nagy útra. Itt, e ze n a h atalm as réte n bék e s s égbe n ne ve lhe tték a picik e t. M os t e gyütt te re lge tték ők e tfalatozni. M e s s zirőlh angok h allats zottak , de ne m zavartatták m aguk at, m ár m e gs zok ták , h ogy gye re k e k járnak ide a rétre játs zani. Z s iga fe lm ás zott e gy e gye ne s fűs zálra, élve zte , h ogy h im bálózik alatta. Jól odatapadt, h ogy le ne e s s e n, és m e glenge tte a cs ápjait. K örülnéze tt. H irte len valam i s ötét és ne dve s ért h ozzá. M e gije dt, gyors an be h úzódott a h ázába. D e győzött a k íváncs is ága, és félénk e n k idugta a fe jét. Az a fe k e te valam i m ég m indig ott volt, és ah ogy jobban m e gnézte , h át m ögötte e gy óriás i te s t volt. K ét s ötét s ze m bám ult rá, a ne dve s valam i k étoldaláról.Z s iga cs iga bátran vis s zabám ult. – Te m e g k i vagy?– k érde zte a cs iga. – Én?– fe lelte a m ás ik . – Cézár vagyok , a k utya. És te k i vagy? – Én m e g Z s iga, a cs iga. M ég s os e m láttalak itt. – M e rt m os t vagyok e lős zör e ze n a réte n – válas zolt a k utya. – D e e ze ntúlgyak ran fogok jönni. Ak ars z a barátom lenni? – Ak arok ! – vágta rá Z s iga, h is z valójában k e vés barátja volt. Egés ze n addig be s zélge tte k , am íg füttys zó h ars ant. – Enge m h ívnak , m e nne m k e ll. – búcs úzott e lCézár. – M ég találkozunk , Z s iga barátom ! D e úgy h ozta a s ors , h ogy m ás nap ne m találkoztak . H ajnalban jött e gy e m be r, e gy k os árrala k arján, és ös s ze s ze dte a cs igák at a réte n. H iába k apas zk odtak a fűs zálak ba, leve lek be , az e m be r e rős e bb volt, és m indannyian a k os arába k e rülte k . – Vajon m itak ar tőlünk e z az e m be r?– találgatták a cs igák . – Na, as s zony, m e gjötte m – te tte le a k os arát az as ztalra Józs i bács i. – Nézd, m ilye n s ok atgyűjtötte m ! Nyugi, cs igák ! – pis zk ált


k özéjük , – jó k is pörk öltles z be lőlete k ! – Ak k or e ridj, és k érd e lazt a fránya re ce pte t a s zom s zédtól, h a m ár te letöm te a fe je de ta cs igapörk öltte l! – m orgolódottJulis k a néni. – Jólvan, m e gye k m ár! – zs örtölődött Józs i is . – A k os arat ide te s ze m , ne legye n utadban – te tte le az as ztalrólaz e gyik s arok ba. Azzalk ifordult a k onyh ából, s zom s zédolni. Alig nyitotta k i az ajtót, a k étlába k özötte lsurrantvalam i. – Cézár! – k iáltotta Cs abik a, a k is fia. – Ide gye re , k is k utyám ! H át ne m futottále lege t a réte n?Anyu! Anyu! M a re gge lCézár te lje s e n m e g volt k e rgülve ! Vágtatott a réte n k e re s ztül, ös s ze -vis s za s zim atolt, de s e m m i ne m te ts ze ttne k i. M ég pis ilni is e lfe lejte tt! Cézár ne m törődött k is gazdája s zavaival, s ok k aljobban érde k e lte a s arok ba állított k os ár. K éts égbe e s e tt h angok at h allott abbólaz irányból, és m inth a e lve s ze tt barátja h angja is k özte lenne ! O datrappolt, és be les zim atolta k os árba. – H átittvagy, Z s iga cs iga! K e re s te lek a réte n, de ne m találtalak . – Jaj, Cézár barátom ! Te tudod, m i az a pörk ölt? – H ogyne ! – nyalta m e g a s záját a k utya. – Az nagyon finom éte l, de én cs ak ritk án k apok be lőle. Az az e m be re k é. M iértk érde d? – M e rt azt m ondták , h ogy pörk ölt les z be lőlünk . Jaj, jaj, m i les z a k ics inye im m e l?Cézár, én ne m ak arom pörk öltk éntvége zni! – Ne m is fogod! – h örre nt a k utya, és s zájába k apta a k os ár fülét. M e gcélozta a nyitva fe lejte tt ajtót, és k is zaladt, m ie lőtt az e m be re k m e gak adályozh atták volna. K e rge tték , de h iába, ne k i több lába volt, gyors abban s zaladt. Futott e gés ze n a rétig, ott aztán lee jte tte a k os arat, a cs igák m e g s ze rte s zéjje lgurultak be lőle. – M e ne k ülje te k ! – vak k antott Cézár. – És legk öze lebb jobban vigyázzatok m agatok ra! M e gfogadták a jó tanács ot, és attólfogva m indig jóle lbújtak a leve lek alján. H a ve s zélyt ére zte k , be h úzódtak h ázaik ba, jólodas zívták m aguk at a fűs zálhoz, és m occanatlanulvárták , h ogy e lm úljon. Józs i bács i h iába s zidta Cézárt, többé ne m találta m e g a cs igák at, m e rt a k utya e lvitte a k os arat jó m e s s zire attóla h e lytől, ah olZ s iga cs iga cs aládja lak ott. Így történt, h ogy Józs i bács inak cs igapörk ölt h e lye tt be k e llett érnie paprik ás k rum plival.


Éjje l i s u s tor gás Jó éjt, anyu! – ölelte át m a utoljára anyuk ája nyak át Pe tik e . Anya leh ajolt, és adott e gy pus zit a k is fiúnak . Aztán lek apcs olta a k is lám pát az éjje lis ze k rényk én, k im e nt a s zobábólés be h úzta m aga után az ajtót. Pe tik e e lfés zk e lődött az ágyában, leh unyta álm os s ze m e it, és és zre vétlenüle lsze nde re de tt. – H iába is tiltak ozol, ak k or is én vagyok a finom abb! – h allott e gy m ély, m orózus h angot. K is s é pök h e ndine k találta, de ne m tudta, k i leh e t, ak i be s zél. K inyitotta a s ze m ét, de a s ötétbe n ne m látott s e m m it. Tovább fülelt. – D e e nge m jobban s ze re tne k a gye re k e k ! – re plik ázott e gy bárs onyos h ang. – A gye re k e k ? Ugyan m ár! H ogy s ze re tnéne k , am ik or olyan s zőrös vagy, h ogy m ég m e gfogni is k e llem e tlen érzés ! – Eze n nagyon k önnye n leh e t s e gíte ni e gy k is vízze l! H a m e gm os nak , m ár ne m is les ze k s zőrös . – Ne ve s ze k e dje te k ! – s zólt k özbe e gy h arm adik . – Ne m m inde gy, m e lyik ünk e ts ze re tik jobban, h a e gys ze r m indannyian ittvagyunk ? Pe tik e k íváncs ian k ibújt a jó m e leg ágyik ójából, és h alk an az ajtó fe lé s om fordált. M e g ak arta nézni, k ik vitatk oznak odak inn. Ne m anya és apa, abban biztos volt, az ő h angjuk at is m e rte . És h a jól h allja, ők alszanak , apa h ork olás a k ih allats zik , anya s zus zogás ával ös s ze k e ve re dve . D e ak k or k ik leh e tne k itt? A h angok a k onyh ábóljötte k . Pe tik e óvatos an nyitotta k i az ajtót, és be k uk ucs k ált a rés e n. Az as ztalfe lőlh alvány fény


s zűrődött. D e h át ott nincs is s e nk i! – jutott e s zébe . Cs ak e gy gyüm ölcs k os ár az as ztalk öze pén. K ik be s zélge th e tne k ? – Az én bőröm s zép s ötétk ék , és h am vas , m int a be párás odott téli ablak . – D e s avanyú vagy! – vitatk ozott ve le a m ás ik . – Én m e g éde s vagyok , és lédús ! – Én is éde s vagyok , h a h agynak m e gérni! D e , h a túl k orán les ze dne k , ak k or pe rs ze , h ogy s avanyú vagyok . D e ak k or te is az vagy! – Cs e nde s e bbe n, fe lve rite k a h ázat! – figye lm e zte tte ők e t a h arm adik társ uk . – Ti k ik vagytok ? – k érde zte h alkan, félénk e n Pe tik e . – M ég s os e m h allottam , h ogy a gyüm ölcs ök be s zélni tudnának . – Pe dig tudunk ! – fe lelte a banán. – Sőt, ah ogy h allhatod, m ég ve s ze k e dni is tudunk . – Én ne m ve s ze k s ze m , cs ak m e gállapítottam az igazs ágot! – m ondta e rélye s e n a s zilva. – M ondd cs ak m e g a többie k ne k , k is fiú, h ogy e nge m s ze re ts z legjobban, m e rt be lőlem finom s zilvás gom bócot is leh e tk és zíte ni! – Be lőlem m e g ős zibarack lét! H a s zom jas vagy, én s e gíte k rajtad! – vágotta s zavába a barack . – H ah ah a! Enge m facs arnak k i re gge lire , m e rt én re nge te g Cvitam intadok ! – dics e k e de tta narancs . – Na és ?Be nne m m e g s ok a k álium – fe les e lta banán. – D e úgy be vagy cs om agolva, m ajdh ogyne m több rajtad a burk olat, m int az e h e tő rés ze d! – pis zk álta a s zilva. – Nézz m e g e nge m , alig van e gy k is m ag be nne m ! – Ne légy olyan fe nnh éjázó, k e dve s s zilva, m e rt az nagyon ros s z s zok ás – tork ollta le az alm a. – Ne k e m m ég ak k ora m agom s incs , m int ne k e d, m égs e m dics e k s ze m ve le! Pe dig be lőlem is k és zíte ne k ivólét, és a h éjam ban lévő pe k tint e gyik őtök s e m k épe s utánozni. Le pénybe n, réte s be n is finom vagyok . Sőt, m áglyarak ás nak is ! Egyik te k s e m olyan s ok oldalú, m int én. Színe s is vagyok , zöld, s árga, piros van be lőlem . És a k alcium , am i be nne m lak ozik , e rős íti a gye re k e k fogait. M os th ordjam fe nn az orrom ?


– K h m m … . K h m m m … – k ös zörülte m e g a tork át a s zőlő. – Ne k e m m inde n s ze m e m be n ott a napfény! Én fürtök be n te rm e k , és e gye nk ént leh e t k ós tolgatni. R e m e k s zom joltó vagyok , bár be k e ll vallanom , ne m s ze re te m , h a dobozba zárnak . Ak k or m ár ink ább legye n h ordó, az tágas abb. Egy h atalm as fah ordóban s ok k al s zíve s e bbe n lak nék . – Az én h ús om h oz k ics it ne h éz h ozzáférni, – s zólalt m e g az ananás z is , – de m e géri a ve s ződs ég! Z am atos , s árga te s te m e t vék ony k arik ák ra, vagy apró k ock ák ra s ze lve is te ni vagyok a k ok télok ban, de a fagyiban is ! Én vagyok a gyüm ölcs ök k irálynője ! – H ogyis ne ! – tiltak ozott azonnala s zilva. – Te , m int k irálynő? És k i a k irály?Talán a Vilm os ? – Én ne m vagyok k irály, ne m is s ze re tnék az lenni – s zólt k özbe a k örte bék ítőleg. – Én cs ak e gy gyüm ölcs vagyok a s ok k özül, és m e ge légs ze m azzal,h ogy s ze re tne k az e m be re k . – Én úgy látom , h ogy te éh e s vagy, k is fiú! – m ondta h ipnotizáló h angs úllyala s zilva. – M ondd cs ak , m e lyik ünk e tválas ztod? – Ö öö… piros legye n, éde s , lédús és óóóriááááááááááááááááás i! – ás ítottnagyotPe tik e . – Én k e llek ne k i – állapította m e g dörm ögve a dinnye . – H olnap m indannyiótok at végigk ós tollak – ígérte m e g Pe tik e . – D e m os tm e gye k aludni, m e rtnagyon álm os vagyok . Vis s zam e nt a s zobájába, lefe k üdt és bék és e n aludt re gge lig. Anyuk ája ne m győzött cs odálkozni, am ik or re gge l narancs léve l k ínálta, ő pe dig s zó nélkülm e gitta. Erre e ddig ritk án volt példa, m a pe dig m os olyogva ve tt e gye t m inde n gyüm ölcs ből, am i a k os árk ában volt. – M e gígérte m – s uttogta. És be leh arapott e gy ropogós , piros alm ába.


Lil i, a tü n d ér tan u l ó k al an d jai (Lili1. rés z)

K arács onyi s züne t volt a tündéris k olában. Lili, a k is tündérnöve ndék boldogan re pk e de tt apró, aranype ttye s s zárnyain. Nagyon örültaz e lőtte álló napok nak . Végre ! Ne m k e llis k olába m e nnie . Ne m , m inth a ne m s ze re te tt volna s uliba járni, de h ogy! Cs ak jobban s ze re te tt játs zani, ugrabugrálni, buk fe nce t ve tni a leve gőbe n, m ik özbe n a s zárnyaivalfe nntartja m agát. És olyan jó, h ogy m os t e gy ide ig ne m k e lltanulni, varázs s zavak atm agolni. A m inap is be lek e ve re de tt a varázs igék be , és ne m s ik e rült a h ázi fe ladatát m e goldania. Szépe n fe lak arta öltözte tni Cirm os t, a k e nde rm agos , tark a tyúk ocs k át, ak i M ári néni udvarában k apirgált. M ári néni e lőző nap h ozott e gy s zép, te rm e te s k ak as t a h ázh oz, és Lili úgy gondolta, h ogy Cirm os nak , a m e nyas s zonynak varázs ole gy gyönyörű, h ófe h ér tollruh át. M ég m indig ne m jött rá, h olrontotta e lannyira a dolgot, h ogy Cirm os nak vám pírfogai nőtte k . M e g is ije dt tőle a k ak as re nde s e n, de m ég Lili is m e gdöbbe nt a látványtól. Az a k ét h atalm as , k ilógó agyar e gyáltalán ne m illett a cs őrh öz. Úgy néze tt k i, m int a rozm ár bajus za, cs ak s ok k alfélelm e te s e bb volt. A legnagyobb baj m égis az volt, h ogy ne m tudta vis s zacs inálni! Álló óráig s ze nve de tt ve le, m ire a jérce cs őre is m ét a régi form áját m utatta. M ég s ze re ncs e , h ogy M ári néni ne m látta a vám pírfogak at, m os t legalább ne m tudja, m iért m e ne k üla délce g k ak as a nye s zletttyúk ocs k a e lől? „H a valam it e lrontas z, h ozd is h e lyre ! Addig ne m vége ztéle gy varázs lattal, am íg valam i nincs re ndbe n. M inde n, de m inde n k örülm ényt m e g k e llvizs gálnod, h a azt ak arod, h ogy jó tündér váljon be lőled.”– A fülébe n cs e nge tt a tanárnő h angja. H ánys zor e lm ondta e ze k e t a figye lm e zte tés e k e t! És ők , a tanítványai, h ánys zor vágták rá m agabiztos an, h ogy ők aztán ne m fogják e lrontani! H át, de h ogyne m ! – M it cs ináljak a k ak as s al, h ogy ne félje n Cirm os tól? – töpre nge tt. – M e gvan! Fe lejtés -varázs tk üldök rá!


El is k e zdte azon nyom ban. Előve tte k is aranypálcáját, és m ik özbe n m e gs uh intotta, bűbájs zavak at dünnyögött. Sze re ncs ére e rre a ve rs ik ére pontos an e m lék e ze tt. A vége m e g… h ogy is van? Cs iribi-cs iribá?Ige n, biztos , h ogy így s zóla varázs lat – döntötte e l, és rögtön végh e zvitte . Aztán k íváncs ian les te a h atás t. A k ak as ott állt az udvar k öze pén. Büs zk én, délce ge n, k uk orék olás ra k és ze n. És m e re ve n. Tátott cs őrre lbám ult Cirm os ra, ak i k öze lede tt fe lé. D e h iába illege tte m agát, a k ak as ne m m ozdult. Aztán tétován e m e lge tni k e zdte a lábait, m int ak i ne m tudja, m e lyik k e linduljon e l. Végülös s ze k uporodott, a fe jét e lre jte tte a s zárnya alá, h ogy tudom ás ts e k e llje n ve nnie a k ülvilágról. – M ég m indig ne m jó! – zs örtölődött Lili. – M os t m e g talán azt is e lfe lejte tte , h ogy k ak as vagy tyúk ! Sok lett a bűbáj, vis s za k e ll ve nne m be lőle. H ók us zpók us z… cs iribi… e gy k önnye d s uh intás … A k ak as zs ugorodni k e zde tt. M ár cs ak ak k ork a volt, m int e gy rigó, abbólis a fiók a m ére tű. Színe s zürk ére váltott, cs őre cincogó s zájnak adta át a h e lyét. Fark a e lvék onyodott, a tollak h e lye tt s zőrs zálak nőtte k . Pillanatok m úlva e gy k is e gér s zaladt k e re s ztüla tyúk e lőtt. R iadtan tűnte le gy lyuk ban. D e ne m leh e te tt riadtabb, m int Lili! Tanács talanulve rde s e tt párat aranyporos s zárnyaival, m ajd újfe nt s uh intott. M e grök önyödve és zlelte a földm ozgás t. Az udvar k öze pén dom b e m e lke de tt e lő a s e m m iből.Aztán a dom b m e grázta m agát, h átárólpotyogott a s záraz föld. Alóla e lők e rült az e gérk e , am i m ár ne m volt e gérk e . M e rt e gy e m be rm agas lény ne m leh e t e gérk e . M ég e gérne k is óriás volt. Ink ább e lefánt, e gér k épébe n! Lili e lke s e re de tt. M iért ne m s ik e rülne k úgy a varázs latai, ah ogy s ze re tné?Pe dig m os t nagyon gyors an k e llte nnie valam it, m ie lőtt e z a h atalm as állat m e gindul, és letapos s a a h áziak at. M ár így is ak k orátlegyinte tta fark ával,h ogy s ze gény Cirm os e lszállttőle. Lili e rős e n gondolkodott. Van e gy bűbáj, am i s e m m is s é te s zi az aznapi varázs latok at. H ogy is van? Próbálta fe lidézni a tanult s zavak at, ve rs ik ét…


„Bárm itte tte m , ros s zuls ülte l, Bajtok oztam , fe lejts ük e l! Égőgye rtya, izzó parázs , Tűnjön e la m ai varázs !” Végre ! Végre a k ak as is m ét büs zk e k ak as volt, bár a Cirm os nak ne m lett fe h ér m e nyas s zonyi ruh ája… de e z ne m zavarta e gyik ük e t sem . És m os t s züne t van! K arács ony les z h am aros an. Az e m be re k m ár nagyon k és zülne k , Lili titk on figye lte ők e t, ah ogy ajándék ot vás árolnak , és dugdos s ák e gym ás e lől. Aztán, am ik or e gye dül vannak , s zépe n be cs om agolják , és e lre jtik e gy m ás ik , biztons ágos abbnak vélt h e lyre . Az a k is fiú is , ak it e gy órája figye lem m e lk ís ért m ár, itt ve s ződött a cs om agolópapírral, és s e h ogy ne m tudta olyan s zépe n ös s ze h ajtani, h ogy e lége de tt leh e s s e n ve le. Az anyuk ájának ve tt e gy h ajcs atot, és s ze re tte volna cs inos an be cs om agolni. D e láts zott, h ogy ne m s zok ott h ozzá ilye n m unk ák h oz. Talán m ég s oh a ne m cs inált ilye t. Lili m e gs ajnálta. O daröppe nt az íróas ztalra, ah ola fiúcs k a foglalatos k odott, és leült a radírra. K ét k önyök ét a térde ire tám as ztotta, fe jét az ök leire , és figye lt… Be lete ltnéh ány pe rcbe , am íg a k is fiú és zre ve tte . Ak k or rábám ult. – Te k i vagy?– k érde zte . – Te láts z e nge m ?– cs odálkozott Lili. A fiú cs ak bólintott. – Én Lilivagyok . Tündér les ze k , h a m e gnövök . És te k i vagy? – Én Álm os vagyok – fe lelte a fiú. – Ak k or ne m zavarlak , cs ak fe k üdj le, és aludj! – állt fe la radírról Lili, és m e gre zze nte tte a s zárnyait. D e a k öve tk e ző s zavak m égis m aradás ra bírták . – Ne m vagyok álm os , cs ak Álm os a ne ve m . Te tényleg tündér vagy? – Ne m , m ég ne m … vagyis … ige n, tündér vagyok , bár m ég ne m tudok jólvarázs olni. M ég is k olába járok . Cs ak m os t s züne t van, és én nagyon, de nagyon örülök e nne k . – Ne k e m is s züne t van a s uliban. M e rt k arács ony les z, tudod?És ve tte m az anyuk ám nak ajándék ot, de a papír ne m ak ar e nge de lm e s k e dni, és m indig m ás fe lé h ajlik , m intén s ze re tném . Tuds z ne k e m


s e gíte ni be cs om agolni?Te m égis cs ak lány vagy, és a lányok e h h e z jobban érte ne k . Lili ránéze tt a dobozra, am i a h ajcs atot re jte tte , és am i k éts ze r ak k ora volt, m int ő m aga. Aztán rápis lantott s aját aprócs k a k e ze ire , és m e grázta a fe jét. – Sajnos , én e h h e z k ics i vagyok – je lente tte k i. – D e m e gpróbálh atom m ás k épp… Előve tte a varázs pálcáját, és m e gs uh intotta. K özbe n m orm olt valam it. A doboz fordult e gye t a te nge lye k örül, a papír k öze pére fe k üdt. A papír e gyik oldala las s an fe lhajlott, és rás im ult a dobozra. Aztán a s ze m k özti lap te tte ugyane zt, m ajd a k ét s zéle. Szépe n, pontos an be h ajlottak , ráfe s zülte k a dobozra, aztán e gy k is átláts zó ragas ztós zalag rögzíte tte ők e t. M ég e gy s zép, piros m as ni, és k és z is volt az ajándék . Lili ös s ze cs apta k ét te nye rét öröm ébe n. Sik e rült! Egye dül,s e gíts ég nélkülvarázs olt! – Nagyon ügye s vagy, Lili! – dics érte m e g Álm os . – K ös zönöm ! K ak aós cs igátis tuds z varázs olni? – K ak aós cs igát?Valós zínűleg tudok . M ine k az ne k e d? – Éh e s vagyok ! – M e ge s ze d a cs igát?– ám ultLili. – H át… h a varázs olsz ne k e m e gye t, ak k or ige n. És Lili ne m tudott ne m e t m ondani. H is ze n újdons ült barátja éh e s ! Előa pálcát, és cs iribi-cs iribá! – H apci! – h allották , nagyon h alkan. – H appciiiiiiiiii! Az as ztalon e gy k is foltos cs iga m ás zott, h átán cipe lve barna h ázát, és e rős e n tüs s zögött. – M e gfáztál?– k érde zte tőle Lilis zának ozva. A cs iga arrafe lé fordult, és k éttüs s ze ntés k özöttválas zolt. – Ne m . Ne m fáztam m e g. Allergiás vagyok a k ak aóporra. És valak i nagyon be s zórtve le. Az e gés z h ázam te le van k ak aóval. – Ne h aragudj, én te h e te k róla – m e nte ge tőzött Lili. – Álm os k ak aós cs igátk érttőlem … – D e ne m ilye t! – s zólt k özbe a k is fiú. – Nálatok , tündére k nél ilye n a k ak aós cs iga? Nálunk , e m be re k nél a pék s égbe n s ütik , a tés ztája fe lvan te k e rve , k özte finom éde s k ak aóréte g, és e gyáltalán ne m m ozog. Ne m m ás zik odébb, ne m be s zél,és ne m is tüs s zög!


– H űh a! Ak k or e lrontottam ! – k e s e re de tt e l Lili. És rögtön e ltünte tte az allergiás cs igát. K intrőlh angok s zűrődte k be . Cipők opogás , lépte k zaja. Aztán e gy női h ang Álm os ts zólongatta. – H azajött az anyuk ám . Elk e llre jte ne m az ajándék át – s zólt a fiú, és e gy gyors m ozdulattal be dugta a fiók ba a dobozk át. Épp jók or, az ajtó nyílt, és be lépe tt az anya. – K ös zönöm a s e gíts ége de t, Lili! – s úgta m ég oda Álm os , m ie lőtta m am i nyak ába ugrott. Lili finom an k öddé változott és e ltűnt a s zobából. K iröppe nt a rétre , am it fe h ér h ótak aró borított, átlibbe nt Tündérors zág k apuján, és m áris ragyogó napfény és m e ze i virágok özöne ve tte k örül. Boldogan ve te tt néh ány légi buk fe nce t, és nagyot k acagott. Elők apta varázs pálcáját, és m e gs uh intotta. „Bék e s zálljon a világra, Boldogs ág m inde n cs aládra, Sze re te tvirág nyíljon a s zíve k be n, K arács ony legye n e gés z e s zte ndőbe n!”


Éjs z ak ák és n appal ok Valam ik or, az idők k e zde tén, am ik or m ég a Naptündér is fiatal volt, örök k é fe nn ragyogott az ége n. Vidám volt, és jók e dvébe n dalolt. K e dve s , buta k is dalocs k ák at, am ik e t ő m aga talált k i. D e az e m be re k im ádták , és h a m e gh allották , ne k ik is jók e dvük k e re k e de tt. Ne m voltak s oh a fáradtak , álm os ak , folyton te nni ak artak valam it, te le voltak e ne rgiával. D e a Föld túlsó oldalán, ah ova m ár ne m érte k e lNaptündér s ugarai, bizony nagyon s ötét volt. O lyan fe k e te volt a világ, h ogy az ott élő e m be re k ne m látták a s aját orruk h e gyét. H a s zép, tis zta volt az égbolt, a cs illagok fényébe n jóltudtak tájék ozódni, de , h a e s őre állt, és fe lhők borították az e ge t, cs ak tapogatóztak . Cs illagtündér e zért igye k e ze tt, és m e gte tt m inde n tőle te lhe tőt, h ogy valam e nnyi fény jus s on ne k ik is . Egys ze r aztán e gy vándor érk e ze tt a fényből. Ne k i s zok atlan volt a s ötéts ég, és m inde nne k ne k im e nt. A h e lybe lie k k ine ve tték , h ogy m ine k ne k i a s ze m e , h a ne m h as ználja. És ak k or a vándor cs odálatos dolgok rólk e zde ttm e s élni. – Van a világnak olyan s ze glete , ah olm indig világos van, s oh a, de s oh a nincs s ötét, a cs illagok at ne m is is m e rik . Ah ogy ti ne m is m e rite k a Naptündért, úgy ők m ég ne m is h allottak talán Cs illagtündérről. – H át az m e g h ogy leh e t?– cs odálkoztak az e m be re k . – H át él olyan e m be r a földön, ak i ne m is m e ri Cs illagtündért? – Élbizony, ne m is k e vés ilye n e m be r él– h e lye s e lta vándor. A k is Juxa ébe re n figye lte az ide ge n s zavait. – Ez olyan igazs ágtalan! – s zólt. – M i m iért ne m is m e rh e tjük Naptündért, és azok az e m be re k m e g a Cs illagtündért? – Azért, m e rt valah a, am ik or a világ re ndje k ialak ult, a Tündérk irálynő így re nde lke ze tt – fe lelte ne k i a falu öre gje . Ő volt a tanító, am it tudtak , m ind tőle tanulták . Aztán m ajd ők is továbbadják a k öve tk e zőne m ze dék ne k . – Ak k or a Tündérk irálynőtéve de tt– dacos k odottJuxa. – M e gye k ,


m e gk e re s e m , és m e gk ére m , h ogy változtas s a m e g a döntés ét. Ezze lJuxa e lindult, h ogy m e gk e re s s e a Tündérk irálynőt. Ne m k e llett s ok áig k e re s nie , m e rt alig k e ttőt lépe tt, m e gje lent e lőtte . Lágy, vibráló fénye s s ég tám adt, és m ár ottis volta Tündérk irálynő. – Ne m e nj tovább, k ics i Juxa! – m ondta ne k i k e dve s e n. – H allom , h ogy k érés e d van. – Ige n, Tündérk irálynő! Sze re tném , h a nálunk is leh e tne fény, ne m cs ak s ötéts ég örök k é. Sze re tném m e gis m e rni a Naptündért. O ly s ok s zépe t h allottam róla. H a leh e tne , k érlek , cs e réld m e g a világot! Ah ole ddig Naptündér volt az úrnő, ott legye n e ztán Cs illagtündér, és fordítva. – Ti is így ak arjátok ?– k érde zte a falu népét. – Ige n, ige n! – k iáltozták az e m be re k boldogan. – Jó, legye n – e gye ze tt be le a Tündérk irálynő. És m e gparancs olta Naptündérne k és Cs illagtündérne k , h ogy cs e rélje ne k h e lye ta föld k étoldalának trónus án. Az e m be re k a s ze m ük h öz k aptak , ah ogy a h irte len fény e lvak ította ők e t. O lyan világos lett, és m égs e m láttak s e m m it, m e rt ne m bírták a s ötéth e z s zok ott s ze m ük e t nyitva tartani. Nagyonnagyon las s an s zok ták m e g a fényt, de e gyre s ze bbne k találták a világot. Látták a s zíne k e t, am it e ddig s os e m . Látták az e rdők zöldjét, az ég k ék jét, a rózs a vörös ét, a nap s árgáját. És gyönyörűne k találták . Boldogok voltak , h ogy m inde nne k rés ze s e i leh e tne k . A föld m ás ik oldalán vis zont nagy volt a bánat. Naptündér figye lm e zte tés nélkülh agyta e lők e t, h irte len borult a világuk ra a s ötéts ég. Sze m ük e t h iába nyitották jó nagyra, m égs e m láttak s e m m it. M inde ne k ne k im e nte k , cs upa k ék -zöld folt lett a te s tük , m ég s ze re ncs e , h ogy e zts e m látták . Biztos m e gije dte k volna a s ajáttük örk épük től. – M i történh e te tt?– találgatták az e m be re k . – K ialudta nap! – k iáltotta rém ülte n az e gyik gye re k . – Az ne m leh e t, a Naptündér m indig odafe nn van, és vigyázza. Ne m aludh atottk i cs ak úgy. – D e ne m is dalolm ár – figye lm e zte tte ők e t e gy k is lány, R inua. – H ová tűntél,k e dve s Naptündér?– k iáltottaz ég fe lé. – Naptündér e ze ntúla föld m ás ik oldalán uralkodik – jötta válas z


valah onnan. Lágy, s im ogató, s e lym e s , de is m e re tlen h angon. – Te m e g k i vagy?– cs odálkozottR inua. – Én Cs illagtündér vagyok – fe lelte a h ang. – M os tantólén vigyázok rátok . – D e h át h ogyan vigyázolránk ?Fáj m inde nünk , m e rt ne m látunk , és ne k iütk özünk az utunk ba k e rülő tárgyak nak . Cs inálj világos s ágot, k érlek , Cs illagtündér! – D e h is ze n világos van! – ám ult a k érés e n Cs illagtündér. – M illiónyi cs illagom ragyog az égbolton, és m ég a te lih oldat is ide h oztam ne k te k . M iért ne m láttok ?A m ás ik oldalon gyak ran a h old s e m k e llett, és láttak az e m be re k . – D e m i ne m e zt s zok tuk m e g, és így vak ok vagyunk – panas zk od-tak a falu lak ói. – K ine k az ötlete volt, h ogy cs e rélje te k ? – A m ás ik oldalon k érték , h ogy végre ők is láth as s ák a fényt, am it e ddig nélkülözte k . És a Tündérk irálynőte lje s íte tte a k érés ük e t. – D e e z így ne m jó! – cs óválta a fe jétR inua. – M iért ne m ?– je lent m e g a Tündérk irálynő. Álom s zép volt, és m e gfogh atatlan, m illiónyi apró s zik ra tündök lött k örülötte . – Eddig is így volt, a világ e gyik oldala fénye s , a m ás ik s ötét volt. Sos e m panas zk odtatok ! – M e rt ne m is tudtunk arról, h ogy léte zik m ás is , m int am ibe n élünk – fe lelte bátran a k is lányk a. – D e m ár tudjuk . És vis s za ak arjuk k apni a fényt! – Cs ak h ogy a m ás ik oldalon is ragas zk odnak h ozzá – figye lm e zte tte a Tündérk irálynő. – Ak k or tégy igazs ágot! – k öve te lte R inua. – D e olyat, am it m indannyian e ltudunk fogadni. A Tündérk irálynő e lgondolkozott. Félre vonult Naptündérre l, és Cs illagtündérre l tanács k ozni. Egy álló h étig tanak odtak , h ogyan lenne a legjobb az e m be re k ne k . Am ik or m e gs zülete tt a döntés , úgy ére zték , s ik e rültvalóban igazs ágos nak lenniük . – D öntötte m ! – m ondta a Tündérk irálynő. – M os tantól fogva m inde n nap cs e rélni fognak a tündére k . R e gge le ljön a Naptündér, ve lete k les z e gés z nap, addig a m ás ik oldalon a Cs illagtündér vigyázza a világ re ndjét. Es te pe dig h e lye tcs e rélne k , ide jön Cs illag-


tündér, és oda m e gy Naptündér. Így m inde nk i élve zh e ti a fényt, a m e lege t, a s zíne k e t, de a s ötéts ége tis , fe lváltva. Az e m be re k h álás ak voltak a Tündérk irálynő jós ágáért. M e gnyugodva fogadták e laz igazs ágos nak te ts ző ítélete t. Cs ak ak k or döbbe nte k rá, h ogy m égs e m jó így, am ik or h irte len, e gyik pillanatróla m ás ik ra lett világos . M e gérk e ze tt Naptündér. Es te pe dig ugyanilye n váratlanultávozott. – Tündérk irálynő! Tündérk irálynő! – s zólongatta R inua. – Tündérk irálynő! Tündérk irálynő! – h ívogatta Juxa is . – M i történt?– K ivéte les e n ne m a Tündérk irálynő je lent m e g, h ane m a gye re k e k e t vitte e la palotájába. Ám ulva bám ulták a cs odálatos k as télyt, am ine k m inth a ne m is lette k volna falai, és m égis voltak . D e át leh e te tt látni rajtuk , és át is leh e te tt m e nni. És ők m os t ott lebe gte k e bbe n a varázs latban. – M i a baj?– is m éte lte m e g a k irálynőa k érdés t. – O lyan gyors a váltás éjs zak a és nappalk özött, h ogy k épte lene k vagyunk alkalm azk odni h ozzá. Tégy valam it, Tündérk irálynő! – k érte Juxa. – Am ik or e ljön a Cs illagtündér, h irte len fáradtak les zünk és álm os ak . És e lalszunk ott, ah oléppe n vagyunk – h e lye s e lt R inua. – Nincs időarra s e , h ogy m e gk e re s s ük az ágyunk at– panas zk odott. A Tündérk irálynő cs ak e gy pe rcig töpre nge tt. M ajd ragyogóan e lm os olyodott. – M e gvan a m e goldás ! – k özölte . – Ne k te k adom m ég H ajnaltündért és Alkonytündért. Így les z m indig e lég időtök , h ogy a változás ra fe lkés zülhe s s e te k . Így is történt. Azóta re gge lenk ént a H ajnaltündér ébre s zti a világot, és cs ak őt k öve ti a Naptündér. Es te pe dig Alkonytündér érk e zik k orábban, és utána h ozza Cs illagtündér a s zik rázó égboltot. Az e m be re k h am ar m e gtanulták , m ik or, m e lyik tündér a s oros , és gyors an alkalm azk odtak a változó életritm us h oz. Am ik or Alkonytündér je lzi, h ogy h am aros an m e gérk e zik Cs illagtündér, az e m be re k be fe je zik a m unk ájuk at, és lefe k s ze ne k aludni. Cs illagtündér finom álom port s zór a s ze m ük re , h ogy s zépe t álm odjanak . H a lejártaz ide je , H ajnaltündér m adárcs ics e rgés s e lfigye lm e zte t,


h ogy jó les z k inyújtóztatni a tagjaink at, m e rt a Naptündért m ár illik ébre n várni. Naptündér m ég m os t is dalolja m agak öltötte k e dve s dalait, de m ár a világ m indk étoldalán boldogítja ve le az e m be re k e t.


A k is m e ggy fa pan as z a Volt e gys ze r, h olne m volt, élt e gy k ics i m e ggyfa a k e rtbe n. Fiatalk a volt m ég, e gy te re bélye s cs e re s znye fa árnyék ában nőtt. Ebbe n az évbe n h ozta e lső te rm és ét. Szép, piros m e ggys ze m e k cs ilinge lte k a s zélbe n, k ínálgatta m agát az e m be re k ne k . D e jaj! H iába! M inde nk i a ropogós cs e re s znyéértnyúlt, azts zak ította le, és abbóllak m ározott. A k ics i m e ggyfa ne m érte tte , őt m iért ne m k ós tolják m e g. Nyújtóz-k odni k e zde tt, m e gpróbálta az ágait be fúrni a cs e re s znye ágak k özé, h áth a ne m ve s zik és zre a cs alás t az e m be re k , és róla is s ze m e zne k . Néh a be is jött a cs e l, véletlenülm e ggye t ve tt le valak i, ám am ik or e lfogyas ztotta, fintorgott, és m ajdne m k ik öpte . Sőt, voltolyan, ak i m e gte tte ! Borzas ztó érzés volt! – Én e zt ne m érte m , nagyapó! – s zólt az öre g cs e re s znye fáh oz. – M iért van az, h ogy m inde nk i tége d s ze re t, be lőled falatozik , e nge m m e g s zinte pillantás ra s e m m éltatnak ? – M e rt az én gyüm ölcs öm finom abb nálad – fe lelte a cs e re s znye fa. – Az e m be re k ne m s ze re tik az olyan s avanyú gyüm ölcs öt, am ilye n te vagy. Az e m be re k éde s s zájúak . D e ne bús ulj, k ics i m e ggyfa! Cs ak s ütte s d m agad a nappal,és te is éde s e bb les ze l. – Én s oh a ne m les ze k éde s , s oh a ne m fognak s ze re tni a gye re k e k – k e s e rge tt a m e ggyfács k a. – Napozh atok én az idők vége ze téig, ak k or s e m ! Ne m k e llek én s e nk ine k ! H a tudnék járni, bánatom ban világgá m e nnék ! D e m ég járni s e m tudok – pitye rge tt. – Anya! Anya! Nézd, m ilye n s zép cs e re s znyék vannak azon a fán! – K atink a m e gragadta az éde s anyja k e zét, és h úzta-h úzta te lje s e re jébőla fáh oz. – Sze dh e te k róla? – Pe rs ze , h ogy s ze dh e ts z, k is lányom – fe lelte az anyuk a. – D e tudod, h ogy m e g k e llm os ni, m ie lőtte s ze lbe lőle! – M ár m e g van m os va – cs odálkozottK atink a. – Nézd, vize s … – Azok az én k önnye im ! – s zólalt m e g a m e ggyfa h alkan. Azt h itte , a gye re k úgys e m érti a s zavát. M e k k orát téve de tt! És m ilye n nagy voltaz öröm e , am ik or a k is lány válas zolt. – Te s írs z?M iérts írs z?


– Azért s írok – fe lelte a m e ggyfa, – m e rt én s e nk ine k s e m k e llek . M inde nk i a cs e re s znyéts ze re ti, a m e ggye tutálják . Te is ! – Én ne m utállak ! – tiltak ozott K atink a. – Cs ak m ég nagyon s avanyú vagy. D e anya s ze rint, m ég e gy h ét, és te is éde s e bb les ze l. Cs ak m e g k e lls ütnie a napocs k ának . – A cs e re s znye fa is e zt m ondta, de ő k önnye n be s zél,róla h am aros an e lfogy a gyüm ölcs . Pe dig m ilye n s ok at te rm e tt. Én cs ak k e ve s e t, és e zt s e m e s zi s e nk i. M iért is vagyunk m i, m e ggyfák , h a ne m k e llünk az e m be re k ne k ?M iértne m ülte tte k cs ak cs e re s znyét?M iért? – Ne m tudom , de m e gk érde ze m az anyuk ám at. Anyuuuuuu! – s zaladt oda h ozzá. Anyuk a k os ara k özbe n m ajdne m te le lett m ár a finom , ére tt, ropogós gyüm ölccs e l. – M iért ülte ttünk m e ggyfát, h a ne m is s ze re tjük ? – Sze re tjük , K atink a – fe lelt az anyuk a türe lm e s e n. – Cs ak h ogy a m e ggyne k m ég érnie k e ll, m ár m ondtam ne k e d. M ire e lfogy a cs e re s znye , les z s avanyk ás , lédús m e ggy. R e m e k üloltja a s zom jadat, m ajd m e glátod. És k és zítünk be lőle s zörpöt, h ogy télen is élve zh e s s ük az ízét. – A cs e re s znyétis azérts ze de d, h ogy s zörpötk és zíts ünk be lőle? – Ne m – m os olyodott e lanya. – Cs e re s znyébőlne m leh e t, annak nagyon k e vés leve van. A cs e re s znyéne k zam atos a h ús a, h a éh e s vagy, h am ar jóllak h ats z ve le. D e s zörpne k ne m való. Ah h oz a m e ggy k e ll.H a m e gére tt. – H allottad?– fordult a m e ggyfa fe lé K atink a. – Te fogod télen oltani a s zom jús águnk at. Ne s írj h át, m e rt ige nis s zük s ég van rád! És h iába s ze re tjük annyira a cs e re s znyét, h a télen ne m juth atunk h ozzá. Azért e s s zük m os t, am íg van. Te m e g ott les ze lne k ünk e gés z évbe n az üve gbe n. És cs ak is tége d fogunk fogyas ztani. – Én m e g m ár világgá ak artam m e nni bánatom ban – k acagott a k ics i m e ggyfa boldogan, és k inyújtotta ágait a nap fe lé. H add érjék a s ugarak a gyüm ölcs e it, h add érje ne k , h ogy finom s zörppé válhas s anak . – K ös zönöm ne k e d, h ogy m e gnyugtattál.És k ös zönöm a s ze re te te de tis ! Jövőre többe tte rm e k , m e gígére m ! – Én m e g m ár m os t m e gk ós tollak , am íg az anyu ne m figye l– s úgta K atink a, és leve tte gy s ze m m e ggye t. Gyors an a s zájába dugta,


és s zétnyom ta a nye lvéve l.Arca fintorba torzult, ah ogy a s avanyú ízt m e gére zte , de h ős ie s e n lenye lte a gyüm ölcs öt. A világért s e m ak arta m e gbántani a k is m e ggyfa érzék e ny lelkét. – H am aros an nagyon finom les ze l– vigas ztalta, és cs ak m agában te tte h ozzá, s ajnálkozva: de s os e m les ze l olyan éde s , m int a cs e re s znye .


M e s e a h itr ől (Lili2. rés z)

Bandik a k és ő éjje lm e gébre dt. Valam i nagyon ros s zat álm odott. Azt h itte , azért h allm ég m indig s írás t, m e rt az álom béli folytatódik . D e ne m ! A h ang a s arok fe lőlh allats zott. Ne m m e rte fe lkapcs olni a k is lám pát, igazábólm e gm ozdulni s e m m e rt. Ne m tudta, k i leh e t a s zobájában, de m e gije dt. M e re s ztge tte a s ze m ét, h áth a m e glátja, k i zok og olyan k e s e rve s e n. H irte len és zre ve tte , h ogy az ablak e lőtt álló virágcs e rép világít. No, ne m nagyon, cs ak h alványan, k öds ze rűe n, de fénylett. Tudta, h ogy s zép e rős , zöld leve lei vannak a virágnak , ak i a cs e répbe n lak ik , de e ddig m ég s oh a ne m világítottak . És ne m is s írtak . Ö s s ze s ze dte m inde n bátors ágát, és s uttogva m e gs zólalt. – M iérts írs z?Éh e s vagy? A zok ogás e lhalkult, m inth a a k érde ze tt m e glepődött volna. Vagy e lak art volna re jtőzni. Aztán e gy vis s zafojth atatlan h üppögés után m égis válas zolt. – Ne m vagyok éh e s . M e gbünte tte k ! – K ik bünte tte k m e g?És m iért?R os s z voltál?És k i vagy te ? – Tündér vagyok , h át ne m látod?Vagyis les ze k , h a fe lnövök . D e m ég a tündéris k olába járok . A s züleim m e gbünte tte k , m e rt e lhanyagoltam a tanulás t. És m os t ne m tudok varázs olni! Pe dig m ár e gés z jólm e nt… – Te tuds z varázs olni?– ült fe lBandik a az ágyában. K e zdte érde k e lni a dolog. – Ne m tudok , épp m os t m ondtam ! – fe lelte türe lm e tlenüla tündérk e . – Elve tték a varázs e rőm e t. Bünte tés ből.Egy e gés z h ónapra. – M ilye n k ár! – s zontyolodott e la k is fiú. – Ne k e m nagy s zük s ége m lenne a s e gíts ége dre . D e , h a ne m tuds z varázs olni… Azért ne s írj! H am ar e lte lik e gy h ónap, m ajd m e glátod. Én is voltam bünte tés be n, ne m m e h e tte m focizni a barátaim m al, aztán annyira unatk oztam , h ogy m inde nt m e gtanultam , m ég azt is , am it fe ls e m adtak leck éne k .


K im ás zottaz ágyból,és m e zítláb odaos onta cs e re pe s virágh oz. – H olvagy?– k érde zte h alkan, h ogy m e g ne ije s s ze a tündérk ét. Egés z k öze ldugta az orrocs k áját, és látta, h ogy az alig h üve lyk ujjnyi k is varázs lópalánta rém ületébe n a növény s zára m ögé m e ne k ül, és m aga e lé h úz e gy leve let véde k e zés ül. – Ne félj, ne m bántalak ! H ogy h ívnak ? – Liline k – fe lelte a tündér. M ég e gy h alvány m os olyt is m e ge nge -de tt m agának . Bandik a ám ulva látta, h ogy az a s e jte lm e s fény, am i k örülve s zi, fe lerős ödik . A s ze m ébe n m aradt k önnycs e ppe k apró gyé-m ántok k ént ragyogtak . H ófe h ér ruh ács k ájára a s zivárvány s zíne itve títe tték . – És h ollak s z?M ég s oh a ne m láttalak . – M e rt e lbújunk e lőlete k , e m be re k e lől. Cs ak a gye re k e k álm aiban m e rünk e lőjönni, és éjs zak a, m int m os t. Napk özbe n e lre jtőzünk a virágok s zirm ai k özött, a nap fényébe n, a folyók vizéne k tük rébe n. Fe lolvadunk a s zélbe n s zálló illatok ban. O tt vagyunk m inde nh olés m égs e m láttok m ink e t. Vagyis … – gondolkodott e le gy pillanatra. – Ti, gye re k e k , m ég láth attok , h a jólfigye lte k . D e a fe lnőtte k m ár ne m ve s zne k és zre m ink e t ak k or s e m , h a ne m bújunk e l. D e te … te m ás vagy! – M iértvagyok m ás ?Azért, m e rtbe te g vagyok ? – H átgyógyíts d m e g m agad! – m ondta Lili. – Én?A dok tor bács inak s e m s ik e rül… – Ne k i ne m is s ik e rülhe t. Cs ak ne k e d! Jaj, h a m e glenne a varázs e rőm ! – s iránk ozott újra a lányk a. – Se gíth e tnék rajtad. D e így m agadnak k e llm e gcs inálnod… – M itk e llte nne m , h ogy m e ggyógyulhas s ak ?– k érde zte Bandi. – Elős zör is h inne d k e llbe nne . Ez az e gye tlen dolog, am it s e nk i m ás ne m te h e t m e g h e lye tte d. Aztán m e g k e llm ondanod m agadnak , h ogy m itak ars z. – M e gm ondani m agam nak ?D e h átén tudom ! – Úgy k e llte nne d, m inth a valak i m ás nak m ondanád. Erős e n, h itte l. M inde n re gge l, és m inde n e s te , am ik or fogat m os tál, nézz be le a tük örbe . Nézz be le a s aját s ze m e dbe jó m élye n, m inth a valak i m ás volna, és m ondd m e g ne k i – vagyis s aját m agadnak – , h ogy m e g fog gyógyulni. M ondd, h ogy m inde n nappale gy k ics itjobban érze d m a-


gad. M ondd, h ogy e gyre e rős e bb vagy. És h itte lm ondd! – És e ttőlm e ggyógyulok ? – Tudod, Bandi, én m ég cs ak k ics i tündér vagyok , de m ár s ok h e lye n jártam a s züleim m e l. Láttam több olyan gye re k e t, és fe lnőtte t is néh ányat, ak ik így gyógyították m e g m aguk at. A gye re k e k gyors abban gyógyulnak , m e rtők m ég m e rne k h inni a cs odák ban. – A h itgyógyít? – Te gyógyítas z. H a e lhis ze d. H a e lm e re d h inni. Láttam e gys ze r e gy apuk át, ak i k épe s volt arra, h ogy e gy új s zám ítógépe s program ot írjon a k is fiának , cs ak azért, h ogy s e gíth e s s e a gyógyulás ban. Egy izgalm as , lövöldözős játék volt, ah ola s ze rve ze tét m e gtám adó vírus ok ra k e llett vadás zni. Nagy figye lm e t igénye lt, s ok an voltak a vírus ok , és e gyre cs ak jötte k … D e az a k is fiú te lje s átélés s e lirtotta ők e t, és k özbe n tudta, h ogy a s aját te s tébe n levő k órok ozók at ritk ítja. És e gys ze r cs ak e lfogytak ! És a dok torok cs odálkoztak , h ogy m i történt?H át az történt, h ogy a k is fiú játék os an, de a s aját e rős h itéve l e lűzte a be te gs égét. M e ggyógyult! – Ne k e m nincs s zám ítógépe m , és nincs is pénzünk rá – s ajnálkozottBandik a. – Ne m s zám ít! K épze lete d van! Láttam a fak ardodat. M ilye n s zép! Azzal is h adak ozh ats z e llenük . Ne m a s árk ányok at irtod, h ane m a vírus ok at. K épze ld e l, h ogy ott vannak e lőtte d a leve gőbe n, és s ze ld k e tté a k ardoddal! Vagy, am ik or a török öt k e rge te d… k e rge s d a vírus ok at! Bárm it m e gte h e ts z, Bandi! Bárm it! A k épze letne k nincs e ne k h atárai. Ne m k e llh ozzá s zám ítógép s e m . Cs ak ak arat, k itartás , és a h it. – Se gíte s z? – Varázs olni ne m tudok – görbült le a tündérlányk a s zája. – Pe dig úgy s ze re tnék s e gíte ni ne k e d! M os t látom cs ak , h ogy m ilye n k e m ény bünte tés t k aptam . Ne m cs ináltam m e g a varázs lat-h ázife ladatom at, és m os t, h ogy h as ználnom k e llene az e rőm e t, ne m te h e te m . Ne m is az a bünte tés , h ogy ne m h as ználhatom , h ane m az, h ogy ak k or ne m h as ználhatom , am ik or s ze re tném ! D e itt les ze k ve led. Tám ogatlak , biztatlak , ne m h agylak m agadra. – Látni foglak ?Nappalis ?


– Te talán ige n. D e h a ne m láts z is , itt les ze k a virágok illatában, a lágy s ze llőbe n, az ég k ék jébe n. Anyuk ád s ze m ébe n, m os olyában. A cs illanó fénye k be n… És Lili m e gtartotta a s zavát. O tt volt m inde nütt. Napfény k épébe n ráragyogott az ablak on át, am ik or re gge la fogm os ás után Bandi a tük örbe nézve m e ggyőződés s e l m ondta: e gyre jobban vagyok . Am i-k or e s ténk ént m e gis m éte lte a s zavait, éde s anyja m os olygott rá s ze re -te tte l. Lágy fuvallatk ént h űs íte tte fe lhe vült h om lok át, am ik or a k e rt-be n futk ározva fak ardjával k e rge tte a török öt, ak ik rőlcs ak ők k e tte n tudták , h ogy k órok ozók . O tt volt, am ik or a k e zde ti las s ú te m pó e gyre gyors abb lett. M ár ugyanolyan s e be s e n s zaladt, m intrég. Bandi arcára vis s zatérta s zín. Lili ott volt ak k or is , am ik or a dok tor bács i m e gdics érte , h ogy javulnak a lelete i. Se h olne m látott virágot, de rózs aillat s zállt az orrába, és tudta, h ogy a tündérlányk a je len van. O tt volt ak k or is , am ik or m e glátogatta Janit, azt a be te g k is fiút, ak ive le gyütt fe k üdt a k órh ázi s zobában. Am ik or m e gs úgta ne k i a titk ot. A gyógyulás titk át. És ak k or az ő m os olyában Jani is m e glátta a tündérlányk át, és e lhitte , h ogy m inde z igaz. Es te k iváns zorgott a fürdős zobába, és be lenéze tt a tük örbe … Néh ány h ónap m últán Bandi nagyot rúgott a fociba. A m ás ik os ztállyalm érk őzte k m e g, és az e dző a legjobbak at válas ztotta k i a játék ra. Bandi is be k e rült a cs apatba. Se nk i ne m tudta, m iért olyan jó focis ta. Cs ak Lili. M e rt a k épze letne k nincs e ne k h atárai. Bandi azóta is , ak árh ánys zor fociba rúg, azt k épze li, h ogy a be te gs égbe rúg be le, jó e rős e n, h ogy m inélm e s s ze bb k e rüljön tőle. Lili pe dig s zorgalm as an tanult, s oh a többé ne m h anyagolta e la varázs lat-leck éjét. Ne h ogy m ég e gys ze r úgy járjon, h ogy ne m tud s e gíte ni. Te s tbe n apró m aradt, de lélek be n fe lnőtt, és igazi tündérré vált. Bandik ávalnagyon jó barátok lette k , és m ár m e gte h e tte volna, h ogy s e gít a fiúnak . Az e re jét vis s zak apta a bünte tés lejárta után, de m ár ne m volt s zük s ég rá. Bandi m e ggyógyult a s aját e re jéből, a s aját h itétől. D e a focitne m k ím éli… biztos , am i biztos !


E s k ü vő Egys ze r volt, h olne m volt, volt e gys ze r, h ogy Napfény h e rce gnő és Vih ar k irályfi találkoztak e gym ás s al. Vih ar k irályfinak nagyon m e gte ts ze tt a h e rce gnő. Szép volt, de rűs , vidám , m agávalragadó. A birodalm a s zik rázó fénye k ből állt, m inde nk i s ze re tte . Napfény boldog volt, és k ie gye ns úlyozott. Tök élete s e llentétje volt a k irályfinak , ak i s ötét volt, borús , és folyton k e s e rge tt valam iért. H a cs ak k ics i bánata volt, h alkan s írdogált, a földön lágy e s ő s ze m e rk élt. Néh a m ég az s e m láts zott, h onnan e s ik , h is z fe lhőne k nyom a s e m volt az ége n. H a m e gh aragították , ak k or vis zont tom bolt! O lyank or a földi e m be re k igye k e zte k biztos h e lyre m e ne k ülni a h aragja e lől. Napfény h e rce gnő érde k e s ne k találta az ifjú Vih art, annyira m ás volt, m int ő m aga, és a s ok is m e re tlen tulajdons ág re jtélye s s é te tte a k irályfit. A titk ok pe dig m indig vonzották a nők e t. Napfény s e m tudott e llenállni. Cs odálta Vih art, h ogy m ilye n s ok féle tud lenni. Gye ngéd, k e dve s , gondos k odó, de pus ztítóan h aragos is . M e gindította az ifjú k irályfi gye nge s ége , h ogy tud, és m e r is s írni. – K épte len vagyok e ltitk olni az érzés e im e t – m agyarázta Vih ar. – És , h a m e gte h e tném , ak k or s e m te nném m e g. H is z, h a én ne m s írnék , a földön e s őh iányában m inde n e lszáradna, és k ih alna az élet. – H a én ne m ragyognék rájuk olyan e rős e n, ne m párologtatnám e la folyók vizét, ne m k e llene gyak ran s írnod! – döbbe ntrá Napfény. – Ne vádold m agad, s zéps ége s h e rce gnő! – k érte a k irályfi. – A földne k m indk e ttőnk re s zük s ége van. Fényre , m e legre éppúgy, m int vízre . – D e , h a ne m tündök ölnék olyan fénye s e n… – k e zdte újra a lány. – Ak k or h ide g lenne odalent, ne m te re m néne k a fák , ne m lenne gabona, m e rt a növénye k ne k s zük s égük van rád. Nélküled m e gh alnak , növénye k nélkülpe dig az e m be re k is e lpus ztulnak . És e k k or ugyanottvagyunk , m int, h a én ne m s írnék többé. – M indk e tte n k e llünk ne k ik ?– k érde zte a h e rce gnőnaivan. – Bizony, m indk e tte n. Le gok os abban te nnénk , h a ös s ze h ázas od-


-nánk ! – ajánlotta Vih ar. – Ak k or biztos ítva lenne a földie k jövője , m e rtm i k e tte n m indig ittlennénk ne k ik . A h e rce gnőne k te ts ze tta gondolat. Ige n! H ázas odjunk ös s ze ! Az e s k üvőre m inde n m e gh ívott ve ndég e ljött. M illiónyi apró, h ófe h ér bárányfe lhő k épébe n e gyütt h allgatták a je gye s pár h ázas s ági fogadalm át. – Sze re tlek , és m indig s ze re tni fogom s zik rázó s zéps ége de t, te vagy, és te les ze lélete m tündök lőnaps ugara! – ígérte Vih ar. – Sze re tlek , és k itartok m e llette d, m íg világ a világ, de m indig adni fogok ne k e d ok otarra, h ogy s írh as s ! – fogadta m e g Napfény. Így élne k ők azóta is az e m be re k javára, e gys ze r bék ébe n, m ás k or h aragban e gym ás s al. Am ik or épp bék e h onolk özöttük , a légk öri e gye ns úlyt fe nntartva h olNapfény, h olVih ar uralkodik az égbolton. Ide lenn a földön világos van, m e leg, és a m e gfe lelőidőbe n k e llőm e nnyis égű cs apadék . Időnk ént a h e rce gnő s zom orú m e s ét m ond a k irályfinak , k ine k bánatában k ics ordulnak a k önnye i, és lágy pe rm e tte löntözi a földi ve tés e k e t. Aranyló gabonatáblák k ös zönik ne k i az égi áldás t. H a ös s ze ve s zne k valam in, e lsötétüla m e nnybolt, dörög, villám lik , Vih ar e k k or tom bolva adja k i m agábóla h aragját. K rok odilkönynye k e t e jtve k és zte ti fe délalá a s zabadban lévő e m be re k e t. Pe rs ze , Napfény ne m h agyja m agát, itt-ott fe lvillantja s ugárzó m os olyát, igye k e zvén legyőzni élete h aragos párját. Ilye nk or, am ik or s üt a nap, és e s ik az e s ő, m ondják az e m be re k : ve ri az ördög a fe les égét! Talán égi k ibék ülés ük a legs ze bb! H a vége a vitának , Napfény te lje s s zéps égébe n ragyog odafe nn, de Vih ar m ég k önnye k k e l s ze m ébe n állm e llette , és a h e rce gnőt átölelve gyönyörű s zivárványt k épe z a h orizonton.

Szom bath e ly, O ladi lak óte lep 2008.06.08 Fotó: Eliza Be th


M e s e or s z ág M e s e ors zág olyan volt, m int e gy óriás i s zínpad. H a be téve dt oda e gy m e s e vágyó gye rm e k , rögve s t e lőadtak ne k i e gy cs odás történe te t. Piros k a és a fark as t, Jancs i és Julis k át, H am upipők ét, H ófe h érk ét… am itépp s ze re te ttvolna. Történt e gy napon, h ogy Julis k a m e ge lége lte , h ogy folytonfolyvás t cs ak Julis k át játs zh atja, nagy néh a Piros k át, h a ő épp e lvan foglalva e gy m ár m e gk e zde tte lőadás ban. – Ennélén s ok k altöbbre vagyok k épe s – zs örtölődött Jancs inak , m e rt h át k ine k panas zk odh atott volna?– Sze re tnék végre H am upipők e lenni e gys ze r, vagy k irályk is as s zony. Én is e ltudom játs zani! Talán m ég jobban is , m intők , ak ik m os tte s zik . – D e h át m i ne m az a m e s e vagyunk – cs itította Jancs i. – M i s ze gény cs alád gye rm e k e i vagyunk , ne m k irályé. És e zt is ugyanolyan jólk e lljáts zanunk , m int a k irálylányt, m e rt a gye re k e k a m i történe tünk e tis s ze re tik , és gyak ran k érik . – Én ak k or is k irálylány ak arok lenni! – je lente tte k i dacos an Julis k a, és k özölte is a re nde zőve l. M it volt m it te nni, h agyták , h ogy be iratk ozzon a k irálylányk épzőbe . M ire e lvégzi, talán m e gjön az e s ze , és rádöbbe n, h ola h e lye – re m ényk e dte k M e s e ors zág lak ói. – M e lyik k irálylány s ze re tnéllenni?– k érde zte a tanítónő Julis k át. – Az e lső, a k özéps ő, vagy a legk is e bb? – Az e lső, te rm és ze te s e n! – vágta rá a lányk a. – Végre valah ára valam ibe n az e lső ak arok lenni! És s e m m ik éppe n a legk is e bb, Julis k a is k ics i… Te lte k -m últak a h ónapok , éve k k é gyűlte k ös s ze . Julis k a dics ére tte lvége zte e la k irálylányk épzőt, m ég ok leve let is k apott. Szépe n be k e re te zte tte , és k iak as ztotta a falra, h ogy m inde nk i láth as s a, ak i be tér h ozzájuk . Egyik nap h ívta a re nde ző. – Julis k a, m os t, h ogy vis s zajöttélaz is k olából, folytath atnád a m e s élés t – m ondta. – Pöttöm Panna és H ófe h érk e m ár nagyon fáradtak , ők k e tte n fe lváltva játs zották a s ze re pe de t, am íg távolvoltál.D e


m ár s ok ne k ik a s ajátjuk m e llett. R ájuk fér a pih e nés . – H át pih e nje ne k ! – válas zolta Julis k a flegm án, és m agas ra e m e lte az orrát. – Am ik or nincs e lőadás uk , ne cs avarogjanak , h ane m pih e nje -ne k ! Én többé ne m les ze k Julis k a, k irályk is as s zony-s ze re pe t adjne k e m ! – Az je lenleg nincs – s ajnálkozott a re nde ző. – M inde gyik k irályleány itt van, és m e s élés re k és z. M ajd s zólok , h a be k e llugrani valak i h e lye tt. D e addig… – Addig várok ! – e m e lte m agas ra az orrátJulis k a h e rce gnő. Néh ány nap m últávalPiros k a m e gbe te ge de tt. O lyan m agas láza volt, h ogy h iába k érték a gye re k e k , ne m bírt fe lke lni és játs zani. A főre nde ző h ívatta Julis k át, és e lm ondta, m e k k ora bajban van. Nincs , ak i e ljáts s za a s ze re pe t, m e rt Piros k a m e gfázott, és nyom ja az ágyat. Le nne -e k e dve be ugrani h e lye tte ? Azt m ár ne m ! – tiltak ozott a lányk a. – H ogy én azzala büdös , s zőrös fark as s ale gy m e s ébe n..? És m ég k e dve s is legye k h ozzá? Soh a! – És s érte tte n e lvonult. H ófe h érk e m e gs zánta a re nde zőt, de m ég ink ább a m e s ére várak ozó gye re k e k e t, és vállalta a játék ot. M ég s ze re ncs e , h ogy k ívülrőlis m e rte a m e s ét. Ne m is volt s e m m i baj e gés ze n addig, m íg e lne m k apta ő is az influe nzát. Nagy-nagy lelkie rőve lvégigjáts zotta a m e s ét, de aztán őis ágynak e s e tt. Piros k a m ég ne m gyógyult fe l, és m os t m ég H ófe h érk ét is pótolni k e ll! – fogta a fe jét a re nde ző. Ajjaj, m i les z e nne k a vége ?Újra m agáh oz k ére tte Julis k át. – Julis k a, k e dve s e m , H ófe h érk e nagyon be te g, e lk e llene játs zanod a s ze re pét. Tudom , h ogy k ívülrőlfújod. Ugye , s e gíte s z rajtam ? – Fulladjak m e g a k e dve dért e gy m érge ze tt alm ától?– h ite tlenk e de ttJulis k a. – Ne m gondolod k om olyan, h ogy e lcs úfítom m agam ! – Ne m lennélcs úf, H ófe h érk e a legs ze bb a világon… – h íze lge tt a re nde ző. – Pe rs ze , fulladás tóllila fe jje lnagyon s zép les ze k – fintorgott a lányk a. – M e g a s ok törpéve laz oldalam on. Ne m ! – Ak k or cs e rélj a k is gyufaárus lánnyal, ő m ajd e lm e s éli H ófe h érk ét…


– Éh e zze k -fázzak , és fagyjak m e g?Elm e nt az e s ze d?M ajd, h a k irályk is as s zonynak h ívs z, m e gye k … D e a k irályk is as s zonyok s ze re ncs ére ne m be te ge dte k m e g. Ők e t így ne m k e llett pótolni. R e ndületlenüljáts zották a s ze re pük e t. A s ok k is gye re k ám ulattal figye lte M e s e ors zág történe te it. Cs illogott a s ze m ük , ah ogy átélték a k alandok at. H ane m e gys ze rcs ak a k irálylányok is e lke zdte k ágynak dőlni! M ár k e ttő is be te g lett, a gye re k e k m e g e zidőtájt k irálylányos m e s ék e tk érte k . A re nde zők ényte len voltJulis k áts e gíts égülh ívni. – Julis k ám , drágám – k önyörgött ne k i, – m os t tényleg nagy s zük s ég van rád! R igócs őr k irálynak nincs , k i e ljáts s za s zéps ége s m e nyas s zonyát. Ne m panas zk odh ats z, igazi k irálylány-s ze re p! – Az! H ogyne ! – Julis k a h angja m e ts zőe n éles volt. Fe lvolt h áborodva. – Igazi k irálylány?Se be s re k e lldolgoznia a k e ze it! És R igócs őr folyton m e gleck ézte ti! Ez ne m az a s ze re p, am ire én vágyom . – D e h át m it ak ars z tulajdonk éppe n?– m érge lődött a re nde ző. – Valódi s zép, k e vély, k iállhatatlan k irálylány-s ze re p, épp m intte vagy! – Ne m vagyok k iállhatatlan! – vitatk ozott Julis k a. – Cs ak a többie k irigyk e dne k , am iért k itűnő e re dm énnye ltudtam e lvége zni az is k olát. Nagyon jóltudom , h ogy ők k épte lene k lette k volna e rre . – Ige n, valóban! – h agyta h e lybe n a re nde ző. – M e rt ők k e dve s e k , s ze re te tre m éltóak , s e gítők és ze k , és re m e k üle lő tudnák adni a leg-k is e bb k irályk is as s zonyt anélkül, h ogy is k olában k e llett volna m e g-tanulniuk . Te pe dig e lm e ntéla k irálylány-k épzőbe , és a régi, k e dve s Julis k ábólfaragtak e gy tudálék os , lus ta, utálatos h e rce gnőt. M e nj vis s za, és tanuld m e g a legk is e bb k irálylányk át is ! H a újra tudni fogod, h ogy a k e vély h e rce gnő cs ak s ze re p, te pe dig Julis k a vagy, talán m ajd e gys ze r m e gk aph atod Cs ipk e rózs ik a s ze re pét. Julis k a e lke s e re de tt. H át e zért tanult h os s zú-h os s zú éve k e n át? És zre s e m ve tte , h ogy a k e vélys ég a vérévé vált, és e m iatt a barátai e lm aradtak m e llőle. A többi m e s e alak pe dig ne m ak art ve le e gyütt dolgozni, m e rt m ár a m e s én k ívülis fe nnh éjázó volt. M os t s zom orúan néze tt vis s za a re nde zőre , s ze m ébőlk ibuggyantak a k önnye k , és lem os ták a s ze re te tre m éltó Julis k árólaz utálatos k irályk is as s zonybe vonatot.


Lil i és Bogl ár k a (Lili3. rés z)

Tavas z volt, e ze rnyi s zínbe n pom pázott a világ. Lili, a tündértanuló a réte n röpk ödött. Aranype ttye s s zárnyacs k áin m e gcs illant a nap fénye . A leve gő k e llem e s e n m e leg volt, és Lili boldogs ágát cs ak fok ozta a fris s s ze llő. K ite rje s zte tt s zárnyivalfe lfe k üdt a lágy s zélre , h agyta m agát s odorni általa. Időnk éntve te tte gy légi buk fe nce t, cs ak úgy, öröm ébe n. – Igazán irigye llek , am iértilye n jó k e dve d van! – s zólt e gy h ang. Lili k íváncs ian néze tt k örül. Egy apróvirágú réti boglárk a s zom ork odott a k öze lbe n. O lyan, de olyan s zom orú volt, az ös s ze s fe je cs k éjétleh ajtotta, de m ég a leve lei is lek onyultak bánatában. – M iért vagy s zom orú, Boglárk a?– k érde zte Lili. – H is ze n itt a tavas z végre és te oly gyönyörű naps árga vagy! M ár a s zíne dde l fe lvidítas z m inde nk it. – Cs ak e nge m ne m vidít fe ls e nk i! – panas zk odott a k is virág. – Úgy s ze re tnék be s zélge tni a pipaccs al, de olyan m e s s ze van tőlem ! És én k épte len vagyok a k öze lébe jutni… M iért is s zülette m épp virágnak , ak ine k e gye tlen árva lába s incs e n, h ogy odébb m e h e tnék ? – k e s e rge tt. – Ittvan m e llette d a búzavirág – m utatta Lili. – Be s zélge s s őve le. – Ne m leh e t, ő annyira k om oly. Ne m álls zóba ve lem ... de én am úgy is a pipacs ot s ze re tném … – s óh ajtott Boglárk a. – Ő olyan s zép piros ! – És a paps ajtm ályva? Őt én is s ze re te m , nagyon finom a te rm és e , h a éh e s vagyok , gyak ran k ére k tőle e gye t. Eddig m indig k aptam is . Ő ne m olyan zárk ózott, m inta búzavirág. – Cs ak ak k ora leve lei vannak , h ogy az ös s ze s fényt e lfognák e lőlem . Nézd az e nyém e k e t, e gés ze n lenn vannak , cs ak a virágaim m agas ak . Ő m iértne m tudja ugyane ztm e gte nni? – H m … – töpre nge tt e l Lili. – A h arangvirág? K e dve s , h alványlila, s zinte cs ilinge la s zélbe n. – Ne m cs ilinge l! Z úgnak a h arangjai! Túlh ars ány…


– Itt ágas k odik a bojtorján is a k öze ledbe n. – Na, őróla m e gvan a vélem énye m ! M inde nk ire ráak as zk odik . Sze m te len, és lerázh atatlan. Ve le ne m ak arok is m e re ts ége t k ötni. M aradjon cs ak ott, ah olvan! – A tátik ávalös s ze illenéte k . Ő is s árga – m utatta a k is tündérlányk a. – Nincs is m e s zs ze tőled. Úgy tudom , s ze re tbe s zélge tni. – Ne m , ne m ! A tátik a ne m be s zélge tni, h ane m be s zélni s ze re t. M ás t ne m is h agy s zóh oz jutni. Nézd, m e nnyi s zája van! – Boglárk a e lpitye re gte m agát. – Úgy látom , valóban nincs a k e dve dre való s zom s zédod. M e gpróbálok s e gíte ni rajtad. – H ogy tudnál s e gíte ni? – k érde zte a virág h ite tlenül, m égis re m ényk e dve . Lili gondolkodott e gy pe rce t. Aztán fogta a k is varázs pálcáját, és m e gs uh intotta. – H ók us zpók us z és abrak adabra, Le gye n Boglárk ának h árom pár lába! Ebbe n a pillanatban a réti boglárk a gyök e re i m ozogni k e zdte k . Finom an, óvatos an, ne h ogy m e gs érülje ne k , k ih úzta ők e t a földből. O ttugrándozottboldogan Lilim e llett. – Jaj, de jó, jaj, de jó! Eltudok m e nni inne n. M e glátogath atom a pipacs ot! K ös zönöm , Lili! Ágas -bogas s záraivalátölelte a tündérlányt, és bőve n m e gh inte tte virágporral. Aztán e lindult, h ogy végre be te lje s íth e s s e régi vágyát. Azóta vágyott a pipacs k öze lébe , am ióta a s zom s zédai fe lett e lnézve m e gpillantotta a távolban. Saját apró virágaih oz m érve a pipacs nak h atalm as fe je volt, és m e s s zire virított az a gyönyörű piros s zíne . Azóta fájt a s zíve , h ogy ilye n m e s s ze nőtt tőle. M os t m e gy, és e lbe s zélge tve le! Útja e gy s zéles leve lű, k arcs ú növény m e llett vitt e l. R ács odálkozott, m e rtőtm ég ne m látta. H os s zú, vék ony s zárán m agas an h ordta


a fe jét, rajta, m intk orona dís zlette k a bibéi. – Szia! Te k i vagy?– s zólította m e g az is m e re tlent. – Szia! Én a lándzs ás útifű vagyok – válas zolta a m ás ik dörm ögve . – H ű, te biztos an ve s zélye s vagy! M indig m agaddalh ordod a lándzs ádat? – Ah ogy te s e m h agyod e la virágaidat – ne ve te tt a k érde ze tt. – Vigyázz a cs alánnal, h a odaérs z, m e rt s ze re t cs ipk e lődni… Ne h ogy be dőljne k i! – R e ndbe n! – ígérte m e g a réti boglárk a továbbindulva. Játék os an ráfújt a gye rm e k láncfű k ife jlett m aggöm bjére . A re pülő m agvak s ze rte s zét s zóródtak . A m ás ik s záron ülő s árga, töm ött virág cs ak m e gcs óválta a fe jét, de ne m s zólt. A s zélis m e gte tte volna ugyane zt, és ne k i s e m s zólhat. A m agok nak az a dolguk , h ogy m e s s ze s zálljanak . – H ova tartas z?– k érde zte a k am illa Boglárk át. – Ne m vinnél m agaddal? – Sajnos ne m te h e te m , én is cs ak a tündérk e s e gíts égéve ltudok m e nni. M e g ak arom látogatni a pipacs ot. – Én ne m vágyom a társ as ágára – je lente tte k i a k am illa. – A pipacs jobban s ze re t s zőnye ge t alkotni a s aját fajtájával, és ne m s zíve s e n k e ve re dik k özénk , m e ze i virágok k özé. Pe dig ő s e m k ülönb nálunk , cs ak büs zk e . – M ire büs zk e ? – Azt ne m tudom . Talán a s zínére , am i m e s s zirőlláts zik , és h a nagyon s ok an vannak , valóban s zép látvány leh e t. – Te is s zép vagy! O lyan, m int m aga a nap! Azzala h atalm as , s árga bibédde l. A s zirm aid pe dig, m inth ófe h ér naps ugarak ve s zik k örül. – K e dve lne k is az e m be re k – vallotta be a k am illa. – A legk e dve lte bb gyógynövényük vagyok . Cs e rébe a s ze re te tük ért cs ök k e nte m a fájdalm aik at, a gyulladás ta s ze rve ze tük be n. – M égis s ze rény m aradtál! Én is s ze re tni foglak ! M áris érde m e s volt vándorútra k e lne m – ne ve te ttboldogan Boglárk a.


– Várj cs ak , h a m e gis m e re d a ne fe lejcs e t! – s zólt k özbe Lili, ak i te rm és ze te s e n e lkís érte a virágot. – Őt im ádni fogod, nála k e dve s e bb nincs is talán a k örnyék e n. – R e m élem , találkozom ve le – s étált tovább a boglárk a. – H ogy ne k e d m ilye n s űrű leve leid vannak ! – lepődött m e g k ics ive lodébb. – H ogy férs z e ltőlük ?Ne m gabalyodnak e gym ás ba? A zs úrló fe lkacagott. Cs ak úgy re ze gte k a leve lei. Büs zk én k ih úzta m agát, úgy válas zolt. – Én ne m vagyok ágas -bogas , látod?– nyújtózk odott e gy nagyot. – A s záram e gye ne s , a leve leim pe dig s ze rte s zét állnak . Úgy h e lye zk e dne k , h ogy e lférje ne k e gym ás alatt. – Ige n, olyan vagy, m int e gy m iniatűr fe nyőfa – nyúlt fe lé e gyik virágávalBoglárk a, h ogy m e gs im ogas s a. – Cs ak óvatos an, m e rt s zúrok – figye lm e zte tte a zs úrló k e dve s e n. – Érde s e k a leve leim . – M i e z a finom zúgás ?– érde k lődött a vándor. – Ah olén lak tam e ddig, ottne m h allats zott… – A patak – fe lelte Lili. – M indannyian tőle k apjuk a vize t, partján üdébbe k a növénye k , m ajd m e glátod. – M e gye k is , és m e gnéze m – táncolt odébb Boglárk a. – Ő lenne a patak ?– cs odálkozott, am ik or e gy s űrű, zöld levélte nge rh e z érk e ze tt. – Én?Patak ?– k acagott h ars ányan a cs alán. – D e h ogy! Én a cs alán vagyok , zöld és h as znos … K ós tolnád cs ak m e g a be lőlem k és zült te át! M m m m … Ne m lennéne k e gés zs égügyi gondjaid. – Te is gyógynövény vagy?– h ite tlenk e de tt a k is vándor. – Nincs is virágod! – H ogyne lenne ! M égh ozzá s zép, h alványs árga, cs ak e lre jte tte m a leve leim k özé. Bújjcs ak be alájuk , és rögtön m e glátod… – Jaj, de h át te cs íps z! – h ők ölt vis s za fe lháborodottan a réti boglárk a. – Ó, h át m égis be dőlte m ne k e d! Pe dig a lándzs ás útifű figye lm e zte te tt. – Ne m baj, te ak artális m e rk e dni! – ne ve te tt vidám an Lili. – K ics it k e llem e tlen, de h am ar e lm úlik , és ne m is ve s zélye s , h idd e l! Ne vak arózz! – s zóltrá. – Annálros s zabb. M e njtovább, és m ártózz m e g a patak ban. A víz h űs íti, és e lm úlik a vis zk e tés .


Boglárk a k ik e rülte a cs alánre nge te ge t, és m e glátta a patak ot. Ám ult, és cs ak óvatos an m e rés zk e de tt be le a cs örge de ző vízbe . K ics it lefúrta a gyök e re it, épp cs ak annyira, ne h ogy az áram lás e lsodorja. – Ez olyan, m int az e s ő! H űvös és ne dve s ! – cs odálkozott az is m e re tlen patak on. – Bizony olyan, m e rt e z is víz, és az e s ő is – fe lelte Lili. – Cs ak az e s ővízze le llentétbe n a patak állandóan ittvan. – O tt a pipacs ! – Ah ogy m e glátta, m ár igye k e ze tt is k ife lé a vízből, bárm ilye n k e llem e s volt. Végre ! Végre ide ért, és m e gláth atja k öze lrőlis . M ilye n rég vágyott m ár rá, h ogy be s zélhe s s e n ve le! – D rága pipacs ! Úgy vártam m ár, h ogy k öze lebbrőlm e gis m e rh e s s e lek ! – s zaladtoda h ozzá, m e s s zirőlk iáltva fe lé öröm s zavait. – Ugyan, m ine k ?– förm e dt rá a pipacs . – Nézz végig m agadon! H ogy néze lk i?Itt-ott e gy pirinyó virágocs k a a h os s zú, k opas z s záradon… Ne m is h as onlítas z rám . M it ak ars z tőlem ?– És m ár e lis fordult, h ogy a te s tvéréve lbe s zélge s s e n tovább. Többé ne m törődött a k is vándorvirággal. Boglárk a e gés ze n e lke s e re de tt, h ogy így cs alódnia k e llett a pipacs ban. Lám , ő is e lhitte , h ogy a s zép k ülső k e dve s be lsőt tak ar. M égis m ilye n cs únyán e lzavarta m aga m e llőlaz, ak ine k a baráts ágára vágyott. H a leh e t, m ég m élye bbre h ajtotta le a fe jét, m int re gge l, talán m ég a s zíne is e lsápadt e gy k is s é. Elszállt az életk e dve , az e re je . Cs ügge dte n indultvis s zafe lé. – Ne bús ulj! – h allott e gy k e dve s , h alk h angot. – A piros ak m ár cs ak ilye n h arcias ak . Lázadó te rm és ze tűe k . K és őbb, h a leh iggadtak , m e gbánják a h e ve s s égük e t. Boglárk a ránéze tt a be s zélőre . Pici s árga bibét ve tt k örülöt h alványk ék s zirom . Cs oportos an nőtte k e gy s záron, és m indannyian őrá m os olyogtak . Fényük től fe lszáradtak a k önnye i, m ár k épe s volt vis zonozni a m os olyt. – Te vagy a ne fe lejcs , ugye ?Azt h allottam rólad, h ogy a k e dve s s ége d fe lülm úlhatatlan. Igazatm ondtak ! – Én örülök ne k i, h ogy e ljöttél! – vigas ztalta a ne fe lejcs . – R e m élem , e gy újbarátotis m e rte m m e g be nne d!


– K ös zönöm , k e dve s ne fe lejcs ! – vidultfe lBoglárk a. – Sajnos itt az idő, vis s za k e llve nne m a lábaidat – s zólt a tündér. – O lyan h e lye t válas s z, ah oljólfogod m agad ére zni, m e rt e ztán örök re ottm arads z. – H a m e ge nge de d – fordult a ne fe lejcs h e z Boglárk a – , itt m aradok nálad. – Be lee gye ze m – fe lelte új barátja. – A pipacs ot pe dig fe lejts d e l, jó?Az álm ok néh a jobb, h a álm ok m aradnak . Ak k or ne m cs alódunk be nnük … – Tök élete s e n igazad van! – fe lelte a réti boglárk a, és lee re s zte tte gyök e re ita földbe . Lili, a k is tündértanuló m e gs uh intotta varázs pálcáját…


Bar áts ág

A k is lurk ók épp cs ak e lhagyták az óvodát… e lső nap az is k olában, is m e rk e dés e gym ás s al, a k örnye ze tte l, a tanár rés zérőla gye re k e k gondolatvilágával. H iába h at-h ét éve s m inde gyik , m égs incs k öztük k ét e gyform a. A tanító néni m ár be m utatk ozott ne k ik . Tudják m ár, h ogy ő Éva néni, és az e lső os ztályban ő fogja tanítani ők e t. M os t épp az ülte tés i s orre nde t állítja ös s ze az os ztálynapló alapján. H alk s us torgás ra lett figye lm e s , k íváncs ian fe lnéze tt. K ét fiú fe jét ös s ze dugva s ugdolózott. – Z oli?– pillantott a naplóba. Egye lőre m ég cs ak az oda be je gyze ttne ve k k e ltudta azonos ítani a gye re k e k e t. – Valam i bajvan? A gye re k m e gs ze ppe nte n k apta fe la fe jét, de aztán nagy h évve l be lek e zde tt a m ondók ájába. M ég fe lis ugrott a nagy igye k e ze ttől, és a padon áth ajolva m utatotta fiúra, ak i m os tm ég m e llette üldögélt. – Én cs ak s ze re tnék a K are s z m e llettm aradni, h a leh e t, Éva néni! – Ne m te ts zik ne k e d a Vivie n?– Vivie n s zép, h os s zú s zők e h ajú k is lány volt, az abc-tk öve tve őlettvolna Z olipadtárs a. – D e … te ts zik … – m otyogott a k is fiú odas andítva a lányra. A h atéve s fiúk lenéző h angs úlyávalte tte h ozzá. – D e cs ak e gy lány! A K are s z m e g a barátom , és őis m e llém ak ar ülni! – M ióta is m e re d K are s zt?– m os olygotta tanítónőe lnézőe n. – H ááát… ne m rég… re gge l találkoztunk , am ik or jöttünk az is k olába. Ő is azt a h atalm as fark as k utyát ak arta m e gs im ogatni ott a s ark on, a k e rítés m ögött, am e lyik e tén s im ogattam . – Azt tudjátok , ugye , h ogy ne m s zabad cs ak úgy be nyúlkálni is m e re tlen k utyák után, m e rt h a tám adás nak ve s zik , m e gh araph atnak tite k e t?– néze tt k örbe s zigorúan a gye re k e k e n a nő. Szapora bólogatás volta ném a válas z m inde n gye re k től. – Ige n, de a K inge t m ár régóta is m e rjük – véde k e ze tt Z olik a. – Az anyuk ám e gyik barátnőjéé. És K ing nagyon s zép és s ze líd k utya, és ok os is , és m indig h agyja m agát m e gs im ogatni. Ő m ár rég ös s ze barátk ozottve lem , m e rtaz oviba is e rre fe lé s zok tunk m e nni az anyuval.


És K ingnél találkoztunk a K are s zs ze l, és K ing ne k i is h agyta, h ogy be letúrjon a bundájába. – Érte m … – az as s zony e lgondolk odott e gy k ics it. Az is k ola azért is van, h ogy fe gye lem re s zok tas s a a gye re k e k e t, ám e gy ilye n „baráts ág” m e gk önnyíth e ti a be illes zk e dés t. Sze re ncs ére ne m volt olyan m e re v pe dagógus , h ogy cs ak azértis ne k i legye n igaza… Igye k e ze tt a rábízott gye re k e k érde k e its ze m e lőtttartani. – H a ak arjátok , cs inálhatjuk úgy is , h ogy ti válas ztotok m agatok nak padtárs at. D e , h a vita les z, ak k or én döntök ! R e ndbe n?– Be cs uk ta és félre te tte az os ztálynaplót. M ajd, h a k ialak ulaz ülés re nd, be írja a ne ve k e t. – Ak k or e zt az órát arra s zánjuk , h ogy m indannyian h e lye t találjatok m agatok nak . Cs ak cs e nde s e n! – e m e lte fe l e gy k is s é a h angját, m e rt a h atározottabb gye re k e k azonnalk öltözk ödni k e zdte k . Szék lábak k arcolták a padlót, ah ogy h átralök ték a s zék ük e t, s zék tám lák cs attantak a m ögöttük álló pad fájáh oz. Több gye re k azonban cs ak k ém leltk örbe -k örbe , k épte len lévén válas ztani. – Am íg s ik e rülpárt k e re s ne te k , be s zélge s s ünk ! H a m ár Z olik a e m líte tte , m e g tudjátok -e m ondani, m i az a baráts ág? K ine k m it je lent e z a s zó?– Igye k e ze tt a gye re k e k s ze m ébe nézni, h ogy e zze l is s zóra bírja ők e t. – Én nagyon s ze re te m a s zom s zéd K atink át – nyújtogatta a k e zét e gy dundi k is lány, – m e rt olyan s zép játék ai vannak , és m e ge nge di, h ogy játs s zak ve lük , és m indig ad ne k e m a cuk ork ájábólis , h a átm e gye k h ozzájuk . És nagyon finom cuk ork ájuk van, az apuk ája h ozza k ülföldről,m e rtottdolgozik . – És , h a ne m adna a cuk orból,ak k or is s ze re tnéd? – H ááát… ak k or is … azt h is ze m … de ak k or k e ve s e bbe t m e nnék h ozzájuk . – Szóvalte a cuk rot s ze re te d, ne m a K atink át! Ak k or e z ne m baráts ág, Ancs a!


– Az én anyuk ám nak nagyon jó barátja a M argit néni – je lentk e zik e gy s zös zi k is lányk a. – A M argit néni az anyu főnök e , és anyu m inde n h ónapban m e gh ívja vacs orázni a K ároly bács ivale gyütt, és ak k or m indig nagyon finom ak at főz. O lyat, am it m ás k or ne m s zok ott. Igaz, én s ze re te m a rántott h us it, am i vas árnap s zok ott lenni nálunk , de azt a finom at, am it ak k or cs inál, h a ve ndége k vannak , azt is nagyon s ze re te m , és néh a e lcs e rélném a rántott h us ival. D e anyu m indig azt m ondja, h ogy az a fajta h us i nagyon drága, és ne m ve h e t olyan s ok s zor! A m ás ik k alm e g nagyon s ok at k e lldolgozni, és nincs ide je rá. Pe dig én s zíve s e n s e gíte nék ne k i! D e én m ég ne m ére m fe la tűzh e lye t, és ne m tudom k avargatni a fazék ban, am it be lerak . Pe dig, h a ne m k e llene állandóan ott állnia, ő k özbe n cs inálhatná azt a töltöge tős -te k e rge tős e t, am i olyan s ok áig tart. – És ti m ik or m e nte k vacs orázni a M argit néniék h e z?– k érde zte Éva néni. – M i ne m s zok tunk m e nni – cs odálkozott a k is lány. – Cs ak ők jönne k , és Palik a, a k is fiuk … ne k e m m e g játs zanom k e llve le, pe dig ő ne m is s ze re t e nge m . M indig e lve s zi a játék om at, és azzalak ar játs zani, am ive lén. És m e gh úzza a h ajam at, h a ne m adom oda. D e anyuk ám azt m ondta, h ogy ne üs s e m m e g, m e rt ak k or ő e lve s zíti m unk áját, és ne m fog m ás ik at találni, és ak k or ne m les z pénzünk s e m m ire . – Ez ne m baráts ág, Z s uzs ik a! Ez érde k k apcs olat. – Érde k k apocs at?Az m ics oda? – H a valak i cs ak azért k e re s i a m ás ik e m be r társ as ágát, h ogy valam i h as zna legye n be lőle. És az ilye n ne m is tart s ok áig. Cs ak addig, am íg s zük s ég van arra a m ás ik e m be rre . H a az anyuk ád találm agának e gy m ás ik m unk át, ah oltöbbe t k e re s , én azt h is ze m , ne m fogja többé m e gh ívni a M argitnéniék e t. – Az én apuk ám m inde n nap m unk a után be m e gy a k ocs m ába a barátjával, és is znak e gy s ört. – Ezt e gy fe k e te h ajú fiúcs k a m ondta, Balázs . – Bár az anyuk ám s ze rint ne m e gye t, m e rt azt ne m leh e tne látni rajta. H ogy leh e t látni a s ört?M ég s os e ve tte m és zre , h ogy apa leitta volna m agát, s os e borította m agára a vize t, m int én. Én s ok s zor végigcs orgatom m agam on, anyu s ze rint a s zám m e llé te s ze m a poh arat. D e apa m indig e ltalálja a s záját, ne k i s os e m m e gy m e llé.


Anyu m égis látja rajta. Be zze g a Lali, apu barátja, ő gyak ran leönti m agát, és ak k or cs upa víz a nadrágja, m e g olyan büdös s zagú! – Ez m e g ink ább h ave r, m int barát. – M ondta a tanítónő. – A h ave r m ár k öze lebb álla s zívünk h öz, de az igazi nagy titk aink at ne m bízzuk rá. – Az én anyuk ám nak is van barátja – ve ti k özbe Pis tik e . – H allottam , am ik or a te lefonba m ondta valak ine k , h ogy végre találkozni fog a barátjával, és m ilye n jólfogja ére zni m agát, és h ogy az apu ne h ogy m e gtudja, m e rt ak k or nagyon m e gve ri őt. És én ne m is m ondtam e l apunak , pe dig h allottam , cs ak anyu azt h itte , h ogy ne m h allom . D e épp ottjáts zottam bújócs k átaz ágy m ögött, és ne m ve ttés zre . Éva néni zavarba jött e gy pillanatra. Erre ne m s zám ított. És nincs is h ozzá s e m m i k öze , h a az anyuk ának h ázibarátja van. Ezt m os t h ogy m agyarázza m e g úgy, h ogy a gye re k m e ge lége dje n a válas s zal, és ne firtas s a tovább. – Ez e gy m ás fajta baráts ág, Pis tik e ! Errőlm ajd k és őbb fogunk be s zélge tni. – A m i falunk ban van e gy néni – je lentk e ze tt K ris zti, – ak i nagyon s ze gény, és az anyuk ám s ok s zor ad ne k i valam it vacs orára, m e rt k ülönbe n ne m lenne m it e nnie . Az anyuk ám m ondta, h ogy e zze l a nénive ls e nk i ne m ak ar barátk ozni, és , h ogy ő épp e zért ad ne k i e nni-valót. M e rt a néni nagyon jós zívű, cs ak nincs s e nk ije , ak i vigyázna rá, és ápolná, am ik or be te g. M e rt s ok s zor be te g, és am ik or a Lajos bács i m e gk érde zte az anyuk ám at, h ogy m iért e te ti, anyu azt m ondta, h ogy baráts ágból. – Ez ink ább s zánalom ! – M i az a s zánalom ? – Am ik or s ajnálsz valak it, és s zíve s e n s e gíte s z ne k i, h a s zük s ége van rá, és ads z a m agadébólannak , ak ine k nincs … e z a s zánalom . K e ve s e n adnak valam it cs ak úgy, ingye n a m ás ik e m be rne k . A te anyuk ád is nagyon jós zívű as s zony, h a e ztm e gte s zi. – Az én nagypapám nak s ok barátja van, ak ik k e l e gyütt járt is k olába. – Fe rik e a h étéve s e k k om olys ágávalbe s zélt. – M ár nagyon rége n volt, am ik or találkoztak e gym ás s al, e zért a h étvégén m indanynyian e lm e nne k e gy étte re m be , és e gyüttfognak e béde lni, m e g ze ne


is les z, és azt m ondta a papi, h ogy addigra ös s ze s ze di m agát, m e gm ozgatja az öre g cs ontjait, és jólm e gpörge ti m ajd a lányok at! D e azt is m ondta, h ogy ne m biztos , h ogy m e gis m e ri m inde gyik e t, m e g azt is , h ogy vannak , ak ik m ár ne m tudnak e ljönni az ére tlens égi randira, m e rt ne m bírták k ivárni az ötve n éve t, és e lm e nte k . D e am ik or m e gk érde zte m , h ogy m iért ne m jönne k e l onnan, ah ova m e nte k , ak k or ne m fe lelt, cs ak s óh ajtott e gy nagyot, és m e gs im ogatta a fe je m e t. Éva néni nagyon figye lt, h ogy k épe s legye n k öve tni a k ics ik és zjárás át, és m e gérts e , am it m ondani ak arnak . Ez a k is zólás m e gragadta a fantáziáját. – Ére tlens égi randi?H onnan ve tte d e zta k ife je zés t? – M i az, h ogy k ife je zés ? – Az a s zó, am it m ondtál. Az ére tlens égi randi. Ezt k itől h allottad? – Nagypapitól. Azt m ondta, h ogy valam ik or rége n e lhatározták , h ogy m indig fiatalok fognak m aradni, és cs ak ötve n év m úlva les zne k ére tte k , m e rt ak k or m ár m us záj les z. Addig ére tlene k m aradnak . És m os tlete ltaz ötve n év. M e nnyi az ötve n év?Nagyon s ok ? – Ige n. Nagyon s ok . – H a olyan régóta barátok , az m ár igazi baráts ág? – Le h e t k özte igazi is , de a legtöbb e m be r cs ak is k olatárs . H ogyh a cs ak az ére tts égi találkozók alkalm ábólk e re s ték e gym ás t, ak k or az ne m igazi, m ély baráts ág. – Am ik or az apuk ám nak ne m volt m unk ája – k e zdte m e s élni R obi, – az anyunak ne m volt pénze , h ogy e nnivalót ve gye n a boltban. És cs ok it s e m k aptunk s ok áig, m e rt ne m k e rült rá. És az anyu m ondta, h ogy m ajd, h a apu találm unk át, és e lm e gy dolgozni, ak k or k apunk cs ok it a te s tvére m m e g én. A te s tvére m e t Anitának h ívják , ő m ár h arm adik as – büs zk élke de tt. – És van e gy lány az os ztályában, ak i m inde n nap k apott cs ok oládét a s züleitől,és m e gfe lezte az Anitával. Néh a ne k e m is h ozott be lőle e gy k ics it. D e m os t m ár ne m k e ll h oznia, m e rt apunak van m unk ája, és tud ve nni ne k ünk . És azt is tudom , m e rt a te s tvére m m ondta, h ogy m os t ő ad a cs ok ijábólannak a lánynak , m e rt ne k i m e g az anyuk áját bocs átották m e g a m unk ah e lyén.


– Ne m m e gbocs átották – javított a tanítónő, – h ane m e lbocs átották . Ez nagyon s zom orú dolog, h ogy ilye n s ok an e lve s zítik a m unk ájuk at. D e te e gy jó példátm ondtála baráts ágra, m e rte z m ár az! – Ne k e m a D önci a legjobb barátom – k iabált k özbe e gy vézna fiú. – A D önci az unok ate s tvére m , és k öze lis lak nak h ozzánk . M inde n nap e gyütt jövünk m ajd az is k olába, m e rt őt m ár e lenge dik e gye dül, és m e gígérte az anyuk ám nak , m e g az apuk ám nak , h ogy énrám is vigyázni fog. És re gge l, am ik or e gy k utya m e g ak art h arapni a s zom s zéd utcában, a D önci e lke rge tte , és ne m e nge dte m e g ne k i, h ogy m e gh arapjon! Igaz, az anyu s e m e nge dte volna. – És , h a a D önci ne m lenne az unok ate s tvére d, cs ak e gy fiú az is k olából,ak k or is s ze re tnéd? – Ige n, ak k or is , m e rt a D önci is im ádja az autóve rs e nye s játék ok at, m int én, és ugyanúgy utálja a te je t is , m int én. És m ind a k e tte n a m acs k ának s zok tuk adni, am ik or az anyuk ánk ne m látja, h ogy ne k e llje n m e ginnunk . És e gys ze r a s pe nótot is m e ge tte h e lye tte m a D önci, m e rt én azt nagyon ne m s ze re te m , és ő s e m s ze re ti, de ak k or m e ge tte , m e rt én ránézni s e m tudtam , és biztos , h ogy k ih ánytam volna, h a m e g k e lle nne m . O lyan utálatos zöld s zíne van! És a s zaga is olyan… brrrrr… .. – rázk ódott m e g nagy átélés s e l, látványos an. – És m ás nap az anyuk ája m ondta, h ogy a D önci be te g volt az éjje l, m e rt h ányt, és olyan zölde t, h ogy cs ak na, pe dig ne m is e ve tt s e m m i olyat… Pe dig cs ak ő ne m tudta – vigyorgott. – A D önci m e g ne m árulta e l,ne h ogy k ik apjak itth on. – Ige n, a barátok m e gte s zne k e gym ás nak ilye n s zíve s s ége k e t – fe lelte a tanítónő. – És h allgatni is tudnak , h a k e ll. Ne m adják k i a m ás ik titk át. – Én e lve s zíte tte m a barátnőm e t – s zólt e gy s írós h ang h átulról. Sötét h ajú k is lány néze tt a tanítónőre s zom orú s ze m e k k e l. – K ét évig e gyütt jártunk az oviba, m indig e gyütt játs zottunk , re gge laz Edina anyuk ája vitt e lbe nnünk e t, délután m e g az én anyuk ám jött értünk . Sok s zor voltam náluk , és ő is nálunk , de m os t a s zülei e lköltözte k m e s s ze bbre tőlünk , és Edinát is m aguk k alvitték . – Láts zott, h ogy h ős ie s e n k üzd a k önnye ive l. – Pe dig úgy volt, h ogy az is k olába is e gyüttm e gyünk , és m os te gym ás m e llettülhe tnénk , m inta Z olim e g


a K are s z. – Elm as zatolta az arcán a k önnycs e ppe t, am i m inde n igye k e ze te e llenére k ibuggyant a s ze m e s ark án. M ár m os olygott. – D e a ze ne is k olában találkozni fogunk , m e rt ő h e ge dülni tanul, én m e g zongorázni, és ugyanabban az is k olában tartják ne k ünk a ze ne órát, és m ár rége n m e ge gye ztünk , h ogy h a fe lnövünk , m ajd e gyütt fogunk m uzs ik álni. Edina nagyon s zépe n h e ge dül, és anyu is s ze re ti h allgatni, am ik or e gyütt gyak orolunk , pe dig ő botfülű. Ezt az apuk ám m ondta, m e g azt is , h ogy ak árm ilye n h am is an játs zanánk , anyunak az s e m tűnne fe l, és az is te ts ze ne ne k i, m e rt s ze re t m ink e t. M e g azt is m ondta az apuk ám , h ogy ő m e g fogja oldani, h ogy e gyütt gyak orolhas s unk az Edinával,m e rta baráts águnk ös ztönözőleg h atránk . – Ige n, a baráts ág cs odák ra k épe s ! – h e lye s e lt Éva néni. – A barátodért m e gte s ze lolyat, am it önm agadért talán ne m te nnél.A barátoddalm e gos ztod m inde ne de t, anélkül, h ogy k érnie k e llene , és ő m e gos s za ve led m inde nét, anélkül,h ogy k érne d k e llene . – M intaz Anita?– s zóltk özbe R obi. – Ige n, m int az Anita – h e lye s e lt az as s zony. – Se gíte s z a barátodnak , h a látod, h ogy bajban van, és ő s e gít ne k e d, h a látja, h ogy bajban vagy. Ő az, ak ive le gyform án gondolkoztok , talán értite k e gym ás t s zavak nélkülis . Az a barát – m agyarázta a tanárnő, – ak it te a bizalm adba tuds z fogadni, és ak i a bizalm ába tud fogadni tége d. Ak ine k m inde nt e lm e rs z m e s élni, m e rt tudod, h ogy ne m adja tovább m ás ok nak , ak ik ne k te ne m s ze re tnéd e lm ondani. Ak inéla rábízott titk od titok m arad, és ak ine k a titk átte is m agadék éntőrzöd. – Ah ogy a D önci ne m m ondta m e g a s pe nótotaz anyuk ájának … – Bizony – bólintott Éva néni. – Az az igazi barát, ak it jobban s ze re ts z, m int ném e lyik cs aládtagodat, ak it rok oni s zálak k ötne k ugyan h ozzád, de ne m te válas ztottad. Előfordul, h ogy valak i utálja a rok onait. Ne m s zép dolog, de ne m te h e t róla. Ak it vis zont m agad válas ztas z, nagy valós zínűs égge lazt a játék ot, ze nét, film e t, k önyve t s ze re ti, am it te . H ozzád h as onlóan vidám , vagy épp m élabús te rm és ze tű, m ozgék ony vagy lus ta. Bár néh a épp e llenk e ző vérm érs ék letű, m int te , de ak k or k ie gés zítite k e gym ás t. Gyak ran e lőfordul, h ogy k ét barát k özül az e gyik izgága, a m ás ik nyugodt, és vis s zafogja az izgága indulatait. A nyugh atatlan te rm és ze tű vis zont k ics it fe lpe zs díti a nyugodtabb életét.


– Ez olyan, m int am ik or az e gyik ünk fut, a m ás ik m e g s étál?– k érde zte K are s z. Erre a találó h as onlatra e lm os olyodott a tanítónő. Úgy tűnik , m e ginte s ze s gye re k e k e tk apotttanítványul. – Pontos an e rre gondoltam . – Ak k or m i a Z olivalnagyon jó barátok les zünk . Ő e gés z úton futk os ott, m e rt én m indig lem aradtam . A Z oli m e g folyton e lőre s zaladt, aztán, h a m ondani ak art valam it, ak k or m e g futott vis s za. Pe dig jöh e te tt volna m e llette m is , e lég s zéles volt a járda. Anyuk ám is e lfért az ő anyuk ája m e llett. D e ink ább roh angált. Aztán fe lbuk ott a s aját lábában, és jólbe ve rte a térdét. Az anyuk ájának azt m ondta, h ogy nincs s e m m i baja, de ne k e m m e gm utatta, m ilye n k ék lett. – Am ik or valam iért s e gíts égre van s zük s ége d, és gondolkozol, h ogy k it k érj m e g arra, h ogy s e gíts e n, ak k or általában a cs alád jut e lős zör e s ze dbe . Igaz?Apa, anya, nagyi… ők s e gíte ne k rajtad. H a tudnak . Am ik or e lőbb gondolsz a D öncire , vagy a K atink ára, vagy a Z olira, m int az anyuk ádra, m e rt be nne jobban m e gbízol, és ő vállalja a gondodat, és m e goldja, az az igazi barát. A láth atatlan k öte lék , am i k étilye n e m be rtös s ze fűz, a BAR ÁTSÁG! – Az én apuk ám fogorvos – m ondta Vik tor. – Egés z nap fúrja az e m be re k fogait, m e g s zurit ad, h ogy ne fájjon ne k ik , am ik or k ih úzza a foguk at. M e rt az nagyon ros s z, e gys ze r ne k e m is k ih úzta a fogam at, pe dig m ár m ozgott, és m égis fájt! És e gyik e s te azt m ondta, h ogy m os t s zabads ágon les z e gy h étig, és fogat látni s e m ak ar, úgyh ogy legyünk olyan k e dve s e k , és ne röh ögjünk te li s zájjal, vagy forduljunk e l, h a olyan jó k e dvünk van! És m a re gge la nővére m m ondta, h ogy te lefoncs örgés t h allott az éjje l. És ak k or az anyu e lm e s élte , h ogy apa barátja te lefonált, m e rt fe ldagadt az arca, és nagyon fáj ne k i a foga. És apu m ondta a Tam ás bács inak , h ogy jöjjön azonnal, ne s ze nve dje n, és m e gfúrta ne k i, és k is ze dte be lőle az ide ge s s ége t, h ogy ne tudjon többe t fájni. És pénzt s e m fogadott e la Tam ás bács itól, pe dig az ügye lete s be n fize tnie k e llettvolna, h a odam e gy. – Így van, am ik or valak i az éjs zak ai nyugalm át is fe láldozza azért, h ogy s e gíth e s s e n a barátján. Egy ide ge nt, m ég, h a is m e ri is valah onnan, valós zínűleg e lküldöttvolna apuk ád az ügye letre . Vagy,


h a m ár úgyis ébre n van, m e ggyógyítja a fogát, és k éts ze re s díjat k ér érte . Ebbe n k ülönbözik az is m e rős a baráttól. M e gs zólalt az óra végét je lző cs e ngő. A tanítónő végignéze tt a tante rm e n. Figye lő gye re k s ze m e k k ís érték m ozdulatait, ah ogy k örbe inte tt. – M os t les z tíz pe rc s züne t. K im e h e tte k a folyos óra m ozogni, be s zélge tni e gy k ics it. Am ik or a cs e ngő újra m e gs zólal, gye rte k vis s za a te re m be . Ak k or m inde nk i üljön am e llé, ak it válas ztott, és be írjuk a naplóba a s orre nde t!


Lil i és a pók h ál ó (Lili4. rés z)

Lili, a k is tündértanuló óvatlan volt. Bújócs k át játs zott a társ aival, de ne m figye lt e léggé a ve s zélye k re . Cs ak arra volt gondja, h ogy olyan h e lye ttaláljon, ah olne m lelne k rá. Sötét odú ás ított a fa törzs én. Elég m agas an is volt, pe rs ze e z e gy tündérne k ne m leh e t ak adály! Aranype ttye s s zárnyai fe lre píte tték a nyílás h oz. Be k uk k antott. Sötét gom bs ze m e k bám ultak rá riadtan, éles m e ts zőfogak cs attantak rém ülte n. A m ók us az odú m élyére h úzódott. – Ne h aragudj, ne m ak artalak zavarni! – k ért e lnézés t tőle Lili. Tovalibbe nt. Be lje bb h aladt az e rdőbe n. Társ ai cs ivite lés e e gyre m e s s ze bbről h allats zott. Szürk e s zik lák ra e s e tt a pillantás a. M e görült ne k ik . Talán les z e gy barlang a k öze lbe n! O tt, ni! – tárult e lé a be járat. Cs ak e gy röpk e pillanatig gondolkodott, h ogy be m e rés zk e dje n-e ?Be k k a h angját k öze lebbrőlh allotta, m int az im ént. Úgy láts zik , ők is e rre tartanak . Ne m s zabad, h ogy ilye n h am ar m e gtalálják ! El k e ll bújnia! Uzs gyi, be a barlangba! Fe k e te volt a leve gő odabe nn. Lili a k inti fénytől e lvak ulva s e m m it s e m látott. Azt a h atalm as , e rős pók h álót s e m , am i lezárta a nyílás t. Ne k i is röpült te lje s e re jéből. Azon nyom ban be leragadt. A nyálkás , ragacs os s zálak h ozzátapadtak finom s zárnyaih oz, m ozdítani s e m tudta ők e t. Apró k e ze cs k éive lm e gpróbálta k is zabadítani m agát, de m ég jobban be legabalyodott. Lili m e grém ült. A h áló bék lyóba k ötötte , a pók a finom re zgés e k e t érzék e lve m ár k öze líte tt zs ák m ányáh oz. Las s ú, m éltós ágte lje s pók lépés e k k e l,de re ndíth e te tlenül. – Ugye , ne m e nge m s záns z vacs orára?– próbált s zóba e legye dni e llenfe léve la tündérk e . – D e bizony! – m ordult a pók . Cs ápjait lenge tve e gyre k öze lede tt. – Éh e s vagyok ! Pe dig várnom k e llm ég, am íg az e m és ztőne dve m fe lold tége d. Tudtad, h ogy cs ak folyék onyat vagyok k épe s e nni? H iába rángatod a h álóm at! M ár az e nyém vagy, ne m m e ne k ülhe ts z! – Abrak adabra! Tapadj a falra! – k ís ére lte m e g a k is tündér a leh e te tlent. Pontos an tudta, h ogy e gy varázs ige ne m e lég, k e llene a pálca-


s uh intás is , de ne m éri e la pálcáját. K arja odaragadt a pók fonalh oz. – Be k k a! K itti! – k iáltott nagyot Lili, m ik özbe n te lje s e re jébőlrángatta a k örh álót. D e ne m érk e ze tt s e gíts ég, játs zópajtás ai m ás fe lé h aladh attak e l.K éts égbe -e s e tte n törte a fe jét, h ogyan s zabadulhatna k i. A k e re s zte s pók m ár e m e lte a cs ápját, h ogy m e gm arja áldozatát, am ik or ide ge n re zgés e k e térzék e lt. Vis s zafordult. – Cs ak e lzavarom a h ívatlan látogatót, és jövök vis s za h ozzád – ve te tte oda a tündérlányk ának . Ám a látogató túlnagy volt. – Tibi! H ova bújtál?– h ars ant e gy h ang a barlangon k ívül. – Úgyis m e gtalállak ! A k is fiú cs ak ne ve te tt e gye t, h alkan. D e h ogy találják m e g itt a barlangban! Be lje bb lépe tt, de m e gtorpant a s ze m e e lé fe s zülő pók h áló láttán. Úgy ítélte m e g, le tudja s zak ítani a finom s zövés ű h álót. Fe lem e lte a k e zét… – Szabadíts k i! Tibi k örülnéze tt, k i s zólhatott. Ne m látott s e nk it. M e grázta a fe jét, és e lkönyve lte m agában, h ogy h allucinált. Nincs itt s e nk i, ne m s zólts e nk i! – Itt vagyok , fe nt! – türe lm e tlenk e de tt Lili. – Sze dd le rólam e ze k e t a tapadó s zálak at! K érlek ! Igye k e zz, m indjárt vis s zajön az a ronda pók ! – Te m e g k i vagy?H ogy leh e ts z olyan k ics i?– faggatózottTibi. – Lilivagyok , és tündér. Cs ináljm ár valam it! – H a tündér vagy, m agadnak is tudnod k e llene k is zabadulni! Cs ak varázs olsz e gye t, és m áris s zabad vagy… – Ne m tudom m ozdítani a k arom , a pálcám nélkülm e g ne m m e gy. Se gíte s z? – Pe rs ze ! – fe lelte a k is fiú. – M ég s os e m láttam igazi tündért, h ogyne s e gíte nék ! Ez is ritk a alkalom leh e t. Én azt h itte m , ti m inde ntm e g tudtok oldani, és ti s e gíte te k az e m be re k ne k . Sos e m h allot-


tam olyat, h ogy e gy tündérne k s e gíte ttvalak i! Ezze lfe lnyúlt és h atározottan s zéts zak ította a pók h álót. Tulajdonos a e lőre látóan e gy s ötét s arok ba m e ne k ült. Volt annyira ok os , h ogy nála h atalm as abbalne m ve tte fe la re m ényte len k im e ne te lű h arcot. Ink ább újras zövi a h álóját, és vár… tudta, h am aros an újabb áldozat ak ad be le, és végre őis jóllak h at… – Tibi! – h ars ant a k iáltás , e gés z k öze lről.A k is fiú nagyot ugrott. Be lje bb s zaladt a barlangban. M ég ne m találhatják m e g, ak k or e lve s zíti a játék ot. Az ne m leh e t, h ogy ne ő nye rje n! Apró k is k avics volt cs ak , am in m e gcs ús zott a lába. M égs e m bírta m e gtartani az e gye ns úlyát, e les e tt és legurult a lejtőn. M ély gödörbe zuh ant, alapos an ös s ze ve rte m agáta s zik lák on. Lili e lm élyülte n s ze de ge tte le m agáróla tapadós -ragadós pók fonaldarabk ák at. Cs ak a h angos jajk iáltás ra figye lt fe l. AzonnalTibi s e gíts égére s ie te tt. Sze re ncs ére m ár tudta m ozgatni a k arjait, s zárnyait. Le s zállta barlangs zak adék m élyére a k is fiú után. – H ozz s e gíts ége t! – k érte Tibi az orra e lőtt röpk ödő tündért, m ie lőtte lájultvolna a be lé h as ító fájdalom tól.Lilie lhus s ant… – Itt van! M e gtaláltuk ! – k iáltott nagyot a barlangás z. – Eltört a lába, de ah ogy látom , m ás baja ne m e s e tt. Óvatos an k im e nte tték a k is fiút a h as adék ból. K ivitték a s zabadba, aggódó s züleih e z. Ak k or k e zde tt m agáh oz térni, am ik or a m e ntő k özölte : – Egy m e llék járatba zuh ant le, am it e ddig vék ony, ágak bólés m oh ábólálló réte g fe de tt, és épp alatta s zak adt be . M ajd a nyílás s zinte te lje s e n vis s za is zárult. Bárk i volt is , ak i m e gs úgta, h ogy itt k e re s s ük , jólte tte , m e rts os e m találtunk volna rá nélküle. Lili, a k is tanulótündér e lége de tte n ve rde s e tt aranype ttye s s zárnya-ival. M égis s ik e rült h át! H iába, h ogy a fe lnőtte k ne m látták m e g őt, ne m h allották s zavait, fe ltalálta m agát. M ive lk utya ne m volt a bar-langás zok k al, e gy fe k e te m acs k át s ze m e lt k i a ne m e s fe ladatra. Őt irányította, ve ze tte e la h as adék ig. Ő volt, ak i addig nyávogott, m íg az e m be re k fe lfigye lte k rá, és k öve tték . Tibi rápillantott a m acs k ára, m ajd a tündérk ére néze tt. Arcán m os oly s uh antát. – K ös zönöm , Lili!


Jó s z om s z éd ok Volt e gys ze r k ét s zom s zéd, Péte r és Pál. Ö rök k é civak odtak e gym ás s al. H a Péte r bark ács olt valam it a k e rtjébe n, Pálm ár k iabált, h ogy zavarja a pih e nés ét. H a vis zont Pálk e zde tt játs zani a trom bitáján, Péte r panas zk odott. H a Pálh árom apró gye rm e k e k e rge tőzött, Péte r lázadozott a zaj e llen. Ám , h a Péte r k utyája ugatta a h oldat, Pálbe rze nk e de tt. Ne m is érte tték , h ogy a fe les ége ik h ogy leh e tne k a legjobb barátnők ?K öztük te lje s volt az e gye tértés . Férje ik ás k álódás án cs ak ne ve tte k . Így te lte k a h e te k , h ónapok , éve k . Ne m volt olyan h e te az évne k , h ogy valam e lyik férfi panas zra ne m e ntvolna a k irályh oz. Egys ze r azonban ő is m e ge lége lte a dolgot. Egye tlen alattvalójávals e m volt e nnyi gondja, az e gés z ors zágban ne m volt annyi pe rlek e dés , m int e k e ttő k özött. M os t épp azért jötte k , m e rt Péte r k utyája m e gk örnyék e zte Pálét. Születe tt is e gy tucatnyi aranyos , k e ve rék k utyus . D e k ié?Igaz, Pálé a s zuk a, de Péte r k e rtjébe s zök ött át k ölyk e zni. Így aztán m indk e tte n igényttartottak a k is k utyák ra. – Tégy igazs ágot, fe lsége s k irályom ! – s zólt Péte r. – A s zuk a nálam k ölyk e ze ttm e g, az én birtok om on, vagyis az e nyém e k ! Igaz? – Ne m , ne m igaz! – vágott k özbe Pál. – H is ze n az anya az e nyém , m ég, h a odam e ntis h ozzád fialni… – D e az én R e xe m ne k is van k öze h ozzájuk ! – Elég! – k iáltott rájuk a k irály. M ajd a palotaőrök h öz fordult. – Vigyéte k m indk e ttőt, és zárjátok töm löcbe ők e t. Ugyanabba a ce llába. Láncoljátok ők e t a falhoz, de ne érh e s s ék e le gym ás t! O tt aztán cs ak h add civak odjanak ! Ne k ünk m e g nyugtunk les z néh ány évig… K e m énye n néze tt rájuk . Ö s s ze is re zze nte k m indk e tte n, h is z a k irály e ddig m indig türe lm e s volt h ozzájuk . M os t m e gs ze ppe nte n nézte k e gym ás ra, és e gys ze rre s zólaltak m e g. – Ez is a te h ibád! – Ez is m iattad van! A k irály cs ak inte tt inge rülte n, m ire az őrök e lve ze tték ők e t. Am ik or végre e lhalt a ve s ze k e dés a folyos ón, a k irály h angos ne ve tés be n tört k i. R e m élte , pár nap ös s ze zárts ág jót te s z ne k ik . D e h ogy ak arta ő éve k re be zárni ők e t. M égis , jobb, h a ők úgy tudják !


O dalenn a töm löcbe n Péte r és Pál vas tag láncot k apott a bok ájára. A lánc m ás ik vége a falba volt rögzítve , jó e rős e n. H iába rángatták , ne m e nge de tt. Pe dig de s zíve s e n m e gruh ázták volna e gym ás t, am iért ide k e rülte k ! Forrt a m ére g m ink ét s zom s zédban. Szidták , átk ozták e gym ás t, m i m ás tte h e tte k volna? A fali tartóba s zúrt fák lya füs tje cs ípte a s ze m ük e t. Te rm és ze te s e n e zért is e gym ás t ok olták . Es te m e gcs örre nt a vas ajtó zárja. Egys ze ribe n ébe re k lette k , pe dig m ár k ifáradtak a te h e te tlen s zitk ozódás ban. – Végre k ie nge dne k ! – s óh ajtott fe lPéte r. – Őfe lsége rájött, h ogy ne k e m van igazam … – Frás zt! – förm e dtrá Pál.– Enge m e nge d h aza a gye re k e im h e z. Cs alódniuk k e llett, cs ak a börtönőr h ozta a vacs orájuk at. Egy s ze let k e nye re t k aptak , és e gy bögre vize t h ozzá. M ive lre gge lóta ne m e tte k , h am ar e ltünte tték . – H átén ne m lak tam jól– dünnyögte Péte r m aga e lé. – Ne m k e llett volna ide jönnöd panas zk odni, ak k or m os t ne m lennénk itt, és ne m k opogna a s ze m ünk ! – vádolta Pál. – Te is jöttél,ne m cs ak én – fe les e lta m ás ik . – H át cs ak ne m h agyom , h ogy e gye dülgye re ! H allani ak artam a k irály döntés ét. – H át m os t h allhattad! Itt roh adunk m e g a börtönébe n. H allottad: néh ány éve te m lege te tt! – Éve k ? Fe lnőne k a gye re k e im , m ire k is zabadulok inne n, h a e gyáltalán m e gére m . Talán e lis fe lejtik az apjuk at… – Cs ak jobb les z ne k ik , h a ne m e m lék e zne k e gy ilye n ös s ze férh e te tlen alak ra! – vágta oda Péte r. Eze n aztán m e gint h ajbak aptak . Az őr az ajtó m ás ik oldalán m e gcs óválta a fe jét. K i látott m ár ilye n m e gátalkodott s zom s zédok at? Napok on k e re s ztülvolt k ényte len je lente ni a k irálynak , h ogy bizony m ég m indig acs ark odnak e gym ás ra a rabok . Elte lt e gy h ét. Napot m ár rég ne m láttak , h is z a k azam aták ba ne m jut le a fény. Ö rök ös félhom ályban élte k . Eleinte re m ényk e dte k , h ogy a k irály cs ak m e gtréfálja ők e t, m e g ak arja ije s zte ni, h ogy abbah agyják végre a ve s ze k e dés t. M ár fe ladták a re m ényt, h ogy k is zabadulhatnak valah a. Talán cs ak éve k m últán, ah ogy ígérte őfe lsége ?


– Vajon m it cs inálhat Panni?– s óh ajtott fe lPál. – És a k ics ik ? H ogy boldogulh árom apró gye re k k e l?Van-e m it e nniük ?Jaj, m i les z ve lük ? – K ata s e gít ne k ik … – s zólalt m e g bék ülék e ny h angon Péte r. – Tudod, h ogy ők k e tte n jó vis zonyban vannak e gym ás s al… Pálránéze tt örök ös e llens égére . Vajon m iért ak arja m e gvigas ztalni?H is z m indig cs ak ve s ze k e dte k ! D e m os t s e m m i bántót ne m h allott a h angjában. Se m m it, am itőlugrania k e llett volna, h ogy vis s zaadja, de nyom ban a s értés t… Péte r látta, h ogy rabtárs a cs odálkozik . Ő m aga is m e glepődött a s aját vis e lke dés én. Ne m tudta, m i indította e rre , de ére zte , m e g k e ll nyugtatnia a s zom s zédját. – Ők ige n… – bólogatott e lgondolkozva Pál. – Cs ak m i vagyunk olyan os tobák , h ogy folyton vitatk ozunk . – R áadás uls e m m is ége k e n… – M os t is … – s zőtte tovább Pál. – Azok a k is k utyák ne m érne k annyit, h ogy m iattuk itts e nyve djünk … – K ár, h ogy e rre ne m jöttünk rá e lőbb… – M ik or annyi van be lőlük … – Elis os ztozh attunk volna rajtuk … – folytatta Péte r. A börtönőr odak inn e lm os olyodott. No lám , őfe lségéne k m égis igaza les z! A k özös baj ös s ze k ovács olja a régi e llenfe lek e t. Szaladt is azonnal, h ogy m e gvigye a jó h írt. A k irály fe lkacagott. Tudta ő jól, h ogy m itcs inál.Is m e rte az e m be re k e t. – M ég h add m aradjanak e gy-k ét napig – s zólt. – H add e rős ödjön m e g be nnük e z az új érzés . Is m e rk e dje ne k e gym ás s albarátok k ént, be s zélge s s e ne k végre a vitatk ozás h e lye tt. Így is lett. Végülm ég négy napot töltötte k a töm löcbe n, e gys ze r a k irály is lem e nt a k azam atába, h ogy k ih allgas s a a be s zélge tés ük e t. Am ik or úgy vélte , h ogy többé ne m fognak e llens ége s k e dni, m agáh oz h ívta ők e t. – Nos … – néze tt rájuk s zigorúan. – H a úgy gondoljátok , e lég volt a leck e , e lenge dlek be nne te k e t. – K ét s ze m pár cs illant rá re m ényk e dve . – D e m e g k e llígérne te k , s oh a többé ne m acs ark odtok e gym ás ra! – M e gígére m ! – fe lelték e gys ze rre m indk e tte n. Szilárdan állták a


k irály pillantás át. Ő cs ak bólintotte gye t. – R e ndbe n! H azam e h e tte k . A k ét s zom s zéd boldogan távozott a palotából. O tth on aztán ne m győzték ölelge tni as s zonyaik at. Fogadk oztak , h ogy vége a ve s ze k e dés ne k , ők aztán többé s oh a! Panni és K ata m e gk önnye bbülte n ve tte tudom ás ul, h ogy bár ne h éz volt e z a k ét h ét, m égis m e gérte ! Férje ik ös s ze bék ülte k , és e ztán barátok les zne k , ak árcs ak ők , as s zonyok !


El s z ak ad ta cipőfűz őm – Anyuuuuuuuuuuuu! Elszak adt a cipőfűzőm ! – k iáltott fe l Z s uzs k a. K e dve nc rózs as zínű cipőjét ak arta épp fe lhúzni, am ik or a bales e tm e gtörtént. Anya ne m re agált. Valós zínűleg e lm e rült a m unk ájában, és ne m is h allotta a k iáltás t. D e h át így h ogy m e nje n gim nas ztik ára?Le e s ik a lábáróla topánk a! – Anyuu! H allottad?– lépe ttbe az ajtón a k is lány. Az as s zony fe lnéze tt a panas zos h angra. Ah ogy e lfordította te k inte tét az iratok ról, rám os olygott a lányára. Z s uzs k a, a m aga h at évéve l e gy k is tündér volt, s zárnyak nélkül, pillanatnyilag a vadóc fajtából. K étk e zétm agas ra fe ltartotta, h ogy az éde s anyja jólláth as s a. Ő látta is … am it látott. A k ics i lányk a m indk ét ös s ze s zorított ök lébőlgus ztus talan, k opas z, rózs as zínű gilis zta te k e rge tte lő. – Pfuj! – h úzta e laz orrát, és m e grázk ódott az undortól. Soh a ne m s ze re tte a cs ús zóm ás zók at. Se m a h üllők e t. H a bék át látott, nagyob-bat ugrott, m int az állatk a. – H ánys zor k érte lek , h ogy ne h ozd be a h ázba e ze k e t a… – h irte lenébe n ne m is talált m e gfe lelő s zavak at, h ogy k ife je zze ve lük az érzés e it. – D e anya! – tiltak ozott Z s uzs k a. – Ez cs ak a cipőfűzőm ! Elszak adt! Ve nnünk k e llm ás ik at. Így ne m tudok e lm e nni tornás zni. – M os t ne m m e h e tünk e lvás árolni, k is lányom ! – s óh ajtott az as s zony. – M us záj m e gcs inálnom a m unk ám at. A k is s ze k rény fe lső fiók jában találsz fűzőt, m indig van itth on, m e rt általában ak k or s zak adnak e l,h a az e m be r s ie tvalah ová. K e re s d m e g, k ics im , jó? A lányk a fe lkutatta a fiók ot. Talált is fűzőt, de rózs as zínű ne m volt. Vis s zas zaladtaz anyuk ájáh oz. – Cs ak fe k e te van. – Jó les z addig, am íg ve s zünk m ás ik at – fe lelte az anya. – Fűzd cs ak be s zépe n, ugye , tudod h ogy k e ll? – D e az ne m jó! Anya! H ogy néz k i, nézd m e g, m ilye n ronda így! – Egy órán k e re s ztüle ltudod vis e lni talán, aztán h olnap ve s zünk


– Ne m ! – toppantott m érge s e n Z s uzs k a. – Ak k or m a ink ább ne m m e gye k órára! Anya s óh ajtott e gy nagyot. M ég m a be k e llfe je znie e zt a m unk át, s zorítja a h atáridő. Várják . D e is m e rte a lányát annyira, h ogy ne m fogja bék én h agyni. M ak acs , önfe jű, és h a azt m ondta, h ogy ne m , ak k or ne m ! M inde n ne ve lés i k ís érlete e llenére a dac élete állandó k ís érője lett. D e tudta azt is , h ogy a lányk a nagyon m ozgék ony, te h e ts ége s , és s ze re t tornás zni. Nagyon jóls ze re pe la ve rs e nye k e n. Ne m lenne s ze re ncs és , h a k ih agyná az órák at. Fe lállt h át, és k im e nt a k is s ze k rényh e z. Be letúrt a fiók ba, am ibe n a re nd e lve s ze tt valah ol, am ióta a lánya k e re s gélni k e zde tt be nne . Félre s öpörte a fiók tartalm át, e lős zör jobbról balra, m ajd balról jobbra… aztán vis s za… Végre m e gtalálta, jóle m lék e ze tt, h ogy k e ll ottlennie e gy piros fűzőne k is . Előh úzta, és a k is lány orra e lé tartotta. – Ez ne m fe k e te . Apa néze ttbe h ozzájuk . – M i van, m a ne m les z gim nas ztik a? Apa s zok ta e lvinni a tornacs arnok ba k ocs ival, és m e gvárta, m íg vége z. Vagy, h a dolga ak adt, ak k or vis s zam e nt érte . M os t is indulni k és zült, de a lánya ne m volts e h ol. – Elszak adta cipőfűzőm ! – újs ágolta a gye re k . – Tarts d a lábad! – s zóltrá anya. – Be fűzöm ne k e d. – Piros ! Anya, ne ! – Ne h is ztizz, k is lányom ! – s zólalt m e g apa is . – Jó les z az a piros , a s zíne e llenére e lvégzi a dolgát, és a lábadon tartja a cipőt. Arra való. Gye rünk , m e rte lkés ünk ! Anya be fűzte a piros fűzőt a rózs as zínű topánk ába, Z s uzs k a s zipogott m ég párat, de s e nk it ne m h atott m e g az álkönnye ive l. K ényte lenk e lletlen be letörődötta dologba. A tornate re m be n öltözk ödés k özbe n pillantás a Erik a lábára e s e tt. Barátnőjéne k piros cipője volt, de jaj! A ballábán fe k e te fűzőve lvolt rögzítve ! Sajnálkozva néze ttfe lErik ára. – Ne k e d is e lszak adt?– Cs ak az orrávalm utatta, m irőlbe s zél. – Ne k e m is , épp indulás e lőtt, és anya cs ak fe k e tét tudott adni. Aztm ondta, e lse jéig ne m tud újatve nni – fe lelte s ajnálkozva a m ás ik


k is lány. – Pe dig nagyon ronda így. D e ne k e d s zép piros fűződ van – állapította m e g. – Ak árm ilye n s zép, ak k or is cs únya! – tört k i is m ét a h is zti Z s uzs k ából. – Fe lem ás , és k ülönbe n is ! R ózs as zínű cipőbe ne m való piros fűző. Cs ak anya m a ne m ér rá vás árolni. – Ak k or m indk e tte n ilye n e lcs úfított cipőbe n járunk e gy darabig. – Erik a ne m ve tte annyira a lelkére . Vidám te rm és ze tű lévén, e nne k is a jó oldalát nézte . M ár k acagott. – Le galább m inde nk i látja, h ogy barátnők vagyunk . Ö s s ze tartunk . – Ige n – Z s uzs k a töpre ngve pis logott le a lábaik ra. H át, h is ze n… h a ő odaadná a piros fűzőjét a barátnőjéne k , ak k or legalább ne k i e gyform a lenne a k ét cipője . És m ár h ajolt is le, óvatos an k ibontotta a laza cs om ót, am it anya k ötött, és k ih úzta a fűzőt a lyuk ak ból. K om oly k éppe lnyújtotta áta barátnőjéne k . – Cs e réljünk ! Erik a m e glepődött. Ne m is ve tte e la k e zéből. – D e h a cs e rélünk , ak k or ne k e d m ég rondább les z! – Ne m baj! D e ne k e d e gyform a les z, és ne k e m úgyis ve s z h olnap az anyuk ám . Az m e g olyan m inde gy, h ogy m itőlronda, a piros tól, vagy a fe k e tétől. Nagy bátran m ondta e ze k e t, m e rt öröm e t ak art s ze re zni a barátnőjéne k . Pe dig tudta, h ogy a s aját lába m ég cs únyább les z, m int e ddig, m e rt a fe k e te s ok k aljobban e lüt a rózs as zíntől, m int a piros . D e s e baj! A barátjáértm ég e ztis vállalja! És ah ánys zor cs ak be lenéze tt Erik a cs illogó s ze m ébe , az ő te k inte t-ébe is be lek öltözött a ragyogás . Cink os an ös s ze ne ve tte k , és tudták , h ogy a baráts águk m e ginte rős e bb lette gy k ics ive l.


A s z éd ü l ős gal am b Szép nyári h ajnalvolt, m időn e gy pöttöm galam bfiók a s zéttörte a tojás h éjat, és k idugta apró fe je cs k éjét a lyuk on. Ije s ztő, h atalm as világ ve tte k örül, ah ogy a burok véde lm éből k ive re k e dte m agát. Tudta, h ogy ne m m aradh at tovább. Eljött az idő; bár e leinte gye nge les z és védte len, h am aros an fe lfog nőni. Néh ány h ét e lte ltéve la k is galam b, ak it Buruk k nak ne ve ze tt e la gazdája, m ár gyönyörű tollazatot növe s zte tt. Se lym e s , gyöngys zürk e pih éi a nyak a k örülzöldbe n-k ék be n játs zottak , attólfüggőe n, a fény h ogy e s e tt rájuk . Las s ank ént a tipe gés t, e gyh e lybe n toporgás t is fe lváltotta a röppe nés . Próbálgatta a s zárnyait, ah ogy a te s tvére itől látta. M e rtne m e gye düls zülete ttám azon a napon! D e jaj! Irigyk e dve nézte , ah ogy a többie k s zállnak . Ő ne m m e rt m agas ra re pülni. Úgy ére zte , ne m tartják m e g a s zárnyai, k óvályog a fe je , és le fog e s ni. Ezért cs ak a földh öz k öze lre pk e de tt, h ogy h a m e gtörténne a baj, ne e s s e n nagyot. H a m égis re pülnie k e llett, s zoros an leh unyta a s ze m e it, a cs őrét ös s ze s zorította, a s zíve vadulk alapált… Ne m is bírta s ok áig, nagyon h am ar le k e llett s zállnia, h ogy m e gnyugodjon. Ne m m e rte e lm ondani s e nk ine k , h ogy s zédül.Cs ak m agában bús lak odott. M ég a legjobb barátai s e m s e jte tték , m i bántja. Azt s e m , h ogy bántja valam i, h is z igye k e ze tt titk olni, jók e dve t s zínlelni. Valójában s zégye llte , h ogy m adár létére s zédülős . A s zom s zédban volt e gy cs odas zép fe h ér galam bleány. Néh anéh a e lbe s zélge tte k e gym ás s al, és ne k i h am aros an e lm ondta s zíve végte len fájdalm át. Pih e , m e rt így h ívták a galam blányt, s ok áig törte a fe jét, m it te h e tne a barátjáért. Te rm és ze te s e n ne m árulta e ls e nk ine k , am itm e gtudott, épp e zértcs ak a s ajátötlete ire h agyatk ozh atott. Egy napon, m ik özbe n a földön cs ipe ge tte az e lszórt m agocs k ák at, talált e gy érde k e s tárgyat. Az a valam i piros volt, h os s zú, k e s k e ny, m égis e rős ne k tűnt. Több vék ony s zálból volt ös s ze s odorva. Az bizony e gy s zálpiros fonalvolt, de ő e zt ne m tudta, cs ak azt: épp jó les z ne k i ah h oz, h ogy s e gíts e n Buruk k nak .


Fe lcs ippe nte tte a cs őrébe , és vitte a barátjáh oz. – Nézd cs ak , m it találtam ! – m utatta ne k i. – Ezze lm e gtanítalak re pülni, bízni s ajátm agadban – ígérte Buruk k nak . D e ő k étk e dve figye lte . Ettőla valam itőlfog e lm úlni az ő s zédülés e ?Erős e n k éte lke de tt e bbe n, de ne m s ze re tte volna m e gbántani Pih ét, h átbe lee gye ze tt. – Fogd a cs őrödbe a végét! – s zólította fe la galam blány. – A m ás ik végét én fogom jó e rős e n, és h idd e l,ne m e re s zte ném e la világért s e m ! Ne m fogs z lee s ni, m e rta m adzaggalm e gtartalak ! Induljunk ! M e gfogták h át a s zép piros fonalk ét végét a cs őrük k e l,és fe lszálltak . Elős zör cs ak a földh öz k öze lre pk e dte k , h ogy m e gs zok ják a furcs a k öte lék e t. Ne m is volt baj, Buruk k k önnye dén s zállt. A fonalcs ak a biztons ágérzés m iatt volt k öztük , m e g ne m fe s zült e gys ze r s e m . Ne m k e llett tartania Pih éne k . Gondolta, m e njünk óvatos an fe lje bb, m agas abbra! H am aros an ére zte , h ogy a fonal fe s zül, vis s zatartja, m ár úgy h úzta Buruk k ot m aga után, fe lje bb és fe lje bb. D e ne m adta fe l, pe dig ő is fáradt e ttől. Igye k e ze tt lelke t ve rni a barátjába, nyugtató s zavak at búgott fe lé, biztatta, h ogy s ik e rülni fog, cs ak bízzon m e g önm agában. Tárja s zét a s zárnyait, fe k üdjön fe la s zélre , és h agyja m agát a légáram lattólve ze tni. M utatta is , h ogyan k e ll, és rás zólt Buruk k ra, h ogy nyis s a k i a s ze m ét. – Nézd, m ilye n gyönyörű a világ! – búgta h átra ne k i. – O tt, a patak partján illatos virágok nyílnak , a víz h űvös e n cs obog, és néh ányan m ár ott oltják a s zom juk at. Látod?És ott a parton finom m agok várnak ránk … Ne m m utatta, h ogy és zre ve tte : a m adzag m ár ne m fe s ze s , m ár ne m k e llvontatnia a barátját, re pülm agától. Ne m zavarta m e g, ne h ogy k ie s s e n e bbőlaz állapotból, és vis s zatérje n a félelm e . M ajd, h a m ár m aga is rádöbbe n, h ogy im m ár s zabadon s zárnyal, rájön: nincs m itőlre tte gnie . Pe rce k , vagy órák te lte k e lígy?Ne m tudta. Ne m volt fontos . Am ik or Buruk k m e ge lőzte , és m ár e lölre pült, de m ég önk énte lenül, ám s zük s égte lenülk apas zk odott a fonalba, k ics it h úzatta m agát. Ő e leinte ne m ve tte tudom ás ul,ám h irte len m e gére zte , Pih e ne m ve rde s a


s zárnyaival. H átrapillantott rá, m e gnyugodva látta, h ogy nincs s e m m i baja, cs ak élve zi a vontatás t. Egy pillanatra m e gije dt, h ogy lee s ne k , de Pih e azonnalrás zólt. – K e ttőnk s úlyát is e lbírod, nyugodj m e g! Látod, te tartas z fe nn e nge m is ! M égs e m e s télle, és ne m is fogs z! Soh a! Ettőlaztán Buruk k végk épp m e gnyugodott, és m ég órák on át játs zottak , m íg cs ak e lne m fáradtak . Buruk k s zédülés e s oh a többé ne m tért vis s za, talán azért, m e rt végre s ze m be m e rt nézni azzal, am it addig ve s zélyne k érze tt. Többé ne m tas zította az égbolt végte len m agas s ága, a s zabads ág boldog érze téve ls zárnyalt a k ék s égbe n, Pih éve laz oldalán.


A h ús véti n y úl (Lili5. rés z)

M árcius volt. Szép, napos időve lk opogott a tavas z az ajtók on. A k e rte k be n k inyíltak az e lső virágok , az e m be re k m e gk önnye bbülte n ve tte k vék onyabb k abátot m aguk ra. Lili, a k is tündértanuló is vígan re pk e de tt, boldogs ágát aranype ttye s s zárnyainak ragyogás a is tük rözte . H irte len furcs a, a h angulatávaltök élete s e n e llentéte s h angok at h allottvalah onnan a k öze lből. – Jaj, jaj, m i les z ve lem ?H apppppppppcccci! – H átte m e g k i vagy?– k érde zte , am ik or m e glátta a s iránk ozót. – Én?H aaaaaaaapciiiiiiiiii! Én vagyok a h úúúúúúúúpppciiiiiiii! … a h ús véti nyúl– fe lelte vacogva a k érde ze tt. H os s zú fülei bánatos an lek onyultak , s ze m e i be dagadtak , orra m e gduzzadt. H angja tom pa volta náth ától. – Szép bundád van. H ogy fázh ats z be nne ? – Ajaj! Lázas vagyok , e nge m is e lért az influe nza. M i les z m os t? Jajajj… – Ágyba bújs z és m e ggyógyulsz, m intm ás – vigas ztalta Lili. – Ne m leh e -h e t, ne m leh e t… – dide re gte a nyúl. – Várnak rám … Itt a h ú-h ús vét, és ne k e m ni-h incs e rőm m e gfe s te ni a to-tojás ok at. Pe dig a gye re k e k nagyon várják . És s o-h ok an vannak , na-h agyon s ok an… én m e g e -h e gye dül… h aaaaaaaa-h aaaaaaaapci! – A társ aid m iértne m s e gíte ne k ne k e d? – M e rt én vagyok a h úúúúúús véti nyuh úúúúúúúl! – k occantak ös s ze a fogai. – H ús véti nyúlcs ak e gy van. Én! – h úzta k i m agát e gy pillanatra büs zk én. Azonnale lkapta a k öh ögés i roh am . – D e te be te g vagy. Ak k or m os te lm arad a h ús vét? – Ne m , az ne m leh e t! Ne m s zabad! Van m ég k ét napom , és m ár cs ak párm illió tojás om , am it m e g k e llene fe s te ne m , s zép h ím e s re , h a ne m re m e gne a m ancs om . D e re m e g! Lili gondolkodóba e s e tt. H ogy s e gíth e tne a nyus zinak ?Gyógyítani s ajnos m ég ne m tud, ő m ég nagyon az e lején tart a varázs latleck ék ne k . A gyógyítás t a fe lsőbb os ztályok ban tanítják . Addig m ég éve k te lne k e l… M itte h e tne , m os tés itt?


A nyus zi k özbe n e lszundított. Fe je a m e llső m ancs aira buk ott, m e lybőlm ár k ih ullt az e cs e t. Balfüle be lelógott a fe s ték e s tálkába. Lili m e gfogott e gy tojás t, de ne m tudta m e ge m e lni. M ajdne m ak k ora volt, m intőm aga, h ogy is bírh atta volna e l? – H áte z ne m fog m e nni – dünnyögte . – Nézzük m ás k épp! Előve tte apró varázs pálcáját, és m e gs uh intotta. Az e lhullott e cs e t fe lem e lke de tt a földről. M e gm ártózott a piros fe s ték be n, és ráve te tte m agát a tojás ra. K e nte -m ázolta, de ne m lett s zép, m ég Lili avatatlan s ze m e is látta. Ném i gondolkodás után m ódos ította a varázs igék e t. A k os árban m e gm ozdultak a tojás ok . Elős zör cs ak e gy h ajs zálvék ony re pe dés láts zott, m ajd be s zak adt a h éjuk . Pe lyh e s , s árga k is cs ibék dugták k i a fe je cs k éjük e t, és cs ipogtak éh e s e n. Az e cs e t azon nyom ban lecs apottrájuk , vérpiros cs ík ok ath úzva pe lyh e ik re . A nyúlfe lre zze nt. Tágra m e re dt s ze m m e lbám ulta a cs ík os cs ibék e t, a fe lettük s zorgos k odó pam acs ot. M e gdörgölte a s ze m ét. H iába. Utána is ugyanaztlátta. – Be te ge bb vagyok , m intgondoltam – s uttogta letörte n m aga e lé. – Cs ak Lili, a k is tündér próbáls e gíte ni rajtad – vigas ztalta e gy ibolyas zál. – Ne m jó, ne m jó… – ve rde s e tt apró s zárnyacs k áivalLili. – Abrak adabra, cs ináld cs ak vis s za! – s uh intott. – H a s e gíte ni ak ars z, gyógyíts m e g gyors an! – k érte a tündért a nyus zi. – Sajnos én aztm ég ne m tanultam – k e s e rge ttLili. – Ak k or m inde n h iába… – A nyus zi újra e lszunnyadt. Álm ában tojás ok at fe s te tt, piros at, s árgát, k ék e t, néh ány zölde t is … és virágos at, pillangós at, naps ugaras at… – Ne m tudnáls e gíts ége th ívni?– k érde zte az ibolya Lilit. – Cs ak e s te … talán… a s züleim dolgoznak , végzik tündérm unk ájuk at, ah olépp s zük s ég van rájuk . És m indig s zük s ég van rájuk . Ne m tudom , m ik or érne k rá… – Ak k or ne k ünk k e llm e goldanunk – m ondta h atározottan e gy fűs zál. – Lili! M e g tudod te nni, h ogy a tojás állva m aradjon?Pe rs ze , ne m úgy, h ogy be töröd az alját…


Lili ne k ive s e lke de tt ne h éz fe ladatának . Az e lső tojás t fe lállította, de ne m s ik e rült m e gtartania és e ldőlt. A fe s ték e s fűs zálfe rde cs ík ot h úzott rá. Eltünte tte onnan, m ajd újra próbálkozott. Ezúttals ik e rre l járt. Sőt! M e gpe rdíte tte a te nge lye k örül, így ne m k e llett a fűs zálnak h ajladoznia. Az ibolya be ledugta s zirm ait a k ék fe s ték be , m ajd odanyom ta fe jét a tojás h oz. Azonnalott m aradt a lenyom ata. Példáját k öve tte e gy levélke is . Egy apró h angya a fe h ér fe s ték be tapos ott, m ajd végigs zaladt a tojás h éjon, k e dve s pe ttye k e t h agyva m aga után. A naps ugár m e gcs ók olta a tojás te te jét, ne k i ajándék ozva aranys zínét. Egy arrajáró pillangó s zárnyainak cs illám porávalh inte tte be a m űve t. – Ne m is ros s z! – dics érte m e g s e gítőitLili, a k is tündértanuló. – D e ne m ám ! – k acagott az ibolya. – Cs ináljunk m ég! M ók ának is jó. H ozzáláttak . Egyre jobban be lejötte k , s ze m pillantás alatt k és ze n lett e gy-e gy gyönyörű h ím e s tojás . A k örülöttük lenge de ző fűs zálak is ös s ze fogtak a s zom s zéd virágok k al, s zázs zám ra, e ze rs zám ra gyártották a h ús véti m e glepe tés e k e t. A nyus zi e k özbe n bék és e n s zundik áltm e llettük , re m élték , gyógyító álm otalszik . – Lili! H ol vagy, k is lányom ? – Le h e letk önnyű s zárnys uh ogás h allats zott. – H át ti m e g m ibe n m e s te rk e dte k ?– cs odálkozott Lili éde s anyja. Tündérleányk ája te tőtőltalpig fe s ték e s volt. – Se gíte ttünk a h ús véti nyus zinak tojás t fe s te ni – lelke nde ze tt Lili. – Tudod, m e gbe te ge de tt, és … Jaj, m am i, be te g a h ús véti nyúl! – jutott e s zébe , h ogy s e gíts ége t k érje n. – M e g tudnád gyógyítani?Én e zt m ég ne m tudom … D e nagy fe ladat e lőtt áll, és ne k i m os t igazán e gés zs ége s ne k k e lllennie ! Szét k e llos ztania e zt a re nge te g h ím e s tojás t… – Ezt m ind ti cs ináltátok ?– h ülede ze tt M arica, az anyuk ája. – Ez h atalm as m unk a volt! És biztos vagyok be nne , h ogy óriás i s e gíts ég a nyus zinak . Biztos h álás les z érte . – M e g tudod gyógyítani őt, M arica?– k érde zte az ibolyas zális . – M e glátjuk – m os olygott a tündér. Egy s uh intás m e llett e lröppe nt néh ány varázs ige . A nyus zi k inyitotta a s ze m e it. M ajd rögtön be is cs uk ta. Es k üdni m e rtvolna, h ogy nyitotts ze m m e lis az


álm át látja folytatódni. Am e rre néze tt, k örös -k örül h ím e s tojás ok h e ve rte k a fűbe n. H a jóllátta. Jóllátta?Egyik s ze m ét rés nyire nyitotta és k is andított. Bizony, jól látta. Tojás ok m inde nütt. És m ilye n s zépe k ! – Eztm ind ti fe s te ttéte k ?– k érde zte Lilitől. – Ige n – fe lelte a k is tündér. – Az ibolya, a gólyah ír, a többi virág, a fűs zálak , a pillangó, a h angya és a naps ugár. M indannyian s e gíte tte k , h ogy k és z legyélidőbe n. Jobban érze d m agad? A h ús véti nyúlk inyújtóztatta tagjait. M e gk ös zörülte a tork át, m e gtapogatta az orrát. Úgy tapas ztalta, h ogy nincs m ár s e m m i baja. Ne m fáj a fe je , s e m a tork a. Ne m k önnye zik a s ze m e , és ne m folyik az orra. Erős ne k ére zte m agát. Ige n, m e ggyógyult! – R e m e k ül! – fe lelte a k érdés re . – Azt a néh ány m e gm aradt tojás t m ár m agam is k épe s les ze k m e gfe s te ni. Nagyon s zépe n k ös zönöm a s e gíts ége te k e t, a gye re k e k ne vébe n is ! Ne k i is látott azon nyom ban, és időbe n s zét tudta os ztani a gye re k e k k özött. Bizony, bizony, a h ús vétnak ne m s zabad e lm aradnia s e m m ik éppe n!


A z u d var i b ol on d tör tén e te Egys ze r volt, h olne m volt, volt e gys ze r e gy Ne ve nincs ors zág. Lak ói olyan buták voltak , h ogy m ég ne ve t s e m tudtak adni h azájuk nak . Es zük be s e m jutott ilye n h iábavaló dolgok on gondolkozni. Így aztán Ne ve nincs ors zág m e s s ze földön h íre s volt, h is ze n a ros s z h ír is s zárnyak on jár. K irályuk gyönyörű palotában lak ott, am e ly az ors zág k e llős k öze pén állt. Nagy s ze re ncs éjük volt, h ogy náluk m indig s ütött a nap, folyton finom m e leg idő volt, és cs ak ritk án e s e tt az e s ő, az is ink ább éjs zak a, am ik or az e m be re k aludtak . Az örök nyárban re nge te g gyüm ölcs te rm e tt, és éve nte k éts ze r aratták a búzát. Az e m be re k boldogok voltak , vidám an dolgoztak , és élve zték a naps ütés t a tó partján, am e ly ak k ora volt, h ogy az ors zág te rületéne k a h arm adát e lfoglalta. Volt is h albe nne bőve n. A h alás zok gazdag zs ák m ánnyaltérte k vis s za m inde n nap. Történt e gys ze r, h ogy e gy k is fiú, talán épp ak k ork a, m int te , talált e gy valam it. H azavitte , és m e gk érde zte a s züleit, h ogy m i e z? Ők cs ak forgatták a k e zük be n tanács talanula pillek önnyű tárgyat. Néz-ték jobbról,nézték balról… – H átpiros ! – m ondta az apa. – M e g zörög! – fe lelte az anya. – D e m i e z, anyu? – Ne m tudom , k is fiam – válas zolta az anyuk ája. – Ink ább e dd m e g az e béde de t! D e a k is fiú ne m nyugodott. Ebéd után e lm e nta s zom s zédba. – Lalibács i, m i e z? – Valam i van rárajzolva… – tapogatta m e g a s zom s zéd. – Voltbe nne valam i – te tte h ozzá a fe les ége . – Érze m a s zagát… A k is fiú, ak it h a ne m m ondtam volna m ég, R obinak h ívtak , e lszom orodott. Az ne m leh e t, h ogy s e nk i ne m tudja, m it talált! Fe lke re s te a tanítóját. – Ne m rajz az, h ane m be tű! – je lente tte k i, m iután R obi e lárulta, m itm ondotta s zom s zédjuk .


– M ilye n be tű? – H átfe k e te ! R obik a te lje s e n e lke s e re de tt. Addig vándorolt a valam ive la k e zébe n, m íg odaért a k irályi palotáh oz. A k irály biztos an tudja, – re m ényk e de tt– , h is z őa legok os abb, azértk irály! – Fe lsége s k irályom ! – s zólította m e g az uralkodót. – M e g tudnád ne k e m m ondani, m i e z, am ita tóparton találtam ? A k irály jós zándék k alte lve ve tte a k e zébe a tárgyat. Sze re te tt volna s e gíte ni a k is fiúnak , ak i olyan nagy bizalom m alfordult h ozzá. Sajnos s e jte lm e s e m volt, m i leh e taz… – Van rajta e gy lyuk – s úgta titok zatos an R obinak . – Láttam . – Nagyon k önnyű… – És , h a m e grázod, zörög m e g pattog. Tudom . D e m i e z? A k irály s e gélyk érőn pis lantott az udvari bolondra, ak i cs e ndbe n s om olyogva figye lte ők e t. Néh a-néh a m e grázta a fe jét, ilye nk or vidám an cs ilinge lte k a s ipk ája cs ücs k e in levőcs e nge ttyűk . Tudod e gyáltalán, h ogy néz k i e gy udvari bolond? Ne m ? Elárulom ne k e d! Ne ve nincs ors zág k irályának udvari bolondja piros és k ék s zíne k be n pom pázott. D e ne m ám úgy, ah ogy m i te nnénk , h ogy alulpiros , fe lülk ék , vagy fordítva. Ne m ám ! Ő baloldalon piros volt, és a jobb oldala m e g k ék . Elöl. H átul m e g épp e llenk e zőleg, a baloldala volt k ék , és a jobb fe le piros . A s ipk ája m e g, h át az aztán e gy cs uda volt. Talán tízfe lé is nyújtózk odott róla e gy-e gy cs úcs , és m inde gyik végén e züs tcs e ngő cs ilinge lt. Te rm és ze te s e n a s ipk a is k ék -piros volt. A bolond m os t odas étált a k irályh oz, és e lve tte tőle a talált tárgyat. M e gforgatta, m e gnézte m inde n oldalról, m e gs zagolta, m e g is h allgat-ta… pe rs ze m inde zt cs ak azért, m e rt ne m vágh atta rá a válas zt azon-nal, h iába tudta, m i az! H ogyis ne ! M ég m e gs értődik a k irály, és bör-tönbe ve ti h aragjában… Így h át cs ak e gy pe rc m últán s zólaltm e g. – Azért k önnyű, m e rt üre s . Azért üre s , m e rt lyuk as . Azért zörög, m e rt vék ony az anyaga, m ive lcs ak tárolás ra h as ználják . H ogy m i voltbe nne ?Am ine k a s zagátleh e tére zni… – és am i m ár nincs be nne ,


m e rt valak i m e gitta – , az bizony k óla. R á van írva nagy fe k e te be tűk k e l.Valós zínűleg e gy h anyag turis ta dobh atta e l… Ebbe n a pillanatban be borult az ég. Sűrű fe llege k bőlöm lött az e s ő, h ide g s zéltám adt. Sze m pillantás alatt olyan h űvös lett a palotában, h ogy lúdbőrözött a h átuk , a k arjuk . Ö s s ze k occantak a fogaik , vac-vac… – Jaj, m i les z m os t?– s opánk odotta k irály. – M e gfagyunk ! Parancs oló k ézm ozdulattalinte tt R obinak . Egés z te s tét rázta a re m e gés , k arjaivalfázós an ölelte átm agát. – Gye re ide ! Bújjh ozzám , m e legíts ! Nagyon fázom ! – Az ablak irányábóljön a h ide g, fe lsége s k irályom … – figye lm e zte tte óvatos an Jani, a bolond. A k irály odanéze tt. Valóban, az ablak nyitva volt. M ár ő is ére zte , h ogy onnan áram lik a h űvös s ég. D e m it leh e t te nni, h a nyitva van, ak k or nyitva van! – M os tm itte gyünk ?– törde lte a k e ze ittanács talanul. – Aztm ondod, be te gyük ?– fe lelte Jani. – Azt! – Egye ze tt be le a k irály k e gye s e n. Szinte azonnalm e lege bbne k ére zték a te rm e t, ah ogy k izárták a s ze let. A h irte len jött vih ar h am ar vége t is ért. R obi e lindult h aza. Az udvari bolond k ik ís érte a palota k apujáig. A k is fiú töpre nge tt, m e gk érde zze -e ?Aztán úgy döntött, h ogy m e gk érdi! – M ondd cs ak , h ogy leh e ts z te udvari bolond, am ik or ok os abb vagy valam e nnyiünk nél? – H át épp azért! – vágta rá Jani. – Az udvari bolond vállát óriás i fe lelős s ég nyom ja. Úgy k e llok os nak lennie , h ogy ne láts s zon ok os abbnak a k irálynál. M e rt bizony zok on ve h e ti. Óvatos an rá k e ll ve ze tni őt a m e goldás ok ra, és ne m s zabad e gye ne s e n k im ondani s e m m it. M égis bölcs tanács ok at k e lladni, olyan form ában, m inth a az uralkodónak jutott volna e s zébe . Bizony, bizony, ne m k önnyű a bolond élete … Eze k k e l a s zavak k al vis s zafordult, és be vonult a palotába. R obi pe dig e lindulth azafe lé…


Fén y s u gár k a Volt e gys ze r, h olne m volt, volt e gys ze r az idők k e zde tén e gy h alovány fénys ugár. K ics it s ápadt volt s ze gényk e , s zinte e lve s ze tt a nagy s ötéts égbe n. Bántotta is nagyon, h ogy ő ne m k épe s világítani. A többie k olyan s zépe n ragyognak , s zórják a s ugaraik at, cs ak ő ilye n h alódó. Egyre s zom orúbb lett, bánatában e lfordult a társ aitól, m agába zárk ózott. Egy ronda, s ötét éjs zak án azt ve tte és zre , h ogy m ár az a k e vés k e fénye is e lfogyott, am i rége n volt. Elgondolkodott, h ogy m iért leh e t e z?H is ze n m ár ne m pazarolja az e ne rgiáját s e m m ire és s e nk ire . Ne m be s zélge t, ne m dúdolgat, ne m játs zadozik a s ze llőve l s e m . Ne m futk os naph os s zat, és ne m világít, h olott az lenne a dolga, cs ak épp tak arék os k odik . Spórol.És m égis e gyre h alványabb! Úgy s ze re te tt volna pe dig ő is tündök ölni, a társ aival e gyütt k e rge -tőzni a k ék ége n! D e a bánat k is zívta az e re jét. M ár alig élt, h át úgy döntött, utolsó s ze re te tm orzs áit s zétos ztja fénys ugártárs ai k özött. Le galább am íg pis lák olm ég be nne élet, k özölhe s s e ve lük , h ogy s ze re ti ők e t, h ogy ők voltak a legfontos abbak a s aját léte után. D e m os t e lőbbre lépte k a s orban, és m ár ők , a társ ai az e lsők ! H a utána örök re k i k e llh unynia, ak k or is ad m inde nk ine k a fényéből. És e k k or cs oda történt! A m orzs ák ra válas z érk e ze tt. Sok -s ok m illiónyi k is fénycs e pp, am i fényte nge rré válva fe lerős íte tte a h alódó s ugárk a e ne rgiáját. M inth a cs ak m illiónyi apró tük röt tartott volna valak i az útjába, am i vis s zas zórta rá a s ajátfényét. Ebbőla k is fénys ugár m e gérte tte , h ogy ne m tarth atja m e g m agának a fényt, adni k e llm inde nk ine k , m e rt ak k or él, ak k or e rős , h a m inde nk i táplálja, m inde nk i továbbadja. H a ne m állm e g a k örforgás . Am ióta e zt be látta, e gyre e rős e bb lett, e gyre cs illogóbb. Egyre m agabiztos abb. Szóba e legye de tt fénys ugártárs aival, ös s ze barátk ozott ve lük , adottés k apotts ok -s ok s ze re te te t. Szinte és zre vétlenüllett e gyre ragyogóbb. K és őbb fe lköltözött az égre , h ogy m inde nk ire s zórh as s a s ugarait, válogatás nélkül. Es te , h a e lke zd s ötéte dni, ő a lege lső, ak i m e gje lenik , és re gge laz utolsó, ak i e lhagyja az égi s zínpadot. Úgy h ívjuk : Es th ajnalcs illag.


H ogy an l e tta gól y afés z e k n e k te te je ? Történt e gys ze r, h ogy az e gyik k is e ldugott falucs k a k öze pén álló m agas pózna te te jén, a gólyafés ze k be n k opogtattak . D e ne m ám az ajtón, h is z a fés ze k ne k nincs ajtaja. A gólyatojás falát k opogtatta valak i. M égh ozzá be lülről. M ive lrég k inőtte , s ze re te tt volna k ijönni abbóla s zűk tojás ból. Végre -végre s ik e r k oronázta igye k e ze tét. Apró cs őréne k a h e gye áttörte a tojás h éjat, de rögtön be le is s zorult a k e letk e ze tt h as adék ba. K om oly e rőfe s zítés ébe k e rült, h ogy vis s za tudja h úzni, bos s zúból azon nyom ban újra be levágta a cs őrét. A tojás h éj e nge de tt, m e gre pe dt. M os tm ár k önnyű voltte lje s e n k is zabadítani m agát. K idugta a fe jét, k obak ján, m int picur s apk a dís zlett e gy letört h éjdarab. A k is gólya nagyon büs zk e volt a te lje s ítm ényére , fogalm a s e m volt arról, de ne m is érde k e lte , m ilye n m ók ás látványt nyújt. K om ótos an h ozzálátott a te s tét is k is zabadítani. Addig cs ipk e dte m aga k örüla páncélt, m ígne m a s zárnyai is e lőbuk k antak . K ics it fe lágas k odott, vígan ve rde s e ttnéh ányat, aztán fáradtan m e gpih e nt. Úgy gondolta, m os t e gy k ics it néze lődik . M e gcs odálta fe je fe lett a k ék s ége t, azt a ragyogó s árga valam it, am ibőloly nagy m e legs ég áradt. A k ét vék ony narancs s zín os zlopot, m e lye n önk énte lenülfe ls zaladt a te k inte te . Fe lette , jó m agas an, m égs e m e lérh e te tlenül, nagy fe h ér-fe k e te állt. M os t leh ajolt, h os s zú cs őréve lfinom an m e gk oppintotta a fe jén m aradttojás h éjat. – M am i! – nye k e rge tta k is gólya boldogan. Ebbe n a pillanatban k opogtatás t h allott. A s zom s zéd tojás alig láth atóan m e gm ozdult. Gólyam am ával e gyütt figye lte k is te s tvére s zületés ét. Ne m te lts ok időbe , m ár k e tte n k e lepe lték . – Éh e s vagyok ! M am iiiiiiiiiii! Szinte azonnalcs atlak ozott h ozzájuk m ás ik k ét h ang. Eddig ne m is ve tte és zre , h ogy k e tte n m ár vannak ott. M os t jólm e gfigye lte ők e t. Biztos így néze k k i én is ! – gondolta. Sötét árnyék je lent m e g fe lettük . Gólyapapa érk e ze tt. H os s zú cs őrébe n vize t h ozott. M e g is k ínálta a négy cs öpps ége tazonnal,s orban.


– Elm e gye k élelem ért – k özölte m am i és e lszállt. Fogott is tücs k öt-bogarat, m e g k ígyót-bék át, az apróbbak ata cs öpps ége k k apták . K ét h ónap e lte ltéve lm ár alig férte k e la fés ze k be n ők h atan. A k is K e leppe , m e rt így ne ve zte e la m am ája, nagyon utálta az e s őt. Ne m a lágyan s zitáló pe rm e te t, ne m ! A fe lhős zak adás t utálta. Am ik or a fés ze k m e gte lt vízze l, és a s űrűre rak ott, s zénával-s zalm ávalbélelt ágak k özött ne m bírt lefolyni. Ő m ég k ics i volt, h át nyak ig ült a vízbe n. H a m e ge lége lte , fe lállt, de így is a h as áig ért. Fázott a lába! A jége s ő pe dig! Agyonve rte e gyik k is te s tvérét! Ek k or nagyon e lke s e re de tt. Ne m tudta, h ogyan k e rülhe tné e laz ilye n bajok at. Napk özbe n s ok at be s zélge te tt a fés ze k k ülső oldalában lak ó ve re be k k e l. Tőlük tudta m e g, h ogy ne m m us záj e nne k így lennie . Az e m be re k h ázának van te te je . Ők ne m áznak -fáznak . Sőt, a k is e bb m adarak nak te s zne k k i a fára e te tőt, annak is van te te je . – Gyak ran m e glátogatjuk e ze k e t a h e lye k e t, bár cs ak óvatos an, m e rt ne m ne k ünk k és zült, h ane m a cine gék ne k . D e időnk ént odas ze m te lenk e dünk ! – k acagotta ve réb. K e leppe e lhatározta, h a m e gnő, ő bizony olyan fés zk e t fog rak ni m agának , am e lyik ne k van te te je . Az ő k ics inye ine k ne k e llje n áznifázni! Te lt-m últ az idő. K e leppe m e gtanult re pülni, gondos k odni m agáról. M e gtanulta, m e rre vis z a vándorútjuk , és m ik or k e llindulni. M indig öröm m e lvárta, h ogy h azajöh e s s e n végre . Bárm ilye n s zép és jó is volt az a m ás ik vidék , ne m a h azája volt! M ély boldogs ág töltötte e l,am ik or m e glátta a régi fés zk e t. Az otth onát. Am ik or négy e s zte ndős lett, válas ztott m agának párt. Cs inos , h ófe h ér gólyalányt. K özös e n k e re s te k e gy alkalm as , m agas póznát, és e lke zdték ös s ze h ordani a fés ze k ne k valót. Ám régi gondolata ne m h agyta nyugodni… ne k i te tő k e ll! Am ik or talált e gy h os s zú, e gye ne s botot, rögtön tudta, h ogy e zt k e re s te ! Cs őrébe fogta, fe lszállt ve le a fés ze k be , és addig ügye s k e de tt, m íg be les zúrta. Addig k utatott, m íg találtm ég néh ányat, és azok atis e lhe lye zte . Pilla – így ne ve zte a párját, m e rt olyan s zépe n tudott rá nézni – m érge lődött, h ogy m ine k ve s ződik ilye n h iábavalós ággal, e gye tlen gólyafés ze k ne k s incs te te je ! Ne k ünk s e m k e ll! – m ondogatta. M ég-


s e m tudta m e gállni, h ogy ne s e gíts e n. Együtte s e rőve lépítge tték a te tőta k öze lim e zők ön s ze rze tts zalm as zálak ból. A baj ak k or de rült k i, am ik or m ár s zinte k és z volt a te tő. Ak adályozta ők e t a fe l-, és les zállás ban. Ne m tudtak a fés ze k be re pülni, h a a te tőre s zálltak le, ak k or m e g k épte lene k voltak be ve re k e dni m aguk at alája. K e leppe törte a fe jét: m os t m i legye n?Las s an a tojás ok ról illene gondos k odniuk . A rok onaik m ár e lkés zülte k a fés zk ük k e l, és k ine ve tték K e leppét, am iért te tőt épít. D e ő ragas zk odott az álm aih oz! Igazított a fés ze k form áján. Egyik oldalra építe tt h ozzá m ég e gy darabot, ah ova k önnye dén le tudott s zállni. O nnan m ár cs ak be lépe ge te tt a te tő alá. Ez e llen m ár Pillának s e m volt k ifogás a. Jóles ő, h űs árnyék ot adott fe jük fe lett a s zalm ate tő. Szük s ég is volt rá, h is z a nap néh a k e gye tlen e rőve ls ütött, és ne k ik s zorgalm as an k otlaniuk k e llett, h ogy az öttojás bólöts zép, e gés zs ége s k is gólya k e lhe s s e n k i. A h arm incadik napon aztán nagy k opogtatás ok k öze pe tte e lő is bújtak . Pilla és K e leppe azóta ne ve lik az öt k ics it, h ordják ne k ik fe lváltva az élelm e t és vize t, h ogy e rős ödh e s s e ne k . H os s zú út áll e lőttük . Jövőre pe dig h e te s be n érk e zne k h aza, te tőve lvéde tt otth onuk ba. K e leppe m ár m os t e lhatározta, h ogy e ztán m inde n évbe n Pillát válas ztja párjául. Így történt, h ogy a gólyafés ze k ne k te te je lett. H a ne m h is ze d, járj utána! Nincs m e s s ze , k önnye n m e gtalálhatod! Bár a falu ne vére ne m e m lék s ze m , de m indjárt az e lső te lepülés az Ópe re nciás te nge re n túl…


Val e n tin án ak Volt e gys ze r e gy vándorcirk us z. H os s zú-h os s zú k onvojjaljárták az ors zágok at, h a találtak e gy jó h e lye t, ah ols zíve s e n látták ők e t, ott fe lve rték a s átruk at, és m ulats ágos e lőadás aik k als zórak oztatták a népe t. A cirk us zos ok k özött voltak légtornás zok , boh ócok , artis ták , de m ég állatidom árok is . Bizony, ve s zélye s ragadozók at is vitte k m aguk k al, oros zlánok at, tigris e k e t, m e dvék e t. D e vitte k apró lovacs k ák at, és nagyobbacs k ák at. A gye re k e k m inde nh ol s ze re tték a produk ciójuk at. A legjobb m égis az volt, h ogy az e lőadás ok k özött m e g leh e te tt nézni-s im ogatni a s ze líde bb állatok at. Az oros zlánok at te rm és ze te s e n cs ak távolrólcs odálhatták , m égis olyan, de olyan jó volt, h ogy cs uda! Történt, h ogy e z a cirk us z e gy m e s s zi-m e s s zi ors zágba érk e ze tt. Sze re ncs ére m ég az Ópe re nciás -te nge r inne ns ő oldalán, ah ova m ég k önnyűs ze rre le ljuth at bárk i, h a nagyon ak ar. És ők nagyon ak artak , m e rt h allották h írét az ott lak ók ve ndégs ze re te téne k , örök ös jók e dvéne k . Úgy gondolták , re m e k alkalom ottbe m utatni az e lőadás uk at. Am ik or m e gérk e zte k a főváros h atárába, a cirk us zigazgató és m ég néh ányan be m e nte k , m e gk e re s ni a k irályi palotát, h ogy e nge délytk érje ne k a lete lepe dés h e z, s átraik fe lállítás áh oz. – Te rm és ze te s e n fe lve rh e tite k a s átraitok at! – e gye ze tt be le a k irály. – A népe m nagyon s ze re ti a m ulats ágok at, biztos m indig les z nézőtök . Azonban, m ie lőtt m e gte nnéte k , s ze re tném , h a e gy rövid be m utatótrögtönöznéte k itta palotában a tudás otok legjavából. – R e ndbe n van – fe lelte az igazgató. – Elhozzuk a k e llék e ink e t, és tartunk e gy k is e lőadás t… – Ne m -ne m ! – vágott k özbe a k irály. – M os t azonnal, és am i m e gy a k e llék e k nélkülis . Ezért m ondtam , h ogy a tudás otok legjavát adjátok . Cs ak azok tudnak jólrögtönözni, m inde n s e gíts ég nélkül, ak ik igazán ráte rm e tte k . Ti azok vagytok ? – K íváns ágod s zám unk ra parancs , fe lsége s k irályom ! – lépe tt k öze lebb az e gyik cirk us zos as s zony. – H a m e ge nge de d, leve s ze m e ztrólad…


Ezze la k irály füle fe lé nyúlt, és e lőh úzott e gy k ártyalapot. M ajd m ég e gye t. Aztán e gy aranytallért. A k irály a füléh e z k apott, m e gtapogatta, h ogy vajon h onnan jönne k e ze k a tárgyak , de ne m érze tt s e m m it. A bűvés znő e lm os olyodott, és újra fe lé nyújtotta a k e zét. M e gcs ippe nte tte e gy s zíne s k e s zk e nős ark át, és h úzta-h úzta… – Azt h is ze m , e nnyi e lég les z ne k e m , a többit m ár m e gh agyom ne k e d, k irályom ! – m ondta, és k ih úzta az utolsó k e ndőt. Társ ai ugrálni k e zdte k . Buk fe nce t ve te tte k a leve gőbe n, fe lugrottak e gym ás vállára, végülpiram is t építe tte k önm aguk ból. Le galul állt h árom férfi, vállaik on k ét nő, legfe lüle gy tízéve s form a k is fiú. Ah ogy fe lépült a piram is , ugyanúgy e gy s ze m pillantás alatt leugrottak a földre . A k irály m e gtaps olta ők e t. Te ts ze tt ne k i a fiúcs k a te lje s ítm énye . – Ez nagyon m e ggyőzővolt– s zólta k irályné. – M ittudtok m ég? – Az attólfügg – fe lelte s e jte lm e s e n az e gyik artis ta. – M itől?– k érde zte k íváncs ian a k irálylány. – H át, h ogy m e nnyire vagy ije dős ! – vágta rá a férfi és k e zét nyúj-totta a h e rce gnőfe lé. Azt h itte , a cirk us zos k e ze t ak ar fogni ve le, és ő is k inyújtotta a k arját. Ebbe n a pillanatban a férfi k abátujjábóle lőbújt e gy k ígyó, és villám gyors an ráte k e re de tta h e rce gnők arjára. – Jaj! – k iáltott fe la h e rce gnő. D e rögtön azután k íváncs ian végigs im ított a h üllő tark a te s tén. Az állat k e ttőt s zis s ze nte tt és vis s zah úzódotta k abátujjba. – R itk án találkozom olyan nőve l, ak i ne m fél a k ígyók tól – bicce nte tt fe je t e lis m e rőe n a cirk us zos . – Ajándék ulk aps z tőlem valam it. Szám talan re jte tt zs e béne k e gyik ébőle lőve tt e gy k ics i dobot. A m ás ik bóle gy dobve rőt. Ah ogy a h angok e lőtörte k , gyönyörű vérvörös rózs as zálpottyant a h e rce gnő lábai e lé. Pár pe rcnyi dobpe rgés után e gy h alom rózs a illatozott a földön. A h e rce gnő m ég a lege lsőt fe lem e lte , és azóta s zagolgatta. – Ez m ics oda?– k érde zte . Az ő ors zágában is m e re tlen volt e z a virág. – Úgy h ívják , h ogy rózs a – fe lelte a férfi.


– Nagyon finom illata van. Nálunk m iért nincs ilye n?M ég s oh a ne m láttam h ozzá h as onlót. K ös zönöm az ajándék odat! A h e rce gnőne k te ts ze tt a cs inos fiatalem be r, ak i ilye n cs odálatos ajándék k allepte m e g őt. Cs e rébe adottne k i e gy ragyogó m os olyt. Eze k után ugye , ne m cs oda, h ogy m e gk apták az e nge délyt, e lőadá-s ok at tartani. Sőt, a k irályi cs alád is k ivonult, h ogy a te lje s m űs ort végignézzék . A padok on ne m m aradt üre s h e ly, te le volt a nézőtér. M inde n e gye s m űs ors zám után taps vih ar tom bolt. A h e rce gnő azonban h iába k utatta a cs inos is m e re tlent, ne m látta s e h ol. Pe dig itt k e lllennie valah ol– gondolta – , h is z k özéjük tartozik . Fürk és zte az oros zlánidom árok at, izgult a tigris e k k özött m ás zk áló e m be rért, ak i k épe s volt a fe jét az állat éles fogai k özé dugni. M e gcs odálta a pom pás dís ze k k e lék e s íte tt pónik at, ügye s s égük e t. A légtornás zok at, az artis ták at, a boh ócok at, cs irics ári ruh ájuk at, h atalm as piros orruk at. M e gtaps olta a gye re k e k produk cióját, ak ik m ég cs ak m os t tanulják a s züleik tőla m utatványok at. Nagyon élve zte a m űs ort, de valak i h iányzott! És állandóan e zt a valak it k e re s te . Nagyon cs alódottvolt, h ogy őnincs itt… Ek k or az e gyik boh óc odalépe tt az e lső s orban ülő h e rce gnőh öz. Le te tte a földre a dobját, rá a s zájh arm onik át, m e llé e gy k is cs e nge tytyűt… Fe ne k e tlen zs e béből e lőve tte cs illogó trom bitáját, és m áris potyogtak a rózs as zálak a lány ölébe . Ő pe dig cs ak m os t is m e rte fe la rik ító zöld h aj alatt re jtőző, piros orrú férfit. A gyönyörű s zürk e s ze m e it, am e lye k rá ne ve tte k , és cs ak rá. Ezután m ég nagyon s ok s zor találkoztak a cirk us zban, és a cirk us zon k ívülis . Nagyon s ok at be s zélge tte k , és zre vétlenüle gym ás ba s ze re tte k . Egy nap aztán a boh óc m e rés ze n odaállt a k irály e lé, és m e gk érte tőle a lánya k e zét. A k irály ne m tám as ztott ak adályt, ne k i a lánya boldogs ága volt a legfontos abb, ne m a vőlegény gazdags ága. Így h am aros an h e te dh étors zágra s zóló lak odalm atcs aptak . Az e s k üvőjük ön én is ott voltam , és a h e rce gnő m aga m e s élte e l ne k e m a s ze re lm ük történe tét. Bizony ám ! H a ne m h is ze d, ak k or is így volt!


Fe l n őtte k n e k s z ól ó tör tén e te k ér tl átogas d m e g a h on l apom at!

h ttp://gr afom an ia.e xtr a.h u h ttp://gr afom an ia.u w .h u

Eliza Beth: Anyuu! Mesélj!  

Mesekönyv kicsiknek, nagyoknak

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you