Page 1

1. rész Új szomszéd Kristályvárosban járunk. Egy egyszerű kisváros. A lakói békés polgárok. Mindenki éli a megszokott kis életét a családjával. A városban mindenki ismer mindenkit. Legalábbis csak azt hiszik. Kristályváros néhány polgára különös titkot őriz.

Egy szép napos délelőttön két fiatal lány üldögél kint a kerti padon és csacsog az élet ügyes-bajos dolgairól. -

-

-

Sue, akkor tegnap most elmetél azzal a sráccal randizni? – kérdezte a vörös, copfos lány. Ne kíváncsiskodj már annyit Melody! Nem a te dolgod! – felelte dühösen Sue, de menten felolvadt rideg személyisége, hogy Melody kiskutya szemeket meresztett rá. – Igen, elmentem, de semmi esély rá, hogy a jövőben összejöjjünk. – felelte búsan a lány. Miért, mi történt? Hisz nagyon helyes pasi és ráadásul focizik. Éppen ez volt a baj. Egy étterembe vitt. Semmi másról nem volt képes beszélni csak a fociról. De ez még semmi! – itt erősebb hangnembe váltott éreztetve a helyzet komolyságát és siralmasságát. – Egy kisfiúnak épp a szülinapját ünnepelték. A tortája pedig focilabda szerűre volt elkészítve. Az a majom meg amint meglátta felpattant a székről. Az asztalunkat felborította velem együtt és kirúgta a tálcát a pincérnőkezéből. Te jó ég! – Melody a szájára tapasztotta a kezét, mert már alig bírta visszatartani a nevetést, de nem akart belegázolni barátnője lelkébe.


-

-

A sütemény épp egy idős hölgy fején landolt, aki épp a férjével ünnepelte 60. házassági évfordulóját. Szép kis jelentet rendeztek. És te mit csináltál? Hát csak figyeltem az eseményeket miközben épp a ruhámról próbáltam levakarni a paradicsom szószt. Végül aztán csak hidegen rápillantottam a fiúra és angolosan távoztam. Nem tudtam, hogy most akkor sírjak vagy nevessek… öö… Melody? – hiába szólongatta barátnőjét ő már ideoda forgolódott a nevetéstől. – Látom te is azt választottad, amit én. Ez most komoly? Hát, pasid az nem lett, viszont ez egy remek történet lesz az unokáid számára.


Egy autó gördült el a Sue-ék háza előtt, megpakolva bútorokkal, ahol éppen tartózkodott is a két barátnő. A mellettük lévő háznál állt meg. Három személy szállt ki belőle. Két tizenöt év körüli fiú és egy középkorú férfi, aki valószínűleg az apjuk. Az egyik fiúnak vállig érő, szőke haja volt és körszakálla. Piros felsőt és egy farmert viselt. A másik fiúnak fekete hátra fésült haja volt és zöld pulóvert viselt farmerral. A harmadik személy egy kötött pulóvert és farmert hordott. Neki is szőke haja volt. A két fiú átugorva a kerítést a kertben találták magukat. Alaposan nézelődtek. Meg is állt a szemük egy kis időre a két lányon is. -

Oda süss, Sue! Új szomszédjaid lesznek. – mutatott a két fiúra Melody.

Ezt persze észrevette, sőt hallotta is a két fiú. A szőke büszkén kihúzta magát és mutatta a bicepszét. A fekete viszont csak szégyenlősen elfordult. Ezt a jelenetet a két lány kuncogással kísérete.

A fekete hajú fiú most ismét megfordult, de jobb keze végig szorosan a háta mögött volt. -

-

Azt nézd bátyám, egy sárkány! – mondta a fekete hajú fiú miközben a távolba mutatott. Mi? Hol? – a másik fiú meg is fordult és veszettül böngészte a tájat. Eközben a fekete hajú fiú gonoszan vigyorgott és előkapta a háta mögött rejtegetett vízzel töltött lufit majd hozzá vágta a szőkéhez. Á, szóval erre ment ki a játék! Rendben elismerem, hogy te vagy a csínyek királya. – mondta a szőke fiú mosolyogva.


-

Majd később játszhattok, most inkább segítsetek pakolni! – kiabálta oda nekik az apjuk. Értettük atyám! – mondták kórusban.

Kijelentésüknek eleget téve oda is rohantak a csomagtartóhoz és leemelték a hűtőszekrényt majd a ruhásszekrényt. Az egyiket a fekete a másikat a szőke hajú vitte. Látszólag meg se kottyant nekik. -

-

-

Váó! Ezek a srácok aztán erősek. – kommentálta Sue. Ezt is meghallották a szomszéd fiúk. A szőke rájuk mosolygott és kacsintott egyet. Erre a lányok elpirultak. A fekete ismét csak szégyenlősen lesütötte szemeit. Támadt egy remek ötletem, ők is ketten vannak és mi is. Mi lenne, ha összejönnénk velük? – karolta át barátnőjét Melody. – Mit gondolsz? Amúgy sincs most egyikünknek sem pasija. Ők pedig nagyon jóképűek. Most már csak azt kell eldöntenünk, hogy melyik melyikünké lesz. Mit szólnál, ha az enyém lenne a szőke, a tied meg a másik? – Melody csak úgy darálta lefele a mondatokat, teljesen tűzbe jött az ötletétől. Hé, lassíts! Nem is ismerjük őket. Pont azért kell odamennünk és beszélni velük! Vagy talán nem tetszik a fekete és inkább a szőkét akarod? – Melody gyanakvóan nézett Sue-ra. Dehogy is! Én csak nem akarok még fiút magamnak. Megértelek. A tegnap esti randid után nem is csodálom. – Melody ismét a földön fetrengett a röhögéstől.


Megérkezett Sue háza elé két bajuszos férfi. A barna hajú Ben Thomson, Sue apja. A vörös pedig Joe Holiday, Melody apja. -

-

Ben, olvastad az újságot? Azt írta, hogy ufók rejtőzködnek valahol a városban és lehet, hogy rossz szándékkal érkeztek a földre. Mi van, ha ki akarják irtani az emberiséget? Vagy még ennél is rosszabb, rabszolgákká tesznek minket? – Joe olyan buzgó volt, mint a lánya. Szemlátomást teljesen meg volt rémülve. Utoljára mondom, Joe! Űrlények nincsenek! – jelentette ki szilárdan Ben remélve, hogy ezzel végre lezárta a vitát.


Ekkor éppen feléjük tartott egy zöldbőrű, fehér köpenyes idegen. De a két férfi csak barátságosan intett neki. -

Helló, Fred! Hogy van az asszony? – kérdezte Joe. Már jobban, csak egy kis megfázás. Hamarosan rendbe jön. – mondta az idegen. Remek, további jó munkát! – kiáltotta a férfi után Ben. Meg lesz! – mondta Fred. Olyan rendes fazon ez a Fred, nem? – kérdezte Joe miután Fred már lefordult a saroknál. De bizony. A múlt héten segített megjavítani a tévét és nem kért érte semmit. – válaszolta Ben. Nekem meg az öntöző rendszert javította meg a múlt hónapban és szintén nem kért érte semmit, de persze az asszony adott neki pitét. – mondta Joe. – Nézd, csak új szomszédjaid vannak. – mutatott Joe az éppen szorgosan pakoló fiúkra és azok apjára.


Ki lépett a házból egy bájos hölgy. Jelenléte melegséget árasztott. -

Lányok miért nem mentek oda a szomszédhoz? – kérdezte az asszony selymes hangján. Nem ezt mondtam én is? – kérdezte Melody szinte felháborodva. Jó, oké, rendben! Látom, nem szabadulok tőletek. Beszélünk velük aztán kész! – hápogott Sue.

A két lány felállt és igyekeztek a legkecsesebben járni. Úgy haladtak a fiúkhoz. Közben végig mosolyogtak.


Ben és Joe már letámadták a ház urát. -

Én Ben vagyok, ő pedig Joe. – mutatott barátjára. – Én vagyok a maga szomszédja. – mind a két férfival kezet rázott. Én Odin Smith vagyok. Örülök a találkozásnak. – mondta a férfi. Nahát, magának milyen fura neve van! – tette szóvá Joe. De eredeti is. – mondta Ben.


A két lány már meg is érkezett a fiúkhoz, akik már nagyvalószínűséggel várták őket. Oda ballagtak hozzájuk és finoman kezet csókoltak nekik. -

Mily öröm, hogy találkozhatunk két ilyen ifjú és gyönyörű hölggyel. – mondta a szőke. Ő itt a bátyám Thor. – mutatott a szőkére. – Én pedig Loki vagyok. Az én nevem Melody. A jelenléted is egy édes melódia. – mondta Thor. Elég a hajbókolásból! Ez már kicsit sok lesz. –mondta Loki. – És a te személyedben kit tisztelhetünk? – fordult a másik lányhoz. Suesan vagyok, de hívjatok csak Sue-nak!


Egy barna hajú, takarítóra emlékeztető nő rohant végig az utcán és megállt a kerítésnél. Még mindig lihegett. Meg se tudott egy darabig szólalni. Csak mutatta a kezével, hogy kér egy percet. -

Szívem – szólt Joe-nak – és Ben meg ez az úriember és ti is srácok. – lihegte a nő. Mi a baj? – nézett Joe aggodalmasan feleségére. Nincs semmi baj. Épp ellenkezőleg. Collins-ék bált tartanak ma este és minden kristályvárosi meghívást kapott.


-

Ez nagyszerű! Mehetnénk együtt! – ujjongott Melody. Nem is tudom. – Sue elbizonytalanodott, egyre csak a kifogást kereste, hogy ne kelljen mennie. Nem szeretnénk, ha kimaradnál. Gyere te is Sue! – mondta Thor. Gyere jó móka lesz. – mondta Loki. Ha te is ott vagy arra mérget vehetünk. – fordult öccse felé Thor. – De most ne gyújts fel semmit! Az csak apró baleset volt, kilökték a kezemből a gyertyát, a függöny pedig két másodperc alatt leégett. – magyarázkodott Loki. – Sue, nem jönnél el velem a bálba? De igen. – felelte a lány némi habozás után. Csak bele kellett néznie a fiú szemébe, amely egyszerre tükrözte a csíntalanságot és a szomorúságot.

kristályváros  

gknhdfmhcdmh, njhnfk, gjgjh

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you