Az 1980-as évek rengetek glam rock és glam metál bandának adott teret és helyet, de 1982-ben egy olyan zenekar jött létre, akik ötvözték a glam, a heavy metal és a shock rock elemket, így született meg a Wasp nevű amerikai zenekar, akik azóta is nyúzzák a gitárokat, püfölik a dobokat. Szinte elfáradhatatlanul nyomják a rock ’n’ rollt immár 30 éve.
Ha jobban megfigyeljük és belemélyedünk a Wasp történetébe, világossá válik mindenki számára, hogy Blackie maga a Wasp. Azonban e tény később, az ötödik stúdió lemeznél – The Crimson Idol – válik nyilvánvalóvá, hiszen egyedül tette össze az egész anyagot, és majdnem vége lett a Waspnek. De maradjunk 1982-nél, amikor a „sex, drogs and rock ’n’ roll” számított, és ebben a whiskygőzös, cigifüstös, mindentől bűnös Los Angelesben megalakult a zenekar. Az eredeti felállást Blackie Lawless, Rik Fox, Tony Richards és Randy Riper képviselte. A banda az évek folyamán rengeteg tagcserén ment keresztül, de Blackie mindig megmaradt. Megalakulásukkor, 1982-ben számos olyan zenekar jött létre, amely annak a korszaknak és a glam rock csillogásának megfelelt. A legtöbb ilyen banda szinte egymás klónja volt. A Wasp azonban mégis más volt. Esetükben is érezhető volt a glam hatása, mégis valahogy másmilyen módon. Egyes számokban glamet, rock ’n’ roll és blues elemeket is elkaphatunk, így nem lehet őket csupán egyetlen kategóriába beskatulyázni. A Wasp kezdetben elég erőteljesen épített a színpadi látványosságra, hogy felkeltsék az emberek figyelmét. Olyan elemeket használtak, amelyeket korábban Blackie példaképénél, Alice Coopernél láthattunk. Így talán nem is véletlen, hogy hozzá hasonló shock rock show-val álltak elő. Előkerült a nyers hús, amelynek volt egy külön doboza „Raw Meat” felirattal. Továbbá volt balta, művér, koponya, kikötözött lányok. A zenekarnak ebből lett épp baja, hisz kiderült, hogy egyik ilyen fellépésük során az egyik kikötözött lány, egy hivatali állásban lévő apa 18 éves kislánya volt.
De nem csak ezek okozták a problémát. A dalszövegek épp úgy meghökkentőek voltak, mint a megjelenésük. Ezek miatt sok államból kitiltották őket, Blackie-t pedig szörnyetegnek nevezték az újságok. Ennek eredményeképp jött létre egy ellenük irányuló amerikai szervezet, a P. M. R. C. Ezt a szervezetet a Harder Faster című számukban be is mutatják. Az évek folyamán a látványelemek szépen lassan eltűntek, átalakultak. Már nem volt szükségük rájuk, és a zenekar is beleunt. Dalszövegeik is kiforrottabbak lettek, aminek nagyszerű példája a The Crimson Idol című ötödik stúdióalbumuk, amely egy kerek történetet mesél el egy fiúról, Jonathanről. Az album tíz évvel megalakulásuk után született meg. Úgy tűnik, mindenhez idő kell. Természetesen egy zenekarból sohasem lehet kiirtani teljesen azokat a stílusjegyeket, amelyek már kezdetektől bennük voltak, mint a borongós hangulat, a lélek mély, sötét bugyráig hatoló képzelgések. Ezt tükrözi az 1997-ben megjelent Kill Fuck Die című album, amellyel újra visszatértek – még ha csak egy album erejéig is – a látványos gyomorforgató színpadi előadásokhoz. Ennek példájaként Blackie egy disznó levágott fejét vitte fel a színpadra. Sminkje is megváltozott, a Holló című film jól ismert arcfestése jelent meg az arcán. Az idő elteltével azonban ez a korszak is lezárult. A 2000-es években Blackie kijelentette, hogy soha többé nem fogja színpadra vinni a Fuck Like A Beast című dalukat. Kijelentésének oka egyszerűen az volt, hogy ő „megtért”, megváltoztak a nézetei. Ez a szám pedig épp az az ellenkezője annak, amit képviselni szeretne.
Ugyan ezt a kijelentését nem ígéretnek szánta a zenész, azóta sem hangzott el egyetlen koncerten sem ez a szám. Az, hogy „megtért”, talán a Heaven’s Hung In Black című számukban mutatkozik meg a legjobban. A dal alatt szinte transzba esve énekel, majd a végén imádkozik, és keresztet vet. Furcsa látni egy olyan embertől, mint ő, hiszen korábbi botrányaira gondolva nem hittük volna, hogy ilyen dolgoknak leszünk tanúi. Most pedig kis hazánkat is meglátogatták, bár már nem először, 2010-ben ugyanis a Diesel Klubban tették tiszteletüket. Feljöttek, lenyomták, amit le kellett, majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mentek. A slágerek megvoltak, mint az I Wanna Be Somebody, a Wild Child vagy a Love Machine. Mivel pedig a Babylon című lemezüket promotálták akkor, így hallottunk arról a lemezről is dalokat, mint amilyen a Crazy, a Babylons Burning és a Live to Another Day. Azonban most, mivel harmincéves lett a zenekar, minden más volt. Nagyobb hely, nagyobb show, látványos pirotechnika és igazi wasp-es stílus. De ígéretüknek híven, nem játszották le a Fuck Like A Beast című számukat a közönség nagy sajnálatára, pedig igen sokat szeretik trágár szövege miatt. Viszont megvolt a már jól megszokott imasor a Heavens Hung In Black számnál. A tömeg fergeteges volt, szinte felfalta a színpadot és a zenekart is. Őrjöngés, tombolás és headbang ezerrel. Nem akarták elengedni a zenekart. Robbanás volt, mintha kitört volna egy vulkán.