Riválisok a pályán – barátok a mindennapokban. Lengyel-magyar sportpárbajok

Page 1

RIVÁLISOK A PÁLYÁN, BARÁTOK A HÉTKÖZNAPOKBAN Lengyel–magyar sportpárbajok

Írta és szerkesztette: Mitrovits Miklós

A képeket gyűjtötte és válogatta: Mitrovits Miklós és Szabó Lajos

A szöveg elkészítésében közreműködött: Szabó Lajos


BEKÖSZÖNTŐ RIVÁLISOK A PÁLYÁN, BARÁTOK A HÉTKÖZNAPOKBAN Lengyel–magyar sportpárbajok

© Mitrovits Miklós © Szabó Lajos Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, az internetes közlés, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.

Kiadja: Lengyel Intézet ISBN 978-615-00-3016-6

Felelős kiadó: Jarosław Bajaczyk Grafika: Tóth Tamás Nyomdai munka: Vareg Hungary

Budapest, 2018

A rendkívül gazdag magyar–lengyel történelmi kapcsolatok egy kevéssé ismert fejezete a sport. Pedig a sport életünk, s így történelmünk része is. Kevesen tudják ma, hogy az első magyar hivatásos birkózó edző a lengyel Władysław Pytlasiński volt még a 19. század végén, hogy Stanisław Marusarz lengyel síugróbajnok tanította a magyarokat síelni és az ő nevéhez fűződik a legnagyobb magyar ugrósánc építése, hogy a magyar Kevey János tette sikeressé a lengyel kardvívást, vagy hogy a magyar edzők kétszer is feltámasztották a lengyel futballt: először 1918 után, majd 1945 után. Összesen 15 bajnokcsapatnak volt magyar edzője Lengyelországban. Arra talán többen emlékeznek, hogy Papp Lászlót olimpiai bajnokként éppen egy lengyel győzte le, miközben a két sportoló között rendkívül jó kapcsolat alakult ki.

Forrás: Hegyháti Réka, Lengyel Intézet

Az újabb történetek már jobban ismertek. Az anyagi ágról lengyel Kozák Danuta kajakos magyar színekben lett ötszörös olimpiai bajnok, illetve az anyagi ágról magyar Nikolics Ne­ manja az elmúlt évtized legsikeresebb légiós futballistája lett a lengyel bajnokságban. Lengyelország 2018-ban ünnepli függetlensége visszaszerzésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból a budapesti Lengyel Intézetben 2018. június 24. és szeptember 14. között megrendezett Riválisok a pályán, barátok a mindennapokban – lengyel– magyar sportpárbajok című kiállítás bemutatja az elmúlt 100 év magyar–lengyel sportkapcsolatait: hogyan hatott egymásra a két nemzet a sportban, hogyan segítették egymást a különböző területeken, miben járultak hozzá egymás sikereihez? A tablókon megjelennek a legnagyobb riválisok, legendás meccsek és természetesen a történelem. Hiszen tudjuk, régiónkban a sport és a politika sokszor elválaszthatatlanul összekapcsolódott.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 3


Érdemes megemlíteni, hogy a kiállítás megnyitóját közös meccsnézés zárta, a résztvevők az oroszországi futball-vb Lengyelország-Kolumbia mérkőzését nézve drukkolhattak kedvenceiknek. A megnyitó díszvendégei Jerzy Snopek professzor, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója, valamint Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője voltak.

Forrás: Hegyháti Réka, Lengyel Intézet

A kiállításon a 20. század magyar-lengyel kapcsolatainak egy új arca tárul fel, a sportpárbajok és a sportbarátságok története, amelyekről azt gondoljuk, hogy sokat tudunk, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amikor a történelemről beszélünk. Lengyelország függetlensége visszaszerzésének 100. évfordulója kiváló alkalmat nyújt arra, hogy egy kicsit más oldalról is megvilágítsuk közös történelmünket. A budapesti kiállítás alapjául szolgált a varsói Sport és Turisztikai Múzeumban 2016. szeptember 2-án azonos címmel nyílt hasonló tematikájú tárlat. A tartalmilag gazdagabb budapesti kiállítást kíséri e kötet, amelyet az olvasó most a kezében tart. A katalógus a budapesti Lengyel Intézet kezdeményezésére készült, kiadásában nagy szerepet játszott az Ekstraklasa.hu internetes oldal szerkesztőinek munkássága, valamint a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum támogatása. A kiadvány létrejöttében nyújtott segítségükért külön köszönettel tartozunk Jarosław Bajaczyknak, Tomasz Jagodzińskinak, Puskás Zoltánnak, Szabó Lajosnak, Takács Małgorzatának, Tischler Jánosnak, Kriston Wojteknek és Zöldy Áronnak.

A LENGYEL SPORT KEZDETEI Tudta? • Lengyelországot Poroszország, Oroszország és a Habsburg Birodalom 1772-ben, 1793-ban és 1795-ben fokozatosan felosztotta egymás között, amit 1815-ben a bécsi kongresszuson Európa országai megerősítettek. Így 1918-ig nem létezett Lengyelország. • 1867-ben Lwówban alakult meg az első Lengyel Gimnasztikai Egyesület (Sokół), 1869-ben a Lwówi Korcsolya Egyesület, 1886-ban a Lwówi Kerékpáros Klub és a helyi Vívó Egyesület. • Henryk Jordan 1890-ben hozta lengyel földre az első bőrből készült futball-labdát. • Az első lengyel futballmérkőzésre 1894. július 14-én Lwówban került sor és mindössze hat percig tartott, mivel Włodzimierz Chomicki gólja után félbeszakadt a mérkőzés. • 1903-ban alakult meg az első két lengyel sportklub: a Lechia Lwów és a Sława (később Czarni) Lwów, amelyek hamarosan számos szakosztályt alapítottak. • 1907-ben Lwówban megalakult a Kárpáti Síegyesület. • 1911-ben Lwówban megalakult a Lengyel Labdarúgó Szövetség elődje. • 1913-ban Krakkóban került sor az első olyan mérkőzésre, amelyen az elszakított országrészek csapatai játszottak egymás ellen. A Warta Poznań két meccset játszott a helyi Wisła Kraków csapatával. A hazaiak 4:0 és 9:2 arányban győztek. • 1913-ban megrendezték az első lengyel bajnokságot Galíciában, amelyet a Cracovia nyert meg.

A három részre osztott lengyel területek az első világháború előtt

Mitrovits Miklós

A projekt a Magyar–Lengyel Nem-kormányzati Együttműködési Program keretében valósult meg.

4 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 5


Az első lengyel sportklubok

dr. Henryk Jordan (1847–1907)

Galícia:

A Jagelló Egyetem professzora, tanár és társadalmi munkás.

Lechia Lwów (1903),

A lengyel fiatalok nevelésében úttörő szerepet játszott.

Czarni Lwów (1903), Ő hozta az első futball-labdát lengyel földre. Pogoń Lwów (1904), Resovia Rzeszów (1905),

A krakkói Jordan park létrehozója, ahol a város első futballmérkőzéseire is sor került.

Cracovia (1906), Wisła Kraków (1906) A képek forrása:

Nagy-Lengyelország: Venetia (1908),

Nemzeti Digitális Archívum, Varsó

Eugeniusz Piasecki (1872–1947)

ŁKS Łódź (1908), Warta Poznań (1912)

Orvos, cserkész, az iskolai higiénia és a testnevelés bevezetésének kezdeményezője.

Orosz-Lengyelország:

Apja a lwówi „Sokół”, ő maga pedig a Pogoń Lwów sportegyesület alapítója.

Korona Warszawa (1909),

Az első cserkészeti tankönyv szerzője, valamint az első lengyel cserkészújság (Skaut) alapítója.

Polonia (1911) A Kárpáti Síegyesület egyik alapítója (1907).

6 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 7


MAGYAR–LENGYEL SPORTBARÁTSÁG 1918 ELŐTT

A korabeli Nemzeti Sport így számolt be a hangulatról:

Tudta?

„Kora reggel már fellobogózott házak várták a lengyeleket és fogadtatásukra óriási néptömeg ment ki a pályaudvarra, ahol őket a KAC elnöksége, élén Zichy Károly gróffal és Kriebel Edgár városi főjegyzővel fogadta. Délután 4 órakor volt a mérkőzés a Kassai Athletikai Club hatalmas sporttelepén, amelyet ez alkalommal mintegy kétezer főnyi előkelő közönség, amelynek soraiban ott láttuk a megye és a város, valamint a katonaság előkelőségeit, jelent meg. A KAC vezetősége ez alkalommal a footballt magyarázó ügyes füzetecskét osztott szét, számítva arra, hogy ezen az ünnepen sok ember először látott footballmérkőzést.”

1909. szeptember 19-én a lwówi vasúti pályaudvaron fogadják a kassai csapatot. Jelen vannak a Pogoń vezetői, a biciklis és motorkerékpáros szakosztály tagjai és a város lakói

(Nemzeti Sport, 1909. május 29.)

(forrás: Księga pamiątkowa)

• 1918 előtt a lengyel klubok kizárólag cseh, magyar és osztrák csapatokkal játszottak. • 1907-ben Deutsch Béla személyében már volt magyar játékosa is a Pogoń Lwównak. • A korszak meghatározó lengyel csapatának, a Pogoń Lwównak első útja, 1909-ben Magyarországra, Kassára vezetett. • Lwówban az első külföldi csapat a magyar Kassai AC volt. • Az 1914 és 1918 között zajló első világháború alatt számos magyar futballista került katonaként Lwówba, ahol kihasználva a lehetőséget, megmutatták tudásukat. • 1916-ban két nem hivatalos jótékonysági osztrák–magyar mérkőzésre is sor került Lwówban az ott katonaként szolgáló játékosok részvételével. • 1917-ben a magyar Vasas volt az első külföldi csapat a háború kirobbanása óta Lwówban. • A háború utáni lwówi futballra nagy hatással volt a magyar és az osztrák játékosok jelenléte. A Pogoń Lwów 1918 után az egyik legerősebb lengyel klubbá vált. • Fodor Rezső egykori magyar válogatott játékos közel három évig erősítette a Pogoń Lwów csapatát.

Az első világháború előtt Az első világháború előtt és alatt a lengyel sportban Krakkó és Lwów játszotta a vezető szerepet. A galíciai lengyelek figyelme elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchia magas szintű labdarúgására összpontosult. Nem véletlen, hogy eleinte kizárólag cseh, magyar és osztrák csapatokkal mérték össze tudásukat. 1909. május 23-án a Pogoń Lwów első külföldi fellépésére Kassán került sor a magyar Kassai Athletikai Club ellen. A látogatás egy igazi magyar–lengyel nemzeti ünnepséggé alakult. Az egész város szívélyesen fogadta a lengyel sportolókat. A végeredmény már nem volt ilyen kedvező számukra: a kassaiak 5:0 arányban győztek.

8 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 9


A Pogoń kassai mérkőzése megpecsételte a magyar–lengyel sportbarátságot. A vendégek elnöke, Edmund Piasecki levélben fejezte ki háláját a szívélyes fogadtatásért:

„Uraim! Nem találunk szavakat, hogy teljes hálánkat fejezzük ki azért a szíves fogadtatásért, melyben a mi labdarugó csapatunkat május 23-án részesíteni kegyesek voltak. Az már nem volt egyszerű barátságos összejövetel, inkább igazi nemzeti ünnepnek tűnt fel előttünk, amelyen mind a két nemzet – mely barátságban volt egymással annyi történelmi korszakon át – új alakban egyesült a sport terén. Minthogy lehetetlen külön levélben köszönetünket nyilvánítanunk mindazoknak, akik annyi buzgalommal közreműködtek, hogy kassai tartózkodásunkat a legkellemesebbé tegyék, arra kérjük Uraim, méltóztassanak a helyi sajtóban tolmácsolni az egész városnak a mi hálás köszönetünket. A legkiválóbb személyiségektől Kassa legszerényebb lakosai eltörülhetetlen emléket véstek szívünkbe. A magyar vendégszereteten kívül még volt valami, ami bennünket önök adósaivá tett. Az önök csapatának valóban mérhetetlen felelőssége a még ifjú lengyel sport fölött azt eredményezte, hogy a barátságos match a mi labdarugóink számára kitűnő lecke volt, annyival is inkább, mivel az Önök football vezetőjük a match után oly szíves volt sokat elmondani az ö tudományából és gyakorlati tapasztalásából. Valóban érdemes legyőzetve lenni oly csapat által, mint az Önöké! Fogadják, Uraim, legszívesebb testvéri üdvözletünk kifejezését. Viszontlátásra az ősszel Lembergben! A „Pogon” lembergi sportklub nevében: dr. Piasecky Eug. elnök. M. Kostrey titkár.”

A Pogoń Lwów és a Kassai AC közös képe (forrás: Księga pamiątkowa)

(Nemzeti Sport, 1909. július 3.)

Még ez év őszén sorra került a visszavágóra. A kassaiak viszont látogatást tettek Lwówban. A lengyelek újra veszítettek, de a mérkőzésre felejthetetlen hangulatban került sor, hiszen ez volt az első nemzetközi meccs a városban.

Jelenet a Pogoń Lwów–Kassai AC mérkőzésből (forrás: Księga pamiątkowa)

10 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 11


Deutsch Béla, az első magyar légiós Lwówban 1907 októberében mutatkozott be a Pogoń Lwów színeiben az egykori ferencvárosi, Deutsch Béla. A jobbfedezet magasabb játéktudással, erős fizikummal, jó technikai képességekkel és jó rúgótechnikával rendelkezett. A Fradival háromszor nyert bajnokságot (1903, 1905, 1909/10) és egyszeres kupagyőztes volt. A játékos harmincnyolcszor lépett pályája a zöld-fehér csapatban és egy gólt szerzett. Galíciába feltehetően akkor került, amikor katonaidejét töltötte, mivel huszárezrede Lwów mellett állomásozott. Sokáig emlékezetes maradt Deutsch első gólja, amelyet 1907 októberében a városi derbin a Czarni ellen 2:1-re megnyert meccsen szerzett. Egy szögletrúgást követően felugorva fejelt a hálóba. Ilyet azelőtt nem láttak még a lwówi nézők. Deutsch Béla még a Ferencvárosban (forrás: tempofradi.hu)

A lengyel futballtörténelem úgy tartja, hogy 1910-ben egy Ludwik Dominiak (talán: Dominik Lajos?) nevű magyar futballista is megfordult lengyel földön, mégpedig a Wisła Krakówban. Úgy emlékeznek rá, mint aki megtanította a lengyeleket belsővel levenni a labdát!

A háború alatt A háború kirobbanása után a cári seregek megszállták Lwówot, az osztrák–magyar csapatok csak 1915 júniusában tértek vissza. A klub nagyon nehéz helyzetbe került. A játékosokat besorozták az osztrák–magyar hadseregbe vagy a lengyel légiókba. Szinte csak a tizennyolc éven aluli játékosok álltak rendelkezésre. Hozzájuk csatlakoztak az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgáló osztrák, cseh és magyar futballisták. Így például Kolossy a BTC-ből, vagy Németh Pozsonyból.

12 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

1916-ban két klubot szerveztek a városban: egy katonait, amely főképpen az ott szolgáló külföldi (osztrák és magyar) katonákból, és egy civilt, amely a helyi középiskolásokból állt. A két csapat négy mérkőzést játszott egymással a „bajnoki címért” és a kupáért, amelyet végül a katonák nyertek meg (1:2, 6:2, 2:2, 4:0). A katonai csapatban több magyar is játszott. Németh L. (Pozsony) és Fodor Rezső (MAC) mellett több magyar és sváb nevet is találunk a korabeli lapokban: Jübtner, Pfeifer, Noske, Jakab, Bothlik, Losonczy, Bálint, Kocsárdy, Fürst.

Az első Pogoń Lwów–Cracovia mérkőzés előtt (1908. április 26.). Állnak (balról): Litwinowicz (pénztárnok), Deutsch Béla, Pierożyński, Piotrowski, Piasecki (elnök), Kuchar, Spanring, Rzadki, Kleban. Térdelnek és ülnek: Dudryk, Dżułyński, Harasymowicz, Kawecki, Marion (forrás: Księga pamiątkowa)

A fiatal lwówi diákok sokat tanultak a rutinos osztrák és magyar játékosoktól. Olyannyira, hogy belőlük alakul majd ki a későbbi négyszeres lengyel bajnokcsapat!

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 13


nyertek 7:0 arányban a zöldben pályára lépő magyarok ellen, majd a visszavágót a magyarok nyerték 2:1-re. A bevétel összesen 443 koronát tett ki. 1917 nyarán a Vasas is ellátogatott Lwówba. Három év után a magyar volt az első külföldi klubcsapat a városban. Az ezüstérmes magyar csapat a Pogoń „civilt” 7:0, a „katonait” 4:1 arányban győzte le. A belépőjegyekből befolyt összeget átadták a helyi Vöröskeresztnek. A „katonai” csapat kapitánya, a magyar Schindler százados volt, aki korábban a Pozsonyi TE játékosa volt. Elsősorban az ő szervezőmunkája érdeme volt, hogy a Vasas Lwówba utazott.

A Pogoń katonai és civil csapatainak közös képe (forrás: Księga pamiątkowa)

Állnak a katonák (balról): Schindler, Askenazy, Jilg, Hajek, Kustanowicz, Fodor Rezső, Kritsch, Németh L. Térdelnek a civilek (balról): Bacz, Schneider, Birnbach II, Owsionka, Ignarowicz, Prugar, Zemanek. Elől: Błahuta, Nadel, Hawling és Słoniecki.

A Vasas csapata Lwówban. Jobbról a harmadik Platkó Ferenc, aki később Lengyelországban is edzősködött. A Vasas elleni meccseken a Lwów színeiben Fodor Rezső is játszott (forrás: Księga pamiątkowa)

Fodor Rezső a Pogoń kapitánya Fodor Rezső 1908 őszén mutatkozott be a MAC csapatában, ahol megszakításokkal 1921-ig futballozott. A középfedezet 51 mérkőzésen egy gólt szerzett. Az 1908/09-es szezonban magyar bajnoki ezüstérmes lett. Fodor a háború alatt került Lwówba, 1915-ben már biztosan játszott a Pogoń katonai csapatában, sőt előfordult, hogy ő volt a csapatkapitány is. A magyar játékos 1917-ig játszott a lengyel csapatban.

Osztrák–magyar jótékonysági meccsek a háború alatt 1916. augusztus 20-án és szeptember 8-án a Lwówban állomásozó osztrák és magyar katonák között található futballisták részvételével két osztrák–magyar meccset szerveztek jótékonysági céllal a lwówi tábori konyha és a város éhező gyermekei számára. Az első meccsen a fehérben játszó osztrákok

14 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 15


Magyar labdarúgó-edzők Lengyelországban Tudta?

Pozsonyi Imre (1880–1963)

• A magyar labdarúgó-edzők kétszer emelték fel a lengyel futballt: a két világháború között és a második világháború után. • A lengyel bajnokság történetében 15 alkalommal végzett az első helyen olyan csapat, amelyet magyar edző irányított. • Az első lengyel bajnokcsapat edzője a magyar Pozsonyi Imre volt, aki egyúttal a válogatottat is irányította. • Lengyelországban dolgoztak olyan magyar világsztárok, mint Schlosser Imre, Grosics Gyula, Szusza Ferenc vagy Hidegkuti Nándor. • Lengyelországban edzősködött mindhárom Fogl-testvér, közülük kettő bajnokságot is tudott nyerni. • Fogl II. Károly az egyetlen edző Lengyelországban, aki a háború előtt és a háború után is dolgozott. • A magyar Steiner János az egyetlen külföldi edző, aki három különböző csapattal is meg tudta nyerni a lengyel bajnokságot. • Opata Zoltán nyerte meg a Górnik Zabrze első aranyérmét és megalapozta a hatvanas évek aranykorszakát. • Kalocsay Géza a KEK-döntőig vezényelte a Górnik Zabrze csapatát, ám a döntőben már nem ülhetett a kispadon, amelyet el is vesztettek a lengyelek.

Pozsonyi Imre (1880–1963) A MÚE, majd az MTK labdarúgója. Egyszeres arany-, ezüst- és bronzérmes. 1902-ben szerepelt a magyar válogatott első hivatalos mérkőzésén. Pályafutása befejezése után játékvezetőként, majd edzőként dolgozott. 1921–1923-ban a Cracovia edzője, ahol bajnoki aranyat és egy bronzérmet szerzett. Ő volt a kapitány a lengyel válogatott első hivatalos mérkőzésén, amelyet Magyarország ellen játszottak. Krakkóból az FC Barcelona kispadjára váltott. Az edzésmunkáról írt könyvét kiadták spanyolul. Katalán bajnokságot és spanyol

16 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

kupát nyert. A következő állomása a jugoszláv Građanski Zagreb volt, amellyel két bajnoki címet nyert, végül pedig Újpesten dolgozott, ahol egy ezüst- és egy bronzérmet ért el.

A Cracovia bajnokcsapata 1921-ben. A kép jobb szélén Pozsonyi Imre (forrás: Nemzeti Digitális Archívum, Varsó)

1921–1939 között A két világháború között tizenöt magyar edző tíz lengyel első osztályú klubnál fordult meg. Ez idő alatt tizennyolc bajnokságot rendeztek, amelyből csupán ötben nem dolgoztak magyarok. Érdekesség, hogy az 1927-es és az 1928-as szezonban Bodor Ödön egyszerre két csapatot is trenírozott, a Czarni és a Hasmonea Lwów gárdáit. 1921 és 1939 között a magyar edzők mérlege négy arany-, négy ezüst- és négy bronzérem volt. Az első bajnoki aranyat a Cracovia játékosai és az MTK-ból lengyel földre érkezett Pozsonyi Imre tréner nyakába akasztották. A háború előtti utolsó bajnokság pedig a második világháború kitörése miatt félbeszakadt, amikor a Szabó Péter irányította Ruch Chorzów állt az élen.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 17


(forrás: fotopolska.eu)

1925. július 19-én Krakkóban lejátszott Lengyelország–Magyarország (0:2) mérkőzésen Schlosser segítette a lengyeleket.

Hatalmas esemény volt 1924-ben a világsztárnak számító Schlos­ ser Imre leigazolása a Wisła Kraków kispadjára. Slózi szerencsétlenségére 1924-ben nem rendeztek teljes bajnokságot a párizsi olimpia miatt, de rövid jelenléte alapjában változtatta meg a Wisła játékát. Mind a játékosok, mind az ellenfelek úgy tartották, hogy a Wisła későbbi sikerei Slózinak köszönhetők. Ő tanította meg a Wisła játékosainak a kombinatív játék alapjait, a rendszeres edzéseknek köszönhetően pedig látványosan feljavult a játékosok fizikai állapota.

1945 után

Schlossert arra is felkérték, hogy a lengyel válogatott számára tartson edzéseket. Így például az 1924. augusztus 31-én Budapesten sorra kerülő Magyarország–Lengyelország (4:0) és az

18 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Schlosser Imre

<

Wisła Kraków – Cracovia (4:2) 1924. október 12. Schlosser jobbról a második

Háromszor fordult elő, hogy a dobogón két magyar tréner irányította klub végzett: 1922-ben és 1925-ben a második (Warta) és a harmadik (Cracovia) helyen állt „magyar” csapat, míg 1938-ban az arany- és az ezüstérem is magyar edző nyakába kerülhetett, ráadásul egy testvérpár, Fogl I. Ferenc (Ruch) és Fogl II. Károly (Warta) csapata végzett az első két helyen.

(forrás: Magyar Olimpiai és

Fogl II. Károly a háború után visszatért Lengyelországba. Ő az egyetlen olyan edző Lengyelországban, aki a háború előtt és a háború után is dolgozott a lengyel bajnokságban. 1947-ben a Warta Poznań élén bajnok lett. Az ötvenes–hatvanas években is meghatározó szerepet töltöttek be a magyar edzők a lengyel futball felemelésében. 1955-ben a Legia Varsó az első bajnoki címét Steiner János irányításával nyerte, aki később a Górnik Zabrze és Ruch Chorzów csapatát is a csúcsra vezette. Máig ő az egyetlen külföldi edző Lengyelországban, aki három különböző klubbal három aranyérmet nyert.

Sportmúzeum, Budapest)

< Fogl I. Ferenc a bajnok Ruch Chorzów edzőjeként zsonglőrködik 1938-ban (forrás: Nemzeti Digitális Archívum, Varsó)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 19


Steiner János (jobbszélen) és a bajnok Legia Varsó 1955-ben (forrás: Legia.com)

Fogl II. Károly a Warta Poznań vezetőedzőjeként (jobbszélen) 1938-ban (forrás: Nemzeti Digitális Archívum, Varsó)

Ezt követően a két nagy felső-sziléziai csapatot, a Ruch Chorzówot és a Górnik Zabrzét számos magyar edző segítette a csúcsra. Előbbit Beljung Miklós, Steiner János, Szolár Lajos és Tátrai Sándor utóbbit pedig Opata Zoltán, Steiner János, Farsang Ferenc, Kalocsay Géza, Szusza Ferenc és Szűcs Gyula. A Górnik ez idő alatt hat aranyérmet és öt kupát nyert magyar trénerek segítségével. Kalocsay Géza 1969/70-ben a KEK-döntőig vezette őket. Az utolsó magyar edzősiker Kontha Károly nevéhez fűződik, aki a 1973-ban a Stal Mielec csapatát vezette az aranyéremig, és többek között ő fedezte fel a később világklasszissá vált Grzegorz Lato tehetségét is.

20 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

A Górnik Zabrze 1966/67-es bajnokcsapata. Kalocsay Gézával balról a harmadik. (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 21


A Stal Mielec 1972/73-as bajnokcsapata (forrás: Ekstraklasa.hu)

Az Aranycsapat óriási népszerűségnek örvendett Lengyelországban. Amikor Grosics Gyula befejezte játékos pályafutását, a magyar–lengyel HALDEX bányászati részvénytársaságnál helyezkedett el, így gyakran járt Katowicében. A Górnik játékosai erről tudomást szereztek és elhívták edzésre. Így történt, hogy a Fekete Párduc fél éven keresztül tartott kapusedzéseket Szilézia kapusainak, köztük annak a Hubert Kostkának, aki 1972-ben olimpiai aranyérmes lett. Lengyelországban edzősködött még Hidegkuti Nándor is, ő azonban nem volt olyan szerencsés, mint a többiek. A Stal Rzeszów csapatával kiesett az első osztályból, ám később kiderült, hogy játékosai bundáztak az utolsó, sorsdöntő mérkőzésen…

22 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Magyar edzők bajnokcsapatai: 1921. Cracovia – Pozsonyi Imre 1927. Wisła Kraków – Schlosser Imre (már nem volt a csapattal) 1929. Warta Poznań – Fürst Béla 1938. Ruch Chorzów – Fogl I. Ferenc 1939. Ruch Chorzów – Szabó Péter (a háború miatt félbeszakadt) 1947. Warta Poznań – Fogl II. Károly 1955. Legia Warszawa – Steiner János 1957. Górnik Zabrze – Opata Zoltán 1959. Górnik Zabrze – Steiner János 1960. Ruch Chorzów – Steiner János (elhunyt), Szolár Lajos 1964. Górnik Zabrze – Farsang Ferenc 1965. Górnik Zabrze – Farsang Ferenc 1967. Górnik Zabrze – Kalocsay Géza 1971. Górnik Zabrze – Szusza Ferenc 1973. Stal Mielec – Kontha Károly

A Stal Rzeszów csapata. Balról a második Hidegkuti Nándor (forrás: Esktraklasa.hu)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 23


KÉT TÖRTÉNELMI MAGYAR–LENGYEL MECCS Tudta? • Lengyelország első hivatalos válogatott mérkőzését Budapesten a magyarok ellen játszotta. A magyar válogatottnak ez volt a 80. meccse, Schlosser Imrének pedig a 70. válogatottsága. • Első mérkőzésén Pozsonyi Imre személyében magyar kapitány ült a lengyel válogatott kispadján. • Az 1922-ben lejátszott második magyar–lengyel mérkőzés alkalmából Henryk Zbierzchowski újságíró, költő verset is írt a magyar csapat tiszteletére. • A lengyel válogatottat az 1924-es párizsi olimpián a magyar Bíró Gyula irányította, de első mérkőzésükön 5:0 arányban kikaptak a magyaroktól. • Schlosser Imre edzőként segítette a lengyel válogatottat 1924– 1925 folyamán. • Az 1936-os berlini olimpián a lengyelek ugyan legyőzték a magyarokat 3:0-ra, de Opata Zoltán válogatottja amatőrökből állt, mivel Magyarországon már profizmus volt. • A lengyel válogatott történetének első világbajnoki mérkőzésén (1938) Ernest Wilimowski négy gólt lőtt a brazil válogatottnak, mégis kikaptak 6:5-re. Ezen a VB-n a magyarok ezüstérmesek lettek. • A második világháború kirobbanása előtt a lengyel válogatott utolsó mérkőzését Varsóban a magyarok ellen játszotta, amelyen Wilimowski 3 góljával 4:2 arányban győztek a lengyelek a magyarok ellen, történetük során először. • Wilimowski pár nappal később Magyarországra került, ahonnan Németországba hívták, hogy ott folytassa karrierjét.

Sporthírlap, 1921. december 21.

24 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 25


Az első meccs… Az első világháború után a győztes hatalmak a vesztes országokat megpróbálták elszigetelni a sportéletben, ami a magyar futballistákat is érintette. Ezt a blokádot a függetlenné vált Lengyelország törte meg, amikor az első válogatott labdarúgó mérkőzésére Magyarországot választotta ellenfélnek.

Leon Sperling, Marian Einbacher, Józef Kałuża, Wacław Kuchar, Stanisław Mielech. Szövetségi kapitány: Pozsonyi Imre. A magyar válogatottban pályára lépő játékosok közül Schlosser Imre 1924–1925-ben a Wisła Kraków, Molnár Gyula 1935–1936ban a Pogoń Lwów edzőjeként dolgozott, Fogl II. Károly pedig 1947-ben a Warta Poznań trénereként lett bajnok.

A lengyel nemzeti tizenegyet a bajnok Cracovia magyar trénere, Pozsonyi Imre irányította. Nem meglepő tehát, hogy a csapat gerincét is a Cracovia játékosai alkották. A korabeli tudósítás szerint a meccsen végig a magyarok játszottak fölényben, és hírnevükhöz méltóan egymás után vezették a támadásokat. A lengyel védelem azonban remekül összezárt és megtalálták a magyar rohamok ellenszerét. A két csapat közti különbséget mutatta, hogy a lengyelek egyszer sem tudtak kapura lőni a meccs folyamán. A lengyelek mindenesetre elégedettek voltak az eredménnyel. Sporttörténelmi sikernek könyvelték el az 1:0-ás vereséget, mivel a magyarok abban az időben gólokkal verték ellenfeleiket. A meccs után közös bankett várt a magyar és a lengyel csapatra a Royal szállóban, ahol a lengyel szövetség elnöke aranygyűrűt adott emlékbe Schlosser Imrének 70. válogatott meccse alkalmából. 1921. december 18. Magyarország–Lengyelország 1:0 (1:0) Budapest, Hungária körút, 10 000 néző. Gól: Szabó Jenő (18’) Magyarország: Zsák Károly (Amsel Ignác 46’), Mándi Gyula, Fogl Károly, Blum Zoltán, Obitz Gábor, Kertész Vilmos, Wiener Jenő, Schlosser Imre, Szabó Jenő, Molnár György, Pluhár István. Szövetségi kapitány: Kiss Gyula. Lengyelország: Jan Loth, Artur Marczewski, Ludwik Gintel, Tadeusz Synowiec, Stanisław Cikowski, Zdzisław Styczeń,

26 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

…és a visszavágó!

A lengyel válogatott Budapesten. Balról az első Pozsonyi Imre

A budapesti kirándulás olyan jól sikerült, hogy a Lengyel Labdarúgó Szövegség azonnal meg is hívta a magyarokat egy visszavágóra. Így történt, hogy a lengyel nemzeti tizenegy nem csak az első, hanem a második mérkőzését is a magyarokkal játszotta. Az összecsapásra 1922. május 14-én Krakkóban, a Cracovia stadionjában került sor.

(forrás: Tygodnik Sportowy)

A lengyeleket ekkor már nem Pozsonyi Imre, hanem Josef Lustgarten irányította. Érdekesség, hogy a magyarok lényegében egy B-csapattal utaztak Lengyelországba, még Kiss Gyula szövetségi kapitány sem vett részt a túrán, mivel ő a legjobbakat éppen egy

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 27


Berlin–Budapest mérkőzésen irányította. Az akkori erőviszonyokat jól mutatja, hogy a magyarok második csapata is simán nyert Krakkóban, míg az A-válogatott Berlin ellen 4:2-re győzött ugyanazon a napon. A lengyel közönség azonban rendkívüli módon rajongott a magyarokért. Henryk Zbierzchowski a lengyel Sport című lap újságírója egy versben is köszöntötte a magyarokat, s egyben győzelemre buzdította honfitársait.

Hej! Ez lesz ám a meccs, A nap, amikor minden vidám lesz. A legjobb lengyel válogatott A derék magyarok ellen.

játszó Fogl II. Károly és a két gólt szerző Opata Zoltán később nagy sikerrel edzősködött Lengyelországban. Az 1936-os olimpián újra összekerült a két válogatott, s ezúttal – első alkalommal – a lengyeleknek sikerült legyőzni az éppen Opata Zoltán által irányított magyarokat (3:0). A siker értékét csökkentette, hogy a magyar válogatott amatőrökkel állt fel, mivel akkoriban a hazai bajnokság már professzionálisnak számított, így az abban futballozó játékosok nem vehettek részt az olimpián. Magyarország–Lengyelország 5:0. Párizs, Stade Bergeyre. Gólszerzők: Eisenhoffer, Híres 2, Opata 2.

Amikor Loth a kaput elfoglalja, Amikor Wacek vére forrni kezd, A magyarok megdermednek, mint Lot felesége És csúnyán Kałużába botlanak.

(forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

Gyerünk hát gyerekek! Csak nyugalom elől, A hideg vér végre felforr, Vegyetek hát revansot, A decemberi budapesti meccsért. Tudjuk, hogy összeköt minket a testvériség, Hogy nem hiányzik a férfiasság és a keménység, A „Sport” azt kívánja nektek utoljára: Lengyel csapat! Hajrá! A győzelemért” (Fordította: Mitrovits Miklós)

Olimpiai párharcok Három évvel később az 1924-es párizsi olimpiai játékokon újra magyar kapitánya volt a lengyel válogatottnak. Ezúttal Bíró Gyula irányította a fehérsasos nemzeti tizenegyet. A sorsolás úgy hozta, hogy rögtön a magyarokkal találkoztak. A végeredmény ezúttal 5:0 lett a magyarok javára. A magyar válogatott védelmében

28 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyelország–Magyarország (olimpiai válogatott) 3:0. Berlin, Gólszerzők: Hubert 2, Gerard (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 29


Az utolsó meccs Az utolsó meccs, ahogy Lengyelországban emlegetik azt a futballmérkőzést, amelyen 1939. augusztus 27-én, a második világháború kitörése előtt három nappal, Lengyelország válogatottja játszott Magyarország ellen. A magyar válogatott világbajnoki ezüstérmesként érkezett a háborúra készülő Varsóba. A Molo­ tov–Ribbentrop paktumot négy nappal korábban megkötötték, a német támadás időpontja már ki volt tűzve. A náci Németországgal szövetséges magyar politikai vezetéstől Hitler kérte, hogy engedjék át a német hadsereget az ország területén. A magyar miniszterelnök (gróf Teleki Pál) és a külügyminiszter (gróf Csáky István) határozottan elutasította a németek kérését.

Edward Cetnarowski, a Lengyel Labdarúgó Szövetség elnökének köszöntő levele a Magyar Labdarúgó Szövetség 25 éves fennállása alkalmából.

Ebben a háborús történelmi pillanatban utazott a magyar nemzeti tizenegy Varsóba, hogy a Legia Warszawa Józef Piłsudskiról elnevezett stadionjában barátságos meccset játsszon a lengyelekkel. A magyar válogatott érkezése igazi esemény volt a helyiek számára, hiszen néhány hónappal korábban – Kárpátalja visszaszerzésével – létrejött a régóta óhajtott közös magyar–lengyel határ, másrészt pedig az 1938-ban világbajnoki ezüstérmes magyar csapat óriási tiszteletnek örvendett Lengyelországban is. A németek azonnal nemtetszésüket fejezték ki.

vezetését, amelyet csak ismételt unszolásra volt hajlandó mégis elvállalni. A mérkőzésről Pluhár István tudósított a magyar rádióban, de ezzel kapcsolatban is problémák merültek fel, mivel Németország Csehszlovákiát elfoglalva blokkolta a Prágán átmenő kábeleket, amelyeket a magyar rádió is használt volna. Ezért úgy tűnt, Pluhár nem tudja élőben közvetíteni a mérkőzés történéseit. A lengyel rádió ezért félbeszakította programját és átengedte saját frekvenciáját a magyar rádiónak, hogy élőben tudja közvetíteni a mérkőzést. A mérkőzést óriási meglepetésre, Ernest Wilimowski mesterhármasának köszönhetően a lengyelek 4:2 arányban megnyerték. A lefújást követően az eufórikus állapotban lévő lengyel szurkolók beözönlöttek a pályára, hogy a győztes lengyel csapatot karjaikon cipeljék be az öltözőbe. A magyar válogatott visszahúzódott, nyilatkozni nem kívánt. A magyarok hangulata a meccset követő 220 fős banketten még rosszabb lett, ugyanis ekkor bejelentették, hogy közeleg a német támadás. A magyar válogatott a lengyelek által rendelkezésükre bocsátott repülőgépen hagyta el a lengyel fővárost.

(A kép forrása: Nemzeti Digitális Archívum, Varsó)

„A mérkőzés után a lengyel közönség beözönlött a pályára és a játékosokat (Władysław Szczepaniakot és Ernest Wilimowskit) a vállán vitte ki a játéktérről. De melegen ünnepelték a vesztes magyar csapatot is.” (Magyarország, 1939. augusztus 29.)

A meccs esélyese egyértelműen a magyar válogatott volt, hiszen az addigi hat párharcot mindig megnyerte. Az esélytelenség nyugalmát sugározta a lengyel Przegląd Sportowy címlapja: „Esélyek nélkül, de készen a harcra”. Ezt akár a világháborúra való utalásként is értelmezhetjük. A hangulatra jellemző, hogy Pekonen finn játékvezető a nemzetközi politika fenyegető eseményeinek hatására lemondta a mérkőzés

30 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

A lengyel szurkolók gólöröme a háború előtt négy nappal… (Forrás: Nemzeti Digitális Archívum, Varsó)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 31


A magyar nemzeti tizenegy (forrás: Nemzeti Digitális Archívum, Varsó)

Öt nappal a mérkőzés után a németek megtámadták Lengyelországot, majd bő két héttel később a Szovjetunió hátba támadta a védekező lengyeleket. A két oldalról támadó ellenséggel szemben küzdő lengyel katonáknak és civileknek, csak a közös magyar– lengyel határ biztosított menekülő útvonalat. Többek között Ernest Wilimowski is Magyarországon keresztül került Németországba, hogy ott folytathassa karrierjét.

A lengyel válogatott (forrás: Nemzeti Digitális Archívum, Varsó)

1939. augusztus 27. Lengyelország–Magyarország 4:2 (1:2) Varsó, 21 000 néző, vezette: Pekonen (finn) Gólok: Wilimowski (34., 64., 77.), Piontek (74. – 11-esből) ill. Zsengellér (14.), Ádám (31.) Lengyelország: Krzyk – Szczepaniak, Giemsa – Góra, Jabłoński, Dytko – Jaźnicki (Baran), Piątek, Cebula, Wilimowski, Cyganek Magyarország: Sziklai – Kis, Bíró – Szalay, Turai, Dudás – Ádám, Sárosi dr., Zsengellér, Toldi, Gyetvai

32 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Wilimowski (fehérben) fejel (forrás: Nemzeti Digitális Archívum, Varsó)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 33


„Európa földjén rendkívüli események dübörögnek ismét. A mindennapi élet menete minduntalan kizökken sodrából. Ennek a rendkívüli időnek jegyében mérkőzött Lengyelországban a magyar és a lengyel futballcsapat. Az előzetes jelentések szerint mintegy 60.000 nézőt vártak a pálya tribünjeire. Megjelent 20.000. De mégis megjelent. Micsoda népszerűsége ez a futballnak. Úgy látszik, világok múlhatnak el és világok keletkezhetnek, de a futball szerelmesei nem tágítanak joguktól. A fölzaklatott élet izgalmai mellé kell nekik még a játék izgalma is. Vagy ki tudja? Talán az emberiségben, a békében való megrendíthetetlen hitük feledtetheti el velük, hogy tűzhányó tetején élünk. Akárhogy legyen is ez a dolog, annyi bizonyos, hogy most vasárnap, édesbús nyárvégi napsütésben – 20.000 ember izgult két nemzet békés futballháborúján.” (Népszava, 1939. augusztus 29.)

STANISŁAW MARUSARZ ÉS A MAGYAR TÉLI OLIMPIAI ÁLMOK Tudta? • Magyarország, miután 1940-ben visszakapta Észak-Erdélyt, téli olimpiát szeretett volna rendezni. A játékok egyik helyszínének a Radnai-havasokban fekvő Borsafüredet választották. • Stanisław Marusarz világbajnoki ezüstérmes síugrót 1940-ben a megszálló németek letartóztatták és halálra ítélték. Drámai szökése után Magyarországra menekült. • Belloni Gyula a Magyar Síszövetség kapitánya lehetőséget nyújtott Marusarz számára, hogy dolgozzon a magyar téli olimpiai álmok megvalósításán. • Marusarz részt vett a kassai és a borsafüredi síugrósáncok tervezésében és építésében. • Stanisław Przestalski néven élt és dolgozott, sőt időnként versenyzett is Magyarországon a háború alatt. • Marusarz ugrott elsőként a borsafüredi sáncon, ő tartja a sáncrekordot is. • 1944 elején az első nemzetközi versenyen egy német sportoló felismerte, de nem árulta el. • A háború után visszatért Lengyelországba, a magyar olimpiai álmok – Erdély újbóli elvesztésével – szertefoszlottak. Marusarz még ötször lett lengyel bajnok.

Stanisław Marusarz a Lake Placid-i téli olimpián, 1932 (forrás: Nemzeti Digitális Archívum, Varsó)

Sporthírlap, 1939. augusztus 30.

34 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 35


Stanisław Marusarz 1913-ban született Zakopanéban. Az alpesi és síugróversenyek kimagasló tehetségű versenyzője volt. Tizennyolc évesen már lengyel bajnoknak mondhatta magát. A második világháború elején azonnal bekapcsolódott a lengyel földalatti ellenállási mozgalomba, majd 1940-ben húgával, a szintén kiválóan síelő Helena Marusarzównával megkezdte a titkos futármunkát Budapest és Zakopane között. A németek elkapták, halálra ítélték, de kalandos körülmények között sikerült Magyarországra szöknie a náci megszállás alatt lévő Lengyelországból. Egyik húgát a németek meggyilkolták, a másik pedig öt évig volt a ravensbrücki tábor foglya. Drámai szökése történetét a Barátok a bajban c. könyvben olvashatjuk.

Stanisław Marusarz. Zakopane, 1962. (Forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

A lengyel síválogatott a Lake Placid-i téli olimpián (1932). Balról jobbra: Andrzej Marusarz, Bronisław Czech, J. Woyniewicz, Stanisław Skupień, Zdzisław Motyka, Stanisław Marusarz (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

Miután 1939–1940-ben Kárpátalja és Észak-Erdély visszatért az anyaországhoz, Magyarországnak újból lettek magashegységei. A Magyar Síszövetség rögtön nekilátott az ottani infrastruktúra fejlesztéséhez; új sípályákat és síugrósáncokat építettek abból a célból, hogy nemzetközi síversenyeket, esetleg téli olimpiát rendezhessenek. A téli sportok központjának az erdélyi Radnai-havasokban található Borsafüredet szemelték ki.

Az elkészült borsafüredi síugrósánc (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

1941-ben kezdődtek meg a sípályák építési munkálatai, 1943-ban pedig Európa legnagyobb síugró sáncának építésébe is belefogtak. Az építkezés egyik kulcsfigurája a híres lengyel síugró, az 1938-ban Lahtiban megrendezett világbajnokság ezüstérmese, egyúttal a lengyel földalatti ellenállás legendás alakja, Stanisław Marusarz volt.

Tervezik a borsafüredi síurósáncot (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

36 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 37


Belloni Gyula, a Magyar Síszövetség vezetője megtudta, hogy Marusarz az egyik Magyarország területén lévő lengyel menekült táborban van. Magához rendelte, új személyazonosságot szerzett neki és Stanisław Przestalski néven állást adott neki a Síszövetségben.

Belloni Gyula A Magyar Atlétikai Club (MAC) atlétája, középtávfutó, hosszútávfutó, valamint síelő és gyeplabdázó. Atlétikában 1928-ban az amszterdami olimpia résztvevője. 1926-ban mezei futó magyar bajnok. 1924-től 1932-ig huszonkétszeres váltó-és csapatbajnok. 1925-ben az első magyarországi tájfutóverseny győztese. Marusarz ugrik. Borsafüred, 1944 (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

Síelésben 1933-ban és 1934-ben a 15 km-es sífutás magyar bajnoka, 1934-től 1942-ig nyolcszoros váltó- és csapatbajnok.

volt, Marusarz nem nevezhetett a versenyre, de versenyen kívül ő is ugrott: 88 méteres sáncrekordot. Az egyik német versenyző, Sepp Weiler felismerte ugyan korábbi riválisát, de emberségből jelesre vizsgázott: nemcsak gratulált neki, de sem akkor, sem később nem árulta el versenyzőtársát. A háború után Marusarz visszatért Lengyelországba, a borsafüredi télisport-központ pedig Romániához kerülve elveszítette jelentőségét. Így Magyarország téli olimpiáról szőtt álmai ugyancsak hamar szertefoszlottak. Marusarz 1946-ban tért vissza Lengyelországba, de később is gyakran járt Magyarországon és ha megkérdezték, elmondta véleményét a magyar sísportról. A háború után még ötször lett lengyel bajnok síugrásban, így összesen 11 lengyel bajnoki címmel fejezte be pályafutását. Összesen négy olimpián vett részt, de ezeken már nem tudott komoly eredményt elérni.

1942-től a Honvéd Tiszti Vívó Klub (HTVK) öttusázóinak és a MAC sífutóinak futóedzője, a Magyar Síszövetség kapitánya. Belloni Gyula (Forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

Gyeplabdában 1930-ban és 1931-ben a magyar bajnokcsapat tagja. Atlétikában hatszoros, gyeplabdában ötszörös, síelésben 1933ban egyszeres válogatott.

Népsport, 1958. február 6.

Marusarz nem csak a magyar síelőket edzette, hanem a szövetségben is vezető állásban dolgozott és a kezdetektől fogva tervezte és felügyelte az új kassai és borsafüredi síugrósánc építését. Utóbbi pályát 1943 végén adták át és Marusarz volt az első, aki kipróbálhatta. Elsőre 76, másodjára 80 méteres ugrást mutatott be. Az első borsafüredi nemzetközi versenyre 1944. február 20-án került sor. A sok külföldi versenyző közt számos német síugró is

38 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 39


AZ ARANYCSAPAT LENGYELORSZÁGBAN Tudta?

Hatalmas érdeklődés mellett zajlott le a háború utáni első lengyel–magyar (2:6) válogatott mérkőzés. 1948. szeptember 19. Varsó. (Forrás: Lengyel Sajtó Ügynökség, PAP)

• Az Aranycsapat legendája máig él Lengyelországban. Puskásék nyolc év alatt hatszor játszottak a lengyel válogatottal és mind a hat meccsen győztek. • 1950-ben Puskásék Varsóban játszottak, s látva a háború utáni romos várost, beálltak a helyiek közé a romokat eltakarítani, majd a meccsen lőttek öt gólt. • A lengyel sportvezetők szerették volna náluk is meghonosítani a magyarok játékrendszerét és edzésmódszereit, ezért magyar edzőket hívtak Lengyelországba, klubcsapataik pedig magyar csapatokkal edzettek. • A Legia Warszawa élére magyar edzőt hívtak Steiner János személyében, aki 1955-ben és 1956-ban is Budapestre hozta edzőtáborozni csapatát. • Steiner az Aranycsapat W-M (3-2-5) rendszerében játszatta a Legiát, így 1955-ben a Legia Varsó megszerezte története első bajnoki aranyérmét és megnyerte a lengyel kupát is. • Lengyelországban az ötvenes években „węgierka”, vagyis „magyar” volt a bőrlabda beceneve. Az 1954-es VB-döntőben az egész ország a magyaroknak szorított. • Az Aranycsapat három játékosa, Szusza Ferenc, Hidegkuti Nándor és Grosics Gyula is edzősködött később Lengyelországban. • Az Aranycsapat és a magyar futball hatására a lengyel futball nagy fejlődésen ment keresztül, így a hatvanas évek végére Európa legerősebb csapataival is felvették a versenyt. A magyar futball aranykora nem csupán az edzők közvetítésével hatott a lengyel futballra. A második világháború végétől az 1956-os magyar forradalom kitöréséig a két nemzeti válogatott hat alkalommal találkozott egymással. Az eredmények a magyarok óriási fölényéről tanúskodnak. Hat mérkőzésen a magyar válo-

40 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

gatott 34 gólt rúgott, míg a lengyelek csupán 8 alkalommal találtak be a hálóba. A magyar válogatott rendszerint a legnagyobb sztárjaival állt fel a lengyelek elleni összecsapásokon. Puskás Ferenc például a hat meccsből ötször játszott és ezalatt nyolc gólt lőtt.

Népsport, 1950. június 6.

Nem csupán a magyar és a lengyel válogatott, hanem a Budapesti Honvéd is gyakran találkozott a lengyel katonaklubbal, a varsói Központi Katonai Sportklubra (CWKS) keresztelt Legiával. A lengyel klubnak 1955-ben magyar edzője lett Steiner János személyében, mivel éppen a magyar futballstílust szerették volna meghonosítani Lengyelországban is. Steinerrel a Legia megnyerte története első bajnoki címét és kupagyőzelmét. Óriási szerepet játszott ebben az a tény, hogy a Legia rendszeresen a Honvéddal játszott felkészülési mérkőzéseket, így saját tapasztalatokat szerezhettek a magyarok játékrendszeréről. Steiner heti négy edzést tartott, ahol a figyelem főleg a labdás gyakorlatokra irányult, de az erőlétre mégis nagy figyelmet fordított. Soha nem fordult elő, hogy a meccs végére elfogyott volna játékosai ereje. Gyakran látogatott haza Magyarországra és folyamatosan adaptálta a magyar iskolát a lengyelek futballjába. Jegyzeteket készített itthon és azt magyarázta kint a saját játékosainak. Lengyelül eleinte nem tudott, de a német nyelvismerete segített neki, hiszen a Legiába ekkor több sziléziai játékos is játszott. Ekkor érkezett ugyanis a fővárosba Ernest Pol (Epi), Henryk Kempny (Hyniek) vagy Edward Szymkowiak is, akik értették „Jancsi” német–szláv kevert nyelvét: „Epi, pikum pakum, Hyniek szibkie bieg do labda, cyntra, Ernest nemen labda, gol schlissen und Janos ist zufrieden” [Epi, egy csel, két csel, Hyniek

Puskás Ferenc és Edmund Zientara 1956. július 15-én a budapesti Magyarország–Lengyelország (4:1) mérkőzés előtt (forrás: legia.com)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 41


A lengyel társadalom számára a magyar futball jelentette a világszínvonalat. Az 1954-es vb-döntőben minden lengyel a magyaroknak szorított. Még a focilabdát is „węgierkának”, azaz „magyarnak” hívták. Az aranycsapat megjelenik Leopold Tyrmand A gonosz című híres regényében is, amikor 1954-ben a lengyel válogatott döntetlent ért el a magyarokkal szemben: „a világ legjobb válogatottja csúcsformában, itt a varsói stadionban!” A valóságban azonban a lengyelek azon a meccsen nem a magyarokkal, hanem a bolgárokkal játszottak 2:2-es döntetlent. A magyar válogatottal szemben hasonló sikert nem tudtak felmutatni. 1956 után a magyar válogatottból többen is edzősködtek Lengyelországban, többek között Szusza Ferenc, Hidegkuti Nándor vagy Grosics Gyula.

Puskás tör előre két lengyel között, 1956. július 15. (Forrás: Lengyel Sajtó Ügynökség, PAP)

gyorsan fut a labdával, középre ad, Ernest átveszi, berúgja és János elégedett] – hangzott a taktika a meccsek előtt. Vagy edzéseken „Szibkie labda, duszo rucha, gut spiel, dobra robi gol”, ami nagyjából annyit tesz: „Gyors labda, a lélek mozgása, jó játék, ebből lesz a gól”. Steiner fedezett fel több lengyel sztárt is. Ő vitte Varsóba a későbbi zabrzei legendát, Ernest Pohlt, ő fedezte fel a chorzówiak kedvencét, Eugeniusz Lerchet, és az ő keze alatt mutatkozott be a Legia sztárja, Lucjan Brzychczy is. Utóbbi beceneve „Kicsi” volt, amit alacsony termetére utalva még Steiner adott neki és azóta is így hívják a lengyelek. A legnagyobb szerepet azonban az Aranycsapat játszotta, amely 1950 tavaszától 1954 júliusáig egyetlen mérkőzést sem veszített el. A magyarok 1952-ben megnyerték a Helsinkiben rendezett olimpiát, 1953 novemberében 6:3 arányban legyőzték az angol válogatottat a Wembleyben, majd 7:1-re a budapesti visszavágón. Az 1954-es svájci világbajnokságon megverték az előző világbajnokság két döntősét (Uruguayt és Brazíliát), ám a döntőben váratlanul kikaptak a német csapattól. A magyar válogatott csapatkapitánya minden idők egyik legjobb játékosa, Puskás Ferenc volt.

42 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

1948. szeptember 19. Varsó Lengyelország–Magyarország 2:6 Gólok: Kohut, Cieślik – Deák (2), Bozsik, Szusza, Tóth, Hidegkuti 1949. július 10. Debrecen Magyarország–Lengyelország 8:2 Gólok: Deák (4), Puskás (2), Egresi, Keszthelyi – Kohut, Ochmański

Steiner János fehér kabátban és a bajnok Legia Warszawa (forrás: ekstraklasa.hu)

1950. június 4. Varsó Lengyelország–Magyarország 2:5 Gólok: Mordarski, Cieślik – Szilágyi (3), Puskás (3) 1951. május 27. Budapest Magyarország–Lengyelország 6:0 Gólok: Kocsis (2), Puskás (2), Sándor, Czibor 1952. június 15. Varsó Lengyelország–Magyarország 1:5 Gólok: Alszer – Kocsis (2), Puskás (2), Hidegkuti 1956. július 15. Budapest Magyarország–Lengyelország 4:1 Gólok: Kocsis (2), Szusza, Machos – Kempny

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 43


NEHÉZ KESZTYŰK… PAPP LÁSZLÓ VS. ZBIGNIEW PIETRZYKOWSKI Tudta?

1948. augusztus 13. A londoni olimpiai döntőben Papp pontozásos győzelmet aratott a brit Wright felett (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

• Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó első olim­ piai aranya (1948) után mindössze kétszer talált legyőzőre, mindkétszer Varsóban… • Egyik legyőzője a lengyel Zbigniew Pietrzykowski volt, aki Varsóban a melbourne-i olimpia előtt két hónappal kiütéssel győzött Papp ellen. • A visszavágóra az olimpián került sor. Papp László az elődöntőben verte lengyel riválisát, majd a harmadik olimpiai bajnoki címét is begyűjtötte. Kettejük meccséről Nehéz kesztyűk címmel filmet is forgattak. • Pietrzykowski pályafutása legértékesebb győzelmét aratta Papp felett. Bár a lengyel sportoló ötször lett Európa-bajnok, sem világbajnokságot, sem olimpiát nem tudott nyerni.

• Papp László 1957-től profinak állt – 29 mec�cséből huszonhetet megnyert, kétszer pedig döntetlent ért el – és Európa-bajnok lett, ám a világbajnoki címért politikai okokból nem küzdhetett meg. • Zbigniew Pietrzykowski amatőr karrierje után éppen Papp László tapasztalataiból okulva nem állt profi bokszolónak. Papp László az amatőr ökölvívás egyik legjobbja három alkalommal találkozott a ringben a nála nyolc évvel fiatalabb, ám jóval magasabb Zbigniew Pietrzykowskival. Papp olimpiai bajnokként mindössze kétszer kapott ki pályafutása során, mindkét alkalommal Varsóban… Először az 1953-ban a szovjet Tyisintől, majd 1956-ban – a melbourne-i olimpia előtt két hónappal – a lengyel Pietrzykowskitól! Kiütni viszont csak a lengyel tudta egész pályafutása során.

„Ökölvívó válogatottunk az elmúlt négy évben túlteljesítette a normát.” (Forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

A magyar ökölvívó szövetség döntése értelmében a helsinki olimpia után Pappnak be kellett volna fejezni karrierjét és edzőként folytatni a munkát. Éppen ezért addigi edzőjének, Adler Zsigmondnak is más feladatot adtak. Papp végül úgy döntött, hogy nem akasztja szögre a kesztyűt, hanem folytatja sportolói pályafutását. Így érte – felkészületlenül – a Tyisin elleni vereség. Pietrzykowskival 1955-ben a budapesti magyar– lengyel csapatversenyen találkozott először, ahol le is győzte a lengyelt. A következő összecsapásukra 1956 őszén került sor a varsói Gwardia Sportcsarnokban, ahol a már Európa-bajnok lengyel bokszoló legyőzte a magyar sztárt. Pietrzykowski évtizedekkel később is emlékezett a mérkőzésre: „Az első menet vége felé beleszaladtam egy balegyenesbe, padlóra kerültem. Nagyon megijedtem, ennél azért többet vártam magamtól. A második menet hatalmas ütésváltással kezdődött, és ebből

44 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

1956. szeptember, Varsó. Pietrzykowski a második menetben kiütötte Papp Lászlót (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 45


én jöttem ki jobban. Éreztem, hogy megfogtam Lacit, láttam a szemén, valami nem stimmel nála. Ettől kezdve bátran belementem az adok-kapokba. Mindenem fájt, Laci kegyetlenül nagyokat ütött, de csak mentem, mentem előre. Sikerült is padlóra küzdenem egyszer, aztán még egyszer. És ezzel véget is ért a mérkőzés.” (Sport Kurír, 1997. szeptember 22.)

Papp vereségének okaival a magyar sajtó is sokat foglalkozott, de szerencsére hamar eljött a revans ideje. A melbourne-i olimpián nagy meccsen Papp Laci legyőzte Pietrzykowskit, méghozzá olyan meggyőző fölénnyel, hogy a lengyel sportoló az eredményhirdetés előtt odament és felemelte Papp kezét. A mérkőzésről Nehéz kesztyűk címmel film is készült (1957). A magyar sportoló végül a harmadik olimpiai aranyérmét is begyűjtötte. Zbigniew Pietrzykowski (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

Ezt követően Papp profinak állt, de politikai okokból soha nem mérkőzhetett meg a világbajnoki címért. E csalódottságát soha nem dolgozta fel, sőt Pietrzykowski is éppen Papp Laci tapasztalatiból okulva nem állt később profinak A lengyel sportoló később sem tudott olimpiai aranyérmet szerezni, 1960-ban az amerikai Cassius Clay, ismertebb nevén Muhammad Ali győzte le őt a döntőben.

Népsport, 1956. szeptember 13.

46 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Népsport, 1975. február 9.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 47


SZOLIDARITÁS ÉS BARÁTSÁG FELSŐFOKON Tudta? • Az 1956-os forradalom napjaiban és közvetlenül utána a lengyel társadalom nyújtotta a magyar lakosság számára a legnagyobb mértékű önkéntes segítséget. Országszerte nyíltak véradóállomások, ahol kígyózó sorokban vártak a lengyelek arra, hogy a magyaroknak segíthessenek. Ezenkívül pénzt, élelmiszert, ruházatot és építőanyagokat is gyűjtöttek. • Lengyelország volt az egyetlen szocialista ország, ahol még a pártvezetés sem fogadta el Magyarország megszállását és nem volt hajlandó ellenforradalomnak nevezni a történteket. • 1957 elején nevezték ki Beljung Miklóst a Ruch Chorzów, Opata Zoltánt pedig a Górnik Zabrze élére. Beljung Miklós a nemrég átadott Szilézia Stadion igazgatója is volt egyben. • 1957 februárjában a Csepel futballcsapata meghívást kapott Chorzówba, amely keretében a magyar és lengyel játékosok egy közös edzőtáborozáson vettek részt. • Amikor 1958 nyarán a magyar vezetés kivégeztette Nagy Imrét és társait, a lengyel társadalom, beleértve a pártvezetést is, rendkívüli módon felháborodott. • Két nappal Nagy Imre kivégzése után került sor arra a Ruch Chorzów–Budapesti Honvéd barátságos mérkőzésre, amelyen a lengyel nézők néma csendben emlékeztek a magyar forradalom mártírjaira.

A Csepel Lengyelországban, 1957-ben Az első világháború végétől egészen a hetvenes évekig szokás volt, hogy a magyar labdarúgó klubok ún. portyákra indulnak a szezon előtt és után. A legtöbb magyar csapat Lengyelországban is járt, nem is egyszer. Mégis kiemelkedő a Csepel 1957-es lengyel portyája, amely a magyar–lengyel sportbarátság egyik legszebb példája volt. Az 1956-os magyar forradalom leverése után nem egészen négy hónappal a Csepel háromhetes lengyelországi edzőtá-

48 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

borozásra utazott, s ezalatt öt hivatalos mérkőzést is játszott: Ruch Chorzów (0:1, 0:0), Oświęcim (3:1), a Górnik Zabrze (1:1) és az Unia Racibórz (3:3).

Ruch Chorzów–Csepel, 1957. február 17. (Forrás: Sport, 1957. február 18.)

Az út azonban nem egyszerű edzőtáborozásról szólt. A Ruch Chorzów felnőtt és utánpótláscsapata, mintegy 34 játékossal a csepeliekkel együtt elutazott a Katowicétől mintegy 90 km-re délre fekvő festői szépségű Wisłába, ahol az Urocza-villában kaptak szállást. Ebben az is közrejátszott, hogy a Ruch trénere az erdélyi születésű, magyar Beljung Miklós volt, aki a Csepel edzőjével, Jávor Pállal közösen állította össze a programot. Az időjárás inkább a télisportoknak kedvezett, a havas pályán nem nagyon lehetett futballozni, ezért inkább két röplabdamec�cset rendeztek. A Ruch A csapata 2:0-ra legyőzte a Csepel A-t, de a B csapatok közül ugyanilyen arányban a magyarok bizonyultak jobbnak. A röplabdán kívül még kosárlabdamérkőzésre és asztali­teniszre is sor került.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 49


Kisebb edzőmeccseket is játszottak. Először egy 2x30 perces összecsapáson 3:3-as, majd egy 2x15 perces meccsen 2:2-es döntetlen végeredmény született. E mérkőzések eredményei azonban nem sokat mondanak az erőviszonyokról, mivel vegyes csapatokkal játszottak, vagyis a Ruch támadósora a Csepel védelmével és fordítva! Végül pedig egy igazi kuriózumra is sor került. Fenyvesi György, a Csepel történetének egyik legeredményesebb csatára, az 1947–48as bajnokcsapat tagja beállt a Ruch utánpótlás-csapatába a helyi Wisła városka elleni meccsen, amelyen két gólt is lőtt a Ruch színeiben, s végül 9:6-ra győztek. A csepelieken kívül ebben az időszakban a Diósgyőr és a BVSC is Lengyelországban edzőtáborozott. A diósgyőriek edzője ekkor – rövid ideig – éppen a Legia egykori trénere, Steiner János volt, aki hamarosan visszatért Lengyelországba, éppen a Ruch Chorzówhoz. Népsport, 1957. február 25.

A magyar forradalom leverése utáni időszakban a magyar sportolókat Lengyelországban nagy szimpátiával fogadták, szabadon és barátságos közegben készülhettek a szezonra.

A Honvéd Lengyelországban, 1958-ban A Honvéd 1958-as nyári lengyel túrája azért érdekes, mert még tartott a svédországi világbajnokság, ahol sajnos a magyar válogatott a csoportmeccsek után a Wales ellen lejátszott playoff meccs után kiesett. Ám a klubcsapatok már – ha tartalékosan is, de – indultak a szokásos nyári „portyáikra”. A Honvéd most Sziléziában kötött ki, talán nem függetlenül attól, hogy Steiner János, aki jó kapcsolatokat ápolt a magyar katonacsapattal, ekkor már a Ruch Chorzów kispadján ült. Az időzítés jól indult, de a legrosszabbul ért véget. Történt ugyanis, hogy a magyar diplomácia éppen az 1948 nyarán megkötött lengyel–magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának a 10. évfordulóját készült megünnepelni. Ebbe a programba szépen beleillett a Honvéd lengyelországi meghívása. Ám Budapesten éppen ekkor (június 16-án) végezték ki Nagy Imrét, amiért a lengyel társadalom (sőt még a pártvezetés is) igencsak felháborodott. A Honvéd chorzówi meccsén a közönség egyperces néma csenddel tisztelgett a magyar forradalom mártírjai előtt. A magyar vezetés számára rendkívül kellemetlen volt az eset. Nem kizárt, hogy a magyar sajtó éppen ezért nem is közölt az eredményen kívül hosszabb beszámolót a meccsről. A lengyel túrán a Honvéd nem a legerősebb csapatával vett részt, mivel a válogatott még a svédországi világbajnokságon tartózkodott. (A magyar válogatott június 17-én játszott Wales válogatottjával és szenvedett 2:1-es vereséget, amellyel búcsúztak a tornától.) Így Budai, Kotász, Tichy, illetve Bozsik nem tarthatott a csapattal, az első számú kapus, Faragó Lajos pedig sérülés miatt maradt Budapesten. Az eredményesség szempontjából azonban ennek nem volt jelentősége, a Honvéd mindkét meccsét megnyerte.

50 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Nagy Imre a bíróság előtt, 1958. június 15.

Ruch Chorzów – Budapesti Honvéd programfüzet

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 51


1958. június 18. Katowice, 15000 néző Ruch Chorzów–Bp. Honvéd 1:3 (0:2) Gólszerző: Machos (3) 1958. június 21. Krakkó Cracovia–Budapesti Honvéd 1:3 (0:2) Gólok: Jarczyk (78’) – Kazinczy (4’), Budai III (42’), Machos (53’)

A pártszolidaritás 1966-ban A hatvanas évek Steiner János halálát követően Szolár Lajos chorzówi sikerével kezdődtek, majd Farsang Ferenc és Kalocsay Géza írta be magát a lengyel futball és különösen a Górnik Zabrze történetébe. Nem véletlen talán, hogy éppen egy magyar–lengyel válogatott mérkőzés megszervezése jutott eszébe a lengyel pártvezetésnek, amikor a társadalmat a maga oldalára szerette volna állítani.

Sport, 1956. június 20.

től”. A külügy átpasszolta az ügyet a pártvezetésnek, amely megsegíti a lengyel elvtársakat. Biszku Béla másnap bejelentette, hogy egyetértenek azzal, hogy „a magyar válogatott – a korábban kialakult program ellenére is – május 3-án Katowicében játsszon”. Chorzów több szempontból ideális helyszínnek minősült. Egyfelől azért, mert a városban és a régióban sikeres magyar edzők dolgoztak, így a magyar futball iránti rajongás nagyobb volt, mint máshol. Másfelől a város közel fekszik Częstochowához. A Jasna Góra-i Mária-körmenetről egyébként nem csak a lengyel–magyar meccsel szerették volna elterelni a pártvezetők a lakosság figyelmét, hanem egy Legia Warszawa–Tottenham mérkőzéssel is. Erre a meccsre a Legia fennállásának 50. évfordulója alkalmából került sor. A magyar–lengyel meccsen 90 ezren, a Legia meccsén 70 ezren vettek részt.

A Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetése 1966 tavaszán arra kérte meg a magyar pártvezetést, hogy járuljon hozzá egy magyar–lengyel válogatott mérkőzés lebonyolításához Chorzówban. A mérkőzésre kizárólag azért volt szükség, hogy eltereljék a lengyel lakosság figyelmét a május 3-ára tervezett częstochowai egyházi ünnepségekről. Lengyelország ugyanis 1966-ban ünnepelte a kereszténység felvételének ezredik évfordulóját, és erre a napra milliós tömegrendezvényt terveztek az egyébként magyar alapítású pálos rend Jasna Góra-i kolostora elé. A magyar futball óriási népszerűségnek örvendett Lengyelországban, így érthető volt a pártvezetők számítása.

A lengyel pártvezetés azonban biztosra akart menni, így például Zabrzében kötelezővé tették az egészségügyben és az oktatásban dolgozók számára a magyar–lengyel meccsen való részvételt. Még azt is lehetővé tették, hogy Częstochowában kihelyezett televíziókban nézhessék az emberek a meccset. Ugyanakkor beindult az ellenpropaganda is: április 18-án olyan röplapokat osztogattak Katowicében, amelyen arra szólították fel az embereket, hogy ne a meccsre, hanem az egyházi ünnepségekre menjenek!

Az ötlet onnan jött, hogy a versenynaptárban egyébként is szerepelt egy lengyel–magyar meccs terve, amelyre április 20án, Budapesten került volna sor. A lengyel vezetés módosítási kérelmét 1966. március 7-én Jan Kiljańczyk budapesti lengyel nagykövet személyesen terjesztette be a magyar külügyminisztériumhoz, hogy az járjon közbe annak érdekében, hogy május 3-án Katowicében rendezzék meg ezt a labdarúgó mérkőzést, mivel az „sok embert eltérítene a körmeneten való részvétel-

A chorzówi összecsapás 1:1-es döntetlent hozott: „A játék képe alapján két-három gólos vereség esetén sem szólhatna egy szót sem. Olykor-olykor, valóságos pánik támadt a magyar kapu előtti térségben. A világító reflektorok egy része is kialudt, alig lehetett a magyar kapu előtt látni, de talán ezúttal jobb is volt. […] Magyarország válogatottja, amelynek Lengyelországban különösen nagy volt eddig a híre a múltban itt eddig elért eredmények alapján, nagyon rossz benyomást keltett ezen a találko-

52 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Zarándokok százezrei a Jasna Góra-i kolostornál megrendezett millenniumi ünnepségen, 1966. május 3. (Forrás: zrodlo.krakow.pl)

A Lengyelország–Magyarország válogatott labdarúgó mérkőzés programfüzete

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 53


KEVEY JÁNOS, A LENGYEL KARDVÍVÁS ISKOLATEREMTŐJE Tudta?

Lengyelország – Magyarország, Chorzów, 1966. május 3. (Forrás: Lengyel Sajtó Ügynökség, PAP)

zón. […] Jellemző, hogy az egész 90 perc alatt a csatárok egyetlen lövést sem küldtek kapura. A gól is szabadrúgásból esett…” – számolt be a korabeli sajtó. A magyar válogatott számára nyűg volt ez a mérkőzés, hiszen hosszú utat kellett megtenniük, ahelyett, hogy az eredeti tervek szerint hazai pályán játszottak volna a lengyelekkel. Másfelől mindenki csak arra ügyelt, hogy ne sérüljön meg az angliai világbajnokság előtt. A mérkőzésre jellemzően még a reflektorok is kialudtak egy időre, így félhomályban folyt a játék, de talán nem is volt ez olyan nagy baj…

Népsport, 1966. május 5.

54 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

• 1928 előtt a lengyel kardvívást elsősorban az olasz módszer alapján művelték. Ekkor érkezett Lengyelországba Szombathelyi Béla, aki úttörő szerepet játszott a magyar iskola meghonosításában. • Szombathelyi a harmincas évek elején a Legia Warszawa vívószakosztályát a legerősebb központtá fejlesztette. Munkásságának köszönhető, hogy 1928-ban és 1932-ben az olimpián, csapatversenyben lengyel bronzérem született. • 1938-ban érkezett Lengyelországba Kevey János vívómester, aki azonnal átvette a lengyel válogatott irányítását. Kevey 1939ben megkapta a Polonia Restituta érdemrendet. • 1938-ban a lengyel kardvívók elkezdtek áttérni a Borsody-rendszerre. Borsody László a modern magyar kardvívás megteremtője volt. • A második világháború kitörése után Kevey és néhány kiváló vívó, mint például Antoni Franz és Camilla Mondral is Magyarországra került. Mondral megtanult magyarul és kiváló műfordítóvá vált, aktívan részt vett a magyar–lengyel kapcsolatok fejlesztésében. • 1947-ben Kevey visszatért Lengyelországba és tizenkét éven át irányította a lengyel kardvívást. A vívásról írt szakkönyvét Camilla Mondral fordította le lengyelre 1952-ben. • 1956-ig a lengyel válogatott a legtöbbször a magyarokkal találkozott, összesen tizenegyszer. A franciákkal kilencszer, az osztrákokkal és a szovjetekkel pedig hétszer. A helsinki olimpiára is Budapesten készültek fel a lengyelek. • Legjobb tanítványai közé tartozott: Wojciech Zabłocki, Jerzy Pawłowski és Andrzej Piątkowski. • A lengyel kardcsapatnak először 1959-ben a budapesti Európa-bajnokságon sikerült legyőznie a magyarokat, majd Jerzy Pawłowski 1968-ban olimpiai bajnok lett.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 55


A vívásban 1908-től öt évtizeden keresztül tartó magyar uralmat – lehet, hogy nem véletlenül – éppen egy magyar mester lengyel tanítványainak sikerült megtörni. A lengyel vívóknak már a húszas években sikerült olimpiai érmeket szerezniük, de akkoriban még nem veszélyeztették a magyar dominanciát. Kevey János 1937-ben végezte el a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár-és Vívómesterképző Intézetet Budapesten, majd ezt követően kezdett foglalkozni a legjobb lengyel vívókkal. Munkásságát még a háború előtt elismerték a Polonia Restituta érdemrenddel.

Kevey János: Kardvívás című könyve lengyelül (1952)

A háború után 1947-ben tért vissza Lengyelországba, hogy aztán tizenkét éven át irányítsa a lengyel vívók edzésmunkáját. A kemény, katonás edzésmódszer (pl. hideg folyóban úszás) meghozta gyümölcsét. A legismertebb és legtöbb címet begyűjtő tanítványai közé tartozott többek között Jerzy Pawłowski, Andrzej Piątkowski és Wojciech Zabłocki. Az 1956-os olimpiára hat lengyel vívó utazott: Marek Kuszewski, Zygmunt Pawlas, Jerzy Pawłowski, Andrzej Piątkowski, Wojciech Zabłocki és Ryszard Zub. De sem ekkor, sem négy évvel később nem sikerült legyőzniük a Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf vezette magyar csapatot, „csupán” az ezüstérem jutott nekik. 1956-ban Pawłowskinak az olimpián sikerült ugyan legyőznie Kárpátit csapatversenyben, de ennek már nem volt jelentősége a magyarok győzelme szempontjából. Egyéniben pedig szintén a magyarok állhattak a dobogó tetejére: 1956-ban és 1960-ban Kárpáti, 1964-ben pedig Pézsa Tibor nyert aranyérmet. Pawłowski 1956-ban ezüstéremmel térhetett haza.

győzniük a magyarokat, és ezzel csapatban megszerezniük az aranyérmet. Később Kevey Olaszországba költözött, ahol szintén edzőként dolgozott.

Kevey János és a lengyel kardválogatott 1966-ban (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

A lengyel vívók közül – a kitartó munkának köszönhetően – Pawłowskinak sikerült végül 1968-ban olimpián is aranyérmet szereznie.

Az 1959-es világbajnokságon azonban, amely éppen Budapesten került megrendezésre, a lengyeleknek sikerült végre le-

56 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 57


Kevey edzésben (balról) 1966-ban. A képen jobbról a második Jerzy Pawłowski (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

A római olimpiai döntő kardcsapatai a dobogón: 1. Magyarország 2. Lengyelország 3. Olaszország (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

58 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Kevey János és Jerzy Pawłowski 1966-ban (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 59


Kamuti Jenő vs. Witold Woyda Magyarországon a klasszikus vívó szakágak közül a férfi tőr az, ahol eddig nem sikerült olimpiai aranyérmet nyerni. A legközelebb ehhez Kamuti Jenő volt, aki kétszer is eljutott az ezüstig. 1972-ben a lengyel Witold Woyda előzte meg. Kamuti már 1957-ben, húszévesen világbajnok lett a tőrcsapat tagjaként, s bár 1976-ig válogatott volt, nagy világversenyen többször is lecsúszott a dobogó legfelső fokáról. A győzelemben többek között a lengyel tőrözők akadályozták meg. Kamuti vs. Dąbrowski 1972-ben, Münchenben (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

Kamuti Jenő (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

1972-ben a csapat elődöntőben a magyar és lengyel válogatott találkozott, a lengyelek 8:7-es győzelemmel jutottak a döntőbe. Az egyéniben Kamuti 5:3-ra legyőzte Marek Dąbrowskit, de a döntőben nem bírt Woydával, 5:2-re vereséget szenvedett.

Kamuti Jenő Kamuti öt olimpián vett részt, a két egyéni ezüstérme mellett a csapattal kétszer negyedik és kétszer ötödik tudott lenni. 1976ban Montrealban az olimpián Kamuti vitte a magyar csapat zászlaját. Visszavonulása után, 1977-ben megkapta az UNESCO Fair Play-díját.

Woyda három olimpián vett részt. Tokióban ezüstöt, Mexikóban bronzot, Münchenben pedig két aranyat szerzett. Összesen 25 nemzetközi versenyt nyert meg. 1972-ben Lengyelországban az év sportolójává választották. Sportkarrierjének befejezése után az USA-ba emigrált. 2008-ban hunyt el, sírja a varsói katonai temetőben található.

Witold Woyda 1961-ben a lengyel bajnokság csapatversenyén (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

Emlékeiben a nemes ellenfelek, nagy barátok képe idéződik fel a lengyel tőrözők említésekor. A civil életben sebészorvosként dolgozott és az egyik legnagyobb budapesti kórház igazgatója volt. A müncheni olimpián csapatban is a lengyelek vihették haza az aranyérmet. Marek Dąbrowski, Jerzy Kaczmarek, Lech Koziejowski, Witold Woyda és Arkadiusz Godel alkotta csapat a döntőben a szovjetek felett diadalmaskodott. Az 1972-es müncheni olimpiai döntő után: 1. Witold Woyda, 2. Kamuti Jenő, 3. Christian Noël (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

60 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 61


AMIKOR A TANÍTVÁNY LEGYŐZI MESTERÉT… A LENGYEL–MAGYAR OLIMPIAI DÖNTŐ MÜNCHENBEN Tudta?

Olimpiai bajnok a lengyel válogatott, ezüstérmesek a magyarok (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

• A 20. magyar–lengyel válogatott mérkőzésre éppen az 1972-es müncheni olimpiai döntőben került sor. • A lengyelek korábban még sohasem győzték le tétmeccsen a magyar A-válogatottat. • A magyarok München előtt háromszor nyertek már olimpiát: 1952-ben, 1964-ben és 1968-ban. • Intő jel volt a magyar válogatott számára, hogy a két évvel korábbi világbajnokságra már nem jutott ki, mivel 1969-ben Marseille-ben a csehszlovákok 4:1-re legyőzték a magyarokat. • A müncheni olimpián robbant be a köztudatba Kazimierz Deyna, a Legia Warszawa klasszisa, aki a második félidőben két gólt rúgott a magyaroknak. • A lengyel olimpiai bajnokcsapatban öt olyan játékos szerepelt, aki egy évvel korábban a Szusza Ferenc által irányított és bajnok Górnik Zabrze tagja volt. • A lengyel válogatott szövetségi kapitánya Kazimierz Górski volt, aki 1955-ben Steiner János mellett dolgozott a Legia Warszawa csapatánál. • A döntőt szeptember 10-én rendezték, a győztesek tiszteletére a Lengyel Labdarúgó Szövetség e napot a lengyel labdarúgás napjává nyilvánította. • A müncheni döntőt követően a lengyel válogatott 1974-ben és 1982-ben világbajnoki bronzérmes lett. A magyar és a lengyel válogatott 20. hivatalos mérkőzésére éppen az 1972-es müncheni olimpiai döntőben került sor. Az addigi 19 mérkőzésen mindössze kétszer tudott a lengyel nemzeti tizenegy győzedelmeskedni a magyarok felett (az 1936-os olimpián az amatőrök-

62 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

ből álló magyarok ellen, valamint az 1939-es háború előtti utolsó meccsen). Az erőviszonyok azonban fokozatosan változtak. Igaz, hogy a magyarok megnyerték a legutóbbi két olimpiát, de az 1970-es mexikói vb-re már nem jutottak ki. A lengyelek éppen ellenkező irányban haladtak. Ők még nem jutottak ki a világbajnokságra, de a következő alkalommal már bronzérmet akasztottak a nyakukba. Ám előtte még volt egy olimpia… 1972-ben a lengyel futball felért a csúcsra. Steiner János egykori pályaedzője, Kazimierz Górski szövetségi kapitány vezetésével olimpiai aranyérmet szereztek Münchenben. A döntőt éppen a háromszoros olimpiai bajnok magyar csapat ellen játszották. Az olimpia utolsó előtti napján, az Olimpiai Stadion 80 000 nézője előtt, szakadó esőben kezdődött el a döntő. Az első félidőben végig a lengyelek voltak mezőnyfölényben, de a magyar védelem jól zárt és a látványos lengyel támadásokat nem követte gól. A 41. percben a magyarok kerültek közel a kapuhoz és Dunai Antal egy gyönyörű fejest küldött kapura, amit Hubert Kostka bravúrosan hárított. A kapus ezután egyből kigurította a labdát az egyik védőnek, akitől Váradi Béla a tizenhatos sarkánál megszerezte azt, majd azzal a lendülettel begyalogolt vele a kapu előteréig és oldalról a rövid sarokba bombázott. Szemfüles és váratlan találat volt, aminek köszönhetően a magyar csapat 1:0ás vezetéssel vonulhatott az öltözőbe a félidőben.

Lengyel gólöröm (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

A második játékrészben csak meg kellett volna tartani az előnyt az újabb olimpiai győzelemhez, ám ez roppant nehéznek bizonyult és nem is sikerült. Kazimierz Deyna (Legia Warszawa) élete egyik legjobb formáját hozva egymaga lefocizta a magyarokat a pályáról. Rögtön a félidő második percében kiegyenlített: kicselezett két magyar védőt, majd ballal egy távoli bombát eresztett Géczi kapu-

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 63


hetően csalódást keltett az eredmény. Az ezüstéremről a Népsport két nappal később csupán a negyedik oldalon számolt be. Olimpiai Döntő 1972. szeptember 10. Lengyelország–Magyarország 2:1 (0:1) München, Olimpiai stadion, 80 000 néző. Gólok: Váradi, Deyna (2) Lengyelország: Hubert Kostka, Zbigniew Gut, Zygmunt Anczok, Lesław Ćmikiewicz, Zygmunt Maszczyk, Zygfryd Szołtysik, Jerzy Gorgoń, Kazimierz Deyna (Ryszard Szymczak 78’), Włodzimierz Lubański, Robert Gadocha, Jerzy Kraska,. Szövetségi kapitány: Kazimierz Górski. Magyarország: Géczi István, Vépi Péter, Páncsics Miklós, Juhász Péter, Szűcs Lajos, Kozma Mihály, Dunai Antal (Tóth Kálmán 79’), Kű Lajos (Kocsis Lajos 74’), Váradi Béla, Dunai Ede, Bálint László. Szövetségi kapitány: Illovszky Rudolf.

Lengyel ünneplés (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

Steiner János tanítványa, Kazimierz Górski szobra a varsói Nemzeti Stadion előtt

jába. Nem sokkal később aztán a 68. percben egy beadás után két magyar védő összefejelt egymással és a lepattanó labdát a varsói sztár megszerezte majd egy apró csellel a kapust kicselezve a kapuba passzolt. Lengyelország ezzel megszerezte a vezető – és egyben a győztes – gólt is, mivel a magyar válogatott a továbbiakban már nem tudott érdemben hozzászólni a mérkőzéshez. A lengyelek olimpiai bajnokok lettek, Kazimierz Górski csapata pedig az első nagy sikerét könyvelhette el. Ez volt a lengyel sport legnagyobb sikere a második világháború után és mint később kiderült, nem az egyetlen ebben az évtizedben, viszont máig az utolsóv, ahol a végső győzelmet is meg tudta szerezni a lengyel csapat. A Lengyel Labdarúgó Szövetség a diadal hatására szeptember tizedikét labdarúgónappá nyilvánította. Magyarországon ellenben ért-

64 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 65


Súlyemelés, asztalitenisz, öttusa Tudta? • Földi Imre és Henryk Trębicki a hatvanas–hetvenes években nagy csatákat vívtak egymással súlyemelésben. • Kettejük párharcából egyértelműen a magyar versenyző jött ki jobban. Földi öt olimpián, 10 világbajnokságon és 13 Európa-bajnokságon szerepelt. 35-ször javított világcsúcsot. Ötszörös világbajnok és tízszeres Európa-bajnok. 1972-ben olimpiai bajnok, 1964-ben és 1968-ban ezüstérmet szerzett. • Trębicki három olimpián, öt világbajnokságon és két Európa-bajnokságon vett részt. A világbajnokságokon két ezüstöt és három bronzot, az Európa-bajnokságokon egy bronzérmet szerzett. A mexikói olimpián Földi második, Trębicki harmadik lett. • Asztaliteniszben Klampár Tibor és Andrzej Grubba összecsapásai fémjelezték a magyar–lengyel sportpárbajokat. • Klampár 1971-ben párosban, 1979-ben csapatban lett világbajnok. • Grubba háromszoros világbajnoki ezüstérmes (1985, 1987, 1989), egyszeres Európa-bajnok, amelyet éppen az 1982-es budapesti versenyen ért el. • Öttusában a magyarok évtizedekig a sportág meghatározó szereplői voltak. A nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján jöttek fel a lengyelek és váltak a magyarok legnagyobb kihívóivá. • 1988-ban a szöuli olimpián egyéniben és csapatban is a magyarok győztek, 1992-ben a barcelonai játékokon pedig ugyanezt a lengyelek érték el. • Aki Magyarországon Mizsér Attila, az a lengyeleknél Arkadiusz Skrzypaszek volt.

Földi annak ellenére, hogy pályafutása során hússzor javított világcsúcsot, a sportág sajátosságai miatt (a könnyebb testsúly előnyt jelent) nehezen tudott felérni az áhított csúcsra. Földi az 1964-es és 1968-as olimpián már eljutott az ezüstig, Mexikóban testsúllyal szorult a második helyre. 1968-ban Trębicki nyerte mögötte az olimpiai bronzérmet. 1971-ben a limai világbajnokságon Trębicki volt a jobb, de Münchenben már Földi semmit sem bízott a véletlenre, könnyebb testsúllyal és újabb világcsúccsal nyerte meg az olimpiai aranyérmet, Trębicki negyedik lett.

Henryk Trębicki 1964-ben az olimpia előtt (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

Súlyemelés A két szimpatikus súlyemelő vetélkedése több mint egy évtizedig része volt a sportág világversenyeinek. Földi Imre először 1959ben Varsóban állhatott fel világverseny dobogójára, a lengyel Marian Jankowski mögé, a harmadik helyre. Az ezt követő években a szovjet Vahonyin, az iráni Nassiri és Henryk Trębicki voltak a fő vetélytársak. No meg persze a saját súlya.

66 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Földi Imre 1972-ben a csúcsra ért (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 67


Öttusa Az öttusa sportág születéséről és olimpiai programba kerüléséről 1911-ben a budapesti NOB ülésen döntöttek. Ennek ellenére a sportág Magyarországon csak az ötvenes évekre érte el a világszínvonalat, megtörve a svédek egyeduralmát. Ettől kezdve a magyarok évtizedeken át a sportág meghatározó szereplői voltak. Ennek eredményeként ma is Magyarország vezeti a sportág olimpiai összesített éremtáblázatát a megszerzett 9 arany-, 8 ezüst- és 5 bronzéremmel. 1988-ban még mindkét számot a magyarok nyerték, de a kilencvenes évek elején, a hetvenes évek végéhez hasonlóan ismét a lengyel fiúk voltak a sportág legjobbjai.

1979-ben világbajnok lett a magyar csapat (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

1980-ban világbajnoki bronzérmes lett a lengyel válogatott (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

1988-ban olimpiai aranyérmes a magyar öttusa csapat (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

1992-ben Barcelonában Arkadiusz Skrzypaszek megnyerte az egyéni versenyt, majd Dariusz Goździak és Maciej Czyżowicz társaságában, a csapatversenyben is diadalmaskodott.

Asztalitenisz Az asztalitenisz mindkét országban nagy hagyományokkal bír. Magyarország az ázsiai versenyzők megjelenéséig a legsikeresebb nemzet volt. Az olimpiai műsorba a sportág – legnagyobb sajnálatunkra – csak 1988-ban került fel. Ez azt jelentette, hogy csak az utolsó magyar aranygeneráció (Jónyer István, Gergely Gábor, Klampár Tibor) legfiatalabb tagja tudott rajta részt venni. Klampár Tibor 1971 és 1981 között a világbajnokságokon 2 arany-, 3 ezüst- és egy bronzérmet nyert, 1981-ben pedig megnyerte az Európa Top 12 és a Világkupa első helyét is. Számtalan világversenyen találkozott Andrzej Grubbával és páros társával Leszek Kucharskival, akik részesei voltak a sportág lengyelországi megújulásának. Klampár Szöulban negyedik helyen végzett, nem került szembe Grubbával, aki még további két olimpia résztvevője tudott lenni.

68 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

1992-ben olimpiai bajnok a lengyel öttusa csapat, középen Skrzypaszek, aki egyéniben is nyert (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 69


Az egyéni versenyben Skrzypaszek egyik legnagyobb ellenfele az előző olimpia csapatbajnoka, a magyar Mizsér Attila volt. A magyar fiú azonban nem tudta megelőzni a végig kiegyensúlyozottan versenyző lengyel vetélytársát. Az ötszörös világbajnok Mizsér, aki mind egyéniben, mind csapatban és váltóban is világbajnok tudott lenni, ezúttal csak a dobogó második fokára állhatott fel. A Nemzetközi Fair Play Bizottság 1995-ben pályafutását Fair Play díjjal ismerte el.

KAJAKOS LÁNYOK Tudta? • 2000 óta minden olimpián álltak a dobogón magyarok és lengyelek a női kajak páros 500 méteres döntője után. • 2000-ben az athéni olimpián Kovács Katalin és Szabó Szilvia ezüst-, Aneta Konieczna és Beata Sokołowska pedig bronzérmes lett K-2 500 méteren • 2004-ben Kovács immár Janics Natasával első, a Konieczna– Sokołowska páros pedig ismét bronzérmes lett. • 2008-ban a magyar duó megvédte címét, Beata Mikołajczyk és Aneta Konieczna pedig ezüstöt szerzett. • 2012-ben Kovács és Janics második lett, őket követte Karolina Naja és Beata Mikołajczyk. • 2016-ban Szabó Gabriellának és Kozák Danutának köszönhetően ismét a magyarok örülhettek győzelemnek, Naja és Mikołajczyk pedig újra bronzérmet szerzett.

2008, Peking. A magyar és a lengyel lányok a csúcson (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

Mizsér Attila olimpiai ezüstérmes lett 1992-ben a barcelonai játékokon (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

70 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 71


A kétezres évek olimpiáin a női kajak párosok (K2) vetélkedése lényegében három nemzet lányainak küzdelméről szólt: a magyarok 2 aranyat és 2 ezüstöt, a lengyelek 1 ezüstöt és 3 bronzot, a németek 2 arany- és 1 ezüstérmet szereztek a négy olimpián. A magyaroknál Kovács Katalin, Janics Natasa és Szabó Szilvia, a lengyeleknél Aneta Konieczna, Beata Sokołowska, Beata Mikołajczyk és Karolina Naja osztoztak az érmeken.

Karolina Naja és Beata Mikołajczyk bronzérmesek a londoni olimpián (forrás: Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó)

Kozák Danuta ötszörös olimpiai bajnok (forrás: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest)

Rio de Janeiróban új helyzet állt elő. A távon a magyar csapat tagjaként egy olyan Budapesten született kétszeres londoni olimpiai bajnok kajakos (K1, K4) is szerepelt Kozák Danuta (korábban Danusa) személyében, akinek az édesanyja lengyel születésű. A Kozák Danuta–Szabó Gabriella páros Rióban végül elhozta 500 méteren a páros aranyat, de Danuta nyert még K1-ben és K4-ben is, így összességében ötszörös olimpiai bajnok lett. Kozák Danuta édesanyja révén félig lengyel kajakozó. Felnőtt pályafutása során ötszörös olimpiai bajnok, tizennégyszeres világbajnok, tizenhatszoros Európa-bajnok és kétszeres Európa-játékok győztes. Ő szerezte Magyarország 500. érmét az olimpiai játékok történetében, ő a legtöbb olimpiai aranyérmet nyert magyar női kajakos.

MAGYAROK AZ EKSTRAKLASÁBAN Tudta? • A modernkori lengyel labdarúgás időszakában eddig 15 magyar játékos futballozott Lengyelországban. • A 2015/2016-os szezonban volt olyan időszak, amikor egyszerre kilenc magyar játszott az Ekstraklasában. • 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben is volt magyar játékos az aktuális bajnokcsapatban. • Lovrencsics Gergő, Kádár Tamás, Guzmics Richárd, Gyurcsó Ádám és Nagy Dominik is lengyelországi légióskodása idején lett stabil magyar válogatott kerettag. • Lovrencsics Gergőt annyira szerették Poznańban, hogy a szurkolótábor előénekese gyakran Lovrencsics mezben vezényelt. • Nikolics Nemanja 17 hónap alatt játszott 86 mérkőzést a Legia Warszawa színeiben, ezalatt 55 gólt lőtt és 11 gólpasszt adott, vagyis 66 gólban játszott döntő szerepet. • Nikolics első szezonjában bajnok, kupagyőztes és gólkirály lett. Megválasztották a szezon legjobb játékosának is. • A 2016-os lengyel kupadöntőn Nikolics Nemanja és Kádár Tamás csapata, a Legia Warszawa és a Lech Poznań egymás ellen játszott, amelyen végül a fővárosiak győztek. • Nikolicsot 3 millió euróért vette meg a Chicago Fire a Legiától, Kádárt pedig 2,5 millió euróért a Dinamo Kijev a Lech Poznańtól. Az elmúlt bő tíz évben 15 magyar játékos játszott a lengyel profi labdarúgó-bajnokságban, vagyis az Ekstraklasában. Az első fecskék még nem alkottak emlékezeteset, de Lovrencsics Gergő 2012-es érkezésével berobbantak a magyarok a lengyel bajnokságba.

Lovrencsics Gergő a Lech Poznańban (forrás: Lengyel Sajtó Ügynökség, PAP)

Lovrencsics első szezonjában a bajnokság gólpasszkirálya lett, összességében közel 150 meccset játszott a Lechben, középpályás létére sok gólt lőtt, a szurkolók is szerették. A Lechben nyújtott teljesítménye miatt vált magyar válogatott játékossá. Kádár Tamás szintén a Lech

72 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 73


alapembere volt szinte napra pontosan két éven keresztül. Ő is innen került vissza a válogatottba, a 2016-os EB egyik legjobb magyar játékosa volt. Mindketten lengyel bajnokok.

Kádár Tamás a Lech Poznań védőjeként (forrás: Lengyel Sajtó Ügynökség, PAP)

Guzmics Richárd a Wisła Kraków védője (forrás: Lengyel Sajtó Ügynökség, PAP)

Guzmics Richárd is letette névjegyét. Akkor ment a Wisłába, amikor a tragikus válogatottbeli szereplése miatt itthon senki nem akarta látni. Lengyelországban felépítette magát, csapata alapemberévé vált. Két és fél éven át kirobbanthatatlan volt a Krakkó védelméből. Jó teljesítményének köszönhetően visszakerült a válogatottba, majd a 2016-os EB-n is a legjobbak közé tartozott. Gyurcsó Ádám teljesítményét is a pozitívumok közé sorolhatjuk. Szinte pontosan két évet húzott le Szczecinben. A baloldalon alapember volt. Gólokat lőtt, gólpasszokat adott. Volt egy emlékezetes meccse, amikor a Wisła Krakównak 4 (!) gólt lőtt!

74 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

A legnagyobb sztár kétségkívül Nikolics Nemanja, aki Varsóban élő legendává vált. Másfél év alatt 55 gólt szerzett, mind a bajnokságban, mind a kupában gólkirály lett, az év legjobb játékosának is megválasztották. Kétszeres lengyel bajnok és egyszeres kupagyőztes. Nagy Dominik szintén a Legiába érkezett, eddig egy jó tavasza volt, amikor három fontos góljával hozzájárult a csapat bajnoki címéhez. Gyurcsó Ádám négy gólt lőtt a Wisła Krakównak! (Forrás: Ekstraklasa.hu)

Nikolics Nemanja minden megnyert a Legiával (forrás: legia.com)

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 75


Játékos

Klub

Időszak

Szereplések

Gól/gólpassz

Szabó Tibor

Dyskobolia Grodzisk Wielkopolski

2005.07.01– 2006.09.08.

16 meccs (B)

0/0

Vayer Gábor

ŁKS Lódź

2008.02.01– 2010.01.01.

21 (B)

2/0

Majoros Árpád

Cracovia

2008.01.01– 2009.02.26.

12 (B)

0/0

Kulcsár Tamás

Polonia Warszawa

2009.07.01– 2010.06.30.

6 (B)

0/0

Lovrencsics Gergő

Lech Poznań

2012.07.01.– 2016.07.05

112 (B), 10 (K), 19/29 21 (EL), 3 (BL)

Holman Dávid

Lech Poznań

2015.01.17.– 2015.12.31.

4 (B), 4 (K), 3 (EL)

2/0

Kádár Tamás

Lech Poznań

2015.01.30.– 2017.02.10.

55 (B), 9 (K), 6 (EL)

0/2

Nikolics Nemanja

Legia Warszawa

2015.07.01.– 2017.01.01.

56 (B), 8 (K), 55/11 1 (SZK), 10 (EL), 11 (BL)

Mervó Bence

Śląsk Wrocław

2016.02.29.– 2017.02.15.

21 (B), 1 (K)

5/1

Gosztonyi András

Śląsk Wrocław

2016.02.01.– 2016.08.31.

8 (B)

0/0

Guzmics Richárd

Wisła Kraków

2014.09.10.– 2017.01.05.

65 (B), 3 (K)

1/1

Gyurcsó Ádám

Pogoń Szczecin

2016.01.05.– 2018.01.29.

67 (B), 8 (K)

10/15

Kecskés Ákos

Termalica /Korona Kielce

2017.06.30.– 2018.06.30.

16 (B), 2 (K)

0/0

Litauszki Róbert

Cracovia

2016.07.01.– 2017.07.14.

3 (B), 1 (K), 1 (EL)

0/0

Nagy Dominik

Legia Warszawa

2017.01.07.–

26 (B), 2 (K), 2 (SZK), 4 (EL), 8/1 7 (BL)

Tudta?

B = bajnoki, K = kupameccs, SZK = szuperkupa-döntő, EL = Európa-liga selejtező- és csoportmeccsek, BL = Bajnokok Ligája selejtező- és csoportmeccsek (Forrás: saját gyűjtés a Transfermarkt.com alapján)

76 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

BARÁTSÁG A LELÁTÓKON

• Az elmúlt évtizedben a magyar és a lengyel szurkolótáborok között számos barátság alakult. Tucatnyi magyar szurkolótábornak van hivatalos lengyel baráti kapcsolata. • A lengyel szurkolók rendszeresen megemlékeznek a magyar nemzeti ünnepekről: március 15. és október 23. kerek évfordulóira emlékezetes koreográfiákat készítenek. • A magyar szurkolók elsősorban november 11-én emlékeznek a lelátókon a lengyel függetlenség visszaszerzésének évfordulójára. • A magyar válogatott mérkőzéseken gyakran felcsendül a „Polska, Polska”, míg a lengyel stadionokban nem ritka a „Ria, Ria, Hungaria” rigmus. • Barátságok köttettek a magyar és a lengyel kézilabda- és jégkorongszurkolók között is. • A 2015-ös Divízió 1/A jégkorong-világbajnokságra több ezer magyar szurkoló utazott Krakkóba, ahol kétnyelvű transzparens előtt fénykép is készült. • A magyar labdarúgó-válogatott Carpathian Brigade ’09 szurkolói csoportja 2018. március 23-án egy „Braterstwo”, azaz „Testvériség” kiírással emlékezett meg a Magyar–Lengyel Barátság Napjáról. Az elmúlt évtized egyik legérdekesebb jelensége a magyar és a lengyel szurkolók látványos barátkozása. Nem számít, hogy labdarúgás, jégkorong vagy kézilabda, a magyar a lengyelnek barátja és ez természetesen fordítva is igaz.

„Tisztelet és dicsőség a hősöknek 1956!” Lublin–Debrecen ké­zi­lab­da­ mérkőzés, 2017. október 22. (forrás: Twitter)

A barátkozásban a futballszurkolók jártak az élen. Ma már tucatnyi magyar klub szurkolótáborának van „hivatalos” vagy csak személyes lengyel barátsága: Sopron–Opole, Győr–Tarnów, Zalaegerszeg–Krosno, Szeged–Dębica, Nyíregyháza–Resovia (Rzeszów), Székesfehérvár–Częstochowa, Diósgyőr–Bełchatów, Fe-

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 77


rencváros–Wrocław, Gdynia (Bałtyk) és Lublin, valamint Újpest–Szczecin vonalon rendszeresen járnak egymás meccseire a szurkolók. Mivel az elmúlt években a nemzetközi kézilabdában a Veszprém, a Szeged és a Kielce is meghatározó klubokká váltak, és így gyakran kerülnek össze a magyarok a lengyelekkel, kialakult a kézilabdás barátság is. Az elmúlt másfél évben több lelátói koreográfia emlékeztetett a két nemzet kivételes viszonyára. „Nincs erő, amely megosztana minket” Kielce–Szeged kézilabdamérkőzés. 2017. február 16. (Forrás: Twitter)

Lech Poznań-szurkolók a Hősök terén (forrás: Réti Zsolt)

labdarúgó-mérkőzésen mindkét tábor magyar nyelvű kiírással emlékezett az 1956-os magyar forradalomra. Hozzá kell tenni, hogy a Legiában Nikolics Nemanja, a Lechben pedig Kádár Tamás is pályára lépett. 2006 óta mindkét országban március 23-án ünnepeljük a magyar–lengyel barátság napját. 2018-ban a magyar válogatott szurkolótábora egy lengyel nyelvű kiírással emlékezett meg e szimbolikus ünnepről. Fehér-pirosban a veszprémi aréna Veszprém–Kielce kézilabdamérkőzés, 2017. december 17.

Jó viszony alakult ki a jégkorong-szurkolók között is. Ebben óriási szerepe volt a 2015-ös krakkói világbajnokságnak, amely döntőjét a lengyelek éppen a magyarokkal vívták. S bár magyar győzelem született, a több ezer magyar szurkolót az egész városban szeretettel látták vendégül a mérkőzés után.

(Forrás: Twitter)

Jellemző, hogy a két nemzet szurkolói rendszeresen megemlékeznek a nemzeti ünnepeinkről. Ennek egyik legszebb példája volt, amikor 2016. október 22-én a Legia Warszawa–Lech Poznań

Magyar szurkolók Krakkóban a 2015-ös Divízió 1/A világbajnokságon (forrás: ultrashungary.com)

<

A Legia Warszawa–Lech Poznań mérkőzésen mindkét tábor megemlékezett az 1956-os forradalom évfordulójáról, 2016. október 22. (Forrás: legionisci.com)

78 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 79


Felhasznált irodalom Csillag Péter: Üvöltő stadioncsend. Nemzeti Sport retrómelléklet, 2015. december 17.

Księga pamiątkowa poświęcona 35-leciu działalności Lwowskiego Klubu Sportowego „Pogoń”, 1904–1939. Red.: Rudolf Wacek. Lwowski Klub Sportowy „Pogoń”, 1939 Łuczak, Maciej: Wpływ myśli teoretycznej i praktycznej szkoleniowców węgierskich na sukcesy polskiej szermierki. In: Prace naukowe Akademii im. Jana Długosza w Częstochowie, 2009, z. VIII. 55–73.

Magyar–lengyel focitörténelem. Magyarok a lengyel labdarúgásban. Szerk.: Mitrovits Miklós – Szabó Balázs. Budapest, 2016 Rywale na boisku – Przyjaciele na co dzień. Sportowe pojedynki polsko–węgierskie című kiállítás. Készítette: Keresztes Gáspár – Kolęda, Artur – Szabó Lajos – Tischler János. Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest, Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó, 2016 Magyar jégkorongszurkolók Krakkóban a 2015-ös Divízió 1/A világbajnokságon

Szczepłek, Stefan: Moja historia futbolu. Tom 2. Polska. Warszawa, Wydawnictwo SQN, 2016.

(forrás: Mudra László, MJSZ)

Tischler János: Futbol polityczny. Polityka, 2009. április 25. 72–73. Wacek, Rudolf: Wspomnienia Sportowe. Opole, 1947. Vaczó Katalin: Sport, kultúra és politika. Magyarország és Lengyelország kapcsolatai, 1934–1939. Szakdolgozat, PPKE BTK, 2010.

„Testvériség 03.23.” Magyarország–Kazahsztán labdarúgó válogatott mérkőzés, 2018. március 23. (Forrás: Sasi Fotó)

80 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.

Lengyel-magyar sportpárbajok. | 81


Felhasznált sajtó Képes Sport Labdarúgás Nemzeti Sport (Népsport) Népszabadság Népszava Przegląd Sportowy Sport (Katowice) Sporthíradó

Internetes oldalak ekstraklasa.hu wikipedia

Képek forrásai ekstraklasa.hu fotopolska.eu Księga pamiątkowa legia.com legionisci.com Lengyel Sajtó Ügynökség (PAP), Varsó Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Budapest Mudra László, Magyar Jégkorong Szövetség Nemzeti Digitális Archívum, Varsó Réti Zsolt Sasi Fotó Sport Sport és Turisztikai Múzeum, Varsó tempofradi.hu Tygodnik Sportowy ultrashungary.com zrodlo.krakow.pl

82 | Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban.