Issuu on Google+


r:

sk u k i ron e.hu t k e u el konyvh . e yv- www. n รถ K

vtรก y n รถ


Péli Zoltán Gábor

Corona Stephani A Koronakutató Konferencián elhangzott elõadás szerkesztett változata


Péli Zoltán Gábor

Corona Stephani A Koronakutató Konferencián elhangzott elõadás szerkesztett változata


© Pelzo 2003

Kiadja: Péli és Társa Bt. Felelõs kiadó: Péli Zoltán Gábor Szakmai lektor: Ráma Anna Nyomdai munkálatok: B & L Crazy Studio ISBN 963 212 608 4

Külön köszönet az oroszlános rekonstrukció megalkotójának, Harkai Istvánnak ! Külön elismerés a Corvinának egy esemény dokumentálásáért !


„Per me reges regnant, ait dominus Deus per sapientem Salomonem proverbiorum VIII. capitulo. Gloriosus Deus in sanctis suis, in maiestate mirabilis, cuius ineffabilis altitudo prudencie nullis terminis comprehensa, recti censura iudicii celestia pariter disponit et terrena.” – így kezdõdik az Úr ezerháromszázötvennyolcadik évében keltezett Képes Krónika, miközben lapján az esztergomi szentély és annak második kifestése látható: „ÁLTALAM URALKODNAK A KIRÁLYOK – mondja az Úristen a bölcs Salamon Példabeszédeinek nyolcadik fejezetében. Dicsõséges az Isten az õ szentjeiben, csodálatos fönségében, az õ elmondhatatlan bölcsességének mélysége, korlátok közé nem zárva, határok közé nem foglalva, igaz ítélettel mind az égi, mind a földi dolgokat elrendezi.” Majd a krónika (a történet) lapjai közt ez is megfogalmazódik: - „Röviden és sommásan mi csak azt akarjuk inkább megírni, amit más írók mellõztek.” - „... Pannónia nem veszítheti el angyal adta koronáját.” Edward Brown, angol utazó 1669-ben (!) kelt leírása a Koronáról így szól: „...A magyarok nemcsak különös nyelvet beszélnek, hanem a koronájukról is valami rendkívüli dolgot hisznek.. meg vannak gyõzõdve, hogy ettõl függ az ország sorsa...” Timon Ákos a Szent Korona elméletérõl szóló írásában (1912) így fogalmaz: „A magyar alkotmány történeti alkotmány, mely a történet világánál több mint ezeréves fokozatos fejlõdés eredménye, s amelynek gyökerei, alaptételei még az õshazába nyúlnak vissza.” 7


Elöljáró beszéd, mely csak késõbb érthetõ meg A Szentléleknek szánt könyv ez, mintahogy megelõzte õt az atyáé és a születõ fiúé. Nehéz sors nehezedik vállamra, s idõrõl idõre kimondatlanul is ki kell mondanom olyan szavakat, melyek reám bízattak. Munkámat teszem megtörhetetlenül, mintahogy az égi Nap járja végesvégtelen útját, s mintahogy a Föld megtartja hátán a befogadott Életet. De mit tesz a befogadott Élet, ha a pusztító világ azt mondja két korábbi alkotására NEM KELL ? Megtartja hát Hitét, hiszen az Örökkévalóról tett tanúbizonyságot, s új tervet szõ a régi mellett, s kimondja a Szentháromság alaptételét, hogy a várva várt NAP világos legyen. A történetem az esztergomi szentélyben kezdõdött, s itt is fog végzõdni. Tudásom innen származik, Õ a tanítómesterem. Fogadja ezt bárki kétkedve, de ez így van. Mert hisz a Világegyetem az Ember mestere, s nem a világ-egyetemei. Számtalan próbálkozásom minduntalan reménnyel teli története megrekedt egy ponton, az emberi lelkek mai jelleme minduntalan olyan gátakat szabott, melyet halandó el sem tud képzelni. Ezen a gáton minduntalan túljutottam, de újból egy hatalmas fal tornyosult elõttem. Megfogadtam hát, hogy ledöntöm ezt a falat, hogy ne legyen több gát. Bár elõadást tõlem bárki kevésbe halhatott és kevésbé fog hallani, bár újabban sokszor hívnak (hívnának) erre-arra. Mert egyrészt tudom, hogy így ’ellenségeim’ tudatlan száma nõne, s nem a segítõimé. Mindazon oknál fogva, hogy nehéz az egymásnak is (és önmaguknak is) ellentmondó hallgatóközönség rezgéshullámait egy közös szálra felfûzni. Sokkal könynyebb az írás által szólni az Írásról, mint ahogy régen is tették. Mert így sokkal könnyebb a csupán egyén és egyén egyedi olvasása közt a saját elhangolódott világát a világegyetem lüktetésével összhangba hozni. Bár mind ugyanazt az írásomat olvassa, de mégis mindenki 9


mást kap általa, ez a valódi Élõszó és a valódi Élõ nyelv. S ha már Érti, akkor a beszéd is megjelenhet. Nem érti, nem ismeri. S pont ez adja a gátat, a legnagyobb falat. Az ismeretlenség homályából elõlépve tehát magam is részt vettem a Koronakutató Konferencia 2003. október 11.-ei rendezvényén, mégpedig egy elõadás, egy hozzászólás reményében. Ennek a napnak a megoldásnyújtásában bíztam. De egyben különösnek találtam az egészet : Miért pont most szorgalmazza a hozzáértõ kutatóközönség az újabb vizsgálatot a Szent Korona állagmegóvása érdekében a ’Tanácstól’, amikor a szinte az évrõl-évre változó személyû ötfõs ’Koronatanács’ összetétele pont olyan most, hogy a többségük jelenleg a közéletben azon munkálkodik, hogy még az emberek gondolatvilágából is kitörölje a Szent Korona létezését ?! Ennyire nem lehetnek vakok, ennyire nem lehetnek tisztán nem látók azok a jeles és hozzáértõ személyek, akik a Szent Koronát a maguk módján a legnagyobb becsben tartják ! S pont eme hozzáértõ személyek mesélnek el, s írnak le olyan csodálatos történteket, melyen keresztül szinte ’isteni sugallattal vezérelve’ a koronatest lényegébõl egyre mélyebb és mélyebb szinten kezdenek érteni dolgokat. Valamiért talán fontos lehet az a nap, az az idõpont, hogy az azt szorgalmazó „sugallat” vakká tudott tenni szinte mindenkit !? Mit nyújt számomra ez a nap ? Vetítendõ képek sorával felkészülve megjelentem én is, hiszen tudtam azt az apró tényt, hogy tulajdonképpen mi miatt is van ellentét, s ez miatt oly sok tornyosuló válaszkérdés a meghívott vendégek közt. Hihetetlen, hogy a szakmai közönség mennyi mindent tud, s én hozzájuk viszonyítva csupán egy apró pontot, mely tulajdonképpen meghatározza az egészet. Ezt az apró pontot mégsem ismertethetem, csupán rávezethetem õket, hogy idõvel maguk jöjjenek rá eme Hihetetlenre. A tervezett elõadásom gondolatfonala : Géza fejedelem templomának felismertetése majd ennek megerõsítése Szent István király születése termének visszacsatolásával; a falfestés hét oroszlánpáros volta, valamint ennek hét látható és hét láthatatlan oroszlános kapcsolata a koronázási ékszerekkel és a legelsõ törvénykönyvvel. Mást, illetve többet nem mesél10


hetek, mert még nem értenék meg eme alapok nélkül. Be-e fogadják majd azt, amit mondandómnak szántam a láthatatlan ’fal’ ledöntése végett ? Majdhogynem azon gondolkoztam ott a Konferencia kezdetén ülve, hogy nem is szólalok fel (mert minek). Majd az üléselnök õrnagy úr legelsõ hozzászólása adta a kezdeti löketet a címertan ismeretével : a vetített képek során ARANYLÓ TESTÛ LÉPÕ OROSZLÁN FOGTA (több esetben is) A SZENT KORONÁT VILÁGOSKÉK HÁTTÉRREL. Az elõadásom PONT errõl szólna, és arról hogy miért is lehet ez ! Majd késõbb az elismert ötvösmûvész megemlítette, hogy tévedett a hüvelyk rendszerû aranymetszéses szabályú elméletével, s helyette felismerte nemrégiben a valódi méretmegalkotás rendszerét. S ez a rendszer PONT ahhoz a templomhoz kapcsolódik, amelyrõl beszélni óhajtottam, de õk ezt nem tudták. Minduntalan tehát olyan szálak kerültek elõ, melyeknek megoldandó õsgyökerét kivétel nélkül a kezemben éreztem. Számomra jött tehát a nap, így lendületet kaptam elõadásom megtartásához. Az én hozzászólásom és gondolatvilágom egészen más, ennek megfelelõen sosem indultam ki magának a Koronának a látható testébõl, a koronatestbõl. Az elsõ vetített képem a Képes Krónika szerinti Esztergomot ábrázolta, s rámutatva ezt mondtam : „A Szent Korona.” Tulajdonképpen sosem lehet több vágyam, minthogy mások is annak Szentségében értsék meg a lényegiségét, ahogy úgy ott a krónikaíró mindent kifejezõ tartalmas mondandójában látható. Nagyon, de nagyon messzi még ez a végállomás, de a kezdetet is innen kell venni. Mindezeket megelõzve a számítógépes vetítõ kezelõje pont nem volt ott, így várnom kellett eme elsõ kép megjelenéséig is, a képek nélkül ugyanis KÉPTELENSÉG bármit is mondani, bármit is kifejezni, mert nélkülük egyáltalán nem érthetõ semmi. S így néhány percet várva természetesen bemutatkoztam, s valamilyen módon elõteret próbáltam adni mondandómnak. S ahogy kimondtam háromtagú nevemet majd ugyanezt egy másik mondatban meg akartam ’ismételni’ egy összetettebb ötbetûs formájában, akkor szó szerint a Lélekerõ lebénította nyelvemet. Megakadtam, s a késõb11


biek folyamán is nem mondhattam ki egyszerûnek tûnõ dolgokat. S más így néha egy akadozó beszédet láthatott inkább, de ’sor-sort’ követve mindig jött a JEL, hogy még nem mondhatok ki bizonyos szavakat, mondatokat, mert még nem ismernek, egyáltalán nem ismerik mondandóm tárgyát (ismeretlen volt sok ’koronakutató’ számára „maga a Szent Korona elsõ képi megjelenítése” is !). Így egy nagyon lecsupaszított dolgok jöttek elõ, méghozzá többször is túlnyúlva a megengedett idõkorlátot. S mégis ez a „rossz” elõadás volt jó. Mert örülök annak, hogy nem ejtettem ki bizonyos szavakat, amik korábban is már egy erõs szûrön mentek át, de még ez is sok volt, hiszen ellentétet szültem volna, amit a legkevésbé akartam. Annyit kaptak hát, amit képesek voltak akkor befogadni. A „rossz” elõadás tükrében senki sem zsémbelt rám, hogy túlléptem az idõkorlátot. Sokak által nagyra tartott szakmai közönség tagjai elismeréssel szóltak hozzám. Jelen tanulmány az elhangzott váza alapján, már többet enged szóhoz jutni, s talán egyszer megismerhetõ lesz a végállomása is. A Koronakutató Konferenciát megelõzõ napon olvasom pont el azokat a sorokat (nagy távlatból ismét), amelyet jeles sumerológusunk vetett papírra: „... Itt most azt a fontos adatot kell megemlíteni, hogy az emberiség ismert „elsõ” törvénykönyve -a sumirföldi nagy uralkodónak, URNAMMU-nak a kódexe is – „törvénybe iktatja” a hónap tizenötödik napjára esõ Hold-töltét, amikor így rendelkezik: „DITIL-LA (ítélet) tizennégy bíró döntésével csak a tizenötödik napon hozható.” ... tizennégy oroszlán legfõbb bíróként ítél a tizenötödikkel – a királlyal... ... És azon a napon, amikor az égen nincsen semmi árnyék, az „oroszlánok között” megtörtént a legfelsõbb intézkedés. Ugyanis a tizenötödik napon teljes a fény. A Nap-Úr nappal önti életet adó erejét a Földre, és amikor nyugovóra tér, a telihold helyettesíti minden erejével. És ezen a napon a telihold is oroszlánná válik.” 12


A Koronakutató Konferencia fõ szervezõje így nyilatkozott korábban egy újságíró hölgynek: „... A konferenciát egyfajta gyújtópontnak tekintjük...” A konferenciára készülõdve viszont az égre tekintve pont TELIHOLDAT láttam. Jó elõjel. Valóban történhet valami meghatározó ? Az összejövetel délutánjának képvetítéses közlendõm után, a további felvetett hozzászólások tulajdonképpen mind ide köthetõk, mind ez generálta folyamatosan egymást, s látatlan de megfigyelhetõ szálaival tulajdonképpen olyan eseménysort alkotott (erõsített meg kimondatlanul is), mely az összejövetel tervezett lényegét megakadályozta : a Konferencia nem adott felhatalmazást a vizsgálódás (és állagmegjavítás) kezdeményezésére. Mert hisz ez az egyik legrosszabb történelmi idõpont volna rá – ésszerûen (de õk nem ebben gondolkodtak). Mi generálta azt, hogy mégis pont ezen a napon összejövetel történjen a Szent Korona ismerõi részére ? Más volt a „gyújtópont” célja. Valami megindult a lelkekben és a gondolatokban. Valami ismeretlen, amit október 11-én mondottam. Valami tényleg elindult, mert sokan reagáltak is rá. A visszahatások sora tulajdonképpen gyengén indult, de fokozatosan felerõsödött. Engem elemi hatása a gyorsan a vonathoz rohanó, majd ott az ülésen megpihenõ s elinduló (18.35 körül) szerelvény állapotában ért. S ezek után, ahogy a fõváros pályaudvarából elindulva a síneken, láthatóvá vált egy messzebbre tekinthetõ tér állapota, úgy ott akkor pont a TELIHOLD vörösesaranyló pofaképével, kelés utáni közvetlen állapotával a Lelkem mélyére mosolygott. (A négyféle ülésszék közül véletlen miért pont oda ültem, ahol látható volt ez az égi esemény ? – hiszen a többirõl észre sem vettem volna.) Örültem, hogy talán végre történhet valami. Rajtuk múlik minden, akik hallottak. Az õ lélekviláguk. Ezen múlik minden, ezen múlik a fal ledöntése, amely hosszú idõn keresztül elválaszt embereket és embereket. Bíztam bennük. Bíztam, hogy sokuk még azon éjszakán akár tudattalanul is tovagörgeti a kapott szálakat. Valamit találniuk kell nekik is, õk a tizennégy oroszlán ítélõszéke ! 13


Akkor még teljességgel nem fogalmazódtak meg bennem ezek a szavak, de bíztam, hogy még azon az éjjelen történik valami, aminek a hatását természetszerûleg csak késõbb fogom látni. Alvásom közepette ismételten elõadást tartottam a nevezett témáról. Ismételtem és ismételtem a jelentõs szavakat a felismerés, a felismertetés végett. Fontos. Ettõl nem ismerek fontosabbat. Megnyugodó lelkem hajnal felé járva egy zajra lett figyelmes. Az ágy folytatásában a szekrény felõl jött a huppanás. Mi volt az ? Nem félek tõle, de azért mégis villanyt gyújtva kíváncsi voltam, hogy mi lehetett az. Az elõadásra elvitt szatyor formájú táska volt az, melyben magammal vittem az utazáshoz és a megszólaláshoz szükséges anyagot, s melynek külsõ oldalzsebében volt az a CD-korong melyrõl a bemutatáshoz használt képek származnak. Egész este és éjjel állt a szatyortáska, majd hajnalban hirtelen ELDÕLT. Tudtam, hogy eldõlt a világ sorsa is. A Szent Korona elsõ aranymûves vizsgálata 1983-ban történt, mely esemény megdöntötte a korábbi elméleteket. A 20 évvel késõbbi 2003-as konferencia-összejövetel azért szervezõdött, hogy ismételten új utakra terelõdjön a koronaismeret. A szatyortáska egyensúlyában sokáig állt, majd pont abban az irányban dõlt meg, amely felöl a képanyagos KORONG helyezkedett el. A képkorong a súlyával megdöntötte a tértartalmat, már hajnalra MEGDÖNTÖTTE a korábbi elméleteket, meg sikerült döntenie. De így alulra került, minden ránehezedõ súly föléje. Neki kell hát a világot megtartania ! Valóban EZ A Szent Korona fogja megtartani azt a félrebillent világot. De mi zajlott le ekkor a tizenötödik égi oroszlán környezetében ? Tulajdonképpen a táska-esemény miatt néztem csak utána még aznap! 2003. október 12.-e hajnalának pásztorcsillagászati, ’jópásztori’ képe : a TELIHOLD még mindég látható égi székében, a földhöz legközelebbi állapotú PUSZTÍTÓ Mars már ELTÛNT a látóhatár alatt, NIMRÚD-Orion éppen a DÉLKÖRÖN halad át, Jupiter (magyarok csillaga) az Oroszlánban, Szaturnusz (a magyarok másik csillaga) az Ikrekben látható, a kelésre kész NAP a látóhatár alatt a Szûzcsillagképet termékenyíti meg. Évezredek várva várt csillagképe ez : 14


az OROSZLÁN-PÁR (oroszlán-ikrek) teremtõ-Királya a SzûzAnya (Isten-Anya) gyermekeként hozza el Fényét. A VILÁG SORSA ELDÕLT : a NAP immár nem nyugszik, hanem KÉL. A világfordulat beteljesedett. A Mennyben. S azon képen itt a Földön is, ha te is akarod.

15


1. kép


2. kép

3. kép


6. kép

4. kép

5. kép


7. kép

8. kép


9. kép


10. kép

11. kép


12. kép

13. kép


14. kép


15. kép


16. kép

18. kép

17. kép

19. kép


20. kép

21. kép


22. kép

23. kép


24. kép

25. kép


26. kép

27. kép


28. kép

29. kép


30. kép


„... a számára megépített palotát már nem élvezhette ...” – hangzott el Ur-Nammu király temetésén (forrás: D.R. - S. ny. é. i. 218.), majd 3200 évvel késõbb a Hartvik Püspök legendájában egy hasonló történet fogalmazódik meg Gézáról, a magyarok utolsó fejedelmérõl: „... és hogy püspökségeket alapítson, hite szerint a szentegyház javára, egy éjjel csodálatos látomással vigasztalta meg az Úr, gyönyörû külsejû ifjat állított elébe, aki így szólt hozzá: „Béke veled, Krisztus választottja, megparancsolom, hogy szûnjenek meg gondjaid. Nem néked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz, mert életedhez vér tapad..” ...” Csomor Lajos ötvösmûvész, ki a Magyar Szent Korona 1983-ban történõ vizsgálatának egyik aktív résztvevõje, így ír az 1996-ban megjelentetett „Õfelsége, a Magyar Szent Korona” címû mûvének 24. oldalán: „Ludvig Rezsõ kollégám pedig arra hívta fel a figyelmemet, hogy újrafoglalási nyom nem csak a hátsó három kép esetében figyelhetõ meg, hanem az eredeti képek esetében is. Valóban a Geobicász-kép foglalatán és lemezén található új foglalási nyomokhoz hasonlóakat találni még Gábriel arkangyal képén és annak foglalatán is (11. rajz). Itt a foglaló szerszám mindkét esetben ferde nyomokat hagyott. A hasonló nyomok viszont azt jelentik, hogy a Gábriel-képen található nyomoknak összefüggésben kell lenniük a Geobicász-képen található nyomokkal. Ez azt jelenti, hogy a Geobicász-kép befoglalásával azonos idõben történt a Gábriel-kép foglalatának újraerõsítése, újrafoglalása is. Ebbõl az következik, hogy a két képet AZONOS IDÕBEN szerelték fel a mai helyére.” A 350. oldalon található a hivatkozott 11.rajz, minek képe fölött a következõ írás szerepel: „A hírvivõ arkangyal, Gábriel képe a Magyar Szent Koronán úgy helyezkedett el, hogy Szûz Mária képe felé nézett, tehát arra, AKINEK A LEGFONTOSABB HÍRT VITTE.” [kiemelések tõlem] 33


A szentírások legõsibb nyelvének kiváló tudója, Dudás Rudolf a Szent Korona ’Géza-zománcképének’ névfeliratát, a GEOBITZAS jelentését így ülteti át az 1998-ban megjelent fõmûvének borítóján: „Isten világosságát elérni törekvõ király”. Széless György 1761. évi latin-nyelvû leírása az esztergomi várhegy képérõl és történetérõl természetesen már nem találja a látható földfelszín fölött a Géza fejedelem korában épült Szent István elsõ vértanú templomát. Látatlanul is megfogalmazza „A templom értékét” a 7. fejezet 2.§-ában: „Szerintem e hely szentsége fölér az apostolinak nevezett, vagy más szóval angyali Koronával, mivel e helyet Géza és Sarolta látomása tette nemessé, - akár látomás volt ez, akár álom.”

34


(A Koronakutató Konferencián elhangzott elõadás bõvített, szerkesztett változata) A Szent Korona. A Szent Korona egy olyan kézzel fogható és egyben kézzel foghatatlan együttes, melyen keresztül a Mindenható tartalma érvényesül. Minden olyan tárgy, melynek megalkotása során az õt elkészítõje rendelkezik egy bizonyos fajta tartalmi élménnyel, ugyanúgy lenyomat keletkezik a Mindenható iránya felõl az õt befogadó közönség felé. Ennél fogva mindezen alkotásoknak megvan az az egyedi jellege, hogy képesek ÖNMAGUKRÓL BESZÉLNI. Engedjük hát, hogy a Szent Korona is önmagáról beszéljen. A legelsõ fenntmaradt képi ábrázolás, mely a magyar nép sorsát messzemenõkig meghatározó Koronáról készült, az nem más, mint a Kálti Márknak tulajdonított, s 1358-ra kelteztetett Képes Krónika lapjai közt tûnik elõ. [1.kép] Egyben megfigyelhetõ, hogy ezen a miniatúrán nem a ma is ismert Szent Korona forma-alak látható, hanem csupán egy stílusában egyszerûsített általános koronaforma; de tulajdonképpen a kép megalkotója evvel tudta a legjobban kifejezni, amit számára a Szent Korona jelentett, ugyanis a mondandót ezáltal a kép egészében kell keresnünk, hogy a részletét, mint a Koronát megértsük. A Szent Koronáról készült legelsõ képi ábrázolás egyben egy olyan történetet is felölel, amely a Szent Koronát a legrégebbi valós történelmi helyzetben jeleníti meg. Sokak számára ismeretes, az a legendás történet, miszerint Géza fejedelem Esztergomában megjelenik az elsõ század vértanú Szent Istvánja kezében a Szent Koronával. Eme történet látható itt is, úgy hogy egyben Géza fia István születésével van együtt ábrázolva. Szent István a Koronával a születendõ elõtt áll, megjelenõ fizikai testével már ELÕTTE is létezett. Valóban létezett már Géza fia ’Vajk-Szent István’ elõtt is a 35


Corona Stephani TARTALMI összessége ? A Szent Korona misztériumának egyik fontos és elkerülhetetlen eleme Esztergom. Róla többé-kevésbé sokat, de mégis keveset tudunk. Ennek egyik tartalmi oka az, hogy a latin kereszténység politikai indíttatásból gyakran pont Esztergom ellen hangolódik, a másik formai-tárgyi oka az, hogy a török hódítás két ízben is tartós idõre az uralma alá hajtja Esztergom várát és környezetét. Nevezetesen 1543tól 1595-ig illetve 1605-tõl 1683-ig volt teljesen török kézen a vár. [2.kép] Mindmáig a legpontosabb korabeli ábrázolást Esztergom várhegyérõl Houfnaglius (Hoefnagel) készítette, mely tulajdonképpen az 1595-ös magyar várvisszafoglalás során látható állapotokat tükrözi. A metszet készítõje két irányból szemlélteti Esztergomot; az egyik a Duna felõl, a másik viszont a Szent-Tamás hegyrõl megtekinthetõ várhegy képét jeleníti meg. [ezen utóbbi van képként mellékelve] Az ábrázolás a részleteiben valóban pontos, ugyanis ha egy Szent-Tamás hegyrõl készült mai fotóval összehasonlítjuk, akkor még méretarányaiban is szinte minden összevág. [3.kép] Ugyanott látható a körbástya, a déli részen a várfal ugyanolyan módon ível le, a legdélebbi részen a várhegynek ugyanolyan mély szakadékja (kiemelkedése) van ma is; a mai bazilika helyén az õsi székesegyház látható, mely mögött észak felé ugyanakkora a várhegy, mint déli irányba, azonban a Szent Tamás hegyrõl nyújtott kilátás valóban a székesegyház mögé bujtatja a várhegy másik felét. [2.kép] Mint a képen is látható a ’keresztényi’ várvisszafoglaló ágyútûz, sok helyen az épületek boltozatait lerombolta. Tulajdonképpen ekkor sérült meg a várpalotarész legõsibb (déli) része is a vele együtt épült, s ma ’királyi várkápolnának’ nevezett együttessel. Az ismételt támadásoktól tartva eme legõsibb épületrész lerombolódott belsõ részét földdel töltötték be egészen a falak magasságáig. S egészen 1934-ig várni kellett arra, hogy a régen föld alá került értékek ismét napvilágot láthassanak. [4.kép] A törmelékek közt megtalált eredeti boltozatdarabokat 1934-38 során állították vissza Gerevich Tibor és Lepold Antal irányítása alapján. Mintahogy az 1935-ben készült [Petrás István] fényképen is látható a feltöltött talajszint valóban jóval a szen36


tek képeit tartalmazó helyiség padlószintje fölött van. [5.kép] Az 1350 körül készült esztergomi falfestés formavilága általánosnak mondható a templomi ábrázolások esetében, mely különbözõ szentéletû személyeket a glóriával együtt jelenít meg. Azonban az õsi lakótoronnyal egybe épült templomi együttes alsó vakolatrétege egy egészen más formavilágot tükröz vissza, mint ami a nyugati kereszténység esetében megszokott. [6.kép] Életfa elõtt lépõ oroszlán látható a megmaradt falfestéstöredékeken. Eredetileg hét egymással szembenézõ oroszlán-pár díszítette a szentély félkörének keletre nézõ ívét. [7.kép] A megmaradt részletekbõl a máig elkészült legpontosabb rekonstrukciós rajz Harkai István nevéhez fûzõdik. S mindazonáltal abból a szempontból is jelentõs, hogy ezáltal képesek vagyunk az ábrázolás egészét egyben érzékelni. A körök mindegyikében egy életfa látható, s ennek elõterében egy oroszlán, mely a mellsõ mancsát felemeli, s ennek tükörképeként jelenik meg a vele szembenézõ oroszlános kör. Összesen hét ilyen tükörképes, egymással szembenézõ lépõ oroszlán-pár volt, ami összesen tehát 14 oroszlánt jelent. [8.kép] Egy idegennek tûnõ, de mégis emberközeli formavilág tükrözõdik benne. Legelsõ képi meglátásakor az utolsó fejedelmeink forma- és gondolatvilágát véltem megérezni benne. A megmaradt ábrázolás képét elfordítva, az oroszlán testén egy olyan képjelet látunk, amely Európában kizárólag a magyarokhoz köthetõ : Hármashalom. Az oroszlán testén négy egymást követõ ’hármashalom’ forma látható. S a halmoknak valóban hármas vonulata van. S ez a forma-alak egyben ismerõs az emberiség legõsibb képírásának rendszerében is, s az is érdekes, hogy a képjel eredetileg álló formája az idõben a mához közeledve írástörténetileg olyan fekvõ alakot vett fel, amit az oroszlánok testén a megalkotás pillanatában továbbörökített a mának. Távolabb nézve a képet: oroszlán és életfa. Könnyen fölismerhetõ formák. De tulajdonképpen az oroszlános életfát körbevevõ kettõskör között mik helyezkednek el ? [8.kép] Mik ezek a formák, amik egy felsõbb díszítéssorban szintén visszaköszönnek ? Valaki ’állati fejeknek’ nézte és nevezte õket. Az nem lehet, hiszen az oroszlán 37


anatómiailag olyan pontos, ez a bizonyos valami viszont sehogy sem hasonlít szarvakkal rendelkezõ fejre ! Valóban van benne egy kétoldali kinyúlvány felfelé, de a visszahajló kunkorok sehogy sem mutatnak arcpofát, arról nem is beszélve, hogy a felsõ kinyúlványok közti átívelõ forma alatti terület sem ’kétszemes’ forma. Mik lehetnek ezek a valamik ? Mi a csodák ezek ? Az oroszlán egyértelmûen oroszlán, az az mögötti életfa egyértelmûen életfa, a kör az egyértelmûen kör, de ez mi ? Érdekes, mert eme esztergomi szentélyben történt elsõ ottlétemkor is csak ezt a formát szemléltem, s az ábrázolás többsége akkor ott hidegen hagyott. Hazatérve innen, továbbra is az utolsó fejedelmeink lélekvilágát láttam benne. Mi adhat megoldást ? Mi az a kiinduló pont, ami mindent megmagyaráz ? Összehasonlítani én ezt csak a hieroglifikus írás megfejtésének történetével tudom. Tudatosan nem kerestem a megoldás kulcsát, de az egész mélyen foglalkoztatott, s ugyanúgy mint ama régi írás felfedezésekor, nap nap hegyére telve én is keveset aludtam, majd fáradalmaim közt elbóbiskoltam a fotelban, s ekkor jött a válasz. Hirtelen föleszmélve kinyitok magam elõtt egy könyvet, gyorsan lapozva, majd nem is tudom hol megállva, egy õsi hajfonatkorong fekete-fehéres egyszerû rajzolata nézet velem szembe. Majd a hajfonatkorong életfájának felsõ része egyszerûen kiemelkedett a terébõl nézésem közepette. Ezt láttam az esztergomi falfestésen is ! [9.kép] Késõbb ezt a hajfonatkorongot magam is átrajzoltam, megrajzoltam egy eredeti fénykép alapján. Ez látható a mellékelt képen is. Honfoglalás korabeli, azaz az utolsó fejedelmeink alatt megszokott ábravilág egy kiemelkedõ darabja a mai Anarcs települése közelében került elõ. Megnézve a korong Életfáját két oldalsó kihajtással rendelkezik, illetve ezek fölött helyezkedik el az Életfa ’fejrésze’. Én legelõszõr eme Életfa fejrészében láttam visszaköszönve az ismeretlen esztergomi formát. Ugyanis ’alul’ ugyanolyan visszahajló kétoldali kunkorral rendelkeznek. A visszahajló forma fölött mindkét esetben egy kicsúcsosodó levél van. A kicsúcsosodó leveleket viszont egy hármas tagozódású átívelõ forma kapcsolja egybe; a hajfonatko38


rong esetében a hármas tagozódású levél könnyen látható, a falfestés esetében is ez az átívelõ forma van, ugyanis ha jobban megnézzük, akkor látható, hogy középütt tényleg behajlik a ’harmadik levél felé’. De tulajdonképpen az egész életfatestben is visszaköszön az esztergomi ábrázolás. Ugyanaz a visszaívelõ forma. Ugyanaz a valóban kicsúcsosodó levél. S ha megnézzük az esztergomi falfestést, akkor benne a visszahajló és kicsúcsosodó forma közös egységet alkot, hiszen köztük, azaz vörös színeikben nincsen fekete színû vonalrajz; ugyanúgy közös egységet alkot a fejedelmek korából megmaradt életfa-ábrázolás visszahajló és felfelé ívelõ formája, hiszen közös oldalágból nõnek ki. De természetesen a korongon látható kicsúcsosodó levelek közt is megtalálható a hármas tagozódású átívelõ forma. [9.kép] A honfoglalást követõ magyarság ábrázolásvilága oly egyedi volt, hogy a környezõ népek közt még csak hasonló sem fordult elõ. Az esztergomi elsõ falfestés készítésének idejét firtató elméleteket nem célom most ismertetni, de ezen elméletek legtöbbjének a meghatározó kitétele, állítása az, hogy idegen földrõl jött mesterek egy idegen stíluselemet alkalmaztak. Maga az esztergomi stíluselem, mint láthatjuk a valóságban : egyáltalán nem idegen az õsmagyar ábrázolásvilágtól. Sõt más népeknél nem is fordul elõ. Mindez azt mondja tehát önmagáról, hogy az ábrázolás készítõi az akkori magyarok közt keresendõk, kik pediglen akkor egy legmeghatározóbb formaelemet jelenítettek meg. De mégis mikor készült ? Eme utolsó fejedelmeink közt az egész ország területén használt és ismert formavilág az Istváni hatalomátvétellel teljesen eltûnik. Az esztergomi várépület helyreállítója, bõvítõje maga III. Béla király, ki 1172-tõl 1196-ig uralkodott. Miért éltetett volna III. Béla a saját korában egy olyan formát, ami õelõtte majd 200 éve eltûnt, s mindez akkor, amikor a templomi kifestésekkor Európa szerte egészen más formát visznek színre ? Esztergomi várépítõként az õsi források õelõtte csak Géza fejedelmet (972-997?) hitelesítik. [(Az olvasónak szánt jegyzet következik.) Valóban kevésbé 39


ismeretes az a tény, hogy az õsi források esztergomi VÁRÉPÍTÕKÉNT Géza fejedelem után csak III. Béla királyt említik! A Pallas Nagy Lexikonában A Székes-Fejérvár (Székesfehérvár) címszó alatt ez is megtalálható: „ahova Szent István Esztergomból áttette lakhelyét, fölállította benne a királyi trónt, benne õriztette a koronát, s utódainak is királyi székvárosává tette, ahol t. i. éltek, uralkodtak, koronáztattak és sírba szálltak.” S ez igen fontos idézet ! Géza fia, István király számára már Fehérvár volt a fontos, s a hatalom áttételeként itt épített egy olyan bazilikát, amely a királyi hatalom központjává válik (maga a trónszék és a korona által is), s ezáltal a királyok temetkezési helyét is nyújtotta jelentõs ideig. S ami még fontos ebbõl: Az Istváni rendelkezés, a Fehérvári templomot rendeli koronázó templommá, ahol a legutolsó ilyen szertartás 1527-ben következett be. Az új fõvárosból, a régi fõvárosba a ’visszamenetel’ igen nehézkes. A temetkezést illetõen: „III. Istvánt Esztergomban helyezték örök nyugalomra; királyaink között õ az elsõ, a ki ott van eltemetve.” (Magyarország vármegyéi és városai sorozat; Esztergom vármegye kötetének 204. oldala – 1910.) S a székhelyet illetõen: „leginkább Salamon és III. Béla tartották székhelyüket Esztergomban. III. Béla király alatt, 1188-1198 között, nagy tûzvész pusztított, melynek a székesegyház is áldozatul esett. III. Béla király a várat újjáépítette, s abba helyezte királyi lakását...” (200. oldal)] Mindenki által elfogadottan ismert az a tény, hogy Esztergomot illetve Esztergom várát Géza fejedelem alapítja és teszi központtá. Géza fejedelem halála után az anarcsi hajfonatkorongon látható ábrázolásvilág eltûnik, nem ismeretes a korábbi megszokott formájában. Így a falfestés csak Géza fejedelem korát hitelesíti az elkészülte idejét tekintve. Az a templomi hely, amelyen az életfa elõtt lépõ oroszlán-pár kifestése látható, az tehát kimondva maga GÉZA FEJEDELEM TEMPLOMA. Eme templom viszont szervesen egybeépült az esztergomi várhegy legdélebbi részén látható, s a szakirodalom által õsi lakótoronynak nevezett résszel. [10.kép] Egy kis kitérõ erejéig fontos megemlíteni az egyik õsforrást, amely Géza esztergomi jelenlétérõl tanúskodik. Az esztergomi vértanú 40


Szent István templomának kanonokja 1397-ben a következõket jegyzi le: „dictam ecclesiam esse fundatum ante tempora beati Regis Stephani scilicet per dominum Gayzam regem patem eiusdem, qui construxit etiam castrum Strigoniense...” – ami tehát magyarul: a nevezett egyházat (és templomot) a boldog István király ideje elõtt Géza király alapította, AKI AZ ESZTERGOMI VÁRAT IS ÉPÍTETTE...” Ha megnézzük az oroszlános templommal együtt épült õsi lakótorony mai képét a Duna felõl, akkor az alábbi kép tárul elénk. [10.kép] Láthatjuk így magunk elõtt a lakótorony kétszintes kiemelkedõ tömbjét, s azt is, hogy szembõl nézve a baloldalán egy földszintes folyosószerû részen át lehet beléje jutni. A múlt század, azaz a XX. század elsõ harmadában Géza fia, Szent István születési helyének tartották az õsi lakótorony azon termét, amelybe kívülrõl a folyosószerû részen át lehet bejutni. [11.kép] A korábbi népi, történelmi és az egyházi hagyományok alapján 1874-ben Simor János hercegprímás, esztergomi érsek úgy gondolta, hogy illendõ eme nevezetes helyet megszentelni azáltal, hogy Lippert József tervei szerint restauráltatja, rendbe téteti és ezek után Szent István életébõl vett jelenetekkel kifesteti. Majd a bejárattal szemközti sarokba, két féloszlop közé oltárt állítatott, majd így lett a születési helybõl Szent István kápolna. Ha megnézzük a születési terem kápolnájának hajdani képeslapképét [11.-12.kép] és a terem mai állapotát, [13.kép] akkor egyszerûségében néhány dolog nyilvánvalóvá válik. Elõször is teljesen eltûnt az egyházi vonatkozású jellege. Nincs meg eme korábbi funkcionális berendezése. De ami mégfontosabb, barbár módon leverték az egész terem pompázatos kifestését ! Mivel nincs meg rajta az István király életébõl vett jelenetek mozzanatai, így a látogató még véletlen sem köti össze István személyéhez, születéséhez (s ezáltal Géza korához sem !). S ha mégis van módja valami régi írásból azt hallani, hogy ez a terem István születésének színtere, akkor az ismertetõk, s az ismertetõ irodalom csak annyit mond erre: „tévedés”, „népi kitalálás”. Az 1934-ben indult feltárások elõtt viszont egyön41


tetûen senki sem emlegetett olyan szavakat, hogy ez kitalálás volna, sõt ellenkezõleg, nagy becsben tartotta mindenki, légyen az hívõ lélek, vagy csak egyszerû ateista turista. Az akkori ismertetõk mindegyike egyöntetûen „Szent István születési helyének” tüntetik fel. A következõkben egy olyan képes levelezõ-lapról idézek, melynek harmadában a bazilika belsejérõl készült kép látható, a többi részén viszont egy mai könyv egy oldalának megfelelõ szövegmennyiség. Az „Esztergom nevezetességei” fõcíme után tehát így kezdõdnek a sorok: „Vedd le sarudat, ha Esztergomba lépsz. Itt született szt. István király, az ezeréves ország megalapítója. A Bazilika helyén vár állott, ÉS A SZOBA MÉG MA IS MEGVAN, amelyben szt. István született. Ágya helyén oltár áll...” (Megj.: a nagybetûs kiemelés tõlem.) De nem feledendõ eme sorfolyamok záró mondata sem: „Hazánk történelmi múltját, hatalmát, nagyságát csak Esztergomban lehet megérteni, s feltámadásához csak itt lehet erõt meríteni !” A hajdani és a mai teremkép egymásmellé vetítése [12.-13.kép] fizikai mondandójú tartalmat is közöl. Elõször is látható a földszintes folyósón keresztüli bejárata. S régen a terembe csak ez az egy bejárhatóság volt, mivel a másik, amely a lakóemelet felsõ részébe visz lépcsõk által, az tulajdonképpen be volt falazva. S mindez azért, mert a Templom is föld alá került hajdanán, s az emeleti rész sem funkcionált, a leszakadt boltozatok, törmelékek miatt a ’török korszak’ tanújegyeként. A láthatóságból a legfontosabb: a terem mérete. Kicsiny. Torzult négyszögletû alapformájú. A tér arra a nagyobb, amerre hajdan az oltár állt. S a tér a keresztboltozatokat tartó fõoszlop másik irányába szûkül. A régi képeslapon a fõoszlop és a falban elhelyezkedõ féloszlop közt szinte csak egy szék helyezkedik el úgy, hogy a tér jelentõs részét kitölti. [12.kép] A tér valóban annyira kicsi, hogy a megszokott fényképezõgépek legnagyobb látószögû optikájával (35 vagy 38 mm) sem lehet egyszerre lefényképezni. (Egy profi fényképész is nagyon ritkán dolgozik ettõl nagyobb látószögû optikával, így a mai korszerû gépek 99%-a nem is rendelkezik ettõl nagyobb átfogással, azaz kisebb fókuszmérettel.) Magamnak is két képet kellett készítenem 42


(bármilyen szögbõl tekintve is), hogy a terem láthatóságát átfogja. [13. és 14.kép] (Ha nincs mögöttem fal, azaz ha nagyobb a terem, akkor nincs ilyen probléma.) Megegyszer gondoljunk csak vissza a legelõszõr levetített képre ! A nevezetes kódexbéli ábrázolás fölött elhelyezkedõ piros betûs képföliratban ez olvasható: „Szent István elsõ magyar király születése.” [1.kép] Többet nem is mond a késõbbi leírásban sem e képhez kapcsolódva. Tehát adódik egy kép, illetve egy esemény: A SZÜLETÉS. Ez sokkal tágabb fogalmat rejt, mint elõször gondolnánk. De mégis legelsõ kiinduló tételként induljunk ki a legelsõ fizikális valóságából, mert hisz ugye valóban meg van rajta örökítve Géza fia István születése (szentként ábrázolva a csöppséget). A születési hagyomány viszont Esztergomban az idõk folyamán egy teremhez volt kapcsolható. Valóban ezt csak Simor János esztergomi érsek úr találta volna ki, vagy valóban mély gyökerû hagyomány volt ez már akkor is ? – tehetné fel a kérdést a ma egyszerû embere. A helyet, azaz a születés helyét 1358-ban is történelmünk eseménylapjai közt megörökítették. [14.kép] A miniatúrát szemlélve a terem arányai érdekes módon mintha el volnának túlozva. A születési terem belseje, mintha az egész várépületet magában foglalná. Egyszerre hatalmas, de egyszerre ki-csiny. A terem elõtt álló s a születésre váró személyek aprók, a születési teremben állók viszont sokkal nagyobbak, ’magasabbak’. Ez azt jelenti, hogy a születési terem valójában kicsiny, de eme ’felnagyított hatásával’ a fõ mondanivalót hordozza. A születési terem közepén egy tartó oszlop van a kép szerint. S még a terem mennyezetének felsõ negyede is jellemezve van: keresztboltozat. Valóban a hagyomány szerinti terem mai képe is mutatja: a terem közepén lévõ oszlop négy keresztboltozatot fog egybe. A Képes Krónika szerinti teremben szinte nincs is más ábrázolva, mint ez az esemény, márpediglen a születés ágya és a körülötte állok. S több teret, nagyobb teret nem is enged megjeleníteni. A 2002-es fotó, ugyanazt a nézõpontot tartalmazza, miszerint a bejárati folyosó balról helyezkedik el; ez a Duna oldala felõl készített felvétel így (tehát egyben a külsõ várfaltól befelé nézve, akár 43


a Képes Krónikában). [14.kép] A valóságban az ezen a fényképen látható fõoszlop és a hátsó fal síkjában elhelyezkedõ féloszlop közti távolság úgy két méter körüli. Namármost, ha a teremnek ebbe a részébe belehelyeznénk egy ágyat, mely mögött még személyek is állnak (mint a Képes Krónikában látható), akkor valóban az ágy túlnyúlna a középsõ oszlopon. A krónika szerinti ábrázolás tehát egyáltalán nem túlzás, hanem nagyon is a valóságot tükrözi. Ha a Képes Krónika szerinti Esztergomi várépületet nézzük Géza fejedelem korára vonatkozóan. Akkor a következõket láthatjuk. [15.kép] Elõször is láthatóak a várfokok, így tehát várról beszélhetünk, és egyértelmûen az is látható, hogy ez kõvár. A ’születés terme’ elõtt állók folyosója egyszintes. Ennek a helyiségnek a magassága, nincs egyszintben a mellette lévõvel; a szintkülönbség tehát a lakótorony részébe két szintes épületet jelképez. S valóban az esztergomi õsi lakótorony kétszintes épülettömbjébe egy földszintes folyósón át lehet bejutni. Mindkét képen a földszintes és az emeletes rész találkozásánál egy félköríves nyílás látható, és még az is megegyezik, hogy mindkettõ a földszintes rész mögött, azaz tõle messzebben elhelyezkedõ épületfalat mutat. A várpalotaegyüttes eme õsi része, tehát Géza fejedelem korához köthetõ. A számtalan azonosság mellett, csupán egyetlen különbség van az 1358-as állapot és ma látható kép között. [15.kép] A kétszintes lakótorony tetejének egy kisebb területén még egy kiemelkedõ épületrész van. Mit mond például az 1981-ben Csorba Csaba szerkesztésében megjelent ’Esztergom’ útikönyv a ma lakótornyának korábbi állapotáról ? Ezt: „1543. évi ostrom elõtt a várparancsnok lebontatta a királyi palota lakótornyának felsõ emeletét, az ún. Fehértornyot a boltozatokig, hogy megfelelõ ágyúállásokat létesíthessen. Az érsek hiába panaszkodott emiatt, elsõdlegesek a katonai szempontok voltak.” Az 1358-as képen még látható a „Fehér-torony”, s jogosan hiszen 1543 elõtti állapotot tükröz. De tulajdonképpen ez is a korábban felvázolt szálat erõsíti meg az eredetre vonatkozóan. A vár, Géza vára. A terem István születéséé. Vértanú Szent István esztergomi templomának kanonokja több érdekes dolog mellett 139744


ben ezeket jegyzi le: „in capella, in qua natus fuit beatus rex Stephanus” – azaz magyarul: ISTVÁN KIRÁLY A TEMPLOM MELLETI HELYISÉGBEN SZÜLETETT. (Tehát a Géza fejedelem által épített, s vértanú Szent Istvánról elnevezett templom közvetlen szomszédságában.) Ha elfogadjuk, hogy a nevezetes terem István király születésének színtere, akkor mit mutat ez ma ? Eme terembõl lépcsõ vezet az emeleti részre. Mégpedig úgy, hogy a lépcsõfeljáró végére érve, s belõle jobbra térve a lakótorony második szintjére jutunk, balra lépve viszont AZ ELSÕ LÉPÉSÜNK UTÁN MÁR BENT IS VAGYUNK A VÁRÉPÜLET TEMPLOMÁBAN. S ha az, amit Géza fejedelem templomának neveztünk a mû elején, ténylegesen közvetlen szomszédságban van a születési teremmel, akkor mégjobban értjük a hajdani sorokat: „István király a templom melletti helyiségben született”. Mind Géza hitvesérõl Saroltról, mind Géza fejedelemrõl fönt maradtak olyan történetek, miszerint a kereszténység elsõ századában élt, s vértanúságot szenvedett István jelenésként megjelenik õelõttük. Géza fejedelem pont eme ’jelenés’ miatt nevezi el templomát az elsõ század Szent Istvánjáról. S ami a legfontosabb, EZMIATT VESZI FEL GÉZA A KERESZTÉNYSÉGBEN AZ ISTVÁN NEVET. S amit még elkerülhetetlen kijelentenünk Géza fejedelem oroszlános templomáról: EZ AZ A TEMPLOM, AMIT A RÉGI IDÕK MINDIG ÍGY NEVEZTEK: SZENT ISTVÁN VÉRTANU TEMPLOMA. Az elsõ templom Esztergomban. S hogy végre a magyarok Koronájához érjük, emlékezzünk csak arra, hogy a Szent Korona misztériumában elkerülhetetlen az Esztergomhoz való ragaszkodás. Mit láthatunk tulajdonképpen Géza fejedelem templomában ? A Templom keletre nézõ félköríves szentélyében található a hét oroszlán-pár. Az életfás oroszlánábrázolás csak ennek a félkörívnek a sajátja. A megszentelt helyiség elülsõ részének eredeti ábrázolása is ismert. Ha a ’születés terme’ felõl lépünk be a templomba, akkor egy Isztár-csillagos átjárónyíláson keresztül juthatunk el az oroszlánok látványáig. Bejutva; az Isztár-csillag tartóoszlopának jobbján 45


elõbukkan a második festésréteg alól, az eredeti kifestés töredéke, ami tulajdonképpen a négy felé kidomborodó fényesség szimbólumok sorát hordozza. [16.kép] A fényesség (vagy Nap) szimbóluma úgy néz ki, hogy kívülrõl négy kör íve éri egymást. De tulajdonképpen a terem restaurátorai is kíváncsiak voltak, hogy mi rejtõzhet a szentek képei alatt. A glóriás emberábrázolások tulajdonképpen egy félköríves mélyedésben helyezkednek el. A restaurátorok egy ilyen félköríves rész belsõ felén bontották le a második réteget, s így nézték meg az eredeti kifestés jellegét. [17.kép] S itt is kivétel nélkül a fényesség szimbólumok sora található. (Ez a restaurátori ’megbontás’ tökéletes, hiszen így messzebbrõl látható a második réteg, s ebbe nem zavar be az ív belsejének látványa, hiszen az csak közelrõl alája állva szemlélhetõ.) Mégegyszer feltéve a kérdést: Mi látható a Templomban ? Egymással szembenézõ lépõ oroszlán-pár, s mindenhol máshol a fényesség jelképiség hordozói. [7. és 16.-18.kép] A Szent Korona zománcképei meghatározó információkat közölnek. Mi látható Szent Péter és Szent Jakab oldalain ilyenformán a Koronán? [20.kép] A Szent Péter két oldalán látható állatábrázolás oroszlánokat rejt, hiszen mondjuk a nyak oldalán megtalálható hullámzó forma magára az oroszlánsörényre utal. Az oroszlán-pár szintén egymással szembe néz, s a felemelt lépõ lába is egyértelmû; mindenhol máshol a háttérben visszaköszön a fényesség szimbóluma. Szent Jakab zománcképénél ugyanez a forma ismétlõdik. [21.kép] A Templombelsõ tehát teljes mértékben látható a Szent Koronán is, hiszen egymással szembenézõ (1.) és lépõ (2.) és oroszlán (3.) és pár (4.), és mindenhol máshol a fényesség szimbólumai (5.) láthatóak ! Fontos megjegyezni, hogy a Szent Jakab oldalain látható állatábrázolás eltér a Szent Péter zománcképéhez képest. [20.-21.kép] A hullámzó forma természetesen itt is meg van - utalva az oroszlánra -, de a Jakabnál látható állatfejforma más, mint a Péternél látható, hiszen inkább kutya feje van. A Szent Péternél látható figura csak oroszlán, a Szent Jakabnál látható: kutya is és oroszlán is ! Jegyezzük meg ezt a tényt, mert a késõbbiekben a kép õsforrását kutatva nyilvánvaló 46


lesz, hogy a kutya miként kapcsolódik az oroszlánhoz ! A Templomi és a Szent Koronás oroszlán közös sajátossága továbbá, hogy a felemelt láb testben való fojtatása félkörívszerûen mindkét helyen ugyanúgy ki van emelve. [7.-8. és a 20.-21.kép] Továbbá a Koronán látható oroszlánokat nézve, alattuk egy kettõs vonulatú hosszanti valami helyezkedik el. Ez szemünkben megtöri a teret, s úgy néz ki, hogy az oroszlán egy függõleges síkon helyezkedik el, s a kettõs vonulatú ’sarok’ alatt helyezkedik el a vízszintes sík. S így nézve az oroszlán a függõleges sík ALJÁN helyezkedik el. Az esztergomi oroszlánábrázolás a falakon nincs az ember törzsének-fejének magasságában, hanem tulajdonképpen a templom falsíkjának alján helyezkedik el ! [6.kép] A Szent Korona kutatói és ismerõi elõtt egyértelmûen nyilvánvaló az a tény, hogy a magyarok koronája egészen más vonatkozású történelmi tartalommal rendelkezik, mint ami más népeknél egy általános koronáról elmondható. Más népeknél, a király jelképe-tulajdona a korona. A magyaroknál viszont az uralkodó is alattvaló, a Szent Korona alattvalója, ugyanúgy mind népének minden tagja. A Szent Korona jelképezi az Országtestet, s ezáltal a Szent Korona Tan szerint ORSZÁGMEGTARTÓ, TERÜLETMEGTARTÓ ÉS TARTALOMMEGTARTÓ KÉPESSÉGGEL RENDELKEZIK. Nemegyszer a történelem folyamán bebizonyosodott, hogy a keresztényi magyarok számára a Szent Koronának sokkal nagyobb becsülete és hatalma van a népe fölött, mint akár késõbb a római szentatya õfõméltóságának vagy bárki másnak. Mert hiszen a Szent Korona jelentette a régi magyarok számára az eredendõ törvényt, EZ AZ ELSÕ TÖRVÉNYKÖNYV. Géza fejedelem templomában 14 oroszlán volt látható, a Szent Koronán összesen csak négy ilyen van. Miért csak négy, és hol a többi oroszlán, ha ilyen mély kapcsolatot tételezünk fel közöttük ?! Aki figyelt az észrevehette, hogy az oroszlános társításnál szinte minden megegyezett - azaz „lépõ”, „egymással szembenézõ”, és „pár” -, egy valamiben azonban mégis különböznek. A színükben. Az esztergomi oroszlán eredetileg aranyló színû (s most ez az aranyló színe kissé 47


zöldbe hajlik), a koronás oroszlán viszont világoskék színben pompázik. Mi végre ? Az eredetet, a magyarázatot ott kell keresnünk, ahol a tizennégy még megvan. Az esztergomi szentély aranyló oroszlánjában, ott van a nemzeti címerünk legfontosabbja: a hármashalom. [8.kép] A hármashalmos oroszlántestet levéve az ábrázolásról, nem marad más, mint a vérvörös, a vér-piros alapszín, mely a kettõs kör életfáinál a fehér sávozással váltakozik. Piros és fehér. Piros, fehér és zöld. Piros, fehér és a hármashalom zöldje – ezt tartalmazza a címerünk, a magyar zászlónk is. PIROS FEHÉR ZÖLD – ez a magyar föld. Miért zöld e föld, miért zöld a hármashalom rajzjele ? Miért látjuk zöldnek a növényeket ? Azért mert ezt a színösszetevõt hagyja meg szemünknek a látható fénybõl. Egy fekete színû valami azért fekete, mert a látható színtartomány összes színét elnyeli, s nem bocsát belõle vissza semmit. A növények zöld színteste a szemünk által látható színtartomány legalacsonyabb rezgés-számú sugarát, a vöröset (pirosat) nyeli el. Mivel a vöröset elnyeli, így azt vissza nem bocsátva, nem láthatjuk. Marad egy olyan színösszetevõ, amely a teljes skálából a vörös kivételével megmarad, s ez a színkeverék a zöld lesz. Ha tehát a pirosat és a zöldet összerakjuk, akkor megjelenik az a szín, melyben az összes szín benne lakozik, s ez a fehér. A piros és a zöld között a fehér helyezkedik el nemzeti zászlónkban. A FEHÉR, AMELY TELJES ÉS TISZTA SZÍN. A Szent Korona kutatói és értékének felismerõi számára, mindig ott tornyosult egy újabb és egy újabb kérdés, s bármekkora is volt egy adott személy felismerése, mindig is vele járt az a jellemzõ, amellyel ellentétet szült a másik ’felismerõ’ társa közt. Hiszen az egyik személy ehhez ért mélyen, a másik viszont ahhoz. Az egyik mondjuk szakmájának mélyen elismert aranymûvese, a másik egy sokat tudó mûvészettörténész, a harmadik meg mondjuk a Szent Korona õrzésének és megmaradásának hihetetlen történetét tudja kiválóan. Mégis miért nem egész az EGÉSZ ? Mert nem létezik a részek által. A részek nem értik, és így nem egészítik ki egymást. A zöld növény a pirosat (a pírt, a Nap fényét) befogadja, s ezáltal lesz zöld. Benne így a piros és a zöld is él, 48


s így kiadja az egészet, a tiszta színû fehéret. Az egyik ember ’piros’ a másik ember ’zöld’, nem egyforma, és szerencsére két ember nem is lehet egyforma; de amíg a zöld nem fogadja be a pirosat és a piros nem fogadja be a zöldet, addig sosem lesznek teljes értékûek, tudásuk bármekkora ’színtartományt’ is fogjon át. Komolyan mondom: az esztergomi ábrázolás nélkül nem érthetõ a Szent Korona ! A különbség: az egyik aranyló, a másik világoskék testû oroszlánokat hordoz. S az azonosság ? Az azonosság is pont ugyanez, ha hagyjuk, hogy e ’kettõ’ kiegészítse egymást. Az esztergomi oroszlánábrázolás fényének képét (fényképét) rögzítve, az, egy filmnegatívon tárolódik. S a negatív filmet szemlélve kék oroszlánt láttam. [19.kép] Hiszen a filmcsíkon a rögzítendõ tárgykörnyezet színvilágának képe nyelõdik el, s visszaadja számunkra ennek a negatívját. Ugyanaz az elv, mint amikor a piros elnyelõdik a zöldnek látszó növényben. S ha a pirosból és a zöldbõl a teljes értékû fehéret kapjuk, akkor ugyanúgy az aranyló szín és a világoskék az összetartozást mutatja, melyben az egész teljessége fölfedezhetõ. Mi mutatja az aranyló testû esztergomi oroszlán és a világoskék koronás oroszlán elévülhetetlen összetartozását ? Minden. Hiszen e kettõ együtt mindent jelent. Ha a Templomban tizennégy oroszlán van, akkor tizennégy oroszlánnak kell lennie a Korona környezetében. Milyen ez az esztergomi oroszlán ? Tükörképes, s ezáltal hét oroszlán-párt jelent. Ha tükörképes, akkor milyen a tükör? ’Hogy milyen a tükör ?’ – azt az tudja megmondani, aki már nézett tükörbe és látta önmagát. Ilyen a Teremtõ is, aki a Teremtményeiben látja önmagát, s ugyanilyen a Teremtett lény is, ha képes felismerni a Teremtõjét. Teremtõ és Teremtett, az egyik kézzel foghatatlan a másik kézzel felfogható. Ilyen a tükör is, hiszen az egyik oldalán egy kézzel fogható, LÁTHATÓ világ van, a tükör síkjának túloldalán pedig, egy kézzel foghatatlan, s ezáltal tulajdonképpen egy LÁTHATATLAN (de felfogható) világ. Hol van a Korona környezetében a hét oroszlán, és ennek látható és láthatatlan volta ? A Szent Koronán NÉGY oroszlán van. [20.-21.kép] A koronázási együtteshez tartozó jogar hegyikristályába viszont HÁROM oroszlán van vésve. [22.kép] Négy 49


meg három az HÉT. Láthatólag megvan a hét oroszlán. De hol van még hét oroszlán, hogy tizennégy legyen ? Kevesek számára ismert, de a maradék hét a koronázási palást tartozéka. Az eredeti palást varrásától elkülönült, de mégis a koronázási palást hozzáerõsített része a palást GALLÉRja. A gallér senki által nem látható részén, azaz a belsõ felén oroszlánábrázolás található ! [23.kép] A kör mentén négy testû, de egyfejû oroszlán egy életfában egyesül. Összesen HÉT ILYEN oroszlánábrázolás látható. És ugye hét meg hét az tizennégy. Egy magyar király a megkoronázásának alkalmával, magára öltötte a koronázási EGYÜTT-TEST : fején a Szent Korona négy oroszlánja, kezében a jogar három oroszlánja, s vállán a gallér hét oroszlánja; HÉT LÁTHATÓ ÉS HÉT LÁTHATATLAN (helyen lévõ) OROSZLÁNT ÖLTÖTT MAGÁRA, MELYNEK KÖZEPÉN Õ ÁLLT, AZ URALKODÓ. [S ennek megfelelõ az Uralkodó, mint ÚR eredendõ hitvallása: a hét láthatatlan oroszlánt próbálja láthatóvá tenni a világ számára, azaz a Mindenható ÚR az õ Istene. S a hét ? Hiszen egy HÉT alatt lett teljes a felismerés.] Csodálatos dolgok ezek. S az is szinte felfoghatatlan, de mégis felfogható, hogy a Szent Korona önmagáról is tud rendelkezni. Tulajdonképpen a 2000. évi elsõ törvény az, ami miatt összejött, összejöhetett a nevezett Koronakutató Konferencia. S ez a törvény rendeli úgy: „A Szent Koronát és a hozzá tartozó jelvényeket - a koronázási palást kivételével – az Országgyûlés épületében õrzik. A koronázási palást õrzési helye a Magyar Nemzeti Múzeum.” Sokan örültek annak, hogy végre megfelelõ helyre került a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények, s leginkább ugyanezek a személyek kifogásolták azt, hogy miért maradt rejtve, s ettõl elkülönülve a koronázási palást. De pont ez fejezi ki, hogy a Szent Korona ÉL, s élni kíván. Tudatosan senki sem hozott és hozhatott olyan törvényt, mely a Szent Korona Tartalmáról, azaz a hét látható és a hét láthatatlan oroszlán mondandójáról mesélne. Pedig ez történt a valóságban: a Szent Korona és a „királyi jogar” hét látható oroszlánja az országgyûlés törvényhozó (Ítélkezõ) épületébe került, jól látható helyre, s mindenki által megtekinthetõ (ingyenes) módón kerül bemutatásra, a 50


hét láthatatlan oroszlános koronázási palást s gallérja viszont „továbbra is egy kevésbé látható helyen kerül bemutatásra”. Aki a Szent Koronát megy megnézni, az nem láthatja a ’láthatatlan tartalmat’ hordozó koronázási palástot. S higgyük el, hogy így van ez jól ! Nézzünk csak vissza a Képes Krónika mindent elmagyarázó képére! [1.kép] A ’keresztényi idõszámítás’ elsõ századában az ÕSKERESZTÉNYSÉG üldöztetése miatt megköveztetett s vértanúságot szenvedett (protomártír) István Szentként megjelenik Esztergomban, kezében a Koronát hozva – legalábbis ez van megjelenítve rajta. Mit mondanak a más irányú hagyományok ? IV. László király egy 1272. évi oklevele szerint (amelyben a Szent István vértanúról elnevezett templom számára tett adományt erõsíti meg) Szent István vértanú (hajdanán) megjelent A TEMPLOMBAN. S a Képes Krónika szerint is kezében A SZENT KORONA. Géza fejedelem templomában keresendõ a Szent Korona láthatatlan szála ? Nem hiszem hogy fizikailag tényleg megjelent ott a protomártír, de jelképiségében, jelenésében, jelenlétében ott foglal helyet az, amit az elbeszélések szerint tart (tartalmaz) a kezében. A Szent Koronához tartozó jelvények közt valóban jelen van a hét látható és a hét láthatatlan oroszlán, az esztergomi szentélyben szintén ott van a hét oroszlánpár. Valóban e formában JELEN van a Szent Korona is. S a Szent Korona ismert története szerint, hol történt a vele való koronázás (a beavatás) legelõszõr ? Emlékezzünk csak ! „Az esztergomi elsõ templomban” ! Ott, ahol a Szent Korona jelenése-múltja még ma is érzékelhetõ ! Hiszen csak itt történhet beavatás az ismeretlenbe ! S a koronázás eseménye alkalmával valóban megjelent a Szent Korona ! Mindaddig, míg a hely nem került föld alá. Mindaddig, míg a magyar történelem nem került föld alá. S mindaddig tudták ezt (Mátyás királlyal bezárólag), amíg „Magyarország keresztre feszítése” nem történt meg. A Szent Korona oroszlánjainak képe visszaköszön az esztergomi templom tizennégy tárásnál, de hova mutat az eredetének legelsõ volta ? Így szól az emberiség legrégibb írott törvénykönyve: „a tizennégy oroszlán közt uralkodik a tizenötödik, a király”. Mikor készült, 51


miért készült és még mit tartalmaz ez a törvénykönyv ? Ez a törvénykönyv a Tigris és az Eufrátesz folyók vidékén, azaz a görögök által Mezopotámiának nevezett területen született. A legelsõ írást használó kultúra ezen a vidéken a sumérnak nevezett nép közt tûnik elõ. A sumérok virágzó városállamaikban éltek hosszú ideig, mígnem leigázta õket egy keletrõl jövõ barbár nép, a semita-akkádok. 150-200 évnyi akkád elnyomató uralom után egy északról jövõ lovas nép segedelmével sikerült az eredetileg sumér lakosú városoknak felszabadulniuk. S ekkor lett a sumér UR városának a ’vezetõje’, uralkodója i.e. 2112 körül UR-NAMMU. Ur-Nammu megalkotott egy igazságon alapuló törvénykönyvet, A VILÁG ELSÕ ÍROTT TÖRVÉNYKÖNYVÉT, amely nemcsak ’a tizennégy oroszlánról rendelkezett’, hanem kimondta: „AZ ORSZÁG FÖLDJE ÁRUBA NEM BOCSÁTHATÓ.” A korábbi idõszak alatt a betelepülõ akkád lakosság a sumér õsmûveltség ellen támadott, a templomok megsemmisítésére és a földek jogtalan elorozására irányuló törekvések mindennaposak voltak. Az Ur-Nammu által létrehozott törvénykezés tulajdonképpen az akkádok által jogtalanul elfoglalt és eltulajdonított földterületeket bírói ítéletekkel adta vissza a jogos tulajdonosának. S a földet a késõbbiekben sem: idegen nem birtokolhatta, csak az, aki helyileg megmûvelte a földet. A törvénykezés egyéb elemei is az általános társadalmi jólétet teremtették meg. S a szakirodalom ezt az újjászületõ korszakot „PAX SUMERI”-nak, a ’sumér béke’ és a társadalmi megelégedettség korának nevezi. „A tizennégy oroszlán törvénykönyve” tehát egy ’tartalommegtartó’ egy ’országmegtartó’ és ’területmegtartó’ képességgel rendelkezett. A törvények írásba iktatását az akkádok elnyomató tevékenysége tette szükségessé, hiszen például korábban a templomok lerombolására, elhanyagolására irányuló törekvések nem voltak jelen, hiszen a nép a saját békés uralma keretei közt élt. A tizennégy oroszlánt tartalmazó Szent Korona együttes a magyarok elsõ számú, s az ELSÕ TÖRVÉNYKÖNYVE. S a már a régmúlt korokban lefektetett Szent Korona Tan szerint, szintén rendelkezik EGY TARTALOMMEGTARTÓ ÉS EGY ORSZÁG-MEGTARTÓ KÉPESSÉGGEL ! 52


Vessük hát akkor össze a sumér kultúrvilágot és nyelvezetét a Szent Korona oroszlános képeivel ! A sumér nyelven az oroszlánt két képjel írta le, melynek eredeti kiejtése UR-MAH (vagy MAH-UR) volt. A MAH ’nagyot-hatalmasat’ jelent. [Labat 57.] S meglepõ, mert a jelentést így lefordítva a magyarba ezt kapjuk: NAGY-UR. S valóban a fejedelmeink, királyaink megszólítása eredendõen lehetett NAGYÚR. S érdekes mert a nagyúr, mint uralkodó közt tényleg meg volt található a ’tizennégy oroszlán’. A sumér UR képjele tulajdonképpen az ÕR, a KUTYA jelentésében él. [Labat 575.] S emlékezzünk csak a Szent Korona Jakab apostolának zománcképére ! [21.kép] Az ott szereplõ állat oroszlánjának egyszerre kutya formája is van. A sumér ’kutya’ (UR) viszont tényleg benne van az ’oroszlán’ (UR-MAH) jelentésében ! Az esztergomi oroszlános falfestés és a Szent Korona oroszlánjai közt mély összefûzõdõ kapcsolat van, s egyik nélkül nem érthetõ a másik. A Szent Korona formája nem volt mindig olyan, mint amilyennek ma ismerjük, s ezt nem csak a hozzáértõ ötvösmûvészeti elemzés mondja. Mert hiányzik róla az a kép, amelyet imáinkban így nevezünk: „Istennek szent anyja”. Csomor Lajos azon felismerése, hogy a hiányzó Szûzanya kép a Tibilisziben õrzött Khakuli triptichonon látható, ma már sokak által elfogadott. De mi látható tulajdonképpen, eme ’Istenszülõ Anya’ kaukázusi zománcképén ? Középütt természetesen Szûzanya-Mária, de a két szélen két Életfa. S ezek az életfák nem olyanok, mint amit a Szent Korona mai zománcképein láthatunk, mert leginkább a sumér ’anyaméh’ képjelére hasonlítanak ! A méhtest a fa koronája, s beléje a fa törzse, mint hüvely ad bemenetet. S valóban e méhtestben ’fejjel és hullámzó nyúlvánnyal rendelkezõ’ valamik vannak ábrázolva. Egyértelmûen ezek hímivarsejtek ! A fejjel és nyúlvánnyal rendelkezõ HÍMIVARSEJTEK viszont az esztergomi elsõ templom falán is láthatóak, miként éppen az ÉLETFÁS OROSZLÁN KÖRÉNEK PETESEJTJÉT PRÓBÁLJÁK MEGTERMÉKENYÍTENI. [9. és 7.kép] A tündöklõen kék oroszlánok az aranyló oroszlánnak a társai, s arra 53


vár, hogy a Tudása az emberi lelkekben megtermékenyüljön, s egy új életet szüljön e földre.

54


Zárszó „mert ami „István” a görög nyelvben, „korona” a latin beszédben” – tartja az ’István legenda’ és a valós nyelvi helyzet. A Szent Korona egyben Szent István, s a korona István Koronája. Ott van az 1358-ban megjelenített képen az ATYA, mint vértanú Szent István, s ott van a FIÚ, mint Géza fia Szent István, s a kettejük közt ott a SZENTLÉLEK koronája, s ez is Szent István. S ma még ezt a Szent István képet nem értjük, mert mint ahogy tartja az egyházi hagyomány : „Szentháromság egy igaz Isten.”. Mert még nem értjük, hogy hogyan lehetett olyan, aki egyszerre atya is volt, egyszerre fiú is volt, egyszerre vértanúságot is szenvedett és egyszerre a Szentlélek hordozója is volt. Életét az Istenanyának szentelte. S a Koronát az atya hozta, és a fiú készítette. Nem értjük még, de nem baj, mert minden mesél magáról. Érdekes mert a szavakat, a tényeket sokszor nem is én mondom ki, hanem maga az olvasó, maga a hallgató, aki mindent megértve befogad. Így van rendjén. Jelen írás (amelynek könyvbéli egésze tulajdonképpen az elõadás után született) jóval többet enged szóhoz jutni, mint az elhangzódott társa. Mert mi értelme van annak, ha csupán sok-sok egymás mellé rakott kép fizikai azonosságát véljük felfedezni, de a mondandóból hiányzik a Lélek, a Tartalom ? A tartalmat akkor elhagytam, s a hallgatóságra bíztam. S így lehetett az, hogy maga Csomor Lajos is a ki nem mondott szavaimat erõsítette meg. A Szent Korona TARTALMI elõzményével s vértanú Szent István személyével kapcsolatos elõadásbéli kérdésemre így reagált: „A keresztpánton látható 64 darab vörös, csepp alakú kõ Szent István vértanúságát mutatja.” (Megjegyzésem: A Szent Koronáról van szó, tehát ...) 55


S természetes volt az is, hogy majd valaki a következõket mondja: „Az aranybulla pecsétjén, ugyanúgy egymással szembenézõ s lépõ hét oroszlán van.” (Megjegyzésem: A hét látható oroszlánt ábrázolták, hiszen a hét láthatatlan maga a felismerés volt. Felismerték, s Szent lett a Korona. Az Aranybullával is visszaállt egy régebbi törvénykezés: „az ország áruba nem bocsátható” !) De ma már áru minden. S áru-lók vannak. Sokan. Az elõadásom hallgatólagosan is elismertséget szerzett. Egy valakinek azonban biztosan nem tetszett, vagy éppen ellenkezõleg érezte tarthatatlan világának végét, hiszen négyszemközt ezt javasolta : „ESZTERGOM TALÁN NEM IS LÉTEZETT” - gondolkozzak komolyan el rajta. A szavak kísértetiesen hasonlítanak arra, amit Kristó Gyula processzor próbál a magyarországi mikro-agyakba programozni ismeret gyanánt: „a honfoglalás után a magyarság lélekszáma oly csekély volt, hogy szinte nem is létezett (magyar)”. Mert egyértelmû, ha nem volt magyar, akkor nem is lehetett a magyarnak régmúltja (és jelene sem, mert kihalt). Ha nem volt Esztergom, nem is történhetett ott semmi. Ha viszont nem volt semmi, akkor kár is vele foglalkozni. Esztergomot valóban eltüntették ! Esztergom nem létezik. De valaha létezett ! S ezek alapján is érthetõ Széchenyi István szavai: „Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; én azt szeretem hinni: lesz!” „Nem vettem észre, nem figyeltem fel rá, pedig több mint egy évtizede már Esztergomban vagyok.” – szólt hozzám a konferencia végeztével az Esztergom-Kalocsa Érseki Kincstárának restaurátorigazgatója. „Leplezni próbálták (mások).” – válaszoltam rá egyszerûen. Hiszen miért nem érzékelhetõ, ami mindvégig természetesnek tûnik ? Amikor a 1934-es feltárások elkezdõdtek, akkor a kutatók annak tudatában voltak, hogy Géza fejedelem megmaradt várrésze került elõ, s a Templom is az övé. Azonban hirtelen fordulatot vett az egész, s semmi sem maradhatott itt, ami magyarnak volt mondható. Az esztergomi témával mélyen foglalkozóknak idõvel tulajdonképpen mindig szembesülniük kell evvel az affinitással. Ludvig Rezsõ ötvösmûvész tette számomra a legnagyobb jelen56


tõségû észrevételt. „Az oroszlánok lábánal ugyanaz a félkörívszerû hajlat van, mint Géza vállánál.” – valami ilyesmit mondott legelõszõr nekem, de nem értettem, s képként a nála lévõ könyvbõl akarta megmutatni Géza zománcképét, de ez a kép pont nem volt benne megjelenítve. Majd lassan megértettem, hogy az esztergomi oroszlán mellsõ lábán a ’vállnál’ látható PONTOKKAL TELT ÍVRE utal. S hogy ez pont Gézánál volna látható ?! Nem én mondtam ki. [30.kép] Nem én mondtam ki az elemi összefüggést. Számomra a Szent Korona ismerete (jelentõsége) tulajdonképpen csak az esztergomi szentélybõl vált nyilvánvalóvá. Hozzávetõlegesen egy évvel ezelõtt vásároltam egy olyan kiadványt melybõl a Korona méretarányos makettja volt elkészíthetõ papírból. S ott is függött a nyilacskadobáló (darts) tábla fölött. Azóta is rengeteg érthetetlen akadállyal találkoztam, s kimondtam magam számára: „A Szent Korona így nem mûködik.” Sok tisztelõje talán megbotránkozik, de én széttéptem ezt a papírkoronát ! Apró darabokra, zománcképeire. S utoljára maradt az, ami a szentélybõl nézve nekem a legszentebb volt, s ezt az egyet nem hajíthatom szemétbe, hiszen számomra pont EZ KÉPVISELI AZ EGÉSZET. A Szent Koronából csak a Géza zománcképe került vissza a darts fölsõ szegletébe. (S érdekes módon ez indított el egy olyan láthatatlan folyamatot, mely által az elõzõ könyvem megjelenhetett !) S hazatérve azon a teliholdas éjszakán, levettem onnan ezt a maradék képdarabot, hogy megnézzem, mit is mondott Ludvig. A Géza nevezetû zománckép emberruházatának jobb oldali vállán (a felsõkarnál) EGY PONTSORRAL TELÍTETT FÉLKÖRGYÛRÛ LÁTHATÓ, s a megmaradt esztergomi oroszlános kép mellsõ jobb oldali lábánál (a vállban) ugyanaz a félkörívszerû pontsorral telített forma látható ! S a tizennégy oroszlán mindegyikének az a jellemzõje, ami Gézánál volt látható. Õ A TIZENÖTÖDIK OROSZLÁN.

57


Miért nem ismerjük ? Miért nem ismerjük az esztergomi szentélyt, miért ez a téma az, amirõl a legkevesebbet beszélnek. Valaha egész más volt, s ez határozta meg az ország-világ sorsát. Valaha a tisztelete akkora volt, mint a Mindenséget átható Úré. Földi paradicsom az ember számára, hiszen az oroszlán teremtõ-ura mögött az a fa látható, aminek a gyümölcse szabadon volna választható az Ember számára. (Teremtés könyve 2.9) Az idõ telt, s az õskereszténység értékeibõl elszórva maradtak magvak. Miként Jézus ezt mondja tanítványainak: „Titeket üldözni fognak, s hamis próféciák tanait hirdetik majd.” S valóban valaki alig ért valamit az eredetei tanításokból. A ’Napkeleti bölcsek’ birodalma is úgy végzõdött, hogy a nyugat és a kelet együttes erõvel 360 õskeresztény templomot rombolt le. Az üldözés valóban beteljesedett és a keresztényi tanok is csorbultak. S ez idõben jelent meg egy próféta, ki az õskeresztényi iratokból is táplálkozott, s kijelenti „szent könyv az evangéliumok”, de a hiteváltozott keresztények ellen is fellépett, s tanítványai által megfogalmazott írásában üldözötté váltak „ezek a keresztények”. Majd Mohamed próféta figyelmeztet, „ne ragadj ki szavakat”, mert nem fogod érteni, majd ugyanazt mondja, mint Jézus is : nem fogjátok ismerni (érteni) tanításomat. E két ’érthetetlen’ ág itt tornyosult e Templom falai elõtt. Jött a muzulmán török, hiszen üldözött volt elõtte a kereszténység, s ezt ki is használta területszerzõ politikájában. Majd Európa szívéig ért, addig a Templomig, ami Európa legközepén helyezkedik el. S ezen idõszakban a magyar királyaink olyan mélységes mély tartalmú levelet írtak a római pápának segítség gyanánt, hogy elolvasva õket szinte kicsorran az ember lélek-könnye. Nem jött segítség, nem jött segítség egyik levélre sem a keresztényi magyarok védelmére ! Majd amikor önszántából elõször jött, akkor pont ez pusztította el a 59


Templomot, majd amikor másodszor jött, akkor pont ez pusztította el az Országot ! De egy oroszlán még mindég ÉL... (Az ’utolsó próféta’.) A Képes Krónika szerzõje értette e Templom jelentõségét, s csak úgy tudta megvédeni, ha egy második festésréteggel védelmezi azt az ártó szemek elõl. Kálti Márk „jele” összeadva vagy száz méter hosszan végigfut Géza fejedelem templomának második díszítõ soraként. [Például a 28. képen is látható, hogy a Képes Krónikabéli krónikaíró (Kálti Márk) képe mögött egy olyan díszítõsor van, ami fekete ’csokornyakkendõhöz’ hasonló formából és piros négyzetekbõl áll, s eme fekete és piros formaegyüttes szerepel a Templomi festés második díszítõ soraként. (pl. 29.kép)] A Képes Krónikában szereplõ trónoló Nagy Lajos király rajzolat [27.kép] egyértelmûen az esztergomi szentély ma is látható állapotát jeleníti meg. [26.kép] Kiindulási alapként látható, hogy a ’Trónkép mögött’ egy szentély félkörének összefutó ívboltozatai láthatóak, de egyben minden más is megegyezik. [Az ívek közötti nyílás és ablakforma valóban ilyen; a terem harmadában összefutó ívtetõ azonos megjelenítése; a király a templom elsõ részében ül, s hátrafelé és oldalt szintkülönbség (lépcsõ) van, ahogy a valóságban is. S a templom kétoldali átjárónyílása ugyanúgy létezik. S Nagy Lajos képe mögött szintén elõtûnik a második réteg díszítõ sorának jellege.] A Képes Krónika eme Nagy Lajos királyt ábrázoló elsõ lapján egy glóriás emberalak is szerepel, méghozzá kezében a könyvet tartva. A második kifestés alakjai mind ilyenek ! [5. és 17. kép] Majd eme képes Krónika elsõ lapja után az utolsó lap így fogalmaz (Nagy Lajosról): „Végül a királyt Szent István király szent jelvényeivel felruházva és felékesítve, fején a szent koronával levezették, és a királyi trónusra ültették.” Kettõ tény áll így együtt, a fehérvári koronázás, és az esztergomi trónra ültetés. Igen. Közéjük kellett ülni. A tizennégy oroszlán közé. S ezért láthatóak a magyarok Szent Koronáján és az esztergomi szentélyben is az oroszlánképek ’alul’, a függõlegesnek a vízszintes térrel való találkozásának legalján. [6. és 20.-21.kép] Az esztergomi oroszlánok láthatólag úgy vannak megjelenítve, hogy az álló ember törzsének, 60


vállának, fejének szintje alatt helyezkedik el. De ha az Ember közéjük ül, akkor egy magasságba kerülnek ! Együtt ítélkeznek ! S az ’elsõ törvénykönyv’ szerint a tizennégy uralkodik a tizenötödikkel. A második festésréteg nem az eltüntetés miatt született, hanem a védelem gyanánt, s így a fényesség szimbólum is egy másik vonatkozásban visszaköszön a fedõ rétegen. De minden más is az összefûzõdõ kapcsolatot mutatja. Az oroszlán láthatólag eltûnt, de tulajdonképpen a felette lévõ festés a tartalmi mondandóját e szempontból hordozza; [29.kép] hiszen jól megnézve egymás mellé ágyazott székeket jelenít meg, a király trónusának „tizennégy ítélõszékét”, azaz a „tizennégy oroszlánt”. S valóban a szék ülõlapjai alatt helyezkedtek el az oroszlánok, mint ahogy a 6. képen is látható ez. Feltesszük az olvasónak a kérdést: ha nincs az 1350 körül készült védelem, akkor létezik-e a mai korra az oroszlános kép ? Majd lassan maga is beismeri a választ, hogy NEM. Mielõtt a Képes Krónika utáni korba jutnánk, érdemes végiggondolni azt is, hogy mi történt, történhetett elõtte. Géza fia, Vajk - Szent István a tróntermet fehérvárra helyezi. A Szent Korona kutatóinak országszerte történõ elõadásaiban szerepel egy fontos tényezõ. Felteszik ugyanis a kérdést, hogy minek kellett megfelelni, hogy törvényes legyen a magyar király. Elõször is, csakis a Szent Koronával lehetett megkoronázni. Másodjára, a koronázásnak a fehérvári székesegyházban kellett történnie. S harmadjára az esztergomi érseknek kellett koronáznia. „S ha e három feltétel nem teljesült, akkor nem volt törvényes a király.” Az én emlékezetemben azonban máshonnan hallott törvény volt ismerõs: „A koronázás az esztergomi elsõ templomban történt.” Halucinálok, rosszul emlékszek, vagy csak kitalálok valamit ? A hármas törvény tulajdonképpen a magyar királyaink felénél sem teljesült ! A fehérvári templomban 1527-ben koronáztak utoljára, s a töröknek köszönhetõen mára már nem is létezik; a fontossága ellenére sem épült vissza. S sok példa van rá, hogy nem az esztergomi, hanem a kalocsai érsek koronáz. Sok ízben Magyarország területérõl eltûnik a Szent Korona, így koronázni nem is lehetett vele. Ezt történt már a XI. században is, de Mátyás 61


királynak is úgy kellett visszavásárolnia a Szent Koronát. A ’hármas törvény’ csupán hagyomány, méghozzá az alapján, hogy a legtöbbször így történt. Hagyomány. Egy hagyomány általában azt jelenti, hogy az elõször történt esemény iránti tiszteletbõl, példamutató követés, hagyomány teremtõdik. Hol is koronáztak elõször a Szent Koronával ? Hol koronázták meg vele Géza fia Szent Istvánt ? Bárki utánanézve ezt kapja: az esztergomi elsõ templomban, a Szent István elsõ vértanú templomában. Jól emlékeztem ! S ki szegi meg a hagyományt, az élõ törvényt ? Az elsõ koronázott. Eme István király tudvalevõleg valóban szembeszáll az õsei törvényével az õsei hagyományával. Ezen mondat vitathatatlan. De tulajdonképpen azt tette, amit az esztergomi Szent Korona faliképe akkor adott neki: a teljes kioltást, a teljes megszüntetést – még ezt sem érthetjük, de ez mentette meg az Országot, mert ami nem tudott általánosan azt nem is lehet másoknak eltörölni a föld színérõl. A TÖRVÉNY azonban sokak számára felismerõdik. Felismeri például III. Béla is, ki legelõszõr állítatja fel az állandó Koronaõrséget. A Korona õrzése után kutatók, talán már nem meglepõ módon viszont, az õrzés helyét illetõleg, több mint száz évet vonatkoztatva, pont arra a vártemplomra mutatnak, amely e mû fõ vonalát alkotja ! [Lásd mondjuk a ’Fazekas László – Hegedûs Ernõ – Hennel Sándor: A Szent Korona õrzése’ címû mûvet.] A Képes Krónika szerzõje, Kálti Márk tudvalevõleg õrkanonok volt fehérváron, s az „Istváni törvény” szerint a fehérvári bazilika õrkanonokja egyben a Korona õrzését is hivatott feladatául látni ! A krónikaíró mindent megtett, ami szükséges volt ! Ha õ nincs, akkor mára egyetlenegy oroszlánt sem láthatnánk ! És egyetlenegy oroszlánt sem érthetnénk ! Azt az utolsót sem, amely tükörképes jellegével ítéletet fog tartani a világ népei felett. Az igaztalanok ezt az egy oroszlánt rettegik, az igazhitûek viszont ezt az egy oroszlánt várják. Hogyan lesz az esztergomi várhegy tartós idõre idegen kézen, s miként tart a máig ívelõ pusztulása? Elõször jön a török, majd jön az a fajta emberi mentalitás, amely nem ’török’ származású, de mégis ennyit hagy magából hátra: TÖRÖK-ZÚZOK. S ezt teszi nem csak az 62


idegen, hanem gyakran a magyar is ! „A középkori Magyarország pusztulásakor Szalkai László esztergomi érsek, bandériumával együtt a mohácsi csatamezõn veszti életét. Alig néhány nappal a mohácsi csata után Orbancius András, az esztergomi érseki vár parancsnoka megtámadja az özvegy Mária ki-rálynénak Budáról Bécsbe igyekvõ dunai gályáit. S amikor Szulejmán portyázói körülfogják Esztergomot, a vár feladására szánja rá magát. Istvánfi írja azt, hogy, ha ekkor egy Mohácsról érkezõ menekült, Nagy Máté közrendû esztergomi hajdú fel nem kél a feladás-párti várkapitány ellen, Esztergom vára már 1526-ban behódol a töröknek.” (ez olvasható Dercsényi Dezsõ – Zolnay László 1956-ban megjelent Esztergom c. mû 29. oldalán) Az érsekség 1530-ban Felvidékre menekül, s szerencséjére, mert 1543-ban a törököknek igen rövid ideig tartó ostrom során sikerül legelõször elfoglalniuk a várat. (Egy árulás folytán.) A ’nagy Szulejmán’ történetírója, Dzselálzáde Musztafa igen részletesen leírja Esztergom várának 1543. évi török diadallal végzõdõ ostromát, s a „gyönyörû palotát” a „paradicsom palotájának mintaképének” tekinti, de ez sem menti meg a vár pusztulásának kezdeteit: „A következõ napon, mely csütörtök volt, megnyitották a várkapukat és a kulcsokat kihozták a magas udvarba. A vár tornyaiba feltûzték a gyõzelmes lobogókat, a császári udvar játszott a boldogságos udvarban; a templomok tornyairól felhangzott az ezán. S így a hitetlenség és bálványok tanyájából az üdv házává lett a város. A magas méltóságú vezírek, a gyõzelmes udvar összes nagyjai és az egész hadsereg bemenvén a várba, a templomokban álló bálványokat ledöntötték, a hitetlenség és a tévelygés emlékeit megsemmisítették, a fényes tükörhöz hasonl��, különféle színû márványból faragott mûvészi bálványképeket a csodálatos festményekkel együtt összetörték, az arany és az ezüst kereszteket darabokra zúzták és földre tiporták. Az egész világnak szóló parancs alapján a hitetleneket még aznap kihajtották a várból és így ez a paradicsomhoz hasonló erõsség megtisztítatott a hitetlenek testének szennyétõl. Templomaik mecsetté alakítattak át az iszlám népe számára, házaikba és lakásaikba bevonultak a 63


müszülmánok s azokban megtelepedtek. A város közepén lévõ nagy templom dzsámivá alakítatott át, s mihrább és szószék csináltatott benne. A vallási törvények végrehajtására khádi neveztetett ki, továbbá dizdár, õrség és tüzérség rendeltetett védelmére s egyéb kellékekkel és szükségletekkel is megerõsítetett. A következõ napon, mely péntek s így az igazhívõk ünnepe volt, a gyõzelmes padisah õfelsége lóra ülvén, az állam oszlopaival együtt megtekintette az elfoglalt várat. Miután a gyönyörû palotát – mely a paradicsom palotájának mintaképe s ablakaiból letekintve a földgömb csak egy porszemnek látszik -, szerencséltette látogatásával, az ima idején az egész müszülmán hadsereggel az új dzsámiba ment, hol a khátib a hálaadás és a próféta dicsõítése után a világbíró hatalmának erõsbödéséért imádkozott.” Mentségükre legyen mondva, hogy az ’igazhitû’ muzulmánok tulajdonképpen nem okoztak akkora kárt, mint késõbb a ’keresztényi’ idegensereg tagjai. S a ’világbírót’ sem láthatták, hiszen rejtve volt elõttük is. Errõl a török alatti helyzetrõl Reinhold von Lubenau ír a legrészletesebben, aki 1587-ben járt Esztergomban: „Elõször a várba vezettek minket, amely magas hegyen fekszik és kettõs fallal van védve. Egyébként is megfelelõen és pompásan épült vár volt. Most azonban pusztul minden s úgy fest, mintha az ellenség tegnap foglalta volna el és kifosztotta volna. Semmit sem építettek fel a törökök, ami egyszer tönkrement. Valamikor a magyar érsek lakott benne s gyönyörû székháza volt, amibõl sok rész fennmaradt, mint majd látni fogjuk. Mindjárt a legbelsõbb épületbe mentünk. Magas kõlépcsõn mentük fel s gyönyörû nagy terembe értünk, melyben száz asztal is állhatott. Oszlop vagy pillér nem állt benne. Mennyezetét szép faragott és aranyozott rozetták díszítették. Köröskörül a falra festve az összes keresztény császárok és magyar királyok életnagyságú díszes és mûvészi arcképei. De a törökök az arcokat bemeszelték, úgy hogy nem lehetett õket felismerni. Az ajtók fölött az osztrák (?) címer [valószínû, hogy az idegent a ’német sasra’ emlékeztette az, ami eredendõen csak a magyar Turul lehetett, hiszen a terembelsõt is a magyarok alkották meg] volt kõbõl vagy fából 64


kifaragva. A terembõl azután egy KÁPOLNÁBA jutottunk. Ez már boltozva volt s a boltozaton sok szentnek és a kereszten függõ Krisztusnak festett képe. Körül a falakon a szibillák képei, akik Krisztusról prófétáltak. A kápolna mellett az említett nagy termen keresztül pompás folyósóra értünk, tiszta vörösmárványból. Magából a terembõl van kiépítve, márvány oszlopokkal, fent márvány boltívekkel és mûvészi levéldísszel vésve. Elragadóan szép hely, ahonnan a vízre, az egész városra és messze a vidékre nyílott kilátás.” Elsõsorban minket a ’várkápolna’ sorsa foglalkoztat, de mivel érdekes tényként merült fel az õsi múltra vonatkozóan egy másik terem (ami valószínûleg a Dunával párhuzamos épülettömbrész múltbéli elõdje), így érdemes megnézni, hogy korábban, a török korszak elõtt, mit írt errõl Bonfini (élt 1427-1503), az olasz származású humanista történetíró: „Tágas ebédlõt épített a várban s az ebédlõ mellett kifelé álló pompás emeletes erkélyfolyosót vörösmárványból. Magában az ebédlõben nemcsak a magyar királyok láthatók történeti sorban, HANEM A SZKITA ÕSÖK IS...” Maga az 1543-as várvédõ ostrom és az 1594-95-ös várvisszafoglalás pecsételi meg az ’õsi lakótorony’ majd a ’várkápolna’ sorsát. A már idézett Dercsényi-Zolnay könyv így fogalmaz 1543 kapcsán (61. oldal): „1543-ban Váradi Pál érsek felpanaszolja Ferdinánd királynak, hogy az érseki palota LEGÉRTÉKESEBB RÉSZÉN, a déli „fehér tornyon” a vár parancsnoka ágyúkat állított fel, sõt ennek érdekében a torony legtetejét leszedette és a boltozatra állítatta a lövegeket. Ez az elhelyezés katonailag elõnyös volt, mert innen lehetett a Szent-Tamás hegyre állított török ágyúkat a legjobban fékentartani, de menthetetlen pusztulását jelentette a palotának: éppen legrégibb része, a lakótorony boltozatai szakadtak be az 1543as ostromkor.” Az elsõ török várkorszak alatt még épségben megmaradt a várkápolna boltozatai és belsõ felülete, hiszen Reinhold von Lubenau 1587-ben még teljességében látta. Korábban (1573-ban) itt járt Gerlach István is, aki szerint a kápolna összes festményén a sze65


mek ki vannak szúrva. S meglepõ módon, nem a törökök váruralma, hanem a keresztényi sereg várvisszafoglalása dönti végleg romba a várbéli kápolnát és a várhegy többi épületét ! Az 1594-95-ös várvisszafoglaló ágyútûz során leomlik a várpalotában elhelyezkedõ templomi szent hely boltozatai ! Majd az ’Esztergom vármegye’ címû, 1910-es kiadvány 352.-ik oldalán ezt olvashatjuk: „A bevonult zsoldos had nekilátott a fosztogatásnak. Az idegen zsoldosok, a kik között több protestáns vallású volt, nekiestek a székesegyházban lévõ kõszobroknak, s azokat kardjaikkal és tõreikkel megcsonkították. Ekkor pusztult el a székesegyház belsõ díszítése is.” Majd 1597 júniusában az idegen Rudolf Petz dandárával erõsítették meg az esztergomi õrséget, de maga Petz is ott hagyta jelenlétének pusztító keze nyomát ! Az esztergomi elsõ templom második vakolatrétegének festésén tulajdonképpen nyomok vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan is került föld alá az egész. Melléje ma odaállva szinte emberkéz által elérhetetlen magasságban egy olyan bekarcolás látható rajta mely megszentségteleníti az ábra formavilágát. S az elkövetõ neve is egyértelmûen kiolvasható : Rudolf Petz. [5.kép] S ez csupán egy név a sok bekarcolás közül, s az is tudott, hogy ez nem a XX. században történt, mert már ez 1934-35-ben is így került elõ a föld alól. Tulajdonképpen a keresztényi várvisszafoglaló ágyútûz semmisíti meg, dönti le magának az õsi templomi helynek is a boltozatát. Törmelék került a szentek képeit tartalmazó falak közé, s a képen látható bekarcolás helye így már kényelmes karmagasságba került, s minõ véletlen az 1595-ös ostrom során felszabadult vár dandárparancsnoka az idegenhonból idemenesztett Rudolf Petz lett. S nem sok idõ kellett már, hogy a templomi hely elfelejtõdjön, s ’várvédelem gyanánt’ feltöltés kerüljön föléje. Sok pusztult az idõ elõtt, a földben lévõ idõ alatt és meglepõ módón az azóta eltelt idõben is ! Ma ez semmit jelent a ma magyarja számára, s úgy gondolja, hogy történelmének ez nem része. Volt, hogy a helyrõl szóló, s az esztergomi várfalra ingyenesen kitett füzeteim némelyike a bazilika kupolájában látható szemétkosárban 66


végezte. Formai szempontból ez történt, de a ’hozzáértõ’ közönség nagyrésze is tartalmi szempontból ezt tette. A helynek egyáltalán nincs értéke a ma magyarja számára. Számára nem létezik a születés terme, számára nem létezik Géza fejedelem vára, s a Templommal sem kell foglalkozni, hiszen azt ’idegen mesterek idegen stíluselemei jellemzik’. A Szent Korona nemcsak a látható koronaformából áll, hanem EGYÜTTES TESTE a kék és az aranyló oroszlán teljességet adó értéke által fejezõdik ki. S ha az egyiket eltüntetjük, eltûnik a másik értéke is. S a Szent Korona Esztergomban tûnt el, hiszen az István király születési terme mellett található templom nincs, s helyét úgy határozzák meg, hogy egy puszta földdarabra mutatnak a bazilika mellett. Nem létezik. De tulajdonképpen ma is ott van, csak nem képes látni senki. Az esztergomi Szent Koronának nem volt hát ismerõje, tisztelõje manapság. S a Szent Korona fogalmának így nem volt, nem lehetett egyetlenegy alattvalója sem. A Szent Korona Tan szerint az országmegtartó-tartalommegtartó képessége van az alattvalója-tisztelõje számára. Trianonra a pecsétet a magyarok rakták itt, evvel. Mindaz, ami 900-1000 éven keresztül a magyarnak tisztelet tárgya volt az esztergomi hegyen, az mára köddé vált. Egyszerûen rá se néznek a mai turisták, s mit sem mondóan elmennek mellettük. A magyarnak nem érték az oroszlános falfestés, de az idegen érdekek így mégjobban pusztítják. A feltárás pillanatában még sokkal jobban ’látható volt’ az általam is közölt oroszlános kör képe. Az 1935-ben Petrás István által készült fényképfelvételek megtekintése kapcsán érdekes tanúságokat vonhatunk le. Ekkor ezen oroszlános kép jelentõs részén még rajta volt a második réteg. A képet szemlélve baloldalról elõtûnt az oroszlános réteg, s pontosan ugyanavval a kacskaringós formájú széllel, ami ma is látható. Ennek a második fedõ rétegnek a széle viszont sokkal messzebbre helyezkedett el jobboldalt, mint ma az oroszlánkép jobboldali képébõl látható ! S ha valahol egy második réteg ott van, akkor alatta az elsõ rétegnek is ott kell lennie, mert hiszen, ha alatta az elsõ réteg hiányzik, akkor a második réteg nem tud megállni az üres le67


vegõben ! S hogy mekkora is volt ez a más ívszélû jobboldal ? Az oroszlános szél eredetileg is ilyen állapotú baloldalától nézve a kép szélessége hozzávetõlegesen akkora volt, mint a ma oroszlános körének magassága ! Jelentõs rész tûnt el ! S hogy pont mi ? Az oroszlán lépõ jellege, s az a fej, amibõl könnyebben felismerhetõ az oroszlán. A lépõ jelleg nélkül sokminden eltüntethetõ eme oroszlán történelmi jelentéskapcsolatát illetõen. De egyértelmûen elárulja azt, hogy kik verték le. Akik a lépõ oroszlános jelképet ma bitorolják. S hogy miért kell eltüntetni, mert így gyalázatos múltjukra is fény derülne. Az oroszlános képbõl tehát valamikor 1947-et követõen az a körvonal maradt meg, ami ma is látható. De úgy látszik, hogy egyeseknek még ez is sok volt. Valamikor 1975 elõtt valaki kalapáccsal nekiállt hogy leverje a maradékot is. Szerencsére ezt a Corvina is dokumentálta. Például egy 1975-ben közzétett fényképen is láthatóak azok a kalapácsfoltok, amik az elsõ réteget a kõtömbök síkjáig eltüntetik, de sok helyen az ábrázolás szélébõl is jelentõs darab verõdött le. [24.kép] Kezdetben mindezt nem tudtam, de sehogy se találtam korábban magyarázatot arra, hogy amikor megfénylik az eredeti rétegen a vaku fénye, akkor miért jönnek elõ olyan foltok ebben a fénylõ részben, amik apró matt foltokat adnak ki. (?) A magyarázat ma már egyszerû: hiszen ezek a foltméretek pontosan akkorák, amekkorákat a kalapácsnyomok hagytak ! [24. és 25.kép] Hogy ne legyen ’balhé’ az eltüntetés tényébõl, egyszerû módon befoltozták és beszínezték a lukakat. S érdekes módon mindez úgy történik, hogy kiemelt mûemlékvédelem alatt áll. De hiszen a kutyának sem kell ! De pont a kutyának kell, hiszen õ az UR, az õr.

68


Egy nap távlatából [30.kép] Az oroszlán vállkörös Géza zománckép görög nyelvû névfölirata : GEUBITZASz - azaz soronként mondva GE-UB-ITZ-ASz. A koronakutatók általánosságban mondva már réges-rég óta GÉZA magyar névalakkal illetik. S az is látható, hogy az SZ (azaz képileg C) elõtt egy ’szóelválasztó’ jel látható. Elõtte tehát a GEUBITZA. S elemi erejével a szemünkben így valóban kiemelkedik a GEZA. Ha viszont a geUBITza alakból elvesszük ezt a GEZA alakot, akkor miért van szükségünk a maradék UBIT-ra ? Miért választották ezt eme zománckép megalkotói, illetve Szent Koronára vivõi így ? Soronként az UB-IT hangzóértékek maradnak. S mivel eme zománcképet mélyen összefüggésbe hoztuk az esztergomi oroszlánokkal, s a mégrégebbi múltba tekintve UR-NAMMU korának törvénykezésével, így talán érdemes megnéznünk ezt, ezen õsi nyelv képjeleinek, hangzóértékeinek és jelentéseinek szintjén is ! Mit jelent ez az UB-IT az UR-NAMMU korának és nyelvezetének szintjén ? Az UB (Labat 511.) hangzóértékû képjel jelentését a mai orientalista nyelvészet a következõ szavakkal adja vissza: lyuk, kút, gödör, árok, mélység, pince... Ennyi mindent tulajdonképpen nem jelent általánosságban, hanem csupán körül próbálják írni az eredeti jelentést. Mi lehet ez ? Az UB képjel rajzolati alakja szerint magát egy körformát körbevesz egy másik kör vagy körülhatárol négy vonal. A jelentéseket nézve így már értjük, hogy eme rajzolati alak miért tud maradéktalanul kifejezni, hiszen a KÉPJEL a jelentését így mutatja : OLYAN VALAMI, AMI A KÖRNYEZETÉBEN EGY KÖRSZERÛ ALAKOT VESZ FEL (ami lehet tehát lyuk, gödör, árok, kút, mélység ... stb.) Az IT vagy az ITU (Labat 52.) hangzóértékû képjel jelentése már egyszerûbb : HÓNAP. Jelen tanulmány ismeretében mi az, ami havonként a környezetében egy körszerû (kör) alakot vesz fel ? A TELIHOLD. Ugyanis pontosan a hold 69


fázisváltozásának 29-30 napos visszatérõ ideje a hónap, s pontosan havonta visszatérõ látható formája felveszi azt a kerekséget, amit teliholdnak nevezünk. (UB-IT) Az UB idõben legõsibb képjelformája szerint KÉT EGYMÁSBA ÁGYAZOTT KÖR. Eme két egymásba ágyazott körforma viszont az esztergomi oroszlán testén is elõtûnik, mégpedig a lábak mindegyikében a mancsok fölött ! Ez az aranyló oroszlán nappal a NAP fényessége, éjszaka viszont a Nap a HOLD képében verõdik vissza, négy lábán látható képe tehát az ’éjszakai oroszlán’ azaz a HOLD NÉGY FÁZISÁRA UTAL (a hold négy járására). Valóban a sumér ’holdtörvény’ még Géza fejedelem korában is élt ! Halála után azonban megváltozott minden. Ki volt ez a Géza a zománckép szerint ? Az olvasat szerint Géza TOURKI, TOURKIASz királya ! A szinte majd minden szóban jelenlévõ görögös SZ-re nincs szükségünk ! Soronként betûzve: TOU-RKI. Ismételten miért így írták ? Kiolvasva: TÚR-KI. A KI (Labat 461.) földet-területet jelent. A egész így arra utal, hogy Géza TÚR országának, TÚR népének a királya. Mégpedig az utolsó ! – hiszen a további tartalmával ezt fejezi ki. A TÚR (Labat 87a.) összetett képjelben megtalálható A KETTÕSKERESZT, AMIT CSAK ENNEK A ZOMÁNCKÉPNEK A KEZÉBEN LÁTHATUNK, CSAK ENNEK A SZEMÉLYNEK A KÖRNYEZETÉBEN FORDUL ELÕ ! Egy másik kérdés : milyen gondolkodásmód jellemezte ennek az országnak (KI) a jellemét régi idõktõl fogva (a TÚR 5800 éves képjel !) ? A KI-t átöleli a latin nyelvbe torkolló egyháziságú P és az A hangérték. Átölelése mutatja, hogy ez a PA jellemezte népének földjét mindvégig, de eme KELETI irányultságú görögbõl a latin OLVASATBA történõ változása e földön, e hazában (KI) szétszakadt, a P és az A különáll, egymással sem és környezetével sem alkot egységet. Szinte a zománcképek közül egyedül alkot olyan írásegységet, amikor a kettõs és a hármastagozódású sorok közt árván megmarad egy hangzó, a P. (Mennyi hely volna még mögötte !) A PA (Labat 295.) jelentése FA méghozzá ÉLETFA, melynek a rajzformája KETTÕSKERESZT. Az esztergomi oroszlán megfejtésében 70


utat indító anarcsi életfában is benne lakozik a kettõskereszt. Mit mûvelt a mûveletlen nyugat az életfával ? Pogánynak titulálta ! A jelentéstartalom ELTÜNT, s csak a forma-alak maradt meg. A kettõskereszt. Értelem nélkül. Értelmetlenül. A PA az uralkodó képének kezében van. PAp-király, õ az õsi PATESI világának utolsó örököse. Értékét csak a vértanú Szent István kezében hozott, s jelenésként látott Korona tudta továbbhordozni. Egy régi világ elfeledett hírnöke a mának. Szent István koronája. Valódi Angyali korona, Szent Csillag. Beavató korona. Csak ennek a beavatásával uralkodhatott népe fölött a király. Csak ennek a beavatásával élhet népe e országban. Ámen. – Úgy legyen.

71


Ismerjük-e valójában a Szent Korona eredeti jelentését és Szent István vértanúságát ? Nem. S addig értelmetlenek maradnak az alábbi szavak is az emberek számára: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjét, mert megölettél és véreddel vásároltad meg õket az Isten számára...” A hét pecsét õrzi titkát a mának: „És láttam a királyi széken ülõ jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; és láttam egy erõs angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjét?” De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem betekinteni abba. És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra. Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj ! Íme gyõzött az oroszlán .. és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”.” (Jelenések könyve) A legnagyobb sötétség idején a Hold átellenben van a Nappal, de képes visszaverni annak fényét, s ez idõre világossá válnak a ’történelmi’ Jézus szavai is: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

72



Corona Stephani