Page 1

2017. JÚLIUS 10. , BALATONSZÁRSZÓ Készült a DUE XXXVII. Médiatáborában

Fotó: Vonyó Bence

A ROVATIRTÓK LAPJA

A Bomba-ügy

A tábor apukái

Ismered Bomba Ákost? Nem vagy egyedül. A tavalyi DUE Táborban a futuRECORD csoport tagjaként több tettével is felhívta magára a figyelmet: lopott din�nyét árult, kampányolt a Tábor Embere választáson, és telefonján vágott videókat. Később egy YouTube-csatornát is indított, amiben karakán véleményeket fogalmazott meg különböző témákban. És azt tudtad, hogy a videói miatt majdnem kirúgták az iskolájából?

Herczeg Zsolt és Kiss Gábor több ezer éve DUE-táborlakók. Pár évvel ezelőtt azonban talán még a DUE-éveknél is izgalmasabb korszak köszöntött be az életükben: apák lettek. A két nagydumás, csupaszív apuka most kénytelen távolmaradni gyermekétől és lehet, hogy éppen ezért éreznek nyugtathatatlan késztetést arra, hogy beszámoljanak a porontyok minden lépéséről. Szerelmes vallomások teli fogatlan mosolyokról, váratlan pukikról, megharapott szakállakról.

A pikáns történetet Velek Domonkos dolgozta fel, riportját a 8. oldaltól olvashatjátok.

Bogdán Noémi páros interjúja a 10. oldalon indul


2

2017. július 10.

BENNFENTES

Elhagyták a tábort a kreatív író csoport vezetői Családi okok miatt hagyta el a tábort Kelemen Luci és Tóth Réka. A két vezető vasárnap ment el, a csoportjuk tagjait elosztották a többi csoport között. „Ilyen tudomásom szerint a harminchét év alatt nem történt. Nagyon le vagyok sújtva. A kreatív író csoport egy nagyon jó közösség volt” – mondta Lami Krisztofer, a csoport volt tagja.

Kecskés István, a DUE elnöke elmondta, hogy a csapatok újraosztásánál figyelembe vették, hogy a tagok mit szerettek volna csinálni és kihangsúlyozta, hogy Balázs Géza és Zala Orsolya tart majd nekik különböző szépírás- és irodalmi előadásokat. Megszólalt Kelemen Luci is: „Sajnálom, nem ez volt a tervem. Bízom benne, hogy a táborozók is megértik, mint ahogy a csapatom is tette, amikor elmondtam nekik”. Vadász Viola

Impresszum

Fotó: Facebook

Impresszum: a Rovatirtok lapja. Készült a DUE XXXVII. Médiatáborában 2017.07.10. Főszerkesztő: Novák Henrietta. Főszerkesztő-helyettes: Bogdán Noémi. Munkatársak: Juhász Alexandra, Szalai Boglárka, Vadász Viola, Pintér Lilla, Dolezsál Zsófi, Szakmáry Evelin, Molnár Blanka, Velek Domonkos. Csoportvezető: Berei Dániel, Kobl Adrienn. Illusztráció: Fotonok csoport; Kovács Péter, Dienes Tifani, Ruszin Szabolcs, Tóth Viki, Szabó Viktor, Gömbös Luca, Vonyó Bence, Szabó Viktor, Lakatos Gergő, Bán Antal Balázs. Jakab Linda, Dénes Milán, Bende Flóra, Simon Panna, Illés Anna Sára CsoportLogó: Balogh Fruzsina Újság Logó: Varga Réka Tördelés: Klebercz Kriszta.

A TÁBOR TÁMOGATÓI: Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács, Belügyminisztérium, ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság, Nemzeti Kulturális Alap, DUE Produceri Iroda Kft., Balatonszárszó Önkormányzata, Canon Hungária Kft., Csodák Palotája, „Inter” Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft., Bolyai Műhely Alapítvány, Bocskai István Református Oktatási Központ, Halásztelek; Zöld Kakas Líceumyx, Rádió METU – A Metropolitan Egyetem hallgatói rádiója, Magyar Telekom.


BENNFENTES

2017. július 10.

3

EXKLUZÍV: Feljelenthetik a DUE Tábort Míg a táborban nem mindenhol hallani a hangszórókat, addig a szomszédok közül többen is panaszkodtak a hangerőre. Az idei médiatáborban is vannak rádióműsorok, szignálok, amiket mi táborozók nem hallunk a szobában, csak ha kimegyünk az udvarra. Megkérdeztünk pár szomszédot, mit gondolnak a hangerőről. Két házaspár válaszolta azt, hogy ők egyáltalán nem hallják a tábor zaját, kettő pedig azt mondta, hogy „eléggé hangosak vagyunk”. A szomszéd épületben lakó anya szerint a vasárnap reggeli műsorral nem az volt a baj, hogy hangos, hanem az hogy “élvezFotó: Kovács Péter

hetetlen, amatőr lett”. Egy másik házaspárnak az volt a problémája, hogy nem tudnak pihenni. A Balaton Pár Szónak elmondták, hogy fontolgatják, feljelentést tesznek, mert ez egy nyaralóövezet. Megkérdeztük Kecskés István, táborvezetőt, mit gondol a lehetséges feljelentésről. „Az összes idevonatkozó törvényelőírást figyelembe véve működik a tábor. A végsőkig tekintettel vagyunk a szomszédokra, tegnap takarodó előtt fél órával elment mindenki aludni. A türelmüket kérjük, már csak 8 nap, és itt se vagyunk.” Pintér Lilla, Velek Domonkos


4

2017. július 10.

BENNFENTES

Semmi sem új, ami annak látszik

Fotó: Dienes Tifani

Péntek este az egyik nyomtató meghibásodása miatt a DUE Táborok leggyorsabb eszközcseréjének lehettek szemtanúi a táborozók. Péntek este a lapszerkesztőségben, többek között Kobl Adrienn és Kelemen Luci is nyomtatni szeretett volna, ámde az egyik nyomtató folyamatosan begyűrte a papírt, a másik pedig nem minden számítógéphez kapcsolódott. Az ideges nyomtatni vágyók a gép jó működésének hiányában nehezebben tudták megoldani csoportjaikkal kapcsolatos feladataikat. Megkeresték a tábor egyik technikai munkatársát, Vida Beliánt, aki csak a géppel való összekapcsolást tudta megoldani. A lapokat roncsoló, egyébként új nyomtató problémájának orvoslá-

sához külső segítségre volt szükség. Belián ezért telefonon felkereste a gépeket szolgáltató céget, akik Siófokról rövid időn belül egy teljesen új készüléket hoztak a tábor területére. A lapszerkesztőségbe beszerelt nyomtató azóta jól funkcionál. Ezzel az akcióval a DUE Táborok történetének egyik leggyorsabb eszközjavítási műveletét oldották meg a technikai munkatársak. Juhász Alexandra


BENNFENTES

2017. július 10.

5

Nem mindenkinek tetszett a csoportja

Fotó: Ruszin Szabolcs

A DUE tábor fotós csoportjába vasárnap újabb emberek érkeztek: olyanok, akik nem örültek az eredeti csoportbeosztásnak. A gondot az okozza, hogy a létszámuk már így is több a tervezettnél. További négy főt tudhat magáénak a Fotonok csoportja. A csoportvezetők szerint már eleve többen voltak a kelleténél, így nem jutott a tagoknak elég fényképezőgép és a munkafolyamatok is lassabban haladtak. Ladjánszki Máté, a fotós csoport egyik vezetője elmondta: 15 emberre tervezték a csoportot, de a hatalmas érdeklődés

keresztülhúzta a számításaikat. Ettől függetlenül örülnek neki, hogy ennyien lelkesednek a fotós szakma iránt. Az újdonsült fotósok az online csoportból és a videós csoportból érkeztek, így a Fotonok végső létszáma 17 fő lett. Juhász Alexandra


6

2017. július 10.

FÓKUSZ

A sport és a média kapcsolata, avagy a Trollfoci alapítója a DUE táborban járt

Fotó: Tóth Viki

Vasárnap délután eljött a DUE Táborba Levi, a Trollfoci adminja. Félórás előadása után mesélt az oldalról, annak működéséről, a saját magánéletéről és az Eb-eufóriáról. Hogy néz ki egy napod adminisztrátorként? Az első feladatom, hogy a srácokkal megbeszéljük az aznapi témát, pár mémet készítünk, inkább előre szeretünk dolgozni. Ugyanis nálunk óránként jönnek ki a posztok, az első reggel kilenckor, most is nagyjából 70 mém van időzítve az oldalon. Szoktál azzal felvágni, hogy te vagy a Trollfoci szerkesztője? Abszolút nem. Néha szórakozóhelyeken találkozok olyan emberekkel, akik Trollfo-

ci „adminok”. Volt egy srác, aki mondta, hogy ő az egyik szerkesztő. Én meg mondtam neki, hogy tényleg, komolyan? Ő meg azt válaszolta, hogy persze. Kértem tőle egy szelfit, és megkérdeztem, hogy kitehetem-e az oldalamra. Ki raktam a trollfocira, ő pedig csak nézett, hogy úristen, egy Trollfoci-admin előtt akarta adminnak kiadni magát. Az a baj, hogy szerintem ezzel csajoznak, szereznek ingyen piát. Mit szólsz a negatív kommentekhez? 425 ezer ember kedvel minket. Nyilván,


FÓKUSZ

nekem se tetszhet minden, viszont én nem szoktam hangot adni neki egy oldalon, inkább tovább tekerek. Ez hozzá tartozik ehhez az egészhez. Mit reagálnak a lányok, mikor megtudják, hogy te vagy a Trollfoci adminisztrátora? Sehogy. Igazából azt figyeltük meg, hogy az Instagram-oldalunkon sokkal több a lány követő, és ott rengeteg lány lájkol folyamatosan. Talán az oldal követőinek hetven

2017. július 10.

7

százaléka lány. Facebookon pedig pont fordítva van. Szoktál focizni? Persze, most is rendeztünk egy tornát a Trollfocival Dévényben. A mi csapatunk is elindult. Sikerült helytállnunk, és egy női csapatot megvernünk 7-0-ra. Ez volt a csúcs nálunk. Miért a Pécs a kedvenc focicsapatod? Mert Pécsi gyerek vagyok. Pécsen nőttem fel, Pécsen voltam először mérkőzésen, úgyhogy ezért. Lokálpatrióta lettem. Mi a kedvenc EB-s emléked? Nekem Bordeaux volt a kedvencem, amikor Szalai Ádám nagyon sok idő után betalált, és nyertünk azon a mérkőzésen. Ott az a szerencse ért, hogy Szalai Ádám a gólja után az én nyakamba ugrott. Fogalma sem volt arról, hogy ki vagyok, de össze-vissza csókolgattuk egymást az örömtől. Mi a legjobb és a legrosszabb meccs, amit valaha láttál? A legjobb a Románia – Magyarország 1-1, amit kint játszottunk Bukarestben. A legrosszabb pedig pár hónapja volt. Ki mentünk egy Nagyvárad – Sepsiszentgyörgy mérkőzésre, de annyira unalmas volt, hogy felnéztem a táblára. Úristen, gondoltam, volt még 83 perc vissza abból a rettenetből. Az akkor nagyon fájt! Szalai Boglárka Fotó: Kovács Péter


8

2017. július 10.

FÓKUSZ

A Bomba-ügy Bomba Soma Ákos, a 2016-os DUE Médiatábor fenegyereke volt. Tavaly több tettével is felhívta magára a figyelmet, lopott dinnyét árult, kampányolt a Tábor Embere választáson, és a futuRECORD csoport tagjaként részt vett több, de inkább kevesebb feladatban. Az utolsó mustrán robbant be a Bomba, amikor egy önállónan, a telefonján elkészített vloggal szórakoztatta a táborozókat. Mindenki gratulált a hirtelen népszerűségnek örvendő táborozónak, aki ezzel el is kezdte Youtube-videós karrierét. Azt azonban kevesen tudják, hogy épp a videózásnak köszönheti, hogy majdnem kirúgták iskolájából. „Volt nekem egy Élet Problémái című sorozatom, ahol a világ legutáltabb dolgairól beszéltem. Úgy éreztem, nem nézik meg elegen a Youtube-on, ezért felraktam Facebookra is, ahol sokkal több megtekintést ért el, de abba nem is gondoltam bele, hogy ezt a tanárok is láthatják.” A tábor után a videóiban legtöbbször kritikákat fogalmazott meg az élet dolgaival kapcsolatban. Elmondta a véleményét, feltöltötte az internetre, persze a sajátos vágási és előadási stílusával. „Tavaly nyár óta gondolkodtam azon, hogy csinálok egy részt a tanárokról, és munkásságukról.” Egy ominózus énekóra után ez meg is történt: „a tanár nagyon felidegesített, állandóan rám szólt, sokszor ok nélkül. Mivel már 2 hete nem készült videó a csatornára, éreztem, hogy eljött az ideje. A videóban ki-

parodizáltam őket, de úgy csináltam meg, hogy a kamerán keresztül veszekedtem velük”-mondta Bomba Soma Ákos. “Ez a videó volt a bokszzsákom.” Kész volt a botrány: osztályfőnöke rátalált a videóira, az iskola vezetősége nem nézte jó szemmel internetes ténykedését. „Követelte, hogy töröljem le az összes videómat mindenhonnan - mert a csatornámat is megtalálta -, különben következményei lesznek. Igazgatói figyelmeztetés, vagy kirúgás. Nem is csak a tanár-kritikával volt bajuk, csak annál szakadt el a cérna. “Később újra elkezdtem videókat csinálni, ezeket már nem tettem fel Facebookra, csak Youtube-on voltak elérhetők. Az osztálytársasim napi szinten nézték, és ennek köszönhetően egy kicsit sikerült jobban beilleszkednem az osztályközösségbe. Második alkalommal a szüleim hívták fel rá a figyelmemet arra, hogy a videók, amiket csinálok, komolytalanok, nem illenek a személyiségemhez, a trágár beszéd, az ordibálás, és a szerintük furcsa, olykor perverz humor. Azt mondták, nem kéne magamból bohócot csinálnom, nem akarják, hogy egy hülye gyereket sugározzak.” A vlogos vonaltól véglegesen el szeretne szakadni és elmozdulni a paródia-, filmkészítés felé. „A jövőmön nem nagyon szoktam gondolkodni, mindig a jelenre koncentrálok. Tervezem újraépíteni a BombaTV nevű csatornám, már meg van, hogy fognak felépülni a csatornámat alkotó videók. Amivel foglalkozni fogok a táborban, azt már Youtube-ra


FÓKUSZ

csinálom. A Szinház– és Filművészti Egyetemre szeretnék bejutni, a jövőmet a videózásban látom, a színházban, a filmiparban. Azt nem tudom eldönteni, hogy a színészkedés, a rendezés vagy a kamera kezelése érdekel jobban. Egyszer már rendeztem: egy színjátszó alakulat tagja vagyok, és egy darabot tanultunk, mikor a tanárunk megbetegedett. Engem bízott meg, hogy átvegyem a rendezést egy hétig.” “Azokat a dolgokat, amik érdekelnek, azt nagyon komolyan tudom venni, mintha a hivatásom lenne” - mesélte Ákos. “A darabbal elsők lettünk egy országos versenyen, de aztán nem értünk el vele nagy sikereket, de megtetszett a rendezés élménye.” Ákos reagált a DUE Táborokban róla kiala-

2017. július 10.

9

kult véleményekről is. Bevallása szerint nem bánja, hogy a figyelem középpontjában van, sőt, meg is szeretné őrizni a hírnevét. „Kis bohóc, aki próbál mindenhova beilleszkedni, aki kemények tartja magát, de igazából én nem ez vagyok. Nekem legalább 4 énem van. Sokkal könnyebb egyedül dolgozni, akárhányszor próbálok valakivel együttműködni, az nekem nehéz, valakinek mindig problémája van, veszekedni, bénázni kell, és ez nagyon problémás.” Velek Domonkos

Fotó: Szabó Viktor


10 2017. július 10.

SZEMTŐL SZEMBEN

A tábor apukái

Fotó: Gömbös Luca


SZEMTŐL SZEMBEN

2017. július 10. 11

Herczeg Zsolt kilenc hónapja éli az apák csodálatos életét. Tamásnak hívják a kisfiát, nagyon boldogan, gondoskodó kezekben cseperedik, de nincs még kistestvére. Ezzel ellentétben Kiss Gábor, más néven KissCé, három egészséges és vidám gyermek édesapja. A gyerekeknek nem simán Kiss a vezetékneve, ugyanis Cé szerint ez egy könnyen felejthető név. A kicsik anyukájuk vezetéknevét is viselik. A hosszú nevű Kiss-Ruman Benedek Gábor 5 és fél éves, Kiss-Ruman Zsófia Anna 3 és fél éves, a legfiatalabb pedig 6 hónaposan Kiss-Ruman Panna Sára. Zsolttal és Cével beszélgettünk a gyerekeikről, mindennapjaikról, és az életükben bekövetkezett változásokról. –Hogyan reagáltatok, amikor a feleségeitek közölték a jó hírt, hogy terhesek? H. Zs.: Nekem egy ilyen volt eddig, de nagyon boldog voltam, mert amikor a párom közölte, hogy gyerekünk lesz, akkor már egy éve próbálkoztunk, szóval nem derült égből villámcsapásként ért a történet. Nagyon prózai módon történt, én az Agymenők egyik részét szerettem volna nézni este munka után, de a párom közölte, hogy beszélni akar velem. Mondtam, hogy én előbb végignézném a részt, ő meg erre azt válaszolta, hogy szerintem nem fogod. Megkértem, hogy mondja gyorsan, azt felelte, hogy ezt végül is lehet: TERHES VAGYOK! Na, én azóta se néztem végig azt az Agymenők epizódot, de nagyon boldog voltam, egyből lenémítottam a TV-t, és mióta megvan a gyerek, nem is hangosítottam vissza. K. G.: Ja, nekem a telefonom azóta nem volt felhangosítva. Egyébként nálunk az első gyerekünknél úgy volt, hogy éppen hazaértünk Párizsból, ahol megünnepeltük hogy egy éve együtt vagyunk. Én igazából szerettem volna megkérni a feleségem kezét Párizsban, de még akkor rádióban dolgoztam, és a zsebemben nem kevés

pénzzel rohangáltam a városban, gyakorlatilag minden nap, hogy megvegyem a gyűrűt, de sajnos nem volt rá időm. Hazaértünk Párizsból, egyszer csak jött oda hozzám, és szólt, hogy olyan furán érezte magát, szóval itt van egy terhességi teszt, és nézzem már meg, hogy szerintem is két csík van-e rajta. Összesen 5 terhességi teszt után hittem el. Rohangáltam a lakásban, örültem, és a következő hétfőn végre eljutottam odáig, és vettem neki egy gyűrűt. A második és harmadik gyereknél is a közérzet megváltozása keltett gyanút a feleségemben, aztán amikor kiderült, hogy terhes, megint rohangáltam, boldog voltam, örültem. – Hogyan néz ki egy átlagos napotok? H. Zs.: Nincs átlagos nap! K. G.: Nincs átlagos nap, ez a fogalom megszűnik a gyerekvállalással. Tulajdonképpen én fátyolos szemű nosztalgiával gondolok vissza arra, amikor még csak egy gyerekünk volt, mert az a háromhoz képest olyan, mintha nem is létezne. Ha megetetted, evett, elaludt, csönd van. Ha sírt, foglalkoztál vele, megint csönd van. De ha már egynél több gyereked van, ak-


12 2017. július 10.

SZEMTŐL SZEMBEN

kor ellenfázisban esznek, isznak, alszanak, játszanak, és egy permanens ordítás az egész. H. Zs.: Igen, tényleg ilyen. Inkább van napirendem egy gyerekkel, de az állandóan változik. Amikor éppen megszoknék egyet, akkor Tomika ezen egyből változtat, egyoldalú szerződés-módosítással. Ahogy felkel, megállás nélkül követeli a figyelmet, játszani akar mindenhol és mindennel. Ha otthon vagyunk, akkor a párommal egyenlően vesszük ki a részünket mindenből. Nem akarok kétballábas apuka lenni, szóval, amit csak tudok munka mellett, azt igyekszem megtenni. – Mi volt a legrosszabb, legkínosabb pillanatotok a gyerekekkel? K. G.: Nem tudom, én nem a legrosszabb a pillanatot emelném ki. Persze vannak kínos szituk. H. Zs.: Meg viccesek. K. G.: Igen, van olyan, amikor az 5 éves kisfiam fogja magát, és társaságban pukkant egy hatalmasat. Pár szituáció tud kellemetlen lenni, de ezeket mi, szülők elfelejtjük. De a nagyon szép pillanatok megmaradnak. Az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, amikor az egy éves kisfiam életében először puszit adott az apukájának, nekem. Odatotyogott hozzám, és szinte lefejelve elcuppantotta élete első pusziját, az én arcomon. Számomra ez sokkal emlékezetesebb, mint bármelyik kínos pillanat. H. Zs.: A kisbabák teljesen máshogy élik meg ezeket, ők társadalmon kívüli emberek. Tehát nem vonatkozik rájuk gyakorlatilag semmilyen társadalmi norma, ami

a mi életünket vagy kényelmessé, vagy kényelmetlenné teszik. Gyermeki gátlástalanság jellemző rájuk. Az én gyermekem egy hete a Balatonon egy élményfürdőben odamászott két nagymamához, mert az anyukája éppen masszázson volt, és fölkéredzkedett az ölükbe, hogy neki most kell egy nő, és ti alkalmasnak tűntök erre. Kért egy kis szeretgetést a kilenc hónapos kisbaba. Szóval ezek nem kínosak, hanem inkább cukik, amin mi rengeteget tudunk nevetni. K. G.: A legkirályabb egyébként a telibe fogatlan mosoly. A telibe röhögés fog nélkül. H. Zs.: Mindenen képesek nevetni. Meg a gyerek olyan, mint egy teljesen üres winchester, minden nap új dolgokat fedez fel magának. Először lát asztalt, dobozt, pólót, szakállat, és valami hihetetlen tudásszomjjal megfogja azt, kitépi, a szájába veszi. K. G.: Igen, a lányom például ezt csinálja a szakállammal. Egyébként nagyon nagy meló úgy nevelni a gyerekeimet, hogy ne higgyék azt, hogy a teljes nevük Kiss-Ruman-Nemszabad. H. Zs.: Én is félek attól, hogy a nemszabad lesz az egyik keresztneve, mert általában ezt hallja a legtöbbet. Bogdán Noémi


UJJLENYOMAT

2017. július 10. 13

Kruzslicz Dávid beszélt az álhírekről – teszteltük a táborlakókat

Fotó: Szabó Viktor

Fotó: Lakatos Gergő

Kacsák lepték el a Lepkeház gyülekezőterét. A vasárnapi előadás az Álhírek a médiában címet kapta.

„Nem találkozom vele, nem létezik!” – fogalmazta meg a Facebook fogyasztó társadalmának kulcsmondatát Kruzslicz Dávid a vasárnap délelőtti előadásában. Elmondta, tartalomfogyasztási szokásaink megváltozásával már nem tudjuk mérlegelni, hogy éppen igaz hírt olvasunk-e. A közösségi média generációja megbízhatatlan forrásokból szerzi az információkat, mert nem a portálok címoldalát keresi fel, hanem arra kattint, ami a Facebookon eléjük kerül. Ez utat enged az olyan online médiumok térhódításának, akik csábító, de kevés valóságtartalmú címekkel csalogatják az olvasókat, majd a figyelemfelkeltő álca mögött silány, kamu tartalmat fednek fel. Ám mire a Facebook felhasználó ezzel szembesül, már rákattintott az adott felületre, így növelve annak elérését. A megosztások, lájkok, reagálások száma ráadásul azt eredményezi, hogy még több ember hírfolyamán jelenik meg a félrevezető tartalom. „Az online média jelentősen függ a Facebooktól”- jegyezte meg Kruzslicz Dávid. Hogyan tegyünk különbséget? Talán a

legfontosabb az, hogy használjuk a józan eszünket. Ezen felül jobban hihetünk egy olyan oldalnak, mely impresszummal és elérhetőségekkel rendelkezik. A lényeg: győződjünk meg az általunk olvasott cikkek valóságtartalmáról. Kíváncsiak voltunk, vajon a táborlakók hagyják-e magukat becsapni, ezért próba elé állítottuk őket. A kezükbe adtunk 3 valós és 3 kamu hírrészletet. 15 megkérdezett táborlakó közül mindössze négyen válogatták szét helyesen a híreket, de mindenki talált legalább egy olyan hírt, ami nem hiteles forrásból származott. A legkönnyebben a „Fidget spinner gyárat vett Mészáros Lőrinc” kezdetű cikket vélték álhírnek, a legnagyobb fejtörést pedig az okozta, hogy tényleg állított-e üzembe metrópótló beerbike-okat a BKK. A tesztben résztvevők 46%-a nem gondolta valósnak azt, hogy egy űrhajós „Még a holdra szállás alatt is az elveszett jegygyűrűt kereste”. Novák Henrietta


14 2017. július 10.

UJJLENYOMAT

Nem hallottuk az első RÉM-et Fotó: Bán Antal Balázs

Míg a táborban nem mindenhol hallani a hangszórókat, addig a szomszédok közül többen is panaszkodtak a hangerőre. Szombat reggel először csendült fel a DUE Tábor már hagyományának nevezhető reggeli ébresztő műsora, a „RÉM”. Többen is panaszkodtak, hogy habár a hangszóróink olyan hangosak, hogy elvileg még a Balaton partján is tisztán lehet hallani az adást, a szobákról ez nem mondható el. Ennek ellenére az összes megkérdezett táborozó érdekesnek találta a műsort – mármint azt a részt, amit hallottak belőle. „Kifelé nagyon hangos, mert körülöttünk nem nagyon van semmi, ami felfogná a zajt. Ellenben a szobákban azért nem hallani rendesen a rádiót, mert nincs bevezetve hangszóró.” – magyarázta Vida Belián, a tábor egyik technikai felelőse. Emellett elárulta, hogy többen jelezték már nekik a problémát, amit igyekeznek megoldani. „Dolgozunk azon, hogy a szobákban is megfelelő legyen a hangerő, ugyanis hoztunk kettő nagyobb és alkalmasabb hangszórót, amiktől azt reméljük, hogy lényegesebben több hang ér majd el a szobákba is. Már csak egyetlen kis összetevő hiányzik.” Pintér Lilla


GYORSFUTÁR

2017. július 10. 15

Fotó: Dienes Tifani

Hiányzó óvodai jel a szombat esti akadályversenyen

Szombat este a tábor szakmai csoportjai mérték össze tudásukat, tájékozódási képességüket és a kreativitásukat a külső helyszínen megtartott akadályversenyen. Az akadályverseny este nyolc órakor kez- megtalálása, emlékállítás József Attilának, dődött, amikor Váry Dániel, a tábor prog- és egy csoportszelfi készítése a Balaton rammenedzsere ismertette a játék mene- parton. tét. A csapatokat öt percenként indította el Az egyik feladat az volt, hogy keressük meg a táborból. A feladatok útvonala egész Bala- a Csukás István Színházat, ahol egy kirakós tonszárszót behálózta. A táborlakók ekkor volt elrejtve Süsü, a sárkány kezei között. Az hallották először a csapatok frissen kitalált egész verseny jelen volt az online térben is: neveit is. A versenyzők egy feladatokkal a megoldásokat és az extra feladatokat emateli lappal indultak útnak, idén nehezítés- il-ben kellett elküldeni. Mint kiderült, az egyik képpen térképet nem kaptak, így a táboro- feladat nem volt maradéktalanul helyes, mizók többsége a Google Maps segítségével vel táborlakók nehezen tudták megállapítatájékozódott. Az időjárás is közbeszólt: a ni, hogy napraforgó, gomba vagy épp süni az verseny közepén esni kezdett az eső. óvoda szimbóluma (egyik sem szerepelt az „Eltévedtünk és eláztunk, de nagyon jól óvoda homlokzatán). Váry Dániel csak an�éreztem magam” - számolt be élményeiről nyit mondott a feladványra: „Vannak nehézKecskés Ivett, a videós csoport egyik tagja. ségek az újságíró szakmában”. „Fárasztó volt, de legalább az elején elmen- Az akadályverseny eredményhirdetésére tünk jégkásázni” - tette hozzá Varga Luca, vasárnap este, lapzártánk után került sor. Ivett szobatársa. A feladatok között szerepelt a balatonszárszói óvoda logójának Vadász Viola


16 2017. július 10.

GYORSFUTÁR

Kik azok a rejtélyes fehér ruhás alakok? Fotó: Jakab Linda

A tábor területén nem csak mi tartózkodunk, napjában többször látjuk, hogy a focipálya területét fehér köpenyesek lepik el. Utánajártunk, kik lehetnek a szomszédaink a negyedik emeletről. A karateedző, Saray Attila mesélt nekünk. Honnan érkeztek? A Váci Sochin sportegyesület nyári edzőtábora ez, a Sotokán karate stílust műveljük. Miért pont Balatonszárszót választották helyszínnek? Járjuk az országot. Már 30 éve tartok táborokat, tavaly például Zsórifürdőn voltunk, tavalyelőtt Szemesen. Szeretünk új helyeket kipróbálni, idén úgy alakult, hogy a Balatonnál tartjuk meg a tábort. Amikor lefoglalták a szállást, tudták, hogy itt lesz egy médiatábor? Nem tudtuk. Az első nap szólt a táborvezető hölgy, hogy lesz egy velünk párhuzamos tábor is, sőt egyúttal felkértek minket, hogy tartsunk egy rövid bemutatót. Mikor lesz a bemutató? Még nem tudom, később egyeztetünk a táborvezetőséggel. Nem zavarja önöket, hogy mi is itt vagyunk?

Nem, hozzászoktunk ehhez a tábori élethez. Mindannyian lazán állunk a szituációhoz. Ez egy ifjúsági tábor, minden belefér, mindenki azért jött ide, hogy jól érezze magát. Milyen rendszerességgel tart edzéseket? A táborban minden edzés másfél órás. Reggel van egy erőnléti edzés, utána reggeli, majd egy kis szabadidő. Tizenegy órától van egy másfél órás kinti edzés, ilyenkor felvesszük a karate-öltözetünket. Ezek után ebéd, délutánig fürdünk, majd szabadfoglalkozás, négy órától pedig újra egy másfél órás edzés következik. Azután vacsora, estére általában valamilyen játékos programot szervezünk vagy lemegyünk a Balatonhoz. Ez így lesz csütörtökig. A táborunknak van saját wifije, amiről úgy tudjuk, hogy külsősök is használják. Ön mit tud erről? Igen, láttuk kiírva, hogy van, de alkalmazni nem tudjuk. A telefonom nem is látja. Szakmáry Evelin


MŰTEREM

2017. július 10. 17

Nem tarthatott Poén-RÉM-et a fotós csoport A RÉM a tábor ébresztő rádióműsora, ahol mindenki kipróbálhatja magát a mikrofon mögött. A fotósok viszont nem adhatták le, amit kitaláltak.

Fotó: Dénes Milán

A szombat este megírt, vasárnap reggeli RÉM nem úgy sikerült, ahogy a fotósok szerették volna. „Abban a hitben éltem, hogy szabad kezet kapunk” - vallotta be Czikkely Márton, a fotós csoport egyik vezetője. Egy „poén-RÉM” elkészítését tervezték, ám Balog Péter, a rádiós csoport egyik vezetője keresztbe húzta számításaikat. Emiatt a vasárnap reggelünket nem orosz dupstep, vagy éppen német rap nyitotta. Megkérdeztük Balog Pétert, miért nem engedett a Poén-RÉM ötletnek. Ő a Balaton Pár Szónak

elmondta, hogy bevett gyakorlat, hogy egy rotáció alapján állítják össze a reggeli műsor zenei listáját. „Sokan azt hiszik, hogy a technikusok ízlése szerint megy a zene, ezt a tévhitet szeretném eloszlatni, nincs így.” „Rosszul éreztem magam, mert megígértem a csoportnak a forgószínpadnál, hogy egy poén-RÉM-et csinálunk” - mondta Czikkely Márton, aki szerint a műsor „önkielégítésként szolgált volna” a fotós csoportnak. Szalai Boglárka


18 2017. július 10.

MŰTEREM

Hová tűnt az Érsok-Kruzslicz emlékvetélkedő?

Fotó: archív: Mészáros Virág

A DUE Táborban körülbelül 13 évvel ezelőtt indult az első verseny Érsok Zoltán és Kruzslicz Dávid vezetésével. Az évek során azonban sok változáson ment át ez a program, idén Tábor Belehúz néven mérettethetik meg magukat a táborlakók. 13 évvel ezelőtt Érsok Zoltán és Kruzslicz Dávid vezetésével indult az első ÉrsokKruzs­ licz emlékvetélkedő. Érdekesség, hogy azzal együtt nevezik ezt a tudáspróbát emlékvetélkedőnek, úgy, hogy a névadók még élnek. Az egyik alapító, Kruzslicz Dávid elmondta, nem nekik állít emléket a

névadás, hanem magának a versenynek, ahol nagyon sok vicces feladat elé állították a táborozókat, többek közt WC papírral tekerték be őket egy feladat alkalmával. A hagyományt Pál Zsombor és Beke Dani vitte tovább, 2014-ben már BekePál emlékvetélkedő néven vezette a játékokat Nagy Zsolt és Berei Dani, majd 2015-ben Kocsmár-Tóth István és Gálosi Dóra vette át a stafétát. Idén a megmérettetés helyett a Tábor belehúz verseny várja a táborozókat Babaitisz Jorgosz­és Balog Péter vezetésével. A játék hétfőn 20:00-kor kezdődik majd. Dolezsál Zsófia


ÉRINTŐ

Megdőlt Herczeg Zsolt híres elmélete

2017. július 10. 19

Első benyomások

Fotó: Bende Flóra

Amikor ideértem, nagyon izgultam, mert belecsöppentem egy olyan közegbe, ahol már nagyon sokan rutinos táborozók, ismerik egymást. Aztán a szobában kezdtem feloldódni, a többiek befogadtak, segítettek, irányítottak engem. Mostanra már teljesen úgy érzem, hogy megérkeztem, itthon vagyok. Ihos Iringó – 19

Herczeg Zsolt szerint minden problémával, amivel ezután találkozunk, már eddig is találkoztunk a 37 év alatt, azaz minden “vótmá”. A DUE Tábor történetében először van a szálláson medence, így ha valaki ott szenved balesetet, Zsolt elmélete megdőlt. A Balatonszárszói Lepkeház Ifjúsági Szálló rendelkezik egy medencével. Nem volt még olyan tábor helyszín, ahol a táborlakók fürdőzhettek volna két csoportfoglalkozás közben. Szayly József aggódik amiatt, hogy baleset történik majd, de bízik benne, hogy a táborozók felelősségteljesen fogják használni a fürdőhelyet. Azok, akik eddig kipróbálták a medencét, nagyon élvezték, de abban egyetértettek, hogy a Balatonnal nem kelhet versenyre.

Először ijesztő volt, mert senkit sem ismertem, de végül rengeteg ismerősöm és haverom lett. A hely picit szűkös, tízen vagyunk egy szobában, de eszméletlen jó a társaság és nagyon örülök, hogy itt lehetek. Lakatos Gergő – 16 Jó a csoport, megvan az összhang, valóban erős szakmai munka folyik a táborban. Tetszettek a programok is, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi vár még rám itt a következő pár napban. Kovács Péter – 18 A közösséget nagyon jónak találom, és úgy gondolom, fantasztikusak a programok, emellett büszke vagyok magamra, mivel óriási korlátokat döntöttem le magamban. Lami Krisztofer – 18

Molnár Blanka Dolezsál Zsófia


20 2017. július 10.

ÉRINTŐ

Új csoportvezetők a táborban Tavaly még együtt izgultunk végig egyegy mustrát, az idei táborban azonban már ők értékelnek minket. Az új csoportvezetőket az első tábori élményeikről kérdeztük. Mi volt a reakciód arra, hogy csoportvezető lettél? Balog Péter: Idén is kiveszem a részem a stúdiós munkálatokból. Mindig is nagy álmom volt, hogy rádiós csoportot vezessek. Kölcsönösen kerestük meg egymást a vezetőséggel, szerencsére tavasszal már nem volt kérdés, hogy én kapom meg a rádiós csoportot. Hogyan készültél a csoportvezetői szerepre? Hanis Patrícia: Kecsó telefonált nekem, hogy Gálosi Dórival fogok csoportot vezetni, később kibővültünk Váry Danival. Sokszor összefutottunk tábor előtt, beszélgettünk a feladatokról, az irányvonalakról és a tervekről. Milyen témákkal készültél az első csoportfoglalkozásra? Ladjánszki Máté: Először páros feladatot adtam nekik, ahol portrét kellett készíteniük egymásról. De nem szimpla portréra

gondoltam, inkább arra, hogy vigyenek bele olyan tulajdonságot, ami a másikra jellemző. Ez azért volt jó, mert összekovácsolta a csapatot. Mi a tapasztalatod a csoportoddal? Babaitisz Jorgosz: Nagyon jó érzés, hogy bizalmat kaptam. Nem történt meg, amire számítottam, hogy a korom miatt lenéztek volna, vagy amiatt, mert negyedik éve vagyok táborozó. Semmilyen passzivitást nem éreztem a csoportfoglalkozáson, viszont a forgószínpadnál igen. Az a jó, hogy elkezdett működni magától az, amit elterveztünk Adrival. Mit szólsz hozzá, hogy Berei Dani lett a társad? Kobl G. Adrienn: Nagyon örültem Daninak, bár még mi is ismerkedünk. Úgy gondolom, hogy személyiségünket és a munkamorálunkat tekintve egészen egy hullámhosszon vagyunk. Mindketten ilyen kicsit predátor hajlamú embereknek érezzük magunkat. Pintér Lilla

Fotók: Illés Anna Sára, Simon Panna


IRODALMI KÜLÖNSZÁM 2017. JÚLIUS 10. , BALATONSZÁRSZÓ Készült a DUE XXXVII. Médiatáborában AZ IRODALMI OSZTAG LAPJA

A tökéletes koszt – balatoni népmese Egyszer volt, hol nem volt, valahol, messze-messze, még a médiatáborosok üdülőjén is túl, az utca végén lévő ABC unott képű pénztárosain is túl élt az erdő szélén kicsiny kunyhójában Bendő, a favágó, feleségével, a karakán Ágnes asszonnyal, valamint kutyájukkal, Kolbásszal, és macskájukkal, Sonkával. A favágóról köztudott volt a falubeliek körében, hogy igen nagy étkű ember hírében áll, és minden egyes lakodalomban ő volt az, aki az elsők között repetázott, aki egész éléstárakat volt képes egymaga kiüríteni, és akit mindig, mindenkinél jobban izgatott, hogy mi fogja várni őt az asztalon, amikor a kemény, verejtékes munka után estére végre hazaérkezik. Amikor csak a többi favágóval beszélgetett, nem győzött arról beszélni, hogy az ő felesége milyen kiváló szakács, és azt, hogy egy ízben még magát a királyt is megvendégelte, aki annyira elégedett volt vele, hogy még udvari konyhájába is meghívta, de az asszony inkább őt, és a szerény kis vidéki életet választotta ehelyett. Akadt azonban egy másik favágó, aki megelégelte a hencegést, és olyan sárga volt már az irigységtől, mint a kikerics, minden egyes alkalommal, amikor csak az evést szóba hozták. Elhatározta tehát, hogy a végére jár az asszony titkának, hiszen úgy gondolta, neki is ugyanúgy kijár

a fejedelmi koszt - meg is mondta hát feleségének, hogy amíg ők férfiak odakint az erdőben dolgoznak, járjon utána, mit is csinál a szomszédja. Nosza, fogta is magát Klára asszony – merthogy imigyen hívták a másik gazdasszonyt – és átsettenkedett a szomszéd udvarba, hogy elleshesse a különös főzőtudomány minden csínját-bínját. Nem is csinált ehhez egyebet, minthogy felállt egy rézből készült üstre, amely a ház mellett állt, és onnan kukucskált befelé a konyhára néző ablakon. Bent a másik gazdasszony azonban, aki igen körmönfont természetű volt, megneszelte, hogy valaki figyeli, ezért igazi, harcias amazon módjára úgy gondolta, alaposan megleckézteti a kíváncsiskodókat: ,,No hát, ha tökéletes főztöt akarnak, most megkapják.” Ezek után hogyhogy, hogy nem, kivett egy nagy csomó hurkát a kamrából, és elkezdte az egészet egy régi takaróba becsomagolni, majd feltette a gázra, és lassú lángon melegíteni kezdte. Ezt Klára asszony már sehogy sem tudta megállni, és bocsánatért esedezve kopogott be szomszédasszonyához, mondván, hogy az ura igen nagyon megharagszik, ha estig nem szerzi meg a tökéletes étel receptjét, azét, amellyel a királyokat is meg lehet vendégelni. Sehogy sem tudja azonban mire vélni, – folytatta – hogy a hurkát miért kell a takaróba bebugyolálni.


,Á, vagy úgy - felet erre Ágnes asszony, aki átlátott a kétszínű mesterkedésen - ,,hát, ha már így állunk, megmondhatom a főztöm titkát. Az a lényege csupán, hogy jó feketére át kell sütni a hurkát, attól lesz meg a zamata, és amikor már elég sokáig égett, akkor az egészet bele kell dobni a Balatonba egy fél óra hosszára, és hagyni kell száradni, a takaró pedig semmi másra nem kell, csupán arra, hogy elfojtsa a túl nagy lángokat.” Örvendezve kezdett el hazatérés után otthon főzőcskézni erre Klára asszony, közben dörzsölve a markát, hogy végre sikerült kiszedni a szomszédjától azt a fránya titkot. Mindent el is kezdett pontosan a terv szerint, mígnem a takaró hirtelen szikrát fogott, és kiugrott belőle egy táncoló pincér, aki azt mondta, hogy teljesíteni fogja három

kívánságát. És hogy ezek után mi történt? Annyi bizonyos, hogy amikor este a férj hazatért, és megkóstolta a vacsoráját, igen elégedett volt vele, csak azt nem vette észre, hogy a számla még mindig ott hevert a tányér mellett az asztalon, rajta a következő felirattal: ,,Gyros ételbár”. Így történt valahogy ez a talán meg sem történt eset, egy verőfényes nyári napon, lent a Balaton partján, az Úr 2017-ik esztendejében, az erdő szélén, ott, ahol még a Gyros is kétszer akkora, mint másutt, és ott, ahol a strandokon azóta is több a favágó, mint amennyit ez a rövid kis mese egyáltalán fel tudna sorolni. Vége Rucska Ferenc

Rémálom Futsz. Már egy órája jár a lábad, szíved hevesen ver, egyre inkább kimerülsz. Fáradt vagy, és félsz. Még te sem tudod, mi elől menekülsz. Az agyad nem képes felfogni, mi lehet az, ami ilyen rettegést vált ki belőled. Épp egy kikericsmezőn haladsz át, de még a gyomrod is felfordul a mérgező virág gondolatától. Nem tudod értékelni az esti fényben pompázó lila növények látványát, túlságosan rettegsz. Hátranézel, és nem látsz mást, mint a sötétben tökéletesen kirajzolódó erdő körvonalát. Megállsz, amúgy sem bírnád tovább. Hányingered van, ki tudnád köpni a tüdődet, de nem hangoskodhatsz. Tudod, hogy közelítenek feléd, bepánikolsz. Sikítani akarsz, de nem akarod leleplezni magad. Nem szabad felfedned kiléted. Hirtelen felrántanak a hajadnál fogva guggoló állapotodból, és

kést szorítanak torkodhoz. Megfeszülsz, hideg verejték folyik végig halántékodon. Ereidben megfagy a vér, mintha az egész tested lehűlne, bőröd mégis forró. Fejben már felkészültél a halálra. Nem így akartál eltávozni az élők közül. Utolsó remény-szikrád egyetlen rövid szó: „Kérlek” suttogod erőtlenül támadódnak, aki meglepő módon elenged. Nem futsz el, úgysem tudnál. Már feladtad. Szembefordulsz ros�szakaróddal, akinek már a kisugárzása is izgatott, beteges vágyairól árulkodik. Félelmed hirtelen felváltja a düh, szemeid szinte szikrát szórnak. Az előtted lévő ismerős arc látványától feltámadnak amazon-szerű ösztöneid. Úgy érzed, szét tudnád vagdosni volt szerelmedet, akár egy darab hurkát. Szád szinte keserű az utálattól és az idegességtől. Undorodsz tőle. Mindennél jobban.


IRODALMI MELLÉKLET

Legszívesebben szíven szúrnád, megfojtanád, golyót eresztenél a fejébe, esetleg élve eltemetnéd. Azt akarod, hogy úgy szenvedjen, ahogy te szenvedtél miatta. A lehető legrosszabbat kívánod neki. Elvennél tőle mindent, amije van. Mindent. Beteges gondolataidból az zökkent ki, hogy megváltozik a helyszín, és exed helyett egy fekete kismacska ül előtted. Sok mindent eszedbe juttat az védtelen kiscica. Fel tudod idézni az egész gyermekkorod. Neked is volt egy számodra szép emlékeket eszedbe juttató háziállatod. Ugyanolyan koromfekete volt, mint az előtted ülő jószág. Szinte rézszínű szemei voltak, és olyan tisztaságot láttál benne, mintha ő lenne a világ legártatlanabb teremtménye. Boldog v oltál, hogy a tied lehet. Ő hozott színt a mindennapjaidba, amíg egyik nap az iskolából hazaérve meg nem láttad az ágyadon aludni. Illetve azt hitted, csak alszik. Mikor felismerted a helyzetet, őrült és véget nem érő zokogásban törtél ki. Kisírt, de még mindig könnyező szemekkel , élettelen testét karjaidban ringatva vitted ki a kertbe, hogy végső búcsút végy tőle, mielőtt eltemeted.

2017. július 10.

3

Szörnyű a múltra gondolni, ezért újra az előtted ülő kiscicára koncentrálsz. Lehajolsz, meg akarod simogatni, de kikarmolja kezedet. Ismét düh ködösíti elmédet. Felkapod a kismacskát, majd merev karjaidra bámulsz. Nem érted, miért szorítod egyre jobban szegény jószágot. Te ezt nem akarod. Tudod, hogy így megölöd. Nem akarod kinyírni. Legkevésbé sem. Sírsz, mégis tovább markolod. Nem tudod elengedni. Vagy nem akarod? A kezedben lévő apró dolog most már visítozik, ennek ellenére nem hagyod abba. Körmeidet a bőrébe vájod. Valami megváltozik. Egyszer édesanyád látod kezeid között, majd testvéred nyakát szorítod. Újra változik a kép, középiskolás barátnőd jelenik meg előtted, és egyre több ismerős arc. A régi padtársad, apád, az első szerelmed, az ellenséged, a főnököd. Egyre gyorsabban és gyorsabban változik a kép. Alig látsz valamit, szemed fáj, aztán… sötétség. Elfehéredett ujjakkal szorítod a takarót izzadt testeden. Visszatértél a valóságba. Felébredtél. Siti Boglárka


Az utolsó kikerics Gelbert nagy nyaralásra készült ezen a nyáron. Görögországba készülődött. Egy legendát hallott az világ utolsó kikerics virágáról. A nyaralás mindig sok hercehurcával járt, ezért nem sokszor utazgatott. Már egy héttel előtte izgatottan pakolta össze bőröndjét. Kedvenc takaróját sem hagyhatta otthon, ugyanis ezt mindig mindenhova magával vitte. Közvetlenül az utazás előtt összecsomagolta hurkás szendvicsét, és belevágott a nagy kalandba. Útközben találkozott utazó társával, Micivel, a macskával. Ahogy felültek a repülőgépre és elindultak a jobb szárny

elkezdett szikrákat vetni. Réz drótok csapkodták a gép oldalát. A tökéletes utazásból kezdett rémálom válni, de Gelberték pánikrohamot elfojtva ültek az ülésben. És ekkor a gép lezuhant. Csodával határos módon nem sérült meg senki. Gelberték enyhe sokkból felocsúdva szálltak ki a roncsból. Ekkor egy amazon külsejű lány lépett oda hozzájuk, mert valami fontosat akart nekik mutatni, egy eldugott tisztásra vezette őket. A rét közepén napfényben úszva ott állt a csoda. A mindenki által kipusztultnak hitt utolsó, egyetlen kikerics. Vas Eszter

Az éhes macska A John családnál minden hónap 3. napján hatalmas vacsorát tartottak. A vendégek egytől-egyig élvezték a közös lakomát. Kivétel volt azonban a ház macskája Kat. A cicát sosem vendégelték meg,maximum maradékot kapott. Egy december 3-ai napon nagy ötlet jutott az eszébe. Reggel izgatottan kelt,és rögtön munkához látott. Első dolga volt,hogy a gazdája kedvenc takaróját szétmarcangolja,ezzel is elvonva a férfi figyelmét. Az apa,amint meglátta,kipakolta a házból a macskát. Főszereplőnk ennek nagyon örült,hiszen így tervezte. Másodikként az asszony szeretett kikericseit kaparta ki,és taposta le. Az

amazon külsejű nő,magából kikelve zárta a pajtába Kate-et. Az állat lassan lopódzott az áramellátóhoz. Apró,hegyes fogaival elrágta a vezetékeket. Hirtelen azonban egy szikra villant fel,és megégette a kis cica bundáját. De ez sem tántoríthatta el. Továbbment a kis rézcsőhöz ami a ház konyhájába vezetett. Az asztal már meg volt terítve mindennel,de őt csak a hurka érdekelte. Az étkezdében csak a kislány tartózkodott. Ő,ahogy észrevette Katet,az érzelmeit elfojtva kezdte dorgálni. A macska azonban csak sírt,nyávogott,hogy őt senki sem szereti. A lány megérezte ezt és megkérte a szüleit,hadd egyen ő is velük,legalább egy kis darabot a hurkából. A szülők beleegyezése után,minden hónap 3. napján a cica is velük ehetett,így tökéletes lett minden. Schuller Vivien


Halálra ítélt szerelem

Július közepe volt. Fülledt levegő lengte be a termet, a megkönnyebbülést jelentő hűvös egyetlen forrását a recepciós pulton álló ventilátor jelentette. A portás kifejezéstelenül egyetlen szórakozására, az előtte lévő üvegajtóra. Az épület előtt ugyanis emberek százai haladtak el nap, mint nap megengedve a férfinak, hogy kedvére találjon ki személyiséget és életet a különböző alakoknak. Az az esős reggel azonban különbözött a többitől. Egy nő állt meg a bejárat előtt, a kiálló tetőrész alatt, feltehetőleg, hogy nehogy elázzon. Gyönyörű volt. Ébenfekete haja lágy hullámokban omlott vállára, szeme macskáéra emlékeztette a portást. Egészen törékeny, vékony alakja volt, a zakó is nagynak tűnt rajta. A tekintetéből azonban egy amazon nézett vissza rá, ég kék íriszeivel komolyan pásztázta az utcát, keresve a lehetőségeket, hogy vajon hogyan jusson el a munkahelyére. Aztán az üvegajtóval szembe fordult, farkasszemet nézve a férfival. Tekintete hideg, de káprázatos volt. A recepciós izgatottan, szinte megbabonázva figyelte őt, minden részletet az emlékezetébe akart vésni. A réz karkötőjét, hosszú szempilláit, lábára feszülő nadrágját. De

mindez talán csak egy másodpercig tartott, az amazon elfordította fejét és eltűnt a háborgó zivatarban. Sosem hitt abban, hogy bele lehet szeretni bárkibe is első pillantásra. Az a nő viszont megigézte, már távolról látszott rajta men�nyire erős, határozott és ambiciózus jellem. Újra látni akarta, ismét érezni szerette volna azt a szikrát a szíve mélyén, ami akkor felvillant benne. Már három napja csakis rá gondolt. Eső áztatta hajára, alacsony termetére, de a legjobban magas arccsontja emelte ki szépségét. Állandóan rá várt. Nem emlékezett semmi másra abból a percből. A többi elsiető ember megszűnni látszott az utcán, a lány szeme pedig, mint egy fekete lyuk akarta magába szippantani őt. Félelmet érzett, amikor először látta, félt nőtől, az erejétől. De hajtotta a vágy, hogy kirohanjon a fekete gyönyörűséghez. Egy kockás takarón kémlelte az eget a folyóparton, egy kikerics csokrot szorongatva, mintha szüksége lenne valamire, amibe belekapaszkodhat. A víz halk morajlását hallgatta, próbálta elfojtani feltörő érzelmeit. Tudta, hogy semmi esélye. Ha még egyszer alkalma is lenne találkozni vele, túl kicsinek érezné magát a nő jelenlétében. Egy királynő tekintete az övé, a férfi pedig csak egy darab jelentéktelen hurkává válna mellette. A szerelmük halálra volt ítélve, mint egy élete végét járó lepke, aki szédelegve repked a világűrben. Nem is létezett és soha nem is fog, csak egy képzeletbeli tökéletesség a férfi elméjében. Bauer Blanka


6

2017. július 10.

IRODALMI MELLÉKLET

Családi vacsora

Henriretta izgatott volt, mert nagybátyja hazalátogatott. Sok hazugságot terjesztett róla korábban, arra pedig sosem volt tekintettel, hogy emiatt a férfi mennyi mindent elfojt. István- így hívták a huszonéves srácot- számára sem pipacs, sem kikerics nem jelentett e szép természetben valódi örömöt, hisz a kisváros úgy tudta, súlyosan bántalmazta Henriettát. A megtermett fiú persona non gratává vált, s rémálmai alatt gyakran a takarót is feje fölé húzta félelmében. Henrietta nem volt egy amazon: szüksége volt rá, hogy kirobbanjon egy szikra személyisége körül, s végre ismertté váljon. Hazugságai megteremtették mindennek lehetőségét. Mariann, Heni édesanyjának számára tö-

kéletes estének ígérkezett az az este: végre láthatja 3 éve alig látott öccsét! Az ezüst evőeszközöket és a rézből készült tányért is megkészítette, hogy szíves vendéglátásban részesítse őt. Azon az estén minden baljósan alakult: a telihold világított, a kerti csap rejtelmesen zörgött, a holdvilág alatt együtt vonított kutya és macska. A létra lezuhant a tyúkól mellé, agyonütve egy fiatal csirkét. Ekkor lépett be a fiú.. Henrietta és István egymásra néztek, s ekkor óriási robaj hallatszott. A hurka sisteregni kezdett a tányérban, majd berobbant a sütő. Szemük villámokat szórt, s ezen villámok most valódiak voltak. Miközben a metafora valósággá vált, Henrietta és István egymás iránt érzett dühük által égtek porrá, s közben Mariann nyugodt szívvel vacsorázott, s kedvenc bögréjéből fogyasztotta a legfinomabb cappucinót, amit a városban kapni lehetett. Lami Krisztofer

Impresszum Impresszum: az Irodalmi Osztag különszáma. Készült a DUE XXXVII: Médiatáborában, 2017.07.10. Főszerkesztő: Siti Boglárka Munkatársak: Bauer Blanka, Lami Krisztofer, Rucska Ferenc, Schuller Vivien, Siti Boglárka, Vas Eszter Csoportvezető: Kelemen Luci Tördelés: Klebercz Kriszta.

BalatonPárSzó 2017.07.10.  
BalatonPárSzó 2017.07.10.  

A Rovatirtók lapja

Advertisement