Page 1

n 4' <n> L- K n v ‘n >s .

9 k

csésL

*2,

MAGYAR NEMZETI BANK

Külső eladósodás és adósságkezelés Magyarországon

S

1

:

MNB Műhelytanulmányok 2


Készítették: Baámé Nyitrai Ilona Garbainé dr. Kovács Katalin Láng György dr. Nyers Rezső Bíróné Szegő Márta, a Közgazdasági főosztály munkatársai

Szerkesztette: dr. Nyers Rezső, ügyvezető igazgató A tanulmányhoz alapanyagot bocsátott rendelkezésre: dr. Balassa Ákos, ügyvezető igazgató Fehér Tibor, osztályvezető dr. Nagy Sándor, ügyvezető igazgató

A számítások elvégzésében, az adatok összeállításában közreműködtek a Közgazdasági főosztály következő munkatársai: Facsády Júlia Romhányi Balázs Zsákai Imréné Katonáné Mozsár Ilona

Kiadja a Magyar Nemzeti Bank Információs főosztálya 1850 Budapest V., Szabadság tér 8-9.

A kiadásért felel: Nádory István A kézirat lezárva: 1992. december ISSN 1216-9293 ISBN 963 7103 83 X


Tartalom Előszó

I. Bevezetés 1. A magyar gazdaság eladósodottsága 2. A külföldi hitelfelvételek célja 3. Az adósságszolgálat II. Történelmi visszapillantás III. Fordulópontok Magyarország legújabbkori eladósodási folyamatában 1. Külgazdasági környezet, a külső tényezők hatása Az olajárrobbanás által előidézett csere¬ arány-változások hatása A rubel- és a nem rubelelszámolású kereskedelem sajátos összekapcsolódása Az adósságállomány devizaszerkezetének hatása 2. Gazdaságpolitikai reagálások az egyes idő¬ szakokban; a belső tényezők szerepe 1973-1978: az első olajárrobbanás és az elkésett, részben téves alkalmazkodás időszaka 1979-1984: a késői, részleges és rövid távú kiigazítás időszaka 1985-1987: a második eladósodási hullám ... 1988-1989: a gazdasági átalakulás meg¬ indulásának és a rendszerváltást megelőző növekvő bizonytalanság évei 1990-1992: a piacgazdasági átmenet évei .... IV. Eladósodás és gazdasági fejlődés Erőforrásbevonás vagy -kivonás Pénzügyi transzfer A külföldi forrásbevonás felhasználása és elosztása

5 11 11 15 17 22 26 27

28

30 31 35

36

42 46

48 51 55 55 56

56


V. A magyar adósságkezelési politika 1. Az eladósodással és az adósságkezelési stratégiával kapcsolatos nézetek 2. A javasolt adósságkezelési stratégiák értékelése Fizetési moratórium egyoldalú bejelentése Adósságátütemezés „Adósságért tőkét” csere Külföldi segítség, segélyprogramok 3. Lehetőségeink az adósságkezelésben .

61

61

..

63 64 64 68 68 70

VI. A külső adósságpolitika 1992 után

77

VII. Zárszó helyett

83

Függelék Melléklet Felhasznált főbb irodalom

85 89 110


IV. Eladósodás és gazdasági fejlődés Mint korábban már érintettük: a külföldi hitelek felvétele gyorsíthatja a gazdasági fejlődést. Ez akkor következik be, ha a külföldi forrásból finanszírozott beruházások hozama kiter¬ meli a hitel- és kamattörlesztési kötelezettségeket. Ha a beruházások hozama ezt nem fedezi, illetve a külföldi hitelfelvétel eleve a gazdaság teljesítményével nem fedezett túlfo¬ gyasztást finanszírozza, mindaddig, ameddig a gazdaság nem kényszerül rá a túlfogyasztás mérséklésére, a külső eladósodás növekszik. Ha pedig a kamatok is növekednek, a gazdaság előbb-utóbb bekerül az adósságcsapdába: a belföldi felhasználás csökkentése nem tudja követni a kamatok növekedéséből származó terheket; s ezzel az adósságállomány öngerjesztő növekedése kezdődik meg. Ahhoz, hogy a fenti összefüggések érvényesülését köze¬ lebbről bemutathassuk, szükséges néhány fogalom közgazdasági tartalmát tisztázni.

ERÓFORRÁSBEVONÁS VAGY -KIVONÁS

A hétköznapi és a szakmai vitákban egyaránt gyakran talál¬ kozhatunk olyan vélekedésekkel, melyek szerint elviselhetetlen az a hatalmas erőforráskivonás, ami már régóta végbemegy az országban, nem lehet ezt folytatni, vagy legalábbis csök¬ kenteni kell a mértékét stb. Az erőforrásbevonás vagy -kiáramlás kategóriáját a hétköz¬ napi beszélgetésekben inkább a hitelfelvétellel, adósságszol¬ gálattal (hiteltörlesztés és kamatfizetés) azonosítják. E kategó¬ riát a közgazdaságtan azonban reálgazdasági fogalomként használja. Erőforrásbevonásról akkor lehet beszélni, ha - le¬ egyszerűsítve - a javak és szolgáltatások behozatala megha¬ ladja azok kivitelét, erőforráskivonásról pedig akkor, ha a javak és szolgáltatások kivitele meghaladja azok behozatalát. Ebben az értelemben tehát a látható és a láthatatlan export-import egyenlege, valamint a működőtőke-beáramlás határozza meg azt, hogy erőforrásbevonásról vagy -kivonásról van-e szó.

55


PÉNZÜGYI TRANSZFER

A reálgazdasági értelemben vett erőforrásáramlást - leegysze¬ rűsítve - azzal azonos mértékű pénzügyi transzfer követi. A reálgazdasági erőforrásbevonás azt jelenti, hogy többet impor¬ tálunk, mint amennyit exportálunk. Azaz több a látható és láthatatlan külkereskedelmi forgalomban a devizakiadásunk, mint a devizabevételünk, vagyis az ország folyó fizetési mérlegében (a kamatokat most nem számítva) hiány keletkezik, amelyet hitelekből vagy a devizatartalékokból, esetleg műkö¬ dötöké bevonásával kell (lehet) fedezni. Az 1973-1989-es időszakot az jellemezte, hogy a kamatfizetések nélküli kumulált fizetési mérleg mindössze mintegy 700 miHiő dollár behozatali többletet mutatott. Azaz ilyen volumenű erőforrásbevonás történt, illetve ha a működőtőke beáramlását figyelembe vesszük, akkor ez csaknem 1 milliárd dollárt tesz ki. Ezen az időszakon belül az erőforrásbevonás az 1973-1978 közötti években meghaladta a 3 milliárd dollárt; az 1978-at kö¬ vető években azonban - néhány évtől eltekintve - jelentősebb erőforrásbevonásra már nem került sor. Az 1979-1989-es időszak kumulált erőforráskivonása viszont 2 milliárd dollárt tett ki, ha figyelembe vesszük az 1987-1989 közötti 250 millió dollár pénztőke formájában bejött működötökét is. Az időszak egészét tekintve mintegy 1 milliárd dollár erő: forrásbevonás viszont az ezt többszörösen meghaladó, összesen˙ 11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt.

f 0

A KÜLFÖLDI FORRÁSBEVONÁS FELHASZNÁLÁSA ÉS ELOSZTÁSA

Az 1973-1978-as időszakban fennmaradt a korábbi időszakokra jellemző viszonylag gyors gazdasági fejlődés; a bruttó hazai termék 1979-ben több mint 40%-kal haladta meg az 1972. évi szintet. Az eladósodás 1973-1978 közötti éveiben a bruttó hazai termék átlagos évenkénti növekedési üteme még csaknem 6% volt. Az adósságszolgálati terhek megugrásával párhuza¬ mosan azonban az első kiigazítási időszak éveiben, 1979-1984 között a gazdasági növekedés üteme már jelentősen visszaesett; ezen időszakban a GDP átlagos növekedési üteme 1,8%-ra csökkent. Az 1985-1989-es időszakban a GDP növekedési

0


OU o itpQié üteme még tovább mérséklődött (átlagosan 1%-ra), majd 1990-1991-ben a GDP már csökkent. Valójában az eladósodás éheinek viszonylag magas növekedési üteme is megtévesztő: a rubelviszonylatú külkereskedelemben elszenvedett hatalmas cserearány-veszteség ellensúlyozását szolgáló többletexport és a belföldi fogyasztás növekedését ugyan lehetővé tevő, de a világpiacon leértékelődő termelés növekedése áll mögötte. 1991 végén a gazdaság teljesítményei mindössze mintegy 40%-kal haladták meg az 1972. évit, s gyakorlatilag az 1979. évi teljesítménynek feleltek meg. Most, az átalakulás idősza¬ a visszaesésben, a fogyasztás csökkené¬ kában kell tehát sében, a növekvő árakban - megfizetni a korábban elmu¬ lasztott alkalmazkodásért. A jelentős túlelosztás valójában csak az 1973-1978 közötti időszakra érvényes. Ebben az időszakban ugyanis a bruttó hazai termelést lényegesen meghaladta annak belföldi felhasz¬ nálása. Az 1979-1984-es kiigazítási időszakban azonban a belföldi felhasználás és a GDP termelése között már jelentős különbség alakult ki az utóbbi javára; az 1985-1989-es időszakban pedig a GDP termelése és felhasználása az időszak egészét tekintve csaknem azonos mértékben nőtt. Ez is azt támasztja alá, hogy az 1973-1984 között keletkezett eladósodás, illetve az alkalmazkodás elmulasztása az eladósodási folya¬ matnak az elindítója. A végső fogyasztás az 1973-1984 közötti években csak egy alkalommal csökkent. A gazdaságpolitika, illetve a politika első számú célja valójában tehát - hol nyíltan, hol burkoltan a fogyasztás emelése volt. Az ún. kiigazítási szakaszok csak a felhalmozás kisebb-nagyobb mértékű korlátozására, illetve a fizetési mérleg átmeneti, gyors javulását eredményező import visszafogására terjedtek ki. Arra a kérdésre, hogy a külső forrásokat pontosan mire fordították, akkor lehetne részleteiben is válaszolni, ha rendel¬ kezésre állnának a jövedelemáramlásra (flow of funds) vonat¬ kozó hosszú idősorok. Az eladósodás meghatározó éveire azonban a főbb jövedelemtulajdonosok jövedelempozícióját tükröző, megbízható adatok nem állnak rendelkezésre. A jövedelemáramlási folyamatok elemzését nehezíti az is, hogy 1980-1981-ben, a Nemzetközi Valuta Alaphoz való

-

57


csatlakozás előkészítése során olyan politikai állásfoglalás született, amely szerint az akkori politikai vezetésre nézve kedvezőtlen, politikai szempontok által motivált döntések követ¬ kezményeit, azaz a költségvetési hiány valós nagyságának elfedése érdekében a külső adósságállomány tényleges nagyságát nem teszik közzé. Ez azt is szolgálta, hogy ezzel ne rontsák az ország külföldi megítélését. Ez a döntés tovább folytatta a korábbi években kialakult gyakorlatot, nevezetesen azt, hogy a külföldi hitelfelvételeknél a hitelnyújtók részéről igényelt, a magyar gazdaságra vonatkozó információkat csak korlátozottan, illetve a valós adatokat megmásítva bocsátják rendelkezésre. így a külső adósságállományra, az eladósodottság mértékére és az államház¬ tartás adósságára vonatkozóan a ténylegesnél alacsonyabb összegek kerültek nyilvánosságra azzal, hogy a valóságos és a publikált adatok közötti eltérést fokozatosan meg kell szüntetni. Az eltérés fokozatos felszámolása azonban 1989-ig nem történt meg; végül is a valóságos belső és külső adósságadatok nyilvᬠnosságra hozatalára a közelgő rendszerváltás előtt, a Parlament 1989. novemberi ülésén került sor. Ha a jövedelmek, illetve a hitelforrások eloszlását és felhasználását vizsgáljuk, akkor a belföldi hitellehetőségek legnagyobb, meghatározó jelentőségű felhasználója az államháztartás, illetve az állami költségvetés volt. Az 1974-1989-es időszakot - s a jelent is - a költségvetés túlsúlya jellemzi a gazdaságban. A költségvetés szinte rátelep¬ szik a gazdaságra, a keletkezett eredeti jövedelmeknek a piacgazdaságokban szokásosnál jóval nagyobb hányadát kon¬ centrálja és osztja el újra. (Jelenleg a GDP jóval több mint 60%-át; a 70-es, 80-as évtized egyes éveiben több mint 70%-át.) Magyarország esetében a költségvetési deficit viszonylag alacsony lakossági megtakarításokkal, valamint a gazdálkodók bankrendszerrel szembeni nettó eladósodásának folyamatos - a piaci, költségvetési korlát puhaságával is magyarázható növekedésével (hitelfelvételével) párosult. Ilyen feltételek mel¬ lett az állandósuló költségvetési hiány finanszírozása csak külső forrásból volt lehetséges. Ez határozza meg alapjában az 1974-1989-es időszak egészét. A „stop and go” szakaszok, a rövid távra szorítkozó kiigazítási időszakok és a mesterséges élénkítések egymást

58


váltó éveit egyaránt a viszonylag alacsony megtakarítási hajlandóság, a gazdálkodó szféra nettó eladósodásának viszony¬ lag gyors növekedése jellemezte. A kiigazítási időszakokban csekély mértékben nőtt a lakossági megtakarítási ráta, szűkült a vállalati szférának nyújtott hitel. Az egyszintű bankrendszer¬ ben, a korlátozott piaci viszonyok mellett a kiigazítási szaka¬ szokban szigorúbbá váló hitelezési feltételek nagyobbrészt a fizetési zavarok növekedésében, az ún. sorban állások emel¬ kedésében mutatkoztak meg. A vállalkozói szféra magatartása azonban alapjában nem változott; az állami támogatásokra, a „korlátlan” felvevőképességű rubelpiacra alapozva fenntartotta és bővítette termelését. Az alkalmazkodás szinte kizárólag a készletállomány változására terjedt csak ki: a „stop” időszakban a készletek növekedése lelassult, a „go” időszakban pedig felgyorsult. A gazdaság strukturális alkalmazkodása azonban nem haladt előre. AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS* HIÁNYA Nyilvános

Év

hiány

Tényleges hiány

14. táblázat

Eltérés

(milliárd forint)

1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991

3.5 2,9 2,5 3,5 3,5 3,6 4,5 9,5 12,2 6,1 2,2 15,7 41,9 34,8 9,9 54,0 1,4 114,2

30,2 45,9 35,3 45,5 45,0 40,0 51,6 40,6 25,1 22,3 2,2 15,7 41,9 34,8 9,9 54,0 1,4 114,2

26,7 43,0 32,8 42,0 41,5 36,4 47,1 31,1 12,9 16,2

Tényleges költségvetési hiány a GDP százalékában

6.6 9,5 6,6 7,8 7,1 5,7 7,1 5,2 2,9 2,5 0,2 1,5 3,8 2,8 0,7 3,2 0,0 5,0

A költségvetés szerkezetében több alkalommal is módszertani változások történtek, legutóbb 1986-ban és 1991-ben. A teljes felülvizsgálat és a módszertani egységesítés még nem történt meg. *

59


LAKOSSÁGI MEGTAKARÍTÁSOK A GDP ÉS A PÉNZJÖVEDELEM SZÁZALÉKÁBAN Nettó megtakarítás GDP

Év

1980 1981 1982 1983 1984 1985

1986 1987 1988 1989 1990 1991 *

15. táblázat

Nettó megtakarítás pénzjövedelem 4,2 5,3 4,7 6,0 6,0 6,5 6,5 5,0 5,2 4,3 8,7* 14,3*

2,3 2,9 2,5 3,3 3,4 3,7 4,5 3,3 3,4 2,8 5,6* 9,6*

A megtakarítás a nem pénzintézeti értékpapírokat is tartalmazza.

60

MNB Műhelytanulmányok 2., 1993., 56. oldal  

Magyar Nemzeti Bank Műhelytanulmányok 2., 1993., 56. oldal - A Magyar Nemzeti Bank szakértői készítették az MNB Műhelytanulmányok 2.-t, amel...

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you