__MAIN_TEXT__

Page 1

Š O L S K I ČA S O P I S / I S KO L AÚ J SÁ G

ČEBELICE MÉHECSKÉK Letnik X, številka 10, šolsko leto 2015/2016 X. évfolyam, 10. szám, 2015/2016

ŠOLSKI ČASOPIS ČEBELICE ISKOLAÚJSÁG MÉHECSKÉK 2015/2016


Dragi bralec/bralka! Dovoli nam, da te z mislijo učenke 2. b razreda, Nike Golinar, popeljemo v listanje novega izvoda šolske revije Čebelice. Šola je tista, ki razvija možgane, a za to je potrebno veliko dela. In da se bo to zgodilo, je potreben čas, učenje in poslušanje. Če bomo poslušali pri pouku, se nam bo treba manj učiti. Šola je dobra, ker se tam veliko naučiš in veliko izveš. In tisti, ki mislite, da je šola slaba, takoj spremenite to misel in jo zamenjajte za dobro, kajti šola je dobra. NAJ ŽIVI NAŠA DVOJEZIČNA OSNOVNA ŠOLA I LENDAVA! Da je šola res dobra, dokazujejo številni prispevki učencev, ki ti bodo krajšali čas med doooolgimi poletnimi počitnicami.

Urednika: Zita Šimonka in Mihael Šooš Kedves Olvasó! Enged meg, hogy Golinar Nika, 2. b osztályos tanulónk írásával ösztönözzünk az új Méhecskék iskolaújság lapozgatására. Az iskola az, amely az agyunkat fejleszti, de ehhez rengeteg munka szükséges. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, idő, tanulás és odafigyelés kell. Ha odafigyelünk az órákon, kevesebbet kell tanulnunk. Az iskola jó, mert ott sok mindent megtanulsz és megtudsz. Azok, akik pedig úgy gondoljátok, hogy az iskola rossz, gyorsan változtassátok meg gondolkodásotokat, mert az iskola jó. ÉLJEN A MI 1. SZ LENDVAI KÉTNYELVŰ ÁLTALÁNOS ISKOLÁNK! Azt, hogy az iskolánk tényleg jó, a tanulóink rengeteg anyaga biztosítja, amelyekkel rövidítheted napjaid a hoooossszzzzzzzzúúúúúú nyár folyamán.

Šimonka Zita és Šooš Mihael, az újság szerkesztői Letnik X, številka 10, šolsko leto 2015/2016 X. évfolyam, 10. szám, 2015/2016 Šolski časopis DOŠ I Lendava Az 1. Sz. Lendvai KÁI tanulói iskolaújsága Urednika/Szerkesztők: Zita Šimonka Šooš Mihael Grafično oblikovanje naslovnice/A címlap grafikai feldolgozása: Tomi Leskovec Na naslovnici je likovno delo učenke 3. a, Ališe Lebar Gor A címlapon Lebar Gor Ališa, 3. a osztályos tanuló alkotása található Na zadnji strani platnice je likovno delo učenca 3. A razreda, Erika Krampača Az újság hátlapján Krampač Erik, 3. A osztályos tanuló alkotása található Naklada: 150 izvodov Példaszám: 150 példány Tisk/Nyomta: DigiFot d.o.o. Logotip, tekst, likovna dela in fotografije so intelektualna last DOŠ I Lendava A logó, szövegek, képzőművészeti alkotások és fotók az 1. Sz Lendvai KÁI szellemi tulajdonát képezik


MOJE IME JE RAONAR DERVISHI. JAZ ŽIVIM V LENDAVI. RAD HODIM V ŠOLO. JAZ IMAM SEDEM LET. ZELO RAD IMAM MOJE UČITELJICE. IME MI JE ARON KULČAR. STAR SEM ŠEST LET. ŽIVIM V DOLGI VASI, GLAVNA ULICA 62. IMAM STAREJŠEGA BRATA DAVIDA. HODIM V 1.RAZRED DVOJEZIČNE OSNOVNE ŠOLE 1 LENDAVA. RAD PLAVAM IN KOLESARIM. JAZ SEM NIKO VUK. ŽIVIM V DOLGI VASI, VAŠKA ULICA 3. JAZ SEM STAR 6 LET. IMAM DVA BRATA. RAD HODIM V ŠOLO. RAD IMAM ŽIVALI. IME MI JE STELLA PRENDL. STARA SEM 7 LET. IMAM SVETLEJŠE DOLGE LASE IN RJAVE OČI. ŽIVIM V ČENTIBI. OBISKUJEM 1.B RAZRED DOŠ 1 LENDAVA. RADA KOLESARIM IN SE IGRAM Z BARBIKAMI. MOJI PRIJATELJICI STA TARA IN ELENA. MOJE IME JE NEŽA HORVAT. STARA SEM 6 LET. ŽIVIM V PETIŠOVCIH, RUDARSKA ULICA 17. IMAM SESTRICO IN BRATCA. MENI JE IME ŽAK. PIŠEM SE ŽOLDOŠ. ŽIVIM V DOLGOVAŠKIH GORICAH. STAR SEM SEDEM LET. IMAM RJAVE LASE IN RJAVE OČI. HODIM V 1.B RAZRED. JAZ SEM TARA SOBOČAN. MOJE OČI SO ZELENE BARVE. JAZ SEM STARA ŠEST LET. RADA HODIM V ŠOLO. RADA SEM ZUNAJ. MOJE IME JE ŽAN ARVAJ MARTON. STAR SEM ŠEST LET. HODIM V 1.B RAZRED. IMAM RJAVE LASE. MOJE OČI SO ZELENE BARVE. STANUJEM V ČENTIBI. RAD KOLESARIM. MOJE IME JE ELENA VEHTERSBAH. ŽIVIM NA KAPCI, GLAVNA ULICA 7. STARA SEM 7 IN POL LET. RADA SE IGRAM IN RADA JEM ZELENJAVO. KOMAJ ČAKAM POLETJE, DA GREMO NA MORJE.

1


JEŽ JE MALA ŽIVAL, KI JE DEŽEVNIKE, HROŠČE, ČEBELE, KAČE, GOBE IN KORENINICE. ŽIVI V GOZDU IN NA DOMAČEM VRTU. TELO IMA PO ZGORNJI STRANI POKRITO Z BODICAMI. IMA MAJHNE OČI IN MAJHNA OKROGLA UŠESA. DOBRO VOHA IN SLIŠI. VIDI SLABO. ŽAN ARVAJ MARTON, 1. B PES JE UDOMAČENA ŽIVAL. PSI NAGANJAJO MAČKE. RADI JEJO KOSTI. ČUVAJO HIŠO. KO MAHAJO Z REPOM, SO VESELI, KO CVILIJO, JIH JE STRAH. PSI SO NASTALI IZ VOLKOV. POTREBUJEJO SKODELICI, POVODEC IN IGRAČE IZ GUME, KO JIM RASTEJO ZOBJE. LARS ŠIMON, 1. B LISICA ŽIVI V GOZDU IN JE MESO. LISICA JE HITRA IN DOBRO SLIŠI. ČE JO KAJ NAPADE, HITRO ZBEŽI. NAPADA DRUGE ŽIVALI. JE SUHA, IMA VELIKA USTA, OSTRE ZOBE IN DOLGI REP. RAONAR DERVISHI, 1. B ZAJČEK JE DOMAČI LJUBLJENČEK. RAD JE KORENČEK IN DETELJICO. IMA DEBEL KOŽUŠČEK, HITRE TAČKE, DOLGA UŠESA IN DOLGE, MOČNE ZOBKE. ZAJČKI ŽIVIJO V KLETKAH IN V KLETKAH IMAJO SENO. ZAJČKI IMAJO RAZLIČNE BARVE KOŽUŠČKOV: SIVE, BELE, ČRNE, RJAVE IN LISASTE. ELENA VEHTERSBAH, 1. B LISICA IMA UŠESA IN USTA. DOBRO SLIŠI IN JE KOKOŠI. ŽIVI V GOZDU. LISICE SO MESOJEDCI. IMAJO ŠTIRI NOGE, TRUP, REP. DLAKA JE RUMENA. IMAJO TUDI OSTRE ZOBE. HITRO TEČEJO. ARON KULČAR, 1. B LISICA RADA JE KOKOŠI. LISICA IMA BRLOG. IMA DOLGI REP IN JE ORANŽNE BARVE. JE MESOJEDEC. HODI PONOČI, HITRO TEČE IN SE SKRIVA ZA DREVESOM. NIKO VUK, 1. B ZAJČEK ŽIVI V HLEVU. JE ZELO ŽIVAHEN IN POSKOČEN. IMA VELIKA UŠESA IN OSTRE ZOBE. JE KORENJE, REPO IN DETELJICO. IMA ŠTIRI TAČKE. JE MAJHEN. TEČE ZELO HITRO. DA SE BOŽATI. VČASIH KOTI. ZELO DOBRO SLIŠI. STELLA PRENDL, 1. B KONJ IMA ŠTIRI NOGE. IMA REP. RAD JE SENO IN JE VELIKO. KONJI IMAJO KOPITA. RAD IMA ŠE JABOLKA. TARA SOBOČAN, 1. B GEPARD JE NAJHITREJŠA ŽIVAL. ŽIVI V AFRIŠKIH TRAVNIKIH. MAMA GEPARD LAHKO SKOTI TRI ALI ŠTIRI MLADIČE. NJEGOVA NAJLJUBŠA HRANA SO GAZELE IN ANTILOPE. GEPARD JE TEŽAK ŠESTDESET KILOGRAMOV. GEPARD TEČE STO DESET KILOMETROV NA URO. KAJA FURLAN, 1. B

2


PES RAD JE BRIKETE. PES IMA REP. PES SE RAD VALJA. PES LAJA. KO JE ZASPAN, GRE SPAT. KO PRIDEM DOMOV, JE VESEL. PES IMA DLAKO. ŽAK ŽOLDOŠ, 1. B

VESZPRÉMBEN VOLTAM AZ ÁLLATKERTBEN. LÁTTAM LÁMÁT, ORRSZARVÚT, TIGRIST, LEOPÁRDOT, ZSIRÁFOT, FEKETEMEDVÉT, FÓKÁT, PINGVINT ÉS GYŰRŰSFARKÚ MAKIT. A ZSIRÁFNAK HOSSZÚ LÁBA VAN. A NYAKA IS HOSSZÚ. A FEKETEMEDVÉK SZERETIK A LAZACOT. AZ ORRSZARVÚ HÁROM VAGY NÉGY TONNÁS. A LEOPÁRD SOKAT ALSZIK. A MOSÓMEDVE MEGMOSSA AZ ENNIVALÓT. LUKAČ LARA, 1. A A GYÍK KICSI ÁLLAT. LEGYET ESZIK. GYORSAN FUT. A GYÍKNAK TAPAD A LÁBA. A GYÍK ROKONA A KAMÉLEON.

KEBEL DOMINIK, 1. A

LEOPARD HITRO BEŽI. IMA OSTRE ZOBE. JE MESO. IMA OSTRE KREMPLJE, DA MESO LAŽJE POJE. PIJE VODO. PONOČI DOBRO VIDI. DOMEN KOCON LAPAJNE, 1. A

TIGER JE VELIK IN MOČAN. JE MESO. TIGER SE JE BOJEVAL S PUMO. ZMAGAL JE. ZA NAGRADO JE DOBIL BONBONE. SERGEJ KAPUN, 1. A A CICÁM NEVE RÓKICA. HASONLÍT A RÓKÁRA. FEKETE, SZÜRKE, BARNA, FEHÉR ÉS NARANCSSÁRGA SZÍNŰ. KETTŐ ÉVES. KOLBÁSZT ESZIK. SZERET JÁTSZANI. PLÜSSEGÉRREL JÁTSZIK. A HÁLÓSZOBÁBAN ALSZIK. SOBOČAN ELA, 1. A

3


MOJI PSIČKI JE IME ITA. PRINESLI SMO JO IZ ZAVETIŠČA. JE ZELO PRIDNA. SPI V PREDSOBI. VSAKO JUTRO JO MORAM SPUSTITI VEN. RADA SE CRKLJA. ČRT SOLDAT, 1. A VAN EGY KISNYULAM. NAGYON SZÉP. FEKETE A SZŐRE. PIROS A SZEME. KETRECBEN ÉL. FÜVET ESZIK. VIZET ISZIK. PAPA ÉS ÉN ETETJÜK. SZERET FUTKORÁSZNI. A NYULAK NYAGYON SZÉPEK. VARGA BALÁZS, 1. A

BAŠA SARA, 1. A

DINOZAVRI SO ŽIVELI PRED MILIJONI LET. ENI SO BILI MESOJEDCI, ENI PA RASTLINO JEDCI. KOT JE ZNANO JE BIL TIREKS KRALJ MED MESOJEDCI. VELOCIRAPTOR JE BIL EDEN OD NAJVEČJIH TEKAČEV. ŽIVELI SO TUDI VODENI DINOZAVRI. PETER TADINA, 1. A

MATJAŽ PLEVEL, 1. C

4


V NAŠI DRUŽINI SE JE RODIL DOJENČEK. IME MU JE NOEL. SESTRICA AJLA IMA RADA MALEGA DOJENČKA. MAMICA HRANI DOJENČKA. ATI NE UPA DRŽATI DOJENČKA. NOEL ŠE NE SME VEN. JAZ GA ŽE SAMA DRŽIM V NAROČJU. SARA BAŠA, 1. A

AZ ANYUKÁM AZ NKD-BEN DOLGOZIK. A HAJA BARNA. A KEDVENC SZÍNE A PIROS. SZERETI A GYŰRŰKET ÉS A NYAKLÁNCOKAT. AZ ANYUKÁMMAL KÁRTYÁZOK. SZERETEM AZ ANYUKÁMAT, Ő IS SZERET ENGEM. SOMI LUCIJA, 1. A

A KEDVENC KÖNYVEM AZ ANNA, PETI ÉS GERGŐ. NAGYON RÉGEN KAPTAM. A KÖNYVET BARTOS ERIKA ÍRTA. ANNA, PETI ÉS GERGŐ SOKSZOR JÓKEDVŰEK. CIVAKODNI IS SZOKTAK. ANYÁT NAGYON SZERETIK. SZERETIK APÁT IS. NAGYIT IS SZERETIK. A KÖNYV KIS NYOMTATOTT BETŰKKEL VAN ÍRVA. MOST KEZDTEM EGYEDÜL OLVASNI. GERENČER MIŠA, 1. A

NAGYON SZERETEK STRANDOLNI. SOK HELYEN FÜRÖDTEM. VOLTAM BÜKFÜRDŐN. OTT ÖSSZEBARÁTKOZTAM EGY LÁNNYAL ÉS EGY FIÚVAL. NÉMETÜL ÉS ANGOLUL BESZÉLTEK. A BALATONBAN IS FÜRÖDTEM. OTT CSÚSZDÁZTAD. FÜRÖDTEM A LIPA SZÁLLODÁBAN IS. OTT TANULTAM MEG ÚSZNI. A TENGEREN IS STRANDOLTAM. A TENGER VIZE SÓS. FÜRÖDNI NAGYON JÓ! SLANA ZARA, 1. A A BALETTÓRÁN TÁNCOLUNK. A BALETTRUHÁM RÓZSASZÍN. A BALETTCIPŐM IS RÓZSASZÍN. VANESA A TANÍTÓ NÉNIM. KAJA IS BALETTOZIK. FELLÉPTÜNK A SZÍNHÁZBAN. A CSIPKERÓZSIKÁT TÁNCOLTUK. A BALETTÓRÁN NAGYON JÓ. ŠVARDA FLÓRA, 1. A ENKRAT SVA Z ATIJEM KOLESARILA. ŠLA SVA V SPAR NAKUPOVAT. KUPILA SVA HRANO. ODPELJALA SVA SE DOMOV. MAMA JE BILA VESELA. SAMUEL KODILA, 1. A TRAKTOR DELA NA POLJIH. TRAKTOR DELA V VINOGRADU. IMA PRIKOLICO. NA PRIKOLICI VOZI BALE. DOMA IMAMO TRAKTOR. NAŠ TRAKTOR JR MAJHEN. NIMAMO GARAŽE ZA TRAKTOR. VOZI GA ATI. NIKO SABO, 1. A

5


AZ ŰRBEN VANNAK A CSILLAGOK, A NAP ÉS A BOLYGÓK. OTT VAN A JUPITER, A VÉNUSZ, A SZATURNUSZ ÉS A FÖLD. AZ ŰRBEN VAN A HOLD IS. A FÖLD A MI BOLYGÓNK. A FÖLD KÖRÜL FOROG A HOLD. A FÖLDÖN ORSZÁGOK VANNAK: SZLOVÉNIA, MAGYARORSZÁG, BRAZÍLIA, NÉMETORSZÁG, JAPÁN, ANGLIA, SPANYOLORSZÁG. A FÖLDÖN SOK A TENGER. FELSŐ TIAN, 1. A

ZEMLJA JE NAŠ PLANET. NAŠI PREDNIKI SO BILI PRALJUDJE. PRED PRALJUDMI SO BILI DINOZAVRI. KO SE RODIŠ JE ZEMLJA TVOJ POSEBEN DAR. ZEMLJE NE SMEŠ SMETITI, KER TO NI PRIJAZNO DO NARAVE. ENIM LJUDEM JE DO ZEMLJE MAR, DRUGIM PA NE. ALEKSANDER ALADIĆ, 1. A

Denis Bekčec, 2. b

6


Na grad smo si šli ogledat razstavo Joan Mirója. Zelo nam je bila všeč. Ogledali smo si tudi metulje, škorpijone, žuželke in pajke. Bilo je zelo lepo. Izvedeli smo, da Joan Miró najpogosteje uporablja črno, rumeno, rdečo, modro in zeleno barvo pri svojem ustvarjanju. Lara Lebar in Benita Koren, 2. a

Peš smo se sprehodili do bližnjega travnika in nabrali veliko različnih cvetlic na travniku. Tam smo videli tudi nekatere živali: pikapolonico, črve, mravlje, žuželke, pajke, gosenico, metulje. Potem smo šli še do ribnika, kjer smo videli ribe. Midve sva se zelo, zelo dobro počutili. Sofia Felšő in Zoja Varga, 2. a

V četrtek smo šli peš do razglednega stolpa. Pri stolpu smo imeli počitek. Imeli smo se lepo. Nato smo šli še do kapelice Svete Trojice. Tam smo videli mumijo Mihálya Hadika. Potem smo se odpravili nazaj k šoli. V šoli smo se igrali in počivali. Nato smo šli še na kosilo. Dobro smo se počutili. Adam Somi in Mark Kocet, 2. a

Midva sva čebelarja. Oba rada obiskujeva čebelarstvo, ker se naučimo nekaj novega o čebelah. Sva tudi prijatelja. To leto smo postavili čebelnjak. Učitelj Marjan vodi čebelarski krožek. Imava rada čebele. Luka Žalig in Alen Kepe, 2. a

Zadovoljen sem s svojim rezultatom. Metal sem vortex in sem bil srečen, ker sem dosegel 2. mesto. Bil sem vesel in medalja je bila zelene barve. David Vuk, 2. a

7


Múlt vasárnap motocross versenyt mentem nézni. Gajser csapatnak drukkoltam. Először Tim Gajser apukája versenyezett. Ő volt az első. A második futamot pedig a fiatal Tim Gajser nyerte meg. A verseny után fényképezkedtem is vele. Apukám egy Tim Gajser reklám polót is vett nekem. Nagyon boldog voltam. A verseny után elmentünk enni, mert éhesek voltunk. A szüleim hamburgert ettek én pedig hotdogot. Otthon elmeséltem a mamámnak mit láttunk a versenyen. Én is szeretnék motocross versenyzö lenni. Somi Adam, 2. a

Én nagyon szeretk táncolni. Táncolni az idén kezdtem. Gyors táncokat kedvelem a legjobban. A tánctanárnőm neve Mimi. Lipa szállodában gyakorolunk. Minden csütörtökön van próbánk.A próbákon a barátnöimmel táncolunk, játszunk és szórakozunk. Fölléptünk a miniolimpia iskolai sportrendezvényen is. Lila szoknyánk volt. A tanárnő nagyon örült és büszke volt miránk. Lara Lebar, 2. a

Egyik szombaton apuval és papával az erdőbe mentünk. Ott egy nyuszit is láttam. A papa és apu kivágtak néhány fát. Akkor felraktuk a pótkocsira. Elvittük haza és összevágtuk, majd összeraktuk a faházban.Nagyon ügyes voltam, mert segítettem nekik. Alen Kepe, 2. a

Nekem van egy kis nyulacskám. Bila a neve. Anyukámtól kaptam. Azért szeretem, mert olyan puha, szép és szereti ha én simogatom. Vízet iszik és szalmát, sárgarépát eszik. Amikor játsok vele utánom ugrál.Nagyon szeret rágcsálni és szép neki minálunk. Varga Zoja, 2. a

A nevem Luka és szeretem a Legokat. A testvérem oviba jár. Az apukám rendőr, az anyukám egy irodában dolgozik. Májusban szülinapom volt. Meghívtam Dávid, Alen, Črt és Tian barátaimat. Tollaslabdáztunk, fociztunk és trampolinon ugráltunk. Amikor elfárodtunk megettük a tortát. Most nyolc éves vagyok. Luka Žalig, 2. a

8


Če bi bila Ostržek, bi zakurila ogenj s prstom. Živela bi na drevesu. Imela bi leseno pohištvo. Bila bi brez elektrike, ogenj bi naredila s kamni. Obleke bi prala v reki. Moja mama bi izdelala moje prijateljice. Lea Magyar, 2. b

Če bi bila Ostržek, bi reševala ljudi. Ne bi lagala. Hodila bi v šolo. Jedla bi sladkarije in se igrala. Živela bi do konca svojih dni. Kaja Vehtersbah, 2. b

Če bi bil Ostržek, bi šel v lunapark. Potem bi šel na sladoled. Po sladoledu bi se šel voziti z ladjo. In potem še v šolo, da se ne bi spremenil v osla. Anel Pahor, 2. b

Ime mi je Nika. Imam rjave oči. Sem rjavolaska. Nosim sivo majico in temno modre hlače. Nika Horvat, 2. b Imam dolge, belo rumene lase in belo majico z dolgimi rokavi. Nosim črne hlače in črne copate, pod njimi pa nogavice s črtami. Imam zelene oči in srebrne uhane. Rada imam dinozavre in se rada igram z žogo. Ema Vida, 2. b

Niko ima rjave lase. Rad nosi modro majico. Na sebi ima dolgo majico, dolge hlače in črne copate. Je moj najboljši brat. Rad nosi trenirko. David Vuk, 2. a

9


Fantu je ime Luka. Ima svetlo rjave lase in rjave oči. Oblečen je v kavbojke in oranžno majico. Nosi športne čevlje. Rad ima sadje, še posebej banano. Rad se igra skrivalnice. Nikita Peshekhonov, 2. b

Moja pravila bi bila, da: - bi lahko vozil avto, - ne bi bilo pravil, - bi lahko govoril z Liliko (mojo muco), - bi imel miš in - bi lahko jahal Liliko.

Luka Kukovec, 2. b

Moja pravila bi bila: - da bi živela v deželi sladkarij, - da bi me zjutraj zbudila umetna roka, - da bi imela čarobno moč, - da bi za kosilo jedla kokice in - da bi vse leto bilo poletje. Sara Sep, 2. b

10


Vrabček se je naučil leteti in nekega dne je šel v gozd. Bil je zelo vesel, ker je znal leteti. Tako je švigal naokoli, da se je kar naenkrat zagozdil v trnove veje in je klical: »Na pomoč! Na pomoč!« Na srečo so v gozdu bili tudi njegovi trije prijatelji, vrabčki Miha, Andrej in Dejan. Na srečo so ga slišali in so takoj prileteli do njega. »O, ti vrabček! Le kako ti je to uspelo?« so ga vprašali. »No, pridi, da te spravimo ven.« Tako so ga prijatelji rešili. Staša Pahor, 2. b Vrabček se je naučil leteti in nekega dne je bil tečen. Šel je po hrano. Vrabčka je bilo strah. Veter mu je pihal po krilih. Vrabček se je bal, da se bo prehladil. Spoznal je, da je letenje preprosto. Domen Pamič, 2. b

Tija Horvat, 2. b

Lara Krajačič, 2. b

11


Lendava, 8. 4. 2016 Dragi Feliks! Še dobro, da si se oglasil, ker smo te tako dolgo iskali, da smo skoraj zamudili na letalo. Doma ni zabave, le žalost. Ne morem zaspati. Niti v šolo se mi ne ljubi in tudi kosilo je slabo. Če še ne veš v Londonu govorijo angleško. Če bi bil doma, bi imela mokri ples, ker pri nas dežuje. Od žalosti umiram. Vsi poležavamo, nič se nam ne ljubi, vsi le razmišljamo, kje si ti. Hiša je zelo umazana, perilo smrdi. Če ne veš, jutri je tvoj rojstni dan. Darilo sem ti že kupila. Upam, da čim prej prideš domov, ker te vsi pogrešamo, tudi teta Slavka, sestrična Lea in bratranec Jan. V glavnem vsi te pogrešamo. Muca Milka samo spi in joče, ker misli, da se ne boš vrnil. Pes Roki bo ravno zdaj poginil. Lana bo gledala grozljivko, čeprav jo je strah in ... David bo delal domačo nalogo, čeprav tega ne počne rad. Vidiš, res moraš priti domov. Tvoja Nika Nika Golinar, 2. b

Nekega dne me je Pika Nogavička povabila k sebi na obisk. Povabila sem se zelo razveselila. Ko sem prišla k Piki, je Pika predlagala, da se igrava z gospodom Fickom in konjem. Čez čas nama je postalo dolgočasno. Poklicali sva Anico in Tomaža in skupaj smo se igrali čajanko. Pri Piki Nogavički sem se imela lepo, a zdaj moram pa res v posteljo. Zoja Lovrin, 2. c

Nekega dne sem se pokrila z jahalno čelado. Šla sem v deželo metuljev. Tam je bilo ogromno metuljev. Srečala sem Zojo, Mio in Nika. Razkazali so mi deželo. Bila je čarobna. Če je priletel metulj na tebe, ti je izpolnil, kar si si zaželel. Čez čas smo prišli do nenavadno čudne dežele. Končno smo opazili tablo. Na njej je pisalo DEŽELA KLOBUČARIJE. Vsi smo si vzeli klobuk. Postala sem učiteljica. Kmalu je bilo igre konec. Odšla sem domov. Mia Kranjc, 2. c

Dorian Meselič, 2. b

12


Jelka sreča Pika dinozavra. Najprej ga je samo na debelo gledala. Zaželela si je, da bi skupaj poletela. Ko sta se bolje spoznala, sta si obljubila, da bosta za vedno prijatelja. Šla sta v trgovino z dežniki, vzela največji dežnik in poletela. Ko sta letela nad Lendavo, sa videla lendavske gorice, lendavski grad, razgledni stolp, kapelico Svete trojice, našo osnovno šolo, vrtec, veliko trgovin in končno veeeliki zelenjavni vrt. Piko se je v zraku od veselja zavrtel in se naglo začel spuščati proti vrtu, saj bo končno jedel svoje zasluženo kosilo. Dober tek, Piko dinozaver! Maruška Zavec, 2. c

Annabel Šemoučan, 2. b

Kristina Olah, 2. b

Rron Farizi, 2. b

13


Zelo rad sem na morju. Pred petimi leti smo bili na počitnicah na Viru. Vsak dan sva z bratom Filipom hodila v trgovino po svež kruh. Tam so imeli tudi napihljivega mroža. Bil je modre barve in zelo velik. Želel sem ga imeti in Filip mi ga je kupil. Odhitela sva na plažo in Filip ga je napihnil. Potem sva šla skupaj v vodo. Posedel me je na mroža in me potisnil. Naenkrat me je zmanjkalo. Z mrožem vred sem se prevrnil in padel v vodo. Filip me je potegnil iz vode in še isti dan sva začela z učenjem plavanja. Matic Kolenko, 3. c

V gorah nad dolino so živele gorske vile, ki so pasle čredo koz. Med njimi je bil tudi prelep zlatorog, ki se je v eno izmed gorskih vil zaljubil. Imela je dolge lase, ki so se na soncu zlato lesketali. Nekega dne so se na nebo zgrnili črni oblaki. Koze so prestrašeno bežale na vse strani. Vile so hitele in jih gnale v votlino, vendar jih koze niso ubogale. Naenkrat se je slišal glasen meket. Zlatorog se je postavil na zadnje tačke in vse koze so mu sledile na varno v votlino. Vila, v katero je bil zaljubljen, pa je stopila do njega. V zahvalo ga je pobožala in poljubila. In glej, zatorog se je spremenil v lepega mladeniča. Gorska vila se je v njega zaljubila na prvi pogled in od takrat naprej skupaj paseta svojo čredo. Matic Kolenko, 3. c

Kekec in Bedanec sta se odpravila na pot v gore. Hodila sta in hodila, naenkrat pa se je Bedanec ustavil in rekel Kekcu, da ne more več naprej. Kekec in Bedanec sta malo sedla na travo, da si odpočijeta. Naenkrat je Kekec med skalami opazil nazobčan rep. Povedal je Bedancu, da v travi nekaj vidi. Bedanec je pogledal, se prestrašil, skočil na noge ter začel kričati in bežati. Kekec pa za njim. Tekla sta toliko časa, da sta pritekla vse do Bedančeve koče. In šele takrat sta se ozrla in opazila, da jima nihče ne sledi. Domen Prendl, 3. c

Bedanca je bilo zelo strah zaspati, saj ga je strašila sova. Ko je Kekec sovo odgnal, se je Bedanec vrnil na pograd in zaspal. Pozno zjutraj sta se zbudila in Bedanec se je Kekcu zahvalil. Kekec pa ga je prosil, naj lepo ravna z njim in ga pusti oditi domov. Bedanec mu je odvrnil: » Če odideš domov, bom sam. Ti imaš družino, ki je jaz nimam. Jaz sem v tej koči sam in še sove me strašijo.« Kekec pa mu je rekel: »Vse sove sem odgnal, ni jih več.« Bedanec je zaskrbljeno vprašal, kaj bo z njim, če pridejo. Kekec mu je obljubil, da če ga spusti domov k družini, nikoli več ne bo videl nobene sove. Nazadnje je Bedanec le popustil, saj je Kekcu zaupal. Prosil pa ga je: » Kdaj pa kdaj me le obišči, da ne bom tako sam.« »Obljubim Bedanec, adijo!« mu je rekel Kekec in stekel po hribu proti domu. Iva Koša, 3. c

14


V šolo zjutraj vsi hitimo, S prijatelji se tam dobimo. Radi se zabavamo In si vsi pomagamo. V šoli vedno super je, Saj dosti tam dogaja se. Beremo, pišemo, računamo, Včasih pa tudi nagajamo. Čeprav nam v šoli je lepo, veselimo počitnic se zelo. Brina Brižnik, 3. c

Rad berem in pišem, čeprav nisem še tako dober kot Primož Suhodolčan. Zanj sem izvedel že v vrtcu, ko nam je njegove pravljice pripovedovala vzgojiteljica Milojka. Zdaj, ko že znam zelo dobro brati, sem se spomnil na vrtec in si izposodil knjige Primoža Suhodolčana. Prebral sem že celo zbirko Pozor pravljice!: Ti kanta požrešna, Pica je kraljica, Doktor za osle, Milo strašilo, Kuža zaljubljen kot pes, Vitez brez krave, Stara muha dobra juha, Veliki bum bum čigum, Ribo na glavo pa spat in Hud planet. Najbolj všeč mi je bila knjiga Ti kanta požrešna. Danes, 2. 6. 2016 nas je na zaključni prireditvi Bralne značke, pisatelj tudi obiskal. Predstavil nam je svoje knjige, povedal nekaj zanimivosti o svojem življenju in nas s svojimi smešnimi zgodbami do solz nasmejal. Ob slovesu smo ga učenci prosili za podpis, jaz pa sem mu narisal risbo Ti kanta požrešna in mu jo dal. Imel sem se zelo zelo lepo, saj sem spoznal svojega najljubšega pisatelja Primoža Suhodolčana. Tino Vučko, 3. c

15


Én magyar néptáncra járok. Ebben a csoportban néptáncot táncolunk. Nagyon szeretek táncolni. Felšő Alja, 3. b

Én az íjász szakkör tagja vagyok. Ott íjal lövöldözünk. A fazekas szakkört is szeretem. Csaba bácsinál különféle tárgyakat csinálunk (fazekat, tálat, poharat). Horvat Vita, 3. b

Én a sakk szakkörre járok. Több, mint száz embert győztem már le. Hozjan Tian, 3. b

Én a tollaslabda szakkörre járok. Ott tollaslabdázunk. A legjobb barátom is oda jár. A szakkörön jól érzem magam. Vida Lea, 3. b

Én egy olyan szakkörnek vagyok a tagja, amelynél minden szerdán a kosárlabdázás ügyességeit gyakoroljuk. Grof Aleks, 3. b

16


Az osztállyal autóbusszal Sümegre kirándultunk. Az út hosszú volt, hiszen 2 órát utaztunk. Ott a várban láttuk a kínzókamrát, a vár legmagasabb tornyát, a király szobáját, a kis kápolnát, az állatokat és a lovagi tornát. A lovagi tornán az tetszett a legjobban, amikor a két fiú kardozott, és az egyik fiú a másikat átdobta az akadályon. Ekkor a másik fiú a feje mellé ütött a fejszével, ő meg feldobta a mű fejet. Azután volt még egy kis szabadidőnk is. Nagyon jól éreztem magamat. Oletič Hana, 3. a Kedden reggel hét órakor az osztállyal Sümegre indultunk. Autóbusszal utaztunk. Hét órakor az autóbusz már mindenkit várt. Mikor leültünk, meg kellett mutatnunk a személyigazolványt, hiszen Sümeg Magyarországon van. Az út nagyon hosszú volt. Közben beszélgettünk, énekeltünk és persze sokat nevettünk. Végre odaértünk. Először a sümegi várhoz indultunk. Ott megfizettük a belépőjegyet. Ezután megtekintettük a várat. Először a felvonóhidat néztük meg, azután minden szobát külön-külön megtekintettünk. Nekem a püspök szobája tetszett. Mikor végeztünk, a lovagi harc megtekintésére indultunk. Mikor elkezdődött a műsor, vitézek és lovagok léptek fel. A műsor befejezése után indultunk hazafelé. Út közben a Balatont is láttuk. Visszafelé az út jóval rövidebb volt. Amikor az iskolaudvarra érkeztünk, három óra volt. Magyar Miha, 3. a Reggel a szemembe sütött a nap, erre fel is keltem. Megmosakodtam és felöltöztem. Apu elvitt az iskolába, ott már várt a többi gyerek. Azután felmentünk a buszra, ahol az én osztályom a hátsó sorokban ült. Út közben sokat beszélgettünk. Amikor Sümegre érkeztünk, legelőször tízóraiztunk. Azután megnéztük a sümegi várat és a régi dolgokat. Bementünk a börtönbe, a templomba és a papnak a szobájába. Felmentünk a vár tetejére is. Utána megnéztük a lovagi tornát. Azután következett az ebéd. A végén vásároltunk is. Vettem magamnak egy nyakláncot. Nagyon jól éreztem magamat. Remélem, hogy sok ilyen kirándulásra fogunk még menni. Sabo Fiona, 3. a 17


Reggel 6.00-kor keltem. Gyorsan felöltöztem, és iskolába mentem. Odaértem és vártam, hogy mikor érkeznek a többiek. Végre megérkeztek, és felültünk a buszra. A buszon a hátsó ülésen Mihával ültem. Elindultunk Sümegre. Az út hosszú volt. Végre Sümegre értünk. Ott megettük a tízórait, és a vár felé indultunk. Ott megtekintettük a régiségeket. Utána megtekintettük a lovagi tornát. Én Roland vitéznek és János vitéznek drukkoltam. Azután megszöktünk a többi osztálytól, és megtekintettük a faltörő kost és a katapultot. Megettük az ebédet és vásároltunk, majd, hazafelé indultunk. Kančal Lucija, 3. a Reggel hét órakor indultunk az iskolától Sümegre. Az autóbuszban Erik, Timotej és én játszottunk. Mikor odaértünk, megettünk egy szendvicset, és felmentünk a várba. Ott fent láttunk nyulakat, galambházat, récéket, kakasokat és egy lovat. Láttunk sok különféle szobákat, és egy börtönt. Bemutattak lovas vitézi harcokat. Nagyon tetszett a lovas harc bemutatása. Azután vásároltunk, és én vettem magamnak egy királyi kardot. Svetec Aaron, 3. a

18


OČKA KUPIL MI JE NOVEGA ROBOTA. TA DELATI ZNA ČISTO VSE, KER TA ROBOT POSEBEN JE.

NOČ PADLA BO, ZELO HITRO, ZELO HITRO. TAKRAT UČENCI, HITRO BRAT, NATO PA ŠE SLADKO SPAT.

RAD BUKVICE MI BERE IN ZA LAHKO NOČ USPAVA ME.

KAJ PA TAMLE V SANJAH SE POTIKA, MOGOČE KAK POLŽ ALI OSTRIGA? A TO JE ŽE PREVEČ, TEH MOR NE BO VEČ! MI SLADKO SPALI BOMO, NE GRDO, LE SLADKO.

A NE KUHA MI KOSILA, KER MOJA NONA MI GA PRAVKAR SKUHALA JE.

HITRO, HITRO, HITRO, NOČ PADLA BO.

Aleks Grof, 3. b

Aleks Grof, 3. b

Miha Magyar, 3. a

19


Zajec se je srečal z gepardom. Predlagal je, naj tekmujeta do doline. Zajec je dirkal z motorom, gepard pa z avtom. Iz doline so se odpeljali v mesto, kjer je gepard vozil avtobus, zajec pa kolo. V mestu je sijalo sonce. V trgovini sta si kupila lopato, lepilo in tablo. Zajec Miha je lepilo uporabil za šolo in lopato pa je vzel za soseda, ker mu je sin uničil lopato. Gepard Tin je uporabil tablo za šolo. Lucija Kančal, 3. a Vesolje je polno planetov. Ena izmed the sta Zemlja in Mars. Ooo eksploizija! Ooo glasba, glasba, zraven pa igrajo nogomet. Tam sta Sonce in Venera. Sonce je oblečeno v obleko. Obleka prednjači in to zelo se – ve – da pred klobuki. Aleks Grof, 3. b Živel je fantek poi menu Marjan. Marjan je 27. 11. 2015 imel za kosilo tri svoje najljubše jedi. To so pica, špageti in torta. Namesto z vilico je jedel s svinčnikom, medtem ko je igral na violino. Tisti dan je imel nogometni in košarkaški krožek. Imel je muco in psa. Imel je avto. Tian Hozjan, 3. b

Nekoč je živel sladoled. Ta sladoled ni bil navaden sladoled. Nekoč je ta sladoled šel v bar, kjer so imeli samo sladoled. Naš sladoled se je vtihotapil k drugim sladoledom. Nekoč je prišel v bar, v katerem je bil naš sladoled, nek otrok. Ta otrok je izbral jagodo, jagoda je namreč naš sladoled. Ko je slaščičarka dajala naš sladoled v kornet, je sladoleda zatiščalo lulat. Sladoledi namreč tako lulajo, da se malo stopijo. Ko je otrok lizal sladoled, je sladoled oživel. Otrok se je tako prestrašil, da je naše zgodbe konec. Ker če se ne bi prestrašil, ne bi bilo konec. Katarina Vida, 3. a

Nekoč je živelj prežvečen čigumi. Zagledal je tablo za cirkus, kjer so iskali pogumno osebo, ki si upa, da ga izstrelijo iz topa. Šel je v cirkus. Prvič so ga preizkusili, ali je pogumen. Bil je zelo pogumen. Naslednji dan je preizkusil večji top. Tako močno so ga izstrelili, da je letel po celem mestu in nazaj. Na dan velike predstave so ga izstrelili tako, da je zletel skozi vrata in dvakrat preletel cel svet. Na koncu je zletel v neko vas, naravnost v smetišno kanto. Lucija Kančal, 3. a

20


21


Huda muha

Hud bik

Bila je huda muha, ki je vsak dan jedla dosti kruha. Nikomur ni pustila jesti kruha.

Bil je hud bik, štiri zlate zobe je imel. Je stokal in jokal, je do konca pobesnel.

Na kakcu je vsak dan sedela in si pesmi pela. Po zraku je letela in celo mesto zasmrdela. Če vidiš smrdljivo muho, ne daj ji kruha, saj te celega pobruha.

Tako je pobesnel, da je debelega človeka do nagega snel. Debeluhu želodec je prebodel.

Hud ščurek

Če vidiš norega bika, brž si izpuli par las in zbeži proč.

Hud pes

Bil je hud pes, rad je jedel 8 dni stare brikete. Po mačkah je hodil in jih je pogrizel do konca. Ni imel več prevoza, zato se je razkuril in razgrizel celo hišo. Vsi so pred njim bežali.

Bil je hud ščurek, pojedel je vse, Avtor pesmi: Jan Režonja, 2. pG najraje pa je jedel poginjene pse. Hud lev Poščipal je vse, kar je zagledal. Ko zagleda kravo, mleko posesa. Bil je hud lev, Ko ni več mleka, pet črnih bolh je imel. se razjezi, Je požrl vse, kravo pa pohrusta do kosti. kar prišlo mu je pod nos, Bodice ima ostre in bleščeče. je čisto pobesnel. Je črn in močen. Zna se skriti, Tako je pobesnel, če pa prideš, da hišo je razjel, pa te uščipne za rit. rep se mu je zvil, To strašno boli. saj je jeger pil, Ne želiš si ga videti, Huda divja svinja a ko je šel počivat, ker se bo še tebi slabo godilo. je še kakšnega spil. Zato beži stran, kar te nesejo Bila je huda svinja, podplati. ki je vedno šla v gozd. A če vidiš ponorelega leva, A ne vrni se nazaj, ker boš Tam je videla raco si potegni hlačke gor obžaloval. in jo celo je raztrgala. in zbeži hitro domov. Skočila je v lužo, Luka Virag, 2. pG tam se je zmočila, Marko Gönc, 3. pG celo zemljo je skopala in celi gozd je popackala.

Maja Gerenčer, 2. pG

22


Rad bi spoznal najlepšo miško na svetu. Videl sem te poleg smetnjaka. Nekaj si iskala za pod zob. Vabim te v mišjo luknjo, kjer bova jedla sir, pila pa bova mleko. Mislim, da prideš. Miškon Luka

Rad bi spoznal prelepo pajkovko. Zadnjič, ko sem ujel muho, sem ji jo dal. Tako slastno muho! Ko je odšla, mi je pomežiknila, ker je bila muha tako fina. Vprašala me je, če bi šel na zmenek in sem zaljubljen. Zmenek bo na smreki. Lahko prinesem pikado, da se bova igrala z mrežo in si čistila zobe z iglicami.

Jan Režonja, 2. pG

Draga moja žabica,

bil sem pri ribniku in ti si bila tam. Pa sem bil na lokvanju in sem pihal v piščal. Zato si mi všeč, ker imaš čudovite krake, čudovito skačeš in si prelepa. Dobiva se na istem mestu. Prepoznala me boš po dolgem žabjem jeziku, s katerim bom lovil muhe za najin prvi zmenek. Dal ti bom rožo, na kateri bodo pokakane muhe. Pripravil bom predstavo, na kateri bodo čudovite debele muhe, ki brenčijo. A da veš, nekatere muhe me prestrašijo tako, da se polulam. Žabec Grega Muhojedec Marko Gönc, 3. pG

Luka Virag, 2. pG

Rad bi spoznal tvoje prelepe kurje oči. Izgledala si kot zvezda na nebu. Bila si tako lepa, da sem omedlel. Povabil te bom na zmenek, ki bo v koruznjaku, kjer bova jedla koruzni hamburger, pila bova pa koruzno mleko. Spoznala me boš po dolgih krempljih. Imela se boš lepo. Prijazni petelin Koko Tim Herženjak, 3. pG

23


1. dan Danes se mi je zgodilo nekaj zelo zanimivega! Vselila sem se v vilo Čira Čara s konjem in Fickom. Soseda sta Tomaž in Anica. Skupaj smo se igrali žongliranje z jajci. Meni je po nesreči padlo jajce na glavo.

2. dan Vprašala sem Anico in Tomaža kam gresta. Rekla sta, da gresta v šolo. Tam se naučiš. V šolo sem prinesla Ficka in konja. Papir je bil premajhen, zato sem vzela kredo in narisala konja na steno. Noge sem dala na mizo. Potem sem se odpravila domov.

3. dan Na rojstnodnevno zabavo sem povabila Anico in Tomaža. Ko sta prišla, sta mi prinesla darilo. Dobila sem pojočo škatlico. Klicali smo duhove. Oblekla sem se v očkovo belo srajco in ju zelo prestrašila. Na koncu sem bila zelo utrujena.

4. dan Danes sta mi lopova hotela ukrasti denar. Dvignila sem ju na omaro in ju zavezala z vrvjo. Skrila sem denar. Nato sem ju odvezala in vsakemu sem hotela dati en zlatnik, ampak sta prej zbežala. Maja Gerenčer, 2. pG

David Sekereš, 3. pG

24


Larisa FarkaĹĄ, 3. pG

25


Je kosmata štirinoga žival, njene noge so velike. Pred sabo nosi velik žep, je rjave barve, skoči lahko daleč in ima velike uhlje. Marko Gönc, 3. pG Je tanka in lahko je barvasta. Ljudje se lahko igrajo z njo, je športni pripomoček. Z njo skačeš tako, da vrtiš zapestje. Marko Gönc, 3. pG Je okroglo okrogle oblike. Razrežeš jo lahko na trikotnike. Na njo lahko daš kečap, šunko, sir in gobice. Ko jo spečeš, zadiši da znoriš. Marko Gönc, 3. pG Raste na vrtu, je oranžne barve, sladkega okusa in je podolgovato. Debelo je približno 1 cm. Tim Herženjak, 3. pG Je debela, kmetija je njen dom. Rada je koruzo. Zavohaš jo na tri kilometre. Je domača žival, ima kratek rep in smrdi do Kapce. Ne mara se kopati in je umazana. Jan Režonja, 2. pG

      

Všeč nam je bilo, da smo lahko skoraj vsak dan igrali nogomet, da smo imeli dobre in prijazne učiteljice, veselili smo se dobrih malic in kosil, radi smo imeli likovno umetnost in šport, radi smo prihajali k pouku, veliko smo se zabavali, všeč so nam bili športni dnevi in ekskurzija v Sümeg. Učenci 3. pG

26


Kekec se je s culo v roki odpravil na pot v Tinje služit h Koroščevim. Sestrico Tinko je ves čas dražil, dag re služit k zmaju, katerega bo nekoč pripeljal domov. Kekec je Tinki povedal, dag re v Tinje, da pa so tam gore višje od Škrlatice, kjer domuje teta Pehta, ki vsako leto ukrade kako deklico. Kekec je s sabo vzel tudi citre, katere mu jih je dal Prisank ko je služil pri njem. Med potjo v Tinje je srečal kmeta, ki ga je prosil, naj v Tinjah pove bratu Jaki, da rabi pomoč pri delu, ker mu je zbolela žena. Kekec je zelo rad pomagal. Nadaljeval je pot. Med potjo je igral na citre in prepeval, ko je naenkrat srečal Rožleta. Ta je Kekca začudeno pogledal in ga napadel, ker je mislil, da je Kekec namenjen k njim, in v tem primeru bi moral Rožle od hiše. Na srečo ga je Kekec zelo hitro pomiril. Pot sta nadaljevalala skupaj. Srečala sta gostilničarja. Gostilničarju je bilo Kekčevo igranje in petje tako zelo všeč, da je kekcu predlagal, naj gre k njemu igrat za denar. Kekec ponujenega dela ni sprejel, zato se je gostilničar zelo razjezil Vendar se ga Kekec ni prestrašil, saj se Kekec ne boji nikogar. Nakar mu je gostilničar vzel citre. Kekec se mu je odločno uprl, iztrgal iz gostilničarjevih rok svoje citre in nadaljeval svojo pot kamor je bil namenjen. Rožle je bil za razliko od Kekca zelo prestrašen fant, vendar je zelo hitro ugotovil, da je dobro imeti Kekca za prijatelja. Pri Koroščevih so imeli tudi deklico Mojco, ki pa je bila slepa. Mojca je bila velikokrat zelo žalostna, saj se zaradi svoje bolezni ni mogla igrati z ostalimi otroki, prav tako so se ostali otroci velikokrat norčevali iz nje. Njena žalost pa je bila največja zaradi tega, ker nikoli ni videla svojih staršev. Tega nikoli ni priznala svojim staršem, saj je vedela, da bi njuno žalost to še povečalo. V gorah pa je živela tudi tetah Pehta. Ta je šele bila prefrigana! Nekoč je teta Pehta prišla v vas in k sebi zvabila Mojco, jo ugrabila in jo vzela s sabo v gore. Resda z Mojco ni slabo ravnala, le domov je ni pustila. Po cele ji je morala Mojca prepevati, teta Pehta pa je uživala v poslušanju Mojčinih pesmi, saj ji je prepevala z angelskim glasom. Pehti je pela tudi tiste pesmi, katere sta prepevala skupaj s Kekcem. Odkar je Kekec prišel k njim, je bila Mojca veliko bolj srečna. Učil jo je tudi igrati na citre, vseeno pa je Mojca zelo pogrešala svoj dom. Pri teti Pehti je živel tudi Skaze, katerega je vzela k sebi po nesreči in ga zdravila z zelišči. Zahvaljujoč se teti Pehti je Skaze preživel, vendar se nikoli več ni vrnil v vas. Kekec in Rožle sta se odločila, da se odpravita poiskat Mojco. Hodila sta po gorah in naenkrat prišla do koče. V tej koči je živela teta Pehta. Kekec in Rožle sta počakala, da sta se teta Pehta in Skaze odšla v gozd nabirat zelišča. V trenutku, ko ju ni bilo, sta rešila Mojco. Vendar sta se Skaze in Pehta prehitro vrnila in zalotila Kekca in Rožleta kako rešujeto Mojco. Kekec je naročil Rožletu, naj odpelje Mojco v vas, sam pa pride za njima, k obo opravil s Pehto. Vemndar se je zgodilo drugače. Teta Pehta je ujela Kekca in zažgala svojo kočo, da je ljudje iz vasi ne bi našli. Odpravila se je v drugo kočo, ki je bila še više v gorah. S seboj je vzela tudi Kekca, ki ji je moral ves čas peti in igrati na piščal, katero mu jo je dala. Teta Pehta je Kecu je povedala, da je zato ujela Mojco, da bi ji pozdravila oči. Tedaj je bilo Kekcu hudo, saj se je zavedal, da zaradi njega Mojca najbrž nikoli ne bo spregledala. Sedaj je Kekec prosil teto Pehto za pomoč, vendar je le ta bila tokrat neusmiljena. Kekec je videl, da teta Pehta s Skazetom ne ravna najlepše. Skazetu je ves čas govoril, da ljudje v vasi niso zlobni, kot ga je ves čas prepričevala Pehta. Celo jesti mu je bolj malo dajala. Skaze je hrano dobil le, ko je ujel zajca. Sicer je ostal lačnih ust. Kakcu pa je vedno dala kaj za jesti. On pa si je svoj obrok vsakokrat delil s Skazetom. Nekega dne

27


je Kekec ukanil teto Pehto in ji ukradel zdravilo za Mojčine oči. Vsega zdravila ni odnesel, saj bi Pehta to najbrž ugotovila. Sčasoma je Kekec ugotovil, da Pehta v resnici ni zlobna žena. Ima zelo veliko srce. Kekec in Skaze sta zapustila Pehto, ta pa je tudi to hišo zažgala in se odpravilo še više v gore. Še preden sta Kekec in Skaze prišla do Koroščevih, se je iz gora valil velik črn oblak dima. Kekec je s Pehtinim zdravilom pozdravil Mojčine oči, Skazetov dom pa je od takrat bil pri Kekcu, pa tudi pri Koroščevih. Vam pa predlagam, da če mi ne verjamete, preberite zgodbe o Kekcu, katere je napisal slovenski pisatelj Josip Vandot. Miha Pintarič, 4. a

Veseli December se je začel, in z njim tudi prihod treh dobrih mož. Prvega, Miklavža, sem cello soboto z nestrpnostjo pričakovala. Da bi dan čim prej minil, sem se lotila vsega, česar sicer nisem z velikim veseljem delala. Tega dne sva z mamo obiksali tudi dedija v bolnici. Ko sva prišli domov, se je tema že spuščala nad Trimline. Čez nekaj časa smo dobili obiske. Obiskali sta nas moja prijatelsica Tamara in njena mama iz Črenšovcev ter neža s svojimi starši. Me punce smo se šle igrat v mojo sobo, starši pa so v kuhinji srkali kavico in se pogovarjali. Tudi me smo se pogovarjale. Tema je bila izredno zanimiva: prihod Miklavža in njegovih spremljevalcev, parkljev. Tu in tam smo pogledale skozi okno moje sobe, če ga mogoče še ni, vendar je bilo vse zelo mirno. Nadaljevale smo z igro. Naenkrat je našo igro prekinil klic Tamarine mame, da gredo domov. Tako sva z Nežo ostali sami in se dalje igrali, dokler najino igro ni prekinilo cingljanje verig in zvoncev. Od strahu sva se skrili v omaro in čakali, dab o nekdo prišel k naju. V sobo je vstopil moj očka in ko je videl, kako sva prestrašeni od zvoka verig in zvonca, naju je pomiril in namam povedal, da je pregnal parklje in naj pogledava, če nama je Miklavž kaj pustil v čevlju. Na terasi sta naju čakali dve enaki darili, v vsaki pa mandarina, adventni koledar, bela majica znamke Benetton in Miklavž, tokrat iz čokolade. Ko je neža odšla domov, je še enkrat zaropotalo in zacingljalo. Spet je bil Miklavž. Tudi tokrat me je obdaril, najbrž je prinesel darila, katera je v prvem obisku pozabil. Dobila sem dve veliki darilni vrečki. V eni je bila še ena majčka, dvoje hlače, sladkarije in Monster High krožnik. V drugi darilni vrečki pa je bila magnetna table in prekrasni črni škornji. Zelo sem bila vesela vseh daril, najbolj magnetne table, katero bom uporabljala kot opomnik za šolske obveznosti. Tako se je zaključila moja naporna Miklavževa sobota. Utrujena sem se odpravila v kopalnico, se umila in šla spat. Želela sem si še le, da bom to noč nekaj lepega sanjala, Upam, da ne o parkljih. Nika Lebar, 4. a

28


Nekoč so živele mačke, ki so pojedle vse, kar so našle. Pojedle so čokolado, makarone, lešnike in še veliko stvari. Potem so šle na sprehod in ko si hodile, so se cel čas spotikale, padale, mjavkale in celo skakale. Ampak nekega dne se je ena mačka ločila od svoje skupine in šla. Šla je v Afriko in ker je dolgo hodila, si je privoščila nekaj hrane. Ko si je hotela privoščiti kakšno jed, je za travo zagledala nekaj, kar se premika. Zbežala je tja in zagledala psa, geparda in sivega mišjega makija, ki stojijo pri avtomatu in jedo jabolko. Vsi trije so zakričali: To je naš dom! In tako je mačka izvedela, da tukaj v Afriki nima prijateljev in se je vrnila k svoji druščini. Nika Lebar, 4. a

2016. 5. 18-án osztálykiránduláson voltunk Gradon (Felsőlendván). Jó élmény volt meglátogatni a 365 szobás várat. Megtudtuk, hogy a várban a föld alatt is voltak szobák, csak még nem tudták őket kiásni. Seloban megtekintettük a Rotunda nevű körtemplomot, s nagy örömünkre megkondíthattuk a harangot is. A kirándulás nagyon tetszett, mert sok új dolgot megtanultam. Vida Lara, 4. c Az osztálykiránduláson megtekintettük a grádi (felsőlendvai) várat. Megtudtuk, milyen volt régen a vár épülete, hogyan éltek akkor az emberek, milyen szerszámokat és fűszereket használtak. Nekem a kirándulás nagyon tetszett, mert jó volt az idegenvezető. Vida Brin, 4. c Nagyon szép élmény volt az osztálykirándulás. A felsőlendvai várban megtudtuk, milyen volt egykor az emberek élete, mivel foglalkoztak. Többek közt azt is megtanultuk, milyen állatok élnek Gradon. Sokat játszottunk, így hamar eltelt az idő, s indultunk tovább. Seloban megnéztük még a körtemplomot, ami szintén nagyon tetszett. Szép nap volt, mert sok újat megtanultunk, és sokat játszottunk. Treiber Maja, 4. a 2016. május 18-án osztálykiránduláson voltunk. A felsőlendvai (gradi) várban még sárkányt is láttunk, bár nem volt valódi. A várnak 365 szobája volt, s az egyik legnagyobb vár volt. A várban különböző ügyességi játékokat játszottunk, pl. egy rúdra rá kellett dobni a karikát, de horgásztunk is. Megtanultuk, hogy régen nem volt wi-fi, meg youtube, számítőgép és porszívó sem. A gyerekeknek fel kellett találni magukat, napjainkban pedig csak az okostelefon tudja lekötni figyelmüket. Nekem a kirándulás nagyon tetszett, hiszen sok új dolgot megtanultunk. Karakaš Nika, 4. a Az osztálykirándulás alkalmából megtekintettük a gradi (felsőlendvai) várat, amelyről megtudtuk, hogy 365 szobája volt, ahány nap van egy évben. Megismertünk egy festőt, aki valódi nagyságban festi az állatokat. Három játékot is játszottunk: karikákat dobáltunk egy botra, mágneses halakat horgásztunk és minigolfot játszottunk. Megnéztünk egy filmet a vár

29


történelméről, s láttunk egy papírból készült sárkányt is. Azután a seloi körtemplomba látogattunk. Megtudtuk, hogy a falak egy méter vastagok. Nagyon tetszettek a falfestmények, bár már nagyon kopottak. A kirándulás legnagyobb élménye az volt számomra, hogy harangozhattam. Halász Lúcia, 4. a

De szeretnék gazdag lenni, Radírt, füzetet venni, Elmennék a suliba, Sokat írnék a táblára.

De szeretnék gazdag lenni, Egyszer finom ételt enni, Új ruhában pénzt keresni, Két forintért cipőt venni. Karakaš Nika, 4. a

Kimennék én az udvarra, Nagyot rúgnék a labdába, Futkároznék, ugrándoznék, Jó nagyokat bukfenceznék. Halász Lúcia, 4. a

De szeretnék gazdag lenni, ne keljen iskolába járni, gyöngyös ruhát venni, s mindent ingyen kapni. Treiber Maja, 4. a

30


Moje ime je Krompir Debeli, sem najbolj srečen, ko sem celi. Jurček z nožem že hiti, me olupiti želi.

Čokolada se upira, natakar jo »nervira«. Noče postati vroča, to je vroča čokolada, a gospod vseeno vztraja. Možakar končno popusti, čokolada se sladko smeji, dokler se v njegovih ustih ne stali.

Moje koščke bi ocvrli, kot pomfrit bi me pojedli. Rajši svinja naj me je, kot da se mi duša v olju cvre. Jakob Kiralj, 4. c

Vid Gabriel Lebar, 4. c

Jajce bilo je zelo veselo, ker mislilo je, da ga ne bo nič vzelo.

Ko salamo kupimo, jo pojemo ali spečemo. Ko jo pečemo, se lahko opečemo.

Mama pripravljati začela je zajtrk, za jajce bilo je to konec veselja, saj ga je vzela in ubila.

Nik Jaklin, 4. c

Blaž Gönc, 4. c

»Rada imam trgovine, v katerih banana split je«, reče Minca svoji mami, da jo s tem k delu pripravi.

Dala njiva bi pšenico, toda zrela ni. Teci, teci k soncu, reci, naj jo »dozori«.

Mama vzame sadež, ki ima rumeni madež, da pripravi jed, ki diši kot med.

Sonce žito »dozorilo«, mlinček ga drobi. Oj, že kruhek dobri iz peči diši.

A banana zakriči, da vse skupaj obstoji. »Nikoli ne bom banana split, nikoli, pa tudi če to plaz povzroči!«

Lana Duh, 4. c

Pia Hajdinjak Kelenc, 4. c

31


Riž v kotu omare tiči, ko naenkrat roka proti njemu hiti. Iz omare skoči-HOP, čaka ga že vroči krop!

Gledam, gledam, kako cela gruča sladoled pokuša.

To, kar vidi, mu ne ugaja. »Saj to v loncu je zelenjava! Ne maram zelenjave!« je vzkliknil riž jezno.

Tudi jaz se ji pridružim, da sladoled poskusim. En, dva, tri, in sladoled že v roki mi stoji.

Toda jeza žal ne pomaga, saj že v loncu poleg zelenjave plava. Ker ne vidi drugega izhoda, se prilepi na dno lonca.

Ližem, ližem, vendar prepočasi, saj že teče po terasi.

Dva dni smo rabili, da smo se ga znebili.

Riko Antolin, 4. c

Ana Logar, 4. c

Ko iz zemlje v zajčkovih tačkah pristane, korenček zasliši zajčka, ki reče: »Takole, ko jutri te v lonec bom dal, bom hitro še enkrat na polje se podal«.

Ko v Piceriji Salamica salame zmanjka, delavci v klet gredo po salamo. Ampak salama noče biti del pice, zato se skrije in po tiho reče:«Jaz da pica bom?! To je zločin,da poleg sira, pelatov, kečapa, šunke bom! To je nezaslišano,da spremenil se bom.«

Korenček od groze se skoraj zmehča: »Pri moji veri, sedaj se skoraj zame vse konča, še moj okus postal bo gnus!« Korenček pristane nazadnje v loncu in z njim sedaj zares je pri koncu. Zajček vesel je zelo, ker korenček okusen je bil zelo.

Salama slabo se skrije, delavec jo najde in nareže, v nos mu smrad »udari«, pa jo zavrže, ker se pokvari.

Žan Škrban, 4. c

32

Tine Mihailović Krpan, 4. c


Nekega sončnega popoldneva sta se kar naenkrat na moji okenski polici pojavila dva prepirljiva kosovirja. Ker je zapihal veter Prepirljivec, sta me začela izzivati. Najprej sta začela trkati na steklo mojega okna. Zbudila sta me, zato sem bil jezen. Šel sem k oknu in ju hotel pregnati. Nista hotela oditi. Pobegnila sta v mojo sobo. Šla sta mi že pošteno na živce in sem ju vrgel skozi okno. Nista in nista hotela oditi. Vprašal sem se, če bosta sploh kdaj odšla. Potem sem pripeljal psa, da bi ju odgnal. Končno mi je uspelo in bil sem srečen. Nik Gal, 4. c Nekega lepega sončnega popoldneva sta na moji okenski polici pristala dva kosovirja. Imenovala sta se Glili in Glal. Ker je začel pihati veter Prepirljivec, sta se začela norčevati iz mene. Glili je rekla, da imam lase kot čarovnica, Glal pa, da imam čevlje kot škrat. Norčevala sta se in norčevala, dokler ni Glal začutil, da je veter Prepirljivec nehal pihati. Glalu je to, da sta se prepirala in norčevala že POŠTENO šlo na živce. Zato je rekel, da naj nehata. Tedaj je Glili kar naenkrat izginila. O njej ni bilo ne DUHA ne SLUHA, zato naju je zaskrbelo. Kar naenkrat pa se je prikazala in stopila do mene in Glala. Vprašala me je, zakaj sem odreagirala tako, da nisem nič rekla. Ostala sem brez besed. Nato sta se kosovirja opravičila in kar odšla. Lea Pavšič, 4. c Nekega lepega sončnega dne sem v svoji sobi pisal domačo nalogo. Naenkrat sem zaslišal, da nekdo trka na moje okno. Šel sem tja, ampak nisem videl nikogar. Usedel sem se nazaj k mizi in nadaljeval z domačo nalogo. Nato je spet potrkalo. Tokrat nisem šel pogledat ali je kdo tam, ker sem mislil, da imam prisluhe. Tedaj sem zaslišal glas, ki je rekel:«Spusti naju noter.« Prestrašil sem se, ampak sem kljub temu pogledal, kdo je pri oknu. Na okenski polici sem zagledal dve mali čudni stvarci. Odprl sem okno in ju vprašal, kdo sta. Odgovorila sta, da sta kosovirja, ki se imenujeta Glili in Glal. O kosovirjih še tedaj nisem slišal ničesar, zato sem ju z veseljem spustil noter. Vprašal sem ju, od kod sploh sta. Odgovorila sta mi, da sta prispela iz Kosovirije. Za tako deželo še sploh nisem slišal. Potem sem ju vprašal, kje je Kosovirija. Takrat je zapihal veter Preperljivec, pa se je začel velik prepir. Glili je rekla, da tako ali tako ne bom razumel, kje je, tako da je škoda časa. Glal pa je rekel, da bom razumel. Potem je začel z dolgim opisovanjem. Ker je dolgo govoril, sem ga prekinil z vprašanjem. Zanimalo me je, kako sta se sploh znašla na moji okenski polici. Glili je rekla, da sta letela in letela, potem pa sta strmoglavila točno na mojo okensko polico. Glal pa je seveda trdil drugače. Rekel je, da jima je bilo dolgčas in zato sta priletela točno k meni. Zatem se je začel še pretep. Glili je sunila Glala in tudi Glal ji ni ostal dolžan. To je trajalo tako dolgo, da sem nazadnje še jaz dobil pravo pljusko od obeh. Potem pa mi je bilo dovolj. Rekel sem jima, da morata nehati, sicer se bosta morala takoj odpraviti domov. Čez čas sta se res umirila, ampak ne za dolgo. Postalo mi je dolgčas, zato sem ju vprašal, kaj se bomo igrali. Pokazal sem jima razne družabne igre, kot je človek ne jezi se, karte, aktiviti in druge. Glili je rekla, da bi se ona igrala aktiviti, Glal pa, da bi se rad igral uno. In sta spet začela razgrajati, se suvati. Še z vzglavniki sta se obmetavala, dokler nista padla s postelje. Bil sem zelo jezen. Sklenil sem, da bom izdelal papirnato letalo. Nato sem se poslovil od njiju, ju pritrdil na letalo in ju poslal v daljno Kosovirijo. Žan Škrban, 4. c

33


Nekoč so živeli trije fantje. Živeli so srečno, dokler ni zbolela njihova mama. Odločili so se, da gredo na pot po čudežno zdravilo. Mama jim je pred odhodom dala tri kose kruha, plastenko vode in tri zlatnike. Bratje so sklenili, da gredo čudežno zdravilo iskat v gozd. Hodili so dvanajst ur, dokler niso prišli do drevesa, kjer so si odpočili. Pojedli in popili so vse. Pred mrakom so se odločili, da bo stražil najstarejši sin. Medtem ko je stražil, je videl, da pada z neba nekaj belega. Šel je tja in zagledal listič, na katerem je pisalo:Pojdi na najvišji hrib. In res. Odpravil se je tja in se nikoli več ni vrnil. Zjutraj sta mlajša brata začela iskati njegovo truplo. Po nekaj urah iskanja se je drugi sin znašel na tistem hribu. Tudi on se več ni vrnil. Najmlajši sin je ostal sam. Zelo ga je skrbelo. Na veliko srečo je našel sporočilce, ki se je glasilo: Pojdi v grad. Razmišljal je, ali naj gre tja. Odločil se je, da bo šel. Najprej je zagledal kraljično. Povedal ji je, da je njegova mama zbolela in da sta mu umrla brata. Kraljična je odvrnila, da mu bo dala zdravilo za mamo samo, če se poroči z njo. Mladenič je privolil. Zanimalo ga je še, kaj je čudežno zdravilo. Kraljična mu je povedala, da je to zlata ptica. Hitro jo je vzel in jo odnesel mami. Ta je takoj, ko jo je zagledala, ozdravela. Sin je bil zelo vesel. Njegova mama je ozdravela, zlata ptica se je spremenila v njegova brata in še poročil se je s kraljično. Vsi skupaj so srečno živeli do konca svojih dni. Jakob Kiralj, 4. c

Nekoč je živela babica, ki je imela sedem otrok. Nekega dne je v hiši bilo preveč hrane, pa jo je šla prodajat. Preden je odšla, je svojim otročičkom naročila, naj bodo poredni in naj vsakomur odprejo vrata. Volk je seveda vse slišal. Ko je babica odšla, je potrkal na vrata. Sedem kozličkov mu je odprlo. On jih ni hotel pojesti in niti kozlički se niso hoteli skriti. Nekaj časa so se tako spogledovali. Potem so ga kozlički povabili v hišo. Vprašali so ga, kaj se bodo igrali. Volk je predlagal, da imajo lahko disko. Kozlički so mu odkimali, da lahko. Volk je izjavil, da gre domov po disko kroglo, zvočnike, mikrofone in čips. Kar nekaj časa ga ni bilo, a je končno le prišel. Vse so naredili in začeli z diskom. Ravno takrat je prišla domov babica in takoj začela plesati z njimi. Še vedno plešejo, če niso umrli. Lana Vučko, 4. c

34


Marjana Olah, 4. b

Maja Treiber, 4. a

Lana Magyar, 4. a

TjaĹĄa Fifonja, 4. b 35


Nekega dne so v živalskem vrtu ukradli tigra. Prišli smo, da bi si ogledali živali. Nato pa smo ugotovili, da so ukradli tigra. Upravnik je natančno odgovarjal na moja detektivska vprašanja. Dan se je pričel in sem se odpravljala v živalski vrt. Policija je že bila tam. Policist Robi je prinesel dokaz številka 1. Dokaz je bila dlaka tigra, katero so našli pred izhodom. Bila je trda in upogljiva. Robi me je poslal v laboratorij. Sdla sem v avto in se odpeljala. Vrečko z dokazom sem pustila in v laboratoriju in se odpeljala nazaj na kraj zločina. Tam je že Boni iskala s povečevalnim steklom nove sledi. Potem smo našli vzorce DNK. Takoj smo tudi to poslali v laboratorij. Pomislila sem, da smo že blizu odkritju, saj smo našli dokaz številka 2. Ob živalskem vrtu je bila makadamska cesta. Tu smo zasledili odtise avtomobilskih gum. Ti so bili še zelo sveži. Razmišljevala sem, kam le vodi ta pot. Kmalu sem ugotovila, da v bližnji gozd. Nemudoma smo se odpravili tja. Na robu gozda so se sledi gum izgubile. Ko smo stopili iz vozil, smo videli, da so namesto avtomobilskih gum, stopinje. Sledili smo jim. Stopinje so nas vodile do zapuščenega zapora. Takrat smo zaslišali glasno rjovenje tigra. Skrili smo se za drevesi in počakali na ugrabitelje. Čez nekaj časa sta prišla dva moška z velikim kosom mesa. Nato smo na vrsto prišli mi. Moška smo odpeljali na policijsko postajo. Ugrabitelja sta priznala in opisala, kako sta ukradla tigra. Sodišče jima je naložilo pet let zaporne kazni in dosmrtno prepoved vstopa v živalski vrt. Larisa Sobočan, 5. c

KNJIGA: Oj, sestrica, kje si ? KNJIGICA: Tukaj. Na drugi strani sobe. KNJIGA: Pridi sem. KNJIGICA (odleti k njemu): Kaj je? KNJIGA (žalostno): Iz mojih listov so pobegnile črke! KNJIGICA: Pojdiva jih poiskat! KNJIGA: Pa pojdiva! KNJIGA in KNJIGICA se odpravita na pot in se ustavita v gozdu. KNJIGICA: Poglej, tam je hišica! KNJIGA: Le kdo živi v njej? KNJIGICA: Ne vem. Pojdiva pogledat. Mogoče nam bo pa znal pomagati. KNJIGA: Odlična ideja! (KNJIGA in KNJIGICA potrkata na vrata.) KNJIGA: Je kdo doma? (Vrata se nenadoma odpro. KNJIGA in KNJIGICA zagledata palčka.) PALČEK: Dober dan, jaz sem palček Vseznalček. Kdo sta pa vidva?

36


KNJIGA: Jaz sem Knjiga, to pa je moja sestrica Knjigica. PALČEK: Kaj pa počneta tu? KNJIGA: Črke so pobegnile z mojih listov… KNJIGICA: … in iščeva pomoč. PALČEK: Jaz vama lahko pomagam. Vstopita, prosim. KNJIGA: Kako mi boš pa pomagal? PALČEK: Z urokom. (S police potegne debelo knjigo urokov.) KNJIGA: Bo bolelo? PALČEK: Ha, ha. Niti malo. Samo žgečkalo te bo malo. Tu je pravi urok! Si pripravljen dobiti nazaj črke? KNJIGA: Ja. PALČEK: Hokus – pokus, en, dva, tri, črke v Knjigo hop na tri. KNJIGA: Hvala ti Palček! Stokrat hvala! PALČEK: Ni za kaj. KNJIGICA: Zdaj pa morava na pot. PALČEK: Pridita še kdaj! (Zakliče v slovo.) KNJIGA in KNJIGICA : Z veseljem! KNJIGA in KNJIGICA se poslovita od Palčka. Veseli sta, da so črke spet na svojem mestu in da sta dobila pravega prijatelja. Larisa Feher Varga, 5. c

SVINČNIK: Ati, zakaj me nikoli ne ošilijo? GOSPOD SVINČNIK: Ker si še premlad. Šilček je zelo globok in temno je notri. SVINČNIK (proseče): Ampak, prosim! GOSPOD SVINČNIK: Naj ti bo! SVINČNIK: Boš šel z menoj? GOSPOD SVINČNIK: Seveda. Ampak najprej ošilijo tebe, nato pa še mene. SVINČNIK: Pogumen sem! Zdržal bom tudi brez tebe. GOSPOD SVINČNIK: Dobro. (Punčka vzame v roke svinčnik in ga začne šiliti.) SVINČNIK: Auuu! Boli! Na pomoč! GOSPOD SVINČNIK (prestrašeno): Ne morem te rešiti! Takoj boš gotova! (Punčka neha šiliti.) SVINČNIK (zadihano): Več nikoli ne bom šel v šilček! GOSPOD SVINČNIK: Rekel sem ti, da tega ne počni. Ampak, ti me nisi poslušal. SVINČNIK: Oči,prav si imel. GOSPOD SVINČNIK (ponosno): Kot vedno. Rebeka Feher, 5. c

37


Če zmaj požrl bo mamo, v spopad bom šel z njim. Ko ugotovil bom, da nikogar več ni, pridružil se ekipi Formuli 1bom. Prvič bom srečal zmaja, takoj zavil bom mu vrat, v njega strpal bom blazino, da odletel bo v zrak. Zdaj pa moja mamica rešena bo iz trebuha. Zato Jurčkov svet že dvakrat rešen je. Nika Bedič, 5. c

Kaja Tibaut, 5. c

Egy szép tavaszi napon a lányok kimentek a természetbe. A fák már rügyeztek. Nagyon szép volt. Anna egy halat fogott. Nagyon sok virág is volt. Juliska szedte az illatos virágokat. Útközben megálltak a szomszédnál. Juliska virágot ajándékozott neki, Anna pedig halat. Hazafelé láttak két mókuskát. Végre hazaértek. Anna kérdezte, hogy mi az az égen. Juliska mondta, hogy azok a vándormadarak. Megfigyelték a pamacsos felhőket is. Esteledett, Anna és Juliska aludni mentek. Kovač Mia, 5. c

Egy száp tavaszi nap volt, május 13., péntek. A teraszon ültem, és a magyar házi feladatot csináltam. Az volt a házi, hogy képről mesét kell írni. Mert május 13. volt, réges-régen az emberek azt mondták, hogy ez napon minden rossz fog történni. Mert álmos voltam, lefeküdtem, és álmodni kezdtem erről a képről. Tavaszi nap volt. Két ismeretlen leányt figyeletem nagy szemekkel. Ő ketten meg csak álltak. Mögöttük házak, bokrok, fák, kerítés volt. Egy kis tó is volt, amely kaviccsal volt körülrakva. Az égen Nap, felhők és madarak voltak.A fűben pedig tavaszi hírnökök. A két ismeretlen kislány engemet a házba hívott, de én nem akartam bemenni … Eső kezdett esni. Anya öt órakor jött haza és látta, hogy az esőn alszok. Mindjárt ébreszteni kezdett. Végül csak felkeltem és láttam, hogy az írkám megázott. Másnap az iskolában nem volt meg a házi feladatom. Ez a nap szörnyű volt. Bedič Nika, 5. c

38


Jaz in Bongo sva se odpravila po različnih celinah obiskati zanimivosti sveta. Najina prva postaja je bila največja celina na svetu Azija. Prva dežela, ki sva jo obiskala je bila Kitajska. Prvič sva zašla na kitajski zid in na drugo največjo goro na svetu K2. Bongo je oboževal kitajsko hrano predvsem raco in riž, zato sva se v glavnem mestu Pekingu ustavila v kitajski restavraciji. Naslednja postaja je bila Indija, kjer sva okusila veliko različnih, okusnih ter pekočih začimb. Spoznala sva tudi veliko različnih ver in kultur. Videla sva celo Indijski ocean. Po poučni Indiji sva se odpravila na Japonsko, kjer sva se ustavila v glavnem mestu Tokyu. Na Japonskem igrata tudi naša reprezentanta Nejc Pečnik ter Milivoje Novakovič. Ogledala sva si tudi tekmo med njunima kluboma. Bongo je navijal za ekipo Nejca Pečnika, jaz pa za ekipo Milivoja Novakoviča. Po tekmi sva postala zelo lačna in sva pojedla veliko okusnih sušijev. Žal pa se nama ni uspelo prebiti do Mount Everesta in sva si rekla, da bova čez dve leti ponovno poizkusila. Tako se je končala najina pot po največji celini. Nadaljevala sva v Ameriki. Začela sva v Mehiki bila sva celo učitelja, jaz slovenščine, Bongo afrikanščine. A ni nama ravno uspevalo, saj so naju odpustili že po enem dnevu. Jaz sem oboževal mehiško hrano od načosov do takokosov. V Kanadi sva videla veliko živali, slapov, jezer, predvsem pa gozdov. Pojedla sva veliko ameriških palačink z javorjevim sirupom, zato sva se zredila, kar dva kilograma. Iz Kanade sva se odpravila k sosedi Ameriki. V New Yorku sva obiskala veliko trgovin in koncertov. V Las Vegasu sva veliko zaslužila z igrami na srečo. V Los Angelesu sva kar precej spremljala NHL (ameriško hokejsko prvo ligo) saj v njej igra naš Anže Kopitar. V Miami-ju sva se kopala na prečudoviti plaži. Spremljala sva tudi NBA , kjer igrata tudi naša reprezentanta Beno Udrih ter Goran Dragić. V Washingtonu sva se spoprijateljila z predsednikom USA Barack Obamo. Razkazal nama je tudi belo hišo ter muzej. V Braziliji in Argentini so naju naučili nove nogometne trike. Ogledal sva si tudi različne stadione in tekme. Takoj po Ameriki sva se odpravila v Afriko, ker je Bongo imel domotožje. Spoznal sem njegovo družino in veliko domačih živali. Pot se je nadaljevala na Antartiko, kjer nama je zmrznil nos, saj je bilo tako mrzlo. Videla sva, celo pingvine ter severne medvede. Na Antartiki nisva zdržala veliko, zato sva se odpravila v Avstralijo. V Sydneyski operni hiši sva poslušala veliko oper, saj je Bongo oboževal opere. Meni pa iskreno rečeno so opere dolgočasne, a kot pravi prijatelj, sem mu delal družbo. Tudi meni se je tožilo po domu, zato sva se odpravila nazaj v Evropo. V Rusiji sva si ogledala zimske olimpijske igre v Sochiju. V berlinu v Nemčiji sva se ustavila na finalu lige prvakov med ekipama Juventusa ter Barcelone. V Italiji sva se peljala s čolnom po Benetkah. Pojedel sem veliko testenin, saj jih obožujem. Bil je že čas, da se vrneva v Slovenijo. Najprej sva se ustavila v Ljudskem vrtu, da bi pogledala večni derbi med Mariborom in Olimpijo. Oba sva močno navijala za Maribor. Po derbiju sva se vrnila v šolo DOŠ 1 Lendava, kjer sva vsem pripovedovala o najini pustolovščini. Tako je minilo potovanje z Bongom, z mojim zvestim prijateljem. Arjun Varga, 5. a

39


Egy codálatos szerdai napon kirándulni mentünk. Gorišnicán egy hölgy várt bennünket a pannon ház előtt. Arról mesélt, hogy a házban valamikor régen egy család élt. A gazda gyorsan meghalt, de a felesége megélte a 96 évet. Volt egy kis szántóföldjük, amelyen az asszony és a gyerekek dolgoztak. Ezután bementünk a házba is. Láttuk, hol ettek és aludtak. Volt ott egy szép kis oltár, amit még a férj készítette feleségének esküvői ajándékul. A hölgy arról is mesélt, hogy a hideg téli estéken az egész család egy ágyban aludt, mivel így védekeztek a hideg ellen. Nyáron a férj és a fiúgyerekek kint a szalmán hajtották álomra fejüket. Megnéztük a füstös konyhát is. Érdekes volt az, hogy kenyérsütés közben az asszonyok mindig felnéztek a kéménybe, és kívántak valamit. A másik hálószobában az öregszülők aludtak. Látogatást tettünk az istállóban is, ahol valamikor két tehén volt. A mezőgazdasági szerszámokkal is megismerkedtünk. Ezen a kiránduláson sokat tanultam dédanyáim életéről. Györköš Dora, 5. b

Na dvorišču se srečata kopačka in plesni čevelj. Začneta se pogovarjati. PLESNI ČEVELJ: O, zdravo! KOPAČKA: Hej! PLESNI ČEVELJ: Kaj si pa tako vesel? KOPAČKA: Z mano so na današnji tekmi zadeli tri gole! Zakaj si pa ti tako vesela? PLESNI ČEVELJ: Danes smo nastopali in smo zmagali! KOPAČKA: Čestitam ti! PLESNI ČEVELJ: Enako! Dobro zdaj pa moram oditi, saj imamo še en nastop. KOPAČKA: Adijo! PLESNI ČEVELJ: Se vidiva kasneje! Adijo! Kopačka gre domov, plesni čevelj pa na nastop. Nastop se uspešno konča in plesni čevelj zadovoljno pomisli na svojo prijateljico kopačko. Rory Milaković in Kevin Skušek, 5. a

Osebi: copat Volna, copat Bombaž Nekega jutra… Copat Volna: O, dobro jutro, copat Bombaž, o vas sem pa že veliko slišal. Copat Bombaž: Dobro jutro, sinko. Dobrodošel v mojem kraljestvu tal. Copat Volna: Nov sem v tem poslu. Bi me vzeli v pripravništvo? Copat Bombaž: Seveda, rad podpiram novince. Copat Volna: Sprejmem! Kaj je moja prva naloga? Copat Bombaž: Ah, o tem odločajo višji od mene. Copat Volna: Kdo pa so ti? Copat Bombaž: Ljudje, seveda! Še veliko se moraš naučiti. Copat Volna: Aha, tako torej. Kdo pa so to, ti ljudje? Copat Bombaž: Joj, kaj te v srednji šoli niso nič naučili? Nakar pritaca družinski pes in odnese copat Volno.

40


Copat Bombaž: Oj, današnja mladina! Ne znajo se več ustaviti in pogovarjati. Le kaj bo iz njih? Čez nekaj časa… Copat Volna: Nazaj sem! Copat Bombaž: Ja, kje si pa bil? Copat Volna: Igral sem se s psom, kaj pa drugega!? To je zdaj trend. Copat Bombaž: Dovolj mi je že tvojih norčij! Na delo! Copat Volna: Že prav, že prav. Grem. Vid Sakač, Črtomir Kelenc, 5. a

Črtomir Kelenc, 5. a

Anastazija Felšő, 5. a

41


Ich heiße Rebeka und bin 10 Jahre alt. Ich habe hellbraune Haare und dunkel- braune Augen. Ich gehe in die 5.c Klasse. Meine liebsten Schulfächer sind Ungarisch, Deutsch, English, Musik und Sport. Ich besuche auch die Musikschule und spiele Klavier. Ich habe noch viele Hobbys: ich tanze und singe, trainiere Karate und spiele Zither . Ich bin sehr gerne mit meinen Freundinnen. Zu Hause spiele ich mit meinem Bruder und mit meinen Hunden. Ich helfe sehr gerne meinen Eltern. Meine Mutter heißt Alexandra Feher Horváth. Sie ist 44 Jahre alt. Sie hat dunkel- braune Haare und dunkelbraune Augen. Sie ist sehr nett, fleißig und gerecht. Sie liebt ihre Familie sehr und ist immer hilfsbereit. Sie ist Juristin. Ihre Hobbys sind spazieren, Fahrrad fahren, schwimmen und lesen. Meine Mutter reist auch sehr gern. Mein Vater heißt Alfred Feher und ist 50 Jahre alt. Er hat grüne Augen und dunkel- braune Haare. Er ist humorvoll, nett, fleißig. Er liebt uns alle sehr. Er ist Lehrer an der Mittelschule. Seine Hobbys sind Radio funken, spazieren und Fahrrad fahren. Mein Bruder heißt Erik. Er ist 18 Jahre alt. Er ist groß. Er hat braune kurze Haare und dunkelbraune Augen. Er geht in die 3. Klasse der Mittelschule. Erik will Englisch und Geschichte studieren. Mein Bruder ist sehr nett, hilfsbereit, sportlich. Er trainiert Schwimmen, Schießen und Karate. Ich verstehe mich mit meinem Bruder sehr gut. Meine Oma heißt Suzana. Sie ist Mutter von meiner Mutter. Sie ist sehr nett und hilft uns viel. Sie hat hellbraune Haare und hellbraune Augen. Ihre Hobbys sind Spazieren, Lesen und Kochen. Meine Oma heißt Marika und mein Opa heißt Feri. Sie sind die Eltern von meinem Vater. Sie sind nett und hilfsbereit. Oma hat schwarze Haare und braune Augen. Sie arbeitet sehr gern im Garten und im Weinberg. Opa hat graue Haare und grüne Augen. Er ist gern im Weinberg. Rebeka Feher, 5. c Ich bin Mia. Ich bin 10 Jahre alt. Meine Mutti ist Martina. Mein Vater ist Aleš. Ich habe einen Bruder. Sein Name ist Alex. Ich habe Musik gern. Meine Haare sind blond. Meine Augen sind braun und grün. Ich bin klein. Ich habe einen Hund. Sie heißt Lučka. Meine Freundinnen sind Maša, Iva, Sara, Tiana, Tia, Nika, Emma, Alisa, Tjaša, Mia und Vanesa. Meine Lieblingsfarbe ist rosa und mein Lieblingsessen sind Spagetti. Mia Kovač, 5. c Ich bin Petra. Ich wohne in Kapca. Ich bin 10 Jahre alt und gehe in die 5.c Klasse der Zweisprachigen Grundschule in Lendava. Meine Lieblingsfächer sind Sport, Ungarisch und Deutsch. Ich gehe auch in die Musikschule, dort spiele ich Klavier. Ich habe grüne Augen und braune Haare. Meine Hobbys sind: Klavierspielen, Fahrradfahren und ich spiele gern Zither. Mit meinem Vater spiele ich zu Hause auch gerne Fußball, mit meiner Mutter spielen wir zusammen auf die Zither. Mein Bruder heißt Patrik. Er ist 19 Jahre alt. Von Beruf ist er Maschienenbautechnicker und Arbeitet bei der Firma Nafta Strojna. Er hat blaue Augen und braune Haare. Seine Hobbys sind: Fahrrad fahren und Fußball spielen. Er ist auch Mitglied bei der Freiwilligen Feuerwehr

42


in Dolnji Lakoš. Wir spielen zusammen gerne Fußball, lachen und haben sehr viel Spaß. ICH HABE IHN SEHR GERNE! Meine Mutter heißt Rozalija. Sie ist 45 Jahre alt. Sie ist Verkäuferin bei der Firma Mercator. Sie hat grüne Augen und braune Haare. Ihre Hobbys sind: Spazieren, Fahrrad fahren, Sticken, Stricken, Häkeln und Zither spielen. Sie kocht sehr gut. Sie ist die BESTE MUTTER DER WELT! Mein Vater heißt Emil. Er ist 55 Jahre alt. Sein Beruf ist Elektriker bei der Firma Mercator. Er hat blaue Augen und blonde Haare. Seine Hobbys sind: Fahrrad fahren und Spazieren. Er ist auch Heimwerker und Hobbygärtner. Ich helfe ihm auch gerne. Er ist der TOLLSTE VATER DER WELT! Das ist meine Familie! Wir sind sehr lustig und glücklich! Wir haben einander SEHR, SEHR LIEB! Ich glaube, dass es keine TOLLERE FAMILIE GIBT ALS MEINE! Petra Farkaš, 5. c

Heute stelle ich euch das Pferd vor: Die meisten Pferde sind 148 cm groß oder größer. Sie wiegen 300-500 kg. Pferde essen Gras, Heu, Stroh, Brot, Möhren und Würfelzucker. Sie haben einen langen Kopf mit 2 großen Augen, 2 kleinen Ohren, einem Maul, Nüstern und einer langen Mähne. Der Pferdeschweif ist lang und das Fell kurz. Sie haben 4 lange Beine und sind Huftiere. Hauspferde leben auf Bauernhöfen auf der Weide und in der Scheune. Wildpferde in der Wildnis. Pferde sind Herdentiere. Das Fohlen lebt bei der Stute. Sie bringt einmal im Jahr ein Fohlen zur Welt. Die Tragezeit bei Pferden beträgt rund 330 Tage.

Quelle: Internet, Buch Lara Varga, 5. a Der Sohn von dem Bauern kommt sehr traurig in die Schule. Was ist den los, fragt der Lehrer? Meine Mutter und mein Vater haben sich gestritten. Das ist doch nicht so schlimm. In jeder Familie kommt auch der Streit manchmal vor. Aber mein Vater hat der Mama gesagt sie sei eine „Kuh“. Aber dann hat Mama zu Papa gesagt, er sei ein „Esel“. Und warum weinst du jetzt? Weil ich nicht weiß, welches Tier ich nun bin?! Lana Čizmašija, 5. a

Die Familie von meinem Vater heißt Ferletič. Die Familie von meiner Mutter heißt Somi. Mein Vater Aleš Ferletič und meine Mutter Žužana Somi haben geheiratet. Meine Mutter hat den Nachnamen von meinem Vater übernommen. Dann ist eine neue Familie entstanden. Ich bin der erst geborene Sohn. Nach sechs Jahren ist mein kleiner Bruder Julij geboren worden. Die Eltern von meinem Vater und meiner Mutter sind meine Großeltern. Mein Onkel Albert ist der Bruder meiner Mutter und der Lebensgefährte von Lidija. Meine Tante Saša ist die Schwester von meinem Vater. Sie lebt mit Bojan zusammen. Sie haben eine Tochter. Sie ist meine Cousine und heißt Zoja. Luka Ferletič, 5. c

43


Mein Hund ist klein. Er ist 6 Wochen alt. Er ist schwarz. Sie ist ein Mops, dick und klein. Ihre Mutti heißt Meggi. Meggi ist 4 Jahre alt und beige. Ich spiele sehr viel mit ihnen. Das sind meine Lieblingstiere. Larissa Sobočan, 5. c

Lúcia Halász, 4. a

44


In the light ofthe moon a little egg lay on a leaf. One Sunday mornig the warm sun came up. Out of the egg came a tiny and a very hungry caterpilar. He started to look for some food. On Monday he ate through one apple. But he was still hungry . On Tuesday he ate through two pears. On Wednesday he ate through three plums. On Thursday he ate through four strawberries. On Friday he ate through five oranges. On Saturday he ate through one piece of chocolate cake, one ice-cream cone, one pickle, one slice of swiss cheese, one slice of salami, one lollypop, one piece of cherry pie, one sausage, one cupcake, and one slice of watermelon. That night he had a stomach ache. The next day it was Sunday again. The caterpilar ate through one nice green leaf and after that he felt much better. He built a small house, called a cocoon around himself. He stayed inside for more than two weeks. Then he nibbled a hole in the cocoon, pushed his way out and‌ He was a beautiful butterfly ! I like this story.

45

Nik Komaricki, 4. a


46


Miha Magyar, 3. a

Tot Teodor, 3. a

Jan Horvat, 3. a

47


Lucija Kančal, 3. a

Erik Krampač, 3. a

48


V HIŠO UČENOSTI HODIMO VEČ LET, DA SE POUČIMO, KAKŠEN JE NAŠ SVET.

UČENCE SPODBUDNO IN VZTRAJNO UČI, ZNANJE PREVERJA, PETICE DELI.

TO JE ___________________________

TO JE ___________________________ Erik Krampač, 3. a

49


GERONIMO STILTON: A SZERETET EREJE (Harmadik utazás a Fantázia Birodalmába) Kiadó: Alexandra Kiadó Minden egy szép tavaszi napon kezdődött. A szerkesztőségben voltam, amikor belépett Benjamin és megkérdezte, hogy eljöhet-e hozzám este vacsorára. Én persze azt mondtam neki, hogy eljöhet. Meghívtam az összes rokonomat. Este összegyűltünk és pizzát ettünk. Túl sok pizzát ettem, ezért este csak forgolódtam. Amikor kimentem a vécére, megcsúsztam, elestem, és bevertem a fejemet a mosdóba. Valami megnyalt. Amikor felébredtem, észrevettem a szivárvány sárkányt és Tóbiást, amit elhívtak a Fantázia Birodalmába. Ott minden sötét volt. A törpék elhívtak a bálterembe, és közölték velem, hogy Floriana eltűnt. Megkértek, hogy mentsem meg őt. Azt mondták, hogy velem jön Bátorszív, Alys, Robur, Csizmás kandúr és Alga-Bella. Amikor a partra értünk, láttuk, hogy minden fekete. Elbúcsúztunk Alga-Bellától. Az óriás megbotlott, és a szakadékba esett. A csizmája így nem mehetett tovább velünk, s a macska sem jött tovább. Alysnak meg kellett vívnia egy szörnnyel, és ő sem jött tovább. Robur is elakadt a tűskés bozótban. Végül sikerült megmentenem Florianát, együtt kiszabadítottuk Melániát, az óriáslányt. A könyv három esküvővel fejeződik be. Nekem nagyon tetszett, mert sok benne a rajz, így könnyebben elképzeltem a történetet. Nektek is ajánlom. Treiber Maja, 4. a MARTIN WIDMARK: FOCIREJTÉLY A rendőrkapitány felállítja Mákvirágfalva csapatát. A játékosok neve: Pálm, Leopold, Anton és Mary. A pálya szélén egy férfi gyalogol. Fehér kaalapot visel, virslit és üdítőt árul. Lassze leszaladt hozzá, és vett magának üdítőt és egy forró virslit. Maja utánakiálltott, hogy igyekezzen. Hamarosan a bíró feldobott egy érmet, a labdát a Naphegy csapata kapta. Elkezdődött a meccs. Szeretném, ha te is elolvasnád a könyvet, mert nagyon érdekes. Duh Lana, 4. c ALEX T. SMITH: CLAUDE NYARAL A könyvet Toth Benedek fordította. A Manó Könyvek kiadó adta ki 2011-ben. Főszereplője Claude kutya, mellékszereplők: Suvikszcipő házaspár, Bolyhos zokni, cápa, turisták, kalózok. Az állatmese cselekménye a Csóválós sugárút 112-ben, a tengerparton és a Koponya-szigeten játszódik. Claude Suvikscipő házaspár kedvenc kutyája volt. Bolyhos zokni barátjával nyaralni ment a strandra. A bőröndbe alsógatyát, csörgődobot, naptejet, lámpaernyőt, ragasztószalagot és szendvicset tett. A strandon azt tette, amit a többi turista. Egy úszót úgy mentett meg a cápától, hogy helyette felkínálta neki a szendvicsét. Fatyit evett, francia nyelven beszélt, várat épített. Megismert egy kedves kalózcsaládot, és velük ment egy szigetre kincset keresni. A kincset követelő gonosz kalózoknak a kincs helyébe odaadta a bőröndjét. A két gazdi csodélkozott a sok homok és kincs láttán, de Claude a kalandot titokban tartotta. Halász Lúcia, 4. a

50


Nagyon szeretem Jeff Kinney Egy ropi naplója című sorozatát. A könyvek Greg Heffleyról szólnak, amely mindig bajba kerül. A könyvet azon tanulóknak is javaslom, akik nem szeretnek igazán olvasni, de azoknak is, akik csak nevetni akarnak. Ha többet akarsz megtudni Greg hibáiról, olvasd el a könyveket! A sorozatból már hetet olvastam el, és a kedvenc kötetem a Régi szép idők. Régen minden jobb volt. Vagy mégsem? Greg Heffley is ezt a kérdést teszi fel magának, amikor a városa úgy dönt, egy időre hanyagolja az elektromosságot. Csakhogy a modern világnak igenis vannak szépségei, a régimódi életet pedig nagyon nem Gregnek találták ki. A feszültség egyre csak nő a Heffley-házban és azon kívül is: Greg vajon át tudja ezt vészelni? Vagy a „régi szép idők” leiskolázzák szegényt? Pratnekar David Dawa, 4. b

Az olvasás már kiskoromban nagyon tetszett, mert amikor könyvet vettem a kezembe, számomra egy utazás kezdődött el. Ez így van most is, lényegtelen, milyen könyvett olvasok. És hogyan jut el az ember idáig? Én mindig úgy választok könyvet magamnak, hogy először csak sétálgatok a könyvtárban, majd megpillantok egy vonzó könyvet. Elolvasom a címét, megnézem, ki írta. Kezembe veszem és belelapozok. Ha még ekkor is tetszik, akkor kikölcsönzöm. Én a könyveket így tesztelem. Az én kedvenc könyvem az Egy ikerpár titkos naplója. Úgy jutottam ehhez a könyvhöz, hogy egy napon apa megkért, menjünk a könyvtárba. Nem tiltakoztam az ötlet ellen, hiszen már szerettem volna egy jó könyvet olvasni. A könyvtárban a magyar nyelvű könyvek között böngésztem. Mivel a barátnőm is velem volt, láttam, hogy ő egy könyvet kapott le a polcról. Kértem, hogy mutassa meg. Ahogy a kezembe vettem, nagyon megtetszett a borító, mivel vonzó volt és nagyon lányos. Belelapoztam. Egy ikerpár naplója közepette találtam magam, izgalmas, érdekes volt. El is döntöttem, kikölcsönzöm. Végigolvasva új tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Annyira tetszett a könyv, hogy naplót is kezdtem írni. Sőt, a gondolataimban már az is megfordult, hogy könyvet írnék. Talán menni fog, de nem kell elhamarkodni az időt. Biztos vagyok abban, hogy még sok könyvet fogok olvasni. A könyvekből tanulni is lehet, főleg szókincsbővítésre jó. Györköš Dora, 5. b

51

Profile for dos1-l administrator

Cebelice mehecskek 2016  

Šolsko glasilo DOŠ I Lendava - nižja stopnja Az 1. Sz. Lendvai KAI alsó tagozatos tanulóinak iskoaújságja

Cebelice mehecskek 2016  

Šolsko glasilo DOŠ I Lendava - nižja stopnja Az 1. Sz. Lendvai KAI alsó tagozatos tanulóinak iskoaújságja

Profile for dos1-l
Advertisement