Čebelice 2016-2017

Š O L S K I ČA S O P I S / I S KO L AÚ J SÁ G

Š O L S K I ČA S O P I S / I S KO L AÚ J SÁ G

ČEBELICE - MÉHECSKÉK

ČEBELICE - MÉHECSKÉK Letnik XI, številka 11, šolsko leto 2016/2017 XI. évfolyam, 11. szám, 2016/2017

ŠOLSKI ČASOPIS ČEBELICE ISKOLAÚJSÁG MÉHECSKÉK 2016/2017

Dragi bralec/bralka!

Pred tabo je nov izvod šolskega časopisa Čebelice. Zate smo pripravili zanimive, zabavne, ustvarjalne, domišljijske zgodbe, pesmi, zapise o različnih doživetjih, likovne izdelke učencev in še veliko drugega. Učenci od 1. do 5. razreda ste z nami delili delček svojega šolskega sveta ter dokazali, da ste že pravi mali pisatelji in pesniki.

S časopisom si boš lahko popestril dolge in vroče poletne počitnice, zato se udobno namesti in kar začni z branjem. Želimo ti veselo in prijetno branje.

Urednici: Leona Brodar in Zita Šimonka Kedves Olvasó!

Előtted a Méhecskék iskolaújság legújabb kiadása. Az újság teli van érdekes, szórakoztató, kreatív, fantáziadús elbeszélésekkel, történetekkel, versekkel, élménybeszámolókkal, rajzokkal és még sok egyebbel. Alkotásaitokon keresztül bepillantást nyerhetünk az iskolai életbe és ezzel bebizonyítottátok, hogy már most kiváló írók és költők vagytok.

Az újsággal elütheted az időt a hosszú nyári szünidőben, ezért most helyezkedj el kényelmesen és vágj bele az olvasásba!

Šimonka Zita és Brodar Leona, az újság szerkesztői Letnik XI, številka 11, šolsko leto 2016/2017 XI. évfolyam, 11. szám, 2016/2017 Šolski časopis DOŠ I Lendava Az 1. Sz. Lendvai KÁI tanulói iskolaújsága Urednika/Szerkesztők: Zita Šimonka Leona Brodar Grafično oblikovanje naslovnice/A címlap grafikai feldolgozása: Tomi Leskovec Na naslovnici je likovno delo učencev 3. a-razreda Lorene Kovač, Davida Vuka in Marka Koceta.

A címlapon Kovač Lorena, Vuk David és Kocet Mark, 3. a osztályos tanulók alkotása található.

Na zadnji strani platnice je likovno delo učenk 3. a-razreda, Lare Lebar in Zoje Varga.

Az újság hátlapján Lebar Lara és Varga Zoja, 3. a osztályos tanulók alkotása található.

Naklada: 150 izvodov Példányszám: 150 példány Tisk/Nyomta: DigiFot d.o.o.

Logotip, tekst, likovna dela in fotografije so intelektualna last DOŠ I Lendava A logó, szövegek, képzőművészeti alkotások és fotók az 1. Sz Lendvai KÁI szellemi tulajdonát képezi

LUKA - "…TANULHATOM A MAGYAR NYELVET." KSAVER - "…PÉNTEKENKÉNT HOZHATUNK JÁTÉKOKAT." ANA - "…JE UČITELJ MIŠI ZELO SMEŠEN." MÁRK - "...A KIS ÉS NAGY NYOMTATOTT BETŰKET TANULJUK." CARIN - "…AZÉRT MERT TORNÁZHATUNK." TAJA - "…TANULUNK MATEMATIKÁT, ÉS A KIS NYOMTATOTT BETŰKET." ALINA V. - "…JE UČITELJICA MOJCA DOBRA."

NIKOL - "…SE UČIMO RAČUNATI." ERIK - "…SZERETEK MINDENRŐL TANULNI." MATYI - "…NAGYON TETSZIK A MAGYAR NYELV." ALINA G. - "…DA SE LAHKO IGRAMO KUŽKE." ADAM – "…MERT ITT VANNAK A BARÁTAIM." ELISA – "...SE NAUČIM MALE TISKANE ČRKE, AMPAK PRVIČ SMO SE VELIKE." DENIS – "...TANULHATOM A MATEMATIKÁT." DOMINIK – "...A MAGYAR NYELVNÉL TANULOM A NYOMTATOTT BETŰKET." MAJA – "...ME UČITELJICA PAZI DOKLER MAMA NE PRIDE PO MENE." GERGŐ - "…TANULHATUNK SZÁMOKAT ÉS BETŰKET."

Erik Pavlič, 1. a

Adam Čivre, 1. a

Alina Gerebic, 1. a

Lebar Denis, 1. a

Elisa Sarjaš, 1. a

Luka Vršić, 1. a

Bor BratkoviÄ? Odar, 1. b

Tim Zver, 1. b

UČENCI SO POVEDALI: AISHA: “NA PLAVALNEM TEČAJU MI JE BILO ZELO VŠEČ, SAJ SEM SE NAUČILA PLAVATI ŽABICO IN NE POTREBUJEM VEČ ROKAVČKOV.” ALEKSANDAR: “KAKO SUPER JE BILO NA PLAVALNEM! NAJBOLJ MI JE BILO VŠEČ V VELIKEM BAZENU S TOPLO VODO, KJER SMO SE IGRALI TUNEL, KOSILNICO IN RIBIČA PEPETA.” MARINA: “NA PLAVALNEM TEČAJU MI JE BILO VŠEČ, SAJ SEM POSTALA PRAVA PLAVALKA. USPELO MI JE PREPLAVATI 50 M.” NEAL: “UČENJE PLAVANJA MI JE BILO ZELO VŠEČ, PREDVSEM KO SMO PLAVALI S PLOVČKI IN DELALI BOMBICE. IZMISLIL SEM SI TUDI PESEM: KO PLAVAŠ, LAHKO POD VODO GLEDAŠ, KO SE POTOPIŠ, SE FINO OHLADIŠ!”

EVIAN: “MENI JE NA PLAVALNEM BILO NAJBOLJ VŠEČ, KO SMO SE IGRALI RIBIČE. UJETE RIBICE SO SE MORALE REŠITI SKOZI OBROČ. IN TUDI MENI JE USPELO.” ALEK: “NA PLAVALNEM JE BILO DOBRO, KER SMO SE VELIKO IGRALI. IGRA »KOSILNICA« MI JE BILA NAJBOLJ VŠEČ.”

NOA: “NA PLAVALNEM SEM ZELO UŽIVALA. NAJBOLJ VŠEČ MI JE BILO, DA SEM USPELA PREPLAVATI CELI BAZEN.” DAŠA: “RADA IMAM POTAPLJANJE POD VODO IN TO MI JE BILO NA PLAVALNEM NAJBOLJ VŠEČ.”

NIKOLA: “NA PLAVALNEM TEČAJU SEM SE NAUČIL PLAVATI ŽABICO.”

SVIT: “MENI JE BILO NAJBOLJŠE, KO SMO SE IGRALI RIBICE IN KO SEM USPEL PREPLAVATI BAZEN.” LIN: “NA PLAVALNEM JE BILO ZABAVNO, SAJ SMO SE VELIKO IGRALI.” ANTONIA: “NA PLAVALNEM MI JE BILO VŠEČ PLAVANJE NA HRBTU.” LAN: “JAZ SEM NAJBOLJ UŽIVAL, KO SVA SE Z NIKOLO »TUNKALA«.”

TIM: “NA PLAVALNEM MI JE BILO VŠEČ, KO MI JE UČITELJICA KAZALA PRSTE POD VODO IN SEM MORAL UGANITI KOLIKO JIH KAŽE.” BANE: “PLAVANJE MI JE BILO VŠEČ.”

Ko bom velik, bom igral nogomet za Manchester United. Kapetan bom. Spoznal bom Ibrahimovića. Znal bom angleško in dober bom. Gole bom dal. Prišli bomo v finale.

Postali bomo prvaki. Zadel bom hat-trick. V Angliji bom imel družino.

Sergej Kapun, 2. a Ko bom velik, bom gozdar. Živel bom v Celju. Živel bom s sodelavci. Imel bom vozilo.

Hodil bom v gozd. Nato bom šel domov. Imel bom vse gozdarske stroje. Imel bom kamion in traktor.

Niko Sabo, 2. a Jaz bom veterinarka. Pomagala bom živalim. Pregledala jih bom. Dala jim bom zdravilo in cepila jih bom. Imela bom dva otroka. Eno punco in enega fanta.

Zara Slana Lorelai, 2. a Ko bom velik, bom kmet. Delal bom ograjo za živali. Skrbel bom za njih. Hranil jih bom. Ne vem še, če se bom poročil. Mogoče bom imel otroke.

Domen Kocon Lapajne, 2. a

Moja soba je modre barve. Tam imam lego kocke, bobne, v soboto in nedeljo tudi torbo. V sobi imam stvari za nogomet. V sobi se igram. V njej imam tudi prijateljev lok. Črt Soldat, 2. a Moja soba je bele barve. V njej je vse, kar potrebujem. Not imam lego kocke, družabne igre, knjige, torbo, oblačila in šotor. Lego kocke so kocke, ki so najmanjše od vseh na svetu. Z njimi se največ igram. Imam jih v vrečkah. Avtomobili niso prave velikosti, ampak so igračke. Zraven mize je stol. Mizo imam za pisanje domačih nalog. Na steni so slike. Slike so za spomin. Knjige so za branje. Ena torba je za izlete.

Drugo torbo imam za šolo. Šotor je za mene in mojo sestrico Arello.

Samuel Kodila, 2. a Jaz imam svojo sobo. V njej imam posteljo, mizo, omaro in police. Na eni polici imam knjige, na drugi pa igrače. V sobi se igram in pišem nalogo. V sobi imam zajčka.

Stena je roza barve. Na njej imam zalepljeno sliko muce in zajčka. V sobi ne smem jest in pit.

Sara Baša, 2. a

DRUŽINA/CSALÁD - Az a család, ahol gyerekek vannak.

Lara Lukač, 2. a - A család az, hogy vannak szüleid és nagyszüleid.

Miša Gerenčer, 2. a - Družina pomeni, da imamo iste priimke.

Sergej Kapun, 2. a

ZNANJE/TUDÁS - Znanje je, da znaš matematiko.

Sara Baša, 2. a - Iz knjig pobiram znanje.

Aleksander Aladić, 2. a - A tudást senki sem veheti el.

Peter Tadina, 2. a

LJUBEZEN/SZERELEM - Ljubezen je, ko se fant zaljubi v punco.

Ela Sobočan, 2. a - Ljubezen je, da imaš nekoga rad. Črt Soldat, 2. a - Szerelmesek a felnőttek.

Flora Švarda, 2. a - A szerelem azt jelenti, hogy valakinek tetszesz.

Blaž Varga, 2. a PRIJATELJSTVO/BARÁTSÁG - A barátság szép.

Lucija Somi, 2. a - A barátság az, hogy valakivel jóban vagy.

Dominik Kebel, 2. a - Prijateljstvo je, ko je več otrok v družini.

Tian Felső, 2. a

A testvéremre, Noelre hasonlítok. Mindkettőnknek barna szeme és barna haja van.

Sara, 2. a Az öcsémre és a húgomra hasonlítok. Meg a szüleimre is.

Azt mondják, hogy a nagyszüleimre is.

Sašo, 2. a Az apukámra hasonlítok, azért mert egyformák vagyunk.

Lara, 2. a

Hasonlítok az apukámra. Ő is szereti a focit, meg én is.

Sergej, 2. a Én az apura hasonlítok, mert amikor tévét nézünk, egyformán nevetünk. Az apukám apukájára is hasonlítok, a zenei tehetségemben.

Zara, 2. a A Erzsi nénikémre hasonlítok, mert kedvenc színűnk a lila. Mindketten szeretjük a virágokat is.

Miša, 2. a

Papára hasonlítok, mert amikor dolgozok kidugom a nyelvem, úgy mint papa.

Balázs, 2. a Apura hasonlítok. Egyforma a hajunk és az arcunk.

Domen, 2. a

Anyura és apura hasonlítok. Az orrom az anyu orrára hasonlít. Apuval egyszerre álmosodunk el.

Lucija, 2. a Apura hasonlítok, mert neki kék és nekem is kék az egyik szemem.

Papára abban hasonlítok, hogy mind a ketten szeretünk boltba járni.

Tian, 2. a Én a papámra hasonlítok. Jól tudunk rajzolni. Az apukám kis korában olyan volt, mint én most.

Dominik, 2. a Kicsit a papámra hasonlítok. Amikor eszünk először megesszük azt, ami nem jó, utána a picit jobbat, a végén pedig a legjobbat. Črt, 2. a Az anyukámra hasonlítok, mert olyan az arcom, mint anyukámé.

A papára is hasonlítok. Amikor kicsi volt, úgy nevetett, mint most én.

Niko, 2. a

TÓT TEODOR Lendván a Cankar utca 41 házszám alatt él. Az 1. Számu Lendvai Kétnyelvű Általános iskola 4. osztályába jár. Kilenc éves. 12 barátja van. A szeme zöld. A haja szőke.

Szeret dobra játszani, autózni, rajzolni és olvasni. Van egy húga, Dóra Csilla. Egy éves. Barátai Teodornak szólítják. Van egy macskája, Buci. Teodor kedvenc színe a kék. Kedvenc innivalója a Coca-Cola. Szereti a mézeskalácsot. Anyukáját Anitának, apukáját pedig Józsinak hívják. Teodor kedvenc tantárgya a magyar nyelv. Teodor szorgalmas, okos és jószívű fiú.

Kodila Samuel, 2. a FARKAS LÉNA A Sugár út 66–os házszám alatt lakik. 11 éves. Öccsét Gergőnek hívják. Anyukáját Ildinek hívják. Szereti a pizzát és a Coca-Colát. Van két macskája, Kézilabdázik.

Szeret számítógépen játszani és fürödni a Lipa szállodában. Jószívű kislány.

Slana Zara, 2. a

SOMI ADAM Ádám Hármasmalomban lakik. Az 1. Számu Lendvai Kétnyelvű Általános Iskolába jár.

Nyolc éves. Sötét haja van. A szeme barna. Nincs testvére. Barátai Luka, Márk, Samo és Alen. A kedvenc innivalója a Cockta. Jár néptáncra. Anyukáját Izának, apukáját pedig Deannak hívják. Van egy kutyája, Pika. Szeret legózni és focizni. A kedvenc fociklubja a Bayern München.

Soldat Črt, 2. a HORVAT NEŽA Neža az 1. Számu Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola 2. osztályosa. 7 éves. Hosszú barna haja van. A szeme barna. Apukáját Robinak, anyukáját Katarinának hívják. Neža kedvenc színe a lila. Lenyomatot szeret készíteni. Van egy kutyája, Pika. A számtan a kedvenc tantárgya. Petesházán lakik. Okos és jószívű kislány.

Sobočan Ela, 2. a GERENČER EMA Ema Csentében él, a Fő utca 37 házszám alatt. Ema óvodába jár. Négy éves. Rövid barna haja van. A szeme kék. Van egy testvére. Noémi a neve, 2 éves. Anyukáját Moninak hívják. Apukáját pedig Borutnak hívják. Ema kedvenc színe a rózsaszín. Szeret irni, rajzolni, vágni, ragasztani, lenyomatot készíteni. Kint szeret labdázni, kerékpározni és könyveket nézni. Van egy kutyája, Nera a neve és van 2 cicája Nuki és Bágu. Ema kedvenc ennivalója a palacsinta, a kedvenc innivalója pedig a szörp. Ema jószívű kislány.

Baša Sara, 2. a FEHER TALIJ Lendván, a Kranjec utca 8-as szám alatt lakik. Az 1. Számu Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola 2. osztályába jár. Rövid göndör haja van. A szeme barna. Anyukáját Petrának, apukáját pedig Damjánnak hívják. Szeret legózni. Nincs háziállata. Zeneiskolában gitárra játszik. Kedves és jószívű fiú.

Tadina Peter, 2. a LEVAČIČ ASJA Lendván él. A Fő utca 16 házszám alatt lakik. Jár rajzszakkörre. Az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskolába jár. 2.c osztályba jár. A szeme barna. A haja világos barna.

Nincs testvére. Anyukáját Helennek, apukáját pedig Boštjannak hívják. A kedvenc színe a rózsaszín. Švarda Flóra, 2. a KULČAR ARON Hosszúfaluba, a Fő utca 62-es házszám alatt lakik. 7 éves. Az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola 2. osztályba jár. Anyukáját Briginek hívják. Apukáját Rikinek hívják. Van egy testvére Dávid. Rövid barna haja van. A szeme kék. Áron szeret focizni, autózni és számítógépes játékokat játszani. Jár hittanra és fitneszre. Van két macskája Medo és Tiger. A kedvenc tantárgya a szlovén. Áron kedves, illedelmes és okos.

Felső Tian, 2. a

Šli smo na počitnice Šli smo na morje. Zjutraj ob šestih smo se odpravili na pot. Peljali smo se po avtocesti. Na avtocesti smo bili skorajda sami, ker je bilo zelo zgodaj. Potem se je pripeljal tovornjak in, ko je zapuščal avtocesto, ni dal smerokaza. Ati se je zaletel v tovornjak. Naš avto je bil ves razbit. Prišla je policija in rešila primer. Nihče ni bil poškodovan.

Lučka in domače naloge Lučka pri pouku ni naredila naloge. Zato jo je morala v podaljšanem bivanju. V podaljšanem bivanju pa je ni mogla narediti zato, ker je imela športne dejavnosti.

Potem je prišla po Lučko mama. Ko je Lučka prišla domov, se je preoblekla. Potem se je Lučka šla učit in delati domačo nalogo. Pri matematiki je Lučka morala izračunati dvajset računov. Ni vedela koliko je 20 + 30, zato je potrebovala pomoč mamice.

Lučka je nato ostale račune izračunala sama. Lučka je pospravila zvezek za matematiko v torbo. Potem jo je mama poklicala na večerjo. Lučka se je najedla in se šla stuširat ter spat.

Rene Zorko Jablana Na našem dvorišču raste jablana. Ker je zapihal močan veter, so jabolka popadala na tla. Nato so prišli otroci in njihovi starši in pobrali jabolka v zaboje. Zaboje so odnesli v shrambo.

Snežak Učiteljica nas je nekega zimskega dne peljala na dvorišče. Z mojimi prijatelji smo se domislili, da bi naredili snežaka. Naredili smo zelo lepega snežaka! Nato smo šli v učilnico popit topel čaj. Ker je posijalo močno sonce, se je snežak stopil. Na dvorišču je ostalo le korenje, lonec, šal, veja in kamenčki.

Elena Vehtersbah

Asja Levačič, 2. c

Na pikniku Bilo je lepo vreme in Jani se je odločil, da bo povabil svoje prijatelje na piknik. Vsi prijatelji so prišli in tudi gospod, ki bo pekel kostanje. Otroci so se začeli igrat. Lučka, Jani, Andreja in Gaj so pili pomarančni sok. Nato so prišli še trije prijatelji, ki so pripeljali tri kužke. Kar naenkrat gospod zavpije. Kostanji so pečeni! Vsi otroci so sedli za mizo in začeli jest. Nato je bila ura pet. Vsi so se zahvalili Janiju ker je imel tako dober piknik in niso se pozabili zahvaliti gospodu, ki jim je spekel odlične kostanje. Naslednji dan so komaj čakali, da bodo povedali učiteljicama kaj se jim je pripetilo med vikendom.

Kaja Furlan Žaba in zajček Nekega sončnega dne zajček sreča žabo. Dogovorila sta se, da bosta vrtnarila.

Posadila sta tulipane. Nato sta jih skrbno zalila, ter se pridno igrala. Nato je začel padati dež in hitro sta šla v hišo. Iz hiše sta gledala kako lepo rastejo tulipani.

Rojstni dan Tomaž je imel rojstni dan. Povabil je otroke. Kuža Tomi je počival pod mizo.

Aljaž in Nika sta si podajala žogo. Tomaž je spekel čevapčiče. Ptice so iskale hrano.

Tudi mi smo jedli in pili. Potem smo igrali nogomet.

Aron Kulčar

Dino Trstenjak

Prosti čas Nekega nedeljskega jutra, ko se je Ana zbudila, si je pripravila stvari za šolo. Ker se ji ni dalo delati naloge, je pustila zvezek kar odprt na mizi. Šla se je igrat. Čez čas se je spomnila, da ima še veliko nalog. Sedla je za mizo in začela računati ter pisati. Po eni uri je končala vse. Zvezek je pospravila v torbo in odšla iz sobe. Šele zdaj je imela časa na pretek. Naslednji dan jo je učiteljica pohvalila.

Mavrični dan V neki hiši na travniku je živel zajček. Zajček je odšel na vrt po korenje. Nabral ga je veliko in ko se je odpravljal domov, je zaslišal glas iz vodnjaka. Klical mu je, naj potegne za vrv. Zajec je vlekel kolikor je zmogel. In glej, ven je povlekel žabca! Žabca je vzel domov. Žabec mu je povedal, da ga je začarala čarovnica. Žabec je zajcu povedal, kako lahko izničita urok. Uročenega žabca lahko reši prijatelj, ki se je pripravljen žrtvovati. Kmalu zatem se je za hišo pokazal temen oblak in za njim se je pokazala prelepa mavrica. In žabec se je spremenil v prelepo zajčico. Postal sta najboljša prijatelja. In počil je lonec in zgodbice je konec.

Stella Prendl

Alja Varga, 2. c

Borut Sankovič, 2. c

Rojstnodnevna zabava Jan je imel rojstnodnevno zabavo. Na njegovi zabavi so bili trije kužki. Eden od njih je spal pod klopjo, druga dva kužka sta se pogovarjala. Mama ptička je prinašala črve za mladiče. Dve rdeči žogi sta bili pri mostu, ki ni imel dveh ograj. Otroci so se igrali z žogami, drugi so pili sok, očka je pekel kostanje na žaru. Potem je začelo deževati.

Jan je bil zelo žalosten! Zabave je bilo konec!

Lars Šimon Snežak Nekega zimskega dne sem s sestro Stello naredila snežaka na našem dvorišču. Imel je lonec na glavi in šal okoli vratu. V rokah je imel metlo. Posijalo je sonce in snežak se je začet taliti. Čez čas se je ves stalil.

Na vrtu Nekega sončnega jutra je zajklja Julija priskakljala na travnik. Tam je videla tulipane, drevo in drevesno hišico. Potem je začelo deževati. Po dežju je spet posijalo sonce. Nastala je mavrica. Julija je zalivala rože in zagledala žabo. Žabo je vzela v roke in jo poljubila. Žaba se ni spremenila v princa. Kljub temu je bila zajklja Julija zelo vesela.

Tara Sobočan Moj delovni dan V soboto zjutraj sem se zbudil, se takoj vstal in se oblekel. Nato sem šel zajtrkovat. Po zajtrku sem začel pospravljati svojo sobo. Pobrisal sem prah, tla in omare. Nato sem zložil vse igrače, preoblekel posteljnino, pospravil mizo in posesal sobo. Ošilil sem barvice. Ker se mi je prevrnil koš, sem moral še enkrat posesati sobo. Obrisal sem televizijo in pospravil umazana oblačila v koš s perilom. Že je bila ura tri in čas za kosilo. Po kosilu sem šel igrat nogomet. Po nogometu sem šel delat sladico.

Razdrobil sem kekse in jih dal v kozarce. Potem sem dal v kozarce maskarpone.

Zmiksal sem jagode in jih dal v kozarce, po vrhu pa posipal še kekse. Ura je bila pol 6. Očka me je peljal na trening. Treniram nogomet. Ko sem prišel domov, sem bil utrujen. Potem sem šel večerjat, se stuširat in spat. Žak Žoldoš

Niko Vuk

Zakaj komaj čakaš počitnice? Miért várod a nyári szünidőt?

- ker mi ni treba zgodaj vstati, - da bom šla na morje, - da grem na počitnice k babici, - da bom lahko šla v hotel, - da bom lahko sladoled jedel, - da se bom lahko kopal v globoki vodi, - da bom lahko z vodno pištolo streljal, - da bom lahko šla v Makedonijo, - da se bomo lahko metali z vodnimi baloni, - da se lahko brezskrbno igram, - da gremo jadrat na morje, - hogy a keresztapámnál aludhatok, - da imel rojstni dan.

Naravoslovni dan mi je bil všeč: A természetismereti nap azért tetszett: - ker smo iskali živali, - ker smo spoznavali različne rastline, - ker smo bili na svežem zraku, - ker smo se igrali raziskovalce, - ker sem izvedel, da ima krt »čekane«, - ker smo videli in ujeli kačjega pastirja, - mert az állatokról beszéltünk, - mert fogtam egy pókot, - ker smo izvedeli kaj je razlika med žuželkami in pajki, - ker sem jedel kislico, - ker sem videla gosenico in pikapolonico, - ker smo spoznali nevarne rastline.

A májúsi szünet előtti utolsó nap Sümegre mentünk kirándulásra. Két órán keresztül utaztunk. Kilenc órakor érkeztünk meg. Nagyon szép régi vérat láttunk. Voltak nagyon érdekes játékok, így egy játéklovon lovagolhattunk és közb en egy sárkány ellen harcoltunk. Lovagi tornát is láttunk. A végén, akinek volt pénze, vehetett magának egy ajándékot. Nagyon jól éreztük magunkat. Fél háromkor értünk haza az iskola parkolójába.

Tátrai Kovács Kinga Ávila, 3. a Ko sem prišel v šolo, sem šel na avtobus. Na avtobusu sem sedel z mojim prijateljem.

Ko smo prispeli v Sümeg, smo si šli ogledat grad. Nato smo si ogledali še viteške igre s konji. Potem smo se zunaj igrali. Kasneje smo šli v trgovino, kjer sem si kupil sekiro iz lesa in spominek. Nato smo se odpravili domov. Na izletu mi je bilo lepo.

Mark Kocet, 3. a Videli smo grad, viteške igre s konji in veliko drugih igral. Ker je tam bila trgovina, sem kupila veliko spominkov za mojo družino. Na izletu mi je bilo všeč.

Tatjana Jablanovec, 3. a V Sümegu mi je bilo najboljše, ko sem si kupil meč in ko smo se igrali na igralih.

Ogledali smo si tudi viteške igre. Nato smo se odpeljali nazaj domov. V Sümegu mi je bilo najbolj všeč.

Tian Kuzma, 3. a Ko smo prispeli v Sümeg, smo jedli. Potem smo si ogledali viteške igre. Nato smo šli v trgovino in sem si kupil meč.

David Bogatec, 3. a

Atletski športni dan Na atletskem športnem dnevu sem na 60 metrov bil drugi, na 600 metrov pa šesti.

Nato smo šli skakat skok v daljino. Skočil sem zelo dobro in daleč. Potem pa smo še šli metat vorteks. Tudi to sem vrgel zelo daleč, ampak ne grem na Miniolimpijado.

Kljub temu nisem žalosten. Bom pa prebral zaprisego. Na športnem dnevu mi je bilo zelo všeč.

Adam Somi, 3. a Čebelarstvo Ko sem se vpisal na čebelarstvo, sem se veliko naučil. Na primer: čebele lahko preletijo 5 km ali več, da pridejo do cvetlice in da čebele nikoli ne spijo. Ko čebele priletijo na cvet, se na majhne dlačice na čebelji nogi prilepi cvetni prah.

Samuel Horvath, 3. a Čebele Čebele, čebele vsak dan, čisto vsak dan nabirajo okusni, okusni med.

Mi pa ga namažemo na dober kruh in ga pojemo.

Ko pojem slassssten kruh, grem nabirat cvetlice.

Potem me piči čebela in jaz rečem: »Auuuu!« Na drugi nogi skačem čim hitreje.

Lara Lebar, 3. a

Čebelarski krožek Jaz sem začel hoditi na čebelarski krožek. Tam smo gledali različne risanke o čebelah. Šli smo tudi ven k šolskemu čebelnjaku in opazovali čebele.

Alen Na čebelarskem krožku sem izvedel, da čebele prinašajo cvetni prah. Naredijo med in satje.

David V. Na čebelarskem krožku gledamo filme ali gremo pogledat, kaj se dogaja s čebelami.

Pri čebelnjaku zalijemo rože, pogledamo, če so varoje na čebelicah (majhni zajedavci) ali pomagamo učitelju.

Luka Prostovoljni gasilec Na gasilskih vajah sem se naučil špricat s cevjo in nositi vodo. Na koncu pomagam pospraviti in se odpeljem z avtom domov.

Alexander Mesejóga A mesejógánál megtanultam a macska, zsiráf, elefánt, nap asszanát. Minden mesejóga elején vagy a végén elmondjuk, hogy mi szép történt velünk aznap. De sokat is nevetünk.

Lara Rajzszakkör Laci bácsi rajzszökkérénél sokat rajzolunk, festünk, játszunk. Laci bácsi elmondja, hogyan kell lerajzolni egy adott dolgot. Amikor készek vagyunk a rajzolással, visszamegyünk a napközis csoportba. Szeretem Laci bácsit, mert sokat segít és mert kedves.

Sofia Judo Všeč mi je zato, ker se zabavamo, se učimo različne prijeme.

Lorena Balet A baletten táncolni tanulunk, sok gyakorlatot csinálunk, játszunk és közben még édességet is eszünk. Sokat táncolunk és ezért nagyon jól érzem ott magam. Jaaaj, balettocskám, sok munka van veled, de eltüröm veled a bajom.

Benita

Ptički črički, sinice ptice in veliko drugih živali ob morju pojo. A sončni zahod je najlepši na svetu. Kadar zasije vse zažari. Zjutraj ptički črički zapojejo živ, živ, živ. In ribiči se odpravijo na lov. Na barko se zasidrajo. Ribe lovijo in se smejijo, galebe podijo in se morskih psov bojijo. Ko veliko rib ulovijo se odpravijo na pot. Ribiči so veliki strahopetci valovi ulovi jih vedno ugriznejo.

Tija Horvat, 3. b

Čigumi – bumi Čigumi išče prijatelja, želi si družbo čigumija.

Izpljunite jih že, saj osamljen bom za vse življenje!

Naenkrat pa iz neba, baloni in bomboni.

Pride dež in Čigumi – bumi dobi prijatelje čigumije.

Vse narobe Naj vam povem. V nekem kraju je bilo vse narobe.

Namesto trave so rasle krave.

Namesto Mure so tekle ure.

Namesto rože so rasle kože.

Namesto balonov so leteli bomboni.

Namesto krmila so imeli avtomobili ravnila.

Tako je bilo v tem kraju.

Lea Magyar, 3. b Kaja Vehtersbah, 3. b

Staša Pahor, 3. b

A mezei nyúl Az egyik magyar nyelvi órán az állatokról beszélgettünk. Beszédgyakorlatot kellett készítenünk. Én a mezei nyulat választottam, mert nagyon tettszik.

Az első szempont az volt, hogyan néz ki. Testhossza eléri akár a 70 cm-t. Hosszú a füle és nagy a szeme. Szereti a fiatal vetést, lóherét, répát és a káposztát. Évente többször is fial, éspedig kettőtől öt kölyköt. Általában a mezőn és az erdőben találkozhatunk vele. Gyakran megbetegszik, ha megázik a szőre. Legnagyobb ellenségei a vadászok.

Krajačič Lara, 3. b Tia mjav mjav Nekega dne se mi je vseeno pripeto nekaj, za kar človek ne bi mogel reči, da je bilo v najlepšem redu. Nekaj nenavadnega, zaradi česar bi mi lahko rekli tudi Tia mjav mjav.

Nekega dne, po kosilu, sem bila zelo žejna. Popila sem veliko mleka. Ko sem ga popila cel liter, sem prosila babico še malo mleka. Babica mi je rekla, da se bom spremenila v mačko.

Zazvonil je telefon. Babica se je šla oglasit, jaz pa sem na skrivaj popila še malo mleka. Ko se je babica vrnila nazaj v kuhinjo, so mi začela rasti ušesa, rep, smrček in brčice.

Babica je zakričala: »Joj, joj! Tia, ti si se spremenila v mačko!« Za omaro je pokukala miš. Začela sem jo loviti. Skakala sem po mizi, omari in po okenskih policah. Nastal je velik nered. Na tleh so bile knjige, rože in razbiti kozarci.

Babica je bila zaskrbljena. Premišljevala je, kako naj me reši. Spomnila se je na čarovniški prah. Prah je posula po meni. Takrat sem se spremenila iz mačke nazaj v sebe. Babica je bila zelo vesela, da je dobila nazaj svojo vnukinjo.

Tia Gyurica, 3. c Popravljalnica igrač in Kokodesa Nekega dne je nekdo potrkal na moja vrata. Bila je kura Kokodesa, ki je hotela zapreti popravljalnico igrač.

Dedek, ki je popravljal igrače v njej, se ni strinjal. Rekel je: »Nikoli ne bom zaprl popravljalnice igrač.« Ampak so jo vseeno zaprli.

Dedek je poklical otroke, ki so hoteli Kokodeso izgnati iz mesta. Dedku so pomagali odpreti popravljalnico igrač. Prvi poskus odprtja popravljalnice igrač ni bil uspešen, drugi tudi ne. Pri tretjem pa jim je pomagal čarovnik Čarodajs. Začaral je Kokodeso, da je postala žaba. In takrat so spet lahko odprli popravljalnico igrač.

Kokodesa pa je ostala žaba še 10 000 let.

Anej Čuš Sobočan, 3. c

Kokodesa in jaz Nekega dne je nekdo potrkal na moja vrata. Odprla sem jih. Pred vrati je stala Kokodesa, kura iz kokošnjaka. Prosila me je, naj ji pomagam izmakniti pesem. Še preden sem zaprla vrata, se je pri vratih pojavi še en čuden človek. Takoj sem ga spoznala. Bil je čarovnik Čarodajs. Bila sva prijatelja že od osnovne šole. Povedal mi je, kako naj pomagam Kokodesi izmakniti pesem. Če pa mi ne bo uspelo izmakniti pesmi, naj napišem novo. In, puf, Čarodajs je izginil.

Stekla sem iz hiše, da bi našla Kokodeso. Rekla sem ji: »Napisali bova novo pesem, ki bo govorila o tebi, draga Kokodesa! Mislim, da bi lahko bila takšna: Ej, ti Kokodesa, kurja vraža brez nog, ki ob pamet se ne spravi, tudi če je labod.

Ti, ti Kokodesa, ki te je pamet zapustila, si kot črv brez barvil in senčila.« Kokodesa se je strinjala s pesmijo in zadovoljno odkorakala domov. Tudi jaz sem bila zadovoljna, ker sem naredila dobro delo.

Mia Krajnc, 3. c O kuri, ki je prišla v popravljalnico igrač Nekega dne je nekdo potrkal na moja vrata. Bila je Kokodesa, kura iz kokošnjaka.

Prosila me je, naj ji pomagam napisati pesem.

Najprej sem sem se začudila, potem pa sem ugotovila, za kaj gre.

Jaz: O čem pa hočeš, da govori tvoja pesem?

Kokodesa: O čemer kokokokoli. Samo, da bo pesem.

Jaz: Mogoče o življenju v kokošnjaku?

Kokodesa (razburjeno): Si znorela?! Iz tega groznega kraja sem se komaj izvlekla!

Raje mi pomagaj napisati pesem o čem drugem!

Jaz: Na primer?

Kokodesa (razburjeno): Kaj pa vem?

Jaz: Torej je odločeno. Če do jutri ne bo nobenih drugih zamisli, bo pesem govorila o življenju v kokošnjaku.

Začelo se je temniti. Kokodesa je zahtevala, naj ji naredim lepo in udobno posteljo.

Nisem ji upala kljubovati. Odrekla sem se nekaterim svojim blazinam in odejici za punčke. Nato sva s Kokodeso odšli spat.

Napočilo je jutro.

Jaz: Ali imaš kakšno idejo glede pesmi?

Kokodesa (godrnjaje): Daj mi mir! Spim!

Nisem se več zmenila zanjo in sem začela pisati pesem. Gre pa takole:

Življenje v kokošnjaku je lepo,

saj vse gre gladko.

Tam kure kokodajsajo in piščančki čivkajo.

Ko sem napisala pesem, me je mama prosila, naj grem v trgovino. Medtem, ko sem bila jaz v trgovini, se je Kokodesa prebudila. Ko je na moji mizi zagledala pesem in jo prebrala, jo je hitro raztrgala na 4 dele in jo skrila pod odejo svoje postelje.

Po vrnitvi iz trgovine sem pospravljala Kokodesino posteljo in našla raztrgano pesem. Ko sem povedala Kokodesi, kaj sem našla, je priznala, da je kriva in nato obžalovala, da je raztrgala pesem. Ko sem naslednji dan odšla v šolo, je Kokodesa pesem odnesla v popravljalnico igrač. Tam jo je dedek, 1, 2, 3 popravil. Kokodesa je počakala, da pridem iz šole. Opravičila se mi ja za to, kar je naredila.

Kmalu je prišel čas slovesa. Kokodesi sem obljubila, da jo bom obiskala. Kokodesa se je poslovila in s pesmijo v roki odšla.

Zoja Lovrin, 3. c Kokodesina pesem Nekega dne je nekdo potrkal na moja vrata. Bila je kura Kokodesa. Prosila me je, naj ji pomagam napisati pesem.

Jaz sem bila takoj za. Kokodesa je govorila, pisala, a nič ji ni bilo všeč. Od tega me je bolela glava tako močno, da sem morala vzeti aspirin. Potem sem se domislila, da greva k pesniku. Pesnik je imel svojo hišo zelo, zelo daleč. Bili sva že pošteno utrujeni, ko sva končno prispeli. Pozvonili sva na pesnikova vrata. »O, kakšno presenečenje. Kaj vaju je pripeljalo sem?« je vprašal pesnik. »Zanima naju, če bi nama pomagal napisati pesem.« sva odgovorili.

Seveda je bil pesnik takoj za. Kokodesi je predlagal različne ideje, a nobeni ji ni bila všeč. Odločila se je, da pesem napiše sama. Čez eno uro je bila pesem dokončana.

Vse je poklicala v popravljalnico igrač in jim prebrala svojo pesem:

Kokodesa je čudesa, ker glavca je za tri, ker vsak petelin v vasi, zanjo se podi.

Vsi smo ji zaploskali, ker je napisala tako dobro pesem Zadovoljni sva odšli domov, ona v svoj kokošnjak, jaz pa k svoji družini.

Maruška Zavec, 3. c

Petelinček Petelinček je zakikirikal, si je hlačke polikal. Šel je na kavico, pozobal je malico.

Srečala ga je kokoška, pa mu dala hroščka.

Skupaj sta se usedla in sta ga pojedla.

Aljaž Bratkovič Odar, 3. c

Babica in gora Babica na goro šla, ija, ija, o.

Na gori se je sankala, ija, ija, o, Zaletela se je v drevo, ija, ija, o.

Nič lepo ji ni bilo, ija, ija, o.

Rešilci pritekli so, ija, ija, o, a babice več ni bilo, ija, ija, o.

Zato konec pesmi je bilo, ija, ija, ooooooo!

Niko Sankovič, 3. c

Takoj za tem so srečali kačo, ki so jo naučili brati in pisati. Potem so srečali čarovnico. Prebrali so ji pravljico. Le-ta jih je tako povezala, da so postali prijatelji.

Tudi čarovnico so naučili brati in pisati. Tako so potovali po svetu in ljudi učili. Mirno in srečno so živeli do konca svojih dni.

Aljaž Živali so odpotovale v Nemčijo. Ko se je zvečerilo so zaslišali grozne krike. To so bile tri čarovnice z imeni Sara, Staša in Nika. Strašile so po celem mestu in ko so zagledale potujoče živali, so začeli strašiti tudi njih. Kmalu so se čarovnicam pridružili tudi vampirji in demoni. Živali so se na smrt prestrašile in se skrile v bližnjo, temno votlino. Tudi tam ni bilo miru, saj so v votlini živele pošasti in duhovi. Živali so se odločile, da bodo predčasno zaključile potovanje in se odpravile domov.

Na pot so se odpravile z avtobusom, na katerem je potoval tudi svetovno znan pop zvezdnik. Kaj kmalu so se spoprijateljili z njim. Izkazalo se je, da ni vedel brati in pisati. Živali so ga naučile. V zameno je pop zvezdnik živali povabil na svetovno turnejo.

Nika, Staša, Sara

Na izletu so srečali kačo. Ta je napadla pujska. Pujsek se je prestrašil in hitro zbežal.

Kača se je zaletela v drevo in jabolka so ji padla na glavo. Med jabolki pa je bilo tudi gnilo jabolko. Lastnica kače je bila hudobna mačeha. Volk, račka, krava in pujsek pa so odleteli dalje s čudežno metlo. Na poti so srečali prijazno čarovnico, ki je bila v resnici hudobna. Odpeljala jih je v svoj grad. Po obilni večerji jih je čarovnica odpeljala v ječo. V ječi je bila slika. Pujsku ni dala miru, zato jo je odstranil s stene.

Za sliko so nenadoma zagledali majhna vratca. Za vrati so bile sladkarije in knjige. Živali so pojedle vse sladkarije in prebrali vse knjige. V zadnji knjigi so bila navodila, kako najti izhod iz ječe. Medtem ko so iskali izhod, so srečali pametnega zmaja. Zmaj jih je odnesel v svoj brlog, kjer so bili na varnem. Kmalu so se odpravili proti domu, polni zanimivih izkušenj.

Sanja, Jan, Niki

Včeraj smo se zbudili že ob štirih zjutraj. Ob 5. uri smo krenili k avtobusni postaji, nato smo se z avtobusom odpeljali proti Ljubljani. Kratek postanek smo imeli v kraju Tepanje. V Ljubljano smo prispeli ob 8. 15 uri. Pred Cankarjevim domom smo pojedli sendvič. Na Kulturnem bazarju smo se udeležili raznih delavnic. Spoznali smo, kako je bilo v gledališču nekoč in kako je danes. Izdelali smo si razredno lutko Matička in vsak svojo lutko iz pene.

Učenci 3. pG

Bolezen: LENOBA Zdravilo: - 2 kilograma čokolade (za energijo) - 1 liter kave (Saj vemo, da je otroci ne smemo!)

- 2 mamini kreganji - 30 dekagramov pekoče paprike - 25 atijevih klofut za zadnjici (ne prehudih) - 1 štiriperesno deteljico za srečo - 3 cveke (ocene, ki jih je treba popraviti) - 5 Red bull napitkov (da dobimo krila) Po vseh zaužitih sestavinah bo lenoba minila.

Recept ni za resnično uporabo!!!

Sanja, Luka, Maja in Jan 3. razred pG

TULIPANI Ferdinando zanima, kdo že navsezgodaj tulipane na vrtu prebuja?

Je to soseda Nika, ki zjutraj rano v šolo prihaja?

Je to sonce, ki zgodaj vstaja?

Povedala jim bom in tudi vam, če vas zanima: Prebudita jih teta Pomlad in čudežen tulipan Pan.

VRTNICE SE PREBUJAJO Laro zanima, kdo njene vrtnice prebuja?

Vedno ugiba, pogosto razmišlja, le kdo je ta skrivna oseba?

Ali je to morda sestrična Lucija, ki obožuje vrtnice in vijolice?

Ali je to brat Blaž, ki ji včasih ponagaja, kot sosedov maček Žaž.

A, zdaj pa že ve!

Prebuja jih gospodična Pomlad, greje pa jih gospodič Sonček.

Lucija Kančal, 4. a

SOSEDJE Sosedov imam že preveč, in niti ne vem, kaj z njimi naj počnem.

Med njimi je soseda Nika, ki je odlična badmintonistka.

Drugače pa vam povem, sosede imeti je lepa reč, saj nas nikoli ni preveč.

Hana Oletič, 4. a

ZBUJAJOČE ROŽE Ferdinando zanima, kdo že navsezgodaj na oknih rože prebuja?

Je to sosed Matej, ki je nočni čuvaj in zgodaj zjutraj prihaja?

Je to soseda Petra, ki dela v šoli in zgodaj vstaja?

Povedal jim bom in tudi vam, če vas zanima: prebudijo jih ptički , zaliva jih striček Dežek.

Teodor Tot, 4. a

Sem Tian Hozjan, star 33 let in sem nogometaš. Imam tri otroke, dva fantka in eno punčko. Fantka sta Nik in Aleš, stara sta 7 let in sta dvojčka. Punčki je ime Natalija, ona je stara 3 leta. Imam ženo, ki je stara 29 let in je tudi nogometašica.

Nika in Aleša vsako juto odpeljem v šolo, žena pa Natalijo v vrtec.

Danes sem vstal zelo zgodaj in grem ob 6.00 uri na trening, saj je zame pomembna tekma Finale svetovnega prvenstva, kjer Slovenija igra proti Braziliji. Ob 10.00 uri pridem domov ter pojem malico. Iz šole me kličejo, da imata fanta vročino in moram ponju v šolo. Na srečo ni nič hudega. Skuham jima čaj in se že bolje počutita. Opoldne pride še Natalija. Pojemo kosilo ter skupaj počivamo pol ure.

Nato se z otroci malo poigram ter Aleša odpeljem na košarko, Nika pa na šah. Nato še gremo v glasbeno šolo, kjer imata danes oba nastop. Oba igrata na trobento. Po uspešnem nastopu ju odpeljem domov.

Zvečer se dobimo s trenerjem in se pogovorimo o taktiki na tekmi. Ura je 20.00 in končno napoči trenutek začetka tekme. Prvi polčas Brazilija vodi 2:1. Med polčasom popijem vodo in pojem energijsko ploščico. Začne se drugi polčas.

Slovenija zadene gol. Rezultat je 2:2. Teče zadnja minuta. Imamo kot. Žoga prileti do mene. Streljam škarjice in zadenem levi zgornji kot. Zmagali smo! Strelec sem jaz.

Ko pridem domov, z družino pogledam družinski film. Nato otroci gredo spat, jaz pa še pogledam posnetek tekme ter zadovoljen z današnjim dnem grem spat.

Biti oče ni niti slabo.

Tian Hozjan, 4. a

DANES SEM JAZ OČE Dvignem telefon, zaslišim že glas: ,,Za en teden si vzemi čas!,, Kupim si kavč in odhitim domov.

Doma ga sestavim, se nanj zvalim, televizijo prižgem, si pivo odprem.

Pride žena, se delam da spim, a v bistvu pa zelo, zelo bedim.

Rajši si mislim, da so to le sanje, in kar urno se popeljem vanje.

Timi Vučak, 4. a

Glasbene muhe Glasbene muhe resnično so suhe.

So slepe, malo tudi lepe.

Glasbene muhe igrajo na glasbilo lepo melodijo.

Medtem pa jim kuharica muha preslano juho kuha.

Glasbene muhe Včeraj sem slišal glasbene muhe ko sem jedel liter juhe.

Bile so velika nadloga, kot moja domača naloga.

Na srečo so hitro končale, a so po premoru dalje igrale.

Miha Pintarič in Tim Prša, 5. a

Stefani Gavrić in Lana Magyar, 5. a

Pesniške race Pesniških rac ne vidiš na dvorišču.

Običajno so zunaj in poslušajo harfo.

Včasih pa gredo race v naravo, kjer imajo noro zabavo.

Ko pa race podivjajo, plešejo navštric in skačejo na glavo.

Slikarske kure Tudi kure rade slikajo, včasih čopiči jih pikajo.

Pisane barve nanašajo, nas pa nič ne vprašajo.

Pri likovni umetnosti rišejo kosti.

V zvezek za matematiko pa veliko rdečo papriko.

Lúcia Halász in Maja Dolenčić, 5. a

Maksim Koštrica, 5. a

Lúcia Halász, 5. a

Le kdo se ne boji zobozdravnika? Jaz se ga zelo. No, sem se ga bala, dokler… Že pred meseci me je mama naročila na preventivni zobozdravniški pregled. Skoraj sem nanj pozabila, ko me je mama spomnila, da greva naslednji dan k zobozdravniku.

Naslednji dan sva se z mamo odpeljali v Zdravstveni dom. Že na poti do tja me je bilo zelo strah. Najraje bi se obrnila in šla nazaj domov, tako zelo me je bilo strah. Prispeli sva do Zdravstvenega doma. Komaj sem uspela izstopiti iz avta. Še bolj me je postalo strah. Mamo sem močno stiskala za roko. Obljubila mi je, da me bo pospremila v ambulanto.

V čakalnici je bilo veliko ljudi. Med čakanjem na vrsto sem jih opazovala in razmišljala, ali jih je tako strah pred zobozdravnikom kot mene. Na srečo je čas hitro mineval in kmalu je sestra poklicala moje ime. Bila Zamižala sem in stopala za sestro v ordinacijo. Tudi mama je šla za menoj, kot mi je obljubila. Zobozdravnica naju je z nasmehov pozdravila in pokazala, kam naj sedeva. Videla je, da me je zelo strah, zato me je najprej poskušala pomiriti. Rekla je, naj se ne bojim. Nato me je vprašala, kateri zob me boli. Ko sem odgovorila na njena vprašala, je vzela v roke manjše ogledalce ter palčko in pogledala moje zobe. Sploh ni bolelo.

Od takrat se zobozdravnika ne bojim. Skrbim za svoje zobe, redno si jih umivam vsaj dvakrat na dan. Tudi zobozdravnika redno obiskujem. Vsakič, ko grem na pregled, se spomnim, kako me je bilo strah prvega pregleda.

Lúcia Halász, 5. a

A legjobb barátnőmet is Majának hívják. Lendván, a Kidrič utcában lakik. Még fiatal, 9 éves. Közepes termetű, 146 cm magas. Az arca ovális, a haja barna, egyenes és közepes hosszúságú. Szeme sötétbarna és szűk. Az orra egyenes, a füle normális méretű és egy kicsit elálló. Gyakran öltözik melegítőbe, ritkán visel szoknyát.

Kedvenc színe nincs, minden nap más színű ruhát visel. Remélem, még sokáig barátnők leszünk.

Treiber Maja, 5. a

Nika Lebar, 5. a

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három király, s mindegyiknek volt egy aranykockája. Történt egyszer, hogy a három király egyszerre veszítette el a kockáját, ezért kihírdették, hogy aki megtalálja, annak adják fele királyságukat.

Meghallotta ezt egy szegény fiú, s elment szerencsét próbálni. Útközben eltévedt egy hatalmas erdőben, nagyon elkeseredett, mert sehol sem találta a kifelé vezető utat. Váratlanul előtte termett egy manó, aki megajándékozta egy csodálatos paripával. Állítólag a paripa tudta, hol rejtőznek az aranykockák. A fiú felpattant a lóra, de a paripa hirtelen hátrafelé kezdett futni. A fiú nem tudta, miért csinálja ezt a ló. Egyszercsak megpillantotta az egyik aranykockát. Megmutatta a paripának, s az most előre kezdett menni. Útközben megtalálták a másik két aranykockát is. Nemsokára a paripa megállt egy fánál, s addig nem volt hajlandó tovább menni, amíg a fiú meg nem ölelte a fát. Csodák csodájára a fa egy gyönyörű lánnyá változott. Később kiderült, hogy a lány az egyik király lánya volt.

A fiú boldogan vitte vissze a három aranykockát a királyoknak, s megkapta méltó jutalmát is. Megkérte a lány kezét, nagy lakodalmat csaptak, s boldogan éltek királyságukban, amíg meg nem haltak.

Treiber Maja, 5. a Januárban anyuval és a lendvai Kétnyelvű Középiskola diákjaival elutaztunk Londonba. Három napot töltöttünk a szigeten. EasyJettel repültünk. Sokan először repültek, ezért izgultak. Én már 9-szer voltam a felhők felett, s most is élveztem a kilátást. A Luton repülőtérről busszal utaztunk a hosztelig, ahol kipakoltunk. A szoba olyan pici volt, hogy alig bírtunk megfordulni benne. A reggeli viszont ízlett, és élveztem a diákok társaságát.

Jártam a Tower Bridge-en, hajókáztam is alatta. Álltam a Westminster hídon, ahonnan legszebb a Big Ben torony. Anyu mondta, hogy Londonban nem süt gyakran a nap, de nekünk szép időnk volt. A Millenniumi hídról láttam a Globe színházat, ahova be is mentünk. Régen esőben is nézték az előadásokat.

Sétáltunk a London Eye mellett, ahova majd máskor föl is megyünk.

Jártam már Amerikában is, de nem egy 9 milliós városban. Számomra a földalatti, a metró volt a legnagyobb élmény. Idegenvezetőnk nélkül nem biztos, hogy kijutottunk volna. A kirándulás nagyon szép élmény volt.

Halász Lúcia, 5. a

Maja Dolenčić in Lúcia Halász, 5. a

Miha Pintarič, 5. a

Szeretem az állatokat. Nemrég fogtam egy különlegeset, ezért elmesélem, hogyan történt.

Egy szombaton elmentünk a patakig, amely már sok éve kiszáradt.

Belenéztünk a partjában levő mélyedésbe, s valami furcsa hangot halottunk.

Gyorsan hazafutottam, elhoztam a zseblámpát, s belevilágítottam a lyukba. Egy borz volt benne. Nem mertük bántani, de másnap újra odamentünk a lyukhoz.

Csapdát állítottunk, persze olyant, ami semmi kárt nem tesz az állatokban. Többször megnéztük, ha már bement-e. Délután öt óra kürül apám feljött a szobámba, s elmondta, hogy megvan a borz. Gyorsan lementem a nappali szobába és kinéztem az ablakon. Valóban megfogtuk a borzot. Az apám becsukta a garázsba, s megetette. Hétfőn, amikor hazajöttem az iskolából, le is fotóztam. Ekkor jutott eszembe, hogy egyszer találtam egy állatkoponyát, amelyről sejtettem, hogy egy borzé. Most kiderült, hogy igazam volt. Estefelé visszaengedtük a borzot a természetbe. Büszke voltam magamra, hiszen kétszer is igazam volt: először, mert tudtam, hogy milyen fajta borz, másodszor, mert eltaláltam, hogy a koponya egy borzé volt.

Ez a nap felejthetetlen élmény marad számomra, mert közelről megcsodálhattam egy borzot.

Dobranič Tim, 5. b

Boldogan emlékszem arra a napra, amikor Jutka tanárnő megmondta, hogy Budapestre megyek. Nagyon örültem, hogy én is megnézhetem a magyar Parlamentet, s részt vehetek a Gyermekkarácsony nevű rendezvényen.

Amikor elérkezett az utazás napja, nagyon izgultam. Busszal utaztunk Budapestre, útközben jól szórakoztunk. A Parlamentbe érve elállt a szavam.

Hatalmas és gyönyörű épület, viccből megjegyeztem, hogy jó lenne ott lakni. Valódi labirintusnak bizonyult, a mosdót is alig találtuk meg. Találkoztunk a híres Süsü sárkánnyal is, aki persze csak egy jelmezes ember volt, de ennek ellenére büszkén fényképezkedtünk vele. Emlékezetes marad számomra az arcfestés, s a finom ételek, amelyeket ettük.

Késő este értünk haza. Nagyon szép kirándulás volt, s örülök, hogy ott lehettem.

Bogdan Lana, 5. c

Karácsonyi ajándékba új kutyát kaptam. Nagyon aranyos, szeret ugrálni, a neve Phoenix.

December 25-én, amikor megkaptam, reszketett a félelemtől. Öcsém, Neo, mindjárt ki akarta vezetni, s ettől még jobban félt. Anya elkezdte üvegből szoptatni, és abban a pillanatban megnyugodott.

Amikor megnőtt, kutyaiskolába vittük. Oktatója, Mladen, sokra megtanította, például mancsot adni, leülni, ugrálni, lefeküdni, s sok egyebet. Szüleim úgy döntöttek, hogy kasztrálni visszük. Április elsején, amikor meglett a műtét, egy nagy nyakvédőt kapott, ami állandóan zavarta.

Sajnos óriási gondok voltak a kullancsokkal. Olyan helyzet is akadt, hogy szegénynek az egész füle véres volt. A kullancsok narancssárga, rózsaszín vagy zöldesszürkék voltak, s sokat bajlódtunk, amíg kiszedtük azokat. Phoenix türelmes volt, s így lett belőle igazi hőskutya.

Apa mindig eszembe juttatja, hogy töröljem meg a piszkos mancsát, adjak neki friss vizet, és pizsamában ne simogassam, mert mindenütt száll a szőre.

A kutyánkat mindenki szereti. Imád játszani a szomszéd nőstény kutyával, s nagyon szereti a gyerekeket is.

Vida Lara, 5. c

Ko sem se zbudil, sem se spomnil, da imam danes rojstni dan. Mama, oče in brat so mi voščili za rojstni dan. Nekdo je pozvonil pri vratih. Ko sem odprl vrata, sem zagledal dedka in babico. Prinesla sta mi veliko daril. Bil sem zelo vesel. Kasneje so prišli sorodniki. S sestričnama sem se igral skrivalnice in različne družabne igre.

Odšli smo tudi na nogometno igrišče, kjer smo si ogledali nogometno tekmo. Ko smo prišli domov, smo pojedli torto. Zvečer so vsi odšli domov. Nikoli ne bom pozabil tega dne.

Rok Bot, 5. b

V petek zjutraj sem čakal prijatelja Žana. Ko je prišel, sva se igrala družabne igre.

Mamo sva vprašala, če lahko greva na dvorišče. Odšla sva do potoka. Tam sva se pogovarjala. Žan me je vprašal, če ni daleč do gugalnega mostu. Odšla sva do mostu. Mama ni vedla, kje sva. V vodi sva opazila trnek in žimo za ribolov. Eno uro sva potrebovala, da sva trnek in žimo potegnila iz vode. Poiskala sva si dolgo palico.

Ko sva jo našla sva si naredila palico za ribolov. Na koruzo sva ujela vsak po eno ribo. Mama je bila v skrbeh, saj nama je rekla, da naj ne bova dolgo na dvorišču. Ko

sva ujela ribo, sva odšla proti domu po daljši poti. Zagledala sva brata in se mu skrila v koruzo. Ni naju videl. V malem potočku so bile male ribice, ki sva jih lovila in jih spuščala nazaj v potok. Pri bloku sva opazovala, če naju morda kdo išče. Odšla sva na most. Na mostu sva sedela in se pogovarjala. Postala sva lačna in žejna.

Odpravila sva se proti domu. Pred blokom sva zagledala starše, ki so naju že iskali, saj niso vedeli kje sva. V stanovanju sva se pogovarjala o potepu Mama nama je rekla, da sva potepuha. Tega potepa ne bom nikoli pozabil.

Klemen Slavin, 5. b

V petek, ko sem prišla iz šole, sem pojedla kosilo in naredila naloge. Pozvonil je telefon. Klicala me je teta in mi povedala, da bova ob 15.00 uri odšli nakupovati v Mursko Soboto, ker bo bratec jutri imel rojstni dan. Bratca sem spraševala, kaj bi si želel za rojstni dan. Rekel je, da si želi enakega dinozavra, kot mi je Tjaša prinesla za rojstni dan. Ob 15.00 uri je prišla teta. Med potjo sva se pogovarjali, kaj bi kupili bratcu. Povedala sem ji, da si bratec želi podstavek za kozarec na kateri je narisan dinozaver. Najprej sva odšli v Špar, kjer so prodajali različne podstavke z napisi.

Razmišljala sem, s čim bi ga še lahko presenetila. Spomnila sem se njegove najljubše čokolade. Potem sva s teto odšli še v druge trgovine, kjer mu je teta kupila hlače in majico. Na blagajni sva plačali oblačila. Ko sva prišli domov, sem odhitela v sobo zavijati darila. Izdelala sem mu tudi voščilnico. Zjutraj, ko se je bratec zbudil, sem mu voščila in mu izročila darilo. Ko je odprl darilo, je bil zelo veselo. Zahvalil se je.

Zelo sem bila vesela, da sem razveselila in presenetila bratca.

Clea Horvat, 5. b

Zjutraj, ko sem se zbudila, sem na dvorišču zagledala sneg. Zelo sem se ga razveselila.

Hitro sem zbudila brata. Ni bil vesel. Ko sem mu povedala, da je zunaj snežilo, je takoj vstal. Mama naju je poklicala na zajtrk. Hitro sva ga pojedla. Nadela sva si kapo, šal, rokavice, oblekla jakno in obula škornje in hitro stekla na dvorišče.

Naredila sva kepe snega in se z njimi obmetavala. Bila sva tako glasna, da sva zbudila celo sosede. Žal ni bilo dovolj snega, da bi zgradila tunel ali naredila snežaka. Z bratom sva bila zelo žalostna. Starši so naju poklicali v hišo, saj sva bila že vsa premočena.

Pojedli smo kosilo. Starša sta opazila da je spet začelo snežiti. Spet sva se oblekla in stekla na dvorišče. Na snegu je bilo zelo zabavno. Bilo je dovolj snega, da sva lahko naredila snežaka. Prinesla sem gumbe, korenček in palice. Brat je naredil tri velike kepe snega. Bila sva dobra ekipa. Naredila sva lepega snežaka. Kasneje sta se nama pridružila še starša. Skupaj smo se kepali in sankali. Odšli smo celo na hrib, kjer smo se kotalili po hribu. Zeblo nas je, zato smo odšli v hišo.

Nikoli ne bom pozabila prvega snega. Želim si, da bo še večkratj snežilo in zapadlo veliko snega.

Tjaša Fifonja, 5. b

Nekega popoldneva je oče odšel v službo, meni pa je naročil, da se moram učiti. Ko je prišel domov, me je vprašal, če sem se učil. Odgovoril sem mu, da sem se učil.

Potem je odšel v sobo in videl, da sem si v torbo že pripravil šolske potrebščine za naslednji dan. Dovolil mi je, da sem gledal televizijo. Ko je prišla domov mama, me je vprašala, kaj sem popoldne počel. Odgovoril sem ji, da sem se učil. Tudi ona mi je dovolila gledati televizijo. Naslednjega dne me je zaskrbelo zaradi ocenjevanja pri madžarščini. Oče mi je rekel, da moram dobiti trojko. Jaz pa nisem vedel odgovoriti na vprašanja, ker se nisem dovolj učil. Oče in mama sta me vprašala, kako je bilo pri madžarščini. Povedal sem jima, da mi je učiteljica dovolila, da bom še enkrat odgovarjal. Mama pa mi je reka, da se moram več učiti. Oče me je prosil, da mu povem resnico. Povedal sem mu, da se doma nisem dovolj naučil. Zato sem se še moral naučiti učno snov. Učiteljica me je ocenila in dobil sem dvojko. Bil sem zelo žalosten, saj mi je oče dejal, če bom dobil dvojko, bom dobil kazen. Zato sem hotel dobiti trojko. Oče mi je rekel, da je še dobro, da sem dobil dvojko in ne nezadostno oceno.

Anej Škvorc, 5. b

Letos sem bil s starši na smučanju v Ribnici na Pohorju. Tam smo bili štiri dni.

Na tem družinskem smučanju je bilo tudi nekaj mojih prijateljev.

Ko smo prispeli v Ribnico, smo najprej odšli v apartma in se razpakirali. Oblekel sem si kombinezon, obul pancerje in vzel smuči. Tako pripravljen sem odšel na smučišče. Že tretje leto sem se udeležil šole smučanja. V šoli sem bil dvakrat na dan po dve uri. Učitelji smučanja so nas najprej preizkusili, saj jih je zanimalo, kako dobro smučamo. Razdelili so nas v tri skupine. Prišel sem v najboljšo skupino. V njej sta bila tudi Maksim in Hana.

Z žičnico smo se povzpeli eden za drugim na srednji vrh smučišča. Učitelj nam je vedno na vrhu povedal in pokazal, kako se naj peljemo. Tako smo se v koloni spuščali za njim. Skoraj vsakič je kdo padel. Bilo je zabavno.

Predzadnji dan smo šli na najvišji vrh. Jaz in Maksim sva se bala, da bova padla. Šli smo na drugo žičnico, kjer si moral biti zelo previden. Zgodilo se je, da je neka deklica padla z žičnice. Takrat ji je učitelj pomagal vstati in sta se skupaj odpeljala navzdol. Mi pa smo počakali na vrhu hriba. Ta deklica se več ta dan ni hotela smučati, ker se je prestrašila.

Zadnji dan smo staršem pokazali vse, kar smo se naučili. Naredili smo skupinsko sliko in odšli domov. Komaj čakam, da spet grem na smučanje.

Blaž Gönc, 5. c

Ko sem med lanskimi poletnimi počitnicami bila v Baški, smo šli na izlet z ladjo.

Plovba ni bila ravno prijetna, saj je zelo močno pihal veter. Kar nekaj časa smo pluli po razburkanem morju. Končno smo prispeli na otok.Tam smo se kopali, vendar v zelo mrzli vodi. Ogledali smo si tudi jelene. Bilo je zelo lepo, toda kmalu smo se morali vrniti. Spet smo se vkrcali na ladjo. Valovi so bili tako veliki, da so nas poškropili. Kljub temu je bilo zelo lepo, saj smo se na koncu posladkali s sladkarijami.

Tega dogodka ne bom nikoli pozabila, saj me nanj veže veliko lepih spominov. Vožnja z ladjo je bila zelo lepa.

Lana Vučko, 5. c

Jaz sem srajca dopetajca in rada plešem sem ter tja, tako vsak štor plesat zna, jaz sem srajca dopetajca, lala…la…lala…la…

(Nadaljevanje pesmice) Jaz sem srajca dopetajca in od tam sem k vam prišla, kjer vsak kit po zraku plava, jaz sem srajca dopetajca, lala…la…lala…la…

Jaz sem srajca dopetajca in zavijem enkrat v levo, drugič v desno, da noben vijak ni na mestu, jaz sem srajca dopetajca, lala…la…lala…la.

Blaž Gönc, 5. c

Jaz sem srajca dopetajca in od tam sem k vam prišla, kjer vsaka ptica pod vodo leta, jaz sem srajca dopetajca, lala…la…lala…la…

Jakob Kiralj, 5. c

Jaz sem srajca dopetajca, pridna, slepa in še kaj, jaz sem srajca dopetajca, in od tam sem k vam prišla, lala…la…lala…la…

Jaz sem srajca dopetajca in od tam sem k vam prišla, kjer vsak polž ujame zajca, jaz sem srajca dopetajca, la la … la … la la … la…

Jaz sem srajca dopetajca, res resnična bi bila, ko pa pravljično sem bitje, to je pravo doživetje, lala…la…lala…la…

Lana Vučko, 5. c

Sem čudežna srajca rada poskakujem sem ter tja, za večerjo pico jem, jaz sem srajčka dopetajčka, tralala… tralala… la… la… la…

Srajčka sem jaz juhuhu, rada plešem, kuham, jem, letim v zraku bum,bum,bum, jabolko grizem njam,najm,njam, tralala…bum… bum…njam…njam…njam. Žaklina Horvat, 5. c

Tim Prša, 5. a

Nekega dne smo jaz,Blaž in Maksim šli smučat na Ribnico na Pohorju.

Ko smo prispeli,smo si najprej v sobi razpakirali stvari in si pripravili smuči.

Nato smo odšli do vlečnice.Na vrhu smo se razporedili takole:spredaj je bil Maksim,za njim Blaž,potem pa jaz.Tako smo se smučali tri ure. Večkrat bi skoraj padli, a smo obdržali ravnotežje.Po desetih minutah pa smo zares padli.In to trikrat zaporedoma vsi trije.Še malo smo se smučali,potem pa smo odšli nazaj v sobo.

Tega ne bom nikoli pozabil.

Vid Gabriel Lebar, 5. c Videla sem Tjašo, ki zamudila je na mašo...

Jaz »mam« rada rože, moja teta »ma« tri može… Šla sem ven na vrt, in zagledala sem prt…

Pila sem pijačo, notri našla sem krastačo…

Počil mi je balonček, zato kupila sem bonbonček…

POK! Lea Pavšič in Ana Logar, 5. c

V sredo, 5. oktobra 2016, smo vsi petošolci naše šole odpotovali na Madžarsko, in sicer v Novo. Tam smo se udeležili trodnevne šole v naravi.

Oče me je v sredo zjutraj odpeljal v šolo. Tam so bili že ostali otroci in učitelji.

Zbirali smo se v učilnicah, nato pa krenili na postajo. Šofer je v prtljažnik avtobusa dal vse kovčke. Potem smo se usedli na sedeže v v avtobusu in krenili. Prispeli smo veseli in polni pričakovanja. V sobi sem bila z Laro in Lano. Naši sosedi sta bili Pia in Lana.

Preživeli smo tri čudovite dneve. Tam sem videla konje, koze in osle. Udeležili smo se tudi nočnega opazovanja živali. Hodili smo v temi. Malo nas je bilo strah.

Povzpeli smo se na razgledni stolp, a nismo opazili živali, ker so fantje prižigali svetilke. Po velikem razočaranju smo se odpravili nazaj.

Naslednji dan smo poskusili langoš, ki so ga spekli za nas v krušni peči.

Lepo je bilo, a smo morali hitro domov. Žaklina Horvat, 5. c

Ko sem se nekega dne zbudil, sem takoj pomislil na bratov rojstni dan. Jaz, mama in ati smo mu pripravili presenečenje.

Kupili smo darila, jih skrili po hiši in čakali, da se bo slavljenec zbudil. Ko se je končno predramil, smo ga čakali pri mizi. Začudil se je, ker ni bilo njegovih daril.

Odkorakal je do sobe in se žalostno ulegel. Takrat je zagledal prvo darilo. Takoj je skočil iz postelje in ga pograbil. Prišel je do nas, mi pa smo mu rekli, da so darila skrita po hiši. Odpravil se je do omare in se preoblekel v "lovca daril". Stekel je po stopnicah do mamine sobe. Tam je odkril dve škatli in ju nemudoma odprl. Zopet je šel v mamino sobo in pod posteljo našel eno darilo. Nato je pritekel do nas in mi smo mu rekli, da ga čaka še pet daril. Takoj se je odpravil v očetovo pisarno in tam našel še eno. Nato je odhlačal v očetovo delavnico in tam našel vsa ostala.

Rekel je, da nam je presenečenje uspelo in da še ni doživel tako velikega presenečenja, kot je bilo to.

Sedaj upamo, da bomo tudi naslednje leto uspeli presenetiti koga, ki ima rad presenečenja.

Nik Gal, 5. c

Med lanskimi zimskimi počitnicami je zapadlo veliko snega, zato sem takrat sklenila, da bom to izkoristila in ves dan uživala na snegu.

Najprej sem zgodaj vstala, se najedla, oblekla in hitro odskakljala ven na dvorišče. Delala sem angelčke, se kotalila po tleh in se metala v sneg. Zunaj je vedno bolj snežilo, jaz pa sem uživala. Naredila sem kepe in jih metala v ograjo. Čez nekaj časa je prišel na dvorišče moj starejši brat. Prosila sem ga, naj se z mano sanka, pa mi je ustregel. Petnajst minut sva se sankala. Nato se nama je pridružil najin oče, nato pa še babica. Z bratom sva kepala babico in atija. Ko smo se tega naveličali, sva se šla z bratom drsat k dedku in babici. Moj maček Tačko se je v snegu celo izgubil, a sem ga našla. Vsi razen moje babi smo naredili še majhnega snežaka. Nato so vsi odšli noter, jaz pa še vedno ne. Čez eno uro sem si premislila, ker je bilo zunaj mrzlo.

Tega dne ne bom nikoli pozabila, saj je bilo zanimivo in zabavno, čeprav sem se celo prehladila. Komaj čakam, da bom spet lahko uživala na snegu.

Lea Pavšič, 5. c

Pred petimi leti sem kolesaril v soseski, ko je kar naenkrat mimo pripeljal avto in ker me voznik ni videl, mi je ''povozil'' nogo.

Začel sem kričati, saj me je ta zelo bolela. Mama, ki je to slišala, je hitro in prestrašeno pridivjala k meni. Sumila je na zlom, zato me je odpeljala v zdravstveni dom in nato še v bolnišnico v Rakičanu.

Tam so mi slikali nogo in ugotovili, da je res zlomljena. To so nam tudi pokazali. Zelo sem se prestrašil, ker se vedel, da bom dobil mavec. Ko sem se pomiril, sem šel v posebno sobo. V njej sem videl polno ljudi z mavcem, zato sem že vnaprej vedel, da ga bom tam dobil tudi jaz. In res. Malo sem bil prestrašen, a sem vedel, da to ne bo bolelo.Ko so končali s povijanjem moje noge, sem dobil še bergle.

Ker z njimi nisem znal hoditi, so me do avta odpeljali z vozičkom. Starši so me odpeljali nazaj v Lendavo.Doma sem se takoj ulegel na kavč, da bi počival. Ker sem bil v bolnišnici priden, me je mama nagradila s pudingom. Čez dva dni so k nam domov prišli policisti, da bi jim povedal, kaj natanko se je zgodilo. Naslednje jutro sem po radiu slišal novico o sebi. Tako sem bil vznemirjen, da sem to kar takoj kriče sporočil mami. Čez nekaj ur je mami morala na sodišče. Tam so vse razčistili.

Tako sem dobil svoj prvi mavec. Zaradi tega pretresljivega dogodka sem previdnejši na cestah kot prej.

Jakob Kiralj, 5. c

Lansko leto me je pičila osa, pa sem pristal v bolnišnici.

Bil sem pri bratrancu. Tam smo jedli hruške. Tudi na poti domov sem jih jedel, pa me je pičila osa. Ko sem prišel domov, so se mi pokazale alergijske reakcije.

Babica me je odpeljala k zdravniku. Tam so ugotovili, da sem v smrtni nevarnosti.

Nato so me z rešilcem odpeljali v rakičansko bolnišnico. Tam so me zdravili. Drugi dan nisem mogel dihati, zato so me oživljali. Po tistem mi je bilo slabo, ampak sem dobil tableto. Po nekaj dneh sem šel domov.

Tole je bilo zame zelo grozno, zato tega dogodka ne bom nikoli pozabil.

Riko Antolin, 5. c

Ko sem bil nekega dne pri prijatelju Klemnu, sva sklenila, da se bova šla potepat.

Krenila sva k potoku in v visoki travi hodila pol ure . Naenkrat sva zagledala most. Stekla sva k njemu in ga prečkala. Ta most ni bil navaden, saj se je gugal.

Kljub temu se nisva prestrašila. Pod mostom sva zagledala ribiški plovec in ga skušala izvleči. Ker pa se je plovec zataknil, sva potrebovala palico. Iskala sva jo deset minut in jo našla. Plovec sva spet poizkusila izvleči, a ga nisva dosegla, ker je bila palica prekratka. Potem sva iskala manjše veje, da bi jih privezala na palico. Ko sva jih našla, sva jih pričvrstila nanjo. Spet sva poizkusila izvleči plovec. Malo se je premaknil proti kopnu. Čim močneje sva ga vlekla, tem bolj se je bližal kopnu. Ko sva še zadnjič močneje potegnila, so se veje nenadoma odvezale in padle v vodo. Ostala nama je samo še palica, a sva plovec le dobila iz vode. Tako sva se vesela vrnila proti prijateljevemu domu. Že od daleč sva zaslišala klice njegove mama, ki je bila že zaskrbljena, saj naju ni našla. Začela sva teči in se izmučena vrnila.

Mislim, da tega dne ne bova nikoli pozabila. Žan Škrban, 5. c

Pred desetimi meseci smo jaz, Lana in Neža šle na sankanje v Avstrijo.

Najprej smo kupili karte, nato pa vzeli vsak svoje sani. Počakali smo na kombi, da nas odpelje na vrh hriba.

Tam smo si vse tri naredile zalogo kep za snežno vojno. Po opravljeni nalogi smo se skupaj s starši spustili po hribu. Vožnja je bila kar dolga, saj je trajala približno tri minute. Seveda smo tekmovali, kdo prej pride na cilj. Bila sem prva.

Tako smo se spustili še petkrat. Vsakič, ko smo prišli na vrh, smo se obmetavali z našo zalogo kep za snežno vojno.

Proti koncu pa nisem imela sreče. Ko sem se zadnjič spustila, so mi sani pobegnile in drvele proti avtomobilu. Na srečo je pred avtom bila majhna ograja.

Tako je vozilo ostalo brez prask, jaz pa sem si oddahnila.

Seveda smo naredili še skupno fotografijo.

Postali smo lačni in se odpravili v veličastni McDonalds. Ko smo bili siti, smo šli naprej.

Kmalu smo prispeli nazaj domov in naše avanture je bilo konec.

Pia Hajdinjak Kelenc, 5. c

Palček Smrdoglavček Sem palček, Smrdogavček.

Glava mi smrdi, če kdo v mestu spi.

Ko kdo zaspi, ga palček Smrdoglavček takoj zbudi!

Brin Vida, 5. c

Nik Gyurica, 5. a

Pismo ali vila nagajivka Spoštovana gospa učiteljica!

Sem vila nagajivka, ki rada jaha konjička.

Nasmešek na Vaš obraz pričaram in se nazaj odčaram.

V času šestih ur, nagajivo skačem po abecedi tu.

Vam pa vesel dan zaželim, učencem dobre ocene pridobim.

Lepo Vas pozdravlja vila Nagajivka oziroma Lara Vida iz 5. c

Dear Mary, my name is NeĹža. I'm ten years old and live in Lendava. I'm in class 5b. I have got light brown hair and blue and green eyes. I'm very short. I'm not fat. I 'm wearing earrings. I don't like to wear a ponytail, only when it's very hot.

In my free time I like to read, watch TV or play outside with my friends.

Sometimes we eat ice cream or play hide and seek. My favourite book is about animals. I haven't got any brothers or sisters.

At school I like English and PE. I start school at quarter to eight and go home at half past three. In the afternoon I do my homework and play with my friends. Tell me about you and your day.

Write back soon.

All the best, NeĹža

Lana Bukovec, 5. b

My family tree

Lúcia Halász, 5. a

Stella Prendl, 2. b

Kulcsár Jázmin, 2. c

Luka Žalig, 3. a

Larisa Prša, 3. b

Ima 6 nog, 2 para kril in obožuje med.

Kaj je to? …………………………………………….

Feldobod zöld, leesik piros.

Mi az? …………………………………………….

Mark Kocet, Neo Vida, Luka Žalig, 3. a

Sofia Felšő, Samuel Horvath, Adam Somi, Kinga Ávila Tátrai Kovács, 3. a