Page 1

a


ROGER

FORD

titkos fegyverei a II. világháborúban


ROGER

FORD

~itttt~ág titkos fegyverei a II. világháborúban

Bajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen www.hajja.hu


Eredeti cím: Germany's Secret Weapons in World War II Copyright © Amber Books Ltd., 2000 This translation of Germany's Secret Weapons in World War II first published 2007 is published by arrangement with Amber Books Ltd. Hungarian edition and translation Copyright © Hajja & Sons, 2007 All rights reserved! A kiadó irásbeli hozzájárulása nélkül tilos a mu bármely részének sokszorosítása, illetve bármiféle adattároló rendszerben való rögzítése és feldolgozása, úgymint mikrofilmezés, fénymásolás, elektronikus vagy mechanikus kép- és szövegtárolás. Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. 4017 Debrecen, Pf. 32. E-mail: rendel@hajja.hu Internet: www.hajja.hu Felelos kiadó: Hajja Attila Fordította: Bilik Péter Tördelte a Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. Nyomta és kötötte az Alfó1di Nyomda Zft. ISSN 1418-2467 ISBN 978 963 7054 402

4


TARTALOM BEVEZETÉS

ELSO

SUGÁRHAJTÁSÚ

6

FEJEZET

REPÜLOGÉPEK

MÁSODIK

8

FEJEZET

RAKÉTAHAJTÁSÚ REPÜLOGÉPEK HARMADIK

34

FEJEZET

HIBRID REPÜLOGÉPEK, VITORLÁZÓK NEGYEDIK

FEJEZET

FORGÓSZÁRNYASOK ÖTÖDIK

BALLISZTIKUS

52

FEJEZET

RAKÉTÁK, ROBOTGÉPEK

HATODIK

84

FEJEZET

LEVEGO-FÖLD RAKÉTÁK, SIKLÓBOMBÁK Nlo.LCADIK

LÉGVenElMI

100

FEJEZET

TÜZÉRSÉG

108

FEJEZET

HARCKOCSIK, PÁNCÉLTÖRO FEGYVEREK TIZENEGYEDIK

TENGERALATTJÁRÓK

90

FEJEZET

RAKÉTÁK

KILENCEDIK

TIZEDIK

60

FEJEZET

LÉGI HARC-FEGYVEREK HETEDIK

44

120

FEJEZET

ÉS FEGYVEREIK

TIZENKETTEDIK

FEJEZET

ATOM-, BIOLÓGIAI ÉS VEGYI FEGYVEREK TÁRGYMUTATÓ

128

142

138


,

BEVEZETES Éppen ezért szó szerinti jelentését tekintve, ha II. vi-

Mielott nekilátnánk készített a II. világháború elott fegyveés alatt lágháborús német titkos fegyverekrol beszélünk, akkor Németországban különféle titkos rek népes sokaságának részletes bemutatásához, eloször talán meg kellene határozni, mit is értünk "titkos" alatt. A fegyverek többségét békében és háborúban egyaránt titokban, vagy legalábbis szigorú biztonsági óvintézkedések közepette fejlesztik, hiszen ismerjük a közmondást: ami nem ér készületlenül, az ellen könnyebb védekezni. Németország esetében emellett nagy szerepet játszott az is, hogy az 1. világháborút lezáró versailles-i békeszerzodés megtiltotta bizonyos fegyverek (pl. harckocsik, repülogépek) fejlesztését, sot birtoklását is. Emiatt ezeknek a fegyvereknek a fejlesztését a leheto legnagyobb titokban kellett elvégezni, nehogy a gyoztes szövetséges hatalmak rájöjjenek, és büntetésként megszállják egész Németországot - bár mire ezek a titkos fejlesztések ténylegesen beindultak, ezzel a veszéllyel már nem igazán kellett számolni. Amíg Hitler ki nem nyilvánította, hogy kész egyoldalúan felrúgni a versailles-i békeszerzodést, addig a fejlesztési projektek jelentos része külföldön zajlott: Hollandiában, a Szovjetunióban, Svédországban és különösképpen Svájcban.

gyakorlatilag az összes fegyvert ide kell értenünk. A "titkos fegyver" kifejezésnek azonban van egy sokkal pontosabban körülhatárolható, általánosan használt jelentése: azokat a fegyvereket nevezzük így, amelyeknek a fejlesztése titkosság tekintetében jócskán felülmúlja a többé-kevésbé "evilági", hagyományos eszközökét. Emellett általános jellemzoje még a "titkos fegyvereknek", hogy olyan új, szokatlan koncepciókon alapulnak, melyek egyszeruen nem muködnének a fizika és a kémia legújabb vívmányai nélkül: vagy új technológiai megoldásoknak köszönhetik létüket, vagy egy rendkívül kreatív, hatalmas képzeloerovel megáldott elme forradalmi an új gondolataként jönnek létre. Akkor és ott Németországban ezek közül egyikben sem volt hiány.

CSODAFEGYVEREK A háborús Németországban gyakran használt WunderwajJe (csodafegyver) kifejezés a jelentésében talán kö-

zelebb áll e titkos eszközök tényleges valójához, ezek ugyanis gyakran tényleg csodaszámba mentek, mert vagy olyan újdonságot jelentettek, amelyrol a kiválasztottak egy szuk csoportján kívül mások még álmodni sem mertek, vagy egy technológiai, tudományos áttörésnek köszönhetoen korábban elképzelhetetlen teljesítményszint elérésére nyílt általuk lehetoség. Akadtak olyan "megvalósítható ötletek", amelyeknek a muködési alapelve széles körben ismert volt ugyan, de gyakorlati alkalmazásukat még nem sikerült megvalósítani. Ezeken a területeken az amerikai, brit és német tudósok, mérnökök, illetve esetenként más nemzetek is (pl. az olaszok számos területen jelentos eredményeket értek el) versenyt futottak egymással, hogy ki tudja az elso, megbízhatóan muködo, ka- , tonai célokra alkalmazható példányt elkészíteni. Ebbe a csoportba tartozott például a sugárhajtómuves repülogép és a lokátor fejlesztése, az atommaghasadásról nem is beszélve. Más területeken, különösen a rakétatechnológia és a nagy jelentoségu vezérlorendszerek fejlesztése és tökéletesítése terén Németország egyértelmuen lépéselonyben volt veté lytársaival szemben. A német tudósok óriási Balra: A Junkers Ju 287-es elorenyilazott szárnyával csak egy volt a Harmadik Birodalom tudósainak megannyi futurisztikus elképzelése közül.

6


munkát végeztek, amivel nem csupán a német háborús erofeszÍtésekhez járultak hozzá kimagasló módon, hanem a modem civilizáció kifejlodéséhez is. Voltak azonban olyan területek, ahol Németország eléggé lemaradt; csak hogy például az egyik legfontosabbat említsük: az elektronikus számítógépek terén. A számítógép nem fegyver ugyan, de enélkül a technológiai fejlodés egy ido után korlátokba ütközik, megreked. Ezek a hiányosságok azonban a leggyakrabban a támasztott igényekhez képest elégtelen forrásokra voltak visszavezethetok. A Reich tudósai egyszeruen kifogy tak az idobol, mielott kutatásaik kielégÍto eredményt produkálhattak volna.

Fent: Újszeru megoldás az erosen védett célpontok leküzdésére: robbanóanyaggal

megrakott, távirányítású

Goliath robbantó harckocsi. Kezeloje huzalvezérlésseI az ellenséges bunkerhez vagy harckocsihoz irányította, majd muködésbe hozta a detonátort.

pazarolt nyersanyagokat ésszerubben használják fel, például a jóval megfelelobb, hatékony PzKpfw V-ös Panther gyártásához. A német titkos fegyverek fejlesztési programjai mögött gyakorlatilag maga Hitler volt a mozgatórugó. Egyértelmuen szoros, közvetlen kapcsolat mutatható ki e fejlesztések és Hitler pszichéje között, és el lehet gondolkodni TÚL KEVÉS, TÚL KÉSON azon a kérdésen, hogy vajon a csodafegyverek Hitler nélE könyv lapjain idorol idore találkozhatunk majd olyan kül is léteztek volna-e. A mérleg másik serpenyojét tefejlesztési programokkal, amelyeket még kezdeti stádi- kintve ugyan a válasz valószÍnusíthetoen igen, ismerve a umban leállítottak, illetve olyanokkal, amelyek a háború német tudósok kreativitását és a katonai vezetok nagy révégén is épp folyamatban voltak. Sok fejlesztés csupán szének újdonságokra való nyitottságát, ugyanakkor az is 1944-ben vette kezdetét, amikor Berlinben már egyre bizonyos, hogy Hitler kitartó ragaszkodása nélkül szányilvánvalóbbá vált, hogy a háború elveszett, és a fontos mos olyan fegyverrendszer, mely nagyon is valóságos nyersanyagokból is egyre nagyobb hiányok mutatkoztak. hatással bírt a háború menetére, egyáltalán létre sem jött Csupán találgatni tudunk, mi lett volna, ha korábban el- volna, vagy ha mégis, akkor sokkal jelentéktelenebb hakezdték volna ezeket. A fejlesztések egy másik részét tást tudott volna gyakorolni az eseményekre. Mindazonáltal kijelentheto: a német tudósok zsenialipusztán azért törölték, mert a döntéshozók úgy ítélték meg, hogy az adott projekttol nem remélheto látványos tása és a mérnökök, technológusok éleselméjusége nélkül eredmény. Ezen esetek többségénél a fejlesztés leállítása egyetlen titkos fegyverfejlesztési program sem érhetett Adolf Hitler személyes döntésére vezetheto vissza. Álta- volna el sikert. A világon elsoként Németországban kifejlánosságban elmondható: Hitler a maga részérol csökö- lesztett és a II. világháborúban bevetett fegyverek többnyös módon ragaszkodott ahhoz, hogy ami nagy (és sége a világ hadseregeinek nagy jelentoséggel bíró, szereros), az egyben biztosan szép (és ellenállhatatlan) is. Ez ves részévé vált, és számos esetben a katonaságon kívüli a téves elképzelés vezetett az olyan félelmetes, ugyanak- civil életre is komoly hatást gyakorolt. Még a látványokor elenyészo hatású, méregdrága fegyverek kifejleszté- sabb kudarcoknak is, minden hibájuk ellenére, megvan a séhez, mint amilyen a PzKpfw VI-os Tiger és a Königs- maguk sajátos szépsége és nagysága, sot a nyilvánvaló tiger volt. Sokkal jobban jártak volna, ha e nehéz harcko- mítoszok is - melyekbol amúgy elég sok van, és közülük csik terveit még a fejlesztés kezdeti fázisában a kukába néhány állhatatosan tartja magát -gyakran valóságos tédobják, és a gyártásukra, majd az üzemben tartásukra el- nyeken alapulnak. 7


1. FEJEZET

,

"

..

",

SUGARHAJTASU REPULOGEPEK A lökhajtás mint a légcsavar alternatívája már korán megjelent a repülés világában - Fritz Stammer 1928-ban, mindössze negyed századdal a Wright fivérek elso repülése után hajtotta végre elso repülését rakétahajtású vitorlázógépén. Egy újabb évtized elteltével mind a rakétahajtású, mind a sugárhajtású repülés valósággá vált, és a légi uralom megszerzésére áhítozó Németországban a fejlesztési célkituzések között központi helyre került.

A nemzetiszocialista párton belül igen nagy volt anémet légieronek, a Luftwaffénak az ázsiója, és némileg jobb kapcsolatokkal is rendelkezett a legfelso vezetés, személy szerint Adolf Hitler felé, mint a szárazfóldi hadero és a haditengerészet. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a Luftwaffe foparancsnoka, Hermann Göring a Führer legszukebb környezetéhez tartozott, másrészt annak, hogya háború folyamán szinte mindvégig egyedül a légiero felelt Németország védelméért az éjjel-nappal támadó angol és amerikai bombázókötelékekkel szemben. Kétségtelen tény, hogy amikor a kutatási és fejlesztési források szétosztására került a sor, a Luftwaffe kapta a legtöbbet, aminek eredményeként a repülés terül etén sokkal nagyobb mérvu fejlesztés folyt a Harmadik Birodalomban, mint bármely más területen. Ugyanakkor viszont döbbenetes, milyen kaotikus állapotok jellemezték az Fent: A Messerschmitt Me 262-est letisztult formák jellemezték. Balra: A Heinkel He 162-es nagyrésztfurnérlemezbol készült, szárnyát és farkát bútorgyártó üzemekben készítették.

egyes projektek indítását, jóváhagyását és értékelését az az ország, amely legfoképp a logikus, aprólékos módszerességgel végzett problémamegoldásról híres, ezeket a feladatokat mindenféle egységes logika vagy módszer nélkül végezte! Amint azt egy szakérto mondta egyszer: a különbözo repülogépgyárak közötti belso viszálykodás, illetve a gyárak és a Luftwaffe, valamint a légügyi minisztérium (Reichsluflfahrtministerium - RLM) közötti ellentétek leginkább egy törzsi háborúra emlékeztettek. Általánosságban (nem csak Németországról) elmondható, hogy azok a háborús fejlesztések váltak jobban ismertté, amelyek ténylegesen meg is valósultak, ezek azonban csupán kis részét alkotják a teljes történetnek. A fejlesztési programok nagy többségébol nem lett semmi, aminek több oka lehetett: vagy nem volt elég ido a befejezésükre, vagy kiderült, hogy az elképzelés téves, ezért felhagytak a kísérletezéssel, esetleg a terv túlságosan irreális, elérhetetlen célokat foglalt magában. A II. világháború alatt Németországban fejlesztett érdekesebb repülogépek többségét rakéta- vagy sugárhajtómuvel szerelték fel. A német tudósok mindkét hajtómutípussal kiváló eredményeket értek el, de mint látni fogjuk, a sugárhajtómu-program különösen lassan indult el. Ha a sugár9


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

hajtómuves repülogépek szószólóinak optimista tervei valóra váltak volna, a háború egészen másként ért volna véget. A harcok biztosan elhúzódtak volna, talán egészen 1945 teléig, és akkor Japán után feltételezhetoen Németországra is atombombák hullottak volna. Annak ellenére, hogy egyértelmuen látszott, a jövo a sugárhajtómuves repülogépeké, fejlesztésük meglepoen lassú ütemben haladt. A kutatás-fejlesztési programot rosszul irányították, ezzel Németország gyakorlatilag elvesztegette a sugárhajtású gépek fejlesztése terén meglévo tetemes elonyét.

zednek kellett eltelnie, mire a folyékony hajtóanyagú hajtómuvek kifejlesztésévei megteremtodött az alap ahhoz, hogy valóban realitásként gondoljanak a lökhajtásos repülésre - errol részletesebben a rakéta-hajtómuves típusokkal foglalkozó 2. fejezetben olvashatunk. Noha 1938-ban még korántsem lehetett kiforrott technológiának nevezni, a rakétahajtómu legalább egyszeru szerkezet volt, legalábbis az üzemanyag-felhasználás és -szabályozhatóság tekintetében hatalmas elonyökkel kecsegteto, ámbár sokkal bonyolultabb, forradalmian új sugárhajtómuhöz képest, melyet Heinkel egyik mérnöke, Joachim Pabst von Ohain fejlesztett titokban segédjével, Max Hahnnal együtt. A két tervezo még a göttingeni egyetemen kezdte meg úttöro munkáját, de aztán Heinkel magához csábította oket. Von Ohain és Hahn eloször egy hidrogénnel muködo (alig szabályozható) bemutatópéldányt készített HeS 1-es jelölésse1, mely 1937. szeptemberi próbaüzemén 250 kp statikus tolóerot adott le. Ezt követoen fél év alatt jelentos elorehaladást sikerült elérni, elkészült az 500 kp tolóerot biztosító benzinüzemu HeS 3-as. Ezt a hajtómuvet gyakorlati alkalmazásra (éppen hogy) megfelelonek ítélték, ezért nekiláttak megtervezni azt a repülogépet, amelybe beépíthetik. Munkájuk gyümölcseként született meg a He l78-as, a világ elso sugárhajtású repülogépe. Felsoszárnyas egyfedelu gép volt, a pilótafülke jóval a szárny belépoéle elott helyezkedett el. A fülke alatt futott végig a hajtómu levegoellátását biztosító csatorna, maga a hajtómu pedig hátsó fúvócsövével együtt szinte az egész törzshátsórészt el-

HEIN KEL He 178-AS Ha a repüléstörténetben mérfóldkövet jelento típu sokról kívánunk listát összeállítani, a Heinkel névnek feltétlenül ott kell szerepelnie összeállításunkban, ugyanis az elso igazi lökhajtásos repülogépek - a rakétahajtású He 176os és a sugárhajtású He l78-as - terve Ernst Heinkel tervezoirodájából, egész pontosan az irodának dolgozó ikerpár, Siegfried és Walter Günter tervezoasztaláról került ki. Maga Heinkel Helmuth Hirth társaként már az 1. világháborúban nevet szerzett magának az Albatrosz gépekkel, különösen a B .l-essel. Az 1920-as években aztán sötét idoszak következett tervezoirodája számára, amelybol végül egy utasszállító repülogéppel, a Günter-féle He 70-essei sikerült kitömi. Késobb ezt a típust ugródeszkának felhasználva megalkották a kor egyik legjobb bombázógépét, a He lll-est, mely 1935 elején emelkedett eloször a levegobe. Heinkel amellett, hogy számos sikeres dugattyús motoros típu st épített, érdeklodni kezdett az egyre fejlettebb rakétatechnológia iránt. A lökhajtásos repülés nem volt teljesen ismeretlen dolog Németországban, hiszen Fritz Stammer már 1928. június ll-én végrehajtotta elso repülését szilárd hajtóanyagú rakétával felszerelt vitorlázógépén, de ezután majdnem egy évti-

Lent: A Heinkel He 178-as minden hibája ellenére a világ elso, sikeresen levegobe emelkedo sugárhajtású típusaként vonult be a történelembe. 1939. augusztus 27-i repüléséveI 20 hónappal megelozte a brit Gloster E.28/39-est.

Heinkel He 178-as Típus: együléses kisérleti repülogép Hosszúság: Szárnyfelület: Max. tömeg:

10

7,90

Max. sebesség: Hatótávolság:

7,51 m m2

1990 kg

Fegyverzet:

580 km/h nincs adat

nincs


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

Heinkel He 280-as Típus: együléses elfogóvadász-mintapéldány Hosszúság: Fesztávolság:

Hatótávolság:

10,40 m 12,20 m

Max. felszállótömeg:

Max. sebesség:

4310 kg

Fegyverzet:

6000 m-en 900 km/h 650 km

három 20 mm-es MG 151-es

gépágyú

foglalta. Elso igazi repülésére 1939. augusztus 27-én került sor, miután három nappal korábban már kisebb "ugrásokat" végrehajtott a kifutópályán. Ezzel több mint 20 hónappal megelozte a Gloster E.28/39-est, melyet Frank Whittle hajtómuvével szereltek fel - Whittle hajtómuve viszont már korábban elkészült Von Ohain hajtómuvénél. A He 178-ast november l-jén mutatták be az RLM képviseloinek. Szinte hihetetlen, de a gép egyáltalán nem keltett komoly érdeklodé st, így végül a He 176-ossal együtt a berlini repülési múzeumnak adományozták, és ott pusztult el egy 1943-as bombázás során. HEIN KEL He 280-AS Heinkel, elsosorban a hajtómu törzsbe építésével kapcsolatos muszaki nehézségek miatt, felhagyott ugyan a He 178-as programmal, de továbbra sem tett le arról, hogy sugárhajtómuves vadászgépet építsen. Miután Max Müller személyében új szakember érkezett a Jumótól, lendületet kapott a hajtómufejlesztés. Müller a HeS 30ason dolgozott, ebbol lett a 109-006-os. A 109-es elotagot némileg zavart kelto módon a pulzáló és a gázturbinás sugárhajtómuvekre, sot a rakétahajtómuvekre egyaránt alkalmazták. Az ezt követo háromjegyu számot sorszámként utalták ki minden egyes hajtómutípusnak, ebben a tekintetben semmiféle megkülönböztetés nem létezett a különbözo gyártók között. Szerencsére elég kevés hajtómutípus létezett ahhoz, hogy az ember hamar kiismerje magát ebben a személytelen rendszerben. Müllerrel párhuzamosan Pabst von Ohain is folytatta a fejlesztést, o a HeS 3-ason alapuló HeS 8-assal (109-001-es) rukkolt elo. Mindkét hajtómuvet egy vadonatúj repülogépen, a He 280-ason tervezték kipróbálni. A He 280-as két hajtómuves típus volt, melyen a hajtó-

Fent: Heinkel második sugárhajtású gépe, a He 280-as sikeresnek bizonyult ugyan, mégis alulmaradt a Messerschmitt Me 262-esseI folytatott versenyben. Mindössze kilenc példány épült belole.

muveket a szárnyak alatt, gondolákban helyezték el. Magasra épített vízszintes vezérsíkját mindkét végén egyegy függoleges vezérsík és oldalkormány zárta le. Elso repülését muködo hajtómuvel (Von Ohain-félével) 1941. április 2-án hajtotta végre, majd három nap múlva a Luftwaffénak és az RLM-nek is bemutatták. Ezúttal a hivatalos szervek egészen máshogy reagáltak: azonnali hatállyal Heinkel hajtómufejleszto részlegéhez csatolták egykori társának, Hirthnek a vállalatát, me ly többek között dugattyús motorokat és turbófeltöltoket gyártott. Müller a csapatával együtt Hirth stuttgarti gyárába települt, Von Ohain pedig Rostock-Marienehében maradt, és tovább dolgozott hajtómuve 109-011 jelu továbbfejlesztésén, melynek statikus tolóerejét 1300 kpra várták. A két fejlesztomérnök között magától értetodoen rivalizálás folyt. Mindkét gárda jelentos elorehaladást ért el, végül azonban az RLM érthetetlen módon úgy döntött, leállítja az ekkor már 900 kp tolóerot leadó 109-006-os fejlesztését. A O ll-es fejlesztése Stuttgartban folytatódott, de a háború végéig mindössze próbapadon futott, és csak 20 darab készült el belole. A He 280-ast Jumo 004-es és BMW 003-as hajtómuvekkel szerelték fel, de amikor a típust végül összemérték a Me 262-essei, alulmaradt. Egyes vélemények szerint a Me 262-es kiválasztása pártpolitikai döntések alapján történt, ami könynyen meglehet, hiszen mint már említettük, a különbözo német repülogépgyártóknak egymáshoz, illetve az RLMhez és a Luftwafféhoz fuzodo viszonyát alapvetoen a po-

II


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

A Me 262-es kifejlesztéséhez egy 1938-as, nagy vonalakban meghatározott RLM-kiírás adta meg a kezdo löemelkedik. A felszállást segíto segédrakétákat széles kést. Ennek alapján Hans Mauch és Helmut Schlep a hajtómuvön kezdett dolgozni, míg a sárkány kialakítását körben alkalmazták a jól megrakott, nehéz repülogépeknél. Hans Antz-ra bízták. Schlep, aki nem sokkal korábban litikai viszálykodás jellemezte. Kilenc mintapéldány ké- téli vissza az Egyesült Államokból, ahol foiskolai tanulszült a gépbol, ezeket késobb új számy- és farokfelület- mányokat folytatott, már korábban meggyozte a Junkers kialakítások kipróbálására használták. Heinkel késobb Motorenwerkét (röviden Jumo, az államosított Junkers hajtómurészlege ), hogy kezdj en egyéb sugárhajtású típusokon is dolgozott, de ezek mind- repülogépgyár sugárhajtómuveket fejleszteni. egyike a halva született Oll-es hajtómuvön alapuit, és axiálkompresszoros egyikbol sem lett semmi egészen addig, amíg a He 162- Ugyanakkor a BMW - eleinte a Junkers alvállalkozójaes benyújtott terveit el nem fogadták. is nekilátott egy bonyolultabb saját típus kifejlesztéséhez. Mindeközben Antz felkeltette a Messerschmitt-gyár fejMe 262-ES SCHWALBE/STURMVOGEL lesztési igazgatójának, Robert Lussemek az érdeklodését, A megvalósult német sugárhajtású repülogépprojektek aki megvizsgálta, milyen lehetoségek vannak egy ilyen közül kétségtelenül a He 280-assal szemben kiválasztott újféle hajtómuvel felszerelendo repülogép kialakítására. Messerschmitt Me 262-es tett szert a legnagyobb ismert- A projekt még az év vége elott magasabb fokozatba kapségre. Mai szemmel nézve a típus meglehetosen hagyo- csolt, és Messerschmitt nyiltan utasítást kapott, hogy mányos kialakítású, fémépítésu vadászgépnek tunik eny- kezdj en fejleszteni egy olyan vadászgépet, mely egy órán hén nyilazott, változó húrhosszúságú alsószárnnyal és két át képes 850 kmJh-s sebességgel repülni. Felelos vezetoJunkers Jumo 004B-l-es gázturbinás sugárhajtómuvel. vé Woldemar Voigtot nevezték ki (róla késobb még lesz A típus azonban mérföldkövet jelent a repüléstörténet- szó). Voigt az egy és két hajtómuves elrendezést egyaránt ben, mivel ez volt az elso, katonai szolgálatba állt sugár- górcso alá vette, és végül arra a következtetésre jutott, hajtású repülogép (szolgálatba állítása 1944. október 3-án hogy a törzsbe épített egyetlen hajtómu több gondot szultörtént). Kifejlesztésévei más típusokhoz képest jóval ne, mint amennyit megoldana. Nézetét alátámasztották a részletesebben foglalkozunk, amire egyrészt a jelentosé- He 178-assal szerzett tapasztalatok is, így aztán azt javage a magyarázat, másrészt az, hogy története révén bete- solta, hogya számytövekhez mindkét oldalra szereijenek kintést nyerhetünk abba, hogy a Harmadik Birodalom egy-egy hajtómuvet. Terve a Messerschmitt augsburgi berkeiben miként folyt a repülogépek fejlesztése, és ez tervezoirodáján belül az 1065-ös projekt elnevezést kapmennyire nem volt egyszeru, zökkenomentes folyamat. ta. A részletes muszaki rajzok már 1939. június 7-re elké-

Fent: A Me 262-es egyik eloszéria-példánya hajtóanyagú gyorsítórakéták

12

szilárd

segítségével a levegobe


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÚLÖGÉPEK

szültek, ezután készítettek egy fából készült makettet. A Me 262-ES ELSO SUGÁRHAJTÓMUVES 1940. március 3-án a gyár megbízást kapott három, im- REPÜLÉSE máron Me 262-es jelöléssei ellátott példány legyártás ára, A Jumo 109-004-es mindig is jóval egyszerubb kialakítámelyekkel repülési kísérleteket kellett folytatniuk. sú hajtómu volt, melynél a nagyobb teljesítményt felálA tervekben hajtómuként két darab BMW P. 3302-es dozták a könnyu, gyors gyárthatóság oltárán. Persze enszerepelt, melyek szállítását 1939 végére ígérték. Az, nek a hajtómunek is megvoltak a maga problémái. Mintahogy végül ezek mégsem készültek el idore, csak egy példányát 1940 novemberében indították be eloször, de volt a gép hajtómuvével kapcsolatos megannyi probléma mire minden felmerült hibát kijavítottak, már 1942 jaközül. A 109-003-asnak nevezett BMW-hajtómu minta- nuárját írták. Repülés közben eloször 1942. március 15-én példányának elso próbaüzemére csupán 1940 augusztu- próbálták ki egy Messerschmitt Bf lIO-es alá függesztve. sában került sor, ráadásul ekkor az ígért 600 kp helyett Az eloszéria 004A jelu, 840 kp statikus tolóereju példácsupán 150 kp statikus tolóerot adott le, és egy év múlva nyai ez év nyarán készültek el. Ezeket a Me 262-es V3-as is csupán 450 kp tolóerot tudtak kipréselni belole, ami mintapéldányára szerelték fel, így ez a gép lett az, mely messze nem volt elég ahhoz, hogy aMe 262-est a leve- július 18-án Fritz Wendel irányításával végrehajtotta a tígobe emelje. 1943 közepéig kellett várni, hogya 003-as pus elso sugárhajtómuves repülését. A Me 262-es amúgy hajtómu teljesítménye elérje a kívánt szintet, és ezután egy orrába szerelt 1200 LE-s Jumo 210G dugattyús momég egy év telt el, mire elkészültek az elso sorozatpéldá- torral már 1941. április 18. óta repült, de leendo legfobb nyok. Ekkor azonban úgy döntöttek, a 003-ast nem kap- versenytársa, a He 280-as még ennél is korábban a levehatja meg a Me 262-es, mert azt a Heinkel He 162-es gobe emelkedett, ráadásul két 500 kp tolóereju HeS 8-as (lásd lejjebb) számára tartják fenn. A BMW-hajtómu gázturbinás sugárhajtómuvel. A Messerschmitt-gyár kezamúgy túlságosan nagy volt ahhoz, hogya szárnytövek- detben 15 példányra kapott megrendelést, de október elebe építsék, ezért a tervezogárdának rohamtempóban át jén ezt a mennyiséget 60-ra növelték. Eddigre már a mákellett terveznie a Me 262-est, hogy a hajtómuveket sodik mintapéldány is bekapcsolódott a repülési programszárny alatti hajtómugondolákban lehessen elhelyezni. ba, és megkezdodött az átállás az A változathoz hasonló Az áttervezésnek ugyanakkor kedvezo hatása is volt a teljesítményu 004B hajtómuvek gyártására. gép szerkezetére, mert így leegyszerusödött a fotartó kialakítása. Bizonyos források egyenesen azt állítják, hogy Lent: Összesen 1430 darab Me 262-est gyártottak hét valójában nem a BMW-hajtómu átméroje, hanem a fotar- különbözo változatban. A képen egy Me 262A-2a tó leegyszerusítésének igénye motiválta a tervezoket a Sturmvogel bombázó látható a KG 51 állományából, mely gép átalakítására, még ha ezzel a gép légellenállása 1944 végén Prága ruzyni repüloterérol hajtott végre bevetéseket. megnövekedett is.

Messerschmitt Me 262A-2a/U1-es Típus: együléses bombázógép Hosszúság: 10,61 m Fesztávolság: 12,50 m Max. felszállótömeg: 6775 kg

Max. sebesség: Hatótávolság:

7000 m-en 870 km/h 845 km

két 30 mm-es MK 108-as gépágyú, valamintmax. 1000 kg bombateher

Fegyverzet:

13


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

ANGYALSZÁRNYAKON 1943. április 22-én Adolf Galland, a Luftwaffe hadmuveleti fonöke [Galland valójában a vadászrepülo-erok szemléloje volt - a ford.] kipróbálta a Me 262-est, és a repülés után azt mondta, olyan érzés volt, mintha "angyalok toltak volna". Galland hathatós közremuködésével sikerült meggyozni az RLM-et, hogya Messerschmitt-gyár termelésének nagy részét a Bf 109-esrol átállítsák a Me 262-esre. A sorozatgyártást elrendelo hivatalos utasítást június 5-én adták ki. Június 26-án a V5-ös mintapéldány orrkerekes futókialakítással emelkedett a levegobe. 1943. augusztus 17-én aztán súlyos csapás érte a Me 262-es programot: a sorozatgyártás éppen kezdett volna felpörögni, amikor az USAAF bombatámadást intézett a regensburgi Messerschmitt-gyár ellen. A bombázás ban rengeteg fontos gyártóberendezés megsemmisült. Ennek következtében a gyár fejlesztési programjait Augsburgból Oberammergauba helyezték át, ami szintén késedelmet okozott. Novemberre aztán kissé javult a helyzet. A mintapéldányok ekkor már túlnyomásos pilótafülkével és fegyverzettel (a még nem teljesen tökéletes 30 mm-es MG 10S-as gépágyúval) repültek, és végül a Junkers is Lent: A kétüléses Me 262B-l-est

általában éjszakai

vadászgépként alkalmazták, e példányok orráról viszont hiányzik a villaszeru antenna, amely mellékesen csökkentette a típus végsebességét.

14

megkezdte 004B jelu hajtómuvének sorozatgyártását. Az újabb probléma azonban nem váratott sokat magára, ezúttal maga a Führer avatkozott bele közvetlenül a dolgokba. Miután a Luftwaffe fotisztjei, tábornokai azt tapasztalták, hogy egyre kevésbé képesek felvenni a harcot a RAF és az USAAF bombázókötelékeivel, hangoztatni kezdték, hogy Németországban le kellene állítani a bombázógépek gyártását, és kizárólag a vadászgépekre kellene összpontosítani. Göring egyetértett ezzel, de Hitler hallani sem akart róla, sot úgy döntött, hogy aMe 262-es tökéletesen megfelel 500 kg bomba hordozására, így ezzel a típussal tovább folytathatók a szívügyének tekintett, Anglia elleni zavaró támadások. Ennek szellemében parancsot adott, hogy kizárólag erre a célra alakítsák át a Me 262-est. Nem vette figyelembe, hogya típus nem igazán alkalmas ilyen feladatokra, még megfelelo bombacélzó készülék sem állt rendelkezésre, és ilyet késobb sem tudtak kifejleszteni hozzá. Hitler csupán 1944 májusában engedélyezte, hogy a Schwalbe (fecske) névre keresztelt vadászváltozat gyártása folytatódjon, de csakis a Sturmvogel (viharmadár) bombázóváltozattal párhuzamosan, 20: 1 arányban a bombázó javára. A Schwalbe korlátozások nélküli tömeggyártására csak november 4-tol kerülhetett sor. 1944 novemberéig a 12 darab kísérleti példányon kívül 13 Me 262A-0-s nullszériapéldány készült, illetve 60 gép gyár-


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

egy pilóta nélküli V-l-es szárnyas bomba volt. A puszta dátumok mindenesetre magukért beszélnek: a brit sugárhajtású gép mintapéldányának elso felszállására csak . majdnem 21 hónappal Heinkel He 178-asának szuzfelszállása után került sor. Me 262-ES LÉGI GYOZELMEK

Fent: A makulátlan tisztaságújehér

lD-es Me 262A

Oelzései alig láthatóak), amelyet Kurt Bel!, a IIl./EJG 2

Hét fo változatban összesen 1430 darab Me 262-est gyártottak, de ezeknek valószínuleg csak alig harmada került tényleges bevetésre a háború utolsó hét hónapjában. Ez ido alatt több mint 100 darab veszett oda, sokuk leszállás közben bekövetkezett balesetben. 1945 tavaszán meglehetosen mostoha körülmények között üzemeltek, de ennek ellenére továbbra is sorra lotték le az amerikai bom-

bázókat. Különösen az 55 mm-es R4M Orkan (orkán) irányítatlan rakétákkal arattak nagy sikereket, pedig tását tervezték a következo hónapban. A típus "finomhan- ezekkel nagy sebességu kígyózó repülésük miatt nem golása" még nem ért véget, különbözo változatokkal (va- igazán lehetett pontosan célozni. Pontosan nem ismert, dászokkal és bombázókkal vegyesen) kísérleteztek, de hány légi gyozelmet arattak a Me 262-esek, de mérvadó ami a legfontosabb: megkezdodött a pilóták kiképzése. számítások szerint legalább 735-öt. A legeredményesebb További öt hónapnak kellett eltelnie, mire a Me 262-es Me 262-es pilóta Kurt Welter fohadnagy volt a maga több készen állt az éles megmérettetésre. 1944 közepétol a fej- mint 20 légi gyozelmével, és rajta kívül még 27 pilóta lesztések egyre inkább a Luftwaffe hatáskörébe kerültek aratott öt vagy annál több légi gyozelmet, és vált ezzel át, de a gyártó is jelentosen kivette a részét, például a két- sugárhajtású ásszá. Közöttük találjuk Adolf Galland altáüléses kiképzo- és éjszakaivadász-változatok, illetve a bornagyot is, akit a Luftwaffe-vadászparancsnokok 1945. soha meg nem valósult HG (Hochgeschwindigkeit, azaz januári "lázadását" követoen leváltottak hivatalából, és a "nagysebességu") altípusok fejlesztésével. Jagdverband 7 alkalmi vadászegység megalakításával, Összességében elmondható, hogy aMe 262-es túl ké- majd vezetésével bíztak meg. son jelent meg, és túl kevés készült belole. A típuss al az Vajon megérte ennyi idot és energiát fordítani a Me elso igazolt légi gyozelmet Joachim Weber hadnagy aratta a RAF 540. repüloszázadának egyik Mosquito Lent: A lD./NJG 11 Me 262B-l-es éjszakai vadászai PR.XVI-osa felett 1944. augusztus 8-án, négy nappal a Berlint védték. A század egyik pilótája, Karl-Heinz Becker brit Gloster Meteor I-es elso harci sikere után - itt azon- ormester hét szövetséges gépet lott le. Figyeljük meg a gép hadnagya repült egy LuftwafJe-oktatófilm forgatásán.

ban meg kell jegyeznünk, hogy a Meteor elso "áldozata"

2628-1 a/U1-es

Messerschmítt Me

Típus: kétüléses éjszakai vadászgép Hosszúság: Fesztávolság:

Max. sebesség: Hatótávolság:

11,53 m 12,48 m

Max. felszállótömeg:

orrára szerelt antennák elhelyezkedését.

6585 kg

Fegyverzet:

6000 m-en 813 km/h 1050 km

négy 30 mm-es MK 108-as

gépágyú

15


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

38. Csurovezérlés 39. Baloldali 40. Pitotcso

53. Egyenesbe

hajtómuburkolat

45. Hüvelykiveto

mechanizmus

Rheinmetall-Borsig

gépágyú

(felso ketto 100 darabos,

darabos

loszer-javadalmazással)

MK 108-as alsó ketto 80

58. Elülso,

170 I-es öntömito

kiegészíto

üzemanyagtartály 59. Fofutóakna 60. Torziós

48. Fotógéppuska

61. Fotartó nyilása

jobb oldalí ajtaja

57. Suritett levegos tartályok

47. Gépágyú-csotorkolatok 49. Fotógéppuska

vezeto himba

54. Orrfutó behúzórúdja 55. Hidraulikacsövek 56. Orrfutóakna

szerkezetek

46. Négy 30 mm-es

Me 262A-l

lemeze

51. Orrfutószár

orrsegédszárnyak

43. Elektromos gépágyúelsüto 44. Tuzálló válaszfal

Messerschmitt

50. Orrfutó áramvonalazó 52. Orrfutókerék

41. Automatikus 42. Baloldali

bekötése

helyzetfény

doboz

62. Fofutószár

forgáspont

ja

a

1. Flettner típusú áttételes trimmlap 2. Tömegkiegyenlített 3. Oldalkormány 4. Függoleges 5. Vizszintes

oldalkormány

fotartó

gerendája

vezérsik

szerkezete

vezérsík szerkezete

6. Oldalkormány

trimmlapmechanizmusa

7. Flettner típusú hidraulikus 8. Jobb oldalí magassági

trimmlap

kormánylap

páncélüvegbol 31. Muszerfal

fo-

üzemanyagtartály

áHító

34. Üzemanyag-feltölto

törzskerete

35. Fából készült, szárny alá szerelheto inditósinek 12 darab 55 mm-es R4M

mechanizmus 13. Hátsórész

célzókészülék

(gépágyúkhoz és R4M rakétákhoz) 30. Mellso szélvédo ablak 90 mm-es

33. Elülso, 900 I-es páncélozott

11. Magasságikormány-bekötés vezérsikot

29. Revi 16B reflexüveges

32. Oldalkormánypedál

9. Hátsó helyzetlámpa 10. Oldalkormány-bekötés 12. Vizszintes

26. Jobbra Páncélozott mm) fejtámasz 27. nyiló (15 kabintefo 28. Kabinteto-zárszerkezet

csatlakozó

nyilás zárófedele

rakétához

(töropont) 14. Törzsszerkezet

36. Baloldali

15. Vezérlésdrótkötelek

37. Frise tipusú

16. FuG 25a keretantennája

külso féklap csurolap

(idegen-barát

felismerorendszer) 17. Automata

iránytu

18. Hátsó, 600 I-es öntömíto

kiegészíto

üzemanyagtartály 19. FuG 16zy rádió adó-vevo 20. Üzemanyag-feltölto 21. Kabinteto

nyílás zárófedele

hátsó üvegezett

22. Hátsó, 900 I-es páncélozott

része fo-

uzemanyagtartály 23. Pilótakabin

belso tartókerete

24. Pilótaülés 25. Kabinteto

vészledobó

karja

77

262-es kifejlesztésére? A típus összes erényét és hibáját egybevéve a válasz határozottan "igen", bár abban a legtöbb szakérto egyetért, hogy egészen más lett volna a helyzet, ha a fejlesztést gátoló két fo akadályt - a hajtómuvek szállításának csúszását és a Führer beavatkozását - valahogy sikerült volna gyorsan leküzdeni. Amennyiben a Luftwaffe vadászrepülo-századai már, mondjuk, 1944 közepétol fogva nagy számban hasznáihatták volna a Me 262-est, az európai légi háború egészen másként 16

alakulhatott volna. Nem arról van szó, hogy így a légiero megakadályozhatta volna Németország vereségét, de a szövetséges (foként amerikai) bombázók elleni támadásokkal segíthetett volna fenntartani anémet hadiipari termelést, és ezzel néhány hónappal biztosan meghosszabbíthatta volna a háborút. Az, hogy ez jó vagy rossz dolog lett volna-e a világ szempontjából, már egy másik kérdés, aminek megválaszolása nem tartozik jelen mu célkituzései közé.


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPOLÖG~PEK

Balra: Forradalmian új szárnyformája ellenére a Me 26263. Fofutószár

áramvonalazó

est teljesen hagyományos irányelveket követve építették

burkolata 64. Fofutó kitámasztó 65. Hajtómutartó

ív

66. Orrsegédszárny 67. Kiegészíto 40

meg. A hajtómuveket úgy kellett elhelyezni, hogy a kilépo

rúdja

gázsugár ne érje a törzset és a farokfelületet.

szerkezete

rendszerek

fogaskerékháza 68. Gyurus olajtartály 69. Riedel indítómotor 70. Hajtómu

burkolata

levegobeómlo

nyílása

71. Nyitható hajtómu burkolat 72. Junkers Jumo 004B-2-es

az RLM pályázatot

sugárhajtómu 73. Jobb oldali fofutókerék 74. Szárnyszerkezet

dolákkal.

78. Frise típusú csíJrolapok 79. Trimmlap 80. Flettner típusú áttéteies trimmlap kiómlonyilása

83. Hajtómu tartóeleme 84. Jobb oidali belso féklap 85. Szárnyto

áramvonalas

Tervüket elfogadták,

234-es elnevezést.

ekkor kapta a gép az Ar

1941--42 telén két mintapéldány

épült,

de az elso két Jumo 004B hajtómu csak 1943 februárjában érkezett meg. Az elso repülésre ez év június 15-én

81. Jobb oldali külso féklap 82. Hajtómu

felderítogépre,

Arado is benyújtotta E.370 jelu elképzelését, mely felsoszárnyas gép volt, szárnyak alá függesztett hajtómugon-

orrsegédszárnyak

77. Jobb oldali helyzetfény 41

írt ki nagy sebességu

amelyet két sugárhajtómuvel - Jumo 004-esekkel vagy BMW 003-asokkal - terveztek ellátni. A kiírásra az

axiálkompresszoros

75. Automatikus 76. Fotartó

plán volt; ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezek a gépek ne lettek volna mérnöki muremekek. 1940-ben

burkolata

került sor. A gép teljesen hagyományos kivéve

egy jellegzetességet:

tervezték,

és futómu

csúszótalpat pülogép

esetében,

felépítésu

nagyon

helyett kerekes

alkalmaztak

oldás természetesen

törzsét

indítózsámolyt

a fel- és leszálláshoz.

elfogadhatatlan

volt,

keskenyre és

Ez a meg-

volt egy katonai re-

hiszen így a földön szinte lehetetlen

lett volna megfeleloen

mozgatni, ezért a fejlesztési prog-

ram derekán a törzset a szárnyak alatt kissé kiszélesítették, és behúzható orrkerekes futómuvet építettek a gépbe. Az Arado mérnökei egy rakéta-hajtómuves elfogóvadász terveit is kidolgozták, de az Ar 234-es törzse alá erosítheto E.381-esbol

végül nem lett semmi.

A korai gyártású Ar 234-esek ként alkalmazták.

többségét

felderítogép-

9-12 000 m magasságban,

700 km/h-

val repülve szárnos sikeres bevetést teljesítettek, séges vadászgépek

általában a közelükbe

az ellen-

sem tudtak fér-

kozni. A típusnak létezett egy- és kétüléses bombázóváltozata is, melyek 2000 kg bombát vihettek magukkal, ezek a gépek csupán 1945 februárjában hetoséget

a KG 76 állományában.

amerikai P--47-es Thunderbolt 1

t

i

érték el a bevet-

Február

Segelsdorf

24-én

egy

közelében

le-

lott egy ilyen bombázót, me ly a szövetségesek kezére került. A KG 76 legjelentosebb bevetései közé tartozott,

. I

i

de

amikor a Rajnán Remagennél

Ar 234-ES BLlTZ

próbálták

A Me 262-esen kívül egyetlen olyan sugárhajtású repülogép

létezett, mely a II. világháború

harci bevetésekben tervezoiroda

alatt jelentos

vett részt, de ez a gép nem egy nagy

alkotása volt, hanem egy viszonylag

repülogépgyáré.

kisebb

Az Ar 234-es Blitz (villám) bombázógép

elott, amelyet Hechtnek gyár kizárólag

német

(csuka) is neveztek,

könnyu repülogépeket

az Arado-

készített. Közülük

jó néhány, pl. az Ar 196-os, hadihajókról

üzemelo hidro-

lerombolni

átívelo Ludendorff

hidat

március 7-17. között. Az Ar 234-

esek ebben a tíz napban ismételt, sokszor öngyilkossággal feléro támadásokat indítottak a KG 51 Me 262-es bombázóinak

támogatásával.

Kis számban

éjszakai va-

dászgépként is bevetették a típust, ezek 1945 márciusától harcoltak, mérsékelt sikerrel. A késobbi Ar 234-es változatok elsosorban hajtómuvükben

különböztek

még egy négy hajtómuves

mintapéldány

lyeken

ikergondolákat

a szárnyak

alatt

egymástól,

is készült, mehelyeztek

el. 17


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜlÓGÉPEK

Az utóbbi közepes magasságban 850 km/h-s sebességet Luftfahrt - DVL) korábbi kutatásai alapján már az 1930ért el, ami meghaladta minden szövetséges vadászrepülo- as évek közepén ismertté vált, hogy egyenes szárnykialagép vízszintes repülésben mért csúcssebességét, de any- kítással egy bizonyos ponton túl nem növelheto tovább a nyival mégsem volt gyorsabb náluk, hogy teljes védettsé- sebesség, mert abelépoélnél megnövekvo torlónyomás get élvezzen. Az elérheto sebességet azonban nem a haj- miatt megno a légellenállás is. Amint láthattuk, ez a jetómuvek korlátozták, hanem a szárny kialakítása. Egye- lenség volt a fo oka annak, hogy az Ar 234-es nem tudott nes szárnynál van egy határ, amelynél nem lehet gyorsab- még gyorsabban repülni. Köztes megoldásként olyan ban repülni, mert különben a nyomásváltozás miatt bizo- szárnnyal kísérleteztek, melyen a belépoél nyilazott volt, nyos helyeken a légáram sebessége átlépné a hangsebes- a kilépoél viszont nem. Ez az elrendezés változó húrhoszséget, és ez nagyon veszélyes instabilitást okozna. Az szúságú szárnyat eredményezett, amelyet aztán dugattyús Arado mérnökei erre saját tapasztalataik alapján rájöttek, motoros és sugárhajtómuves típusokra egyaránt felszerelés Rüdinger Kosin hamarosan eloállt egy félhold alakú tek. Tulajdonképpen a Me 262-esnek is ilyen szárnya szárnykialakítással. Ennél a szárny nyilazva indult el a volt, bár itt a hajtómuvektol kifelé kismértékben a kiléposzárnytotol, de kifelé haladva egyre csökkent a nyilazás élet is nyilazták, és például a sugárhajtású vadászgéphez mértéke, míg a szárnyvéghez érve teljesen megszunt, a képest csigalassúságú Douglas C--47-es/DC-3-as szállíszárnyvég a gép hossztengelyére nézve merolegesen állt tógép is ilyen szárnnyal készült. Ekkoriban még nem lé(késobb ezt a kialakítást felhasználták a brit Handley- tezett olyan repülogép, melyen a szárnyak be- és kilépoPage Victor bombázógépnél is). A szélcsatorna-kísérletek élét egyaránt meredek szögben nyilazták volna, pedig ersorán bebizonyosodott e kialakítás hatékonysága, de a rol az elrendezésrol a szélcsatorna-kísérletek során már háború véget ért, mielott egyetlen mintapéldány is elké- bebizonyosodott, hogy így nem csupán a torlónyomás szülhetett volna. Más tervezoirodáknál mindeközben csökkentheto, hanem egyben a szárnyvastagság/húrhossz még ennél is eloremutatóbb elképzeléseken dolgoztak. arány is (a szárny be- és kilépoéle közötti távolságot nevezik húrnak). JUNKERS Ju 287-ES 1943 júniusában - az Arado Ar 234-es elso repülésével Itt most sajnos nincs hely arra, hogy részletesen belemé- megközelítoleg egy idoben - a Junkers fejlesztogárdája lyedjünk a szárnyak bonyolult aerodinamikai jellemzoi- dr. Hans Wocke vezetésével elkészítette egy fejlett bombázógép terveit. A gépet kettos nyilazású szárnnyal ternek elemzésébe, ezért legyen elég annyi, hogy aNémet Repüléskísérleti Intézet (Deutsches Versuchsanstalt für vezték, ráadásul további újításként azokat nem hátra, haBalra: A Me 262-es mellett igazából egyedül az Arado

Lent: Az összesen legyártott 210 darab Arado Ar 234B-bol

Ar 234-es (a képen a B változat látható) rúghatott még

csupán egyetlen darab maradt meg; ez most

labdába a német sugárhajtású típusok közül, de a hosszú,

Washingtonban, a Smithsonian Institute-hoz tartozó

keskeny törzsu modell messze nem ért el akkora sikereket.

National Air and Space Museumban látható.

Arado Ar 234B-2-es Típus: együléses harcászati könnyu

Fegyverzet:

bombázógép 14,44 m

Max. felszállótömeg: Max. sebesség:

1630 km két 20 mm-es gépágyú (nem

az összes példányon), valamint max.

HOSSZÚSág: 12,64 m Fesztávolság:

Hatótávolság:

2000 kg bombateher

9800 kg

6000 m-en 742 km/h

19


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÚLÓGÉPEK

Fent: Ezt a Junkers Ju 88G-kkel körülvett Ar 234B-t az amerikai csapatok 1945 áprilisában zsákmányolták

metországban fel kellene hagyni az összes dugattyús motoros repülogép gyártásával.

a bajorországi Manchingban. A pilótafiilke állapota egyértelmuen alátámasztja, hogy az üvegezett orr nem

VÁLTOZÁSOK A VEZETÉSBEN

nyújtott megfelelo védelmet a levegoben nekiütközo törmelékek ellen.

1943 novemberében Kneymeyer lett Ernst Udet utódja az RLM fegyverzeti hivatalának élén, ezzel jelentos befolyásra tett szert. A következo év márciusában mintapéldányt rendeltek Wocke új repülogépébol, melyet Iu 287es jelzéssel láttak el. A repüloképes kisérleti példány a Heinkel He 117-es törzsén alapult. A gépet négy darab, egyenként 900 kp tolóereju 004B hajtómuvel szerelték fel. Ezek közül ketto a szárnyak alá függesztve kapott helyet, mig a másik kettot a törzs két oldalára erositették a pilótafülke alá, annak vonalától kissé hátrafelé eltolva.

nem elorefelé nyilazták. Ez a szárnykialakitás magában hordozta a nyilazott szárny minden fentebb vázolt elonyét, ugyanakkor jóval stabilabbnak bizonyult, kivéve bizonyos pontosan meghatározott helyzeteket. Wocke terve elnyerte Siegfried Kneymeyer tetszését, aki már ekkor is azt hangoztatta, hogya Iunkers Iu 88-as kivételével Né20


SUGÁRHAJTÁSÚ

Fent: Az Ar 234B hajtómuvei nem nyújtottak elegendo teljesítményt, ezért magától értetodo megoldásként megduplázták a hajtómuvek számát, így jött létre az Ar 234C. A bombázó- mellettfelderíto-

és éjszakaivadászgép-

változat is épült a típusból.

A felszállás segítésére két Walter 501-es gyorsítórakétát terveztek alkalmazni. Az elkészült mintapéldány 1944. augusztus 16-án szállt fel eloször. A levegoben kiszámíthatóan viselkedett, de a szárnyak elhajlása komolyabb problémának bizonyult az elozetesen vártnál. Amíkor a pilóta kitérítette az oldalkormányt, a kilépoél hajlamos volt felfelé meghajlani, ami orsózó mozgásba vítte a gépet. Összességében azonban a repülés pozitív eredménnyel zárult, ezért

REPÜLOGÉPEK

folytatták a második mintapéldány gyártását. Ennél saját tervezésu törzset és hat BMW 003-as gázturbinás sugárhajtómuvet terveztek alkalmazni - a hajtómuvek közül négy a szárnyakon, ketto a törzsre erosítve kapott volna helyet -, de mivel a Führer még júliusban megparancsolta, hogya Reíchsverteidigungsprogram (birodalmi védelmi program) értelmében a vadászgépeken kívül minden egyéb rendeltetésu típus fejlesztését be kell szüntetni, a lu 287-es V2-es mintapéldányának munkálataival is felhagytak. A VI-es mintapéldánnyal viszont tovább folyLent: Korai Ar 234-es csúszótalpon ér földet egy repülotéren. Ez a módszer harci körülmények között szóba sem jöhetett, ezért a törzset kiszélesítették, és a gép orrkerekes elrendezésu futómuvet kapott.

21


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

Fent: Elorenyilazott szárnyával és orrának oldalára szerelt

szovjetek

hajtómuveivel a Junkers Ju 287-es a II. világháború

est hátrafelé nyilazott szárnyakkal

különlegesebb repüloeszközei közé tartozott. A képen az

1000 km/h körüli sebességeket

egyetlen elkészült példány, a VI-es látható, mely késobb szovjet hadizsákmány lett.

késobb készített egy elorenyilazott szárnyú civil repülogépet, me ly a HFB 320-as Hansa nevet viselte.

tatták a repülési

He 162-ES SPATZ/SALAMANDER

kísérleteket.

1945 márciusában

egyik napról a másikra felélesztették delték a

lu

a projektet, és elren-

287-es gyártását. Ekkor folytatódott

mintapéldány

aztán a V2-es

építése, sot tervek születtek egy harmadik

változtatás

nélkül repülték tovább, míg a V2-

1944-ben, amikor Németország

befejezték,

értek el vele. Hans Wocke

kilátásai már különösen

sötétek voltak, egyre többen vélekedtek egyszeru

szerkezetu,

"egyszer

és állítólag

úgy, hogy olyan

használatos"

fegyvereket

példány elkészítésére is. Ennél a háromfos személyzetet túlnyomásos fülkében kívánták elhelyezni, a szállítható

kellene kifejleszteni, melyekkel végso esetben minimális kiképzés után is harcba lehetne vetni az embereket. Az

bombák mennyiségét

RLM pályázatot

4000 kg-ban határozták

meg, és a

gép távirányítású gépfegyverekkel védhette volna meg magát. Hajtómuként négy 1300 kp tolóereju Heinkel Oll-est

terveztek felszerelni,

két 2780 kp-os

de lehetoségként

számoltak

soha nem készültek

is (az utóbbiak valójában

el). 1945 májusában

a

22

2000 kg-nál, egyetlen BMW 003-as sugárhajtómuvellekét 30 mm-es

gépágyú

alkossa.

A gépeket

önkéntes

Hitlerjugend-pilótákkal akarták bevetni. 1944. szeptember 8-án az RLM kiküldte pályázati felhívását az Aradó-

lu 287 VI-es

és a félig kész V2-es is szovjet kézbe került. A VI-est

(népi vadász)

gyen képes legalább 30 percen át repülni, és fegyverzetét

lumo 012-es vagy két 3400 kp-os BMW

018-as hajtómu alkalmazásával

írt ki egy Volksjiigerre

azokkal a megkötés ekkel, hogy a gép ne legyen nehezebb

a

nak, a Blohm & Vossnak, a Focke-Wulfnak,

a lunkers-


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

nek, a Heinkelnek és a Messerschmittnek. A benyújtott koncepciókat egy héttel késobb tervezték összehasonlítani; a mintapéldánynak még az év vége elott levegobe kellett emelkednie. Egyedül a Messerschmitt nem nyújtott be pályázatot. A tervezetek közül a Blohm & Voss P. 2ll-esét ítélték a legjobbnak, de valamiért mégis a Heinkel P. 1073-asát választották ki. Ennél a hajtómu a törzs tetején helyezkedett el egy hajtómugondolában, és a belole kiáramló gázsugár a két függoleges vezérsík között áramlott hátra, így sem a levegobeömlo csatorna, sem a fúvócso kialakításával nem kellett bajlódni. Szeptember 23-án elkészült egy Fent: A Heinkel He 162-es "népi vadászt" úgy tervezték, makett, másnap pedig nekiláttak a mintapéldány építésé- hogy majd a Hitlerjugend alapszinten kiképzett önkéntesei nek. (A hivatalos megrendelés csak hat nappal késobb fu- fognak vele harcba indulni, de a gép nehezen vezethetonek tott be.) A gép muszaki rajzait október 29-én véglegesí- bizonyult. tették. A mintapéldány bámulatosan hamar elkészült, szuzfelszállására már három héttel a határido lejárta elott, lül Spatznak (veréb) nevezett, késobb félhivatalosan Sadecember 6-án sor került, viszont december 10-i második lamander (szalamandra) néven ismertté vált gép sorozatrepülésén egy nagy sebességu alacsony áthúzás során a gyártása. A dúralumínium félhéjszerkezetu törzset a még jobb szárnya szétesett, és a gép Peters Flugkapitan piló- muködo Junkers- és Heinkel-gyárak többsége gyártotta, tával együtt a földbe csapódott. Késobb a vizsgálat kide- míg a szárny és a farokfelület kisebb bútorgyárakban kérítette: a balesetet a szárnyat alkotó furnérlemezek ra- szült. A végszerelés a rostock-marienehei Heinkelgasztásához használt fenolgyanta eloállítása során bekö- üzemben, a bernburgi Junkers-gyárban és aMittelwerke vetkezett hiba okozta. GmbH Nordhausen közelében található hatalmas, föld A második mintapéldánynál az év végéig számos sta- alatti komplexumában folyt. Természetesen ez a típus is bilitási probléma ütötte fel a fejét, de ezeket 1945. január túlságosan késon jelent meg; a háború végéig összesen közepére sikerült orvosoini - igaz, csupán olyan mérték- 275 példány épült, további 800 pedig összeszerelésre ben, hogy egy tapasztalt pilótának ne okozzanak gondot. várt. A Volksjagert csak nagyon ritkán vetették be, bár álEgy kezdo számára a gép továbbra is nehezen kezelheto lítólag Rudolf Schmitt hadnagy, a dán határ közelében, a maradt, no de a Me 262-esnél sem volt ez másként. A hónap végére a fegyverkísérletek során kiderült, célszeru Lent: A He 162A egyenes szárnnyal készült, de elkészítették lenne a 30 mm-es MK 108-as gépágyúkat 20 mm-es hátranyilazott, sot elorenyilazott szárnyú változatának MK 151-esekre cserélni. Ezzel megkezdodött a cégen be- terveit is - végül egyik sem épült meg.

Heinkel He 762-es Típus: együléses elfogóvadász Hosszúság:

Fegyverzet:

9,05 m

Fesztávolság:

Max. sebesség:

1000 km két 30 mm-es MK 108-as vagy

két 20 mm-es MG 151-es gépágyú

7,20 m

Max. felszállótömeg:

Hatótávolság:

2700 kg

6000 m-en 835 km/h

23


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

schleswig-holsteini

Leck repüloterén

települt l./JG 1 va-

gálatba álló sugárhajtású

dászpilótája 1945. május 4-én lelott egy alacsonyan repülo brit Typhoont. (A hadnagy hiába jelentette a légi gyo-

pek képtelenek

zelmet,

gasabban repülo B-29-es

azt végül egy közelben

állomásozó

légvédelmi

repülogépek

és rakéta-hajtómuves

vadászgé-

lesznek felvenni a harcot a szövetséges

új generációjával,

pl. a II 000 m-nél is ma-

Superfortress-szel.

Kneymeyer

egységnek ítélték.) Emellett egy másik gépet légi harcban

ezért még az év vége elott pályázatot

lelottek, pilótája meghalt. Rajta kívül a JG 1 pilótái közül kilencen vesztették életüket és öten sérültek meg repülo-

ciós vadászgépre.

balesetben az Fw 190-esrol való átképzés során; ebbol is látszik, hogya He 162-est egyáltalán nem lehetettjóindu-

típus számára: HeS Oll-es hajtómu, 7000 m-en vízszintes repülésben 1000 km/h körüli sebesség, 14 000 m-es

latú repülogépnek kiértékelésébol meteknek

nevezni. A szövetségesek ugyanakkor

háború utáni

az derült ki, hogy ha a né-

több idejük lett volna a fejlesztésre,

akkor a

tott specifikáció

csúcsmagasság, ágyú

alkotta

írt ki egy új generá-

Az összes nagyobb gyártónak a következo

paramétereket

eljutta-

írta elo az új

négy darab 30 mm-es MK 108-as gépfegyverzet.

1945 februárjáig

schmitt három, a Focke-Wulf

a Messer-

ketto, a Blohm & Voss, a

He 162-esbol igazán kiváló vadászgép kerekedett volna, melyet ha egy vagy akár fél évvel korábban be tudtak

Heinkel és a Junkers pedig egy-egy típus tervét nyújtotta

volna vetni, az szinte bizonyosan

Focke-Wulf I. projektjét választotta ki, melynek fejlesztése Ta 183-as jelöléssei vette kezdetét.

jelentos

hatással

lett

volna a légi háború menetére.

be. A hónap

utolsó

napján

összeült

döntobizottság

VAOÁSZGÉPGVÁRTÁSISZÜKSÉGPROGRAM A Volksjagerhez németek

hasonló terveken kívül 1944 közepén a

más megoldásokat

ban egyre nyilvánvalóbbá rancsnoksága

24

is fontolóra

vettek. Ekkori-

vált, hogy a Luftwaffe

csúnyán melléfogott,

és a hamarosan

Lent: Németország-szerte

mindenfelé gyártották a He 162-

es alkatrészeit, melyeket aztán központi összeszerelo

fopa-

uzemekben építettek egybe. A háború végéig 275 példány

szol-

készult el, további 800 darab pedig összeszerelésre várt.

a


SUGÁRHAJTÁSÚ

FOCKE-WULF

REPÜLOGÉPEK

Ta 183-AS

hagyományosnak lehetett tekinteni. Egyetlen hajtómuve A Kurt Tank irodája által benyújtott két tervezet Hans mélyen a törzs belsejében kapott helyet, belole a gázsuMulthopp munkája volt, akit Németország legjelentosebb gár a farokfelületet tartó törzsnyúlvány alatt áramlott ki. aerodinamikusának tartottak. A két típus alapjaiban véve A mintapéldány 80%-os készültségi állapotban volt, megegyezett egymással: mindketto törzse gyakorlatilag amikor az Oberammergauba érkezo amerikai erok felfeegy cso volt, mely a levegobeömlo csatorna, a hajtómu és dezték. A gépet több más "érdekes" Messerschmitta fúvócso burkolataként szolgált. A túlnyomásos pilóta- fejlesztéssel együtt kiállították a nyilvánosság elott, de a kabin és a fegyverzet a levegobeömlo csatorna fölött ka- szabadban gyorsan romlott az állapota. Még mindig itt pott helyet. A törzshöz zömök kis nyilazott felsoszárny állt, amikor a Bell Aircraft fotervezoje, RobertWoods rácsatlakozott, az 1. projektnél állandó, a II. projektnél vál- bukkant. Woods elintézte, hogy a gépet átszállítsák az tozó húrhosszúsággal. A két projekt azonban a szabadon- Egyesült Államokba, ahol Voigt segítségével helyreállíhordó farokfelület kialakításában különbözött egymástól tották és földi kísérleti példányként befejezték az építéa leginkább. Az 1. projekté teljesen szokatlan módon T sét. Ez lett az alapja a világ elso változtatható szárnynyialakú volt, azaz a vízszintes vezérsíkokat a függoleges lazású repülogépének, a Bell X-5-ösnek, melyen a nyilavezérsík tetejére helyezték. Ezzel szemben a II. projekt a zás szögét repülés közben három különbözo értékre lehehagyományos elveket követte, ezen a vízszintes vezérsí- tett beállítani: 20,40 és 60 fokra. A kísérleti típus 1951. kok alul helyezkedtek el. Emellett komoly figyelmet for- június 20-án szállt fel eloször, repülés közben elsoként dítottak arra, miként lehetne megkönnyíteni a gyártást a július l5-én hajtottak végre szárnynyilazás-változtatást. várható an rendelkezésre álló forrásokra támaszkodva. Ennek révén sikerült a gép eloállításához szükséges mun- MESSERSCHMITT P. 1110-ES ÉS P. 1111-ES kaórák számát elméletben lenyomni 2500-ra (a Me 262- A Messerschmitt másik két tervezete a fejlesztést tekintes gyártásához szükséges munkaórák száma valószínuleg ve le volt maradva a P. 110l-es mögött, de annál radikásoha nem csökkent sokkal 10 000 alá). Végül egyetlen Ta lisabb újításokat tartalmaztak. A P. IllO-esnél szakítottak l83-as sem készült el, mert a szövetségesek április végén az orrban elhelyezett levegobe ömlo csatornával, a hajtóelfoglalták a Focke-Wulf üzemeit, de mindmáig tartja muvet még hátrébb helyezték, és a beömlonyílásokat a magát az a nézet, hogy a teljes tervdokumentáció szovjet törzs két oldalán, közvetlenül az állandó húrhosszúságú kézre került, és a Mikojan-Gurjevics-tervezoiroda annak nyilazott szárny kilépoéle elott alakították ki. A P. 1111alapján alkotta meg a brit Rolls-Royce Nene gázturbinás es kialakítása még ennél is merészebb volt: majdnem tösugárhajtómu orosz másolatával felszerelt MiG-15-öst. kéletesen delta alakú, csupa szárny gépnek tervezték eroSvédországban a SAAB késobb épített egy nagyon ha- sen nyilazott függoleges vezérsíkkal és oldalkormánnyal. sonló repülogépet SAAB-29-es néven, ebbe a De Ha- Levegobeömlo nyílásait a szárnyto elülso részén alakítotvilland Ghost hajtómu másolatát építették be. ták ki. E két tervezeten kívül létezett egy harmadik is, de túlságosan késon nyújtották be, ezért az elbíráláskor nem MESSERSCHMITT P. 1101-ES vették figyelembe. Ez a P. lIll-es változata volt kisebb A vadász gépgyártási szükségprogram egy másik pályá- húrhosszúságú szárnnyal és V farokfelülettel. Ideális közója a háború után szintén egy máshol megépített típus rülmények között mindhárom típusból valószínuleg épült alapjaként szolgált, de ez esetben a terv átvételére sokkal volna mintapéldány, és összehasonlító vizsgálatoknak nyíltabban került sor. A Messerschmitt vállalat számított vetették volna alá oket, de az adott helyzetben mindarra, hogy szükség lesz egy váltótípusra a Me 262-es he- egyikbol csupán részlegesen befejezett famakett készült. lyett, elvégre náluk senki nem ismerte jobban a típus korlátait. Woldemar Voigt ezért idejekorán megtervezte a A TÖBBI PÁLYÁZÓ P. 110l-est, melynek mintapéldányát már 1944 júliusában elkezdték építeni. A P. II Ol-es különösen figyelemreméltó repülogép volt. Tervezésekor a fo szempontot az ideális szárnynyilazás megtalálása jelentette. Változó húrhosszúságú szárnyának nyilazási szögét 35-45 fok között lehetett változtatni (nem repülés közben, csak a földön). Máskülönben a gép hagyományos kialakítású volt, már amennyire egy sugárhajtású típust akkoriban

A többi benyújtott tervezet mindegyike hagyományos farokfelület nélküli volt, ami jól mutatja, hogy ez a koncepció 1944 végére milyen nagy teret hódított magának Németországban. A tervezetek közül talán a Blohm & Voss P. 212-es projektje tekintheto a legradikálisabbnak. Két zömök függoleges vezérsíkja az oldalkormányokkal együtt a szárnyvégeken helyezkedett el, kívülrol ezekhez kapcsolódott egy-egy kisebb szárnyacska, melyek gya25


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

Dornier Do 335-ös Típus: együléses vadászbombázó Hosszúság:

Fegyverzet:

13,85 m

Fesztávolság:

13,80 m

Max. felszállótömeg: Max. sebesség:

9600 kg

2060 km

Hatótávolság:

egy 30 mm-es MK 103-as

gépágyú és két 15 mm-es MG 151-es géppuska

6500 m-en 765 km/h

korlatilag a vízszintes vezérsík szerepét töltötték be. Ezen szárnyacskák kilépoélén alakították ki a kisegíto csuroként is muködo magassági kormányokat. A Blohm & Voss többi, háború végi tervezetéhez hasonlóan a P. 212est is dr. Richard Vogt fejlesztési igazgató tervezte, akinek nevéhez közel 200 különféle repülogépterv kötheto, de ezek egyikébol sem készült még mintapéldány sem. A Heinkel által benyújtott P. 1078C ennél egyszerubb kialakítású csupa szárny gép volt. Szárnyát jelentos negatív V beállításúra tervezték, szárnyvégein pedig egy 50 cmes szakaszt 40 fokban lefelé hajlítottak. A Junkers P. 128-as jóval hagyományosabb kialakítású, szélesebb, kisebb karcsúságú felsoszárnnyal rendelkezett. A hajtómu levegobeömlo nyílásai a törzs két oldalán, a szárnyak alatt kaptak helyet kb. aszárnyhúr felezojének magasságában. Két függoleges vezérsíkja az oldalkormányokkal a szárnyto és a szárnyvég között félúton helyezkedett el úgy, hogya szárny síkjából felfelé és lefelé is kinyúlt. A tervet Heinrich Hertel készítette. O viszonylag új arcnak számított a Junkersnál, 1939-ig a Heinkelnél dolgozott a He 176-oson és a He 178-ason. Állítólag azért hagyta otta Heinkelt, mert nem igazán hitt a rakétameghajtásban. Furcsa fintora a sorsnak, hogy új munkaadójánál a Me 163-as Komet Ju 248-as néven történo átdolgozásának feladatát bízták rá. Az eddigiekben érintolegesen végignéztük szinte az összes nagy német repülogépgyár titkos repülogépterveit, a Dornierrel és a Henschellel viszont még adósak vagyunk. Claudius Dornier, ha lehet ilyet mondani, még Tanknál és Hugo Junkersnél is konzervatívabb volt, és hallani sem akart a sugárhajtásról. Azt, hogy mégis a nagy újítók között tartjuk számon, elsosorban kétmotoros 26

Fent: 30 mm-es elorefelé tüzelo gépágyúja és 15 mm-es géppuskái mellett a Do 335-ös még 1000 kg bombaterhet is szállíthatott - felét a belso bombakamrában, felét a szárny alatti megerosített pontoKon.

vadászbombázójának köszönheti, melyen mindkét motort a törzsbe, egy vonalba építette be. Az egyik az orrban volt és vonólégcsavart hajtott, a másik meg a farokban és tolólégcsavart forgatott. A Do 335-ös Pfeil (nyíl) - nem hivatalos néven az Ameisenbar (hangyász) - igen jó eséllyel pályázik a valaha épített leggyorsabb dugattyús motoros repülogép címre, ráadásul emellett szinte ugyanolyan fordulékony volt, mint az egymotoros vadászgépek. Egy motorral is könnyen lehetett vezetni, sot még a felszállás sem okozott problémát, ha menet közben az Lent: A Dornier Do 335-ös Pfeil egyike volt a valaha épitett leggyorsabb dugattyús motoros repülogépeknek. Egy toló- és egy vonólégcsavarjánakforgatásáról az orrban és a farokban egy-egy 1800 LE-s Daimler-Benz DB 603-as motor gondoskodott.


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

egyik motor leállt. Az elrendezés egyetlen hátulütojeként Fent: A Pfeilt csupán kis mennyiségben gyártották, de ez különleges módon kellett gondoskodni arról, hogy vész nem gátolta meg a német légügyi minisztériumot abban, esetén a pilóta biztonságosan elhagyhassa a repülogép et. hogy különbözofeladatokra szánt mintapéldányokra adjon Eloször le kellett robbantani a hátsó légcsavart és a felso megrendelést. függoleges vezérsíkot, majd a kabintetot, a pilóta csak ezután ugorhatott ki. (A Do 335-ös legalább egy példá- egy másik pedig a Heinkel He 11IZ Zwillinghez hasonnyát katapultüléssei szerelték fel, így ez tekintheto a vi- lóan (1.: 3. fejezet) két gép rövid középso szárnyelemmel lág elso, szolgálatba állított katapultüléses típusának.) történo összeépítésérol szólt. Henschellegfobb fejlesztéKezdetben az RLM részérol jelentos ellenállást lehetett seit az irányított fegyverek terén végezte, de emellett kitapasztalni a gép fejlesztésével szemben. Ennek az volt a dolgozták egy sugárhajtású zuhanóbombázó, a Hs 132-es nem túl meggyozo indoka, hogy a Domier eddig csak tervét is, amely kedvezo fogadtatásra talált az RLM-en bombázókat gyártott, vadászgépeket nem. Emiatt eloször belül. A gép megjelenésében hasonlított a He 162-eshez, meg kellett építeni egy behatoló támadóváltozatot, a va- ugyanis a hajtómu ennél is egy törzs tetejére erosített dászbombázó-projekt folytatására csak ezután kapták gondolában kapott helyet, és a farokfelület kialakítása is meg az engedélyt. Az elso mintapéldány 1943 szeptem- ugyanolyan volt (egyáltalán nem véletlenül). Kis átméroberében hajtotta végre szuzfelszállását két 1800 LE-s ju, szivar alakú törzse éppen hogy elegendo helyet biztoDB 603-as motorral. A háború végén már 2100 LE-s mo- sított a gépet hason fekve vezeto pilótának. A vállalat torokkal ellátott változat is repült. Az utolsó hónapokban emellett a Hs 135-ösön is dolgozott, amellyel a vadásza géppel kapcsolatban számos különféle javaslat érkezett gépgyártási szükségprogramban indultak pályázóként. az illetékesekhez. Az egyik például az volt, hogy a hátsó A gépnek olyasmi összetett deltaszárnya volt, mint amimotort cseréljék HeS 01I-es gázturbinás sugárhajtómure, lyet késobb a SAAB Drakennél alkalmaztak. 27


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

Fent: Bár csak két légcsavarral rendelkezett, a He J77-es valójában négymotoros bombázógép volt: mindkét légcsavarját két, egyenként J000 LE-s Daimler-Benz DB 60 J-es motor forgatta.

N~METNEH~ZBOMBÁZÓK A sugár- és rakéta-hajtómuves típusok természetesen csak kis hányadát tették ki a II. világháború folyamán Németországban tervezett új repülogépeknek. A többség "hagyományos" dugattyús motorral készült, de ezek fejlesztése sem nélkülözte a kisebb-nagyobb zökkenoket. Anémet repülogépmotor-gyártók a háborúnak legalább az elso három évében nem tudtak igazán eros motorokat készíteni, ami arra ösztökélte a vadászgép- és az elég bizonytalan hadászatinehézbombázó-programokon dolgozó repülogép-tervezoket, hogy új megoldások alkalmazásával próbálják növeini a teljesítményt. Noha a Luftwaffét alapveto en harcászati, közvetlen harctámogató légieronek szánták, már a Harmadik Birodalom fennállásának elso éveiben létezett egy hadászatibombázógép-program. Ennek keretében olyan típusok fejlesztése vette kezdetét, mint a Junkers Ju 89-es/90-es és az eleve kudarera ítélt Domier Do 19-es, de ezek a tervek Wever tábomoknak, a Luftwaffe vezérkari fonökének 1936. június 3-án bekövetkezett halálos repülobalesete után a süllyesztobe kerültek, és csak a II. világháború derekán rángatták elo oket ismét. Mivel még ebben a viszonylag késoi idopontban sem állt rendelkezésre megfelelo motor egy olyan gép számára, amely 2000 kg bombateherrel 500 km/h-s sebességet érhetne el, és 1600 km-re lévo célokat bombázhatna, megoldásként azt 28

találták ki, hogy minden egyes légcsavar meghajtására két motort kapcsolnak össze. A választás az 1000 LE-s DB 601-esre esett, két ilyen összeépítésébol jött létre a DB 606-os. (A késobbi változatok teljesítménye egyre nagyobb lett, a csúcsot a vízbefecskendezéses, vész-teljesítményfokozós DB 613-as jelentette a maga 3600 LE-s felszállóteljesítményével.) Ez a megoldás messze nem volt tökéletes, a "sziámi" motorpárok sokáig hajlamosak voltak a túlmelegedésre, aminek következtében a szomszédos üzemanyagtartályokban az üzemanyag eloször gozzé vált, majd kigyulladt. Ez természetesen katasztrofális következményekkel járt a gépre és személyzetére nézve. A legjelentosebb nehézbombázó-projekteknél - Heinkel He In-es Greif (griff) és Junkers Ju 288C - ilyen összeépített motorokat alkalmaztak. Belso bombakamrájában és külso bombazárakon mindkét típus hagyományos bombákat tudott magával vinni, de emellett olyan irányított siklóbombákat is be tudtak vetni, mint a Fritz-X vagy a Henschel Hs 293-as (1.: 7. fejezet). A Ju 288C-t emellett más furcsa, szokatlan fegyverekkel is fel akarták szerelni, például Düsenkanone 280-assal és a Münchhausen névre keresztelt Gerat 104-essel, melyek 28 és 35,5 cm-es urméretu egylövetu lövegek voltak (1.: 6. fejezet). A még jobb teljesítményu Ju 388-ast nem csupán nehézbombázóként tervezték bevetni, hanem bombázórombolóként is. Ez utóbbi feladatának ellátására Hs 298-as és Ruhrstahl X-4-es irányított légiharc-rakétákkal akarták felszerelni. Mindemellett a gép feladatai közé tartozott volna a pulzáló gyorsító sugárhajtómuvel felszerelt Me 328-as vitorlázó vadászgép bevetési magasságra von-


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

Jobbra: Oly sok német repülogéptípushoz hasonlóan a He 177-esbol is túl kevés készült túl késon. Mire beindították a sorozatgyártását,

a Luftwaffénak vajmi kevés esélye maradt

egy hadászati bombázógép sikeres alkalmazására.

tatása is. Jelentos számban egyedül a He 177-est gyártották, több mint 1000 darab készült belole. Az egyik példányt a német atombomba hordozására alakították át, több másikat pedig a keleti front támasztotta igényeknek megfeleloen elorefelé tüzelo 50 és 75 mm-es páncéltöro ágyúkkal szereltek fel. A típus azonban sohasem bizonyult igazán sikeresnek, hiába fejlesztették már öt éve. A Ju 288-asból mindössze mintapéldány készült, a Ju 388asból pedig minden altípust beszámítva összesen 65 darabot gyártottak. A He 177-esnek kifejlesztették a magassági felderíto változatát is, ezt négy (különálló) 1750 LE-s DB 610-es motorral, nagy karcsúságú szárnnyal és új, kettos farokfelülettel szerelték fel. A He 274-esnek elnevezett típus mintapéldányát Párizsban kezdték építeni a régi Farmangyárban, de még javában tartott a munka, amikor a szövetségesek 1944 júliusában lerohanták a gyárat [Párizst a szövetségesek augusztus 25-én foglalták el, tehát ha a Farman Muvek tényleg Párizsban volt, nem kerulhetett szövetséges kézre már júliusban - a ford.]. A gépet a franciák befejezték, elso felszállására 1945 decemberében kerult sor. A bombázógépnek létezett négy különálló Lent: A Me 264-es - az eredeti Amerikabomber - egyetlen példányának elsofelszállására 1942 decemberében került sor. Nagyon komoly figyelmet fordítottak aerodinamikai jellemzoire,

még a szárnyak és a törzs illesztéseit is

betömték tömítopasztával.

motorral felszerelt, kettos farokfelületu változata is, a He 277-es, de ebbol csupán nyolc darab készült, mielott 1944. július 3-án életbe léptették volna a vadászgépgyártási szükségprogramot. AZ AMERIKA-BOMBÁZÓ Hiába tartották szigorú titokban a fejlesztésüket, ezek a típusok mégsem sorolhatók feltétlenül a "titkos fegyverek" közé. Néhány "hagyományos" dugattyús motoros típus viszont igenis idetartozik. A Luftwaffe, ahogy azt korábban már említettük, sokkal inkább harcászati, mint hadászati jellegu légiero volt, szemben az USAAF-fal és a RAF -fal. A Luftwaffe sohasem használt jelentos számban olyan nagy hatótávolságú bombázótípusokat, mint amilyen az amerikai B-17 -es Flying Fortress és a B-24-es Liberator, illetve a brit Lancaster volt. Persze akadt néhány típus, például a Focke- Wulf Fw 200-as Condor és a Junkers Ju 290-es (bár az Fw 200-as eredetileg utasszállítónak készült, a Ju 290-est pedig szintén utasszállítóból alakították ki rohammunkával), melyek hatótávolsága ki-

29


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

magaslónak számított, de ezeket elsosorban tengerészeti távolfelderítoként alkalmazták. Hiába tudtak bombákat is

teni belole. Az egyik közvetlenül

magukkal

kezdése elott légitámadásban

vinni,

siklóbombákat

sot bizonyos

változataikról

irányított

is be lehetett vetni, alapveto en alkalmatla-

nok voltak a bombázó szerepkörre. Így aztán amikor az Egyesült Államok 1941 decemberében hadat üzent Németországnak,

a Luftwaffe

hogy képtelen támadást

kénytelen

volt

ráébredni,

intézni az új ellenség ellen. Az

gépeként szolgált volna. Két mintapéldányt megsemmisült,

meg-

de a másik

elkészült és repült is. Ezt a példányt a nagy távolságú szállítórepüléseket végzo Transportstaffel 5-höz (5. szállítórepülo-század) helyezték. Tervbe vették egy nagyobb fesztávolságú, hatmotoros változat megépítését is, de erre végül nem került sor. Így aztán az Amerikabomber

RLM ezt látva azonnal pályázatot írt ki egy megfelelo bombázógépre. A felhívásra három vállalat válaszolt: a Focke-Wulf a

hamarosan

Ta 400-as, a Messerschmitt

ratott sokat magára.

a Me 264-es, míg a Junkers a

kezdtek épí-

a fóldi kísérletek

(Amerika-bombázó) lajdonképpen

megalkotására

elhanyagolható

kiírt elso pályázat tu-

eredménnyel

járt, de mint

látni fogjuk, az újabb pályázat kiírása nem vá-

Ju 390-es terveit nyújtotta be. A Ta 400-as sohasem épült meg. A Junkers meglehetosen

egyszeru tervezete gyakor-

latilag a Ju 290-es megnagyobbított hosszabb

szárnyfesztávolságú,

törzsu, plusz két motorral

volt, ennek mintapéldánya

felszerelt

A háború legjobb német együléses vadászbombázóját,

változata

1943 augusztusában

repült

eloször. A második mintapéldány törzsét még jobban megnyújtották, és FuG200-as Hohentweil keresolokátorral, valamint öt darab 20 mm-es gépágyúval

szerelték fel.

Egy próbarepülés során Franciaország atlanti partvidékérol, a Bordeaux-hoz közeli Mont de Marsanból felszállva 20 km-re megközelítette visszatért

New Yorkot, majd gond nélkül

repüloterére,

lyességét. Idoközben

ezzel igazolva az elgondolás

he-

elkezdtek építeni egy 1800 kg bom-

ba hordozására képes harmadik már nem tudták befejezni.

mintapéldányt

is, de ezt

lóra vették New York bombázásának Államok

Messerschmitt ra alkalmas

maga is sokat gondolkodott repülogép

decemberében

megépítésén,

kiírták a pályázatot,

tudta a kiírásban

mielott Willy

egy erre a cél-

ezért amikor könnyedén

foglalt követelményeket,

esének mintapéldánya is emelkedett.

lehetoségét,

belépett volna a háborúba.

1941

teljesíteni

és Me 264-

alig egy év múlva már a levegobe

A gép elegendo üzemanyagot

vitt magával

az

Fw 190-est gyártó F ocke- Wulf gyárnak a technikai igazgatója, Kurt Tank vitathatatlanul zseniális elme volt. Zsenialitása mellett azonban felettébb konzervatív elveket vallott, ami miatt a sugárhajtás elég késon jelent meg a vállalat "repertoárjában" - túlságosan is késon ahhoz, hogy bármely sugárhajtású dány-stádiumból

Focke-Wulf-típus

továbbfejlodhessen.

a mintapél-

Egyik tervezete, az

Fw Ta 183-as viszont jelentos hatást gyakorolt utáni fejlesztésekre. ményrendszernek

megfeleloen

A követelményrendszer bombaterhet

a háború

1943-ban egy gyáron belüli követelszámos tervezet készült.

,,3 x 1000-esként"

mert olyan gép megalkotását

Ami azt illeti, néhányan az RLM-bol már akkor fontoaz Egyesült

A,,3 x 1000-ES" BOMBÁZÓK

vált ismertté,

irányozta elo, me ly 1000 kg

1000 km/h sebességgel

képes 1000 km tá-

volságba eljuttatni. Az elso két tervezet nyilazott szárnyakat kapott - az egyik változó, a másik állandó húrhosszúságút. A farokkialakítás

mindketton

hagyományos

elve-

ket követett. A harmadik tipus ennél sokkal radikálisabb újításokat tartalmazott: farokfelület nélküli csupa szárny gép volt, melyen egyértelmuen látszott a Kurt Tank mellett idorol idore tanácsadóként felbukkanó Alexander Lippisch

hatása. Végül egyik típus sem épült meg. A

ahhoz, hogy (kb. 30 óra alatt!) elrepüljön New Yorkig és

Messerschmitt

vissza, mindezt

vetelményrendszerre, ez a P. 1107-es jelölést kapta. A gép nyilazott szárnyakkal és V farokfelülettel rendelkezett.

további

3000 kg-os bombaterheléssel,

1000 kg páncélozást

ráadásul

is fel lehetett erosíteni rá.

is készített egy tervezetet ugyanerre

Fedélzetén

hálófülke és kis konyha is volt, hogy a gépen

Két, alapjaiban

tartózkodó

két háromfos

(a második hatótávolsága

henhessen.

Eros védofegyverzete

puskából

személyzet

egyike mindig pi-

négy 13 mm-es gép-

és két 20 mm-es gépágyúból

állt. Túlterhelt

sem valósultak

megegyezo

el

sokkal nagyobb volt), de ezek

ál-

A HORTEN FIVÉREK

megkönnyítése

rendelkezett

végett. Zavarba ejtoen sokféle változatot

terveztek,

pl. olyat, amely egy Me 328-as vitorlázó va-

dászgépet

vontatott volna maga után saját védelmére,

30

alváltozat tervei készültek

meg.

lapotban a gépet legfeljebb hat darab, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétával is fel lehetett szerelni a felszállás

olyat is, amely egy gozturbinás

a kö-

és

hajtómu repülo kísérleti

A második

Messerschmitt-alváltozat, megnövelt

a P. 1l07B

hatótávolsággal,

hiába

valószínuleg

még így sem érhette volna el soha Amerikát. Ennek igénye viszont idoközben ismét elotérbe került, különösen miután az Egyesült Államok minden korábbinál

nagyobb


SUGÁRHAJTÁSÚ

erovel támadta Németországot Olaszországban harcoló szárazföldi csapatai és nagy-britanniai repülotereken állomásozó repüloegységei révén. Újból felkérték a tervezoirodákat, hogy nyújtsanak be megfelelo terveket. Ezúttal a korábbiakhoz képes gyökeresen eltéro tervek érkeztek, melyek jól példázzák, hogy az aerodinamikai kutatások milyen hatalmas elorehaladást értek el Németországban. A három fo pályázó mind deltaszárnyban gondolkodott - egyértelmu volt, hogy ez a jövo szárnytípusa -, akár hagyományos farokfelülettel, akár anélkül. Nem Alexander Lippisch volt e kialakítás egyedüli szószólója, mellette a Horten fivérek, Walter és Reimar, szintén meg voltak gyozodve a deltaszárny elonyeirol, és már az 1930-as évek eleje óta sorra készítették a vitorlázó és motoros deltaszárnyú típusokat. Hortenék elso vitorlázó gépe széles deltaszárnnyal készült. A szárny belépoélét 24 fokban hátranyilazták, de a kilépoél merolegesen csatlakozott a törzshöz. Ezzel szemben a Ho II-esen már a kilépoélt is nyilazottra tervezték. Ez utóbbi típusból négy példány épült vitorlázó-

REPÜLOGÉPEK

Fent: A Horten Ho IX-es elso mintapéldányát még vitorlázógépként

építették meg, de a másodikat már

ellátták két Jumo 004B hajtómuvel. A Gotha Go 229-esként gyártani tervezett típussal 800 km/h-t meghaladó sebességet értek el.

gépként, az ötödiket viszont egy 60 LE-s Hirth motorral szerelték fel, me ly tolólégcsavart forgatott. Walter Horten Ernst Udethez, a Luftwaffe beszerzési fonökéhez fuzodo barátságának köszönhetoen a motoros Ho II-est félhivatalos repülési kísérleteknek vetették alá a korszak egyik legkiválóbb tesztpilótája, Hanna Reitsch részvételével. Reitsch kedvezonek ítélte a gép irányíthatóságát, beszámolója szerint a típus nem volt hajlamos sem az átesésre, sem a dugóhúzóra, ellenben fordulékonyság tekintetében elég gyengének bizonyult. A Ho II-est számos új (farokfelület nélküli) típus követte, melyek mindegyike tökéletesebb és radikálisabb kialakítású volt az elozonél. A Ho V-östol kezdve alap lett a motoros kialakítás. 1940-ben a Horten fivérek már egy Luftwaffe-tervezoirodát vezettek 31


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

Göttingenben Sonderkommando 9 néven. Hamarosan elkészültek a Ho vm -as (hat tolólégcsavaros, 60 üléses utasszállító gép), majd a Ho IX-es (két Jumo 004B sugárhajtómuvel felszerelt vadászgép) tervei. A Ho IX-es elso mintapéldánya vitorlázógépként készült el, a másodikba viszont már beépítették a hajtómuveket. Az utóbbival 800 km/h körüli sebességeket sikerült elérni, de aztán egy egy hajtómuves kényszerleszállás során összetört. A típust Gotha Go 229-es jelzéssel, 1000 kg bombaterheléssei és négy 30 mm-es MK 103-as gépágyúval kívánták gyártásba venni, de a háború végéig csupán egyetlen példány készült el erosebb Jumo 004C hajtómuvekkel, négy másik pedig gyártás alatt állt. Számítások szerint a Go 229-es sebessége meghaladta az 1000 km/h-t, erre utal az is, hogy Hermann Göringnek a ,,3 x 1000-es" pályázat résztvevojeként mutatták be. A Gothaer Waggonfabrik mérnökeinek azonban egyáltalán nem volt ínyére a gép irány tartási instabilitása, ami repülés közben "holland orsóként" jelentkezett, azaz a gép idonként hosszan-

32

ti és függoleges tengelye mentén ide-oda forogva "belegyezett". Emiatt a mérnökök úgy döntöttek, hogya hatodik mintapéldány elkészülte után leállítják a gyártást. A Horten fivérek ebbe beleegyeztek, és nagyon hangsúlyos, már-már eltúlzottnak mondható, V alakú függoleges vezérsíkot terveztek a géphez, melynek belépoéle a pilótafülkét magában foglalva szinte az orrig elorenyúlt. Lippisch számos hasonló tervezetet készített. Hortenék ugyanakkor továbbra sem szakítottak a farokfelület nélküli koncepcióval, és megterveztek egyegy hajtómuves elfogóvadászt, mire azonban ennek továbbfejlesztése a harmadik változathoz érkezett, a gép hagyományos farokfelületu deltaszárnyas géppé alakult át. Lent: A Gotha mérnökei fenntartással

viseltettek

a Go 229-es stabilitását illetoen, ezért be akarták fejezni a programot.

Végül azonban az események közbeszóltak,

és a típusból mindössze egyetlen mintapéldány készült el, négy másik pedig építés alatt állt.


SUGÁRHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

Horten Ho IX-es (Gotha Go 229-es) Típus: együléses vadászbombázó Hosszúság: Fesztávolság:

Hatótávolság:

7,47 m 16,78 m

Max. felszállótömeg:

Fent: Rendszeresítése

Max. sebesség

8500 kg

esetén a vízszintes repülésben

tobb mint 1000 km/h-s sebesség elérésére képes Ho IX-es/Go 229-es egyértelmuen a kor leggyorsabb, rendszerben álló repülogéptípusa lehetett volna.

ISMÉT SZíNRE LÉP AZ AMERIKABOMBER Miközben a Ho IX-es/Go 229-es projekt javában zajlott, az RLM felélesztette az Amerikabomber-programot, de a kiválasztott repülogépgyártók - Arado, Focke-Wulf, Heinkel, Junkers, Messerschmitt - nem sok elorelépésrol tudtak beszámolni ezen a téren. Siegfried Kneymeyer ekkor kapcsolatba lépett Hortenékkel, és felkérte oket, hogy összpontosítsanak egy az Atlanti-óceánt átrepülni képes bombázógép megalkotására. Egyáltalán nem meglepo módon a testvérpár egy csupa szárny gép tervévei állt elo, me ly gyakorlatilag a Ho IX-es nagyobb méretu változata volt. A gép a P. 18-as típusjelzést kapta. 1945 februárjában az RLM tanácskozásra hívta az összes leendo pályázót, Hortenék tervezetét ekkor választották ki sorozatgyártásra. A fivéreket együttmuködésre utasították a Junkers és a Messerschmitt mérnökeivel, a tervezett konzorcium azonban hamar felbomlott, miután a konzervatívabb gondolkodású szakemberek ragaszkodtak ahhoz, hogy a gépre szereijenek egy nagyméretu függoleges vezérsíkot oldalkormánnyal. Reimar Horten ekkor egyenesen Göringhez ment a P. 18B terveivel. Erre hat Jumo 004-es vagy BMW 003-as hajtómu helyett négy HeS Oll-est kívántak szerelni, ami elenyészo tolóerocsökkenés mellett 1000 kg súlymegtakarítást eredményezett. Reimar optimista számításai alapján úgy becsülte, gépük 16 000 m magasan 850 km/h sebességgel repülve

Fegyverzet

(tervezett):

6100 m-en 1000 km/h

nincs adat

(tervezett):

négy 30 mm-es MK 103-as

gépágyú, valamint max. 2000 kg bombateher

4000 kg bombát tud majd eljuttatni II 000 km-es távolságba. Göring azt mondta, folytassák a munkát, és építsék meg, de a háborúból ekkor már csak tíz hét volt hátra, és az is kétséges, hogy a részletes rajzok elkészülteke egyáltalán a fegyverletételig. A háború után viszont Hortenék lehet, hogy befejezték ezeket, hiszen mindketten repülogép-tervezoként dolgoztak életük végéig. Walter késobb az új Luftwaffében, Reimar pedig az argentin repülogépgyártásban töltött be fontos szerepet. JUNKERS P. 130-AS/P. 140-ES Hans Wocke mellett a Junkersnek volt még két különösen tehetséges tervezoje: Ernst Zindel és Heinrich Herte1. Mindhármukra nagy hatással bírt a csupa szárny gépek iránt támadt új keletu érdeklodés, és meg is alkották saját gépüket, a P. 130-ast. Egyes feltételezések szerint Hertel csak azért tervezte meg a Ju 287-est, hogy ezzel aerodinamikai tapasztalatokat szerezzen a P. 130-ashoz, de arról sem szabad megfeledkezni, hogya Ju 322-es (1.: 3. fejezet) is hasznos tapasztalatokkal szolgált. Hortenék P. 18B-jéhez hasonlóan a P. 130-ast kisebb ható sugárral (5800 km) tervezték, amibol egyértelmu, hogy Poroszországból a Szovjetunió ázsiai területei és Anglia ellen akarták bevetni. A P. 18A "bizottság által módosított" változatának és a hosszú, háromszög alakú fuggoleges vezérsíknak a házasításából jött létre a Junkers P. 140-es, mely 4000 kg-os bombaterhévei egészen New Yorkig el tudott volna repülni. Akárcsak a P. 18B esetében, ennek is elrendelték a gyártását, de alig kezdodtek meg a munkálatok, amikor a termelésre kijelölt, a Harz hegységben lévo föld alatti gyár ellenséges kézre került. 33


2. FEJEZET

RAKÉTAHAJTÁSÚ REPÜLOGÉPEK A német légügyi minisztérium kiemelten támogatta a rakéta-hajtómuves elfogóvadászok fejlesztését, mert úgy látták, ezek valóban képesek lehetnek felvenni a harcot az ország ipari létesítményeit szisztematikusan pusztító, nagy magasságban repülo szövetséges bombázó kötelékekkel. Különösen azért tetszett nekik a rakétahajtás ötlete, mert a rakétahajtómuhöz nem kellett olaj alapú üzemanyag, amelybol 1944-ben már igen szukös készletekkel rendelkeztek, másrészt a gyártás sem került sokba, hiszen a gépek nagyrészt furnérból készültek. Sok energiát öltek e típusok kifejlesztésébe, de erofeszítéseik végül hiábavalónak bizonyultak.

Hapedig a lökhajtásos repülés történetét ség,hatása nem a II. világháborús repülésre idorendi gyakorolt alapján kívánnánk bemutatni, akkor eloször a rakéta-liajtómuves típusokkal kellene foglalkoznunk, és csak azután a sugárhajtómuvesekkel. Igazából azonban az idorendiség így sem borul fel túlságosan, hiszen a két korai típus elso eredményes bemutatkozása szinte egy idoben, ugyanott történt: a háború kirobbanása elotti hónapokban, Ernst Heinkel rostock-marienehei gyárában. Bár a két típust nem harci gépnek tervezték, és néhány rossz döntés következtében egyik sem váltotta be a hozzá fuzött reményeket, az általuk gyakorolt (pozitív és negatív) hatások miatt szükségesnek tartjuk bemutatásukat. A sugárhajtású He 178-as teljesítménye azért maradt el a váFent: A Messerschmitt Me 163B-1-es Komet. Balra: A Ba 349-es négy külso, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétával,

illetve egy belso, folyékony hajtóanyagú

rakétahajtómuvel rendelkezett. Függolegesen indítva egy perc alatt 14 000 m-re kellett volna emelkednie.

rakozásoktól, mert tervezojének nem sikerült megoldania a hajtómu megfelelo levegoellátását. Ezt a problémát azonban, azt kell mondanunk, nehezen lehetett volna elore megjósolni - nem úgy, mint a rakétahajtású He 176-os legfobb hibáját, amely elso pillantásra nyilvánvaló volt, legalábbis a szakértok számára. Sajnos azonban 1939ben túlságosan kevés ilyen szakérto akadt Németországban. HEIN KEL He 176-05 A német légügyi minisztérium (Reichslufifahrtministerium - RLM) által He 176-osnak elnevezett rakétahajtású repülogépen hidrogén-peroxiddal üzemelo Walter RI-es hajtómuvet alkalmaztak. Korábbi változatai (pontosabban a kisegíto hajtómuvel felszerelt He ll2-es vadászgépek) még Werner von Braunnak a folyékony oxigén és alkohol illékony keverékévei üzemelo hajtómuvével repültek, de késobb, mint majd látni fogjuk, számos különbözo területen a hidrogén-peroxid magas homérsékletu gozzé történo, különös en robbanásveszélyes lebomlásán alapuló rakétahajtómuveket kezdték használni, 35


RAKÉTAHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

melyekben a katalizátor szerepét kalcium-, kálium- vagy nátrium-permanganát játszotta. A He l76-os 1939. június 30-án hajtotta végre szuzfelszállását. Sebessége feltételezhetoen sohasem lépte túl a célként kituzött 700 km/h-s határt, mely amúgy is elmaradt az aktuális sebességi világrekordtól. A gép tömege nyilvánvalóan túlságosan nagy volt a hajtómu teljesítményéhez és a rövid, tömzsi szárnyakhoz képest. Az RLM nem érdeklodött túlzottan a típus iránt, ok elsosorban a Messerschmitt Me 163-as Komet fejlesztését támogatták, ezért Heinkel végül felhagyott a projekttel. ALEXANDER

L1PPISCH

Alexander Lippisch a 1. világháború után autodidakta aerodinamikusként eloször a Zeppelin/Dornier muveknél, majd a többek között meteorológiai kutatási célokra szolgáló vitorlázógépek fejlesztésével foglalkozó Rhön-Rossitten-Gesellschaftnál (RRG) dolgozott, mely késobb beolvadt aNémet Vitorlázórepülési Kutatóintézetbe (Deutsches Forschungsinstitut fiir Segeljlug - DFS). Lippisch úgy vélte, ha Heinkel egy kicsit is konyítana a vitorlázórepülés elméletéhez, rájött volna, hogy ahhoz, Lent: A Messerschmitt Me 163-as Komet elfogóvadászát eloször 1944 augusztusában vetették harcba. Hat-hét hónap leforgása alatt mindössze kb. egy tucat szövetséges bombázógépet sikerült vele leloni.

36

hogy egy olyan repülogép, mint a He 176-os, megfeleloen repüljön, nagyobb felületu (azaz kisebb szárnyterhelésu) szárnyakra van szükség, ha már a hajtómu ennyire kevés erotartalékkal rendelkezik. Ezzel szemben Heinkel rövid, zömök, a vezérsíkoknál alig nagyobb szárnyakat tervezett rakéta-hajtómuves típusának, így borítékolható volt a kísérletek kudarca. Lippisch persze nem állt meg a következtetések levonásánál. A Horten fivérekhez hasonlóan o is tántoríthatatlan, állandó szószólója volt a farokfelület nélküli, deltaszárnyas kialakításnak, sot o volt az elso, aki 1931-ben ilyen repülogéppel a levegobe emelkedett. Három évvel ezt megelozoen Lippisch rakéta-hajtómuves vitorlázógépet épített Fritz von Opel autógyárosnak, aki elsosorban tömegeket megmozgató látványosságot látott ugyan az új technológiában, de érdeklodött a repülés iránt, és elegendo pénzzel is rendelkezett ahhoz, hogy anyagilag támogassa az úttöro ötletek kiagyalóit. Opel végül az 1930-as évek elején szakított a rakéta-hajtómuves vitorlázórepülés támogatás ával, miután a repülések során számos pilóta életét vesztette. Lippisch Entéje (kacsa) volt az elso rakéta-hajtómuves vitorlázógép, mely levegobe emelkedett. Ajeles eseményre 1928. június ll-én került sor, a gépet Fritz Stammer vezette. 1933-ig Lippisch számos deltaszárnyú vitorlázót tervezett, melyekre kisebb motorokat erosített. Együttmuködött a Focke-Wulffal, illetve Gerhard Fieselerrel, akivel közösen megépítette a kétüléses, kétmotoros (egy vonó-


RAKÉTAHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

Messerschmitt Me 163B-1-es Max. sebesség:

Típus: együléses elfogóvadász Hosszúság:

Hatótávolság:

5,69 m

Fegyverzet:

9,33 m

Fesztávolság:

és egy tolólégcsavaros)

Delta Ill-as Wespét (darázs) és a

Delta IV-est, melyek aztán egy pilóta életét követelve két héten belül lezuhan tak. Az RLM erre betiltotta a farokfelület nélküli repülogépeket, igazgatójának,

Fent: Fehér 13-as - az l.IJG 400 egyik Me 163B-1 a-ja. Az egység 1944 júliusától

1945 áprilisáig Lipcse közelébol

felszállva a leuna-merseburgi finomítókomplexumot

védte.

küldték. Az itt elvégzett munka eredményeként

jött létre

és jó idobe telt, mire a DFS

Walter Georgii professzornak

a közbenjá-

rására a tilalmat hatályon kívül helyezték. Ezután készült el az átépített Delta IVb, mely az RLM-tol a DFS 39-es jelölést kapta. 1939-ben megrendelés rakéta-hajtómuves

két 30 mm-es MK 108-as

gépágyú

4110 kg

Max. felszállótömeg:

3000 m-en 960 km/h 80 km

a DFS 194-esbol a Messerschmitt tökös).

Me 163-as Komet (üs-

érkezett egy Walter

változat megépítésére.

A majdnem tö-

Me 163-AS KOMET

kéletesen delta alakú szárnyakat a DFS készítette, a gép többi részét pedig a Heinkel, mely ezzel párhuzamosan

A Komet, me ly szolgálatba

dolgozott a He 176-oson is. A két típus ugyanazt a hajtó-

kális és egyben vakmero válasz volt az eros védo fegyver-

muvet használta. A tervezetre

zetu, vadászgépek

az RLM kérésének megfe-

leloen szárnyvégi

oldalkormányokat

csatorna-kísérletek

eredményeibol

helyeztek, de a szélLippisch

azt a követ-

két hónappal megelozte

állítását tekintve

a sugárhajtású

által kísért zárt, áthatolhatatlan

lékben támadó bombázógépek

fenyegetésére.

ban nem sok köze volt a gép kifejlesztéséhez,

vezethet. Így aztán a típus utódjául megalkotott

végig tervezoje

függoleges

DFS 194-

vezérsíkot

és

dánnyal

irányította.

megkezdték

körüli sebességeket

(nátrium-

irányíthatóság

és kálium-permanganát

lo Walter RI-203-as bességre gyorsította egyértelmu Lippischt

vizes oldata a bomlási

elnevezésu

rakétahajtómu

anyagokkal

500 km/h körüli se-

fel a mintapéldányt.

volt, hogy ez hatalmas 1939 januárjában

val együtt a Messerschmitt

üzeme-

Kezdettol fogva

elorelépést

jelent, és

kutató- és fejlesztobrigádjáaugsburgi kutatóközpontjába

A típus je-

azt mind-

1941 tavaszán

a vitorlázórepülési

a mintapélkísérleteket.

8000 m magasra vontatva a géppel hamarosan

oldalkormányt alkalmaztak. A T-Stoff (hidrogén-peroxid 80%-os vizes oldata oxikinolin stabilizátorral) és Z-Stoff folyamat elosegítéséhez)

köte-

lölése - ezt minden esetben az RLM határozta meg - némileg félrevezeto, mert a Messerschmitt AG-nak valójá-

keztetést vonta le, hogy ezek semmire nem jók, csak káros felületrezgést okoznak, ami akár a fotartó töréséhez es en inkább egyetlen központi

több mint

Me 262-est, radi-

partján

850 km/h

sikerült elérni úgy, hogy eközben az

sem romlott. Nyáron a gépet a Balti-tenger

található

peenemünde-westi

rakétakísérleti

pontba küldték, hogy ott beleépítsék egy továbbfejlesztett

köz-

a rakétahajtómuvet,

Walter RI-est, melyen a tolóero bi-

zonyos fokig már szabályozható

volt, de még mindig T-

Stoff- fal és Z-Stoff- fal muködött. A peenemündei fejlesztési programot sorozatos balesetek kísérték, köztük halá37


RAKÉTAHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

()

Fiese/er Fi 103R Reichenberg

IV-es Max. sebesség:

Típus: együléses szárnyas bomba

tengerszinten 650 km/h

idotartam:

Robbanófej

5,72 m

Fesztávolság: Indítási

Repülési

8,00 m

Hosszúság:

:1

tömege:

20 perc 850 kg

tömeg: 2180 kg

Fent: A V-l-es szárnyas bomba Reichenberg IV-esként ismert, ember vezette változata nem volt több

ju 509-A2-es

fantáziatervnél,

57% metanol,

anyagként

bár néhány mintapéldány elkészült és

repült is.

rakétahajtómuvet

alkalmazták,

a T-Stoff és a C-Stoff (30% hidrazin-hidrát, 13% viz) kevésbé kiszámíthatatlan

használta. A gép 2 t hajtóanyagot tömegének

losak is, mert a rakétahajtómu ként spontán felrobbant.

illékony hajtóanyaga

Egy alkalommal

idon-

a robbanás egy

egész épületet romba döntött. Végül azonban a Me 163as VI-es mintapéldánya gi világrekordot.

többször megjavitotta

Egy alkalommal

a sebessé-

a tesztpilóta,

Heini

Dittmar elérte az 1000 km/h-t, de majdnem az életével fizetett ezért a rekordért,

a gép ugyanis hirtelen irányítha-

tatlanná vált a kompressziós

lökéshullám

(a szárny felso

me ly hajtóelegyét

vitt magával (ez teljes

közel a felét tette ki), ami ahhoz volt elegen-

do, hogy 3,35 perc alatt 12 100 m-re emelkedjen, még négy és fél percig üzemeljen

a hajtómu.

vetkezoen a gép repülési ideje nagy részében nélkül, vitorlázógépként muködött. 1943 elején Me 163B-la-t aszoktató

egy különleges

két

a pilóták megkezdték

bár a tényleges

vette kezdetét.

hajtómu

Luftwaffe-egység

kapott, amelyekkel

repüléseket,

pán júliusban

és ott

Ebbol kö-

pilótaképzés

csu-

A Komet nagy leszállóse-

felületén hangsebesség fölé gyorsuló levego okozta lökéshullám) miatt, mely felhajtóero-csökkenést és erotel-

bessége

jes rázkódást

ányában nem·volt lehetoség átstartolásra

és újabb próbál-

kozásra, számos balesetet eredményezett,

melyek többsé-

nyernie

okozott. Dittmarnak

uralmát

a gép fölött, és épségben

RLM-et lenyugözték ban megrendelte

végül sikerült vissza-

a kisérleti eredmények,

leszállt. Az ezért nyom-

a két 20 mm-es MG 151-es gépágyúval

(220 km/h), valamint

csak egyszer próbálkozhatott,

ge halállal végzodött. szervezodni

nak legyártását.

30 mm-es gépágyúval

38

1500 kp tolóere-

Az elso, Me 163B-l a-kkal felsze-

relt harci alakulat, az I./JG 400 1944 májusában

felszerelt Me 163B jelu katonai változat mintapéldányaiEbben már az erosebb,

az a tény, hogy a pilóta lévén muködo hajtómu hi-

Wittmundhavenben.

kezdett

A szárnytövekben

és erosen páncélozott

két

pilótafülké-


RAKÉTAHAJTÁSÚ

vel rendelkezo gépek augusztus 16-án teljesítették elso beveté süket. Az elso légi gyozelemre nem kellett sokat várni, Hartmut Ryll hadnagy néhány nap múlva Lipcse közelében lelott egy B-17 -est. Minden változatot beszámítva összesen 300 darab Me 163-ast gyártottak, emellett miután Japán megvette a licencet, ott öt darab hajtómuvel ellátott és több mint 50 vitorlázóváltozatú gép készült a háború végéig. A típus azonban nem mondható túlságosan sikeresnek, hiszen csak alig több mint egy tucat amerikai B-17-es lelövése írható a számlájára. Továbbfejlesztett változatát kezdetben a Junkersnél tervezték gyártani Ju 248-asként, de aztán átvette a Messerschmitt, ahol a Me 263-as típusjelzést kapta. Valamivel nagyobb volt a Me 163-asnál, csúszótalp helyett behúzható futómuvel rendelkezett, és Walter 509C hajtómuvel szerelték fel, de csupán a mintapéldánya készült el. SELBSTOPFERMÁNNER-VAOÁSZGÉPEK

REPÜLOGÉPEK

eloállításához nincs szükség stratégiai fontosságú nyersanyagokra. E helyütt röviden ki kell térnünk a Selbstopfermannertaktika jellegére. Németországban Japánnal ellentétben a pilótáktól soha nem várták el, és nem is kérték oket arra, hogy öngyilkos akciókat hajtsanak végre, sot minden lehetséges módon ennek épp az ellenkezojét hangoztatták. A Selbstopfermanner-pilótáktól csak azt követelték meg, hogy ha minden kötél szakad, repülogépüket használják fegyverként (a Sturmgruppékban szolgálóknak esküt kellett tenniük, hogy szükség esetén nem haboznak majd ezt megtenni). A nekirepülést viszont elméletileg úgy kellett végrehajtaniuk, hogy utána lehetoségük legyen kiugrani gépükbol. Erre persze - amint azt majd a Fi 103-asról szóló részben is látni fogjuk - nem volt túl sok esély. Ebbol kifolyólag arra kell következtetnünk, hogy létezett egy titkos forgatókönyv is, és az ilyen bevetésekre jelentkezo férfiak (és nok; Hanna Reitsch teljes mértékben tá-

Ahogy aMe 262-esrol, úgy a Kometrol is elmondható, hogy túlságosan kevés készült belole, túlságosan késon. 1944 nyarára olyannyira reménytelenné vált a helyzet Németországban, hogy anémet vadászpilóták közül elkeseredésükben többen direkt nekirepültek az ellenséges bombázógépeknek. Ez olyannyira elfogadott megoldás lett, hogya IV./JG 3 és IL/JG 300 vadá'szrepülo-osztályokból Sturmgruppékat (rohamosztályokat) szerveztek azzal a feladattal, hogy szembol páncélozott Fw 190A-8/R2-es gépeikkel, ha más lehetoség nincs, nekirepüléssel semmisítsék meg az ellenséget. A Sturmgruppék számottevo sikereket értek el: 1944. július 7. és 1945. március vége (tevékenységük befejezése) között kb. 500 szövetséges bombázót semmisítettek meg, igaz, ezek közül csupán tízet nekirepüléssel. 1945 áprilisában önkéntesekbol felállították a Sonderkommando Elbe elnevezésu alakulatot. Az önkéntesek 10 napos nekirepülési kiképzést kaptak, aztán már be is vetették oket. Ok összesen nyolc bombázót pusztítottak el, de ezért hatalmas árat fizettek: 77 Bf 109-est és Fw 190-est vesztettek. Ha már ilyen "önfeláldozó" (Selbstopfermanner) harci taktika alkalmazására került sor, egyértelmu volt, hogy a háború idoszakának legjobb dugattyús motoros vadászgépeinek feláldozása helyett célszerubb lenne olyan, kevésbé bonyolult szerkezetu repülogépeket alkalmazni, melyek

Jobbra: A Ba 349-es indításakor olyan hatalmas erohatások léptek fel, hogy a fejlesztok a pilóta eszméletvesztéséveI

számoltak, és az emeIkedési fázis

irányítását egyszeru robotpilótára bízták.

39


RAK~TAHAJTAsO

REPOLÖG~PEK

Bachem Ba 349-es Típus: együléses, egyszer használatos elfogóvadász Hosszúság: Fesztávolság:

6,10 m

Indítási tömeg:

2200 kg

Max. sebesség:

tengerszinten 800 km/h

Bevetési

3,60 m

hatósugár:

Fegyverzet:

40 km

24 darab 73 mm-es Föhn rakéta

Fent: A Natter annak a törekvésnek a gyümölcse, hogy

Ba 349-ES NATTER

olyan repüloeszközt alkossanak meg, mely a leheto

A Komet

legegyszerubb módon a magasan repülo szövetséges bombázókötelékek közelébe tud jutni. Fegyverzetét

dr. Erich Bachem mégis annak tartotta. Bachem tapasz-

az orrában elhelyezett rakéták alkották.

nikai igazgatójaként

mogatta ezt az elképzelést)

l56-os Storch (gólya) megfigyelo és "mindenes" könnyu repülogépet. Késobb a Fieseler a Henschel-rakéták szár-

pontosan tudták, mi vár rájuk,

ahogy azzal is tisztában voltak, hogy az akciók öngyilkos jellegének

hivatalos

tagadása nem több a nyilvánosság-

nak szóló propagandafogásnál.

nem

volt

talt vitorlázópilóta

bonyolult

repülogép,

volt, és egykoron a Fieseler AG techdolgozott - ekkor alkotta" meg a Fi

nyait és az A4-es irányítófelületeit

gyártotta. Bachem azt

állította, hogy egy fából készült vitorlázógép, szeru szerkezeténél Komet hajtómuvével

40

túlságosan

fogva ácsmuhelyben és a függoleges

mely egy-

is legyártható,

felszállást

lehetové

a


RAKÉTAHAJTÁSÚ

tevo négy, szilárd hajtóanyagú úgy megfelelne

gyorsítórakétával

ugyan-

a célnak, mint a Me l63-as. Elképzelése

az volt, hogy gépe egy egyszeru

automatikus

rendszer

mint

irányításával

alig több

vezérlo-

egy perc

alatt

REPÜLOGÉPEK

felé és lefelé nyúló függoleges vezérsík zárt le. Talán helyesebb azt mondani, hogy a Julia nem is repülogép, hanem ember vezette rakéta volt. Arról nem maradt fenn semmilyen

információ,

hogy a pilótának

miként kellett

14 000 m-re emelkedik, ahonnan aztán a pilóta, aki remélhetoleg eddigre már visszanyeri eszméletét a felszál-

volna harcolnia, majd biztonságban visszatérnie a földre. Kérdéses, hogy a Natter a Selbstopfermanner-repülo-

láskor ébredo hatalmas

gépek csoportjába

pülésben

erok miatti ájulás ból, zuhanóre-

támad rá az ellenséges

gép egyedüli fegyverzetét 73 mm-es

Henschel

bombázókötelékre.

az orrban elhelyezett

A

24 darab

Hs 217-es Föhn vagy 55 mm-es

R4M irányítatlan rakéta jelenti. Miután a pilóta ezeket kilotte a bombázókra, vel kiugrik

kb. 250 km/h-ra lassít, és ejtoernyo-

a gépbol. A törzsnek

hátsó része szintén ejtoernyovel a rakétahajtómuvet 1944. december sérleti indítást februárjában

lehetoség

a pilótaftilke

ereszkedik a földre, hogy legyen ismét felhasználni.

22-tol kezdodoen végeztek

mögötti

ll, pilóta nélküli kí-

gyorsítórakétákkal,

majd 1945

sor került az elso olyan indításra is, melynél

már a Walter rakétahajtómuvet

is beindították.

Néhány

lett fejeznie

sorolható-e,

támadását,

mivel a pilótának

és hazafelé

kellett

irányt, mielott a speciális mentorendszer

vennie

az

segítségével

el-

hagyta volna a gépet. A Zeppelin és a DFS által kifejlesztett hasonló típusoknál viszont jóval egyértelmubb a helyzet.

Mindkét

tervezett,

gyár segédhajtómuves

melyeket

úgy kellett támadási

vitorlázógépet pozícióba

Zeppelin típusa, aRammer

(döngölo) szilárd hajtóanyagú

rakétahajtómuvet

DFS

tervezetét

viszont,

melynek

schmitt Me 328-as típusnéven sugárhajtómuvel

képzelték

l03-as

bombáknál

szárnyas

folyt, olyan Argus pulzáló alkalmaztak.

Az utóbbihoz

nagy reményeket

ez sem került sorozatgyártásra,

szes titkos fegyverfejlesztési

példány készült belole. Volt egy harmadik

a következo

repülést pilóta irányításával

hajtsák végre.

hogy a pilóta nélküli kísérleti

fuztek, de a Ba 349-eshez csupán mintahasonló pro-

jekt is, a Sombold So 334-es Rammschussjager, nevével

ellentétben

nem

nekirepüléses

szántak. Ebbe is Walter 509-es hajtómuvet

rültek fel a típus repülési alkalmasságával

rakétákkal

fegyverezték

építettek be,

fel, és úgy kellett bevetési ma-

Lothar Siebert pilótával a Ba 349-es 1500 m-es magassá-

gasságra felvontatni.

gig emelkedett,

tatható kísérovadásznak

szánták, de mindössze

muvel a földbe csapódott. A kísérleti program folytatódott, és végül összesen talán 20 (más források szerint 36)

csatornai

szolgáló

darab harci példány készült, de ezek egyikét sem vetették

hajtómu nélküli vitorlázógép

be harcban. A legjobb tudomásunk

kábelen közelségi

de ott a hátára fordult és muködo hajtó-

szerint mindössze

két

Akárcsak

kísérletekre

melyet

támadásokra

program még nem fejezodött be, és komoly aggályok mekapcsolatban.

Messer-

el, mint amilyet a Fieseler Fi

hasonlóan

Tette ezt annak ellenére,

kapott, a

fejlesztése

különösen

elrendelte, hogy

von-

tatni egy másik repülogéppel.

nappal késobb az SS (Sch utzstaffel, a náci párt magánhadserege ), mely eddigre fennhatósága alá vonta az öszprogramot,

be kel-

a Me 328-ast, ezt is vonmakett

Blohm & Voss egy 30 mm-es gépágyúval

egy szél-

készült

el. A

felfegyverzett,

tervévei állt elo, mely után

gyújtós bombát terveztek kötni. A gé-

példány maradt meg: az egyik egy USA-beli, a másik egy

pet egy Bf 109-esnek kellett volna a közeledo ellenséges

németországi múzeumban látható. Ernst Heinkelnek volt egy olyan gépe, mely nagyon

bombázókötelék korlátozott

hasonlított

építése és a velük folytatott repülési kísérletek

a Bachem

Natterhez

(vipera).

A P. IOn-es

Julia (ez a típus nem kapott RLM-jelölést)

hajtómuvéül

szintén

négy

darab

kiegészítve.

Lejtos

a Walter

Schmidding rámpáról

509-est

533-as gyorsítórakétával

felszállva 72 mp alatt kellett 15 000 m magas-

ba emelkednie,

fegyverzetét

kotta. Felsoszárnyas, gatív V beállítású kétféle

két MK 108-as gépágyú al-

egyfedelu

bályos négyszögletes alapján

választották,

tervezet volt szinte sza-

szárnyakkal,

szárnyvégekkel. farokkialakítás

jelentos

mértéku ne-

A fennmaradt létezett.

rajzok

Az egyiknél

fölé vontatni, majd kioldani. A tervezet

jóváhagyása

metországban

sokat elmond a mintapéldányok terén Né-

uralkodó lelkiállapotról.

ZEPPELlN "DÖNGÖlOjE" A Zeppelin

Rammer nem kapott RLM-típusjelzést,

talán arra utal, hogy a projektet hivatalos

körökben nem

vették túl komolyan.

Kisméretu,

hagyományos

sú repülogép

egyenes,

állandó

volt

szárnnyal és farokfelülettel.

ami

ki alakítá-

húrhosszúságú

Bf 109-essel vagy Bf

IIO-es-

seI tervezték megfelelo pozícióba vontatni, hogy aztán le-

egyetlen ftiggoleges vezérsík került a törzs felso részére,

oldása után Schmidding

magasra helyezett vízszintes vezérsíkokkal.

tahajtómuvét beindítva lecsapjanak vele a bombázókra. Elsoként 14 darab 50 mm-es R4M rakétát indítottak vol-

tetejéhez

vízszintes

amelyet mindkét végén egy-egy fel-

vezérsík,

csatlakozott

A másik vál-

tozaton a farokrész

egy hosszabb

na róla az ellenséges

533-as szilárd hajtóanyagú

kötelékre,

raké-

majd rendkívü li módon 41


RAKÉTAHAJTÁSÚ

REPÜLOGÉPEK

megerosített szárnyaival oldalról neki kellett volna ütközni vele a kiszemelt áldozatnak. A belépoéleket 3 cm vastagságú acéllemezzei akarták beborítani, a szárnyba pedig három párhuzamos, szárnycsúcstól szárnycsúcsig húzódó fotartót terveztek vastag falú acélcsövekbol, hogy könnyedén átvágják az ellenséges gépek törzsét, farokfelületét vagy szárnyát. A gépet fekvo testhelyzetben vezeto pilótának bevetés után kiugrás helyett egy alkalmas helyen le kellett volna szállnia, hogy a gépet újra fel lehessen használni. Ismereteink szerint egyetlen mintapéldány, sot még makett sem készült a típusból. MESSERSCHMITT

Me 328-AS

A Komethez hasonlóan kezdetben DFS-projektként futó Me 328-as története a többi titkos vadászgépprogramnál korábban, 1941-ben kezdodött. Eleinte kísérovadásznak Lent: Mindössze 36 darab Ba 349-est gyártottak, és ezeket sem vetették be. Többségük a képen látható három példányhoz hasonlóan Bajorországban csapatok kezére került.

42

az amerikai

szánták, és Heinkel He 177-essel tervezték vontatni egy félig merev rúd segítségével - ez volt a Deichselschlepprendszer, amelyet emellett ember vezette vitorlázó bombázógépek és üzemanyag-póttartályok vontatására is fel kívántak használni. Emellett az is felmerüit, hogy Dornier Do 217-esre vagy Messerschmitt Me 264-esre rögzítsék Mistel-szeruen (a Mistelrol késobb még szó lesz). A típusnak tervek szintjén különbözo változatai léteztek: volt hajtómu nélküli vitorlázó, Argus pulzáló sugárhajtómuves és Jumo 004-es gázturbinás sugárhajtómuves variáns. Közülük a vitorlázó és a pulzáló sugárhajtómuves épült meg, de ezek is csupán mintapéldányként. A vitorlázóváltozat két mintapéldányával a mindenütt jelen lévo híres pilótano, Hanna Reitsch végezte a repülési kísérleteket. Ezek során a vontató géprol 3-6000 m magasan hajtották végre a leoldásokat. Csörlos-kábeles, illetve gyorsítórakétával felszerelt, sínen futó indítókocsis módszerrel a földrol való felszállást is kipróbálták, ezen kísérletek mindegyike hasonló sikerrel zárult, sot a gép még csökkentett fesztávolságú szárnnyal is nagyon kielégíto teljesítményt nyújtott. Úgy tervezték, hogy 1000 darabot


RAKÉTAHAJTÁSÚ

Fent: A Blohm

& Voss Bv 40-es hajtómu nélküli

vitorlázógép volt, melynek vontatógépérolleoldva

kellett

volna lecsapni a közeledo ellenséges bombázókötelékekre.

fognak gyártani belole egyszer használatos bombázógépként, és a StaJJel Leonidas néven ismert 5./KG 200 önkénteseit fogják velük bevetésre küldeni. Összesen hét darab Argus pulzáló sugárhajtómuves mintapéldány épült a Jacob Schweyer nevu vitorlázógépgyárban. A gépeket két MG ISI-es gépágyúval felszerelve vadászfeladatokra akarták bevetni, de már a statikus kísérletek során nyilvánvalóvá vált, hogy itt is ugyanolyan heves vibráció okoz gondot, mint a V-l-es szárnyas bomba fejlesztésének kezdeti szakaszában. Emiatt a projekt sikere igencsak kérdéses lett, és végül alig néhány kísérleti felszállást követoen 1944 közepén felfüggesztették a pilótával végrehajtott repüléseket. Ennek ellenére a tervezés tovább folytatódott, és egy új változatot készítettek nem kevesebb mint négy Argus 109-0 14-es pulzáló sugárhajtómuvel. Két hajtómuvet a törzs középvonalához csatlakozó szárnyak alá helyeztek, a másik ketto pedig maradt a törzshátsórész fölött - az utóbbiak fúvónyílása a vízszintes vezérsík alatt nyúlt hátra a függoleges vezérsík mögé. Ezekbol a típusokból bombázóváltozatokat is terveztek. (Ami azt illeti, ez sokkal életképesebb ötlet volt, hiszen a pulzáló sugárhajtómu jellegénél fogva nem igazán alkalmas vadászgépekhez.) Hitler ragaszkodott ezek kifejlesztéséhez, ezért a bombázóváltozatokon még akkor is folyt a munka, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nagyszámú, jelképesnél komolyabb bevetésükre már nem kerülhet sor. A Me 328-as valóságtól leginkább elrugaszko-

REPÜLOGÉPEK

dott változatának talán az abehajtható szárnyú, két hajtómuves tervezet tekintheto, amelyet tengeralattjárókról akartak útnak indítani katapult segítségével. BLOHM & VOSS Bv 40-ES A legegyszerubb és legolcsóbb - valamint talán a lega Blohm praktikusabb - Selbstopfermanner-vadászgépet & Voss tervezoje, Richard Vogt alkotta meg 1943 közepén. A Bv 40-es egyszeru szerkezetu, kisméretu vitorlázógép volt két 30 mm-es gépágyúval, szembol jelentos mértéku páncélozással. Gyártását szakképzetlen munkások is végezhették, ráadásul nem stratégiai fontosságú alapanyagokból épült fel. A gépet Bf 109G-vel tervezték a bombázókötelékek fölé vontatni, a leválást követoen onnan kellett szembetámadással lecsapni az ellenségre. A tervezok javaslatot tettek egy új fegyver, a GeratSchlinge alkalmazására. Ez gyakorlatilag hosszú kábelen vontatott légiakna volt, melyet a kiszemelt bombázóköteléken belül terveztek felrobbantani. Ennek kivitelezésével azonban gondok akadtak, mivel a bomba ahelyett, hogy a gép alatt lógott volna vontatás közben, mindig felemelkedett a géppel egy síkba. A bombázók ellen R4M rakétákat és felülrol rájuk dobható 250 kg-os bombákat is be akartak vetni, sot terveztek egy olyan változatot, amelyet négy darab légitorpedóval akartak felszerelni. Összesen hat mintapéldány készült, közülük öt repült, mielott a projektet 1944 végén leállították volna. Vogt késobb megpróbálta újjáéleszteni a programot, és azt javasolta, hogya szárnyak alá szereljenek Argus pulzáló sugárhajtómuveket, de nem járt sikerrel, mert ami kis lelkesedés még maradt a hivatalos szervekben az ilyen jellegu gépek iránt, az mind a Me 328-asra irányult. 43


,

3. FEJEZET

..

"

HIBRID REPULOGEPEK, , , VITORLAZOK A II. világháborúban Németország eloszeretettel alkalmazott vitorlázógépeket szállítási feladatokra, és noha ezen gépek sikeressége az ido elorehaladtával egyre csökkent, a Reich szállítógépflottájának mégis hasznos alkotórészét képezték. A vitorlázógépek tökéletesítésével párhuzamosan a siklóbombákhoz kifejlesztett technológiára támaszkodva megoldották a pilóta nélküli motoros repülogépek távvezérlését is. A robbanóanyaggal megrakott bombázógépet a hátára erosített egymotoros vadászgép pilótája irányította egészen acélkörzetig.

,~~ ....L ... .

AvitOrlázógépek a Luftwaffe hivatalos a létrehozását követoen még is fontos elemét képezték légiero gépállományának. Ennek részben az lehet a magyarázata, hogy a nyílt fegyverkezés kihirdetését megelozoen Németországban a katonai pilóták zöme vitorlázógépeken tanult repülni. Mint láthattuk, számos jelentos fejlesztés a Német Vitorlázórepülési Kutatóintézetbol (Deutsches Forschungsinstitut für Segelflug - DFS) indult ki. DFS 230-AS Németországban a vitorIázógépeknek mindenféle formájú, méretu és szerepköru változata megtalálható volt. Amint az az elozo fejezetbol kiderült, bombázó- és vadászgépnek is alkalmazni kívánták oket, de hatékonysáFent: Eben-Emael erodjének elfoglalásakor a Luftwaffe ejtoernyosei ilyen DFS 230-as vitorlázógépekkel bevetésre.

indultak

Balra: A Mistel páros egy vadászgépbol és egy pilóta nélküli, robbanóanyaggal

telepakolt bombázógépbol

állt.

gukat tekintve csapat- és teherszállítóként váltak be a leginkább. Az elso típus, amelyet harcban is bevetettek, a kisméretu, hagyományos kialakítású DFS 230-as volt, mely egyenes, nagy karcsúságú szárnnyal rendelkezett. Alapját a Rhön-Rossitten-Gesellschaft által 1932-ben készített, nyolc teljes fegyverzetu katona szállítására alkalmas mintapéldány képezte. A DFS 230-as kétségtelenül titkos fegyver volt a javából, hiszen elso éles bevetésén, amikor 1940. május lO-én Luftwaffe-ejtoernyosöket szállított a hatalmas eben-emaeli belga erod lerohanására és elfoglalására, teljes taktikai és stratégiai meglepetést ért el, melynek köszönhetoen a Wehrmacht gyakorlatilag ellenállás nélkül nyomulhatott be Belgium területére. Hiába arattak azonban sikert, miután ezzel fény derült a létezésükre, innentol kezdve meglehetosen nagy veszteséggel járt, ha gyalogság harcbavetésére alkalmazták oket. Miután Krétán a hadmuvelet majdnem kudarcba fulladt, a Luftwaffe többé nem alkalmazott vitorlázógépeket ilyen feladatokra, illetve egyszer mégis, 1943 szeptemberében, amikor a krétainál még drámai bb körülmények között Otto Skorzeny kommandósai 12 DFS 23045


HIBRID

REPÜLOGÉPEK,

VITORLÁZÓK

assalleszálltak a Gran Sasso tetején lévo Rifugio Szálloda elotti keskeny földcsikra, és kiszabaditották fogságából Benito Mussolini bukott olasz diktátort. Ettol kezdve

a külso homérséklet és légnyomás el nem ért egy emberi szervezet által is elviselheto értéket. Ekkor egy surített levegovel muködo kivetoszerkezet az ülésévei vagy fekvoa szövetségesek használták csapatszállításra a vitorlázó- padjával együtt katapultálta a pilótát, aki ezután normál gépeket, elsosorban az 1943. júliusi szicíliai, majd az módon, saját ejtoernyovel ért földet. 1944. júniusi normandiai partraszállás során, illetve 1944 A DFS 228-asból kifejlesztett DFS 346-ost hangsebesszeptemberében Arnhemnél. Mindez persze egyáltalán ség feletti kísérleti repülogépnek szánták. Két rakétahajnem azt jelentette, hogya Luftwaffe letett volna alkalma- tómuvel, változó húrhosszúságú szárnnyal és Multhoppzásukról. féle T-farokfelülettel tervezték, ezektol eltekintve viszont megegyezett a DFS 228-as legutolsó változatával, bár fa DFS 228-AS ÉS DFS 346-OS helyett teljes egészében alumíniumból akarták gyártani, Késobb a DFS 1941-ben megépítette egy teherszállító vi- Elkezdtek építeni egy mintapéldányt (fából), de ezt állítorlázógép mintapéldányát DFS 331-es típusjelzéssel, de tólag más, módosított DFS 346-osokkal együtt a Szovjetigazából a kutatóintézet ekkor már elsosorban a nagy tel- unióban fejezték be a háború után. Máig tartja magát az jesítményu kísérleti gépekre összpontosított. Ezek közül a az egyébként semmivel nem bizonyított állítás, hogy a legnagyobb jelentoséggel a DFS 228-as bírt, melyet ma- befejezett mintapéldány volt az elso repülogép, mely gassági fotófelderítonek szántak. A gépet 10 000 m-re kel- Wolfgang Ziese volt DFS-tesztpilóta irányításával 1947 lett felvontatni, hogy aztán ott leoldva egy rakétahajtómu májusában átlépte a hangsebességet, tehát öt hónappal segítségével 23 000 m-re emelkedhessen. A repülési ma- megelozte Chuck Yeager október l4-i repülését a Bell gasságot ezután a hajtómu idoszakos bekapcsolásával kí- X-l-essel. vánták tartani, a hajtóanyag kifogyta után pedig vitorlázVITORLÁZÓGÉPEK va kellett visszatérnie a saját területek fölé, A tervezok ÓRIÁS TEHERSZÁLlÍTÓ magabiztosan állították, hogy megfelelo termikus viszo- A teljesítményskála másik végletét az a két projekt jelennyok esetén a gép 1000 km-re fekvo céloktói is képes ha- tette, mely válaszul az RLM pályázati kiírására, egy zavitorlázni, A típusból csupán néhány példányt építettek. 22 000 kg teherbírású (egy teljes gyalogosszázad súlya Ezekkel számos kísérleti repülést végeztek, valószínuleg fegyverzettel együtt) nehéz teherszállító vitorlázógép mindegyiket a rakétahajtómu beindítása nélkül (bár errol megalkotását tuzte ki célul. Az egyik gép a Messeregymásnak ellentmondó beszámolók maradtak fenn). Ki- schmitt Me 321-es Gigant, míg a másik a Junkers Ju 322fejlesztettek hozzájuk egy túlnyomásos pilótafülkét, es Mammut (eredetileg Goliath) nevet kapta. A ketto köamelyben a pilóta hason fekve helyezkedett el, de ezt csak zül a Messerschmitt sokkal sikeresebbnek bizonyult, a alig néhány nappal a háború vége elott tudták kipróbálni. Az eredeti kabint, amelyben a pilóta ülo pozícióban vezet- Lent: Troika-Schlepp - három Bf lIO-es vontat egy te a gépet, és a sokkal hatékonyabb új változatot egyaránt Gigantot. Kezdetben csak ezzel a korántsem veszélytelen, lerobbantható módon erosítették a törzshöz. Lerobbantás nagy odafigyelést igénylo módszerrel lehetett a levegobe után az orr-rész ejtoernyovel ereszkedett mindaddig, amíg

emelni a dugig megtömött óriás vitorlázógépeket.


Junkers viszont szerkezeti hibái ellenére jóval érdekesebb megoldásokat vonultatott fel.

Fent: Megrakott Me 323-as Gigant ellenséges támadás alatt.

J

943 áprilisában egyetlen bevetés során 20 példány

veszett oda a légitámadásokkal

Me 321-ES GIGANT A Me 321-es annyiban tekintheto hagyományos építésunek, hogy törzséhez csatlakozó felsoszárnnyal és farokfelülettel rendelkezett. Váza hegesztett acé1csövekbol és fából készült, borítása vászon és fa volt. Négyszögletes keresztmetszetu törzse az ormál nagy belmagasságot ért el (az orrát ketté lehetett nyitni a jármuvek ki- és berakodásához), hátrafelé viszont egyre jobban összeszukült. Az utasok a hátsó oldalajtókon keresztül szállhattak be. A pilótafülkét a törzs tetején helyezték el, egy vonalban az egyenes, 55 m fesztávolságú trapézszárny belépoéléveI. A szárnyat merevítodúcok kötötték össze a törzs aljával a fixen rögzitett kerekek bekötésénél. A farokfelület egy nagyméretu függoleges és két merevített vízszintes vezérsíkból állt. A típus 1941 márciusában Leipheimben végrehajtott elso repülésétol kezdve kiváló teljesítményt nyújtott, terhelhetosége megfelelt az elozetes várakozásoknak. Elso példányai 1941 májusában álltak szolgálatba egy 18 gépes század kötelékében. A Gigantokat (óriás) kezdetben három Bf liO-es (az ún. Troika-Schlepp) vagy egy Ju 290-es vontatta, késobb azonban ezt a feladatot átvette a különleges He lllZ Zwilling (iker), melyet két He lll-es összeépítésével alkottak meg. A két gép szárnyát a motorokon kívül kapcsolták össze úgy, hogy a csatlakozásnál egy ötödik motort is beszereltek. Így a Zwilling a két törzsétol kifelé ketto, míg a két törzs között három motorral rendelkezett. A felszállást különféle gyorsítórakétákkal segítették, sot tervek születtek arra is, hogy a gépet Argus pulzáló sugárhajtómuvekkel szereljék fel, és ezzel megnöveljék a leoldás utáni hatósugarát. A Me 321-est elsosorban a keleti fronton használták utánpótlás-szállításra. Személyzetét két fo alkotta, fegyverzete négy 7,92 mm-es géppuskából állt. Motoros repülogéppé való átalakításán már azelott elkezdtek dolgozni, hogy a vitorlázó mintapéldánya akár-

szemben rendkívül

sebezheto szállítÓgépbol.

csak egyszer is a levegobe emelkedett volna. Az átalakításhoz elsosorban szerkezeti megerosítésre volt szükség, és ki kellett alakítani a motorok helyét. Eleinte négy darab feltöltos Gnome-Rhöne 14N motort terveztek felszerelni, ezek mindegyike 1150 LE teljesítményt tudott leadni. A mintapéldány 1942 áprilisában hajtotta végre elso felszállását, de a négy motort túlságosan gyengének találták, ezért a következo példányra már hatot szereltek, és innentol kedve ez lett a szabványos megoldás. A Me 323asnak elnevezett motoros óriásgépet elég nehezen lehetett kezelni. Két fedélzeti mérnökre volt szükség a motorok kiegyensúlyozott muködtetés éhez, két lövész pedig az öt 7,92 mm-es (késobb 13 mm-es) géppuskát kezelte. Emellett a törzs oldalában további tíz lorés volt gyalogsági MG 34-es géppuskák számára. Saját motorjai ellenére gyakran vontatóra vagy gyorsítórakétákra is szükség volt a felszálláshoz, különösen ha nagyon meg volt pakolva. Hasznos teherbírása 16 t körül mozgott, törzsében 130 utasnak alakítottak ki ülohelyet - bár például evakuáció során ennél jóval több embert szállított. A bevethetoségi szintet 1942 novemberében érte el, ettol kezdve Szicíliából szállították az utánpótlást az Afrika Korps [helyesen: Panzerarmee Afrika, melynek az Afrika Korps csak egy részét képezte - a ford.] csapatainak. A típus számottevo sikereket ért el, de megvoltak a maga látványos kudarcai is. 1943. április 22-én nem kevesebb mint 21 darab, üzemanyagot szállító Me 323-as veszett oda egyetlen bevetés során. Gyártását 1944 közepéig folytatták, összesen kb. 200 darab épült belole. Ju 322-ES MAMMUT Junkers nehéz vitorlázógépét semmilyen szempontból nem lehetett hagyományosnak tekinteni. A Heinrich 47


HIBRID

REPÜLOGÉPEK,

VITORLÁZÓK

Gotha Go 2448 Max. sebesség:

Típus: szállítógép

Hatótávolság:

15,80 m

Hosszúság: Fesztávolság:

Fegyverzet:

24,50 m

Fent: A Messerschmitt

740 km négy 7,92 mm-es MG 34-es

géppuska

7800 kg

Max. felszállótömeg:

3000 m-en 290 km/h

GOTHA Go 242-ES/244-ES

Giganthoz hasonlóan a sokkal

kisebb Gotha Go 242-es is vitorlázógépként kezdte

Az óriás vitorlázógépeknél

pályafutását, alakították.

nyult és sokkal nagyobb mennyiségben

majd Go 244-es néven motoros szállítógéppé

Rertel tervei alapján épülo gép tulajdonképpen mas repülo szárny volt, a rakomány

egy hatal-

szinte teljes egészé-

ben ezen belül kapott helyet. Aszárnyból

faroktartó nyúlt

hátra, ennek végére szerelték fel a magas függoleges zérsíkot. Formáját tekintve kissé emlékeztetett G 38-as utasszállító

a Junkers

gépre, me ly 1929-ben szállt fel elo-

ször. Az RLM utasítására fából építették.

ve-

a Ju 322-est teljes egészében

Fesztávolsága

62 m, hossza

30,25 m,

szárnyfelülete 925 m2 volt. A szárny egyenes belépoélének középso szakaszába felfelé nyíló raktérajtót építettek, ettol balra pedig a repülofedélzetet

borító üvegkupola

ka-

rendelkezett.

A törzs hátuljánál

rakodórámpát, is behajthattak

a törzsbe,

fegyverzetéveI

faroktartók

elülso meghosszabbításába

22 t felére csökkenteni,

mert a "kabin" padlózata egysze-

ruen nem bírt el többet - egy lánctalpas jármu ki is szakí-

melynek

katamarán

a kiszemelt

ellenséges

hamcsónakba,

és visszavontatták

burgi repülotérre. A stabilitási problémát

a merse-

nagyobb függo-

érdemes

érkezo hidroplánra

megjegyezni,

10. MAS flottillája

hogy

vagy tengeralattjáró-

[különleges

az olasz

öbölben súlyosan megrongálta

1941

haditengerészet

rohamjármuvekkel

szerelt egység - a ford.] robbanóanyaggal torcsónakjaival

48

a hajó

soha nem kerult sor, bár annyit

törölték. A mintapéldányt

és 98 darab, gyártás alatt álló géppel együtt tuzifának feldarabolták.

megindul

felé, aztán rögzíti a kormányt, kiugrik a csónakból, és vár

leges vezérsíkkal próbálták orvosolni, de aztán néhány további felszállás után a programot az RLM utasítására egy másik elkészült példánnyal

úgy történt

majd átül a ro-

azzal teljes sebességgel

a megmentésére

nére sikerult vele leszállni,

vittek

pilótája leszáll a vízre

hajó közelében,

ra. Tényleges bevetésükre

de ennek elle-

a bevetésük

volna, hogy eloször a vitorlázógép

goben borzalmasan

bizonyult,

rohamcsónakot

két törzse közé 1200 kg robbanóElméletben

totta az alját az egyik rakodási kísérletnél. A gép a leveinstabilnak

szerelték.

Néhány vitorlázót képessé tettek a vízre szállásra. Ezek

anyagot erosítettek.

voltak az eloírt

az úszóképes

- a ford.], ha pedig kato21 fo fért el benne teljes

együtt. Több mint 1500 darab készült a tí-

magukkal,

eddigre a hasznos terhelést kénytelenek

egy

pusból, közülük 133-at alakítottak át kétmotoros Go 244essé; ezeken a 700 LE-s Gnome-Rhöne motorokat a

só felület viszont jelentos pozitív V beállítást kapott. Kösor kerult ugyan, de

mint például

Kübelwagen [Schwimmwagen nák szállítása volt a feladat,

zépen a szárny vastagsága

1941 áprilisában

le lehetett ereszteni

ezen keresztül olyan kisméretu jármuvek

pott helyet. A szárny felso felülete vízsZÍntes volt, az al-

elso felszállására

bizo-

készült a felso-

szárnyas, egyfedeles Gotha Go 242-es, mely négyszögletes keresztmetszetu törzzsel, két faroktartóval és a faroktartókat hátul összeköto vízszintes farokfelülettel

a gépek egy kisméretu

elérte a 3 m-t. A mintapéldány

jóval praktikusabbnak

márciusában

fel-

megrakott mo-

a krétai

Szúdai-

a brit RMS York cirkálót,

tehát maga az ötlet egyáltalán nem volt kivitelezhetetlen.


HIBRID

REPÜLOGÉPEK,

VITORLÁZÓK

HIBRID ÉS "FIAHORDÓ" REPÜLOGÉPEK zött. Végül a DFS két darab, egyenként három rúdból álló rögzítoszerkezettel állt elo. Mindkét hármas egység A II. világháború során mindkét fél komolyan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne egy robbanó- egy lemezhez csatlakozott a felso csúcspontján, amelyet anyaggal teli, pilóta nélküli repülogépet távirányítással alulról a Bf 109-es szárnytövéhez rögzítettek. Alul a hárcélba juttatni. Amint arról az 5. fejezetben szó lesz, az mas egységek két külso rúdját egyaránt teherviselo lemeUSAAF 1944-ben távirányítású B-17 -esekkel kívánta zekhez rögzítették, melyek keresztezték a bombázógép bevégezni a franciaországi V-l-es kilövoállások elpusz- szárnyának fotartóját, a belso rodat pedig a törzs felso botítását. Németországban ekkor már négy éve zajlott a fej- rításán keresztül közvetlenül a fotartóhoz csatlakoztatták. lesztés, az RLM ugyanis 1940-ben megbízta a DFS-t a A Messerschmitt farkát egyetlen rúd támasztotta, ez bizszükséges munkálatok elvégzésével. A kutatóintézetnek a tosította, hogy a két gép hossztengelye egymással mindig kapott paraméterek alapján ki kellett dolgoznia a vadász- párhuzamos legyen. A késobbi változatoknál a vadászgégépek rögzítési módját, a jócskán megterhelt bombázógé- pet már 15 fokos eloredoléssel építették rá a bombázóra. Az irányító- és kormányrendszer a Junkers törzsének pek levegoben történo üzemanyag-utántöltését, valamint hátsó részében kapott helyet, és egy foiránytubol, egy naa szárnyas bombák célravezetését. Elso kísérleti megoldásként vontatásban gondolkodtak, amihez hajlékony ká- vigációs iránytubol, illetve egy Patin-féle háromtengebelt vagy félig merev rodat terveztek használni. Ezen be- lyes robotpilótából állt. Normál repülés során ez a berenlül vagy kívülrol ráerosítve futott az üzemanyagcso. dezés kormányozta a Mistelt szervók, valamint a pilótaA mérnökök töretlenül hittek a vontatás elonyeiben, ezért fülkében elhelyezett két egyszeru kapcsoló segítségével, kísérleteiket egészen 1945-ig folytatták. Idoközben azon- melyek egyike a bombázó oldalkormányát és csuroit, a ban 1941 végén a kutatóintézet egyik fejlesztocsapata új másik pedig a magassági kormányát vezérelte, miközben szabadon maradtak. megoldáson kezdett dolgozni: ok a vadászgépet a bombá- a vadászgép kormányfelületei zó hátára akarták szerelni. A Mistelnek (fagyöngy) elne- Ugyanakkor a két gép kormányrendszerét össze is lehevezett koncepció 1942 januárjában kapott hivatalosan tett kapcsolni (itt is szervók segítségével), ebben az esetzöld utat. Rövidesen utasították a Junkerst és a robotpiló- ben a vadászgép pilótája hagyományos módon, botkortákat gyártó Patint, hogy muködjenek együtt a DFS-szel, mánnyal és pedál okkal irányíthatta a Mistelt. Repülés és alig több mint egy év alatt megkezdodött a Ju 88A--4- közben vagy mind a három motort, vagy csak a bombázó esbol és Bf l09F-l-esbol álló elso mintapéldány össze- két motorját használták attól függoen, hogy milyen seszerelése. bességre és hatótávolságra volt szükség. Minden üzemanyagot a bombázógép hordozott, a vadászgép onnan sziMISTEL 1-ES A DFS elso feladata az volt, hogy megfelelo szerkezetet Lent: A Mistel egyik legkorábbi változatát egy dolgozzon ki a két repülogép egymáshoz rögzítésére. Ezt Messerschmitt Ef 109F és egy Junkers Ju 88A-4-es úgy kellett megoldani, hogy a gépeken ébredo eroket a alkotta. A nem hivatalosan" apa és fia" (Vater und Sohn) mechanikai úton szétcsatlakoztatható vagy lerobbantható néven ismert kombináció repülési kísérletei 1943 összekapcsoló elemek közvetítsék a szárnyfotartók kö- Júliusában kezdodtek el.


HIBRID

REPÜLOGÉPEK,

VITORLÁZÓK

Miste/1-es Összeállítás: Ju 88A-4-es

+ Bf 109F-4-es

Motor (Ju 88-as): két Junkers Jumo 211 J Motor (Bf 109-es): egy Daimler-Benz 601 N Robbanófej:

3500 kg kumulatív, 1000 kg

acélmagvas

~I

:/!_,

__

3m

Fent: A bevetésre került Misteleken (ezen az oldalon) a bombázógép orrát robbanófejjé alakították áto A gyakorlógépeken

fogni az ellenséges légvédelmet, mielott hazafelé vették volna az irányt.

(túloldal) a bombázó megtartotta

szabványos orrát.

A MISTELEK CÉLPONT JAI

vattyúzta át saját motorjához a szükséges mennyiséget. A Ju 88-as átalakítása messze nem merült ki ennyiben, a gépet gyakorlatilag ki kellett belezni és teljesen atalakítani, a vadászgépen viszont csak minimális módosításokra volt szükség. A robbanófej elhelyezéséhez a bombázó orrát a pilótafülke üvegezett tetejével együtt leszerelték, helyére tömör válaszfalat illesztettek. A 3500 kg-os üreges töltetu (kumulatív) robbanófej et jellegzetes ormányszeru nyúlványával és 1000 kg-os acélmagjával ehhez a megerosített válaszfalhoz rögzítették. Kiképzési célra a válaszfal elé szabványos kétszemélyes pilótafülkét is fel lehetett szerelni a legszükségesebb berendezésekkel együtt. A bombázóból kialakított szárnyas bomba bevetése meglehetosen egyszeru módon zajlott. A pilóta enyhe süllyedésbe vitte és tükrös célzókészülékévei célra irányozta a bombázót, majd bekapcsolta a robotpilótát és leoldotta saját gépét. Néhányan ezután megkísérelték le-

AMistel 1943 júliusában hajtotta végre elso repülését. A repülési kísérletek októberre befejezodtek, eddigre a robbanófej fejlesztése is igen elorehaladott állapotba került. Végül a Junkerstol 15 példányt rendeltek meg, a gyár maga felelt a gépek átalakításáért. 1944 áprilisában Horst Rudat százados parancsnokságávallétrejött egy kis létszámú alakulat, a 2./KG 10l-es, melynél megkezdodött a Mistel-pilóták kiképzése. A gyakorlórepüléseket eleinte a Junkers nordhauseni repüloterén végezték, de késobb áttelepültek a Balti-tenger partjára, Kolbergbe. A hónap közepén egy vezérkari dokumentumban meghatározták, hogy az (eleinte mindössze öt pilóta alkotta) egységnek Scapa Flow, a Gibraltári-szoros és Leningrád körzetében kell csapást mérnie az ellenséges hajózásra. Késobb az utóbbi két célpontot elvetették a túlságosan nagy távolság miatt, így maradt egyedüli fo célpontnak Scapa Flow. A gépeknek a dániai Grove repüloterérol kellett volna felszállni, onnan az Északi-tenger fulött az elore kihelyezett rádiójeladók iránymutatását követve kö-

50


HIBRID

REPÜLOGÉPEK,

VITORLÁZÓK

Mistel 51-es Összeállítás: Junkers Ju 88A-4-es

+

Messerschmitt

Bf 109F-4-es Mistel 52-es Összeállítás: Junkers Ju 88G-1-es

+ Focke-Wulf

Fw

190A-8-as Mistel 53c

+

Összeállítás: Junkers Ju 88G-10-es

Focke-Wulf

Fw 190A-8-as

3m

zelítették

volna meg célpontjukat.

A bevetés

tervezése

már a végéhez közeledett, amikor a szövetségesek partra szálltak Normandiában, és a 2./KG lOl-et St. Dizier-be vezényelték.

Innen június 24-én sötétedés után öt Mistel

emelkedett

a magasba, hogy támadást intézzen a Baie de

la Seine-ben tartózkodó négy pilóta kénytelen

sikerrol

mechanikai

csatlakozni

ellenséges

számolt

hajók ellen. Az ötbol

be, csupán

meghibásodás

egyikük

volt

miatt ido elott le-

bombázójáról.

Az elkövetkezo

négy hónapban

újabb egységeket

ké-

és támadást intéztek a

La Manche csatornán hajózó szövetséges hajók, valamint Scapa Flow ellen, de egyik bevetés sem járt sikerrel. A Scapa Flow-i akció során három Mistellezuhant, pedig nem találta meg a célpontot. párosításokat

is megrendeltek:

alkalmaztak,

bombázóként

vadászgépként

és megkezdodött

Fw 190-est

már Bernbergben

(nem átépített) repülogépek

sával. 1944 novemberében

ketto

már más

pedig a Ju 88-as korszerubb

Ezeket a Misteleket

tották vadonatúj

Ekkoriban

gyár-

felhasználá-

a figyelem kelet felé fordult,

a felkészülés

az elektromos

áramot ter-

fogták a gyurut a Reich körül, a hidak

különösen fontos célpontokká Misteleket

ennek megfeleloen

léptek elo. 1945 tavaszán a kizárólag

folyami átkelok

és hídfok ellen vetették be. A típus 1945. április hajtotta végre utolsó bevetését. Az említetteken rült javaslat

l6-án

kívül számos egyéb párosítás is felme-

szintjén,

sot néhányuk

meg is épült. Ilyen

volt például a Dornier Do 2l7K!DFS

228-as páros, ame-

lyet felderítésre

peztek át a Mistel alkalmazására,

változatait.

egyre szorosabbra

szántak. Ennél a hordozógép

lag a felderítogép szolgálta.

nagy magasságban

A Do 217-es/Fw

feladatokra

gyakorlati-

történo

indítását

190-es párost célmegjelölo

tervezték bevetni, a vadászgépnek

kellett 01-

talmaznia a hordozót. A Ta l54-es/Fw 190-es, a Me 262es/Me 262-es, a Ju 287-es/Me 262-es és a Ju 268-as/He l62-es

kombinációk

mindegyikét

nagy jelentoségu

cél-

pontok ellen tervezték, melyeknél úgy vélték, nagyon is számít a megközelítés sebessége. 1945-ben a DFS kísérleteket

folytatott

egy olyan

távirányítási

rendszerrel,

me ly a Hs 293-as levego-föld rakéta (1.: 7. fejezet) számára kifejlesztett különleges rádióhullámos és televíziós vezérlé st alkalmazta.

Egy kísérleti repülogép et elokészí-

melo szovjet eromuvek elleni Eisenhammer hadmuvelet-

tettek az elso repülési próbára, de mielott még ezt végre-

re. Ahogy

hajthatták volna, a gép egy tuzben elpusztult.

a szövetséges

seregek keletrol

és nyugatról

51


4. FEJEZET

FORGÓSZÁRNYASOK Az elso forgószárnyas repülogép bemutatójára már 1907-ben sor került ugyan, de csupán 1936-ra sikerült olyan típust kifejleszteni Németországban, mely kielégíto teljesítményt nyújtott. A Reich tudósai mindvégig vezeto szerepet játszottak ezen a téren, és 1945-re bevetheto katonai forgószárnyasokat alkottak, melyek ékesen bizonyították, hogy ezek a repüloeszközök milyen nagy hatékonysággal használhatók harci körülmények között.

AforgÓSZárnyasok két csoportra bonthatók:a helikopterekre és autogirókra. Az autogiróknál rotorlapát nem hajtott, viszont van rajtuk egy hagyományos módon elhelyezett motor légcsavarral, amely biztosítja az elorehaladást és ezzel a felhajtóero termelodését. Nekifutással szállnak fel, csak elore felé tudnak repülni, nem lehet velük fliggeszkedni, viszont szinte fliggolegesen tudnak ereszkedni és leszállni. Autogiróval az elso sikeres repülést Juan de la Cierva hajtotta végre 1923 januárjában. Cierva felismerte: a sikeres konstrukció alapja az, hogya rotorlapátok csuklós csatlakozás sal legyenek bekötve a rotoragyba. Ekkor néhány évig úgy tunt, az autogirókra szebb jövo vár, mint az amúgy már 1907 óta repülo igazi

helikopterekre, de amikor Cierva felszerelte csuklós rotorlapátjait autogirójára, a helikopterek ismét elotérbe kerültek; no persze az autogirók tökéletesítése ettol még tovább folytatódott. Az 1930-as évek végére Németország lett a helikopterek fejlesztésének központja: 1945 májusáig közel 20 különféle típusú forgószárnyast terveztek itt, köztük autogirókat, girovitorlázókat és ember vezette girosárkányokat. Németországon kívül egyedül az Egyesült Államokban zajlott jelentosebb munka, ahol az orosz emigráns Igor Sikorsky tevékenykedett. Sikorsky eloször 1909-ben kezdett a forgószárnyas repüléssel foglalkozni, de 30 évébe telt, mire számottevo sikert tudott ezen a téren elérni. Késobb alapveto szerepet játszott a helikopterek fejlesztésében.

Fent: Kezdetleges megjelenése ellenére a Flettner Fl 282es Kolibri jól használható katonai helikopternek bizonyult. Balra: Hanna Reitsch, a félelmet nem ismero pilótano egy Focke-Achgelis Fa 61-esse! a berlini Deutschlandhalléban.

FOCKE-ACHGELlS

Fa 61-ES

Az 1930-as évek elején Heinrich Karl Focke professzor Georg Wulffal közös vállalkozásának keretein kívül Cierva C.19-es autogirók licencgyártásába fogott Németországban, és hamarosan helikopterekkel is kísérletezget53


ni kezdett. Ez ügyben Focke együttmuködésre lépett Fent: A Fa 223-as Drache (sárkány) volt az elso igazán Gerd Achgelisszel, aki egyrészt - Ernst Udethez hason- életképes szállítóhelikopta A képen látható példányt lóan - murepülo-bemutatókat tartott egy Kurt Tank által Csehszlováhában építették a háború után maradék tervezett Fw 44-es Stieglitzcel (tengelic), másrészt vi- alkatrészekbol. szont tervezett egy kétrotoros helikoptert, amely végül a Fa 61-es típusjelzést kapta. A gép hagyományos törzski- km/h-s sebességet ért el. Négy hónappal késobb Hanna alakításával és orrba épített csillagmotorjával (160 LE-s Reitsch Bréma és Berlin közötti repülésével majdnem BMW Bramo Sh 14-es) hasonlított a Cierva autogiróhoz, 109 km-re növelte a helikopterek egyenes vonalú távolugyanakkor két oldalsó tartókarra szerelt tengelyhajtású, sági repülési rekordját. A következo év februárjában azháromlapátos rotorral rendelkezett, melyek a forgatónyo- tán Reitsch a Fa 61-essei berepült a Deutschlandhalléba, maték hatásának ellensúlyozására ellentétes irányba fo- ezzel demonstrálva a típus könnyu irányíthatóságát. rogtak. A motor a rotorlapátokon kívül egy kisméretu, ha- 1939. január 29-én Karl Bode 3427 m-es új magassági regyományos módon felszerelt légcsavart is hajtott, de ez kordot állított be, amelyet jó ideig nem sikerült senkinek csupán a motor jobb hutését szolgálta. A farokfelület egy sem megdönteni. függoleges vezérsíkból és oldalkormányból állt, magasra A Fa 61-es nem igazán tekintheto titkos fegyvernek, helyezett vízszintes vezérsíkokkal. Futómuve farokkere- sot ami azt illeti, fejlesztése a nyilvánosság elott zajlott, kes kialakítású volt, de egy orrkereket is felszereltek rá az és a gép tulajdonképpen egy koncepció gyakorlati bemuorra bukás elkerülése érdekében. A rotorokat ciklikus tatására készült, nem katonai feladatokra. Késobb azonállásszögállító szerkezettel látták el, azaz minden egyes ban mind a Focke-Achgelis páros, mind verseny társuk, rotorlapát állásszöge változott a forgási ciklus során, ami Anton Flettner sokkal jobb helikoptereket épített a hábohosszirányú és függoleges tengely körüli irányíthatóságot rú folyamán. A Wehrmacht hamar felismerte a helikoptebiztosított. Mindemellett a két ciklus egymástól eltéro be- rek alkalmazásában rejlo új hadmuveleti lehetoségeket. állításával a rotorokon aszimmetrikus felhajtóerot Iehe- 1938-ban a Focke-Achgelis egy vadonatúj szállítótett eloidézni, így az oldalirányú irányíthatóság is adott helikopter tervein kezdett dolgozni, melyet kezdetben volt. A Fa 61-es Ewald Rohlfsszal a pilótafülkéjében Fa 266-os Hornisse-nak (lódarázs), késobb Fa 223-as 1936. június 26-án szállt fel eloször. Ez a repülés csak Drachénak (sárkány) neveztek. Az új típus lényegében a 28 mp-ig tartott, de a következo évben Rohlfs már sorra Fa 61-es megnagyobbított változata volt. Ugyanúgy olállította be és döntötte meg a rekordokat. A szuzfelszállás dalsó tartókarokra szerelt két rotorral rendelkezett, de elso évfordulóján a magassági rekordot 2440 m-re, míg ezeket egy sokkal erosebb, 650 LE-s, turbófeltöltos a repülésiidotartam-rekordot 1 óra 20 perc 49 mp-re ja- Bramo 323 Q3-as Fafnir motor forgatta, emellett a kolvította. Másnap egyenes vonalú és körpályás távolsági re- lektív állásszögvezérlésnek köszönhetoen a gép sokkal kordokat állított fel, és 20 km-es körpályán 122,553 kezelhetobbnek bizonyult. Korábban az emelkedést a 54


FORGÓSZÁRNYASOK

gázkarral szabályozták, ami nem volt túl kifinomult megoldás, kollektív állásszögvezérléssei viszont a felhajtóero mértékét a rotorlapátok állásszögének változtatásával lehetett szabályozni, így a motor fordulatszáma állandó értéken maradhatott. A 12,25 m hosszú, acélcso-szerkezetu törzset vászonnal borították, kivéve a motorteret, mert azt acéllemezekkel. A törzs négy részre oszlott. Legelöl a pilótafülke helyezkedett el két üléssei a pilóta és a megfigyelo számára. Mögötte kapott helyet a tehertér a jobb oldalán egy ajtóval, illetve az ö.ntömíto üzemanyag- és olajtartályokat is itt helyezték el. Ezután következett a motortér, majd legvégül a farokrész hagyományos függoleges vezérsíkkal és oldalkormánnyal, valamint magasra helyezett, trimmelheto vízszintes vezérsíkkal. SZOKATLAN MOTORELHELYEZÉS A motor elhelyezésére elég bizarr megoldást találtak, a reduktorházzal együtt ugyanis két nagy átméroju gyurube helyezték, melyeket állítható kábelek segítségével a törzs négy hosszirányú szerkezeti eleméhez rögzítettek. Az elore-hátra lengést merevítorudakkal küszöbölték ki. A motortér elülso szélénél rést vágtak a törzs borítás on, a hutést szolgáló levego ezen keresztül áramlott be. Kiáramlása egy hasonló résen keresztül történt a motortér túlsó oldalán. A rotorlapátok gyártásához nagy szakítószilárdságú acél csovázat és fabordázatot alkalmaztak furuérlemez és vászonborítással. A rotorok forgási síkját 4,5 fokban befelé és kissé elorefelé döntötték. Fordulatszámuk normál helyzetben 275 forgás/perc volt, ami 9,1: 1 arányú csökkentést jelentett a motor fordulatszámához képest. A Drache (Draken néven is ismert, ami ugyanúgy sárkányt jelent) rakterében négy utasnak volt hely, de az 1944. évi hadmozdulatok során elofordult, hogy 12 teljesen felfegyverzett katona szorongott a belsejében, miközben további nyolcan a tartókarokon elhelyezett üléseken foglaltak helyet. A gép teherbírása 1,25 t körül mozgott. Képességeinek bemutatása céljából egyszer felemeltek vele egy Fieseler Storch repülogépet és egy Volkswagen autót is, és a hadmozdulatok során rendszeresen használták kisebb terhek szállítására. A nehezebb terheket a törzs alján kialakított nyíláson keresztül egy teherviselo tartóelemhez rögzített csörlovel szállították külso függesztményként. A Fa 266-os mintapéldánya 1939 végén készült el. Több mint 100 statikus és kötött lebegési kísérlet után az ekkor már Fa 223-asnak nevezett gép 1940 augusztusában hajtotta végre elso szabad repülését. Karl Bode 1940 októberében átrepült vele az RLM rechlini kísérleti köz-

pontjába, ahol számos új rekordot állított fel. A sebességi csúcsot 182 krn/h-ra, az egy perc alatt elért függoleges emelkedés rekordját 528 m-re, a magassági rekordot pedig 7252 m-re növelte. A helikopter normál repülési magasságának és sebességének felso határát 4880 m-ben és 120 krn/h-ban határozták meg. Az RLM azon nyomban megrendelt 30 példányt, melyeket tengeralattjáró-elhárító, felderíto, mento és szállító szerepkörben kívánt kiértékelni. Azt még a sorozatgyártás beindítása elott eldöntötték, hogy az összes gépet egységes kialakítással fogják legyártani, és mindig az adott feladatnak megfelelo felszereléssel fogják oket ellátni. Az elso mintapéldány, a VI-es 115 repülést követoen 1941. február 5-én összetört, mert alacsony függeszkedés közben leállt a motorja. 1942 júniusában aztán a második és harmadik mintapéldány is megsemmisült hét nullszériás géppel együtt egy légitámadásban. Ezután a gyártást Brémából a dél-németországi Laupheimbe telepítették át, a termelés azonban csak 1943 februárjában indult újra. Amikor 1944 júliusában ezt az üzemet is bombatámadás érte, újabb gépek kerültek veszteséglistára, így az elkészült Fa 223-asok száma valószínuleg nem haladta meg az egy tucatot. A háború végén három példány állt szolgálatban; az egyiket pilótája megsemmisítette, ketto viszont amerikai kézre került. Késobb Helmut Gersenhauer, a Luftwaffe legtapasztaltabb helikopterpilótája e két példány közül az egyiket átrepülte Angliába. Itt kb. 170 órát repültek vele, mielott a gép 18 m magasból le nem zuhant. A háború után Franciaországban Focke professzor segítségével folytatódott a Fa 223-as fejlesztése, illetve maradék részegységekbol Csehszlovákiában is építettek két példányt. Noha a Harmadik Birodalomban minden érintett egyetértett abban, hogya Fa 223-as hasznos eszköz lenne a Luftwaffe gépparkjában, mégsem kezdtek nagyobb volumenu gyártásba. Ennek miértjére csak akkor kaphatunk választ, ha tisztán látjuk, milyen kiélezett küzdelem folyt ebben az idoben Németországban a szukös nyersanyagkészletek szétosztása körül. A típusnak nyilvánvalóan nem volt olyan befolyásos támogatója, aki elérhette volna, hogy a gépet elorébb helyezzék a prioritási sorban. Ha a V12-es nem robbant volna le, amikor 1943 szeptemberében az elfogott olasz diktátort, Benito Mussolinit kellett elszállítani a Gran Sasso tetején lévo szállodából, ahonnan Otto Skorzeny kiszabadította, talán a típus jövoje is másképp alakult volna! Fa 225-ÖS A Luftwaffe vitorlázógépek iránti érdeklodése azokra az idokre vezetheto vissza, amikor Németországnak még 55


FORGÓSZÁRNYASOK

megbízást

kapott egy egyszeru, együléses,

róval vontatható

girosárkány

tengeralattjá-

megtervezésére,

melyrol a

megfigyelo

sokkal nagyobb területet láthat be, mint a ten-

geralattjáró

tornyáról. Az elkészült Fa 330-as Bachstelze

(billegeto) rendkívül egyszeru szerkezetu volt, alapját két acélcso képezte. A rövidebb cso a rotort tartotta, és derékszögben csatlakozott az egyszeru farokfelületben végzodo hosszabb csohöz, melyhez elöl a pilóta ülését erosítették. A pilóta csak a legszükségesebb rendelkezett.

A fUggoleges tengely körüli kormányzásra

hagyományos resztirányú

oldalkormány

szolgált, míg a hossz- és ke-

irányíthatóságot

hették el. A rotorlapátok felszállás

irányítóeszközökkel

a rotoragy bedöntésével

ér-

állás szöge állítható volt, de csak

elott, repülés közben nem. A legjobb repülési

teljesítményt a gép nagy állásszögu beállítás sal nyújtotta, viszont így nehézkesen lehetett vele felszállni. A Fa 330as indítása a következoképp

zajlott: megforgatták

a rotort

Fent: A Fa 330-as nem helikopter, hanem motor nélküli

(szeles idoben kézzel,

girosárkány volt. Tengeralattjáróval

forgatódobon átvetett kötéllel), aztán a gépet hátrafelé tolták. Leszálláskor normál esetben csörlovel húzták be a

tervezték vontatni,

mintegy magassági megfigyelopontként.

szélcsendben

a rotoragynál

lévo

gépet, vész esetén viszont a rotort le lehetett oldani, me ly nem lehetett légiereje, és a pilóták kiképzése kizárólag vitorlázórepülo-klubokban és iskolákban történhetett. A

miközben

elszállt, kirántott magával a pilótaülés

mögötti

azonban a kiképzés ben betöltött fontos szere-

tartályból egy ejtoernyot, mellyel a pilóta biztonságosan vízre ereszkedhetett. A csörlon 150 m vontatókábel volt,

pük mellett egyéb területeken is hasznosnak bizonyultak. Katonák és felszerelésük harcbavetésére elsoként 1940.

ez a gépnek 120 m-es repülési magasságot biztosított. Ilyen magasról 40 km-re el lehetett látni, szemben a ten-

május 10-én használták

ejtoernyo-

geralattjáró

tornyáról

érkezve foglal-

girosárkány

82 kg-ot nyomott, szétszedése

vitorlázók

fel oket. A Luftwaffe

sei ekkor DFS 230-as vitorlázógépekkel ták el és tartották meg az eben-emaeli A DFS 230-as volt Németország lágháborús

vitorlázógépe,

belga határerodöt.

leghatékonyabb

de csak viszonylag

leten lehetett vele leszállni. AF ocke-Achgelis ként azt javasolta,

hogya

II. vi-

nagy terümegoldás-

DFS 230-as szárnyait szereljék

le, és helyettük építsék a gépre a Fa 223-as egyik háromlapátos

rotorját.

autogirót,

Ezzel gyakorlatilag

egy girovitorlázót

hoztak létre, me ly leoldás

után meredek szögben autorotálva lé, és gyakorlatilag

egy motor nélküli

süllyedhetett

a fold fe-

egy saját méretétol alig nagyobb terü-

letre ís le tudott szállni. Vontatásához

a Luftwaffe igáslo-

vát, a lu 52-est tervezték felhasználni. 1943-ban a repülési kísérletek során a Fa 225-ös jelzésu hibrid vitorlázó-

látható

8 km-rel.

Pilóta nélkül a és összeraká-

sa csupán néhány percet vett igénybe. Ahhoz, hogy levegoben maradjon, haladnia.

legalább 27 km/h-s sebességgel

A Weser Flugzeugbau

kellett

kb. 200 darab Fa 330-ast gyár-

tott, melyeket az óceánokon

bevetett IX-es típusú tenger-

alattjárók kaptak meg. Minden hajó személyzetébol három embert képeztek közelében

ki a típus használatára

lévo chalais-meudoni

ges bevetésükrol

szél csatornában,

két-

aPárizs tényle-

azonban keveset tudunk. Állítólag

na-

gyon egyszeruen lehetett oket kezelni, és rövid ideig kormányzás nélkül is gond nélkül repültek, de a pilóták mégsem szerették, féltették benne az életüket.

gép leszállás utáni kigurulási úthossza 18 m-en belül ma-

FOCKE NAGYRA TÖRO TERVEI

radt. Hiába tunt azonban ígéretesnek

A Focke-Achgelis

két rendkívül nagyra töro tervet is ké-

szített.

a Fa 269-es

az új típus, mire so-

rozatgyártásra kész állapotba került, a Wehrmacht igényei megváltoztak, és a projekt a süllyesztobe került.

Fa 330-AS BACHSTELZE

56

repülogépe.

jelölést

kapta,

és egy

konvertiplán volt, azaz a fel- és leszállást fUggolegesen hajtotta volna végre, elorehaladás hoz viszont 90 fokkal elforgatta volna a rotorokat, melyek így tolólégcsavarok-

Nem a Fa 225-ös volt a Focke-Achgelis nélküli forgószárnyas

Az egyik

egyetlen, motor

1942 elején a vállalat

ként üzemeltek

volna tovább. Ezt az elképzelést

sabban egy nagyobb hatásfokú változatát,

(ponto-

melyen a roto-


FORGÓSZÁRNYASOK

rok nem hátra, hanem elorefelé billennek) csupán az 1980-as évek végén sikerült a Boeing-Vertolnak a gyakorlatba átültetni a V-22-es Osprey-vel. A Fa 269-es tényleg nem volt több egy vad ötletnél, amely kétséges, hogy akor technológiai színvonalán megvalósítható lett volna. A Fa 284-es ennél jóval reálisabb elképzelés volt. A Fa 223-as megnyújtott változatának tekintheto típust rácsszerkezetu törzzsel és két 1600 LE-s BMW 801-es

típusok kevésbé rendhagyó felépítésunek mondhatók, elvégre merev szárnyakkal és az orrban két, ellentétes irányba forgó légcsavarral rendelkeztek. Ezzel szemben a francia SNECMA Coleopter farokba épített gázturbinás sugárhajtómuvet és gyuru alakú szárnyat kapott, irányítani négy elfordítható vezérsíkkal lehetett. A típusok kisebb-nagyobb sikerrel a levegobe emelkedtek ugyan, de végül mindháromnak a fejlesztését törölték. A függoleges fel- és leszállás problémáját azóta többé-kevésbé hagyományos kialakítású repülogépekbe épített, eltérítheto tolóero-vektorú sugárhajtómuvekkel sikerült megoldani.

motorral tervezték megépíteni. Nehéz terhek külso függesztményként való szállítására szánták oly módon, ahogy 1970-es évekbeli megfelelojét, aSikorsky S-60-as (CH-54B) "repülo darut". Egyes források szerint néhány elemét le is gyártották, mielott a programot 1943 végén ANTON FLETTNER törölték volna. Mindemellett tervek készültek egy Fa Miután 1930-ban figyelme a forgószárnyas repülés felé 223-as "ikergép" megépítésére is, ami két Fa 223-as ösz- fordult, Anton Flettner készített egy helikoptert, melyen szekapcsolását jelentette egy köztes rövid törzsrésszel. két 30 LE-s Anzani dugattyús motort szerelt két A törzsrész elkészült, a komplett gép viszont nem. rotorlapát végére. A két motor egy-egy kétágú légcsavart Focke professzor messze legmerészebb terve Focke- forgatott. Ezzel a kialakítással Flettner semlegesítette Achgelis helyett Focke-Wulf-projektként futott. A Trieb- ugyan a forgatónyomatékot (ezt a Focke-Achgelis-típuf1ügel (tkp. toló szárnyas) elnevezés egy "farkán ülo" sokon két ellentétes irányba forgó rotorral, más tervezok VTOL (függolegesen fel- és leszálló) repülogépet takart, pedig, pl. Sikorsky, meghajtott farokrotorral oldották melyben a felhajtóerot a pilótafülke mögött a törzs körül meg), de egyéb szempontokból a konstrukció nem volt forgó három szárny termelte. A szárnyak forgatásáról a túl sikeres, ezért miután egy kötött lebegési kísérlet során szárnyvégekre szerelt 840 kp teljesítményu torló sugár- a gép összetört, nem építették újjá. Flettner ezt követoen hajtómuvek gondoskodtak, az üzemi sebességre való fel- kétüléses kabinnal ellátott autogirót gyártott Fl 184-es pörgetést pedig három ledobható gyorsítórakétával vé- jelzéssel a Kriegsmarine (német haditengerészet) számágezték. Felszállás közben a saját tengelyük körül forgó ra, de ez repülés közben kigyulladt és lezuhant. szárnyak rotorként emelték a gépet, majd miután a gép hossztengelye függolegesbol átment vízszintesbe, légcsavarként funkcionáltak. Persze a gép csak elméletben létezett, tényleges fejlesztési munka nem folyt vele. Eleve az Lent: A II. világháborúban kifejlesztett német helikopterek egész koncepció életképessége vitatható, bár a háború közül bonyolultság tekintetében az Fl 282-esnek nincs után három hasonló kialakítású kísérleti VTOL repülogép párja. Erre a kései változatra, mely az amerikai csapatok is készült, ketto az Egyesült Államokban, egy Franciaor- kezére került, még külön páncéllemezeket is felszereltek szágban. A Lockheed és a Convair által gyártott amerikai a pilóta védelmére.


FORGÓSZÁRNYASOK

Fl 185-ÖS ÉS Fl 265-ÖS

dány 1939 májusában emelkedett eloször a magasba, de Anton Flettner nem adta fel, újabbnál újabb megoldások- ez késobb megsemmisült, amikor rotorlapátjai repülés kal próbálkozott. Következo típusa, az Fl 185-ös gyöke- közben egymásba csaptak. resen eltért korábbi tervezeteitol. A helikopter és autogiro A többi Fl 265-öst alapos csapatpróbáknak vetették alá keresztezés ének tekintheto repüloeszközbe egy 140 LE-s különbözo haditengerészeti egységekkel (foleg cirkálókSiemens-Halke motort építettek, mely egy rotort és két, kal, de tengeralattjárós próbákat is végeztek) a Balti- és a oldalsó tartókarokon elhelyezett, változtatható állásszögu Földközi-tengeren. Ezek a próbák kiemelkedo sikerrel tolólégcsavart forgatott. Függoleges fel- és leszálláskor a zárultak, és egyértelmuen igazolták a hadihajókra telepíttípus helikopterként muködött, azaz a motorteljesítmény heto VTOL repüloeszközök létjogosultságát. A szárazfólnagy része a rotornak jutott, az ellentétes irányú tolóerot di hadero is megvizsgálta az Fl 265-ös alkalmazhatóságát kifejto légcsavarok csupán a forgatónyomaték ellensú- mind felderíto, mind szállító feladatkörben, a Luftwaffe lyozását végezték. Elorerepülés közben viszont a teljes pedig egy-egy Bf 109-es és Fw 190-es vadászgép bevoteljesítményt a légcsavarok kapták, a rotor ilyenkor csak násával igazolta, milyen nehéz is leloni a helikoptert. autorotált. Flettner néhány kísérleti repülést követoen fel- A két vadászgép, melyeket koruk legjobbjai közt tartottak hagyott az Fl 185-ös fejlesztésével, és minden figyelmét számon, fotógéppuskával "felfegyverkezve" indult az egy új típusra fordította, melyen két, ellentétes irányban Fl 265-ös "lelövés ére", de 20 perc alatt egyetlen találatot forgó, differenciális kollektív állásszög-vezérlésu, egy- sem tudtak elérni. A különféle kísérletek végeredménye más forgási síkjába metszo, szinkronizált rotort alkalma- az lett, hogy Flettner megbízást kapott a sorozatgyártás zott (olyat, mint amilyenn el az 1960-as években a Kaman beindítására, o azonban eddigre már megalkotta a típus H--43-as Huskie repüit). továbbfejlesztett változatát, a kétüléses (némely mintaAz együléses Fl 265-ös orrba épített, burkolt, hutoven- példány együléses kivitelben készült) Fl 282-es Kolibrit, tilátoros csillagmotorjával, zárt pilótafülkéjével és zö- így az Fl 265-ös helyett ez került sorozatgyártásra. mök függoleges vezérsíkjával külsore nagyon hasonlított az Fl 185-ösre. A tartókarok és az azokon elhelyezett lég- Fl 282-ES KOLIBRI csavarok viszont hiányoztak róla, és a rotoragy kialakítá- Az új típuson a legfontosabb módosítást az jelentette, sa is sokkal bonyolultabb volt, hiszen itt két darab kétla- hogy Flettner az ülések mögé helyezte a motort, így a pipátos, döntött tengelyu rotort építettek be. A gép tervei lóta és a megfigyelo sokkal nagyobb látótérrel rendelke1937-re készültek el, és a következo évben a Kriegsmazett. A motor fotengelye elöl a reduktorhoz csatlakozott, rine hat darabot rendelt belole kiértékelésre. A mintapélme ly az oldalirányban 24 fokos, elorefelé 6 fokos dolésu rotortengelyek felé egy kardáncsuklós tengelyen és a Lent: Az Fl 282-est 1944-ben rendelték meg, miután a rotortengelyeket összeköto kereszttengelyen keresztül toKöln cirkáló fedélzetén lebonyolított tengeri próbák során vábbította a motor teljesítményét. A rotorlapátokat úgy bebizonyosodott, hogy a tipus rossz idojárási körülmények állították be, hogy akkor legyenek párhuzamosak, amikor között is bevetheto. Egyedül a szövetséges bombázásoknak a gép hossztengelyével 45 fokos szöget zárnak be. A fügköszönheto, hogy végül nem lépett szolgálatba. goleges vezérsík az oldalkormánnyal együtt sokkal na-

Flettner Fl 282 V21-es lll::: Típus: együléses, nyitott fülkéju helikopter Hosszúság:

6,56 m

Max. felszállótömeg: Max. sebesség:

1000 kg

tengerszinten

150 km/h Hatótávolság: Repülési

Fegyverzet:

58

170 km

csúcsmagasság:

nincs

3290 m


FORGÓSZÁRNYASOK

Fent: Amerikai repülos katona vizsgálgat egy rotorlapát végére szerelt miniatur sugárhajtómuvet,

amelynek

alkalmazásával Friedrich von DoblhojJ azt remélte, hogy kiküszöbölheti a motor forgatónyomatékának

hatását

WNF 342-es típusán.

gyobb volt, mint a korábbi Flettner-típusokon. Pilótája az oldalkormányt és a differenciális kollektív állásszögvezérlést együttesen alkalmazva irányíthatta a gépet. A Kolibri rendkívül kielégíto teljesítményt nyújtott, bár ha a motort teljes fordulatszámon üzemeltették, elég heves vibráció keletkezett. Vízszintes repülésben sebessége elérte a 150 km/h-t, emelkedoképessége 92 m/perc, max. függeszkedési magassága 300 m, szolgálati csúcsmagassága 3290 m volt. Megfigyelo nélkül, teljes üzemanyag-mennyiséggel hatótávolsága 300 km körül mozgott. 50 pilóta kapott a típusra kiképzést, a legtöbbjüknek Flettner tesztpilótája, Hans Fuisting volt az oktatója. A gép a levegoben nagyon fordulékonynak és stabilnák bizonyult, a kormányszervek megfelelo kitrimmelését követoen akár 60 km/h-s sebességgel lehetett repülni vele anélkül, hogya pilótának a kormányberendezésekhez kellett volna nyúlnia.

TENGERI PRÓBÁK 1942-ben a Köln cirkálón végzett tengeri próbák során bebizonyosodott, hogy a helikopter rossz idojárási körülmények között is jól használható, így a következo évben már 20 darab állt a Kriegsmarine szolgálatában a Földközi- és az Égei-tengeren. 1944-ben 1000 darab Fl 282-esre érkezett megrendelés a BMW-hez, me ly azonnal meg is kezdte a gyártósorok felszerelését müncheni és eisena-

chi gyáraiban. Mielott azonban a termelés beindulhatott volna, a szövetségesek mindkét üzemet porig bombázták Flettner johannisthali gyárával egyetemben. Anton Flettner egy 20 személyes utasszállító helikoptert is tervezett, de az Fl 339-es soha nem jutott túl a fejlesztési stádiumon. DOBLHOFFIWNF

342-ES

Friedrich von Doblhoff kevésbé ismert személyiség a Harmadik Birodalom helikoptergyártói között, de az általa tervezett gépek, melyeket a Wiener Neustadter Flugzeugwerke gyártott Bécs közelében, újabb úttöro megközelítést jelentettek a forgatónyomaték jelentette problémák kiküszöbölésére. Doblhoff kisméretu sugárhajtómuveket szerkesztett a rotorlapátok végére, ezek forgatták a lapátokat. A levego és üzemanyag gyúlékony elegyét hagyományos dugattyús motor által muködtetett kompreszszor juttatta el a rotoragyon és a rotorlapáton keresztül a miniatur sugárhajtómu apró égoterébe, ahol az elegyet begYÚjtották.A dugattyús motor a kompresszor muködtetésén kívül egy kisebb ventil átort is forgatott, mely levegot fújt a farokfelületre, ezzel biztosítva a kormánylapok hatékonyságát. Mindössze négy mintapéldány készült, közülük az elso három fix állásszögu rotorlapátokkal; ezeket kizárólag statikus/kötött kísérletekhez használták. A negyedik példányon azonban egy nagyon ügyes (és bonyolult) szerkezettellehetové tették a kollektív állásszögvezérlé st. Az utolsó mintapéldány kedvezo teljesítményt nyújtott a kísérletek során, és sebessége már elérte a 45 km/h-t, amikor a programnak 1945-ben véget vetett a szovjet csapatok érkezése.

59


5. FEJEZET

BALLISZTIKUS ,RAKÉTÁK, ROBOTGEPEK A II. világháború kezdetéig tulajdonképpen nem is létezett olyan, hogy rakétatudomány. Addig legfeljebb néhány szórványos kísérletre került sor, melyek során apró lövedékeket lottek fel az égbe, gyakorlatilag mindenféle különösebb cél nélkül. Amikor viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a rakétát nagy hatótávolságú fegyverként is fel lehet használni, minden egy csapásra megváltozott. Sehol nem ismerték fel oly mértékben a rakétákban rejlo lehetoségeket, mint Németországban, ahol már a rakétatechnika fejlodésének hoskora óta szorgos munka folyt ezen a téren.

AlI.nagyobb világháborús német(éstitkos fegyverek közül ahatélegismertségre egyben a legnagyobb konyságra) azok a föld-föld osztályú fegyverek tettek szert, melyekkel 1944 júniusának végétol Németország Nagy-Britanniát, illetve a kontinentális Európában található célpontokat, különös en Antwerpen kikötojét lotte. Az úgynevezett "megtorlófegyverek" (V-l-es és V-2-es) mellett egyéb tipusok is léteztek, bár ezek közül csupán egy került bevetésre, és az is elenyészoen kis számban. A pusztán kísérleti célokra használt típusokat azért épitették, hogy adatokat gyujthessenek repülési karakterisztikájukról, illetve kipróbáljanak rajtuk olyan megoldásokat, amelyeket aztán a bevetésre kerülo típusokon alkalmaztak. A V-2-es ballisztikus rakéta sikerén felbuzdulva a német tudósok egyáltalán nem meglepo módon terveket Fent: A Fi J03R, az ember vezette V-J-es. Balra: Egy britek által zsákmányolt A4-es (V-2-es) rakéta kísérleti indítása Cuxhaven közelében J945-ben.

készítettek a típus továbbfejlesztésére, de ezekbollegfeljebb mintapéldány készült, sok pedig csak papíron létezett. Anémet rakétákon dolgozó tudósok és mérnökök közül a háború után sokan meghatározó szerepet játszottak az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió rakéta- és urkutatási programjaiban. Munkájuk nagyban hozzájárult az urutazás megvalósitásához és azoknak a technológiáknak a kidolgozásához, melyek azóta a modem civilizáció sarokkövei lettek. FIESELER Fi 103-AS - A V-1-ES A V-l-esnek (Vergeltungswaffe l-es, azaz l-es megtor lófegyver) rengeteg neve volt. A Luftwaffe Fliegerabwehrkanonezielgeriit 76-osként (röviden Flakzielgeriit 76-os vagy FZG 76-os) rendszeresítette, ami "légvédelmi tüzérségi gyakorló célt" jelentett. Hivatalos kódneve a Kirschkern (cseresznyemag) volt, de Krahe (varjú) néven is ismerték. Az RLM ugyanakkor Fi l03-asnak nevezte, alkotóitól a Fieseler-gyárban pedig aP. 35-ös jelzést kapta. A brit emberek ugyanakkor a Buzzbomb (berrego 61


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

bomba), P-Plane (P-repülo) és Doodlebug (bogár) névvel illették, míg a RAF-nál Diver [tkp. "zuhanó", ami a bomba zuhanórepülésben való becsapódására utalt - a ford.] néven ismerték. Az elso generációs cirkálórakétának tekintheto fegyver gyakorlatilag egy sugárhajtású, pilóta nélküli robotrepülogép volt robbanófejjel és egyszeru irányító/célzó berendezéssel ellátva. Ahhoz, hogy történetét bemutathassuk, egészen 1928-ig vissza kell mennünk az idoben. Paul Schmidt az 1920-as években elsosorban folyadékdinamikai és aerodinamikai kutatásokat folytatott, de 1928-ban kísérletezni kezdett a lökhajtás egyik legegyszerubb változatát jelento pulzáló sugárhajtómuvel. A pulzáló sugárhajtómuvet lényegében egy csoszeru égotér alkotja, a levegobeömlo nyílás feloli oldalán sok kis négyszögletes, rugós csapószeleppel. Üzemanyagként egyszeruen benzint használtak, méghozzá alacsony oktánszámút. A hajtómu beindításához a szerkezetet valamilyen külso eszköz segítségével megfelelo sebességre (kb. 300 km/h-ra) kell gyorsítani, hogy a légáram sebessége és nyomása elérje a kívánt szintet, bár ezt levegobefúvó rendszer alkalmazásával is el lehet érni. Ahogy a szerkezet elorefelé halad, a légáram torlónyomásának engedve a csapószelepek kinyílnak, és levegot engednek a csobe. A csapószelepek nyitás ával egy idoben egy másik szelep is kinyit, és nyomás alatt álló üzemanyagot fecskendez be a csobe (ugyanúgy, ahogy egy benzinmotor üzemanyag-befecskendezoje). Az üzemanyag a levegovel keveredve robbanóelegyet alkot, és ekkor muködésbe lép a gyújtó gyertya. A robbanás hatására a csapószelepek bezáródnak, ezzel mind a levego beáramlása, mind az 62

Fent: A hírhedt V-l-es, saját hajtómuvel ellátott szárnyas bomba. Mintapéldánya

830 kg amatol képezte

robbanófejéveI 240 km-re lévo célokat is elérhetett. Lent: Az Argus pulzáló sugárhajtómu. Abeömlonyílást takaró apró rugós csapószelepek a levego torlónyomásának

engedve kinyíltak, majd a hajtómuben

bekövetkezo robbanás hatására ismét bezáródtak, hogy aztán az egész folyamat kezdodjön elölrol.

üzemanyag-befecskendezés megszunik, és a robbanás mindaddig irányítás nélkül ható ereje átalakul irányított tolóerové. Amint a csoben a nyomás a külso légáram nyomásértéke alá csökken, a csapószelepek ismét kinyíl-


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

nak, és kezdodik az egész folyamat elölrol. Mindez a másodperc törtrésze alatt történik, a bevetett V-l-eseken használt Argus 109-0 14-es hajtómu például egy mp alatt 47 ciklust teljesített.

OLCSÓ ÉS EGYSZERU Amellett, hogy megfelelo repülési sebesség alatt nem képes elindulni, a pulzáló sugárhajtómu nyezokkel

is rendelkezik.

egyéb korlátozó té-

Egyrészt ha a környezo levego

nyomása csökken, az a hatékonyság 3000 m felett a hajtómu

romlás ával jár, ezért

nagyon

gyenge

nYÚjt. Másrészt a pulzáló sugárhajtómuves sebessége állandó, bár ez a sebességérték teinek változtatásával

módosítható.

szelepek már viszonylag lamosak a kiégésre.

teljesítményt repülo eszköz

az égotér mére-

Harmadrészt

a csapó-

rövid üzemidot követoen is haj-

Ugyanakkor

elonyei is: mindenekelott és olcsón lehet gyártani. Mindent egybevetve

viszont megvannak

muködik,

a pulzáló sugárhajtómu

választás volt egy kis hatótávolságú

az

ráadásul egyszeruen tökéletes

robotrepülogép

mára. Schmidt maga is ezt a felhasználást

szá-

javasolta,

mi-

után senki nem harapott rá arra az ötletére, hogy ftiggolegesen felszálló

repülogépet

szereljenek

fel vele. 1934-

ben benyújtott egy tervezetet az RLM-hez. Kezdetben

el-

utasítóan fogadták, de miután jó pár elismert tudós, köztük Werner von Braun is kiállt Schmidt mellett, az RLM és a Heereswaffenamt ero fegyverfejlesztési

(HWA - a német szárazföldi

had-

és -beszerzési hivatala) nagyobb fi-

gyelmet szentelt a dolognak. Végül Schmidt megkapta fejlesztési

támogatást,

1940-ben

Schmidt pulzáló

a

bár ez nem volt túl nagy összeg. sugárhajtómuve

már 500 kp

statikus tolóerot adott le, az RLM mégis más fejlesztok

Fent: A szárnyas bombákat részegységenként

után nézett. Megkeresték a jóval nagyobb nevu Argus Motoren-Gesellschaftot, ahol dr. Fritz Gosslau és terve-

az indítóállásokhoz. A képen éppen a szárnyakat húzzák rá a cso alakú jotartóra.

zogárdája vezzen

nekilátott,

egy pulzáló

hogy az alapoktól sugárhajtómuvet.

nem is láthatták Schmidt hajtómuvét, tekinthették, alapvetoen

kezdve megter1940 márciusáig

majd miután meg-

részben átvették annak szeleprendszerét, ragaszkodtak

saját elképzelésükhöz.

de

Az év

végéig elkészült egy 150 kp statikus tolóereju kis hajtómu, amelyet repülés közben eloször 1941. április 30-án próbáltak ki egy Gotha Go 145-ös kétüléses kétfedelu kiképzo gépre szerelve. A nyár folyamán

több repülést

végrehajtottak

kisméretu

pulzáló sugárhajtómuves

szállították

is

teher-

a hajtómuvel,

a Walter megkezdte

az indítókatapult

kifej-

lesztését, a Siemens pedig egy meglévo robotpilóta

alap-

ján nekilátott a vezérlorendszer megalkotásához. A robotrepülogép formai és szerkezeti kialakítását Willy Fiedler és Robert Lusser tervezte meg - Lusser, mint emlékezhetünk rá, részt vett az eredeti P. 1065-ös Messerschmitt-projektben tott, az elso (hajtómu

is. A fejlesztés másfél évig tarnélküli) példányt

1942. december

lyességét, de még egy év beletelt, mire az RLM megtette

elején oldották le egy Fw 200-as Condorról a peenemünde-westi kísérleti lotér felett. Az elso katapultos indításra december 24-én került sor. A kísérleti szakaszban

a következo

ilyen vagy olyan formában

összesen

használhattak

akadtak gondok, nem ment

szállító vitorlázógép ekkel, ami igazolta az elképzelés helépést, és 1942. június 19-én Gerhard Fiese-

lert megbízta egy pulzáló sugárhajtómuves megtervezésével.

Idoközben

repüloeszköz

az Argus folytatta a munkát

fel. Kezdetben

minden gördülékenyen.

kb. 350 példányt

A helyzetet bonyolította,

hogy az

63


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

bombák

ellen

a szövetségesek

elfogóvadászokat,

már jóval

például sugárhajtású

gyorsabb

Gloster Meteoro-

kat tudtak bevetni. A Meteor elso légi gyozelmét augusztus

4-én egy V -l-es

1944.

ellen aratta, méghozzá

úgy,

hogy szárnyvégével kibillentette a bombát az egyensúlyából, mire az lezuhant. Ez a módszer korántsem volt olyan veszélyes,

mint amilyennek

sokkal inkább így semmisítették

hangzik,

és a pilóták

meg a V~ l-eseket,

mint

hogy közelrol tüzet nyitottak volna rájuk, mert az utóbbi esetben igen nagy volt a kockázata annak, hogya levegoben felrobbanó robotgép kárt tesz a támadó repülogépben is. Mindemellett elmondható, hogya V-l-es jóval könynyebb célpontot jelentett a földi légvédelem számára, mint a repülogépeknek,

lévén egyenes vonalban,

adott

magasságon, fix sebességgel repült; ebbol következo en a légvédelmi ágyúknak sokkal több V-l-es esett áldozatul, mint bármely más fegyvernek.

TERVMÓDosíT Nem túlzottan

ÁSOK

meglepo,

annak beépítésévei höz viszonyított

hogy az irányítórendszerrel

és

is gondok adódtak. A hajtómu törzs-

elhelyezkedésévei

kapcsolatban

már ak-

kor probléma merült fel, mielott a Fi l03-as törzse elkészült volna. A Do l7-esre és Ju 88-asra szerelt hajtómuFent: A V~l-est katapult repítette a levegobe egy

vek repülési próbái során kiderült, hogy a pulzálás eros rázkódást okoz, különösen ha a kilépo gázsugár a törzs

indítórámpáról. Ahogy sebessége elérte a 400 kmlh-t,

fölött áramlik hátra. Emiatt módosították

a terveket, és a

a saját hajtómuvével folytatta a vezérloegység által

hajtómuvet

meghatározott lapos szögu emelkedést utazómagasságára.

ben túlnyúljon

összes részegységet

sarkalatos pontja volt a konstrukciónak. Erre végül olyan rendszert fogadtak el, melynél elöl forgócsapra szerelt

együtt kellett tesztelni,

lehetett meghatározni

az eloforduló

így nehezen

hibák helyét. Végül

hátrébb helyezték úgy, hogy jelentos mérték-

rögzítobilincset

a törzsön. A hajtómu bekötése különösen

alkalmaztak,

hátul pedig egyetlen csapos

aztán rájöttek, hogy a problémák elsosorban a levegobeömlo nyílás és az üzemanyag-ellátó rendszer rossz kiala-

füllel rögzítették

kításából adódnak, ezért miután ezeket áttervezték,

ellenére a rázkódás továbbra is gondot okozott. A vezér-

botgép onnantól kezdve dött. Repülési

sebessége

mozgott, ami jelentosen vadászgépeivel következoen Megoldásként

ugyanakkor sebezhetonek

fejlesztése

növeini

kívánták

mukö-

600 km/h körül

elmaradt a tervezettol,

szemben a V-l-es

sokkal megbízhatóbban

a ro-

így akor

bizonyult.

Ebbol

a függoleges

gumiburkolatot

lorendszer

térbeli

roszkópon

alapult. A kívánt vízszintes

roszkóppal

irány tartása

összeköttetésben

vezérsíkhoz.

kapott. Mindezek

egy háromtengelyes

gi-

irányszöget

a gi-

álló irány tun állították

be

még indítás elott, a magasság tartását pedig aneroid (szá-

egy percre sem állt le.

raz) barométer

az Argus

korrekcióra

109-0l4-es

a hajtómuvet

Mindkét tartószerkezet

biztosította.

volt szükség,

Ha irány- vagy magassági a rendszer

surített

levegovel

hajtómunek a teljesítményét (pl. kéjgáz égotérbe juttatásával), illetve tervek születtek a hajtómu lecserélésére is.

muködo szervomotorokkal

Olyan erosebb típusok kerültek szóba, mint a 109-044-es

szerkezet mérte, amelyet az orrba szerelt apró légcsavar muködtetett. Amikor a számláló elérte az elore beállított

vagy a Porsche (mindketto

109-005-ös

statikus

tolóereje

pontosan meg nem határozott

gázturbinás

sugárhajtómu

kormányokat.

500 kp volt), illetve egy

értéket, két gyújtószerkezet

típusú torló sugárhajtómu.

tette a kormánylapokat,

A háború vége felé egyes kísérleti példányok

sebességét

sikerült 800 km/h fölé tornászni, de ekkoriban a szárnyas 64

és a magassági

térítette ki az oldalkormányt

berobbant, másrészt

rontó féklapot, mire a V-l-es kezdett.

A megtett

Erre a viszonylag

utat számláló-

és egyrészt rögzí-

kinyitott

két áramlás-

az orrát leadva zuhanásba bonyolult

megoldásra

azért


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

volt szükség, mert a hajtómu belso tere alig néhány mp hogy felrobbantsa a robbanófej et akkor is, ha az akkumualatt olyannyira felforrósodott, hogy pusztán ez a homér- látor valamiért muködésképtelenné válna a becsapódásséklet elegendo volt az üzemanyag-levego keverék be- kor. Emellett volt még a rezgonyelves megszakítóval elrobbantásához (a gyújtáshoz nem volt szükség pontos látott elektromechanikus gyújtó, mely - bármilyen szögidozítés re), és emiatt azzal az egyszeru módszerrel, hogy ben ért földet a bomba - felrobbantotta a robbanófejet, ilmegszakítják a gyújtógyertya áramellátását, nem lehetett letve a mechanikus (óraszerkezetes) késleltetett idozítésu volna leállitani a hajtómuvet. Az üzemanyag-ellátás meg- gyújtó. A csapódógyújtó három muködtetoszerkezettel szakítása talán járható út lett volna, de mivel az üzem- rendelkezett: az egyik az orrban, a másik a bomba hasán anyagrendszer túlnyomásos volt, e módszert sem lehetett (mindketto nyomásra lépett muködésbe), a harmadik peszázszázalékos hatékonyságúnak tekinteni - ami azt ille- dig magában a gyújtóban (ez inerciális kapcsoló volt) kati, a muködo hajtómuves célra zuhanás amúgy is jobban pott helyet. A V-l-es gyújtórendszere olyannyira jól simegfelelt a katonák igényeinek. Egy ideig gyakran elo- került, hogy aNagy-Britannia területén becsapódott elso fordult, hogy megszakadt az üzemanyag-befecskendezés, 2500 szárnyas bombából mindössze négy nem robbant amikor a V-l-es zuhanás ba kezdett, de ez nem elore fel. megtervezett folyamat volt, hanem muködési hiba, amelyet idovel sikerült orvosolni. Lent: Mivel a V-l-es állandó sebességgel, állandó A bombához három különbözo gyújtószerkezetet rend- magasságon, egyenes vonalban repült, a légvédelmi szeresítettek. Az elektromos csapódógyújtó akkumulátor- tüzéreknek viszonylag egyszeru célpontot jelentett, ról muködött, de rá volt kötve egy kondenzátoros ener- különösen éjszaka, amikor a pulzáló sugárhajtómu fényét giatároló is, amely elég töltéssel rendelkezett ahhoz, jól ki lehetett venni a magasban.

65


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

Fent: Repülogéppel a legegyszerubben megsemmisíteni szárnyvégével

úgy lehetett

egy V-l-est, ha a pilóta mellé repült és kibillentette a szárnyas bombát az

egyensúlyából. Ez messze nem volt olyan kockázatos vállalkozás, mint amilyennek elsore hangzik. Ez a fotógéppuska-felvétel (szárnyformájából egy V-l-est.

azt a pillanatot ábrázolja, amikor ítélve) egy Spitfire éppen megbillent

A bomba részegységeihez képest sokkal kevesebb gond adódott az indítószerkezettel. Az egyszeru gozkatapult muködtetéséhez a rakétahajtómuvekhez használt T-Stoffot és Z-Stoffot (alapvetoen hidrogén-peroxid, illetve kalcium- vagy kálium-permanganát - 1.: 2. fejezet) használták, melyek elegyedésekor goz keletkezett. A katapult 42 m hosszú (késobb feleekkora), réselt cso volt, melyet 6,5 fokos emelkedésure állítottak be egy betonból és acélból készült ágyazaton. A csövön belül súlyzó alakú, szabadon mozgó dugattyú helyezkedett el, tetején uszonyszeru nyúivánnyal, amely a cso réselésén keresztül felfelé kilógott, és egy egyszeru kerekes indítókocsihoz csatlakozott, rajta a szárnyas bombával. A dugattyú mögött a rés mentén keskeny csoszeruség csúszott végig, amelyet a goznyomás a résbe préselt, lezárva azt. A goz66

fejlesztéshez szükséges két anyagot kerekes kocsin lévo tartályokban tárolták a kovácsolt acél gozkamrával együtt, mely bajonettzáras megoldással csatlakozott a katapultcso végéhez. Az indítórámpa vége mellett állt egy indítóegység, ennek segítségével keltették életre kilövés elott a pulzáló sugárhajtómuvet. A V-1-ES INDíTÁSA Az indítás egyszeru folyamat volt. Beindították a pulzáló sugárhajtómuvet, és hét mp-ig hagyták járni, hogy elérje az üzemi hofokot. Ezután távirányítással kinyitottak egy szelep et a nagyméretu surített levegos palackon, mely 60 l T-Stoffot és 5 l Z-Stoffot juttatott a gozkamrába. A két anyag reakcióba lépett egymással, ennek következtében nagy mennyiségu forró goz keletkezett. Amint a goz nyomása elért egy bizonyos szintet a kamrában, a dugattyút rögzíto csap elnyíródott, és a dugattyú végigszáguldott a csövön, magával tolva az indítókocsin nyugvó robotgép et. Mire a V-l-es elérte a rámpa végét - ez kb. fél mp alatt játszódott le, 16 g-s gyorsulással-, 400 km/h körüli sebességet ért el, így innentol kezdve a pulzáló sugárhajtómu már önállóan tudott muködni. A dugattyút a goz valósággal kilotte a csobol, és az indítókocsival együtt a rámpa elotti terepre hullott, ahonnan késobb ösz-


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

szeszedték oket. A robotgép eközben megkezdte 150 áttértek a Fi 103 F-l-es változat gyártására. Ez alapjaim/perces emelkedését repülési magasságára, és a vezér- ban megegyezett az A-l-essel, de robbanófejében 436 kg lorendszer irányba állította az orrát. Amikor elérte az elo- amatol volt, üzemanyagtartályának befogadóképességét írt magasságot, az aneroid barométer jele alapján a rend- viszont 568 l-rol 756 l-re növelték, ezzel hatótávolsága 32.0km-re növekedett. szer vízszintes repülésre állította a magassági kormányt. Az eredeti, leggyakoribb változat, a Fieseler Fi 103 A~ l-es hossza kb. 8 m, szárnyának fesztávolsága kb. 5 m BEVETÉSEN A V-1-ES - bár két, kissé különbözo formájú és méretu szárnyat A V-l-es elso éles bevetésére 1944. június 13-án hajnalgyártottak hozzá -, törzsátméroje 84 cm volt. A robbanó- ban került sor. Ekkor tíz robotgépet indítottak útnak, de fej 830 kg Trialent (amatol) tartalmazott, idonként gyúj- négy azonnallezuhant, ketto pedig a tengerbe hullott, tetóbombákkal kiegészítve. Tervezték robbanóanyag he- hát csak négy darab érte el Nagy-Britanniát - az egyik lyett harci gáz alkalmazását is, de erre a gyakorlatban so- Sussexben, a másik a kenti Sevenoaks közelében, harmaha nem került sor. 2180 kg-os indítási összsúlyából a dik London délkeleti külvárosi részén, a negyedik pedig 75-80-as oktánszámú üzemanyag 515 kg-ot tett ki. Ható- a Temzétol északra Bethnal Greenben csapódott be. Két távolsága 240 km, repülési sebessége 645 km/h, szolgá- nappal késobb kezdetét vette az Unternehmen Rumpellati csúcsmagassága 3000 m volt. A törzs préselt acélle- kammer (Lomtár hadmuvelet), melynek keretében június mezekbol készült, az orrkúp alumíniumból. A szárnyak szintén acélborítást kaptak, és a cso alakú egyetlen fotar- Lent: Nagyon kevés V-l-es került viszonylag épségben a tó is acélból készült. Szerkezeti kialakítását elsosorban az britek kezére. Azt a néhány példányt azonban, mely nem olcsóság határozta meg, ezért nem is nagyon kísérletez- robbant fel becsapódáskor, a britek alapos vizsgálatnak tek azzal, hogy különlegesebb anyagok alkalmazásával vetették alá. A képen két RAF-katona egy kenti babföldre miként lehetne a fegyver tömegét csökkenteni. 1945-ben zuhant példányt vizsgálgat.

67


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

Fieseler Fi 103-as (V-1-es)

szabványmodell

Típus: robotrepülogép (szárnyas bomba) Hosszúság: Fesztávolság:

RObbanófej:

5,30 m

Max. felszállótömeg:

Max. sebesség Hatótávolság:

8,32 m

830 kg amatol

2180 kg

Fent: A V-J-es (hivatalos nevén Fi J03-as) Anglia elleni tömeges bevetésére eloször J 944 júniusában, a Rumpelkammer (lomtár) hadmuvelet keretében került sor.

l5-én 22:00 és másnap 12:00 között 244 darab V-l-est indítottak, zömében London, kisebbrészt pedig Southampton, a még mindig a normandiai hídfokben küzdo inváziós erok utánpótlási kikötoj e ellen. A 244 darab V-les közül 144 repült be Anglia fölé, ahol további 34 darabot lottek le a légvédelmi ágyúk és a vadászgépek. A Pas de Calais térségében létesített indítóállásokból a Flakregiment J55(W), mely persze csupán nevében volt légvédelmi tüzérezred, ahogya V-l-est is csak álcázásként nevezték FZG-76-os "légvédelmi céltárgynak", egészen augusztus végéig folytatta a támadásokat, és csak akkor vonult vissza, amikor a szövetséges csapatok a közelbe értek. Az 1943 augusztusában felállított ezred Max Wachtel ezredes parancsnokságával Hollandiába települt, ahonnan elsosorban Antwerpen ellen kellett támadásokat intézniük. Az addig általuk útnak indított 9017 V-l-esbol 6725 érte el Angliát, ezek közül 2340 darab zuhant Nagy-Londonra. A becsapódó robotgépeknek csupán elenyészoen kis hányada nem robbant fel. Más jelentések szerint a németek a háború teljes idotartama alatt összesen 8892 darab V-l-est indítottak nagy-britanniai célpontokra, ugyanakkor vannak, akik ezt a számot 10 000 fölé teszik. A szárazföldi indítások mellett már július 7-tol kezdve levegobol is hajtottak végre V-l-es támadásokat. Erre a feladatra a Ill.! KG 3 Heinkel He 111eseit jelölték ki, melyek ekkoriban a hollandiai Gilze Rijenben állomásoztak. Minden bombázógép egy V-lest vitt magával a jobb oldali szárnyto közelébe szerelt, szárny alatti felfüggesztoszerkezeten, a kioldásra 450 mes magasságban került sor az Északi-tenger felett. 68

(késobbi változatok): 800 km/h 240 km

Augusztus végéig több mint 400 példányt vetettek be így foként London, illetve Southampton és Bristol ellen. Szeptember közepén aztán újrakezdték a repülos indításokat a különbözo nagy-britanniai célpontok ellen, a támadássorozat egészen a következo év januárjának közepéig tartott. Ebben az idoszakban kb. 1200 V-l-est indítottak - néhány darabbal olyan északi városokat is célba vettek, mint Manchester, bár odáig mindössze egyetlen robotgép jutott el -, de ezeknek alig az ötöde zuhant lakott területre, Londont, a legfobb célpontot pedig csupán 66 érte el. Ugyanebben az idoszakban Antwerpen és Brüsszel ellen további 1600 darabot indítottak a levegobol. A bevetések során a Luftwaffe 80 repülogép et vesztett. 1945. március 3-án a kisebb robbanófejjel, de több üzemanyaggal rendelkezo F-l-es változatú robotrepülogépekkel új támadássorozat kezdodött London ellen, a Hollandiából indított V-l-eseknek azonban csak a töredéke jutott el a brit fováros fölé. Az utolsó becsapódást március 29-én jegyezték fel Londonban. A háború során összesen 2419 V-l-es találta el Londont, 2448 pedig Antwerpen területén robbant fel (e két városon kívül természetesen számos egyéb városra is zuhantak szárnyas bombák). Ez a mennyiség pusztán a negyedét teszi ki az indított mennyiségnek. Becslések szerint a V-l-esek kb. 12 000 ember halálát okozhatták. Hivatalos adatok szerint Nagy-Britanniában 6184 fo vesztette életét, a sebesültek száma 17981 volt. A V-l-es gyártása Németországban a Fieselernél, a Volkswagennél (itt kezdetben nem sok sikerrel), valamint a Harz hegységben, Nordhausen közelében létesített, szinte kizárólag kényszermunkásokat dolgoztató, Mittelwerke nevu föld alatti gyárban zajlott. Mindösszesen 34 000 példány készült belole. A V-l-es igazán költséghatékony fegyvernek bizonyult, még ha az indított mennyiségnek csupán a


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

20%-a érte is el a kijelölt célpontot. Arról megoszlanak a Fent: A képen látható Reichenberg IV-es a szárnyas bomba vélemények, hogy mennyibe kerülhetett egy V-l-es le- bevetés re szánt, ember vezette változataként már gyártása, de az ár valahol 5000 birodalmi márka körül le- robbanófejjel készült, és aljáról hiányzik a csúszótalp, hetett. Csupán összehasonlításként: egy Mauser 98k ka- illetve a kilépoélrol a féklap, melyek a rabély 56 márkába, egy PzKpfw IV-es harckocsi pedig gyakorlópéldányokon megtalálhatók voltak. Egyet sem több mint 100 000 márkába került. vetettek be éles körülmények közt. EMBER VEZETTE SZÁRNYAS BOMBA

Lent: A japán haditengerészet szintén készített egy ember

Vészterhes idokben mindig vannak emberek, akik ügyük érdekében hajlandóak a végsokig elmenni. Ez nagyon jól tetten érheto a tengelyhatalmaknak az öngyilkos alakulatok szervezésére irányuló törekvésein, melyekre már

vezette szárnyas bombát, mely a Yokosuka MXY7-es Oka nevet kapta. Jóval egyszerubb volt a Reichenbergnél, alapveto kormánylapokkal gyorsítórakétákkal

csak

és siklás közben alkalmazandó

rendelkezett.

Yokosuka MXY7 -8S Oka Típus: együléses, öngyilkos bevetés re tervezett

szárnyas bomba Hosszúság:

6,07 m

Fesztávolság: 5,12 m

Max. felszállótömeg: Max. sebesség: Hatótávolság: Robbanófej:

2140 kg

3500 m-en 649 km/h 37 km

1200 kg robbanóanyag

69


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

nem terveztek hagyományos módon földet érni, mennyire sokadiagos szempont volt a leszállás közbeni viselkedés. A pilótának elméletileg gépe célra állítása után ki erovel tolták fel. kellett ugrania, de oszintén szólva a pilótának (vagy piló1943 végétol kezdve találunk példákat. Közülük a legis- tanonek) erre nem sok esélye volt. A pilótafülke egészen mertebbek kétségtelenül a japán kamikazék voltak (a hátul, a szárny kilépoéle mögött helyezkedett el, közvetkamikaze jelentése: "isteni szél"), melyeket az 1944. ok- lenül a hajtómu beömlonyílása elott. Ahhoz, hogya katóber 23-26. között lezajlott Leyte-öbölbeli csatától bintetot le lehessen dobni, 45 fokban oldalra kellett nyitkezdve vetettek be a brit és amerikai hajók ellen, de Né- ni, ami elég nehezen volt kivitelezheto, mert a kabinteto metországban is születtek hasonló jellegu tervek. A legje- általában megakadt a beömlonyílás szélében. Ha pedig lentosebb ilyen elképzelésnek a Fi 103-as ember vezette esetleg mégis sikerült volna valahogy megszabadulni a szárnyas bombává való átalakítása tekintheto, bár kezdet- deklitol, 1000 km/h-s sebességu meredek zuhanás közben a típus csupán kiindulási alapul szolgált, amirol ha- ben nem valószínu, hogy bárki ki tudta volna préselni marosan lemondtak a Me 328-as vitorlázóváltozatának magát a fülkébol úgy, hogy azt túl is élje, vagy legalábbjavára. Emellett mással is próbálkoztak, létrehoztak pél- is ne szerezzen súlyos sérüléseket. Mindez azonban elméleti kérdés maradt, ugyanis hiába jelentkeztek ezrek dául egy Fw 190-esekkel felszerelt egységet, a Kommanés közülük hiába kédo Langét, vagy más néven a StajJel Leonidast, melynél Selbstopfermanner-bombázónak, arra kezdték el kiképezni a pilótákat, hogy bombával peztek ki 70 fot, egyiküket sem vetették be. Német sorsmegrakott gépükkel meredek zuhanásban vegyenek célba társaikkal ellentétben a háború vége felé bevetett japán egy célpontot, majd ugorjanak ki ejtoernyovel. Végül Oka szárnyas bombák pilótáit egyáltalán nem áltatták a azonban a Me 328-as program befuccsolt, és az is nyil- megmenekülés lehetoségévei: beszíjazták oket gépükbe, vánvalóvá vált, hogy teljes bombaterheléssei az Fw 190- és ok tudták, hogy nincs esélyük élve kijutni onnan. eseknek vajmi kevés esélyük lenne átjutni az ellenséges A kamikazék eredményei jól mutatják, milyen eredményekre lehetett számítani e fegyverek bevetésével: 1945. légvédelem tuzfüggönyén. Ezek után a figyelem ismét a Fi l03-as felé fordult. február 21. és augusztus 15. között 17 hajót süllyesztetA DFS négy különbözo változatra dolgozott ki terveket, tek el és 198-at rongáltak meg, miközben az ember vezetmelyeket a Henschel négy V-l-es átalakításával épített te szárnyas bombák és az azokat kíséro repülogépek kömeg. A projekt a Reichenberg kódnevet kapta, a négy pél- zül 930 darab veszett oda. dányt ennek megfeleloen R-I-estol R-IV-esig számozták. A Fi 103 R-I-es együléses típus volt csúszótalppal, AZ "AGG REGAT" RAKÉTÁK fékszárnyakkal, hajtómu nélkül, robbanófeje helyén bal- 19l8-as veresége után Németországgal szemben súlyos laszttal; ezt a példányt kísérletek lefolytatására szánták. fegyverkezési korlátokat vezettek be. Mint arról korábAz R-II-es ettol csupán abban különbözött, hogy orr-ré- ban már szó esett, a németek a versailles-i békeszerzodés szére egy második pilótafülkét építettek. Az R-III-ast megszorításainak nagymérvu kijátszására a fejlesztési emelt szintu kiképzésre szánták, gyakorlatilag egy R-I-es programokat külföldön bonyolították le, de emellett lévolt hajtómuvel felszerelve. A harci változatként létreho- teztek még más kiskapuk is. A rakétafejlesztéseket példázott R-IV-es nem rendelkezett csúszótalppal, sem fék- ul egyetlen rendelkezés sem tiltotta, így a HeereswajJeszárnnyal, viszont csurovel igen, és a robbanófej et is be- namt (HWA) már 1929-ben megkezdte annak vizsgálatát, építették. Feltételezések szerint az is szóba került, hogya hogy a rakéták miként vehetnék át a nagy hatótávolságú robbanófej et gépágyúra cseréljék, és a típu st elfogóva- tüzérség szerepét. Ehhez Berlintol kb. 30 km-re délre, dászként vessék be. Az ember vezette Fi 103-asból kb. Kummersdorfban létrehoztak egy kísérleti központot a 175 darab készülhetett. hozzá tartozó lotérrel együtt. 1930-ban Walter DornberA programban két tesztpilóta vett részt: Heinz Kensche ger hivatásos százados lett a projekt vezetoje, aki a száés a mindenfelé feltuno Hanna Reitsch. Mindketten ked- razföldi hadero utasítására korábban elvégezte a charlotvezonek ítélték a gép repülési jellemzoit, bár azért a re- tenburgi muszaki egyetemet, és ott ballisztikából doktori pülések során akadtak hajmereszto pillanatok. Egyedül a fokozatot szerzett. Az egész projektet a HWA különösen leszállással nem voltak megelégedve. Persze képzelheto, lelkes vezetoje, Karl Becker felügyelte. 1927-ben Hermann Oberth, az 1923-ban megjelent Rahogy egy olyan gép esetében, amellyel bevetésének jellegébol adódóan akiképzési repülések kivételével soha kéta a bolygóközi térben (Die Rakete zu den Planeten-

Balra: Egy V-I-es indításra elokészítve 2 t-t nyomott.

Az indítórámpa aljában álló kerekes indítókocsira kézi

71


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK.

ROBOTGÉPEK

raum en) címu könyv írója, néhány lelkes amatorrel

Fent: Indítóállás Peenemündében,

a Balti-tenger

együtt megalakította az Urutazási Társaságot (Verein jür partvidékének közelében elterülo, eldugott kis Usedom A társaság rakétahajtómuvekkel kísérle- nevu sziget surujenyoerdoinek közepén. Az A4-essel tezett, amit eleinte Fritz von Opel finanszírozott - amint minden kisérleti lövészetet itt hajtottak végre. emlékezhetünk rá, Opel rendelt egy rakétahajtású vitorlázógépet Alexander Lippischtol, és egy rakéta-hajtómuves kor lépett velük kapcsolatba Dornberger, akinek a közautót is épített RAK 2-es néven. Késobb az anyagi fede- benjárására kisebb összegu támogatások folytak be a zetet az a 10 000 frankos díj biztosította, amelyet Oberth kasszába. 1932-ben Von Braun, aki épp ekkor szerzett 1929-ben Az urutazás módjai (Wege zur Raumschiffahrt) diplomát és gépészmérnöki baccalaureusi fokozatot [tucímu könyvével nyert meg. 1930-ban egy ígéretes tehet- dományos fokozat az egyetemi doktori cím alatt - a ségu fiatalember, Werner von Braun csatlakozott az Ur- ford.] a berlini muszaki intézetben, Kummersdorfba ment utazási Társasághoz, és a következo évben sikeres indí- dolgozni. 1934 decemberéig fejlesztogárdája két folyétást hajtottak végre egy kisméretu, folyékony oxigénnel kony oxigén- és alkoholmeghajtású rakétát indított. Az és benzinnel muködo rakétával. A társaság egyre na- A2-esnek nevezett típus 2500 m-t meghaladó magasságot gyobb pénzszukébe került, de teljesen véletlenül pont ek- ért el.

Raumschiffahrt).

72


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

1935-ben egy új típuson kezdtek dolgozni. Az A3-as 750 kg-ot nyomott, magassága 7,6 m volt. Üzemanyagnak ehhez is A-Stoffot (-183 oC-os folyékony oxigén) és M-Stoffot (metilalkohol, más néven metanol) használtak, de hajtómuve 1500 kp tolóerot fejtett ki 45 mp-en keresztül, szemben az A2-es 16 mp-en át üzemelo, 300 kp tolóereju hajtómuvével. A teljesítménynövekedésnél azonban jóval nagyobb jelentoséggel bírt, hogy Von Braun csapata egy újféle stabilizációs rendszert dolgozott ki a rakétához. Míg az A2-es stabilitását úgy biztosították, hogya középrészt egy elektromo tor bepörgette, és ezzel giroszkopikus hatást értek el, addig az A3-asnál kis molibdén "oldalkormányokat" (egészen pontosan terelolapocskákat) szereltek fel, melyek a kiáramló gázsugár egy részét giroszkópos vezérlés seI elterelték. Az A3-as hátsó részére ugyanakkor négy egyszeru vezeto szárnyat is felerosítettek, bár ezek alig álltak ki a törzs síkjából. A rakéta különféle muszereket vitt magával, és ejtoernyovel kellett visszaereszkednie a fóldre. A típus elso indítására 1937. december 6-án került sor a Balti-tengeren lévo Greifswalder Oie-szigeten. Az új stabilizátorok jól muködtek, a rakéta többi része, különös en az aerodinamikai kialakítás viszont nem vált be, és emiatt a típus gyakorlatilag kudarcra ítéltetett, bár még három további kísérleti indításra sor került. KÖLTÖZÉS PEENEMÜNDÉBE A kutatógárda idoközben gyorsan kinotte a kummersdorfi létesítményt, az A2-eseket például már az Északitengerbe ömlo Ems folyó torkolatától nem messze található Borkum-szigetrollotték fel. 1936 elején a HWA és az RLM úgy döntött, hogy közösen vásárolnak egy nagyobb területet a kutatások folytatásához. Választásuk a mai lengyel-német határ közelében található balti-tengeri Usedom-sziget Peenemünde nevu faluja körüli elzárt félszigetre esett, illetve megvették a szomszédos Greif'lwalder Oie-t is. Ezt követoen mind a HWA, mind az RLM áttelepítette ide rakétafejlesztési programjait. A szárazfóldi hadero a terület keleti részén rendezte be hivatalosan Heeresversuchsanstalt-Peenemünde (HVP) néven ismert kutatóközpontját, amelyet álcázásként "Elektromechanikai Muveknek" (Elektromechanische Werke EMW) neveztek. Dornberger lett alI. fegyverkísérleti egység vezetoje, Von Braun az egység muszaki igazgatója. Ezen a kísérleti telepen került aztán sor a világ elso sikeres ballisztikus rakétájának kifejlesztésére és próbalövészeteire. Peenemünde neve ezzel új értelmet nyert. Miután az A3-as nem váltotta be a hozzá fuzött remé-

Fent: Egy technikus utolsó simításokat végez az irányítórendszer beállítása in egy A 4-es rakéta indítása

nyeket, a kezdettol fogva katonai alkalmazásra szánt

elott. A rakétát mobi! szerkezet állította a farkára.

73


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

A4-es rakéta fejlesztését leállították. Ehelyett Von Braun egy újabb kísérleti rakéta, az A5-ös tervezésébe kezdett, mely valamivel nagyobb volt az A3-asnál, de ugyanazt a hajtómuvet kapta. A fo különbséget a repülési profil jelentette, ugyanis ennél már nem az volt a cél, hogy nyílegyenesen fellojenek egy rakétát az égbe, hanem hogy eltaláljanak vele egy több száz km-re fekvo földi célpontot, márpedig ehhez kifinomult vezérlorendszerre volt szükség. A V-l-eshez hasonló kisebb repülo eszközökön az oldalszög szerint megfeleloen beállított indítórámpa határozta meg nagy vonalakban a cél irányát, a vezérlorendszer repülés közben csupán kisebb iránymódosításokat végzett a pörgettyus iránytu adatai alapján. Egy ballisztikus rakéta célra vezetése azonban egészen más tészta volt, hiszen ezt függolegesen indították, és arakétának pontosan a cél irányába fordulva kellett 41 fokos szögu emelkedésre beállni és azt tartani. A hatótávolságot az égésido határozta meg, ebbol kifolyólag a hajtómu üzemanyag-ellátását pontosan az elore meghatározott pillanatban kellett leállítani. A leállítás eleinte földrol kapott ráLent: 1943. augusztus 17/18. éjszakáján a RAF nagyszabású bombatámadást intézett Peenemünde ellen.

KORSZAKALKOTÓ

A bombaszonyeg a lakóépületeket is letarolta, a támadásban kutatókon kívül kényszermunkások vesztették.

74

diójel alapján történt - ez volt az egyetlen dolog a rakéta indítása után, amit a földrol befolyásolhattak -, de aztán késobb ezt is automatikussá tették. Anélkül, hogy nagyon belemélyednénk a dolog részleteibe, annyit mindenképp célszerunek tartunk megjegyezni, hogy egy ballisztikus rakéta megfelelo iránystabilitása csak akkor biztosítható, ha a vezérlorendszer három tengely mentén irányítja mozgását. Egyrészt szabályozni kell a bólintómozgást, hogy a rakéta megfelelo szögben emelkedj en, és tartsa ezt a szöget. Másrészt a legyezomozgást is irányítani kell, hogy a rakéta a cél felé repüljön. Harmadrészt a mozgó hengeres testekre jellemzo, hossztengely körüli orsózómozgást kordában kell tartani, mert ez a forgás szinte lehetetlenné teszi a bólintó- és legyezomozgás szabályozását. Mindemellett az is bonyolítja a helyzetet, hogy a rakéta fobb jellemzoi - különösen tömegközéppontja, amely nagyon fontos a repülés szempontjából folyamatosan változnak az üzemanyag fogytával, ráadásul a repülési jellemzokre hasonlóan drasztikus hatással van az is, hogy a rakéta parabolikus pályája során felemelkedik a felso atmoszférába, majd onnan visszafordul a föld felé.

is életüket

KUTATÁS

Összességében tehát elmondható, hogy Werner von Braunnak és csapatának az irányítás megoldása jelentette


BALLISZTIKUS

a legnagyobb

kihívást. Végül a feladatot sikerült tökéle-

tesen megoldaniuk,

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

Fent: Az épségben zsákmányolt A4-esek közül sokat az

pedig a tervezés során olyan egysze-

Egyesült Allamokba szállítottak afejlesztogárda

tagjainak

ru eszközöket használtak csupán, mint a logarléc és a me-

zöméveI együtt. Ezt az A4-est épp kilövéshez állítjákfel,

chanikus számológép

valószinuleg az új-mexikói White Sands kisérleti lotéren.

az elso kezdetleges sok elvégzésére

- talán érdemes megemlíteni, számítógépeket

ballisztikai

hogy

számítá-

hozták létre. Von Braunék háromtenge-

lyes giroszkópokat

használtak

épített apró kormánylapok dén helyett grafitból

a vezetoszárnyak

vezérléséhez.

nyító-vezérlo egységet beépítették a rakétába, és megkezdték a vezérelt kísérleti indításokat - ami azt illeti, az

végeire

Emellett molib-

készült lapocskákat

alkalmaztak

a

kiáramló gázsugár terelés ére - a repülés elso néhány mpében, amikor a hagyományos

kormánylapok

még nem

muködtek hatásosan, ezzel a módszerrel

irányították

kétát. Németország

ezen az isten há-

északi partvidékén,

ta mögötti helyen

a ra-

1938-tól 1945-ig egyre nehezebb

kö-

A4-es minden lényeges alkotórészét beépítették, kivéve a hajtómuvet és a robbanófej et. A kísérletek olyan nagy sikerrel zárultak,

hogy 1940 elej én Domberger

az A4-es fejlesztésének tást 1943 közepén

folytatását.

1940 júliusában

Tervei szerint a gyár-

kellett megkezdeni,

azonban egészen más elképzelései

elrendelte

Adolf Hitlemek

voltak.

nagyon úgy tunt, hogy Hitler háború-

rülmények

között folyt a munka, mely végeredményben

ja egy éven belül véget ér. Szinte egész Európa az o fenn-

átformálta

az egész emberi civilizációt

hatósága alá tartozott, a Szovjetunióval

olyan formában,

(még ha nem is

ahogy azt egyesek szerették volna), hi-

szen megteremtette az alapot az fuutazáshoz. 1938-ban folytatódott a munka az új típuson. Az év végéig négy, vezérlés

nélküli

kísérleti

indítást

végeztek,

melyek során a rakéta II 000 m magasba emelkedett, az indítás helyétol vezérlorendszer

és

17 km-re ért földet. Mindeközben

a

fejlesztése sem állt le. 1939 októberében,

amikor a II. világháború

már egy hónapja tartott, az irá-

si szerzodést

kötött,

megnemtámadá-

N agy- Britannia

elszigetelodött.

Mindez arra a végzetes döntésre sarkalIta a Führert, hogy minden olyan fejlesztést leállíttasson,

amelyrol nem tud-

ták neki garantálni, hogy egy éven belül eredményes lehet. Az egyik elso áldozat az A4-es rakéta volt, illetve annak alkalmazási került kijátszania

elmélete. Dombergernek a direktívát

folytatta a részegységek,

ugyanakkor

si-

azzal, hogy külön-külön

pl. a 25 000 kp tolóereju hajtó75


BALLISZTIKUS

76

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

mu fejlesztését, és a repülési jellemzokrol rendkívül fon- radt más hátra, mint meggyozni az illetékeseket, hogya tos adatokat szolgáltató A5-ös program is megmaradt. rakéta fegyverként kiválóan használható - ez 1942 végén Idoközben megkezdodtek a próbaindítások dr. Walter már egyáltalán nem okozott gondot. Thiel új hajtómuvével, és problémák merültek fel a méHitler december 22-én jóváhagyta a hamarosan V-2retezési arányokkal kapcsolatban, különösen a hutést és esként ismertté vált programot, a stratégiai jelentoségu az üzemanyag-ellátást illetoen. Számítások szerint a nyersanyagok hiánya azonban komolyan hátráltatta a szükséges tolóero eléréséhez közel 125 kg üzemanyagot munkálatokat, ahogyan a RAF is, mely augusztus 17-én kell másodpercenként az égotérbe juttatni. A korábbi ra- éjszaka 596 repülogépbol álló vegyes köteléket küldött kéták ennél sokkal kisebb mennyiséggel is beérték, és Peenemünde lebombázására. A brit bombázók 1800 t elégséges volt nitrogénnel túlnyomásossá tenni az üzem- bombát szórtak le 40 gép elvesztése árán. A földön kb. anyagtartályokat az üzemanyag-ellátás zavartalanságá- 800 ember vesztette életét, foként lengyel kényszermunnak biztosításához. Az A4-es hajtómuvénél viszont ezt a kások, de a halottak között volt dr. Thiel is. A támadás módszert már nem lehetett alkalmazni, ide olyan megol- úgy két hónappal visszavetette a fejlesztési programot. dás kellett, amely képes elegendo mennyiségu üzem- Egy ideig úgy tunt, a szárazföldi hadero A4-ese alulmaanyagot és folyékony oxigént pumpálni az égotérbe. Vé- rad a légiero Fi 103-asával szemben, de amikor 1943 mágül egy gozturbina beépítése mellett döntöttek. Gozfej- jusában magas beosztású kormányzati tisztségviselok lesztésre ugyanazt a módszert alkalmazták, mint amelyet elott egyszerre bemutatták a két típust, a Fi 103-as elég a V-l-es indítókatapultjánál, azaz katalizátorként funk- pocsékul teljesített, így az A4-es program folytatódhatott. cionáló Z-Stoffot elegyítettek T-Stoff-fal, mire az utóbbi Ahogy a hadi helyzet az év folyamán ném et szempontból szinte robbanásszeru hevességgel magas homérsékletu egyre rosszabbra fordult, úgy fokozódott Hitler érdeklogozzé alakult. A turbina percenként 5000-et forogva kb. dése az A4-es iránt. A Führer végül odáig elment, hogy 675 LE teljesítményt ért el. teljes prioritást biztosított a rakéta gyártásának, amit utasítására a Henschel egyik gyárában, valamint a friedA VILÁGUR HATÁRÁN richshafeni Zeppelin üzemben kellett megkezdeni. E két Különféle hátráltató tényezok miatt, valamint azért, mert helyszínt azonban a szövetségesek még a termelés beina projektet legalábbis részben titokban kellett tartani azok dulása elott lebombázták, így az A4-esek összeszerelését elott, akik több forrást szerettek volna kapni saját kutatá- végül a nordhauseni Mittelwerke föld alatti gyárban vésaik számára, a kézzel épített A4-es mintapéldány elso gezték a meg szállt Európa megannyi üzemében gyártott statikus kísérletére csak 1942. március 18-án került sor, részegységekbol. Az elso elkészült példányokat 1944 júráadásul a rakéta ennek során fel is robbant. Von Braun liusában szállították le, és szeptembertol, a V-2-es támacsapata ekkor épített egy újat, de az is felrobbant. Mind- dások kezdetétol havonta több mint 600 darab hagyta el ezek ellenére végül annyi elorehaladást sikerült elérniük, az üzemet. Mindeközben felállítottak egy kiképzo- és hogy annak alapján megkockáztassanak egy repülési kí- tesztalakulatot, illetve kijelölték az indítóhelyeket. sérletet, a június 13-ra tervezett esemény azonban újfent A V-2-es alkalmazásával kapcsolatban két eltéro nézet kudarc cai végzodött. Von Braun ekkor visszatért a gyár- létezett. A szárazföldi hadero foparancsnokság a (Oberba (ha nem is a tervezoasztalhoz), és újabb mintapéldányt kommando des Heeres - OKH) nagy kiterjedésu, jól vékészített. Augusztus 16-án ennek az indítása sem járt si- dett fix indítóállás-komplexumokat akart. Összesen hákerrel, de a harmadik próbálkozás Von Braun és rom helyszínt jelöltek ki Észak-Franciaországban, ahonDornberger legnagyobb örömére már annál inkább. Az nan rakétákkal elérhetik Angliát. A St. Omer közelében október 3-án kilott rakéta 200 km-t repült, és 85 km-es lévo watteni állást még építése korai fázisában lebombázmagasságot ért el, azaz behatolt az ionoszférába, és ezzel ta az USAAF 1943. augusztus 27-én, a másik ketto eljutott a világur határára. A rakéta a kijelölt célponthoz Siracourtnál és a wizernes-i kofejtoben viszont elkészült. képest 4 km-en belül csapódott a földbe. Ezután nem ma- Iszonyatosan masszív létesítmények voltak ezek, a raktáraknak, indítóállásoknak és hálókörleteknek védelmet nyújtó kupolák megépítéséhez 1 millió t vasbetont haszBalra: Néhány zsákmányolt A4-est a szövetségesek náltak fel. Végül azonban ezek is megsemmisültek, amiNémetországban lottek ki a kijelölt német célterületekre. Itt brit katonák az eredeti eszközöket, köztük a Meillerwagen kor a RAF 1944 júliusában megindította a V-1-es indítóelnevezésu felállító-indító berendezést használva állások elpusztítását célzó Crossbow hadmuveletet. A brit gépek eloször nagy átütoereju Tallboy bombákkal támadindítás hoz készítenek elo egy V-2-est. 77


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

tak, majd a következo rakott, távirányítású

ROBOTGÉPEK

hónapban

robbanóanyaggal

meg-

B-17-es Flying Fortress gépek tették

fel az i-re a pontot. Ezt követoen a foparancsnokság végre elfogadta a Domberger által mindvégig javasolt mobil indítóállások ötletét.

hogy a rakéta teljes súlyával arra nehezedjen.

Ekkor 01-

dották ki a harmadik rögzítoszíjat. Miután a különféle kábeleket bekötötték, a szállító jármu arrébb gurult egy kicsit, és az állványzatához erosített munkaállásokról

(padozatokról)

megkezdodött

a rend-

MOBIL INOíTÓÁLLÁSOK

szerellenorzés. Ha ez sikeresen befejezodött, jöttek az üzemanyag-feltöltok, akik teletöltötték a rakéta fo tartá-

A rakéta bonyolultságához

lyait folyékony

képest az indítás megleheto-

oxigénnel

és metanollal,

sen egyszeru módon zajlott. Az üteg 30 jármuve közül az egyik teherautó szállította az acélból készült, kör alakú

lyokat

indítóállványt

vány elforgatásával

a rakétát

földön a rakétaszállító teherautó mögött, és négy lábánál csavaremelokkel kiszintezték. Ezután hozzárögzítették

közben a magassági

kormányzást

az FR-Anhiinger-S rakétaszállítót, amelyet gyártója után a katonák csak Meillerwagennek neveztek. Miközben az áramellátást biztosító és ellenorzo kábeleket a rakétához

Jobbra: A Meillerwagen

vezették

a lángterelovel

a generátortól

együtt. Ezt felállították

és a vezérlést/ellenorzést

a

végzo

kocsiktól, a rakétát a szállító jármuhöz rögzíto három szíjból kettot leoldottak. Csak a legfelsot hagyták a helyén, és felszerelték hajtott hidraulikus

az orrgYÚjtót. Ezután külso motorról

pedig

funkcionáló

hidrogén-peroxiddal permanganáttal.

a kisebb tartá-

és katalizátorként

Ezt követoen

egy vízszintes

(Repülés tengely

és a rengeteg egyéb jármu mellett

az A4-esek kilövés éhez különleges vasúti kocsikat is felhasználtak. Szállítási szempontból ez a módszer nem volt ugyan annyira rugalmas, de jóval egyszerubben lehetett alkalmazni. Lent: Az A4-es még 975 kg-os amatoltöltete nélkül is

kosokkal függoleges helyzetbe hozták

tekintélyes méretu gödröt tudott vájni a földbe

a rakétát az indítóállvány fölött (ez a folyamat kb. 12 percet vett igénybe), majd az állványt meg emelték annyira,

becsapódásával ... A képen látható kráter egy

78

az indítóáll-

célra állították.

White Sands lotéri kísérleti indítás eredménye.


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

79


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

körül forgó dob végezte, mely saját forgásirányával ellentétes irányú, lassú bólintómozgásra késztette a rakétát; ebbol kifolyólag a rakétát úgy kellett beállítani, hogya dob forgástengelye pontosan meroleges legyen acél irányára.) Végezetül az elektromos úton muködésbe hozható gyújtót befogatták a hajtómu fúvónyílásába, majd a személyzet biztos távolságba húzódott. A páncélozott indítóftilkét egy Sd.Kfz. ll-es leichter Zugkraftwagen (könnyu rajgépkocsi) vagy a hasonló Sd.Kfz. 251-es mittlerer Schützenpanzerwagen (közepes lövészpáncélos - 1944 óta a német szárazföldi hadero sokoldalú "igáslova") féllánctalpas jármu hátuljára építették rá. Az indítókapcsoló átbillentésére kinyíltak a T-Stoff- és Z-Stoff-tartályok szelepei, mire beindult a gozturbina. Amint a turbina elérte a megfelelo fordulatszámot, kinyíltak a fo befecskendezoszelepek, és hajtóanyag áramlott az égotérbe, ahol a gyújtó belobbantotta azt. Az elso pár mp-ben a rakéta irányítását a kiáramló gázsugár útjában lévo grafit terelolapok végezték, de a sebesség növekedésévei ezt a feladatot a vezetoszárnyak végén elhelyezett kormánylapok vették át. Emelkedés közben a forgódob forgása következtében a rakéta fokozatosan leadta az orrát, és a megfelelo pillanatban lezártak a hajtómuvet üzemanyaggal ellátó szelepek - erre a parancsot eleinte rádióhullámok útján küldték a rakéta után, de

A CÉLPONT: PÁRIZS Összesen öt üteget állítottak fel, mindet Hollandiában, Hága környékén. Egy a 444. tüzérosztály, ketto a 485. tüzérosztály, másik ketto pedig a 836. tüzérosztály alárendeltségébe tartozott. A 444. és 836. tüzérosztály alkotta a Déli Csoportot, ezek franciaországi és belgiumi célpontokat támadtak, a 485. tüzérosztály pedig az Északi Csoportot, az o célpontjuk Anglia volt. Az elso éles V-2-es indítást a 444. tüzérosztály hajtotta végre Párizs ellen 1944. szeptember 5-én. Három nappal késobb a 485. tüzérosztály két rakétát lott ki Londonra. Az elso célpontja Southwark volt, de 13 km-rel arrébb, London nyugati részén, Chiswickben, a Staveley Roadon csapódott be. Az este 18.45-kor bekövetkezett robbanás lerombolt hat épületet, megölt három embert és megsebesített 17-et. A brit fováros elleni V-2-es támadások pontosan 200 napig tartottak, az utolsó rakéta 1945. március 27-én 19.20-kor zuhant egy whitechapeli lakótömbre, megölve ezzel 134 embert. Más források szerint az utolsó, Londonra kilott rakéta ezen a napon a kenti Orpington terül etén csapódott be. A 200 napos támadássorozat alatt 1120 darab rakétát

Lent: Amint ez a röntgenrajz mutatja, az A4-es rakéta belso terét nagyrészt a folyékony oxigént és metanolt tartalmazó üzemanyagtartályok

késobb már beépített gyorsulásméro adta meg a jelet. A robbanófej élesítése repülés közben történt, kb. egy perccel a földrol való elemelkedést követoen, az üzemanyagszeIepek lezárásakor. Az élesítoszerkezet úgy volt beállítva, hogy ha az adott paraméterek nem teljesültek, akkor nem engedte élesíteni a robbanófej et. A rakétát távirányítással repülés közben nem lehetett felrobbantani.

foglalták el.

Peenemünde A4-es (V-2-es) Típus: nagy hatótávolságú ballisztikus

rakéta Hosszúság: Átméro:

80

Indítási

tömeg:

Sebesség:

14,05 m

1,68 m

Hatótávolság: Robbanófej:

12 870 kg

5580 km/h 330 km 975 kg amatol


BALLISZTIKUS

indítottak London ellen, ezek közül 1054 zuhant Angliára, közülük 517 Nagy-London területére. A hivatalos veszteségi nyilvántartás szerint V-2-esek következtében 2754-en vesztették életüket és 6532-en sebesültek meg. A nagyobb Déli Csoport jóval több rakétát lott ki (1675 db-ot), melyek zömével (1341 darabbal) Antwerpent vették célba. A maradék mennyiséget Brüsszel, Liege, Luxembourg, Párizs és a remageni Rajna-híd ellen indították. A V-2-esek ellen természetesen nem lehetett védekezni. Egyedül a szövetségesek észak-európai elorenyomulása vetett véget a támadásoknak azzal, hogya tüzérosztályokat visszaszorították, így az érdemleges célpontok kikerültek a rakéták hatósugarából. Az Északi Csoport március 29-én, amikor visszavonult Németországba, még 60 fel nem használt rakétával rendelkezett. Érdemes megjegyezni, hogy tervek születtek az A4-es rakéta tengeralattjáróról történo bevetésének megvalósítására is (pontosabban egy tengeralattjáróval vontatott indítótartályból, melynek fiiggoleges helyzetét alsó részének elárasztásával biztosították). 1945-re meglehetos en elorehaladott stádiumba került a projekt, számos indítótartályt legyártottak és próbáknak vetettek alá a stettini Vulkan hajógyárban. A "XII-es kísérleti állás" névre keresztelt projektet még 1944 végén a Volkswagen kezdte el. Céljuk egy olyan módszer kidolgozása volt, melynek segítségével támadást lehetne intézni New York ellen. A Balti-tengeren több-kevesebb sikerrel végrehajtott kísérleti indítás azonban bebizonyította, hogya hajtóanyaggal teljesen feltöltött rakéta (a tengeren nem lehetett meg-

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

oldani a feltöltést) nem bírná ki az Atlanti-óceán átszelésévei járó megpróbáltatásokat még alámerülve sem, így aztán a tervezet süllyesztobe került. Az A4-est végleges formájában teljes egészében acélból készítették. Hossza éppen hogy meghaladta a 14 m-t, törzsének legnagyobb átméroje 1,68 m, vezeto szárnyainak fesztávolsága 3,5 m, tömege 12 870 kg volt. Robbanófejében 975 kg amatol kapott helyet, a folyékony oxigén 4900 kg-ot, a metanol 3770 kg-ot tett ki. Hatótávolsága elérte a 330 km-t, ezt a távolságot 3 perc 40 mp alatt tette meg (ebbol 1 perc 10 mp-ig muködött a hajtómu). Eközben 5580 krn/h-ra gyorsult és 96 km-es magasságot ért el. Becsapódási sebessége 2900 km/h volt. A legyártott mennyiséget illeto eltéro adatok alapján a termelés 6-10 000 darab közé teheto. AZ A4-ES TOVÁBBFEJLESZTÉSE Amint az A4-es rakéta életképes konstrukciónak bizonyult, a fejlesztés irányítását kivették Von Braun kezébol. O és csapata soha nem volt teljesen megelégedve a rakétával, ezért át akarták dolgozni a terveket, de Heinrich Himmler, aki az összes titkos fegyverfejlesztési program irányítását magához ragadta, hallani sem akart errol. Von Braun ezután a hatósugár növelésével kezdett foglalkozni. Arra a következtetésre jutott, hogy ez a legegyszerubben úgy érheto el, ha szárnyakat szerel arakétára, mely így vitorlázva csaphatna le célpontjára. Számításai szerint a rakéta röppályájának leszálló ágát ezzel a módszerrel olyannyira el lehetne nyújtani, hogy a hatósugár

81


BALLISZTIKUS

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

Fent: Ponyvával letakart A4-es rakéta elszállításra vár egy vasúti porekocsin. A szövetségesek észak-európai eloretörése olyannyira visszaszorította a V-2-es tüzérosztályokat, hogy a kijelölt célpontokat többé már nem tudták elérni rakétáikkal.

435 km-re növekedne. Egyvalamit azonban Von Braun kihagyott a számításból, méghozzá a kisebb magasságban lévo, surubb légrétegekbe való visszatérés rakétára gyakorolt hatását. Az egyetlen A4b jelzésu rakéta, melyet sikerült gond nélkül útnak indítani (az elso mintapéldány röviddel a kilövést követoen lezuhant), ennek folyományaként a visszatérési fázis során megsemmisült. Az A6-os, mely csupán tervként létezett, gyakorlatilag egy A4-es lett volna SV-Stoff hajtóanyaggal (94% salétromsav, 6% kéjgáz) és Visollal (izobutil-vinil-észterek egy csoportjának elnevezése). Az új anyagoktói 20%-os tolóero-növekedést vártak. Az A7-es az A5-ösnek szárnyakkal ellátott változata volt, repülo géprol tervezték indítani az A9-es alkalmazási koncepciójának kipróbálására. Az A8-as gyakorlatilag teljesen megegyezett az A6osssal, de ennél hajtóanyagként SV-Stoffot és dízelolajat terveztek alkalmazni, bár állítólag szóba került az is, hogy folyékony oxigént és metanolt használjanak, és hogy ezeket túlnyomásos tartályokban tárolják, szükség82

telenné téve ezzel a gozturbina alkalmazását. Az A9-es az A4b módosított számykialakítású változatának tekintheto, melyen a vízszintes vezetoszárnyakat elorefelé az orrig csúcsívesen meghosszabbították, hogy a rakéta túlélje a surubb légrétegekbe való visszatérést. Ennél az A6-os hajtómuvét tervezték alkalmazni, hatótávolságát 600 km-re becsülték. A legutolsó ballisztikusrakéta-tervezetnek, az AIOesnek a megalkotásával a tervezok sokkal nagyobb fába vágták a fejszéjüket. Ha ez a típus megvalósult volna, ez lett volna a világ elso interkontinentális ballisztikus rakétája. Két fokozatából az elsot hat A4-es hajtómu alkotta, melyek mind egy közös fúvónyíláshoz csatlakoztak. Ezeknek kellett az A4-es vagy A9-es rakéta alkotta második fokozatot 24 km magasságba juttatni, ahol aztán beindult annak saját hajtómuve. Az AIO-es hatótávolságát 1000 kg amatolt tartalmazó robbanófejjel4800 km-re becsülték, ezt a távolságot kb. 45 perc alatt kellett megtennie. Állítólag ezt a tervezetet már 1940-ben megvitatták, amikor az Egyesült Államok hadba lépése még a távoli jövo zenéje volt, de semmi bizonyíték nincs arra nézve, hogy a megbeszéléseken kívül bármiféle konkrét lépést tettek volna a terv megvalósítása érdekében. Szóba került az is, hogy a második fokozatot képezo A9-es rakétát pilótafülkével szerelik fel, hogy legyen, aki pontosan célra


BALLISZTIKUS

irányozza a rakétát, mielott katapultálna (feltételezhetoen aztán tengeralattjáróval tervezték összeszedni a pilótát), de ezt az ötletet mindenféle reális alap nélküli vágyálomnak tekinthetjük. A RHEINBOTE RAKÉTA

RAKÉTÁK,

ROBOTGÉPEK

mindegyike kiégésekor begyújtotta a következo fokozatot, aztán lekapcsolódott a rakétáról és visszahullott a földre. Miután a Rheinbote nem rendelkezett vezérlorendszerrel, célozni az indítórámpa megfelelo irányzásávallehetett. Az indítórámpát vagy egy nagy szögben felfelé irányozható 88 mm-es légvédelmi löveg ágyútalp ára, vagy egy módosított Meillerwagenre szerelték. A rakéta hossza majdnem 11,5 m, legnagyobb törzsátméroje (az elso fokozatnál) 53,5 cm, vezeto szárnyainak fesztávolsága 1,49 m volt. Teljes tömege elérte az 1715 kg-ot, ennek közel harmadát tette ki a hajtóanyag. Hatótávolsága 220 km volt, ehhez 65 fokos szögben kellett kiloni. Az utolsó fokozat a maga 40 kg-os robbanófej éveI 5,5 Mach sebességet (majdnem 6000 km/h) ért el, és eközben 78 km magasra emelkedett. 1944 novemberében több mint 200 darabot lottek ki Antwerpenre.

A II. világháború során mindössze két irányított föld-föld osztályú fegyver, az FZG 76-os és az A4-es bevetésére került sor, de ez korántsem jelentette azt, hogy az A4-es lett volna az egyetlen harci ballisztikus rakéta. A hadban álló felek közül szinte mindegyik alkalmazott jóval egyszerubb - irányítatlan, szilárd hajtóanyagú - rakétákat tüzérsége és támadó csapatai tuzerejének fokozására, de ezen a téren is Németország volt az egyetlen, mely egy lépéssei továbbment, és megalkotta az Rh.Z.61/9-es Rheinbote (rajnai hírnök) nagy hatótávolságú, irányítatlan ballisztikus rakétát. A fegyvert a Rheinmetall-Borsig gyártotta, me ly leginkább tüzérségi eszközeirol és a kiváló MG 42-es géppuska tervezésében játszott szerepérol Lent: A4-es rakéta a londoni Trafalgar Square-en 1945. ismert. Míg az A4-es eloállítása bonyolult, költséges fo- szeptember végén. Ezt a hírek szerint Franciaországban lyamat volt, addig a Rheinbote rakétáé nagyon egyszeru. zsákmányolt példányt késobb felállították a téren Nelson Vezetoszárnyakkal stabilizált, négyfokozatú, szilárd haj- emlékoszlopa közelében. Nagy-London területén 1944-45 tóanyagú rakéta volt, melynél az elso három fokozat folyamán több mint 500 ilyen rakéta csapódott be.

83


6. FEJEZET

LÉG IHARC-FEGYVEREK A repülogépek géppuskákkal való felszerelése megteremtette ugyan a lehetoséget a légi harchoz, de a II. világháború közepére szinte odáig fajult a dolog, hogyagéppuskákkal (sot gépágyúkkal) felfegyverzett gépek nem merték megközelíteni egymást, annyira tartottak az ellenfél fegyvereitol. Alternatív megoldásként a német kutatók kisméretu rakétahajtású szárnyas bombákat fejlesztettek ki, melyeket huzalvezérlésseI vagy rádióparancsok útján tudtak célra vezetni az ellenséges védofegyverek hatósugarán kívülrol.

Háború kihallgatása bornagyutáni beszámolt arról

Adolfkülönféle Galland fegyaltáasorán rengeteg verrol, amelyet a Luftwaffe a szövetségesek nagy tuzereju, szorosan egymás közelében repülo nappali bombázói ellen használt vagy tervezett használni. Elmondta, mily hatalmas veszteségeket szenvedtek, amikor hátulról próbáltak rátámadni egy-egy bombázókötelékre, és ezért miként álltak át a szembol támadásra. Abban reménykedtek, hogy így sikerülhet szétugrasztani a bombázókat, és akkor az egyedül maradt, könnyen sebezheto gépekkel sorban egymás után végezhetnek. Ez a módszer egy ideig bevált, de miután a bombázógépek már összehangolt kitéromanovereket alkalmaztak (1942-43 telétol), a Luftwaffe megvizsgálta, egyszeru géppuskák és gépágyúk helyett milyen egyéb fegyverzettel láthatná el gépeit. Fent: A Henschel Hs 293-ast alapvetoen hajók ellen szánták, de a típusnak létezett légiharcrakéta-változata Balra: Németországnak

is.

mindennél nagyobb szüksége volt

arra, hogy hatásos ellenszert találjon a tömegesen érkezo szövetséges bombázógépek, pl. a képen látható B-17-esek képezte fenyegetésre.

Olyan megoldásokban gondolkodtak, melyek révén váratlan irányból vagy a Flying Fortressek és Liberatorok 12,7 mm-es Browning géppuskáinak hatásos lotávolságán kívülrol támadhatnának. Mivel a bombázók szoros kötelékben repültek, a Luftwaffe komoly figyelmet szentelt annak az ötletnek, hogy felülrol bombákkal támadjanak az ellenséges gépekre. Erre számos különféle módszert kitaláltak a bombázók zuhanóbombázásától kezdve a hosszú kábelen vontatott, távirányítással robbantható 10 kg-os repeszbombák alkalmazásáig. Az utóbbi megoldást élesben is kipróbálták, és két nem igazolt légi gyozelmet arattak, pedig elég nehéz dolog volt a vontató repülogép mögött csalinkázó bombával kivitelezni a támadást. Emellett az ellenséges kötelék elott ejtoernyovel (repesz)bombákat terveztek ledobni, melyekkel gyakorlatilag égi aknamezot akartak létrehozni - ez a módszer meglehetosen ígéretesnek tunt, de a szükséges fegyver fejlesztése túlságosan késon vette kezdetét. Létezett olyan elképzelés is, hogy a támadó gépet elore felé tüzelo, nagy kaliberu löveggel - könnyu légvédelmi vagy páncéltöro ágyúval- kell felszerelni, és azzal nagy távolságból célba lehet venni a bombázókat, de ez a módszer nem bizonyult túlságosan sikeresnek. Ezzel szemben a 85


LÉGI HARC-FEGYVEREK

Fent: Mind közül a legegyszerubb légiharc-rakéták az irányítatlan típusok voltak, melyeket sortuzszeruen kilove indítottak az ellenséges kötelékek ellen. Ennek a Ba 349-esnek az orrába 24 darab R4M rakétát lehetett betölteni. Minden egyes rakéta robbanófejében 250 g robbanóanyag volt.

törzsbe ferdén felfelé beépített fegyverzet, amellyel alulról nyitottak tüzet az ellenséges gépekre, különösen hatásos volt a RAF éjszakai bombázóival szemben. (Az USAAF gépeivel szemben viszont kevesebb sikert értek el, mert azokon az alsó gömblövész és az oldalsó törzslövészek tuz alá vehették az alulról közelíto német gépeket.) Az elorefelé tüzelo nagy urméretu ágyúk részben hatalmas visszarúgó erejük miatt nem váltak be; ha néhány lövésnél többet adtak le velük egyhuzamban, a gépet számottevo mértékben lelassították, és ezt a hatást nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Valamelyik, kiképzés alatt álló Me 262-es pilótának egyszer egy túlságosan rövid leszállópályán kellett fóldet érni, és hogy kigurulás közben túl ne fusson a pálya végén, mind a négy, orrba szerelt 30 mm-es MK 108-as gépágyúját elsütötte, és azok fékezoerejének köszönhetoen a gép még idoben megállt. Nagy ereju visszarúgásuk mellett ezek az általában külso fUggesztményként hordozott fegyverek növelték a légellenállást is, amivel jelentosen rontották a gép repülési teljesítményét. Mindezek ellenére a németek elég sokáig nem tettek le arról, hogy gépeiket viszonylag nagy urméretu lofegyverekkel lássák el. Persze más nemzetek is próbálkoztak ilyen megoldásokkal - egy forrás szerint ezen próbálkozások közül az jelentette a csúcspontot, amikor egy Mosquitóra 94 mm-es páncéltöro ágyút szereltek. Németországban a repülogépek könnyu légvédelmi és páncéltöro lövegekkel- foként 37 és 50 mm-esekkel, de 75 mm-essel is kísérleteztek - történo felszerelé86

se egészen a háború végéig napirenden maradt. A Luftwaffe harcba vetett vadászgépei közül a legutolsók között volt például két Me 262A-l a/U4-es, melyek orrába 50 mm-es Mauser MK 214-es gépágyút építettek. Ezek egyike, a "Wilma Jeanne", épségben került az amerikaiak kezébe, de amikor a gépet át akarták repülni Cherbourgba, hogy onnan hajóval az Egyesült Államokba szállítsák, az hajtómuleállás miatt lezuhant és megsemmisült. A nagy visszarúgású lövegekkel szemben alternatívát jelentett az úgynevezett hátrasiklás nélküli lofegyver, amelyet Davis amerikai tengerésztiszt talált fel az 1. világháborúban. Számos különféle változatát kipróbálták repülogépre szerelve, de annak ellenére, hogya típus elméletben jól muködött - a jelentések szerint egyet légi harcban is sikerrel alkalmaztak -, mégiscsak egylövetu fegyver volt, ami értelemszeruen erosen korlátozta a használhatóságát. Arról ugyanis nem szabad megfeledkeznünk, hogy a légi harcot a géppuska megjelenése tette lehetové, melynek meg van az a különleges képessége, hogy folyamatosan tuz alatt tartson egy adott célterületet, amíg valami bele nem szalad a golyózáporba. A szóban forgó, hátrasiklás nélküli fegyvereknek alapveto en két fajtáját különböztethetjük meg. Az egyszerubb változat ellenlövedék használatán alapult, azaz gyakorlatilag két löveg volt egybeépítve. A "rendes" lövegcsobe tárazták be a bombázógépre kilövendo lövedéket, míg a závárzattói hátrafelé pontosan beállított másik csobe a lövedékkel megegyezo tömegu, általában viaszból vagy zsírból és ólomból készült, papírhüvelyes "ellenlövedéket" töltöttek. A két cso közötti töltényurben kapott helyet a meghajtótöltet, mely lövéskor ugyanolyan energiával repítette ki a csobol a lövedék et, mint az ellenlövedéket, így az ellentétesen ható visszarúgó erok kioltották egymást. Az ennél kifinomultabb (és bonyolultabb) változatnál maga a loszerhüvely játszotta az ellenlövedék szerepét, de mivel ennek tömege kisebb volt a lövedékénél, ellensúlyozásként a lövésnél a csoben táguló gáz egy részét engedték kiáramiani a töltényur falában lévo nyílásokon keresztül, így a fellépo erohatások szintúgy kioltották egymást. Mindkét változat megfeleloen muködött, bár az utóbbi tudott meleg pillanatokat okozni az ezzel felfegyverzett repülogép pilótájának.

AZOSSENELSÜTÖBERENDEZés Az egylövetuségbol adódó problémát a Luftwaffe úgy próbálta áthidalni, hogy egy gépre több (összesen 49 darab), hátrasiklás nélküli löveget szereltetett fel. A gyors egymásutánban elsütendo lövegeket elore- és felfelé irányozva állították be, de az együléses gépek pilótái a fel-


LÉGI HARC-FEGYVEREK

felé nézokkel igen nehéznek találták a célzást, ezért kifejlesztettek egy fényforrás ból és fotocellából álló elsütoszerkezetet. A Zossennek elnevezett berendezés tesztelése 1944-ben sikerrel zárult, de csak nagyon kevés gépet szereltek fel vele. Ugyanakkor kifejlesztettek egy még bonyolultabb automatikus elsüto szerkezetet is, melyet a harckocsik ellen szánt, lefelé tüzelo, hátrasiklás nélküli lövegeknél akartak alkalmazni. A berendezés a harckocsi mágneses terét érzékelte, ez alapján sütötte el a fegyvert abban a pillanatban, amikor a gép pontosan a cél fölött tartózkodott. A repülogépekre szerelheto lövegek terén az egyik legvadabb elképzelés 1939 elején látott napvilágot. A Gerat 104-es 350 mm urméretu, hátrasiklás nélküli löveg volt, mely 635 kg-os páncéltöro lövedéket lott ki magából (az ellenlövedéket a loszer hasonló tömegu hüvelye képezte). A brit Királyi Haditengerészet Scapa Flow-ban horgonyzó hajói ellen tervezték bevetni, de végül a terv nem valósult meg. (Scapa Flow különösen nagy jelentoséggel bírt a németek számára, mert egyrészt innen ellenorzés alatt lehetett tartani az északi hajózási útvonalakat, másrészt 1919-ben itt merült hullámsírba tengeri flottájuk.) Késobb egy még nagyobb, 540 mm-es fegyver létrehozása is felvetodött, sot állítólag a Münchhausen névre keresztelt lövegbol egy mintapéldány elkészült, és azt fel is szerelték egy Ju 87-es Stuka zuhanóbombázóra. Végül aztán a projektet egyáltalán nem meglepo módon törölték, mert egy ekkora fegyver elsütése ~ még ha hátrasiklás nélküli is - megjósolhatatlan következményekkel járt volna a viszonylag könnyu repülogépre. A hátrarúgás okozta problémákra sokkal egyszerubb megoldást jelentett a rakéták alkalmazása, melyeknél ezzel a hatással nem kellett számolni. Az ötlet szinte az elso pillanattól kezdve sikeresnek bizonyult. Kezdetben a szárazföldi hadero 210 mm-es Nebelwerfer 42-es rakétavetojének átalakított változatát szerelték fel különféle módokon, de aztán áttértek az 55 mm-es R4M rakétára. A 210 mm-es rakétákat eleinte kettesével függesztették fel az Fw 190-esekre. A vetocsöveket használat után le le-

nófeje 10,2 kg-ot nyomott, indításkor a rakéta kezdosebessége 320 mis volt. Tüzérségi tuzeszközként 8000 m távolságra is ki lehetett loni, a levegoben viszont hatásos lotávolsága 800-1200 m között mozgott. R4M Az R4M-et sokkal hatékonyabban lehetett használni. Kisebb felülete miatt kevesebb légellenállást generált, és többet lehetett szállítani belole. Egy Me 262-es általában 24 darabot vitt magával a hajtómuvektol kifelé eso szárnyrész alatt elhelyezett indítósíneken, de szükség esetén két újabb indító sínsor felszerelésével ezt a menynyiséget a duplájára lehetett növelni. A 8 fokban felfelé álló sínekrol a rakétákat tizedmásodperces idoközönként, gyors egymásutánban lotték ki a kb. 600 m-re lévo célpontra. Az R4M maga volt a megtestesült egyszeruség. Hajtóanyaga egy szilárd diglikolrúd volt, amely - lévén nitrocellulóz alapú ~ a levegovel érintkezo felület nagyságát ismerve kiszámíthatóvá tette az égésidot. A csapódógyújtós robbanófej a rakéta orrában kapott helyet, az iránystabilitásról pedig rugós vezetoszárnyak gondoskodtak, melyek azután nyíltak ki, hogy a rakéta elhagyta a vetocsövet (ez eleinte fémbol, majd kartonpapírból készült). A rakéta hossza 82 cm, átméroje 55 mm volt. Számos különféle célra használták, de a leginkább bombázógépek és harckocsik ellen vetették be. Szinte minden tekintetben megegyezett a brit 76,2 mm-es rakétával, melyet néhány évvel korábban állítottak szolgálatba. A feltehetoen váltótípusnak szánt, eredetileg légvédelmi célokra tervezett Föhn rakéta némileg nagyobb volt (átméroje: 73 mm), de szerkezetileg lényegében megegyezett az R4M-mel. Hagyományos robbanófeje 250 g TNT/RDX-et tartalmazott; ezzel szemben az R4M repülogépek elleni PB-3-as kumulatív robbanófejében 400 g hexogén kapott helyet. Ha egyáltalán bevetésre került, néhány példánynál többet semmi esetre sem használtak fel belole.

Az R4M egyik nagy elonye az volt, hogy kis távolságon ugyanolyan ballisztikai tulajdonságokkal rendelkezett, mint a 30 mm-es gépágyúlövedék, ezért célzásához hetett dobni, amit a pilóták többsége ki is használt, mert a csövek 50 kmlh-vallassították a gépet. A fegyvert bom- megfelelt a pilótafUlkébe eleve beépített célzókészülék. bázókötelékek és földi célpontok ellen egyaránt használ- Sajnos azonban ez még messze nem volt elegendo a taláták. Kétmotoros gépekre, pl. a Bf 11O-esre és Me 41 O-es- lathoz, hiszen igen nehezen lehetett pontosan célozni, re nagyobb mennyiséget szereltek fel. A fegyvert nem amikor a megtámadott gép kitéro manoverekbe kezdett, a csupán elorefelé tüzelheto módon alkalmazták: néhány támadó gép pedig repülési karakterisztikájából adódóan Ju 88-asba és He 177-esbe 24 darab felfelé irányuló ve- nagy sebességnél kígyózva repü It. A felmerült problémátocsövet szereltek, pár Fw 190-est pedig egyetlen hátra- ra a megoldás magától értetodött: a rakétát irányíthatóvá felé nézo vetocsovelláttak el. Maga a rakéta, a 21 cm-es kell tenni. Wurfgranate (Spreng) nagy rombolóerovel bírt. Robba87


LÉGI HARC-FEGYVEREK

LÉGI HARC-RAKÉTÁK A repüloiparban új jövevénynek számító, de a nehézgépgyártásban szilárd alapokkal rendelkezo Henschel már 1939-ben felállított egy kutatócsoportot, mely a pilóta nélküli repüloeszközök távirányítási lehetoségeit tanulmányozta. 1940 januárjában Herbert Wagner került a csoport élére, akinek az RLM megbízásából a repülogéprol földi célpontok ellen indítható rakéták fejlesztésére kellett összpontosítani. Amint látni fogjuk, Wagner sikerrel hajtotta végre a kapott feladatot, és megalkotta a Hs 293as levego-föld rakétát, melynek 1943-ban kifejlesztették a repülogépek ellen használható változatát is. A levegoföld rakéták többségéhez hasonlóan a Hs 293H is a légnyomás erejével pusztított, tehát nem egy kiszemelt bombázónak kellett közvetlenül nekivezetni, hanem be az ellenséges kötelék közepére, és ott kellett felrobbantani 295 kg-os robbanófejét. Terveztek egy televíziós vezérlésu változatot is, melynél az orrba szerelt kamera képe alapján akár 4 km távolságban lévo célpontokra is pontosan rá lehetett volna vezetni a rakétát, de a berendezés nagyon megbízhatatlannak bizonyult, így végül a földi célpontok ellen is kipróbált ötletet elvetették. A rávezetés vizuális módon történt az indítógépbol, a kezelo egy kis karral adta ki a rádiójeleket a rakéta számára, mely a vett jelekre kormánylapjainak kitérítésével válaszolt. Mivel minden ném et irányított rakétánál ezt a módszert alkalmazták, az eljárást részletesen be fogjuk mutatni a levego-föld osztályú fegyverekrol szóló fejezetbenazért ott, mert a módszert eredetileg ezekhez fejlesztették ki. A rakétát távirányítással muködtetheto és közelségi gyújtóval egyaránt felszerelték, sot még légnyomás-érzékelo gyújtót is beépítettek, hogy a rakéta, ha célt téveszt, még a levegoben felrobbanjon. A rakétahajtómu Schmidding típusú volt, mely M-Stoff-fal (metanol) és A-Stofffal (oxigén, szokatlan módon nem folyékony, hanem gáz halmazállapotban) üzemelt. mp-en át tartó égése során 610 kp statikus tolóerot adott le. A Hs 293-as túlságosan nagy és esetlen volt a repülogépek elleni harcra, ezért nem meglepo, hogy a kezdeti lelkesedés elmúltával az RLM letett alkalmazásáról. Eddigre azonban a Henschel már javában dolgozott a Schmetterling légvédelmi rakétán (l.: 8. fejezet), melynek szintén elkészítették a légiharcrakéta -változatát.

II

A HENSCHEL Hs 117H A Hs 117H jelöléssei ismert változat alig különbözött a légvédelmi Schmetterlingtol. A fo eltérést az jelentette, hogy a H változaton nem volt szükség külso gyorsítórakétákra, viszont jóval nagyobb robbanófej et kapott, 88

melyben 100 kg robbanóanyagot helyeztek el. Vezérlorendszere megegyezett a Hs 293H-nál használttal. Hatótávolságát 6-10 km közé tették, és az "anyagéphez" képest 5000 m emelkedésre volt képes, ami a korábbi rakétákhoz viszonyítva komoly elorelépést jelentett. A projekt túlélte a fejlesztési programok 1945. januári megkurtítását, a háború végéig folyamatosan tökéletesítették állítólag egyszeruen azért, mert nagyrészt megegyezett a kiindulási alapot képezo levego-föld rakétával. Henschel kifejlesztett egy kezdettol fogva légiharcfegyvernek szánt rakétát is Hs 298-as jelölésseI. A minden korábbi típusnál jóval kisebb, korlátozott hatótávolságú fegyver szintén nyilazott szárnyakat és olyan farokfelületet kapott, melynél a vízszintes vezérsík két végén kisméretu fúggoleges vezérsíkok helyezkedtek el. Irányítását rádióhullámokkal vezérelt elektromágneses "Wagner-pántokkal" oldották meg. Kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú Schmidding 109-543-as rakétahajtómuve 5,5 mp-en át 150, azután 20 mp-en keresztül 50 kp tolóerot biztosított. Az elso kísérleti példány indítására 1944 májusában került sor. Összesen 300 darabot gyártottak és használtak fel a kísérletek során. 25 vagy 48 kg robbanóanyagot tartalmazó robbanófejét a közelségi gyújtó vagy távirányítással a kezelo robbantotta fel. Hatótávolsága 2500 m, sebessége pedig 940 vagy 680 km/h volt. Bevetését olyan dugattyús motoros típusokról tervezték, mint a Do 217-es, az Fw 190-es és a Ju 88-as. Fejlesztését 1945 januárjában a Ruhrstahl X-4-es javára leállították. RUHRSTAHL X-4-ES A Ruhrstahl AG, mint neve is mutatja, acélgyár volt [a vállalat neve tkp. "Ruhr-vidéki Acélmuveket" jelent - a ford.]. 1940-ben a gyár utasítást kapott, hogy a DVL szakemberévei, dr. Max Kramerrel együttmuködve, a Kramer által két évvel korábban bemutatott áramlásrontó lapos kormánymechanizmus alkalmazásával fejlesszen ki irányítható bombákat és rakétákat. Ez az együttmuködés végül három érdekes típus megalkotását eredményezte: az úgynevezett Fritz-X irányított siklóbombáét, az X-7es Rotkiippchen (Piroska) páncéltöro rakétáét és az X-4es légiharc-rakétáét. Az X-4-est a Henschel Hs 298-assal párhuzamosan, 1943-ban kezdték el fejleszteni. E két rakéta nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkezett, bár mivel az X-4-est kezdettol fogva sugárhajtású repülogépek számára tervezték, nagyobb sebességgel tudott repülni. Az X-4-es a legfoképpen abban különbözött a többi típustól, hogy szárnyak és hagyományos farokfelület helyett kétszer négy vezetoszárnnyal rendelkezett. A rakétatest középtájékán elhelyezett elülso négy, állandó húr-


Jobbra: A II. világháború legkifinomultabb

légiharc-

rakétájának tartott Ruhrstahl X-4-es sajátos huzalvezérlésu irányítórendszerrel

rendelkezett.

hosszúságú vezetoszárnyat élesen hátranyilazták. A hátsó négy darabot az elülsok síkjához képest 45 fokban elforgatva helyezték el a rakétatest legvégén, a mozgatható áramlásrontó lapokat ezekre szerelték fel. Mindemellett az X-4-es abban is eltért a többi rakétától, hogy kezdettol fogva huzalvezérléssei tervezték, nem rádiójeles parancsközlo rendszerrel - amúgy a huzalvezérlésre való áttérést minden típusnál tervezték azon egyszeru oknál fogva, mert a rádiójelek könnyen zavarhatók voltak. A kormányparancsok szükséges megkülönböztetésére azt a módszert alkalmazták, hogy ha a magassági kormányként funkcionáló kormánylapokat kívánták felfelé vagy lefelé kitéríteni, akkor a jel polaritását, függoleges tengely körüli elforduláshoz pedig a jel erosségét változtatták. Ez a rendszer a Düsseldorf/Detmold (FuG 510/238as) adó-vevo párt használta, mely megegyezett a Kehl/ Strassburg rádió adó-vevo berendezéssel, és amelyet eredetileg siklóbombákhoz fejlesztettek ki (de errol majd késobb). Amint arról a ballisztikus rakétáknál már szó esett, a hengeres testekre jellemzo, hogy repülés közben hossztengely körüli orsózómozgásba kezdenek. Ezt a hatást a vezetoszárnyak végére helyezett terelolapocskákkal ki lehetett volna küszöbölni, de mivel ezek akadályozták volna a Kramer-féle kormányfelületek muködését, az X-4es tervezoi úgy döntöttek, megszüntetés helyett inkább felhasználják az orsózómozgást, melynek sebességét az elülso vezetoszárnyakra szerelt kiegyenlíto lapokkal másodpercenként egy fordulatra szabályozták. Úgy vélték, a forgásnak megvan az a jótékony hatása, hogy semlegesíti a gyártási pontatlanságokból eredo kiegyensúlyozatlanságot, mely eltérítheti a rakétát eredeti útvonaláról - a puskacsövet is ezért szokták huzagolni. A forgás miatt viszont be kellett építeni egy giroszkópot, mely a kapott parancsjeleket mindig a megfelelo kormánylapokhoz továbbította. A magassági kormányzást egy adott kormányfelület csak addig végezte, amíg a vízszinteshez képest

45 foknáI kisebb szöget zárt be, utána ezt a feladatot átvette tole egy másik (szomszédos) lap, o maga pedig átváltott az oldalkormány szerepére egészen addig, amíg újból 45 fokon belüli szöget nem ért el. A kimeno és bejövo elektromos jelek továbbítására szolgáló 5,5 km hosszú huzalok az elülso vezeto szárnyak közül kettonek a végére felerosített áramvonalas burkolatú orsókról tekeredtek le. A rakéta forgása miatt a két vezeték mindig összecsavarodott, de ez egyáltalán nem okozott gondot, mivel a becsapódásig a fegyver talán ha összesen 24 forgást végzett. Rakétahajtómuként kezdetben a folyékony hajtóanyagú BMW 109-548-ast tervezték beépíteni. Azért, hogy a forgás (és a repülés közbeni vad manoverezés) ne okozzon fennakadást az üzemanyag-ellátásban, az R-Stoffot és SV-Stoffot tartalmazó tartályokat koncentrikus spirál alakúra gyártották, úgy építették be a rakéta kettos, szukülo hengeres törzsébe. A tartályokba dugattyúkat helyeztek - az R-Stofftartályába borbol készültet, az SV-Stoff tartályába alumíniumot -, melyeket surített levego mozgatott. A hajtómu abeindításakor 140 kp toló erot biztosított, de 17 mp-es égésidejének végére teljesítménye 30 kp-ra csökkent. Ezt a hajtómutípust a kísérleti indításoknak csak egy részénél alkalmazták, a többinél szilárd diglikol hajtóanyagú Schmidding 109-603as rakétahajtómuvet használtak. A rakéta elso repülogépes kísérleti indítását egy Fw 190-esrol hajtották végre 1944. augusztus ll-én. Eddigre már 224 darab mintapéldány készült a típusból. Ezt követoen 1944. augusztus-december között kb. 1000 darabot gyártottak harci felhasználásra, de a hajtómuvek gyártása igencsak akadozott. Épp amikor a problémákat végre sikerült megoldani, és a termelés kezdett volna felfutni, a 109-548-as hajtómuvet gyártó BMW-üzem súlyos károkat szenvedett egy légitámadásban, az elkészült hajtómuvek mind megsemmisültek. Ez volt az utolsó szög az X-4-es koporsójába, a rakéta emiatt soha nem került bevetésre. 89


7. FEJEZET

, ,

..

"

LEVEGO-FOLD , RAKETAK, , SIKLOBOMBAK RepüIogéprolledobott bombával eltaláini egy földi célpontot soha nem számított egyszeru feladatnak, ráadásul a légvédelmi tüzérség és a vadászgépek fejlodésével a bombázás nagyon is költséges vállalkozássá vált, különösen emberéletek tekintetében. A 20. század végére mindennapos dologgá vált az ellenséges légvédelem hatósugarán kívülrol indítható távirányítású bombák és rakéták alkalmazása, a II. világháború idején azonban ezek a fegyverek még a fantázia világába tartoztak - már ameddig a német tudósok neki nem láttak a megvalósításuknak.

séges módszer volt, másrészt nem lehetett hatékonyan

al-

AZwaffe1936-39. évi spanyol a Luftrájött, hogy pontcélt polgárháborúban csak úgy lehet igazán ha-

kalmazni az egymástól különálló, kiemelt fontosságú

tékonyan eltalálni bombával, ha a bombát közel függole-

pontok ellen. Csatahajókat

ges zuhanásban oldják ki a kiszemelt célpont fölött. Ezt a felismerésüket késobb 1939-ben Lengyelországban, illet-

hetett ily módon eltalálni. A Luftwaffe gyakran intézett támadásokat jelentos haditengerészeti célpontok ellen, de

ve 1940-ben a Benelux államokban

és Franciaországban

cél-

például különösen nehezen le-

ezek amellett, hogy a saját erok nagy veszteségeket vedtek, semmiféle

ütoje is: zuhanóbombázóik aggasztóan sebezhetonek bizonyultak a korszeru vadászgépekkel és az összpontosí-

dolat, hogy irányítható bombákat kellene rendszeresíteni.

tott légvédelmi

RUHRSTAHL X-1-ES

tuzzel szemben. Alternatív

még mindig ott kínálkozott területbombázás

lehetosége,

megoldásként

számukra a magasból végzett de ez egyrészt nagyon költ-

vagy legalábbis jelentéktelen

szen-

kamatoztatták. 1940 második felében azonban Nagy-Britannia bombázásakor kiderült számukra a módszer hátul-

nyekkel jártak. Emiatt már elég korán felvetodött

A Ruhrstahl

X--4-es légiharc-rakéta

torpedó szárnyát és farokfelületét

úgy tervezték meg, hogy

a vízbe csapódás kor leszakadjanak.

ígéretes elképzelés-

bizonyult a gyár X-1-es irá-

nyított bombája. A típu st számos különféle névvel illették: az RLM PC 1400X-nek nevezte, a Luftwaffe Fritz-X-nek, de emellett FX 1400-asként vagy egyszeruen csak FX-ként is utaltak rá. Sikere azonban rövid éle-

Balra: A korai levego~föld osztályú fegyverek közé

tu volt, hiába tartották szem elott az olcsóságot

tartozott a Blohm & Voss Bv i43-as, mely itt egy Heinkel

szeruséget

He illH

törzse aláfüggesztve

látható.

a gon-

nek tunt, de nem váltotta be a hozzá fuzött reményeket. Ennél sokkal hasznosabbnak

Fent: A Henschel Hs 294-es légi indítású távvezérelt

eredmé-

és az egy-

a tervezésekor.

Kiindulási

alapul a Luftwaffe

szabványos

1400 kg-os 91


LEVEGO-FOLD

RAKÉTÁK,

SIKLÓBOMBÁK

bombája szolgált. A bomba mindkét változatát felhasználták, tehát az öntött acélból készült, vastag falú, Fritz néven ismert SD 1400-ast (Sprengbombe Dickwandig) és a kovácsolt acéltestu páncéltöro PC 1400-ast (Panzersprengbombe Cylindrisch) is, A Rheinmetall-Borsig által gyártott alaptípus hagyományos kialakítású, henger alakú bomba volt tompa csúcsban végzodo, lekerekített orral, valamint kúpos farokrésszel, rajta négy darab fémlemez vezetoszárnnyal, melyek egy részét kívülrol merevítogyuru vette körbe. A Ruhrstahl ezt a formát némileg módosította saját irányított bombájához. A hengeres test hátsó részét változatlanul hagyták, de elülso kétharmadát nagyobb, csúcsíves kialakításúra cserélték. Az aerodinamikai hatékonyság maximálása érdekében a bomba négy, viszonylag nagy méretu vezeto szárnyat kapott, melyeket a középvonaltói kissé elorébb szereltek fel. A belépoél meroleges volt a bomba hossztengelyére, a kilépoélt viszont jellegzetes módon elorenyilazták. A szárnyakat aszimmetrikusan helyezték el, mintha egy 1,5: 1 oldalarányú téglalap átlóit képezték volna. Az egyszeru gyurus-vezeto szárnyas farokkialakítást felváltó 12 oldalú szerkezet tulajdonképpen hasonló téglalapot képezett, csak éppen sarkait lecsapták. A 12 lapból álló "gyurun" belül négy darab, függolegesen és vízszintesen beállított kisebb vezetoszárny kapott helyet, rajtuk elektromágneses mozgatású áramlásrontó kormánylapocskákkal. Ezek kitérítésükkor a vezeto szárnyak megfelelo részein lerontották a levego áramlását, mire a bomba a fo vezeto szárnyak egyenes belépoéle képezte tengely körüli elfordulással repülési irányt vagy siklószöget változtatott. RÁDIÓIRÁNVíT Ás Az X-1-es irányítását rádiókapcsolat útján végezték a Kehl/Strassburg rendszerrel (bár késobb ennél is áttértek a huzalvezérlésre). Éjszakai alkalmazáshoz a bomba hátsó részébe jelzotöltetet vagy elemmel muködo lámpát szereltek, a kezelo annak fénye alapján tudta nyomon követni a bomba repülési pályáját. Ez igen egyszeru, ötletes rendszer volt, mely mindaddig jól muködött, amíg a bombát elegendo magasságból indították útjára. A minimális 4000 m-es magasságbólledobva a bomba hatótávolsága 4,5 km volt, míg az összes hordozó repülogép által elérheto 8000 m-es magasságból 9 km. 6000 m magasból indítva a bomba képes volt 130 mm vastag páncélzatot is átütni. Noha az X-I-est gyakran siklóbombaként emlegetjük, a szó szoros értelmében nem tekintheto annak. Elorefelé irányuló sebességét az indítógépnek köszönhette, és amit a levegoben csinált, azt semmi esetre 92

sem lehetett "repülés nek" nevezni. Elsodleges mozgása a füld felé zuhanás volt, aminek irányát az áramlásrontó lapok csupán kismértékben tudták megváltoztatni. Persze ez a kismértéku korrigálás, amint azt a fegyver harci alkalmazását tárgyaló részben látni fogjuk, sokszor dönto fontossággal bírt abban, hogy egy bevetés kudarc helyett sikerrel végzodjön. Összesen 1386 darab X-1-est gyártottak 1943 áprilisától kezdve a termelés 1944. decemberi beszüntetéséig. Ahhoz képest, hogy eredetileg havi 750 darab elkészítését tervezték, a ténylegesen legyártott mennyiség ettol jócskán elmaradt. Kísérletek, kiképzés és éles bevetések során a kész példányok kevesebb mint felét - 602 darabot - használták fel. BEVETÉS EN A RUHRsTAHL X-1-Es 1943. augusztus 29-tol a Dornier Do 217K-2-esekkel felszerelt III./KG 100 volt az elso bombázóosztály, mely harcban bevetette a Ruhrstahl X-1-est. A Marseille közelében fekvo istres-i repülotérrol felszálló gépek a Földközi-tengeren haladó szövetséges hajók ellen intéztek támadásokat. Elso bevetéseik nem jártak ugyan sikerrel, de az elkövetkezo két hétben súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek, ékesen bizonyítva ezzel az X-1-es kiválóságát. Szeptember 3-án Olaszország szakított Németországgal és különbékét kötött a szövetségesekkel, azt azonban nem lehetett biztosan tudni, hogy a jelentos erot képviselo, de mindaddig nem megfeleloen alkalmazott olasz hadiflotta melyik oldalra fog állni. Szeptember 9-én a szövetségesek partra szálltak Salernónál, az olasz flotta pedig kifutott a tengerre és délnek indult Málta irányába. Miután a német felderítés ezt aznap déli 12 órakor jelentette, két órán belül 12 darab Do 217-es szállt fel a III./KG 100 állományából Bernhard Jope ornagy vezetésével. Mindegyik gép egy X-1-est vitt magával. A gépek kis magasságban kelet felé vették az irányt, majd Szardínia partjainak közelében emelkedni kezdtek. Ekkor vették észre a három csatahajóból, hat cirkálóból és nyolc rombolóból álló olasz hajóköteléket. Jope 6500 m-re vezette a Gruppét, és a hajók felé fordult, melyek közben vad cikázásba kezdtek és összes fegyverükbol tuz alá vették anémet bombázókat. Az elso siklóbombát Heinrich Schmetz fohadnagy indította (ot késobb Lovagkereszttel tüntették ki, és rábízták a Gruppe parancsnokságát). Az X-1-es 330 mis-os sebességgel telibe találta a 40 000 t-s Roma csatahajót, és a hajófeneket áttörve a hajó alatt robbant. Egy másik bomba is becsapódott közvetlenül a híd elott, de ezt a páncélozott fedélzet némileg lelassította, ezért a robbanás az elülso loszerraktárban következett be.


LEVEGO-FOLD

Fent: A Ruhrstahl X-1-es, más néven a Fritz-X igen egyszeru szerkezetu levego-föld fegyver volt, ennek ellenére kiemelkedo sikereket értek el vele. 1943. szeptember 9-én két X-1-es elsüllyesztette az olasz Roma csatahajót.

A Roma kettétört, és 40 percen belül 1255 tengerészével, köztük Bergamini admirálissal, a hajó parancsnokával együtt hullámsírba merült. Testvérhajója, az Italia, szintén találatot kapott. Egy X-l-es a legelöl lévo, A jelu ágyútorony elott csapódott be, és áttörte a fedélzetet és a hajó oldalát, mielott a tengerben felrobbant volna. A hajótestbe 800 t víz áramlott be, amivel sikerült ugyan elevickélniük Máltára, de a háborúban az Italia többé semmilyen szerepet nem játszott. A német sikert késobb újabbak követték. Szeptember ll-én az X-l-esek súlyosan megrongálták a 10 000 t-s USS Savannah cirkálót, majd két napra rá a 8500 t-s HMS Ugandát. Jope mindezt azzal tetézte, hogy saját maga támadást intézett a salernói partszakaszon tuztámogatást nyújtó brit csatahajó, a HMS Warspite ellen. X-lese középtájékon találta el a hajót, és hat fedélzetet áttörve a hajófenéknél robbant. A keletkezett hatalmas lyukon

RAKÉTÁK,

SIKLÓBOMBÁK

keresztül 5000 t víz árasztotta el a hajót. A kazánok tönkrementek, így egyetlen rendszer sem maradt muködoképes, a hajót el kellett vontatni. Bár szerencsésen megérkezett Máltára, javítása egy teljes évbe telt. A HMS Spartan brit cirkálót és a HMS Janus rombolót szintén X-1-esek süllyesztették el, az USS Philadelphia cirkálót pedig súlyosan megrongálták. HENSCHEL Hs 293-AS A Ruhrstahl X-l-es fejlesztési programja nagyjából ugyanakkor vette kezdetét, amikor a Henschelnél Wagner vezetésével beindult a Hs 293-as projekt. A fejlesztés meglepo módon több idot vett igénybe, de a siklóbomba irányítás ára sokkal könnyebben ki lehetett képezni a kezeIoket, mint a rakéta vezérlésére, így végül mindkét típust párhuzamosan alkalmazták. Az RLM kezdetben megpróbálta rávenni a Henschelt, hogy olyan rakétát készítsen, amely a célponttói bizonyos távolságra vízszintes repülésbe megy át néhány méteres magasságban a vízfelszín fölött. Sot olyan rakétát is szerettek volna, amely egyenesen alámerül a tengerbe, és onnantól kezdve hagyományos torpedóként üzemel. A vállalat mindkét ötletet elvetette, mondván, túlságosan kockázatos lenne ilyen 93


LEVEGO-FÖLD

RAKÉTÁK,

SIKLÓBOMBÁK

Focke-Wulf Fw 200C-5-os Típus: nagy hatótávolságú tengerészeti

felderítogép/bombázó Hosszúság: Fesztávolság:

23,85 m 32,84 m

Max. felszállótömeg: Max. sebesség: Hatótávolság: Fegyverzet:

projektekbe belevágni, elvégre semmiféle tapasztalatokkal nem rendelkeznek ilyen téren. Ehelyett inkább egyszeru távirányítású siklóbombátjavasoltak, melyet hajtómu nélkül ugyan, de kedvezo aerodinamikai tulajdonságokkal terveztek. Miután az RLM rábólintott a dologra, a robbanófej nélküli elso kísérleti változatot 1940 tavaszán alapos kiértékelésnek vetették alá. Év végére aztán elkészült egy rakéta-hajtómuves változat is, amelyet a korábban eloírt 1000 m-es minimális indítási magassággal szemben akár 400 m-rol is be lehetett vetni. Sikeres teszteket követoen e változat sorozatgyártására kezdték meg a felkészülést. 10 MP-ES ÉGÉSIDO

22 700 kg

4700 m-en 360 km/h 3560 km

két Hs 293A irányított rakéta

Fent: A Hs 293-as rakétahajtású irányított bombát több repülogéptípus hordozhatta, például a Focke-Wulf Fw 200-as Condor is. A Condor kettot vihetett magával a rakétából külso motorjai alá jUggesztve.

bevetésekor, amit csak úgy tudtak megoldani, hogy leoldás után a bombázógép pilótája visszavette a motorok teljesítményét és kiengedte a féklapokat. Ezzel a gép áteséshez közeli helyzetbe került, ami értheto módon különösen könnyu célponttá tette. A Hs 293-as repülési profilja alapjaiban különbözött az X-l-esétol. 400-2000 m közötti magasságból indították, acélponttól 3,5-18 km-re. Becsapódási sebessége 435-900 km/h között mozgott indítási magasságtól függoen. Irányítani ezt is egy karral lehetett, me ly a kormányparancsokat kezdetben rádiójelek útján továbbította a Kehl/Strassburg rendszerrel, késobb azonban áttértek a huzalvezérlésre. Az utóbbihoz kettos orsós megoldást alkalmaztak, azaz nemcsak a rakétán volt orsó, hanem az indítógépen is, és a két orsóról egyszerre tekeredett le a huzal. Ezzel a módszerrel a hatótávolságot 30 km-re sikerült növelni. Az X-l-eshez hasonlóan a rakéta farkába

A Hs 293A-l-eshez az SC 500-as vastag falú bomba orrrészét és testét használták fel. Meghosszabbított hátsórésze keskeny függoleges vezérsíkban végzodött, mely felfelé és lefelé is kinyúlt a törzs vonalából (felfelé kevésbé, lefelé jobban). A vezérlorendszer ebben a függoleges elemben kapott helyet. A bombatest és a farokrész kapcsolódásánál rövid, szimmetrikus szárnyakat szereltek fel hagyományos csurolapokkal. A zavartalan légáramlás érdekében némileg magasabbra helyezett vízszintes farok- jelzotölteteket szereltek - ezeket éjszakai bevetéseknél felületen szintén hagyományos kialakítású magassági kis elemes lámpákra cserélték -, hogy a kezelo annak fékormányt alkalmaztak. A csuroket elektromágnes ek moz- nye alapján pontosan nyomon követhesse a fegyver repügatták, a magassági kormányt elektromotor és hernyócsa- lési pályáját. var. A folyékony hajtóanyagú Walter 109-507B típusú Az alaptípus Hs 293D jelzésu változatának orrát megrakétahajtómu, mely túlnyomásos tartályokból kapta a hosszabbították, hogy elférjen benne egy TV-kamera. T-Stoffot és a Z-Stoffot, a törzs alatt helyezkedett el kü- A függoleges raszteres letapogatású, 50 Hz-es frekvencilön gondolában. Mindössze 10 mp-es égésideje alatt 600 án üzemelo, 224 soros kamerát a Fernseh GmbH fejleszkp teljesítményt adott le, ami boven elegendo volt ahhoz, tette ki együttmuködésben a Reichspost-Forschungsanhogy a rakéta jóval az indítógép elé repüljön, ahol a cél- staittaI. Ideális (értsd: laboratóriumi) körülmények között ra vezetést végzo kezelo jól láthatta. A vizuális nyomon a feltalálók kielégíto eredményeket értek el vele, éles harkövetés ugyanis visszatéro problémát jelentett az X-I-es ci körülmények esetén viszont sokkal megbízhatatlanab94


LEVEGO-FÖLD

RAKÉTÁK,

SIKLÓBOMBÁK

Oornier Do 217E-5-ös Típus: négyüléses, hajók elleni bombázó Hosszúság: Fesztávolság:

19,00 m

Max. felszállótömeg:

Max. sebesség: Hatótávolság:

18,20 m

Fegyverzet:

5200 m-en 515 km/h 2300 km

két Hs 293A irányított rakéta

16 465 kg

bul muködött, ezért idovel fel is hagytak az egész rendszer fejlesztésével. A technológia ekkor még elég kiforratlan volt, sok-sok évnek kellett eltelnie, mire az 1980as években megjelentek az amerikai AGM-65-ös Maverickhez és a brit-francia Martelhez hasonló, megbÍzhatóan muködo televíziós vezérlésu rakéták. Emellett a tipusnak létezett egy Hs 293H jelu változata, amelyet a légiharc-rakétákról szóló fejezetben már kitárgyaltunk, illetve terveztek egy deltaszámyú, farokfelület nélküli változatot is Hs 293F jelzéssel, de ez halva született ötletnek bizonyult. Pontosan nem tudni, hány

Fent: Szárnyai alatt szintén két Hs 293A-val a Dornier Do 217E-5-ös valamivel jobb hordozógépnek bizonyult az Fw 200-asnál. A JI./KG 100 is ezzel a típussal repült, ok aratták az új fegyver elso harci sikerét.

Lent: A bombát irányító operátornak egészen a célig szemmel kellett tartania a rakétát, ezért annak farkába több csövu jelzofényblokkot szereltek.

95


LEVEGO-FOLD

RAKÉTÁK,

SIKLÓBOMBÁK

Fent: A Hs 293-ast kéttengelyes irányítókarrallehetett vezérelni rádiójelek vagy huzalon továbbított parancsutasítások

útján. A képen egy He 111H-12-esbe

szerelt irányítóegység látható használat közben.

Hs 293-ast gyártottak az összes változatot beszámítva, de a téma szakértoi 1500 körülire teszik ezt a számot. A legyártott mennyiség nagy részét a hosszúra nyúló kísérleti és kiképzési program során használták fel. A Hs 293-AS HARCI ALKALMAZÁSA A Hs 293A rakétát elsoként a Do 217E-5-ösöket repülo, Cognacban állomásozó II./KG 100 bombázóosztály vetette be Heinz Molinus százados parancsnokságával 1943. augusztus 25-én, amikor a Vizcayai-öbölben német tengeralattjárókra vadászó hadihajók ellen hajtottak végre támadást. (Ez volt a távirányítású levego-föld osztályú fegyverek elso bevetése.) Az elso hajóelsüllyesztésre augusztus 27-én került sor, amikor egy rakéta telibe találta 96

az 1270 t-s HMS Egret korvettet, melynek hátsó loszerraktára felrobbant és darabokra szaggatta a hajót. Összesen 222 tengerész vesztette életét. A II./KG 100 késobb áttelepült Marseille közelébe az istres-i repülotérre, az atlanti partvidéken a He 177A- 5-ösökkel felfegyverzett II./KG 40 váltotta oket. Az Egret mellett a Hs 293-as öt rombolót és számos kereskedelmi hajót küldött hullámsírba, mielott a szövetségesek megfelelo védelmi eljárást tudtak kidolgozni ellene. Az eljárás részeként rádiózavarást alkalmaztak, illetve akkor támadtak az indítógépekre, amikor azok a rávezetési szakaszban különösen sebezhetoek voltak, mivel ilyenkor egyenes vonalban, adott magasságon, alacsony sebességgel kellett repülniük. Ezekkel a módszerekkel jelentos veszteségeket tudtak okozni a németeknek. November 23-án a II./KG 40 az algériai partok közelében rátámadott egy erosen védett konvoj ra, de az akció során gépeinek felét elvesztette. A Hs 293-ast utoljára (némi sikerrel) az Oderán 1945 áprilisában átkelo szovjet csapatok ellen alkalmazták Mistelekkel együtt.


LEVEGO-FÖLD

BLOHM & VOSS-TERVEZETEK

RAKÉTÁK,

SIKLÓBOMBÁK

rádióadókat navigációs célokra. A Hagelkom gyártását csak 1943 decemberében rendelték el, és két hónap múlva le is állították az 1944. februári megszorító intézkedések keretében. Eddigre több száz példányt gyártottak, melyeket fokozatosan felhasználtak az elhúzódó, alacsony prioritást élvezo, 1945 januárjáig tartó tesztprogram során. Mivel a siklóbomba mindössze 730 kg-ot nyomott (ebbol 435 kg-ot tett ki a robbanófej), Fw 190-es is hordozhatta.

Amikor az RLM bejelentette igényét egy közvetlenül a hullámok fölött repülo, hajók elleni rakétára, a Blohm & Voss egy távirányítású siklóbomba tervét nyújtotta be. A bombára rakétahajtómuvet szereltek, amelyet egy 2 m hosszú, lefelé nyúló rúdnak kellett beindítani, amint a vége a bomba siklása közben belecsapódik a vízbe. Leleményes megoldás volt, de használhatatlannak bizonyult, a rúd végének vízbe csapódása után ugyanis nem maradt elegendo ido a rakétahajtómu beindításához, a mintapéldány egyszeruen a tengerbe zuhant. Ennél valamivel job- REPÜLO TORPEDÓK ban átgondolt tervezet volt a Bv 246-os Hagelkom (jég- Az RLM nem adta fel, hogy repülogéprol indítható száresoszem). A hajtómu nélküli siklóbombát a RAF bombá- nyas torpedót rendszeresítsen, és a Henschel végül eloállt zógépeinek navigációs jeleket sugárzó rádióadók lerom- néhány tervezettel. A legegyszerubb, levegobol indítható, bolására szánták, a célra vezetést a rádióadók saját jele távirányítású torpedó a Hs 293-as egy változata volt, szolgáltatta volna. A Bv 246-os aerodinamikailag egysze- amelybol 1943-ban kifejlesztették a nagyobb és erosebb, ru kialakítású fegyver volt kereszt alakú farokfelülettel és páncélozott hadihajók ellen szánt Hs 294-est. Két váltonagy hatótávolságot eredményezo, 25-ös siklószámú zatából készült mintapéldány, az egyik rádióirányítással, (alig 4 fokos siklást biztosító), nagy karcsúságú szár- a másik huzalvezérléssel. nyakkal. 10500 m magasból útjára bocsátva a fegyver 210 km-re tudott elvitorlázni. A gyár eredeti 1942-ben Lent: A Blohm & Voss Bv 143-as siklóbomba nyújtotta be javaslatát, de a várt érdeklodés annak ellené- rakétahajtómuvének csak akkor kellett beindulnia, re elmaradt, hogya RAF ekkor már javában használta a ha a bomba 2 m-re megközelítette a vízfelületet.

97


LEVEGO-FÖLD

RAKÉTÁK,

SIKLÓBOMBÁK

Fent: A Hs 294-es, hajók elleni rakéta bevetéséhez a

Lent: Ezen a képsorozaton egy Hs 294-es félresikerült

Dornier Do 217-est választották ki hordozógépnek. Talán

indítását követhetjük végig. Miután a rakéta levált

1450 darabot rendeltek ebbol a kifinomult, bonyolult

a Do 217-esrol, összeütközött azzal, és levágta egyik

szerkezetu irányított rakétából, de csupán néhány darabot

.fiiggoleges vezérsíkját.

gyárthattak le.

98


LEVEGO-FÖLD

RAKÉTÁK,

SIKLÓBOMBÁK

Henschel Hs 294-es Típus: hajók elleni rakéta Hosszúság:

6,12 m

Fesztávolság:

4,03 m

Teljes tömeg:

2170 kg

Max. sebesség: Hatótávolság: RObbanófej:

860 km/h

4-14 km 656 kg robbanóanyag

A Hs 294-es lényegében megegyezett a levego-föld ra- Fent: A Hs 294-esnek a célponttól távolabb a víz alá kellett kétával, attól csak hosszú, keskenyedo orrkúpjában és két merülnie, hogy az ellenséges hajót a legsebezhetobb rakétahajtómuvében különbözött. Lapos (optimális eset- pontján, a vízvonal alatt találhassa el ben 22 fokos) szögben kellett a tengerbe érkeznie, ahol a speciálisan kialakított szárnyak és a törzshátsórész lesza- ta be, ahol szárnyaitói és "törzsének" meghosszabbításákadt róla, a robbanófej 656 kg-os töltetével együtt pedig tóI megszabadulva hagyományos torpedó alakot nyert. felso felületének kialakításából adódóan parabolikus pá- Kormányzásáról a kereszt alakban elhelyezett hátsó velyán mozogva, legfeljebb 45 m-t haladt tovább, majd zetoszárnyain lévo apró oldalkormányok voltak hivatva megsemmisítette önmagát, ha addig nem találta el cél- gondoskodni, de arra vonatkozólag nem maradt fenn inpontját. Vélhetoen kb. 1450 darabot rendeltek belole, de formáció, hogy miként tervezték a vízfelszín alatt haladó csak néhány példány készült el. fegyver távirányítását megoldani. Henschel utolsó szárA Hs 294-est a "repülo torpedók" sorában elég vad el- nyas torpedótervezete a Zitterrochen (elektromos rája) képzelés követte. A GT l200-as, melynek fejlesztése nevet viselte, és hangsebesség fölötti rakéta volt hárommegrekedt a mintapéldány-stádiumban, rakétahajtás se- szög alakú szárnyakkal, melyekre csurok helyett Wagnergítsége nélkül induló siklóbomba volt a Hs 293-as vezér- pántokat (egyszeru áramlásrontó elemek a szárnyak loegységével felszerelve. A szerkezet rendelkezett ugyan kilépoélén) szereltek. A projekt soha nem valósult meg, egy szilárd hajtóanyagú Schmidding rakétahajtómuvel, de kormányrendszerét átvették a Hs 117-es Schmetterde azt csak repülése utolsó fázisában, a viz alatt gyújtot- lingbe és a Hs 298-asba is.

99


8. FEJEZET

"

, ,

LEGVEDELMIRAKETAK

A légiharc-rakéták és a levego-föld osztályú fegyverek fejlesztési programjaival párhuzamosan a német tudósok és mérnökök komoly figyelmet szenteltek az irányított légvédelmi rakétáknak is. Már 1941-ben foglalkozni kezdtek a kérdéssel, a háborús események azonban keresztülhúzták számításaikat: az elso használható rakétákat 1945 közepén akarták rendszerbe állítani, de a háború addigra véget ért.

ALuftwaffe és azhogy RLM hatékony számára egyaránt kiemelt fontossággal bírt, módszereket találja-

tott fegyver volt -, illetve az irányítatlan EMW Taifun (tájfun).

nak a Reich területét támadó szövetséges bombázókötelékek elleni védekezésre. E cél érdekében számos kutató-

HENSCHEL Hs 117-ES SCHMETTERLlNG

csoport dolgozott új fegyverek fejlesztésén. Közülük a legjelentosebbek a korábbi fejezetekben már bemutatott, többé-kevésbé sikeresnek mondható sugárhajtású és rakéta-hajtómuves vadászgépek voltak. Ugyanakkor viszont rengeteg energiát és forrást csoportosítottak a légvédelmi rakéták fejlesztésére is, aminek eredményeként olyan típusok születtek meg, mint a Henschel Hs ll7-es Schmetterling (pillangó), a Messerschmitt Enzian (encián), a Rheinmetall-Borsig Rheintochter (rajnai lány) és az EMW Wasserfall (vízesés) - ezek mindegyike irányíFent: A Messerschmitt Enzian nagyrésztfurnérlemezekbol készült és hangsebesség alatt repült. Balra: Az Enzianhoz hasonlóan a Wasserfall is robbanása légnyomásával rombolt, nem repeszhatással. Robbanófejét tüzérségi gyújtó robbantotta fel.

A legkorábbi projekt egy hangsebesség alatt repülo, kis és közepes hatótávolságú rakéta volt, melyet rádióhullámokkal lehetett irányítani a fóldrol. A Henschelnél 1941-ben kezdtek el dolgozni a típuson számos irányítatlan légvédelmi rakéta mellett, Hs 117-es néven történo kifejlesztését két évvel késobb rendelték el. Zömök kis hátranyilazott szárnyaival és kereszt alakú farokfelületévei a Hs l17-es Schmetterlinget ugyanúgy lehetett irányítani, akár egy repülogép et. Farokfelületén, illetve szárnyai kilépoélén hagyományos csurok helyett elektromágneses mozgatású Wagner-pántokat alkalmaztak. A rakéta kettéágazó orrkialakításával kissé instabilnak bizonyult a levegoben. Jobb oldali orrkúpja csúcsosan elorenyúlt, itt kapott helyet a robbanófej, a baloldali kúp viszont a generátort forgató apró légcsavarban végzodött. A Schmetterling levegobe emelésérol két szilárd hajtóanyagú rakétahajtómu gondoskodott, melyeket kívülrol erosítettek a 101


LÉGVÉDELMI

RAKÉTÁK

rakétatesthez, egyet felülrol, egyet alulról. Ezek négy mp-ig üzemeltek, ezalatt 1750 kp tolóerot adtak le, és 1100 kmJh sebességre gyorsították a fegyvert. Égésidejük végén leváltak a rakétáról, ekkor indult be a BMW 109-558-as vagy a Walter 109-729-es típusú, folyékony hajtóanyagú belso hajtómu. A BMW hajtómu R-Stoff-fal vagy ún. Tonkával (öngyulladó üzemanyag-keverék), ilIetve oxidálószerként SV-Stoff-fal (salétromsav-koncentrátum), a Walter hajtómu pedig SV-Stoff-fal és Br-Stofffal (alacsony oktánszámú benzin), valamint gyújtóanyagként alkohollal üzemelt. A SCHMETTERLlNG

INDíTÁSA

kifejlesztettek. A robbanófej inkább lökéshullámának erejével pusztított, mint repeszhatással. A fegyver hatótávolsága 16 km volt, és II 000 m magasan repülo célok ellen is be lehetett vetni. Rossz látási viszonyok között a bevethetoséget a Mannheim-Reise/Rheingold lokátorrendszernek kellett biztosítania. Ennek nagyjából úgy kellett muködnie, mint a Würzburg vadászirányítási rendszernek, azaz egy egység követte a célpontot, egy másik pedig a rakétát. A kezelo ugyanúgy az irányítókarral vezette a rakétát, de egy katódsugárcsöves berendezésen a felvillanásokat figyelte, és azokat próbálta fedésben tartani. A késobbiekben a pályakorrekciót automatikusan tervezték elvégeztetni a rendszerrel. A Schmetterlinggel1944 májusában kezdték meg a repülési kísérleteket, szeptemberig 22 indításra került sor, melyek során a típus Hs l17H légiharcrakéta-változatát is kipróbálták. Miután a rakéta kielégíto eredményt produkált, decemberben elrendelték a sorozatgyártását. Az elso rakétákat 1945 márciusában kellett volna leszállítani.

A 4,3 m hosszú, gyorsítórakétákkal együtt 420 kg-ot nyomó Schmetterling számára egy átalakított légvédelmi ágyútalp szolgált indítóállványként. A kezeloszemélyzet még kilövés elott kézzel nagyjából beállította az oldalszöget és a magassági szöget. Miután a rakéta a levegobe emelkedett, a farkában begyulladt egy jelzofény, amit az irányítást végzo személy távcsovel követhetett nyomon. Kezdetben havi 150 darab legyártása volt a kituzött cél, O a pályakorrekciós jeleket rádióhullámok útján, a Parsi- de ezt a mennyiséget novemberig havi 3000 darabra terval (FuG 203/230-as) kódnevu Kehl/Strassburg rendszer- vezték növelni. Ezek persze reménytelenül optimista terrel küldte a rakéta után. A rendszer, amelyet sok más irá- vek voltak abban az idoben, amikor Németország ipara nyított rakétatípusnál is használtak, négy különbözo frek- gyors ütemben hullott darabokra, és végül egyetlen harci vencián dolgozott: ketton a vízszintes, másik ketton a példány sem készült el. függoleges síkban történo pályamódosítások parancsjeleit továbbították. A kormányzást egyszeru irányítókarral Lent: A Henschel Hs 117 Schmetterling volt Németország végezték. Volt egy ötödik frekvencia is, amely a 25 kg-os elso próbálkozása a légvédelmi rakétákfejlesztése terén. robbanófej távirányítással tÖliéno felrobbantására szol- Kis és közepes magasságban repÜlo célok ellen tervezték gált - persze a rakétához közelségi és idozíto gyújtót is használni.


LÉGVÉDELMI

RAKÉTÁK

Henschel Hs 117 -es Típus: légvédelmi rakéta Hosszúság: Átméro: Indítási

Hatótávolság: Robbanófej:

4,29 m

32 km 25 kg nagy robbanóereju

robbanóanyag

35 cm tömeg: 445 kg

MESSERSCHMITT

ENZlAN

Fent: A Henschel Hs 117-es Schmetterling légvédelmi

Messerschmitt tervezete úgy nézett ki, mintha a Me 163- rakéta. A Hs 117-est légiharc-rakétaként is gyártották as Komet pilóta nélküli változata lett volna ugyanolyan a légvédelmi rakéta külso gyorsítórakétái nélkül. zömök törzzsel, szárnyakkal és kettos felso/alsó függoleges vezérsíkkal. 1800 kg-os tömegével jóval nehezebb es légvédelmi ágyú lövegtalpára szereltek. Ezzel indítás volt a Schmetterlingnél, a robbanófej 300 kg-ot nyomott. elott be lehetett állítani a kívánt irányt és emeikedési szöTervezett csúcsmagassága elérte a 12000 m-t, hatótávol- get. A rakéta beépített menethajtómuvének az SV-Stoffsága kisebb magasság esetén pedig a 24,5 km-t. Az fal és Br-Stoff-fal üzemelo Walter Rl-21OB hajtómuvet Enzian egyik legjelentosebb tulajdonságának azt tartot- szánták. Ennél a hajtóanyagot az A4-eshez hasonlóan két ták, hogy formára szabott furnérlapokból készült, amibol gozturbina juttatta az égotérbe. Kb. 15 példányt gyártotnem volt hiány Németországban. Ez szinte elegendo volt tak belole, melyeket a kísérleti indítások során fel is haszahhoz, hogy hivatalos jóváhagyást kapjon a gyártása náltak, de a sorozatgyártást egy egyszerubb szerkezetu (persze nem csupán ez alapján döntöttek), pláne miután hajtómuvel tervezték megkezdeni. ANémet Repülogéphajtómu-kísérleti Intézet (Deutsches Versuchsanstalt für egy már kiforrott technológiát alkalmaztak. Az eredetileg Fiak Rakete 1-esnek nevezett Enziant Kraftfahrzeug- und Fahrzeugmotore - DVK [a kutatóin1943 júniusától kezdve Hermann Wurster fejlesztette a tézet német nevének angol fordítása egyáltalán nem fedi Messerschmitt oberammergaui kutatás-fejlesztési köz- a német eredetit. Szerintem eleve elírás történhetett, és pontjában. A mintapéldányokat Augsburgban gyártották, Kraftfahrzeug- und Flugzeugmotore lehet az eredeti - a míg a sorozatgyártást a közeli Sonthofenben lévo Holz- ford.]) két mérnöke, dr. Konrad és dr. Beck által megalbau Kissing AG-nál tervezték beindítani. A Komethez ha- kotott hajtómuben a hajtóanyagként használt S-Stoffot és sonlóan a rakétának kör keresztmetszetu, 90 cm átméro- Visolt surített levego juttatta a tartályból az égotérbe. ju törzse volt, hátul a törzs tetején és alján egy-egy füg- Végso változata valamivel jobb teljesítményt nyújtott az goleges vezérsíkkal, középvonalba helyezett, hátranyila- eredetileg tervezett típusnál: kezdetben 2500 kp tolóerot zott szárnyakkal és a kilépoél teljes hosszában húzódó adott le, mely az 56 mp-es égésido végére 1500 kp-ra elevonokkal [magassági és csurokormányként is funkcio- csökkent. A csökkeno tolóeronek köszönhetoen a rakéta náló kormánylapok - a ford.], melyeket egyszerre és kü- repülés közben nem lépte át a biztonságos sebesség felso lön-külön is ki lehetett téríteni, így feleslegessé vált az 01- határát, és így nem vált instabillá. Irányítása pontosan azdalkonnányok alkalmazása. Gyorsítórakétaként négy da- zal a módszerrel történt, amellyel a Schmetterlingnél, és rab diglikol hajtóanyagú Schmidding 109-533-ast alkal- közelségi gyújtóból is ugyanazt a típust tervezték alkalmaztak, melyek 4 mp-en keresztül összesen 7000 kp to- maZlll. Összesen kb. 60 Enzian rakétát gyárthattak, közülük lóerot biztosítottak, aztán leváltak a rakéta törzsérol. Az 1944 áprilisától kezdve 38 darabot használtak fel a kísérindítóállvány egy 6,8 m hosszú sín volt, melyet a 88 mm103


LÉGVÉDELMI

RAKÉTÁK

leti indítások során. Elso példányai elég rossz teljesítményt nyújtottak, mert a tervezok nem tulajdonítottak különösebb jelentoséget annak, hogy a tolóerovektor a tömegközépponton menjen keresztül. Miután ezt a hibát kijavították, a kísérletek sokkal nagyobb sikerrel folytatódtak. Az Enzian végül a gyártókapacitás általános csökkenésének esett áldozatul, az RLM ugyanis aggódott, hogy a rakéta forrásokat von el a Me 163-as és Me 262es gyártásától, ezért 1945 januárjában leállíttatta a projektet. A RHEINMETALL-BORSIG

RAKÉTÁI

Noha a Rheinmetall-Borsig Rheinbote irányítatlan ballisztikus rakétája sikeresnek volt mondható, légvédelmi rakéták terén a vállalat nem tudott maradandót alkotni. Elsoként a Hecht (csuka) nevet viselo szárnyas rakétával próbálkoztak, amely gyakorlatilag kísérleti koncepciótervnek tekintheto; a típusból többet indítottak repüloLent: Kinézetét tekintve az Enzian hasonlított a Messerschmitt Me 163-as Komet rakétahajtású vadászgépre. A folyékony haj tóanyagÚ rakétahaj tómuve! szerelt típusokra jellemzo módon az Enzian belso terét is nagyrészt az üzemanyagtartályok

foglalták el.

géprol, hajtómu nélküli és hajtómuves példányokat egyaránt. 1941-ben aztán felhagytak a fejlesztéssel, és helyette belefogtak a Feuerlilie (tuzliliom)-projektbe. Látszólag ez is a tisztán kísérleti jellegu programok sorába tartozott, de az RLM ragaszkodott ahhoz, hogy szükség esetén a rakétát légvédelmi fegyverként használhassa. Bár nincs bizonyíték arra, hogy az RLM bármikor is tényleges lépéseket tett volna az amúgy irányítatlan típus légvédelmi rakéta ként történo bevetése érdekében, a Feuerlilie-t - ha másként nem, legalább az említés szintjén - mégis ebbe a csoportba sorolhatjuk. A Feuerlilie áramvonalas, hengeres törzset kapott hátul felszerelt, nyilazott szárnyakkal, azok végein apró, szimmetrikus függoleges vezérsíkokkal. Szárnos eltéro törzskeresztmetszetu változatban tervezték gyártani, ezek közül az F25-ös és az F55-ös változat tekintheto a legjelentosebbnek. A rakétát szilárd hajtóanyagú hajtómuvekkel akarták felszerelni - azokkal, amelyeket a vállalat felszállássegíto gyorsítórakétaként gyártott vitorlázógépek és telepakolt szállítógépek részére. Az 55 cm átméroju típusból hangsebesség fölötti változatot is terveztek "rendes" szárnyak helyett egyszeru vezetoszárnyakkal és Konrad-féle folyékony hajtóanyagú rakétahajtómuvel. A projekt egészen 1945 elejéig tartott, de az egyértelmu,

Messerschmitt Enzian TípUS: légvédelmi rakéta Hosszúság: Átméro:

104

2,4 m

88 cm

Indítási

tömeg:

Hatótávolság: Robbanófej:

1800 kg 24,5 km

300 kg robbanóanyag


hogy a rakétát egyszer sem kísérelték meg fegyverként Fent: A Rheinmetall tüzérségi lövegeirol vált igazán felhasználni. Sok F25-öst gyártottak, ezekkel Peenemün- ismertté, de a gyár Rheintochter légvédelmi rakétája de-Westben és a gyár saját lebai loterén végeztek kísérle- igéretes projektnek tunt, sebességét 1300 kmlh körüli teket. Harcban bevetheto példány egyetlenegy sem ké- értékre tervezték. szült. Az F55-ösbol talán ha hatot legyártottak; közülük eggyel Lebában sikeres indítást hajtottak végre, kettot pe- ték. A fúvókák rézsútosan hátrafelé néztek, ezzel is segídig Peenemündébe küldtek, ahol az egyik példány indí- tették a rakéta stabilitásának fenntartását. A Rheintochter táskor irányíthatatlanul elszabadult. I-es sebessége közel 1300 km/h volt, és 100-150 kg-os A Rheintochter gyökeresen különbözött a Feuerlilie- robbanótöltetével 6000 m magasra és 40 km távolságra tol, elvégre kezdettol fogva légvédelmi rakétának tervez- tudott eljutni. A típus fejlesztése nagyon lassan folyt. ték. Merész kialakítású fegyver volt, két rakétafokozattal. A szerzodést már 1942 novemberében aláírták, de 1944 A hengeres elso fokozatot kizárólag szilárd hajtóanyagú végéig viszonylag kevés (talán 50) kísérleti indítást hajgyorsítórakéták alkották, és kívülrol négy darab fixen tottak végre. Ráadásul ezeknek a rakétáknak is csak kerögzített, hátranyilazott vezetoszárnyat tettek rá, közöttük vesebb mint a felébe szereltek vezérloegységet, mely merevítodúcokkal. Ezek a vezetoszárnyak pusztán stabi- amúgy ugyanaz a típus volt, mint amelyet a Schmetterlizátorként muköd tek, és a fokozat kiégése után az egész lingnél, az Enziannál és a sikeresebb irányított siklóbomegyben levált a második fokozatról. A szintén hengeres báknál alkalmaztak. Miután a Rheinbote egyszer sem érmásodik fokozat elöl csúcsos orrban végzodött, és kicsit te el a tervezett csúcsmagasságot, az év végén végleg fela farok felé is elkeskenyedett. Elölrol nézve a törzs két- hagytak a projekttel. harmadánál hat fixen rögzített vezeto szárny kapott heÚgy tunik, a fejlesztogárda mindvégig tudatában volt, lyet, az orra pedig négy darab kisméretu, lekerekített kor- hogy a gyorsító rakéták soha nem fognak elegendo tolómányfelületet (tkp. "kacsaszárnyat") szereltek. Az utób- erot biztosítani a kívánt teljesítményeléréséhez. Emiatt a biakat szervók mozgatták, ezzel kormányozták a rakétát Rheintochter Ill-asnak nevezett sorozatpéldányokat repülés közben. A robbanófej et szokatlan módon a raké- ugyanannak a Konrad-féle folyékony hajtóanyagú rakéta hátuljába építették be a vezetoszárnyak, illetve a hajtó- tahajtómunek egy változatával akarták felszerelni, mint mu mögé, melynek hat fúvókáját a szárnyak közé helyez- amellyel a szuperszonikus Feuerlilie-t. Ugyanakkor egy 105


Fent: Jndításra kész Rheintochter J-es. Repülés közbeni kormányzását az orron látható kormánylapok végezték, melyek kitérítését a földrol rádiójelek Útján végezték.

jóval nagyobb, szilárd hajtóanyagú rakéta-hajtómuves változatot is terveztek - végül ez lett az egyetlen Rheintochter Ill-as módosítás, amellyel tényleges kísérleteket folytattak. EMW WASSERFALL Wemer von Braun a német szárazföldi hadero alkalmazásában állt ugyan, a légvédelmi fegyverfejlesztések pedig a Luftwafféhoz tartoztak, az EMW mégis utasítást kapott egy légvédelmi rakéta kifejlesztésére. Az új típus megalkotásához az A4-es fejlesztésének keretében végzett munka szolgáltatta az alapot. A Wasserfallként ismert légvédelmi rakéta és az A4-es között a legnagyobb különbséget az eltéro hajtómu jelentette. Kezdettol fogva egyértelmu volt, hogy a két rakétával szemben teljesen eltéroek az elvárások. Míg az A4-est viszonylag nyugodt körülmények között, bárhol és bármikor fel lehetett tölteni hajtóanyaggal, hogy aztán kilojék a meghatározott célpontra, a légvédelmi rakétát állandó harckészültségben kellett tartani, akár hónapokig. Emiatt a Wasserfallnál nem lett volna célszeru hutést igénylo hajtóanyagot (pl. folyékony oxigént) alkalmazni. Helyette Salbei-t (90% salétromsav, 10% korróziógátló kénsav) és egyféle Visolt használtak, melyek egymással elegyedve maguktól lángra lobbantak. A két anyagot semleges nitrogéngáz juttatta tartályaikból az égotérbe, nem az A4-es bonyolult gozturbináit használták. Mivel a két anyag igen hevesen rea106

gáló elegyet képezett egymással, nagy hangsúlyt helyeztek az indítás elotti és alatti biztonsági eloírások betartására. A rendszerbe szám os zárószerkezetet beépítettek, köztük fémmembránokat, melyek csak az elore meghatározott körülmények között szakadtak át. A Wasserfall 7,84 m-es hosszával kb. feleakkora volt, mint az A4-es, és 3500 kg-os indítási tömege szintén elmaradt az A4-es 12 900 kg-jától. Ennek ellenére még mindig ez volt a legnagyobb német légvédelmi rakéta, bár robbanófeje 235 kg-os tömegét tekintve elmaradt az Enzian robbanófejétol. Külso megjelenésében a Wasserfall felettébb hasonlított nagyobb testvérére, de attól eltéro módon elülso egyharrnadánál négy stabilizáló szárnnyal rendelkezett. 35 KíSÉRLETllNOíT

ÁS

A Wasserfallt nagyobb magasságra és távolságra tervezték a többi légvédelmi rakétánál. 8000 kp teljesítményu hajtómuve 40 mp-ig üzemelt, így hatótávolsága elérte az 50 km-t, csúcsmagassága pedig a 20 000 m-t, bár ilyen nagy magasságban repülo célpontokra messze nem kellett számítani. Irányítása kézzel történt a földrol, a pályakorrekciós jeleket rádióhullámok útján továbbították a rakéta számára. Mivel ezt is függolegesen indították, meghagyták benne az A4-es alap inerciális vezérlorendszerét, hogy annak segítségével álljon rá nagyjából acél irányára. Nehéz elképzelni, miként lehetett volna a földrol szemmel végigkövetni a rendkivüli magasságba emelkedo, nagy távolságba elrepülo rakétát, me ly nagy indítási sebessége miatt gyakorlatilag eleve lehetetlenné tette a kézi irányítást. Céltávcsovel vagy egy oszcilloszkópon a


LÉGVÉDELMI

célköveto lokátorok generálta felvillanás ok egymáson tartásával meg lehetett próbálkozni ugyan, de ezek a módszerek is biztosan rengeteg problémát vetettek fel. Az elso sikeres indításra Peenemündében került sor 1944. február 29-én, amelyet további 34 kísérleti indítás követett. A rakéta sorozatgyártását mind közül a legnagyobb föld alatti üzemben, Bleichrodéban tervezték beindítani, de mire 1945 májusában a háború véget ért, még maga a gyár sem készült el. AZ IRÁNVíTATLAN TÁJFUN 1944 közepén Németországban már elég sokan szorgalmazták, hogy teljesen állítsák le a támadófegyverek fejlesztési programjait, és helyettük összpontosítsanak a hatékonyabb védofegyverek kifejlesztésére. Persze Adolf Hitler nem tartozott közéjük, és minden úgy maradt, ahogy azt o akarta. Peenemündében az Aggregat-projekt nyilvánvaló elsobbséget élvezett, és mivel ugyanaz a gárda dolgozott a Wasserfallon is, az utóbbi a források elégtelensége miatt elkerülhetetlenül háttérbe szorult. Így aztán az A4-est gyártani kezdték, a Wasserfallt viszont nem. Mindemellett a Wasserfall-lal kapcsolatban eleve nem volt egyetértés, sokan kételkedtek a szükségességében. Az EMW-nél egyesek egyenesen azt javasolták, hogy dobják a kukába a Wasserfall terveit (ezen véleményüket elsosorban arra alapozták, hogy automata rávezeto rendszer nélkül a rakéta soha nem lenne sikeres), és koncentráljanak egy egyszerubb, irányítatlan légvédelmi rakéta megalkotására. Peenemündében Scheufeln mérnök, lotérvezeto tiszt, pontosan ilyen rakétatervet terjesztett be. A létesítménybol érkezo többi igényt ismerve talán meglepo, de Taifun néven 1944 szeptemberében elrendelték a rakéta kifejlesztését. Az elso példányokat szilárd hajtóanyagú rakétahajtómuvel készítették, de hamar kiderült, hogy így nem érik el a kívánt csúcsmagasságot (a Rheintochter fejlesztoi ugyanezzel a problémával küzdöttek, mint arról

RAKÉTÁK

már szó esett), ezért hamarosan átálltak a folyékony Salbei és Visol hajtóanyagok alkalmazására. A kétféle anyagot koncentrikus, henger alakú tartályokban tárolták, ezek alkották a rakéta törzsét. Égotérbe juttatásukat nagynyomású nitrogénnel oldották meg. Egy furfangos módon megtervezett szelep biztosította, hogy indításkor hajtóanyagban gazdag keverék jusson az égotérbe, ami lehetové tette az ottani nyomás lassú, egyenletes fokozódását (a lassúságot és egyenletességet természetesen viszonylagosan kell érteni, hiszen a hajtóanyag befecskendezését alig tized másodperc késleltetéssei követte a gYÚjtás).Ezzel a módszerrel a Taifun különösen hatékonynak és meglepoen pontosnak bizonyult, még nagy magasságban is, ezért a rakétát csapódógyújtóval, valamint olyan gyújtóval szerelték fel, me ly lapos szögu becsapódáskor aktiválta a robbanófej et. A robbanófej nek a fegyver nagy pontossága miatt nem kellett nagyobbnak lennie a légvédelmi tüzérségi lövedékek 0,5 kg-os tölteténél. A rakéta teljes hossza 1,93 m, átméroje 10 cm, indítási tömege 21 kg volt. Indítás után 15 000 m-es magasságot tudott elérni, mielott visszahullott volna a földre. Csúcssebessége elérte a 3600 km/h-t. 1945 januárjában Peenemündében megkezdték korlátozott sorozatgyártását, becslések szerint összesen 600 darab készült néhány indítóállvánnyal együtt - ez ismét a 88 mm-es FIaK 37es ágyútalpán alapult. 25 birodalmi márkás eloállítási költsége nagyon olcsónak számított, ennek egy puska is a háromszorosába került. Harci alkalmazására vonatkozóan nem maradt fenn bizonyíték, ahogy arra sem, hogy valaha sikerült-e vele repülogépet leloni, bár ennek lehetosége nem zárható ki, hiszen az esetleg eltalált gépeek) személyzete minden bizonnyal szokványos légvédelmi ágyútalálatként érzékelte a becsapódást. Lent: A Wasserfall gyakorlatilag az A4-es (V-2-es) kicsinyített mása volt. 3,5 t-t nyomott, csúcsmagassága elérte a 20 Ion-t.


9. FEJEZET

,

..

,

TUZERSEG A 19. század végére a tüzérségi lövegek igen magas fejlettségi szintet értek el, akár több mint 25 km-re lévo, kis kiterjedésu célpontokat is képesek voltak eltaláIni. Így aztán a Krupphoz hasonló nagyvállalatok számára, melyek már régóta a tüzérségi fegyverek szakavatott ismeroinek számítottak, nem nagyon maradt más elorelépési lehetoség, mint egyre nagyobb és nagyobb lövegeket gyártani.

Németország az 1.hatótávolságú világháború során sikerrel alkalmazta ultranagy lövegeit, különösen az ún. Párizsi Ágyút. A német császári haditengerészet által építtetett és használt, hivatalosan Kaiser Wilhelm Geschütz néven ismert löveg 1918. március-július között a Picardie-ban [francia tartomány Párizstól északra, "Pikárdia" - a ford.] indított nagyszabású, majdnem sikerrel járó német ellentámadást támogatta, és Soissonstól északra lévo állásából rendszertelen idoközönként lotte az onnan több mint 100 km-re fekvo francia fovárost. A 380 mm-es, csatahajókra tervezett hajóágyú urméretét béléscsovel 210 mm-esre szukítették, és a béléscsobe mély homyokat vájtak, a lövedékekre pedig ezekbe illeszkedo fülecskéket szerkesztettek, akárcsak az l840-es években kifejlesztett, korai huzagolt csövu ágYÚknál.Késobb a II. világháborúban a németek ugyanezt a módszert alkalmazták nagy hatótávolságú K5-ös harctéri ágyúiknál és a "hadászati" K12-esnél, mellyel Angliát tervezték loFent: A "szuperágyúk"

talán legsikeresebb típusa,

a 280 mm-es urméretu K5-ös vasúti ágyú. Balra: Ezt az L/45-ös kaliberhosszúságú,

380 mm-es ágyút

csatahajók számára készített hajóágyúból fejlesztették

ki.

ni a francia partvidékrol. Persze ekkor már jóval bonyolultabb szerkezetu lövedékeket használtak, melyeket hatalmas ereju robbanás repített a sztratoszférába, ahol a légellenállás a töredékére csökkent, így jelentos mértékben nott a hatótávolság. Az eredetileg tervezettnél sokkal nagyobb robbanótöltet alkalmazása miatt azonban a cso hamar elhasználódott. Minden egyes lövésnél 25 cm-nyi huzagolás kopott ki a csobol, melynek élettartama így mindössze 50 lövés volt. Ezt követoen a csövet újra kellett huzagolni vagy béléscsövezni. A Párizsi Ágyú - három talapzat és hét cso, melyeket folyamatosan cserélgettek - mindössze 303 lövést adott le Párizsra, ráadásul a lövedékeknek csupán valamivel több mint a fele (183) robbant a város határain belül, megölve 256 és megsebesítve 620 személyt. Mindez azt jelentette, hogy az óriási méretu löveg egyáltalán nem volt költséghatékony, egyedül propagandaszempontból érte meg az alkalmazása. Noha az elso generációs ultranagy hatótávolságú ágyúk csak korlátozott mértéku sikereket értek el, arra a kérdésre mégis választ jelentettek (ha nem is a legjobbat), hogy miként lehet fontos célterületeket úgy, viszonylag büntetlenüllövetni, hogy közben ne kelljen az ellenséges tüzérség ellencsapásától tartani. A késobbi évtizedekben borzasztóan sebezhetonek bizonyultak ugyan a légitáma109


TÜZÉRSÉG

dásokkal szemben, mert nagy, nehezen álcázható, körul-

KÖVÉR BERTA

ményesen

1914 augusztusában

mozgatható

célpontot

képeztek,

de 1918-ban

a német

csapatok

a Schlieffen-

egészen más volt a helyzet. Az antant hiába indított nagyszabású hajtóvadászatot a felkutatásukra, nem sikerult rá-

tervben foglaltaknak megfeleloen megkezdték elorenyomulásukat Belgium teruletén, hogy Észak-Franciaorszá-

juk bukkanni, amikor pedig a crépyi erdot végül elfoglal-

gon keresztül északnyugati irányból közelítsék meg Párizst, megkerülve ezzel a francia-német határvidéken lé-

ták, hult helyét találták ágyúállások

árulkodtak

az ágyúknak,

egyedül

a beton

azok korábbi jelenlétérol.

Az ágyúfejlesztésekkel

kapcsolatban

(sokak szerint jóval jelentosebb)

vo megerosített

akadt még egy

megoldandó

probléma:

olyan tuzeszközökre támadt igény, melyekkel leggyorsabban ki lehet iktatni a francia-német

a leheto határon

húzódó Maginot-vonalhoz hasonló, modem erodök alkotta, jól szervezett védovonalakat. Erre a feladatra kisebb hatótávolságú lesztésekor

szinte

lövegekre

volt szükség, melyek fej-

csak azt tartották

"minden más szempontot

szem elott, hogy

figyelmen kívül hagyva legyen

brutálisan eros". Az ennek alapján megalkotott lövegek gyakorlatilag egyenes ági leszármazottai voltak az 1914ben elsok között harcba vetett ostromágyúknak.

védoállásokat.

Várakozásaiknak

megfe-

leloen a németek szinte sehol nem ütköztek jelentos lenállásba.

Kivételt egyedül a jelentos

nagyváros,

el-

Liége

környékén emelt francia erodök jelentettek, melyek leküzdésére a császári hadero bevetette 420 mm-es ostromtarackjait. Az ostrom lassabban

haladt atervezettnél,

végül a britek által Kövér Bertának

nevezett

de

lövegek

gyozedelmeskedtek. Bevetésük azonban nem mindig járt sikerrel, késobb Verdunnél például sokkal kevesebb eredménnyel lotték a francia erodrendszert. A Kövér Berta minden tekintetben

hatalmas fegyver volt, majdnem

bermagasságú lövedékének tömege meghaladta tonnát. Áttelepítése nem volt egyszeru feladat: alatt 172 darabra bontották,

majd a darabokat

kocsira pakolták. Egy ekkora szörnyeteg

em-

az egy 20 óra

12 vasúti

ide-oda mozga-

Lent: Krupp két hatalmas 800 mm-es ágyút gyártott: a Gustavot és a Dorát. Mindketto 7 t-s betonromboló

tását értheto módon komolyelokészületek elozték meg, különösen miután ehhez gyakran új vasútvonalat kellett

lövedéket tüzelt, legfeljebb 32 km távolságra.

kiépíteni, más megoldás azonban nem létezett. A lövegek

Kiszolgálásukhoz

puszta mérete volt az egyik legfobb oka annak, hogy a

2000 jos személyzet szükségeltetett.

80 cm-es Schwere Gustav vasúti ágyú Urméret:

800 mm 28,96 m

Csohosszúság: Teljes tömeg:

1 350 000 kg 7100 kg

Lövedék tömege

(betonromboló):

Lövedék tömege

(nagy robbanóereju):

Hatótávolság

110

(nagy robbanóereju

4800 kg

lövedékkel):

47 100 m


TÜZÉRSÉG

német szárazföldi hadero komoly érdeklodést tanúsított a könnyebben mozgatható rakéták iránt. A mobilitás hiánya az 1. és a II. világháborúban egyaránt behatárolta az óriás lövegek alkalmazhatóságát. A Krupp által gyártott ostromtarack a cégalapító Friedrich Alfred Krupp Bertha nevu lányáról kapta a nevét, aki Gustav von Bohlen und Halbachhoz ment feleségül. Az 1930-as évek közepén a német szárazföldi hadero fegyverfejlesztési és -beszerzési hivatala (HeereswafJenamt - HWA) az esseni központú vállalathoz fordult, mert rájöttek, hogy bár az "új" villámháborús taktika a mozgékonyságra helyezi a fo hangsúlyt, attól még elkerülhetetlenül lesznek olyan erodök, melyeket valahogy le kell majd rombolni. A HWA felkérésére a Krupp mérnökei három különbözo urméretu (700,800 és 1000 mm-es) löveg vázlatos terveit készítették el. Ezek közül a 800 mmes ágyú tunt a legreálisabb elképzelésnek. Ennél úgy számolták, hogy egy 7 t-s lövedéket kb. 32 km távolságra tudna eljuttatni, tömege 1350 tienne, és muködtetését 2000 fo végezné. Mozgatható fegyvernek tervezték, de esetében a mozgathatóság sajátos értelmezést nyert, mert három hét kellett a szétszereléséhez és ugyanennyi az újbóli összeállításához. Ráadásul a szállításhoz két párhuzamos vágányra volt szükség, az össze- vagy szétszerelés helyszínén pedig egy további sínpárra a daruk számára.

GUSTAV ÉS DORA Miután a HWA a vázlatos tervekkel kapcsolatban semmit nem reagáit, a Krupp mérnökei visszatértek a jóval könynyebben megvalósítható K5-ös és K12-es ágyú fejlesztéséhez. A dolog talán ennyiben is maradt volna, ha Adolf Hitler 1936-ban látogatást nem tesz a gyárban, és ott nem kezd érdeklodni egy olyan löveg kifejlesztésének lehetoségérol, amely képes lehet lerombolni a Maginot-vonal erodjeit. Gustav Krupp ekkor tájékoztatta a Führert a 800 mm-es ágyú projektjérol, és mivel jól ismerte Hitler megalomániáját, a látogatás végeztével azonnal utasítást adott tervezo csoportjának a vasúti ágyú terveinek részletes kidolgozására. A terveket 1937 elején nyújtották be a HWA-hoz, ahonnan egybol három darabra érkezett megrendelés. A munkálatokat haladéktalanul meg kellett kezdeni, hogy 1940-ig mindhárom példány elkészülhessen. Végül azonban az ágyúcsövek legyártásának rendkívüli nehézségei miatt Krupp jelentos mértékben túllépte a határidot, és még javában folyt a gyártás, amikor anémet szárazföldi hadero nemes egyszeruséggel megkerülte a Maginot-vonalat. Miután ezt követoen nem akadt az ágyúk számára megfelelo célpont, a munka lelassult. Az elso cso csak az év végére készült el, minoség-ellenorzését 1941-ben végezték, és csupán ezt követoen kezdtek bele a felettébb bonyolult hordozószerkezet gyártásába,

111


TÜZÉRSÉG

Fent: A nagyon nagy urméretu ágyúk csövét külön szállították. Ezt a csövet a szövetségesek a háború végén zsákmányolták.

amire ráment az év hátralévo része. Így aztán 1942-t mutatott már a naptár, mire az elso példány teljesen elkészült. Az ágyút a Balti-tenger partjára, a rügenwaldi lotérre vitték, ahol összeszerelték, és Hitler személyes jelenlétében próbalövészetet végeztek vele. Miután ez gond nélküllezajlott, a Krupp elnökének tiszteletére Gustav névre keresztelt óriás ágyút a vállalat jókívánságaival együtt átadták a német népnek. A Gustavot hamarosan követte a Dora is, mely a fotervezo, Erich Müller feleségérol kapta a nevét. SZEVASZTOPOL OSTROMA 1942-re a

II.

világháború menete drasztikus fordulatot

vett, miután Hitler hadat üzent a Szovjetuniónak. Nyugat-Európában lehet, hogy nem akadt egyetlen szóba jöheto célpont sem a Gustavnak, de keleten valósággal dúskáltak bennük. Az ágyút darabjaira szedték, és speciálisan kialakított vasúti porekocsikra rakták, majd a szerelvényt útnak indították a Krím felé. A hordozószerkezet két párhuzamos sínen futva önállóan tette meg az utat. A Gustavot a még mindig kitartó Szevasztopoltól kb. 16 km-re északkeletre szerelték össze. Összesen 48 lö112

vést adtak le itt vele, melyek közül az egyik látványos módon felrobbantott egy föld alatti loszerraktárt. Az ágyúnak vitathatatlanul nagy szerepe volt abban, hogya várost végül sikerult elfoglalni. Az ostrom végeztével a Gustavot visszaszállították Essenbe, ahol kicserélték a béléscsövét. Helyét keleten a Dora vette át, de kétséges, hogy akár egyetlen lövést leadtak-e vele, mert a Vörös Hadsereg hamarosan ellentámadást indított és bekerítette a németeket. A Dorát még a gyuru bezárolta elott biztonságos távolságba szállították. A vasúti lövegek késobbi alkalmazására vonatkozóan nem maradtak fenn megalapozott információk, bár egyes beszámolók szerint a Gustavot bevetették Leningrádnál, a Dorát pedig 1944ben Varsóhoz irányították a felkelok ellen küzdo csapatok támogatására. A háború végén a Dora egyes részeit Lip" csénél találták meg, a Gustav néhány elemét Bajorországban, a soha el nem készült harmadik ágyú alkotórészeit pedig Essenben. Összességében elmondható, hogy az ágyúk kifejlesztése és legyártása nagyon költséges és teljességgel hiábavaló projekt volt. Egy ágyú a szállításához szükséges speciális vasúti teherkocsik, illetve a gyártás hoz és üzemeltetéshez szükséges munkaero költségeit nem számítva 7 000 000 birodalmi márkába kerult. Késobb jó néhány terv született az eredeti hordozószerkezet más löveggel történo felszerelésére. Szóba kerult például egy 520 mm-


TÜZÉRSÉG

es urméretu, 1,4 t-s loszert tüzelo, 110 km hatótávolságú ágyú megalkotása, de terveztek olyan 380 mm-es ágyút is, melynek leváló köpenyes, urméret alatti lövedékétol több mint 145 km-es, rakétahajtású lövedékétol pedig 193 km-es hatótávolságot vártak. Mindemellett elkészítették egy sima csövu változat terveit is, melybol a K5-ös ágyú számára kifejlesztett (lásd lejjebb), "peenemündei nyíl1övedéknek" (Peenemünde Pfeilgeschoss) nevezett nyílszeru, vezetoszárnyakkal stabilizált lövedéket lotték volna ki. Ezen tervezetek egyike sem valósult meg. GERÁT 041-ES A Gustav és a Dora mellett akadt más erodromboló ost-

talpas önjáró alváz is, mely oldalanként nyolc, késobb 11 kisméretu, torziós rudakhoz csatlakozó futógörgovel rendelkezett. A jármutestet le lehetett engedni a földre, így elkerülheto volt, hogya hátrarúgás ereje túlzottan megterhelje a felfüggesztést. A hátrasiklás kettos módon történt: egyrészt maga a löveg hátrasiklott a bölcsojében, másrészt az egész bölcso hátrasiklott a jármu testén. A hátrasiklást hidropneumatikus kompenzátorok fékezték. A jármu 44 500 cml-es motorral rendelkezett, de ez csak rövid távok megtételére szolgált, hosszabb utakon szállítását különleges szállítóeszközökkel vagy vasúti kocsikkal oldották meg. Összesen hat darab Karl Gerat készült lánctalpas, páncélozott loszerszállító, -rakodó jármuvekkel együtt. Mind a hat példány a 628. gépkocsizó nehéztüzérosztályhoz került, ahol az Adam, Eve, Odin, Thor, Loki és Ziu neveket kapták. Elso bevetésükre Breszt-Litovszk ostroma során került sor 1941 júniusában, de többek között Lvovnál és Szevasztopolnál is feltuntek. 1942-ben a szárazföldi hadero bejelentette igényét a löveg hatótávolságának növelésére. A Rheinmetall válaszul azt javasolta, hogyacsövet cseréljék 540 mm-

romlöveg is a német szárazföldi hadero arzenáljában. A Rheinmetall által kifejlesztett 600 mm-es Gerat 04l-es önjáró tarack, mely nem hivatalosan a Karl nevet kapta szellemi szüloatyja, Karl Becker tábornok után, a vasúti lövegeknél praktikusabb, jobban használható fegyvernek bizonyult. Rövid csövu fegyver volt, sokkal inkább mozsár, mint tarack. Vasbeton építmények (pl. kiserodök) lerombolására tervezett, 2,2 t-s speciális lövedékét 4,5 km távolságba tudta kiloni. A lövedék úgy volt kialakítva, hogy 2,5 m mélyen áttörje avasbetont, és csak ezután Lent: A Rheinmetall hat darab 600 mm-es önjáró mozsarat gyártott a Wehrmacht számára. Ezeket az "erodromboló " robbantsa fel 240 kg-os robbanótöltetét. Az egész szerkezet 124 t-t nyomott. Nem csupán maga fegyvereket - a képen a Thor látszik - mindenfelé a tarack volt monumentális, hanema 11,3 m hosszú lánc- bevetették a keleti arcvonalon.

113


TÜZÉRSÉG

Fent: A 600 mm-es mozsarak 2,2 t-s lövedékeket tüzeltek.

12 barázda mindegyike 7 mm mély volt. Fülecskék vagy peckek alkalmazása helyett a lövedékeken nagyon precíA lövedékeket úgy alalátották ki, hogy becsapódáskor zen megmunkált íves vájatokat alakítottak ki, melyekbe mélyen behatoljanak az ellenséges erodítménybe, és csak azután robbanjanak. bordázatszeru lágyvas sínek illeszkedtek, a lövedék így idomult pontosan a cso huzagolásához. A K5-ösöket a esre, melybol egy 1250 kg-os lövedéket 10 km-re lehet- Gustavhoz hasonlóan vasúti kocsira szerelték, de ezt szállításhoz nem kellett darabokra szedni, ezért sokkal ne kiloni. Innentol kedve minden jel arra mutat, hogya csöveket mindig a rendelkezésre álló loszerfajtahoz iga- gyorsabban ki lehetett vonni egy helyrol és be lehetett zítva cserélgették. 1945-ben az amerikai erok két pél- vetni egy másikon. Nagyon jól használható fegyverek voltak, de a Rheinmetall kisebb, 240 mm-es K3-asa talán dányt zsákmányul ejtettek Bajorországban. még rajtuk is túltett, különösen a Krupp által továbbfejK5-ÖS ÁGYÚK lesztett K4-es formájában. A Gustav és Dora vasúti lövegeknél a 280 mm-es K5-ös Mindezek mellett persze a K5-ös fejlesztésével sem ágyúk is sokkal használhatóbbnak bizonyultak. Ezek álltak le. Többek között például próbáltak gyorsítórakétás 255 kg-os lövedéket lottek ki közel 64 km távolságra. lövedéket készíteni az ágyú számára, melynek alapját a 1936-1945 között 28 darabot gyártottak belole, és mind- 150 mm-es löveghez tervezett hasonló lövedék fejlesztéegyiket hatékony an ki tudták használni. A legnagyobb is- se jelentette. A nagyobb helyet biztosító 280 mm-es lövemertségre talán "Anzio Annie" tett szert, mely az anziói déknél a rakétahajtómu elhelyezése egyáltalán nem okoszövetséges hídfot lotte; ez most az Egyesült Államok zott gondot. A lövedék két részbol állt. Elöl, a lövedék feszárazföldi haderejének Aberdeenben (Maryland) talál- jében helyezték el a szilárd hajtóanyagot, innen nyúlt hátható tüzérségi loterén látható kiállítva. A Párizsi Ágyúhoz ra egészen a lövedék fenekéig a fúvócso. A fej mögötti hasonlóan a K5-ös csöve is mély huzagolást kapott, a részben, a csot körülölelve szokványos, nagy robbanó114


TÜZÉRSÉG

ereju töltet helyezkedett el. A hajtóanyagot idozíto gyújtó gyújtotta be 19 mp-cel a kilövést követoen, amikor a lövedék közeledett röppályája tetopontjához. Az ilyen módon tovább gyorsított lövedékeknek a kísérletek során elért legnagyobb hatótávolsága 86,5 km volt. Úgy számolták, hogy a kilott 1övedékek fele 3500 m hosszú, 200 m széles célterületen fog becsapódni - a valószínu célpontokjellegét ismerve ezt a szórásértéket teljességgel el lehetett fogadni. A rakétahajtású lövedék mellett, mely csupán az 1980as évekre vált elterjedt tüzérségi loszertípussá, más fejlesztéseket is folytattak a K5-ös ágyúval. Peenemündében a hatótávolság növe1ésén dolgozó tudósok azzal az ötlettel álltak elo, hogy alkalmazzanak nyíllövedéket (Pfeilgeschoss). Ez gyakorlatilag egy 120 mm átméroju, 1,8 m hosszú, négy stabilizálószárnyacskával ellátott nyíl szeru lövedék volt, melyre kezdetleges köpenyt szerkesztettek. A háromrészes perem alkotta köpenyt 310 mm átmérojure készítették, és a lövedéket az ágyú sima csöVU, adott urméretre felfúrt változatából tervezték kiloni. Amint a lövedék elhagyta a csövet, levált róla a köpeny, és megfelelo hajtótöltettel felrepült egészen a sztratoszféráig. Ezzel a módszerrel a 25 kg robbanóanyagot tartalmazó nyíllövedék közel 155 km-es hatótávolságot tudott elérni. A fejlesztés már 1940-ben kezdetét vette, de mivel soha nem kapott kiemelt prioritást, a munkálatok egészen

1944-ig elhúzódtak. A nyíllövedékek, bár csupán kis mennyiségben, 1945-ben kikerültek a csapatokhoz, és úgy tunik, be is vetették oket. Ez a lövedéktípus tekintheto a manapság elterjedt FSDS (szárnystabilizált, leváló köpenyes) loszerek elofutárának. Az alapötletet általában egy francia fegyvertervezonek, Edgar Brandtnak tulajdonítják, aki gyalogsági aknavetoivel szerzett magának igazán hírnevet. Az 1930-as években o alkotott meg egy nagyon hatásos 105/75 mm-es lövedéket, me ly szabványlopormennyiséggel, 105 mm-es ágyúból tüzelve kiváló teljesítményt nyújtott. A K12-ES Idoközben Krupp mérnökei szintén tervbe vették egy "brutális an eros", legalább 80 km hatótávolságú löveg megalkotását. Kiindulási alapul a Párizsi Ágyú terve szolgált, ennek tökéletesítésével hozták létre a 210 mmes urméretu K12-est. Az óriás löveg ugyanolyan huzagolási és lövedékbetöltési módszerrel készült, mint a K5-ös, azzal a kiegészítéssel, hogya lövedéknek a esohöz való még tökéletesebb illeszkedése és ezáltal a jobb gáztömítés érdekében vörösréz-azbeszt-grafit összetételu vezetoLent: A Rheinmetall 240 mm-es vasúti ágyúkat is készített; ez itt éppen Észak-Franciaországból

a La Manche

csatornán keresztül egy kenti célpontot lo.

115


TÜZÉRSÉG

gyurut alkalmaztak. Azt remélték, hogy fülecskék helyett lágyvas bordázat alkalmazásával ezek fognak inkább kopni, nem az edzett molibdén-acél cso, melynek élettartama így az abnormálisan nagy indítótöltet ellenére is növelheto. Az elso cso 1937-ben esett át a minoség-ellenorzésen, ezt követoen 1938-ban megkezdodtek az elso kész ágyú, a KI2(V) próbalövészetei. Ennek sikeres befejezését követoen a löveget 1939-ben bevethetové nyilvánították. 107,5 kg-os lövedékét aKI2-es 115 km távolságra tudta kiloni, ami megelégedéssel töltötte el a szárazföldi hadero vezetését, mert ez a távolság meghaladta a haditengerészet által a Párizsi Ágyúval elért értéket. Erekord megdöntése komoly ösztönzo eroként hatott, de a löveg harci alkalmazhatóságát tekintve messze állt a tökéletestol. Lövés elott az egész szerkezetet meg kellett emelni egy méterrel, hogy elegendo hely legyen a hátrasikláshoz, majd az újratöltéshez vissza kellett engedni eredeti helyzetébe. Kruppot felkérték, dolgozzon ki más megoldást a löveg rögzítésére, amit meg is tett: az 1940 nyarán elkészült KI2(N) megerosített hidraulikus lökéshárítókat kapott. Több Kl2-es nem készült. Az ágyúcsonek a talapzathoz való rögzítése problémák sorával járt. Egyrészt a závárzattól a csoszájig 33,34 mes (L/l57-es) ágyúcso a hosszát tekintve több mint háromszorosan múlta felül a hasonló kaliberu hajóágyúkat.

116

Emiatt saját súlya alatt meghajlott, aminek ellensúlyozására gondosan megszerkesztett merevítéssei kellett ellátni. A csocsap helyzetét is úgy kellett meghatározni, hogy pontosan az egyensúlyi középpontban legyen, különben a cso emelése nagyon nehézkessé vált volna. A löveg talapzatát egy hatalmas vasúti kocsi (pontosabban ketto) alkotta. A csocsap foglalatát és a cso emelo mechanizmust két tartóvázhoz rögzítették, melyek két forgózsámolyra támaszkodtak. Az elülso zsámoly két nyolckerekes egységbol, a hátsó két tízkerekesbol állt [pont fordítva, amint ez a képen is jól látszik - a ford.]. Bevetéshez íves sínpályát építettek, az ágyút ezen elore-hátra gördítve lehetett irányba állítani. Az egész szerkezet 300 t-t nyomott, teljes hossza meghaladta a 41 m-t. Csupán rövid ideig használták oket, 1940 vége és 1941 eleje között az elkészült két példánya 701. vasúti üteg kötelékében Kentet, azon belül is Dover környékét lotte Pas de Calais térségébol. A legnagyobb lotávolság, amit sikerült elérniük, 90 km körül volt. Az egyik 1945-ben Hollandiában a szövetségesek kezére került. Lent: Anziónál 1944-ben két K5-ös négy hónapon keresztül lotte a szövetségesek által kialakított hídfot. Az egyiket az amerikaiak zsákmányul ejtették és áthajózták az Egyesült AUamokba.


TÜZÉRSÉG

21 cm-es Kanane 12-es (K12-es) vasúti ágyú 211 mm

Urméret:

Csohosszúság:

33,34 m

Teljes tömeg:

309 000 kg

Lövedék

107,5 kg

tömege:

Hatótávolság:

115 km

A "NAGYNYOMÁSÚ PUMPA"

Fent: Az összes óriás ágyút beszámÍtva a 210 mm-es

A Kl 2-es ágyú mellett volt még egy fegyver, melyet Dél-

K12-es vasúti ágyúnak volt a legnagyobb hatótávolsága,

Anglia lövetésének

céljából alkottak meg. Az úgyneve-

idojárási viszonyoktóI jUggoen kb. 115 km.

zett "nagynyomású

pumpa" muködési

elve nem új ötlet

volt, azt Lyman és Haskell már 1885-ben bemutatta Egyesült Államokban,

igaz, akkor még kiforratlan

az

formá-

1943-ban Cönders,

aztán

egy

német

mérnök,

név

szerint

aki a Röchling Eisen- und Stahlwerke

(vas- és

ban. A két amerikai találmánya

olyan ágyú volt, melynek

acélüzem,

csöve

távolságokra

állt, hasonló ötlettel állt elo. Annak köszönhetoen,

mentén

meghatározott

gyorsítótölteteket

kiegészíto

helyeztek el. Úgy képzelték, hogy ami-

me ly loszereket

is gyártott)

alkalmazásában

Cönders egy másik projekt je, az ún. "röchlingi

hogy

lövedék"

kor a csoben haladó lövedék elhalad egy adott töltet mel-

(egy igazi bunkerromboló

lett, az rögvest berobban,

felfigyelt rá néhány ember - pl. Albert Speer fegyverke-

és robbanásának

vább gyorsítja a lövedéket, megnövelve

erejével to-

ezzel annak tor-

kolati sebességét. Az Egyesült Államok szárazföldi hadereje fegyverzeti egyáltalán

fonökének

nem hasonlított

utasítására a hagyományos

elkészült

ágyú

tüzérségi

lö-

lövedék) sikeresnek bizonyult,

zési miniszter -, akik befolyás sal bírtak a Führernél. Meg is rendelték

a Hochdruckpumpe

egy mintapéldányát,

(nagynyomású

bár Cönders kikötötte, hogy csak ak-

kor vág bele a munkába, ha abba senki, még a HWA sem

vegekre. Egyrészt a csövét olyan hosszúra kellett építeni,

"üti bele a orrát". A mintapéldányt

hogy azt máshogy nem lehetett rögzíteni,

készítette

pontosabban

egy emelkedo rámpára fektetve, másrészt a

esohöz, annak szinte teljes hosszában, hátrafelé

csak a földre,

álló, két oldalra párosával

csatlakoztak.

45 fokos szögben elhelyezett

kamrák

A szerkezet végül kudarc ot vallott. A hibás

tömítés miatt amikor a lövedék saját indítótöltete bant, a láng elorecsapott muködésbe

hozta a gyorsítótölteteket,

haladt volna azok becsatlakozási Haskell

a sikertelen

próbálkozással,

berob-

a lövedék mellett, és még azelott

kísérlet

hogy a lövedék el-

pontja elott. Lyman és

után felhagyott

a további

és úgy tunt, ötletük a soha meg nem va-

pumpa)

el, a kísérletek

20 mm-es urméretben

kecsegteto

tak. Hitler, aki érdeklodve

eredményeket

követte nyomon a projekt ala-

kulását, ekkor úgy döntött, kézbe veszi a dolgot. Megparancsolta, hogy Cönders ne csupán egy-két ilyen ágyút készítsen, mögött

hanem mindjárt

egy megfelelo

50-et, melyeket

helyszínen

az onnan

aztán Calais 160 km-re

fekvo brit fováros felé irányozva kell felállítani. Az ekkor már V-3-asnak

nevezett fegyverek telepítési helyét végül

Cap Gris Nez mögött, Marquise-Mimoyecques-nél ték ki, közel a napjainkban lo "csalagút"

déli kijáratához.

Nem lehetett egyszeru fel-

adat megfelelo helyszínt találni, hiszen a V-l-es

lemkönyvében.

es kilövoállások

alatt Nagy-Britanniá-

ban ismét felmerült az elképzelés megvalósítása, tal sem lett belole semmi.

de ezút-

jelöl-

a La Manche csatornát átsze-

lósult fegyverek listáját fogja bovíteni a tüzérség történeAz 1. világháború

hoz-

és V-2-

építése ekkor már javában zajlott. Bizto-

san élénk vita folyt arról, hogy melyik fegyver melyik földbirtokra

települhet.

Ennek ellenére két helyszínen

is 117


TÜZÉRSÉG

ekkor az egyik próbalövésnél belso robbanás történt, ami két csoszakaszt tönkretett. Megrendelték a cserealkatrészeket, és július elején tervezték folytatni a kísérleteket, de a RAF keresztülhúzta számításukat. Miután Marquisenál a nyugati helyszínen felhagytak a munkálato kkal, az építést végzo Todt-szervezet minden erovel azon volt, A HWA ÁTVESZI AZ IRÁNYíTÁST hogy a keleti helyszínt elrejtse a fürkészo ellenséges felMagdeburg közelében, a hillerslebeni kísérleti lotéren derítogép ek elol. Ez egy ideig sikerült is, de június végén Cönders megépítette az ágyú véglegessel megegyezo ur- a szövetséges felderítés fényképfelvételeinek kiértékeloi méretu kísérleti példányát, de 1943 végén komoly gon- úgy gondolták, elegendo bizonyíték áll rendelkezésükre dok merültek fel az elmélet gyakorlati megvalósításával ahhoz, hogy bizton állíthassák: valami komoly dolog van és a lövedék megfelelo kialakításával kapcsolatban. Még készüloben a megfigyelt térségben. Ez elegendo indok azokban a ritka idoszakokban sem tudtak elfogadható volt ahhoz, hogyaBombázóparancsnokság késleltetéssel eredményeket elérni, amikor minden a terv szerint haladt. robbanó, szinte kisebb földrengést eloidézo 5443 kg-os A lövedék torkolati sebessége alig lépte át az 1000 m/s- Tallboy bombákkal felszerelve bevetésre küldje elit 617. ot, ami messze elmaradt az eloirányzottól. Mindezek el- bombázó századát. A július 6-i támadás pusztító hatással lenére nem tettek le arról, hogy 150 m hosszú csövu, tel- járt: egy bomba telibe találta a célpontot, négy másik pejes méretu ágyút építsenek a Peenemünde közelében ta- dig annak közvetlen közelében csapódott be, gyakorlatilálható Misdroyban, és a Pas de Calais térségében terve- lag még a telitalálatnál is nagyobb károkat okozva. A lezett kilövoállást is nagy tempóban építették, illetve felál- endo ágyúállást a robbanások valósággal leradírozták a lítottak egy különleges rendeltetésu tüzérosztályt. Ekkor föld színérol, azon több munkálat nem folyt, ebben az álmár csak egy helyszínen folytak a munkálatok, mert a lapotban került szövetséges kézre. Idoközben július 4-tol az ágyú kísérleti példányával RAF és az USAAF kezdett egyre nagyobb figyelmet fordítani a térségben folyó nagyszabású építkezésekre, és folytatták a lövészetet. Ezúttal nyolc lövedéket lottek ki sorozatos bombatámadásaival sikeresen rombolta azokat. vele (az egyik 93 km-re repüIt), mielott egy robbanás isCönders a maga elszigeteltségében semmi mást nem te- mét tönkre nem tette a csövet. Ez végképp megpecsételhetett, mint tovább dolgozott és reménykedett a dolgok te a London lövetésére szánt ágyú sorsát, a fejlesztést jobbra fordulásában. A Misdroyból érkezo nem túl ke- azonban bizonyíthatóan nem hagyták abba. Amikor a csegteto hírek hatására azonban március közepén a HWA szövetségesek elfoglalták Hillerslebent, két sérült ágyút úgy döntött, véget vet Cönders sajátos önállóságának. találtak. Az egyiken tíz pár oldalkamra volt merolegesen Vezeto beosztású tisztekbol álló küldöttség utazott a cso hossztengelyére, a másikon öt pár, 45 fokban elheMisdroyba, ahol bemutatták nekik az ágyút, de ok a látot- lyezve. Mindkét példány 75 m hosszú volt. Egyesek szetakkal egyáltalán nem voltak megelégedve. Ezt követoen rint két rövid csövu változat is készült, melyeket 1944 deVon Leeb és Schneider tábornokok vették át a projekt irá- cemberében bevetettek az ardenneki csatában az amerinyítását, ami lendületet adott a fejlesztési programnak. kai erok ellen, de a szakértok szerint ez csupán bizonyíCönders egyike lett a három fo problémán (lövedék ki- ték nélküli, megalapozatlan feltételezés. alakítása, tömítés, gyorsítótöltetek begyújtása) dolgozó mérnököknek. A lövedéket illetoen a Skodától a Kruppig hat különbözo szakcég nyújtott be megfelelo tervezetet, a tömítés problémáját pedig végül úgy oldották meg, hogy tömítodugattyút helyeztek a lövedék és az indítótöltet közé. A dugattyú alkalmazása egyben a gyorsítótöltetek megfelelo idoben történo begyújtását is biztosította, így ugyanis az indítótöltet lángja nem tudott elorecsapni a lövedék mellett, és ennek köszönhetoen nem kellett elektronikus gyújtásvezérlot kifejleszteni a gyorsítótöltetekhez. Jobbra: "Nagynyomású pumpa" - új megközelítés, megkezdodtek a földmunkák, mindkettonél25 darab 150 mm-es "nagynyomású pumpát" terveztek elhelyezni. Az ágyúkból hosszú, dárdaszeru, stabilizáló szárnyakkal ellátott lövedékeket terveztek tüzelni, melyeket Cönders próbált tökéletesíteni - nem sok sikerrel.

Május végére a misdroyi ágyú a korábbi teljesítményéhez képest sokat javult, hatótávolsága elérte a 80 km-t, de 118

amellyel elméletben nagyobb hajtóero biztosítható egy lövedéknek. A gyakorlatban soha nem vált be.


TÜZÉRSÉG

- .

,;rt

""

;.,;:

...

~~

119


10. FEJEZET

HARCKOCSIK, PÁNCÉLTÖRO FEGYVEREK Bár páncélozott harcjármuveket elsoként a britek vetettek harcba 1916-ban, 1939-re a harckocsik alkalmazás ának legfobb szószólója Németország lett, ahol Guderian és a hozzá hasonló páncélos tábornokok a brit teoretikusok által elore megjósolt módon sikerre vitték a mozgóháború elméletét. Miután azonban Hitler a saját kezébe vette anémet harckocsigyártási program irányítását, és egyre nagyobb és nagyobb páncélosok kifejlesztését tuzte ki célul, az egész program tévútra siklott, ahonnan már nem volt visszatérés, hiába gyozedelmeskedett végül a józan megfontolás.

Hamondanunk, egészen pontosak akarunk lenni, akkor azt kell hogy a harckocsi 1916. szeptember 15én, amikor a brit Mark I-es "noi" [azaz csak géppuskákkal felszerelt - a ford.] változata eloször indult támadásra a somme-i csatatéren, megszunt titkos fegyvernek lenni. Az új harceszköz megjelenése teljes meglepetésként érte anémet gyalogságot, mivel a briteknek az utolsó pillanatig sikerült titokban tartaniuk a létezését. Maga a köztudatba beépült "tank" elnevezés is a félrevezetést szolgálta [a britek tartály oknak (angolul: tank) igyekeztek álcázni a harckocsikat - a ford.]. Késobb anémet haderot illetoen már nem a harckocsik puszta létezése volt a Fent: A Panzerjiiger Tiger azon atervezeten

alapuIt,

amelyet Ferdinand Porsche a Tiger megalkotására kiírt pályázatra nyújtott be. Balra: A Panzerschreck,

egy üreges töltetu, rakétahajtású

kumulatív gránátot tüzelo páncéltöro fegyver.

titok, hanem alkalmazási módjuk, amivel a német szárazföldi haderonek 1939-ben a lengyeleket, majd 1940-ben a franciákat is sikerült meglepnie. Ez persze korántsem jelentette, hogy az új tipusok fejlesztése a nagy nyilvánosság elott zajlott volna. TIGER Amikor az 58 t-s Sonderkraftfahrzeug (Sd.Kfz.) l8l-es Panzerkampfwagen VI-os Tiger 26 évvel és 1 nappal a brit "tankok" 1. világháborús bemutatkozását követoen eloször harcba indult a leningrádi arcvonalszakaszon, megjelenése hasonló újdonságként hatott. 100 mm vastag elülso páncélzatával megállíthatatlannak tunt, az ellenség csak öngyilkossággal feléro közelségbe merészkedve vehette fel vele érdemben a harcot. 88 mm-es L/56-os ágyújával szó szerint bármilyen harcjármuvet képes volt kiloni, még a szovjet T-34-est is, amely ellen elsosorban tervezték. Mindezek ellenére a Tigerek elso bevetése nem hozott 121


HARCKOCSIK,

PÁNCÉLTÖRÖ

FEGYVEREK

PzKpfw VI-os Tiger Ausf. E Teljes

hosszúság:

Szélesség: Tömeg:

8,24 m

3,73 m

58 000 kg ii1'

Max. sebesség

úton: 38 km/h

Max. hatótávolság

úton: 100 km

Személyzet:

5 fö

Fegyverzet:

egy 88 mm-es

KwK 36-os

ágyú, két

7,92 mm-es MG 34-es géppuska

átüto sikert, egy héttel késobb, második harcbavetésük pedig egyenesen kudarcba fulladt: az egyik jármu elakadt, és hogy ne kerüljön ellenséges kézre, fel kellett robbantani. Ezt követoen a típu st 1943 januárjáig nem is vetették be többet. Hamar nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a Tiger egyáltalán nem az a legyozhetetlen fegyver, aminek elozetesen beharangozták. Megfelelo kezekben valóban nagyon hatékony volt, de hosszú távon tekintve az egész koncepció hibásnak bizonyult. A Tiger borzasztóan sok üzemanyagot fogyasztott, motorját és sebességváltóját pedig jóval robusztusabbra kellett volna tervezni. 1944-re a szövetségesek számos olyan fegyvert rendszeresítettek, melynek nem okozott gondot a Tiger megsemmisítése, Adolf Hitler mégis tántoríthatatlanul ragaszkodott a típushoz. O minden áron a "legnagyobbat, legerosebbet, legjobbat" akarta, és ennek a Tiger - legalábbis rövid távon - kétségkívül megfelelt. A késobb váltótípusként megjelent 71,1 t-s Sd.Kfz. l82-es Tiger II-es még "nagyobb, erosebb, jobb" volt, de hatékonyság tekintetében néhány speciális, pontosan meghatározott esetet kivéve gyakorlatilag minden helyzetben elmaradt elodjétol. Hitlert azonban ez sem gyozte meg anól, hogya csökkeno hozadék törvénye értelmében hiába készíttet egyre hatalmasabb acélszömyeket, az azok létrehozásába fektetett energia egyre kevésbé térül meg a harcmezon. MAUS, AZ ÓRIÁSEGÉR Az óriás harckocsik gyártását általában a Führer vesszoparipájának tartják, aki kétségtelenül teljes támogatásáról biztosította a programot, de ebben kiváló segítore lelt Dr. Ing. Ferdinand Porschének, az ország vezeto harckocsitervezoje (legalábbis saját magát annak tartotta), egy122

Fent: A Tiger csak az elso volt anémet "szuperpáncélosok"

sorában. Megfelelo módon

alkalmazva nagyon hatékony fegyvernek

bizonyult,

túlságosan gyenge moto/ja miatt viszont gyakran lerobbant.

ben a Harckocsi Bizottság elnökének a személyében. 1942 elején, még jóval a Tigerek elso bevetését megelozoen Porsche eloállt egy új harckocsi tervével, melynek finom iróniával a Maus (egér) nevet adta. A 152,4 tonnásra tervezett típus 350 mm vastag elülso páncélzattal rendelkezett, fegyverzetét egy 128 vagy 150 mm-es harckocsiágyú, egy ezzel párhuzamosan beépített 75 mm-es ágyú, illetve egy 20 mm-es gépágyú és két 7,92 mm-es géppuska alkotta. Porsche Tiger-tervezetéhez hasonlóan (ebbol lett a Panzerjager Tiger) a Maus is benzines/elektromos meghajtást kapott. 1200 LE-s benzinmotorja egy generátort hajtott, amely a meghajtókerekek házában elhelyezett, oldalanként egyelektromotort muködtette. Ez valóban elegáns megoldás volt a hagyományos eroátvitel megannyi problémájának kiküszöbölésére, de végül mégsem vált be, legalábbis a harckocsiknál nem. Tengeralattjárókon, sot csatahajókon sikerrel alkalmazták ezt a módszert, a harckocsimotorok viszont nem voltak elég erosek, és a harckocsivezetok gyakorta leég ették oket, amikor szorult helyzetbol próbálták kivezetni jánnuvüket. A Mausból hat mintapéldányt rendeltek, melyek közül az elso 1943 decemberében került olyan állapotba, hogy már saját erejébol tudott mozogni. Ezt a példányt a tervezettnél gyengébb, 1000 LE-s motonal szerelték fel, mégis meglepoen sikeresnek bizonyult, sebessége elérte a


HARCKOCSIK,

PÁNCÉLTÖRÖ

FEGYVEREK

PzKpfw VI-os Tiger II-es Ausf. B Teljes

hosszúság:

Szélesség: Tömeg:

10,26 m

3,75 m

71 100 kg

Max. sebesség

úton: 38 km/h

Max. hatótávolság

úton: 110 km

Személyzet:

5 fo

Fegyverzet:

egy 88 mm-es

KwK 43-as ágyú, két 7,92 mm-es MG 34-es géppuska

20 km/h-t. Különösen jól teljesített a felfüggesztés, amit Fent: A Tiger ll-es nehezebb volt a Tigernél, és erosebb a Porsche Tigemél alkalmazottból fejlesztettek ki hossz- 88 mm-es löveggel rendelkezett. Miután azonban ugyanazt irányú torziós rudak és tengelycsonkonként négy átlapolt a motort kapta, mint a Tiger, alkalmazását ugyanúgy futógörgo alkalmazásával. A harckocsi hatfos személy- muszaki hibák sorozata kísérte. zettel, üzemanyaggal és loszerrel együtt majdnem 193 t-t Egyáltalán nem meglepo módon a HWA a Tigert és nyomott. Mivel ilyen teherbírású híd alig akadt az egész országban, kezdettol fogva úgy tervezték, hogya folyó- Tiger II-est (valamint a jóval sikeresebb PzKpfw V-ös kon azokba belehajtva, a mederben fognak átgördülni. Panthert) gyártó Henschelt bízta meg az új tipus terveiA Maus 8 m mély vízen is át tudott kelni, eközben a sze- nek elkészítésével. Az ElOO-as jelzést viselo harckocsi mélyzet és a motor egy toronytetobol felnyúló légcsövön meglehetosen hasonlított a Henschel gyártás ban lévo nekeresztül kapott levegot. A fejlesztési program még kez- hézpáncélosaira, csak éppen azoknál jóval nagyobb volt. deti stádiumában megrekedt, a háború végéig összesen Becsült tömege elérte a 140 t-t, de harcra felkészítve még kilenc mintapéldány készült el részben vagy egészen. ennél is legalább 10 t-val nehezebb lett volna. Fo fegyA kis példányszám azonban nem tükrözi huen, mennyi verként egy 150 mm-es KwK 44-es harckocsiágyút terenergiát, pénzt és értékes nyersanyagot eltékozoltak a tí- veztek alkalmazni, mellette egy párhuzamosított 75 mmpus fejlesztése során. És mintha mindez nem lett volna es löveggel. Összességében ez a projekt sokkal megvalóelég, a HWA úgy döntött, megbízást ad egy hasonló típus síthatóbbnak tunt a Mausnál - bár igazából ez a terv is kifejlesztésére! (Korábban hevesen tiltakoztak a Maus ellen, mondván, nincs szükségük ekkora harckocsira, nem Lent: Két magára hagyott Tiger valahol a Szovjetunióban, tudnak ésszeru harcászati tervet kidolgozni a bevetésére, 1944-ben. Eddigre a szövetségesek megtalálták a módját, de Hitler minden kifogásukat elutasította.) miként gyozhetik le ezeket az 58 t-s acélkolosszusokat.


HARCKOCSIK,

PÁNCÉLTÖRÖ

FEGYVEREK

Panzer Maus Teljes

10,08 m

hosszúság:

3,67 m

Szélesség:

193000

Tömeg:

Max. sebesség

Személyzet:

6 fo

Fegyverzet:

egy 150 mm-es KwK 44-es ágyú,

egy 75 mm-es KwK 44-es ágyú, két 7,92 mm-

kg

es MG 34-es géppuska

úton: 20 km/h úton: 190 km

Max. hatótávolság

'"~

Fent: Még a Tiger II-es is eltörpült a Maus mellett.

volságból képes volt átütni akármelyik

Az "óriás egéren" másodlagas fegyverzetként

kocsi páncélzatát.

a Panther

szövetséges

harc-

75 mm-es lövegét tervezték alkalmazni.

PÁNCÉLTÖRO FEGYVEREK messze elszakadt a realitás talajától. A háború végéig egy

Noha a német harckocsi-fejlesztési

program

alapveto en

mintapéldányt

téves irányba haladt, a páncéltöro

fegyverek

fejlesztése

kezdtek építeni, de az soha nem készült el.

Németország programja

II. világháborús

azon

a téves

harckocsi-fejlesztési

feltételezésen

alapult,

hogy

terén egész más volt a helyzet. A II. világháború tén a páncéltöro

fegyverek egyszeruen

egyetlen nagy páncélvédettségu, eros löveggel ellátott harckocsi képes legyozni az ellenséges harcjármuvek so-

a rájuk bízott feladatokat.

kaságát, legalábbis

lyet eredetileg

képes azokat olyan távolságból

ni, ahonnan azok nem jelenthetnek

veszélyt rá. A szövet-

ségesek 1944. évi normandiai partraszállásának már egyáltalán

kilo-

nem volt igaz. Az amerikai

idején ez Shermanok,

melyek nagyjából a Tigerrel egy idoben tuntek fel a harcmezokön, eddigre már nagyon eros lövegeket amerikai

szolgálatban

által használtak

17 fonto st. Tuzerejük sokszoros létszám-

fOlényükkel párosulva

bebiztosította

igaz volt a keleti arcvonalra sebb fegyverzetu

kaptak: az

állók 76 mm-es löveget, a britek

T-34-esek.

sikerüket. Ugyanez

is, ahol megjelentek Németország

az ero-

saját szem-

kezde-

nem tudták ellátni

Ez alól csupán néhány kivétel

létezett, például a németek nehéz 88 mm-es lövege, melégvédelmi

spanyol polgárháború

ágyúnak

terveztek,

alatt bizonyította,

de már a

hogy megfelelo

páncéltöro lövedékkel kiválóan használható páncéltöro ágYÚként. Nem telt bele sok ido, a löveget praktikus, jól alkalmazható, wehrkanone

kerekes ágyútalpra (PaK)

36-os

szerelték, és Panzerab-

néven

rendszeresítették

[88

mm-es páncéltöro löveget ilyen módon valójában csak sokkal késobb rendszeresítettek PaK43/41-es jelöléssei, a PaK 36-os 37 mm-es páncéltöro letve a Tiger fofegyverének

ágyú volt - a ford.], il-

is ezt építették be KwK 36-

os néven. A fegyver kiváló an helytálIt a harctéren, kiala-

pontjából sokkal jobban tette volna, ha felhagy a Tigerek

kítását tekintve viszont teljesen hagyományos

gyártásával

ha bele sem kezd -, és inkább a PzKpfw V-ös Panther

úgy, mint az ellenséges páncélosok elleni harcra fejlesztett, nagy torkolati sebességu német páncéltöro fegyverek

gyártására összpontosít,

többsége.

világháború ségtelenül ugyanakkor tall-Borsig

- sot igazából az lett volna a legjobb, ha somely típu st sok szakérto az egész

legjobb harckocsijának könnyebben

gyártható,

tartja. A Panther kétolcsóbb típus volt, és

félelmetes ellenfél is, elvégre a Rheinmeáltal kifejlesztett L/70-es kaliberhosszúságú

75 mm-es KwK 42-es lövege gyakorlatilag 124

volt, nem

bármilyen tá-

KÚPOS KALIBERU FEGYVEREK A csofartól a csoszájig folyamatosan (kúpos kaliberu)

csökkeno urméretu

ágyú ötlete elsoként

Németországban

merült fel 1903 körül. Karl Puff, a feltaláló, hüvelyszeru


HARCKOCSIK,

PÁNCÉLTÖRÖ

FEGYVEREK

köpennyel ellátott lövedéket javasolt, melynél a köpeny a szukülo ágyúcsoben fokozatosan rászorul a lövedékre és belepréselodik a lövedék felületén kialakított vájatokba. Ezzel a módszerrel jelentos mértékben növelni lehetett a lövedék torkolati sebességét, mivel keresztmetszete számottevoen csökkent, a csoben lévo nyomás viszont ugyanakkora maradt (a torkolati sebességet e két tényezo határozza meg). Puff azonban hiába dolgozta ki elméletben az ötletét, egy folyamatosan szukülo, huzagolt ágyúcso elkészítése meghaladta anémet fegyvergyárak tudását, így az egészbol nem lett semmi, legalábbis ekkor még nem. Az 1930-as években egy másik német, Hermann Gerlich fegyvergyáros, kísérletezni kezdett Puff elképzelésével, és vadászpuskákon sikerült is azt megvalósítania. Puskái kiváló hatásfokúnak bizonyultak kedvezoen lapos Fent: A gyakran Püppchennek nevezett 88 mm-es lövedékröppályával, de amikor több ország fegyveres Raketenwerfer 43-as nem ágyú volt, hanem páncéltöro erejének is felajánlotta az újfajta fegyvert, azok nem iga- rakétaveto. Helyét késobb átvette a vállról használható zán haraptak rá a lehetoségre a túlságosan magas eloállí- változat, a Panzerschreck. tási költségek miatt. A Springfield Arsenal ugyanakkor a maga részérol minden kétséget kizáróan bizonyította az változatlan formában haladhatott végig a csövön, átméroelképzelés létjogosultságát: alakított M19l7-es puskájá- je csak a kétszakaszos szukítoben csökkent 55 mm-re. E val 2135 mis-os torkolati sebességet ért el (a típus normál megoldás logisztikai szempontból komoly elonnyel járt, változatánál ez az érték 855 mis volt). Gerlich 1933-ban hiszen csak a huzagolás nélküli szukíto kopott kiemelt végleg letett arról, hogy maga találjon vevot puskájára, és mértékben, nem az egész cso (a lövedék összepréselése kapcsolatba lépett a Rheinmetall-lal, mely úgy vélte, az természetesen nagyon igénybe vette a szerkezetet, ez volt ötletet páncéltöro puska formájában kellene megvalósíta- a rendszer legnagyobb hátulütoje). A szukítot egyszeru ni lágyacél köpenyes, volfrám-karbid magvas lövedék- csavaros rögzítogyuruvel erosítették a csoszájhoz, így kel. Munkájuk gyümölcseként született meg a Panzer- kicseréléséhez nem volt szükség különleges szerszámokbüchse 41-es páncéltöro puska, amely 20 mm-es (névle- ra, ezt a munkát a csapatoknál is el lehetett végezni. gesen 28 mm-es) lövedékét 1400 mis körüli torkolati se- A 75 mm-es PaK 41-es néven rendszeresített páncéltöro bességgellotte ki. A lövedék 500 m távolságból 66 mm ágyú 2,6 kg-os volfrámmagvas lövedéke 1125 km/h-s sevastag nikkelacél páncélzaton tudott áthatolni. A Rhein- bességgel hagyta el a torkolatot, és 2000 m távolságban metall hamarosan elkészítette a fegyver még erosebb, 125 mm vastag páncélzatot tudott átütni - ekkora páncélnévlegesen 42 mm-es változatát, melynek csövében a lö- zattal egyetlen harckocsi sem rendelkezett. Eredetileg a vedék 29,4 mm átmérojure préselodött össze. Ez kétszer Tiger harckocsit is ezzel a löveggel akarták felszerelni. akkora távolságról is képes volt ugyanilyen vastag pán- A kúpos kaliberu és szukítovel ellátott ágyúk vitán felül célzatot átütni. 1941-ben Panzerabwehrkanone 41-es kiváló harceszközök voltak, de hatékony alkalmazásukpáncéltöro ágyúként rendszeresítették, és felettébb sike- hoz volfrámmagvas lövedék kellett, márpedig volfrámból akkoriban már hiány volt Németországban. Ami resnek bizonyult. készletek maradtak, azokra a volfrámot vágószerszámok SZUKíTOVEL FELSZERELT ÁGYÚ alapanyagaként használó gépgyárak is igényt tartottak. 1939-ben a Kruppnál is vizsgálódni kezdtek abban az Végül aztán a nyersanyagért folyó versenyben a gépipari ügyben, hogy miként lehetne csökkenteni a lövedék ke- vállalatok gyozedelmeskedtek. A kúpos kaliberu és szuresztmetszetét, miközben az még a csoben halad. Végül kítovel ellátott fegyvereket kivonták a hadrendbol, és néarra az egyszerubb, de nem kevésbé hatékony megoldás- hány példány kivételével bezúzták oket. Helyettük a ra jutottak, hogy folyamatosan szukülo ágyúcso gyártása Rheinmetall és a Krupp hagyományos páncéltöro ágyúhelyett szakaszos szukítot szerelnek egy hagyományos kat kezdett gyártani egyre nagyobb urméretben, aminek a ágyú csotorkolatára. Így a 75 mm-es (bordázott) lövedék csúcsát a 128 mm-es PaK 44-es jelentette. 125


HARCKOCSIK,

PÁNCÉLTÖRÖ

FEGYVEREK

Balra: A Panzerfaust 30-as végtelenül egyszeru rakétahajtású gránátveto volt. Típusjelzésében a szám arra utal, hogy 30 m-ig lehetett hatásosan használni.

robbanóeszközt, amelyet feltehetoen az eben-emaeli belga erod 1940. májusi lerohanásakor vetettek be eloször. Eddigre a fegyver kiötloi azonban már továbbléptek, és egy kumulatív hatású tüzérségi loszer megalkotását tuzték ki célul.

KUMULATív LÖVEDÉKEK

A britek és az amerikaiak egymástól függetlenül szintén jelentos elorehaladást értek el ezen a kutatási területen, a szovjetek viszont jóval könnyebb módját választották a dolognak, és egyszeruen lemásolták a zsákmányolt vagy lopott ném et loszereket. A kumulatív lövedékek alkalmazási elvének azonban volt egy nagy problémája: a pontosság érdekében forgásstabilizált loszernél a forgómozgás miatt az olvadt fémsugár nem egy pontra összpontosult, ami rontotta a hatékonyságot. Megoldásként szóba került a lövedékre szerelt vezetoszárnyak alkalmazása, de ennek kidolgozásához idore volt szükség. Másik módszerként a szakértok azt javasolták, hogya lövedéket tegyék a tuzijáték-rakétákhoz hasonlatossá, és szereljenek rá farokként funkcionáló hosszú rudat. Ezt az egyszeru módszert végül úgy valósították meg, hogy a rúd körül

Egy nagy sebességgel repülo, nagyon kemény anyagból készült lövedék kinetikai energiája révén (más szóval nyers erovel) képes lehet áttörni egy adott vastagságú páncélzatot, de erre létezik egy másik módszer is: az üreges töltetu, kumulatív hatású lövedék alkalmazása. A kumulatív lövedéken elöl üreges fémkúp vagy félgömb van, melyet a robbanás hoje nagyon nagy (kb. 7500 mis) se- Lent: Nem véletlen a hasonlóság. A Panzerschreck az bességu olvadt fémsugárrá és gázzá változtat. Németor- amerikai Bazookán alapult, és legalább annyira hatékony szágban eloször 1939-ben gyártottak ilyen elven muködo fegyven·é is vált. Két változatban készült.

126


HARCKOCSIK,

PÁNCÉLTÖRÖ

FEGYVEREK

RPzB 43-as Panzerschreck 88 mm

Urméret:

Hosszúság:

1,64 m

Teljes tömeg:

13,12 kg

Hatótávolság:

150 m

Panzerfaust 30-as Lövedék

átméroje:

Teljes tömeg: Hatótávolság: Páncélátüto

150 mm

5,22 kg 30 m képesség:

200 mm

volt egy cso is, rajta vezeto szárnyakkal. Arudat a 37 mm- Fent: A Raketenpanzerbüchse 43-as Panzerschreck és az es PaK 36-os páncéltöro ágyú csövébe illesztették, a ve- egyszerubb Panzerfaust formájában a gyalogság is zetoszárnyas cso pedig kívülrol csúszott rá az ágyú csö- megfelelo páncéltöro eszközökhöz jutott. vére. Elöl a kumulatív robbanófej vörösréz félgömb burkolatot kapott, mögötte, az ágyúcso torkolatánál elhelyezkedo robbanótöltet 2,4 kg TNT-bol és hexogénbol bolikus ki- és belépoéluvel, végein a huzalorsókkal), és állt. Kilövéséhez speciális loszer kellett, amelyet hagyo- repülés közben lassan forgott. Az emelkedéstlsüllyedést mányos módon töltöttek be az ágYÚba.A fegyver 300 m- és az oldalirányú elfordulást egyetlen lapátszeru irányítóen belül meglehetosen pontosnak bizonyult. A kílott löve- felület végezte, me ly a rakétatest alatt hátranyúló íves tardék repülés közben egyre csökkeno kinetikai energiájától tókaron kapott helyet. Miközben a rakéta forgott (1 forfüggetlen robbanófej ugyanolyan hatásos volt bármely dulatlmp sebességgel), a kormány lap magassági és oldaltávolságon, páncélátüto képessége elérte a 180 mm-t. Az kormányként is funkcionált. Azt, hogy éppen milyen üreges töltetu lövedéket egyszeru szilárd hajtóanyagú ra- "szerepkörben" muködött, egy giroszkopikus kapcsoló kétahajtómuvel is összeszerkesztették, így jöttek létre a szabályozta, mely mindig a megfelelo jelet küldte az egykorai rakétahajtású páncéltöro gránátok: a Panzerfaust szer vízszintesen, másszor fUggolegesen álló kormány(páncélököl) és a 88 mm-es Raketenpanzerbüchse, más lapnak - ez valóban egyszeru, elegáns megoldás volt. néven a Panzerschreck (páncélrém) - az utóbbi az ameriAz X-7-est két WASAG rakéta hajtotta, melyek szilárd kai Ml-es rakétaveto, a híres Bazooka másolatának te- diglikol hajtóanyagát két koncentrikus csoben helyezték kintheto. el. Az elso töltet 68 kp tolóerot fejtett ki 2,5 mp-ig, ezzel a levegobe emelte a rakétát és 360 km/h-ra gyorsította. RUHRSTAHL X-7-ES ROTKÁPPCHEN Ezután indult be az 5,5 kp tolóereju második fokozat, Miután páncélököllel és páncélrémmel csak kis távolság- mely elméletileg 8 mp-ig üzemelt, de a rakéta valószínu ról lehetett megsemmisíteni az ellenséges harckocsikat, repülési ideje a célig ennél sokkal kevesebb ideig tartott. ami életveszélyes vállalkozásnak számított, a Ruhrstahl A fegyver hatótávolsága 1200 m körül mozgott. A Ruhregy jóval nagyobb távolságról alkalmazható fegyverre stahllegfeljebb néhány száz darabot gyárthatott az X-7nyújtott be javaslatot. Mint korábban már láthattuk, a vál- esbol, melyek többségét felhasználták a kísérleti lövé szelalat 1944-ben a HWA megbízásából megalkotta a tek alatt, de egyes források szerint néhány példány kikeFritz-X irányított bombát és az X-4-es légiharc-rakétát. rült a csapatokhoz, és 1945-ben bevetették oket a keleti Az X-7-es Rotkappchen (Piroska) lényegében megegye- fronton. Bizonyítékokkal nem lehet ugyan alátámasztani, zett az X-4-essel, csak éppen annak robbanófejét 2,5 kg- de jelentések szerint az X-7 -es kielégíto teljesítményt os kumulatív töltetre cserélték, és vezérlorendszerét is nyújtott, és még a JSz-I-es Sztálin nehéz harckocsikkal ügyesen leegyszerusítették. Az X-4-eshez hasonlóan az is elbánt, melyeket amúgy anémet csapatok csak veszéX-7-es is rendelkezett szárnyakkal (bár csupán két, para- lyesen kis távolságból tudtak kiloni. 127


ll.

FEJEZET

TENGERALATT JÁRÓK ÉS FEGYVEREIK A II. világháború derekára Németország (különösen maga a Führer) gyakorlatilag lemondott felszíni flottájáról, a tengeralattjárók viszont egészen más megítélés alá tartoztak. A veterán tengeralattjárósok tisztában voltak azzal, hogy hajóik további fejlesztésekre szorulnak, és ennek megfeleloen anyagilag jól megalapozott fejlesztési program vette kezdetét. Ez azonban ismét túlságosan késoi lépésnek bizonyult, mire ugyanis az új generációs tengeralattjárók megjelentek, a háború már menthetetlenül elveszett.

Aháború tott a

elott párt és alatt mindvégig a Luftwaffe számÍnáci "üdvöskéjének", a Kriegsmarinét (haditengerészet) viszont különféle történelmi és politikai okok miatt fekete bárányként kezelték. Az okok egy része az 1920-as évek sötét, polgárháborúval fenyegeto napjaiban gyökerezett, más részük azonban újabb keletu volt, és kizárólag anémet csatahajók gyenge teljesítményével állt összefüggésben. Hitler egyszer olyannyira dühös lett a flottára, hogy mérgében elrendelte az összes felszíni hajó szétdarabolását. A tengeralattjárók azonban kivételt jelentettek, Karl Dönitz hozzáérto vezetésével ugyanis az U-bootoknak majdnem sikerült elérni, hogy teljesen elszigeteljék Nagy-Britanniát gyarmataitól és az Fent: Az XXI-es típusú tengeralattjáró - a 20. század haditengerészeti fejlodésének típusa.

egyik legmeghatározóbb

Balra: Németország mini-tengeralattjárókat

is alkalmazott.

A képen látható Biber 1944 karácsonyán futott ki Rotterdamból a tengerre.

Egyesült Államoktól. Így aztán az a kevés pénz, amely a haditengerészethez érkezett fejlesztési célzattal, mind a tengeralattjáróknál csapódott le. CÉLKÖVETO TORPEDÓK ÉS MÁGNESES AKNÁK Az I. világháború végére a tengeralattjárók torpedói, melyeknek elso sikeres típusát egy Whitehall nevu angol mérnök alkotta meg 1868-ban, megbízható, jól alkalmazható fegyverekké fejlodtek. 1914-1918 között több ezer hajót süllyesztettek el ezzel az eszközzel (csak anémet tengeralattjárók 5556-ot küldtek hullámsírba), aminek alapján megkockáztatjuk azt a kijelentést, hogy találati arányát (találatltorpedóindítás) tekintve a torpedó volt az egész háború leghatékonyabb fegyvere. Amúgy a torpedó viszonylag egyszeru, bonyolult megoldásoktói mentes szerkezete harci hatékonyságával együtt egyértelmuen biztosította a továbbfejleszthetoséget. Megvolt annak lehetosége, hogy növeljék strapabíróságát és egyenesfutási teljesítményét, a hatótávolság növelése viszont mindig a találati valószínuség csökkenését vonta magával, mivel a 129


TENGERALATTJÁRÓK

ÉS

FEGYVEREIK

torpedók nem rendelkeztek önirányítási képességgel. Okunk van azt feltételezni, hogy anémet tudósok már 1936-ra kifejlesztettek egy passzív akusztikus célköveto rendszert, mely képes volt a torpedót egy víz alatti hangforrás irányába kormányozni, de a rendszert akkor még nem vették gyártásba, mert nem akarták felfedni titkosságát. A FOXER KIJÁ TSZÁSA A viszonylag egyszeru, lassú, elso generációs típusok hatékonynak bizonyultak a kereskedelmi hajókhoz hasonló, lassan mozgó célpontok ellen, de a gyorsabb hadihajókkal szemben már nem állták meg a helyüket, azok sokszor egyszeruen lehagyták oket. A vontatott zajkelto eszközök - angol nevükön Foxerek, melyek kezdetben két, lazán egymáshoz láncolt és emiatt folyamatosan egymásnak ütodo vascsobol álltak - szintén becsaphatták a hang alapján célra tartó torpedókat, és csupán 1943 szeptemberére sikerült a német tudósoknak kidolgozni egy új módszert ezek kijátszására. Lent: U1406-os - egy azon kevés XVII-es típusú, Walterhajtómuves tengeralattjárók közül, melyek teljesen elkészültek és bevetés re kerültek a háború alatt. 1945 májusában legénysége elsüllyesztette, de a szövetségesek kiemelték és az Egyesült Allamokba szállították. Testvérhajója, az Ul407-es Nagy-Britanniába

130

került.

Amikor a második generációs T5-ös Zaunkönig (ökörszem) passzív akusztikus célkeresovel felszerelt torpedó maga elott egy keskeny sávban víz alatti hangforrást érzékelt, egy kiegészíto áramkörre kötött elektromágnes aktiválta az apró kormány lapot. Erre a torpedó élesen jobbra fordult, és elore meghatározott idotartamig ívben haladt (elég hosszan ahhoz, hogy tkp. félkört tegyen meg), majd ismét éles jobbforduló következett, és így visszaállt eredeti irányába. Ezzel a manoverrel a torpedó kikerülte a zajkelto eszközt, és az azt vontató hajó felé folytatta útját. Amikor közvetlenül maga elott érzékelte a hajócsavar hangját, a torpedó ismét elkanyarodott és hasonló manovert hajtott végre. A vízben leírt félkör átméroje kisebb volt a hajó és az általa idoközben megtett út teljes hosszánál, így a torpedó pontosan oldalról ütközhetett neki a hajónak. Becslések szerint 700 darab T5-öst indítottak a háború folyamán, melyek közül 77 (ll %) talált célba. Az Egyesült Államok Haditengerészete 1944ben szintén rendszerbe állított egy hasonló torpedót, a 27es típu st, amelybol a háború utolsó évében 106 darabot lottek ki harci körülmények között, és 33 darab (31%) találta el célpontját. Léteztek egyféle robotpilótával felszerelt torpedók is, melyek elore meghatározott távolság megtétele után beprogramozott irányú és mértéku fordulókat hajtottak végre. Az eljárás kifejlesztoi azt remélték, hogy az ellenséges konvoj általános irányába kilott torpedó addig forog majd


TENGERALATTJÁRÓK

ÉS

FEGYVEREIK

XVIIB Típus: partközeli tengeralattjáró

Hosszúság:

Hatótávolság

felszínen 317 t, merülésben 363 t

Vízkiszorítás:

41,50 m

Max. sebesség

merülésben:

210 km

két 533 mm-es torpedóveto cso

Legénység:

19

fo

21,5 csomó

Fent: A partközeli bevetésekre szánt XVII-es típusú tengeralattjárók

merülésben:

Fegyverzet:

hagyományos dízelmotorokkal

is

tók legyenek. Felrobbantásuk különféle távirányítású, mágneses vagy akusztikus detonátorokkal történhetett.

rendelkeztek a zárt ciklus ú Walter-hajtómu mellett.

ÚJ GENERÁCIÓS ide-oda, amíg végül el nem talál egy hajót. Sem a Federapparat- Torpedo, sem bonyolultabb utódja, a Lagenunabhiingiger- Torpedo (ezt akár 50 m mélyrol is ki lehetett loni) harci hatékonyságáról nem maradtak fenn feljegyzések. A késobbi tengeralattjárók elülso hat vetocsövét úgy alakították ki, hogy tízfokos ívet alkossanak, így ha egyszerre indítottak torpedót mind a hat csobol, sokkal nagyobb esélyük volt eltaláini a célpontot. Nyilvánvaló, hogya siklóbombáknál és irányított rakétáknál alkalmazott vezérlorendszert ugyanúgy torpedóknál is alkalmazni lehetett volna, bár egy torpedót nyilvánvalóan sokkal nehezebb nyomon követni a víz alatt. Ettol függetlenül érthetetlen, hogy még csak kísérleti programot sem indítottak ezen a téren, pedig a Kriegsmarine egyik régi tengeralattjáró-harcászati oktatója, Werner Fürbringer bizonyíthatóan javaslatot tett rá. Torpedótámadás helyett alternatív megoldásként aknákat is lehetett telepíteni az ellenséges hajók útjába, különösen ha lassan mozgó konvojról volt szó. Erre a feladatra számos különféle, tengeralattjáróról telepítheto aknát kifejlesztettek. A Torpedo-Ankertaumine (TMA) 215 kgos robbanótöltettel rendelkezett, és egy horgonyhoz csatlakozott, aminek köszönhetoen meghatározott magasságban lebeghetett a vízben. Ezzel szemben a TorpedoGrundminét a sekélyebb tengerrészeken a tengerfenékre lehetett telepíteni. Ennek két változata létezett: egy 500 kg-os (TMB) és egy 1000 kg-os (TMC). Mindhárom aknatípus méretét úgy alakították ki, hogy a tengeralattjárók szabványméretü (533 mm-es) vetocsöveibol alkalmazha-

TENGERALATTJÁRÓK

A két világháború között a tengeralattjárók nem sokat fejlodtek, kivéve abban, hogy a korábban népszeru egyhéjú kialakítást, melynél a légkamrákat a nyomásálló burkolaton kívül helyezték el, egyre inkább felváltotta a kettos hajótest. Ennél a légkamrák már zárt térben, a két héj között kaptak helyet, és a külso, könnyebb héj formáját úgy alakíthatták ki, hogy a hajó a leheto legjobb teljesítményt nyújtsa, és jól bírja a tengeri út viszontagságait. Németországban az 1930-as évek végén folyó fejlesztések kizárólag a meglévo típu sok méretének és hatótávolságának növelésére irányultak az alapkonstrukció radikális megváltoztatása nélkül. 1941-ben azonban elkészült néhány kísérleti hajóegység, melyeken újfajta, levegot nem igénylo motort alkalmaztak, és a próbák során figyelemre méltó eredményeket értek el. A szóban forgó motor ötlete a már megismert Helmuth Walter professzor termékenyagyából pattant ki. Walter épített egy kisméretu, teljes merülésben 75 t vízkiszorítású kísérleti tengeralattjárót. A 1940. január 19-én vízre bocsátott V-80-as gozturbinával rendelkezett, amelyet a V-l-es indítókatapultjánál használt, folyékony üzemanyaggal muködo berendezés módosított változata hajtott. A folyékony üzemanyag itt is hidrogénperoxid és annak katalizátora volt, melyek egyesülésekor heves kémiai reakció során goz képzodött, amely aztán a turbinát hajtotta. Miután Walter úgy találta, hogy tengeralattjárója alámerülve közel 30 csomós sebességre is képes lehet (ez kb. háromszorosan haladta meg a hagyományos elektromos meghajtással elérheto, víz alatti sebessé131


TENGERALATTJÁRÓK

ÉS

FEGYVEREIK

XXIA TípUS: óceánjáró tengeralattjáró

felszínen 1620 t, merülésben 1848 t

Vízkiszorítás: Hosszúság:

76,70 m

Max. sebesség Hatótávolság

merülésben: merülésben:

Fegyverzet:

hat 533 mm-es torpedóveto cso, négy 20

mm-es légvédelmi gépágyú Legénység:

57 fo

17 csomó 525 km 6 csomó

sebességgel haladva

Fent: A több mint 1600 t vizkiszoritású, méretben a kisebb romboló kkal vetekedo XXI-es tipust a nyílt tengeren is alkalmazni lehetett. Merülésben 17 csomós sebességet tudott elérni.

ott valaki csupán azt a megjegyzést fuzte hozzá, hogy ezzel az erovel az alsó részt akár akkumulátorokkal is tele lehetne pakolni.

ELEKTROMOS MEGHAJTÁSÚ TíPUSOK get), javaslatot tett a haditengerészetnek egy egész flottá- Függetlenül a meghajtás típusától, a háború elorehaladtányi ilyen tengeralattjáró megépítésére. A Kriegsmarine val a RAF és az USAAF folyamatosan korszerusített felilletékesei megkérdezték tole, mégis hol tervezi tárolni a derítogépei miatt a német tengeralattjáró-parancsnokok gozturbina üzemeltetéséhez szükséges hatalmas mennyi- számára egyre veszélyesebbé vált a felszínen hajózni, ségu üzemanyagot és reagenst, mire Walter tervezett egy kétfedélzetes típust, amely gyakorlatilag két kettos hajó- Lent: Egy kikötoben elsüllyesztett XXI-es tipus parancsnoki test volt 8-as alakban egymáshoz csatlakoztatva. A két fe- tornyának a teteje. Figyeljük meg a behúzható délzet közül az alsó szolgált volna a hajtóanyagok tárolá- rádióantennát és az áramvonalas burkolattal ellátott sára. Amikor ezt a tervet bemutatta a haditengerészetnek, gépágyúállásokat.

132


TENGERALATTJÁRÓK

ÉS

FEGYVEREIK

XXIII-as Típus: partközeli tengeralattjáró

felszínen 233 t, merülésben

Vízkiszorítás:

260 t Hosszúság:

34,70 m

Max. sebesség

merülésben:

Hatótávolság sebességgel

merülésben:

325 km 4 csomó

haladva

Fegyverzet:

két 533 mm-es torpedóveto cso

Legénység:

14 fo

22 csomó

Fent: A XXI-essel szemben ajóval kisebb XXIII-as típust partközeli feladatokra szánták. Legénységét csupán 14 fo alkotta, de még ez a kevés ember is csak elég szukös en fért el a hajó belsejében, ahol szinte ntinden helyet elfoglaltak az akkumulátorok.

még éjszaka is. Éppen ezért hatékonyságuk megorzéséhez olyan tengeralattjáróra lett volna szükségük, mely egyrészt hosszú ideig képes a víz alatt maradni, másrészt jobb harci teljesítményt nyújt alámerült helyzetben. A kutatások ezen irányelvek alapján kezdodtek meg. A háború végéig több Walter-meghajtású tengeralattjáró építését kezdték meg, közülük néhány el is készült. Két XVIIB típusú hajót a németek a hamburgi kikötoben elsüllyesztettek, de a szövetségeseknek sikerült kiemelni oket. Ezután az amerikai és a brit haditengerészethez kerültek, ahol kísérleteket folytattak velük, de meghajtásukhoz hatalmas mennyiségu különleges és egyben nagyon veszélyes üzemanyagra volt szükség. Idovel ez a meghajtástípus talán kiforrhatta volna magát, és valóban jó megoldást jelenthetett volna, de anémet haditengerészetnél idobol volt a legkevesebb, így más megoldás után néztek. A XXI-ES ÉS A XXIII-AS Típus A Waltemek kapásból odavetett megjegyzés, miszerint kétfedélzetes tengeralattjárójának alsó fedélzetét akár akkumulátorokkal is tele lehetne pakolni, messzemeno következményekkel járt, ez a felvetés jelentette ugyanis az alapját a nyílt tengeren is bevetheto XXI-es, illetve a kisebb, partközelben alkalmazható XXIII-as tipus kifejlesztésének, melyek alámerülve gyorsabban tudtak haladni, mint a felszínen. Ez a képesség azonban egyáltalán nem számított újdonságnak, hiszen a britek az 1. világháború végén már létrehoztak egy vadász-tengeralattjárók-

ból álló R hajóosztályt, melynek egységei a jóval nagyobb J osztályú hajók 220 voltos akkumulátoraival és orsó alakú testükkel 15 csomós sebességet értek el a víz alatt, míg a felszínen hajózva csak 9,5 csomót. Miután a típus nehezen irányíthatónak bizonyult, ido elott kivonták a szolgálatból, bár az R4-es jelzésu példány egészen az 1930-as évek elso feléig használatban maradt. A két német tipus teljesen különbözött egymástól. A XXIII-ast kis mérete miatt kizárólag part menti vizekre szánták. Vízfelszínen hajózva vízkiszorítása 233 t, hossza 34,7 m, legnagyobb szélessége 3 m volt, legénységét mindössze 14 fo alkotta. Harceszközként legnagyobb hiányossága az volt, hogy csak két darab 533 mmes torpedót vihetett magával. A torpedókat kifutás elott töltötték be az elöl elhelyezett két indítócsobe, azokat a tengeren utántölteni nem lehetett. Közel 500 darab gyártását tervezték Németországban (Kiel, Hamburg), Franciaországban (Touion), Olaszországban (Genova, Montefalcone) és Oroszországban (Nyikolajev), de végül csak a Deutsche Werft és a Germaniawerft hajógyárakban indult be a gyártás, a többi területet sorra elveszítette Németország, mielott ott egyetlen példány is elkészülhetett volna. Az elso, U232l jelu példányt 1944. április 17-én bocsátották vízre Hamburgban. Összesen 63 darab készült el a háború végéig, de üzembe helyezésük különféle problémákba ütközött, így 1945. március-május között csupán tíz harci orjáratot teljesítettek, melyek során hat kereskedelmi hajót süllyesztettek el. A hat hajó közül ketto az U2336-osnak esett áldozatul Skócia partjainál május 7-én; ez egyike volt a német tengeralattjárók utolsó háborús sikereinek. A XXIII-as típus egy 580 LE-s MWM dízelmotorral készült, mely két elektromotort hajtott akár közvetlenül, akár akkumulátorok sokaságán keresztül. A fo elektromo133


TENGERALATTJÁRÓK

ÉS

FEGYVEREIK

típushoz hasonlóan

ezt is áramvonalas

formájúra

ték, minden külso szerelvényt áramvonalas helyeztek vagy leszereltek róla. A 76,7 m hosszú, 6,6 m széles, vízfelszínen kiszorítású

XXI-es

volt. Hat vetocsovel orrban helyezték

el, hozzájuk

alá

1620 t víz-

típus jóval bonyolultabb rendelkezett,

tervez-

burkolat

szerkezetu

melyek mindegyikét

az

23 torpedót vitt magával.

A tervek szerint a típust négy 30 mm-es légvédelmi gépágyúval is el akarták látni, de ebbol nem lett semmí, helyette két 20 mm-es gépágyút szereltek fel. A XXIII-ashoz hasonlóan a XXI-es ís két fedélzettel készült. A merevítobordákat

a nyomásálló

burkolaton

kívül he-

lyezték el, melyet az akkoriban

Németországban

mazott módszernek

elore gyártott részegy-

megfeleloen

alkal-

ségekbol építettek össze. Egy ekkora hajó meghajtásához természetesen sokkal nagyobb teljesítményre volt szükség. Két 1000 LE-s MAN dízelmotort lyek míndegyike

két hajócsavart

alkalmaztak,

fo- vagy két 57 LE-s kiegészíto elektromotoron Vízfelszínen

hajózva a XXI-es

me-

forgatott két 1250 LE-s keresztül.

15,5 csomóval

hal adha-

tott, alámerülve fomotorjaival 17 csomós, "lopakodva" 5 csomós sebességet érhetett el. Közel 700 darab gyártását tervezték a Blohm & Voss hamburgi, a Deschimag brémai és a Schichau danzigi (Gdafisk) üzemében, de végül csak 121 darabot állítottak szolgálatba.

Számos példányt még vízre bocsátás elott, a

sólyán lebombáztak befejezetlen

a szövetségesek,

és jelentos

példány maradt a gyárakban

számú

is a háború vé-

gén. Az építés alatt álló példányok közül a Szovjetunió jó néhány darabot elszállított,

és saját üzemeiben

oket. Az eleve készen zsákmányolt

befejezte

példányokkal

éveken át ezek alkották a szovjet haditengerészet

együtt tenger-

alattjáró-fegyvernemének gerincét. A szovjetek kapzsiságuktól hajtva mindent elkövettek, hogy minél több ném et Fent: Egy kitolható légcso (Schnorkel) teteje. Igen nagy leleményességre vall annak az önszabályozó

tengeralattjárót

szeleprendszernek

ták tengeralattjáró-részegységekkel, majd vontatókötélre vették, és a Balti-tengeren keresztül elindultak vele Le-

a megalkotása, mely elég gyorsan

muködött ahhoz, hogy meggátolja a víz tengeralattjáróba jutását. Elsoként a hollandok dolgoztak ki ilyen módszert 1936 körül.

tor 580 LE tengelyteljesítményt

adott le, és alámerülve

GrafZeppelin

megkaparintsanak.

A félig kész német

anyahajó hangárfedélzetét

például telerak-

ningrád felé. Oda azonban soha nem érkeztek meg, mert a Finn-öbölben aknára futottak, és az anyahajó értékes rakományával együtt elsüllyedt. A háború alatt éles bevetésen csupán két XXI-es típusú tengeralattjáró

vett részt, de

legfeljebb 22 csomós sebességgel mozgatta a hajót. A második, "lopakodó" üzemmódra szolgáló elektromotor

orj árataik során egyetlen torpedót sem indítottak. A XXI-

csak 35 LE tengelyteljesítményt

nem lehet túlértékelni. Ezek a tengeralattjárók megváltoztatták a világ haditengerészeteinek

5 csomó sebességgel

tudott haladni szinte teljes csend-

ben. Csak ezt a másodiagos sebességgel

haladva

adott le, amellyel a hajó

motort használva,

a tengeralattjáró

resztül a felszín alatt tartózkodhatott. 134

4 csomó

akár 40 órán keA nagyobb XXI-es

es és a XXIII-as típus által képviselt fejlodés jelentoségét

dását

a tengeralattjárók

alkalmazhatóságáról,

minden késobbi típuson, még a legkorszerubb csepp" alakúakon is tetten érheto.

alapjaiban gondolkohatásuk "könny-


TENGERALATTJÁRÓK

Balra: Egy Marder mini-tengeralattjárót

ÉS

FEGYVEREIK

daruval a vízbe

emelnek. Elso pillantásra látszik, hogy a jármu nem több egy torpedónál, melyben a robbanófej helyén kisméretu irányítófülkét alakítottak ki.

SCHNORKEL

sértetlen állapotban zsákmányoltak olyan tengeralattjárókat, melyek kitolható légcsoárbocokkal rendelkeztek. Ekkor azonban a németeknek még eszébe sem jutott lemásolni ezt a megoldást, sot a berendezéseket a Kriegsmarine által használatba vett holland hajókról is eltávolították. A német tengeralattjáró-parancsnokok ekkor azt az elvet vallották, hogy amennyit csak lehet, a felszínen tartózkodnak, és csak akkor merülnek le, ha el akarják kerülni, hogy célpontjuk elmenekülhessen elolük, vagy nagyon kockázatos támadásra készülnek. Így aztán a tengeralattjárókon nem látták szükségét a légcso alkalmazás ának, legalábbis addig nem, amíg 1943-ban sötét idoszak nem köszöntött az U-bootokra. Ekkoriban ugyanis anémet tengeralattjáróknak már gyakran alá kellett merülniük a rájuk vadászó szövetséges orjáratok elol, így kényszeruségbol kutatási programot indítottak a holland módszer

Annak, hogy a tengeralattjáró a víz alatt maradhasson, és közben motorja is muködjön, természetesen létezett egy másik módja is, jelesül a légcso (Schnorkel) használata. A motor ily módon történo levegoellátása nyilvánvaló megoldásnak tunhet, és valóban, már a legkezdetlegesebb tengeralattjárókon is alkalmazták, de egy nagyméretu, akár csak 5 csomós sebességgel haladó hajónál a tenger legkisebb hullámzása is szinte teljesen ellehetetlenítette a légcso muködését. 1936-ra azonban sikerült meg- Lent: A Molch (szalamandra) valamivel kifinomultabb oldani a felmerült problémák jelentos részét - no nem a tipus volt a Mardernél. Törzse alatt két torpedót vitt németeknek, hanem a hollandoknak. Amikor Hollandia magával, összesen kb. 400 darab készült belole. A tipust 1940 májusában német fennhatóság alá került, a németek a Schelde folyóban vetették be a szövetséges hajózás ellen.

135


TENGERALATTJÁRÓK

ÉS

FEGYVEREIK

átültetésére. Az elso ném et tengeralattjáró, mely Schnorkelt kapott, az U264-es volt, de ez a rendszer elso éles bevetése során, 1944 februárjában elsüllyedt. A szakértok egy része szerint az elso generációs légcsövek legalább annyi gondot okoztak, ahányat megoldottak, de az kétségtelenül a berendezés javára írható, hogy alkalmazásával a tengeralattjáró alámerülve is használhatta dízelmotorját. A Schnorkel használata nagy odafigyelést igényelt, ráadásul a legénység körében egyáltalán nem volt népszeru, mert a tengerészek már hozzászoktak ahhoz, hogy idonként felmentek a toronyba, és onnan figyelték a láthatárt. Emellett, amint azt az U264-es példája is mutatja, a berendezés komoly veszélyeket hordozott magában. A Schnorkel tetején lévo, U alakú csoszakasz végébe helyezett egyszeru gömbszelep könnyen víz alá kerülhetett, ilyenkor a dízelmotor a hajó belso terébol kezdte kiszivattyúzni a levegot, és jelentos mértékben csökkenthette a belso légnyomást, mielott leállt volna. MINI-TENGERALATTJÁRÓK

sen Japán mögött jócskán lemaradt, 1943-tól futó német program elso típusait valójában helyesebb lenne féltengeralattjáróknak nevezni, mert felépítményük mindig kiemelkedett a vízbol, hogy egyetlen fos személyzete kiláthasson a fejét körülvevo, kisméretu megfigyelotomyon kialakított ablakokon keresztül. Az elso ilyen típus a Hecht (csuka) nevet kapta. Akkumulátorral üzemelt, és gyakorlatilag ember vezette torpedó volt leoldható robbanófejjel. Továbbfejlesztése, a Neger (néger) már benzinmotorral készült, és törzse alá függesztve egy torpedót vihetett magával. Ez a típus elég jónak bizonyult, de kezeloje nem maradhatott levego nélkül, ami jelentosen behatárolta a gép harci alkalmazhatóságát. Létezett két nagyobb, szintén egyszemélyes típus is: a Molch (szalamandra) és a Marder (nyest). Ezek valamelyest jobban használható konstrukcióknak bizonyultak, mert megoldották a levegoellátást és -keringetést. A törzse alatt két torpedót szállító Molch 1944 végén és 1945-ben sikerrel támadta a Scheldén haladó szövetséges hajókat. A Marder csak egy torpedót vitt ugyan magával, de teljesen alá tudott merülni támadáshoz.

A német mini-tengeralattjárók teljes sikertelenségét ismerve meglepo azt látni, hogya Kriegsmarine e fegyverekkel kapcsolatban mégis milyen nagyszabású progra- Lent: A harmadik egyszemélyes mini-tengeralattjáróként mot folytatott. Legalább hat különbözo típust gyártottak kifejlesztett Bibert úton és különleges "anyajelentos számban, a hat típusból összesen több mint 1500 tengeralattjárókon" egyaránt lehetett szállítani. 1944-45 darab készült. A Nagy-Britannia, Olaszország és különö- folyamán számottevo sikereket értek el vele.

136


TENGERALATTJÁRÓK

ÉS

FEGYVEREIK

Következo lépésként egy teljes merülésre képes, való- Fent: Mind közül a legjobb II. világháborús német minidi mini-tengeralattjáró megalkotását tuzték célul. Elso tengeralattjáró a kétszemélyes, 15 t vízkiszorítás ú Seehund próbálkozásra megalkották a Hai (cápa) névre keresztelt, (jóka) volt, mely valóban önállóan tudott tevékenykedni. együléses kísérleti jármuvet, melyet benzin- és elektromotor hajtott. Elektromotorral a jármu két órán keresztül Mind közül a legsikeresebb német mini-tengeralattjáró 20 csomós sebességgel tudott haladni. Késobb ezt továbbfejlesztve született meg a 3 t vízkiszorítású Biber a kétszemélyes Seehund (fóka) volt, mely 15 t-s vízkiszo(hód), mely a hajótest alá függesztve két torpedóval ren- rításával méretben sokszorosan felülmúlta a többi típust. delkezett. A Biber késobbi változatában már kétfos sze- Leoldható üzemanyag-póttartályokkal hatótávolsága mélyzetnek biztosítottak helyet. Több mint 300 darabot 800 km körül mozgott. Felszínen 8, merülésben 6 csomós gyártottak belole, és bizonyos mértékben sikeresen alkal- sebességgel tudott haladni. Ez a típus is portyázott a mazták oket a Schelde torkolatában és Murmanszknál, a Schelde torkolatában, nem minden siker nélkül. Egyes konvoj ok gyülekezési körzetében. A Bibert közúton és le- nem igazolható német jelentések szerint még a Temzén vegoben is lehetett szállítani, sot speciálisan átalakított haladó kereskedelmi hajók ellen, valamint Margate közelében is bevetették. hagyományos tengeralattjárókról is be lehetett vetni. 137


12. FEJEZET

, ATOM-,

,

BIOLOGIAI ES VEGYI FEGYVEREK Amikor 1939-ben kitört a világháború, mindenki attól tartott, hogya szemben álló felek az 1. világháborúban tapasztaltakhoz képest sokkal nagyobb mértékben fognak majd harci gázokat bevetni egymás ellen. Mindehhez hozzájött még a biológiai fegyverek fenyegetése, nem is beszélve arról az atommaghasadáson alapuló, korábban soha nem látott ereju bombáról, melyen a fizikusok gozerovel dolgoztak.

Qtto1938Hahn és Fritz Strassman németatommaghasafizikus oknak decemberében sikerült uránnal dást eloidézniük. Kísérletük nagy vihart kavart a tudósok körében, sot a HWA is felfigyelt az eseményre, miután több tudós is levelet írt nekik, hogy a jelenség felhasználható lenne egy újfajta bomba megalkotásához. Az elképzelés lassan öltött testet, de 1939 második felében végül létrejött egy irányítótestület, melynek egyetlen célja volt: kideríteni, hogy lehetséges-e hasadóanyag eloállítására alkalmas nukleáris reaktort építeni. Mellékkérdésként természetesen ott szerepelt, hogy ha lehetséges, akkor mekkora költséggel járna ez, és mikorra lenne kész. Felvázoltak egy kutatási programot, és elindítottak hat egyetemi projektet. 1941-re nyilvánvalóvá vált, hogy az elképzelés megvalósítható, ezért az irányítótestület HWAnak tett jelentésében azt közölte, hogy egy ilyen reaktor Fent: A Heinkel He 177A-5-ös; egy He In-est atombomba hordozására alakítottak át, de a bomba soha nem készült el. Balra: Amerikai katona anémet mustárgázlövedékek raktárában.

megvalósítása lehetséges és egyben szükséges lépés is lenne. Moderátor anyagként deutériumot, más néven nehézvizet javasoltak. [A nehézvíz valójában nem szinonimája a deutériumnak, hanem olyan vizet jelöl, melyben a hidrogént deutérium helyettesíti - a ford.] Innentol kezdve az egész projekt megindult lefelé a lejton, de ez csak sokkal késobb vált nyilvánvalóvá az illetékesek számára. 1942-ben már öt különbözo laboratórium kísérletezett atommáglyákkal. Mindegyik más elképzelés alapján fogott a máglya megépítéséhez, és egyáltalán nem követte nyomon, hogy a többiek mit hogyan csinálnak (vagy éppen nem csinálnak). Legalább egy kutatócsoportról tudott, hogy szándékosan kihasználta a zurzavart, és igyekezett lassítani a kutatások menetét - ezt a csoportot Wemer Heisenberg, anémet fizikustársadalom egyik legjelentosebb, Nobel-díjas tagja vezette, akit nem sokkal korábban neveztek ki a dahlemi Kaiser Wilhelm Kutatóintézet igazgatójává. Heisenberg meg volt gyozodve arról, hogy lehetséges egy ilyen bomba megalkotása, ezért lassítani próbálta a folyamatot, hogy minél kisebb lépésekkel haladjanak a végeredmény felé. Albert Speer, Hitler fegyverkezési minisztere végül megelégelte a dolgot, és követelte, hogy Heisenberg mondja meg, mennyi ido 139


ATOM-,

BIOLOGIAI

ÉS

VEGYI

FEGYVEREK

kell még a bomba elkészítéséhez. Heisenberg próbált kertelni, de végezetül azt mondta, véleménye szerint 1945re elkészülhet. Speer úgy határozott, hogy egyesíti az eroket, és kutatási projektet indít egy reaktor létrehozására. A legjobb koponyákat gyujtötte egy csapatba, és azt kérte tolük, tervezzék meg a program költségvetését. A tudósok 40 000 birodalmi márkát kértek, kevesebbet, mint amennyibe egy PzKpfw IV-es harckocsi kerül - ez egyértelmuen meggyozte Speert arról, hogy nemigen számíthat sikerre a programmal kapcsolatban. Innentol fogva úgy tunt, a nukleáris kutatási projekt célkituzése már nem is egy olyan reaktor, amelyben atombombához hasadóanyagot lehet eloállítani, hanem amellyel energia termelheto. Természetesen egyatomenergiát eloállító reaktorban is elkerülhetetlenül keletkezik némi hasadóanyag mintegy melléktermékként, de erre alapozva nagyon hosszú idobe telne egyatombombát megépíteni, még ha a reaktor tökéletesen muködik is. Végül két atommáglya készült el: az egyik Hechingen, a másik Erfurt közelében. Mindkettohöz deutériumot használtak moderátorként, viszont egyikben sem sikerült láncreakciót indítani, elsosorban kis méretük miatt. Eddigre - 1944 végére - Németország ipari infrastruktúrája meglehetosen szétzilálódott. Egyre kevesebb uránérc állt rendelkezésre (eleve csak két kis uránmezon folyt a kitermelés Belgiumban és Csehországban), ráadásul a RAF sikeres bombatámadást intézett a norvégiai nehézvízüzem ellen, így abból is hiány mutatkozott. Az egész program hamvába holt, sot talán azt is mondhatjuk, hogy eleve halva született. Az uránium más formában történo hadi felhasználása szintén szóba kerülhetett. 1943-ban a HWA megbízást

adott egy biológiai laboratóriumnak, hogy készítsen jelentést a radioaktív anyagok mérgezo képességérol. E jelentés alapján akár arra is következtethetünk, hogy esetleg uránport akartak a hagyományos bombákba vagy a rakéták robbanófej ébe tölteni. Ezt a feltételezést persze semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá, ahogy arra sem utal semmi, hogy valaha akárcsak alapszintu kísérleteket folytattak volna ilyen fegyverekkel a laboratóriumon kívül. Az is simán elképzelheto, hogy a szóban forgó jelentést pusztán a munkások biztonságának érdekében rendelték meg. BIOLÓGIAI FEGYVEREK Bizonyos pontosan körülhatárolható, speciális eseteket kivéve az öngyilkos támadásoknak harcászati szempontból nincs sok értelme, hadászati szinten viszont egyenesen hatalmas baklövés lenne ilyen módszerekhez folyamodni. Ezek a megfontolások az etikai és erkölcsi aggályoknál mindig is többet nyomtak a latban, amikor az emberiség egyik legrettenetesebb fegyverfajtájának, a kórokozóknak a katonai alkalmazásáról esett szó. Korlátozott körülmények között lebonyolított "kísérletek" során viszont, amikor az adott betegség terjedését teljes mértékben kordában tudták tartani, az ember igenis hajlandó volt halálos kórokozókat alkalmazni céljai elérésére. Az Egyesült Államok szárazföldi hadereje például himlovel fertozött takarókat osztott ki az indiánok között, és a japánok is ugyanehhez a módszerhez folyamodtak Mandzsúriában az 1930-as években. A kórokozók mindennapos harcban való felhasználásának azonban van egy hatalmas hátránya: hosszú távon ugyanakkora valószínuséggel hal bele a támadó az adott betegségbe, mint az ellenség. Ettol függetlenül persze minden országnak megvolt a maga biológiai fegyverekkel foglalkozó kutatóintézete, de ezekben sokkal inkább a kórokozók elleni védekezési módszereket kutatták. Máig tartja magát az a beszámolókon alapuló állítás, hogy a németországi koncentrációs és megsemmisíto táborokban a rabokon biológiai kórokozókkal kísérleteztek. A táborokban zajlott eseményeket kivizsgáló személyek által feltárt, egyéb borzalmakra vonatkozó megingathatatlan bizonyítékok tükrében ezt a kérdést semmi esetre sem zárhatjuk le bizonyíték nélküli mendemondaként.

Balra: Mint minden ország hadereje, a Wehrmacht is komolyan vette a vegyi fegyverek fenyegetését. különbözo figyelmezteto láthatók.

140

A képen

táblák és védofelszerelések


ATOM-,

BIOlÓGIAI

ÉS

VEGYI

FEGYVEREK

VEGYI FEGYVEREK Több mint fél évszázad telt el a II. világháború óta, de az emberiség azóta is viszolyogva gondol anémet haláltáborokban elkövetett szörnyuségekre és az azokat végrehajtó férfiakra és nokre. Ez jól is van így, de az etikai és morális szempontokon kívül a népirtást puszta gyakorlati oldaláról is meg kell vizsgálnunk, hiszen hatmillió ember elpusztítását csakis ipari körülmények között hajthatták végre. Ekkora embertömeg megsemmisítése kizárólag szervezett formában történhetett. A kivégzéseket irányítók számára hamar nyilvánvalóvá is vált, hogy egyedül a tömeges mérgezés jöhet szóba, és hogy a mérgezo anyagot gáz formájában kell az áldozatok szervezetébe juttatni. Így aztán az ártatlan emberek millióinak végzetét jelento megsemmisítotáborok lettek azok az egyedüli helyek, ahol a II. világháború folyamán széles körben alkalmaztak vegyi fegyvereket. Emellett még az olaszok említhetok meg, akik 1938-ban Abesszíniában foszgént vetettek be, illetve a japánok, akik ugyanezt az anyagot összesen 840 alkalommal használták Kínában az 1930-as évek közepétol egészen 1941 végéig, valamint nem mehetünk el szó nélkül a németek által Szevasztopol ostrománál alkalmazott "mérgezo füst" mellett sem. Németország harci gázt fegyverként eloször 1915 februárjában vetett be, amikor xilil-bromiddal (egyféle könnygáz) töltött lövedékekkellotték az orosz csapatokat. A bevetés kudarccal végzodött, mert a gáz szilárd halmazállapotúra fagyott a lövedékek belsejében, és becsapódás után csak nagyon lassan terült szét. Két hónappal késobb a németek klórgázt vetettek be Ypemnél az ott harcoló brit és brit birodalmi csapatok ellen. Ezúttal a siker nem maradt el, és a harci gáz alkalmazása innentol fogva bevált szokássá vált a front mindkét oldalán. A gáz azonban korántsem volt annyira hatékony fegyver, mint azt gondolnánk: az egész háború alatt a teljes harctéri veszteségnek alig több mint 1%-a írható csupán a számlájára. Sebesülések terén már valamivel eredményesebbnek bizonyult, az összes sebesülés 5,69%-át okozta harci gáz. Ami azt illeti, katonai szempontból a sebesülés sokkal kívánatosabb eredmény, mivel a sebesültek harctéri és hátországi gondozása rengeteg értékes forrást emészt fel. 1919-ben alig néhány gázfajta alkotta a harci gázok repertoárját: klór, mustárgáz, foszgén és még pár másik. Az ezt követo két évtizedben azonban a lista számos, jóval hatékonyabb anyaggal bovült, köztük különleges vegyületekkel, melyeket a rovar- és gyomirtó szerek kutatása során sikerült felfedezni. Ezek a vegyületek szerves foszfátok voltak, és a ma ideggázoknak nevezett vegyi fegy-

Fent: Egy német mustárgázraktár

vészjósló bejárata.

A gázt odabent hatalmas betontartályokban

tárolták.

verek alapját képezték. Az etil-dimetil-amido-foszforcianidot, más néven a tabun ideggázt 1936-ban állították elo eloször. 1942-ben egy gyárat hoztak létre a sziléziai Dyhemfurthban (ma Brzeg Dolny Lengyelországban), melytol havi 1000 t tabun eloállítását remélték. Közben már 1938-ban egy még hatékonyabb szerves foszfátvegyületet sikerült megalkotni. A szarinnak nevezett izopropil-metil-foszforo-fluoridot ipari méretekben sokkal nehezebben lehetett eloállítani, mint a tabunt, így 1945ig csak kísérleti jellegu próbaüzemet hoztak létre a gyártására. Eddigre kifejlesztettek egy még veszélyesebb származékot, a pinakolil-metil-foszforo-fluoridot, amelyet szománnak neveztek, de ezzel nem sok elorelépést értek el 1945-ig. Úgy mnik, amíg a Vörös Hadsereg 1945 elején el nem foglalta a tabungyárat, a szövetségesek semmit nem tudtak ezekrol a "fegyverekrol", melyek tehát méltán tekinthetok a II. világháború legnagyobb titokban tartott német harc eszközeinek. A britek és az amerikaiak elsoként akkor értesültek ezek létezésérol, amikor a kezükre került loszerraktárakban megvizsgálták a felhalmozott lövedékeket és bombákat (összesen kb. félmillió lövedéket és 100 000 bombát). Amikor rájöttek arra, mit is találtak, valósággal meghult bennük a vér, hiszen olyan halálos fegyverekkel találták szembe magukat, melyek ellen nem létezett gyógymód vagy ellenszer. Sokak szerint Németország is ezen okból kifolyólag nem merte bevetni ideggázait, még a háború utolsó napjaiban sem. A Wehrmacht és az SS ugyanis nem lehetett biztos abban, hogy az ellenség nem rendelkezik ezzel az egyszeru, olcsón eloállítható, tömegpusztító fegyverfajtával. Attól tartottak, ha bevetik harci gázaikat, a szövetségesek sem lesznek restek hasonló módon válaszolni. 141


TÁRGYMUTATÓ A dolt betus oldalszám ok a képaláirásokra vonatkoznak. II. Gruppe/Kampfgeschwader 100 (IL/KG 100) 95-6 Ill. Gruppe/Kampfgeschwader 100 (III./KG 100) 92 ,,3 x 1000-es" bombázók 30, 32 27-es típusú torpedó 131 A-Stoff 72, 88 Achgelís, Gerd 54 Adam tarack 114 Aggregat rakéták 71-83 A2-es 73 A3-as 73 A4-es lásd V-2-es ballísztikus rakéta A6-os-AIO-es 82-3 aknák, tengeralattjáróról telepítheto 131 Amerikabomber 30, 33 Angliát lövo ágyúk 115, 116-7 Antwerpen, rakétatámadás 68, 81, 83 Antz, Hans 12 Anzio Annie 114

Deichselschlepp rendszer 41 Delta Ill-as Wespe 37 Delta IV-es 37 DFS 39-es 37 DFS 194-es 37 DFS 228-as 46 DFS 230-as 45-6 DFS 331-es 46 DFS 346-os 46 Dittmar, Heini 37-8 Doblhoff, Friedrich von 59 Doblhoff/WNF 342-es 59 Dönitz, Karl 129 Doodlebug lásd V-I-es szárnyas bomba Dora ágyú lll-3 Dornberger, Walter 71-3, 75, 77 Dornier, Claudius 26-7 Dornier Do 19-es 28 Do 217-es 95, 98 Do 335-ös Pfeil/Ameisenbiir 26, 27 Douglas C-47-es/DC-3-as 19 Düsenkanone 280-as 29

Arado Ar 234-es Blítz/Hecht 17-9,21 ardenneki ütközet (1944) 118 Argus pulzáló sugárhajtómu 62, 63 atomfegyverek 139-40 autogirók 53-4, 56, 58

EIOO-as 124 Eben-Emae1 45-6, 56, 126 Egret, HMS 96 Egyesült Államok, bombázásának lehetoségei 30, 33 Eisenhammer hadmuvelet 51

B-17-es Flying Fortress 49, 77, 85 B-29-es Superfortress 25 Ba 349-es Natter 35, 39-41,43, 86 Bachem, Erich 39 Bazooka lemásolása 126, 127 Becker, Karl 71 Bell X-5-ös 25

elektromos meghajtású tengeralattjárók 132-3 EMW Taifun 107

Biber tengeralattjáró 129, 136, 137 biológiai fegyverek 140-1 Blitzkrieg III Blohm & Voss Bv 40-es 41, 43 Bv 143-as 91, 97 Bv 246-os Hagelkorn 97 P. 212-es 26 Bode, Karl 54-5 Boeing-Vertol V-22-es Osprey 57 bombák lásd siklóbombák; fegyverek, levego-föld rakéták, siklóbombák Br-Stoff 102 Brandt, Edgar 116 Braun, Werner von 36, 63, 72-4, 77, 82, 105 Breszt-Litovszk ostroma (1941) 114 Buzzbomb lásd V-I-es szárnyas bomba C-Stoff 38 Cierva, Juan de la 53 Cierva C. 19-es 54 Crossbow hadmuvelet 77

142

Wasserfall101, 105-6,107 Ente repülogép 36 erodromboló mozsarak 113 Eve tarack 114 "farkán ülo" repülogép 57 Federapparat- Torpedo 131 fegyverek ballisztikus rakéták, robotgépek 61-83 interkontinentális ballisztikus rakéták 82 légvédelmi rakéták 101-7 levego-fcild rakéták, siklóbombák 91-9 lásd még 1égiharc-fegyverek felszállást segíto gyorsító rakéták 12 Fiedler, Willy 64 Fieseler, Gerhard 37 Fieseler Fi 156-os Storch 39 Fi 103-as lásd V-I-es szárnyas bomba Fiak Rakete I-es 103 Flettner, Anton 57-9 Flettner Fl Fl Fl Fl

282-es I 84-es 185-ös 265-ös

Kolíbri 53, 57, 58-9 58 58 58

Fl 339-es 59 Focke, Karl 54 Focke-Achgelis Fa 61-es 53, 54 Fa 225-ös 55-6 Fa 266-os Hornisse/Fa 223-as Drache 54-5 Fa 269-es 56-7 Fa 284-es 57 Fa 330-as Bachstelze 56 Focke-Wulf Fw 190-es 30, 71, 87 Fw 190A-8-as 51 Fw 190A-8/R2-es 39 Fw 200-as Condor 30, 94 Ta 183-as 25, 30 Ta 400-as 30 Triebflügel 57 forgószárnyasok 53-9 foszgén 141 Foxer 130 Fritz-X lásd Ruhrstahl X-l-es FSDS (szárnystabilízált, lövedékek 116

leváló köpenyes)

fUggolegesen fel- és leszálló repülogép 57 FX 1400-as lásd Ruhrstahl X-I-es FZG 76-os 83 Galland, Adolf 14, 16,85 Georgii, Walter 37 géppuskák, repülogép-fedélzeti Geriit 041-es Karl 113-4 Geriit 104-es 29, 87 Geriit Münchhausen 87

86-7

Geriit-Schlinge 43 Gerlich, Hermann 125 Gersenhauer, Helmut 55 girovitorlázók 56 girosárkányok 56 Gloster E.28/39-es 11, 15 Meteor 64 Goliath távirányítású robbantó harckocsi 7 Göring, Hermann 9 Gosslau, Fritz 63 Gotha Go 229-es 31, 32,33 Go 242-es/244-es 48 GrafZeppelin anyahajó 134 gránátvetok 126, 127 GT 1200-as 99 Gustav ágyú 110, lll-3 Günter, Siegfried és Walter 10 gyorsítórakétás

lövedékek 115

Hahn, Max 10 Hahn, Otto 139 Hai tengeralattjáró 137 hangsebesség, repülés 46


TÁRGYMUTATÓ

harckocsik 7, 69, 121-4 páncéltöro fegyverek 121, 124-7 Hecht tengeralattjáró 136 HeereswajJenamt (HWA) lll, 118 Heinkel, Ernst 10 Heinkel He 70-es 10 He lll-es 10,68 He IIIZ Zwilling 47 He 162-es Spatz/Salamander 9, 12-3, 22-4 He 176-os 10, 35-6 He 177-es Greif28-9, 87 He 177A-5-ös 139 He 178-as 10-1,35 He 274-es 29 He 277-es 29 He 280-as II-2, 14 P. 1077-es Julia 41 P. 1078C 26 Heisenberg, Werner 140 helikopterek lásd forgószárnyasok Henschel 27-8 Hs 117-es Schmetterling 88, 99, 101-3 Hs 132-es 28 Hs 135-ös 28 Hs 217-es Föhn 40 Hs 293-as 28, 85, 88,93-7,99 Hs 294-es 91, 98, 99 Hs 298-as 29, 88, 99 Hertel, Heinrich 26, 33, 48 HFB 320-as Hansa 22 Himmler, Heinrich 82 Hirth, Helmuth 10 Hitler, Adolf 7 és a harckocsik fejlesztése 122 és a rakétaprogramok 75, 77, 107 és a repülogépek 14-5 és a tengeralattjárók 129 és a tüzérség fejlesztése III Hochdruckpumpe (nagynyomású pumpa) 117-8,119 . Horten, Walter és Reimar 31-3 Horten Ho II-es 31 Ho VIII-as 32 Ho IX-es 31, 32, 33 P. 18-as 33 huzagolás, tüzérségi lövegekben 109,114 HW A (HeereswajJenamt) lll, 118 ideggázok 141 interkontinentális

ballisztikus rakéták 82

Italia csatahajó 93 Jagdverband 7 16 Janus, HMS 93 Japán, ember vezette rakéták öngyilkos bevetésekre 69, 71 Junkers Ju 88-as 87 Ju 88A-4-es 49, 50, 51 Ju 88G 20,51

Ju 89-es/Ju 90-es 28 Ju 248-as 39 Ju 287-es 6, 19-22, 33 Ju 288C 28-9 Ju 290-es 30, 47 Ju 322-es Mammut 33, 48 Ju 388-as 29 Ju 390-es 30 P. 128-as 26 P. 13O-as/P. 140-es 33

Me 262-es 11-7,86 Me 263-as Me 264-es Me 321-es Me 323-as Me 328-as Me 410-es P. 1107-es P. 1I10-es

K3-as ágyú IlS K4-es ágyú IlS K5-ös ágyú 109, 114-6 Kl2-es ágyú 116-7 kamikazebevetések 71 Kehl/Strassburg vezérlorendszer Kensche, Heinz 71 klórgáz 141 Kneymeyer, Siegfried 20, 25 Kommando Lange 71 Kosin, Rüdinger 19 könnygáz 141 Kövér Berta 110-1

102

Kramer, Max 88 Kriegsmarine 58-9, 129 Krupp, Friedrich Alfred III Krupp, Gustav III kúpos kaliberu ágyúk 124-5 KwK 36-os 124 Lagenunabhiingiger- Torpedo 131 légiharc-fegyverek 85-9 légvédelmi rakéták 101-7 Leyte-öbölbeli csata 71 Liege IlO Lippisch, Alexander 31, 36-7 Loki tarack 114 London mint tüzérségi célpont 118 és a szárnyas bombák 68 és a V-2-es rakéták 80-1, 83 lövegek hátrasiklás nélküli 86 páncéltöro 125 Ludendorff híd 17-9 Luftwaffe 9, 30, 129 Lusser, Robert 12, 64 Lvov 114 M-Stoff 72, 88 Maginot-vonal 110-2 Marder tengeralattjáró 135, 136 Mauch, Hans 12 Maus harckocsi 122-3,124 megsemmisitotáborok 141 Meillerwagen 77-9 Messerschmitt Bf 109F 49, 50, 51 Bf IlO-es 87 Enzian 101 Me 163-as Komet 26,35, 36, 37-9

Schwalbe/Sturmvogel

9,

39 29, 30 Gigant 46,47-8 Gigant 47-8 29,41-3, 71 87 30 és P. lill-es 25-6

MisteI41,45, 49-51 Mittelwerke rold alatti gyár 69, 77 Mo1ch tengeralattjáró 135, 136 Multhopp, Hans 25 Mussolini, Benito 46, 55 mustárgáz 139, 141 Müller, Max II Münchhausen ágyú 87 Nagy-Britannia szárnyas bombák becsapódása 68 V-2-es rakéták becsapódása 80-1, 83 "nagynyomású pumpa" 117-8, 119 Neger tengeralattjáró 136 nekirepüléses taktika (Selbstopfermanner vadászgépek) 39-43 New York, bombázásának lehetoségei 30, 81 Oberth, Hermann 71-2 Odin tarack 114 Ohain, Joachim Pabst von 10-1 Opel, Fritz von 36, 72 öngyilkos taktikák 71 P-Plane lásd V-I-es PaK 36-os 124 PaK 41-es 125 PaK 44-es 125

szárnyas bomba

páncéltöro fegyverek 121, 124-7 Panzer Maus 122-3,124 Panzerbüchse 41-es 125 Panzerfaust 30-as 126, 127 Panzerjiiger Tiger 121, 122 Panzerkampfwagen PzKpfw IV-es 69 PzKpfw V-ös Panther 7, 124 PzKpfw VI-os Tiger 7,121-2,123 Panzerschreck 121, 126, 127 Párizs és a V-2-es rakéta 80 Párizsi Ágyú 109-10 Parsival vezérlorendszer 102 PC 1400X lásd Ruhrstahl X-I-es peenemündei nyí1lövedék (Peenemünde Pfeilgeschoss) 113 Peenemünde, kutatóközpont 72, 73, 74, 77,106-7 Pfeilgeschoss IlS-6 Philadelphia, USS 93 Porsche, Ferdinand 121, 122 Puff, Karl 124-5 pulzáló sugárhajtómu 62-3

143


TÁRGYMUTATÓ

R4M 40, 87-8 R-Stoff 102 rádióirányitású rakéták

rakéták 92

légi harc-rakéták 87-8 rakétahajtású gépek 35--43 gránátvetok 126, 127 gyorsítórakétás lövedékek 115 ballisztikus rakéták 61-83 Raketenpanzerbüchse (RPzB) Panzerschreck 121, 126, 127 Raketenwerfer 43-as Püppchen 125 Reichenberg projekt 71 Reichenberg IV-es 38, 69, 71 Reichsluftfahrtministerium (RLM) 9, 30, 63--4 21 Reichsverteidigungsprogram Reitsch, Hanna 31-2, 39, 41-3, 53,54,71 repülogépek "farkán ülo" gép 57 forgószárnyasok 53-9 hibrid gépek 49-51 rakéta-bajtómüves gépek 35--43 sugárhajtású gépek 9-33 vitorlázók 41-3, 45-8,55-6 lásd még légiharc-rakéták Rbeinbote rakéták 83 Rbeinmetall Gerat 041-es Karl 113--4

Rbeinrnetall-Borsig Feuerlilie 104-5 Hecht 104 Rbeintochter 105, 106 Rbön-Rossitten-Gesellschaft 45 Rb.Z.61/9-es Rbeinbote rakéta 83 RLM lásd Reichsluftfahrtministerium Roma csatahajó 92-3 Rudat, Horst 50 Rubrstah1 X-1-es (Fritz-X; FX 1400-as) 28, 88, 91-3 X--4-es 29, 88-9, 91 X-7-es Rotkappcben 88, 127

Sonderkornmando 9 tervezoiroda 32 Sonderkornmando Elbe 39 spanyol polgárháború 91 Spartan, HMS 93 Speer, A1bert 117, 140 Staffel Leonidas 43, 71 Stammer, Fritz 10, 36 Strassman, Fritz 139 SV-Stoff 82, 102 szarin 141 szárnystabilizált, leváló köpenyes (FSDS) lövedékek 116 szerves foszfátok mint ideggázok 141 Szevasztopol 112, 114 szornán 141 szukitove1 ellátott ágyúk 125 T5-ös akusztikus célkereso 130 T-34-es barckocsi 122, 124 T-Stoff 37, 38, 66, 77 tabun 141 tengeralattjárók 129, 131--4 XVII-es U-boot 130, 131, 133 XXI-es U-boot 129,132, 133--4 XXIII-as U-boot 133--4 A4-es indítása 81 girosárkányok vontatása 56 mini-tengeralattjárók 129, 136-7 Schnorkel 134, 135-6 torpedók, aknák 129-31 Thiel, Walter 75, 77 Thor tarack 113, 114 Tiger harckocsi 7,121-2,123 TMA (Torpedo-Ankertaumine) 131 TMB és TMC 131 Tonka (üzemanyag) 102 Torpedo-Ankertaumine (TMA) 131 torpedók 129-31 légi indítású 97-9 Troika-Schlepp 46,47 tüzérség 109-19

Salbei 107 Savannah, USS 93 Scapa Flow 50-1, 87 Sch lep, Helmut 12 Schlieffen-terv 110

U-bootok lásd tengeralattjárók Udet, Ernst 31 Uganda, HMS 93 Unternehmen Rumpelkanlll1er 68

Schrnetterling rakéták 88, 99,101-3 Schrnetz, Heinrich 92 Schmidt, Paul 62-3 Schnorkel134, 135-6 Sd.Kfz. 182-es Tiger II-es harckocsi 122, 123

V-1-es szárnyas bomba (Fi 103-as) 62-9,

Seebund tengeralattjáró 137 Selbstopfermiinner-vadászgépek 39--43, 71 Shennan harckocsi 124 sikló bombák japán 69 lásd még V-1-es szárnyas bomba Sikorsky, Igor 54 Skorzeny, Otto 46, 55 Sombold So 334-es Rammschussjager 41

144

70,74 ember vezette változat 38, 61, 69, 71 V-2-es ballisztikus rakéta (A4-es) 61, 73, 75, 77-82, 83 összehasonlitás a Wasserfalllégvédelmi rakétával 105-6 V-80-as tengeralattjáró 131-2 vadászgépgyártási szükségprogram 24-6, 28 vegyi fegyverek 139, 140, Verdun 110

141

versailles-i béke 6, 71 Visol 82, 107 vitorlázógépek 41-3,45-8,55-6

Vogt, Richard 26, 43 Voigt, Woldernar 13,25 Volksjiiger (népi vadász) 22--4 Wagner, Herbert 88 Wagner-rudak 88, 102 Walter, Helmuth 131-2 Walter RI-203-as rakéta 37 Warspite, HMS 93 Welter, Kurt 15 Wendel, Fritz 14 Weser Flugzeugbau 56 Wiener Neustadter Flugzeugwerke 59

(WNF)

Wocke, Hans 19,22,33 Wulf, Georg 54 WunderwafJe 6-7 Wurfgranate (Spreng) 87 xilil-bromid

141

Yokosuka MXY7-es Oka 69, 71 Z-Stoff37, 66, 77 Zaunkönig akusztikus célkereso 130 Zeppelin Rammer 41 Zindel, Ernst 33 Zitterrochen rakéta 99 Ziu tarack 114 Zossen berendezés 87


• 80 fekete-fehér fénykép Németország II. világháborús titkos fegyvereirol • Rajzok és illusztrációk a német titkos fegyverekrol, adattáblákkal kiegészítve • Németország titkos légi, tengeri és szárazföldi fegyverfejlesztési programjainak bemutatása • Gazdag ismeretanyag a különféle fegyverfejlesztésekrol

Roger Ford - Németország titkos fegyverei a II. világháborúban  
Roger Ford - Németország titkos fegyverei a II. világháborúban  
Advertisement