| GONDOLATOK |
FAGGYAS SÁNDOR
Nincs hová hátrálnunk (2.) A szerző a Magyar Nemzet szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségének tagja
Illusztráció: Reflap-archívum
„Megdöbbenésünknek adunk hangot azokkal a mozgalmakkal kapcsolatban, amelyek a társadalmi nem, a gender szerepének felértékelését, a születési nem leértékelését, illetve a kettő szembeállítását tűzik zászlójukra” – áll a Professzorok Batthyány Körének nemrég nyilvánosságra hozott állásfoglalásában. A konzervatív világnézetű, keresztény/keresztyén hitű tekintélyes tudósok társasága a Magyar Országgyűlés nagy többsége által elfogadott pedofilellenes, gyermekvédelmi törvény ellen indult, szinte példátlan nemzetközi politikai és médiabeli támadásra reagált. Szerintük természetes, hogy toleranciával tartozunk az alter-
natív szexuális szerepeket követő emberekkel kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartanánk elfogadhatatlannak azt a számos országban tervezett – sőt egyes helyeken már megvalósított – gyakorlatot, hogy politikai, mindenekelőtt LMBTQcsoportok gyerekek körében ismertessék és reklámozzák a homoszexualitás, a transzgender identitás és más, nem tipikus szexuális orientációk „korszerűségét” és „progresszivitását”. Az Európai Unió (EU) vezetői – közöttük az Európai Bizottság hétgyermekes, kereszténydemokrata elnöke, Ursula von der Leyen – szégyenletesnek nevezték a magyar gyermekvédelmi törvényt, mondván, hogy az a szexuális irányultság alapján diszkriminál, és szembemegy az EU alapvető értékeivel, mivel a tizennyolc év alatti fiatalok számára tilt minden információátadást a melegekkel és a leszbikusokkal kapcsolatban. A magyar kormány szerint viszont a törvény – amely megtiltja a gyer-
mekekre irányuló bármely szexuális tartalmú propagandát az óvodákban, az iskolákban és a gyermekek számára elérhető médiában – az Európai Unió Alapjogi Chartáján nyugszik. Nagyon szomorú, de legalább ennyire jellemző korunk szellemi és erkölcsi állapotára ez a vita, amely súlyos ideológiai, politikai konfliktussá fajult. Ahogy legutóbbi cikkemben (Nincs hová hátrálnunk, Reformátusok Lapja, június 6.) írtam, immár Európában is a keresztyénség a legüldözöttebb vallás. Miközben az EU vezetői foggal-körömmel védik a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális (LMBTQI) személyek emberi jogait, és támogatják a rájuk hivatkozó szélsőséges mozgalom abnormális genderideológiáját és már a gyerekeket is megcélzó agresszív propagandáját, addig egy szót sem szólnak a keresztyének emberi jogainak védelméről. Ennek a kettős mércének és képmutató viselkedésnek legfrissebb példája, hogy a névleg kereszténydemokrata Von der Leyen vezette brüsszeli bürokrácia a gyermekvédelmi törvény elfogadása miatt késlelteti a koronavírus-járvány utáni helyreállítási alapról szóló megállapodás aláírását a magyar kormánnyal, holott az elnök már júniusban időpontot kért budapesti látogatására. A magyar törvények nem diszkriminálják a felnőtt korú emberek szexuális viselkedését, mert az – legyen bármilyen – az intim szféra szabadságához tartozik. Mi, reformátusok viszont ragaszkodunk hitünkhöz és a bibliai tanításhoz, amely szerint Isten az általa férfiúvá és asszonnyá teremtett első emberpárt megáldotta és ezt mondta nekik: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá.” (1Móz 1,28) Ez a teremtés rendje, amelyet a biológia tudománya is vitathatatlanul alátámaszt, és ennek köszönhető, hogy ma már majd’ nyolcmilliárdnyian élünk a Földön. Aki támadja ezt a rendet – ezen belül a férfi-nő közötti házasságot, a családot, amelyben az anya nő, az apa férfi, és a gyermekek családi nevelését –, az az élet ellen követ el bűnt, és „a bűn zsoldja a halál”. Valóban nincs hová hátrálnunk. Követnünk kell Péter és János apostol példáját, akik a jeruzsálemi főtanács parancsának és fenyegetésének ellenállva kitartottak Jézus Krisztus mellett, mondván: „nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20) 2021. július 25.
Reformátusok Lapja 21
