PÉTER APOSTOLTÓL COTTON MATHERIG

A mai, még mindig vírusokkal és szomorú, illetve életnehezítő ráadásként egy, a közelünkben zajló háborúval, s az embereket hőséggel gyötrő időszakban nem csoda, ha sok felelőtlen ítélkezés, vétlenekbe maró tévhit is terheli életünket. Az egyik közülük különösen is fájdalmas és veszélyes: a hit és a tudás szembeállítása. Idézzük fel ebben a kérdésben min denekelőtt Péter apostol második levelének oly gyakran mellőzött szavait: „...a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudo mány mellé pedig mértékletessé get…” (2Pt 1,5–6, Károli-ford.)

Ennek a ma fokozottan érvényes üzenetnek a fordítottját manapság gyakran érezhetjük, minden alkalommal, amikor fejünkre olvassák, hogy egy képzett ember nem lehet igazi hívő. De szakadjunk el most egy kis időre a mától, az aktualitásoktól, hiszen – hála Istennek – éppen fő kutatási területem, a puritán irodalom száma és jelentősége szerint is óriási, 468 könyvet termő szerzője egész életében e péteri levél üzenetének szellemében munkálkodott. A bostoni születésű Cotton Mather (1663–1728) neves ároni család sarjaként jött a világ ra, a kálvini eszmékkel rokonszenvező lelkész nagyapa és apa utódaként. Tudományos fokozatait a neves Harvard egyetemen szerezte, s először apja, Increase Mather segédlelkésze, majd ugyanennek a puritán bostoni gyülekezetnek a vezető papja lett. Teológiai tanulmányai mellett orvosi könyveket is szép számmal forgatott, eleinte azért, hogy papi hivatását akadályozó dadogásából kigyógyuljon, majd abból a nemes célból, hogy segítse egy, a salemi boszorkányperek idején sok lelki traumát elszenvedő tizenhárom éves kislány felépülését, aki bár nem a vádlottak, de a lélektani áldozatok egyike volt. Leghíresebb könyve ugyan a Magnalia Christi Americana című, az Újvilág egyháztörténetét összefoglaló munka, jelen témánk szempontjától azonban a Gazdagodó ismeretek és elmélyülő hit (1712) a különösen fontos, illetve a két évvel korábbi Esszék a jócselekedetről. Ennek egyik mondatát érdemes angolul is, magyarul is idéznünk: „A Workless Faith is a Worthless Faith”, azaz: „A dologtalan hit értéktelen hit.”

Ha a nagycsaládos és számos gyermeke halálát megélni kénytelen Cotton Mather a hit harcai közben nem tartja fontosnak a tudás, a tudomány dolgait is, akkor az 1721-ben Bostonban dühöngő pestisjárvány ezt az amerikai hit-végvárat könnyen tömegsírrá változtathatta volna. De nem így történt, mert két hívő és okos szövetséges, Zabdiel Boylston keresztyén orvos és egy megtért egykori rabszolga, Onisemus (a Hasznos) tanácsait figyelembe véve, a helybéli orvostársadalom idegenkedését félretéve, ők hárman legyőzték a konzervatív gyógyítói elit ellenkezését, s diadalmaskodtak a járvány fölött is. Boylston doktor a medicina embereként, Onisemus tapasztalt néger bennszülöttként, Cotton Mather pedig a hitre és tudásra tekintve segített az embermentésben. Cotton egyébként nem csak vészhelyzetben foglalkozott egyszerre a test és a lélek dolgaival. Bizonyítja ezt egyik fontos könyve, amelyben a gyermeket váró asszonyoknak segített, a lelki szempontok mellett a testieket is figyelembe véve. E mű címe: Erzsébet az ő szent visszavonultságában (1710). A széles körben ismert, mindmáig gyakran elemzett „kismama-életvezetési” könyvben többek között egy nagyon szép gondolat olvasható: „Ó, engedd, hogy Szentlelked most korai lakozást vegyen benne (tudnillik a magzatban!). Ó, formáld és töltsd el, tedd dicsőségedet hirdető örök hangszerré a világban.” A főleg hitéleti tanácsokat tartalmazó könyvben vannak életmódot-táplálkozást érintő részletek is.

Végül ne feledjük Péter harmadik kulcsszavát, a mértékletességet: hitünk és tudásunk akkor lehet igazán embertársaink javára, ha kellő önmérséklettel szolgáljuk őket! Azaz: gőg és fölény nélkül.  PETRŐCZI ÉVA

Véletlen

események sorozata az élet, vagy Isten gondviselése?

A kettő kizárja egymást. Ezzel a kérdéssel nemcsak a filozófusok foglalkoznak, hanem minden ember, amikor megszokott hétköznapjaiba hihetetlen és váratlan fordulatok adódnak sorozatosan. Rendkívüli történet példázza.

Fontos konferenciára utazott repülővel a híres amerikai onkológus orvos. Egy másik városba indult, ahol munkája elismeréseként megtisztelő kitüntetést kellett volna átvennie. Egy órával a felszállás után azonban a gép vészhelyzetbe került, és leszállásra kényszerült a legközelebbi repülőtéren. Történhet ilyen, gondolta az orvos, és autót bérelt. De hamarosan vihar tört ki, esni kezdett. A szakadó eső és az erős szél miatt alig lehetett látni az utat. Nem tudta használni az internetet, szakadozott, majd el is tűnt az irányadó GPS, ő pedig eltévedt. Rájött, hogy nem is tudja, hol van. A telefonja lemerült, éhes volt és rettenetesen fáradt. Úgy döntött, hogy szállást kell keresnie éjszakára. A nagy pusztaságban végül egy farmra bukkant. Kiszállt a kocsiból és bekopogott. Egy nő nyitott ajtót. Elmondta neki, mi történt vele, és kérte, hogy használhassa a telefont. A nő azonban azt válaszolta, hogy nincs telefonja, de bejöhet, megvárhatja, amíg megjavul az idő. Az orvos elfogadta az ajánlatot, és belépett a házba. Az asszony forró teát készített, és mondta, hogy imádkozni fog érte is. A doktor mosolyogva hárította el, hogy ő csak az emberi szorgalomban hisz. Miközben az asztalnál ült és a teáját iszogatta, látta, hogy a nő a gyertyafényben egy kiságy mellett imádkozik. Érezte, hogy bajban lehet, mert segítségért könyörgött. Ezért azután meg is kérdezte, hogy mit kért Istentől, de hozzátette a kérdést: gondolja, hogy Isten valaha is meghallgatja az imádságokat? Az anya elmondta, hogy a kisfiának ritka rákbetegsége van, és csak egy orvosról tud, mondta a nevét, aki meg tudná gyógyítani őt, csakhogy nincs pénze, hogy elutazzon hozzá. Isten még nem válaszolt a kérésére, de tudja, hogy meghallgatja és megsegíti őt. Ezt a hitét nem töri össze semmi. Az orvos megdöbbent, amikor a saját nevét hallotta az asszonytól. Szóhoz sem tudott jutni, annyira megindult ezen. Végiggondolt mindent, ami aznap történt vele: a gép kényszerleszállását, a szakadó esőt, azt, hogy eltévedt. Mindez azért, mert Isten válaszolt ennek a nőnek az imájára, lehetőséget adott neki, hogy találkozzon vele, a gyógyító orvossal. Miben, kiben higgyen ezután? Nincsenek véletlenek. Bizonyítékok sincsenek Isten gondviselésére. Csak hit van. 

IMÁDKOZZUNK!

Köszönjük neked, Úr Jézus Krisztus, hogy amikor gondolatainkban vagy tetteinkben egészen távolra tévedünk tőled, te akkor is pásztorként – nem hagyva az elveszettet – utánunk jössz, és kiszabadítasz vágyaink csapdájából, kiemelsz aggodalmaskodásaink szakadékából, és kivezetsz indulataink csúszós sziklái közül. Irántunk való szereteted erősebb és hatalmasabb, mint a mi hűtlenségünk, a te kegyelmed és áldásod olaja olyan bőséggel ömlik a fejünkre, hogy – összetörve vétkeink súlya alatt, de átélve szabadításod – nem is értjük, miért távolodunk el tőled újra és újra. Egyáltalán, hogyan tudunk másra gondolni, mint rád; hogyan tudunk levegőt venni nélküled?

Köszönjük, hogy te szemmel tartod kicsinyke életünket, és akkor is gondod van ránk, ha mi nem gondolunk veled! Köszönjük, hogy a te szereteted nem válogat, és valahogy még mi is beleférünk ölelésedbe! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A Heti Bibliai R Szhez

Egy igazságosabb világról

Jeruzsálem falainak felépítése hősies vállalkozás volt a Krisztus előtti ötödik század derekán. Idegenek fenyegetőztek, szomszédok gyalázkodtak, de Júda férfiai felfegyverkezve is folytatták megfeszített munkájukat, és ötvenkét nap alatt elkészült a fal (6,15). Látszólag az összefogás csodálatos példája ez, viszont a Szentírás a szép vállalkozás árnyoldalait sem titkolja: az emberek tömegesen szegényedtek el ebben az időszakban (Neh 5). Fájdalmas volt: a külső fenyegetésekkel szemben védekeztek, de nem vették észre, ami eközben belül történt. A külvilágtól féltek – belülről morzsolódtak fel.

A baj néhány aszályos évvel kezdődött. Mivel azt ették, amit megtermeltek, már ez óriási gondot jelentett. Az adókat is fizetni kellett, így az emberek elkezdtek hiteleket felvenni az akkoriban szokásos 40-50 százalékos kamat mellett. Mindezt betetőzte, hogy két hónapra elvonták őket szokott munkájuktól a városfal építése miatt. Nem maradt más lehetőségük, zálogba adták vagyonkájukat, földjeiket, aztán már családtagjaik munkaerejét is –nekik kellett volna ledolgozniuk a tartozásokat. Nem csodálkozhatunk, hogy elcsüggedten álltak panaszukkal a helytartó elé! Nehémiás meghallotta a nyomorultak ügyét, és kész volt az ő érdekükben cselekedni. Tudta, ha alamizsnát oszt, pár nap múlva ugyanazok fognak az ajtaja előtt toporogni. Azt akarta, hogy a szegény kikapaszkodjon nyomorúságából, ezért a problémát a gyökerénél rendezte, átfogó elengedést hirdetett, az ősi törvény szelleméhez hűen megtiltotta az uzsorát (2Móz 22,24; 5Móz 23,20), ráadásul elöljáróhoz méltóan ő lépett először, elengedte saját adósai tartozásait. Nehémiás már kétezer-ötszáz éve tudta: más kárára hosszú távon nem boldogulhat a hitelező, de az állam sem. Szerencsés az ország, ahol a vezetők követik ezt az egyszerű szabályt.  HODOSSY TAKÁCS ELŐD