REFORMÁTUSOK LAPJA Régi pünkösdi „útravaló”

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

06-1-217-6809 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. kiado@reflap.hu

Megrendel Lap

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:

Cím:

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

Talán egyik egyházi ünnepünkről sem írtam oly gyakran, hol versben, hol prózában, Pécstől a távoli észak-walesi Bangorig, vagy éppen egy felejthetetlen békéstarhosi „Pünkösdölő” hangversenyig indázó színhelyekkel. Hogy miért ez a ragaszkodás, arra az ApCsel 2,1–4 történései megadják a választ: az apostolok egybegyülekezése, a zúgó szél megzendülése, végül a kettős, tüzes nyelvek megjelenése és azok leszállása a Szentlélekkel megtelő apostolokra: mind-mind örömteli esemény. Világi síkon megerősítve a közelgő nyár színeivel, ízeivel és a pünkösdi király-királynéválasztás kedves népi játékával. Napjainkban, a gyakran megdörrenő fegyverek, kórházakat, lakóházakat lángba borító bombák idején, anélkül, hogy „piros pünkösd napjainak” jelentősége csökkenne a szívünkben, sokkal nehezebb az örömteli készülődés. A régi kegyességi irodalom és egyháztörténet témájába tartozó könyveink egyikében azonban sikerült rátalálnom az egyik lehetséges válaszra, pünkösdi útravalóra. Ez a nagyon kopott, 1828-ban, azaz majdnem kétszáz esztendeje, Budán, „A Magyar Királyi Univers. Betűivel” nyomtattatott könyv egy nyolc kötetből álló „Ájtatosság óráji” című sorozat első darabja, „A valódi keresztyénségnek és a’ házi isten tiszteletnek előmozdítására”. Vagyis, hasonló célból íródott, mint a kétszáz évvel korábbi puritán kiadványok. Szerzője a Magdeburgban született, majd a svájci reformáció egyik fontos „apostolává” vált Johann Christian Daniel Zschokke (1777–1848). Ebben az első kötetben nem szerepel a fordító neve, de ez nem csorbítja Az örömmel való élésről című hatodik fejezet időszerűségét most, 2022 pünkösdjén: „Midőn minden örömre ébred, bezárjam-é én a legszebb érzés előtt szívemet? – Voltak könynyes napjaim: hát lemondjak-é azért a vidámság óráiról? Nem vagyok én sem [vagy bárki az emberi teremtmények közül, P. É.] örökös szomorkodásra, sem félbe szakadatlan gyönyörűségre teremtve. Az egymást váltó órák most árnyékot, majd világosságot, most napfényt, majd zivatart, most könnyeket, majd gyönyörűséget hoznak. De az Isten küldi ezen órákat, és az ő keze a dolgoknak ezen változások által nemesíteni és nevelni engemet. Úgy vagyon, én is örömre születtem, Az örök szeretettel teljes Isten teremté e világot, azért is nem lehet az csupán csak keserűségnek és nyomorúságnak lakhelye. Az örök szeretettel teljes Isten a mi boldogságunkat akarja… A mi jóllétünknek eleven értése pedig neveztetik – örömnek.” Először az apostolok sem örömet, inkább félelmet éreztek, a feltámadó szél és a lángnyelvek közepette, s mégis, ezt halljuk Kodály Pünkösdölőjének nagyon „ünnephű” részében: „Felállott Szent János, / Meglátott egy várost, / A pokol kapuját / Földig le tapodta. / Mennyország ajtóját szépen kinyitotta.”

Merítsünk erőt e szent ajtó közelségéből!