Lelki házzá, egyházzá

Hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal szervezte meg a Debreceni Református Egyházmegye a Debreceni Református Napokat május 26–28. között. A mennybemenetel napjától a konfirmáció vasárnapjáig színes programkínálattal várták az érdeklődőket: szabadtéri dicsőítéssel és istentisztelettel, konfirmandustalálkozóval, a Debreceni Református Kollégium öregdiák-találkozójával, egyháztáji vásárral, kerekasztal-beszélgetésekkel, kiállításmegnyitóval, kézműves foglalkozásokkal és különböző kulturális és gyermekprogramokkal. Május 28-án, szombaton ott jártunk.

Kora reggel van, kissé borús, kellemesen szeles az idő. A református őstermelők és vállalkozók serényen pakolják ki portékájukat, hiszen ma van az egyháztáji vásár, amely az Emlékkert egyik oldalát öleli körbe. Finom, hűsítő szörpök, kézműves sajtok, mézesek, házi tészták, lekvárok és kerámiák kerülnek ki az asztalokra. A reformátusok belakták a teret: az Emlékkert kerítésén körben végig a Debreceni Református Egyházmegye harminckilenc gyülekezetét bemutató molinók tűnnek fel. Örülnek a lelkipásztorok és a gyülekezeti tagok, ha fölfedezik magukat – még közös fotók is készülnek. A külső szemlélő számára is érdekes lehet, hogy röviden megismerkedhet az egyházmegye egy-egy gyülekezetével, hiszen a szervezők nem titkolt célja, hogy nemcsak az egyháztagoknak, hanem a városlakóknak is bemutatkozhassanak.

Az Emlékkertbe belépve újabb felirat fogad: Debreceni Református Napok. Ez a helyszín is megtelik élettel. Reggel kilenc után rövid megnyitóval indul a program: elsőként Hadházi Tamás esperes köszönti a jelenlévőket: – Örömünnep ez, hálás lehet a szívünk, hogy sok százan összegyűlhetünk, városi és vidéki gyülekezeteink találkozhatnak, és megismerkedhetnek ezen a történelmi helyen, hisz csak így lehetünk lelki házzá és egyházzá – emeli ki. Papp László, Debrecen város polgármestere azt hangsúlyozza, hogy a vallási közösségek társadalmi és városépítő szerepe ma sem kevésbé jelentős, mint százhúsz évvel ezelőtt. Fekete Károly tiszántúli püspök a közösségek egységére és összetartó erejére hívja fel a hallgatóság figyelmét.

Így veszi kezdetét a nap, a beszélgetések, találkozások sora, hiszen ennek a rendezvénysorozatnak ez a lényege. A koronavírus-járvány bezártsága utána jó ismét együtt lenni, megmutatkozni: jó tudni egymásról. A Debreceni Református Kollégium Levéltárának udvarán kézműves foglalkozások várják a családokat: gyöngyfűzés, mézeskalácsfestés folyik. Déltájban mintegy hétszázan vagyunk már együtt, így indul a szabadtéri úrvacsorás istentisztelet, ahol az egyházmegye tizennyolc lelkipásztora szolgál. Igével Hadházi Tamás debreceni esperes szolgál a Józsué könyve 1,1 és 5–9 alapján. A kollégium udvara ad otthont a közös ebédnek, délután a kollégiumi baráti kör programjaival folytatódik. Este a CrossYounity ad koncertet. Így telik el ez a három nap, így lesz a szombatból vasárnap, így őrizzük az első református napok emlékét tovább.