A látható és láthatatlan Szentlélek

Kézrátételre és lángnyelvekre nincs szükség ahhoz, hogy cselekedjen bennünk a Lélek, ellenben munkája által elkezdünk Jézusra hasonlítani. Hogy ez hirtelen, pálfordulással vagy lassan történik, az a Szentlélek szabadsága. Személyének megértésében segíthet az a meghatározás, hogy az Atya fölöttünk, a Fiú mellettünk, a Lélek bennünk van – mondja Harmathy András. A Szentendrei Református Egyházközség lelkipásztorát pünkösd ünnepéhez közeledve a Szentlélekről kérdeztük. DÓKA VIKTÓRIA az Ószövetségben találkoznak vele az emberek: ő teszi alkalmassá a szent sátor elkészítőit a munkára, ihleti és vezeti a prófétákat. Akkor történik komoly változás, amikor Jézus eljön közénk, majd felmegy a mennybe, és kiárad Isten Lelke, ez korábban nem volt jellemző.

A Szentlélek eljövetelét pünkösdkor ünnepeljük, hogyan értelmezzük, amikor Jézus feltámadása után rálehel tanítványaira, és azt mondja: vegyetek Szentlelket?

Ő a pártfogó, a vigasztaló, aki eljön a világba és velünk marad. Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetve kijelenti, hogy „az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” – olvassuk János evangéliumában. Majd hozzáteszi, hogy ő a Messiás. Jézus arra tanít bennünket, hogy fizikai elmenetele után Lelke által marad velünk láthatatlanul, ahogy ígérte Máté evangéliumában: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Egy percre sem hagyott bennünket magunkra.

Mikor jelent meg a világban?

Mindig is létezett. Az változott idővel, ahogyan érzékeljük. Már

Az evangéliumok és Az apostolok cselekedetei ugyanazt a jelenséget írják le: Isten Lelke által nyilvánvalóan belép a világba. Ezeknél a szavaknál nem külön történetet olvasunk, Krisztus megváltása és a Szentlélek eljövetele összefügg. Egy drámához tudnám hasonlítani, nem különálló történetek ezek, hanem újabb fejezetei annak a nagy egésznek, amelyben Isten a kezdettől fogva az emberrel akar lenni. Ezért minden akadályt elgörget előlünk, mert magunktól nem, csak általa élhetjük meg a közösséget vele.

Hogyan munkálkodik az életünkben?

Látható és láthatatlan módon egyaránt. Nem személyválogató az Úr. Mindenkivel törődik, nem csak a keresztyén emberekkel. Isteni gondviselésnek is szoktuk nevezni, ahogyan kirendeli az ételünket, egészségünket, figyel ránk. Ha nem látjuk ezeket, mi vagyunk vakok. Különleges munkája a Szentléleknek, ha megérinti a lelkünket, megnyitja a szemünket, a fülünket, hogy észrevegyük a másik embert, hogy ne csak önmagunk körül fo- rogjunk. Szabaddá tesz, hogy hozzá igazodjunk, őt dicsérjük. Ez titkos munka, e nélkül nincs hit.

Miként részesülnek a mai gyülekezetek a Szentlélekben?

Arról olvasunk a Bibliában, hogy korábban szélzúgás között, lángnyelvek formájában vagy kézrátétellel kapták a keresztyének.

A Heidelbergi Káté szerint Jézus Krisztus Igéje és Szentlelke által gyűjt magának gyülekezetet. Ez igaz ránk is. Az apostoli hitvallás szerint a Szentlélek munkálja ki az anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, magunk is ezt tapasztaljuk. Az Igazság Lelke leleplez minket magunk előtt, szembesít a bűneinkkel, láthatóvá teszi azt a valóságot, amelyet emberként nem észlelünk, vezet a megszentelődés útján.

Ezek szerint nincs szükségünk külső jelekre?

Kézrátételre és lángnyelvekre nincs feltétlen szükség, ellenben el kell kezdenünk Jézusra hasonlítani. Isten Lelkének a szabadsága, hogy hirtelen változtatja meg a személyiségünket vagy lassan. Némelyeknél látványos megtérés, nagy fordulat, másoknál csendes folyamat, napról napra, évről évre változás. Ha gyermekeivé fogadott bennünket az Atya, akkor az láthatóvá válik rajtunk.

A prófétálás, a nyelveken szólás ma is élő lelki ajándékok?

Szabad ezekről beszélni a gyülekezetben?

Nemcsak szabad, de kell beszélnünk róla, mert szerepel a Bibliában. Különböző véleményeket vallanak a lelkészek a nyelveken szólásról. Némelyek azt tanítják, hogy megszűntek ezek a látható jelek, mások, mint én is, úgy hisszük, hogy ma is jelen vannak. Különleges kapcsolat ez Istennel, ám nem ez a legfontosabb munkája a Léleknek.

Mit érdemes megtanulnunk az első pünkösdi gyülekezettől?

Isten sosem egyedül önmagunkért választ ki. Az akkori keresztyének nem csak magukért élték meg azt a családias közösséget. Megtapasztalásaik miértünk, utánuk jövő keresztyénekért

NÉVJEGY vannak leírva, hogy tudjuk, mit jelent Istenhez tartozni. Ne bevásárlóközpontnak tekintsük az egyháztörténetet, azt veszem ki belőle, amire éppen szükségem van. Mindent meg kell tanulnunk tőlük, az érzékenységet a mellettünk lévő problémájára, az önzetlenséget, a krisztusi lelkületet.

Harmathy András a Szentendrei Református Egyházközség lelkipásztora. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult három évig, majd a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karát végezte el 1992–1998 között. Doktori dolgozatát a munka teológiájából írta a Bakke Graduate University levelező doktori iskolában. Szolgált a budapesti Pozsonyi úti gyülekezetben, a Szigetszentmiklósi Református Egyházközségben. A Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Egyházközség megalapítója és lelkipásztora volt 2015-ig.

Mi jellemzi a református közösségeket manapság? Milyen célok felé tartunk?

A gyülekezeteknek ma is az evangélium hirdetése a célja. A környezet változik csupán, amelyben élünk, a kultúra, a gondolatrendszer, azok az igazodási pontok, amelyek formálnak, meghatároznak minket. Ebben kell hirdetnünk az örömhírt, lelepleznünk a bálványokat. Jelenti ez részben a kultúrával való párbeszédet, néha a vele való szembenállást, lázadást, odalépést a világ nyomorúságai mellé, az elesett ember mellé. Ez nem elszigetelődés, hanem aktív jelenlét. Prófétai szolgálat felfedni a gonosz munkáját. A keresztyénség nem attól függően tart valamit jónak vagy rossznak, hogy milyen az aktuális áramlat. Csak Jézust követve végezhetjük el feladatunkat.

Ön hogyan tapasztalja meg hétköznapjaiban a Szentlélek munkáját?

Különös helyzetben vagyunk Jézus második visszajövetelét várva. Egyszerre érezzük az új világ erőit, és a régi világ vajúdását. Én magam is ebben a kettőségben élek én magam is: tapasztalom, hogy a bűn szenvedést okoz, a gonosz pusztít, szembefordít, tönkretesz, szétszakít. A magunk és mások terveinek, összefogásainak, lehetőségeinek, fölbuzdulásainak romjai között élünk. De azt is látom, ahogy Isten helyreállít, meggyógyít, megszentel, valóságosan közöttünk él, a győzelmet, az Isten dicsőítését. A vereségek és a győzelmek kettősége a legmeghatározóbb élményem.

A Szentháromságból talán a Szentlelket a legnehezebb elképzelni.

Sokat segít ez a meghatározás: az Atya fölöttünk, a Fiú mellettünk, a Lélek bennünk van. Isten a maga tekintélyével fölöttünk áll mint Atya, de odalép mellénk mint barát Jézus személyében, és Lelke által beszélget velünk, bennünk él.

Csak keresztyén emberekben él a Lélek?

Isten Lelke az egész világot áthatja, körülveszi és fönntartja. Az egyház viszont olyan különleges kapcsolatban van az Atyával, mint vőlegény a mennyasszonyával. Minket választott ki arra, hogy nyilvánvalóvá legyen a világ számára a szeretete, irgalma, hűsége, igazsága, hatalma. Ránk bízta, hogy elmondjuk másoknak, ki valójában, mit tett értünk. Különleges szerepünk van ebben a kapcsolatban, de nem lehet Isten munkáját az egyházra korlátozni.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

Állagmegóvást

végzünk csupán az egyházban, vagy van fejlődés és spirituális növekedés is? Ezzel a kérdéssel foglalkozik egy kanadai plébános, James Mallon a magyarul is megjelent Egyházfelújítás – A megújulás kézikönyve című könyvében (2019, Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozat, az Alpha Alapítvánnyal együttműködésben). A római katolikusokról ír, de minden keresztyén felekezet magára ismerhet benne. A vele készült interjúban nyilatkozik arról a folyamatról, amely megújította azt a plébániát, ahol papi szolgálatát végzi. Hatékony missziót indítottak, egyre nagyobb létszámú munkatársi körrel. „Képzeljük el, ha az egyházközségek fele missziós központtá válna, milyen hihetetlen, világot megváltoztató ereje volna! Jézus azt mondta: Kövessetek engem, és én emberek halászaivá teszlek titeket. A katolikus egyház viszont sokszor inkább a rakpartnál lehorgonyzott halászhajókhoz hasonlít… halakat kellene fognunk, de nem megyünk. Várjuk, hogy a halak odaússzanak, és beugorjanak a hajóba.”

Nem is tudjuk, hogyan kell ma halászni. Nem értünk hozzá. A régi módszerek nem mindig működnek, talán jobban is koncentrálunk az állagmegóvásra, különösen az épített örökségünkre. Fontos az is, de a lelki (tovább)építkezésre kellene tenni a hangsúlyt: „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pét 2,5)

A kanadai katolikus gyülekezetben különböző bibliaés evangéliumismereti kurzusokat tartottak, rengeteg embert elértek, száz új tagjuk van. A növekedés és változás ugyanakkor konfliktusokat, irigységet és féltékenységet is okozott régiek és újak között, emiatt többen el is mentek onnan. Az állagmegóvás nem mindig sikerül, a létszám emelkedésével pedig nem mindig jár együtt a lelki-szellemi fejlődés. Hogyan kell ma halászni?

A világjárvány óta szinte minden igehirdető új módszerekre kényszerült nálunk is: a videós istentiszteletekre. Ezek nézettsége arra utal, hogy sokkal több embert elérünk így, mint ahányan egyébként templomba járnak. Nem tudjuk, kik és milyen lélekkel nézik, hallgatják, és hogyan érinti őket egy-egy igehirdetés, amelyre talán véletlenszerűen, szórakozottan, szörfölés közben találnak rá az interneten. Ez is emberhalászat, hiszen megszólíthat Isten Lelke olyanokat, akik egyébként nem mennének templomba.

Kell az állagmegóvás egyéni lelki életünkben, kapcsolatainkban és az egyházban. De a tartósítás kevés. A renoválás is. A Szentlélek megújító munkájára, örömére van szükségünk.

IMÁDKOZZUNK!

Mennybemenetel Hogyan is magyarázhatnánk el valakinek jól a pünkösd csodáját, amikor nincsenek rá megfelelő szavaink? Hogyan is beszélhetnénk a Szentlélek Istenről érthetően, amikor minden emberi példánk sántít és töredékes? Hogyan? Ha életünkön nem látszik a változás, akkor minden magyarázat felesleges. Ha nem a jelenlétünk válik a legszentebb példává, akkor jobb nekünk csendben maradni.

Urunk! Szentlélek Isten! Töltsd meg szívünket a te életformáló fuvallatoddal! Hadd legyünk kedvesek, szeretettel telik, nyitottak a másik ember felé! Hadd legyünk a te valóságod tükrei, hogy aki ránk tekint, az a te dicsőségedet és munkádat lássa! És kérünk, szavak nélkül is hadd váljon életünk a rólad szóló igehirdetéssé! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

Heti Bibliai R Szhez

Alkalmas idő

Napjainkban különös hangsúlyt kapott az alkalmasság kérdése. Ki és mire, vagy mi és mihez alkalmas? Sokszor úgy tűnik, mintha a világban csak két kategória létezne: alkalmas és alkalmatlan, pedig tudjuk, hogy a kérdés ennél jóval bonyolultabb. Szubjektív dolog az ember részéről, hogy kit vagy mit tart alkalmasnak, sőt előfordulhat, hogy ugyanaz a személy vagy eszköz az egyik ember számára alkalmas, a másik ember számára viszont nem.

Heti bibliai szakaszaink sorában Pál apostol az efezusi levélben ezt írja: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15–16) Pál az alkalmas időről beszél, amely fölötte áll az embernek, mert az idő Isten kezében van, ahogyan életünk is. Nem az ember határozza meg az alkalmas időt, hanem Isten, mert ő tudja igazán, hogy mikor és mire van szükségünk. Ahogyan az idők teljességében elküldte egyszülött Fiát, akkor, amikor jónak látta. Az ember a legtöbbször rosszul ítéli meg az alkalmas időt, ezért bizony az ártására lesz, gonosszá válik. Különös kegyelem, ha Isten megláttatja velünk az alkalmas idő elérkeztét, ahogyan a Krónikák könyvében is olvassuk: „Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek.” (1Krón 12,33)

Pünkösd ünnepe közeledtével különös hangsúllyal bírnak Pál szavai, hiszen Isten éppen akkor küldte el Szentlelkét, amikor mintegy háromezren egy helyen voltak, hogy mindenki a maga nyelvén hallhassa és adhassa tovább az Úr felséges dolgait (vö. ApCsel 2,1–13). A hívő ember feladata tehát nem lehet más, mint az, amire az apostol buzdít: „…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Tim 4,2)  SZETEY SZABOLCS