A Prúsz emlékezése Nagyenyeden

Az erdélyi Nagyenyeden és Gyulafehérváron tartotta meg május 13. és 15. között ez évi konferenciáját a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A tudományos tanácskozás az alapítása 400. évfordulóját ünneplő nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium jubileumi programsorozatát gazdagította, neves történészek és irodalmárok segítségével mutatva be a patinás intézmény históriáját.

A kollégium korai, gyulafehérvári korszakáról Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa, az alapító Bethlen Gábor erdélyi fejedelem művelődéspolitikájáról Oborni Teréz történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója, a kollégium regionális és európai kapcsolatrendszeréről Kurucz György történész, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) oktatója, a város és a kollégium 1849. évi pusztulásáról és újjászületéséről Tóth Tibor nagyenyedi lelkipásztor, a kollégiumnak a két világháború között az erdélyi kulturális életben betöltött szerepéről pedig Toth Szilárd történész, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója tartott előadást. A négy évszázad számos tanáregyénisége közül Bod Péterre Gudor Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, történész, Pápai Páriz Ferencre pedig Rácz Emese könyvtáros emlékezett. A kollégiumhoz szintén kötődő tanár és költő, Áprily Lajos alakját Takaró Mihály irodalomtörténész idézte meg, a hozzá és az erdélyi irodalom számos más alakjához is baráti szálakkal kapcsolódó Adorjánné Weress Margit tanárnő emlékirataiba pedig Liktor Katalin irodalomtörténész nyújtott betekintést. Gordán Edina könyvtáros a kollégium nagykönyvtárának történetét, Szabó Emília tanár pedig egy reformkori önképzőkör tevékenységét mutatta be.

A konferencia résztvevői – a Prúsz tagjai, a KRE bölcsészkarának hallgatói csoportja és az őket kísérő tanárok – megkoszorúzták Bethlen Gábor fejedelemnek a kollégium udvarán álló mellszobrát, valamint a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban lévő nyughelyét, továbbá részt vettek a gyulafehérvári reformátusok vasárnapi istentiszteletén.  MUNKATÁRSUNKTÓL

Zzel S L Lekkel

Csomós András séf

Tökfőzelék bőrös csirkemellel

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

FELHÍVÁS

Kedves Olvasónk!

A tökfőzelék sokak réme, nekem nagy szerencsém van, mert édesanyám remekül főz, és a tökfőzelék mindig is része volt a családi receptgyűjteménynek. Az a recept, amelyet én hoztam, már kicsit modernebb változat, és szinte bármikor frissen elkészíthető, hiszen nem tökből, hanem egy másik tökfajtából, cukkiniből készül.

Sárga és zöld cukkini 2-2 db, kb. 500 g; 100 g burgonya tisztítva; 1 csokor friss kapor; 100 g vöröshagyma tisztítva; 100 g vaj; fehér borecet; cukor; 200 g tejföl; 1 nagy csontos, bőrös csirkemell.

A csirkemellet 6%-os sópácba tesszük 4 órára (2 liter vízhez 120 g só), majd szárazra töröljük. 225 fokos sütőben 30 percig pirítjuk, majd 160 fokon 1 órát sütjük. Utána 10 percig pihentetjük.

A főzelékhez a cukkinit mandolinnal vagy hámozóval megtisztítjuk. A héjából „spagettit” készítünk, amelyet óvatosan besózunk és félreteszünk. A megpucolt cukkinit felkockázzuk, és a feldarabolt hagymával és burgonyával együtt a vajon megpároljuk. Ha elfőné a levét, vízzel vagy zöldségalaplével pótoljuk. Amikor a zöldségek megpuhultak, hozzáadjuk a csokor kapor nagy részét, néhány szép ágat tartsunk meg a tálaláshoz. Majd leturmixoljuk, és belekeverjük a tejfölt. Ecettel, cukorral, sóval, borssal ízesítjük. Ebben a beízesített mártásban rottyantsuk fel a cukkinispagettit, és tálalhatjuk is: a csirkemellet fejtsük le a csontról, és vágjuk érmékre, ezt helyezzük a főzelékünk tetejére feltétként. Kaporágakkal, tejföllel díszíthetjük.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

Tan Ri Ll S

A Szentendrei Református Gimnázium matematika–bármely és informatika–bármely szakos tanárt keres. Kezdés 2022. augusztus 1-től. Jelentkezni lehet: kuzma.marta@szrg.hu, tel.: 06-26-302-595. Jelentkezés határideje: 2022. június 15.

A Reformátusok Lapja felmérést készít olvasóink körében az olvasói szokásokról és igényekről. Ha szívesen részt venne ebben a felmérésben, akkor kérjük, hogy nevének, életkorának, iskolai végzettségének feltüntetésével küldjön üzenetet a kutatas@reflap.hu e-mail-címre.

A válaszbeküldők közül kiválasztott olvasókat kollégánk felkeresi, hogy személyes beszélgetésen kérdezze meg véleményét. A felmérés névtelen, a résztvevők kilétét csak a beszélgetést vezető kollégánk fogja ismerni. Biztosak vagyunk benne, hogy értékes észrevételeket tud velünk megosztani a Reformátusok Lapjáról. Köszönjük, ha jelentkezésével segíti munkánkat!

A Reformátusok Lapja szerkesztőségi csapata

Helyreigaz T S

Ez évi 19. számunk 7. oldalán hibásan jelent meg a cím: Lónyay Menyhért nem száz, hanem kétszáz éve született. Elnézést kérünk a cikk szerzőjétől is.

Lapunk legutóbbi, 20. számának 22. oldalán pontatlanul jelent meg: 1909-ben Svájcban nem világkiállítás volt, hanem Kálvin születésének 400. évfordulóját ünnepelték. A hibákért elnézést kérünk!

Felnőttként tette le életét Krisztus keresztje alá. Mi késztette útkeresésre?

Szüleim szeretetben és egy bizonyos fokú református vallásosságban neveltek, ünnepeken templomba is eljártunk, de a családunk életén akkor még nem volt érezhető a hit jelenléte. Egyszer egy kárpátaljai misszió érkezett Dunaszentgyörgyre, ifjabb Zimányi József tartott evangélizációt, amelynek hatására édesanyám és a testvérem megtért. Eleve furcsa volt megélni ezt a változást: anyu minden szombaton veszekedett velünk a ránk bízott, de el nem végzett házimunkák miatt, de miután megtért, „elsimultak” a dolgok. Eltűnt a feszültség, jobbak lettek a családi kapcsolatok. Viszont én nem voltam ott az evangélizáción, nem tudtam átélni.

Később sikerült?

Az útkeresésem a középiskolában kezdődött, ahol azt tanították, hogy a majomtól származunk. Engem nagyon terhelt a gondolat, hogy én akkor csak majomszármazék vagyok. Feszült voltam ettől a gondolattól, abnormális létállapotnak tartottam. Foglalkoztam ezotériával, jártam jósnőnél, keresgéltem mindenféle úton azt a békességet, amelyet csak Isten tud megadni – ezért nem találtam. Az igazi talajvesztés a főiskola után kezdődött. A majomtól származás gondolata még mindig nyomasztott, és a munkahelyeimen sem találtam meg a békességet, félévente váltottam azokat. De aztán huszonhét évesen elmentem én is egy evangélizációra Budapesten, amelyet szintén Zimányi József tartott. Egyszerű prédikáció volt a bárkáról: bent vagy-e a bárkában vagy nem. Akkor, ott teljesen nyilvánvaló volt nekem, hogy én nem vagyok benne a bárkában, és így elveszem. Akkor lett nyilvánvaló az is, hogy Isten létezik, aki azon az evangélizáción megmutatta magát, mintegy bemutatkozott nekem.