Reformátusok Lapja 2021/36. szám

ILLÉNYI ÉVA

„A rendelt időbenmegadja majd az Úr”

Az emberi élet a szülők intim szeretetkapcsolatából fakad, a magzat „diszkrét térben” fejlődik, ahol Isten megfoghatatlan és befolyásolhatatlan erejének következtében a megfogant élet személlyé, egyénné kezd fejlődni. A KSH legfrissebb adatai szerint 2021 júliusában 8153 gyermek született és 9605 pár kötött házasságot, ami 28%- kal meghaladta az előző év azonos időszaki értékét. A születések száma 0,2 százalékkal kevesebb, a halálozásoké 24, a házasságkötéseké 10 százalékkal több volt az egy évvel korábbinál. A gyermek megszületése a partnerek többsége számára az élet értelmét és szülői küldetésük beteljesedését jelenti. A gyermek utáni beteljesületlen vágy különösen nagy stresszt jelenthet, és a teherbeesésre várakozás ideje a kölcsönös kapcsolatnak gyakran fájdalmas próbatétele. A két partner lelki nyugtalansága ördögi kört idézhet elő, amely jelentősen befolyásolja a társak termékenységi, illetve meddőségi jellemzőit. A reprodukciós gyógyászat az utóbbi évtizedekben jelentős előrehaladást ért el, amely a gyermektelen pároknak új reményt és távlatokat adhat. Joga van-e a szü lők nek a biológiai terméketlenséggel mesterséges úton dacolni? Lakatos Enikővel, a Semmelweis Egyetem (SE) Reprodukciós Centrumának kórházlelkészével beszélgettünk.

A világi életben ma a kamaszok nagy része kapásból azt mondja, hogy nekem nem lesz gyerekem, mert velük anynyi baj van. Keresztyén körökben a család és azzal együtt a gyermekáldás az egyik legmeghatározóbb érték. A minap vonattal utaztam, és akarva-akaratlan kihallgattam egy beszélgetést, amelyben egy hölgy arról beszélt valakinek, hogy már megint nem jött össze, miért bünteti őt az Úr, hiszen nála többet senki sem imádkozik. Mit tud kezdeni egy keresztyén a meddőséggel? Sokan perlekednek Istennel, sokan sírnak,sokan feladják… Tisztázzuk először is, hogy meddőségen – orvosi értelemben – azt az állapotot értjük, amikor legalább egy év védekezés nélküli aktív szexuális élet ellenére sem jön létre a várandósság. Harmincöt éves kor felett azonban már csak fél évről van szó. A meddőség mély tartalommal bír, bizonyos élethelyzetekben stigmával – kirekesztettséggel – is járhat. A fiatal párok, akik más tekintetben egészséges, aktív személyek, és keresik a produktivitás lehetőségeit, az állapotukból fakadó „betegstátuszt” lelki teherként élhetik meg. Azért szükséges mégis a klinikai szóhasználat, mert e nélkül nem vehető igénybe orvosi segítség. A gyermekvárás tekintetében két fontos tényező jellemzi a magyar társadalmat. A legfrissebb kutatások is azt bizonyítják, hogy tradicionális a világképünk, ami keresztyén értékrendünkből táplálkozik. Így a házasság és a gyermekáldás meghatározó a fiatalok körében is. A kutatások ugyanakkor rámutatnak a halasztás jelenségére is. Amikor egy fiatal nő vagy férfi elképzeli az életét, majd megtalálja élete párját, akkor több gyereket tervez, mint amennyi végül megszületik.

A Szentírás tanulmányozása közben felfedeztem, hogy sok pár szenvedett a meddőség miatt: Ábrahám és Sára, Izsák és Rebeka, Jákób és Ráhel, Elkána és Anna, valamint Zakariás és Erzsébet. A termékenység és a terméketlenség állapota az Isten áldása vagy Isten áldásának az „inaktivitása” között mozog. A biblikus szemlélet alapján a termékenység Isten cselekedetéhez köthető. Akkor termékeny egy nő, ha Isten cselekszik, ha megnyitja a nő méhét. A biblikus gondolkodás szerint a házasság szövetségének megpecsételése a gyermekáldás, ami akár akadályozott is lehet. Mindez két fontos üzenetet hordoz. Egyfelől az Isten ígéretének beteljesülését, amit Ábrahám és Sára, Zakariás és Erzsébet stb. történetei támasztanak alá. Másfelől, ismerjük Mózes testvérét, Mirjamot, akinek nem volt gyermeke, és nem tudunk arról, hogy vágyott volna saját gyermekre. Azt azonban tudjuk, hogy ő segítette a nőket és a

gyermekeket az egyiptomi kivonulásnál, valamint támogatta testvérét. A Szentírás tehát azokat a személyeket „címkézte” meddőséggel, akik vágytak gyermekre, Isten ajándékának tulajdonították a gyermekáldást, és Istenhez fordultak a gyermekáldás beteljesedéséért. Ezzel szemben már a Szentírás is tud olyanokról, akik nem kapták meg Istentől a biológiai gyermek iránti vágyat, jóllehet képesek voltak gazdag és termékeny életet élni. Ez ma is így van.

Ennek tudatosítása és elfogadása komoly vigaszt is jelenthet a meddő házaspárok számára. Munkájának nagy részét ezzel a „vigasztalással” tölti. Gondolom, vannak szomorú és felemelő pillanatok. A kórházban, ahol a szolgálatomat végzem, asszisztált reprodukciós beavatkozásokat végeznek. Én azokat a párokat keresem meg, akik elindultak az orvosi beavatkozás útján. A klinikán megjelenő pároknak már van előtörténetük. Sokan bíznak, reménykednek, próbálnak változtatni az életmódjukon, és nem adják fel a reményt, hogy természetes úton foganjon meg a gyermekük. Ebben az élethelyzetben évek, évtizedek is eltelhetnek, amit a várakozással együtt járó „érzelmi hullámvasút” jellemez. Csalódás minden egyes menstruációs cikluskor, majd újraéled a remény. Számos esetben elcsigázott párokkal és összetört lelkekkel találkozom. Ebben az élethelyzetben is nagyon fontos a lelki támogatás. Az évekig tartó reményvesztettség sokszor megtépázza az egyének és a párok életét, éppen ezért a párkapcsolatra is külön figyelni kell ebben az időszakban. Semmi sem olyan, mint korábban, hiszen a párok megosztják az orvosokkal intim szférájukat, amit normális körülmények között nem tennének meg. Mindez kihat az önértékelésre, a párkapcsolatra és a szexuális életre is.

A stressz a legfőbb ellenségünk, de minden, amit megeszünk, megiszunk és belélegzünk, befolyásolja a termékenységünket – vagyis nem csak az Úristenen múlik, hogy mi történik a testünkben, mégis nagy vitákat váltanak ki a keresztyénségben a lombikprogramok. Bizonyos egyházak támogatják, más egyházak nem. Viták folynak arról, levezethető-e a Szentírásból, hogy miként kezeljük a lombikbébiprogramot. Orvosoktól is halljuk, hogy hívő párok sokasága vállalja a mesterséges megtermékenyítést, ha természetes úton nem születik gyermekük. Ön szerint idejétmúlt az egyház tanítása? Nem gondolom. A protestáns szemlélet az élet védelmét tekinti főcsapásnak. Ennek mentén értékeli az orvosi beavatkozások jelentőségét, mint ami lehetőséget nyújt arra, hogy

Lakatos Enikő református lelkipásztor, a Semmelweis Egyetem (SE) Reprodukciós Centrumának kórházlelkésze. Doktori disszertációját A stressz és a reprodukciós nehézségek (meddőség) összefüggései témában írta az SE Mentális Egészségtudományok Doktori Iskolájában. A babára vágyó párok számára legközelebb szeptember 11-én 10 és 15 óra között tartanak csendesnapot a lelkész közreműködésével a Hold utcai gyülekezetben (bejárat a Hold utca 18–20. szám felől).

Istentől kapott tudásunkat, a technológiai fejlettséget az ember ne öncélúan, hanem mások segítésére használja. Hálás vagyok, hogy a szolgálatomat hívő közösségben végezhetem, ahol az élet védelme az elsődleges. Az anyaság iránti mély elköteleződés megélésének hiánya képes mérgezni a személyt, elemészt, megbetegít, rá tud ülni a párkapcsolatára, akár az élet egyéb területeire is. A protestáns szemlélet szabadságot ad a személynek, hogy elkérheti Istentől saját életútját. Senkit sem beszélünk rá beavatkozásra. Az orvosi ellátás először a természetes állapotot igyekszik helyreállítani. Sok párnál elérkezik azonban az a pont, amikor az orvos döntés elé állítja őket, és megkérdezi, hogy merre tovább. Ezeknek a pároknak egy része megkeres, és sok átimádkozott alkalom után dönt. Vannak olyan párok, akik nem vesznek részt tovább a programban, mert nem fér bele a világukba, hogy így legyen gyermekük. Számukra elfogadhatóbb például az örökbefogadás, míg mások a beavatkozások révénválnak várandóssá.

Sokszor megfogalmazzuk, hogy ha egy 40 felé járó hölgy küzd a meddőséggel, akkor miért a 18 éves, aki még nem várja, kapja meg a gyermekáldást. Vagy szokás azt is mondani, hogy ahova már „nem várják a gyermeket”, oda adja az Úr, ahol vágynak rá, nem érkezik meg az áldás. Ez vezet a perlekedésre Istennel. A „rendelkezésre álló idő” kapcsán az edukáció szerepét emelném ki. Az a fajta korszellem, ami sokáig uralkodott, és talán még ma is tetten érhető, miszerint gyermeket csupán megfelelő egzisztenciális körülmények közé érdemes szülni – minél több diploma, nyelvvizsga stb. megszerzése után –, mára vitathatóvá vált. Az egyháznak is nagyobb szerepet kellene vállalnia az edukációban. Jobban kellene hangsúlyozni az ifiseinknek, az egyetemistáinknak, hogy az Isten általi teremtettségben mindennek rendelt ideje van. Amikor fiatal a szervezet, akkor könnyedén működhet a gyermek megfoganása. A házasság népszerűsítése is fontos szolgálati területe az egyháznak. Jóllehet az elmúlt időszakban egyre nagyobb a házasulandósági kedv Magyarországon, ami segíti a gyermekvárás erősödését is. Hiszen tartós, stabil párkapcsolatban születnek gyermekek, ez a hagyományos, bibliai alapú értékrendünket erősíti. Nagy szerepünk van tehát abban, megtanítjuk-e a gyermekeinknek, hogy a karrier és az anyagiak később is pótolhatók.

És ha valaki nem találja meg élete párját a „rendelt időben”? Az, hogy valaki nem találja meg a párját, mára civilizációs jelenség a nyugati társadalmakban. Ezért is tolódik ki a szülési életkor. Ennek az egyik oka a tartós párkapcsolatok hiánya. Ilyen előfordul az általam pásztoroltak körében is. Volt, aki így fogalmazott: „Vállaltam volna én gyereket hamarabb, ha megtalálom azt a férfit, aki itt ül mellettem.” E tekintetben is felértékelődik az egyház tanítói szolgálata a hűség, az önzetlen szeretet és a házasság tekintetében.

Gondolom, nem csak hívő emberek keresik meg… A pároknak legfeljebb 10 százaléka keresztyén, és akkor még nem beszéltem a felekezeti hovatartozásról. Elsősorban olyan emberekkel találkozom, akik életük első nagy kudarcával szembesülve keresik a válaszaikat: miért van ez így? Azt tapasztalom, hogy ha jó időben, jó helyen, személyesen el tudom mondani az Isten emberszeretetének evangéliumát, az megszólító, életeket megfordító tud lenni. Vannak olyanok, akik mára Istent dicsérő családdá váltak. A napokban mondta valaki, hogy a bibliaóráim hatására jár ismét istentiszteletre. Meg kell említenem, hogy ennek a missziónak a református egyház Hold utcai gyülekezete ad otthont oly módon, hogy ott tartjuk az érintett párok körében szervezett csendesnapokat. Szolgálatom kitüntetett pillanata, amikor az érintettek és a gyülekezet együtt visszük Isten elé a születés áldását. �

„Jobban kellene hangsúlyozni az ifiseinknek, az egyetemistáinknak, hogy az Isten általi teremtettségben mindennek rendelt ideje van.”