„A gyermek szeme sok dolgot elárul”

KOCSIS JULIANNA

Már egy árvaháznyi gyermeket megmentett a család nélküli, rideg intézményi léttől az elmúlt két évtizedben a kárpátaljai Sámuel Alapítvány. Habár a beregszászi székhelyű szervezet munkatársai és a hozzájuk tartozó családok feladata nem egyszerű, azt vallják, a gyermekmentés minden fáradságot megér. Húszéves fennállásuk apropóján a kezdetekről, jelenlegi tevékenységükről és a terveikről kérdeztük Sipos Gézát, az alapítvány elnökét.

Húszéves a Sámuel Alapítvány – milyen érzés visszatekinteni az elmúlt két évtizedre? Augusztus 1-jén volt tizenöt éve, hogy 2006-ban bekapcsolódtam ebbe a szolgálatba. Azt szoktuk mondani az igére támaszkodva, hogy aki az eke szarvára tette a kezét, az ne nézzen hátra (Lk 9,62) – de ha mégis visszatekintünk a megtett útra, akkor azt látjuk, hogy sokszor nem volt egyszerű. De azt hiszem, mindannyian, akik részesei vagyunk, azt tapasztaljuk, hogy áldás van rajta. Nemrég hálát adtunk az alapítvány húszéves fennállásáért, a június 5-i ünnepségnek a beregszászi református templom adott otthont. Habár eredetileg minden aznapi programot az épület udvarára terveztünk, a szívem mélyén arra vágytam, hogy bent legyünk. Isten jobban tudta, hogy mi a jó nekünk: eleredt az eső, így az ünnepséget végül mégis a templomban tartottuk meg – a korábbi kerek évfordulóink ünnepléséhez hasonlóan. Mindegyik családunk kisorakozott az úrasztalához, és kreatívan bemutatkoztak. Szívmelengető volt látni a gyermeksereget, az immár felnőtt, szép tiniket, a szemük ragyogását – a gyermek szeme ugyanis

Sipos Géza a Sámuel Alapítvány beregszászi irodájában, a háttérben az alapítvány által családba segített gyermekek fotói láthatók. formája vegye át. Ebben már tettek is előrelépéseket, úgynevezett patrónus családokat szeretnének létrehozni. A dolog lényege, hogy a felszámolt bentlakásos intézményekből a gyermekeket ideiglenesen egy-egy családba helyeznék ki. Persze ennek a gyakorlatát még ki kell dolgozniuk. Abban, hogy a döntéshozók felismerjék a család típusú gyermekotthonok előnyeit, a Sámuel Alapítvány úttörő szerepet játszott.

De nem csak család típusú gyermekotthonokat hoznak létre. Örökbefogadást is segítünk – és mivel több magyarországi pár is megkeresett már minket, rögtön leszögezném, hogy egyelőre sajnos csak ukrajnai örökbefogadó szülőknek tudunk segíteni.

ELŐSZÖR IMÁDKOZNAK

Mit gondol, miért keresik meg önöket Magyarországról is ezzel kapcsolatban? A minket megkeresők tapasztalatai alapján az anyaországban több évig is várnia kell a leendő szülőknek, amíg örökbe fogadhatnak egy-egy gyermeket. Mi itt, Kárpátalján eddig legfeljebb másfél évig tartó folyamattal találkoztunk – de jóval rövidebb időszakokat is tapasztalunk. Nem tudom, miért megy ez itt gyorsabban – én azt mondom, hogy Isten egyengeti az utun– A kiválasztás több lépésben történik. Először kat. Alapítványunk vezérigéje imádkozunk a kuratóriummal. Ezután meghirdetjük ez: „Aki az ilyen kisgyermekek a lehetőséget a médiában és a gyülekezetekben. közül egyet is befogad az én A jelentkezőket meghallgatjuk, lelkészi ajánlást nevemért, az engem fogad kérünk az adott közösség vezetőjétől. Az érdeklődők betekinthetnek egy már létező család hétköznapjaiba. Ez azért nagyon fontos, mert tudniuk kell, mire be…” (Mk 9,37) Én hiszem és vallom, hogy Istennek a vállalkoznak: emberéletekről van szó, nem tevékenységünk nagyon kedgondolhatják meg magukat útközben – fogalmazott ves, és ő mindig egy lépéssel lapunknak korábban Sipos Géza az otthont teremtők kiválasztásáról. Az alapítvány életéről, munkájáról és támogatási lehetőségeiről további információ a előttünk jár. Mi pedig mindig kérjük az ő segítségét. samuelalapitvany.com oldalon érhető el. Mivel foglalkozik még az alapítvány? A fő célunk a gyermekmentés. Az elsődleges területünk a család típusú gyermekotthonok létrehozása és segítése. Ez azt jelenti, hogy a keresztyén hitben járó szülőpár – apa és anya – egy-három vér szerinti gyermeke mellett öt-hét befogadott – tehát összesen legfeljebb tíz – gyermeket nevel. A következő lehetőség esetünkben a befogadó párrá válás. Ők egy-két gyermek mellé ugyancsak egy-két gyermeket fogadnak be, így egyidejűleg összesen négy gyermeket nevelnek. A harmadik típus a gyámcsalád. Ez azt jelenti, hogy az egyik nevelőszülő és a gyermekek között rokoni szálak vannak. Eddig egy ilyen esetnél segédkeztünk, itt a házaspár az apuka unokatestvéreit neveli. Emellett segédkezünk örökbefogadásoknál, amely életre szóló folyamat, míg az előző három kategóriánál az ukrán törvények szerint a szülők a gyermekek tizennyolc éves koráig nevelhetik őket, vagy addig, amíg tanulmányi jogviszonyuk van – ez általában huszonhárom éves

sok dolgot elárul. Elárulja szomorúságát, örömét, létének tükre. Bármilyen nehézségünk volt is az elmúlt két évtizedben, ez az élmény, eredmény mindent felülír. Hálát adhatunk a húsz év mind a száz gyermekéért.

Nehézségek márpedig voltak, hiszen Ukrajnában az alapítvány indította el az első család típusú gyermekotthont – nem lehetett könnyű vállalkozás. Az alapítvány 2001-ben jött létre, akkor jegyezték be. Amikor az első család típusú gyermekotthon létrejött, az ukrán államnak még nem sok rálátása volt az elképzelésre. Csak 2006 januárjától ismeri el a gyermeknevelésnek ezt a formáját. Most ott tartunk, hogy a kárpátaljai területi gyámügyi hivatal vezetője jelezte: azt szeretnék elérni, hogy rövid időn belül megszűnjenek az árvaházak, és helyüket a gyermeknevelésnek ez a családias

korukig áll fenn. Amikor a gyerekek elérik ezt a kort, lehetőségük van elbúcsúzni a családjuktól – ez is előfordul. De velük kapcsolatban is érvényes a Szentírásból ismert tékozló fiú története: ha rájönnek, hogy tévedtek, visszatérhetnek, a szülők pedig tárt karokkal fogadják majd őket. Azért küzdünk, imádkozunk, hogy ezeket a gyermekeket is mindig várják ölelő karok és olyan hely, ahol otthon lehetnek – akkor is, ha hibáznak.

Legutóbb 2019-ben beszélgettünk, akkor azt mondta, hogy száz, azaz gyakorlatilag egy árvaháznyi gyermeket megmentettek. Hány család tartozik most önökhöz? Ezt meg is erősíteném: az említett ünnepségen a területi gyámügyi hivatal vezetője is részt vett, és megosztotta velünk, hogy a megyében jelenleg két bentlakásos intézményt kénytelenek megszüntetni. Megköszönte a Sámuel Alapítvány munkáját, mondván, hogy ennek köszönhetően lényegében egy intézAnyagilag sem lehet könnyű támogatni egy-egy ilyen nagy családot. Hogyan tudják segíteni a befogadókat? Ezt a kérdést ketté kell bontani. 2006 óta az ukrán állam támogatja a gyermeknevelésnek ezt a formáját, jelenleg gyermekenként két és fél megélhetési minimumot kapnak a családok, illetve a szülők is kapnak némi juttatást. Ez egyfajta alap. Azt, hogy a családok részt vehessenek például a már említett táborban, kirándulhassanak, a szülők továbbképzésen vegyenek részt,

„Hiszem és vallom, hogy a szeretet, amellyel odafordulnak hozzájuk, megölelik őket, mindenért kárpótolja e gyermekeket.”

ménnyel kevesebbet kell bezárni. Jelenleg tíz családunk van – a tizenegyedik nemrég befejezte a tevékenységét: a gyermekek kirepültek, és újakat már nem fogadtak a szülők. Hét család típusú gyermekotthonunk, két befogadó és egy gyámcsaládunk van. Emellett tizennyolc gyermek örökbefogadásánál segédkeztünk az elmúlt húsz esztendőben. Mindnyájukat számolva beszélhetünk a százas nagyságrendről.

A jubileum alkalmából nagyszabású, magyar és ukrán nyelvű kampányt indítottak, amellyel népszerűsítik a gyermekek befogadását. Vannak új jelentkezők? Új jelentkezőink egyelőre sajnos nincsenek. De több gyülekezetbe kaptunk meghívást, ahová kiszállva, a tevékenységünket bemutatva mindig elmondjuk, hogy várjuk azon szülőpárok jelentkezését, akik megnyitnák szívüket és házuk ajtaját, hogy egy gyermeket befogadjanak Jézus Krisztus nevében. Az első ilyen kiutazásunkon egy üzletember felajánlotta az egyik üresen álló ingatlanát, hogy ott gyermekmentés, -nevelés folyjon. Vannak olyan szülőpárok, akik az elsőként befogadott és felnevelt gyermekek után korukból, egészségi állapotukból adódóan már megpihennének. De olyanok is akadnak, akik még szeretnék folytani ezt a tevékenységet, mert éreznek magukban erőt, és látva a felcseperedő életeket, hogy honnan hová jutottak, úgy érzik, megérte a sok átvirrasztott éjszaka és beszélgetés. Ez utóbbi, azaz hogy a szülők képesek őszintén beszélgetni a fiukkal, lányukkal, és így segítenek feldolgozni neki a megtapasztaltakat, a legfontosabb. Hiszem és vallom, hogy a szeretet, amellyel odafordulnak hozzájuk, megölelik őket, mindenért kárpótolja e gyermekeket. Fontos, hogy érezzék: tartoznak valahová, róluk is gondoskodnak, fontosak anyának, apának, az alapítványnak, egymásnak. Nemrég megtartottuk az éves nyári táborunkat, ahová a szülők nélkül érkeznek a gyerkőcök. Látva, hogy milyen jóban vannak, milyen barátságok szövődnek köztük, köszönetet mondunk Istennek, hogy adta ezt a húsz évet, száz gyermeket, segítőket, erőt, békességet, bölcsességet.

legyen miből fedezni az iskolakezdést, az alapítvány igyekszik biztosítani. A forrásaink Isten kézzelfogható csodái. Köszönetet mondunk a magyar államnak a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül kapott támogatásért, ahogyan a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségét is köszönet illeti. Az idei iskolakezdést a Dorcas Segélyszervezet könnyíti meg. Emellett a facebookos jelenlét és a különböző médiamegjelenések nyomán vannak állandó és alkalmi támogatóink, és több gyülekezet perselypénzzel segíti a munkánkat. A jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten – köszönjük mindenkinek, aki valamilyen formában gondol ránk.

Milyen terveik vannak? Folytatni szeretnénk a gyermekmentést, most elsődlegesen örökbefogadás útján igyekezünk minél több szülőnek segíteni. Emellett több olyan gyermek tartozik hozzánk, aki már betöltötte vagy hamarosan betölti a tizennyolcadik életévét. Szeretnénk vásárolni itt, Beregszászban egy ingatlant, amelyben nekik alakítanánk ki szálláshelyet. Itt lehetne a bejelentett lakcímük, és bárhonnan, bármikor hazajöhetnének ide. Egyelőre még nem találtuk meg a megfelelő épületet, de ez az első és legégetőbb kérdésünk, így most erre gyűjtünk. Szeretnénk bővíteni alapítványunk nevelőszülői gárdáját, keressük azokat a szülőpárokat, akik éreznek magukban indíttatást, hogy több gyermeknek segítsenek. Várjuk őket, imádkozunk értük, és biztosak vagyunk benne, hogy lesznek, akik bekopogtatnak hozzánk, és azt mondják: itt vagyunk, mi szeretnénk részt venni ebben.  FOTÓ: