Reformátusok Lapja 2021/31. szám

Az aranyérmes Szilágyi Áron a dobogó legfelső fokán

A hajráig élt bennünk a magyar továbbjutás reménye a labdarúgó-Európa-bajnokságon. A futballjáték-történelemben első alkalommal voltunk – részben – házigazdái egy egész világ által figyelemmel kísért tornának. A magyar szurkolók lelkesítő energiáit szinte mindenhol irigyelték Európában. Még bennünk él a közös szurkolás dübörgő lüktetése, és máris drukkolhatunk az olimpia résztvevőinek. „Gyere, Egérke, gyere, kicsi lány!” – mindannyiunk fülében ott cseng a mára már legendássá vált mondat, amely harminchárom évvel ezelőtt 1988. szeptember 22-én harsogott Vitray Tamás sportriporter mikrofonjából, amikor is Egerszegi Krisztina, az akkor még csak tizennégy éves „kicsi lány” Szöulban kétszáz méter háton az olimpiai aranyéremért úszott, majd meg is nyerte azt. Az egyik legkiemelkedőbb sportolónk ezzel a legfiatalabb magyar bajnok, valamint egyéni úszó olimpiai bajnok lett. Általában hasonlóképpen szurkolunk mi is az otthoni fotelből, a szurkolói sátrak kivetítői előtt ma is, és sajnos csak a fotelből és csakis a kivetítők előtt, hiszen a XXXII. nyári olimpiai játékok a pandémia miatt zárt kapuk mögött zajlanak Tokióban, százhetvenhat magyar sportoló részvételével.

Sok sportpszichológus és -menedzser fogalmazta meg, hogy a nyári játékok üres lelátói a sportolók esélyeit is átírhatják. Vagy mégsem? Ne feledkezzünk meg a lelkierőről és a hitről. Hiszen a küzdeni akarás és az összefogás mind-mind olyan alapfogalmak, amelyek a sportban és a keresztyén életben is ugyanúgy jelen vannak. Sportolók ezrei vannak meggyőződve arról, hogy a fizikai forma mellett a hitnek is szerepe van teljesítményükben. Többségük örömmel beszél arról, hogy a versenyekre mindig visznek magukkal egy imát, egy bibliai idézetet vagy egy zsoltárt.

Mégis, milyen szerepe lehet a hitnek a sportban? A Bibliában megtalálható kifejezések, mint például a tűrés, a szenvedés, a kitartás éppúgy vonatkoznak azokra az emberekre, akik valamilyen cél eléréséért küzdenek a sport területén. Hogy ki mennyire sikeres a sportban, azt nemcsak a tehetsége, de a hit mértéke is meghatározhatja. A hit aktivizálja az emberi testet, a terhelhetőséget és a tehetséget is. Az élsportolókat az egyházi elöljárókhoz hasonlíthatjuk, akiket Isten arra hívott el, hogy ne csak egyéni, hanem közösségi szinten is győzelemre vigyék Isten evangéliumát a hit által. A szurkoló és a sportoló versenyhelyzetben nagyon egymásra tud hangolódni. Mivel a sport játék is, a verIstennel semmi sem senyző feloldódik benne, a szurkoló pedig az izgalmak pillanatában beleéli magát a sportoló helyzelehetetlen tébe. A versenyek idején sok megkapó emberi jelenetnek is tanúi lehetünk. A megcsillanó öröm, a humor, a könnyek, a képességek kiteljesítésének látványa magával tudja ragadni a közönséget. A helyszíni átélés élménye olyan vonzó, hogy hiába a jelen idejű közvetítések, a szurkoló tudja, hogy ott lenni a siker pillanatában egyszeri és megismételhetetlen. A verseny idején nincs fizikai kapcsolat, nincs párbeszéd versenyző és szurkoló között. A szóbeliség egyirányú: a szurkolók hangos buzdítása a versenyző felé. Talán az sem véletlen, hogy a magyar nyelvben a lelkesítés szavunk is a buzdítás lélekkel való kapcsolatát fejezi ki. Bizonyított, és sokan át is éltük, hogy a buzdítás hatására valami rezonál a testünkben, a lelkünkben. Amikor a szurkolói biztatás összeadódik a versenyző elszántságával, lélekig ható erősítő érzéseket és olyan változásokat idézhet elő, amelyek a sportoló fizikai teljesítményére is kihatnak, és így magát a verseny végkimenetelét is képesek befolyásolni. Egyszer egy sportolótól hallottam, hogy a szurkolás egyfajta engedélyezett teljesítményfokozó, kívülről érkező és befogadott hatás. A szurkolás szinonimájaként a buzdítás is több jelentéssel bír. Hiszen ez a kifejezés azt erősíti a versenyzőben, hogy az előtte álló lehetőség nemcsak elérhető, hanem a szurkolók ezt a teljesítményt el is várják tőle, és hisznek is benne: őszintén bízom benned, meg tudod csinálni, hiszen te vagy a legjobb! Végezetül talán azt is kimondhatjuk, hogy a sportszerűség keresztyén érték. A szurkolás idején mindannyian egyek vagyunk: hívők és hitetlenek. Mélységek és magasságok, nehéz döntések, sikerek, kudarcok, hitből fakadó erők. Ezek a gondolatok, érzések mind ott vannak ma a magyar sportolóinkban is. Zárt kapukkal a nagy közösségi élmény ugyan elmarad, de az Istennel való találkozás talán még hangsúlyosabb és erősebb lehet. És így várhatóan a sikerek sem maradnak el. Együtt üzenjük meg sportolóinknak: Istennel semmi sem lehetetlen!  ILLÉNYI ÉVA, FOTÓ: ILLYÉS TIBOR / MTI