Öt kérdés – öt válasz

Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Szántó Antóniát, a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség presbiterét.

Szántó Antónia 1977-ben született Mátészalkán. A Debreceni Belgyógyászati Klinika docense, belgyógyász, immunológus és reumatológus szakorvos.

1Jármiban töltött gyermekkorában talált rá Istenre, a hitre? Amióta tudatom van, azóta hitem is van. Szerintem ez nálunk genetikus. Az első emlékem, amikor ráeszméltem, hogy nem mindenki eredendően vallásos, az óvodából való: kinevettek az óvónők, amiért imádkoztam evés előtt. De senkivel nem cserélném el a Jármiban töltött gyerekkoromat. Bár második osztálytól Mátészalkára jártam iskolába, mert így tudták a szüleim megoldani, hogy zenét és nyelvet is tanuljak, otthon részt vettem a gyermek-istentiszteleten, majd konfirmáltam, utána pedig a cserkészetnek köszönhetően folyamatos volt a kapcsolatom a jármiakkal.

2Hogyan teltek az évek a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában? Életem egyik legboldogabb időszaka volt, közvetlenül a rendszerváltás után. Élmény volt olyan iskolába járnom, ahol már az igazi történelmet tanultuk, ahol 1956 is érettségi tétel volt – ki is húztam. Nagyon sok jó tanárom volt, és senki sem aszerint követelt, hogy az ő tantárgyából akarunk-e majd felvételizni – ez azóta is hasznomra válik. Kollégista voltam, négy-hat hetente járhattunk haza, ez öszszekovácsolt az osztálytársakkal. 3 Presbiterként milyen szolgálatai vannak a Debrecen-Kossuth utcai gyülekezetben? Leginkább a hivatásommal tudok segíteni. Tartottam már ismeretterjesztő előadást, szerveztem kockázatszűrést a gyülekezeti csendesnapon, vettem a templomba vérnyomás- és vércukormérőt, májusra pedig gyülekezeti futást hirdettünk meg. De ha a szórakozásnak van rendelt ideje, akkor a gyülekezeti táborban Boney M. együttesnek is beöltözünk a barátnőimmel.

4Mikor talált rá az orvosi hivatásra, és hogyan tudja benne megélni a hitét? Hároméves voltam, amikor a Kórház a város szélén című sorozat indult. Elvarázsolt. Akkor döntöttem el, hogy sebész leszek. Ez végül nem sikerült, mert a sebészet akkori professzora nem akart női hallgatókat felvenni – akkor még megtehette. Így lettem belgyógyász. A klinikai munka csapatot igényel: szakorvost, rezidenst, nővért. De az én csapatomnak mindig van még egy tagja, a legstabilabb: az Úristen. Mindig olyan módon segít, ahogyan éppen szükségem van rá. Van, hogy eszembe juttat még egy lehetséges diagnózist, és az lesz a megoldás, de van olyan is, hogy a hitem segít meglátni, ha túlzottan a betegséget akarom kezelni, nem a beteget, pedig már tudom, hogy nagy különbség van a kettő között.

5Hogyan kapcsolódik ki? Egyrészt a húgom három gyerekével töltök időt, szinte naponta benézek hozzájuk. Néha egy aranyos mondatuk elfeledteti velem az egész napi stresszt. Másrészt néhány éve olyan barátokra találtam, akik között mádi borászcsaládok is vannak. Épp akkoriban értek nagy igazságtalanságok a munkahelyemen, és ők segítettek abban, hogy ezek ne törjenek meg. Közben pedig lenyűgözött a furmint ezer arca. Egyre többet akarok tudni erről a borvidékről, és úgy érzem, hogy dolgom, ügyem van ott, bár még nem tudom pontosan, hogy mi az. Isten majd megmutatja.