A szeretet összeköt

BALOGH-ZILA TEODÓRA KOCSIS JULIANNA

Tizenharmadik alkalommal szervezte meg Szeretethíd nevű Kárpát-medencei önkéntesnapjait a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ). A világjárvány ellenére ebben az évben közel kilencezren regisztráltak a jobbadni.hu felületén, hogy egy nagy lelki közösségben dolgozzanak május 14–15-én.

A munkától kipirult kézzel, még itt-ott festékfoltosan érkeztek az MRSZ munkatársai a Szeretethíd hivatalos megnyitójára május 14-én délután a budapesti Városligetben álló Millennium Házába. A szeretetszolgálat dolgozói azon túl, hogy megszervezték a kétnapos rendezvényt, maguk is kivették részüket az önkéntességből: a megnyitó előtti délelőttöt a Fővárosi Állat- és Növénykertben töltötték, ahol huszonöt padot csiszoltak és festettek le.

HIDAKAT SZERETETBŐL

Juhász Márton, az MRSZ ügyvezető igazgatója is az önkéntesek között volt. Az igazgató a hivatalos megnyitón elmondta, örül, hogy az általa vezetett közösség nem csupán szervezője, hanem másokkal együtt résztvevője is lehet a megmozdulásoknak. – A Szeretethíd nem általunk, központilag meghatározott, hanem alulról jövő kezdeményezés – fejtette ki. Ennek előnye az ügyvezető szerint, hogy mindenki a maga környezetében veheti észre a szükséget, és helyi szinten építkezhet. – A programok megrendezésével az a célunk, hogy hidakat építsünk szeretetből idős és fiatal, egészséges és beteg, gazdag és szegény, keresztyén és az élő hitet kereső között. Idén is vannak, akik énekszóval köszöntik az idősotthonok lakóit vagy a fogyatékkal élőket. Akad, aki szemetet szed vagy éppen virágot ültet. A mostani a tizenharmadik Szeretethíd, és örömmel mondhatom, hogy a pandémia ellenére majdnem kilencezren vannak, akik a kezdeményezés keretében szeretnének adni másoknak. Ezekben a napokban szerte a Kárpát-medencében több mint kétszázötven helyszínen épülnek a hidak szeretetből. A határon túlról háromezren jelentkeztek valamilyen feladatra – mondta el Juhász Márton.

Az MRSZ vezetője megnyitóbeszédében a Példabeszédek könyvét idézte: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (11,25) – Amikor adunk, legyen szó tényleges ajándékról, anyagi javakról vagy a manapság igen értékessé váló idő ajándékozásáról, azt jelenti, hogy el tudunk engedni valamit azok közül a dolgok közül, amelyeket mi is úgy kaptunk Istentől. Ilyenkor valójában nem kevesebbek leszünk, hanem többé válunk – fogalmazott Juhász Márton. Az ügyvezető rámutatott, a református szeretetszolgálat jelmondata nem hiába ez: „Jobb adni!” Elmondta, mindig különleges átélni a jobbadni.hu webcímben és a szervezet e-mail-címeiben is megjelenő gondolatot. – Azt kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg, mennyire jó adni a Szeretethíd által összefogott kezdeményezéseken is szerte a Kárpát-medencében. Remélem, nem csupán ma és holnap épülnek majd a szeretethidak, hanem minden napon – fogalmazott Juhász Márton.

NINCS EGYEDÜL, AKI SEGÍT

Az eseményen jelen volt a Szeretethíd világi, valamint egyházi fővédnöke is: Tenki Réka Jászai Mari-díjas színművész és Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. A Zsinat lelkészi elnöke úgy vélte, a Szeretethíd lényege úgy fogalmazható meg, hogy ha szeretve vagyunk és szeretünk, akkor képesek vagyunk másokhoz is hidat építeni. – Keresztyénként hiszünk abban, hogy Isten a rosszból jót, a bajból szabadítást tud kihozni. Most, amikor bajban van az egész világ, nagy öröm látni, hogy a szeretetszolgálat kezdeményezésére sokkal többen jelentkeztek, mint bármikor – mondta el Balog Zoltán. A püspök szerint az MRSZ által szervezett önkéntesnapok azért is hasznosak, mert általuk megtalálják egymást azok, akik szeretni akarnak, segíteni tudnak, és azok, akik segítségre szorulnak, és el is fogadják a segítséget. Ugyanakkor az is megmutatkozik, hogy nincs egyedül az, aki segít.

KIS SEGÍTSÉG, NAGY LEHETŐSÉG

A Szeretethíd megnyitóját önkéntes véradással kötötték össze. A városligeti Millennium Háza alagsorában gyors adatfelvétel és rövid ideig tartó sorban állás után bárki adhatott így is segítséget. Balog Zoltán püspök is beállt a sorba. Mint mondta, régi véradóként szívesen vállalta a segítségnyújtás e formáját. A teremben volt olyan is, aki korábban nem hallott a Szeretethídról. Egy férfi kollégájától aznap értesült az eseményről, munkájából egyenesen a véradópontra sietett. – Sokszor adok vért, számomra ez természetes. Nekem semmibe nem kerül, de kis szívességgel

Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke és Tenki Réka színművész, az esemény világi fővédnöke

SZERETETHÍD DEBRECENBEN

Szombat délelőtt a debreceni vasútállomáson építették az önkéntesek a Szeretethidat. Pál apostol korintusbeliekhez írott első levelének jól ismert verseit, a Szeretethimnusz szavait festették fel a peronokhoz vezető lépcsőfokokra. – Felmerülhet a kérdés, hogyan kapcsolódnak össze a vonatközlekedéssel a Szentírás szavai. Egyszerű a válasz: aki elé kijövünk az állomásra, azt szeretettel várjuk. Legyenek hát olvashatók a Szeretethimnusz szavai mindenki számára, aki Debrecenbe érkezik – ismertette az ötlet hátterét Oláh István, az MRSZ kuratóriumának tagja. (Forrás: MRSZ Facebook-oldala)

nagyon sok embernek lehetőséget adhatok arra, hogy felépüljön – mondta el a vattát karján szorongató fiatalember.

A szervezők örültek, hogy a jelentkezők egymásnak adták a véradószékeket, hiszen a koronavírus-járvány idején kevesen vállalkoztak arra, hogy a segítségnyújtás ilyen formáját vállalják.

KIS KEZEK A SZERETETÉRT

A pandémia miatt a Szeretethídra leginkább szabadtéri programokkal jelentkeztek. Szemétszedés, parkrendezés, kerítésfestés és felújítási munkálatok – olvashatta a jobbadni. hu odalán, aki a felsorolt jelentkezők listáját görgette végig. A rossz idő több helyen átírta a terveket, a szervezők módosították előre kigondolt programjaikat. Így történt a Budai Református Egyházközség egyik eseményén is.

Lábukat cipőbe, karjukat kabátujjba szuszakolták éppen a gyerekek, amikor megérkeztünk a Budai Református Csillagvirág Családi Bölcsődébe. A gyülekezet minden évben több kezdeményezéssel vesz részt a Szeretethídon, a bölcsiseknek is mindig jut valamilyen jelképes feladat. Ebben az évben a templomkertet szerették volna szebbé varázsolni: virágot ültetni, kertet rendezni. A rossz idő azonban közbeszólt, így a gyerekek és kísérőik törlőkendőt ragadtak, és a frissen felújított templom néhány padját tisztították le. – A bölcsődével hatodik éve veszünk részt a Szeretethídon, bár tavaly a járvány miatt sajnos ezt nem tudtuk megtenni. Azt látom, hogy a gyerekek minden évben szeretik ezeket a programokat, bár nekik talán még nincsen sok fogalmuk arról, mit jelent az önkéntesség. Ők csak adnak, és élvezik, hogy segíthetnek – mondta el Zsigmond Dóra, aki szeptemberben vette át a bölcsőde vezetését Fördős Kata missziói gondnoktól. Az intézményvezető azt is elárulta, náluk kétféle önkénteskedés találkozik ezekben a napokban. – Másfelől is tapasztaljuk a felajánlott munka pozitívumait: két fiatal az Önkéntes Diakóniai Év programja révén egész évben segíti a munkát bölcsődénkben. Minden évben újabb fiatalok jönnek és segítenek nekünk – mondta el Zsigmond Dóra, miközben a háttérben kis kezek futottak végig egy-egy padon, készítve a templomot a vasárnapi istentiszteletre. Máskor szülők, barátok, családtagok is eljönnek, idén a vírushelyzet miatt óvatosabbak voltak a Csillagvirág dolgozói, csupán ők kísérték át a gyerekeket a templomba. Az intézményvezető mégis úgy gondolja, fontos, hogy ha csupán

jelképes, kis munkát végeztek is, a gyerekek tapasztalatot szerezzenek arról, mit jelent másokért időt és erőt felajánlani.

A HATÁR TÚLOLDALÁN IS ÉPÜLTEK A HIDAK

A kárpátaljai Izsnyéte református gyülekezete is csatlakozott az MRSZ kezdeményezéséhez, a gyülekezetben azonban korábban, május 8-án szervezték meg az önkéntesnapot. – Azért hoztuk egy héttel korábbra a programot, mert május 16-án, a konfirmáció vasárnapján tesznek fogadalmat a fiataljaink – minden évben igyekszünk ehhez közel, illetve még előtte megszervezni az önkéntesnapot. Szerettük volna, ha nem oszlik meg a figyelmünk és a munkánk a kettő között, hiszen a Szeretethíd is fontos, kiemelt program a gyülekezetünkben – fogalmazott Máté Richárd. A közösség lelkipásztora azt is megosztotta velünk, hogy immár negyedszer csatlakoztak az eseménysorozathoz, tavaly a járvány miatt sajnos ők sem tudták megszervezni a tervezett tevékenységeket. – Eleinte kevesebben voltunk, első alkalommal a temetőt szedtük rendbe – idézte fel a kezdeteket Máté Richárd. Hozzátette: idén negyven gyülekezeti tag vett részt a munkálatokban – körülbelül annyian, ahányan két éve, a legutóbbi Szeretethídon. Habár a részvételi arány nem növekedett, a lelkész elégedett volt: – Ennek is örülök most. A járvány és a lezárások miatt a presbitériummal év elején azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy újjáépítsük, újratervezzük a közösségünket. Ezért is fontosak az ilyen programok: semmiképp sem akartuk kihagyni a Szeretethidat.

„ISTEN MEGSZÉGYENÍTETT”

– Három területe volt az önkéntes munkánknak. Az egyik a templom: az ablakok megtisztítását, a belső tér takarítását és fertőtlenítését, illetve az épület környékének megszépítését terveztük el. Immár hagyomány, hogy meghívjuk a konfirmandusainkat a szüleikkel együtt, hogy segítsenek. Többségük el is jött, és – kiegészülve más gyülekezeti tagokkal – ők, a harmincas-negyvenes korosztály vállalta ezt a feladatot. A második terület a parókia volt: lefestettük a filagóriát, a gyülekezeti terem melletti korlátokat, a kinti ajtókat, füvet nyírtunk. A harmadik terület a legifjabbaké volt – a legfiatalabb résztvevőnk még csak alsós –, velük összeszedtük a falu központjában a szemetet. Sajnos bőven volt belőle – sorolta a lelkipásztor. Habár ez utóbbi csapat végzett a leghamarabb a teendőkkel, azután sem ültek tétlenül: ők készítették el az elöljáró vezetésével a jól megérdemelt harapnivalót a résztvevőknek. Máté Richárd megvallotta: – Isten megszégyenített. Attól féltem, hogy kevesen leszünk, óvatosan rendeltem meg a logós pólókat is, de egy-kettő kivételével mindet kiosztottuk. Úgy tapasztalom, hogy még egy év kihagyás után is sikeres volt az akció: eljöttek az emberek, érzik, hogy „a sajátunkat” tettük rendbe, újítottuk fel. Ez a nap egyben töltekezés is volt: azt bizonyította, hogy van értelme a szolgálatunknak,