| INTERJÚ |
Őrizzük örökségünket, és tegyük vonzóvá értékeinket! T. NÉMETH LÁSZLÓ
– Küldetésünk van a világban: keresztyénségünk, magyarságunk, reformátusságunk megőrzésének és továbbadásának a felelőssége – fogalmaz Hoppál Péter, a Zsinat új világi képviselője, karnagy, országgyűlési képviselő. A presbiter-kultúrpolitikussal a magyar kultúra napja alkalmából beszélgettünk.
„Hoppál Péter a szellemi önvédelem fekete öves mestere” – szólt némi éllel az egyik hetilap cikkének címe néhány évvel ezelőtt. Mit gondol erről a megállapításról? Tanárként, apaként az egyházban és a közéletben feladatomnak tekintem, hogy centiméterről centiméterre mindig továbbtoljam azt a kordont, amely mögé bezártak bennünket – most éppen a globalizmus körülményei – a legfontosabb alapértékeinkkel és identitásunkkal kapcsolatban. Vagyis fontos, hogy tágítsuk az identitásterünket. Már nagyapáink korában is szükség volt identitás-honvédelemre, mostanra ez átalakult szellemi önvédelmi, kulturális honvédelmi láthatatlan mozgalommá. Szerintem sokan vagyunk, akik a magunk helyén, a társadalmi, egyházi feladatvállalásunkban ennek az értékharcnak önkéntes honvédeiként szolgálunk. Miért kigúnyolandó bizonyos körökben a nemzeti kultúra említése? Ez jól megszervezett módszertan a velünk szemben állók oldaláról. Ők kevesen vannak, szűk réteget képeznek. A normalitást követő, az alapértékeket az életük berendezkedésében fontosnak tartó nagy tömegekkel szemben kisebbségben vannak ezek a nagyon hangos és profi közösségi médiával megszervezett csoportok, amelyek totalitárius eszköztárral próbálják meg elhitetni, hogy az ő véleményük többségi akarat. Az effajta szélsőségeket mindig elutasította a magyar társadalom mértékadó, csendesebb többsége, hiszen a Kárpát-medence állandóan kultúrák találkozási pontja volt. A népi kultúrában is megtalálhatók a különböző nemzetiségek karakterlenyomatai. A magyar néplélek nem az elutasításra szocializálódott, hanem az együttélésre. Egyáltalán nem igaz, amit megpróbálnak kényszeresen ránk bizonyítani, hogy a magyar történelmi, kulturális identitás szélsőséges és idegengyűlölő. Az agresszív, globális véleménydiktatúra, amely a hagyományos, magyar keresztyén
önazonosságunkat szeretné felülírni, megpróbál ránk sütni mindenféle bélyeget, amelyekből semmi nem igaz. Mit kell ahhoz tenni, hogy az évszázadok alatt kialakult szellemi és lelki közösségünk megmaradhasson? Három feladatunk van: a nemzetben gondolkodás tudatosítása, az oktatási és kulturális intézményrendszer megerősítése, valamint a közösségépítés. A nemzet sokkal többet jelent, mint a tízmilliós ország. Az értékközpontú Alaptörvényünkben is szerepel, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő” magyar nemzettársaink iránt. Ez nagyon fontos kiindulópont, ezért mindenkire kiterjedő vállalássá kell tenni. Másrészt olyan intézményrendszert kell kialakítani, amelyben a közös műveltségi gyökerek megerősíthetők, az identitásmagvak elvethetők, plántálhatók és növelhetők. Az egyén szerepének és jogainak mindent megelőző felértékelésével szemben a közösségek szerepét kell hangsúlyoznunk. Hiszen ha összekapaszkodunk, akkor többet érünk a legnagyobb veszélyekkel szemben. Tehát a közösségeket is meg kell erősítenünk: a családokat, a településeket, az egyházi vagy kulturális önazonosságot megélő csoportokat. A magyar közművelődés a világon egyedülálló kétszáz éves örökség, amelyre más nemzetek csodálattal tekintenek. Az elmúlt évtizedben megindult a modernizálása, aktualizálása, ami az ágazati kultúrpolitika „kulturális alapellátás” programjának célja. Mi ez a program? Balog Zoltán akkori miniszterrel, mai dunamelléki püspökkel hirdettük meg 2014-ben, én még kulturális államtitkárként. A cél az, hogy a kulturális kincseket minél szélesebb társadalmi rétegek számára akadálymentesítsük, és öntevékeny, művelődő közösségeket hozzunk létre, valamint olyan kulturális produktumokat alkossunk, amelyek közösségi élményeket nyújtanak. 2021. január 24.
Reformátusok Lapja 11
