Húsvét a hospice-házban

Az üdvösség létkérdés – vallja Kontha Benőné Molnár Piroska, a Református Dunamenti Kistérségi Diakónia elnök-diakónusa. Egyesületük tizenhét településen végez házi hospice-szolgálatot, Majosházán megépítették az első hazai református hospice-házat is. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan tekintenek a feltámadásra, az üdvösségre a betegség, a fájdalom és a halál árnyékából.

Majosházán jelenleg – a hivatalos elnevezés szerint – átmeneti gondozóház üzemel. A homlokzaton is ez olvasható „Az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk” (Róm 15,1) ige mellett. Ennek finanszírozási okai vannak. Habár az épület hospice-háznak készült, és a Református Dunamenti Kistérségi Diakónia beadta a bővítési igényét az illetékes hivatalnak, ők ezt nem támogatták, a százhúsz millió forintból elkészült épület pedig már tizenhat hónapja üresen állt. Ez az állapot tarthatatlan volt, ezért indult végül átmeneti gondozóház. Így – állami normatíva híján – úgynevezett szolgáltatási díjat kérnek az ellátottaktól.

MIÉRT KELL REFORMÁTUS HOSPICE? –A keresztyén szellemiség fontos – mondja Kontha Benőné Molnár Piroska, amikor a hospice-szolgálatuk lelki oldaláról kezdünk beszélgetni. – Gyógyult rákbetegként én is sok nehézséget jártam végig, megtapasztaltam, hogy az üdvösség létkérdés. A testi ellátás mellett a lélekkel is foglalkozni kell – hangsúlyozza. Persze az ellátottak nem mindegyike református, hívő. A diakónus szerint ezért ez a szolgálat magvetés is. Minden betegért imádkoznak, és ezt el is mondják nekik. Eddig egyetlen ellátott volt, aki azt kérte, érte ugyan ne fohászkodjanak.

A feltámadás, az üdvösség is szóba kerül a betegek ágya mellett, osztja meg Kontha Benőné Molnár Piroska. – El szoktam mondani nekik: én hiszem, hogy van folytatás. Szeretek személyesen elmenni minden otthonápolthoz is. Megkérdezem tőlük, perben vannak-e Istennel, és elfogadják-e Jézust megváltójuknak. A válaszok időnként meglepőek, de remélem, a bizonyságtételem segít nekik elfogadni Krisztust, hiszen én is átéltem a betegséget, tudom, min mennek keresztül...