| AKTUÁLIS |
Gyülekezeteiben él az egyház A koronavírus-járvány következtében kialakult veszélyhelyzet egyre inkább emlékeztet bennünket arra, hogy gyülekezeteink önfenntartók: a szolgálók, a lelkipásztorok javadalmazását a közösség tagjainak adományaiból, egyházfenntartói járulékából és a perselypénzből fedezik. Az istentiszteletek elmaradása jelentős bevételkiesés közösségeinknek, de az anyagi kérdések önmagukon is túlmutatva tanítanak a háláról és a felelősségvállalásról. Veres Sándor szerint most érezhető igazán, mennyire törékenyek a gyülekezeti közösségek. A dunamelléki főgondnok szerint ennek egyik oka az, hogy a közösségek jelenleg szétszóródtak, a másik pedig, hogy voltaképpen megszakadt a kapcsolatuk a lelkipásztorukkal. Környezetünkben látjuk, milyen sok ember szorul ilyen esetben a kormány segítségére, hiszen megannyi munkahelyen felmondtak a dolgozóknak, kiestek a fizetések. – Vajon gondolunk-e mi ebben a helyzetben arra, hogy a lelkipásztor és a családja most miből fog élni? – teszi fel a kérdést Veres Sándor, aki szerint a kisebb gyülekezetek többnyire negyedévről negyedévre élnek – csak ilyen időtávra elegendő bevétellel rendelkeznek.
MINDENKINEK VAN SZEREPE A főgondnok figyelmeztet: a presbiterek a gyülekezet lelki és anyagi életének a sáfárai, és arra buzdít mindenkit, hogy gondolkozzon el józanul azon, mit lehet tenni. – Azt például megtehetjük, hogy azt az összeget, amelyet a perselybe szántunk, most átutaljuk – akinek módja van erre alkalmas felületeket használni, az most tegye ezt meg – kéri a főgondnok, aki maga is presbiter Csillaghegyen. Azt is elmagyarázza, miért van erre szükség. – A lelkipásztor fizetése két részből alakul ki: a perselypénzből és az egyházfenntartói járulékból. Akkor nevezhetünk egy egyházközséget önállónak, ha ezek összegéből el tudja tartani a lelkészét. Pál apostol rómaiakhoz írott levelének tizedik részében ezt olvassuk: „mert aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?” Kicsoda a lelkipásztor? Miért van rá szükség a közösségeinkben? Ideje végiggondolni, hogy eddig mindig ő, az elöljáró kérdezte meg tőlünk, hogy vagyunk, hogyan alakulnak a dolgaink. Most itt az ideje, hogy mi is kifejezzük a szeretetünket. Mi is kérdezzük meg, hogy érzi magát, hogy vannak a szerettei, 2020. április 12–19.
Reformátusok Lapja 31
