Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM,

40. SZÁM,

2019. OKTÓBER 6.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

Múlt, jelen és jövő Aradon EMLÉKEZET ÉS GYÜLEKEZETÉPÍTÉS A PARTIUMBAN


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe sül�lyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.  DAMJANICH JÁNOS (1849. OKTÓBER 6.)

6

8

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

12

Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ

6. Amnesztiát hirdet a Prúsz | Nagy Katalin újonnan megválasztott elnököt kérdeztük

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Emlékezzünk szeretettel! | T. Németh László vezércikke

AKTUÁLIS

8. Hatalmas ereje van a közös imádságnak | A Tiszántúli Református Nőszövetség berekfürdői konferenciáján jártunk

INTERJÚ

12. Aki gazdálkodik, megtapasztalja a kegyelmet | Hajdúnánás készül a Református Ízek Találkozójára – Szólláth Tibor polgármesterrel, a gyülekezet presbiterével beszélgettünk

REFORMÁTUS ÉLET

16. Múlt, jelen és jövő Aradon | Ellátogattunk az emlékeket ápoló és jövőbe tekintő arad-gáji gyülekezethez 2019. október 6.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

X. 6. VASÁRNAP

X. 7. HÉTFŐ

X. 8. KEDD

X. 9. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(24) „Bolond vagy te, Pál!” (ApCsel 26,24–32) Isten mindeddig megsegítette Pált. Az apostol ezt hálaadással fogalmazta meg beszéde végén. De ő az Isten megsegítő kegyelmét nem a saját személyes életére vonatkoztatta, hanem az evangélium ügyére, amelyet képviselhetett. Ezért állhatott ott a helytartó és a király előtt is, hogy bizonyságot tegyen a világi hatalmasságoknak, ahogyan tette ezt eddig is, kicsiknek és nagyoknak, minden népnek (22). Isten megsegítette Pált, hogy az Ószövetség alapján hirdesse a Krisztust, mert az apostol semmi mást nem mondott, hanem csak azt, amit Mózes és a próféták szóltak: Krisztusnak szenvednie kellett, és elsőként támadt fel a halottak közül – elsőként, de nem egyetlenként (22–23). Jézus maga is így tekintett az Ószövetségre, mint amely őróla tesz bizonyságot (Jn 5,39). Isten megsegítette Pált. Így amikor okos, hiteles hitét tapasztalva Fesztusz zavarba jött, és ezért lebolondozta őt (24), akkor ezt Pál tisztelettel visszautasíthatta (25). Majd Agrippa király felé fordulva kifejezhette azon reménységét, hogy bizonyságtételét nem teszi hiábavalóvá az Isten (26–29). Csak ezzel a reménységgel lehet hirdetni a feltámadott Krisztust. Még akkor is, ha bolondnak tartanak ezért, és cinikusan visszavágnak: „Te, annyira mondod, hogy még a végén elhiszem, amit mondasz, és keresztyénné leszek!” Még ezeknél is lehet remény. Az Úr megsegített és meg is fog segíteni! (1Sám 7,12) Prédikátor 8,9–17  37. zsoltár (1) „…hajón Itáliába szállítanak bennünket …” (ApCsel 27,1–8) Pált Rómába viszik, hiszen fellebbezett a császárhoz. A hajóút hosszú és viszontagságos volt Rómáig, a part mentén és a nyílt vizeken, kiszolgáltatva embereknek, helyzeteknek, széliránynak, időjárásnak, évszakoknak, a víz és a természet szeszélyeinek. Hajózni kell! Menni kell! (2–6) Az Úr nagy ajándéka, hogy ő mindig ad igaz testvéreket, akik krisztusi szeretettel mellettünk állnak a „hajózás” során. Pált így kísérhette el Lukács, e könyv és e részletes útijegyzet írója, valamint a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz. Pálnak voltak Szidónban is testvérei, akiket meglátogathatott, amikor a hajó kikötött (3). Milyen nagy ajándék, ha egymásra testvérként tekintünk, és szorult helyzetben gondoskodunk egymásról! Az Úr legnagyobb ajándéka azonban az, hogy noha „hajózni” kell, és sok a bizonytalansági faktor a tényleges megérkezést illetően, mi mégis azzal a bizonyossággal „hajózunk”, hogy a megérkezés Jézus Krisztusban már a miénk. Prédikátor 9,1–12  255. dicséret (10) „…a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti.” (ApCsel 27,9–26) Ez fontos figyelmeztetés. Gondoljuk át! Az a hajó, amellyel Pált és a vele lévőket Rómába akarták vinni, gabonát szállító alexandriai hajó volt (27,6). Amikor Kréta szigetének déli csücskéhez, Lázea városába értek, már közeledett a tél, és a hajózás is veszélyessé vált. Ekkor figyelmeztette Pál által az Úr a hajó vezetőit és a legénységet, hogy ne menjenek tovább, mert az már mindenkire nézve életveszélyes. A kormányost és a hajótulajdonost azonban a rakomány és a haszon érdekelte, valamint a mielőbbi célba érkezés (9–13). Isten Igéje megállít bennünket, figyelmeztet, és nemcsak mérlegelésre indít, hanem egy határon túl int, hogy meg kell állni, mert nagy baj lesz. Sőt, Isten sokszor érvényesíti kegyelmét rajtunk próbatételes események által, amelyek által kényszerpihenőt iktat be az életünkbe Ezt élték át a hajón lévők. Ugyan a figyelmeztetés ellenére továbbhajóztak – arra hivatkoztak, hogy a biztos áttelelés helyét kell megkeresniük. Igazából külső érdekek mozgattak mindent (12–13). Így működik ez ma is: valamire hivatkozva többnyire mások a valós mozgatórugók. Ezért a hajón utazók forgószélbe keveredtek, támpont nélkül sodródtak, miközben reményvesztetten mindent ki kellett dobálniuk a hajóból (14–20). Reménységre kapjuk az ilyen figyelmeztetéseket. Az a baj, hogy nem vesszük igazán komolyan ezeket sem. Istennek azonban gondja van az övéire (21–26). Akinek van füle, hallja (Jel 2,11). Prédikátor 9,13–18  166. dicséret (35) „…vette a kenyeret, hálát adott…” (ApCsel 27,27–44) Teljes bizonytalanságban, az életben maradás csekély reménységével sodródni (27,21–26) tizenegy éjszakán át a nyílt tengeren: igen hosszú idő (27–32). Pál életre, evésre buzdította a sodródókat (33–34): hálát adott, megtörte a kenyeret, és továbbadta nekik. Mindenki szeme láttára adott hálát Pál az Istennek. Ezzel a nyílt és nem provokatív hitvallással a kenyér túlmutatott a kenyér Urára, az élet Istenére, a sza-

Reformátusok Lapja 2019. október 6.


| AZ IGE MELLETT |

badító Jézus Krisztusra (35–36). A reménység már jobban látja a közeledő „partot” és könnyebben engedi el a felesleges „dolgokat”. A rakományt, az árut a tengerbe vetették, mielőtt a hajót a partra futtatták. Csakhogy óvjon meg bennünket az Úr attól, hogy amikor lábunk ismét partot fog, ne kezdjük ugyanott, ahol abbahagytuk. Mindenki megmenekült, és lám, máris öldösni akarták a foglyokat, nehogy megszökjenek, nehogy szabadokká legyenek a váratlan helyzetben. Hálaadás, megtérés helyett zsigerből kezdődik minden elölről. Ez a nyomorúságunk megváltás után kiált (39–44). Prédikátor 10,1–15  25. zsoltár (1) „…megmenekültünk…” (ApCsel 28,1–10) Folyamatosan csodákat tapasztalunk: Isten szabadító, megmenekítő kegyelmét. Vegyük észre! A hajótöröttek csodálatosan megmenekültek Málta szigetén. Isten szabadítása minden megmenekülés: a mindennapok kegyelmi csodái ugyanúgy, mint a szabadulás a nagy bajokból, az azokban való hívő helytállás, és mindenekelőtt a halálon túlmutató örök élet. Megmenekültek vagyunk (1). A mai igeszakasz hemzseg a csodáktól. Csoda az ottani népek emberséges viselkedése (2). Csoda, hogy az apostolt – a kígyómarás esete után – nem bizonytalanítja el az őt befogadók véleményének hullámzása. Isten kegyelmének csodája, amikor szolgáját nem zavarja meg sem a durva szapulás, sem a hízelgő és eltúlzott dicséret (3–6). Csoda a máltai első ember, Publiusz vendégszeretete (7). Az Úr azonban – az ő akarata szerint – rendkívüli helyzetekben szétfeszíti a világ és az emberi lehetőségek kereteit, megmutatva az ő erejét, gyógyító, szabadító hatalmát. Így gyógyul meg Pál imádsága és kézrátétele által Publiusz elöljáró apja, akit máltai láz gyötört. Megmenekültünk! A legszükségesebb csoda már megtörtént. Isten, aki feltámasztotta Jézus Krisztust, mindenható, és ma is munkál. Prédikátor 10,16–11,8  24. zsoltár (15) „…Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással.” (ApCsel 28,11–15) Pál viszontagságok között ugyan, de Rómába érkezhetett az Úr kegyelméből (14). Ott akkor már volt gyülekezet, az ottani testvérek az apostol elé siettek (15). Ekkor Lukács nagyon őszintén „elszólja” magát. Áldott legyen az Isten, hogy a Bibliában van bőven emberi hang. Isten Lelke ezeket is felhasználja, üzenetté formálja. Pál hálát adott, újra megtelt bizakodással, ahogy megérkezve meglátta a római testvéreket. Lukács végig Pál mellett volt a hajótörés idején is. Lukács többet tudott Pálról, mint bárki más. Nyilván látta Pál emberi arcát is: azt, amikor az apostol is elszomorodott, esetleg elcsüggedt, és a bizakodás is halványult benne. Pál is ember volt. Ő is elgyengült, elerőtlenedett, hitében is meggyengülhetett a próbatételek során. Hiszen az telik meg újra bizakodással, akit a viszontagságok idején majdnem elhagyott a remény. Éppen ezért fontos ez az üzenet, mert ennek ellenére Pál a saját gyengeségét, félelmeit, bizakodásának törékenységét az Úr elé tette le, és nem mutatta ki másoknak. Hiszen küldetése az volt, hogy másokat erősítsen, biztasson a hajón a feltámadott Jézus Krisztus evangéliumával. Prédikátor 11,9–12,8  33. zsoltár (23) „…igyekezett őket meggyőzni Jézusról…” (ApCsel 28,16–31) Pál Rómában is a zsidókat szólította meg először. Aztán másnap részletesen, egész napos szolgálatban hirdette nekik az Írások alapján a Krisztust és az Isten országát (23). Majd házi őrizetében ugyanezt tette, mindenki előtt nyitottan, két éven át (29–31). Pál igyekezett őket meggyőzni Krisztusról (23). A mi igyekezetünk fontos, de csak akkor áldott, ha azt felhasználja az Isten. Igyekezetünk önmagában hiábavaló az Úr áldása nélkül (Zsolt 127). Voltak, akik hittek, és voltak, akik nem hittek (24), ezek egymással is vitába szálltak (29). Csak hirdessük az Írások alapján Jézus Krisztust és az Isten országát, az eredmény pedig az Isten kezében van (24–28). Isten Szentlelke adja a hallás nyomán az értést, a nézés nyomán a látást, a megtérést és a gyógyulást (Ézs 6,9–10). Gondoljunk csak bele, mekkora ajándék Jézus Krisztus! Mi érthető, mi látható őnélküle? Lehetséges-e valóságos fordulat a világ sorában őnélküle? Adatik-e tényleges gyógyulás őnélküle? Bizony, őnélküle minden érthetetlen, rettenetes, visszafordíthatatlan és halálos. Elnézést a tényszerű diagnózisért. Jöjj, Szentlélek Úr Isten! Prédikátor 12,9–14  277. dicséret

X. 10. CSÜTÖRTÖK

X. 11. PÉNTEK

X. 12. SZOMBAT

2019. október 6.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

nem kell a létjogosultságunkat igazolni. Az új helyzet az, hogy a migráció miatt az Európában érzékelhető muszlim átalakulás kapcsán felértékelődhet a kereszyén egyházak szerepe, védekezése. A nemzeti politizálásnak is érdeke megerősíteni ezt.

Amnesztiát hirdet a Prúsz HEGEDŰS MÁRK

Tizenöt éve jött létre a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). Néhány hónapja új elnök vezeti a szövetséget, aki úgy látja, új kihívások előtt állnak. Kétszázhúsz tagot számlálnak, és december 31-ig amnesztiát hirdettek a tartozásban lévőknek. Nagy Katalinnal, a Prúsz elnökével, a Kossuth Rádió munkatársával beszélgettünk.

Nehéz volt Novotny Zoltán leköszönő elnök helyére lépni? Meglepetésként ért, de örömmel vettem, hogy megválasztottak, amit annak tudtam be, hogy sokan ismerik az újságírói tevékenységemet. Persze nem könnyű, hiszen az alapítás óta tizenöt évig Novotny Zoltán vezette a Prúszt. Szerintem nem árt, ha időről időre van megújulás, már csak azért sem, mert úgy gondolom, hogy a külső körülmények is változtak valamennyit, és vannak új feladatok, amelyekben meg tud jelenni a szövetség. Milyen új feladatok vannak? Harminc éve volt a rendszerváltozás, amikor még csak egyfajta újságíró-szövetség volt. Igény volt arra, hogy a szocialista–liberális szövetséget ellensúlyozva létrejöhessen egy jobboldali–nemzeti beállítottságú is, ez lett a Magyar Újságírók Közössége. Aztán eltelt még egy évtized, amikor lehetőség adódott arra, hogy értékrend szerint is lehessen újságíró-szövetségeket létrehozni, ekkor alakult meg a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége és a Prúsz is. Most annyiban változott meg a környezet, hogy már 6

Reformátusok Lapja 2019. október 6.

Lehet ma Magyarországon egy újságíró keresztyén úgy, hogy nem kormánypárti elkötelezettségű? Ha az ember eldöntötte, hogy milyen értékrend mentén szervezi az életét, akkor elég könnyű eldöntenie, hogy melyik az a politikai irányzat, amelyik többé-kevésbé megfeleltethető ennek. Látva azt a politikai erőt, amelyik azt vallja, hogy nincs Isten, hogy a világ nem teremtett világ, hogy nem számít más, csak az egyén, az önmegvalósítás, és nem fontosak a hagyományok, az értékek, elég egyértelmű, hogy keresztyén emberként – ha fontosnak tartja, hogy szavazzon – melyik politikai erőt fogja választani. Számomra ez nem kérdés, mert világosan el tudom határolni, hogy melyik irányvonal felel meg annak, amit én a világról gondolok.

Idén is tartanak médiaműhelyt? Igen, már előkészítjük a jövő évi nagyobb rendezvényünket, hiszen Trianon századik évfordulóján szeretnénk szinte szó szerint mindenkit megismerni a Kárpát-medence protestáns újságírói, kommunikátorai közül. Most, a szokásos őszi médiaműhelyünkön is ezt tesszük, csak még kisebb léptékben. Eljön közénk például a kárpátaljai református Pulzus Rádió szerkesztője, és lesznek protestáns újságírók Erdélyből, a Felvidékről és a Délvidékről is velünk. A médiaműhelyt ezúttal a Felvidéken, Révkomáromban, a Selye János Egyetemen tartjuk október 26-27-én. Amnesztiát hirdettek. Mi a cél? Szeretnénk így is megerősíteni a közösséget. Elfelejtünk minden tartozást. Tiszta lapot kezdünk, mert szeretnénk látni a tagjaink körét. Aki szeretné megújítani a tagságát, annak elég befizetnie az idei tagdíját december 31-ig – a rendes tagoknak ez ötezer, az egyetemistáknak kétezer forint –, és az idei év mellett még a jövő évi tagságot igazoló matricát is megkapja a sajtóigazolványához. Természetesen az újonnan csatlakozni vágyókat is várjuk, ez a kedvezmény rájuk is vonatkozik. A PRÚSZ ELÉRHETŐSÉGEI Honlap: www.prusz.hu E-mail: prusz@lutheran.hu Telefonszám: +36-20-824-9657 Számlaszám: 11600006-00000000-21666681


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Emlékezzünk szeretettel! „A magyar bánaton megcsillan az acél fénye, lüktet benne a vér ereje, erő, amely alatt egyszer meghasadnak a hegyek és szóhoz jut a hallgató vulkán. A magyar bánatban bilincsek töredezésének hangja hallatszik, mint a havasok között, ahol lavinák vannak felajzva és várnak az indulás jelére. Ez a nagy magyar bánat tanítson meg az egymás iránti szeretetre” – fogalmazott Ravasz László 1926-os rádiószózatában. Az október 6-ra emlékező beszédében a püspök hangsúlyozta: „Innen visszatekintve kicsiny epizódnak látszik a negyvennyolcas szabadságharc bukása, de azért fáj ez az emlék. Olyan seb volt ez is, amelyik so-

Tudunk-e mi így tenni reménytelennek tűnő helyzetekben? Tudunk-e az Úrra figyelni ahelyett, hogy másokat hibáztatnánk? Az aradi vértanúk emléke ma is él köztünk, és reménység szerint még sokáig tanít minket arra, hogyan kell szeretni hazánkat és egymást. hasem gyógyul meg. Letördelték a magyarság fájának legszebb gallyait s a vér újra meg újra felfakad, a jajszó égre kiált, valahányszor az emlékezet felidézi az aradi képet.” Vajon hogyan gondolunk ma a százhetven évvel ezelőtti eseményekre, amikor már a Ravasz-beszéd óta is lassan száz év telt el? Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – tanultuk meg a tizenhárom aradi vértanú nevét az iskolában. Majd azt is, hogy nemcsak tizenhárman voltak, hanem jóval többen. Ismerjük a neveket, az eseményeket, de tudunk-e emlékezni az akkor történtekre, a hazájukért vértanúhalált szenvedőkre? „Kár, hogy a túlbő szüreti vakációk miatt egy szép kegyeletes ünnep lassan elmúlik iskolánk életéből. Az aradi tizenhárom magyar tábornok vértanú halálának ünnepét az 1948/49. szabadságharc leveretése után – sajnos a szüreti ének sok helyen túlkiabálja és elfeledteti. Pedig nekünk nem szabad elfelejtenünk a magyar vértanúkat. Hiszen, ha más jogunk nem volna Aradhoz, az a tizenhárom aradi bitófa a magyar nemzeti

gondolat kiviruló fája marad. Amikor rájuk emlékezünk, egyben odahívjuk lélekben mindazokat, akik ezért a földért hősiesen tudtak szenvedni és meghalni. Október 6., az aradi tizenhárom emléke egyik forrása és éltetője a hazaszeretetnek. Ha a szüretből visszaérkeznek gyermekeink, jó lesz, ha az iskoláink találnak módot a magyarság eme csodálatos vérszüretjének csöndes, belsőséges megünneplésére” – olvashatjuk a két világháború között Kecskeméten megjelent Reformátusok Lapja „egyháztársadalmi és belmissziói hetilap” 1927. október 2-i számában az iskolai megemlékezésükről. Ravasz beszéde és a református hetilap rövidke cikke óta sok minden változott. Azóta mintha a szüretek és velük a szüreti énekek is korábban érnének véget, és a diákok talán már nem végzik szervezetten az őszi munkákat. Persze azóta már más „ünnepek” veszik el figyelmünket azokról az emlékezésekről, amelyeknek mégis megvan a helyük az életünkben. Ahogyan a régi sorokban is olvashatjuk, október 6. vagy akár november 4., a magyar nemzet gyásznapjai éltetői a hazaszeretetnek, és az egymás iránti szeretetre nevelnek bennünket. Elég elolvasnunk Damjanich imáját, amelyben kivégzése előtt Istenhez fohászkodik. Nem átkozódik, hanem imádkozik. Nem másokban keresi a hibát, hanem családjának és hazájának kér oltalmat. Amint István vértanú is az Úrhoz fordult halála előtt: „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.” (ApCsel 7,59–60) Tudunk-e mi így tenni reménytelennek tűnő helyzetekben? Tudunk-e az Úrra figyelni ahelyett, hogy másokat hibáztatnánk? Az aradi vértanúk emléke ma is él köztünk, és reménység szerint még sokáig tanít minket arra, hogyan kell szeretni hazánkat és egymást. Az emlékezésben Palágyi Lajos költeményének utolsó versszaka is segíthet bennünket: „S ők élni fognak, élni mindörökkön, / Szent lesz, örökké szent a sírgödör, / A míg az eszmény ki nem hal e földön, / Míg a magyar szellem magasba tör; / Az igét, melyért éltet áldozának, / Szívébe írták az egész hazának, / Utódtól fogja hű utód tanulni: / Hogyan kell élni s hogy lehet kell meghalni!”  2019. október 6.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Hatalmas ereje van a közös imádságnak December első vasárnapján már a tizenharmadik Kárpát-medencei imanapot rendezi meg a Magyarországi ReformáHEGEDŰS tus Nőszövetség. Az idáig vezető úton az BENCE egyházkerületi nőszövetségek megismerték egymást, a közöttük lévő kapcsolatot megerősítette és szorosabbra fűzte az Isten és az egyház iránti szeretetük, tenni akarásuk. A Kárpát-medencei imanap előtt a Tiszántúli Református Nőszövetség szervezett konferenciát a kerületi küldötteknek szeptember 19. és 22. között Berekfürdőn, hogy együtt készülhessenek fel a decemberi alkalomra. Szerencsére még találunk szabad helyet a berekfürdői Megbékélés Háza parkolójában, amikor megérkezünk a Kárpát-medencei imanap előkészítő konferenciájára. A többnapos találkozót az imanap életre hívása óta mindig más egyházkerület nőszövetsége szervezi. Idén a Tiszántúli Református Egyházkerületen van a sor, a konferenciára a tíz református egyház8

Reformátusok Lapja 2019. október 6.

kerület küldöttjeit várják. Bent az előtérben régi ismerősként köszöntik egymást az érkező résztvevők. Bennünket Gaál Botondné Czeglédy Mária, a kerületi nőszövetség elnöke és Gilicze Andrásné titkár fogad. Még van egy óránk a konferencia kezdetéig, így az ebédlő egyik asztalához ülünk le beszélgetni. A szervezők elmondják, hogy a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás utáni csalódottság szülte a Kárpát-medencei imanap ötletét, amelynek megtartásáról a Nőszövetség 2005-ös nyári konferenciáján született döntés. Az elsőt 2006-ban a Dunántúli Református Nőszövetség rendezte, azóta minden évben más-más egyházkerület vállalja a házigazda szerepét. Hamar kiderül az is, hogy a szervezőkre igen nagy feladat hárul. Nemcsak a többnapos felkészítő konferenciát kell megszervezniük, hanem ők állítják össze a Kárpát-medencei imanap liturgiás füzetét is.

EGYÜTT IMÁDKOZIK AZ ORSZÁG Az idei Kárpát-medencei imanap központi igéjének Mózes ötödik könyve 30. fejezetének első tizennégy versét jelölték


| AKTUÁLIS |

IMANAP 2.0 2015-ben a Délvidéken tartott imanapi felkészítő konferencián több nagy horderejű dolog történt. Megalakult a Délvidéki Református Nőszövetség, és felmerült annak a gondolata is, hogy miután bemutatkozott a tíz református egyházkerület, így az lesz az utolsó Kárpát-medencei imanap. – De aztán megfogalmazódott bennünk, hogy ne fejezzük ezt be, vannak újabb gondjaink, amiért imádkozhatunk. Akkor indult a nagy menekültáradat, és úgy éreztük, nemcsak az országunkat fenyegeti veszély, hanem a keresztyénségünket is, és imádkozni kell azért, hogy keresztyénként megmaradhassunk az országban – csatlakozik a beszélgetéshez P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke. Így 2016-ban, kisebb változtatásokkal, újra a Dunántúl szervezte a Kárpát-medencei imanapot. – Annyi változás van az előzőhöz képest, hogy amíg az első tíz évben az egyházkerületek általános bemutatkozásán volt a hangsúly, most arra fókuszálunk, milyen missziói utat képzelünk el egy-egy kerületnek, régiónak – foglalja össze az elnök.

A KONFERENCIA 0. NAPJA A Tiszántúli Református Nőszövetség immár másodszor házigazdája az imanapra felkészítő eseménynek, amelynek programját nézve sajnáljuk, hogy csak egy napot tölthetünk el a nőszövetségi tagok körében. A csütörtök a megérkezésről és egymás megismeréséről szól, pénteken buszos kirándulás vár a résztvevőkre a magyarországi reformáció bölcsőLETÖLTHETŐ AZ IMANAPI jében, míg szombaton az egyházkerület missziós ágait SEGÉDANYAG bemutató előadások mellett népművészeti és irodalA Kárpát-medencei imanap mi témákról lesz szó. Az imanapi előkészítő istenfüzete és liturgiajavaslata tisztelettel és ebéddel zárul Karcagon. letölthető a Tiszántúli Református Egyházkerület A hivatalos program kezdetén Gaál Botondné honlapjáról, a ttre.hu Czeglédy Mária kerületi nőszövetségi elnök köszönti a ki a szervezők. Gilicze Andrásné azt oldalról. küldöttségi tagokat és Fekete Károly püspököt. Örömmondja, az igeválasztással kicsit a mateljesnek tartja, hogy kilenc év után ismét a Tiszántúlon gyarságra, a saját történelmünkre és a készíthették elő a Kárpát-medencei imanap liturgiájának migrációs válságra is gondolni szerettek volanyagát, amelynek központi gondolata az elszakított terülena. Az imanapot mindig a december ötödikéhez legközelebb teken élő testvéreinkért való imádkozás. Úgy véli, a 2004-es eső vasárnapon tartják, amely idén december elsejét jelenti. kétségbeejtő népszavazáshoz képest ma már egészen reEzen a napon az imanapba bekapcsolódó gyülekezetek együtt ményteljes a helyzet, Isten meghallgatta könyörgéseiket. – könyörögnek az egyéni kegyességért, a családokért, a körüTíz éve létrejött a Kárpát-medencei magyar reformátusság löttünk élőkért ugyanúgy, mint egyházunk szolgálatáért és egyesülése Magyar Református Egyház néven, 2010-ben az nemzetünkért. Országgyűlés külön törvényben tette lehetővé a határon átGaál Botondné Czeglédy Mária már tizennégy éve szervezi ívelő, nemzetegyesítő testvéri kapcsolatokat. Azóta évente az imanapokat Debrecenben. – Nagyon szépek ezek az alkaltartottunk imanapot, alkalmainkra pedig a határon túlról hívmak, mindig másik gyülekezetben jövünk össze. Beosztjuk, ki tunk szolgálattevőket. A középpontban mindig Isten Igéje állt, melyik imádságot olvassa majd fel, és kivetítjük a szervező annak ébresztő, vigasztaló és tettekre buzdító tanításával – kerület bemutatkozó anyagát is – magyarázza az elnök. Úgy von mérleget az elnök. véli, a Kárpát-medencei imanap arra is felhívja a figyelmet a Fekete Károly tiszántúli püspök igei megnyitóját Pál apostol gyülekezetekben, hogy az ima ereje óriási, amiben hinni kell. önvallomása köré fűzi fel, amelyet a második korinthusi levél – Különösen a közösségben mondott ima ereje hatalmas, amit 12. fejezetének első tizenkét versében olvashatunk. A püspök gyakorolni kell – teszi hozzá. 2019. október 6.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

szerint az imádság a lélek dörzsköve, amely „az ember szellemét kiélesíti, és az igazi értékek felé fordítja, amelyekkel Isten ajándékozza meg az embert”. – Az igazi imádság feszültségben születik. Ahol nincs feszültség az ember és az Isten között, ahol langymelegség és kötelességszerűség van, ott lapos lesz az imádság is, bármennyire szóvirágos – fogalmaz az igehirdető.

MISSZIÓI FELADATOK A TISZÁNTÚLON Az igehirdetés után Fekete Károly az egyházkerület missziós céljairól és eredményeiről tart előadást: tizenegy pontba gyűjtötte össze azokat a feladatokat, amelyekkel most a tiszántúli egyházkerület foglalkozik. – Óriási missziói áttörést hozna, ha el mernénk hinni, hogy az egyháznak van jövője, érdemes a tagjának lenni, mert a keresztyén emberé a jövő – fogalja össze az első pont lényegét Fekete Károly. Úgy véli, el kell jutnia az egyháznak oda, hogy kezdeményező legyen, ne pedig csak követője az eseményeknek. Ehhez szerinte az kell, hogy legyenek saját, a jövőre szóló elképzelései a reformátusoknak. Emellett kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a lelkészeket tehermentesítsék azon feladatok alól, amelyek nem kifejezetten a lelkipásztori szolgálathoz tartoznak, a tehermentesítésben pedig olyan gyülekezetközeli szakemberek segíthetnek, akik szaktudásukkal tudják szolgálni Istent és az egyházat. A püspök a missziós feladatok közé sorolja az eddig kialakult egyházi intézményrendszer együttműködésének segítését, a gyülekezetek revitalizációját, a református öntudat és a 10 Reformátusok Lapja

2019. október 6.

református jelenlét erősítését, a folyamatos gyülekezeti felnőtt- és munkatársképzést, az istentiszteleti légkör javítását is, akárcsak a külmissziós látás erősítését.

HŰSÉGES NŐSZÖVETSÉG Miután véget ér az előadás, Fekete Károlyt arról kérdezzük, mit jelent számára, hogy a Tiszántúl másodjára adhat otthont a felkészítő konferenciának és állíthatja össze az imanap liturgiáját. – Abban érzem az imanap jelentőségét, hogy amíg körbeért a Kárpát-medencében, eltelt tizenhárom év. Eszerint még mindig van erő abban a gondolatban, hogy nekünk imádságban kell odaállni az Isten elé – ezt a nőszövetségek nagy hűséggel gyakorolják, és éberen vigyáznak az imádság fontosságára. Ha az imádság értéke csökken, akkor alapvetően nagy gondok támadnak az egyházban. De amíg megvan az együtt imádkozás igénye, és imaközösségben akarunk lenni egymással egy cél érdekében, egy szívvel, addig nincs baj. Ez olyan ajándék, ami nekem örömöt jelent, és kiváltságnak tartom, hogy most mi lehetünk az idei imanap gazdái a Tiszántúlon – fogalmaz Fekete Károly. Szerinte a Kárpát-medencei imanap jelentősége abban van, hogy a rendezvény helybe megy, gyülekezeti szinten ad lehetőséget a bekapcsolódásra. – A megmozdító ereje ennek a napnak sokkal nagyobb, mint valamilyen tömegrendezvénynek vagy jubileumi összesereglésnek. Ez az imanap a mindennapi életbe ágyazódik, és ez külön értéke. Nem készül statisztika, hogy hányan imádkoznak ilyenkor együtt, de sokkal többen, mint gondolnánk. Jóllehet nem látványos


| AKTUÁLIS | EGGYÉ LENNI AZ ISTEN KEZÉBEN A Kárpát-medencei imanap előkészítő konferenciájának szeptember 22-i, karcagi záró istentiszteletén Feketéné Kavisánszki Györgyi hirdette az Igét az ApCsel 22,12–21 alapján. Az ünnepi istentiszteleten testvérkapcsolati megállapodást kötöttek a Békési Református Egyházmegye és az erdélyi Marosi Református Egyházmegye nőszövetségei, amelynek értelmében közös alkalmakat, konferenciákat fognak tartani, összetartva, megőrizve és ápolva a közös értékeket. A megállapodást Borsos Melinda, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke, Szövérfi Melinda, a Marosi Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke, Gaál Botondné Czeglédy Mária, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke és Koncz-Vágási Katalin, a Békési Egyházmegye nőszövetségi összekötője írta alá.

tömegjelenet ez, hanem szétaprózódik, de éppen ebben van az ereje, hogy sokfelől száll fel Istenhez ugyanaz az imádság, ugyanolyan liturgia szerint és ugyanabból az alapigéből szól az üzenet. Nem szabad, hogy ez statisztikára menjen. Az a jó, hogy az Úristen látja, hallja ezt, és elfogadja imádságainkat – foglalja össze az egyházi vezető.

VACSORA, NÉPTÁNC, BEMUTATKOZÁS Vacsora után a biharkeresztesi Gárdonyi Zoltán Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola népviseletbe öltözött diákjai és a Szarkaláb Néptáncegyüttes tagjai néhány pillanat alatt tánctermet varázsolnak a konferenciateremből élvezetes műsorukkal. Az előadás után a nőszövetségi küldöttek körbeülnek, és mindenki egyenként bemutatkozik, beszámol a saját gyülekezete, egyházmegyéje, esetleg kerülete helyzetéről. A rövid vagy éppen hosszabb beszámolók egyik visszatérő eleme a generációváltás fontossága, a fiatalok megszólítása, illetve többen visszautalnak és párhuzamot vonnak a Fekete Károly püspök előadásában elmondott tizenegy ponttal is. A közel negyven bemutatkozás végére egyértelművé válik: a nőszövetség tagjai sokat tesznek az egyházért és saját gyülekezetükért, de sokkal többet is kapnak azoknál, akik csak istentiszteletekre vagy csak bibliaórákra járnak. A Magyarországi Református Nőszövetség az igazi példa arra, hogy összefogással, együtt gondolkodással, közös akarattal hegyeket lehet megmozgatni. Mindennek alapja pedig a hit és az imádság.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. október 6.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Aki gazdálkodik, megtapasztalja a kegyelmet FARKAS ZSUZSANNA

Hajdúnánás látja vendégül a Református Ízek Találkozóját október 4. és 6. között, amelyre készülve Szólláth Tibor polgármesterrel, a helyi református gyülekezet presbiterével beszélgettünk fenntarthatóságról, felelősségről, hitről és az anyaföld szeretetéről.

Hosszú évtizedek óta a mezőgazdaságban tevékenykedik, emellett jelenleg is a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdú-Bihar megyei elnöke. Mi terelte a gazdálkodás felé? A családomban mindig jelen volt a föld és a gazdálkodás szeretete. Amikor gyerek voltam, sokszor hallottam, milyen jó volt tanyán élni – bár nekem akkor nem adatott meg ez az életforma, a rokonok közül többen éltek még így, amit láthattam is. Gyermekként nem mindig élvezetes belekóstolni a gazdálkodásba, de később rájöttem, mennyire jó tanulási lehetőség volt. Emellett a családi összejövetelek mint élő történelemórák alakították bennem azt a képet, amely továbbvitt a hagyományaink tisztelete és a föld szeretete felé. Az elmúlt több mint két évtizedben ökológiai gazdálkodással foglalkozott, ami az 1990-es években Magyarországon még egyáltalán nem volt ismert és bevett módszer. Miért döntött mégis e mellett? Németországban éltem két évig, ott láttam, hogyan működik ez a gyakorlatban, és mennyire más a hangulat egy termelői piacon. Az emberben ösztönösen van igény arra, hogy természetközeli módon éljen – a magyar gyönyörű, beszélő nyelv, nem véletlenül neveztük sokáig anyaföldnek a termőföldet és életnek a kenyeret. Az a gazdálkodó, aki ezt megéli, érti azt is, hogy az anyaföldet nem lehet büntetlenül mérgezni. Nem volt fő célom, hogy mezőgazdasággal foglalkozzak, de amikor hazajöttem, mégis a gazdálkodás mellett döntöttem. Elhatároztam: ha már gazdálkodom, azt olyan módon teszem, amely nemcsak családomnak, de a környezetemnek is jó. Ha elfogadjuk, hogy felelősek vagyunk teremtett világunkért, észrevesszük, hogy 12 Reformátusok Lapja

2019. október 6.

A SÖR MISZTÉRIUMA – Luther Márton után szabadon én is boldogan mondanám, hogy csak ülök az asztalomnál, iszom a magam által főzött sört, és eközben terjed a reformáció – fogalmaz Szólláth Tibor. Mint mondja, a Nánási Portéka több kiállításon is megjelent, ahol időről időre megkérdezték, van-e valamilyen jellegzetes itala a városnak. Tokaj-Hegyalja árnyékában nem lett volna versenyképes döntés borokkal foglalkozni, a sörfőzés pedig éppen reneszánszát éli, így kezdtek Hajdúnánáson sörfőzésbe. – Számomra ez kikapcsolódás, ugyanakkor a bor elkészüléséhez hasonlóan misztérium is – teszi hozzá a polgármester.

fenntarthatatlan az a folyamat, ahogyan a szakma erről gondolkozik. Sok kérdés merül fel, amelyekre választ kell adni, én pedig az ökológiai gazdálkodásban találtam meg ezeket a válaszokat. Azóta egyre ismertebb és népszerűbb a biotermékek piaca. Hogyan járulnak hozzá ezek az élelmiszerek a teremtésvédelemhez? Próbálok úgy gazdálkodni, hogy a legkisebb kárt okozzam, sőt, ha lehet, használjak is a környezetemnek. Amikor elkezdtem az életemet a mezőgazdaság köré szervezni, rájöttem, hogy tanulnom kell, képeznem kell magamat, ezért mezőgazdasági szakigazgatásszervező diplomát, később vidékfejlesztési agrármérnök diplomát szereztem a Debreceni Egyetemen. Az első esetében az ökológiai gazdálkodásról írtam a szakdolgozatomat, ami kisebb vihart kavart akkoriban. A mezőgazdasági szakma a ‘60-as, ‘70es évektől kezdve szerte a világon úgy tekintett a termőföldre, mint csupán a növények gyökerét befogadó közegre, amelyben a növény képes megkapaszkodni: „A többit a természetet legyőző ember és tudomány biztosítja természetesen sok-sok kemikáli-


| INTERJÚ |

„Meggyőződésem, hogy Isten gondviselő kegyelmének hagyománya és a hit őt felfedező innovációja fenntartható jövőnk, üdvösségünk záloga.” ával.” Ezzel szemben az ökológiai gazdálkodás alapja az élő talaj: egy marék földben élőlények tízmilliárdjai vannak jelen, nekünk ezt a közeget kell megőriznünk. Az egészséges talajban egészséges növény fejlődik, és az ezt fogyasztó állatok és emberek is egészségesek lehetnek. A termőtalajok termőképességének nagy részét elhasználtuk az iparszerű mezőgazdaságnak „köszönhetően”. Egyértelmű, hogy változásra van szükség! Hogyan tanítható a földnek ez a fajta szeretete és tisztelete a következő generációknak? Hiba azt gondolni, hogy visszafordíthatjuk a történelem kerekét. Egyáltalán nem szerencsés ugyanazt keresni a mezőgazdaságban, mint korábban. Amikor 2010-ben elkezdtük a közös munkát az önkormányzatban, megfogalmaztuk a „mottónkat”: hagyomány és innováció. A célunk megtalálni, hogyan lehet úgy használni egy-egy közösség megörökölt hagyományait, hogy az a 21. században is megállja a helyét. Ugyanez igaz a gazdálkodásban is, amit szintén be kell illeszteni a mai hétköznapokba. Mindenről, ami új és innovatív, meg kell nézni, hogyan

lehet a gazdálkodás része, hogyan lehet általa egyszerűbbé és fenntarthatóbbá tenni azt. A legnagyobb baj az, hogy ma a gyerekek egy mezővárosban is úgy nőnek fel, hogy nincs aktív kapcsolatuk a természettel. Az én gyerekkoromban még természetes volt, hogy voltak állataink és tudtunk róluk gondoskodni, de azóta olyan mértékű életmódváltás zajlott le, hogy ma már nem kerülnek elég közel a természethez. Vissza kell hoznunk a gyermekek életébe a természetközelibb életmódot és azt, hogy milyen felelősség elültetni egy magot, amelyből a megfelelő gondoskodás mellett növény, termény lesz. Mennyire kiszolgáltatott ma a gazdálkodás az időjárásnak és a klímaváltozásnak? Nagy a kiszolgáltatottság az egyre inkább hektikus időjárásnak, de ebből pont azt kell meglátnunk, hogy figyelnünk kell a környezetre és az anyaföldre. Ha a gazdálkodásban személyesen is meg tudom élni, hogy az elültetett mag sorsát egyedül Istennel kell rendeznem, akkor életérzéssé tud válni ez a folyamat. Az az archaikus világ, amelyben a parasztember még együtt élt a 2019. október 6.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

természettel a saját földjén, és érezte az összefüggést sorsa és Isten kegyelme között, engem még meg tudott érinteni. Emiatt életem legszebb időszaka volt, amikor csak ezzel foglalkoztam. Szerteágazó feladatai mellett nem hiányzik ez a fajta munka? Nagyon – de mindig igyekeztem ezt is megőrizni az életemben. Gazdaként lettem polgármester, és tudom: ha az Úr kegyelme megőriz, tovább leszek gazda, mint politikus. Ismert ókori történet a „vissza az eke szarvához”, amelyet teljesen a magaménak vallok: számomra a gazdálkodás adja a stabilitást az életben, semmiért sem hagynám el. Hogyan kapcsolódott össze az életében a természet szeretete és a hit? A gazdálkodás erősítette meg a hitemet. A Hajdúságban olyan parasztpolgári közösség formálódott, amely erős protestáns gyökerekből táplálkozott, és a református hittel összefüggésben kialakult az a gazdahozzáállás, hogy tudnunk kell felelősséget vállalnunk magunkért, a családunkért és a közösségeinkért. Ez a felelősségvállalás Hajdúnánáson megjelenik a Nánási Portéka elnevezésű, első helyi védjegy és mezőgazdasági márkában. Az életem természetes része a teremtett világ iránt érzett felelősség, ezért amikor polgármester lettem, nem volt kérdés, hogy továbbviszem ezt a logikát. Ezért hoztuk létre a helyi fizetőeszközt, a Bocskai Koronát és a Nánási Portékát mint helyi márkát: mindkettő lehetőség a helyi gazdaság fejlesztésére. Azt próbáltuk vele elérni, hogy visszaszerezzük élelmiszerpiacaink legalább egy részét, és a nánási emberek lehetőség szerint a nánási gazdáktól vásároljanak. A folyamat egyszerű: arra ösztönöz, hogy helyben termeljenek a helyi piacra, és a helyi alapanyagokat dolgozzák fel késztermékké, hogy az aztán a helyi étkeztetésbe is bekerülhessen. Ennek eredményeképp egyre többen fedezik fel, hogy nem kell ezer kilométereket utaznia a zöldségnek ahhoz, hogy eljusson a termelőtől a fogyasztóig – ez jelentős környezetvédelmi, szociális és gazdaságfejlesztési előny. A Református Ízek Találkozóját eddig egyszer szervezték meg, városuk mégis azonnal jelezte, hogy a következő alkalommal vendégül látná a rendezvényt. Hogyan illeszkedik ez a program a célkitűzéseikbe? Úgy gondolom, hogy ez a találkozó is kapcsolódik az általunk végzett tevékenységekhez, a korábban említett logikánkhoz, hiszen mi az elmúlt években rengeteget dolgoztunk azon, hogy tiszta, egészséges élelmiszereket állítsunk elő, és visszaállítsuk közösségünkben a munka becsületét. Kálvin János az Institutióban azt írta, hogy a munkánk minősége a válasz Isten szeretetére. Reformátusként ez a munkánk alapja, ezért amikor hallottunk a Református Ízek Találkozójáról, úgy éreztük, kapcsolódik 14 Reformátusok Lapja

2019. október 6.

a tevékenységünkhöz, és van mit megmutatnunk ebben a körben. Amikor már nemcsak alapanyagunk van, hanem termékeink is, érdemes meghívnunk ezt a közösséget, hogy eltöltsenek nálunk egy hétvégét, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy így is lehet gazdálkodni. Sok területen áll helyt a mindennapokban, mindezek mellé még presbiteri szolgálatot is vállalt gyülekezetében. A kollégák is kérdezik, hogyan lehet mindezt egyszerre elvégezni – és számomra is nagy kérdés, meddig lehet ezt így fenntartani. De a presbiter testvérektől mindig megkapom a biztatást, hogy ameddig Isten feladatot ad, addig erőt is ad hozzá. Sokszor önmagam előtt is szégyenkezem: úgy érzem, nem tudom olyan minőségben ellátni a presbiteri tevékenységet, ahogy kellene, de remélem, a hétköznapokban végzett munkámmal is segítem a közösséget, és példát tudok mutatni a gyülekezetben. Milyen a helyi gyülekezetek és a város kapcsolata? A hagyomány és az innováció ebben is megmutatkozik. Amikor 2010-ben polgármester lettem, az első utam a történelmi egyházak képviselőihez vezetett, bocsánatot kértem mindazért, ami az elmúlt évtizedekben történt, és azt ajánlottam, kezdjünk együtt új időszakot. Ezekre a közösségekre erőforrásként tekintek, úgy érzem, meg tudjuk mutatni, hogy az együttműködés eredményeket hoz. Az elmúlt tíz év sikerei csak a felekezetek fejlődésével teljesek, örülök, hogy egyre nagyobb szerepet vállalnak a város életében. Hogyan látja a fenntarthatóság jövőjét? Erősíteni kell a hagyományra és az innovációra épülő folyamatokat, minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy még magasabb szintre vihessük ezeket. Sokáig foglalkoztam japán kardvívással, ott azt is megtanultam, hogy minden nap újabb alkalom jobban csinálni azt, amit korábban tettünk. Ez így van az élet minden területén, ez hajt, amikor új utakat keresek a fenntarthatóság felé – és ezt látom a reformátusságban is: presbiterként azt mondom, keressük meg a közös értékeinket. Amikor elkezdünk saját hagyományainkban kutatni, rájövünk, hogy azokra a kérdésekre, amelyek ma szétszakítják a társadalmat, nekünk megvannak a válaszaink – csak ezeket még mi sem használjuk. A református egyháznak is szüksége van a folyamatos megújulásra. A „semper reformanda” elvet nem szabad elfelednünk, hiszen újra meg újra meg kell vizsgálnunk, hová és milyen állomásra érkezett egyházunk, gyülekezetünk és mi magunk is. Nem abban áll a megújulás, hogy mindig új utakat és módszereket keresünk, hanem a tiszta forráshoz kell visszatérnünk. Az Igén alapuló hitvalló élet valódi válaszokat ad a lét nagy és végső kérdéseire. Meggyőződésem, hogy Isten gondviselő kegyelmének hagyománya és a hit őt felfedező innovációja fenntartható jövőnk, üdvösségünk záloga.  FOTÓ: DERENCSÉNYI ISTVÁN


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Jellemformáló ereje van a hitnek. Mondhatjuk úgy is, hogy Isten formálja sokféle nehézséggel a benne hívők jellemét, mert legtöbbször falakba és akadályokba ütköznek, vagy éppen ellenséges indulattal és magatartással találkoznak. Ezek kitartásra ösztönöznek, és tartást adnak. Vagy nem. Mitől is függ ez? Pál apostol életét érdemes megvizsgálni, és példaként állítani magunk elé. Határozott egyéniség volt akkor is, amikor elszánt farizeusként üldözte Jézus követőit. Akkor is tudta, hogy mit akar, nem alkudott meg senki kedvéért, Jézussal találkozva mégis meg tudott fordulni, a damaszkuszi út porába leesve irányt változtatni. Ami még fontosabb: megtérése után vállalta annak minden következményét, a megvetést, a gúnyt, a gyűlöletet az ellenségeitől és a gyanakvást a keresztyének részéről. Nem kozmetikázza a múltját, azt, ahogyan hitt és élt, sőt, féktelen őrjöngésnek nevezi korábbi magatartását, Jézus tanítványainak üldözését. Nem szépít, nem sajnálja magát, nyíltan bevallja múltját, nem fél a jelentől, és jövőjével is szembenéz, ha újabb fogság és halál vár is rá. Istenre bízza magát mindenestől. Már két éve fogságban él. Hosszú kényszerpihenő ez egy tevékeny apostolnak, mégsem törik össze. Nem vádolja sem ellenségeit, sem Istent a megalázó vereségekért. Nem kérdőjelezi meg saját magát: minek is fogtam bele? Vár, hogy újra elmondhassa vallomását arról a hitről és küldetésről, amelyet Jézus Krisztustól kapott. Honnan van ez a belső tartás és erő? Kevés lenne ehhez az emberi gőg és hiúság, amely egyébként sem olyan józan és mértéktartó, hogy okosan érveljen és udvariasan ellentmondjon a sértéseknek és rágalmaknak. Ennél valami mélyebb töltés és tartalom kell. Aki megtalálta élete értelmét és célját, és Istentől kap hozzá energiát, annak nincs mitől és kitől félnie, bátorságot nyer, hogy véghez vigye azt egészen. Pál őszintén elmeséli a találkozását Jézussal. A helytartó ezt hallgatva közbevág, és bolondnak nevezi, ő azonban higgadtan fogadja a csúfolódó megjegyzést, nyugodtan válaszol: „Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok.” (ApCsel 26,24–25) Aztán szuggesztív erővel kérdezi Agrippa királyt is, szinte belébeszéli a hitet, és Heródes dédunokája alig tud ellenállni ennek az erőnek. Vannak nyakas, makacs és merev, ezért törékeny emberek, és vannak puhány alaktalanok, arctalan tömegemberek. Kevés, aki határozott, szilárd, mégis rugalmas, a változó körülmények között is kitartó meggyőződésében. Pál e kevesekhez tartozott. És én? 

IMÁDKOZZUNK!

Adj békességet az otthonokba, Uram! Ne csak pillanatig tartó fegyverszünetet, hanem előbb Előtted megálló, jelenlétedben feltöltekező, majd szeretetedet továbbsugárzó, tartós békességet! Szükségünk van Rád, Urunk! Kétségbeesetten, egymást pusztítva kiabálnak kapcsolataink utánad! Adj boldog nevetéseket a házasságokba, a Veled való összetartozás érzését is megerősítő vidám reggeleket! Adj nyitott szívet és bátor szeretetet a gyermekekhez, hogy soha ne akadályok, hanem mindig utak lehessünk Hozzád! Adj odaszánt időt és türelmet az idősekhez, hogy csendes jelenlétünk Tőled jövő ajándék lehessen számukra! Jöjj, Szentlélek Isten, bátorító jelenléteddel végy körül bennünket! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Csak egy kígyó Pálnak nehéz útja volt Róma felé. Egyrészt gyötörhette a kétség, mivel fogalma sem volt arról, mi vár ott rá. Másrészt ott voltak a tengeri út viszontagságai, az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 27. fejezetében említett hánykolódás a viharos tengeren, majd a hajótörés és a sodródás a roncs deszkáiba kapaszkodva a bizonytalanul körvonalazódó szárazföld felé. Amikor ezt is maga mögött tudta, és már-már megnyugodhatott mindenki, hogy emberéletben nem esett kár, akkor kígyó mart az apostol kezébe, érthető riadalmat keltve mindazok között, akik tanúi voltak a csodába illő menekülésnek. Pál állt a tűz mellett, kezéről csüngött a veszedelmesnek gondolt kígyó, és az apostolnak semmi baja nem esett. Csoda. Persze, gondolhatják a kétkedők, csak akkor csoda, ha a kígyó valóban mérges volt, különben csak egy ártalmatlan állat, amit értelmetlen volt elpusztítani. Ez viszont eldönthetetlen kérdés, a bibliai szöveg (lásd: ApCsel 28,1–10) viperáról, mérges kígyóról beszél, de ez alapján a pontos fajtáját nem lehet meghatározni. Csupán annyit tudunk, hogy Málta szigetén ma nem élnek mérges kígyók. Ez a dráma azonban túlmutat Máltán és a hajótörésen. A helyi pogányok szemében isteni bosszú érte el Pált, hisz megmenekült a tengerből, de megmarta a kígyó. Isteni bosszú, azaz görögül diké. Ezt a szót névként is ismerjük: a görög mitológiában az igazság istennőjét hívták így, aki mérleggel kezében, bekötött szemmel mérte az emberi morált. Mi inkább római megfelelőjét, Justitiát ismerjük. A barbárok szemében Pál olyan elvetemült bűnöző, akit Diké mindenképp utolért. Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez csak a hitetlenek eszmefuttatása, jusson eszünkbe Ámósz próféta, aki szintén ismeri a menekülő, de menedéket semmiképp nem találó embert, aki előbb fut az oroszlán elől, aztán medve támadja meg, végül hazaér, és otthonában marja meg a kígyó (5,19).  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

2019. október 6.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Múlt, jelen és jövő Aradon HEGEDŰS MÁRK

1848–49 szellemisége azt üzeni ma, hogy széthúzással nem, csak összetartással lehet megmaradni és élni. Az aradi magyarság pedig élni akar, ezt pedig jól jelzi, hogy alig egy évtizede épült a legújabb református templom a partiumi városban. Október hatodika előtt néhány nappal Aradra utaztunk, hogy az arad-gáji református gyülekezet tagjaival beszélgessünk a vértanúk emlékéről és a gyülekezetükről.

16 Reformátusok Lapja

2019. október 6.


| REFORMÁTUS ÉLET |

– Tiszta szívemből aradi vagyok – mondja meghatódottan Gáll István, amikor a vasárnapi istentisztelet után az aradi tizenhárom vértanú emlékéről kezdünk beszélgetni. István bácsi hetvenkilenc éves, egy hónapot és a kényszerű katonaságot leszámítva egész életét Aradon töltötte. Szívfájdalma, hogy a helybeli románoknak nem sikerül elmagyarázni, megtanítani az aradi tizenhárom történetét és azt: nem igaz, hogy ellenük irányult volna a szabadságharc. A Szabadság-szoborról szólva elmondja, kétszer sírt az aradi magyarság: amikor 1925-ben eltávolították a szobrot, és 2004-ben, amikor restaurálva, új helyen ugyan, de ismét felállították az emlékművet.

KÖZÖSEN KELLENE HORDANI A TERHEKET Ma a belvárosi református templom szomszédságában, az úgynevezett Megbékélés Parkban áll a Szabadság-szobor, vele majdnem szemben egy diadalív, amely alatt román felkelők szobrai állnak. Majdnem szemben – ez azért érdekes, mert a két szoborcsoport alakjai így pont elnéznek egymás mellett. A megbékélés gondolata indokolt, de a teret a hétköznapokban használó aradi lakosokat láthatóan inkább elválasztja: a magyarok a Szabadság-szobor tövében, míg a románok a diadalív árnyékában beszélgetnek. Mialatt a Szabadság szobor-történetének érdekességeit hallgatjuk Czégé Imre lelkésztől, megszólít bennünket egy helyi férfi, amint meghallja, hogy magyarul beszélünk. Eddig biciklijét letámasztva ült itt a közeli padon. Úgy dől belőle a panasz, mintha soha senki sem hallgatná meg: Erdélyt sosem becsülték és ma sem becsülik meg a románok, ahogyan a tizenhárom aradi vértanút sem, pedig ők még értették, Erdély milyen fontos része az országnak – mondja. Melléülünk, még folytatja: szerinte „Románia éhen halna Erdély nélkül”. Erdődi Ottó, az arad-gáji gyülekezet kántora máshogyan látja mindezt. A templomban – ahol többekkel is beszélgetünk – mondja el, hogy számára éppen 1848–49 szelleme üzeni azt, hogy a széthúzás nem vezet sehová, csak összetartással lehet megmaradni, sőt, úgy lehet csak élni. Felidézi a tizenhárom aradi vértanú soknemzetiségű színességét. Persze a történelmi Magyarország és a Monarchia idejében ez természetes volt, Damjanich János szerb, Knezić Károly horvát, Aulich Lajos német, Poeltenberg Ernő osztrák, míg Kiss Ernő örmény származású volt. – Példát véve tőlük így kellene ma is hordozni a terheket, közösen a magyaroknak, románoknak és más nemzetiségeknek – mondja a kántor. Ha teheti, minden évben kilátogat a vesztőhelyre Jank Ferenc, a gyülekezet főgondnoka, hogy emlékezzen a vértanúkra. – Mindig beleborzongok, hogyan lehettek ilyen kegyetlenek az emberek, hiszen Isten egészen másra tanít bennünket – mondja. A főgondnokságot nem magának kereste, de büszkén vállalta a feladatot. A 2005-ben befejezett templomuk építésében tett fáradozásait szívesen említi, mert úgy érzi, hozzá tudott járulni a megvalósításhoz. A kérdésre, templomépítésük azt jelenti-e, hogy jövőt is remél az aradi magyar reformátusság, Jank Ferenc

igennel felel. Bár hozzáfűzi: egyre inkább jellemző, hogy „Isten dolgait félreteszik” az emberek. Ők mégis a jövőbe tekintve építik a közösségüket.

IDEJÉBEN ELVETNI A MAGOT – Nincs jövő gyermekek nélkül, ők a jövő építésének téglái – mondja Kiss Enikő presbiter. – Fontos, hogy már gyerekként érezzék és tudják, hogy élő gyülekezethez tartozni jó, hogy van kire számítaniuk, és legyen baráti körük. Nálunk a gyülekezetben kevésbé vannak jelen a fiatalok, ezért is szükséges idejében elvetnünk a magot a szívükben-lelkükben. Reméljük, hogy majd felnőttként is ide tartoznak a családjukkal a közösségünkhöz – hangsúlyozza a tanárnő és édesanya. Kirándulásokat 1992 óta szerveznek a gyerekeknek, de két éve már családos kirándulásokat is tartanak. – Házat és templomot csak a jövőnek kezd el építeni az ember – mondja Czégé Imre, a gyülekezet lelkipásztora. Az 1980-as évek végén az arad-belvárosi gyülekezetben szolgálva irányította a templom és a parókia felújítását, hasonlóképp tett Kisperegen, majd Nagyperegen a templom mellett még az iskola felújítását is megszervezte. Ezután engedett a hívásnak, és 1992-ben az arad-gáji gyülekezet lelkésze lett. Itt néhány hónap után már a templomépítést szervezte. Nem volt könnyű feladata, mert az első terveket a helyi hivatalok engedélyezték ugyan, de Bukarest nem, sőt, acél tetőszerkezetet, tűzcsapokat, óvóhelyet és tűzoltáshoz szükséges víztározó medencét írtak elő az építkezés engedélyezéséhez. Végül sikerült elérni, hogy mindebből megelégedjenek a fém tartószerkezet megépítésével. A hatóság belátta, ha baj lenne, a templom szomszédságában működő termálfürdő vize is alkalmas az oltáshoz. Így megépülhetett a templom, amelyhez jelképes – mai áron számolva – ötszáz lej, azaz valamivel több, mint harmincezer forint támogatást kaptak a román központi költségvetésből. 2019. október 6.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Templomuk építése sok szempontból különös történet. Egybeolvasztja a múltat, a jelent és a jövőt, például azért is, mert beépítettek néhány ablakkeretet a Galgón lebontott református templomból. A keretek évtizedekig vártak Aradon, hogy újra templom részét képezzék, de az építkezés többször meghiúsult. Először 1957-ben, amikor Csiha Kálmánt, a gyülekezet akkori lelkészét, későbbi püspököt börtönbe zárták az 1956-os magyarországi forradalom után. Csiha Kálmánnak egy obeliszk állít emléket a templom mellett. – Arad emlékező város – mondja Czégé Imre az újabb történelmi események felidézéséhez kapcsolódva. – Mi, aradiak emlékezünk arra, mi történt október 6-án, hogy mi történt 1956ban, és még sok minden másra, de a főhajtás mellett szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy a jövőt is építjük, ahogyan ezt az új templomunk is jelzi – erősíti meg újra a lelkipásztor.

MAGYARUL IS, ROMÁNUL IS TANÍTJÁK EGYMÁST A GYEREKEK A gyülekezetben termé­ szetesen jelen van a kétnyel­vű­ ség, főleg a gyerekek körében. Sokan születtek vegyes családba – magyarázza a lelkész –, van, aki magyarul tanul a gyülekezetben a többi gyerektől, míg mások itt egészítik ki a román nyelvtudásukat.

SOKSZÍNŰ DIAKÓNIA A templomból átsétálunk a parókia kertjén keresztül az imaházba. Természetesen ennek az épületnek is megvan a maga története: hajdanán bankfiók volt. Erre ma már nem sok minden emlékeztet, de a mennyezeten még van egy vörösréz lámpa, amely abból az időből maradt – mutatja a lelkész. Ma hitelek helyett élő Igét kaphatnak itt az emberek. Egykor ezt az épületet akarták templommá átalakítani, de nem sikerült. Végül 2015-ben teljesen felújították az imaházat. A raktárhelyiségben labirintusszerűen sorakoznak az egymásra tornyozott adományládák a lebontott galgói templom úrasztala és szószéke mellett. A gyülekezet egy holland alapítvánnyal áll partnerségben, az onnan érkező adományokat ők tárolják, majd innen a külföldi önkéntesek az aradi református gyülekezet fiataljaival és önkénteseivel viszik Aradra, Lippára és a megye falvaiba. A dobozokban gyermekruhák, játékok vannak, de akad babakocsi, mosógép, az udvaron pedig számtalan bicikli, kerekesszék is. Utóbbi azért is fontos, mert a gyülekezet 2010óta minden évben szervez táborokat mozgáskorlátozottaknak, így a nekik szánt adományokat is könnyen célba tudják juttatni. Az aradi-gáji református gyülekezet a hollandoktól függetlenül, már a rendszerváltás előtt segítette a látókörébe került szegényeket. A mai napig tartanak saját gyűjtéseket is. Volt rá példa, hogy az adomány átadásakor látták, vízre lenne a legnagyobb szükség, ezért több kutat fúrattak a nyomorban élő családoknak, akiknek ezzel megoldódott az ivás, a tisztálkodás és a főzés gondja is. – Az adományokat főleg nagycsaládosok és nehéz szociális körülmények között élők kapják, de nemcsak magyarok és nemcsak reformátusok – mondja a lelkipásztor –, hanem mindenki, akinek szüksége van rá: románok, romák, szerbek, szlovákok is. Ez a kép pedig ismét az aradi tizenhármat juttatja eszünkbe, akik legalább annyiféle nemzetiséget képviseltek, mint ahányféle nemzetiségű családnak segített már a gyülekezet.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

18 Reformátusok Lapja

2019. október 6.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Ne hagyjuk Jézust a templomban! Közel százhúszan vettek részt a megújult marosdécsei református templomban tartott hálaadó istentiszteleten szeptember 15-én. Az 1619-ben épült hajlék kívül-belül teljes felújításon esett át. A munkálatokat az Erdélyi Református Egyházkerület közbenjárásával a magyar kormány támogatta. Az ünnepség előtt egy órával még senki sincs a környéken, amikor benézek a hófehérre festett templomba. A padokon piros rózsák és szépen becsomagolt, kerek mézeskalácsok várják a híveket, utóbbiakon ez áll: „400 év”. Mint utóbb megtudjuk, az egyik egyháztag meglepetésnek szánta az édességet. A templom tőszomszédságában álló, félig befejezett épületben összetalálkozunk a harangozóval: Dénes Ferenc a nagyenyedi vasgyárban dolgozott marósként, onnan ment nyugdíjba. – Az egyház épületében régen iskola működött, a visszakapott ingatlanban tanácstermet alakítottunk ki, ezt az épületet kibővítettük, de még nincs befejezve – magyarázza Feri bácsi, majd a félig vakolt, félig festett falakra mutat: „ezeket mind én végeztem”. A munkálatokat egyébként különböző pályázatokból és helyi alapból finanszírozza az egyházközség – magyarázza később Gábor Ferenc marosdécsei lelkipásztor. Időközben lassacskán a hívek is megérkeznek a templomhoz. – Mennyi emlék, milyen rég nem jártam itt! – szakad fel az egyik, láthatóan messzire elszármazott, egykori gyülekezeti tagból, aki lelkesen mesél a mellette álló régi, szintén meghatott ismerősének. Az ünnepi istentiszteleten Szegedi László egyházkerületi missziói előadó hirdeti az Igét a Lk 2 alapján. – Nem csak a kis Jézust hagyták a szülei Jeruzsálemben. Velünk is megesik nemegyszer, hogy Jézust a templomban felejtjük. De ne feledjük: nincs egy vasárnapi életünk és hétfőtől kezdve pedig egy hétköznapi – fogalmaz az igehirdető, aki kifejti: azért létezik

annyi düh, harag és irigység a világban, sok vita és meg nem értés a házasságokban, mert Jézust sokszor a templomban hagyjuk, pedig ő ott akar lenni velünk a mindennapokban. – Vajon hazavisszük Krisztust a saját házunkba, életünkbe? Az ő útmutatását, szeretetét? – teszi fel a kérdéseket a missziói előadó. A prédikáció után Gábor Ferenc üdvözli a jelenlevőket, és köszönetet mond mindenkinek, aki a négyszáz éves templom megújulásában segédkezett. Külön megemlíti a décsei egyháztagokat és elszármazottakat, akik rendkívüli adományokkal is hozzájárultak a munkálatokhoz. A gyúrói testvérgyülekezet nevében Kádár Ferenc lelkipásztor, majd Kőrösi Viktor Dávid konzul szól a jelenlevőkhöz. – Rendkívül nehéz, de felemelő dolog Erdélyben magyarként élni. Az elmúlt évtizedben viszont javulófélben van a magyar közösségek élete, hiszen nincs olyan közösség, amelynek segélykiáltását a magyar kormány ne hallaná meg – mondja a konzul. – Az összefogás példáját láthatjuk ma is. Ameddig Istent hallgatjuk, ameddig kisgyermekeink ruhánkat, szoknyánkat rángatják, ameddig a templomban feltöltekezünk és egymásra tudunk figyelni, addig erősödünk és megmaradunk – zárja gondolatait.  SOMOGYI BOTOND, FOTÓ: FARKAS BALÁZS NEHÉZ IDŐK A marosdécsei származású történelemtanár, Horváth József szerint a helység első írásos említése 1299-ből való. A települést a 16. században még városként tartották számon, a törökdúlások azonban megtizedelték a lakosságot. A 19. századi vasútépítéskor új erőre kapott a vidék, ám az első világháború után ismét hanyatlás következett. A magyar lakosság még a rendszerváltást követően is többségben volt, az arány azonban az utóbbi másfél évtizedben megfordult. A demográfiai mutató pedig tovább sem kecsegtet semmi jóval, hiszen – ahogy a helybeli lelkipásztor, Gábor Ferenc mondja – a faluban alig élnek fiatalok.

2019. október 6.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Igazság Az igazság olyan állítás, amely megfelel a valóságnak. Amikor például azt mondom, hogy a Föld gömbölyű, akkor ez az állítás igazság, mert a Föld bizonyítottan gömbölyű. Az igazság olyan tényállás rögzítése, amely tárgyi tudásban fejeződik ki. A helyzet kicsit bonyolultabbá válik, ha olyan tényállást kell rögzíteni az adott állításban, amelynek az igazságát nem lehet mindenki számára egyértelműen igazolni. Azért nem, mert az ilyen állítás nem pusztán tárgyi tudás a tényekről, hanem a tények közötti összefüggés értelmezésének az eredménye. Ebben az esetben az értelmezés igazsága már kétséges, és vita tárgyát képezheti. Például amikor történetet beszélünk el, kérdésessé válhat az elbeszélés igazsága. Mert az elbeszélés már értelmezés, amelyben benne van az is, aki értelmez. Amikor az

Minden igazság alapja, előfeltétele és forrása az embernek az Istennel való közössége, amely kapcsolatban az ember önmagához jut, avagy biblikusan: világosságra jut, és képessé válik kimondani, megfogalmazni önmaga végső lényegét, amely elválaszthatatlan Isten valóságától. Úristen a bűneset után megkérdezi az asszonyt, hogy „mit tettél?”, az asszony úgy válaszol, hogy a kígyó szedte rá, azért evett. Tehát akkor ki tette? De mindkét fent leírt esetben az igazság olyan állítás, amelyben az, aki állít valamit, elkülönül attól, amiről állít valamit. Egyik oldalon ott van az igazságot megfogalmazni akaró szubjektum, a másik oldalon pedig ott van az, amiről a szubjektum el akar mondani valamit: az objektum. Amikor igazságról beszélünk, valójában mindig erre a viszonyrendszerre gondolunk. Vagyok én, aki állítok valamit. S van az a – rajtam kívül álló – valami, amiről olyan állítást akarok megfogalmazni, amely megfelel a rajtam kívül álló valami tartalmának. Igaz. Van a megismerő és a van megismert. Amikor az igazságról beszélünk, akkor mindig e két pólus viszonyáról beszélünk. Azt is mondhatnám, hogy az igazságnak ez a koncepciója általánosan bevett, szinte magától értetődő. De mi van akkor, ha a megismerő nem valamely rajta kívül álló valamit akar megismerni, hanem önmagát? Ha tehát a megismerő önmagára kérdez rá, és ezt a kérdést teszi fel: miként lehetséges egyál20 Reformátusok Lapja

2019. október 6.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

talán a megismerő és a megismert közti kapcsolat? Mi ez a titokzatos folyamat? Itt már nem az a kérdés, miként lehet a valóságnak megfelelő tartalmakat megfogalmazni, hanem az, hogyan lehet részesülni abban a titokzatos folyamatban, amelyben az ember egyáltalán képessé válik arra, hogy az igazság megismerésének igényével bármit is mondjon a valóságról. Ebben az esetben az igazság nem pusztán valamiféle állítás arról, ami az emberen kívül áll, hanem sokkal inkább olyan folyamat és történés, amelyben a megismerő már benne van. Magyarán ez az igazságkoncepció az emberről nem mint kívülállóról szól, hanem olyasvalakiről, aki csak azért juthat abba a helyzetbe, hogy a valóságról állításokat közöljön, mert részese egy történésnek, amelyben a megismerő önmagához juthat, öntudatra ébredhet, megláthatja önmagát. S amely minden, igazságról szóló állításnak az előfeltétele és alapja. Nem egy igazság az igazságok közül, hanem maga az igazság. Van Jézusnak egy titokzatos mondata, amelyben ezt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” Ez bizony nem az igazság statikus szemlélete, hiszen az igazság fogalma össze van kötve az úttal és az élettel. Mi több, ez az út és élet nem az általában vett út és élet, hanem út az Atyához és élet az Atyában. Az az igazságfogalom, amelyet Jézus használ, nem pusztán a mai szokásos igazságfogalom, tehát olyan állítás, amely megfelel a valóságnak, hanem az igazság történés, amelynek az ember a részese lehet. Mi több, csak akkor lehetséges az igazság megismerése, ha az ember a Jézus Krisztussal való közösségben eljut az Atyához. Ez az igazság tehát az egyetlen igazság, avagy minden igazságról szóló állítás alapfeltétele. Magyarán: minden igazság alapja, előfeltétele és forrása az embernek az Istennel való közössége, amely kapcsolatban az ember önmagához jut, avagy biblikusan: világosságra jut, és képessé válik kimondani, megfogalmazni önmaga végső lényegét, amely elválaszthatatlan Isten valóságától. Az igazságot. Csak sajnálni lehet, hogy korunk szellemisége mára olyan korlátolttá vált, hogy az igazság kérdése pusztán a tárgyi tudásra, az értelmezések közti döntés küzdelmeire egyszerűsödött, és a kérdés, hogy vajon mi is történik a megismerésben, ki is valójában az, aki megismer, vagyis a végső kérdés a teljes feledés homályába merült. 


| GONDOLATOK |

BAGDÁN ZSUZSANNA

Szavak, tekintettel

A szerző Rát Mátyás-díjas újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Megrendítő interjú látott napvilágot az Embertárs ökumenikus lelkigondozói és mentálhigiénés folyóirat 2019/2., Útközben hazafelé című számában a közelmúltban elhunyt teológussal, Xeravits Gézával. A cikk rendhagyó módon született, hiszen valójában sem a kérdező Tésenyi Timea, sem az interjúalany nem beszélt. Utóbbi azért, mert olyan ritka betegségben szenvedett, amely teljesen megbénította – az interjú szövege is betűről betűre, a szemmozgását követő gép segítségével született, ahogyan legutolsó tanulmányai is.

Xeravits Géza, az Ószövetség, a korai zsidóság és a qumráni közösség történetének és teológiájának nemzetközileg elismert kutatója Budapesten született 1971. február 20-án. 2002 és 2008 között a Pápai Református Teológiai Akadémia Ószövetségi Tanszékének oktatójaként tevékenykedett, ugyanott az általa kezdeményezett Simeon Kutatóintézet titkára is volt, majd 2015-től a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának Ószövetségi Tanszékén volt egyetemi tanár. Több nemzetközi szakmai szervezet tagja, a Magyar Hebraisztikai Társaság alelnöke, négy gyermek édesapja volt. 2018-ban súlyos izomsorvadás miatt lebénult. Halálhírét szeptember 27-én közölték, alig pár nappal a vele készült interjú megjelenése után. Amilyen nagy rész adatott neki a tudományból, olyan nagy részt kapott a szenvedésen keresztül megismert lelki növekedésből. Ő maga így beszél erről: „Ha a jelenből végigtekintek az életemen, azt mondhatom, ez a helyzet nem kudarc, még ha nem könnyű is megtalálni az értelmét. A 130. genfi zsoltár első versszaka ötlik eszembe: »Tehozzád teljes

szívből / Kiáltok szüntelen / Ez siralmas mélységből, / Hallgass meg, Úr Isten, / Nyisd meg te füleidet, / Midőn téged hívlak, / Tekintsd meg én ügyemet, / Mert régen óhajtlak.« Ez a versszak még nem idézi meg a bűnöket számon tartó, könyvelő istenség démonikus képét, ami az én olvasatomban semmi más, mint kollektív apaképünk egyik legkatasztrofálisabb kivetülése. Isten itt a szabadság forrása, akiben bízni lehet. Bár külsőleg tán megtörtem, belül egy csomó felesleges dologtól megszabadultam, amiket a betegség nélkül észre se vettem volna, hogy terhelnek. Ezáltal egyre több lettem, fejlődtem – ahogy megyek össze kívül, úgy növekszem belülről. Ez kudarc lenne? Nem hiszem... És tudom, hogy Isten hall engem, nem közömbös irántam.” Egyszer, még egyetemistaként egy nagyon idős lelkésszel beszélgettem. Azt bízta rám, hogy töltsek minél több időt idősekkel, mert ők úgy tudnak beszélni az örök életről, az átmenetről, ahogyan mások nem. Kicsit fel is háborított ennek a gondolata – miért foglalkozzak a halállal, amikor még szinte nem is éltem –, de a Xeravits-interjút olvasva újra közel jött hozzám ennek igazsága. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket” – olvassuk a Zsidókhoz írt levélben. Ez egészen húsba vágóan megadatik ebben a szövegben, például a következő sorokban: „Első pillanatban mindig azt látjuk meg, ami ebben az állapotban (tudniillik a betegségben – a szerk.) pusztító, ami rossz; az ördögit. Ez nem is csoda, hiszen akár a fájdalom, akár a bénultság, akár az elmúlás olyan nyűg, amelyben nehéz elsőre értéket találni. Ám ha elég ideig benne vagyunk, és már kidühöngtük magunkat, már elfogy­tak a vádjaink és a miértjeink, akkor észrevehetjük a nem is olyan hátul álló Isten meleg tekintetét. Isten világéletemben közel volt hozzám, hogy azt ne mondjam, tenyerén hordozott, és én ezt mindig csak utólag vettem észre. Ez az én hitem neurózisa vagy egyszerűen csak fogyatkozása, hogy nem veszem eléggé komolyan a Gondviselést.” Xeravits Géza egészen haláláig dolgozott. Ebben az utolsó időben nem maradt más eszköze, csak a tekintete. A rá visszaemlékezők, barátok, munkatársak mindezt, a némaságában is beszédes, élő, eleven tekintetet emelték ki. Mint valamiféle ikonét a keresztyénség ősidejéből.  2019. október 6.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LXIII. ÉVFOLYAM,

40. SZÁM,

2019. OKTÓBER 6.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

„Kelj fel és járj…”

LAPJA

REFORMÁTUSOK

PETRŐCZI ÉVA

„Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (ApCsel 3,6) Az utóbbi hetekben, amikor az 1-es típusú SMA-izomsorvadásban szenvedő kis Zente túlélési esélyeiért vállvetve küzdött az ország – még a zsebpénzüket, kedves játékaikat licitre felajánló egészséges, vagy legalábbis a közvetlen veszélyből már kikerült gyermekek is –, a címben és a mottóban szereplő igehely kísérte napról napra személyes, olykor több nyelven is szétküldött megosztásaimat és szerény támogatásunk útra indítását. Az első csatát közösségként, ha úgy tetszik, óriási és természetes szerveződésű ökumenikus gyülekezetként megnyertük, de máris itt a két következő SMA-s kisgyermek, Levente és Lencsi, és a lassanként jelentkező felnőtt páciensek: összesen százhúszan élnek az országban az SMA-betegség ketrecében. Erről a szörnyű kórról, amely a végső stádiumban már a légzőszerveket bénítja meg, viszonylag sokat tudok egy hősies életű asszony, egy áldozatos, nagyszerű lapmunkatárs és nagyon tehetséges prózaíró, a Kaposvárott élő Farkas Judit révén. Néhány évvel ezelőtt egy Karácsonyi Pieta című írást közöltem róla legszebb novellájának részletével, amelyben arra emlékezik vissza, hogyan vitte haldokló, szívbeteg édesanyját egy havas estén az ölében, kerekes székét kormányozva... Magánkezdeményezésként már akkor próbáltam számára néhány kérvénnyel kezelésre, gyógyszerre valót gyűjteni, sajnos sikertelenül. Most a huszonegyedik századi média gyorsaságát igény­ be véve, az idővel versenyt futva, egy gyermek sorsa – Isten segítségével – már reményteli fordulatot vett. Ennek a példának mindnyájunkat arra kell ösztönöznie, hogy minden anyagi, társadalmi és felekezeti megosztottság nélkül átérezzük az Ékes-kapunál történt csoda erejét és üzenetét. Ott sem maga Jézus volt a béna férfi gyógyítója, csupán az ő egyik tanítványa, Péter apostol. Ez pedig önmagában sem akármilyen erejű és ragyogású üzenet. Bármilyen kicsinyek, hatalom, vagyon és világi tekintély nélkül valók, mindennapi emberek legyünk is, a Jézustól kapott erő mindnyájunkat Péterekké tesz, tehet. Erre gondoljunk, amikor a Zente történetén felbuzdult újabb családok hasonló kéréseivel találkozunk mostanság, főleg a világhálón. A pontosan megjelölt, dokumentált és ellenőrizhető kórleírásoktól, kérésektől ne forduljunk el gyanakodva vagy éppen egyenesen bosszankodva. És azoktól sem, akik nem testükben bénák, mégis embertársaikra szorulnak. Sokszor nem is anyagi támogatás, hanem egy jó szó, egy mosoly, egy érintés erejéig. Tegyük így ékesebbé, szerethetőbbé, Istennek tetszőbbé gyakran érdes világunkat! 

ÁRA: 320 FT

Múlt, jelen és jövő Aradon EMLÉKEZET ÉS GYÜLEKEZETÉPÍTÉS A PARTIUMBAN

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Antikok és modernek „A hitben van egyedül mély, személyes egzisztenciális vonatkozás, személyes odaszántság. Ha van a keresztyénségben egyáltalán értelmes dolog, az a hit dimenziójában jelenik meg.” (Bogárdi Szabó István)

LÁNCZI ANDRÁS: ANTIKOK ÉS MODERNEK VITÁJA – KÉSŐI ÉSZREVÉTELEK PASCALHOZ, ATTRAKTOR KIADÓ, 2019

Szimbolikus jelentőségű helyszínen, a Kiscelli Múzeum templomterében gyűltek össze a filozófia és a hit kapcsolatának témaköre iránt érdeklődők szeptember 27-én, pénteken Lánczi András filozófus, a Budapesti Corvinus Egyetem rektorának könyvbemutatójára. Az Antikok és modernek vitája – Késői észrevételek Pascalhoz kötetben a szerző a racionalitás és a hit viszonyát járja körül a nagy gondolkodó munkássága nyomán. Parázs vitára számítottak a Tranzit rendezvénysorozat szervezői, amikor egy asztalhoz ültették Lánczi András filozófust és Bogárdi Szabó István református püspököt, a Zsinat lelkészi elnökét – mondta elöljáróban Megadja Gábor eszmetörténész, publicista, az est házigazdája. Jóllehet egyikük a filozófia igazságát, másikuk a hitigazságot képviseli, Lánczi András nem a hittel szemben ír és gondolkodik, hanem református emberként e kettő kapcsolatát keresi könyvében – erről beszélgettek Bogárdi Szabó Istvánnal az est folyamán. A modern ember hitvesztésére, az Antikok és modernek vitája kötet egyik fontos gondolatára Bogárdi Szabó István a könyvből idézett néhány mondattal hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy azok jövőbeli prédikációihoz is témát szolgáltathatnak majd. „A keresztyénség lényege az, hogy jót csinál a rosszból.” „Nagyobb siker, ha valamit a hit erejével érsz el, mint ha elgondolás révén. Gondolni bármit lehet, valamiben hinni sokkal nehezebb.” „A szeretet végtelenül megosztható, a lojalitás nem.” – Paradox módon mégis a hit az, amely elindítja az emberben a lojalitás-késztetéseket. A kérdés, hogy a hitnek mennyi haszna van, és miért tagadja a modern ember a hit alapjait. Pascalra gondolva: miként lehetett az isteni világképet feladni egy Isten nélküli világkép kedvéért, a modern tudomány kedvéért? Ez lehetetlen vállalkozás, és ezt Pascal tudta leginkább – mutatott rá a Zsinat elnöke, és hozzátette: – Valamiben hiszek, és a hitnek van irányultsága. Nehéz valamiben, még inkább valakiben hinni, és – ha emberileg nézzük – valakinek azt mondani, hogy „hiszek neked”. A hitben van egyedül mély, személyes egzisztenciális vonatkozás, személyes odaszántság. Ha van a keresztyénségben egyáltalán értelmes dolog, az a hit dimenziójában jelenik meg.

A könyvben többször felvetett téma a gonoszság kérdése, hiszen sok modern gondolkodó szerint ilyen nem is létezik, csak felvilágosulatlanság van, vagy az ismeretek hiánya. Lánczi András szerint a modern ember sokszor nem is érti ezt a kifejezést: – Abban él, hogy minden jó, minden kellemes, kényelmes, működik, és akkor panaszkodik – ahogyan Pascal is írja: az ember panaszkodó lény –, amikor valami nem működik, eltér attól, amit megszokott. De azt, hogy gonosz létezne, nem ismeri el. Az antikok és modernek vitája nem az én találmányom – avatta be a kötet születésének részleteibe a hallgatókat a szerző –, ez a politikai filozófiai irodalomnak régi toposza, és lényegében azt a témát taglalja, hogy az ember alapvető kérdéseire kik adtak jobb választ: a régiek-e vagy az újak. A régiek a bűnt úgy kezelték, mint létező dolgot, amellyel számolni kell. Majd jöttek a modernek, és azt mondták, hogy létezik, de csak azért, mert ezek a régi intézmények: a család, az egyház, az iskolák termelik újra és újra a bűnt. Ha ezeket megszüntetjük, a bűn is meg fog szűnni. A bűn mára olyan relatív fogalommá vált, amely megfosztja életünket és karakterünket is attól, hogy önmagunkat úgy szemléljük, mint bűnbe esett embert – vélte a filozófus. Erre reflektálva Bogárdi Szabó István rámutatott, hogy az európai szellem a törvényhozás vonatkozásában eljutott oda, hogy a törvények korlátoznak, akadályoznak a kiteljesedésben. – Figyeljük meg, hogyan alakul át a nyugati civilizációban a törvényhozás, a nemek, a család, az alapvető társadalmi viszonyok, a saját környezetünkhöz való viszonyunk kérdése. Sorban döntik le az önkiteljesítésben akadályozó törvényeket. Törvényt hoznak arról, hogy a korábbi törvények törvénytelenek és bűnösek voltak. Hamarosan nem lesz mit áthágni – mondta a püspök Kantot idézve: „Az én szabadságom korlátja a másik szabadsága.” – Ez érdekes, ugyanakkor veszélyes is – mutatott rá. Feloldásként a tékozló fiú példázatát idézte a hallgatóság elé Bogárdi Szabó István, kiemelve, hogy bűnismeret csak önismeret révén lehetséges, az önismeret pedig csak akkor lehetséges, ha van istenismeretünk. Az ezt felismerő ember megbánja, amit tett, megbánja önmagát, ki tudja mondani a bűnét, bocsánatot tud kérni, és nem hagyja el a jóvátételt sem – emlékeztette a hallgatókat a püspök. 


| SZEMLE |

„Isten teremtésbe szőtt bölcsessége” Miközben minden szem a New York-i klímacsúcsra szegeződött, négy nemzetközi ökumenikus szervezet a Teremtés hónapja elnevezésű ökumenikus teremtésvédelmi programsorozat részeként Biblia és biodiverzitás témájában rendezett fotókiállítást New Yorkban és Genfben. A Mózes első könyvéből ismert teremtéstörténetre utaló címet – „Íme, igen jó” – viselő kiállításon olyan fényképeket mutatnak be, amelyek a természetet és a benne élő teremtményeket, valamint egy-egy bibliai igét kötnek párba, ezáltal is kiemelve a természetben megnyilvánuló sokféleséget. Napjainkban, a „klímaváltozás, az élettér beszűkülése és a tömeges kihalás által fémjelzett időben az élővilágról való közös gondolkodásra hívjuk önöket. A biodiverzitás ökológiai fogalom, amely emlékeztet bennünket arra, hogy az egészséges ökoszisztéma a növény- és állatvilág, valamint az ásványi anyagok sokszínűségén nyugszik. Ugyanakkor a biodiverzitás teológiai fogalom is, amelyen Isten teremtésbe szőtt bölcsességét értjük”, olvasható a kiállítás ajánlójában. A tárlatot szeptember 22-én nyitották meg New Yorkban,

szeptember 24-én pedig Genfben. A képek hamarosan megtekinthetők lesznek szerte a világon egészen a chilei Santiagóban szervezendő COP25 Konferenciáig. Elviszik az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) klímakonferenciájára is. A képeket Jonny Baker, Stéphane Gallay, Sean Hawkey, Albin Hillert,  Cornelia Kästner,  Joanna Lindén-Montes és Johanan Celine Valeriano készítette, tervezője Stéphane Gallay, kurátorai pedig Árni Svanur Daníelsson és Chad Rimmer. Létrejöttét a Református Egyházak Világközössége, a protestáns és ortodox egyházakat, valamint segélyszervezetiket tömörítő ACT Alliance, a Lutheránus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa támogatta.  FORRÁS: KÜLÜGYI IRODA A REFORMÁTUS VILÁGSZERVEZET IS CSELEKVÉSRE BUZDÍT KLÍMAÜGYBEN A Református Egyházak Világközössége nyilatkozatban figyelmeztette tagegyházait és a nemzetközi ökumenikus közösséget az éghajlatváltozásból fakadó vészhelyzetre. A nyilatkozatot, amely szerint elérkezett a cselekvés ideje, a szervezet főtitkára, Christ Ferguson és Najla Kassab libanoni lelkésznő, a világszervezet elnökasszonya jegyzi.

Iránytű

Megjelent a Magyar Református Nevelés 2019. évi 3. száma, Iránytű címmel. A Református Pedagógiai Intézet folyóiratának tanulmányai, cikkei egyre szélesedő horizonton veszik számba a református oktatás hasonlóságait és eltéréseit, lehetőségeit és kihívásait. Bárdi Árpád a református intézmények természetben megvalósuló tevékenységeiről értekezik, Jaap Braaksma a hollandiai református oktatás történetéről és helyzetéről ad rövid áttekintést. Görög Tímea két írással is jelentkezik: az egyikben egy jubileumi kiadvány és saját tapasztalatai alapján mutatja be az Amerikai Egyesült Államokbeli Van Lunen Center keresztyén vezetőképzőt, másik cikkében pedig a Református Pedagógiai Intézet (RPI) által szervezett Jane Haining Angol Nyelvi Emlékverseny történetét dolgozza fel, kitekintéssel a Skót Misszió munkájára, illetve az RPI skóciai kapcsolataira is. Jónis Panna forrásértékű munkájában a határon túli magyar református közösség életébe nyerhetünk bepillantást a Ceausescu-éra Romániájában. A folyóirat nyomtatott formában megrendelhető az mrn.szerkesztoseg@reformatus.hu címen, elektronikusan pedig az RPI honlapján olvasható.  FORRÁS: REFORMATUS.HU 24 Reformátusok Lapja

2019. október 6.

2019. október 6.

Reformátusok Lapja 24


| SZEMLE |

Hűség nemzedékről nemzedékre Odaszánt életek

Több mint százan vették át jubileumi diplomájukat szeptember 28-án a Debreceni Református Hittudományi Egyetem jubileumi diplomaosztó ünnepségén az Oratóriumban. Hodossi Sándor, az Alumni Központ vezetője igei szolgálatában arról beszélt, hogy a visszatekintés hálaadással is jár: – Nemcsak az a feladatunk, hogy emlékezzünk a megtett útra, hanem az is, hogy Isten akaratát keresve előre is tekintsünk. Kustár Zoltán, az egyetem rektora köszöntőjében rámutatott, hogy „lelkész, tanító, könyvtáros és népművelő – látszólag messze állnak egymástól ezek a területek, mégis közös bennük, hogy mindegyik hivatás. A hivatások odaszánt életet követelnek, és a művelőik elégedettségüket mások boldogságában találják meg”. Az ünnepi diplomaosztón az ötven, hatvan, hatvanöt, hetven és hetvenöt éve végzettek kapták meg arany-, gyémánt-, vas-, rubin- és gránitoklevelüket. A jubilánsok közül hárman gránitdiplomát vettek át, ami azt jelenti, hogy hetvenöt éve kapták meg az oklevelüket, azaz 1944-ben végeztek tanító szakon. A legidősebb jubiláns kilencvenhat éves.  DRHE.HU

Megnyitották a 489. tanévet a Sárospataki Református Teológiai Akadémián (SRTA) szeptember 6-án. Az intézménybe idén több mint százan nyertek felvételt, és a tanári kar is bővült. – Hová tartunk? – tette fel a kérdést az imateremben mondott tanévnyitó beszédében Füsti-Molnár Szilveszter rektor, aki úgy vélte: nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, honnan jövünk. – Itt van, itt lüktet és énekel az Eljövendő. Ígéreteiben fedi fel magát leginkább, pillanatról pillanatra tárulkozik fel, és az előreláthatatlan tartalma így válik érthetővé, hogy sugalmazni tudjon mindannyiunkat. Nyissuk meg lezárt és besötétített valóságunk függönyeit! Halljuk meg az ő hangját! Érezzük őt minden vonatkozásban! Legyen miénk a boldog ráhagyatkozás, mert ő előttünk jár, és folytonosan hozza és mutatja a hovát!

X. Online Bibliaismereti Verseny A Magyar Bibliatársulat Alapítvány ismét online bibliaismereti versenyt hirdet, amelynek nem titkolt célja rávenni a fiatalokat arra, hogy minél gyakrabban és minél nagyobb kedvvel vegyék a kezükbe a Szentírást. A versenyre középiskolás diákok, főiskolások, egyetemisták és fiatal(os) felnőttek jelentkezhetnek felekezeti hovatartozástól függetlenül a Bibliatársulat honlapján a Bibliaismereti játék menüpontban elérhető űrlap kitöltésével. A jelentkezők a regisztrációnál két szint közül választhatnak. Egyéni versenyzők és legfeljebb háromfős csapatok jelentkezését várják, a határidő: október 13. (vasárnap) éjfél. A verseny öt héten keresztül tart, az első feladványokat október 14-én, hétfőn teszik közzé. Minden héten öt-hat egymásra épülő feladványt kell majd megoldani, a játék végső megfejtéséhez szükséges információkat az utolsó héten küldik el, és a résztvevőknek mindössze egy szót kell beküldeniük az info@bibliatarsulat.hu címre november 17-én (vasárnap) éjfélig. A helyes megfejtést beküldők között könyvcsomagokat és koncertjegyeket sorsolnak ki. További információ a bibliatarsulat.hu oldalon található.

Hős Csaba megbízott intézetvezető igehirdetésében a többi közt arról beszélt, hogy eltűntek az igazi könnyek az életünkből, és megszülettek a hamisak, Jézus szemébe nézve azonban rátalálhatunk a valódi, boldog könnyekre. Hős Csaba hangsúlyozta: a sírás az Istenre figyelő tanítványok lehetősége. A könnyek egyenértékűek lehetnek az imádsággal, és kifejezhetik azt, amire kevés az emberi szó. Pásztor Dániel tiszáninneni főjegyző köszöntőjében úgy fogalmazott: a tanévnyitó ünnep, hiszen „jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége”. Ezt minden tanév kezdetén és végén is meg szabad és meg kell ünnepelni – hangsúlyozta. Idén több mint száz hallgató kezdte meg tanulmányait a teológián. Az intézményhez új tanárok is csatlakoztak: Erdős Judit szociálpolitikus, Prókai Orsolya szociológus, Szentimrei Márk és Homoki Gyula lelkipásztorok.  TIREK.HU 2019. október 6.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

ANYANYELVI KAPUŐR

Sacc per kábé – durván Burjánzanak a mai nyelvhasználatban az agresszív tartalmú szavak – olyan közlésekben is, amelyekben szó sincs erőszakról, sőt olykor az ellenkezőjéről beszélnek (például: brutálisan szép; horrorisztikus összeg; embertelen – értsd: bámulatos – énekhang). E kifejezések számát szaporítja a ’megközelítően, körülbelül’ értelmű „durván” szó: „durván nyolcvan órányi közös gyakorlás előzte meg a koncertet”; „a szürrealisták durván száz évvel az első találkozó után újat szerveztek”; „durván félig lesz tőle a DVD”; „a durván háromnegyed órás programjuk alatt a teljes diszkográfiájukat eljátszották”. A durván helyett használhatnánk például ezeket is: hozzávetőlegesen, nagyjából, jóformán, csaknem, majdnem, kevés híján, kis híján, mintegy. Különösen suta – és félreérthertő – beszéd az efféle: „a lavina durván ezer házat tehetett tönkre”; „durván mennyit keres külföldön?” E mondatok ugyanis az olvasó tudatában a szóban forgó kifejezés másik jelentését (bárdolatlanul, embertelenül, kíméletlenül) is felidézik, ámbár a beszélőnek ez nem állt szándékában. Divatozik egy másik, az említett jelentéshez (körülbelül) hasonló értelemben használt kifejezés is: „nem mértem még le, sacc per kábé hetven gramm körül lehet”; „felhívtam őket, hogy sacc per kábé merre járhat a papír”; „sacc per kábé: két rész répa, egy rész karalábé”; „a mimika adott némi támpontot, hogy sacc per kábé mi is lehet a helyes reakció”. Cserélhető ez a pongyola stílusú tákolmány például a következők valamelyikére: körülbelül, hozzávetőleg, ránézésre, jószerével. Az alábbi közlésekben pedig felesleges modorosság ez a kifejezés: „egyelőre hozzávetőleges sacc per kábé időpont nincs”; „kértem, hogy legalább sacc per kábé, hozzávetőlegesen mondják meg, mikor indul a program”. A hozzávetőleges, illetve a hozzávetőlegesen jelentéséhez itt ugyanis semmit sem tesz hozzá ez a szószaporító – és legfeljebb a bizalmas társalgási stílusba illő – kifejezés.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. október 6.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (I, E, Z, A, M). 13. Fordított kettős betű. 14. … Auger, amerikai szoprán énekesnő. 15. Egy személy vér szerinti gyermeke, népies szóval. 16. … am Pyhrn, felső-ausztriai település (SPITAL). 17. Némán lefúró! 18. Libanoni gépkocsijelzés. 19. Unokatestvér, francia eredetű szóval. 21. Ulti bemondás. 24. Jód és rádium vegyjele. 25. Trágya, névelővel. 27. Előkelő. 29. A föld ura a sumér mitológiában. 31. Szerepet megformál. 32. Szóba hoz. 33. Jelenleg. 34. Eldugott sarok. 36. Izsák édesanyja. 38. Bíborban született! 39. Testrész. 41. Szerzetesnő, latinul. 43. Becézett női név. 45. Fundamentum. 47. Halics páratlan betűi. 48. … ipso, természetesen. 49. Hitvány. 51. Csecsemő. 53. Szőlőinda. 55. Láss, ne csak …! (Illés együttes) 56. Haladásellenes. 58. Lengyel tábornok az 1848–49-es szabadságharcban (József). 60. Színültig pakol. 62. Kossuth- és Jászai-díjas színésznő (Irén). 64. Kossuth Lajos. 66. RYA. 67. Fejér megyei nagyközség. 69. A NATO mása volt a Csendes-óceán térségében. 71. Egyfajta bizonyítvány. 72. A gyomor üres állapota. Függőleges: 1. Olimpiai ezüstérmes úszó, edző (Imre). 2. Tova. 3. 24 órai. 4. Folyó a Balkánon. 5. Kultúra része! 6. Gabonát betakarít. 7. Vízió. 8. Fésűs Nelly. 9. Felvonó. 10. New York egyik negyede. 11. A zenei alaphangsor 6. és 4. hangja. 12. … mail, légiposta. 16. Egyetemi kar része. 17. Román pénz. 20. Szavazóedény. 22. Az egykori réz kétforintos neve a köznyelvben. 23. Az Adriai-tenger keleti partvidékén élt nép. 26. Akadályoz. 28. IÍB. 29. Az idézet második része (B, E, Z, C, T). 30. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet görög eredetű, rövid neve. 32. Angol főúri cím. 35. Úrnak szólít. 37. Bomlik. 39. Hivatali hatáskör. 40. A magyarokhoz csatlakozott kazár néptörzs. 42. Oxigén, szén és kálium vegyjele. 44. Árvízi hajós a Bibliában. 46. Esernyő, régies szóval. 48. Ételízesítő. 50. Mindenfelé. 52. Bakócz Tamás egri érsek korabeli írásváltozata. 54. Aprófalu Borsod–Abaúj–Zemplén megyében. 56. Magnificat anima … Dominum (Mária hálaénekének kezdete). 57. Ipartestületek Országos Szövetsége, röviden. 59. Háziállat. 61. Francia nagyváros. 63. Észak-amerikai indián törzs. 65. Az amerikai polgárháború tábornoka (Robert). 68. Kiárad páratlan betűi. 70. Arrafele! 71. Csont, latinul. 72. Napszak. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Teljesen mosd le rólam bűnömet, – és vétkemtől tisztíts meg engem!


| GYERMEKEKNEK |

emberek még csak nem is álmodozhattak ilyesmiről. Viszont amíg a szegény emberek házainak padlóját agyaggal kenték be és szalmával felszórták, addig a gazdagok a mostanihoz hasonló kerámialapokon jártak a házakban. A falakat szőnyegek vagy faborítás fedte. A királyi palotákban pedig gyakori volt a réz- vagy aranydíszítés. Ezeknek elkészítése mind különböző szaktudást igényelt. A jól képzett kőfaragókat vagy rézműveseket sokszor még külföldre is elhívták dolgozni. Így tett Salamon király is, amikor Isten házát építtette, és a föníciai Tírusz városából elhozatta Hírámot, a tapasztalt rézművest.

Házépítés magas fokon  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A szomszédunkban épül egy ház, és nagyon sok mesterember megfordul ott. A bibliai időkben is ennyiféle szakember kellett a házépítéshez? Közel sem. A szegényebb emberek házait leginkább a rokonok és barátok közösen építették fel. Ez mifelénk sem volt ismeretlen. Erdélyben például még a múlt században is szokás volt, hogy a nagyobb munkákat, így a házépítést is kalákában végezték. Ez azt jelentette, hogy a faluból vagy a rokonságból, aki élt és mozgott, ott volt, és segített. Azután, amikor másnak volt szüksége segítségre, ő is számíthatott a többiekre. Valahogyan így működött Jézus korában is a házépítés Izráelben. A kényesebb munkákat, például a tetőfedést, az ajtók, esetleg ablakok elkészítését azonban már szakemberekre bízták. A házépítésnél a famegmunkálás az ácsok dolga volt. És azok a híres paloták? Ott azért dolgoztak mesterek... Persze. A gazdagabb emberek palotáinál már többféle mesterember is dolgozott. Nem is beszélve arról, amikor a király építtetett házat. Persze ezek között a mesteremberek között nem találsz villany- vagy gázvezeték-szerelőt. Fürdője azonban volt a királynak, sőt, a római korban még padlófűtése is. A hétköznapi

A gazdagabbaknak már több szobájuk volt, ugye? Igen. Minél gazdagabb volt valaki, annál nagyobb házat épített. Így természetesen a király palotája volt a legnagyobb. Annál csak a templom volt jelentősebb épület Jeruzsálemben. A paloták egyébként nem voltak túl magasak. Általában kétszintes épületeket képzelj el. Az alsó szinten voltak a gazdasági és üzleti helyiségek. Például a konyha, a műhelyek, a raktárhelyiségek. A felső szinten voltak a lakószobák, ott zajlott a család élete és a vendégfogadás. A paloták tetőzetét díszes oszlopok tartották. Nagyon kíváncsi volnék arra, hogyan nézett ki Salamon palotája. Akkor nyisd fel a bibliádat a Királyok első könyve hetedik részénél, és el is olvashatod. Salamon palotáinak építése tizenhárom évig tartott. Ezek a paloták is kétemeletes épületek voltak. Egy központi udvar körül helyezkedtek el a templom mellett. A paloták cédrusfából készült oszlopsorokra épültek, az oszlopokra cédrusgerendákat fektettek, ezek tartották a mennyezetet. A falakat is cédrusfával borították be. Olyan sok oszlop állt Salamon palotájában, hogy úgy látszott, mintha valóságos erdőben sétálna az ember. Maga a Biblia is Libánon-erdő palotának nevezi az egyik épületet (a cédrusfa a Libanoni-hegységből érkezett). A palota nagy fényűzéssel lehetett berendezve, mert Sába királynője, amikor meglátta Salamon palotáit és termeit, igencsak elcsodálkozott. Ahogyan a régészeti adatok mutatják, a főpapok, gazdag kereskedők háza sem lehetett híján a fényűzésnek.  2019. október 6.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Október 8. Budapest | A nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek bibliaóráját tartják kedden 11 órakor a Kálvin téri gyülekezet (IX. Kálvin tér 7.) udvarában lévő épület 1. emeletén. Az előadás címe: A pásztori levelek lelkipásztorképe. Az áhítat és az előadás szolgálatát egyaránt Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem Újszövetségi Tanszékének professzora végzi. Október 12–13. Gödöllő | Hatásunk az egészségügyben címmel tartja orvosok és egészségügyi dolgozók részére a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága Közhasznú Egyesület XXIII. Országos Konferenciáját szombaton és vasárnap Gödöllőn (Premontrei Gimnázium). Bővebb információ az egyesület honlapján található: komt.hu. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. ADÁS-VÉTEL Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 06-20-522-5690, 06-1-3228-439. Bp. VI. ker. Skót Misszió mellett eladó egy egyszobás, 27nm-es komfortos lakás, 27 millió forint. Érdeklődni: 06-20-499-8106.

Óvoda indult Nyírbátorban Kívülről is megszépült és belülről is megújult a nyírbátori Báthory Anna Református Általános Iskola, amely új köznevelési tagintézménnyel is bővült. Az oktatási-nevelési bázis így hároméves kortól a tizennégy éves korosztályig hitben és nevelésben mértékadó, biztos tudást ad a diákjainak. Olyan tudást, amelyben a hit és a szeretet is fontos a közösségnek – tájékoztatta lapunkat Pótor Melinda. Magyarország kormánya harmincmilliárd forint állami támogatásban részesítette a Magyarországi Református Egyházat 2017 végén. Ennek a programnak köszönhetően az országban hatvanhat helyen valósul meg óvodafejlesztés. A nyírbátori református iskola is ennek a támogatásnak köszönhetően bővült az új óvodával. – Olyan közösséget szeretnénk itt formálni, ahol a fejlődésben lévő gyermekek már kiskoruktól élményeket, tapasztalatokat gyűjthetnek a tudás mellett. Ahol fontos a gyermek, a szülő és az intézmény közötti kötődés, hiszen a legféltettebb kincsünknek, a gyermekeinknek együtt adhatjuk meg azt a lelki biztonságot, amellyel az élet bármely területén megállják majd a helyüket. Nagyon fontos szerepe van itt az értelmi-érzelmi intelligencia fejlesztésének, a tapasztalatok élményszerű átadásának – mondta el Sivadóné Cselenyák Dóra, az intézmény vezetője. 

A HÉT KÉPE

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

28 Reformátusok Lapja

2019. október 6.

Az aradi református gyülekezetben a vegyes családba született gyerekek szívesen tanulnak egymástól – van, aki a magyar, mások a román nyelv­ tu­dá­­su­­kat egészítik ki a közösségben.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


| EGYHÁZI ÉLET |

Megújulás Körösszakálon Ünnepi, hálaadó istentisztelet keretében vette birtokba kívül-belül teljesen megújult templomát a Bihari Református Egyházmegyében Körösszakál református közössége A kis lélekszámú település Hajdú–Bihar megye délkeleti részén, a román határ közelében fekszik, református gyülekezete az egyik legkisebb a megyében. Azért is nagy öröm e kis közösségnek a megújulás, amelyért szeptember 14-én hálát adtak, mert 1967 óta nincs a gyülekezetnek helyben lakó református lelkésze. 1996-ig Körösszegapátiból, 1996 óta pedig Magyarhomorogról végzi a lelkipásztor a szolgálatokat. A teljes, huszonnyolcmillió forintos felújítás három pályázat segítségével valósult meg. A Tiszántúli Református Egyházkerület 2016 és 2019 között tizenhárommillió-nyolcszázezer forinttal támogatta a munkát. A két állami pályázaton összesen kilenc és fél millió forintot nyert el a gyülekezet 2016-ban és 2018-ban. 2017-ben elkészült a belső falfelületek újravakolása és festése, a falak szigetelése és a padlózat cseréje. Ez évben zajlott a templom külső felújítása, amelynek során kicserélték az elavult tetőt, a nyílászárókat, újrafestették a külső homlokzatot, majd a térkövezés is elkészült. A Tiszántúli Református Egyházkerület és az állami támogatások mellett nagy segítség volt a község önkormányzatának jelentős összegű támogatása, valamint a gyülekezet és a község református és nem református egyháztagjainak adakozása, támogatása. Fekete Károly tiszántúli püspök a hálaadó ünnepségen a Jn 17,9.15–20 alapján hirdette az Igét. Prédikációjában figyelmeztetett, hogy bár nagyon szép a templom, ne váljon idővel múzeummá, hanem teljen meg élettel.  TTRE.HU

AJÁNLÓ

Megjelent az Igazság és Élet legújabb száma

Megjelent az Igazság és Élet 2019/4 száma, amely október, november és december hónapokra, a Szentháromság utáni 16. vasárnaptól óévig tartalmaz igetanulmányokat és prédikációvázlatokat a vasárnapi és ünnepi igehirdetésekhez, továbbá segítséget nyújt a kazuális szolgálatokhoz, gyermek-istentiszteletekhez – utóbbinál bővebb, online formátumban is –, adventi ifjúsági bibliaórához. A kitekintés rovatban ezúttal Szabó Lajos és Szabóné Mátrai Marianna egy gyülekezeti presbiterképző tanfolyam témafelvezető előadása olvasható Gyülekezet „folyamatban” címmel. A könyvajánlóban Irvin D. Yalom Szemben a nappal – A haláltól való rettegés legyőzése című tavaly megjelent kötetéről találhatunk recenziót. A folyóirat és a korábbi számok is megrendelhetők nyomtatott és online változatban a Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet címén és honlapján: 4026 Debrecen, Kálvin tér 16., lelkesztovabbkepzo.hu, illetve a tovabbk@drk.hu címen. Az aktuális szám megvásárolható továbbá a Kálvin Kiadónál, valamint a debreceni Karakter 1517 Református Könyvesboltban. 

ÖTVEN TEHETSÉGES DIÁK ÁLMA VALÓSULHAT MEG

Ez évben is meghirdeti Nyilas Misi Ösztöndíjprogramját a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ). A program segítségével a Kárpát-medence ötven tehetséges diákja részesül százezer forintos ösztöndíjban, az összeget tanulmányaik, versenyeik költségének fedezésére fordíthatják. A szakmai zsűri október 31-ig várja a diákok jelentkezését. A tehetség kincs! – hangzik az MRSZ Nyilas Misi Ösztöndíjprogramjának jelmondata. Azonban a tehetség kibontakoztatásához nem elég a kitartó, szorgalmas munka, gyakran külső segítségre, támogatásra is szükség van hozzá. Az iskolai különórák, a megfelelő eszközök beszerzése, a versenyek nevezési díjai ugyanis nagy kiadással járnak, amit nem minden család engedhet meg magának. Ebben a helyzetben nyújt támogatást az ösztöndíj. Érvényes pályázatot magyarországi és határon túli (Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Erdély), magyar nyelvű oktatásban részt vevő, valamely művészeti ágban (zene, tánc, képzőművészet), sportban, bölcsésztudományban (magyar nyelv és irodalom), vagy természettudományban (matematika, fizika, informatika) kiemelkedően tehetséges, 5–12. évfolyamon tanuló, szociálisan hátrányos helyzetű magánszemély adhat be tehetségtámogatás céljából. Az elbíráló bizottság tagjai között olyan szaktekintélyeket találunk, mint Gergely István olimpiai bajnok vízilabdázó, Rákász Gergely orgonaművész vagy Balatoni Kata néptáncpedagógus. Évente jellemzően legalább kétszázan pályáznak, akik közül ötven tehetséges tanulót választ ki a zsűri. A Nyilas Misi Ösztöndíjprogram indulása óta már 21,5 millió forinttal háromszáztizenöt diákot segített álmai megvalósításában. A jelentkezés feltételeiről, valamint a programról további információ található a legyenfolytatas.jobbadni.hu oldalon.  2019. október 6.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Czeglédi Péter Pált, a hajdúbagosi gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük.

1

Kinek köszönheti, hogy a lelkészi pályát választotta? A nagyapám húga diakonissza lett a második világháború előestéjén, és hadiárvákkal foglalkozott a Balaton környékén. A kommunizmusban felszámolták a rendházakat, de ő megtartotta a fogadalmát. Budapestre került, ott dolgozott a Postánál, de a nyugdíjazása után visszaköltözött szülőfalujába, Biharnagybajomba. A szüleim sokat dolgoztak, így rengeteg időt töltöttem vele, nagyon szerettem őt. Amikor pályaválasztás előtt álltam, azt mondtam magamnak, hogy a nagynéném az, aki a leghitele-

3

Fontos önnek a mozgás, a sport. Átviszi ezt a gyülekezetbe is? Az elmúlt négy évben a buszos kirándulások mellett biciklitúrát is szerveztünk negyven, hatvan és száz kilométeres távon, utóbbit az egyik hetvenéves presbiterünk is letekerte. Vándortáborba is vittünk gyermekeket az elmúlt két évben. Sátorban aludtunk, túráztunk, mobiltelefon nélkül, csak magunk voltunk. Mindenki nagyon élvezte, és az nekem külön öröm, hogy amíg reggel még mindenki aludt a táborban, én elmehettem futni.

4

Mivel próbálja falusi lelkészként együtt tartani a gyülekezetet? Viszonylag sok rétegalkalmunk van: bibliaórák, ifi, cserkészet, csigatészta-készítés, és mivel az iskola nagyon kicsi, egyik évben gyermek-, a másik évben felnőttkonfirmációra készülünk. Ilyen kis településen nagyon szép eredmény, hogy az elmúlt három évben tizenöt felnőtt konfirmált. Emellett olajtököt termesztünk, együtt vetjük, kapáljuk, szüreteljük a gyülekezettel. Azonban amire nagy hangsúlyt fektetek, az az istentisztelet, ugyanis sokan csak a keresztelés kapcsán találkoznak a gyülekezettel, a lelkésszel, így nem mindegy, hogy milyen benyomást kapnak.

Biharnagybajomban nevelkedett, diakonissza nagynénje volt rá a legnagyobb hatással. Czeglédi Péter Pál, a hajdúbagosi gyülekezet lelkipásztora mindent megtesz azért, hogy a helyiek szeressenek közösségben és Isten közelségében lenni. Feleségével és két gyermekével otthonukként tekintenek a kis településre.

sebben éli Krisztusnak szentelt életét, és én is így akarok élni. A másik Koroknai András biharnagybajomi lelkész volt. Sokat voltunk a parókiáján, ahol mindig pezsgő szellemi élet folyt.

2

Megvan ez a pezsgés az ön parókiáján is? Ennyire nincs. Az emberek hajtanak, és ez felemészti azt az időt, amelyet régen a közös szellemi életre fordítottak. Akik jobban pezsegnek a gyülekezetben, azok a friss nyugdíjasok, de igen kevesen érik meg ezt a kort. Nagyon hiányoznak a gyülekezetből a kisgyermekes családok, éppen ezért látogatom meg őket is, hetente két családhoz jutok el. Azzal is számolnom kell, hogy az idénymunkák idején jelentősen csökken a templomba járók száma. Emellett pedig sokan vannak, akik csak a rétegalkalmakra látogatnak el, de a templomba nem. 30 Reformátusok Lapja

2019. október 6.

5

Családjával hogyan élik meg a kistelepülési életet? Debrecen közelsége miatt nem érezzük magunkat elzárva, Bagosra mégis az otthonunkként tekinthetünk. Szeretnek minket, és mi is szeretjük az itt élőket. A gyerekeink úgy tekintenek rájuk, mintha nagyon sok barátunk lenne. Mindemellett nekem nagyon fontos a család, így a munka mellett sok időt szánok a feleségemre és a gyerekeimre, így ők nem is úgy élik meg, hogy mi itt dolgozunk. Ráadásul nálunk van nyári szünet, mivel akkor van a legtöbb munka a földeken és a házak körül, ilyenkor csak a vasárnapi istentiszteleteken találkozunk a gyülekezettel, több idő marad a családra. Fontos, hogy mindig az adott település ritmusát és igényeit figyelembe véve éljünk együtt, mert akkor megmarad a harmónia.  BUZÁS BORBÁLA


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/40. szám  

Reformátusok Lapja 2019/40. szám