Page 1

TESZE-m! A Tegyünk Együtt a Szegénység Ellen! projekt emberi és szakmai tapasztalatai, javaslatai Észak-Abaújból


Tartalom Bevezető3 KIINDULÁS: ELŐZMÉNYEK ÉS ALAPOK4 A hely, ahol dolgoztunk6 Kezdeményezők és társak a munka tervezésekor7 A jelenség, amelyre reagáltunk szakmai programunkkal9 Célkitűzések és elgondolások a szükséges teendőkről12 A várt elmozdulás: irányok, eredmények, hatások és indikátorok15 TÁRSAINK: AKIKÉRT ÉS AKIKKEL DOLGOZTUNK20 Mit jelent esetünkben, hogy „célcsoport”?22 Szegénység és megítélése Észak-Abaújban24 A befogásra készülő helyi közösségek25 Egymás felé forduló intézmények26 MUNKÁNK: SZAKMAI PROGRAMUNK ÉS GYAKORLATUNK28 Közösségfejlesztői tapasztalatok a szegénység elleni küzdelemben30 Bereczky Béla: Közösségfejlesztői tapasztalatok három településen31 Sivák Zsolt: Közösségfejlesztői tapasztalatok Abaújváron 37 Tóth István és Viktória református lelkipásztorok tapasztalatai Abaújváron39 Sivák János: Közösségfejlesztői tapasztalatok Göncön41 Ureczky Klára Tünde: Közösségfejlesztői tapasztalatok három településen43 Szakmaközi tapasztalatok a szegénység elleni küzdelemben50 Ivánné Takács Tünde: Tapasztalatok a közösségi és a szociális munka metszetéből51 Juhász Tibor: Vidékfejlesztői tapasztalatok59 Sohajda Levente: Göncruszkai tapasztalatok a humán szolgáltatások terén66 Innovációs műhelyek tapasztalatai67 Dilemmák és válaszok a közösségi alapú fejlesztő munkánkban68 GONDOLATAINK ÉS JAVASLATAINK LEENDŐ TÁRSAINKNAK70 Mielőtt nekikezdünk72 Hogyan tervezzünk közösségi alapú fejlesztő programot?75 A társadalmi integráció folyamatának lendítői és akadályai76 Kitörési pontok a kistelepülések közösségi fejlődése során77 Hogyan tovább Abaúj? Hogyan tovább peremhelyzetben?79


TESZE-m! A Tegyünk Együtt a Szegénység Ellen! projekt emberi és szakmai tapasztalatai, javaslatai Észak-Abaújból

Kiadja a TÁMOP-5.1.3-09/2-2010-0010. TESZE – Tegyünk Együtt a Szegénység Ellen! – komplex társadalmi program Észak-Abaújban program keretében a Dialóg Egyesület Felelős kiadó: Sélley Andrea (elnök) Írta: Sélley Andrea A kiadvány megírásában közreműködött: Bereczky Béla, Bortnyákné Urbán Hajnalka, Ivánné Takács Tünde, Juhász Tibor, Sivák János, Sivák Zsolt, Sohajda Levente, Tóth István, Ureczky Klára Tünde, Vadászné Ureczky Orsolya Szerkesztette: Kovács Edit Lektorálta: Balogh Flóra Tördelő-szerkesztő: Tellinger András Nyomda és kötészet: Tipo-Top Nyomda, Miskolc Felelős vezető: Solymosi Róbert Miskolc, 2014

TESZE – Tegyünk együtt a szegénység ellen! – komplex társadalmi program Észak-Abaújban Kívánom, hogy szóljon e kiskönyv, a TESZE csapatnak elismeréséül szolgáló TESZE-m! című kiadvány azon 19 főnyi TESZE munkatársnak, és legalább kétszer annyi szerződő felének, a háromszor annyi önkéntesének, s számolatlan támogatójának, szimpatizánsának. Reméljük, hogy – nekik mindenképpen, de vágyjuk, hogy másoknak is – jó lesz kézbe venni. Személyes beköszöntővel kezdve, el kell mondanom, hogy ez a projekt az eredményeivel és nehézségeivel együtt fontos sikertörténet az Egyesület életében is. Tizenkét éves szervezetünk pályafutása során sokféle program futott, én magam csak egy részére látok rá, nyolc éve vagyok az egyesület tagja. Pontosan a sokszínű tagok és sokszínű programok adták ezen program alapját. Volt kivel tervezni és volt kikkel megvalósítani a programot. Szakemberben, tudásban és motivációban gazdag szervezeti háttérben teremtődtek meg az alapok, és az akcióterületen (Észak-Abaújban) olyan erős elkötelezettségű szakmai háttérbe ágyazódott a konzorcium, amely be tudta fogadni a további szakmai munkatársakat a megvalósításba. A projekt alkalmas volt arra is, hogy egymástól tanulhassunk, fejlesztési programelemekben kísérletezzünk, használjuk a fizikai és szellemi tereket. Magam is sokat tanultam, erősödtem, ezért is hálás vagyok. Elismerésemet és köszönetemet fejezem ki a TESZE csapatnak az elmúlt négy év munkájáért, a nyitottságáért, rugalmasságáért, fejlődőképességéért, a közös gondolkodásért, a közös cselekvésért, a partnerségért. Egy ilyen csapatban sem volt könnyű a saját magunk elé kitűzött céloknak megfelelni, ebbe most belepillanthat a kedves Olvasó is, ha továbblapoz. Ös�szegzésül elmondható, hogy tudtunk együtt dolgozni, együtt eredményeket elérni, s egymásra épített tevékenységekkel szolgálni Észak-Abaúj jelenét és jövőjét. Elértünk számszerűsíthető és nehezebben tetten érhető, esetenként törékeny eredményeket a társadalomfejlesztő programunk megvalósítása során, melynek legfontosabb és számunkra is új megközelítése a szakmaköziség volt. Olyan komplex szolgáltatásokat építettünk fel, amelyekkel elértük a peremhelyzetben élőket, a folyamatos jelenléttel személyes és közösségi szinten tudtunk előre haladni leginkább a közösségi-segítő, ún. settlement szolgáltatásokkal, különböző klubok működtetésével, képzések megvalósításával, egy folyamatosan bővülő közösségi munkás hálózattal. Be tudtunk vonni együttműködőket, akik a települési és a területi innovációs műhelyeken, képzéseken szerzett munícióval tovább mehetnek a térség fejlesztéséért. Legfontosabb eredményünk tehát maga a csapat, amely képes lesz továbbvinni az elkezdett fejlesztési folyamatot. Bizton tudom, hogy egy periférián lévő térség leginkább akkor fejlődhet, ha gazdagodik szakemberekben, kapcsolatokban, verbális-, és cselekvőkészségben, és elkezdi a saját kapacitásfejlesztési útját járni. Ezzel az összegző és elemző kiadvánnyal is elismerve az eddigieket, kívánok mindenkinek – stábnak, partnereknek, helyi szereplőknek és a kedves Olvasóknak is – bátorságot, elszántságot és alkotó erőt, hogy képesek legyünk elképzeléseinket megosztani másokkal és elindulni a megvalósítás útján! Sélley Andrea  

a Dialóg Egyesület elnöke, a TESZE program projektvezetője


TESZE-m!

KIINDULÁS:

4

ELŐZMÉNYEK ÉS ALAPOK

5


TESZE-m! A 24 településből álló Abaúj-Hegyközi kistérség Magyarország észak-keleti részén, Borsod- AbaújZemplén megyében, a fővárostól kb. 230 km-re helyezkedik el. Északon Szlovákia, keleten a Zemplén, délen az Aranyos-patak, nyugaton pedig a 3-as számú főút, illetve a Hernád határolja, Területe 440 km². Jellegét tekintve tipikusan aprófalvas kistérség, Abaújszántó és Gönc kivételével mindegyikben 1000 fő körüli a népesség.

A hely, ahol dolgoztunk

A megyei viszonylatban közepes területű kistérség földrajzilag is jól elkülöníthető kistájakra osztható. Ezek a Zemplén, Abaúj-Hegyalja, és Szerencs-köz. Ezt a területet a természet viszonylagos érintetlensége jellemzi. A kistérség települései a Hernád-folyó mentén, illetve a Tokaj–Eperjesi hegység nyugati oldalán találhatóak. Megközelítését tekintve Miskolctól kb. 60-km távolságra van, közúton 50 perc, vasúton 75 perc alatt lehet elérni, mindez Budapestről 3-3,5 óra alatt tehető meg az M3-as, M30as és a 3-as számú főutakon autóval, vagy miskolci átszállással vasúton. Néhány kivételtől eltekintve „érintetlenség” jellemzi a települések viszonyát is. A hegy-völgy biztonságot is adott az apró tájba simuló településeknek az évszázadokon át, de kicsit magára is utalta őket. A jelen konzorciumi együttműködést kezdeményező Dialóg a Közösségekért megyei közösségfejlesztő egyesület (Dialóg) ebbe a közegbe lépett be 2005-ben, és hívta életre a projektben már, mint területi partnerként megjelenő „FOGADÓ – ÉszakAbaúji Közösségfejlesztők Köre Egyesületet” (FÉSZAK). A FÉSZAK Kör egy teljesen alulról jövő kezdeményezés, hét környékbeli településen dolgozik egy csapat az elmúlt 5-10 évben, s kifejezett törekvése a települések közötti kapcsolat fokozása, a szükségletekről és a forrásokról való közös gondolkodás elősegítése helyi közösségi munkával, felnőttképzési programok szervezésével, párbeszéd-körökkel és belső-külső tapasztalatcsere szervezésével. E két szervezet eddigi legnagyobb közös vállalkozása lett most a „TESZE – Tegyünk együtt a szegénység ellen” című projekt.

6

Kezdeményezők és társak a munka tervezésekor

Észak-Abaújban 2005 nyarán indult és máig tartó/ ható közösségfejlesztési folyamat első 3 éves fázisa a közösségek közötti kommunikációt tette gyakorlattá az addig csak egymás mellett élők között. Kezdetben ennek érdekében, később hatására a térség településein közösségi cselekvések indultak (közösségi felmérés, lakossági tervező és cselevő találkozók, közösségi alkalmak, ünnepek, stb.). A projekt kezdetére hét település tudott „kialakult” együttműködésben gondolkodni, tervezni. A FÉSZAK bölcsőjét egy országos program, a „Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Szakmai Hálózat” (KÖZTÁMHÁLÓ) ringatta, ennek hatására indult el a Gönc-központú térségi közösségfejlesztő folyamat. Kezdetekben a külső fejlesztő által szervezett „közös tanulási” alkalmakkor fejlesztő gondolatokat vittek haza a települések civil, intézményi, vagy épp önkormányzati képviselői, ma már inkább otthonról hozzák a közöny elleni pirulákat. Havonta találkoztak a települések aktív, változásokat előkészítő és generáló tagjai. Ezeken a műhelymunkákon ismerkedtek egymással a települések, tervezték és tervezik a közös lehetőségeket, és próbálnak egymásnak segíteni abban, hogy ki- ki jobban meg tudja mozdítani a faluját, városát. A Dialóg Egyesület a kezdetektől, mint szakmai segítő áll a települések és az egyesület mellett, felkészítő munkája egyik fontos eredménye, hogy mára a tevékenységek, a hétköznapok egyre inkább egy önképzőkörre hasonlítanak, ahol a tagok tanulmányaikat, de leginkább az életből hozott óriási tapasztalataikat oszthatják meg egymással, továbbgondolásra, továbbfejlesztésre sarkalva társaikat, s a többi települést. A tájolás – egymás szervezett és kölcsönös látogatásának – legfontosabb szerepe, hogy vendéglátóként a helyi csapat új szerepköréből adódóan, átgondolja és összegezze az addigi tevékenységét, s míg strukturál, hogy mit

mutasson be, addig észrevétlenül vet számot, arról is, hogy merre is vezessen a további útja. Vendégként pedig olyan gyöngyszemeket fedezhetünk fel, mely a helyieknek természetes, és soha nem meséltek volna róla, ezzel viszont újabb ötletet és lehetőséget nyithatnak meg a továbblépésre. A FÉSZAK ismeri erőforrásait, épít azokra, és tanul a térségen kívüliektől is. A felnőtt generáció együttműködése mellett mára beérett a fiatalok közösségi ügyekben való aktivizálása. Beindult a „FÉSZAK-IFI” kör is, mely motorja a felnőttek mintájára létrejött helyi ifjúsági kezdeményezéseknek. A közösség vezetői, aktív tagjai általában kéthavonta összeülnek, találkoznak, hogy kövessék, inspirálják egymást, és persze, hogy összehangolják terveiket. E fejlesztőprojekt kezdeményezője, s egyben külső szakmai szereplője a már említett Dialóg Egyesület. A helyi fejlesztőkkel való együttműködés mára kiegyensúlyozott külső-belső viszonnyá alakult, melyben igény szerinti a jelenlét, de erős a szakmai kapcsolat. A Dialóg Egyesület 2002-ben azzal a céllal alakult és működik azóta is, hogy első sorban a megye településein, kistérségeiben komplex fejlesztő programokat kezdeményezzen, valósítson meg a társadalmi innovációk erősítése érdekében. A közösségfejlesztés szemléletével és módszereivel erősíti a helyi lakosság érdekérvényesítő képességét, a helyi nyilvánosságot, a helyi társadalmak kezdeményezőképességét, életminőségük javítását az ott élők erőforrásainak bevonásával. A cél megvalósítása érdekében szerteágazó tevékenységeket folytat: felméréseket végez a településeken és a kistérségekben, cselekvéseket kezdeményez a helyi lakosság körében, képzéseket szervez, bonyolít és támogat, amelyek segítik a helyi cselekvési programok beindítását, kutatja a helyi társadalmat és az azt mozgató erőket, kapcso7


TESZE-m! latrendszereket, melynek eredményeit publikálja, rendezvényeket, konferenciákat szervez, hogy bemutassa a fejlesztések eredményeit, a közösségfejlesztés módszereinek lehetőségeit. Tekintettel az országos és különösen az északabaúji társadalmi tendenciákra az elszigetelődéssel és elszegényedéssel járó hátrányokra, meg kellett vizsgálni, mi dolga egy megyei közösségfejlesztő szervezetnek a térség kirívó problémáival, olyanokkal, mint például az elszegényedés, vagy a szegénység mélyülése, a korai iskolaelhagyás, a piacképtelen szakmájú, vagy képzetlen lakosság helyzete, tanulási nehézségek kisgyermekkorban, majd azok halmozása, lefölözés, vagyis a mobilis népesség területelhagyása, a kilátástalanság koncentrálódása, stb. Az erről való gondolkodás és vizsgálódás eredményeképpen születtek azok a megállapítások, hogy a kistérségben a szegénységben élők megsegítésére, ha vannak is kezdeményezések, azok nincsenek összehangolva, nem építenek egymásra, jellemző, hogy mindenki magányos farkasként vívja szélmalomharcát. A térségben a szociális ellátást végző intézménynek a törvényből adódó kötelező mindennapi munkája mellett nincs kapacitása arra, hogy egyéb fejlesztő programokat valósítson meg. Voltak és vannak civil szervezetek, akik önkéntesként dolgoznak és tesznek településükért és az ott élőkért annyit, amennyire idejük és energiájuk van.

A kezdetekkor kitűzött célunk, miszerint a program során képessé válnak helyi közösségek, helyi szakemberek egy következő forrás lehívására, abból komplex közösségi alapú szakmai program megvalósítására, elmondható, hogy megvalósult. A közösségfejlesztési folyamatok során a térségben beágyazottá vált Dialóg Egyesület reagálni akart az alapcélra, méghozzá olyan programmal, és olyan partnerek bevonásával, amellyel a helyi erőforrások összehangolhatóak és fejleszthetőek.

A jelenség, amelyre reagáltunk szakmai programunkkal: a szegénység arcai

Észak-Abaúj ezen kilenc településén a szegénység nem szegregátumokban van jelen, hanem az embertársaink mindennapjaiban. A szegénység leginkább meghatározó oka a megélhetési lehetőségek szűk skálája, ami rányomja a bélyegét az egész térségre. A regisztrált munkanélküliek aránya 47,9%, amely több mint háromszorosa a megyei átlagnak. A magas munkanélküliség kialakulásában nyilván igen erőteljes szerepet játszik a szélsőségesen egyoldalú foglalkoztatási szerkezet is (szinte kizárólag mező-, illetve erdőgazdálkodásban foglalkoztatottak, aránya pedig 3,2-szerese (12,6 %) a megyei értéknek), és az elvándorlás. Az abaúji régió munkaerő-piaci helyzetének vizsgálatakor a főbb mutatók ismeretében azt kell mondanunk, hogy a megye és egyben az ország legsúlyosabb munkaerő-piaci feszültségekkel ter-

8

9


TESZE-m! helt része. Aki a térségben egyszer munkanélkülivé válik, nagy valószínűséggel tartósan kiszorul a munka világából. Az itt élő munkavállalóknak erősen beszűkültek az elhelyezkedési lehetőségei. A korábban munkalehetőséget kínáló nagyüzemek kiesése, a mezőgazdálkodási tevékenység fokozatos leépülése, az új beruházások elmaradása, illetve minimális szintje következtében a térségből sokan elvándoroltak, illetve az itt maradottak többsége rendkívül alacsony életszínvonalon, szociális támogatásokra szorulva kénytelen a megélhetését biztosítani. A kistérségben a valamikori termelő szövetkezetek és melléküzemágai voltak a legnagyobb és szinte az „egyetlen” foglalkoztatók, amelyek megszűnésével a munkahelyek gyakorlatilag eltűntek. Munkaerő-piaci szempontból meghatározó tevékenységet folytató nagyüzem, illetve vállalkozás minimális, nagyobb foglalkoztató is egy van ahol 50 fő felett dolgoznak, ez pedig a Gönci TSZ. A szomszédos szlovák területen alig 3 km-re található a Kenyheci Ipari Park, ami lendíthet a térség munkaerőpiacán, de hatása ma még nem jelentős. A foglalkoztatásban kiemelkedően fontos szerepet töltenek be az önkormányzati intézmények, elsősorban a polgármesteri hivatalok, az iskolák és óvodák. A kis falvakban szellemi munkakör betöltésére szinte csak ezekben a közintézményekben van lehetőség. Foglalkoztatási szempontból meghatározóvá vált az önkormányzatok által szervezett közhasznú, illetve közcélú foglalkoztatás, amely szinte egyetlen lehetőség a szegénység visszaszorítására. Sok családnál gyakorlatilag ez az egyetlen jövedelemforrás áll rendelkezésre, így szerencsés, hogy már van téli közmunkaprogram is. Az önkormányzatok által szervezett közcélú, közhasznú munkák tartalma általában a településszépítés, településrendezés, helyenként a mezőgazdasági tevékenységek. Kevésbé vonult be a köztudatba, hogy egyedi képességeik és elkötelezettségük alapján a munkavállalók helyi szolgáltatások szervezésére, végzésére is alkalmazhatóak, komoly intézményi kört kitöltve, s nem helyettesítve azt. Ezzel együtt a közmunkaprogramok megítélése az emberek között nagyon eltérő, fontos, hogy minél több szó essen közösség fórumain szükségességéről, helyi hasznosulásáról, a kiválasztás helyi értékrendjéről és a továbblépés egyedi, vagy szervezett lehetőségeiről. 10

A foglalkoztatási helyzet javítását nagyban nehezíti a régióban élő munkanélküliek országos viszonylatban is rendkívül kedvezőtlen iskolázottsági helyzete. Az itt maradók jelentős része képzetlen, idős, hátrányos helyzetű, szegény, vagy cigány származású, akik munkaereje iránti kereslet teljesen megszűnt. Ennek hatására mentálisan lerobbant a helyi lakosság, és ez még jobban nehezíti a munkavállalási lehetőségeket, esélyeket. Bár az utóbbi években a vállalkozói tevékenység valamelyest megélénkült, a térség vállalkozásainak zöme mikro-vállalkozás, sok esetben kényszervállalkozás, amelyek tőke és piaci kapcsolatok hiányában szenvednek, és gyakran nem rendelkeznek a stabilizáláshoz és továbbfejlődésükhöz szükséges vállalkozói ismeretekkel és/vagy készségekkel. Az egyéni és társas vállalkozások száma és megyén belüli aránya is nagyon alacsony, a kistérségben található vállalkozások száma a megyei összértéknek mindössze 1,3 %-át teszi ki. A térség jelentős részében őshonos a gyümölcstermesztés (főleg kajszibarack, szeder, málna), mely a családok tekintetében jelentős részben kiegészítő jövedelemszerző tevékenységként funkcionál. Ez inkább szezonális jellegű tevékenység, csak úgy, mint a burgonya termesztése és szedése. A szegénység ellen kialakított gyakorlatunkról elmondható, hogy nem túl széles skálán mozgunk, pláne alulról szervezett kezdeményezések terén. Mit tehetünk a szegénység ellen?

A közösségek fejlesztése során olyan folyamatok indulnak, ahol az emberek helyi szintű igényeire, változást generáló kezdeményezéseire építünk a cselekvőkészség fejlesztésével. Leginkább az első kezdeményező lépéseket szükséges támogatni, hogy egyáltalán elinduljon valami. Ez a bizonyos kezdeményező készség viszont hogyan fejleszthető a szegénységben élőknél, amikor az alapvető szükségleteik kielégítése sem megoldott, és a nélkülözés során mentálisan kifáradnak az emberek? Ebből az alaphelyzetből kellett kitörést mutatnia a projektnek.

Általánosnak mondható szolidaritási alap napjainkban, hogy ha embertársunk segítséget kér, akkor segítünk. A segítségadást intézményesült szinten, jelenleg állami feladatként egy szakma látja el, a szociális szakma. Egyre több feladat hárul rá azzal, ahogy a szegénység problémája növekszik. Ez az ellátási rendszer kiegészül egy segélyezési rendszerrel, – jól vagy rosszul – így rendszerré vált az, hogy akinek nincs, annak ad az állam, vagy az önkormányzat. Emellett jelen van még az adományozás. Sok szervezet, támogató adományokat oszt, és a megélhetést ezzel teszi könnyebbé. Ezek nélkülözhetetlenek, de a segélyekből és adományokból történő létfenntartás elsorvasztja az egyéni erőfeszítés szükségességét, az egymás mellett élők kölcsönös felelősségét, a helyi megoldásokat, és mintává rögzül – akár generációkon keresztül is – a várakozás.

11


TESZE-m! Az elmúlt nyolc évben a Dialóg Egyesület műhelyeket szervezett olyan hátrányos helyzetű települések részvételével, ahol még kevésbé szervezettek az emberek, hiányoznak a civil kezdeményezések, hogy elinduljanak közösségi folyamatok, és erősödjön a társadalmi részvétel. Emellett szakmai együttműködést kezdeményezett két észak-alföldi közösségfejlesztő egyesülettel, akikkel közös pontokat, együttműködési kereteket keresett. Ennek eredményeképpen szakemberek és laikusok részére dolgozott ki képzési programot közösségfejlesztési és önkéntes koordinátori ismeretek átadására, valamint további közösségfejlesztői programokkal erősítette a településeket Bodrogközben, a Sajó mentén és Észak- Abaújban.

Célkitűzések és elgondolások a szükséges teendőkről

Miért Észak-Abaújban? A Dialóg Egyesület egyik gönci tagja kezdetektől fogva szerette volna, ha közösségfejlesztési programot kezdünk az abaúj–hegyközi kistérségben. Ott élve tapasztalta, hogy mennyire nincsenek civil szervezetek, alig működnek együttműködések, kevés a szolgáltatás, az emberek kilátástalannak tartják helyzetüket, a tanult fiatalok nagyobb része elköltözik. Ezért egy hosszú távú, de szakaszolt fejlesztési programot dolgoztak ki a kistérségre 2004-ben. A munka során a FÉSZAK mellett újabb szervezetek alakultak (Telkibánya, Zsujta) települési szinten is. A közösségfejlesztési folyamat kiteljesedett tehát települési szinten és a települések közötti munkában, illetve elindult a már említett FÉSZAK-IFI műhely is. A csapat aktívan részt vett a LEADER civil stratégiájának megalapozásában (közösségi felmérések) és kidolgozásában, képviselői jelenleg is jelen vannak a döntéshozatalban.

2011-ig a megelőző 5 év elegendő volt arra, hogy gyökeret verjen a térségben a közösségfejlesztés, hogy megtaláljuk az aktív embereket, elkötelezettekké tegyük őket, megteremtsük az alapjait az együttműködéseknek, létrejöjjön egy civil szervezeti hálózat, tudatos és szervezett cselekvések induljanak el. Ez az idő azonban még nem volt elegendő arra, hogy valamennyi önkormányzat, polgármester elkötelezetté váljon, hogy partnernek tekintsék 12

ezeket a civil kezdeményezéseket. Nem jöttek létre tartós együttműködések a három szektor között sem. Még nem sikerült teljes mértékig bevonni a munkába az iskolákat, a lelkészeket, valamint a szociális szakemberekkel való kapcsolatban is csak ez a projekt hozott áttörést. Ezek mellett máig jelentős kihívás és erőfeszítés a településeken élő leghátrányosabb helyzetű emberek, családok bevonása a közösségfejlesztési folyamatba, integrálásuk a csapatba. Miért és hogyan konzorciumban? A konzorcium felállításánál figyelembe vettük a közösségi felmérések során felszínre került szükségleteket, a problémákra született megoldási javaslatokat. Már ebből a felmérésből látható volt, hogy szükséges az elkezdett közösségfejlesztési folyamatokat folytatni, hogy hiányoznak a közösségi szociális szolgáltatások a településekről. A több éve együttműködő Dialóg Egyesület és FÉSZAKKÖR biztosította a közösségfejlesztési lábat, de hiányzott a szociális szakmai tudás. Így keresték meg az Abaúj–Hegyközi Gyermekjóléti és Szociális Alapszolgáltatási Körzet intézményét és hívták konzorciumi partnernek, akik nyitottan fogadták a projekt-együttműködés lehetőségét. Megkezdődhetett a projekt közös tervezése, majd következett a hosszú és időigényes összehangolódás. A partnerek kiválasztása két lépcsőben zajlott. Egyrészről az akcióterület hat településén nem volt kérdés, hogy azokkal kell együtt tervezni és majd dolgozni, akikkel évek óta működött együtt a két kezdeményező csoport, akikkel közösen terveztek és dolgoztak ezelőtt is. A program szakmai tartalma így a terület humánszolgáltatójával és helyi civil szervezetekkel került kialakításra. Velük látszottak megalapozottnak a programból felálló „segítő közösségi házak” (settlementek) helyi alapú és igényű szolgáltatásai. Egyeztették, hogyan képzelik el a közösségi házak működését, hogy szolgáltatásaikat szabadon igénybe vehessék kor- és „kaszthatártól” függetlenül egyének, családok, közösségek. A settlement típusú szervezetek lehetnek kis önsegítő csoportok, de nagyobb szolgáltató szervezetek is, aktivitásuk kiterjed a szociális, gazdasági, kulturális, oktatási és környezetvédelmi szükségletek teljes körére. Megalapozottságukat rugalmasságuk és közvetlen helyi kapcsolódásuk adja, és az, hogy nincs éles határ a „célcsoport” és a „megvalósítók”

között, sőt határozott cél az átfedés, a minél szélesebb körű közösségi részvétel. Ebbe a megszólítási és bevonási körbe tartoztak az előző programokból már ismert további helyi szereplőként a települések önkormányzatai, egyházi képviselői, hiszen a közösségfejlesztői folyamatokban legalább kialakult velük a jó kommunikációs kapcsolat. Másrészről kerestük azokat a partnereket, akiket nem ismertünk az akcióterület három településéről (Hernádszurdok, Göncruszka, Tornyosnémeti), ahol korábban még nem dolgoztunk. Igényfelméréseket, lokális közösségi témájú beszélgetéseket szerveztünk, melyek során potenciális partnereket találtunk. Mit csinálunk? A közösségfejlesztő munkának és az ezt szolgáló projekteknek is célja, és egyben legfontosabb erőforrása is a helyi ember, a belőlük épülő csoportok, így a legtöbb feladat is hozzájuk kapcsolódik. Ennek jelen projektben tervezett formáját a settlement szolgáltatások adják.

A settlement egy olyan közösségi szolgáltató központ, mely egyszerre több célt valósít meg. Hozzájárul a helyi közösségek fejlődéséhez, fejlesztéséhez, teret nyújt szabadidős tevékenységekhez, segíti a szociális problémák megoldását, információt nyújt és segíti a különböző emberek, csoportok és közösségek közötti kommunikációt. A terv minden településre kiterjedt, azaz a projekt során településenként indítottunk settlementeket, amelyekben a szegénységben élő emberek számára rendszeres közösségi beszélgetések zajlanak, ahol helyzetük azonosítására, az ebből történő megoldások kidolgozására és együttműködések kialakítására kerül sor más települési szereplők – lakosok, szakemberek, döntéshozók – részvételével. Az előzetes felmérések során körvonalazódott 13


TESZE-m! igényekre (pl. gazdaasszony kör, ezermester klub, önismereti klub stb.), valamint a közösségi beszélgetések során megfogalmazott hiányokra tematikus klubfoglalkozásokat terveztünk, amelyeket a térségben élő és dolgozó, a szakterülethez értő, a klubvezetésre a projekt keretén belül felkészített emberek tartanak. Ezeket a programokat a közösségi munkás és a szociális munkás munkatársak a közösségfejlesztő szakember segítségével végzik, a hátteret pedig a humánszolgáltatók, jellemzően a településen működő szervezetek biztosítják. A tervezett műhelymunka több szinten folyik. Egyrészről települési szinten a projektet megelőző öt év hagyományait folytatva havi közösségi beszélgetés terve rögzült, amelybe be kellett vonni azokat, akik eddig kimaradtak, valamint elő kellett mozdítani a szegénységben élők integrálódását is. Másrészről a települések közötti szintén öt éves hagyománnyal bíró havi műhelymunka folytatódik, amely teret biztosít a projekt egyeztetésének is. Harmadrészt innovációs műhelyeket indítottunk, amelyek szellemi teret adnak azoknak, akik tudnak, és már akarnak tenni a szegénység ellen. Azok a „tehetős” partnerek, – akik helyzetüknél fogva szolidárissá váltak a szegénységben élő embertársaik felé, a település jövőjének tervezésében – ebben a műhelymunkákban váltak együttműködővé. Számuk sokkal kisebb, mint ami szükséges lehet a problémák megoldására, és az eszköztáruk is mérsékeltnek mondható, viszont példaértékű munkát végeznek, amiből a kiadvány néhány tapasztalatot megoszt a kollégák saját szavaival is a III. fejezetben. Képzésekkel elsősorban a szemléletváltást kívánta programunk fokozni és képessé tenni a szolgáltatást végzőket a közösségi alapú megközelítésben rejlő lehetőségek felismerésére, használható munkamódok megismerésére. Az ütemezésünkben szerepelt közösségi munkás képzés, közösségi és önkéntes koordinátor képzés a szociális területen dolgozóknak, lelkészeknek és pedagógusoknak, közösségi képzés a mélyszegénységben élőknek, klubvezetésre felkészítő, szemléletváltó tréning a három szektor képviselőinek. A projektben két konferenciát terveztünk. Egyet a projekt indításakor, amelyen a program ismertetése mellett azokat a szakmai témákat jártuk körbe, amelyekre épül a pályázat (settlement, közösségi munka stb.). A másikat a zárásra, hogy le14

gyen szervezett alaklom, mely tudatosítja és megosztja a tapasztalatokat, valamint lehetőséget kínál az összegzés mellett a továbbtervezésre is. Ez azért is fontos, mert a kezdetektől tudható volt, hogy ilyen összetett problémára vagy strukturáltan kell reagálnia a társadalomnak, vagy nagyon hosszú lesz a helyi út. A projekt ideje alatt számos felvételt készítettünk, amelyből projektfilm lett, illetve a tapasztalatokat, a programban résztvevők élményeit ebben a kiadványban adjuk közre. Minden településen kellet találnunk egy termet, vagy egy épületrészt a projektnek, ahol a settlement szolgáltatások zajlanak. Három településen (Hidasnémetiben, Abaújváron, és Göncön) nagyobb, két településen (Telkibányán és Zsujtán) kisebb felújításra is sor került. Hernádszurdokon a régi iskola épülete, Tornyosnémetiben a Közösségi ház, Göncruszkán a helyi nonprofit kft. által fenntartott több tér, Pányokon a református gyülekezeti terem szolgál settlement házként. Informatikai eszközök elérését is lehetővé tettünk a kilenc településen. Beszereztünk asztalokat, székeket és általános felszereléseket a segítő klubokba. Eltérőek a kompetenciákat fejlesztő klubok szükségletei is településenként, eszerint igazítottuk a szükséges célfelszerelések beszerzését, az amatőr művészeti, népi-hagyományőrző és kéz klubokhoz (kézimunka klub) előre nem látható, igényekre épülő eszközöket. A szociális konténerbe kölcsönözhető eszközöket, kisgépeket, háztartási eszközöket vásároltunk.

A várt elmozdulás: irányok, eredmények, hatások és indikátorok „Mindenki vágyik arra, hogy szeressék, elfogadják, meghallgassák és tartozhasson valahová. A közösségben erre nagyszerű alkalom nyílik!”

A program elején azt gondoltuk, hogy minden településen lesznek olyan közösségi cselekvések, produktumok, amik elmozdíthatóak közösségi vállalkozások irányába, s hogy két és fél év erre elegendő lesz. Dilemma volt a közösségfejlesztői folyamat versus foglalkoztatás közösségi vállalkozással. Felmerült, hogy mennyiben kell a klasszikus közösségfejlesztés mentén haladva kivárni, hogy a közösség termelje ki a folyamat során magából a továbblépés lehetőségeit a vállalkozások felé. Vagy projektszerű sajátosságként (tól-ig időszak alatt) eredmény lehet, hogy a célcsoporttal a különböző foglalkozáson a saját igényeik mentén haladjunk, emellett egy másik szinten helyi vállalkozókkal, döntéshozókkal közösségi vállalkozások keretein lehet gondolkodni, amelybe be lehet vonni a célcsoport tagjait is egy későbbi szakaszban. (Az 15


TESZE-m! utóbbi úton nem alakultak a célnak megfelelően igazán jó helyzetek.) A „passzív közeg” és a „munkához, jövedelemhez juttatás, alternatív elképzelésének” áttöréséhez fontos lépéseket tettünk, de kevés volt ennyi idő a visszafordíthatatlan változáshoz. A közösségfejlesztés mint módszer belülről tud a leginkább hatni kifelé, és nap mint nap látjuk a jótékony hatását a kisközösségi kluboknak, az ott egymásra talált emberek önismeretet, önbizalmat, és bizalmat találnak. Ezek az eredmények – egy ember kapcsolati hálójának bővülése, vagy kompetenciájának növekedése – nehezen mutathatóak meg. Az egyének által megélt változások kimutatáshoz mégis legjobban az elvégzett kontroll tükörképek (kérdőívvel rögzített irányított beszélgetések) segítettek hozzá. Tárgyiasultan is megmutatható eredmények a settlement klubtevékenységek során készült helyi termékek. Azok a kézzel és géppel varrt csodák, amik nemcsak örömöt okoznak a készítőknek, hanem piacot is hozhatnak. Az eddigi értékesítések a sikerélmény mellett bevételt is jelentenek, egyelőre visszaforgatódnak a settlement közösségi életébe, a tagok közös terveihez tudnak forrásul szolgálni. Ezek a helyi termékek, és egyelőre szívességalapú szolgáltatások továbbfejleszthetőek, s egy következő időszakban egy vállalkozásfejlesztési projekt alapjai lehetnek. Azon törekvésünk, hogy közösségi vállalkozások tervei elindítsák a helyi innovációt, jórészt a START munkaprogram ez irányba történő átfordítására szűkült. A településen kialakuló partnerségek, kapcsolatok minőségi változása, s a közösségi viszonyrendszer még nehezebben mutatható ki. Az ezekben részt nem vállalók számára a munkahelyteremtés és a tárgyilagosan megfogható eredmények lehetnek motiválóak a bekapcsolódásra. Van néhány (jellemzően kisebb lélekszámú, elöregedett) településünk, ahol nehezebb annak elfogadása, hogy nem pénzt, segélyt osztunk, hanem komplexebb lehetőségeket hozunk. Tehát a program kapcsán jelentős szakmai kihívásként a mélyszegénységben élők bevonását tekintettük. Arra számítottunk, hogy ez sokkal ne16

hezebb lesz. Közben láttuk, hogy a helyi humánszolgáltatók, a közösségi munkások, és a közösségi szociális munkások a tervezett segítő-közösségi feladatokat hatékonyan és stabilan tudják végezni. Az indikátorként meghatározott (önsegítő) családi hálózatok és a kisközösségek fejlesztésére irányuló tematikus tevékenységek száma a mi gyakorlatunkban a vállalt 37 tevékenység helyett 50 tevékenység valósult meg, és 96 megszólított főből 73 mélyszegénységben élő személy került bevonásra, a vállalt 70 főhöz képest. Nagyobb kihívás volt az említett másodlagos célcsoport, a helyi humán partnerek bevonása. A „Szakmai műhelyekbe és tréningekbe bevont közszolgáltatóknál dolgozók számát” ugyan szépen hoztuk, a mi gyakorlatunkban a vállalt 60 fő helyett 70 főt sikerült bevonni a megszólított 89 főből. A képzések, műhelyek és közösségi beszélgetéseken való részvételükből adódóan teljesítettük az elvárásokat, viszont emellett volt egy víziónk szorosabb együttműködésekről. Ezek jellemzően nem váltak valóra. A settlementekbe nem tudtuk behozni a pedagógusokat, a szociális munkásokat, a védőnőket, sőt csak néhány településen sikerült kooperálni az egyházi szereplőkkel. Életmód klubokat indítottunk szemléletformáló alkalmakként a humán szakemberek bevonásának nehézségeire reflektálva. Direkt előadások zajlottak filmvetítéssel, vagy

meghívott előadóval, amiket közösségi munkások, közösségi szociális munkások által vezetett csoportos indirekt beszélgetések egészítettek ki, valamint egyéni beszélgetéseket folytattunk. Ez utóbbi tűnt sikeresnek, inkább csak alkalmi jelleget öltve.

Ugyancsak a partnerekhez köthető ideánk volt a térségi komplex vidékfejlesztés. A vidékfejlesztéshez kapcsolt civil érdekérvényesítés kialakításának nem

kedvez a kistérségek megszűnésével együtt járó kompetenciahiányos állapot (a járásoknak kvázi csak közigazgatási és nem tervezési, fejlesztési feladatai vannak), s így nehezebb kialakítani/intézményesíteni a 3 szektor rendszeres egyeztetésén alapuló rendszert, melynek szokásjogilag (ill. természetszerűleg is) leginkább az önkormányzati – kvázi állami szektor – lehetne a legitimitást adó gazdája. Mi mégis elkezdtük összeszedni a szerepelőket, és érzéken�nyé tenni őket a vidékfejlesztés alulról jövő lehetőségeire. Bátor tett volt invitálni olyan szerepelőket is, akik közel ülnek a megyei tervező asztalokhoz, s arra biztatni őket, hogy tegyék ezt közösségi(bb) módon. A TESZE program két és fél éves megvalósulása alatt egyik fő célunk és vállalásunk az volt, hogy be-

vonjunk helyben helyi szolgáltatásokat nyújtó – elsősorban civil szektorban, szociális, oktatási, egészségügyi területen működő – szervezetek munkatársait és tagjait, akik a program során tevékeny részvételükkel hozzájárulnak célkitűzéseink eléréséhez. Nézzük eredményeinket számokban is: A program során 99 lakost tudtunk bevonni 9 településen a közösségi tevékenységekbe, ebből a létszámból jelenleg 73-an a települési programok több mint felén részt vettek. Ez azt jelenti, hogy 99 észak-abaúji lakos hétről hétre eljött a settlement házakba, hogy ott hozzájáruljon valamilyen közösségi programhoz, abban aktívan, tevőlegesen, a saját ötleteit és igényeit megosztva találja meg a szerepét. Alapvetően háromféle tevékenység indult el minden településen (Kéz klub, Életvezetési klub, Kompetencia klub), amelyek témái azonban a helyi települési résztvevők igényei alapján eltérőek voltak. A helyi igények sokszínűségét jelzi, hogy a három fő tevékenységi körön belül tizenkétféle klubfoglalkozás valósult meg. Összesen 44 klubtevékenység, közösségi tevékenység indult el a településeken, és 5 tevékenység térségi szinten (táborok, klubvezetői képzés). Az alábbi diagramon a különböző klubokban résztvevő célcsoporttagok megoszlását láthatjuk. Azokat a résztvevőket vettük számításba, akik az adott tevékenység legalább 70 %-án jelen voltak. Egy személy többféle tevékenységbe is bekapcsolódhatott. Jelenlegi állás szerint a 73 bevont célcsoporttagból 30 peremhelyzetben élő tag tudott pozitív eredményt elérni a program hatásának köszönhetően. Jellemzően munkába tudtak állni, és/vagy sikeresen elvégeztek tanfolyamot, amely segítheti az elhelyezkedést, valamint bekapcsolódtak a helyi közösségi életbe. Programunk kezdetén a bevonás eszközeként is használt „Tükörkép” elnevezésű kérdőívvel keres17


TESZE-m! tük fel célcsoport tagjainkat. A kérdésekkel képet szerettünk volna kapni az egyénről, aki akkor még ismeretlen volt számunkra. Kíváncsiak voltunk milyenek az igényei a közösség szempontjából, vannak e közösségi tapasztalatai, mennyire céltudatos, mire vágyik, milyen képességekkel, készségekkel rendelkezik, milyen személyes problémákkal küzd stb. A kérdéseket alkalmasnak találtuk arra, hogy a programunk felénél (Kontroll Tükörkép) illetve a végén is felhasználva (Záró Tükörkép) mérhessük a személyes fejlődést, változást. Itt idéznénk közösségi szociális munkásaink gondolataiból a Miben tudtunk segíteni? kérdés kapcsán: „Még bennem van az emléke annak, mikor két és fél évvel ezelőtt felkerestük az embereket és beszélgettünk velük. Panaszkodtak, kilátástalannak látták életüket, a család szűk közössége adott örömöt számukra. A kilátástalanság nem szűnt meg két és fél év alatt, de pozitívabb lett a hozzáállás. A Záró Tükörkép kérdéseire adott válaszokból egyértelműen látszik, hogy sok olyan értéket fedeztek fel maguk körül és magukban, amit korábban nem vettek észre. Közösségeket hoztak létre és olyanná alakították, amelyekben jól érzik magukat. Programunk segítséget adott abban is, hogy az egyénekből kibontakozzanak egyéniségeik sajátos vonásaikkal, s megerősödjön az önismeret, az önbecsülés. A settlement házak nagyban hozzájárultak új, személyes kapcsolatok kialakulásához, vagy a meglévő felületes ismeretségek mélyüléséhez, barátságok kialakulásához, melyek korlátozódtak a településen belüli emberi kapcsolatokra. Programunk lehetőséget adott egymás településeinek, és az ott élő emberek megismerésének is. Havonta történő találkozások például szakmai napok vagy a közös képzéseken való részvétel, közös farsang is segítette egymás megismerését, szélesedett mindenki kapcsolati hálója. Az első kérdőív alkalmával kevesen tudták megfogalmazni, hogy melyek azok az emberi értékeik, ami miatt szerethetőek, elismerésre és tiszteletre méltóak. A Záró Tükörképben erre a kérdésre is konkrét, határozott válaszokat tudtak adni.

18

A két és fél év alatt sikerült elérni, hogy nem csak elvárásokat támasztottak társaink, hanem kölcsönösségre épült az egyén és a közösség, valamint a program kapcsolata. Rájöttek arra, hogy adni és kapni nem csak kézzel fogható dolgokat lehet, hanem olyan dolgokat is, amelyek nem mérhetőek könnyen, de érzékelhető a hatásuk. Szemtanúi lehettünk olyan közösségben megélt értékek születésének, mint például az elfogadás, megértés, tisztelet, odafigyelés. Fontos volt, hogy végre valaki az ő véleményükre is kíváncsi volt (közösségi beszélgetések). Az pedig hogy az ötleteik megvalósultak például egy program szervezésével kapcsolatban, az óriási motiváció volt sokaknál. A közös tervezés, megvalósítás, élmények hitet, reményt adtak sokaknak. Megismerkedhettek azzal a lehetőséggel, hogy a mindennapi nehézségek küzdelmeit meglehet vívni egyedül, vagy együtt. Hinni kezdték, hogy van választási lehetőség és megtapasztalták, hogy képesek hatni például egymásra. Egy megindító visszajelzés: A program, a helyi közösség az életemet mentette meg. Megnyíltam, és sokkal másabb ember lettem”. A személyiség fejlődéshez kapcsolódott sok olyan új gyakorlati ismeret is, amit célzottan, településenként változóan tanulhattak meg pl.: gyógynövények ismerete, varrás, üvegfestés, főzés, kertművelés stb. Ennek a nagyszerűsége abban rejtőzött, hogy egymástól mint egyenrangú felektől kapták az ismeretek többségét. Egymást tanították és egymástól tanultak. Sokuknak a settlement közösség lett az életében az első közösség, amihez kötődni tudtak. Az akcióterületünk településeinek többségében olyan mértékben erősödtek meg ezek a közösségek, hogy elhatározták, a jövőben is össze fognak járni, „klubozni”. Komoly szándékot láttunk, halottunk a célcsoporttagjainktól arra, hogy ha szükséges, saját maguk is megteremtik a hiányzó feltételeket, s lesz olyan közösség, aki képes lesz saját érdekeiért kiállni, és önmagáért közösen erőfeszítéseket tenni. És ez is óriási eredmény. Nekik is. Nekünk is.

19


TÁRSAINK:

AKIKÉRT, ÉS AKIKKEL DOLGOZTUNK


TESZE-m!

Ha úgy segítünk az embereken, hogy közben megvonjuk tőlük azt a lehetőséget, hogy cselekvően közreműködjenek saját gondjaik megoldásában, az ilyen segítség semmiben sem járul hozzá egyéni fejlődésükhöz. (Saul D. Alinsky, 1996.)

Mit jelent esetünkben, hogy „célcsoport”?

E munkában ezért 1. lépés a helyi kapacitások és források feltárása, 2. lépés a közös tervezés és a szükséges együttműködések kialakítása, 3. lépés a cselekvések megkezdése, melyet folyamatosan jellemez, és időnként követ 4. lépésként az értékelés, elemzés, újratervezés. Ez a reflektív tervezés modellje is. Fejlesztő munkánk alapja három pilléren nyugszik: 1) a mikro-térségben zajló öt éves közösségfejlesztői munka megelőző eredményein; 2) a településeken működő intézmények és civil szervezetek tapasztalatain; 3) valamint kimondottan a projekttervezéshez szervezett közösségi tervezői beszélgetésekre eljött szegénységben élő emberek igényein.

Konkrét megszólítandó emberek tekintetében szintén három csoportok alakítottunk ki: 1) a kilenc településen mélyszegénységben élő emberek; 2) az érintett települések önkormányzatai, kisebbségi önkormányzatai, humán szolgáltatói kiemelt tekintettel a szociális szakemberekre, pedagógusokra és lelkészekre; 3) a kilenc településen működő civil szervezetek, vállalkozások. A konkrét elérendő csoportok mellett a közvetetten elérhetők és elérendőkben is gondolkodott stábunk, mint például a • a többcélú kistérségi társulás és munkaszervezete; • a kilenc település teljes lakossága, szervezetei és intézményei; • az akcióterület szomszédságában lévő települések lakossága és önkormányzatai, szervezetei, intézményei.

A közösségfejlesztő munka egyfajta kölcsönhatás, melyben minden résztvevő szereplő ad és kap az együttműködés során. Végső célja a helyben élő emberek felruházása a közös gondolkodás, tervezés, cselekvés és értékelés képességével, módszereivel, és persze a mindezekre való igény felkeltésével. A közösségi alapú fejlesztés sokszereplős „játék”, melyben a belső szereplők, azaz a helyi lakosok és a helyi szakemberek pilléreket jelentenek, míg a külső szakemberek, támogatók egyfajta katalizátorok, akik „adalékanyagokkal” gyorsítják a helyi alapon nyugvó fejlődést, a tervezett kollektív változásokat. Így, mint minden közösségi alapú fejlesztési program, a miénk sikere is nagyban múlt azon, mennyire lesznek elkötelezettek és leginkább egymással együttműködők a helyi lakosok, intézmények, szakemberek. Mindez azért kulcsfontosságú, mert a külső erőforrások a projektidőszakok végével levonulnak a terepről, és akkor derül ki igazán, épült-e a helyi csapatok kapacitása tudás, szervezettség, felelősség terén, vagy ezek egyéni, elszigetelt élményekként hasznosulnak.

22

23


TESZE-m!

Szegénység és megítélése Észak-Abaújban A szegénység mélyülésének, újratermelődésének és területi terjedésének mérséklése, valamint a mélyszegénységben élők integrációjának előmozdítása érdekében Magyarországon 2010-ben támogatási program indult. A fenti célokat a helyi közösségi kapcsolatok fejlesztésével, egyes közszolgáltatásoknak – ilyenek a szociális és egészségügyi ellátások, a gyermekek helyzetét és kitörési esélyeit meghatározó más humánszolgáltatások – a helyi szükségletekhez igazításával, továbbá az érintett települési kör lakosságának mozgósításával kívánta elérni a program. A programba vonás során azonosítani kellett a településeken, hogy ki tartósan munkanélküli, kinek alacsony az iskolai végzettsége, ki nevel háromnál több gyereket, s ki az, akire ebből legalább kettő igaz. E felmérés során kellett szembesülniük a közösségi szociális munkásoknak azzal, hogy még napjainkban is mennyire negatív tartalma van a szegénység szónak, mennyi előítélet övezi, és mennyi ember szégyelli, hogy szegénységben él, illetve annak minősül mások, vagy egy definíció megítélése szerint. A szegényekkel kapcsolatos előítéletek a szegény életforma jegyeit hozzák fel, mellyel alá szeretnék támasztani érveiket. Ezek az életviteli sajátosságok az előrelátás hiánya, az olyan viselkedés, melyeket a környezet élősködésnek, felelőtlenségnek, kötelességmulasztásnak minősít. A nyomorból kinövő túlélési stratégiák azonban lehetővé teszik a szélsőséges viszonyok közötti megélhetést, mégis olyan rögzült életmódmintákat jelentenek, melyek rövidtávon ellehetetlenítik a társadalmi főáramba való visszajutást. Az ilyen körülmények között élők körében kialakuló kulturális sajátosságokat a szociális munka nézőpontjából már csak azért sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert a mindennapi gyakorlat jelenségei ezek nélkül nemcsak hogy nem érthetőek meg, hanem hatékony intervenciós (segítő) stratégiák sem tervezhetőek. A közvélekedésekben gyakran úgy gondolják, hogy a mélyszegénységben élők esetében csak a mun24

ka és a jövedelem hiányáról van szó, tehát csak munkához és jövedelemhez kellene juttatni őket, azután már joggal elvárható, hogy változtassanak életvitelükön. Ez azonban messze nincs így, hiszen a szegénységben élés következményei rövidtávon lehetetlenné teszik a társadalomba beilleszkedést, illetve visszatérést. A nyomor alapvetően megváltoztatja az emberek és csoportok életstílusát, normarendszerét, viselkedési és habitusbeli sajátosságait. A beilleszkedett életforma eszközeivel nem lehet túlélni ebben a helyzetben. Így a szegénység nem pusztán az anyagi javak hiányát jelenti, hanem joggal tekinthető kulturális, közösségi tanulási kihívásnak.

A közösségfejlesztés olyan társadalmi folyamat, amelynek révén az emberek jobban megtanulnak együtt élni a frusztrációt kiváltó és változó világ helyi aspektusaival, és azokat valamennyire ellenőrzésük alá vonni.  (Biddle-Biddle, 1965.) A szegénység és a szegénységben élés hívószavakkal nehezebb volt elérni az embereket a program beindulásakor köszönhetően az előítéleteknek, az ezektől való félelmeknek. Ezt a nehézséget azzal hidalták át a szakemberek, hogy beszéltek a program lényegéről, vagyis a tegyünk EGYÜTT a szegénység ellen szlogen tartalmáról. Az együtt ennél a programnál intézményeket, humánszolgáltatókat, a településen élők tömegét, a polgármestereket, egyéb vezetőket és a szegénységgel érintett egyéb személyeket és szerveket egyaránt jelenti. Mindenki eldöntheti, hogy hová helyezi el magát, a lényeg az, hogy együtt lehet és kell tenniük a problémák hatékony megoldásáért, nem várhatjuk egyik szereplőtől se, hogy maga oldja meg azt, amiben csak közösen léphetünk hatékonyan.

A befogadásra készülő helyi közösségek Az integráció fogalma, noha a projekt nevében nem is, de célrendszerében szerepel. Nem nevezhető kellemes, jó hangzású kifejezésnek, így nem is toltuk előtérbe szándékaink előadása során. Ugyanakkor nem tekinthetünk el értelmezésétől, amikor számot akarunk adni az elvégzett munkáról és annak hasznosulásáról. A társadalmi integráció legalább két közeget feltételez, egy befogadót (integráló) és egy beilleszkedni akarót (integrálódó). Az észak-abaúji közösségek falvanként változóak. A települések földrajzi elhelyezkedése és történelmi múltja még ma is meghatározza, hogy egy nyitottabb, befogadó, vagy zárkózott, elszigetelt közösséggel találkozunk-e. Ahol pl. a közlekedési útvonalaknak köszönhetően jelentős volt mindig is az átmenő forgalom, ott sokkal nyitottabb és elfogadóbb a lakosság, míg a zárt hegyi falvakban az emberek is zárkózottabbak. A közösségfejlesztő folyamatnak, a FÉSZAK tevékenységének köszönhetően ma már határozottan állíthatjuk, hogy a TESZÉ-nek is köszönhetően létre jött egy, a településeken is túlmutató nagyobb közösség, amelynek észak-abaúji identitása egyre inkább elmélyül.

A partnerségbe hívott települési közösségekkel olyan helyeket kellett kialakítani, és olyan programokkal kellett azokat megtölteni, amelyek egyszerre vonzóak a helyi középrétegnek, valamint a hátrányosabb rétegeknek egyaránt. Ezek kialakítása nem volt elképzelhető a már érzékenyebb civil közösségekkel való intenzív párbeszéd, klubélet, és azon belül is egyfajta speciálisan helyreszabott lelki és szellemi felkészülés nélkül. Nem várt – s kezdetben meglepő – tapasztalata volt munkánknak e téren, hogy minél kisebb a társadalmi távolság, annál nehezebb a közelítés a csoportok/közösségek között. Gyakran szolidárisabbak vagyunk a távolabbi, a más településeken élő elesettekkel, mint a közvetlen szomszédunkban élőkkel. A szegénység arca sokféle, közelsége pedig nem ritkán riasztó. Ezek leküzdéséhez sok-sok idő és sok-sok történet kell, melyek közelítenek és bizalmat építenek. S bár a térség településméreteiben nincs nagy szórás ezek a történetek mégis sokszor egészen más utat jártak be.

25


TESZE-m!

Egymás felé forduló intézmények

26

Új utakat, lehetőségeket keresve találtak egymásra a térségi program szakmai szereplői. 2009-ben a Dialóg Egyesület és a FÉSZAK Egyesület konzorciumi partnernek hívták a térségi humánszolgáltató intézményt a „Tegyünk Együtt a Szegénység Ellen” programjukba, mely az ellátási területükön lévő kilenc településen (Abaújvár, Gönc, Göncruszka, Hernádszurdok, Hidasnémeti, Telkibánya, Tornyosnémeti, Pányok, Zsujta) a mintegy 6200 fős lakossággal, és azon belül is hangsúlyosan a mélyszegénységben élőkkel tervezett foglalkozni a közösségi munka módszereivel. A szociális intézmény első és legfőbb kérdése az volt, hogy a szociális munkások hogyan tudnának hathatósabban segíteni ügyfeleiknek, amikor nemcsak a napi túlélést segítő intervenciók lehetőségét kell számba venni, hanem azt is, hogyan tudnák őket támogatni környezetalakító képességük növelésében. Ez nem csak az intézménynek, de a szociális munka jelenkori fejlődési trendjeinek is egyik központi kérdése. A környezetalakító képesség függ az egyének, csoportok, közösségek társadalmi helyzetétől, a rendelkezésükre álló forrásoktól, az azokról szóló tudástól, a tudás felhasználási módjainak ismeretétől, a kapcsolati hálójuk és a szerveződéseik erejétől, stb.. Olyan tartalmak kapcsolódnak hozzá, mint az önsegítés, az önkéntesség, az érdekérvényesítési esélyek növelésének közösségi formái. Mindezek mögött egy olyan szemlélet áll, amely azt képviseli, hogy az ország polgárainak (szegényeknek, elesetteknek, hátrán�nyal indulóknak) egyaránt joga van arra, hogy részt vegyenek közösségeik gazdasági, társadalmi, politikai életében. Hangsúlyozza a társadalmi bevonás

fontosságát, azt, hogy az emberek „hatalommal legyenek felruházva”; bevonódjanak a helyi közösségek problémáinak megoldásába, s hatással legyenek az életüket érintő döntések meghozatalára. Ennek érdekében közösségi összefogást szorgalmaz, az emberek közötti bizalom erősítését, a különböző társadalmi csoportok közötti szolidaritást. A magyar társadalom átstrukturálódási folyamatai a szociális munka szempontjából az alábbi főbb kihívásokat jelentik: – a szegénység tömegessé és tartóssá válása; – a társadalmi kirekesztés megjelenése; – a munkanélküli létforma megjelenése; – a társadalmi részvétel, a társadalmi önszerveződés és együttműködés alacsony szintje, következésképpen a közösségi megnyilvánulások kezdeti foka; – a rendszerváltással együtt járó kultúraváltás, a korábban felhalmozott társadalmi és szakmai tudások leértékelődése, a korszerű tudás megszerzésének szociális korlátozottsága, a döntési, az anyagi, a támogatási és az intézményrendszeri hiányosságok, melyek a lemaradók hátrányainak halmozódásához vezetnek; – a gyengén vagy egyáltalán nem működő társadalmi szolidaritás, a negatív történelmi tapasztalatokat felerősítő populizmus; – az érdekérvényesítés és – képviselet alacsony szintje, következésképp a döntéshozók kényelmes helyzete; – a szociális munkában szinte egyeduralkodó esetkezelés, a közösségi lehetőségek kiaknázatlansága; – a megelőzés közösségi útjainak kihasználatlansága.

A közösségi munka a kezdeményezésre helyezi a hangsúlyt, ezáltal felkeres és a közösségi cselekvésbe von olyanokat is, akik maguktól nem igényelnének semmiféle együttműködést, melynek oka lehet a hátrányos helyzet, kirekesztettség vagy/és önbizalomhiány stb. Mi, közösségi emberek, akik úgy vagyunk kódolva, hogy közösségben, másokkal együtt hatékonyabban tudunk gondolkodni, dolgozni a partnerség építésben, nem jeleskedtünk maradéktalanul minden településen. Jó lehetőség lett és lehetett volna a partnerségi találkozók rendszeresítése, melyek során egyre elmélyültebben lehetett és néhol pedig csak lehetett volna megismerni egymás gondolatait, szándékait, hatni egymásra és összehangolódni. Ehhez nemcsak pusztán idő szükséges, hanem az ennek megtételére való tudatos törekvés is. A TESZE projekt erőssége, hogy a heti rendszeres stábtalálkozókon és a szupervíziókon mindhárom szakma képviseltette magát, azaz a közösségfejlesztés mellett jelen volt a szociális láb, a közösségi szociális munkások, a vidékfejlesztés pedig a vidékfejlesztő kolléga által. A közösségi szociális munkásokkal ezen felül is napi szinten találkozunk, s így gördülékenyen, közvetlenül merül fel egyegy eset, személy, amik, akik kapcsán szakmaközi egyeztetés szükséges.

A szociális szakma a kihívások és negatív jelenségek mérséklésére keresi a lehetőségeket. Ilyen lehetőség a közösségi szociális munka, amely a helyi közösségek felé orientálja a szociális munkát olyan módon, hogy a formális szervezeti keretek között folyó szociális segítségnyújtást megpróbálja összekapcsolni az informális erőforrásokkal, s így a közösségben rejlő humán erőforrások kiaknázhatóvá válnak. A közösségi szociális munka a helyi szükségletek, sajátosságok figyelembevételével képes egy újfajta partneri kapcsolat megteremtésére a kliens/igénybe vevő és a szolgáltatást nyújtó szociális fél között. 27


TESZE-m!

MUNKÁNK:

28

SZAKMAI PROGRAMUNK ÉS GYAKORLATUNK 29


TESZE-m!

Bereczky Béla: Közösségfejlesztői tapasztalatok három településen

(A szerző a program szakmai vezetője, 3 településen közösségfejlesztő, Telkibányán él.)

Ebbe a fejezetbe kollégáink összefoglaló, egy-egy ügyre, vagy településre fókuszáló írásait szerkesztettük. Saját ízeik és szavaik reményeink szerint jobban visszaadják az együttműködés sokszínűségét, valamint a megközelítések, így a megoldások lehetséges alakváltozatait.

Közösségfejlesztői tapasztalatok a szegénység elleni küzdelemben

Projektünket során az észak-abaúji munkánkban két településcsoportban kezdtünk tevékenykedni. a. Régóta együttműködő települések: a 20052006-os KÖZTÁMHÁLÓ-s települések köre, ahol már aktívan működött a FÉSZAK–KÖR Egyesület. Ezek a települések sem jelentettek azonos intenzitással működő közösségi életet és aktivitást persze. Alapvetően két változat volt tapasztalható: • Az egyikben viszonylag erős szervezeti háttér küzdött a közösségépítés általános kihívásaival, elakadási pontjaival (részvételre késztetés, bevonás a helyi ügyekbe, ezen ügyek felgyűjtése), és kereste erre a bázisára alapozva a helyi és térségi fejlesztési munkában a szerepét, végzett helyi és térségi közösségi alapú fejlesztéseket; • A másik csoportba olyan települések voltak sorolhatók, amelyeken lelassult, esetenként megrekedt a közösségfejlesztési folyamat, a folyamatdinamika kvázi természetes gyengülése, vagy a helyi kapacitások szűkössége miatt. b. Újonnan bevonni kívánt települések: akiket eddig nem sikerült bevonni. Előre kell bocsátanunk, hogy a célterület közösségfejlesztői nem kívülről kerültek a települési folyamatokba, hiszen a 2007-től formalizálódó FÉSZAK – KÖR Egyesület tagjairól volt szó. Az abaúji közösségfejlesztési folyamatok részeseiként, olyan társtelepülési közösségfejlesztő műhelyet alakítottak ki, melynek alapvetése volt a szomszédolás, így folyamatos helyzetképet kaphattak arról, milyen úton haladnak a szomszédos településeken a közösségi alapon szerveződő fejlesztési folyamatok. Ugyanakkor ez a kölcsönösen mélyebb helyzetismeretet feltételező állapot hordozott némi feszültséget, s valójában közösségfejlesztői visszafogottságra is késztető balanszot jelentett, hiszen túl közel voltunk egymás települési éráihoz, hogy úgy érezhessük, nem illik túlságosan felforgatóknak

30

lennünk, s csak akkor tudunk boldogulni, ha „elég támogatottságot élvezünk”. A fenti – települési helyzetek – összességében a következő közösségfejlesztői alapfeladatok vártak bennünket: a) Újonnan bevonandó településeken: Települési közösségfejlesztés indítása. Ezen feladat feltételezte a klasszikus közösségfejlesztői beavatkozási lépéseket: véleményformálói kör feltérképezése, ill. kapcsolatfelvétel velük, közös (nyilvános) kommunikációs térbe hívó kérdések, helyzetelemzés, interjúzás, fókusztémákra épülő munkacsoportok kialakítása, s ezek cselekvésbe fordítása, újszerű kezdeményezésekre alapozó mozgások kialakítása, rövid, közép- és hosszabb távú tervek készítése, kapacitás- és hiányfeltárás, tudásbevitel (non formális és informális képzések). b) Régebben bevont településeken: települési közösségfejlesztés moderálása. Ez a feladat a helyzetismeretből adódó közösségfejlesztői tudásokra épített, mindazáltal a következő elvi lépéssorra alapult: helyzetfeltárás – jelenleg hol áll/merre halad a helyi közösségfejlesztői folyamat? Kapacitáselemzés – kik a jelen folyamat fenntartói? Potenciálisan kikkel s milyen irányokkal bővülhet a kör? Megújulási tervek (rövid, közép-, hosszú távúak) készítésében késztetések támogatása, tervezés (kivitelezés) mentorálása. Az újraértelmezett „alaphelyzet”, azaz az új, eddig nem mozdult települések bevonása új módszerek felé mozdítottak bennünket is (pl. fórumszínház). Alkalmazásuk hátterében két feltételezésünk állt: • Az emberek nehezen vonhatóak be, s még nehezebben érhető el a motiválásuk (s a motiváltság fenntartása); • Egy „ütős”, a projekt célcsoportjának megfelelő beszólítással kell elérnünk a bevonást.

31


TESZE-m! A fejlesztési folyamatok alapvetően (a projektlogikából következően) direkt módon a célcsoportra, indirekt módon pedig a rájuk hatást gyakorolni tudó partnerekre vonatkozott. Emellett direkt módokon, egyrészt a projekt közösségfejlesztést települési közösségfejlesztésként felfogó szemlélete alapján a település lakosait általában és a településen létező formalizálódott, vagy nem formalizálódott, de céljait tekintve közösségfejlesztői céltételű feladatvállaló szervezeteket szervezeti közösségfejlesztésként (szervezetfejlesztésként) tekintő csoportokra irányult tevékenységünk. Sokszor tapasztalt tény, hogy akiknek mindennapi problémáik vannak, azokról sokszorta hajlamosak vagyunk azt a kijelentést tenni, hogy velük „komolyabb” fejlesztéseket úgy sem lehet véghezvinni, hovatovább még beszélgetni sem érdemes ilyenekről velük. Ezen a tézisen szerettünk volna tudatosan túllépni úgy, hogy mindig teremtettünk lehetőséget arra, hogy az úgynevezett komoly fejlesztési témákat életkérdés státuszba emelve vezettük elő, s ezen témák mögé beemeltük a FÉSZAKKÖR Egyesületet, annak szervezeti és új utakat kereső projekteket generáló hátterével együtt.

alett készítés, természetes házfalszigetelés, háztartási praktikák, stb.). Az általam mentorált három település tekintetében eltérő utakat jártunk be, ezt fokozta, hogy az egyik település életében, mint helyi lakos is részt vettem: A projektkiírásban nevesített szemponthármas (legalább 3 éve munkanélküliség, vagy legfeljebb közfoglalkoztatottság, legfeljebb 9-10. osztály, amely mellett olyan szakképzettség, ami nem piacképes, aktív korú inaktivitás, kettőnél több gyerek nevelése) célcsoportra előírt követelményei közül legalább kettőnek a megléte volt szükséges ahhoz, hogy papírforma szerint bekerüljön valaki a programba. Mi ezen túlmenve azt gondoltuk, hogy településenként más és más körülmények vannak és írják le azt, hogy az adott helyi közösség viszonyrendszerében kit nevezzünk mélyszegénynek. Éppen ezért a helyileg érvényes szempontrendszert alkalmazva próbáltunk célcsoport-listát alkotni, és olyan esetekben is megítéltük a rászorultságot, amikor esetleg nem álltak fenn a projekt célcsoportot kiválasztó kritériumai, viszont annál erősebb helyi kritériumok diktáltak.

Olyan ez, mint a munkanélküliség egyfajta megközelítése, amikor a munkanélküliben nem az elesettet látjuk, hanem a potenciálisan szabad kapacitásokkal rendelkező munkaerőt!

Magyarán azt élhették meg a célcsoporttagok, hogy bevonódhattak, részt vehettek a jövőkeresés (a fenntartható társadalom) formálásában. Ehhez természetesen megfelelő súlyú alkalmakat is társítottunk (pl. közösségi tervezés a térség szintjén, látóutak magyar „csodafalvakba”, atipikus és költségkímélő megélhetési eljárások megismerése, mint pl. bio-, vagy papírbrikett, a komposztáló to32

Az írástudók felelőssége Kimondott, gyakorlatilag projektelemként (Közösségi munkás és önkéntes koordinátor (KÖZÖK) képzés részeként) beépített tézisünk volt arra vonatkozóan, hogy a települési írástudókat meg kellene nyernünk a program érdekében, hiszen ők hivataluknál/hivatásuknál fogva eleve rendelkeznek kapcsolati és küldetéstudati tőkével, gondoljunk például a tanárokra, vagy a papokra, lelkészekre. Ebből a tézisből fakadóan úgy véltük, hogy komoly támasztó lábat építhetünk a projekt alá a humán szakmák képviselőiből.

Eredményeink konkrétabban megint csak településenként tekintve: • Tornyosnémetiben: A TESZE programban Tornyosnémeti újonnan bevontnak volt tekinthető, eltekintve a településen személyi kötődést jelentő szakmai munkatársaktól, akik egyike – a helyi közösségi munkás – az észak-abaúji közösségfejlesztésben részes volt a helyi ifi tagozat mozgatójaként évekkel ezelőtt. Alapvetően jellemző volt az, hogy a TESZE klubos csapat kötődéssel rendelkezett és erősen függött a közösségi munkástól. Volt még egy alapvető szervezet, amely főként partnerként szerepelt, ez pedig a Tornyosnémeti Szépítéséért Egyesület, amelynek tagságában a helyi tevékeny véleményformálókat láttuk. E csoport tagjai közül kerültek ki jórészt a helyi informatikai képzés résztvevői is. Az önkormányzat szerepvállalása leginkább áttételes volt, a helyi IKSZT-t működtető közalapítványon keresztül játszott szerepet. Ez a szerep, a program végén (az utolsó félévben) átalakult, közvetlenebbé vált, s ez feltehetően a település – helyhatósági választások évét is élő – jövőkép keresésének köszönhető. A kezdetben még működő helyi kisebbségi önkormányzat, ill. az egyházak nem váltak programgeneráló, tevékeny partnerekké. A vállalkozók irányába sem sikerült jelentős, innovációk menedzselésére alkalmas kapcsolatokat kialakítani. Egy célirány volt a nagyszámú betelepült szlovákiai magyar és szlovák lakosság is, de közösségbe építésük nem sikerült. Aktív, kitartó kötődést jelentettek viszont a fórumszínházas bevonási módszerben résztvevők a program kezdeti szakaszában. Tudatosabb utánanyúlással valószínűleg kitartottak volna tovább is. • Zsujtán: A bevont partnerek alapvetően a református gyülekezet, ill. annak egy a szomszédos három településre kiterjedő egyesülete (PAZSREK), és a helyi közösségfejlesztő egyesület (Zsujta Jövőjéért Közhasznú Egyesület) voltak. Zsujta valamikori programba kerülését az akkori polgármester és felesége alapozta meg (utóbbi lett a TESZE helyi közösségi munkása), viszont a program kezdetére kikerültek az önkormányzati vezetésből, e fordulat és az új polgármester közösségi élet fejlesztéséről vallott más elképzelései miatt az önkormányzatot ezen a településen nem sikerült közösségépítő munkánk tevékeny részesévé tenni. A két egyesületben gyakorlatilag fellehetőek voltak a helyi véleményformálók, a célcsoportra gyakorolt hatásuk vi-

szont kevéssé volt jellemző. Mindvégig a kritikák és ellenvélemények kereszttüzében dolgoztunk ezen a településen, amelyek alapvetően személyi kérdésekhez kötődtek, és az egyház, az önkormányzat és a TESZE program munkatársa között zajlottak. Mindazonáltal sikerült a célcsoport néhány tagját élményszerű és rendszeres tevékenységekbe vonni. Főként a helyi közösségfejlesztő egyesület arra hajló tagjai élhették meg az öntevékenység élményét, amelyet fel tudnak majd használni a jövőbeni helyi közösségi terek tevékeny működtetésre. • Telkibányán: Az észak-abaúji KÖZTÁMHÁLÓ közösségfejlesztési mozgásokkal teli időszakának zászlóshajója, s a jelen fejlesztő lakhelye a település: egyrészt lehetőségekkel, másrészt sajátos kihívásokkal küzdött itt a fejlesztő. Egyrészt alaphelyzet volt a régi szerepbe való visszaemelés elvárása (járjunk előrébb, mert van rálátásunk), másrészt a hazai pálya ténye (nem szokott próféta lenni senki saját hazájában, ill. a távolról való objektívebb rátekintés lehetetlensége) visszahúzásokat is eredményezett. Igaz, hogy a projekt végére (utolsó félév), a térségi közösségi tervezésre serkentő szándékok egyértelműen itt lettek aprópénzre válthatóak, s ez erősen függött a helyi elköteleződéstől. A település célcsoportokra és partneri csoportokra osztása során minden lehetséges szereplőt bevontunk a programba: önkormányzat, intézmények, vállalkozások, civilek. Ezzel együtt legerősebb támasznak végig az elsődleges célcsoportos bevonást célzó teadélutánok és az ATKE (helyi közösségfejlesztő egyesület) szervezte alkalmak által behívott emberek bizonyultak. Mindenesetre itt elmondható, hogy a fejlesztési szándékokat tekintve abszolút partneri helyzet volt tapasztalható (a célok, kockázatok és a nyereség együttes megoszlása tetten érhető volt). A közösségfejlesztői keret, vagyis az észak-abaúji közösségfejlesztői kör hatása nem szervesült még az alulról jövő fejlesztések folyamatosságát biztosító általános fejlesztői megközelítésekbe. A települések döntéshozási mechanizmusa mellett a fejlesztési tervezéseknek, de még a működtetéssel kapcsolatos elgondolásoknak sem eléggé intézményesült része. Ezt úgyis kifejezhetjük, hogy a közösségfejlesztői attitűddel segíteni kívánt civil társadalmi részvétel, a részvételi demokrácia még nem elég hatékonyan működő szövete a települések életének. 33


TESZE-m! Roppant erősen befolyásolta a program helyi sikerét az, hogy ki lett az adott településen a TESZE közösségi munkása. Ez alapvetően meghatározott két dolgot: kiket tudott a helyi folyamat bevonzani és mi történt a helyi alkalmakon. Amennyiben szélesebb körben elfogadottabb közösségi munkás került pozícióba, akkor is érezhető volt, hogy helyi kapcsolatrendszerében való fékeződés befolyásolta a közösségfejlesztésben való résztvevők számát, körét. Nagyban befolyásolta a közösségfejlesztő mozgásterét a helyi humánszolgáltatók szervezési aktivitása, mely a kezdeti inkább várakozó helyzetből a projekt előrehaladásával egyre jobban szervesült. A közösségfejlesztésbe bevont kör komplexitása megint csak kardinális tényező volt. Amennyiben jól reprezentálta a bevontak köre a település véleményalkotóinak, netán döntéshozóinak körét, akkor a helyi társadalomra érvényesebb, legitimebb döntésekkel indíthattunk cselekvéseket, ellenben bizonytalanabbul, hátteret kevéssé érzékelve. Volt olyan településünk, ahol megtapasztalhattuk azt is, amikor a településvezetés nem tudván azonosulni a projekt alapvetéseivel (kérdezzük meg az embereket, próbáljunk ki többféle tevékenységtípust, szánjunk költségeket az emberek szervezésére, a bizalomépítésre, stb.), a helyi közvéleményt befolyásoló módon próbálta lebeszélni a helyieket a programban való részvételről. Nem sikerült az írástudókkal közös cselekvési terveket kovácsolni, a támogató hozzáállások kimerültek abban, hogy elismerve egymás munkáját, mindenki vitte tovább külön vágányon a projektjeit. Az időközben (2013.01.01-től) induló Gyerekesély projekttel (GYEP) sem sikerült egymást erősítő együttműködést kialakítani. Ezt alapvetően köszönhető annak a módnak, ahogy a GYEP projektet létrehozták és telepítették. Amíg a TESZE projekt kísérleti utakat bejáró, próbálkozó projektként indult, addig a másik sokkalta határozottabb klisékkel dolgozó, mechanikusabb projekt volt, amit láthatóan nem a majdan benne dolgozók csapata tervezett önállóan (persze voltak a projekt munkatársak között olyanok is, akik részt vettek a tervezésben, de túlnyomó többség nem). Az innovációk beindításához mindenképpen gát volt a partnerekkel való kevéssé szoros és rendszeres kapcsolat, mely intenzitását tekintve inkább 34

a projektvitelt támogatta, nem maradt energia a jövőre. A közösségi munkásokkal való kapcsolat alapja minden településen közös előéletünk volt, már jórészt tudtuk kikre számíthatunk e kulcsfontosságú munkakörökben. Ezzel együtt természetesen volt különbség abban, hogy ki mennyi időt, energiát tudott rászánni a feladatára. A munkamegosztásban mindenhol a közösségi munkást, mint helyi szervezőt tekintettük alapnak. Ennek természetszerű következménye lett, hogy egy idő után korlátozódott a beszervezhetőek köre, mely problémát az aktív, önkéntes szerepvállalók köre orvosolt, akiket helyzetbe hoztunk azzal, hogy önálló feladatokra készítettük fel őket. E felkészítés konkrétan testet is öltött a projektünk részét képező önkéntes klubvezetői képzésben. Ezen önkéntes klubvezetőktől nem ugyanazt a teljes körű, a program horizontális szempontját jelentő, a települési lakosság körét érintő megszólítással járó és bevonást eredményező feladatkört vártuk el, csupán a kialakult részvételi helyzeteket megfrissítő hatást reméltük, amit hoztak is. A munkamegosztással kapcsolatos feltételezések során látnunk kellet azt, hogy nagyban tudunk támaszkodni egyrészt az adott személyek képességeire, jártasságaira, specifikus tudására, de leginkább érzelmi intelligenciájára és elkötelezettségére, valamint a jelen projekt társadalomfejlesztői feltevéseivel kapcsolatos hitére. Amennyiben ezek rendelkezésre álltak, a kevéssé siker-ízű beavatkozások kimenete is mindig a „keressük meg a működő verziót!” optimista megoldási irányokba fordultak! Értékelési gyakorlatunk rendszeresebb volt a közösségi munkásokkal, klubvezetőkkel, s kevéssé rendszeres, s talán megfoghatatlanabb a helyi humánszolgáltatóval. Nyilván mindkét féltől a bevonást eredményező mozgósítás volt az elvárás, de a humánszolgáltató mögé mindig is egy helyi közösséget láttunk, amely nehezebben mozgatható – netán saját, szűkebben vett szervezeti ügyeiben sem mobilizálható egykönnyen –, s ez meggátolta a vele közös értékelések gyakorlatának hatékony elmélyítését. A közösségi munkásokkal folytatott értékeléseket nem csak településenként, hanem településcsoportonként (a közösségfejlesztőhöz tartozó összes település viszonylatában) végeztük.

Sikernek egyértelműen és legfontosabbként az élem meg, hogy összeállt egy közösségfejlesztői értékrendet valló, gyakorlatban is kipróbált csapat Észak-Abaújban, akik több mint két éven keresztül olyan termékeny együtt munkálkodásban értek össze, amiből a fenntartható társadalom helyi kialakításának útjára lehet lépni. Ezzel szoros összefüggésben a fent említett csapat olyan együtt munkálkodási mintát is felmutatott, amelyet megirigyelhetnek az egészséges, ill. a családbarát munkahelyek is. Ez azért volt így, mert egymás fizikai, lelki, szellemi szükségleteire is figyelve, az EGÉSZ-ség légkörét hoztuk össze. Élmény volt látni, ahogy letisztultak az északabaúji közösségfejlesztés szükségletei is a települési közösségek sokszínű igényeinek mentén dolgozva. Ugyan nem tudtunk mindenféle igényre megfelelő választ adni, de látjuk, hogy olyan területekre (pl.: önfenntartás, jövedelemszerzés) is tudunk hatást gyakorolni komolyabb összefogással és a civil munkálkodást komolyabban véve, amelyeket eddig tapasztalatainkon kívül esőnek éreztünk a civil szférától. Újra és újra átéreztük az optimizmusra hangoló tényt, hogy ott van még kihasználatlan lehetőségként a partneri együttműködésben rejlő lehetőség, a társadalmi tőke fokozása. Eredményként azonosítom azt is, hogy • személyes kapcsolatok épültek, melyeken keresztül kötődések alakultak ki a fejlesztendő településekhez; • beigazolódott az ereje a bevonás legelemibb, egyszerűbb módszerének, a megszólításnak; • az életvezetési ismeretek témakör beemelését projekttevékenységek sorába. A témakör kettős irányultságú, hiszen a mindennapi praktikus ismeretektől (házi pénzgazdálkodás, alapvető higiénia ismeretek, stb.) az életvezetés lelki, szellemi alapjaival való foglalkozásig tart; • tudatosult a projektvégrehajtók és a partneri helyzetben lévő szereplők szintjén, hogy nem mennek sikeresen a fejlesztések, ha az egyéni és a közösségi életstratégiák nagyon eltartó irányba haladnak. Fel kell ismerni, ha egy fejlesztés azért reked meg, mert a magánérdekek, s pláne értékek egészen másak, mint a közösségi érdekek, értékek! • élményszerű volt a humán szakmák ifjú kép-

viselőivel való együtt munkálkodás során, ahogyan érdeklődéssel, elhívatással és nem méla közönnyel közelítettek a közösségekkel végzett feladatainkhoz. Itt szociális munkás, kulturális antropológus, lelkész hallgatókra gondolok, akik az települési interjúzások során partnereink voltak; • továbblendítő erejű volt az észak-abaúji ifjúsági közösségfejlesztő csapatban (FÉSZAK – Ifi) kialakuló öntudatos hozzáállás is; • inspirálóan hatott rám kollégáim változatos, sokszínű lendülete, munkabírása, sokoldalúsága. Vannak olyan kihívások, melyek túlmutatnak a projekten és érdemes őket a továbblépés előtt átgondolni, átbeszélni, s az elmozdulás feltételeit és szükségességét megtalálni. Olyanokra gondolok, mint például: – a humán szakmák közösségfejlesztés szolgálatba fogása: ez az elképzelés nem hozta meg azt a várakozást, amelyet hozzá fűztünk. Ennek okaként alapvetően az hozható fel, hogy egyrészt nem rendelkeznek tevékenységük stratégiai szintjén nevesítetten közösségfejlesztői elvárásokkal, adott körökre fókuszálnak pl. iskoláskorúak (családjaik nélkül), reformátusok (a többiek nélkül). Természetesen nem direkt kirekesztésről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy ezek a szakmák olyan csoportokkal dolgoznak, amelyek jól definiáltak, közös elkötelezettség, vagy állapot fűzi össze őket. A települési közösségfejlesztői attitűd természetszerűleg nem sajátjuk, hiszen tapasztalataik azt igazolják vissza, hogy ezen körülírtabb csoportokban sem tudnak teljes sikert elérni, hát még, ha egy olyan körre bővülne a munkálkodás, akik látszólag nem rendelkeznek kohéziós szálakkal. Ismert az a tény is, hogy a humán szakmák gyakorlóinak túlméretezett, munkaenergiájukat felemésztő men�nyiségű adminisztratív terhekkel kell küzdeniük, s mindez nem kedvez a kapcsolódási pontokra és alkotókedvre építő innovációk megvalósításának. – hasonló célú, küldetésű projektekkel sem tudunk közös tevékenységeket folyamatszerűen véghezvinni. Ennek okai között azonosítottuk, hogy (1) vannak olyan felülről vezérelt társadalomfejlesztői projektek, amelyek tervezésébe nem vonták be a helyieket, de a végrehajtás szintjén mégiscsak a helyi szereplők a felelősek a realizálásért. 35


TESZE-m!

Az abaújvári közösségi folyamatok két szemüvege

Mindig ellentmondást szül az, ha ilyen esetekben a végrehajtó nem volt benne a tervezésben, vagy éppen csak véleményezési dolga volt, vagy ha nincs elegendő idő a közös tervezésre, mint például mega-projektek esetén. Kiemelten egyházakhoz, mint a minden korosztályhoz hozzáférő, vagy iskolákhoz, mint egy korosztályt általános szélességében elérő formációkhoz kötött projektek kapcsán érezhettünk (2) elszalasztott lehetőségként megélt helyzeteket, hogy elfutnak egymás mellet hasonló szándékú projektjeink. – Úgy véljük, hogy vannak témák, amelyek biztosan nyerőek lehetnek közös szándékokat integráló keretté válással. Ilyen próbálkozásunk, amely kimondottan a célterület iskoláit megszólító keretet jelentett. A sportra, mint olyan lehetőségre gondoltunk a „TESZE Grundbirkózó Bajnokság” meghirdetésével, amely esetleg sikerrel járhat az iskolák körének bevonására. Végezetül elmondható, megerősödött a FÉSZAKKÖR Egyesület, mint Észak-Abaúj közösségfejlesztésének kiindulópontja azzal, hogy komplex társadalomfejlesztő nagyprojekt konzorciumának célterületi lebonyolítója lett. Projektünk során bebizonyosodott, hogy van igény a többcélú közösségi terekre. A települési közösségfejlesztéshez egyértelműen kapcsolódik az önkéntesen részt vállalók jelenléte, köztük olyanoké, akiknek kibontakozási lehetőséget jelentett az új helyzet, s akik eddig kiszorultak ebből a körből. A települési köztudatba behatoltak a közösségfejlesztés alapú helyi fejlesztések lehetőségei is, és kommunikálhatóvá vált – néhány településen pedig gyakorlattá – a közösségi tervezés. 36

Ezzel együtt továbbra is feladat az észak-abaúji helyi közösségfejlesztő civil szervezetek ismertségének és elismertségének emelése. Olyan helyzetet kell teremteni, amiben egy szervezet tagjai kénytelenek megválaszolni és újra értékelni a legalapvetőbb kérdéseiket! Először is azt, hogy céljaiknak/küldetésüknek megfelelnek-e? Másodszor mindenképpen a munkába fogható kapacitásaikat kell vizsgálni, mert az állandó kapacitáselfogyás strukturális változtatások szükségét veti fel, s abban pedig döntések után beavatkozó lépés szükséges. Ez elsődlegesen érvényes azon civil szervezetekre, amelyek nem csupán kulturális, szabadidős, vagy éppen csak egy szűk cél érdekében jöttek létre, hanem széles, a települési élet számos területén célokkal rendelkező, az érdekérvényesítésre is alkalmas szervezetek. Ezen szervezetek megerősítése azért is létfontosságú, mert innovációk építhetőek rájuk, amelyek jövedelemszerző és önfenntartó-gazdálkodó lehetőségeket célozhatnak. Rögtön megjegyzendő, hogy egy ilyen civil közösségből értékalapú és nem csak pofit alapú gazdálkodás várható. Ezzel nem állítjuk, hogy más szektorra alapuló gazdálkodási formák nem lehetnek ilyenek, de a tényadatok alapján mégsem ez a tapasztalat. Említést kell még tennünk természetesen az önkormányzati alapú gazdálkodási formákról, de azokkal az a baj, hogy alapvetően külső – főképpen munkabért érintő – támogatási forrásokra épülnek, s ezért kérdőjeles az önfenntartás lehetősége és minősége.

Sivák Zsolt: Közösségfejlesztői tapasztalatok Abaújváron

(A szerző a programban a szakmai vezető asszisztense, közösségfejlesztő, Göncön él.) A közösségfejlesztési folyamat 2005-ben indult a településen, a FÉSZAK-előkészítő csapatnak több helyi civil aktív részese volt. Az Abaújvár Jövőjéért Egyesület célja kezdetben az volt, hogy szövetségként a hétvégi házak védelmét és érdekképviseletét megoldják szervezett formában, később helyi hagyományőrző célokat is kitűzött maguk elé, s tagságát az egyház oldaláról is erősítették. Egy korábban jól működő közösségbe csöppent bele a TESZE program és a közösségfejlesztői aktívabb jelenlét 2011-ben. A korábbi aktív egyesületi élet lendülete eddigre már alábbhagyott, az alapító tagság elsősorban magánéleti elfoglaltságok miatt kevésbé vette ki a részét a közös egyesületi feladatokból, és ez azt eredményezte, hogy az egyesület működése gyakorlatilag egy-két emberre korlátozódott. Ezzel szembe kellett nézni és számolni kellett vele a munka kezdeti szakaszában. Alapvető módszerként a hagyományos közösségi beszélgetéseket és az azt megelőző interjúzási tevékenységeket használtuk. Az alapvető közösségfejlesztői kérdések (miért szeret, miért nem, mit tenne, hogyan, kikkel, stb.) felvetése után egy közösségi tervezési folyamat kezdődött el, ahol a helyi igények és innovációs ötletek felvázolásával próbáltuk az irányvonalat meghatározni. Ebben egyetemi hallgatók is segítségünkre voltak. A közösségi beszélgetéseken javarészt az Abaújvár Jövőjéért Egyesület tagsága és vonzáskörzete jelent meg, remek alkalomnak tűntek ezek az események a korábbi aktivitás visszaállításához és új erők generálásához. Örvendetes, hogy a TESZE célcsoport tagjai is eljöttek néhány közösségi beszélgetésre, aktívan részt vettek a tervezési folyamatokban, különösen igaz ez az indulás fázisára. A kezdeti lendület azonban alábbhagyott és egyre érezhetőbbé vált, hogy a református egyház köré szerveződő elkötelezett civilek (PAZSREK), az IKSZT mentén formálódó csoport és az Abaújvár Jövőjéért Egyesület tagsága külön úton jár az aktivizá37


TESZE-m! lásban. Noha ez nem verseny, mégis kicsit olyan hangulat alakult ki a szereplők között. Nagyon szép eredményeket ért el a PAZSREK, több megnyert pályázat során jelentős forrásokat sikerült szerezni a helyi közösségi élet támogatására, ezzel együtt valami mégis megosztotta a civileket. Az Abaújvár Jövőéért Egyesület tevékenysége javarészt újra a hagyományos Várfesztivál megszervezésében testesült meg. Az okok nem feltártak: talán a kapacitáshiány, vagy közömbösség, vagy nem megfelelő szintű elköteleződés mentén kereshetők. Sikerként és eredményként kell megítélni a settlement elindulását, annak élettel való megtöltését, a KÉZ, kompetencia, hobbi, életvezetési klubok indulását, amelyek a helyi igényekre támaszkodva épültek fel. S olyanokban öltöttek formát, mint torna, kézműves tevékenységek, közösségi kert, gitároktatás, táncoktatás, főzőklubok és drámafoglalkozás, amelyek segítették a célcsoporttagok beilleszkedését. Ehhez még hozzátartozott a rendőrséggel közösen szervezett bűnmegelőző előadássorozat. Ide sorolható a közösségi munkás és klubvezetők aktivitása a bevonás fázisában, hiszen pótolhatatlan erősségük a helyiek alaposabb ismerete. A tervező folyamatokat közösen elindítva örömteli volt, hogy az egyes helyi ötleteken alapuló közösségi klubalkalmakon már önállóan és aktívan tudtak dolgozni a bevont célcsoporttagokkal.

38

Programunk elsődleges céljai megvalósultak: elindult a settlement, elindultak a klubtevékenységek, rendszeresen zajlanak a különböző közösséget szervező alkalmak. Természetesen ez – különösen a program elején – köszönhető volt az elindított közösségfejlesztői folyamatnak, amelybe becsatlakoztak a célcsoporttagok, akik aktív részesei voltak a közösségi tervezésnek, a főbb irányvonalak kialakításának. Megfelelő számú célcsoporttagot sikerült bevonzani, akik egyébként a program elszámolása során indikátorként is megjelennek. Ezzel együtt alapvetően befolyásolta a TESZE program helyi sikerét, hogy az Abaújvár Jövőjéért Egyesületbe nem sikerült újra és tartósan „életet lehelni”, legalábbis egyelőre. Talán ennek is köszönhető, hogy a stabil helyi programokon felül már nem maradt jövőépítő kapacitás, itt még nem állt össze települési innovációs lista. S bár átütő eredményeket nem sikerült elérni, mégsem gondolom, hogy hasztalan lett volna az elmúlt két év. Leginkább jelentős előre mozdulást a célcsoporttagsággal való aktív és szoros munka jentett, hiszen ők korábban abszolút nem vettek részt közösségi programokban. A leginkább jelentős lendületet persze az adta volna, ha a települési szereplők között sikerül együttműködést kialakítani, ehhez elképzelhető, hogy szervezett keretek között talán tehettünk volna még lépéseket, egy picit „erőltethettük” volna ezt a paktumot.

Tóth István és Viktória református lelkipásztorok tapasztalatai Abaújváron

(Tóth István a programban Pányokon és Zsujtán humánszolgáltatói feladatkört lát el a PAZSREK Egyesületen keresztül, Abaújváron él. )

„Talán furcsa egyesek számára, hogy amikor egy Megfelelő idő. Ha ötleted még csak korai sza„keresztyén” integrált közösségi és szolgáltató tér kaszban van, még csak most formálódik, akkor ne (IKSZT) – nekünk Perényi Borbála Gyülekezeti Ottlegyen semmilyen elvárásod, ha mások elé tárod hon – működésének sikerét akarjuk megmutatni, azt, ne legyenek időkereteid. 2008-at írtunk, amikor akkor nem a Bibliából idézünk, ez történt, és a beteljesülésből hanem Dr. John Maxwell: Vál2012. lett. De fontos volt a megA megfelelő gondolatok, tozást hozó gondolkodásmód felelő indíték is. Az embernek a megfelelő emberek, című könyvéből. De úgy gondolmindig két oka van, hogy bármit a megfelelő környezet juk, hogy ezek a fent leírt dolgok megtegyen: jó oka és igazi oka. Istennek köszönhetően mind Isten csak olyan ötletek mögé a megfelelő időben és egybefonódtak kicsiny gyülekeáll oda, melyek az ő céljait fogmegfelelő indítékkal zetünk, az Abaújvári Református ják betölteni és az ő szeretetét Egyházközség életében. Itt megmutatják meg másoknak. Néha mindig a megfelelő élhetjük azt a csodát, amit gyüleegy ötlet csak akkor lesz nagyeredményt hozzák.” kezeti fejlődésnek nevezhetünk szerűvé, ha egy másik ötlettel  Dr. John Maxwell egy IKSZT-nek és a közösségépítársul, máskor önmagában is tésnek köszönhetően, amikor is kiemelkedik. Nálunk ez történt Isten kiterjeszti áldását egy közösségre, ahol a kömeg. Kitárult körülöttünk a világ. zösségépítő nem egy személy, hanem az Úr Jézus Az IKSZT otthonná vált. Mindenki otthonává, Krisztus. aki ide betér, otthon érzi magát. Hogy miért? Mert Megfelelő gondolatok. A gondolkodásból megelevenedett a gyülekezeti házunk, mert élővé származnak az ötletek, az ötletek pedig hihetetlen lett a közösségünk. Van egy hely, ahova összejöerőt és lehetőségeket hordoznak. Minden ötlet egy hetünk. Ahova betérhet szerdánként az idős néni gondolatmaggal kezdődik, amit táplálni és óvni és megelevenítheti a múltat, amikor társaságban, kell. Nem volt másképp ez a mi esetünkben sem. 14-15 nénike csigatésztát csinál, és közben a fiaAmikor is 2006-ban megszerveztük az gyülekezetalok vendégül látják őket úgy, hogy megidézve a teink fiataljaival, egy – ezen kicsiny községek méremúltat, régi, már-már talán feledésbe merülő étetéhez képes – nagy rendezvényt, az első ProChrist leket készítenek el az idősek számára. Vagy ősszel, evangelizációt. amikor lehoztuk a padlásról, és leporoltuk a rézüsMegfelelő emberek. Amikor jó ötletedet a töt, és főztünk lekvárt hagyományos módon, nem megfelelő emberekkel osztod meg, nagyszerű egyszer, nem kétszer. És elraktuk abaújvári felirattal dolgok történnek. Az ő társaságukban az ötlet kigravírozott üvegbe, hogy az ide betérőknek ajánbontakozódik, lehetőségekkel telik meg. Csoda dékba tudjuk adni. Jó volt látni, hogyan alakult ki volt, ahogy nyolc estén keresztül, 100-120 embert közösségi kiskertünk is, ahol fóliasátor, melegágy, láttunk vendégül az abaújvári kultúrházban. Már komposztáló van. Ahol nincs gyom a veteményesekkor megfogalmazódott bennünk, kell egy saját ben, mert mindig akad gondos kéz, aki megkapálhely! ja, vagy meglocsolja azt a több mint száz palántát, Megfelelő környezet. A megfelelő környezet, ami a saját melegágyunkban csírázott ki a magból ahol a gondolkodást értékelik, itt az ötletek csak úgy és lett belőle palánta. De öröm volt nézni, napról áradnak, szívesen fogadják az új megközelítéseket, napra megcsodálni legújabb „szerzeményünk”, a elvárják a változást, az ötletek egyre jobb ötleteket sütőház épülését, ahol egy épületben helyeztünk szülnek, a gondolkodás csapatmunkát generál. el egy hét kenyeres kemencét, aszalót és füstölőt. 39


TESZE-m! Egy álomként indult, mert nem adtuk fel, mert volt kitartásunk, mert volt, aki mellénk állt, és áll a mindennapjainkban is. Mert egy közösség nem attól lesz jó, hogy van egy vezetője, hanem hogy vannak mellette olyanok, akik szeretetközösségben élnek egymással és Istennel. Egy közösségi ház pedig nem attól lesz sikeres, hogy szépen van megtervezve, megépítve, berendezve, hanem hogy a programok sokaságában az emberek otthonává válik, és mindenki a sajátjának érzi azt.

40

Sivák János: Közösségfejlesztői tapasztalatok Göncön (A szerző a program közösségfejlesztője Göncön és Göncruszkán, Göncön él.)

A pályázatban végzett konkrét tevékenységek a beszámolókban rögzítésre kerültek, ezért csupán érintőlegesen szeretném kezelni ezeket. Nem leltárt kell most készítenünk, hanem azokat a tapasztalatokat, meglátásokat rögzítenünk, amelyek a munka során felmerültek, előtérbe kerültek; amelyekből okulni lehet, ami vezérfonalat nyújthat a későbbiekben. A közösségfejlesztés gyökerei már a 2000. évtől felfedezhetőek Göncön. Akkor alakult a SZIA CLUB GÖNC Alapítvány, melynek vezetői, tagjai nem csupán a helyi és környékbeli fiatalok számára biztosítottak lehetőségeket, hanem egyre inkább igyekeztek bevonni a felnőtt lakosságot is ebbe a munkába. Újdonsága révén sikeres volt és maradt is a program, így 2005-ben már szilárd alapokra tudtuk építeni közösségfejlesztő munkánkat. Ekkor indult el a tudatos közösségfejlesztői tevékenység, melyben már képzett szakemberek, irányítók, tanácsadók is szerepet kaptak. Nemsokára megalakult a FÉSZAK-KÖR Egyesület, mely ugyan több települést képvisel, viszont ezek a települési munkák remekül erősítették és erősítik egymást helyi szinten ma is. Munkánk során jól bevált régi módszereket követtünk, ezek kezdetben akár ösztönösnek is mondhatóak voltak. Azt gondolom, a jó módszert mindig az adott helyzet generálja. Persze nyilvánvalóan kell egy terv, ami alapokat ad egy-egy foglalkozásnak, irányt mutat közelre és távolra is, de a döntő momentum mindig a jelen lévők, irányítók, részt vevők talpraesettségén, rutinján múlik: képes-e pillanatok alatt nem csupán felismerni az esetleges veszélyt, hanem meg is találni a legoptimálisabb ebből kivezető utat, megmutatni az irányt. Ez sokszor kulcskérdés lehet. Tudom, a hitelesség mellett a bizalom a második legfontosabb szó e történetben. Van még egy, ami egésszé teszi a képet, ez pedig a következetesség. Az én felfogásom szerint ez a három szó – azok tartalma, komolysága- a legfontosabb! Aki hiteles tud maradni, abban megbíznak, a hitelesség egyik alapköve a következetesség. Bármelyik hiányzik, kárba veszhet a munkánk.

A most indított fejlesztői folyamatok elsősorban a már meglévő, működő csoportok erősítését szolgálták, ugyanakkor ezzel megteremtették a lehetőséget újabbak alakításának. Rengeteg beszélgetés során (ez általában nem direkt módon, hanem valamilyen más tevékenység végzése közben – főzés, tánc, kirándulások, zenetanulás, stb. – rengeteg ötlet fogalmazódott meg, ezek egy része meg is valósult. Ezek jelentették az újdonságot, az új utak keresését, az újabb közreműködő egyének és szervezetek bevonását. Érdekes ilyet leírnom, mégis úgy gondolom, hogy polgármesterré történt megválasztásom 2011-ben inkább hátráltatta közösségfejlesztői munkámat, mint segítette. Kezdetben úgy gondoltam, ez a két feladat közelíthető, sőt az is célom volt, hogy a városvezetői munkát akár testületi szinten is, elsősorban közösségfejlesztői gondolkodásmód vezérelje. Ezt ma sem adtam fel, viszont tudomásul kell vennünk, hogy ennek a gondolkodásmódnak ezen a színtéren nincsenek hagyományai, nincs példa, nincs kipróbált eszköz. Sokszor kellett visszafordulnunk egy-egy kitérőről, amikor a gyakorlat során kiderült, hogy az a konkrét módszer, amit választottunk, nem igazolta várakozásainkat. Napról napra – apránként megtapasztalva a polgármesteri munka rejtett, eddig nem ismert határait, kereteit, egyre inkább szűkebbé és rögösebbé vált ennek az útnak a bejárása. Az önkormányzatok helyzete nem sok kreativitást, innovációt enged, a működőképesség megőrzése a legfontosabb feladat, ez mindent felülír. Az új utak keresése sokszor bizonytalan eredményeket hozhat, így hát elég sok, apróbb elakadási pontunk volt. Viszont egyikünket sem olyan fából faragták, aki néhány kisebb sikertelenség miatt feladná, ezért mindig találtunk újabb és újabb utakat, finomodtak a módszerek, egyre inkább közelítünk az „igazi” felé. Feltétlenül sikernek tekintem, hogy olyan közösségi programokba tudtuk probléma nélkül bevonni a célcsoport tagjait, amiben a település többi lakójával együtt vettek részt (pl. városi főzőverseny, közös ünnepek, rendezvények, farsang, karácsony, adven41


TESZE-m!

Ureczky Klára Tünde: Közösségfejlesztői tapasztalatok három településen

(A szerző a programban 3 településen közösségfejlesztőként dolgozik, Hidasnémetiben humánszolgáltatásért felel a község önkormányzatát képviselve, Hidasnémetiben él.)

ti előkészületek, focigálák, előadások, stb.). Persze ezek „csak” alapozó lépések, de ezek a megismerést és bizalmat építő alapozó munka nélkül nem lehet és nem is szabad terhelni a közösségeket, és próbára tenni törékeny viszonyokat. Hittem – hiszem ma is, hogy az emberek önmaguktól észreveszik a jó szándékot, elfogadják a segítő kezet. Sajnos meg kell állapítanom, hogy nem teljesen így működnek a dolgok, illetve rengeteg energia szükséges ennek megvalósításához. Találtam okokat is, ezek ismeretében könnyebb megoldást keresni és találni. Nevelőotthoni 22 éves tapasztalatom, hogy az élet perifériájára sodródott gyerekek (általában nem saját maguk hibájából) olyan bizalmatlansággal fordulnak el a felnőtt társadalomtól, ami egyáltalán nem biztos, hogy bármikor is feloldható. Valahogyan így vannak ezzel a hátrányos helyzetben élő felnőttek is. Annyi hányattatás, megalázás után vajon tudnak-e még őszintén a szemébe nézni a valóban segíteni akaróknak? Tudnak-e még egyáltalán hinni az önzetlen segítőnek? Úgy gondolom, akár a gyerekekhez, akár e felnőttekhez „jó emberek” kellenek, akik partnerként kezelik őket, akik valós viszonyt akarnak kialakítani velük. Ők talán hitelesek lennének. Mert itt is ez a legfontosabb: hitelesnek maradni. A mélyszegénység mérséklése érdekében fellépő programunk tevékenységeit eszközöknek tekintem, melyeknek a megfelelő összeállítása, vezénylése, variálása révén végül is eljuthatunk a közösségi gondolkodás olyan szintjére, amely már meghatározó lehet egy település életében, jövőjében. Lehet kézklub, zeneoktatás, stb. ez mind remek, de ne tévesszük össze! Ezek mind-mind a 42

cél elérésének eszközei. Ki kell választanunk a legmegfelelőbbet. Ehhez kellenek a „szakemberek”, jó adag improvizációs készséggel a pillanatnyi zavarok feloldására. Nyilvánvaló, hogy a településen jelen lévő más humánszolgáltatók közreműködésének hiánya, esetleges negatív megnyilvánulása, közömbössége kihatással bírt programunkra. Mindháromra volt példa. Az okok? Talán a szakmai külön utak, talán az ügyben való hit megingása, talán számos olyan hajdan, máshol megtapasztalt pályázati történet, ami rossz irányba fordít. Sajnos sok a rossz tapasztalat és vannak, akik csak ezek alapján ítélnek, döntenek. Nem láttak/látnak pozitív példát, papírformát keresnek, kimutatásokat kérnek számon. Amit mindenképpen fontos eredménynek tekintek, hogy az alapokat tovább tudtuk fejleszteni, hogy tudtunk újabb embereket bevonni a program bonyolításába, hogy kialakultak új formák, például a „beszéljünk őszintén”, ahol olyan emberek találkozhattak például, akik egyébként soha nem ülnének egy asztalhoz. Ezzel sikerült megfelelő szintre hozni az együttműködést az addig majdhogynem ellenséges csoportok helyi képviselői között. Fontos a generációk együttműködése. Legfontosabbnak viszont azt érzem, hogy ha nem is teljes egészében, de bizonyos harmónia alakult ki az itt élők között, amihez jelentősen hozzájárult a TESZE-ház. A sokrétű használatnak és az állandóan fenntartott párbeszédnek is köszönhető, hogy innovációs listánk eléggé széleskörű. Három témakörben lett elkészítve – (1) a megvalósult ötletek, (2) a folyamatban lévők, illetve (3) az egyelőre csupán ötlet szinten megfogalmazottak, az alábbiak szerint:

A TESZE projekt bölcsője Valamennyi településen már a kezdetekkor jelen volt a közösségi alapú gondolat/gondolkodás, de a közösségi út más-más elágazásában álltak. Ez a tény a közösségfejlesztői munkában is más-más kihívást, feladatot jelentett. Volt, ahol tiszta lappal, szinte a nulláról indultunk, ahol ugyan hiányzott a biztonságot jelentő kapaszkodó, a településéért önkéntesen tevékenykedő aktív mag, de egyben megadatott, hogy a projekt és benne a közösségfejlesztői munka a klasszikus módon szépen felépítkezhessen. Máshol a projekt előtt csupán egy-egy „FÉSZAK akció” jelentkezett. Azonban nem volt hagyományos, helyi szintű közösségfejlesztői alapokkal rendelkező mozgás, s ennek hiányában az információk áramlása a település kicsinysége ellenére nem volt egyenletes. A harmadik településen egy nagyon aktív közösségfejlesztői múlttal (KÖZTÁMHÁLÓ1, UNDP Cserehát program2, FÉSZAK3) rendelkező közegbe érkezett meg a projekt, ahol segített, hogy az aktív magra lehetett támaszkodni, ugyanakkor a beállt viszonyok, s sztereotípiák nem mindig segítették a projekt gördülékenyebb előrehaladását. Folyamatok és módszerek, generált tevékenységek A projekt során az adott időpontokban, helyzetekben alkalmazott módszerek, s az azokból generált tevékenységek állandó kölcsönhatásban egymást is erősítve, újabb és újabb módszereket és tevékenységeket generálva voltak jelen, s vitték előbbre céljaink megvalósítását. Ezeket a következő hat pontban foglalom össze: a) Bevonás b) Cselekvésbe ágyazott beszélgetések c) Közösségi beszélgetések – Innovációs műhelyek d) Közösségi akciók e) Szívességszolgálat f ) Képessé tétel

a) Bevonás • Közösségi munkások: a projekt indulásakor kézenfekvő volt, hogy a települési aktív emberek közül kerülnek ki a KÖMU-k.4 Két településen ez elsőre sikerült, még volt ahol csak harmadjára lépett előtérbe a legrátermettebb ember. • Mélyszegénységben élő célcsoport behívása/ meghívása: közösségi alapokon és értékek mentén kívántuk a projektet végig vinni, ezért már a kezdetekkor, a projekt tervezésénél és a megvalósítás első lépéseinél is az volt a célunk, hogy a célcsoporttal minél előbb kiépítsük a bizalmi viszonyt, s velük partnerségben haladjunk a projekt megvalósításának útján. Ezért nagyon jelentős hangsúlyt fektettünk a bevonásra, hogy minden településen a leghatékonyabb és legeredményesebb módszert találjuk meg. Példák a bevonásra: 1. Teadélutánok – az alapgondolat az volt, hogy egyszerű közösségi beszélgetések lesznek, illetve valamilyen tevékenységköré szervezett alkalmak, melyek során már elkezdődhet a helyi értékek, problémák, lehetőségek felvázolása és azon tevékenységek felvetése, amikre építhetők a későbbi kézklubok. Majd pedig kettéválhat a manuális tevékenység és a klasszikus közösségi beszélgetés. Az első nagyon emlékezetes volt Pányokon, ami nem is délután, hanem a gyülekezeti teKÖZTÁMHÁLÓ: Közösségi kezdeményezéseket támogató szakmai hálózat (2004-2007) 2 UNDP-Cserehát program: Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium által meghirdetett, majd a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által kezelt program (20062007) 3 FÉSZAK: „FOGADÓ” Észak-Abaúji Közösségfejlesztők Köre Egyesület (2007. óta folyamatosan) 4 KÖMU: közösségi munkások olyan projekt munkatársak, akik a településen élnek, s korábban is aktív közösségi tevékenységet folytattak. Ők azok napi szinten kapcsolatban álltak a célcsoporttal. 1

43


TESZE-m! remben vasárnap délelőtt, Istentisztelet után, annak helyszínén történt. Az igehirdetés nagyon jól előkészítette a beszélgetést, akkor ott a közösségfejlesztőnek alig akadt munkája. 2. Interjúk – Hernádszurdokon egyetemisták bevonásával a település véleményformáló lakosainak megkérdezése, melynek eredményeképpen összeállt az erősségek, lehetőségek és problémák tárháza, s innentől elváltak egymástól a tervszerű közösségi beszélgetések, a konkrét klubszerű tevékenységek, és a települési akciók. Hidasnémetiben kb. a projekt 2/3nál, reagálva a felmerült igényekre a 30-40-es korosztályra fókuszálva voltak interjúk. 3. Fórumszínház – (Tornyosnémeti mellett) csak Hidasnémetiben volt, s a mélyszegénységben élők és középtársadalmi helyzetű, a színjátszás iránt elkötelezett személyek vettek benne részt. Két körben tudta megszólítani az embereket: első körben az előadásra felkészülő csoport, majd pedig az előadás közönsége által. Amilyen nehezen indult (az akkor indult Startmunkaprogram elvitte az érdeklődőket), a végére olyan sikeres lett. 4. Folyamatos megszólítás a közösségi munkások és a közösségi szociális munkások5 által, különösen az elkészített Tükörképek6 alapján, valamint a bevont célcsoport is hozott be újabb embereket. 5. Klubfoglalkozások is számos esetben egyben a bevonás eszközei is voltak, hiszen általuk is jöttek újabb emberek. • A partnerek bevonása: Projektünk sajátossága, hogy a település egészére kíván hatással lenni, hiszen nagyon fontos, hogy a nehéz sorsú emberek csoportján túl a velük közvetlenül érintkezők is – az iskolától az egyházig, az önkormányzattól a civilszervezetekig – mindenki értse a közösségi gondolkodást. Ennek érdekében folyamatosan figyeltünk a partnerségek kiépítésére. A partneri találkozók kezdetben stáb szinten7, azaz a lehetséges partnerek, és a stáb minél szélesebb körű jelenlétében történtek, majd a települések nagysága és sajátossága alapján alakultak ki, több-kevesebb sikerrel. Volt, ahol az első szélesebb körű találkozó után szükség esetén a közösségi szociális 44

munkásokkal, majd csak a közösségfejlesztő jelenlétében történtek. A kör nagyon hamar leszűkült a közösségi munkás – polgármester – közösségfejlesztő trióra. Máshol a stábszintű találkozókat az egyes partnerekkel külön-külön alkalmak követték. Majd szélesebb körben valamennyi lehetséges szereplő meghívásával volt néhány alkalom, ezt követően pedig a személyes egyenkénti találkozások folytatódtak. b) Cselekvésbe ágyazott beszélgetések, fejlesztések Nem lehet direkt módon szemlélet- és életmódváltozást elérni. Ez hosszú, építkező folyamat, melyhez nagyon sok jó példa, tapasztalás és gyakorlat kell. Ezért kísérték végig a projektet a különböző klubtevékenységek, melyeknek az volt a célja, hogy a mélyszegénységben élőket képessé tegye a változásra, miközben személyesen is átélik és megtapasztalják a közösségben lévő erőt, hogy együtt még a nehézségekben is jobb, mint egyedül, mert együttesen könnyebb megtalálni a kivezető, de legalább is a könnyítő utat. Erőssége az egész folyamatnak, hogy amíg lehet, s helyben megadatott a tudás, mindezekre nem külsős „tanárokat” hívnak, hanem helyi „mestereket”, azaz mint egy önképzőkör, úgy működnek. 1. KÉZ klubok – Kompetencia klubok – Hobbi klubok – Életvezetési klubok: ez a sorrend a cselekvésbe ágyazott beszélgetések elnevezésében, mely a névváltozáson túl mindig egyfajta minőségi változás következménye. Az pedig, hogy konkrétan milyen szakmai tartalommal bírt, településenként változott a résztvevők tudásának és érdeklődési körének megfelelően. Közösségi szociális munkások – a projektben a közösségfejlesztés és vidékfejlesztés mellett a harmadik szakma a szociális volt, mivel azonban mi első perctől azt vallottuk, hogy az egyéni problémákra közösségi bevonással keressük a közösségi megoldásokat, a szociális feladatkörre is olyan munkatársakat hívtunk be, akik egyben közösségi emberek 6 A közösségi szociális munkások és közösségfejlesztők által összeállított személyes adatokat is tartalmazó kérdéssor, amely a kezdeti állapotfelmérés után követni tudja a változásokat, amely visszatükrözi, hogy a célcsoporttagjaira milyen hatással volt a projekt. 7 A TESZE stáb szűk körű tagjai: projektmenedzser, aki maga is közösségfejlesztő szakember, szakmai vezető, közösségi szociális munkás, a hármuk asszisztensei, 2 további közösségfejlesztő, a vidékfejlesztő és pénzügyi szakemberek. Őket egészítik ki a közösségi munkások, s a projekt előrehaladtával a klubvezetők. 5

Sajátossága és értéke e tevékenységnek, hogy a projekt során a klubvezetői képzésen megerősödtek, új kompetenciákkal gazdagodtak a célcsoport tagjai, s az egykori „egyszerű” klubtagok klubvezetőkké váltak, s az Életvezetési klubokban már a korábbi önképzőkörös hangulatot felváltották az átgondolt, tematikával előkészített klubok szintén a helyi érdeklődés és tudás mentén. Számos egyéni élet sikertörténete fűződik az Életvezetési klubokhoz, s az azt megelőző képzéshez. Összegezve el kell mondani, hogy ez a legszebb példája annak, hogy a közösségfejlesztés komolyan gondolja és képviseli a képessé tételt. 2. Kulturális és közösségi alkalmak – ünnepek, megemlékezések, kezdeményezések Szilvesztertől Karácsonyig: Hernádszurdokon nincs kulturális és oktatási intézmény, s néha még a kocsma is bezár, de az egykori iskola épületében kialakított TESZESettlementben példaértékű, a többi településtől eltérő kulturális tevékenység is elindult. A helyben élő nyugdíjas iskolaigazgató bátorítására és segít-

ségével a célcsoport tagjai minden egyes ünnepről műsoros alkalmakkal emlékeznek meg. 3. Textil Bár: Hidasnémetiben egyre tudatosabban, használt anyagokból, ruhákból kezdtek el varrni új, piacképes használati tárgyakat, amit horgolással díszítenek. Megszületett a Textil Bár, mely még egy éves sem volt, már egy Innovációs Kiállításon képviselte Hidasnémetit. 4. Közösségi kert: szintén Hidasnémetiben történt annak felismerése és a közösség általi elfogadása, hogy a főzések alkalmával mennyivel finomabb és gazdaságosabb lenne, ha a saját maguk által megtermelt alapanyagokból főznének. A Textil Bár tagjai a közösségi munkással az élen felkeresve a polgármestert és vállalkozókat maguk teremtették meg a feltételeket, s hoztak létre eredményesen egy szép kiskertet. Közös döntéssel, munkával és elosztással. Klasszikus példájuk, hogy a kevés babtermésből lehet krémet készíteni, s a maradék cukkíniből savanyúságot, és a kettő kiváló étek a téli közösségi alkalmakkor. 45


TESZE-m! 5. Gyógyító Pányok: elindult, s egyre népszerűbb a magyar népi gyógyítás értékei és tudástárára épülő kezdeményezés. A képlet nagyon egyszerű, de ebben rejlik nagysága és csodája: Elöregedő lakosság + Egészségügyi problémák + Isteni adottságokkal rendelkező település +  KÖMU kapcsolati hálója +

=

GYÓGYÍTÓ PÁNYOK

Cselekvő szándék

c) Közösségi beszélgetések – Innovációs műhelyek Legfontosabb módszerem a közösségi beszélgetések voltak, ahol mindvégig próbáltam minél inkább felszínre hozni a közösségekben rejlő lehetőségeket, megláttatni a helyi értékeket, s ezekre építve aktivizálni a szereplőket. Majd hagyni és támogatni a közösségi munkáson keresztül, hogy minél inkább önállósodjanak a közösségek. A háttérben folyamatosan konzultáltam a közösségi szociális munkásokkal, s amennyiben szükséges volt egyegy gondolatot direktben vagy rávezető kérdésekkel én vittem be a közösségi beszélgetésekre. Ilyen volt pl. Pányokban az egyetlen cigány család és a közösség kapcsolatának kérdése. Hernádszurdokon a „teadélutános” indítást erősítette és segítette a bevonás részben említett interjúzás. Az interjúk eredményei is a közösségi beszélgetéseken lettek feldolgozva, illetve a klubtevékenységek alatt felvetődött gondolatokat beszéltük tovább már konkrétan rájuk fókuszálva. Miután néhány téma pl. a méhészet túlmutatott a közösségfejlesztő hatáskörén, behívtuk a vidékfejlesztő kollégát és innovációs műhelyek során vittük tovább a témák feldolgozását. Hidasnémetiben a teadélutánok alkalmain nagyon szépen kezdett felvázolódni, hogy milyen területeken lehet és kell lépni, hogy jobb felé változzon az elsődleges célcsoport helyzete. Így többek között szóba került az iskola és tanulás kérdése, a kertek megművelése, a megtermelt zöldségek és gyümölcsök feldolgozása, tartósítása, a gazdaságos háztartásvezetés, s születtek felajánlások is pl. vakaró és kenyérsütésre. Közben a régi köfe kör, a 46

Hidasnémeti Közösségfejlesztők Köre megerősödött, tervszerűen vitte közös ügyeit. Jogos lehet a kérdés, hogy miért beszélek régi köfe körről. Van új? Igen! A TESZE projekten belül a KÖZÖK képzés8 kapcsán merült fel pár emberben az igény, hogy a 30-40-es korosztályra fókuszálva külső segítség bevonásával, közösségfejlesztő szakember jelenlétével el kellene indítani ismételten a közösségfejlesztő folyamatot, hogy a település életébe szervesen bevonódjanak az egyébként életkorukat tekintve a legaktívabb korban lévő korosztály tagjai. Egyetemisták voltak interjúzni, s elindultak a közösségi beszélgetések. Most jött el a településen az igazán nagy, innovációs, közösségi alapú tervezésre épülő folyamat elindításának ideje. Erős és innovatív beállítottságú az önkormányzat, jelentős a civil és vállalkozói szféra is, és mellettük a közösségi folyamatok is beindultak. A TESZE projektnek köszönhetően is egyre inkább megerősödik és aktív lesz a lakosság. Pányokon az egyre fogyó lakosság (54 fővel) a legkisebb és legelzártabb a településeim sorában, mégis arányában itt született meg a legtöbb építő gondolat a közösségi beszélgetések során, melyből többet megvalósítás követett, s melyekből még nagyon sokáig építkezhet a közösség. Sajátossága ezen alkalmaknak, hogy a Teadélutánok után itt is kettéváltak a különböző tevékenységek és a közösségi beszélgetések, de végül a lakosság jelezte: nem szeretnek csak úgy beszélgetni. Így lettem havonta a klubfoglalkozások vendége, ahol spontán folynak a tervező beszélgetések, s születnek meg többek között olyan gondolatok, mint a „nászágy” elnevezésű komplex néprajzi gyűjtés, falusi vendéglátás, helyben idegeneknek megtartott esküvő és lakodalom épülhet. d) Közösségi akciók A helyi igényekre épülve, a közösségi beszélgetésekből születtek meg, s a helyiek aktív tervező, megvalósító részvételével jöttek létre a közösségi akciók. Most a szkeptikus olvasó könnyen mondhatja, hogy könnyű volt nekik bármit is megvalósítani, hiszen egy nagy projekt állt mögöttük. De a válasz erre igen, és nem is lehet. Igen, könnyű, mert van anyagi háttér, de ott vagyon a nem is, mert egyik településen sem mondta meg a projektvezetés, de még a helyben munkálkodó közös8

Közösségi munkás és önkéntes koordinátorképzés

ségfejlesztő sem, hogy mit kell tenni. A közösségi döntésben pedig a még helyben élő közösségi munkásnak is csak egy „szavazata” volt. Pár példa településenként: Hernádszurdok: − Kirándulások a Hernád partjától Pányokon és Nyíregyházán át Kassáig és Bécsig − Ünnepek, megemlékezések, kezdeményezések – Szilvesztertől Karácsonyig Hidasnémeti − Textil Bár kezdeményezései: • önmaguk életének megédesítése: kirándulás, farsang, sütés ünnepekre; • Hidasnémeti TESZE képviselete közösségfejlesztési és projekt alkalmakkor, rendezvényeken, vagy az Innovációs kiállítás Encsen, ahol másodszor díjat is kaptak. − Hidasnémeti Közösségfejlesztők Köre kezdeményezései: • Ősz színei, ízei – helyi emberek (nagymamák, nagypapák, fiatalasszonyok, közösségek) kiállítása, amikor azt mutatják meg, hogy mit lehet megtermelni a kiskertekben, illetve, hogy a helyben megtermelt, vagy a környéken vásárolt alapanyagból mit lehet készíteni, hogyan lehet a nyár ízeit télre elraktározni. • Közösségi Advent – Advent vasárnapjain egy – egy közösség teremti meg az ünnep áldott csendjét, míg másik közösség a beszélgetés mellé teremt egy kis melegítő vendéglátást. Pányok − A múlt megmentése, a jövő megalapozása: előadás a magyar falu jövőjéről; őshonos gyümölcsök újra teremtése; Regölés; régi fotók és tárgyak gyűjtése; Faluköszöntő tábla − Gyógyító Pányok − Hidak lefestése, virágosítása, gondozása e) Szívességszolgálat Hidasnémetiben nagyon sok szép példája volt, van a szívességszolgálat kezdeményezésének. Igaz, még ez nem igazi szívességszolgálat, hiszen ha közösségi döntés is született arról, hogy legyen, illetve mit csináljanak, akkor sincs meg a kétoldalúság, a viszonozás. Azt is mondhatjuk, hogy valójában a Textil Bár szolgáltat, segít a rászorulóknak, nem vár

(és nincs is) viszonzást, de ebből egy jól működő szívességszolgálat nőhet ki. − Tanulókör – a tanulásban segítettek az önkéntesek a nehézségekkel küzdő gyermekeknek − Varróka – leszakadt, elszakadt, kicsi, nagy, meg kéne varrni, mindegy: a varrókában segítenek megoldani − Cserebere – nem kellenek nagy adományok, csak körbe kell nézni otthon mi az, amire már nincs szükségünk, behozni és biztos van, akinek pont arra lenne szüksége. f) Képessé tétel A TESZE projektnek legfontosabb célja a szemléletformálás, a közösségi alapú megoldásokban rejlő erő megmutatása és a képessé tétel volt. Ha nem ezen értékek mentén dolgoztunk volna, akkor lehet, hogy a településeken lenne 1-2 család, akiknek látványosan változott volna az életük, s ami valószínűleg látványos elszigetelődéssel is járt volna, de nem történt volna meg a továbblépésre is képes változás, s nem születik meg többek között a Textil Bár, s a Gyógyító Pányok. A korábban felvázolt módszerek is mind magában foglalják a tapasztalati tanulást, de számos alkalmai, szervezett formái voltak a képessé tételnek, a tanulásnak, melynek eredményei folyamatosan nyomon követhetőek. − Gyógynövény-ismereti képzés − Háromszektoros képzés − Klubvezetői képzés − KÖMU képzés − KÖZÖK képzés − Szakmai napok − Szlovák nyelvtanfolyam Vannak módszerek, amelyeket most nem emeltem ki külön, de jelen voltak és segítették a projekt munkát, összegző felsorolással megpróbálom valamennyi tevékenységet/módszert feltüntetni: − cselekvésbe ágyazott beszélgetések – önképzőkörök − fórumszínház − innovációs műhelyek − interjú Szurdokon − képzésekhez támogatás, biztatás − konfliktuskezelés − közösségi akciók generálása − közösségi beszélgetés 47


TESZE-m! − közösségi kert támogatása, segítése – polgármesternél ráerősítés − menedzselés pl. Textil Bár − nyilvánosság biztosítása − önképzőkörök generálása − partnerség építése − szívességszolgálat − tankatalógus − települési akciók − tükörképek kérdéseinek összeállításában segédkeztem Partnerek a fejlesztési folyamat direkt és indirekt köreiben Közösségfejlesztőként elsősorban a teljes lakosságra szerettem volna fókuszálni, de ez különféle okokból ugyan, de egyik településemen se tudott maradéktalanul megvalósulni. Hernádszurdokon a közösségi munkásnak, s a humánszolgáltató polgármester asszonynak, valamint az interjúknak és a Tükörképeknek köszönhetően viszonylag hamar sikerült direkt módon a célcsoportot és gyermekeiket, fiataljaikat megszólítani és behívni a közös munkába. Velük egy dinamikus, innovatív munka indult el a közösségi beszélgetésektől kezdve a klubfoglalkozásokon át, a közösségi tervezésben előkészített nyertes projektig. Közösségi akcióik révén pedig a település szelesebb körű társadalma (indirekt kör) is részese tudott lenni a folyamatoknak. Hidasnémetiben több kör is kialakult: a mélyszegénységben élő célcsoportból a Textil Bár és Életvezetési Klub, az ún. régi köfe kör és az új köfe kör, ahol már nem fejlesztő, hanem célcsoport vagyok. Partnerek voltak még az önkormányzat, Hidasnémeti Alapítvány, az iskola, az óvoda, a sportkör és a Művelődési Ház is. Pányokon a település kicsinységéből adódóan azt hihetnénk, hogy mindenki egy körbe tartozik, de sajnos nem így van. A projekt során mindig voltak, akik időről-időre el-elzárkóztak, ennek hatására állandósult a két kör közötti átjárás. Hidasnémetiben humánszolgáltatóként9 szinte valamennyi települési közösséget és közösségi akciót tudtam anyagilag támogatni, de nem csak a pénz tovább vitelében, átadásában vállaltam szerepet, hanem a szikra megszületéséhez szükséges közeg kialakításában, az ötletek kibontásában és a kivitelezésük megtervezésében. 48

Munkamegosztás és tapasztalatok a közösségi munkásokkal, önkéntesekkel, klubvezetőkkel A TESZE legfontosabb alapkövei a közösségi munkások voltak. Bár azt is látom, hogy a bevonásnál az ő személyes körükön sokszor még a közösségi szociális munkások sem tudtak áttörni, de egy biztos most nem beszélhetnénk sikeres TESZÉ-ről, ha ők nincsenek, vagy az ő feladatkörüket más formában nem látja el valaki/valakik. A kezdetben a szervezői behívó/megszólító feladatokban volt nagy szerepük, majd a folyamat előrehaladtával együttesen megismerve a szakmai elvárásokat, kihívásokat „alkotótársként” dolgoztunk együtt. Sokat segítettek ebben a projekt során megtartott képzések és a szakmai napok. Önkéntes vagy fizetett munkás? Fel kell oldani, vagy alapból el kell kerülni az abból adódó feszültséget, hogy a projekt fizetett munkatársakkal dolgozik, de közben a fenntarthatóság jegyében önkéntes háló kiépítéséről beszél, arra törekszik. A megoldást abban látom, hogy ne a projekt legyen a munkáltató, hanem a közösségi munkás feladatát a helyi, eddig ezen értékek mentén önkéntesként tevékenykedő civil csoport lássa el, s ha ők úgy látják, hogy egy személyt bíznak meg ezzel, mert ő a legrátermettebb, és/vagy, mert olyan helyzetben van, hogy most fizetséggel is el kell ismerni, az már az ő döntésük. Így a projekt elkerülheti azt az ellentmondásos helyzetet, hogy fizet valakinek azért a munkáért, amihez hasonlót mástól önkéntesként „vár el”.

a szemléletformálás elindítása, mind a célcsoport, mind a lakosság, mind pedig a partnerek tekintetében. Többet vártam. A kezdetben naivan kész recepteket kerestem a közösségeknek, amit elfogadnak és beépítenek a hétköznapokba. Ezek viszont egy-egy helyre igazított receptek és sok idő. Komoly kudarcok nem voltak, de a sok eredmény mellett maradtak megoldásokra váró, újabb feladatok, mint például: − információáramlás tisztítása és hatékonyságának, a kapcsolódások tudatosságának növelése; − a pénz szerepének megértése és megértetése, pénztőke és közösségi források összehangolása; − bevonási akadályok, megtorpanások tudatos kezelése, állhatatosság a partnerségben; − az érintettek és a szakemberek, valamint a segítő civilek mellett fontos a helyi lakosság, véleményformáló körök és támogatásuk elérése; − attrakciók (fórumszínház, képzések, stb.) után az új kapcsolódók becsatornázása, egyedi/ testre szabott formák kialakítása rájuk, nemi szerepek közösségi képe (férfiak helye a közösségi munkában); − még ha közösségi emberek vagyunk is, akik úgy vagyunk kódolva, hogy másokkal együtt hatékonyabban tudunk gondolkodni, dolgozni, a partnerség építésben nem jelesked-

tünk, nem szabad engedni a rendszeres és nyílt kommunikációból a partnerek, a helyi vezetők és a lakosság körében sem. − nem kifejezetten TESZE, de létező jelenség az ún. kontraszelekció, ami esetünkben a többségi társadalom visszahúzódását jelenti a kisebbségi, kulturálisan eltérő csoportok erősödésével, a közös terekben való domináns megjelenésükkel egy időben. Ezzel új szegregáció alakulhat ki. A TESZE projekt kulcsa abban volt, hogy voltak mások. Több szinten is. Közösségben dolgoztunk a stábban és a településeken is. Mégis a legnagyobb kihívásunk az volt, hogy elfogadtassuk, hogy a TESZE projekt a mélyszegénység problémájára nem egyedi, eseti megoldásokkal kíván segíteni, még ha az a családok szintjén jelenti a legnagyobb gondot, hanem közösségi megoldásokban gondolkodik. Munkát adni nem tudunk, nem is ez a dolgunk, de ezek a programok akkor lesznek sikeresek, ha képessé teszik az embereket, hogy maguk teremtsék meg a jobb felé változást, ha minél több területen önellátóvá válhat a közösség, térség. Munkánk ezen szakaszát zárva azt gondolom, egyre többen osztják Ferge Zsuzsa gondolatát, miszerint: „Nem csak kenyér kell, hanem jó szó és méltóság is.”

Célok realitása, elakadási pontok, s az azokat kiváltó jelenségek Ma azt mondom, ez az időszak minden nemű eredményével, egy nagyobb folyamat első része lehet, amely ha megvalósul, akkor erre az időre, majd úgy tekinthetünk vissza, mint a bevonás, a bizalom kiépítése, a keretek megalkotása, megismertetése, A TESZE projekt sikerének egyik legfőbb oka az a lehetőség, hogy teret és szabadságot tudott adni a helyi közösségeknek arra, hogy a helyi szükségletekre épülő igényeknek megfelelően segíthessék a mélyszegénységben élőket, s alakíthassák és erősítsék az őket befogadó, az értük tevékenykedő, vagy az ő életükre is közvetlenül, vagy közvetetten kiható helyi közösségeket. Ezeknek a szakmai koordinálására a helyi humánszolgáltatók kaptak megbízást, akik erről havonta szakmai beszámolóval voltak kötelesek tájékoztatni a projektmenedzsmentet. Hidasnémetiben az Önkormányzaton keresztül a Művelődési Ház és Könyvtár volt a Humánszolgáltató.

9

49


TESZE-m!

Ivánné Takács Tünde: Tapasztalatok a közösségi és a szociális munka metszetéből (A szerző a programban résztvevő konzorciumi partner, az Abaúj-Hegyközi Gyermekjóléti és Szociális Alapszolgáltatási Körzet vezetője)

Szakmaközi tapasztalatok a szegénység elleni küzdelemben

50

Bevezető gondolatok az indulásról intervenciók tervezésére és kivitelezésére nincs A szociális szolgáltatásokat az univerzalitás jellemelegendő idő, így legfeljebb az együttműködésre zi, ezért a marginális helyzetű csoportok tagjai a kötelezett családokkal tud a szociális szakember tatársadalom többi tagja mellett ugyanúgy jogolálkozni, és e találkozások, beszélgetések többsége sultak a különböző (egészségügyi-, oktatási, stb.) javaslatokként tálalt utasítások sokasága. Munkánszolgáltatásokra. Problémát az elérhetőség, a hozkat nehéznek és rosszul fizetettnek érezzük, ahol záférés biztosítása okoz, ami épkevés a szakképzett munkavál„A settlement- laló, látványos eredményeket pen a periférián élő személyek esetében a legnehezebb, mivel mozgalomnak a szociális nem tudunk felmutatni. Az ingyakran egyedül élnek, szegémunka keretében betöl- tézményünk által ellátott 24 tenyesek a szociális kapcsolataik, az ország leghátrányotött fő feladatköre: a gon- lepülés fásultak, motiválatlanok, s ezsabb települései közé tartozik, dozás. A gondozásnak ahol a mélyszegénység probzel összefüggésben gyakran el egyetemes, valamennyi lémájával munkatársaink nap sem jut hozzájuk a helyzetük megváltoztatásához nélkülözember egyéni, családi és mint nap találkoznak. A makrohetetlen információ. A szociális közösségi szempontjait társadalmi események, és negaszolgáltatások a helyi közösséváltozások mikro-társadalmi figyelembe vevő keresz- tív gek viszonyrendszerében műszinten történő kezelése során tülvitele. A legnehezebb a szakemberek felmérik a segítő ködnek, lehetőségeiket megés teljes odaadást kívá- folyamatot támogató rendszert, határozzák a munka során felhasználható források, az adott nó szolgálat, amely nem mely a segítséget igénylőt kötelepülés társadalmának és a kiragadott életrészletek- rülveszi. A szegénységben élő szolgáltatás fenntartójának elcsaládok egy része azonban kel áll szemben, hanem nem képes a rendelkezésére várásai. Továbbá meghatározza magával az egész élettel.” álló integrációs intézményekkel az adott közösségnek a nyomorgó családokhoz való viszonya,  Hilscher Rezső és eszközökkel kijutni a nyoés hogy milyen források elérhemorból, életükben a krízisek tők az adott településen, kistérségben. egymást követik, így folyamatos segítségre szorulA település-nagysághoz kötött szolgáltatásnak. Ezért a szociális szakma feladata – átmeneti szervezés miatt a legnehezebb helyzetű, a legtöbb megoldásként – a szegénygondozás is. A szociális súlyos problémával küzdő személyeknek otthont munkának az alábbi kihívásokkal kell szembenézadó településeken dolgoznak a leginkább túlternie, melyek megkérdőjelezik az egyéni esetmunka helt szociális munkások, így nálunk is. A kistérségi jelenlegi vezető (szinte kizárólagos) szerepét: integráció ugyan megszüntette a kimutatható ellá– a leszakadók számának növekedése, tási hiányokat, de nem tette lehetővé a kistelepülé– életmódbeli változások (pl. az otthon és munseken a jó minőségű szociális szolgáltatások felépíkahely viszonyának megváltozása), tését. Esetünkben is a családgondozóknak több kis – termelés és munkaerőpiac átstrukturálódása településen kell ellátniuk feladataikat, munkanap(munkavállalói szerep átértékelődése), jaik nagy részét az utazás teszi ki, egy héten csak – a családi élet terén bekövetkező változások egyszer, jobb esetben kétszer jutnak el egy-egy (házasságkötések számának csökkenése, női településre, ami a minőségi szolgáltatás rovására szerep átértékelődése, időskori problémák megy. Az esetek megfelelő feltárására, a hatékony átalakulása), 51


TESZE-m! – környezetvédelmi problémák (ökológiai veszélyek), – új szolgáltatási formák megjelenése (nonprofit szolgáltatók), ill. új típusú szükségletek betöltése iránti igény megjelenése. Az egyéni esetkezelésen túl szükség van arra, hogy a közösségközpontú megközelítés is széles körben elterjedjen, mert csak így érhető el, hogy a társadalmi integráció, inklúzió és szolidaritás irányába mozduljunk el azáltal, hogy a szociális munka végzése során olyan partnerkapcsolatokat keresünk és szervezünk, melyek a közös gondolkodást, cselekvést helyezik a középpontba. A közösségi munka olyan társadalmi problémák kezelésére is alkalmas tehát, amelyeket egyedi esetekként nem lehet, vagy nem eléggé hatékonyan lehet kezelni. A közösségi munka nem csupán módszertanában különbözik az egyéni és a csoportos szociális munkától. A szükségleteket intézményes keretek között kielégítő gyakorlattal szakítva kilép egy olyan terepre, mely a közösségé és nem a sajátja, ezáltal képes a helyi problémák egyedi, helyi szintű kezelésére, ebben a közösség tagjai épp oly fontos szerepet játszanak, mint a szakember. Új szemléletet hordoz tehát a közösségi munka az intézményi háttér, illetve a szociális munkás szerepének meghatározottsága tekintetében is, melyben beavatkozik, forrást teremt, politikai nyomást gyakorol, intézményeket és csoportokat szervez, akciókat organizál, az érdekérvényesítés és változásmenedzselés ugyancsak feladata.

“A szociális munkás a változás, változtatás szakértője, aki a személyes segítségen túl társadalompolitikai tevékenységet fejt ki, a szegénység, az egyenlőtlenség, a kiszolgáltatottság ellen lép fel.”  Talyigás Katalin A közös munka 2010 februárjában kezdődött a pályázat megírásával, melyet még ebben az évben be is nyújtott a főpályázó Dialóg Egyesület. A megvalósításra 2011 novemberében került sor, amikor 52

elindult a két és fél éves projekt. A kiválasztott két közösségi szociális munkás alkalmazására 2012. január 1-jétől került sor, de már az ezt megelőző munkákból is kivették a részüket. A projekt központi iránya a közösségfejlesztés, mely folyamatokat segíti, hogy Göncön és több községben évek óta működnek ilyen típusú kezdeményezések. A program alapvetően egy ötéves helyi közösségfejlesztési munka eredményeire és a mikro-térségben működő civil szervezetek tapasztalataira épül. Szükségletfelmérés A program egyik fontos küldetése, hogy a helyi igényekre, szükségletekre reagáljon, ezek irányába elmozdulva hozzon változást, építve a helyi lehetőségekre, közösségi humán/erőforrásokra. Ahhoz, hogy a szükségletekre tudjunk reagálni, egyértelmű, hogy szükséges azok felmérése, megismerése, mely a közösségi szociális munka esetében nem is olyan egyszerű, hiszen közösségi szinten megvalósuló szükségleteket kell megismerni és „összehozni” egyéni szükségletekkel, adottságokkal. A közösségfejlesztő minden esetben meg kell, hogy ismerkedjen a helyi társadalom adottságaival és problémáival, össztársadalmi arányaival. Továbbá fel kell tárnia az érintett emberek helyi társadalmi viszonyait, a foglalkoztatottságát, iskolázottságát, demográfiai megoszlását, egészségügyi és szociális helyzetét, életmódját, közösségi és művelődési szokásait, kultúráját, kapcsolati kultúráját, viszonyulását a helyi hatalmi struktúrához, és még számtalan egyéb összefüggést. A közösségfejlesztő az alulról jövő közösségi folyamatok megértője és segítője, aki „azért kezdeményez, hogy mások kezdeményezzenek”, nem a saját ötleteinek igyekszik megnyerni az embereket. Éppen ezért az összegyűjtött adatokból levont következtetések a cselekvési terv kiindulópontjai, hiszen ezek adnak választ arra, hogy mit csináljon, mire irányuljon a közösségi szociális munka, milyen programokat, szolgáltatásokat (tevékenységeket) kell, érdemes szervezni.

„A közösségfejlesztést megkísérelhetjük olyan folyamatként meghatározni, amely megteremti az egész közösség számára, annak aktív részvételével, a gazdasági és társadalmi haladás feltételeit, a lehető legnagyobb mértékben támaszkodva a közösség saját kezdeményezéseire.” (ENSZ) Módszerek A közösségi szociális munkásaink a település közösségfejlesztőjével együtt keresték meg a kilenc programban résztvevő település egész lakosságát, és hívták meg közös gondolkodásra és beszélgetésre egy tea mellett, ahol a településen élő valamen�nyi ember elmondhatta milyen változást szeretne, mire lenne igénye. Az ide eljövő embereknek elmondták a program lényegét, célját, s megtörtént a settlement szolgáltatás bemutatása. Egyeztetésre került, hogy mi a lakosság szükséglete, és mi lehet az a tartalom, amivel a szolgáltatást fel kell tölteni, a közösség saját kezdeményezései kerülhettek ezáltal előtérbe. A jól kialakított szolgáltatásoknak köszönhetően mostanra a gyakorlatban a két nagyobb településen: Hidasnémetiben, és Göncön a settlement házak beépültek az összlakosság köztudatába, ezt mutatja, hogy nem csak a célcsoport veszi igénybe, hanem a középréteg is, így ez a közösségi-segítő ház elkezdte betölteni (át)hidaló szerepét a közösség eddig elkülönülten élő csoportjai között. Settlement ház Settlement, ahogy a helyiek értik: „olyan hely, ahol ha kell, segíteni tudnak nekünk és segíteni tudunk egymásnak, ahol hasznosan tudjuk szabadidőnket eltölteni, ahol el lehet sajátítani, meg lehet tanulni bármit, amire a helyi igények, a mindennapi megélhetés, vagy éppen az életvitelünk szempontjából szükséges lelki–szellemi fejlődés miatt szükség adódhat és ahol közösségi bevonással, megoldással találhatunk gyógyírt esetenként egyéni problémákra is.”

A közösségi szociális munka itt a hátrányos helyzetű egyének, családok segítésére, életkörülményeinek javítására koncentrál. A közösség számára szolgáltató-, szervező-, tájékoztató tevékenységet végez. Alapvető cél a közösség motiválása, hogy minél előbb képessé váljon a helyes önálló életvitel és a megfelelő családi élet kialakítására, erőforrásai mozgósítására. Cél továbbá a lakosság bizalmának megnyerése, kapcsolatépítés, illetve a környéken élő felnőttek és gyermekek szemléletformálása, megfelelő viselkedésminták kialakítása, szülői és gyermekszerepek segítése, negatív szocializációs hatások csökkentése, a szabadidő lehető leghasznosabb eltöltése, jól funkcionáló, egészséges közösség építése. Ezen belül közösségi programok szervezése, a közösségi identitás erősítése; a szabadidő hasznos eltöltését célzó foglalkozások szervezése. Tehát ezek a házak komplex feladatot látnak el. A helyi emberek tették és teszik folyamatosan otthonossá, a gyereksarok falára mesefigurákat festettek, a saját maguk készített kézműves termékekkel díszítik a tereket és néhány helyen már kiállítást is szerveztek ezekből. Egyre többen találnak segítséget egyéni problémáikra… A helyi emberek erőforrásként vannak jelen, és ha az információ jól terjed, akkor hasznosul is. A közösségi tér mindenki számára nyitott, célja, hogy folyamatos bekapcsolódási és kezdeményezési lehetőséget biztosítson. „Tükörkép” készítés Az interjú funkciója a kapcsolatfelvétel, a bizalomépítés és legfőképpen az, hogy bekapcsolódásra, a közösség, a helyi társadalom életében történő cselekvő részvételre mozgósítson. Ez egy kérdőív, amely egy közös előkészítő munka eredménye. A tükörkép elkészítésének három lépése: 1) „Bemeneti” tükörkép a célcsoport tagjaival a program indulásakor: ekkor történt a kapcsolatok kialakítása, a szakemberek és a programba bevontak kölcsönös, kétoldalú megismerkedése. A teadélutánok során, továbbá a helyi közösségi munkás által, az ő véleményére alapozva „képbe” került mélyszegénységben élő személyek kérdőívezéssel történő megkérdezése történt ebben a 53


TESZE-m! szakaszban, melyet a két közösségi szociális munkás végzett. 2) „Kontroll tükörkép” készítése: 1 év elteltével az első körben megkérdezettekkel, valamint a programhoz azóta csatlakozott mélyszegénységben élő személyekkel. Az első kérdőív kibővített változata volt ez, melynek elkészítésében már a program stábtagjai is besegítettek a közösségi szociális munkásoknak. Elkészítésének több célja is volt, többek között az is, hogy felmérjék mennyire működnek a settlementek a mélyszegénységben élők korábban támasztott igényei szerint. A kérdésekre adott válaszok jól tükrözik a közösségi munka hatékonyságát. A vizsgálat szempontjából öt csoportra bonthatóak a kérdések, amelyek a közösségi munka eredményességére utalnak: (1) Kiben bízik meg a családon kívül? (2) Kitől kér/kérne szívesen segítséget? (3) Milyen rendezvényeken vett részt a közelmúltban, amire szívesen emlékszik vissza? (4) Tagja-e valamilyen közösségnek? (5) Jár-e a settlement házba? A kérdőívet 77 fő töltötte ki. A megkérdezettek túlnyomó többségben 20-50 év közötti nő volt. A megkérdezettek mindegyike háromnál több gyermeket nevel, munkanélküli és alul iskolázott. 3) A „záró” tükörkép a program végén a szolgáltatást igénybe vevő célcsoportba tartozókkal kerül felvételre, a program értékelését szolgáló kérdések feltevése történik ekkor. Tankatalógus-szerű felmérés A tankatalógus egy név és címjegyzék, amelyben a helyi emberi erőforrások – tapasztalat, tehetségek és tudás – tárulnak fel és jelennek meg önállóan, vagy helyi kalendárium, évkönyv, stb. részeként. A következő kérdéseket teszik fel az összeállításához: – Mi az, amihez a legjobban ért, és amit szívesen megtanítana másoknak? – Mi az, amit szívesen megtanulna másoktól? – Hozzájárul-e, hogy a neve és címe megjelenjen egy helyi címjegyzékben? A kérdésekre a válaszokat összegyűjtik és egybeszerkesztik. Az azonos témában járatos és érdeklődők neveinek egymás mellé szerkesztése egyértelművé teszi, hogy nem kell szakkörvezetőre, klubvezetőre várni, kellő információ és motiváció birtokában saját maguk is megtalálhatják egymást.

54

Programba vonás A bevonás/részvétel csak látszólag pusztán morális cél, szorgalmazását és terjedését egyre inkább gazdasági megfontolások is mozgatják. A jóléti rendszer válsága, az állampolgárok és szervezeteik bevonása a legszélesebb értelmű szociális szolgáltatásokba mind azt célozzák, hogy az állampolgárok és közösségeik ellátottság iránti igénye csökkenjen – saját maguk oldják meg a problémáikat, minél kevesebb támogatással, vagyis önsegítés valósuljon meg, és a passzivitás helyét aktivitás váltsa fel. Mindez persze kedvezően hat a közösségfejlesztés, közösségi munka intézményesülésére. Újszerű elem a közösségi bevonás módszerében a közösségi beszélgetések bevezetése. A közösségi beszélgetések funkciói: • ráismerünk, hogy a problémák közösek; • új megközelítésben látjuk a problémákat; • biztonságérzetet ad, hogy nem vagyunk egyedül; • közösségi felelősségvállalás, elköteleződés jöhet létre; • a közösségi helyzet hozzásegít a probléma közösségi megoldásának körvonalazásához; • megszületik a terv a szélesebb kör bevonására. A közösségi beszélgetésre a közösség tagjai sokrétű elvárásokkal érkeznek. Időbe, néha több találkozásba is kerül, amíg megértik egymást, hogy ki mit akar. Nagyon gazdag csoportdinamikai folyamat ez, amelyben kiderül, hogy lehetséges-e közösségi cselekedetekbe kezdeni, vagy további egyéni munkára, interjúzásra és más módszerekre van még szükség. Az első közösségi beszélgetésen általában a szervezők az egybegyűltek nyilvánossága előtt beszámolnak a felmérések/interjúk során szerzett tapasztalatokról, a feltáruló közösségi problémákról és értékekről, felkérik a jelenlevőket arra, hogy válasszák ki ezek közül a legfontosabbakat. Amikor összeáll ez a lista, közösen megállapodnak a témák megvitatásának sorrendjében és az időpontokban. Az elkövetkező közösségi beszélgetéseken a közösség interjúkkal aktivizált tagjai mindig egy általuk kiválasztott témakört járnak körül (pl. az ifjúság helyzete, munkahelyteremtés, helyi nyilvánosság). A bevonás nem csak a mélyszegénységben élőkre vonatkozott, hanem a potenciális partnerekre is, akikkel együttműködve a program sikere-

sebbé válhat. A partnerazonosító találkozások során felkészített partnerekkel a Debreceni Egyetem szociális munkás hallgatóival közösen készítettek interjúkat a közösségi szociális munkások. Bevonás közösségi, jellemzően klubtevékenységekbe A tükörképben felmerült többségi igényekre elkezdődött a különböző tevékenységek megszervezése a helyi közösségi munkások által, az ő munkájukat, és a tevékenységekbe, klubokba való bevonást segítették a közösségi szociális munkásaink. A helyzetükön változtatni akarókat mozgósította a program, összehívta, és csoportba fogta azokat, akik tenni akartak saját helyzetük javítása, változtatása érdekében, és ezt azonos módon akarták elérni (pl.: varrókörrel, közösségi kerttel stb.). Programok, klubok, tevékenységek Folyamatos volt az egyéni tanácsadás családlátogatások során és a settlementekben történő fogadóórákon. A legtöbb településen KÖZ-kávéházat tartottak, ahol egy kávé-tea mellett volt lehetőség fogadni a klienseket. A 9 településen a két közösségi szociális munkás igyekezett úgy kialakítani az ügyfélfogadását, hogy az igazodjon a beindult közösségi tevékenységekhez, klubokhoz. Elvük itt a rugalmasság biztosítása volt, mely az anyagi és személyi erőforrások hatékony beosztását tette lehetővé. A közösséget érintő szociális problémákat kezelték ők, azokat, amelyek több embert érintettek az adott településen, vagy közösségi összefogással, módszerrel voltak orvosolhatóak. Ezek közül néhány példa: • A közüzemi, főként áramszolgáltató felé történő tartozások: itt a kártyás villanyórák felszerelésének módját járták körbe, valamint a tartozások kiegyenlítését segítő szervezetek felkutatása történt. • Szerveztek ruhabörzét is, ekkor a településeken élők körében ruhagyűjtést hirdettek, a felajánlott adományokat pedig szétosztották a programban résztvevő, azt igénylők között. • A ruha mellett a lakosságnak élelmiszer adományokra is szükségük volt, az egyik településen (Hernádszurdokon) egy bajba jutott családnak kétszer is sikerült ilyen jellegű támogatást is nyújtani. • Munkatársaink tanulósarkot is kialakítottak,

ahol felzárkóztatást, fejlesztést végzett az ilyen végzettséggel is rendelkező szakemberünk. • A munkavállalást önéletrajzírási technika átadásával igyekeztek elősegíteni Zsujtán. • Minden településen igény volt az internet használatának megtanítására, annak megmutatására, hogyan lehet ügyintézésre használni a világhálót. Megismerték az ügyfelek, hogy az internet a közösségi oldalakon kívül még mi mindenre jó, hogyan lehet közlekedési, ügyfélfogadási, intézményi elérhetőségekről tájékozódni a segítségével. Ügyeik intézéséhez az igénybe vevők a settlementek technikai eszközeit is használhatták, így módjuk nyílt többek között nyomtatásra is. • Közvetítést végeztek az emberek között, a felmerült igényeket széles (9 településre kiterjedő) körben hirdették, így többen tudták eladni, vagy ingyen eljuttatni használt, bontott dolgaikat azok felé, akiknek erre volt szükségük. • Folyamatosan kutatták a pályázati lehetőségeket, amelyek segíthetik a célcsoport igényeinek, szükségleteinek kielégítését, és ezekről a lehetőségekről folyamatosan tájékoztatták a rászorultakat. • Napközis tábort szerveztek a célcsoporttagok gyerekeinek. • Egyéni esetkezelést is végeztek a közösségi szociális munkások, mely során a családok, egyének problémáit a közösség elé vitték, onnan várva a megoldást, számítva a közösség építő erejére, a „több szem, többet lát” érvényességére. Hiszen ugyanazzal a nehézséggel a közösség más tagjai is találkozhattak, megküzdhettek, így akár több megoldási módból is választhatott a segítségre szoruló, amit a saját egyéni helyzetére alakítva alkalmazhatott. Ezek soha nem a szó szoros értelemben vett egyéni esetkezelések voltak, hiszen minden felmerülő szükségletet, problémát az egész közösség előtt beszéltek meg, nem zajlott négyszemközti beszélgetés. • A kompetenciahatárok betartása azt is jelentette munkájuk során, hogy a ténylegesen egyéni estkezelést igénylő problémákat, vagy a közösségi megoldások iránt nem fogékony rászorulókat továbbirányítsák az intézmény 55


TESZE-m! családgondozói felé. Az együttműködés nem csak ebben nyilvánult meg, hanem esetmegbeszélések is zajlottak a családgondozókkal, ahol jó ötletekhez, hasznos információkhoz jutott a két közösségi szociális munkás.

A közösségi szociális munkás, szociálpedagógus a helyzetükön leginkább változtatni képes, míg az egyéni esetkezelő szociális munkás, szociálpedagógus a helyzetükön legkevésbé változtatni képes emberekkel foglalkozik a hiedelem szerint. De általában igen hatékony közösségi munkát lehet végezni, korábbi eseti problémákat felmutató kliensekkel is”  Gosztonyi Géza (1996 Települési jó gyakorlatok Hernádszurdok megítélésem szerint a közösségfejlesztés egyik legjobb példája. Ezen a településen ugyanis ezzel a pályázattal indult meg a közösségfejlesztés, mely a klasszikus módon zajlott le, és e szerint valósultak meg a programok, tevékenységek is. Ez meglátásom szerint nagymértékben köszönhető a közösségi értékek iránt elkötelezett vezetőségnek, különösen a polgármester asszonynak, aki maga is lelkesen, és aktívan vett részt a program kialakításában, lebonyolításában. A programba sikerült bevonni a településen élőket, sikeres klubok indultak be, a klubok fennmaradásának biztosításához elérték, hogy „kinevelődjenek” a klubvezetők a résztvevők közül. Ezt a folyamatot – nem csak ezen a településen – segítette a program kereteiben megvalósuló klubvezetői képzés. Tornyosnémeti fórumszínházi programja igazi unikum volt a környéken és nyomatékot adott a művészeti eszközök katalizáló hatásának, mely hatás egyéni, szakmai és közösségi szinten is tetten érhető volt. A szereplők sikere mellett új megközelítésben kínált témát a közbeszédhez, a közösségi megoldások térnyeréséhez. 56

Hidasnémetiben is volt fórumszínház, újszerűséget leginkább a közösségi kert és a Textil Bár megszervezésével hozott, s melyet a program keretében megvalósuló „látóúton” tapasztaltak indítottak el. Zsujtán a főzőklub, Abaújváron a drámapedagógus közreműködésével megvalósuló bűnmegelőzési program adott a helyi csoportnak és a programnak is példaértékű gyakorlatot. Összegző szakmai és szakmaközi tapasztalatok Mint láthattuk, a mélyszegénység sok mindennel összefügg, arra sok minden hat, és az ebben a helyzetben létezés számos dologra kihat az egyének, családok életében. A segítség eljuttatása, a programokba való bevonás lehetősége hozzájárul a kielégítő egyensúlyi helyzethez, ezért nagyon fontos, hogy ez a réteg minél szélesebb körben részesüljön ezekből a lehetőségekből, programokból. A családok férfi tagjait nehezebb volt bevonni a programba, mint a nőket, ezt a tükörképek számadatai is igazolják. Ez abból is adódhat, hogy a segítő szakemberek zöme is nő, akik könnyebben értenek szót az azonos nemű családtaggal, fogékonyabbak az ő problémáikra, a bizalom kialakulása, a megértés is könnyebben jön létre. A programban kiemelt szerepet kapott intézményünk is, a konzorciumi partnerség eredményeként a munkatársaknak 6 alkalommal szupervízió igénybevételére nyílt lehetősége, melyet Hallgató Éva vezetett. Emellett KÖZÖK képzésen is részt vettek a szakembereink, ahol a közösségi munka szemléletével kerülhettek közelebbi kapcsolatba. A program keretében szervezetfejlesztési tréning is megvalósult ugyancsak Hallgató Éva segítségével, ekkor a dolgozók három napig kiszakadva a megszokott környezetből dolgoztak azon, hogy egymást és önmagukat is jobban megismerjék, a munkaközösséget jobban működővé tegyék. A csapatnak ez volt az első „ottalvós” programja, ami egy nagyon jól sikerült alkalom lett, hozzájárult a még jobb összekovácsolódáshoz. Mint korábban írtam, a kompetenciahatárok megtartására törekedtünk, ezért az együttműködés során több ízben került sor a közösségi szociális munkások és a családgondozók között esetmegbeszélésre, konzultációra, a szakmai megbeszéléseknek is több ízben résztvevői voltak. Ennek ellenére mégis érezhető

volt, hogy a két közösségi szociális munkás inkább a program stábjához tartozott, mint az intézmény csapatához, annak ellenére, hogy nálunk voltak alkalmazásban. Több TESZE rendezvényen is képviselték munkatársaink az intézményt, de – úgy érzem- még több jelenlétre lett volna szükség részünkről.

vezeteinek (pl. egyesületek) és szolgáltatásainak (pl. roma közösségi ház) létrehozása. – egyéni szinten megvalósuló eredmények, mint például: az egyéni fejlődés mérése: interjúkon, és záró tükörképen, illetve közösségi beszélgetésen keresztül, a közösségi munkás bevonásával, véleményével)

A közösségi munka eredményességének mérése során különböző szempontokat határozhatunk meg a változások kimutatására, olyan kiindulási pontokat, melyek a program eredményeiről árulkodnak. Ezek a következők lehetnek: – Az elért eredmény mennyiben felelt meg a közösségi munka alapelveinknek? Pl. erősítette-e a folyamat a részvételt, a közösségiséget, közjót, a civil társadalmat? – Ha igen, mennyiben járul hozzá a következőkhöz? • csoportok és hálózatok fejlődése például: az új kezdeményezések száma, az együttműködések száma, a találkozások gyakorisága,az új intézmények megalakulása, értékelt és tisztelt tagjai a közösségnek, a csoportfejlődés, a csoport befolyásolása,jó érzés, biztonság, „boldogság”, az új problémákra adandó válaszokra való képesség növekedése, a hiányzó tudás és képességek felismerésének foka, a tagok egész közösségre gyakorolt hatása; • egyének fejlődése: önbizalom fejlődése, kapacitás növekedése a közösségben; • önkormányzás: együttműködés, részvétel a döntéshozatalban és a kontrollban; • foglalkoztatás fejlődése: a közösség általi fejlesztés foglalkoztatásra felkészítő jellege, motivációs jellege, munkahelyteremtő képessége; • környezet fejlődése: környezettudatosság növelése, helyi környezeti problémák megoldásának felvállalása, partnerség a helyi szereplők között, külső kapcsolatok teremtése; • a közösség egészségének fejlődése: a közösségfejlesztés hozzájárulása az egészségtudatos viselkedéshez, az egészséges egyén és közösség fejlődéséhez, a közösség mentális állapotához, megjelenéséhez stb.; • szociális helyzet és szolgáltatások fejlődése: az önsegítés közösségi útjai, a szolidaritás új közösségi intézményeinek (pl. szokás), szer-

Amikor a program eredményességét vizsgáljuk, ezen belül is a foglalkoztatásra gyakorolt hatását, szólnunk kell a munkavállalás akadályairól is a mélyszegények körében. Másokkal egyetértve én sem gondolom azt, hogy a segély ellenösztönző lenne a munkavállalás vonatkozásában. A munkahiányos területeken vagy egyáltalában nincs munka, vagy ha akad, nagyon magas a munkavállalás költsége. Sokba kerül a bérlet, amit legtöbbször a munkáltatók nem fizetnek ki, továbbá a munkavállalás árához tartozik a szükséges ruhanemű, a hajnali felkelés (amihez óra és nagy önfegyelem kell), a tisztálkodási lehetőség, a gyerekek elhelyezésének, iskolából-óvodából való elhozásának megszervezése, a hosszadalmas utazási idő. Ugyanakkor általában a legmegterhelőbb és legkevésbé fizetett munkák elérhetőek. A hosszas munkanélküliség, a nélkülözés, a súlyos és folyamatos stressz miatt kialakult betegségek lerombolják a szegénységben élők munkavégző képességét. A munkaerőpiacra való be- illetve visszatérést a szegénység kultúrájának sajátosságai sem támogatják. A pályázatban résztvevő 9 településen leginkább a START munkaprogram jelenti a célcsoport számára az elhelyezkedést a munka világában, ami nem a legjobb megoldás, de az egyedüli módja, hogy sok ember munkából szerezzen jövedelmet, be-, vagy visszakerüljön a munka világába. Szociális munkásként eszköznek látom, mellyel munkára szocializálhatjuk a munka nélkül lévőket. Mindezek mellett ott vannak még a dilemmák, melyek némelyike végigkíséri az embert, némelyike pedig csak adott esetben keresi a választ. Ezek közül néhány: A beavatkozás dilemmái: a program a helyi közösségi munkások által, az ő szerepükre alapozva „hívatta” meg magát a településre. Mi is bíztunk a helyi közösségi munkás elismertségében, közösségre gyakorolt hatásában a településen. Olykor sajnos tapasztaltunk „mellényúlást” is ezen a terü57


TESZE-m! leten, ahol az indikátorok alakulását nagyban befolyásolta a közösségi munkás személyisége. Nem direktív viszony: a közösségnek jogában áll visszautasítani a segítséget. A közösségi munkásnak és a közösségnek az együttműködése nem lehet kényszerű dolog. Ez a viszony önkéntes kell, hogy legyen. Amikor azt vizsgáltam, hogy a családgondozók kliens köre mennyire esik egybe a közösségi szociális munkások kliens körével, azt tapasztaltam, hogy szinte semennyire. Ennek magyarázatát én abban látom, hogy a családgondozók által segítettek, problémáikat nem közösségi módszerekkel kívánták megoldani, őket a „hagyományos” esetkezelő segítő munkával tudta az intézmény támogatni, a közösségi megoldások iránt nem voltak fogékonyak, melyen a két és fél év során az idő rövidsége miatt nem is sikerült változtatni. A program folytatásaként ezeknek az embereknek a bevonását is körbe lehetne járni, lehet-e tenni azért, hogy ők is motiváltak legyenek. Az egyéni érdekek és a közösségek problémájának viszonya: lehetőség szerint arra kell törekedni, hogy a közösségnek olyan problémáját vállalják fel a problémamegoldás során, amely sok

embert érint. A célokat úgy kell kiválasztani, hogy érdekeljék az embereket. Korábban már írtam, hogy a többséget érintő problémák kezelésére, a többségi igények kielégítésére jöttek létre a klubtevékenységek, az egyéni tanácsadás is közösségi szemléletű megoldást, a probléma közösség elé vitelét jelentette nálunk. A szakember szerepének tisztázása: a szegénység mindenekelőtt a forrásokhoz való hozzáférés kérdése, ezért a szegények annak mentén ítélik meg a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatásokat, hogy azok milyen forrásokat tudnak biztosítani számukra. A két közösségi szociális munkásnak szembesülnie kellett ezzel az elvárással a program beindulásakor. Úgy érzem a program által a szociális munka betöltötte társadalmi hivatását: a szociálpolitika gyakorlati kivitelezőjeként építette a társadalmi integrációt, elősegítette a társadalmi befogadást, továbbá a mélyszegénységben élő családok életfeltételeinek javítása, társadalmi kirekesztettségük csökkentése érdekében támogatta az egyének/családok öngondoskodási képességét. Felhasznált irodalom: Közösségi munka Szöveggyűjtemény. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1993 Harkai Nóra: Közösség és közösségi munka. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 2006 Hallgató Éva – Vercseg Ilona: A közösségi munka szerepe a közösségi szolgáltatásokban Gosztonyi Géza: A közösségi szociális munka és a közösségfejlesztés speciális kapcsolata Magyarországon Kozma Judit: A szociális szolgáltatások szerepe és lehetőségei a nyomorban élő családok segítésében- Budapest, 2009. Nagyné Varga Ilona (szerk.): Közösségi munka a családsegítésben. Szociotéka, Debrecen, 2011. Bortnyákné Urbán Hajnalka szakdolgozata, 2013.

58

Juhász Tibor: Vidékfejlesztői tapasztalatok

(A szerző a programban település- és vidékfejlesztőként dolgozik, Vizsolyban él.)

Bevezetés Területfejlesztési szempontból a kedvezményezett térség alatt a területi fejlettségi besorolás alapján kedvezőtlenebb helyzetben lévő kistérségeket kell érteni, amelyek közül a leghátrányosabb helyzetű kistérségek – ahol a fejlettségbeli különbségek leküzdése különösen nagy kihívást jelent – megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. A 311/2007. (XI.17.) Korm. rendelet 2. sz. melléklete alapján ezen kistérségek soraiból kerül ki az Abaúj-Hegyközi is, amelynek szerves részét képezi a TESZE program akcióterületének kilenc települése: Abaújvár, Gönc, Göncruszka, Hernádszurdok, Hidasnémeti, Pányok, Telkibánya, Tornyosnémeti és Zsujta. Az egyes kistérségek közötti fejlettségbeli különbségek generációról generációra öröklődő társadalmi igazságtalanságokat szülnek. Számos kistérségben, ahogyan az Abaúj-Hegyköziben is még mindig növekvő probléma a szegénység, a munkanélküliség, a működő vállalkozások és a minőségi közszolgáltatások hiánya, az esélytelenség. Tevékenységek bemutatása A pályázat keretében végzett település- és vidékfejlesztő munkát a helyi közösségi beszélgetések és a települési, illetve térségi innovációs műhelyek alkalmával felmerült fejlesztési elképzelések előremozdításának segítése jellemezte, amelynek fókusza elsősorban a szociális/szolidáris gazdaság, mint kitörési lehetőség irányába mutatott. A helyi valós szükségletekre alapozva, a projekt által érintett vidéki környezetben elhelyezkedő községek mélyszegénységben élő lakosai részéről olyan autonóm társulási forma irányába történő elmozdulás látszódik körvonalazódni, amely magában hordozza a szociális gazdaság jellemző alapértékeit és olyan igények, szükségletek kielégítésére törekszik, amelyekre a gazdasági szektor más területei nem alkalmasak. Ez a társulási forma nem más, mint a szociális szövetkezet, amely ötvözi a gazdasági társaságokra, valamint a társadalmi szervezetekre vonatkozó elveket: a profit és a szociális, kulturális

célok egyesítésével tölti be foglalkoztatást bővítő, munkahelyteremtő, közösségszervező szerepét. A projekt akcióterületén a helyi és a roma nemzetiségi önkormányzatok közreműködésével több (2012-2013 évet érintően 5 db, 2013-2014 évet érintően 6 db) szociális földprogram is megvalósításra került, amelyek részben a háztáji jellegű mezőgazdasági kistermelésre, illetve az állattartásra (munkatapasztalat kialakításának elősegítésére), részben pedig az állam közfoglalkoztatásra irányuló törekvéseivel összhangban a közétkeztetést végző konyhák ellátása céljából növénytermesztési és állattartási/tenyésztési projektek megvalósítására irányultak. A 2014-2015 évet érintően a program akcióterületéről 7 db pályázat került benyújtásra fent nevezett konstrukcióra, amelyek jelenleg elbírálás alatt állnak. A projektek a hátrányos helyzetű, gyakran munkanélküli családok munkára ösztönzésével és a helyi erőforrások kihasználásával valósultak meg, illetve fognak megvalósulni, amelyek hozzájárulnak a kedvezményezettek aktivizálásához, a hátrányos helyzetű emberek megélhetésének, életminőségének, foglalkoztathatósági szintjének javításához. A pályázatok célja elsősorban a kézimunka-igényes növénytermesztés és a jelentős időráfordítást igénylő kisállattartás támogatása. A szociális földprogram lehetőséget teremt a munkaközpontú gazdaság erősítéséhez, a szegénység terjedésének megállításához, a vidéken élők szociális helyzetének stabilizálásához, a települések népességmegtartó erejének növeléséhez, továbbá elősegíti az egyének őstermelővé válását, illetve szociális szövetkezetek létrehozását. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (továbbiakban: NFA) a szociális földprogramok megvalósítása érdekében kész ingyenes termőföldeket is biztosítani az önkormányzatok számára, melynek célja, hogy a vidéken élő, hátrányos helyzetű lakosok munkalehetőséghez jussanak (sajnos nem minden önkormányzat tud élni ezzel a lehetőséggel), azonban az akcióterület legnépesebb településén Gönc 59


TESZE-m! felmerült az igény a széles körben ismert „Gönci kajszi” név használatára, hogy élhessenek az ebből adódó kereskedelmi előnyökkel. Az itt megtermelt gyümölcs kiváló minőségű, amelyet főleg nyersen fogyasztanak az emberek vagy kisebb mértékben főzve, igen változatos formákban is felhasználásra kerül (befőttnek, süteményekben, köretekhez, ivólé, pálinka, stb.). A következő években, a térségben, várhatóan egyre több gyümölcsös (elsősorban kajszibarack) ültetvény fog termőre fordulni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szedési időszakban a mélyszegénységben élő, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező emberek számára ugyan szezonálisan, de szaktudást nem igénylő legális munkalehetőség adódik. A gyümölcstermesztési kultúrára építve nagy előrelépést jelentene a térség számára, ha gyümölcsfeldolgozó (pl. baracklé) és kiszerelő üzemeket létesítenénk (Gönc), illetve olyan hűtőházakat, amelyek legalább egy-két hétig lehűtve megfelelő minőségi szinten tartanák a fogyasztási célú értékesítésre szánt friss gyümölcsöt.

Város Önkormányzatának két földingatlant is sikerült a program szolgálatába állítani az NFA támogatásának köszönhetően. A START munka mintaprogramjaival is találkozhatunk mind a kilenc településünkön, amely programokkal a kormányzat elsődleges célja az, hogy közfoglalkoztatás keretében minél több álláskeresőt juttassanak munkához, amellett hogy a munkaprogram egyúttal egy szocializációs folyamatot is segít beindítani, amely olyan társadalmi csoportokban tud érvényesülni, ahol generációk óta sajátosan értelmeződött a munkához való viszony. A Szociális földprogramokkal ellentétben a START munka mintaprogramok mezőgazdasági alprogramjainak nem célja, hogy az abban résztvevő közfoglalkoztatotti jogviszony keretében alkalmazott mezőgazdasági munkát végző személyek őstermelővé váljanak, és hogy a közfoglalkoztatotti jogviszonyuk lejártát követően is folytassák a programban elkezdett tevékenységüket munkabér és támogatás nélkül. 60

Gyümölcstermesztés és feldolgozás A program fizikai megvalósulásának teljes területe hagyományosan mezőgazdasági jellegű térségben található, ezért meglátásom szerint elsősorban a helyi adottságokra és természeti erőforrásokra támaszkodva kell megpróbálnunk elősegíteni az itt élő emberek életminőségének javítását és az akcióterület foglalkoztatottsági helyzetének előmozdítását. A TESZE program területén jelentős számú gyümölcsültetvény található (kajszibarack, málna, szeder stb.), amely a gyümölcstermesztés és feldolgozás számára kedvező lehetőségeket teremt. Nem elhanyagolható tény, hogy a gönci kajszibarack termőtáj, melynek termesztési tájkörzeteihez a településeink nagy része tartozik országos és nemzetközi hírnévnek örvend. A gönci kajszibarack különlegességét a térség kedvező klimatikus adottságai, a gyümölcs-kertészeti hagyományok őrzése, valamint a termesztési – szüretelési – tárolási – szállítási technológia szigorú betartása együttesen biztosítják. Az itt élő termesztők körében már

Biogazdálkodás, biotermékek előállítása A térségben szinte minden termőföld alkalmas a biogazdálkodásra, biotermékek előállítására, mivel nincs, illetve alacsony a környezetszennyezés. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedéseknek köszönhetően pedig a szántóföldi növénytermesztés és gyümölcstermesztés esetében is szigorú növényvédelmi előírások figyelembevételével folytatják tevékenységüket a helyi gazdálkodók. Településeink kedvező talaj és klimatikus adottságokkal rendelkeznek, amely jó feltételeket teremt a gabonafélék, a napraforgó, és a legkülönfélébb gyümölcsök termesztése számára. A hazai biotermékekre hatalmas igény mutatkozik. Az elmúlt években, a térségünkben megnövekedett a töktermesztés iránti érdeklődés is, ami azért lehet fontos, mert hazánkban a különféle gyümölcsök mellett a legsikeresebb exporttermékek közé tartozik a bio tökmag is. A biogazdálkodásban az állattenyésztés (pl. szarvasmarha tenyésztés) is szerepet kaphat, a természeti feltételek (jelentős területű rét és legelő) adottak és az infrastruktúra egy része is rendelkezésre áll, ám manapság egy-két kivételtől eltekintve a nagyüzemi állattartás szinte teljesen eltűnt a térségekből. A biogazdálkodásnak magas az élőmunka igénye (pl. kapálás, kézi betakarítás),

ami megélhetést és kereseti lehetőséget biztosíthat a mélyszegénységben élő, alacsony iskolai végzettségű emberek számára is. Erdőgazdálkodás fejlesztése A program akcióterületén jelenleg is folyik erdőgazdálkodás. Az erdőterületek nagyobb részét gazdasági társaságok művelik, de a magántulajdonosok is jelen vannak. Az erdőnek komoly szerepe van a táj képének, szépségének az alakításában, a levegő tisztaságának megőrzésében és nem utolsó sorban életteret biztosít a rendkívül gazdag növény- és állatvilág számára. Az erdő a rekreáció, a pihenés és a felüdülés mellett a természet közeli, környezetbarát neveléshez is kiváló helyszínt biztosít valamennyi korosztály számára. Az erdei iskolák (pl. Telkibánya) és tanösvények is egyre nagyobb szerepet kapnak az iskolás gyermekek nevelésében. Az erdőművelés szaktudást, időt, és jelentős élő munkaerőt igénylő tevékenység. Az őshonos fajták telepítése mellett hangsúlyos szerepet kaphat a piaci szempontból gyorsabban megtérülő, viszonylag hamar kitermelhetővé váló fajták telepítése és az idegenforgalmi szempontból különösen fontos parkerdők kialakítása is. Az erdőtelepítéseket az uniós források is támogatják. Az erdőművelés viszonylag nagyszámú, szaktudással nem rendelkező munkaerő tartós foglalkoztatását segítheti elő. A kevésbé kötött életformához kapcsolódó munkafajtákat a roma lakosság egy része is szívesen végzi. Az erdőterületek növelésének nagyon sok haszna van, egyrészt az, hogy jó alapot biztosít a fafeldolgozási tevékenységek kibővítéséhez. Megújuló energia hasznosítása A megújuló energia iparág meghonosításához a mezőgazdaság bizonyos fokú szerkezetváltására is szükség van. Olyan növények termesztését kell előtérbe helyezni, amelyek megfelelő áron és biztosan eladhatók a megújuló energia piacon. Az Európai Unió környezetvédelmi stratégiája a megújuló erőforrások mind nagyobb arányú felhasználását tűzte ki egyik fő céljául, ezért célszerű a biomassza alapjául szolgáló növények (búza, kukorica, energiafű) termesztését is előtérbe helyezni. Az energiaerdők telepítése, gondozása jelentős számú munkahelyet adhat a térségben élőknek. A pellet-gyártás, brikettálás, biomassza gyártás meghonosításával 61


TESZE-m! jelentősen csökkenhet a munkanélküliek aránya a térségekben. Az energianövények termelését elsősorban olyan területeken érdemes ösztönözni, amelyek más mezőgazdasági tevékenységre csak korlátozottan alkalmasak, mivel a legtöbb energianövény termesztése az alacsony termőképességű mezőgazdasági területeken is lehetséges. Programunk akcióterületén is találunk alacsonyabb termőképességű, kisebb aranykorona értékű szántó, gyep, rét és legelő területeket, amelyek alkalmasak lehetnek az energiaültetvények telepítésére. A helyi gazdálkodók nyilván nehezen vehetők rá a termelési profilváltásra, mivel hosszú évtizedek óta az általuk jól ismert növényeket termesztik, ezért a szemlélet váltás elősegítése érdekében felvilágosító rendezvénysorozat lebonyolítására lenne szükség számukra. Az önkormányzatok és a felügyeletük alatt működő intézmények hosszú távon szintén csökkenthetnék működési kiadásaikat, ha például a helyben megtermelhető fűtőanyagok felhasználását részesítenék előnyben, fűtési rendszerüket ennek megfelelően alakítanák ki, építenék át, amely egyben piacot is jelentene az itt megtermelt termékek számára. Göncön geotermikus energia hasznosítására is nyílna lehetőség, mivel például az ott található hőforrás vize jelenleg hasznosítatlanul folyik el. Szociális szövetkezetek létrehozása A szociális szövetkezet elsődleges célja egyfajta szociális biztonság megteremtése egy adott közösség minél több tagja számára. A szociális szövetkezet olyan sajátos gazdasági forma, ami termelő, kereskedelmi, illetve szolgáltatási tevékenységét nonprofit gazdálkodási formában, piaci körülmények között végzi. A kistérségekben olyan szociális szövetkezetek létrehozására van szükség, amely a munkanélküli, illetve a szociálisan hátrányos helyzetben lévő emberek számára munkalehetőséget teremt (pl. kézműves termékek előállítása, virágkötészet stb.) és tevékenységük kielégítetlen helyi szükségletekre irányul. A szövetkezetek meghatározott idő után fenntarthatóvá kell, hogy váljanak. Céljuk a foglalkoztatottság növelése, a munkanélküliség csökkentése munkaerő-piaci integrációval, új munkahelyek teremtésével és legális jövedelem biztosításával. A szövetkezetek célcsoportját az alacsony iskolai végzettségű vagy képzettség nélküli lakosok, a tartós munkanélküliek, az elhelyezke62

dési nehézségekkel küzdő pályakezdő fiatalok, az idős és fogyatékkal élő emberek alkotják. A TESZE program jelentős szerepet játszott az Abaújvár községben megalakult Aba Szociális Szövetkezet létrehozásában is, amely 2012. augusztusában kezdte meg működését. A szervezet létrehozása azonban meglátásom szerint nem minden értelemben tekinthető példaértékű kezdeményezésnek, mivel erőfeszítéseink ellenére nem a helyi közösségre támaszkodva, az ő aktív szerepvállalásuk mellett jött létre, valamint a profit és a szociális, kulturális célok ötvözése is akadozik. Ugyanakkor mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a mélyszegénységben, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező személyek számára a szövetkezet munkahelyteremtő, foglalkoztatást bővítő szerepe nem vitatható. Mindemellett térségi szinten új szociális szövetkezet létrehozására irányuló kezdeményezések is kibontakozni látszanak, amely a helyi közösségek által felvázolt gazdasági, szociális és kulturális célok elérését tűzte ki feladatául. Szlovák nyelvi képzés A program akcióterületének északi határa egyben államhatár is, Szlovákiával határos, amely kiváló lehetőséget biztosít, a határtérségben élők számára a külföldi (EU tagállamon belüli) munkavállalásra. A célcsoporttagok munkavállalási/foglalkoztatási lehetőségeinek javítása érdekében alapfokú szlovák nyelvi képzés megszervezésére is sor került a TESZE program akcióterületén élők számára a Tornyosnémeti községben lévő IKSZT helyszínen, amelynek finanszírozását teljes egészében külső pályázati forrásból biztosítottuk.

családok (az egyébként nagyszerű elgondolás ellenére) ezt kudarcként élték meg, amely nem hogy segítette, hanem inkább hátráltatta a térségben zajló közösségfejlesztési folyamatot. Gyógynövény ismeretterjesztő / ismeretátadó tanfolyam A program keretében sor került a „TESZE Gyógynövény-ismereti Hétvégék” című ismeretterjesztő/ ismeretátadó tanfolyam megszervezésére és megvalósítására, témái voltak: a gyógynövénygyűjtés alapszabályai (gyűjtés, tárolás, felhasználás); a gyógynövények fajtái (növények listája, szemléltető rajzokkal, leírásokkal, fényképekkel és az előadó által begyűjtött, feldolgozott növényekkel); a gyógynövények felhasználásának lehetőségei; a megismertetett növények hatóanyagai és a betegségekre kifejtett hatása; a növények alkalmazásának szabályai (milyen állapotban, hogyan és milyen adagokból készítsünk gyógyteát). Továbbá gyakorlati oktatás megtartására is sor került a képzésnek helyet Abaújvár község külterületén az addig el-

sajátított ismeretek alapján, majd a tanfolyam egy mindent átfogó szóbeli vizsgával zárult. Kapcsolódás egyéb térségi pályázat(ok)hoz A TESZE program akcióterületét is érintve 2013. év január 1-től vette kezdetét a „Boldogabb jövő reményében” A gyerekek és családjaik felzárkózási esélyeinek növelése az Abaúj-Hegyközi kistérségben c. TÁMOP-5.2.3.A-12/1-2012-0004 azonosító számon nyilvántartott pályázat, amelynek keretében a Foglalkoztatásért és helyi gazdaságfejlesztésért felelős szakterületi koordinátor helyi gazdaságfejlesztési műhelyt vezet, melynek feladata hogy összefogja és megfelelő szakmaisággal, pályázatokkal, módszertannal, valamint egységes arculattal támogatása a szociális alapú helyi gazdaságfejlesztésekkel, közösségi gazdálkodással foglalkozó (EU-s pályázatból, önálló kezdeményezésként, mezőgazdasági start közmunkaprogramként beindult) helyi programokat. A műhelyen belül helyet kapott a szociális szakma is, hiszen azokon a helyeken, ahol ilyen munka folyik, nincs vidékfej-

VM Háztáji Program Az országos VM Háztáji Program kertészeti alprogramjába (vetőburgonya biztosítása) is bekapcsolódtunk, amelynek keretében 1 kamionnyi (18 raklap x 44 zsák/raklap = 792 zsák) vetőburgonya szaporító anyagot kaptunk, amelyet kizárólag az országos program céljainak elérése érdekében használtunk fel, azonban a program a legkevésbé sem bizonyult sikertörténetnek a TESZE program akcióterületén. Legnagyobb sajnálatunkra a kiszelektálás után elültetett vetőburgonya közel sem tudta azt terméseredményt produkálni (jelentős része egyáltalán ki sem kélt) mint amivel a szervezők kecsegtettek és így a mélyszegénységben élő 63


TESZE-m! lesztés szociális munka és közösségfejlesztés nélkül. A kettőnek összhangban kell lenni egymással. A munkaügyi központtal ellentétben ez a rendszer a nem regisztrált munkanélkülieket is nyilvántartja. Ez a kistérség pontos munkavállalói oldalának feltérképezéséhez nélkülözhetetlen és fontos kihangsúlyozni, hogy a rendszer alapja az önkéntesség. További kapcsolódási pontokként említeném meg a „Gyerekesély gazdasági stratégia” kidolgozását, a „Szakmai tapasztalatcsere, jó gyakorlatok” megismerését, a „Közösségi mezőgazdasági programok” működtetését. Meglátásom szerint a pályázati projektekben elkezdett szakmai munka hosszú távú hasznosulása érdekében elengedhetetlen az, hogy a már megkezdett programok további folytatása is biztosított legyen, a döntéshozók tudomására kell hozni és a lehető legszélesebb körben minden platformon nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy a mélyszegénységben élők számára az egyetlen kapaszkodó az, ha ezek a programok hosszú távon működtethetőek. Egy 2-3 éves program csupán az alapkövek lerakásához, tüneti kezelésekhez elegendő és ha éppen most engedjük el a célcsoporttagok kezét, amikor már kezdték felismerni ezen programok hasznosulását, a mindennapi életükre is kiható hozadékát, akkor számukra hasznosabb lett volna, ha ezen programok szakmai megvalósítása el sem kezdődik, mert így csak még inkább csalódottak lesznek és kilátástalanabbá válik az életük. A település- és vidékfejlesztő munkatárs folyamatos pályázatfigyelési tevékenységet végzett és végez, tájékoztatja a célcsoportot, a projekt menedzsmentjét és annak szakmai megvalósítóit az aktuális pályázati lehetőségekről, valamint közreműködött a TESZE programhoz kapcsolódó egyéb aktuális információk áromoltatásában is. Folyamatosan szakmai műhelyeken (pl. Fenntartható helyi gazdálkodás c. szakmai műhely) és képzéseken (pl. Társadalmi tervezés c. képzés) vett részt, elősegítette a társadalmi kapcsolódások, civil kezdeményezések megerősítését, a társadalmi szervezetek / szereplők közötti együttműködések ösztönzését, amelynek érdekében a Nemzeti Együttműködési Alap működési és szakmai célú pályázatainak összeállításában is aktív szerepet vállalt. Továbbá a különböző települési szereplők64

kel való közös gondolkodással és tervezéssel elősegítette a szektorközi kommunikáció erősítését. Alkalmazott módszerek: – Terület- és településfejlesztési projektek tervezése, lebonyolítása; – Települési szintű innovációs műhelyek szervezése (negyedévente); – Térségi szintű innovációs műhelyek szervezése (évente 2 alkalommal); – A helyi döntéshozókkal és a civil szervezetek vezetőivel, munkatársaival folytatott szakmai egyeztetések; – Képzések szervezése; – Látóút(ak) szervezése. Számszerűsíthető eredmények: – 28 db benyújtott pályázat; – 49 041 111 Ft elnyert támogatás; – 180 programba bevont család; – 56 fő közfoglalkoztatási jogviszony keretében alkalmazott hátrányos helyzetű személy; – 90 alkalommal települési szintű innovációs műhely megtartása; – 5 alkalommal térségi szintű innovációs műhely megtartása; – 2 alkalommal képzés szervezése; – 1 alkalommal látóút szervezése. Benyújtott pályázati források bemutatása:

Elnyert támogatás (Ft-ban)

Pályázó szervezet megnevezése

Pályázat címe

Forráshely Megnevezése

Pályázati azonosító

1

Abaújvár Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Abaújváron

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-12-A-0052

2 000 000 Ft

2

Gönc Város Önkormányzata

A kertkultúra alapjai

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-12-C-0061

1 200 000 Ft

3

Hernádszurdok Község Önkormányzata Hidasnémeti Község Önkormányzata Tornyosnémeti Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Hernádszurdokon Szociális földprogram megvalósítása Hidasnémetiben Szociális földprogram megvalósítása Tornyosnémetiben

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-12-A-0055

750 000 Ft

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-12-C-0065

1 200 000 Ft

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-12-A-0053

2 250 000 Ft

SZOC-FP-12-A-0052

6 845 412 Ft

SZOC-FP-12-A-0055

2 305 085 Ft

SZOC-FP-12-A-0053

4 889 580 Ft 200 000 Ft

4 5 6

Abaújvár Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Abaújváron

7

Hernádszurdok Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Hernádszurdokon

8

Tornyosnémeti Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Tornyosnémetiben

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja

9

Tornyosnémeti Roma Nemzetiségi Önkormányzat

Roma kulturális nap Tornyosnémetiben

Emberi Erőforrások Minisztériuma

ROM-RKT-12-B-0107

10

Üzen a Gesztenyefa Hernádszurdokért Alapítvány

Kárpátok Alapítvány-Magyarország

NCTA-2013-2968-C

0 Ft

11

Abaújvár Község Önkormányzata

Helyi adottságokra épülő újszerű és fenntartható közösségfejlesztési tevékenység megvalósítása Hernádszurdokon Szociális földprogram megvalósítása Abaújváron

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-13-A-0049

1 000 000 Ft

12

Gönc Város Önkormányzata

Kiskert-program Göncön

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-13-C-0021

1 200 000 Ft

13

Szociális földprogram megvalósítása Hernádszurdokon Szociális földprogram megvalósítása Hidasnémetiben Szociális földprogram megvalósítása Tornyosnémetiben

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-13-C-0038

1 200 000 Ft

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-13-C-0037

1 200 000 Ft

15

Hernádszurdok Község Önkormányzata Hidasnémeti Község Önkormányzata Tornyosnémeti Község Önkormányzata

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-13-A-0019

1 750 000 Ft

16

Zsujta Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Zsujtán

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-13-C-0039

1 200 000 Ft

17

Abaújvár Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Abaújváron

SZOC-FP-13-A-0049

8 471 130 Ft

18

Tornyosnémeti Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Tornyosnémetiben

SZOC-FP-13-A-0019

11 379 904 Ft

19

”Fogadó” Észak-Abaúji Közösségfejlesztők Köre Egyesület

20

”Fogadó” Észak-Abaúji Közösségfejlesztők Köre Egyesület

21

Üzen a Gesztenyefa Hernádszurdokért Alapítvány

22

Abaújvár Község Önkormányzata

Szociális gazdaság típusú programok előkészítése Észak-Abaújban Programjavaslat a 2014. évben megvalósítható új típusú közfoglalkoztatási programhoz Helyi adottságokra épülő újszerű és fenntartható közösségfejlesztési tevékenység megvalósítása Hernádszurdokon Szociális földprogram megvalósítása Abaújváron

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Gönci Járási Hivatal Járási Munkaügyi Kirendeltsége Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Gönci Járási Hivatal Járási Munkaügyi Kirendeltsége Ökumenikus Segélyszervezet TANDEM Fejlesztési Alap

23

Gönc Város Önkormányzata

24

Göncruszka Község Önkormányzata

25

14

BM - 2014. évben megvalósítható új típusú közfoglalkoztatási programok

0 Ft

0 Ft

Ökotárs Alapítvány

NCTA-2014-5605-E

II. fordulóba léphet

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-14-A-0039

Elbírálás alatt

Kiskert-program Göncön

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-14-C-00

Elbírálás alatt

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-14-C-0113

Elbírálás alatt

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-14-C-0117

Elbírálás alatt

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-14-C-0115

Elbírálás alatt

27

Hernádszurdok Község Önkormányzata Hidasnémeti Község Önkormányzata Tornyosnémeti Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Göncruszkán Szociális földprogram megvalósítása Hernádszurdokon Szociális földprogram megvalósítása Hidasnémetiben Szociális földprogram megvalósítása Tornyosnémetiben

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-14-A-0040

Elbírálás alatt

28

Zsujta Község Önkormányzata

Szociális földprogram megvalósítása Zsujtán

Emberi Erőforrások Minisztériuma

SZOC-FP-14-C-0122

Elbírálás alatt

26

Mindösszesen:

49 041 111 Ft

65


TESZE-m!

Sohajda Levente: Göncruszkai tapasztalatok a humánszolgáltatások terén

Innovációs műhelyek tapasztalatai

A szerző lakóhelyén, Göncruszkán lát el programunkban humánszolgáltatói feladatokat. Tevékenységünk sajátosságait az a küldetés adja, melyre hitünk szerint elhívásunk van, s melynek alapköveit a Bibliából merítjük. Ezek testet öltése azonban egy adott kontextus meghatározottságában születik. Adott esetben ez sokszor tűnhet spontán jellegűnek, időszakosnak, úgynevezett „egyedi esetnek”, hisz a mélyszegénységben élők által sűrűbben lakott régiókra általánosan jellemző a folyamatos és változatos krízishelyzet, mely gyors, flexibilis beavatkozásokat kíván. Ez a körülmény azonban nem adhat indokot az átgondolt cselekvési terv, metodika és tematika hiányára. Az elméleti alapvetés 2002-2003-ra nyúlik vissza, mikor is két szemeszterben a Zürich-i Egyetem „Netz4” programjában vehettünk részt. Az ottani programelemek, alapszabályok, működési elvek nagy hatással voltak víziónk abaúji kialakításában. A „Netz4” alapvetően migráns hajléktalanok, drogfüggők, prostituáltak és gyermekeik számára próbált kapaszkodót nyújtani egy rendezett élet felé. Észak-Magyarország kontextusa természetesen egészen más, ugyanakkor a lefektetett metódusok, alapszabályok következetes betartása és számonkérése jelentősen befolyásolta tevékenységünk sikerét. Módszerünk: Bizalmi kapcsolat kiépítése egyértelmű, rövid, számon tartható és számon kérhető szabályok közös lefektetése és betartása mellett. Kooperatív tartalmi tematika felállítása és követése. Dialógusban történő értékelés, célmeghatározás, kontroll minőségi biztosítása közösségi bázison. Fejlesztéseink: 2006-ban csak önkéntesek részvételével újítottuk fel leromlott állapotban lévő templomunkat. A következő év tavaszán közösségi teret hoztunk létre ugyancsak önkéntes tagok bevonásával, az anyagokat vállalkozók adománya biztosította. Az így létrejött térben azóta számtalan közösségi program fut, tovább erősítve a normatív közösségi bázist, annak aktivitását. 2008-ban ugyanitt mézüzemmel bővültünk, ill. egy raktár kialakítására is sor került. A közösségi vállalkozás gazdasági területén olyan kapuk nyíltak meg számunkra, melyekre nem is gondolhattunk koráb66

ban. Az aktivitás bevételeket generált, melyeket autonóm módon használhattunk fel. Ezek a források így mindig olyan helyen hasznosultak, ahol a leginkább szükség volt rájuk, ill. ahol várhattunk a közösségi megtérülést. 2011-ben a mézüzem termelése lehetővé tette, hogy egy sajátos tehetséggondozó általános iskolát alapítsunk, melyet 2013-ban óvodával egészítettünk ki. Mindezek infrastrukturális feltételét, fejlesztését saját erőből teremtettük meg. A humán erőforrás jelentős része gyülekezetünk tagja, pedagógusok, pszichológus, szociális munkás, különböző szakemberek, akik szakmai tudásukat, munkamentalitásukat tudták, tudják továbbadni. A bevonás által aktivizált tagok képességeinek kibontása és alkalmazása, a felfedezett tehetség és teremtett alkotás élményén keresztül az aktivitás stabilizálása is elérhető. Tervek: Elsődlegesen szakmai kompetenciáink fejlesztésére gondolunk, a sikeres és a sikertelen fogalmának differenciált meghatározására. Ehhez alapvetően olyan hosszútávon működő és autonóm módon fenntartható programokat szeretnénk meglátogatni, melyek struktúrájukban, tartalmi törekvéseikben úgy tudtak építkezni az elmúlt évek során, hogy közösségi aktivitásaik gazdasági hátterét, fenntarthatóságát saját tevékenységük adja, s nem állami források vagy pályázatok függvénye ezek megmaradása. Az eszmei háttér eszenciája tehát a „reál autonómia”, mely egyedüli bázisa lehet egy közösség fejlődésének. Röviden ennek két aspektusáról: • egyrészt a „reál autonómia” megteremti a szabad döntés folyamatos lehetőségét. Felhatalmazza a normatív közösséget a cselekvésre, erőforrásainak csoportosítására, mozgósítására és meghatározott bevetésére; • másrészt a „reál autonómia” a felelősségvállalás olyan szintjét feltételezi, melyben az ember a zsellér létformából a gazda létformába lép át. Ez az, ami kis országunkban nehezen megy, de reál autonómiája azonban csak a gazdának van. Minden más forma csak viszonylagos önrendelkezéssel bír.

E műhelyek célja a továbblátás volt. A napi rutinok és az emberekkel való munka mellett fontosnak tartottuk, hogy időről időre összeültessük a helyi szereplőket és a jövőről, a kapaszkodókról való gondolkodásra serkentsük a tagokat települési és projektszinten egyaránt. Innováció alatt általában újítást értünk. Ez lehet előképekkel rendelkező ún. modernizációs út, azaz léteznek bevált, de legalább kipróbált gyakorlatok egy témára, ezeket megismerni és jellemzően csak adaptálni, azaz a helyre igazítani kell. A másik út a szerves fejlődés, azaz a belső erőforrásokra koncentráló kibontó út, egyedi és helyben kivitelezhető méretben és tempóban. Innovációs műhelyeink alkalmával mindkét

irányba gondolkodtunk, s a program más elemeivel szerettük volna felkészíteni és megerősíteni a helyi közösségeket a változásokkal való szembenézésre, saját válaszkészletek kidolgozására, azaz megalapozni és támogatni a helyi közösségek megújulási képességét. Ennek a munkának most jön el az ideje, eddig lehetett gyűjtögetni, de most kell „aratni”, hiszen a program zárása után kulcskérdés lesz, hogy hol, milyen szintű megtartásra, fejlődésre lesz képes a helyi közösség, mennyire lesznek kapaszkodók és támogató erőforrások az építkezéshez. Mondhatni ez a projekt eredményességének hatásfokmérője. Néhány példa a települések innovációs listái közül:

Tornyosnémeti kapaszkodói Innováció megnevezése TESZE klubosok (asszonykör) TESZE főzőkör TESZE kiskert / konyhakert Ültetvényes jellegű mezőgazdasági próbálkozás

Innováció státusza működő működő most induló lehetséges

Barkácskör

lehetséges

Autószerelési alapismeretek Számítástechnikai alapismereti képzés

lehetséges lehetséges – már működött is

Ifjúsági foglalkozások

működő

Közösségi kemence/aszaló – tradicionális élelmiszer feldolgozás, előállítás Horgászati alapismereti képzés

lehetséges lehetséges

Innováció feltételei Helyszín, alapanyag, szükséges eszközök: a humánszolgáltató feltehetően a jövőben is tudja biztosítani. Helyszín, alapanyag, szükséges eszközök már az egyesület birtokában. Földterület adott az IKSZT udvarán, magvak, palánták, erre vállalkozók (TESZE klubosok) Földterület (önkormányzat ill. Egyesületnél van), technológia (NAKVI), az erre vállalkozók Az Egyesület humán erőforrására, a TESZE és a helyi GAMESZ eszköztárára alapozott, az Egyesület alapcéljaival kapcsolatos tevékenységekre irányuló. Az Egyesületben fellehető szaktudásra alapuló, még nem kidolgozott fejlesztés Igény van rá, IKSZT gépparkra alapozva, helyi, vagy külsős szaktudásra alapozott Az iskolás korosztálynak tartott foglalkozásokra és a FÉSZAK–Ifi-ben vállalt helyi szerepre alapozott, reális folyamat. Helyszín: IKSZT udvara. Helyi szaktudás kiegészítése speciális szaktudás bevonásával. Biztosítandó az alapanyag (200-300 e Ft) A helyi horgásztó üzemeltetését is vállaló egyesületre alapozott reális lehetőség.

Zsujtai utak Innováció megnevezése TESZE varrókör TESZE főzőkör TESZE életvezetési klub Állattartás kis háztájiban Méhészet Helyi bolt / önkormányzati bolt Számítástechnikai alapismereti képzés Napközi Ifjúsági foglalkozások Közösségi kemence / aszaló Kosárfonás Idősek otthona újraindítása Tűzifagyűjtés önkormányzati erdőből.

Innováció státusza működő működő működött lehetséges lehetséges lehetséges lehetséges lehetséges lehetséges lehetséges lehetséges lehetséges lehetséges

Innováció feltételei Helyszín, alapanyag, szükséges eszközök már az egyesület birtokában. Helyszín, alapanyag, szükséges eszközök már az egyesület birtokában. Behívó témák, részvételi hajlandóság, helyszín/rezsi költségével. Takarmány, istálló/ólak biztosítása. A településen 5 méhész van, együttműködésük lehetőségekkel kecsegtethet. Helyiség, üzemeltető. Igény van rá, IKSZT gépparkból? Helyszín, humán erőforrás – IKSZT? A könyvtári működésre alapozva. Helyszín (közösségi tér), szakember, aki megépíti. Van, aki tanítana, és van aki tanulna ilyet. Nem a belső folyamatoktól függő, sokan reménykedéssel tekintenek rá. Közösségi erőforrások közösségi birtokba visszakerülése. (Magánbérlők kezén van most.)

67


TESZE-m!

Dilemmák és válaszok a közösségi alapú fejlesztő munkánkban Minden közösségfejlesztői beavatkozás előtt – és közben is szükség szerint – fel kell vetni a fejlesztői munka alapdilemmáit és minél több oldalról megvizsgálni helyzetünket, kritikus pontjainkat és megtervezni miként kérünk és kaphatunk segítséget elakadásainkban, vívódásainkban. Olyan kérdésekkel kell ugyanis munkánk során szembe nézni, mint például: • Milyen alapon avatkozhat be a közösségfejlesztő a társadalmi folyamatokba? Egyáltalán szabad-e beavatkoznia? • Kihez legyünk lojálisak? Az állam (vagy épp projekt) és a közösség közötti kapcsolat és ebben a közösségfejlesztő helye. Mire használják a közösségfejlesztést a különféle szereplők? • Etikai dilemmák az emberi viszonyokban (túlzott elvárások mérséklése, meddig terjed a helybeliek akaratának tisztelete, fel nem ismert szükségletek sorsa, kívülről jövő inspiráció mértéke, iránya, távolság és közelség, kötődés és elszakadás, stb. Ezek persze csak az alapok, mellettük minden munkának és minden szakasznak megvannak a maga speciális kérdései, melyek vissza-visszatérnek közénk, hogy újra és újra választ keressünk, és a róluk való beszélgetéseinkben megerősödjünk. A TESZE program dilemmáit az alábbi kérdések tematizálják:

68

A fizetett és az önkéntes közösségi munkások dilemmája; Gyakran okozott fejtörést. Egyrészt szakmai berkekben zavaró, hogy a közösségi munkás lét általában egy önkéntes folyamatban alakul ki. Másrészt most egy projektben a bevonás mellett inkább koordinátori feladatokat hivatott ellátni. Viszont a képessé válás során megerősödő önkéntesek is egyenrangúvá váltak a közösségi munkással, szervezőként, szakmai munkatársakként voltak jelen a projektben. S felmerült a dilemma, ha az egyik kap fizetést, a többiek milyen alapon nem – ez a helyzet egy hátrányos helyzetű térségben könnyen éleződik. Fokozatos egyeztetések során a megoldás fontos része lett, hogy egyértelműsíteni szükséges a két jelenlét közötti különbséget és feladatokat, valamint tudatosítani, hogy például a projekt elvárás adta adminisztrációs terhek egyértelműen a fizetett munkatársak dolga és kompetenciája kell, hogy legyen. Általában női tevékenységek jelenléte – férfiak bevonása, megszólításának tapasztalatai A női öntevékenységben vannak igazán eredményeink. A férfiak bevonására kevésbé vannak jó gyakorlataink. Telkibányán a Férfi Dalárda a térségi kulturális élet része mára, és Tornyosnémetiben a horgásztó körüli egyesületet sikerült igazán bevonni, de tekintve, hogy korábbi kezdeményezéseik során sok kudarccal és belső bizonytalanságokkal

küzdöttek, még sok megerősítésre van szükségük. Ezen példák is azt mutatják, hogy konkrét érdeklődés köré szerveződve nagyon erősek a férfiak. A settlementekben futó klubozásokba inkább nők vonódtak be. Szükséges a férfiak konkrét foglalkoztatás felé mutató ügyekbe hívása, mert számukra erősebb motivációt jelentenek a munkaerőként megélt helyzeteik. Indikátor kapcsán család versus egyén Előző dilemmából levezethető, hogy indikátorokként való meghatározások sokkal inkább a családokra mutatnak. A közösségi folyamatokba a családokat szükséges bevonni. Egyrészt, hogy a házastársak közösen éljék meg az egyéni és a közösségi eredményeket, illetve a családon belül megoszthassák a részvételt a tevékenységek között. A női körökben, klubokban az asszonyok érzik jól magukat, de cél, hogy a foglalkoztatás útján elindított tevékenységekbe a férjek is bekapcsolódhassanak. A tervezésbe való bekapcsolódást mindkettőjüknek biztosítani kell, és fontos az együttes jelenlétük. Ehhez olyan feltételeket kell megoldani, ahol gyermekeik biztonságban vannak, és nem aggasztja őket az otthonlévő gyerekek megoldatlan felügyelete.

lesztésekben kompetens partnerek. Gyakori, hogy kívülről jelentkeznek támogatói szerepre, különösen a magára hagyott, nagyon hátrányos településeken krízishelyzetekre reagálnak a segélyszervezetek, szeretetszolgálatok és egyéb rászorulókért dolgozó szervezetek. Akik nélkül ésszerűen nem lehet elkezdeni a helyi partnerség építést, az a helyiek által felhatalmazott képviselő testület és polgármester, az önkormányzat, a polgármesteri hivatal. Kistelepüléseken szinte az egyetlen „tenni tudó” a polgármester. Az elszegényedett, elöregedett, netán kiszolgáltatott települések lakói nem a polgármesteri kompetenciák, rátermettség, vagy a településfejlesztés szempontjai szerint választanak magunknak településvezetőt, hanem teljesen más választási kultúra alakult ki. Gyakori, hogy régi családi dinasztiákhoz, személyes kapcsolatokhoz kötődve, gyakran függőségi helyzetekből fakadóan választanak. Nem könnyíti a helyzetet, hogy a településen észlelhető egymásnak „betartás”, rivalizálások, az egyre kevesebb nyílt párbeszéd gyakran konfliktusokhoz vezetnek, amik félelemmel, hatalomféltéssel társulnak. Ezek nagyon megnyomoríthatják a kistelepülési létet.

Többségi társadalom szolidaritásának növelése, tekintve, hogy jellemzően a cigány lakosság bevonása esetén elmaradnak a nem romák a közösségi alkalmakról A társadalmi felelősségvállalás jó megközelítése a mélyszegénység problémakörének. Tehát nemcsak a szegénységben élőkkel kell foglalkozni, hanem a társadalom minden rétegével, a szegénységi ügyek megoldása érdekében. Hogyan lehetett ezt belevinni a projektekbe? A legmeghatározóbb az adott akcióterületen meglévő és fejlesztendő kapcsolati háló. A szolidaritásban kik azok, akik vállalhatnak? Kik a lehetséges partnerek? A hátrányos helyzetű térségekben kevés az ilyen szereplő. Akik felsőoktatásban tanulnak tovább, többnyire nem kerülnek vissza a periférián lévő kistelepülésekre. Jellemző az aprófalvakra, kis településekre, hogy helyben nincs ellátás, de kialakítható a kapcsolat a környéken lévő iskola, óvoda, orvosi, védőnői szakemberekkel. Állandó jelenléttel egyházi szereplők sem biztos, hogy vannak, de ők mindenképpen a legnagyobb hagyománnyal rendelkező és kapacitásban is leginkább humán, mentális és lelki fej-

Helyi konfliktusok és kezelésük Előfordulhat, hogy régi személyes sérelmek, helyi hatalom orientált viszályok, más települési ellentétek vannak jelen. Ezekben gyakran egy külső támogató jelenléttel szükséges egyeztetéseket folytatni, hogy ki milyen szinten tud a saját vállalása szerint részt venni a közös munkában. A negatív energiák, rossz működési mechanizmusok gyakran elvonják a helyi „tehetős” szereplők kapacitását, így vagy egyáltalán nem vonhatóak be helyi humánszolgáltatói feladatra, vagy sok odafigyelést, időt és jelenlétet vesz igénybe a megszokott sémák más irányba történő átfordítása. Segíthetnek a mediációs alkalmak. A TESZE program keretében, külső mediációs szakember bevonásáig egyszer sem tudtunk eljutni, mert ahhoz az kell, hogy a konfliktusban elmélyülők maguk akarják a békülést, vagy legalább a megegyezést. Oka, hogy vagy nem vállalták fel nyíltan a konfliktust, vagy nem akartak megegyezni, pláne nem idegen ember bevonásával. Emiatt előfordult, hogy magunk kényszerültünk bele mediálásba, különböző eredményességgel. 69


TESZE-m!

GONDOLATAINK ÉS JAVASLATAINK

70

LEENDŐ TÁRSAINKNAK

71


TESZE-m!

Mielőtt nekikezdünk

72

A közösségi szemlélet meglétével a tervezés módja nem kérdéses. A közösségi tervezés az egyetlen alkalmas módszer arra, hogy közösségi alapú és fejlesztésű program szülessen, és hiszünk abban, hogy ha az érintettek a tervezési szakaszban bevonásra kerülnek, aktív megvalósítóivá válnak a programnak. A tervezésbe való bevonásnak amellett, hogy vannak módszerei és fokozatai, figyelembe kell vennie az egyének helyzetét, bevonódási hajlandóságát, kapcsolódási készségét, amelyek fejlesztése fontos előkészítési feladat. Az előkészítésre ezért sokkal hosszabb idő szükséges, mint egy napjainkban megadatott átlagos projekt előkészítési időszaka. Azt valljuk, hogy minden komplex fejlesztési programot meg kellene, hogy előzzön egy közösségi tervezést biztosító program, aminek a programidőtartamát tekintve több év is szükséges lehet, hiszen képessé kell tenni a szereplőket a tervezésre, és az érintettek motivációját ki kell alakítani. Szegénységben élőkkel a képessé tétel szakmaközi munka, a szociális, az oktatási, az egészségügyi, a művelődési és más szakmai területek fenntartható és közösségi szemlélettel jól kiegészítik egymást. Kitekintésként egy kis betekintés: nincs számottevő hazai gyakorlata a szakmaköziségnek.

Tapasztalatunk, hogy leülni egy sok szakmát (intézményt) megszólító körben nem működőképes elképzelés. Más nyelvet beszélnek, és nagyon eltérő fentről jövő kötelezettségeknek való megfelelést hoznak a nagyobb intézmények, ami beszűkíti a mozgásteret, így nem tud horizontális szemléletmód irányába mozdulni a közös gondolatmenet. Sokkal inkább életszerű a kisebb szakmai körben induló, konkrét ügyek mentén alakuló együttműködés. Egyre gyakoribb, hogy az intézményeken belül konkrét feladatként jelenik meg a szakmaköziség elősegítése, viszont ennek alapja az emberi kapcsolatok minősége. Az a tény pedig, hogy aprófalvas településeken nincsenek helyben a szereplők (nincs iskola, óvoda, a szociális munkás, orvos, lelkész, mert mind kijár, sőt a boltos, a postás is sokszor „mobil”, és csak átsuhannak a településen), elzárttá teszi a peremhelyzetben élőket és a kezdeményezőket. A szakemberek hiányos jelenléte és az intézmények központosítása azt a gyakorlatot teremti meg, hogy térségi szinten érdemes a tervezésbe kapcsolódni, az aprófalvas települések közötti kapcsolódási pontok mentén (kistérségi, járási, jegyzőségi) összeszervezhetőek, és a hasonló helyzetükből fakadó problémákra közösségi megoldások irányába mozdíthatóak a szereplők. A közösségfejlesztési szakemberek feladata ezen érintett szakmák és intézményi képviselők megtalálása, bevonása a helyi cselekvési tervezési folyamatba, valamint hogy olyan helyzeteket teremtsenek, amiben kezdeményezővé válhatnak az itt élők. Térségi komplex fejlesztési tervek döntéshozók nélkül nem életképesek. Kik a döntéshozók? Azok, akik forrással rendelkeznek? Van-e a települési döntéshozóknak jövőképe a saját településükről, vagy egy térségi tervhez illesztve válhatnak működőképesebbekké az aprófalvas települések? Mitől lesz komplex, valóban építkező egy fejlesztési kezdeményezés, folyamat? Az együttműködési készségtől függnek leginkább a válaszok. Le kell ülnie egyeztetni azoknak a szereplőknek, akik térségi szinten igenis tehetnek. Területi alapon kell összehangolni a különböző szakmai megközelítéseket úgy, mint gazdaságfejlesztés, környezeti fejlesztés, közlekedésfejlesztés, társadalmi célok megvalósítása, társadalmi mobilitás, humán versenyképesség, szociális ellátórendszer, a közösségek igényére építve.

Legfontosabb szempontok, amik a fenti megállapítások mellett mérlegelésre ajánlunk azoknak, akik peremhelyzetben lévőkkel/lévőkért közösségi részvétellel terveznek projektet: • Közösségi szemlélettel rendelkezik-e a stáb? • Össze tud-e állni egy olyan munkacsoport, aki időt, energiát, szakértelmet nem sajnálva áldoz ezen szakaszra? A tervezési szakasz ma még ritkán finanszírozott, vagy mégis inkább külső szakemberekre épít. • Vannak-e olyan szereplők, akik gondoskodnak a peremhelyzetben élők bevonásáról, tervezési szakaszba vonhatóságra való felkészítéséről? • Tudunk-e nyilvánosságot biztosítani a tervezésnek, azok eredményeinek? • Tudjuk-e a tervezési folyamatot cselekvési folyamatokkal támogatni, amik folyamatos eredményeket mutatnak fel, és segítik a szereplők részvételi motivációját? • Fel tudjuk-e dolgozni, hogy nincs elkészült terv, nincs vége a folyamatnak, állandóan dolgozni kell rajta, alakítani szükséges az eredmények, a közösségi tervezésbe bevont érintettek fejlődése mentén, kivárva a következő lépéseiket, és a külső, előre meg nem határozható körülményeket? Tehát tudjuk-e, hogy a közösségi tervezés maga a közösségfejlesztés? Mindezek ellenére legfontosabb alapja a munkának az ütemterv, amit a programvezető és/vagy a szakmai vezető állít össze lehetőség szerint a helyben élő, a helyi viszonyokat ismerő szakmai stábbal. Ami a TESZE programban egy óriási előny volt, hogy az ütemtervünkben megálmodott tevékenységi keretek (settlement, közösségi képzések, műhelymunkák) lehetővé tették a „kísérletezés”-t és a közösségek igényeire való reagálást. Két előre meghatározott és kiszámítható tevékenységünk végig jelen volt a két és fél év alatt, mégpedig a keddi szakmai stábnapunk és a havi szakmai napok. A mi szakmai stábunk nem a program tervezésekor állt fel, az azt megelőző években együtt dolgozott a térségi fejlesztési folyamatban. Ez kulcsfontosságú előnyünk volt. A FÉSZAK és a Dialóg 5 éves közös munkájának előnye nemcsak a múltja, és közös szakmai szemlélet megléte volt, hanem biztosította számunkra az állandóságot, és folyamatosságot is. Nem volt fluktuáció a szakmai stábban, és az új szakemberekként bevont munkatársaknak is volt hova integrálódnia. 73


TESZE-m! Monitoringra a projektciklus két fontos résztvevőjének van szüksége: egyrészt a menedzsmentnek, mert szüksége van olyan információkra, amelyek alapján eldöntheti: az adott tevékenység, fejlesztés megvalósítása sikeres-e. Másrészt a finanszírozóknak, mert a monitoring révén már a megvalósítás során hozzájut a projekttel kapcsolatos információkhoz; szükség esetén időben tehet ő is a megvalósulást segítő, támogató lépéseket. Megfontolandó, hogyan ötvözzük a fejlesztési elemeket. Más programokban jól bevált módszer volt a családi mentorokkal való felzárkóztatási folyamat: a mentorok lehetnek helyiek és külsősök, ezzel kapcsolatban eltérőek a tapasztalatok. Számos jó és rossz példa lát napvilágot, de egyértelműen elmondható, hogy a családi mentorálás eredménye azon fontos felismerés, hogy lehet segítséget kérni, nincsenek egyedül a rászoruló családok nehéz helyzetükben. Eltérő a tapasztalat a közösségi munka terén is, hiszen a közösségi munkásokon és önkénteseken alapuló aktivizálást célzó fejlesztési folyamatokban nagyon egyértelmű alapokra kell helyezni az önkéntességet. Ezzel bezárul a kapu egy bizonyos réteg előtt, akik nem tudnak felzárkózni rövid programidőszak alatt. Ha elindulunk a fizetett közösségi munkás hálózat építésének irányába, az önkéntesség fogalma dilemmává válik. Mégis az mondható el, hogy azon nagyon értékes helyi emberi erőforrásokat, akik munka nélkül mégis a térségben maradtak képzéssel, képessé tétellel nem hagyjuk veszni, a legjobb irányba akkor állíthatjuk, ha a közösségi munkában találhatják meg a jövőt. Mert hisszük, hogy ez visszahat. A közösségi munka elvisz a mentális felzárkózásig, a közösségi cselekvések pedig elvisznek a közösségi vállalkozásokig. És hisszük, hogy oda lehet érni a foglalkoztatási lehetőségekig. Ami mindenhol jól működött, a közösségi terek, settlementek beindítását és megvalósítását célzó fejlesztési folyamatok. Ebben az a tapasztalat, hogy olyan településen, ahol nem tudnak hozzáférni a helyiek egy adott közösségi térhez, ott érdemes külön terekben gondolkodni, de fontos lenne megfontolni, a magas rezsiköltségek miatt, hogy egy apró településre szükség van-e több térre (IKSZT, settlement, teleház, művház, stb.) S az ésszerűsített üzemeltetés, fenntarthatósági szempontok mellett 74

az integrációs elveket szem előtt tartva érdemes összehangolni a tér és infrastruktúra jellegű fejlesztéseket a humán-fejlesztési elgondolásokkal. Fontos felmérni, hogy kik a szereplők, s a szereplőknek milyen a hozzáállása. Érdekeik megtalálása mellett – vagy akár azon kívül – hogyan hívhatóak be támogató közegként. A programunk két szála mentén kétféle kört alakított ki. (1) A settlement házak körül alakult ki egy közösségi munkás csapat, akik koordinálták a klubokat, tevékenységeket, és a bevonás, mozgósítás volt a fő feladatuk. A program elején Közösségi munkás képzésben tettek szert olyan készségekre, amelyek ezen feladatokat segítették. A 60 órás képzés során egyértelművé vált számukra, hogy nem nekik kell a klubokat megvalósítani, hanem önkéntes hálót kell maguk köré építeni, akikkel együtt kell koordinálniuk a settlementek tevékenységét. Erre nagyban rásegített a program második részében megvalósuló Klubvezetői képzés, ami az akkor már jól működő klubok résztvevőiből toborzott olyan szegénységben élőket, akik szívesen visznek új klubokat, és új tematikával, új tagokkal indulnak el. Ekkorra a szakmai napokon nemcsak a közösségi munkásokkal, hanem a klubvezetőkkel kiegészült szakmai stábbal tudtunk tervezni a települési mozgásokat. (2) A másik kör a humánszolgáltatói kör, akik a settlement működtetését vállalták. A házak rezsijére, a klubfoglalkozások anyagköltségére, és más települési partnerek behívására kaptak rendszeres havi forrást. Jellemzően civil és egyházi partnerek, valamint egy településen a helyi művelődési ház látja el a settlementek működtetését, akikkel települési innovációs műhelyeken történt a települési mozgások szervezése. Ezen körökön kívül megemlítendő térségi innovációs műhelysorozatunk. Félévente a közösségi tervezés módszerével tervezte műhelymunkáin a térség jövőjét. Jó gyakorlatok bemutatása volt a műhelyek témája, majd a FÉSZAK-KÖR elsődleges céljává vált a térségi civil társadalom megerősítése, melynek kezdő lépéseként egy sorozatindító rendezvényt szervezett a közösségi tervezés kultúrájának, intézményének megteremtése érdekében Észak-Abaúj a Szívünkben címmel. A rendezvényt tehát az első lépésnek szántuk a térségi érdekérvényesítő és jövőtervező munkában, 2013. október 18-án Göncön.

Hogyan tervezzünk közösségi alapú fejlesztő programot? Egy recept, avagy (0)+10+1 profán jó tanács a közösségi munka elé 0. Csak akkor menj, ha hívnak! Persze, mondja a közösségfejlesztők dala: „Nem hívott senki, magamtól jöttem én,...” De ha csak arra tévedsz, s nem a helyiek kértek fel a fejlesztő munkára, akkor „sétálj” még egy kicsit. Menj be a boltba, ülj be a kocsmába, térj be ismerőshöz, vagy csak sétálgass az utcákon. Miért? Nem Neked kell akarni a változást, meg kell várnod, amíg valaki a helyiek közül akarja. Ahhoz pedig lehet, hogy sokat kell várni, s ha nem alakul ki ilyen csapat, akkor menj tovább. Később talán, ha arra jársz majd, beérnek a beszélgetések, s felveheted újra a szálat. 1. Keresd a kapcsolatokat! Nemcsak Te lehetsz, aki a változásokat segítheti. Többen többet tudtok tenni. Nem nyerhetnek az egyke bozótharcosok, csak rövidtávon. 2. Rendszeres közösségi beszélgetések! Ha vannak már, akik akarják a változást, akkor nagyon fontos, hogy rendszeresen üljenek le abba a bizonyos körbe. Egymás felé fordulva át kell beszélni a motivációkat. Ki miért akarja a változást, mit tenne érte, mennyi időt áldozna rá? 3. Helyi szereplők felkutatása, bevonása Felmérni az összes helyi érintettet nem könnyű feladat, hosszú lehet a lista. S ez egy folyamatos munka, hiszen változnak a szereplők. Kik a szereplők? Szektorra, intézménykörre, szakmákra lebontva. De nélkülük nem lehet. 4. Helyi viszonyok körön kívülre szorítása Mindenhol vannak konfliktusok, győzd meg a résztvevőket, hogy ezt hagyják a közösségi beszélgetések falain kívül, vagy akarják az enyhülést, a békülést annyira, hogy láthassanak maguk előtt közös célt. 5. Nézzük meg: milyen értékeink vannak? Gyűjtsétek össze az összes erőforrást, ami van a településen, s azokra építsetek. Biztosan nehéz lesz elmozdítani a helyieket attól a szemlélettől, hogy újabb téglák kerüljenek egymásra. Győzd meg

őket, hogy ők maguk a legnagyobb érték a településen. 6. Szükségletfelmérés és/vagy közösségi felmérés és/vagy beszélgető körök... Talán a körben ülők vágyat éreznek azok véleményének megismerésére is, akik nincsenek, vagy nem lehetnek ott. Biztasd őket, hogy készítsenek közösségi felmérést, vagy kérdezzenek társaiktól. Ismertesd meg őket a módszerekkel. 7. Tervezzetek bátran! Biztasd őket, s Te csak segítsd a tervezést. Ha már ott van jó néhány helyi „emberi erőforrás”, s érzed, hogy felszínre jöttek a problémák, s feltérképezték a helyi értékeket, akkor kezdődhet a tervezés. Strukturáljátok azon ügyeket, amikben érik a változtatás ereje, Te, kvázi, mint külső szem segítsd a témák mentén feljövő ötletek rendszerezését. 8. Cselekvési terv Tudasd velük, hogy ez maga a közösségfejlesztés. Ha felismerik, hogy a településük fejlesztése egy folyamatosan változó cselekvési terv készítésével jár együtt, örök mozgásban maradhatnak. S te „csak” ezért vagy ott, hogy ezt segítsd. (A szerepedet tisztázd magaddal is.) 9. Párhuzamos cselekvések, akciók Nem a terv elkészülte után kell cselekedni. Folyamatba ágyazottan, egymásra épülő tettek hívják elő az aktivitást. Ennek tanulási szakaszait végigjárva válhatnak aktív állampolgárrá az emberek. 10. Ha nem tudnak rólatok, nem léteztek A nyilvánosság nemcsak tájékoztat, informál, hanem a bevonás fontos eszköze. És önműködő mechanizmussá kell, hogy váljon a helyi fejlesztési folyamatban. +1. Örüljetek, ünnepeljetek! Meg-megállni, szétnézni, számba venni az eredményeket, erre is jó alkalom a közös ünnep. De fontosabb, hogy tudatossá váljon az, hogy együtt vannak, egymásért, és az ünnep nem a sikernek szól, hanem a közösségnek. Az már önmagában hordozza a lehetőséget. 75


TESZE-m!

Kitörési pontok a kistelepülések közösségi fejlődése során

A társadalmi integráció folyamatának legfontosabb helyi lendítői és akadályai Toborzó – meghívó A FÉSZAK elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy egy közösségi vállalkozást rövidesen létrehozzon. Vannak olyan vállalkozási terveink, amelyekből térségi szolgáltatások is kialakulhatnak. Úgy véljük, hogy a közösségi vállalkozási formának számos előnyei vannak a hagyományos formákhoz képest.

nál programcsomagokat az itt élőknek és az idelátogató vendégeknek,

1. helyi termék és helyi termelés megszervezése (településeken és közösségi házakban megjelent helyi kézműves és háztáji mezőgazdasági termékek előállítása és piacra juttatása)

4. kisipari tevékenység (helyi termékek továbbfejlesztése kisipari tevékenységek felé)

2. programturizmus – a szálláshely biztosításon és étkeztetésen kívül olyan turisztikai szolgáltatás, amely helyi értékekre építve kí-

76

3. helyi szolgáltatások fejlesztése – helyi igények alapján felmerült szolgáltatásokat szeretnénk eladhatóvá és elérhetővé tenni (pl. szociális konyha, vagy pl. cipész)

Ha ebben szeretnél részt venni, akkor tagtoborzó alkalmunkra várunk szeretettel: 2014. május 13-án 16.30 órakor Hidasnémetiben a settlementben.

Arra a kérdésre, hogy a peremhelyzetben élők hogyan tudnak megerősödni, függőségeiket csökkenteni, találtunk válaszokat az elmúlt oldalak soraiból. Látható, hogy a közösségi kapcsolatokon keresztül több szálon tudnak elindulni. A jövedelemhez jutáshoz, így is alig van esélyük, anélkül pedig folyamatosan elgyengülnek, s újra elveszhetnek a rendszerben. Kitörési pontként meghatározó esélyt látunk számukra és magunk számára. A projekt végén megvalósuló közösségi vállalkozás képzésen szerzett tapasztalatok és benyomások arra engednek következtetni, hogy a fejlesztési folyamat új szakaszba léphet. Elindult egy csapat a térségi szövetkezetté alakulás irányába négy lehetséges vállalkozási tevékenység mentén. Mivel a műhelyeken egyértelműen kimondták, hogy a FÉSZAK és a TESZE teljes csapata előtt nyitott lehetőségként szeretnének indulni, ezért tagtoborzó felhívás készült: A képzés utáni műhelymunkákon számba vettük egy térségi szociális szövetkezet relevanciáját. Jelen voltak Hidasnémetiből, Göncről, Telkibányáról, Pányokról, Zsujtáról. Hogy hol tart a „FÉSZAKFÉSZEK”, a FÉSZAK–KÖR Egyesület köré épülő szociális szövetkezeti kezdemény? 1. Bizalmi közösségünk FÉSZAK és TESZE múlt alapon nyugszik; 2. Produktivitásunk is van (pl. TESZE klub termékek, helyi termékek); 3. Profitorientált igényeink is felmerülnek (megélhetés – önfenntartás); 4. Értékrendi indíttatásunk erős (helyi termékek, helyi termelők, vidéki gazdaságok támogatása); 5. Belső piaci igényeink a külső piacra történő szolgáltatások indítására és termelésre motiválnak bennünket; 6. Vállalkozási tématerületként felmerültek: önellátás, helyi termelés (mezőgazdasági termelés), program-turizmus, helyi igényekre reagáló helyi szolgáltatások, manufakturális tevékenységek (kisipari tevékenység);

7. Izgat minket a kihívás: közösen kitalálni, működtetni, piacot keresni. Következő lépésként ellátogattak páran más helyekre, megismerkedtek néhány szociális szövetkezettel, ez bevált módszer, hiszen korábban is voltak már hasonló kezdeményezéseket bemutató jó gyakorlat látogatáson. Most jelenleg itthon tovább folytatódnak a műhelymunkák, s a jövőbeni elképzelések, szövetkezeti tervek, együttműködési/szövetkezeti normák egyeztetése zajlik. Ami a kiadvány írásakor elmondható, hogy ez az az irány, ami megteremtheti az elindult fejlesztés autonómiáját. A szövetkezeti normák az önsegély, az egyéni felelősség, a demokrácia, az egyenlőség, az igazságosság és a szolidaritás értékein alapulnak. A közösségi gazdaság is ki van szolgáltatva jó néhány körülménynek, mint piac, jogszabályok alakulása, támogatási lehetőségek az elinduláshoz stb., de ezen alulról jövő, bizalomra épülő modell elérheti a célját. Viszont sokat kell tenni a vállalkozásfejlesztési szakaszban – elkezdtük felmérni a gyengeségeket is. A hátrányos helyzetben élő emberek még nem önállóak, nem kockázat-készek, nincs befektetési lehetőségük, s nem értenek a menedzsmenthez. Ezért voksoltak végül egy térségi menedzsmentet biztosító szervezet létrehozására. Be kell várnia a sok szereplőnek egymást vállalkozási tudásban, készségben, gondolkodásmódban, vagy fel kell hatalmaznia egy „menedzsment bizottságot”, akiknek feladatkörét közösen határozzák meg, és közösen ellenőrzik. A külső piacteremtési készségek elsajátítása előtt érdemes kipróbálni magukat a belső piacon (saját tagságukban és a FÉSZAK, TESZE berkekben), ahol megteremtődik a működés során a vállalkozási szemlélet, és megerősödnek, hiszen az egymás közötti szolidaritás alapja is a belső piac és viszont, s belátható, hogy ez adhat alapot a külső piacra lépéshez. Ebben a szakaszban valósulhat meg térségi szinten az integráció is, hiszen – a TESZE csapat szakmai munkatársaitól a settlementbe járó ön77


tevékeny körök tagságáig – most sokan motiváltakká váltak ebben a közös ügyben. A következő periódusban valósulhat meg a szegénységre adott válaszként az a megoldás, amikor elmondhatjuk, hogy munkát is tudunk adni. Egymásnak. Biztosan hosszú út vezet odáig is, amíg képessé teszik az emberek egymást arra, hogy egymástól vásároljanak, s rájönnek, hogy ezzel egyre több területen önellátóvá válhat a közösségük, a térségük. Ezzel párhuzamosan kell folytatni az elkezdett modellt a bevonás és a motiváció kialakítása miatt. Ezen modellt pedig ki kell egészíteni további programelemekkel, ami segíti a hátrányban élőket abban, hogy kezdjenek önállóan valamihez (háztáji gazdálkodási elemek, saját életkörülményeiket javító lakhatási, élelmezési fejlesztési programelemek). Ezen alapvető közösségi önsegítő klubok mellett pedig utazásokat, kirándulásokat, minél

több tanulási alkalmat, és élményeket kell biztosítani. A szolidaritás is fokozatosan jelenhet meg, először az egymás felé fordulással, társadalmi rétegen belül. Az említett módon először a szegénységben élők körében, majd egész biztos, hogy a középtársadalmi rétegre ez visszahat majd. Aki eddig egyáltalán nem volt nyitott, azok átlendítése lehetséges a vállalkozási eredmények kapcsán. Ha értékesítői pozícióban jelenik meg valaki, azzal a valakivel már másképpen kell tárgyalni, másképpen viszonyulnak hozzá. Ha megbízhatóságát, tudását, képességét, produktumát tudja áruba bocsátani valaki, akkor kevésbé van kiszolgáltatott helyzetben. Ha nem azt kéri, hogy ADJ!, hanem azt mondja, hogy ő ELAD, az egy olyan pozíció, amire mi is azt tudjuk mondani, hogy így Tegyünk együtt a szegénység ellen!

Hogyan tovább Észak-Abaúj? Hogyan tovább peremhelyzetben?

78

Fontos megjegyezni, hogy a projekt időszakot megelőző 5 év alatt is sok elkötelezett ember lett a településeken, akik önkéntesként töretlenül szervezték településükön és a mikro-térségükben az együttműködéseket. Ez a projekt megerősítette őket, – tehát tudásokban, készségekben, kapcsolatokban gyarapította ezeket az embereket, – és bővítette a létszámukat. Ez az egyik alapja az eredmények továbbvitelének. A másik eleme a civil szervezetek, akik tudást, feladatot és ahhoz forrást kaptak a projektből. Tovább szervezik a települési szintű tevékenységeket, és több együttműködési megállapodás született a settlementek továbbvitelére. Ezzel nő az elismertségük, a táboruk. A civilek jellemzően megerősödtek és további források bevonására lettek képesek, hiszen önerőben, emberi és tárgyi erőforrásokban és gazdálkodási tapasztalatban is gazdagodtak, így tudják folytatni a megkezdett munkát. Harmadik lábat a tréningeken, képzéseken és műhelyeken részt vett humánszolgáltató intézmények és önkormányzatok jelentik. Akik bekapcsolódtak egy intézményközi és szakmaközi folyamatba, nyitottabbá váltak a közösségi megoldásokra és az együttműködésekre, s elmondható, hogy a műhelyeken a közösségi tervezés alapjaival megismerkedtünk, s szerintünk ez a módszer a jövő alapja. A térségi innováció folyamatát erősítve valósult meg az Észak-Abaúj a Szívünkben 79


c. rendezvénysorozat, amely a térségi érdekérvényesítő és jövőtervező munkában tette meg az első lépéseket. Három szekcióban zajlott a munka: Közösségi tervezés lehetőségei Észak-Abaújban, Értéktárazás mikro-térségünkben és Önkormányzatok és önkéntesek lehetséges munkakapcsolatai témák mentén. Végül a résztvevők egyértelműen arról döntöttek, hogy e folyamat jellegű, együttműködésre alapuló munkát mindenképpen folytatják. A megyei TOP (Területfejlesztési Operatív Program) projektötlet gyűjtési folyamata adott aktualitást, hogy projektjavaslatokat szolgáltassanak a TOP irányelvek bármelyikében is gondolkodva, melynek során a közösségi tervezés, vagy legalábbis a közösségi megoldások következetes keresése jelöl irányt. A FÉSZAK – mint többcélú fejlesztő szervezet – egyik benyújtott projektötlete az elkötelezett tagságból felálló közösségi vállalkozás, mely alapvetően a programturizmus területén – mint ÉszakAbaúj sajátos kitörési pontjában – szeretne újszerűt felmutatni. Azért választották ezt a cselekvési terepet, mert ebben komplex módon összegződhet a foglalkoztatás, a helyi értékek és termékek megmutatása, a nyilvánosság elengedhetetlen szerepe, a környezettudatosságra való törekvés. A

80

Területi Operatív Programok tervezési folyamatába még nem sikerült teljesen átvinni a közösségi tervezés módszerét, mivel a tervezésbe többnyire a civil ”fészakos” társak tettek bele. A Leader HACSokban szintén még minimális ennek a módszernek az eredménye. Szakmai kihívásunk, hogy ezzel a módszerrel terveződjenek komplex térségi programok. Ehhez mi szükséges? Egyik válaszunk töretlenül a közösségfejlesztés egyik legfontosabb módszere, a nyilvánosság. A projekt fontos eleme volt az érintettek folyamatos tájékoztatása, a közösségi beszélgetéseken túl a TESZE hírlevél (lásd kiadvány végén), a települési Hírnökökben való megjelenés, alkalmanként megyei szintű napilapban való megjelenés, honlap, közösségi oldal segítette továbbá a nyilvánosságot, valamint néhány televíziós, rádiós megjelenés, nyitókonferencia és záró esemény, forgatagok, vándorkiállítások. Szakmai tevékenységeinkről sok ezer fotó, filmes dokumentáció készült. Ezen szakmai kiadvány is a projekt végén – ami képekkel, tapasztalatok megosztásával számol be a program tevékenységeiről, eredményeiről – ezeket a célokat szolgálja többek között. Amellett, hogy hisszük: van létjogosultsága a közösségi megoldásoknak Észak-Abaújban is!


82

TESZE-m!  
TESZE-m!  

A Tegyünk Együtt a Szegénység Ellen! (TÁMOP-5.1.3-09/2-2010-0010.) projekt emberi és szakmai tapasztalatai, javaslatai Észak-Abaújból

Advertisement