Issuu on Google+

Esti séta Így néz ki, ha fekete. Amikor nincsen a Nap. Ilyenkor minden egyforma. Sötét. Orrunkban érezzük a félelem szöszét. Csiklik és remeg a cimpa, félünk, de izgi. Induljunk! Majd hazajövünk reggelizni. Szűkül a pupilla. Kaparjunk gyors egy kis fényt a papírra! Lámpa sercen ott középen. sárga fénye, mint a nárcisz, illatozva hívogat. Kapd nyakadba lábadat, s botorkáljunk közelebb. Látod, innen már jól látszik, hogy egy ablak fénye villan! Sűrű erdő közepébe képzeljünk egy házikót. Abban ég a villany. Fekete a cserepe, fekete az ajtó, nyikorogja: Gyere be, zsenge falat, csemege! Jujha! Integet az ujja. Félsz egy csöppet, bátor? Nem vagy épp szupermen, betmen, terminátor? Nem duruzsol benned izzó radiátor? Fázol? Rakjunk hát egy máglyát. Így. Elég. Mielőtt kivágnád, s az egész erdő elég.


Látod, mily vonzó a fény? Érkezik sok furcsa lény. Mint szemafor, pislog szemükben a szemérem. Ők félnek tőlünk. Remélem. Az ott, az a kancsal szerintem egy farkas. Áll felemelt manccsal, úgy sejtem, hatalmas. Az meg bagoly, mellette picinye. Vigyorog, mert tele a pocija. A pocak. Benne van egy pocok. Az talán egy sas vagy vércse, pislog nagyokat, hogy értse, mért fénylik az erdő éjjel. Jaj, ti kíváncsi turisták, már éjjel sem nyugszatok! És szárnyra kel, mert megérzi a nyúlszagot. S kiköröz a képről halkan. Egér moccan az avarban. Ott meg áll egy róka, fülét hegyezve. S van még egy medve. Durmol, csukva a szeme. Álma egy konténer málna. Van még egy bálna. Viccből kivettem a vízből, ideficcent, s most erdei állat. Telitalálat. De térjünk inkább vissza a kis házhoz, oltsuk el a tüzet. Hozok vizet. Száll a füstje, mint Hold ezüstje fátyolt rak az ágon. Nézd, fehér a lábnyom, mi utunkon kísér. Biztos a hamu, meg egy kis parázs az oka. S egy csipetnyi varázs.


Hogy lássunk. Tapossunk végig trappba, s megmutatja a lap mi van a sötét alatt. Ott az a félelmetes ház. Ácsi! Előtte öregember pipáz. Kedves, öreg bácsi. Nem látszik gonosznak, az ám, köszöntsük hát lazán. Jó estét adjon, öregapám! Az illusztrátor néni üdvözletét hoztuk, bocsásson meg, hogy így megtapostuk! Így szólunk, s a válasz: Rajtam ugyan járhatsz, csak rajzolva vagyok. S ha megengeditek, ülve maradok. A meccset nézem éppen, Hajrá magyarok! De hol van itt a tévé? Hol nézi a focit? Kérdezzük, s csodálkozunk picit. Benne a fejemben, most épp 5:3. Még kicsit izgulok, a hatodik gólt várom. Jönnek az angolok, támadnak serényen, te vagy, aranycsapat az összes reményem! Győzzetek ma is! Hát szurkolunk mi is. Bent van a hatodik! A bácsi meghatódik, mi meg elköszönünk. Irány az erdő, a sűrű faágfonat, nem hatol át rajta bicikli vagy vonat, gyalog is nehéz ez, s alig lépünk kettőt... Látunk egy... félelmest... egy szörnyű rettentőt. Mintha élnénk régi, mesebeli korban, tizennégy szem villan egy rózsabokorban! Tizennégy szem, ha vannak párban, az... fejből hét, mint napok a naptárban,


hét feje meg ..ööö.. minek is lehet? Ilyenkor jól jön az őslény ismeret. Mamut, dínó, főnix..., ült Noé a bárkán... Kentaur, szirének, hét fejű a... sárkány! És tapossuk fehérre, látszik már a hét fej, semmi kétely, semmi! Nézi a bácsit, és meg akarja enni! Most légy észnél, pupák! Nem segíthetnek itt anyukák, apukák! A sárkány máris támad, hét fejét emelve. Tüzet csihol kován hét rőf hosszú nyelve. Bődül egyet, hétszer, remegnek a lapok, elszállnak a betűk, mint szélben a kalapok. Összrevezrvadorkan, sárkgyan horkan, jól van. Öszveszvedve. Ne remerermegjetek. Betűk sorba! Nyugi, nyugi! Kezdődik a ramazuri! Támadás! S nézd csak, itt van egy lyuk. Hogy mi volt előtte, csakis mi tudjuk. A sárkány gyűrött, s bizony kicsit kába. Kivágtuk, bevágtuk szelektív kukába. Megmenekült a bácsi! S észre sem vette, mily nagy veszedelem vonult át felette. Ül a padon, s pipál. Nézi a nagy meccset. Míg át nem festi testét egy égi nagy ecset. Mi meg csak somolygunk, nem szólalunk, minek? Hősök vagyunk. De nem mondjuk senkinek.


Esti séta