Issuu on Google+


Mission statement A Demo Galéria azzal a céllal jött létre alig több mint egy évvel ezelőtt, hogy a vizuális kultúra eszözeivel foglalkozzon a kerülettel, Budapesttel és a közép-európai térség társadalmi, kulturális és urbanisztikai kérdéseivel. A kezdetektől fontos számunkra, hogy az egyes társadalmi kérdésekre elméleti megalapozottságú, kutatás alapú, tematikus kiállításokkal és programokkal reflektáljunk. A feldolgozandó probléma számunkra nem ürügy autonóm művek kiállításához, hanem elsődleges indikátora a galéria működésének. A Demo egy progresszív kortárs képzőművészeti galéria. A progresszív jelző számunkra egyszerre jelent elkötelezettséget a társadalmi kérdések felé és az új médiumokkal való kísérletezést. A galéria működése non-profit, tehát műkereskedelemmel nem foglalkozik.

Történet A Demo 2010 október 19-én nyílt Erzsébetvárosban, az Akácfa utca 51. alatt. A 80 m2- es teret, melyet raktárként használtak korábban, a Fogasház, mint kulturális befogadótér 2010. tavaszán ajánlotta fel kortárs képzőművészeti kiállítótér kialakítására. A nyár a koncepció kialakítása és a kiállítások előkészítése mellett a tér felújításával telt. A helység kialakításában, a projektek szervezésében és lebonyolításában elengedhetetlenül fontos és állandó segítséget és támogatást kaptunk a Fogasháztól, illetve annak vezetőjétől, Ongjerth Dánieltől. Továbbá azon rengeteg embernek, akik az elmúlt másfél évben hozzájárultak a Demo működéséhez, fordítással, vakolással, falfestéssel, grafikai munkával vagy bármi egyébbel, itt is szeretnénk kifejezni hálánkat és köszönetünket önzetlen segítségükért.


Munkatársak Csiszár Mátyás (2010-)

Az MKE kurátor szakos hallgatója. Főként a digitális művészet és a kortárs fotográfia áll érdeklődésének középpontjában. matyas@demogaleria.hu 06 20 428 20 60

Feigl Nóra (2011-)

A PPKE művészettörténet és az MKE kurátor szakos hallgatója. nora@demogaleria.hu 06 70 270 72 75

Pacsika Márton (2010-)

Az ELTE TáTK és az MKE kurátor szakos hallgatója. Leginább a kulturális politika, a történelem, a társadalomtudományok és a művészet határterületei foglalkoztatják. marton@demogaleria.hu 06 30 584 56 98

Kozma Eszter (2010-11)

A MOME és az MKE hallgatója.


Médiamegjelenések (demo galériáról)


• http://tmagazine.blogs.nytimes.com/2011/09/22/the-place-budapest-part-three/ • http://artportal.hu/aktualis/hirek/magyar_galeriak_a_new_york_timesban •http://varosban.blog.hu/2011/11/01/negy_cikkben_foglalkozott_a_new_york_times_ budapesttel?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2011_11_02&utm_ campaign=index&fb_source=message • Rádió Café 2011. március 2. Csiszár Mátyás mesélt a Demo Galériáról Spengler Katalin Galéria café című műsorában. • Tilos Rádió Alkotás útja 2011. április 21. Pacsika Mártonnal beszélgetett Horváth Balázs és Sugár János a Demo kialakulásáról és működéséről. • Tilos Rádió Spanyol inkvizíció 2011. október 20. Beszélgetés 3 budapesti művészeti művészei kezdeményezésről, köztük a Demo Galériáról is.


KIÁLLÍTÁSOK 2010-2011


Közérdekű kísérletek 2010. október 20- november 25. A kiállítást megnyitotta: Erhardt Miklós Kiállító művészek: Fátyol Viola, Gunics Dóra, Ipsics Barbara, Lugosi Ágnes, Szeleczki Rozália Rendezte: Kozma Eszter, Pacsika Márton A Demo Galéria nyitókiállítása az intézmény lokális kontextusára szeretne reflektálni olyan módon, hogy a felkért művészek egy, a befogadó kerületet érintő kutatómunkát követően új műveket hoztak létre, melyek egyes, helyben jellemző és fontos motívumot dolgoznak fel. A kiállításon öt fiatal művész vesz részt. Ipsics Barbara munkájában Erzsébetvárosban talált tárgyakat rendel egymás mellé. A tematikailag és formailag is különböző elemek egy fiktív személy fiktív történetének részévé válnak egy Ipsics által készített könyvben. A képekkel illusztrált napló fő motívuma a kukkolás, ami egyben kutatás is. A történet aktuális helyzeteket reprodukál a valóságból, miközben egy attól független, új történetet is létrehoz. Gunics Dóra fotói Erzsébetvárost, mint átalakuló városrészt vizsgálják. Egy olyan terület életképeit készítette el, mely éppen valamilyen változáson megy keresztül, és állandó viták tárgyát képezi, hogy milyen irányba is tartson ez a folyamat. Az a néhány karakteres helyszín, utcarészlet, épület, amelyek a képek hátteréül szolgálnak, Erzsébetváros különböző arcait mutatja be. Lugosi Ágnes VII. kerületi lakásokból, otthonokból szerzett, gyűjtött tárgyak, képek és hanganyagok által reflektál a helyi emberek tárgyaikhoz való viszonyára, egyéni emlékezetére. A véletlenszerűen felkeresett kerületiek elmesélik, hogy az általuk kiválasztott és kölcsönadott tárgyak mit jelentenek számukra, míg a kontextusából kiemelt tárgy saját tulajdonosáról vall a befogadónak. A kooperáció kialakulása a tárgytulajdonosok és a művész között fontos része volt a folyamatnak. Az országos médiából is ismert, helyi közélettel, városrendezési és politikai vitákkal foglalkozik Szeleczki Rozália videója. A filmen az alkotó látható, ahogy a kerület volt polgármesterének, Hunvald Györgynek egy interjúját reprodukálja. A mű egyszerre foglalkozik a művészet és közélet viszonyával, és Erzsébetvárost érintő örökségvédelmi és szociális kérdésekkel. Fátyol Viola műve a kerületi emlékezetpolitikát vizsgálja, a környéken a különböző időkben felállított, majd eltüntetett emléktáblákat kutatva. A képkollekció a helyi társadalomtörténet nüansznyi rezdüléseit dokumentálja, bemutatva, hogy a múlt század történelmi és kulturális változásai miként hagytak nyomot maguk után.


Publikációk: • Közérdekű kísérletek - a Demo Galéria nyitókiállítása, Vári-Nagy Nóra, 2010. 10.26. hg.hu • Erzsébetváros inspirálta kiállítás – Muskovics Gyula, 2010. 11. 09. antropos.hu • A kurátor álma – új galéria született Erzsébetvárosban – Mayer Kitti Hanna, www.rovart.com


Mental City- Város a fejedben 2010. december 1. - 2011. január 7. Kurátor: Csiszár Mátyás Megnyitotta: Polyák Levente Kiállító művészek: Battha Gáspár, Klima Gábor, Lázár Gábor, Szabó Dorottya A Mental City - Város a fejedben című kiállítás a városi palimpszeszt olyan érzékeny olvasatait szándékozik bemutatni, amelyek a város ridegségét egy egyéni élménykészlet hozzárendelésével tompítják (vagy erősítik). Fiatal művészek munkáit gyűjti egybe, akik a legfrissebb vizuális és auditív szókészlettel képesek elbeszélni az urbánus környezetből inspirálódó, annak érzéki tapasztalatát absztrahálva feldolgozó vízióikat. A munkákban a várost, mint kiindulási pontot többszörösen felülírják a művészek emocionális egyéni valóságai. A konstruált táj intim átiratai, amik segítenek felderíteni olyan belső világokat, amik a megélt környezet mögött rejtőző hétköznapi transzcendenciák belátásával vezetnek önmagunk és életterünk megértésének mélyebb rétegeibe. Szabó Dorottya Sodrás című animációs filmje egy “road-movie” a városi forgatagról. Egymásból születő és alakuló szubjektív formavilágba öntött benyomáshalmaz a fejünkben élő városról. Klima Gábor az életkörnyezetét bemutató installációjában a fotográfia formanyelvén megfogalmazott városképe összetett módon jelenik meg, szubjektív léptékben térképezi fel a városi térhez fűződő mentális viszonyait. Battha Gáspár munkája felkérésre, kifejezetten a kiállításra készül. A vetítőtérre egy helyspecifikus installációt készít, mely a hely architektúráján keresztül értelmez városérzékelési kognitív pszichológiai folyamatokat. A fizikai tereket az agyunk állítja össze a vizuális információk alapján. Ez azonban könnyen becsapható. A létező, épített terek kiterjedésére alapuló vetítés (mapping) egy újfajta, virtuális teret hoz létre. A város ismétlődő geometrikus alakzatainak befogadási sémáit, elménk alapvető szenzoros jelfeldolgozó rendszerét zökkenti ki a kis tér manipulálása. Lázár Gábor kiállításra készített munkájában a városszerkezet, az egymást metsző utak és folyamatok hálózatai jelennek meg. Egy elsötétített térben, a halláson kívül minden szenzoros érzékelésünktől megfosztva, az általa generált hangérben épülhet fel a fejünkben személyes városértelmezése.


Publikációk: • http://budapest.lecool.com/budapest/hu/issue/232 • http://hvg.hu/kultura/20101201_Mental_City_Varos_a_fejedben_kiallitas_De • http://hg.hu/blog/11075-varos-a-fejedben Video: • http://inexhibitionblog.blogspot.com/2010/12/mental-city-in-demo.html


NMA- Híradó 2011. március 1. - március 15.

A Nemzeti Művészetért Alapítvány hírközpontja a fennállása óta felgyülemlett híranyagból válogatva, a Demo Galériát hírvivőként használva, bemutatja az NMA Híradót. http://www.youtube.com/watch?v=OK6taPJDGWQ 2011. március 1-én nyíló kiállítás válogatott napihíreket, rémhíreket, vészhíreket, kósza híreket, rossz híreket, örömhíreket híresztel 2011. március 15-ig. Hírek minden mennyiségben: pofozkodó politikusi kakastánc, magyar dezorientáció külföldön, John Deere az V. kerületben, új magyar faj, jézus egy esszel,a MIG Magyarországon, nemváltás a hazai börtönökben

Publikáció: • http://index.hu/kultur/2011/03/16/nem_kapott_dijat_vegyen_maganak/


Kiállítva

Állásfoglalások a prostitúcióról 2011. április 6. - április 20. kurátor: Muskovics Gyula Megnyitotta: Süvecz Emese Kiállító művészek: Bogyó Virág, Hódi Csilla, Farkas Kata, Felsmann István, Kapitány Eszter, Oravecz Éva, Rastatter Linda, Szeleczki Rozália

A Demo Galériában megrendezett tárlat nyolc alkotó munkáján keresztül igyekszik bemutatni a prostitúció problematikus pontjait. Kiállításunk kiindulópontja az a társadalmi kontextus, mely legitimizálja a prostitúció folyamatát és a test áruba bocsátását. Célunk a köztudatformálás és a néző szembesítése egy olyan problémával, melyet a többség nem érez magáénak, és a témával kapcsolatos közöny is hozzájárul a szexuális kizsákmányolás gyakorlatához.

Publikációk: • http://www.origo.hu/kultura/20110406-allasfoglalasok-a-prostituciorol-kiallitaskerekasztalbeszelge teses-vetites-a-demo-galeriaban.html • http://hvg.hu/panorama/20110414_prostitucio_nemi_eroszak_kiallitas • http://www.rovart.com/hu/index.php?nid=2270 • http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/04/15/14/Budapesti_Regionalis_Magazin_2011_aprilis_15_. aspx • FB-oldalon és a demo.blog.hu-n még fényképek


Sej, a mi lobongónkat... 2011. május 18. - május 28. Kurátor: Pacsika Márton Kiállító művészek: Fátyol Viola, Ipsics Barbara A Sej, a mi lobogónkat... egy kísérleti kiállítás, mely inkább tesz fel kérdéseket művészet és forradalom, művészet és ideológia kapcsolatáról, mint adna kizárólagos válaszokat. A kiállításon autonóm művészeti alkotások mellett filmek, dokumentumok és könyvek segítségével szeretnénk tematizálni forradalom és művészet viszonyának problematikáját. Felvetülnek a kérdések: hogyan viszonyuljunk a radikális történelmi víziókhoz, szükségünk van-e rájuk, és egyáltalán, miképpen tudott, és tud ez a kapcsolat megjelenni a vizuális kultúrában. A címadó idézet a baloldali, de a Rákosi- rendszer által ellehetetlenített népi kollégisták dalából kölcsönöztük.

Publikációk: • MÉLYI JÓZSEF: Szélcsendben lobogó Élet és Irodalom LV. évfolyam 21. szám, 2011. május 27 • http://www.es.hu/melyi_jozsef;szelcsendben_lobogo;2011-05-25.html Video: • http://inexhibitionblog.blogspot.com/2011/06/fatyol-viola-ipsics-barbara-in-demo.html


Urban Spaces Berlin Budapest 2011. szeptember 14. - október 13. A kiállítás szervezői: Hunya Krisztina, Istvánkó Bea, Johanna Klapproth, Nora Malles, Linda Olenburg Kiállító művészek: ERLICH Gábor (H), KARAS Dávid (H), Mascha LOGAČEVA (D), Nadja MILENKOVIC – Sebastian SEITZ (D), Idan NELKENBAUM (IL), SIMON Zsuzsanna (H), SZÉCSÉNYI-NAGY Loránd (H), SZIGETHY Anna (H)

Az identitás változás, a megállás visszalépés és a tér bizonytalanság. A városi identitás sajátossága az állandó mozgásban, szűntelen felépítésben és lerombolásban rejlik. Berlin ennek a mozgásnak a példaképe, a baudelaire-i modernizáció illékony pillanatában lebeg, a folyamatos fejlődés és újradefiniálás állapotában. A különleges városi struktúrák és változások megjentek az elmúlt évek művészeti alkotásaiban és összegző kiállításain. Berlin építészeti, szociális és kulturális változásai álltak a megfigyelések fókuszpontjában. Újjabban a kommunikációs, szociális és kulturális körforgalom, a mozgás és változás hordozói, léptek előtérbe. A már-már megszokott fejlődés helyett a plurális városszerkezet tematizálása vált fontossá, amelyen keresztül megoldatlan helyzetek és elfelejtett momentumok kerülnek a felszínre. Ami Berlinben már új célokra talált, Budapesten még éppen kialakulóban van. A két város identitása éppen az egymással való szembeállításon keresztül ragadható meg. Budapesten az új városi arculat kialakulása, valamint a múlt, jelen és jövő szempontjainak együttes érvényesítése csak nemrég lett művészeti alkotások központi tárgya. Az „Urban Spaces Berlin Budapest“ című projekten résztvevő fiatal művészek részben még egyetemisták, részben már a művészetükből élni próbáló, de a galéria-szcénától független alkotók. Különböző szemszögből és médiumon keresztül reagálnak az őket körülvevő folyamatokra, így szubjektív, egzisztenciális kérdésfelvetések és aktuálpolitikai utalások egyaránt megtalálhatók lesznek a tárlaton. Az „Urban Spaces Berlin Budapest“ kiállítás betekintést nyújt különböző művészi megközelítésekbe és így a nemzetközi művészeti pozíciók széles spektrumát tárja fel.


Kapcsolódó programok: “NŐ-VÁROS” A Budapest Berlin Szalon estje az “Urban Spaces Berlin Budapest” kiállítás keretében. Hogyan tekintek a városra nőként? Számít ez? Léteznek-e egyáltalán specifikusan női megélések? Fontos ez egyáltalán a városi térben? Vagy az építészetben? 2011. október 5. • 18:00 Gantner Eszter beszélget SIMON ZSUZSANNÁVAL LETTRE INTERNATIONAL lap-, könyvbemutató és az URBAN SPACES BERLIN BUDAPEST kiállítás záróeseménye 2011. október 11. 18:00 Felolvasás és beszélgetés Jean Luc Outers magyarul most megjelent írásai (“Vaktérkép”, “Vízművek”), a Göncöl és a L’Harmattan kiadónál. A szerzővel Váradi Péter (L’Harmattan), Szikói Gábor (Göncöl) és Karádi Éva (Lettre) beszélget. 19:00 Beszélgetés Erlich Gábor, Karas David, Kund Iván Patrik, Szécsényi-Nagy Loránd, Szigethy Anna, Szüts Eszter A beszélgetést Sugár János vezeti Publikációk: • http://www.mohaonline.hu/eszme/usbb_ urban_spaces_berlin_budapest_kiallitas_ demo_galeria_fogashaz • http://artportal.hu/aktualis/hirek/bihari_ agnes_itt_van_a_varos_vagyunk_lakoi • Tilos Rádió Alkotás útja: http://tilos.hu/indexphp?form=archivum&type=2


Átgondolatlan viszonyok 2011. október 19. - november 13. Kurátorok: Csiszár Mátyás, Pacsika Márton Megnyitotta: Timár Katalin Kiállító művészek: Borsos Lőrinc, Pintér Gábor, Alex Schikowski, Szombat Éva

Egy évvel ezelőtt azzal a céllal hoztuk létre a Demo Galériát, hogy elsősorban a városi embereket érintő társadalmi kérdéseket tematizálja. Azonban fontosnak érezzük reagálni azon radikális változásokra is, melyek a nagyvároson kívüli létet formálják. A vidékről való gondolkodást a felvilágosodás óta két, egymástól radikálisan eltérő nézőpont határozza meg. Az egyik szerint a város “a történelem valódi közege”, melynek forradalmi érdeme, hogy a falut ura-lma alá hajtotta. A másik, romantikus szemlélet a vidéki életben a “tiszta forrást” véli felfedezni. Míg más országokban ezt az alapvetően retrográd ellentétet sikerült meghaladni (pl. kibucok vagy önfenntartó ökofarmok), addig Magyarországon még mindig ez a két megközelítés határozza meg az e témával kapcsolatos közbeszédet. Ezt a kétpólusú megközelítést szeretnénk árnyalni. A mindennapi élet tapasztalatai teljesen más mintázatok mentén rendeződnek a kistelepülések, kisközösségek valóságában. A vidéki létről való gondolkodásunkat a személyes tapasztalatok mellett a tömegmédiumok, ismerőseink és más források is befolyásolhatják, így aligha vállalkozhatunk arra, hogy teljes képet adjunk a vidéket érintő kérdésekről. Így az Átgondolatlan viszonyok inkább problémákat kíván felvetni, vitát indítani, mint objektívnek gondolt igazságokat kinyilatkoztatni. A felkért művészek személyes élményeik feldolgozásával olyan krtikus nézőpontra helyezkednek, mely a nézőt is saját vidék-képének átgondolására késztetheti. Publikáció: Time Out Budapest, 2011 November - Undefined Relations


The “I„ Country 2011.11.21 – 2011.12.9 Kurátor: Csiszár Mátyás Megnyitotta: Pfisztner Gábor Kiállító művészek: BARTHA Máté, BARTHA Márk, ILLÉS Szonja Zsófia, KLIMA Gábor Van egy ország. Lehet hogy I a kezdőbetűje. Lehet hogy kitalált. Vagy lehet, hogy nem is az ország a lényeg, hanem, hogy hogyan mesélünk róla. 3 fotográfus képeiből válogatva megpróbálunk kirajzolni egy országot. Az I. ország című kiállításon az alkotók szubjektív dokumentarizmusában bolyongva talán kiderül, hogy a magyar vizuális kultúrában szocializálódott fotográfusoknak milyen önkifejezési lehetőségei lehetnek egy idegen kultúrában, és hogy hol húzódik a határ a táj, illetve társadalomábrázolás és a sematikus egzotikumvadászat között. Publikációk: • http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=%2F1111%2FThe__20111118174543%2Fgaller y.xml&rovat=fotomuveszet • http://cultura.hu/kultura/the-i-country/


Egy város láthatatlan metszete 2012. január 12.- január 26. Kurátor: Stánitz Zsuzsanna Megnyitotta: Pelesek Dóra Kiállító művészek: Kádár Levente, Kerekes Emőke A benjamini kószáló, a flâneur habitusának filozófiája szerint az utcák járása önmagában egy speciális olvasási formát jelent, amely során a mellettünk elhaladó emberek, az utcai kirakatok, a kocsik, a növényzet, mind egyfajta üzenethalmazzá alakulnak át, s a legkülönbözőbb formában mesélik el saját történetüket. Az Egy város láthatatlan metszete kiállításon szereplő művészek fotográfiái is egy alternatív szemlélési módnak megfelelő városi szeletet, a 21. századi Budapest látképébe ivódott, múltbéli lenyomatokat térképeznek fel. A városi térben fellelhető beton-virágládákról készített sorozatával Kerekes Emőke a ládák célszerűségi jelentését meghaladó értelmi jelentőségére utal. A szocialista múltat megidéző virágládák túllépik a tárgyi emlékezet horizontját, s immár a kollektív emlékezet engramjaiként szolgálnak. A múlthoz való visszanyúlás tudjuk, tárgyi maradványokon, emlékműveken stb. keresztül történik, de mit sem ér a folyamat, ha nincs egyfajta aktív emlékezet, amely mindezt feldolgozza, fenntartja s áthagyományozza. A kollektív emlékezet mibenléte folyamatos diskurzus eredményeképpen alakul ki – Mit is jelentenek bizonyos emlékek? Mire / hogyan kell emlékeznünk? A művész fotográfiáin a virágládák környezeti látványuktól megfosztva, absztrahálva jelennek meg – mi történik tehát a modellel azáltal, hogy a mindennapi környezetéből kiemeli, majd semleges háttér elé helyezi; mely az a rétegzett jelentés, amelyet ezen reprezentáció által kezdhetünk el kibontogatni? Az európai szinten a 2. világháborút követően elterjedő, tömegesen gyártott lakókocsik a poszt-háborús, újonnan berendezkedő társadalmak szabadidő eltöltésének újszerű igényét jelezték. A mobilitás szimbólumaként is számon tartott lakóautók Kádár Levente sorozatán azonban egy letűnt kor emléknyomaiként szerepelnek. A Caravan c. sorozat olyan, a mobilitásuktól megfosztott, funkciójukat tekintve átformált, fix pozíciójú lakókocsikat gyűjt össze, amelyek napjaink budapesti utcáin, kevésbé forgalmas terein találták meg ideiglenes/ állandó helyeiket. Az egykori kényelmi cikkeken az idő vas foga meglátszik – komfortjukat elvesztették, már nem csak alkalmi használatra kerülnek elő s lakóik is kicserélődtek. Az ilyen formában fellelhető, gyakran a lakhatási problémákra megoldást nyújtó mobil-kocsikat bemutató sorozatát a művész egy-egy a ‘lakó és otthona’ jellegű fotóval egészíti ki, amellyel egy további, komplexebb értelmezési szint nyílik meg a látogató előtt.


Publik谩ci贸: http://nol.hu/kult/20120123-atlatas_hat_tetelben http://fidelio.hu/kiallitas/ajanlo/atlatas_a_fiatalok_fotomuveszeti_studioja_kiallitassorozata


Az Úrnak félelme az ismeret kezdete 2012. február 8. - február 29. Kurátor: Pacsika Márton Megnyitotta: Horányi Attila Kiállító művész: Fátyol Viola A Demo Galéria kiállítása az egyházi oktatásban tanuló gyermekek életét és az évszázados intézményi hagyományokhoz való viszonyát vizsgálja. Fátyol Viola önálló projektje, “Az Úrnak félelme az ismeret kezdete” kétségtelenül marginálisan kezelt problémákkal foglalkozik, mégis egyre aktuálisabbnak és relevánsabbnak tekinthetők az általa megfogalmazott kérdések. Fátyol Viola 2010-ben kezdett el dolgozni egykori iskolájában, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Míg az akkor elkészült fotósorozat alapvetően emocionálisan és önreflexíven próbálta feldolgozni a közösség életét, addig a mostani anyag már a gyermekek és egyház, valamint az oktatás és az intézmény emlékezetének árnyalt viszonyára koncentrál. A kiállításon hangsúlyosan jelenik meg az intézmény és ezen keresztül a vidéki lét kulturális marginalitásának kérdése. A Szabolcska Mihályról készült festmény vagy a Bocskai öltöny, mint kulturális szimbólumok eltérő módon működnek a különböző társadalmi kontextusokban. Így a gimnázium egyfajta szubjektív archívumként jelenik meg Fátyol fényképein, különböző korok esztétikai és pedagógiai jeleit érjük tetten az enteriőrökben, a szobrokon vagy az érettségi tablókon. “Az Úrnak félelme...” a gyermekek, mint individuumok helyzetét vizsgálja a közösségi lét és a egyházi oktatás viszonylatában. Mi a jelentősége a serdülő gyermekek fejlődésében a vallásos környezetnek, a szertartásoknak vagy éppen az örökölt világnézetnek? A kiállítás bár nyilvánvalóan kételkedve vizsgálja az évszázados oktatási és vallási keretek érvényességét, mégsem nevezhető pusztán intézménykritikai projektnek. Fátyol Viola fotói és videói egyszerre mutatják be az iskola kulturális és társadalmi kontextusát, és viszonyulnak az abban tanuló és élő gyermekekhez őszinte empátiával.


Publik谩ci贸: http://www.kortarsonline.hu/2012/02/kezdok-ismerete/2804 http://artportal.hu/aktualis/hirek/meszaros_zsolt_iskolai_helyszineles_fatyol_viola_fotoi_a_demo_galeriaban


A nők új országot építenek 2012. március 7. - március 22. Kurátor: Feigl Nóra Megnyitotta: Kürti Emese Kiállító művészek: Nora Bodnar, Mandy Gehrt, Anne Hofmann, Horváth H. Katalin, Khoór Lilla, Kriza Bori, Anna– Caroline Merseburger, Marike Schreiber A kiállítás a női munkavégzés és a szocialista múlt és örökség kapcsolatát vizsgálja, lipcsei és magyar művészek részvételével. A második világháború után Kelet-Európában létrejött szocialista rendszerekben a nők helyzete ellentmondásos volt. A hivatalos propaganda hirdette a női egyenjogúságot, és a teljes foglalkoztatottság, illetve különböző szociálpolitikai intézkedések révén tényleges előrelépések történtek a női emancipáció tekintetében. Ám a mindennapi gyakorlatban, a munkahelyeken, a közéletben vagy a családon belüli szerepekben nem következett be lényegi változás. A rendszerváltás óta sem beszélhetünk előremutató, érdemi fordulatról a nők pozícióját illetően. A nők társadalmi helyzetének vizsgálatával kapcsolatos kezdeményezések már korábban is történtek Magyarországon. Azonban a téma számos helyi sajátossága és máig tartó relevanciája folytán megkerülhetetlennek érezzük az ismételt problémafelvetést és annak képzőművészeti feldolgozását. A nők új országot építenek elsősorban az államszocializmus nőképének kritikai vizsgálatával és az átörökített tradicionális női szerepek helyzetével foglalkozik. Úgy, mint a női munkavégzés, a nők politikai részvétele, az anyai és művészi szerepek összeegyeztethetősége és a kreatív munka státusza a fennálló kapitalista rendszerben. A nők helyzetét kiemelten a kelet-európai diskurzus szemszögéből vizsgáljuk, a lipcsei művészeti egyetem (Hochschule für Grafik und Buchkunst) diákjainak munkái mellé magyar művészek reflexióit társítjuk. A kiállítás az államszocializmus nőpolitikáján és a demokratikus fordulat hozta változásokon keresztül kívánja a felvetődő problémákat körüljárni és a térben új összefüggésekre rávilágítani.


Publik谩ci贸: http://www.commmunity.hu/2012/03/05/a-nok-uj-orszagot-epitenek/


Irányított víziók 2012. március 28. - április 19. Kurátorok: Csiszár Mátyás, Stánitz Zsuzsanna Megnyitotta: Szemerey Samu Kiállító művészek: Bognár Benedek, Kasza Gábor, Kupcsik Adrián, MOME Szociális Építő Labor , Nemes Csaba, Katarina Ševic, Tehnica Schweiz Forma és funkció; épített környezet és szociális használhatósága - egy-egy hívószó, valamint a kiállítás kiindulópontjaként szolgáló fogalompár. Működőképes-e egy kormányzati program mentén megvalósuló, új lakókörnyezetet érintő beruházás, amennyiben az építészeti, valamint társadalmi megfontolásokat félretolva elsősorban a pályáztatást felügyelő kormányzati ideológiának felel meg? Az érintett egyén, illetve társadalmi csoport aktív alakítójaként vagy passzív elszenvedőjeként, kvázi könnyedén mozgatható bábuként szerepel e folyamatban? A Demo Galériában rendezett kiállítás az építészet és emberi környezet között olykor fellépő finom tenziót helyezi fókuszába, amely olyan esetekben alakul ki, amikor az egyén/csoport/társadalom környezetében vagy életkörülményeiben bekövetkezett negatív változásokat a kormányzat egy felülről koordinált, felsőbb elvárásoknak megfelelő architekturális egység kialakításával igyekszik orvosolni - adott esetben új lakóparkok, városnegyedek megtervezésére majd megvalósítására ír ki pályázatot. Létezhet-e olyan alternatív megoldás, amellyel visszavehető az adott folyamat feletti kontroll, eképpen az érintettekkel történő folyamatos egyeztetések mentén megvalósuló, tehát reális elvárásoknak megfelelő beavatkozás? Amennyiben hasonló helyzet alakulna ki, hol a határ az építészeti javaslatok és társadalmi képzelet között, egyáltalán működhet-e egy ilyen folyamat? S abban az esetben, ha nem jön létre érdemleges kommunikáció a beavatkozást elrendelő és az érintett felek között, milyen lehetőségeink maradtak; csendben, figyelemmel követjük az eseményeket vagy egy alulról szerveződő mozgalom formájában igyekszünk hangsúlyt fektetni a fennálló helyzet problematikájára?


A kiállításon szereplő művek között találunk az (utópikus) építészeti javaslatokat finom iróniával kezelő grafikákat, fotográfiákat, továbbá egy lehetséges aktivista mozgalom képi dokumentációjára emlékeztető rajz-sorozatot és kapcsolódó installációt, valamint olyan munkákat, amelyek a forma és funkció kvázi szétesését dokumentálják. Esettanulmányok a témában, avagy a kiállítás hivatalos kutatási blogja: http://reflektopia.tumblr.com/ Publikáció: http://urbanista.blog.hu/2012/03/05/igy_kepzeltek_el_az_50-es_evekben_a_jovo_muanyag_hazat_ blogajanlo http://epiteszforum.hu/node/20745


Forradalom az archívumban 2012. április 25. - május 8 Kurátorok: Feigl Nóra, Karas David, Pacsika Márton Megnyitotta: Tamás Gáspár Miklós A Demo Galéria utolsó kiállítása az autonóm művészet és a képzőművészet társadalomhoz való viszonyának kérdéseit vizsgálja. A kiállítás középpontjában az 1947-es Lukács-Hamvas vita áll. Ebből az azóta sokat idézett, ám gyakran felületesen ismert művészetelméleti vitából kiindulva kívánjuk megvizsgálni, hogy a magyarországi képzőművészek miképpen látják a művészet feladatait, lehetőségeit és határait a mai magyar társadalomban. A kiállítás Hamvas Béla egy korai, 1945-ben megjelent írását emeli ki az életműből, mint egy évtizedekig meghatározó művészi pozíció kiáltványát. A Ne üljetek füstparipára című esszéjében Hamvas egyértelműen fogalmaz: “A művész magatartása: kívülállás és igény az egyetemességre”. Azóta több magyar képzőművész és kurátor is felülírta ezt az állítást. Művészeti gyakorlatukban megjelent egyfajta társadalmi érzékenység és különböző, a közösségeket érintő problémák melletti elköteleződés. A projekt keretében interjúkat készítettünk olyan képzőművészekkel, akiknek véleménye, gondolatai, esetleg emlékei relevánsnak tekinthetőek Hamvas Bélával, Lukács Györggyel vagy a művész társadalmi szerepével kapcsolatban. A Forradalom az archívumban egy tanulmányi kiállítás, mely egy autoritárius rendszer jellemző értelmiségi vitáján keresztül kívánja a mai magyarországi művészet lehetőségeit és feladatait vizsgálni. Ezen kiállítást egy problémafelvetésnek szánjuk, mellyel egy vitát szeretnénk elindítani a hazai művészet eddigi szerepének újragondolásáról.


Publik谩ci贸: http://tranzit.blog.hu/2012/04/27/forradalom_az_archivumban_a_demo_galeria_utolso_kiallitasa


EgyĂŠb programok


Archilaic Budapest építészete mindegykié Előadássorozat TDK munkáinkból ( BME Urbanisztika Tanszék) 2011. január 13. - február 1. A Demo Galéria ez alkalommal a BME Urbanisztika Tanszék TDKnyertes munkáiból rendez kiállítást. A tárlaton bemutatásra kerülő hat projekt Budapest urbanisztikai, építészeti és környezeti problémáit vizsgálja, hol játékosabb, hol tudományosabb formában. A kiállítás egyszerre foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a budapesti zöldfelületek, a reneszánszát élő kerékpározás, a járókelők építészeti ízlése vagy a városi szélcsatornák. A kiállítás és az előadások célja, hogy a várost, Budapestet érintő urbanisztikai kérdésekről laikusoknak és szakembereknek egyaránt szórakoztatóan és értelmesen szóljon. A kiállítás megnyitóját megelőző két napban a hallgatók rövid előadásaikban ismertetik projekteiket a Fogasházban. Előadások: január 11. (kedd) este 6 óra 1.Archilaic( Paczolay Zsófia, Szőke Zsófia) 2. HASZNÁLAT hívta forma, forma hívta HASZNÁLAT (Gadó Johanna, Reményi Petra, Komlós Krisztina) 3. Passzázsok Budapest Belvárosában (Németh Diána) január 12. (szerda) este 6 óra 1. Szelíd mobilitás - kommunikáló zöldfelületek Pesten (Sófalvi Örs Ákos, Ober Márton) 2. Település és klíma - szélcsatornák (Katona András) 3. Biciklizés reneszánsza Budapesten (Bagi Borbála)


Random filmklub Az unalmas nyári esték meglepetésszerű felpezsdítésére álmodtuk meg. Meghatározatlan időközönként felbukkan majd egy-egy remek film a Demo Galéria nyári szünetében, hogy a fesztiválok és a nagy nyári kalandok alatt kiüresedett Budapestbe egy kis szórakozási lehetőséget hozzon, az arra vágyóknak. Július 4. “Egy hatás alatt álló nő” című John Cassavetes film volt látható a Random Filmklub első vetítésén. Peter Falk munkássága előtti tisztelgésként választottuk ezt az alkotást. Július 12. Második vetítésünk a kultikus, ám ritkán látható James Dean remekmű: Haragban a világgal. Július 26. Harmadik vetítésünk a Godard klasszius: Weekend Augusztus 2. Negyedik vetítésünk Truffaut: 451 Fahrenheit című filmje. Augusztus 9. Ötödik vetítésünk Fassbinder egyik legmegrázóbb melodrámája a: Petra von Kant keserű könnyei (Die bitteren Träne der Petra von Kant).


Dimenzió+ workshop A workshop nyilvános bemutatója: 2011. április 19. 19 h A Demo Galéria és a VJCentrum február 9-től március elejéig kinect és füstvetítés műhelyfoglalkozásokat rendezett. A workshop meghívott résztvevői a generatív látványvilágok és az újmediális technológiák itthon nehezen hozzáférhető tudásának avatott ismerői. Szaktudásukon és kreativitásukon keresztül egy új technológia művészeti felhasználhatóságának lehetőségeit kívántuk kikutatni, a munkánkon keresztül az ebben rejlő lehetőségekre felhívni a figyelmet. Az említett technológia a Kinect szenzoron alapuló 3 dimenziós letapogatás, mely során a tárgyak virtuális modelljéből valós időben nyerhetünk adatokat. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy az emberi testről készített virtuális valósidejű modell segítségével, annak mozgását digitálisan rögzítve, a test és a tér kapcsolatát, mint beviteli interfészt használhatjuk. Ezáltal a térérzékelést ki lehet terjeszteni eddig átjáratlan mezőkre: például a mozgás és az auditív tér összekapcsolásával. A workshop másik projektje a füst vetítés. Itt a projektor lencséje, mint a tér absztrakt mintázatainak enyészpontjaként válik a kis mikrouniverzum közepévé. A torzulások, vetítősugarak, fénytereket rendező különös térlogika belátása soha nem tapasztalt élményeket nyújthat. Bővebb információk (képek, videók, leírások): http://demogaleria.hu/index2.html Publikáció: • http://hg.hu/blog/11681-tertapogatas-a-demo-galeriaban


Plågium 2000 – 3. Multiplika show 2011. december 11- 18. http://multiplika2000.wordpress.com


Bicikliépítő workshop 2012 március 23. - március 25.

Teherszállító Bicikli A tárgykultúra ugyanolyan ellenállási lehetőségeket kínál, mint amelyek Nemes Csaba naplószerű víziójában megjelennek. A mindennapi használat gyakorlata képes felülírni bármilyen tervezett formát annak funkcionalitásával. Erre remek példa a cargo-kerékpár is. A környezetünkben fellelhető tárgyak (jelen esetben rég nem használt kerékpár alkatrészek) megoldást kínálhatnak a DIY (Do It Yourself ) kultúra lehetőségein belül egy-egy kisebb közösség mindennapi problémáira, legyen az az Interutópia lakópark, vagy Hétestelep, amely szükségleteinek egy kicsiny szegmensét ez az eszköz készül kielégíteni. Készítői: Pozsár Péter, Vesmás Péter Pál, Magda Péter, Petrányi Luca, Herczeg Tamás, Szabó Piri, Bogár Máté, Marquetant Tamás”


Városi séták - Gázgyári lakótelep 2012. április 7. A KÉK közreműködésével a Tárna Hősei Társulat ismeretterjesztő programja, az óbudai gázgyári lakótelepen található szabadtéri színpad és közvetlen környezetének történelméről, Katarina Šević és a Tehnica Schweiz (László Gergely és Rákosi Péter) szervezésében. A Demo Galériában rendezett “Irányított víziók” című kiállítás az épített környezet szociális használhatóságát helyezi központi kérdésévé – milyen döntések mentén alakulnak ki egyes architekturális egységek, s vajon mennyiben tesznek eleget a tényleges elvárásoknak. Működőképes-e egy kormányzati program mentén megvalósuló, új lakókörnyezetet érintő beruházás, amennyiben az építészeti, valamint társadalmi megfontolásokat félretolva elsősorban a pályáztatást felügyelő kormányzati ideológiának felel meg? Nyomon követhető-e az adott egység utóélete? Funkcióját tekintve beszélhetünk-e folyamatos alkalmazkodásról, adott esetben funkciótól való megfosztástól? A fenti kiállításhoz kapcsolódó, a Demo Galéria és a KÉK szervezésében megvalósuló séta a volt gázgyári lakótelep történelmi rétegzettségét igyekszik kibontogatni, s megfejteni egy szimbolikus helyszín, a szabadtéri színpad centrális elemként való kezelésével. Helyszín: Szabadtéri színpad, Gázgyári lakótelep Előadást tartottak: Gyimesi László, a Gázgyári Művelődési Ház volt igazgatója, Erhardt Gábor, építész és a gázgyári lakótelep lakosa, Kővágó Dániel, az Aquincum Múzeum kutatója


Tervezett programok


Vitakörök A Demo Galéria ez év decemberétől vitaköröket kíván elindítani, melyek célja művészek, kurátorok, aktivisták és társadalmi kérdések iránt elkötelezett fiatalok közösségben való önművelése. A körök elsősorban a történelem, város, társadalom és vizuális kultúra határterületeivel kívánnak foglalkozni, de a körök belső demokratikus mechanizmusa ezt bármikor felülírhatja. Szeretnénk, ha a körök önszervezőek lennének, távolmaradnának a Magyarországon ismert oktatási rendszer kötöttségeitől, mégis hosszútávon, rendszeresen és produktívan működnének. Ennek érdekében a körök három hónapra előre vázolnák működésüket. Megalakulásukkor a kezdeményező, illetve a megválasztott körvezető lenne a felelős a szervezésért és szakmai munkáért. A körök párhuzamosan és reményeink szerint heti rendszerességgel fognak működni. A vitakörök egyszerre leszne olvasókörök, filmklubok és kötetlen beszélgetések, gyakori, a témában jártas vendégelőadókkal. A lényeg egymás inspirálása, általunk fontosnak vélt problémák tematizálása, gondolatok megosztása és árnyalása. A forradalom esztétikája A kör elsősorban az európai, jellemzően baloldali forradalmak vizuális reprezentációját, a mozgalmak a városi terek újszerű használatát és a képzőművészet és propaganda viszonyát kívánja vizsgálni. Körvezető: Pacsika Márton Gender Magyarországon a feminizmus elméletei jószerével ismeretlenek, a közbeszédben leginkább téves sztereotípiák jelennek meg a női emancipációért küzdő mozgalmakról. Fontosnak érezzük, hogy tudatosabbá váljunk, és egy árnyalt vitát alakítsunk ki a témával kapcsolatban. Művészeket, szakértőket és aktivistákat hívunk meg, hogy beszélgessünk arról, hogy miképpen konstruálódik meg a gender a társadalomban, és bemutassuk a művészet feminista és queer megközelítésének lehetőségeit. Körvezetők: Farkas Kata, Szigeti Vera Digitális művészet A digitális fotográfia mint médium, alig különbözik a digitális interaktív művészetben megjelenő szenzor-feldolgozóegység-display sémától . Ebből következik, hogy közelebb áll a digitális művészetek esztétikájához vagy a Shannon féle kommunikációs modellhez mint a nyersanyaggal való képalkotáshoz. A


digitális képalkotás elmúlt 10 évének a feltérképezésével beláthatóvá válnak olyan gazdasági, esztétikai, pszichológia és szociológiai folyamatok amelyek a vizuális információk újraelosztását és ezáltal a világról való tudásunkat is formálják. Körvezető: Csiszár Mátyás



Demo Portfolio