Page 1


Köszöntő Köszöntök mindenkit az e havi újságunkban. Már ha a köszöntőnket olvassák, tudjuk nem volt hiábavaló megint megcsinálni. Ez a hónapunk is mozgalmasan telt, a karácsony miatt. Ajándékokon törtük a fejünket. Nemcsak a családnak, hanem egymásnak is, és a szolgáló katonáknak, no meg mindenkinek. Volt egy közös meglepetésünk karácsonyra nekik, Szeretet misszió lett a neve. Itt az önkéntes szülők is segítettek, az anyukáink a testvéreink és persze mi. Szerintem örök emlék maradt nekik, nekünk, a katonáknak s reméljük mindenkinek. Kozma Aletta k. tizedes


Kadét portrék Kedves Olvasók! A következőkben két riportot mutatunk be melyben a Honvédsuli Kadét Program egy tisztesét és egy nyári táborban részt vevő kadét válaszait olvashatjátok. A válaszokban tapasztalható a hasonlóság, mely utal arra, hogy befogadó a társaság, baráti közegben érvényesülhet mindenki. Először Kozma Aletta kadét tizedes riportja olvasható, aki már több éve tagja a csapatnak. Mióta vagy a Honvédsuli tagja? Javasolta e valaki, hogy elkezd vagy, hogy találtál rá? Hát jelenleg 4 éve vagyok a Honvédsuli tagja a Doni túrán leszek 5. éve. Nem javasolta senki azt, hogy kezdjem el, mert a Honvédsuli talált meg minket. Jöttek a suliba bemutatkozni nekünk, hogy kik is ők mit is csinálnak és hát úgy voltam vele, hogy egyszer élünk miért is ne. Kingát az ikertestvéremet kellet vele nyaggatni, hogy ő is jöjjön velem. Végül elkísért az első foglalkozásra, és rögtön szimpatikus lett mindkettőnknek. Akkor zöld helyett pinkben nyomtam. Mi tetszett meg a Honvédsuliban hogy még mindig tagja vagy? Hogy mi is tetszett, minden. Éreztem, hogy valahová tartozom, azt hogy nem várják el tőlem, hogy megjátsszam magam azért, hogy befogadjanak. Minden félét csinálunk, de mindig nagyon jó. Vannak nyári táborok, sportnapok, túlélő táborok, és mindegyik más, ezt ki kell próbálni. Elmondani elmondhatatlan és felejthetetlen. Mit csináltok a Honvédsulin belül? A táborok szerintem fantasztikusak nemcsak a keménysége, a fegyelmezettsége miatt jó. Csak ezt látják sokan hogy katonai és biztos kemény, ez kell a gyereknek. De nem napközben dolgozik mindenki keményen estére meg mindenkinek van az a lehetősége, hogy civilbe legyen és beszélgessenek. Minden beszélgetésen ott vagyok, imádok beszélni, és meghallgatni másokat nagyon jó. Olyan csapat válik a programok végére a gyerekekből, hogy az egy örök barátság is lehet. Milyennek látod a táborokat? A bajtársaim nagyon segítőkészek, persze köztünk is van veszekedés, de mindig nevetésbe megy át. Van köztünk olyan, aki nagyon csendes volt, kicsi önbizalommal, 3 éve van velünk és azt veszem észre, hogy ez mar nála alábbhagyott. Nagyon szeretem a programot, ha valami bánt mindig oda jönnek, megkérdezik mi a baj, és tudom, hogy bátran elmondhatom nekik. Ha segíteni nem is tudnak, de meghalhatnak.


Kadét portrék Hogy érzed magad, így hogy úgymond 2 életet élsz?(iskola, Honvédsuli) Én nem élek két életet, egyet élek és ezt nem nagyon tudják elfogadni. Én nem játszom meg magam, se a suliban se a Honvédsuliban, akinek nem tetszik, az úgysem barátkozik velem. Mennyit változtál meglátásod szerint mióta honvédsulis vagy? Hát mióta honvédsulis vagyok a nézőpontom is megváltozott sok mindenben. Türelmesebb lettem, megtanultam különböző személyiségeket elfogadni, bár bevallom, nagyon érzékeny vagyok. Nem mutatom, de az vagyok. Nagyon hamar meg tudnak bántani, de ezt is megtanították, hogy hogyan kezeljem. Meglátásod szerint milyennek a Honvédsulis társaid? Ők sosem cikiznek, vagy bántottak volna meg. De egyet biztosan tudok, mindig ott vannak nekem. Ott is lesznek, ha valami baj van, ha valaki megbánt Ők ugranak. Igazi bajtársak.


Kadét portrék Ezek után Bogdán Fruzsina válaszolt kérdéseinkre, aki táboraink után is továbbra keresi a Honvédsuli programjait. Kivel jöttél legelőször programunkra? Egyedül jöttem, de már az első nap barátokat szereztem. A kapcsolatom nagyon jó a mai napig is Robival és Doriánnal. Mit gondolsz róluk? Nagyon szeretem őket. Sokat kaptam tőlük őket mondanám igazi barátoknak odaadóak és sokat segítenek, nem csak a programban, de a civil életben is. Ha nem tetszene a Honvédsuli akkor már csak miattuk járnék, de ez a veszély nem áll fent, hisz imádom a Honvédsulit. Az életem része. Az első velünk töltött idő milyen volt? Az első perctől fogva felszabadult voltam mivel körém gyűltek rögtön és barátokat szereztem. Ha jól tudom más táborba is voltál, miben volt más, mint a Honvédsuli? Igen voltam. Körülbelül 70 fős létszám volt ott. Sokkal másabbak voltak a foglalkozások, és a bánásmód is. Csapatokba verődtek és egymást kiközösítették. Széthullott az egész program nem voltak összetartóak. A parancsnokok nem bánták, hogy először vagyok ott nem magyaráztak el semmit. Ők se voltak fegyelmezetek, amikor kellett volna, így nem is volt értelme az egésznek. A Honvédsuliban viszont megvan a fegyelem és a csapatszellem, a kinevezett parancsnok a dolgát tette és odafigyelt minden emberére. Egész más élményt nyújt, több barátot és tapasztalatot szereztem veletek. A bajtársak igazi bajtársak nem közösítenek ki senkit, és mindenki elfogadja a másikat olyannak amilyen. Mennyire változtatott meg a Honvédsuli? Sokkal határozottabb és magabiztosabb lettem. A jövő képemet is befolyásolta, mivel már előtte is a rendvédelemmel szerettem volna foglalkozni, de a program ebbe még inkább segít, több erőt és kitartást ad hozzá. Segített felnyitni a szememet, hogy nem minden úgy van ahogy azt előadják a tv-be és az újságokban, az igazi tényeket állítják elénk nem színeznek ki semmit. A jövőben is szeretnék részese lenni ennek a remek programnak, sok segítséget nyújt a civil életben is!


Kadét portrék Mi volt az első programod a Honvédsulival? Az augusztusi dzsungel tábor. Miért választottad a Honvédsuli táborát? Pontosan nem én választottam...hanem anya talált rá és kérdezte, meg hogy szeretnék e menni. Igent mondtam. Mert másnak látszott a képek alapján mint ami táborokban eddig voltam. Mi a különbség tapasztalataid alapján az eddigi táboraid és a honvédsuli táborai között? A különbség nagyon nagy. Itt rendes foglalkozások voltak. Máshol viszont csak egy olyan normálisabb program volt, amikor jöttek bemutatózni...de az se volt nagy durranás. Volt napirend csak ritkán tartották be. Nem volt fegyelem. Itt viszont foglalkoztak velünk, napirend volt, amit be is tartottak. A különbség tehát nagyon szembetűnő. Voltál-e nálunk más programon? Milyen volt? Igen voltam. Méghozzá a Kratochwill Károly emlékmeneten ami nagyon jó volt. Közelebbről meg lehetett az embereket ismerni és történelmi visszapillantást is adott. Sőt külön lehetett szabadidőt és a menetet is venni. Szereztél barátokat? Számíthatsz rájuk? (név szerint nem kell) Igen nagyon sok barátot szereztem. Teljes mértékben megbízok bennünk és mindig számíthatok rájuk. Ajánlanád-e ismerősöknek, barátoknak a programjainkat? Miért? Persze hogy ajánlanám! Mert fegyelemre, önkritikára és csapatmunkára ösztönöz. Megtanít önzetlennek lenni és a másikat is emberszámba venni, még akkor is ha nem jössz vele ki jól... Majoros Enikő k. tizedes és Csáki Vivien kadét


A Kadét Program egy szülő szemével Ezen az oldalon egy riport keretein belül bemutatjuk, hogyan vélekednek táborozóink szülei rólunk, a Honvédsuliról, illetve táborainkról. A most megkérdezett szülő a 2017es nyári táborainkba íratta be fiait, s így nyilatkozott rólunk: Miért választotta a Honvédsuli nyári táborát? Azért választottuk, mert nagyon szimpatikus volt a listátok, amit a HM Feszten láttunk, meg a kisfiam meg akarta próbálni milyen egy katonaélet. A látottak alapján úgy tűnt, hogy ez program megközelítőleg jól válaszol majd erre a kérdésre. Így is lett. Tartott tőle kezdetekben? Nem tartottunk tőle, mert úgy voltunk vele, hogy ha esetleg valami nem jó, akkor a gyerek úgy is szól és akkor elhozom. Valamint előzőleg szemrevételeztünk titeket. Beszéltünk a programvezető úrral, aki szimpatikus volt úgy első látásra. Tehát így első benyomás alapján azt mondtuk, hogy ez jó lesz. Milyen fejlődést látott fiain a tábor vége után? Azt kell mondjam, hogy volt különbség tábor előtt meg tábor után. Az egyik az, hogy mind a 2 fiam volt nálatok, tehát így jó összehasonlítási alapom van, ugyanis az egyik gyerek akarta a másik nem annyira. Viszont azt mind a kettőn láttam, hogy a fegyelmezettség a szófogadás mindenképpen javult. Talán előrelátóbbak lettek egy bizonyos szempontból, meg gyakorlatiasabbak. Szóval teljesen pozitív változások voltak rajtuk tapasztalhatóak. Egyrészt amiatt is, hogy a nomád életből visszakerül, az ember a ˝civilizációba˝ akkor sokkal több dolgot tud megbecsülni. Ilyen például a víz és a meleg, meg hogy nem esik a fejére az eső, ugye ezeket sokkal jobban megbecsüli az ember amikor a komfortzónájából egy kicsit is kiesik. Talán a céltudatosság is, azaz ha azt mondja a fiam, hogy „Apa én ezt mindig szeretném csinálni” akkor az már menthetetlenül katona lesz, s ezzel


A Kadét Program egy szülő szemével ugye már nem lehet mit csinálni, és erre már nem lehet mit mondani csak azt hogy akkor nyomjad a tanulást. Ez azért jó, mert hosszú távon ez egy motivációt jelent még a nehéz időszakokban is. Értem itt a kémia- és matekdolgozatot, meg a verstanulást, mert ugye ez egy fiúnak nehezebben megy, s legalább ezzel tudjuk motiválni. Mi a véleménye a Honvédsuliról és táborairól? Abból a szempontból mindenféleképpen tetszik, hogy szerintem hiánypótlás ezen a területen, mert a legtöbb szülő azt szeretné, ha már egyszer táborozik a gyerek, akkor ott legyen folyamatos felügyelet alatt és itt a Honvédsuliban sok ember jut egy gyerekre. Ami mindenképp pozitív dolog, mert az ember úgy érzi, hogy akkor valaki csak vigyáz rá. Másrészt ad is valamit a tábor. Tehát tanítja őket, ez ugyan csak jó dolog az én szememben mert más táborok esetleg, mint mondjuk egy balatoni tábor ahol a vakáción meg a lazuláson van a hangsúly, ami nem baj, de ha a kellemest összekötjük a hasznossal, akkor egy szülő szemében értékesebb, ha tanul is valamit mintha úgy jön haza a gyerek, hogy vörös a szeme a sok számítógépezéstől. A másik, hogy itt nagy hangsúlyt fektettetek a csapatépítésre, a személyes kapcsolatok kiépítésére, tehát nem Facebookon meg neten, hanem személyesen ismerkedtek. Ezek alapján a csapatszellem a közösségben való nevelkedés az itt nagyon erőteljesen tapasztalható. Nyilván a honvédségnek ez a jelleméből is fakad, mert a katona egyedül ritkán megy akciózni, tehát nyílván többen vannak, s itt összhangban kell együtt működni. Ezt itt megtanulja a gyerek és ezt a való életben biztos, hogy az ő javukra válik, hisz jobban oda tud figyelni a társára az iskolában, vagy mondjuk a sportban. Ott is fontos a csapatszellem. S összességében az a hangulat, amit


A Kadét Program egy szülő szemével ott megteremtenek a táborvezetők, szerintem az példaértékű. Kevés olyan tábort láttam idáig, beleértve a drága lovas táborokat meg íjász táborokat is. Ott nem volt meg az az összetartás meg a hangulat, amitől a gyerek úgy jön ki egy hét után, hogy csillog a szeme, mert olyan jó volt és könyörög, hogy hadd maradjon még egy hetet. S nyílván a szülő a gyerek reakciójáról állapítja meg, hogy mennyire sikeres egy tábor. Ha a gyerek ott akar lenni és még az se fontos, hogy nála van-e a telefon, akkor az mindenképpen megér egy csillagos ötöst. A táborok közül szerintem kiemelkedően jó. Következő táborainkba is elküldi gyermekét? Ha igen miért? Azért küldöm el, mert egyrészt a gyerek akarja. Szerintem az nagyon fontos, hogy akarja. Fontos továbbá, hogy legyen egy jövőképe azzal kapcsolatban mivé is szeretne válni, s efelé megtegye azokat a lépéseket, amelyek szükségesek. Most teljesen mindegy, hogy mi akar lenni katona vagy tűzoltó, esetleg számítógépes szakember. A lényeg az, ha már tudja, mit akar, akkor induljon el felé és tudatosan csinálja. A mai világ az olyan, hogy bárkinek a maga terültén kiemelkedően jónak kell lenni ahhoz, hogy a többiekkel szemben versenyképesen megállja a helyét, akár a munka területén. Ahhoz hogy ezt a munkát sikeresen tudja elvégezni, ahhoz kell az elhivatottság a céltudatosság. S ha ezt a céltudatosságot formálják ott a táborban, és ezt tovább viszik az életében, akkor persze beíratom újra, ennek semmi akadálya nem lesz. Molnár Alexandra k. tizedes


Karácsony a fronton Béke és háború, szeretet - gyűlölet, golyózápor - megajándékozás, kézfogás - gyilkolás. Szöges ellentétei egymásnak eme fogalmak, s nehezen elképzelhető, hogy van béke a háborúban, vagy megajándékozás a golyózáporok között nemde bár? Valóban hihetetlen, de igenis van, illetve volt. A karácsony nemzettől függetlenül mindenhol a szeretet ünnepe, ámbár nem feltétlenül mindenki lehet otthon a családjával, ezen a meghitt, békés ünnepen. Így volt ez a jéghideg pokolban is, a harctéren ahol a katonák parancsteljesítés közben dacoltak a hóval, faggyal, gyakran a jéggé dermedt vérrel, mert féltől függetlenül mindenki a nemzetéért a halállal is szembe nézve harcolt. Emberek voltak ők, az első és a második világháborúban egyaránt. Szerető édesapák, lángoló szívű vőlegények vagy éppen a felnőttkorba lépő ifjak. Mennyivel jobb most, a kényelmes fotelben ülni, a meleget adó kandalló mellett, azon izgulva, hogy a méreg drága ajándékok tetszeni fognak-e szeretteinknek. Nos, igen. Ez könnyebb, mint azon izgulni, hogy találkozunk-e még szeretteinkkel vagy, hogy egyáltalán lesz-e még holnap. Tartozunk magunknak, s jövendőnknek annyival, hogy megemlékezünk róluk, mert ha ők nem tették volna, amit tettek, most nem lenne a békés, családias meghitt karácsonyi idill a fa körül. A Hősök Naptára című könyvből az alábbi idézetek segítenek egy kicsit visszapillantani a múltba, amikor is a karácsony szeretete legyőzte a poklot, avagy mégsem. 1915. 12. 24. Példás kötelességteljesítésről tett bizonyságot Schek József a pozsonyi 13. honvéd gyalogezred gyalogosa, aki a mozgósítástól kezdve mindig a legvitézebben állt helyt ezrede ütközeteiben. Az oroszok nem tisztelve a Szentestét, 1915. december 24-én támadást indítottak és megszállták a bukovinai Rarance községet. Schek József a gyilkos ellenséges tűzben öt társával halálmegvetéssel dolgozott az egyik összekötő árok betömésén, és ezzel sikerült megakadályoznia, hogy az ellenség megközelítse a magyar csapatok fő ellenállási vonalát. Schek gyalogos részére helytállásáért a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet adományozták. 1915. 12. 26. A miskolci 10. honvéd gyalogezred decemberben Kotuzownál volt tartalékban. A nagy hóban a karácsony tiszteletére csend volt a fronton. Miskolc város polgárai adományt gyűjtöttek a fronton helytálló és nélkülöző honvédjeiknek, amit 1915. december 26-án adtak át részükre. Az ajándék a következőket tartalmazta: Hetvennyolc zsákban 5200 darab fehér cipót, 18 ládában 5200 darab szappant. Tíz hordóban 2600 liter bort, 13 ládában tizenhárom mázsa szalonnát. 1300 darab pipát szárral és bojttal. 4000 csomag debreceni pipadohányt, 40.000 darab Duna-cigarettát, 4200 darab Portorico szivart, 1000 darab Média és 200 darab Regalitas szivart, 1000 darab szipkát és 10.400 skatulya gyufát.


Karácsony a fronton 1916. 12. 25. Vargyasi Tivadar tábori lelkész 1916. december 25-én, karácsony reggelén 1/2 5 órakor indult ki a 29. ezredparancsnoksághoz a Kamuka-patak völgyéből a Szugurei völgyet szegélyező hegyoldalhoz, hol az innenső oldalon voltak a mi állásaink. A völgy másik oldalán az oroszok. A fedezék előtt asztal hiányában egymás fölé két sorban 8 kézigránáttal telt ládát állítottak össze, ez volt a tábori oltár a karácsonyi szentmiséhez. Az oltár előtt félkörben állottak a tisztek, mögöttük a legénység. Dacára az óvatos gyülekezésnek, az ellenséges figyelők észrevették a gyülekezés irányát és tüzérségük néhány lövést adott le. A szilánkok többeket megsebesítettek. A szentmise után Vargyasi lelkész úr végiglátogatta a vonalban maradt legénységet és tiszteket. Megható látvány volt, hogy a legénység karácsonyfácskákat állított, melyeknek díszét madzagokra akasztott töltények képezték. 1917. 12. 24. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred frontszakaszán 1917 decemberében nyugalom volt. 1917. december 24-én, a szentkarácsony estét, ebben a helyzetben ünnepelte az ezred. Az I. és II. zászlóalj karácsonyfája a Gyimesbükk fölött a hegyoldalban állt. A III. zászlóalj fenn a 1189 méteres Palosu kúpon ünnepelte a szent estét. Amikor a sötétség beállt, a legmagasabb fenyőfán kigyúltak a villanylámpák. Alighogy felhangzott a magyarok éneke, az oroszok elhagyva állásaikat, hosszú sorokban jöttek, s ők is körülállták a Palosui karácsonyfát. Leomlottak az ellenségeskedések elszigetelő falai. Fegyver helyett imára kulcsolódtak a kezek, s együtt énekelte a magyar és orosz katona a karácsonyi éneket. Íme, néhány visszaemlékezés, levél: "Az örök Szeretet megszületésének ünnepe Baniában érte az ezredet. A hosszú kemény harcok után az első igazi, bensőséges ünnep. Együtt az egész ezred tisztek és legénység egy nagycsaláddá összeforrva, kicsiny karácsonyfa világánál röpítik haza gondolataikat, vágyaikat, szeretetüket Magyarország apró kis falvai, nagyobb községei felé, fehér házacskák meleg szobáiba, ahol most szomorúan ünnepel a szülő, a hitves, a gyermek és a szerető. Az ő gondolatuk is most karácsonyi angyalok szárnyán a végtelenségen át ismeretlen tájak felé ahol most magyar fiuk járnak... Karácsony estéje volt a honvédseregnek. Századonként összeülve, a hazulról érkezett ezernyi jó kézről-kézre járt. Kínálgatták, tessékelték egymást:


Karácsony a fronton - Komám, nézze csak ezt a kolbászt, meg a hurkát, ebből vegyen már. Meg osztán kóstolja meg kend ezt a mákosat is, ni. Az a baja csak, hogy a jegyző úr otthon szűken méri a cukrot... - Köszönöm édes egy komám. Ettek, ittak, mulatoztak, mókáztak, eszükbe se jutott már a Gabrielle. Mintha igaz sem lett volna, hogy valamikor ott jártak. Volt most minden bőven, enni, inni való, dohány rogyásig. Száraz, meleg fekhely... és pihenő! Golyómentes pihenő, csend, békesség. Az emberek lelke kibontakozott, meleg emberi érzések, a család rég nélkülözött hangulata terjengett el közöttük, a világokat átfogó Szeretet édes melege, amely ezen az estén elnémította az ágyuk, a gépfegyverek gyilkos torkát és megragadta a feltűzött szuronnyal döfésre kész emberi kezet: békesség a földön és a emberekhez jóakarat!" (Bárdy István: Csaba vezér útján. - A nagyváradi 4-es honvéd gyalogezred) ,,Hat óra este. Föltesszük a fát az asztalra és körül üljük. Meggyújtjuk a gyertyákat és nézünk bele a sercegő lángba. Körülnézek. Még szerencsénk van; elég tiszta ez a szoba; kitakarították karácsonyra. A tető alatt, mint minden "gazdag" házban szentképek vannak, sorjában fölakasztva; szépen egymás mellé. Egy másik falon pedig tányérok a falon, még pedig régi iglói, hollóházi fayence. (...) Az asztal körül hat halálosan ideges ember ül; a hetedik félrehúzódott egy sarokba és egy ostoba naplót ír most is. Eleinte mind a családjáról beszél és közbe sóhajtozik. Előkerülnek a bal mellényzsebből az arcképek, a te fiad, az én kis lányom - hiszen majdnem mind családos emberek vagyunk." (Berend Miklós: Dr. Berend Miklós hadi önkéntes honvéd törzsorvos harctéri naplója. Adatok a magyar honvédség, főképp az 5. h. huszárezred történetéből.) "Pokrócot az ablakra, hogy ki ne lássék semmi s elő azzal a kis karácsonyfával, amit útközben vágattam az erdőben! Stílszerű tartója van; egy Long-Tomból kilőtt 12 cm shrapnell acélhüvelye; éppen ilyen hangulatos a díszítése: egy orosz gépfegyver "gurtnija" fonja körül, tele a hegyes orosz patronok százaival, guirlandképpen: lógnak rajta Stollwerckfélecaramelcukrok, 15 faggyúgyertya és Szent János-kenyér helyett megint muszka patronok. Hát kaphatunk-e mi más ajándékot mostanában, mint egy golyót? Kopognak. Bejön egy porosz fiatalember, aki a szomszédságban lakik. Hallotta, hogy tisztek vannak itt; hogy karácsonyfát állítanak. Hát ő hozott erre valamit a magáéról. Kitesz az asztalra egy skatulyát. Vagy 5 darabcsillogó, ezüstös karácsonyfadísz van benne.


Karácsony a fronton Egészen meg vagyunk hatva. Ezek az üvegsemmiségek csak ugyan karácsonyfához hasonlóvá teszik a mi fánkat. Majdnem olyan szép most, mint egy dob-utcai viceházmesteré. Melegen megszorongatjuk a kezét és most ő is kér valami igen nagydolgot: egynéhány cigarettát. ne mondja, hogy nem urakkal van dolga, összeszedünk neki tízet! Nekünk se marad több.” (Berend Miklós: Dr. Berend Miklós hadi önkéntes honvéd törzsorvos harctéri naplója. Adatok a magyar honvédség, főképp az 5. h. huszárezred történetéből.)

Nekünk a Honvédsuli kadétjainak a Karácsony ünnepét ezen történetekkel sikerült még meghittebbé tenni. Gondoltunk napjaink magyar honvédeire, kik a határon vagy külföldi misszióban vagy akár bármilyen szolgálati helyükön távol töltötték ezt az ünnepet is szeretteiktől, biztosítva hogy mi együtt békében ünnepelhessünk! Köszönjük!

„Valahogy mégis megokosodott a világ, megcsendesedett. Az emberek ráismertek az élet rendjére, hogy akik együtt kell éljenek ezen a földön, azok között békességnek kell lenni. Hogy a föld egymáshoz fűzi az embereket, s közös kötélen vonszoljuk valamennyien a sorsot.” Wass Albert

Győry Bence, Belics Róbert k. szakaszvezetők és Jánvári Orsolya k. őrvezető


Kadét evolúció Miből lesz a Cserebogár? Szeretném bemutatni tisztesi állományunk tagjait, hogy lássátok mi sem úgy kezdtük ahol most vagyunk. Mi is voltunk esetlenek, volt olyan hogy hatszor magyaráztak el nekünk egy parancsot, oktatási anyagot. De elég kitartóak voltak az oktatóink és persze mi is. Lássuk akkor kiből lettek már cserebogarak.


Kadét evolúció

Molnár Alexandra kadét tizedes Szandi 2014-ben csatlakozott a Honvédsulihoz. A Bükk Survival Tarining programunkon találkoztunk vele először, majd Demecserben. Ezredes úr kérésére oda kellett hozzá mennünk, mert nagyon félénk volt. Odamentünk hozzá, beszélgettünk, azóta nagyon jó barátnők, bajtársak vagyunk, szinte már testvérek.


Kadét evolúció

Prém Dorián Bence kadét őrvezető Doriánt 2015 nyarán mint táborozót ismerhettük meg. Az apukája büntetés miatt küldte, hátha megnevelődik, csak hát annyira tetszett neki velünk, hogy ez inkább nyaralás volt számára mintsem büntetés. Azóta is jár programjainkra, tisztesképzőinkre. Igazán jó barát, bajtárs lett belőle.


Kadét hagyományőrzés A hagyományőrzés nagyon fontos számunkra. Kutatunk, tanulunk, olykor sikerrel olykor csak egy nyomra bukkanunk. Történt az azonban, hogy egyik bajtársnőnk talált valamit a nagymamájának padlásán. Egy kincset, ami egy kép volt. Kép az üknagyapjáról aki katona volt de valahogy feledésbe merült. Mindig szoktuk mondani, hogy semmi sem történik véletlenül, de most nem ez a történet folytatódik mivel még itt sok a munka. Hanem egy történész ismerősünk, Holmár Zoltán múzeumpedagógus felmenőinek története következik. Meghatározó és példaértékű számunkra, hogy hogyan is kutassunk mi tovább családunkban vagy ismerősi körünkben illetve, hogyan ápoljuk és őrizzük emléküket honvéd felmenőinknek. Köszönjük Történész úrnak az előadásait, tárlatvezetéseit, és azt, hogy családja történetét megosztotta velünk, s azt közreadhatjuk.

A Holmár család tagjai az első világháborúba Az 1914–1918 között zajló első világháború több millió hősi halottat követelt. Voltak, akiket kitüntettek és életben maradtak, de voltak olyanok is, akik nem tudtak hazatérni szeretteikhez. Közéjük tartoztak az 1715-ben Magyarországra települt, német eredetű Holmár család férfi tagjai is. A családnak a Fejér megyei Rácalmáson és a Tolna megyei Dunaföldváron élő tagjai közül kilencen fordultak meg a nagy háborúkülönböző frontjain: ketten a 69. császári és királyi gyalogezredben, míg heten a magyar királyi 17. honvéd gyalogezredben harcoltak. Holmár János 1887. május 11-én született Rácalmáson. Apja Holmár Mihály földműves, anyja pedig Kovács Terézia volt. 21 évesen, 1908. október 6-án vonult be a 17. honvéd gyalogezredhez. Az 1911. november 24-i Fővárosi Közlöny szerint vasesztergályosként szerzett iparengedélyt Budapesten, a VIII. kerületben (Józsefváros) az Őr u. 6. szám alatt. A következő évben, 1912. október 2-án házasságot kötött Matus Juliannával a főváros VII. kerületében (Erzsébetváros), ugyanis ekkor már a Práter utca 69. alatt élt. Később a VIII. kerületben, a Baross u. 99. szám alatt, majd 1914-ben I. kerületben,a Ballagi Mór u. 6. szám alatt élt. Amikor 1914 nyarán kitört a háború, felesége már várandós volt, s Ibolya Julianna nevű lányuk 1914. október 16-án született meg Rácalmáson. Holmár János ismét bevonult állományilletékes csapattestéhez, de a háború folyamán több más alakulatnál is szolgált. 1914. augusztus 29-én Galíciában, Rohatynnál átesett a tűzkeresztségen, de harcol később az orosz fronton Dobronouc és a bukovinai Kirlibaba környékén is, majd az olasz hadszíntéren a doberdói, brentai és egyéb harcokban vett részt. 1916 májusában tizedesként a 4. (nagyváradi) honvéd gyalogezred 3. géppuskás osztagában harcolt, amikor megsebesült. A Rendeleti Közlöny szerint 1918. január 30-án kitüntették a Bronz Vitézségi Éremmel – ekkor a 30. (budapesti) honvéd gyalogezredben teljesített szolgálatot tartalékos szakaszvezetőként. 1918. július 24-én ismét a 17. honvéd gyalogezredben szolgált, amikor a II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel, vagyis a „kisezüsttel” tüntették ki. 12 heti frontszolgálatért (84 nap) megkapta a Károly Csapatkeresztet is. A háború után őrmesterként szerelt le, majd 1923-ban Franciaországba ment, ahol 13 évig dolgozott, s csak 1936-ban tért haza és kezdett el gazdálkodni Rácalmáson.


Kadét hagyományőrzés A második világháború utolsó évében, 1945. április 10-én, a Rácalmáson megalakult Földigénylő Bizottság elnöke lett. További információ nincs róla.

Károly csapatkereszt: Az Osztrák–Magyar Monarchia katonai emlékérem kitüntetése volt. IV. Károly király által 1916-ban alapított háborús emlékérem, amelyet az első világháborúban teljesített katonai szolgálat során lehetett kiérdemelni. A kereszt az 1813–1814-es Hadseregkereszt, hétköznapi nevén „Ágyúkereszt” mintájára készült. A kitüntetés egy vörös háromszögletű szalagon lógott, amelynek a szélei keresztben vörös-fehér vékony csíkkal voltak ellátva. Körülbelül 651 000 darab kitüntetés adományozására került sor. Károly-csapatkereszt igazolt tulajdonosai részére számos jogszabály már régebben bizonyos jogosítványokat, elsőbbséget és kiváltságokat biztosított. Összefoglalja és kiterjeszti e kedvezményeket a tűzharcosok érdemeinek elismeréséről szóló 1938:IV. t. c. Az 1938. évi XIX. t. c. a választójog szempontjából biztosít tulajdonosainak előnyöket.

Károly kitüntetések (kisezüst,bronz): Az új uralkodó, IV. Károly 1917. április 4-től adta ki saját képmásával a kitüntetéseket. Az érem előoldalán a király jobbra forduló mellképe látható tábornoki egyenruhában, nyakában az Aranygyapjas Renddel. Az érem körirata: "CAROLVS D. G. IMP. AVST. REX. BOH. ETC. ET REX APOST HVNG.", azaz "KÁROLY, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIA CSÁSZÁRA, CSEHORSZÁG KIRÁLYA STB. ÉS MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA". A hátoldalon a keresztbe tett zászlókon változás történt, ugyanis az egyik oldalon az osztrák, a másik oldalon a magyar címeres zászlók láthatók. A felirat latin nyelvű lett: "FORTITVDINI", "VITÉZSÉGÉRT". A karkivágásban a tervezőneve: Kautsch. Mák József k.szakaszvezető


Kadét könyvajánló Gyorsan haza! Szkoro Damoj! Mindig valami érdekességgel találkozunk. Sokszor kapunk az iskolánkban olyan feladatot, hogy nézz utána, kutass stb… Aztán mi gyorsan google, aztán letudva. A Honvédsuiban ez nem így van. Itt valóban kutatunk, aztán gondolkodunk, méghozzá sokat. Ezért is jött létre ez a magazin, hogy megosszuk, akivel csak tudjuk a tapasztalatainkat, érzéseinket, amivel mi gazdagodunk, itt. Erre a könyvre is olyan „igazi módon” találtunk rá. Kutatunk a hadisírok után. Találtunk egy nénit akinek édesapja szolgált az I. és II. világháborúban is. Elmentünk hozzá, sokat mesélt, nagyon sokat. S egyszer egy hirtelen gondolat hatására elővett egy könyvet, amit a rokona írt. Nekünk adta, hogy tanuljunk. Iszonyat ereje van a könyvnek, meg annak is ahogyan belebotlottunk ebbe az értékbe. Igazi hús-vér nem történelemkönyv szagú történelem. E könyv oldalain Szoboszlay György főhadnagy hadifogoly naplóját olvashatod, aki 1945. május 10-én esett szovjet fogságba Ausztriában. Ahonnan Magyarországon majd Románián keresztül szállították Moszkvába társaival együtt. Itt 27 (!!)hónapot töltött. Fogsága alatt szinte semmit nem tudott családjáról. Az állandó éhezés, információhiány, reménytelenség és kilátástalanság volt jelen a tábor mindennapjain, amelyet részletesen ír le. Ha érdekel, hogy miként zajlott az élet a fogolytáborokban, akkor feltétlenül ajánlom ezt a könyvet, hiszen egy olyan naplót olvashatsz, amely aprólékosan és részletesen mutatja be s érezteti a fogságot. Molnár Alexandra k. tizedes


Kadét sport Rádió iránymérés Amióta a Honvédelmi Sportnapokat tartjuk, azóta megjelent programunkban a rádió iránymérés. Izgatottan vártuk mi is lehet ez. Mivel a sportnapok igazából sportág kiválasztóként funkcionálnak azonban mégis fontos, hogy a honvédelemben is hasznosítható legyen, ezért nemcsak szokványos sportokat űzünk ;) . De mi is ez a rádió iránymérés, és miért lett népszerű a mi korosztályunk körében a sportnapjainkon, standjainkon? Az elmúlt évek során ennek a versenysportnak az elnevezése néhányszor megváltozott, rádió iránymérés, rókavadászat, jelenleg rádiós tájékozódási futásnak nevezik. Ez a sportág nagy fizikai állóképességet, kombinatív készséget igényel, a terepi tájékozódás rádióvevővel történik. Kétféle versenymód létezik, rövidhullámú (3.5MHz) és ultrarövid-hullámú (144MHz). A két versenymód csak a technikai eszközökben különbözik egymástól. Különböző korosztályok, valamint férfi és női kategóriák vannak. Ez abban különbözik, hogy a fiatalabb korosztálynak kevesebb "rókát" kell megkeresni. A sportág érdekessége, hogy vannak benne "rókák" és "vadászok" (hajtók). Az elbújtatott adóállomás a "róka" a versenyzők pedig a "vadászok". Az a győztes, aki leghamarabb megkeresi a "rókákat". Egy ismeretlen terepen kb. 5-7 kilométer átmérőjű körben elrejtenek 5darab kisteljesítményű rádióadót. A műszaki tulajdonságuk egyforma (kisugárzott teljesítmény, antenna), csak a kisugárzott jel tulajdonságában különböznek. Az elektronika fejlődésével egyre kisebb méretű dobozban lehet elhelyezni az alkatrészeket, a "róka farka" a dobozhoz csatlakoztatott huzalantenna. A versenyzők előtt teljesen ismeretlen a terep, azt pedig nem is sejtik, hogy merre lehet a "lyuk" ahol a "róka" lapul. A versenyzők megjelennek a start előtt, de csak az indításkor kapják meg az irány érzékeny mérővevőjüket, ötpercenként indítják a versenyzőket.


Kadét sport Mindegyik rádióadó egy azonosító jelet sugároz ugyanazon a frekvencián, meghatározott szabály szerint, de nem állandóan. Az első "róka” morzejeleket sugároz "MOE", de csak egy percig hallható a vevőkészülékben. Amikor befejezte az adást, akkor kezdi a második rádióadó az adást, de ez már "MOI" jelet sugároz, s így tovább "MOS, MOH, MO5". Öt perc múlva ismét az első rádióadó kezd jeleket sugározni. A versenyző a fülhallgatóban hallja a rádióadók morze jeleit, amely az iránymérővevőhöz csatlakozik. A start helyről érzékelve az iránymérővevővel a "rókák" különböző irányból, s eltérő hangerővel "szólnak". Az iránymérő vevőt függőlegesen magunk előtt a kézben tartva kell forgatni, olyan módon hogy a leghangosabban legyen hallható a sípoló jel. Megszerettük ezt a sportágat. Így örömmel mutatjuk meg másoknak, hogy ők is élvezhessék a technika által nyújtott élményeket. Tapasztalataink alapján a kicsik és nagyok, no meg a felnőttek is érdeklődéssel fogadják eme sportot. Standjainkon sok minden megtalálható pl. airsoft, íj, vagy önvédelmi sportok egyike, amiket az érdeklődők kipróbálhatnak. Azonban az utóbbi időkben a rókavadászat vitte el a pálmát. Gyere, próbáld ki te is! Segítünk! Mák Dávid k. szakaszvezető Forrás: www.taszi.hu


Szeretet misszió Egy szó, KARÁCSONY mindenkinek a nyugalom, a béke, a család, a szeretet jut eszébe. Azonban nem szabad megfeledkezni azokról, kik a haza szolgálatában állnak és ezt nem szakítja meg az ünnep sem. December elején egy rövid videót néztünk meg az I. világháború első karácsonyának eseményeiről, ahol megmutatkozott, hogy bár háború dúl, egymás ellenségei, mégis a szeretet ünnepe van. Ihletként szolgált ez a történelmi esemény. Ekkor született meg a klip ötlete, melyben a Kadét Program tisztesei és kadétjai citera kísérettel elénekelték a Csendes éjt. Folyamatos videó készítés történt, két kadét szakaszvezető közreműködésével. A próbák alatt mindenkin látható volt az öröm, a jó kedv, az izgatottság, a kíváncsiság, a büszkeség, a meghatódottság. Miért? Videót készíthettünk, amelyeken mi szerepeltünk, egymás társaságában lehetünk, és azoknak készíthetjük, akikre felnézünk, büszkék lehetünk rájuk és megvédenek minket. Nagy segítségünkre volt Ladányi-Pócsik Erika tanárnő, aki betanította és végig kísérte a citera játékot az éneket illetve Százvai László tiszteletes úr, aki biztosította a stúdió használatát. A stúdió elhagyása pillanatától, mindenki izgatottan, kíváncsian várta a videó megjelenését, amely után figyelemmel kísértük a visszajelzéseket. Nem tudjuk elmondani, hogy mekkora örömöt okozott nekünk az első „köszönetlevél” ami Dr. Benkő Tibor vezérezredes úrtól érkezett. Úgy éreztük a célunkat sikerült elérni. Mi is volt az a cél? Először is egy olyan ajándék tőlünk, amit minden magyar honvédnek eljuttathatnunk. Másodszor pedig minden embernek felhívjuk a figyelmét a Karácsony valódi érékére, a szeretetre - emberségre. Kozma Kinga k.tizedes


Kadét Humor Biztos ami biztos…

Hatalmas ládát cipel verejtékezve négy katona. Arra megy egy üregúr, és megkérdi tőlük: -Mit cipeltek, fiúk? - Az hadititok! - És ennyire nehéz a láda? - Hát hogy a fenébe ne lenne az, amikor tele van rakétával! Az újonc katonától kérdezi az őrmester: - Na, fiam, milyen volt az első napja? - Uram, nem emlékszem rá! Akkor még egészen kicsi csecsemő voltam. - Aztán, hogy érzed magad itt, a katonaságnál? - Jól. - És nem szidnak túl sokat? - Engem nem, csak édesanyámat. Az őrmester az első kimenőre készülődő újoncokat oktatja: - Emberek, ha a vendéglőben a szomszéd asztalnál ketten összeverekednek, maguk ne avatkozzanak közbe! Igyák ki a sörüket, és csendben távozzanak a helyiségből. Világos? Az eligazítás után az őrmester meg akar győződni róla, hogy megértették a mondanivalóját, ezért megkérdi: - Tóth honvéd, ha a szomszéd asztalnál két férfi elkezd verekedni, maga mit tesz? - Jelentem, kiiszom a sörüket, és csendben távozom. Egy vasúti kupéban utazik egy anya a nagylányával, egy katonatiszt és egy kiskatona. Az alagútba beérve elcsattan egy pofon. - Mire gondol az anya: "Milyen tisztességes lányom van!" - Mire gondol a nagylány: "Milyen attraktív még az anyám!" - Mire gondol a tiszt: "Ez a kiskatona szemtelenkedik és én kapom a pofont!" - Mire gondol a kiskatona: "A következő alagútban megint behúzok neki egyet!


Kadét Humor Egy orosz katona átkiált a kínai határon: - Ej, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem! Átmegy százezer kínai, verekedés, csend... Fél óra múlva az orosz harcos újra kiált: - Ej, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem! Ismét átmegy százezer kínai, megint verekedés, majd csend... Fél óra múlva újra hangzik a kiáltás: - Ej, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem! Már menne megint százezer kínai, de a domb mögül előmászik egy összevert, de még élő kínai: - Vigyázzatok fiúk! Csapda! Ketten vannak! Katonaságnál az őrmester a bakák előtt járkál fel-alá. Megáll az egyik előtt, és megkérdezi: - Magának mi a foglalkozása? - Villamosmérnök, uram. A tiszt lassan végignéz a katonán, és így szól: - Hát én fel nem ülnék arra a villamosra, amit maga tervez! A magyar és az orosz határőr kimegy a határra. A magyar kérdi az orosztól: - Kell egy pofon? - Da, da! Puff, lekever neki egyet. Másnap megint kimennek, megkérdezi a magyar: - Kell egy pofon? - Da, da! Puff, lekever neki egy nagyot. Harmadnap ugyanez megismétlődik. Ezután az orosz határőr megy a parancsnokságra: - Parancsnok úr, a magyar határőr minden nap kérdez tőlem valamit, én mondom, hogy igen, és kapok egy nagy pofont. Mit csináljak? - Mondja, hogy ne, akkor hátha nem kap! Negyedik nap is kimennek a határra, a magyar kérdi az orosztól: - Hát még mindig nem volt elég?! Az orosz: - Nyet, nyet! Bartha Lóránt kadét

A hálószoba nem sikerült nagyra, de a nappali elég tágas lett


Kadét érdekesség A 1848-49-es Szabadságharc fegyverei Azoknak az olvasóknak szeretnénk kedvezni, akik szeretik a fegyvereket. A fegyvereknek komoly történelme van. Az 1848-49-es Szabadságharc fegyvereivel fogunk most megismerkedni, amik gyakorlatilag a mai Magyar Honvédség fegyverzetének az elődje. A szabadságharc során jelentős számban alkalmaztak egymástól teljesen eltérő fegyvertípusokat, ami aztán különféle problémákat rejtett magában. Ez elsősorban a lőfegyvereknél jelentkezett. Alapvetően két különböző lőfegyverszerkezetet használtak ebben az időben. A modern kémiai gyújtású, illetve a korábbi, elavultnak számító kovás szerkezetet. A kovás fegyvereket az 1840-es években már nemigen gyártották, de a polgári életben sűrűn, s elvétve még a hadseregekben is használták. A fegyverraktárakban pedig kimondottan nagy számban lehetett ezekkel a fegyverekkel találkozni. Az alapvető különbség a két rendszer között a lőportöltet begyújtásának a módja volt, hiszen ezek a fegyverek még elöltöltő fegyverek, amelyek fekete, más néven füstös lőporral működtek. Először ezt a papírhengert kellett a katonának feltépnie, ami általában úgy történt, hogy leharapta fogával a töltés alsó részét. Ezután a lőport a csőbe töltötte, majd a papír szolgált fojtásul. A töltővesszővel letolta a golyót és a fojtást egészen a csőfarban lévő lőportöltetig, majd néhány erőteljes ütéssel ledöngölte azt. Amennyiben a fegyver nem kónikus gyúlyukkal volt ellátva, még felporzó lőport is kellett töltenie a gyúlyuk alatt elhelyezkedő serpenyőbe. Ezután lehetett felhúzni a kakast s vált a fegyver tűzkésszé. A franciakovás szerkezetnél a lőportöltet begyújtását a kovakő és acél összeütéséből keletkező szikra végezte a felporzó lőpor közvetítésével. A kovakő a kakas pofáiba volt beszorítva, s az elsütőbillentyű elhúzásakor rugó ütötte az acélnak, ami a serpenyőfedél meghosszabbított toldata volt. A lehulló szikra a serpenyőbe esett, s begyújtotta az ott lévő felporzó lőport. Az égés a gyúlyukon behatolva berobbantotta a lefojtott lőportöltetet, s a hirtelen kitáguló lőporgázok ereje röpítette ki a lövedéket. Ha a fegyver csütörtököt mondott, annak oka elsősorban a kovakő kopása, vagy helytelen beállítása volt, ritkábban a felporzó lőpor nedvessége vagy a gyúlyuk eldugulása. A biztosabb gyújtás érdekében tehát a kovakövet kellett kiküszöbölni. A kémiai gyújtású fegyverek sokkal ritkábban mondtak csütörtököt, 100 lövési kísérletből 9298 sikeres volt. A siker titka a csappantyú, vagy gyutacs volt (csak formájukban különböztek), ami a kovakő és felporzó lőpor helyett a lőportöltet begyújtását végezte. Általában használt fegyverek: A császári-királyi hadsereg sorgyalogságánál rendszeresített és legnagyobb számban használt lőfegyver az 1842 M Augustin-rendszerű, elöltöltő gyutacsos gyalogsági puska volt. (Ez a fegyver 1841 M néven is előfordul a szakirodalomban.) Ezt a puskát használta a


Kadét érdekesség legnagyobb számban a honvédsereg gyalogsága is. Az 1842 M Augustin-puska még sima csövű, s gyutacsos szerkezete némileg eltér a megszokott kémiai gyújtású fegyverekétől, a csappantyús puskákétól. Míg a csappantyús szerkezet teljesen új konstrukció, addig a gyutacsos elég sok szerkezeti elemet felhasznál a korábbi kovás fegyverekből. A kakas formája itt is megváltozott, hogy kalapácsként működhessen, de a serpenyő megmaradt, igaz kissé átalakult formában, hogy a durranóhiganyt tartalmazó fémhengerkét, a gyutacsot befogadhassa. Sokkal nagyobb számban használták a honvédsereg gyalogságánál a korábbi kovás típusokat, az 1798 M franciakovás rendszerű gyalogsági puskát. A gyalogsági puskáknál legnagyobb számban a Laukart-rendszerű szuronyokat használták, mégpedig az 1838 M négyélű döfőszuronyt. Nagy tömegben használtak még két további szuronytípust. Egyik az 1799 M döfőszurony (négyélű, markolata horony nélküli, végén körhagyó gyűrűvel, melyben U alakú vágat van kiképezve, amibe az alsó faágyba épített rugózó ék kapcsolódik), amit az 1807 M és az 1818 M kovás gyalogsági puskákhoz, illetve az ezekből átalakított Augustin puskákhoz használtak. Az 1842 M Augustin-kamrás puskához az 1842 M Laukart-rendszerű vágószuronyt használtak. A tisztek kezében a vezénylet eszköze volt az 1837 M gyalogostiszti szablya, amely így igazi nemzeti fegyverré, a szabadságharc jelképévé vált. A kardok, szablyák közül legnagyobb számban az 1836 M gyalogsági szablyát használták. Lovasság kézifegyverei: A fő szerep már a lovasságnál is a tűzfegyvereknek jut, de itt még jóval nagyobb jelentősége van a szálfegyvereknek, amelyek jelentősége különösen a közelharc megvívásánál nőtt meg. A legfontosabb lovassági tűzfegyver a karabély volt. Egészen korszerű típusnak számított az 1844 M Augustin–rendszerű, elöltöltő, gyutacsos lovassági karabély. Kémiai gyújtása sokkal biztosabb működést tett lehetővé, mint a korábbi lőfegyvereknél tapasztalhatók. Megtöltése ugyanúgy történt, mint a puskánál, és hasonlóan papírtöltést alkalmaztak. A másik típus az 1798 M franciakovás huszárkarabély volt. Szintén elöltöltő lőfegyver volt, némileg már akkor is elavult, elsősorban kovás gyújtószerkezete miatt. Általában csak az ellenséges arcvonal előtt 60-80 lépésre


Kadét érdekesség sütötték el a karabélyokat, s a roham további részében már nem is használhatták a töltés körülményessége miatt, ami lovon ülve még nehezebb volt, mint a gyalogosok esetében. Emiatt volt a lovasság számára még egy lőfegyvertípus rendszeresítve, amit ráadásul kettesével használtak. Ezek voltak a pisztolyok. A karabélyhoz hasonlóan - 2 alapvető típushoz tartozott. Az egyik az 1844 M Augustin-rendszerű elöltöltő lovassági pisztoly, kémiai gyújtással. A másik az 1798 M franciakovás rendszerű elöltöltő lovassági pisztoly, a kezdetlegesebb kovaköves-gyújtással. A közelharc legfontosabb eszköze a legjellegzetesebb magyar lovassági fegyver volt, a szablya. Elsősorban vágásra, de emellett döfésre is alkalmas szálfegyver, egyélű, kisebbnagyobb fokéllel ellátott, ívelt pengével. A tüzérség kézifegyverei: Lőfegyverként csak pisztolyokat használtak. A tüzér legénység a gyalogságnál rendszeresített 1836 M gyalogsági szablyát használta.

A műszaki alakulatok kézifegyverei: A császári-királyi hadsereg utászait szuronyos lőfegyverrel látták el, az 1844 M Augustinrendszerű, gyutacsos különcsapat puskával. Mák Dávid kadét szakaszvezető Forrás: www.wysocki.hu


Programajánló A 2. világháború idején 1943 januárjában megtapasztalták magyar katonáink az igazi orosz telet! Nagy csaták után jéghidegben, csak arra vágytak, hogy átlépjék a magyar határt, és hazatérhessenek a családjukhoz. 2000km-t tettek meg elüszkösödött végtagokkal, sokan útközben meg is haltak, vagy el sem indulhattak. A már VI. Alkalommal megrendezett „Emlékmenet a Doni hősökért” nem csak arról szól számomra, hogy meg tudom e csinálni, hanem átérzem egy aprócska darabját annak, amit ők, a Doni hősök élhettek át akkor, amikor 30-40°C-os hidegben kellet gyalogolniuk – harcolniuk. Nem törődtek a körülményekkel mentek tovább. Tiszteletünket adjuk emlékmenetünkön mely 160Km-es távja 3 időpontban kerül megrendezésre. Tavalyi túránkhoz képest ez 60km-el több ettől eltekintve a lelkesedés most is nagy! Időpontjai: - 2018.Jan.13. - 2018.Jan. 27-30. - 2018. Feb.17-18.

Nógrád Menetszázad Szabolcs Menetszázad Szatmár Menetszázad

(10km. Nógrád megye) (100km. Sz.Sz.B.m. Szabolcsi része) (50km. Sz.Sz.B.m. Szatmár beregi része)

Sokszor meglepődtem, hiszen 11-12 éves gyerekek gond nélkül teljesítik a távot. Gyaloglás közben szuper a hangulat mindenki ismerkedik és barátságkötésbe fog! Már tapasztaltam, hogy az itt kötött barátságok erősebbek, mint a suliban ápoltaké! Minden emlékműnél könnyeket csal a szemembe a felolvasott részlet, hiszen ők akkor nagy utat tettek meg zord körülmények között. Sokan kérdezgetik: sokára érünk oda? Sok van még? De ha már végképp nem bírja valaki a kutyagolást bajtársai örömmel átsegítik az utolsó lépeseken s ez sokszor viszonzásra is kerül, így tanulják meg mi is az a bajtársiasság. Estefelé szállásunkon felenged a szigor és mindenki nevetgél, beszélget, ismerkedik, sokszor azt kérdezgetik mikor lesz legközelebb ilyen program. Megváltoztatott engem, sőt mindenkit, aki részt vett eddigi túránkon. Megtanultam értékelni a fájdalmat, illetve tisztelni őseim! Te se ülj tovább ott a tv előtt és ne nyomkodd a telefonod! Ez mind csak üres dolog! Csatlakozz túránkhoz, szerezz bajtársakat! Tudd meg milyen volt akkor, érezd át egy darabkáját és engedd el a felesleges dolgokat! Küzdj jó dolgokért, aminek értelme és később hatása is lesz az életedre! Nagy Szintia k. őrvezető

KADÉT MAGAZIN  
KADÉT MAGAZIN  
Advertisement