civil_kapocs_2012_szemet_ugy_teljes by Civil Kapocs Egyesület

Civil Kapocs

AZ AL S Ó N É M E D I S ZE M É T B ÁN YA T Ö RT É N E T E Tisztelt Alsónémediek!

Ha már érdemben nem nagyon lehet mit tenni, legalább okuljunk belőle! Az Alsónémedi szemétbányával foglalkozó kiadványunk célja, hogy minden Alsónémedi lakos számára világossá és érthetővé tegyük az egykori szemétbányánk pontos történetét. Be fogjuk mutatni, hogy ki, mikor, milyen szerepet vállalt ebben a gyalázatos történetben. A hiteles bemutatásához több ezer oldalnyi irat megismerésén kívül megszereztük az összes elérhető közhiteles térképészeti fotót és műholdas felvételt annak érdekében, hogy egyértelműen - és nem utolsósorban bizonyíthatóan - támasszuk alá az általunk leírtakat. Mindenképpen törekedni fogunk a tárgyilagosságra és lehetőleg tartózkodni fogunk a személyeskedéstől - ami érthető okokból teljesen nem lesz elkerülhető. Dr. György Balázs és Vincze József polgármester urak véleményére is kíváncsiak lettünk volna, de sajnos egyikük sem méltóztatott megszólalni, pedig szerintünk ennyivel minimum tartoztak volna a falunk lakóinak. Nem kevésbé az utókornak.

Alaptörvényünkben is biztosított jogunk a közvetlen környezetünk állapotának pontos ismerete. A lezárt lerakó tényleges állapotának megismerése azért lenne fontos, hogy tisztázzuk jelenthet-e valamilyen rövid- vagy hosszútávú veszélyt a korábban a több méterrel alámélyített, de szigetelés nélkül készült lerakó. Hosszútávon nem a szőnyeg alá söprés a megoldás, hanem tiszta víz öntése a pohárba. Sajnos sok tekintetben a tények kimondásán és az összefüggésekre rámutatáson kívül már több lehetőségünk nem maradt, de töretlenül hiszünk a nyilvánosság erejében és az olvasóink józan ítélőképességében. Mi 'csak' összegyűjtöttük és logikailag felépítve rendszereztük a tényeket. Ki-ki a saját végső következtetését úgyis maga fogja majd levonni. Itt szeretnénk köszönetet mondani a segítőknek, együttműködőknek és utoljára, de elsősorban az Ökotárs Alapítványnak, mert a támogatásuk nélkül nem tudtuk volna megvalósítani ezt a projektet. Civil Kapocs Egyesület

seg ítü n k ti sztá n l á tn i - www. ci vi l ka pocs. h u

SZE M É T Ü G Y fotó: HM (1 950)

1950

A ma már szeméthegyként éktelenkedő területről a legkorábbi térképészeti fotó 1950-ben készült. Mi kíváncsiak voltunk a terület korábbi előéletére is, ezért megkérdeztük az idén 95. születésnapját ünneplő Takács Gábor bácsit, akivel egy több, mint kétórás interjút készítettünk. Gábor

bácsi elmondása szerint az egykori agyagbánya a II. világháború előtt közösségi tulajdonban volt. Gábor bácsi még csak tízéves fiúcska volt, amikor 1926-ban a családi házuk vert fala az akkori közösségi bánya agyagának felhasználásával készült. A HM 1950-ben készült térképészeti fotóján jól látszik, hogy a bányát

akkor már nem használták, termetes akácfák és dús orgonabokor nőtte be az talajszinttől 3-4 méterre kimélyített területet. A fotón - az arányok érzékelhetősége miatt - a jelenlegi lezárt lerakó területe látszik. A bányától északra gyümölcsfa- és szőlő-ültetvények voltak.

bert lett. Abban azért van valami diszkrét báj, hogy a materialista világnézeten alapuló erőszakos téeszesítés során Alsónémedin két, vallási alapon megosztott csoport jött létre. Sajnos azt nem sikerült kiderítenünk, hogy melyik tszcs-be került az akkor már nem használt agyagbánya. Az 1963-as légifotón

csak egy kis irtás látszik a volt agyagbánya falu felé eső végén. Egy biztos: ekkor még hulladéklerakóként egészen biztosan nem 'üzemelt' a terület.

fotó: FÖMI (1 963)

1963

Azt tudni kell, hogy egy 50 fős agitátorcsoport 'hathatós' tevékenysége után Alsónémedin 1961-ben januárjában két tszcs alakult meg: a 'felső' termelőszövetkezet csoport 'Zöldmező' néven és az 'felső' tszcs 'Kossuth' néven. A Zöldmező elnöke Lovas Ferenc, a Kossuth-é Jakab Al-

Ci vi l

(történelmi forrás: Szabó Attila: A SZOCIALIZMUSHOZ VEZETŐ ÚT 40 ÉVE ALSÓNÉMEDIN 1950-1990)

Ka pocs

E g yesü l et

A KE ZDE TE KTŐL A RE N DSZE RVÁLTÁSI G fotó: FÖMI (1 974)

1974

Bár gördülékenynek bizonyult a két szövetkezet együttműködése, némi súrlódás, probléma előfordult időnként. Különösen a tagság körében merültek fel Alszeg-Felszeg ellentétek, ami adódhatott a több évszázados katolikus református elkülönülésből is. Az 1970-es évek

elején mindkét szövetkezetnél a vezetőség - a párt és tanácsi szervek nem kis nyomására - erőteljesen szorgalmazta az egyesítést. 1974. február 20-án tartott egyesített közgyűlésen mondták ki a Kossuth és a Zöldmező egyesítését Közös Út Szakszövetkezet néven. A mai hulladéklerakó ekkor került a két

tszcs-ből alakult 'Közös Út' mezőgazdasági szakszövetkezet tulajdonába. Az 1974-es légifotón a korábbi felvételen is látható területen látszik - az árnyékokból ítélve némi bányászati tevékenység.

nyabban mint a környező területek. Ekkor kezdődhetett a terület hulladék-depóniaként történő hasznosítása. Az idősebbek emlékezhetnek, hogy - az elmondások szerint - akkor a területet a Közös Út tulajdonában lévő lánctalpas dózer egyengette. A tovaszálló nejlon-

zacskók problémája ekkor merülhetett fel először. A jellemzően északi irányból fújó szél a lerakótól délre eső mezőgazdasági területeken már akkor gondokat okozhatott az áthordott jellemzően papír és műanyag hulladékok miatt.

(történelmi forrás: Szabó Attila: A SZOCIALIZMUSHOZ VEZETŐ ÚT 40 ÉVE ALSÓNÉMEDIN 1950-1990)

fotó: HM (1 987)

1987

Az elmondásokat igazolva az 1987-es fotón már látszik némi hulladék elhelyezési tevékenység. A terület középső, nagyobb részén még mindig a korábban sarjadt fák látszanak, ebből következően a belső terepszint 3-4 méterrel volt alacso-

Szem ét ü g y - A kezd etektől a ren d szervá l tá si g

SZE M É T Ü G Y fotó: FÖMI (1 992)

1992

A félreértések elkerülése érdekében nagyon fontos tisztázni, hogy 1992-ben még az egykori agyagbánya csak egy része került feltöltésre hulladékokkal és az akkori hulladéktest még a környző területek, illetve az út szintja alatt volt. Az egykori agyagbánya legmélyebb része még mindig érintetlenül, kb. 4-5 méter mély volt. Erre utalást is találtunk a testületi jegyzőkönyvekben is. Ebben az időben már Jóvér Antalné üzemeltette a lerakót. Jóvér Antal a kezdeti tapasztalatok alapján össze is állított egy tanulmányt, ahol a tényszámok alapján szervezett és az egyedi lakossági beszállítás összesen évi 2000-2500 m 3 volt. Az elfogadott rekultivációs terv szerint is 303 ezer, a korabeli videofelvételek és képek alapján szerintünk

inkább több, mint 400 ezer m 3 térfogatú a mai hulladéktest. Átlagosan 3 méter alámélyítéssel és a mai 8-10 méteres felszín feletti magassággal, valamint a több, mint 4 hektáros vízszintes kiterjedéssel számoltunk. Nagyon fontos tisztában lennünk a nagyságrendekkel! Egy kis matek: 300 ezer m3 osztva évi 3000 m 3 . A '92-es tényadatok alapján, az Alsónémediek hulladékával 100 év alatt telt volna meg a bánya jelenlegi méretűre, még úgy is, hogy a hulladéktest méretét lefelé, az éves kapacitást pedig felfelé kerekítettük. Nagyon fontos tisztázni, hogy a hulladéktest mérete 1992-ben függőleges és vízszintes kiterjedésében is csak töredék volt a jelenlegi állapothoz képest. Tehát egész egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak,

hogy a hulladék nagy része még a 'tanácsi' rendszerben került területre. A hulladék legnagyobb hányada 2001 és 2005 között került a lerakóba, ráadásul 1999-től a falu kommunális hulladékát már a regionális gyáli lerakó fogadta. A következőkben arra fogunk rávilágítani, hogy a rebdszerváltástól az ezredfordulóig milyen önkormányzati döntések születtek és arra, hogy a gyakorlatban mi történt a lerakóval kapcsolatban. Sajnos nincs könnyű dolgunk, mert több, mint 20 évvel ezelőtt történéseket kell megértenünk. Szerencsére több párhuzamos forrást összefésülve, azért sikerült a legfontosabb mozzanatokat rekonstruálni.

Mindenekelőtt idézünk egy Alsónémedi rendszerváltását bemutató kiadványból . "...Dr. György Balázs független jelöltként indult 1990-ben is. 1953-ban született, gépészmérnökként végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1977-ben. Anyai nagyapja volt az utolsó bíró a faluban (apai ágon katolikus). Anyai ágon kemény református nevelésben részesült. Részt vett a nyolcvanas évek helyi beruházásainak (gázprogram, crossbar telefon és villanyhálózat fejlesztése) megszervezésében. Távolságtartó stílusát, sokan túlzott magabiztosságnak, nagyratartásnak érezték. Választási programjában a sürgős, megoldásra váró feladatok elvégzését helyezte előtérbe: oktatás, egészségügy, ivóvíz, telefon, szemétbánya)... ...A testület áttekintette a tennivalókat és a pénzügyi helyzetet. Ennek kapcsán kiderült - nyilatkozta a polgármester - nem üres kasszát, de sok feladatot hagytak ránk elődeink. Mivel volt mihez nyúlni, annak 1990. évi felhasználásáról dönteni tudtak...." AZ ÉVEZRED UTOLSÓ TÍZ ÉVE ALSÓNÉMEDIN - Szőgyi Lenke (MTA tudományos munkatárs)

A Civil Kapocs Egyesület (PMB. TE-6168) eseti közérdekű tájékoztató kiadványa

4 Nyilvántartási

szám: 163/2638/1/2011

Felelős szerkesztő:Ci vi Juhász Zoltán http://www.civilkapocs.hu l Ka pocs E g yesü l et

A RE N DSZE RVÁLTÁSTÓL N APJ AI N KI G A szemétbánya - mint megoldandó probléma - már az első helyhatósági választáskor kampánytéma is volt. A folyamatos tüzekből és a szél által áthordott hulladékokból eredő állampolgári bejelentések miatt az első önkormányzat hamar – már 1991. áprilisban - szembesült a környezetvédelmi hatóság ellenőrzésével. A jelenlegi állapot ismeretében már szinte komikus, hogy a zöldhatóság már akkor 1991-ben - a lerakó 1-2 éven belüli megtelését, rekultivációs terv azonnali készítését és új települési hulladéklerakó kijelölését említi. 1991. júniusban döntés született a szeméttelep üzemeltetésének megpályáztatásáról. A megfelelő gyakorlattal rendelkező vállalkozó bevonásától azt remélték, hogy majd az üzemeltetéssel kapcsolatos felelősség a későbbiekben már nem az önkormányzat vállát fogja nyomni. 1991. augusztusában az önkormányzat szerződést kötött a pályázat nyertesével, Jóvér Antalnéval. A szerződés a későbbi szabályos és szakszerű üzemeltetés tárgyi feltételeinek kialakításáról és

a későbbiekben művelésről szólt.

folyamatos

A megbízott vállalkozó 1991. október végéig el is végezte a szerződés első pontjában szereplő egyszeri rendbetételt. A teljesítést igazoló jegyzőkönyvben a későbbi lehetséges bővítés kapcsán a bánya tulajdonosának képviseletében Szabó László Úr így nyilatkozik: "...A tulajdon rendezésének ma az összes jogi lehetősége adott...." Ennek a kulcsfontosságú nyilatkozatnak a későbbiekben különös jelentősége lesz. Dr. György Balázs Úr is arról nyilatkozik, hogy az egyeztető tárgyalásokat minél előbb meg kell kezdeni. Mindeközben a lerakó üzemeltetésével megbízott vállalkozó készített egy kapacitásfelmérést, amiben évi 2000-2500 m 3 tényszámok ismeretében, 3-5 évre becsülte az akkori egy hektáros lerakó várható megtelését és kidolgozta a bővítés lehetőségének műszaki és gazdasági részleteit. A novemberi polgármesteri nyilatkozatnak megfelelően - a

1991. decemberében dr. György Balázs terjeszti elő a lerakó hosszútávú rendezésének tervét. Az előterjesztés alapján ekkor még úgy tűnik, hogy az önkormányzat számára is előnyös és jól működő megoldást sikerül majd találni. Például ki lehetett volna alakítani egy szabályos, védelemmel ellátott új lerakót, ami több évtizedre elegendő kapacitással rendelkezett volna a falu hulladékproblémájának megoldására. Később egy - a lerakóval nem határos terület tulajdonszerzésére sor is került.

Jóvér Antal által kimunkált műszaki lehetőségekkel összhangban - 1991 decemberében a testület elé kerül a szemétbánya északi irányú bővítésének lehetősége és 1992 februárban döntés születik a a bányától északra eső, már akkor Balló Károly által kivett és művelt terület megvásárlásáról. Az iratok alapján úgy tűnik, hogy minden megy a maga útján, a vállalkozó által felvázolt lehetőségek alapján halad a szemétbánya rendbetétele. A 1992 márciusi hírmondó címlapon számol be a későbbi bővítéshez szükséges 1 haos terület megvásárlásáról. 1992. szeptember 4-én megszületik a képviselő-testületi felhatalmazás a szemétbánya, az azzal határos terület (senki földje) és a mészégető tulajdonjogának megszerzésére. Ennek a dr. György Balázs Úr által vitatott tartalmú határozatnak különös jelentősége van, mert a mészégető tulajdonosa később dr. György Balázs lett, a szemétbányáé pedig Acsai Károly.

1992-ben megszületik a felhatalmazás a lerakó és a közvetlenül szomszédos terület tulajdonjogának megszerzésére is. Dr. György Balázs Úr a mai napig vitatja, hogy ez a határozat felhatalmazás lett volna a megvásárlására. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez egy érvényes felhatalmazás-e vagy sem, de egy biztos: A megvásárlás ügyében történő 'eljárásra' sem került sor és ezt az akkori Képviselő-testület sem kérte számon.

Szem ét ü g y - A ren d szervá l tá stól n a pj a i n ki g

SZE M É T Ü G Y Acsai Károly 94 március elején írt egy 'köszönöm, de nem akarok közös kft-t' levelet a testületnek, ezzel végleg eldőlt a szeméttelep tulajdonjogának sorsa. Jóvér Urat sajnos nem sikerült megszólaltatnunk, hogy vajon jogosan lehettek-e az 1994-es év során a lerakó üzemeltetésével kapcsolatban felhozott reklamációk, mert két évvel ezelőtt távozott az élők sorából. A szeméttelep üzemeltetője - érthető okoból - 1994 decemberétől Acsai Károly vállalkozó lett. Bár megvolt a szerintünk egyértelmű és érvényes 1992. szeptemberi felhatalmazás, dr. György Balázs magánszemélyként ült be arra az ominózus licitre, ahol végül a Braun érdekcsoport szerezte meg a szeméttelep tulajdonjogát. Az újdonsült tulajodonos három nap múlva írásban már jelezte is, hogy szándékában áll átvenni a bánya üzemeltetését. Emeljük ki a fontosabb részeket a 1994. januári testületi ülés jegyzőkönyvéből: Braun János azzal kezdte a mondanivalóját, hogy dr. György Balázs szerepe nem volt tisztázott a liciten és lehetségesnek tartotta volna a visszalépést, amennyiben közösségi érdekről van szó. Később arról nyilatkozott, hogy ők jóhiszemű tulajodonosok és készek átvenni azonos feltételekkel a bánya üzemeltetését, akár egy önkormányzattal közös kft megalakításával is.

Az akkor megkötött üzemeltetési szerződést egy környezetvédelmi szakjogász - enyhén szólva is furcsának nevezte: "...ez az egész szerződés a jogszerűség látszatát kelti és akkor még elég enyhén fogalmaztam...olyan, mintha hivatalos lenne..." "...az önkormányzat nem adhatta (volna) üzemeltetésbe a lerakót, mert az ingatlan tulajdonjogával nem rendelkezett...ha nincs jogom, nem tudok átadni semmit..." Lényegében az önkormányzat egy olyan lerakót adott üzemeltetésbe, aminek helyet adó területnek nem is volt a tulajdonosa, ráadásul a később, utólag megszerzett engedélyek is Acsai Károly vállalkozó nevére szóltak. Az önkormányzatnak a beszállított kommunális és inert hulladék mennyisége után kellett volna fizetnie, ahogyan ma is teszi a gyáli regionális lerakóban. A másik megoldás az lett volna, hogy a tulajdonszerzés után az önkormányzat maga szerez engedélyt és legfeljebb vállalkozót von be a tereprendezésbe. Persze ebben az esetben a bevont vállalkozó nem kérhetett volna díjat a hulladék elhelyezéséért.

Néhány képviselő nehezményezte, hogy a szemétbánya nem a falué lett, Acsai Károly csak annyit mondott: senki nem róhat meg: "...szemesnek áll a világ...." Itt jegyezzük meg zárójelben, hogy ez még rendben is lenne, de ehhez kellett egy korábbi testületi döntést végre nem hajtó polgármester és egy olyan testület aki nem kérte számon a határozat végrehajtását. Tulajdonosként későbbiekben egyszerűen kipenderíthette volna a képviselő-testület bármikor az üzemeltető szűrét. A fentiek figyelembevételével részben a képvselők is hibásak voltak. Így vagy úgy, de a tulajdonjog megszerzésének elszalasztása végzetes következményekkel járt: egyszer s mindenkorra kicsúszott a falu kezéből a szeméttelep sorsának közvetlen befolyásolása. Halva született ötletnek bizonyult a közös kft és a 'mégis megszereznénk a tulajdonjogot' próbálkozás is. Hónapokon keresztül vitáztak a Némedi Bio Ker Kft. megalapításának részleteiről, de végül nem jutottak dűlőre.

Ehelyett lényegében egy havi 'átalánydíj' fejében fogadta Acsai Károly vállalkozó Alsónémedi hulladékát, de ugyanakkor saját szakállára annyi máshonnan származó hulladékot helyezhetett el, amennyit nem szégyellt. Utólag már elmondhatjuk, hogy egyáltalán nem volt szégyellős. Acsai Károly egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy milyen 'hagyatékot' hagy hátra az utókornak. Braun János szabatosan foglalta össze ennek a fából vaskarika konstrukció lényegét: "...Megvan a munka. Kötelező csinálni. Ha gondom van KÖJÁL vagy bármi, akkor mögé tudok bújni, hogy az önkormányzat érdeke. Nem lehet bezárni, mert akkor hova hordja a falu a szemetet....a pénz jön, kiabálhat akárki, mehetnek akárhova, itt a vége a dalnak..." Mindenesetre a konstrukció évekig olajozottan működött. Sajnos még megbecsülni sem lehet, hogy az ezredfordulóig lerakott hulladék hány százaléka származott Alsónémediről. Bár a korrekt működéshez elvileg kötelező lett volna a beszállított hulladék mérlegelése, tudomásunk szerint soha nem volt lehetőség a beszállított hulladék mérésére. A teljes, éveken át tartó folyamat áttekintéséhez csak a közhiteles térképészeti fotók nyújtanak segítséget.

Ci vi l

Ka pocs

E g yesü l et

A RE N DSZE RVÁLTÁSTÓL N APJ AI N KI G fotó: FÖMI (1 996)

Az 1996 áprilisi ortofotón jól látszik, hogy a hulladéktest mérete - az előző évekhez képest - nem nőtt számottevően. Az akkor még csak 1,2 ha-os ingatlan Gyál felé eső végén még mindig egy jókora mélyedés látható. 1997-ben sor került egy ANTSZ vizsgálatra, ahol a lerakó betelt állapotát kifogásolta a hatóság. Dr. György Balázs Úr polgármesterként is közbenjárt a lerakó engedélyének meghosszabbítása ügyében. Végül 1997. augusztus 19-én kelt döntésében 1998 december 31-ig engedélyezte az ANTSZ a lerkó a működési engedélyét.

1999-ben megnyílt az akkori európai műszaki elvárásoknak megfelelő gyáli regionális kommunális hulladéklerakó, ezért több alsónémedi lakos kezdeményezte a szerződéskötést az regionális hulladéklerakó üzemeltetőjével (A.S.A.) és követelte a régi szemétbánya bezáratását. A bezárás helyett 1999.07.08-án az önkormányzat elcserélte a tulajdonában lévő 081/34 hrsz. területet a 081/90 hrsz. területre, azzal a feltétellel, hogy a 081/34 hrsz területre kommunális hulladék nem jerülhet. Így a régi lerakóhoz közvetlenül csatlakozott további 2 ha terület. Ugyancsak 1999-ben állapodott meg az önkormányzat évi 100,000 forint ASE támogatás fejében a 081/90 hrsz terület földtárolási célrú használatáról, majd Acsai Károly egyéni vállalkozó 081/91 és 081/34 területekre 1999. 10. 13-án az Alsónémedi Önkormányzattól sitt-lerakó létesítésére építési engedélyt kapott. Az építési engedély műszaki tervre is hivatkozik, de sajnos ez ma már 'az irattárban nem található'. Nem is csoda, hogy a rajznak lába kélt, mert abból egyértelműen látszana, hogy Acsai Károly milyen terepszint-változtatásra kapott építési engedélyt. Az egyik legfontosabb kérdés az alámélyítés mértéke. Nagyon jól működött a kihordjuk a földet, behordjuk a szemetet = dupla haszon elve. Minél mélyebben, annál nagyobb haszonnal. Sajnos nem

lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a hulladéktest legmélyebben elhelyezkedő részei nem kerültek közvetlen kapcsolatba a felszín alatti vizekkel. A 3-4 méteres alámélyítés miatt a Szolnoki Bányakapitányság bírságot is szabott ki. Az engedély nélküli alámélyítés tényét geodéziai mérés is alátámasztotta. A 2006-os felülvizsgálat szerint a figyelőkutak nyugalmi vízszintjei a hulladéktest alsó részétől 3,9-4,4 m méter mélyebben voltak. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy 2006-os vizsgálatnál az F8 jelű furatnál (120 mBf - 12 m = 108 mBf) 108 mBf mélységből kiemelt mintában is találtak műanyag szennyeződést, de nem fúrtak mélyebbre, pedig volt olyan furat is, amit 21 m-re mélyitettek le. MIÉRT? A hulladéktest talpmélységének és geometriájának pontos és részletes meghatározása elengedhetetlen lenne az a talajvíz és a hulladéktest közvetlen érintkezésének lehetőségének kizárásához. Már csak azért is, mert a hulladéktestben lemélyített furatok talajmintái szinte minden toxikus fémre mutattak határérték-túllépést.

Szem ét ü g y - A ren d szervá l tá stól n a pj a i n ki g

SZE M É T Ü G Y Foglalkozzunk egy kicsit bővebben a sitt-teleppé válás körülményeivel. Ugyebár 1999 után csak sitt-telepként tovább működhetett a lerakó a maga módján: papíron sitt-telep, gyakorlatban nem. A 2002-ben készült videofelvételek egyértelműen bizonyítják a fentieket.

A (papíron) sitt-lerakó északi oldala 2002-ben

(fotó: Józan Sándor)

2000-ben az alsónémedi lakosok akkori tiltakozását az váltotta ki, hogy miközben az önkormányzat 1999. év végétől fizet az A.S.A.-nak a településen keletkező kommunális elhelyezéséért, a korábbi szeméttelep és a mellette lévő elvileg inert lerakó egyre rohamosabb növő mennyiségben fogad más településekről származó inert és kommunális hulladékot is. Ha jobban belegondolunk, jogos is volt a tiltakozás - és nem csak anyagi szempontból - mert a következő évtizedekben a gigantikus hulladék-depónia későbbi lehetséges negatív hatásait a közvetlen környezetében élők fogják megszenvedni. Az utóbbi évek szélsőséges csapadékviszonyaira gondolva már nem is tűnik annyira lehetetlennek egy átmeneti komoly talajvízszint-emelkedés. A talajvízszint drasztikus változása a védelem (szigetelés) nélkül épült lerakó esetén bizony kritikus lehet.

részlet a 2000-ben alakított Ad Hoc bizottság jegyzőkönyvéből

Az Alsónémediek 2000-ben nem akartak mást, mint azt, hogy az egyéni anyagi érdek ne írja felül ötezer ember hosszútávú érdekeit. Ennek ellenére - sajnos - lényegében nem változott semmi azon kívül, hogy a 081/35 hrsz. betelt kommunális hulladéklerakó mellé papíron inert hulladéklerakó (081/34 és 081/91 hrsz.) került engedélyezésre. A 2002-ben készült videofelvételek és a kivizsgálásra 2000-ben létrehozott ad hoc bizottság jegyzőkönyve szerint erre a két területre is került kommunális hulladék. Az 1999. júiusi csereszerződéshez kapcsolódó és a 081/90 hrsz. területre vonatkozó külön szerződésben és 'földtárolási célú használati' megállapodásban hiába voltak pontosan rögzítve az eredeti állapot visszaállításának pontos feltételei, erre végül nem került sor. Papíron minden flot-

részlet az 1 999-es csereszerződésből tul, feketén-fehéren meg lett szövegezve, de végül - a szomorú tények ellenére - az eredeti állapot visszaállíttatására soha nem került sor. Vajon miért? Az elvileg földtárolási célból (ingyen használatra) kapott terület fele is több méter magasan megtelt, és nem csak inert hulladékkal. 2003ban az eredeti állapot visszaállíttatása helyett a terület már évek óta hulladékkal fedett felét (5000 m 2) 20 millió forintért eladta az önkormányzat és a szerződésben hozzájárult a szerzemény 'korábbi sitt-telep bővítése' célú használatához.

Ci vi l

Hát így lett rövid idő alatt az egykor 1,8 hektáros 'cigánygödör'-ből egy 3-4 méterre alámélyített, nagyjából tíz méter magas szeméthegy. Hiába volt 2000-ben aláírásgyűjtés, tiltakozás és a környezetvédelmi hatóságok bevonása, valahogy sikerült elsimítani a problémákat. Ki-ki tegye fel a kérdést magának: Vajon a lelkiismeretlenül harácsoló vállalkozó a felelős egyedül? Vagy legalább akkora felelőssége a volt polgármesternek és az általa vezetett mindenkori képviselő-testületeknek is?

Ka pocs

E g yesü l et

A RE N DSZE RVÁLTÁSTÓL N APJ AI N KI G fotó: FÖMI (2000) és a 1 999-ben kiadott építési engedély helyszínrajza együtt

A korábbiakban a szemétbányától északra eső területek (081/91 és 081/34) inert hulladék-lerakóvá válásával foglalkoztunk. A fenti ortofotónak különös jelentősége van, mert ebből egyértelműen következik, hogy az 1999-ben bevont két 1+1 hektáros terület teljes egészében alámélyítésre került. Ha jobban megfigyeljük az északi irányú kiterjedést, akkor azzal szembesülünk, hogy az elvileg földtárolási célú használatra kapott 1 hektáros terület is ugyanúgy alámélyítésre kerülhetett. Kitermelt föld tárolására utaló kupacok egyáltalán nem láthatóak, annál inkább láthatunk a kitermelt föld elszállításra utaló 'csapásokat'. Ennyit a megállapodások betartásáról és betartatásáról. No comment.

2000-ben a dr. Tüske Zoltán Úr által elnökölt ad hoc bizottság jegyzőkönyve egyértelmű megállapításokat tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy az inert (pl. építési törmelék) mellett nagy mennyiségű kommunális hulladék található azon a területen is, ahol - az eredeti megállapodás szerint - kommunális hulladék egyáltalán nem lett volna elhelyezhető. Az eredeti állapot visszaállíttatáműholdkép: yahoo maps (2001 )

sára nem került sor, pedig a megállapodás a napnál is világossabban van megfogalmazva. A 2000-es év lényegében a tiltakozásokról és a vizsgálatokról szólt: aláírásgyűjtés, ad hoc bizottság felállítása, hatósági ellenőrzések, de lényegében zavartalanul folytatódott az elvileg sitt-telep üzemeltetése. A felállított ad hoc bizottság végül ezt a nagyon komoly - a hírmondóban is megjelent - javaslatot tette le a képviselő-testület felé:

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a jegyzőnek egyébként is az lett volna a kutya kötelessége, hogy a legnagyobb körültekintéssel és szigorral járjon el. Ami pedig a legfelháborítóbb, hogy mindez nem egy eldugott helyen, hanem mindannyiunk szeme láttára, közvetlenül a némedi határ egyik legforgamasabb útkereszteződése mellett történt. fotó: FÖMI (2002)

A 2000-es herce-hurca után a hulladék felfoghatatlan sebességgel és mennyiségben kezdett özönleni a lerakóba: a felvételek szerint mindössze 2-3 év alatt több szemét kerülhetett a lerakóra, mint az azt megelőző tíz évben összesen.

Szem ét ü g y - A ren d szervá l tá stól n a pj a i n ki g

SZE M É T Ü G Y Ezen a 2002-es felvételen is látszik, hogy jellemzően egymást érték a teherautók. Az akkori terepszintről csak annyit, hogy a háttérben még bőven látszik az ócsai út melletti fasor.

fotó: Józan Sándor

A KDVKF 14381-4/99 sz. szakhatósági hozzájárulásában az áll, hogy az újonnan létesített sitt-telep dombjának végső magassága nem lehet magasabb a korábbi kommunális lerakónál. Itt kell megjegyezni, hogy akkor a volt kommunális lerakó szintje nagyjából a környező területekkel egy magasságban volt. Hogy nőhetett heggyé mégis a sitt-lerakó? Ez a probléma úgy lett megoldva, hogy a korábbi kommunális lerakó is utólag szépen meg lett 'tetézve', így az mindig magasabb volt az újonnan létesített sitt-lerakó dombjának magasságánál. Mindez addig folyt, amíg az elvileg földtárolásra megkapott terület nagyjából fele is szépen megtelt hulladékkal. Persze az az akkori önkormányzat részéről a legegyszerűbb megoldás nem az eredeti állapot visszaállíttatása volt, hanem a terület megosztása és értékesítése. 2003-ban az északi irányú túlterjeszkedés az eredeti állapot visszaállíttatása helyett egy adás-vétellel lett rendezve. 20 millió forint megfizetésével 'szentesítve lett' a részlet a 2003-ban kötött adás-vételi szerződésből korábban kötött megállapodás vitathatatlan megszegése. A KDVKF 2005-ben végül beteltté nyilvánította a lerakót. A zöldhatóság határozata említést tesz a korábban engedélyezett 115,8 m Balti tengerszint feletti magasság meghaladásáról. A később készült rekultivációs terhez csatolt részlet a zöldhatóság 2005-ös jegyzőkönyvéből geodéziai mérés szerint a lerakó középső 80-90%-a megvallva, az is éppen elég. 2005-ben viszont valami meghaladja a 120 m Bf szintet. Ez azt jelenti, hogy az megváltozhatott, mert az addig a szinte minden szabályt endegélyezetten felül további kb. 200-300 ezer tonna és jóérzést semmibe vevő vállalkozóval kesztyűs kézzel hulladék kerülhetett a lerakóra. Szinte felfoghatatlan bánó önkormányzat ténylegesen elkezdte az Alsónémedi mennyiség. A korábbi kommunális és a mellette létesített lakosok érdekeit képviselni. sitt-lerakó megteltté nyilvánításával sajnos nem ért véget Érdekes módon 2005-ben az erre meg arra hivatkozás a történet. Ugyebár megvolt a bejáratott üzletkör, de helyett már megtalálták megfelelő megoldást az erélyes nem állt rendelkezésre szabad kapacitású engedélyezett fellépésre. inert lerakó, ezért Acsai Károly illegális feltöltésekbe kezdett. Sajnos nem lehet tudni, hogy saját kezdeményezést indított vagy lakossági bejelentést továbbított-e az önkorAz elmondások jónéhány Alsónémedi környékén lévő temányzat a zöldhatóságnak. A végeredmény rületet érintenek, de a teljes hitelesség érdekében mi szempontjából mindegy. Talán nem ártott volna korábcsak a zöldhatóság dokumentumait megismerve a ban felébredni! meghozott határozatok és kiszabott környezetvédelmi birságok által érintett területekkel foglalkozunk. Az igazat

Ci vi l

Ka pocs

E g yesü l et

A RE N DSZE RVÁLTÁSTÓL N APJ AI N KI G A végeredményt ugyebár már ismerjük: egy gigantikus méretű, tíz méterrel a környező területek fölé magasodó hulladéktest. Ez az a rakott szekér, amire - a mondással ellentétben - már tényleg nemigen lehetne rakni szinte egy szalmaszálat sem.

fotó: FÖMI (2005)

'Kellett' hát találni, más helyet ahova akár illegálisan is - de el lehet helyezni a meglévő üzletkör által beszállított hulladékokat. A recept ugyanaz: kihordjuk a földet, behordjuk a szemetet. Ezen a 2002-es fotón az aszfalttörő mögötti terület (081/48 hrsz.) 'előkészítése' folyik. Esetleg a későbbi hulladékelhelyezés számára? Az itt később illegálisan visszatöltött hulladék ügyében az Alsónémedi önkormányzat bejelentése alapján először 2005-ben indított eljárást a KDVKF, ahol 2005-ben 367 millió, majd 2007-ben 657 millió, majd 2008-ban 372 millió forint környezetvédelmi birságot szabott ki. Több éves fellebbezés és jogi csűr-csavarást követően az aszfalttörő mögötti terület illegális feltöltése miatt környezetvédelmi bírság megfizetésére végül nem került sor. Annyit feltétlenül érdemes lenne hozzátenni, hogy a megfizetett környezetvédelmi birságok harmada az illetékeségi terület önkormányzatát illeti meg. Illetve illette volna meg, de mivel végül a birság megfizetésre nem került, ebből Alsónémedi, az alsónémediek nem kaptak egy fityinget sem. (1 999)

(2004)

2005-ben a másik illegális hulladékfeltöltés ügyében (lakossági bejelentés alapján) szintén Alsónémedi Önkormányzata fordult a zöldhatóhághoz. A műholdképeken a terület csak egy része látható. 2006-ban 471 millió forint környezetvédelmi birság kiszabására került sor. Azt azért érdemes még hozzátenni, hogy a gödör odakerülését senki sem firtatta, csak a későbbi illegális feltöltést. A birságszámítás alapja a több, mint 30 ezer tonna kevert hulladék illegális elhelyezése volt. Persze a vállalkozó

Az aszfalttörő mögötti terület alámélyítése,kitermelése

fotó: Józan Sándor

(2008)

mind mennyiségileg, mind minőségileg kifogásolta a kiszabott birság alapjául szolgáló hulladékot. 2011-ben a zöldhatóság 460 millióra mérsékelte a birságot. Persze itt is évekig folyt a jogi csűr-csavar, de végül 2012. márciusában megszületett a jogerős határozat és elvileg végrehajtásra is kerül a több, mint 400 milliós környezetvédelmi bírság. A kérdés most már inkább az, hogy az eltelt hosszú évek alatt maradt-e még valami végrehajtható.

A kiadványunk alaptémáját adó egykori agyagbánya 2006-os meg- (2007. 05. 25.) telést követő utóélete sem volt éppen eseménytelen. 2007-ben készült műholdfelvételen a lezárt lerakó hátsó oldalától indulva ismét feltöltésre utaló buckák jelentek meg. A zöldhatóságnál 2007es munkálatok bejelentésére utaló dokumentomokat nem találtunk, pedig elvileg a teljes hatósági anyag a rendelkezésünkre állt. Ez adhat magyarázatot a 2006-os rekultivációs terhez csatolt fotók és a mai hulledéktest-magasság nyilvánvaló különbségére. Feltételezhető, hogy miután a másik két illegális lerakóhely a zöldhatóság figyelmének gyújtópontjába került, a végleges lezárást követően további, illegális hulladék-elhelyezés folyhatott a (081/96 hrsz) területen, de ez bizonyára elkerülhette a hatóságok figyelmét.

Szem ét ü g y - A ren d szervá l tá stól n a pj a i n ki g

SZE M É T Ü G Y Az aszfalttörő és a most a búcsúsok által használt területekre kiszabott százmilliós nagyságrendű birságokból már látszott, hogy nem babra megy a játék. Talán ez is közrejátszott az ötlet megszületésében, miszerint kerüljön önkormányzati tulajdonba a volt kommunális és a '99ben engedélyeztett sitt-lerakó. Nem is csoda, hogy szívesen szabadultak volna a tulajdonjogtól, hiszen első körben a tulajdonos a felelős a környezetkárosításokért.

Szerintünk a község javát ténylegesen az szolgálta volna racionálisan, ha a tulajdonbavétel előtt készül egy megbízható, részletes, minden igényt kielégítő felülvizsgálat. Az nem csak racionális döntés lett volna, hanem némi felelősségteljességgel is meg lett volna spékelve.

Végül valószínűleg nem kis ‘lobbizást’ követően 2009 október 13-án a képviselő-testület döntött arról, hogy a már teljesen megtelt, a rendelkezésre álló iratok és adatok alapján ipari és kommunális hulladékot is tartalmazó lerakó tulajdonjogát ajándékozás formájában megszerzi és EU-s támogatásra pályázik.

Azt az apró kis körülményt nem szabad szó nélkül hagynunk, hogy gyakorlatban a szóban forgó hulladéktest valójában egy korábbi szilárd kommunális (kb. 2 ha) és egy 1999-ben engedélyezett (kb. 2 ha) inert hulladék-lerakóból áll. A megcélzott 2008-as pályázat viszont kizárólag települési szilárd kommunális lerakók rekultivációját finanszírozta.

Talán az sem kizárt, hogy egy előzetes teljes környezetvédelmi felülvizsgálat előírása esetén a tulajdonos sem lett volna ajándékozó kedvében.

A Pro Régió Kht. az önkormányzat kérésére az alábbi tájékoztatást adta: "...nem támogathatók azok a tevékenységek...különösen a nem települési szilárdhulladék-lerakónak minősülő lerakók..."

A fenti - 2009-es Alsónémedi Hírmondóból idézett - bekezdésből csak annyi hiányzik, hogy egy kicsit azért az önkormámnyzat is ludas volt ebben a históriában. A tulajdonbavétel előtt korábban az előterjesztők többek között azzal érveltek, hogy Acsai Károly már nem rendelkezik akkora anyagi lehetőséggel illetve vagyonnal, hogy esély legyen a rekultiváció elvégzésére. Erről Acsai Úr írásban külön is nyilatkozik az ajádékozási szerződésben. A képviselők közül dr. Tüske Zoltán Úr érintettség miatt tartózkodott. A tulajdonszerzésre Józan Sándor és Bálint Sándor nem-mel, Bai Sándor, Györgyövics Károly, Kerekes Miklós, Kozma Márta, Morvai János, Szabó Endre, Szántó Erzsébet, Zsin Géza képviselők és Dr. György Balázs polgármester igen-nel szavazott.

Ezt az egyébként nem kis 'problémát' a két lerakó egy helyrajzi számra való összevonással és átsorolásával oldották meg. A rekultiváviós kötelezéssel terhelt lerakó tulajdonszerzése komoly indulatokat keltett. Ha másért nem, akkor a másik két Acsai-féle területre már akkor kiszabott százmilliós nagyságrendű környezetvédelmi birságok miatt nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárni és nem vakon belemenni az 'ajándék' elfogadásába. A kiszabott birságokról az önkormányzatnak bizonyára tudomása volt, hiszen a zöldhatóságnál 2005-ben közvetlenül az önkormányzat kezdeményezte az eljárásokat. Mindenesetre nem kell komoly matematika tudás ahhoz, hogy az egyébként már évek óta rekultivációra kötelezett egykori tulajdonos - sikeres pályázat esetén - 300-400 milló forintos tehertől szabadult volna meg. Ez lett volna ám a színtiszta haszon! Tényleg nem szeretnénk az anyagiakra kihegyezni ezt a dolgot, de arról még csak szó sem esett soha sehol, semmilyen iratban, hogy - önerőn felül - esetleg a rekultivációs költség legalább egy jelképes részét az önkormányzat kapta volna meg. Világos: a hasznot privatizáljuk, a veszteséget államosítjuk! Ingatlanbiztosíték gondolata felmerült, de az is csak arra az esetre, ha netán valamilyen kár érné az önkormányzatot. Végül azonban semmilyen biztosítékot sem kapott az önkormányzat. Egy bizonytalan tartalmú, többszázmillió forint értékű rekultivációs kötelezettséggel terhelt, minden tekintetben túlművelt hulladéklerakót viszont igen. Ajándékba.

Ci vi l

Ka pocs

E g yesü l et

A RE N DSZE RVÁLTÁSTÓL N APJ AI N KI G A legtöbb választópolgárnál Suzuki Ullmann telephely megvásárlása után a szemétbánya tulajdonbavétele váltotta ki a legnagyobb közfelháborodást. A 2010-es választási kampány lakossági fórumán az akkor még polgármester-jelölt Vincze József Úr így fogalmazott: "....egy magánszemély végezte a szemétbánya művelését.... a most működő testület megszavazta, hogy ezt úniós pénzből próbáljuk meg rekultiválni, majd utána adjuk vissza ennek a magánszemély tulajdonába....EZ A MI SZÁMUNKRA ELFOGADHATATLAN, MEGPRÓBÁLJUK MÉG A REKULTIVÁLÁS ELŐTT VISSZAADNI A MAGÁNSZEMÉLY TULAJDONÁBA..."

Vincze József polgármester-jelölt Úrnak azt még esetleg nem kellett volna ott rögtön hozzátennie - a későbbi félreértések elkerülése érdekében - hogy 2010. áprilisban ettől a magánszemélytől Vincze Józsefné vásárolt egy némedi ingatlant? A fenti ingatlanügylethez kapcsolódóan 2011. november 29-i testületi ülésen Józan Sándor Úr elmondta, hogy a (nem említett) vásárlás egyáltalán nem volt szerencsés. Volt másik eladó ingatlan is a környéken, "...miért éppen Acsai Károlytól kellett vásárolni?..." "...2010 tavaszán...még azelőtt lett megvéve, mielőtt tudtam volna, hogy polgármesterként indulok... ha tudom, hogy indulok, akkor ezt nem veszem meg...mert ez most nyűg..." - volt másik eladó ingatlan is - "...de árszinteket meg kellett nézni...", nyilatkozta Vincze Úr a testületi ülésen. Mindez persze nem törvénytelen, de a szemétbánya ügye miatt egyáltalán nem volt szerencsés az ingatlanügylet elhallgatása. Az együtt kampányoló jelölt-társak előtt is pedig végképp nem volt az. Persze Vincze Úr a polgármesteri székbe ülve azonnal amnéziás lett és mélyen hallgatott vagy csak részinformációkat közölt a szemétbánya ügyéről. Az új testület alakuló ülést követően, azt a tájékoztatást kapta, hogy az önkormányzati társulásból nem lehet kilépni, mert valószínűleg a többi tagönkormányzat perbe fogná a községet a társulásból kilépésből adódóan 'elbukott' pályázati forrás miatt. Akkor még a bennfenteseken kívül senki nem ismerte a pontos részleteket. Az is rejtély a mai napig - pedig jónéhányszor írásban is megkérdeztük - hogy Vincze József Úr miért nem vette napirendre legkésőbb a 2011. januári testületi

ülésen a bánya kérdését, miközben pontosan tudta, hogy legkésőbb 2011. január 31-ig nyilatkoznia kellene a megállapodás meghosszabbításáról, amit testületi felhatalmazás nélkül egyébként nem tehet. A szemétbánya ajándékozási szerződése és a kapcsolódó megállapodás részletei nem voltak ismertek, ezért 2011. márciusban megszerettük volna ismerni az iratokat. Persze a hivatal nem teljesítette határidőre az adatszolgáltatást. 2011. április 26-i ülésen - ahol egy rögtönzött határozati javaslat alapján egyébként született egy egyhangú 'nemadjukvisszaaszemétbányát' határozat - megkérdeztük, hogy mikor fogjuk megkapni a szemétbánya ajándékozási szerződését. Mivel a válasz a 'nemvagyokkötelesválaszolni' és 'nyugodtanforduljatokbírósághoz' volt, ezért - megfogadva a pgm tanácsát bírósághoz fordultunk. A bírósági kereset beadása után azonnal előkerültek az iratok: akkor derült fény arra, hogy legkésőbb 2011. január 31-ig a - Képviselő-tesület felhatalmazásával - a polgármesternek és a jegyzőnek nyilatkoznia kellett volna a megállapodás meghosszabbításáról. Nem lehet biztosan tudni, hogy esetleg felhatalmazás nélkül is megtették-e ezt a nyilatkozatot vagy a megbízott ügyvéd nem tett eleget a letétbe helyezett okiratban foglaltaknak. Az iratok közreadása és megismerése után 4 képviselő rendkívüli testületi ülés összehívását kezdeményezte. 2011. május 23-i testületi ülésen született egy 'épphogycsaknemadjukviszzaabányát' határozat: 5 NEM 4 IGEN. Vincze József Úr a bánya megtartása és a társulásban maradás mellett kardoskodott. Végül, miután a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság gazdaságvédelmi osztálya is kíváncsi volt a szemétbányával kapcsolatos iratokra Vincze József Úr véleménye is azonnal visszájára fordult: 2011. május 26-ra rendkívüli testületi ülést hívott össze, ahol a meghívóhoz csatolt több oldalas előterjesztésben ecsetelte, hogy mekkora anyagi kockázattal járhat a szemétbánya további birtoklása, ezért kezdeményezte a 'veszélyes ajándék' visszaadását. Az ülés színfoltja volt még egy fidesz frakció által felolvasott 'kivizsgálást követelünk' nyilatkozat is, amiből a mai napig érdemben nem lett semmi. Illetve annyi történt, hogy nagynehezen. kb. egy évvel később (!) az önkormányzat megbízta az EMLA Egyesület környezetvédelmi szakjogászát egy jogi szakvélemény elkészítésére. A szakvélemény még nem nyilvános, mert egy későbbi testületi döntést alapoz meg. Információink szerint a legújabb fejlemény az ügyben, hogy a korábbi tulajdonos mégiscsak megegyezne peren kívül és - bizonyos feltételek teljesülése esetén - visszaveszi a szemétbánya tulajdonjogát.

Szem ét ü g y - A ren d szervá l tá stól n a pj a i n ki g

SZE RI N TÜ N K M I T KE LLE TT VOLN A M ÁSKÉ PP CSI N ÁLN I ? 1) Először is meg kellett volna szerezni a tulajdonjogot... Dr. György Balázs Úrnak a korábbi érvényes felhatalmazás alapján 1993-ban meg kellett volna szereznie az eredeti 1.8 hektáros hulladéklerakó tulajdonjogát. Ez a későbbiek tekintetében azért lett volna fontos, hogy Alsónémedi Nagyközség Önkormányzatának nagyobb eszköztár álljon rendelékezésére a nemkívánatos folyamatok még időbeni megakasztására. Saját tulajdonú lerakó esetén végülis nem tudott volna a probléma idáig fajulni. A '93-as tulajdonszerzés elmulasztásának körülményeiről 2011. április 19-én megkérdeztük Dr. György Balázs expgm, jelenleg képviselő Urat, de érdemben a mai napig még nem méltóztatott válaszolni.

2) Ha már így alakult a tulajdonjog...

Olyan szerződést kellett volna kötni a tulajdonos-vállalkozóval, ami egyértelművé teszi, hogy honnan, milyen és mekkora mennyiségű hulladék kerülhet a lerakóba, a megállapodás betartását pedig tényleg komolyan ellenőrizni. Nem lett volna szabad hagyni azt sem, hogy hosszú-hosszú éveken át mérlegelés nélkül kerüljön beszállításra a hulladék, mert így az egymásra mutogatás lett a vége. Bizonyítani pedig nemi tud senki semmit.

3) 1999-ben nem kellett volna belemenni a csereügyletbe...

A csereügylet révén tudott ilyen gigantikus területi méretet ölteni a lerakó, mert az eredeti területen működő lerakóhoz lett 'hozzácsapva'. Most talán egy sokkal kisebb és nem egy közel 5 hektáros problémával állnánk szemben. A információink szerint a rekultivációs terv - részben a túlművelésnek köszönhetően - 79,000 m3 hulladék megmozgatását, válogatását írja elő. A csereügylet közvetlenül a lerakó északi irányú 1+1 ha kiterjesztését eredményezte.

4) Meg kellett volna akadályozni az előzetes alámélyítést...

Vagy csak szigetelés kialakításával kellett volna engedélyezni a lerakót. Most akár felfoghatatlannak tűnő következményekkel is járhat az a tény, hogy 2000. év környékén a haszon maximalizálásának érdekében alá lett mélyítve a hulladéklerakó területe. A képeken jól látszik, hogy nem az engedélyezett 1-1,5 m hanem sokkal nagyobb mértékben lett kiásva, majd hulladékkal feltöltve a terület. Ugyanis a pályázatban behivatkozott Kvvm rendelet (28. oldal 2.2 pont ) szerint, mesterséges szigetelés nélküli lerakót csak felszámolni lehet, ami tartalmaz szennyező anyagot és közvetlenül érintkezhet a talajvíz maximális szintjével. Mivel nem ismerjük biztosan a hulladéktest valódi talpmélységét, a 2010-ben tapasztalt szokatlanul magas talajvízszinteknél bizony nem kizárható a talajvíz és a hulladéktest közvetlen érintkezésének lehetősége.

5) Vissza kellett volna állíttattni az eredeti állapotot, akkor még nem volt késő...

Komolyan kellett volna venni 2000-ben a 150 lakos aláírásával támogatott civil tiltakozást és semmissé kellett volna nyilvánítani a jogügyletet, amikor már nyilvánvalóvá vált a pontosan körülírt feltételektől való eltérés. Azonnal jogi lépéseket kellett volna foganatosítani az eredeti állapot visszaállíttatására. Ráadásul akkor a lerakó magassága is csak kb. 3 méter (115 mBf) volt. Ehelyett minden ment tovább a 'maga útján'.

6) 2003-ban nem lett volna szabad további fél hektárt eladni...

Az eredeti állapot visszaállíttatása helyett az északról szomszédos ingatlan felének eladása másodszor is közvetlenül hozzájárult a szeméthegy északi irányú kiterjesztéséhez. Ragaszkodni kellett volna az eredeti - 1999-ben kötött földhasználati megállapodásban rögzítettekhez.

7) A hivatalnak 2005 előtt is határozottabban kellett volna fellépnie...

Az ADHOC bizottság, az ellenőrző hatóságok is egyaránt minden esetben úgy nyilatkoztak, hogy a jegyző fokozottabban kísérje figyelemmel a lerakót és szükség esetén avatkozzon közbe. Ehelyett valószínűleg csak formális intézkedések történtek és nem vette igénybe az Önkormányzat az összes rendelkezésére álló lehetőséget. Addig kellett volna ezt megtenni, amíg nem késő. 2005 után - érdekes módon - eredményre vezetett az önkormányzat zöldhatóságnál indított eljárása. Az más kérdés, hogy csak évek múlva és csak egy esetben emelkedett jogerőre környezetvédelmi bírság.

6) Így nem lett volna szabad elfogadni az 'ajándékot'...

Megbízható előzetes felülvizsgálat nélkül nem lett volna szabad belemenni a már rekultivációs kötelezettséggel terhelt ingatlan tulajdonjogának megszerzésébe. Meg kellett volna győződni arról, hogy az eredeti tulajdonos valóban nem képes és semmiképp sem kötelezhető rekultivációs munkák finanszírozására. Ha pedig közös az érdek a rekultiváció - ahogy többször is említik - akkor olyan megállapodást kellett volna kötni, amiben az elnyerhető pályázati forrás legalább jelképes része az önkormányzatnál maradt volna.

7) A Képviselő-testületek tagjainak alaposan tájékozódniuk kellett volna a döntések előtt...

Semmikép sem lett volna szabad ilyen horderejű ügyben alaposan kimunkált előterjesztés, szakértői vélemény és pontos információk ismerete nélkül dönteni. Több korábbi kritizálható döntés hasonló körülmények született.

Ci vi l

Ka pocs

E g yesü l et

SZE RI N TÜ N K M I T KE LLE N E M OST TE N N I ? Mindenekelőtt legalább egy kis önkritikát kellene gyakorolni A szemétbánya ilyen módú és méretű problémájának kialakulásában nem kis szerepe volt dr. György Balázs- a 20 évig volt polgármester - Úrnak, az általa vezetett korábbi Képviselő-testületeknek és a hatósági jogköröket gyakorló jegyzőnek is mert, hol mulasztássukkal (például a tulajdonszerzés elszalasztása), hol konkrét lépésekkel (földcsere, értékesítés) lehetővé is tették a vállalkozó lelketlen, szinte minden szabályt és a falu hosszútávú érdekeit semmibe vevő harácsolását. Azon persze hosszasan lehetne vitatkozni az-e nagyobb hibás aki csinálta vagy az aki hagyta idáig elharapózn a dolgot. Egy dolog biztos: 2005 előtt az önkormányzat és a hivatal - mint hatóság- nem használt ki minden rendelkezésre álló adminisztratív eszköszt és lehetőséget. Szerintünk mára minden gond nélkül lehetett volna egy rendberakott, rekultivált lerakónk (az eredeti szemétbánya területe), mellette pedig egy olyan szabályos, védelemmel ellátott hulladék-depónia, ami megbízhatóan, hosszú évtizedekre megoldotta a falu hulladékgondjait. Ezzel szemben manapság évente több, mint tízmillió forintot költünk a keletkező kommunális hulladékaink elhelyezéséért. A szomorú valóság az, hogy - bárkié lesz is végül a lezárt lerakó tulajdonjoga - nekünk így vagy úgy, a maga ki tudja milyen kockázataival együtt mindenképpen lesz egy gigantikus szeméthegyünk, amit jövet-menet nézhetünk. Itt lenne az ideje tiszta vizet önteni a pohárba és a jól felfogott közös érdekünkben végre minden kétséget kizáróan tisztázni azt, hogy nyugodt lelkiismerettel seperhetjük a szőnyeg alá és dobhatunk-e spongyát erre a tájsebre vagy ennél esetleg komolyabb dologról van szó, ami megoldása egy sokkal-sokkal összetettebb és bonyolultabb kihívás elé állít bennünket. Őszintén reméljük, hogy végül erre majd nem fog sor kerülni. De hogyan tovább?

Pontosan fel kellene mérni a hulladéktest alsó részének geometriáját A lehető legrészletesebb felmérésre azért lenne szükség, hogy minél pontosabban lehessen megbecsülni a hulladéktest és a felszíni vizek közvetlen érintkezésének kockázatát. Azt az egyik 2006-os fúrási jegyzőkönyvből tudjuk, hogy volt olyan furat, ahol megálltak a fúrással 108 mBf szintnél, pedig még szennyezett volt a furatból kikerülő anyag. Így nem lehetünk biztosak abban, hogy esetleg van-e 108 mBf alatti szinten hulladék. A legnagyobb veszélyt a hulladéktest és a talajvíz közvetlen érintkezése jelentheti.

Minél hamarabb el kellene készíteni a tervezett M4 jelű monitoring kutat Bár a zöldhatóság már 2010-ben előírta az M4 jelű monitoring kút létesítését, ez a mai napig nem történt meg. A lerakó déli oldalán is van egy korábban elkészített - a képen M?-el jeölt - monitoring kút vagy legalábbis nagyon annak tűnik. Ha ez is egy monitoring kút, akkor vajon miért nem alakították ezt is úgy ki mint az északi oldalon lévő kutakat? A jelenleg meglévő, engedélyezett, (M1,M2,M3) üzemelő monitoring kutak a talajvíz áramlási viszonyát figyelembevéve a lerakó felett vannak. A létesítendő M4 kút adna reális lehetőséget a lerakó esetleges szennyezésének kimérésére.

Majd tisztázni kellene, hogy lezárt lerakó jelenthet-e valamilyen veszélyt A lerakó jelenlegi állapotában kiporzásnak vagy szél által elhordott hulladéknak szinte nincs esélye, de mint közvetlen veszélyforrás - legkomolyabban - az egyébként sérülékeny felszín alatti vizekre jelenthet fenyegetést. A hulladéktest és a talajvíz közvetlen érintkezésének esélyét azért kell minél pontosabban kizárni, mert könnyen előfordulhat, hogy húsz évvel ezelőtt acélhordóban elhelyezett nem feltétlenül folyékony hulladék, a hordó eloxidálódása, kilyukadása után hirtelen válik aktív, intenzív szennyezőforrássá, az áramló felszín alatti víz onnantól kezdve pedig hordozóközegként viselkedne. A talajvíz áramlási irányában néhány száz méteren belül is több tucat, kertészeti kultúrák öntözésre jelenleg is használt kút van. Az M4 jelű monitoring kút létesítése és folyamatos ellenőrzése megnyugtató megoldást jelentene az esetleges talajvíz-szennyezés jelzésére. Egy komoly mértékű és hatásterületű talajvíz-szennyezés esetén valóban szembesülnénk azzal, hogy a pénz nem ehető.

Őszintén reméljük, hogy erre soha nem fog sor kerülni!

Szem ét ü g y - A ren d szervá l tá stól n a pj a i n ki g

A CIVIL KAPOCS EGYESÜLET BEMUTATJA

c ím ű f i l m j é t AZ AL S Ó N É M E D I S Z E M É TB ÁN YA TE L J E S TÖ R TÉ N E TE

ALSÓNÉMEDI OPÁL-HÁZ 2 0 1 2 . AU G U S Z TU S 3 - ÁN É S 4- É N 1 8 Ó R AI KE Z D E TTE L

A B E LÉ P É S I N G YE N E S , M I N D E N KI T S Z E R E TTE L VÁR U N K! A Civil Kapocs Egyesület (PMB. TE-6168) eseti közérdekű tájékoztató kiadványa Nyilvántartási szám: 163/2638/1/2011

Felelős szerkesztő: Juhász Zoltán http://www.civilkapocs.hu

A nyomtatott kiadvány és a film elkészítését az Ökotárs Alapítvány támogatta