Page 9

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

9

A bûnözés nemcsak a rendõrséget, hanem a közösséget is érinti Röviden a helyzetről Minden valószínűség szerint a romániai kisebbségi közösségek a rendőrséget nem tekintik egy hozzájuk közel álló, velük azonosulni tudó intézménynek. Ez a számukra idegennek tűnő, vélekedésükben elsősorban a „románsághoz” tartozó, a hajdani politikai és nemzeti elnyomást velük szemben egyaránt gyakorló „milícia” örökségét bizonyos mértékben a napjainkig magával hordozó intézmény nem elég vonzó a kisebbségi, köztük a magyar fiatalok számára. Ezt látszik alátámasztani többek között az is, hogy a Câmpina-i és kolozsvári rendőraltisztképző iskolák legutóbbi felvételi vizsgáinak összesített eredményeit tanulmányozva kiderül, hogy az összesen 1 700 friss hallgató között mindössze 14 magyar található (0,82%). Hátrányos megkülönböztetésben részesülnének a rendőrnek készülő kisebbségi, köztük magyar fiatalok? Nem valószínű, hiszen részarányuk hasonló nagyságrendű a be nem jutottak között is: 3 903 visszautasított fiatal közül 44, azaz 1,13% magyar. Ennek az állapotnak egy lehetséges oka részben az is, hogy az elmúlt 16 év során a rendőrség nem tett lépéseket a közvetett diszkrimináció tényét kimerítő statisztika fokozatos felszámolására. Hiszen a Belügyminisztérium kötelékében dolgozó személyek közül – és ezek jelentős részét a rendőrség állománya teszi ki – mindössze 1% vallja magát valamely kisebbséghez tartozónak, olyan körülmények között, amelyben a teljes lakosság részarányában a kisebbségek összesen 10%ot tesznek ki. Egy másik, az utóbbi időben ismét aktuálissá vált probléma a rendőrség által kompakt roma közösségekben véghezvitt, erőszakosnak vélhető akciók újfent térnyerése (Gyapjú – Bihar megye, Patarét – Kolozs megye, Régen – Maros megye). Ha az 1990 és 1995 közötti időszakban elsősorban az volt a vád, hogy a

rendőrség nem képes megelőzni az etnikai jelleggel is bíró helyi konfliktusokat, illetve, hogy a konfliktusok kirobbanása után a többségi lakosok javára részrehajlóan avatkozik be (Hadrév – Maros megye), mára úgy tűnik, ezeket a nyilvánvaló hiányosságokat sikerült bizonyos mértékig felszámolni. Mostanra az a kifogás fogalmazható meg, hogy kellő képzés és specifikus szaktudás hiányában a rendőri alakulatok az indokoltnál erőszakosabban, olykor az alapvető emberi jogok kötelező betartását, a semlegesség szükségességét és a közösség sajátos jellegzetességeit is figyelmen kívül hagyva lépnek fel akkor, amikor kompakt roma közösségekben – egyébként jogszerű ese-

tekben – járnak el (körözésben levő személyek előállítása, jogtalanul fogyasztott villanyáram-szolgáltatás felfüggesztése érdekében). Úgy tűnik tehát, hogy ez idáig egyik „oldalról” sincs komoly érdeklődés a másik oldal iránt: a rendőrség nem foglalkozik rendszerszerűen a kisebbségi közösségekhez való viszonyulásának összetett kérdésével, a kisebbségi fiatalok pedig nem kívánnak rendőrök lenni.

Hogyan próbál segíteni az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja (EKF)? Elképzelésünk szerint a fentebb vázolt helyzeten egy olyan programmal lehet bizonyos mértékben változtatni, amely egy időben tűzi ki célként, hogy fogékonnyá tegye a rendőrsé-

get, a rendőröket a kisebbségek, a kisebbségi helyzet és kérdéskör specifikumai iránt, ugyanakkor, hogy felkeltse a kisebbségi fiatalok érdeklődését a rendőri pálya iránt. A Minőségi Kormányzás Kulturálisan Megosztott Közösségekben programot 2000-ben indította el az EKF és a Román Rendőrség Főfelügyelete alatt működő Bűnmegelőzési és Bűnügyi Kutatási Intézet, és az eltelt hatéves időszakban két, egymást követő és egymást jól kiegészítő projekt köré csoportosultak a tevékenységek: „Konfliktus-megelőzés és konfliktuskezelés”, valamint „Kisebbségek részvétele a közéletben”. Az első projekt vegyes etnikumú községekben szolgáló rendőr-altiszteknek biztosított háromnapos képzéseket a „Bűnmegelőzés kulturálisan megosztott közösségek esetében” tárgykörben. A 14 azonos tartalmú képzési modulban 350, huszonhat különböző megyében szolgáló altiszt részesült. A képzés pozitív fogadtatásán felbuzdulva, a képzés tananyagát, az 1990 és 1995 között lezajlott erőszakos jellegű, etnikai indíttatású konfliktusok elemzéseit úgy a rendőrség, mint az emberjogi szervezetek részéről, valamint néhány sikeres együttműködési projektre alapuló esettanulmányt a „Rendőrség és a romániai kulturálisan megosztott közösségek” (“Poliţia și comunităţile multiculturale din România”) címet viselő kötetbe szerkesztettük és juttattuk el az ország minden megyei rendőr-felügyeletéhez. A második projekt keretében minden megyei rendőrfelügyelet három – a bűnmegelőzés és kutatás, a bűnügyi nyomozó, valamint a rendfenntartó testületeiben dolgozó – tisztjének, valamint a kolozsvári Septimiu Mureșan Rendőrképző Főiskola nyolc diákjának biztosítottunk olyan képzési programot, amelyen a résztvevőket a minőségi kormányzás elveinek a kulturálisan megosztott közösségben való érvényesítésére oktatták. A háromnapos képzésen töb-

Civil Fórum 2006/3  

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre, problémákra

Advertisement