Page 23

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

mot emeltük ki, mint az etnikai hovatartozást, az abban való megmaradást legalapvetőbben meghatározó tevékenységet. A program részleteiről Hegyeli Attilát, az oktatási program felelősét kérdeztük (Csáki Rozália – főszerkesztő). 1. Mióta működik ez a program? Milyen formában kezdődött el, ma milyen intézményes formát ölt? A most lezáruló tanév oktatási programunk hatodik tanévének a végét jelenti. 2000-ben egyesek kivitelezhetetlennek, mások vakmerőségnek vagy éppen szélmalomharcnak tartották azon ötletünket, hogy moldvai csángó falvakban kezdjünk el először iskolán kívüli foglalkozások keretében, majd az iskolákban is magyar nyelvű foglalkozásokat szervezni a gyerekeknek. Akkor még nem tudtuk, hogy pontosan mekkora feladatra is vállalkozunk… Mivel spontán módon itt már nem kérik a szülők a magyar nyelv iskolai tanrendbe való bevezetését, ezért azt az enyhén arcátlan utat választottuk, hogy a gyerekeken keresztül közelítettünk szinte minden eddigi helyszínen a kérdés felé. Ez azt jelenti, hogy olyan iskolán kívüli tevékenységeket szerveztünk, amelyekre a gyermekek szívesen jártak és járnak még ma is, ezáltal egyre nőtt a létszámunk. A szülők látva a gyermekek lelkesedését, és azt, hogy végül is jó, ha két nyelvet is tudnak beszélni, írni, úgy döntöttek, hogy megírják az iskolák felé azokat a kérvényeket, amelyben kérik, hogy gyermekeik mint anyanyelvet tanulhassák a magyar nyelvet. Minden településen csak iskolán kívüli foglalkozások keretében kezdünk, majd néhány év alatt az iskolában is megjelenik a magyaróra. Mára már több mint 900 diák számára hivatalos keretek közt is (naplóba vezetett osztályzatokkal stb.) tanítjuk a magyar nyelvet. 2. Hány tanár dolgozik ebben a programban, évente hány diákkal dolgoznak? Hány településen vannak jelen? A moldvai csángó oktatási programban jelenleg összesen 28-an vagyunk tanárok, ebben az évben oktatási programunk hozzávetőlegesen 1300 diákot érint, melyből több mint 900 diák iskolában is tanulja a magyart, a többiek pedig csak iskolán kívül, délutáni, hétvégi foglalkozások keretében. Ehhez hozzáadódik az is, hogy 60 diákunk van, akik Csíkszeredában, Bukarestben vagy Udvarhelyen magyar tannyelvű középiskolában, általunk nyújtott ösztöndíjjal (étkezési és szállásköltségeiket fedezzük) továbbtanulhatnak; az ők felzárkóztatásukért további két tanárkolléga felel. A továbbtanulók más megyékbe való küldésére azért van szükség, mert Bákó megyében jelenleg nincs magyar tannyelvű középiskola, így minden évben 15-20 jó képességű diákot veszünk fel a továbbtanuló ösztöndíjasaink közé, biztosítva számukra a lehetőséget, hogy egy általuk választott magyar iskolában tanulhassanak, érettségizhessenek, remélve, hogy ezzel is hozzájárulunk egy magyar nyelvű moldvai értelmiség kialakításához. Jelenleg sajnos csak 16 településen vagyunk jelen a magyar nyelv oktatásával, a valóságban hozzávetőlegesen 40-45 faluba kellene tanárt kül-

23

deni, hiszen ennyi helyen beszélik vagy értik még valamilyen szinten a magyar nyelvet a gyermekek. Gyereklétszám tekintetében ez azt jelenti, hogy még nagyon az elején vagyunk ennek a munkának, mivel egyelőre csak 10%-át tanítjuk azoknak a gyermekeknek, akik otthonról valamilyen szintű magyar nyelvtudással rendelkeznek. 3. Hogyan szólítják meg, vonják be a diákokat? Azokon a településeken, ahol idén először szervezzük meg az oktatást, egyedüli lehetőségként az iskolán kívüli foglalkozások keretében lehetséges a kezdés. A moldvai csángó falvakban úgy tűnik, hogy hiába van már precedens az előző évekből, nem válik az iskolák, a tanári kar vagy éppen a helyi tanácsok prioritásává a magyar nyelvű tevékenységek bevezetése, elkezdése. Így minden új helyszín, új falu esetében sajnos elölről kell kezdeni a szervezést is, de a felvilágosító, informáló kampányt is, nem alapozhatunk arra, hogy pl. a szomszédos falvakban már lezajlott hasonló folyamat nyomán a hatóságok megértőbbek, a szülők informáltabbak lettek volna. Ez nagymértékben a helyi média és a klérus elutasító magatartásából is fakad: évek óta negatívan viszonyul a média és a helyi „hírközlésért” felelős papság is a magyar nyelv tanításának ügyéhez. Így nem jut el, vagy negatív fényben és torzítva jut el az ezzel kapcsolatos információ egy-egy moldvai csángó faluba, közösségbe, családba. Az előző tanévben két új helyszínen indult el az oktatás (Bákóban és Gajdáron), ebben a tanévben pedig Lujzikalagorban sikerült elindítanunk, de reméljük a tanév folyamán újabb helyszíneket is bevonunk majd ebbe a folyamatba. 4. Az iskolai és iskolán kívüli magyar nyelvű tanórákon, foglalkozásokon kívül még milyen tevékenységeket szerveznek, amelyek szintén az anyanyelv használatát és a közösségi élményt erősítik a csángó diákokban? Minden évben a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége szervezésében megrendezzük a helyi és megyei szintű népdalvetélkedőket, szavalóversenyeket és a tantárgyversenyt is. Ezeknek a versenyeknek különösen a megyei szakaszai mindig lenyűgöznek még bennünket, régen itt dolgozó tanárokat is: nagyon szépen haladnak egyes diákok a nyelv tanulásában, sok rendkívül tehetséges diákunk van, akikre nagyon büszkék vagyunk. Minden hónapban megjelenik a Reverinda nevű megyei diáklap, amely immár színes formában leginkább a különböző falvak gyermekeinek az írásait tartalmazza. Különösen a nyári szünidőben számtalan táboroztatást szervezünk a gyermekeknek önállóan vagy partnereinkkel közösen: így 2006 nyarán is több mint 600 gyermeket táboroztattunk Magyarország, Erdély vagy éppen Moldva különböző településein. Mindezekről és még sok más dologról, amit szervezünk, a www.csango.ro honlapunkon rendszeresen olvashatnak beszámolókat az érdeklődők. Igyekszünk a honlapot hetente frissíteni, hogy élő hírvivőként szolgáljon a közösség ügyeiről.

Civil Fórum 2006/3  

A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre, problémákra

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you