Issuu on Google+


civil fórum

2

Tartalomjegyzék 3. oldal Horváth István: Térkép és iránytű nélkül – a civil szféra és az etnikai kérdések az ezredforduló után

14. oldal Közösségfejlesztés multietnikus közösségekben – esettanulmányok

28. oldal Stanciu Erika: Civil Szervezetek Natura 2000 Románia Koalíciója – együtt a Természetért

4. oldal Csáki Rozália: Méltóságteljes élet

14. oldal Laura Ardelean: Milyen jó, hogy Táncson romák is élnek – esettanulmány

30. oldal Anca Gaidoș: Négy gimnáziumi év és az interetnikus nyelv megtanulása

17. oldal Laura Ardelean: A művészet, mely egyesíti a jászvásári kisebbségeket – esettanulmány

civil kurázsi

5. oldal Haller István: Az EU-s csatlakozás és az etnikai kérdések civil szemszögből 6. oldal Szász János: A szükségnek nincsen nemzetisége 7. oldal Ádám Gábor: Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja: a többkultúrájúság kreatív hasznosítását szorgalmazó intézet 8. oldal Veres Ágnes: A multikulturális Kolozsvár 9. oldal Ádám Gábor: A bűnözés nemcsak a rendőrséget, hanem a közösséget is érinti 10. oldal Amelia Gorcea: A közösségfejlesztés, mint lehetséges beavatkozási modell a többnemzetiségű közösségek fejlődésébe

21. oldal Alina Suatean: Bojtorjános – esettanulmány 22. oldal Hogyan segíti a civil szféra a magyar nyelv és kultúra fennmaradását Csángóföldön? – interjú Hegyeli Attilával 24. oldal Nyisztor Ilona: Elso órám a álmadat házban 25. oldal Interkulturális oktatás Romániában – interjú Kacsó Judith Andreával 26. oldal Koreck Mária: Mit tehetünk azért, hogy minden gyermek előítélet-mentes iskolai környezetben tanulhasson?

civil fórum

31. oldal Az önkéntesség híve vagyok – interjú Kovács Zoltán Csongor környezetvédővel Civil VitaFórum 33. oldal Bodó Barna: Támogatáson innen és túl Beszámolók 34. oldal Közösségi forrásteremtés VIII. Civil Fórum – Ahol a civilek összefognak, 2006. október 13–14. 45. oldal Rozália Csáki: O viaţă plină de demnitate 46. oldal Cuprins

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány

civil társadalmi lap Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztői bizottság: Bodó Barna Kolumbán Gábor Magyari Tivadar Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Elérhetőségek: postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004 telefon/fax: 0264–530748 e–mail: ermacisza@cluj.astral.ro ISSN 15822–4004

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 2000 példányban. A jelen lapszám megjelenését a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatokért felelős Főosztálya (Departamentul pentru Relaţii Interetnice) támogatta, ennek köszönhetően ingyenesen szórjuk.


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

Térkép és iránytû nélkül – a civil szféra és az etnikai kérdések az ezredforduló után

A

z, aki nem akar föltétlenül eljutni valahová, nehezen tévedhet el. Akinek nincsenek távlati céljai, mindegy, hogy rövid távon mibe kezd, mit tesz. Beismerem, enyhén leárazottak ezek a bölcselkedések, de a figyelemfelkeltésen túl tényleg sugallnak valamit arról, ami az utóbbi években jellemezte a civil szférának az interetnikus viszonyok terén lefolytatott ténykedését, pontosabban annak nagypolitikai keretét. A kilencvenes évekre jellemző volt a hídépítés, a nacionalista agresszió által jelentősen (és az évtized során visszatérően) erodált kommunikációs csatornák újra- és újraépítése. A civil szféra a politikum érzelmekkel és indulatokkal átitatott diskurzusára kereste az alternatívát: a fundamentalista nemzetcentrikus diskurzusok ellenébe az emberi és kisebbségi jogok normarendszerét, a torzított valóságszemlélet ellenébe a megalapozott társadalomtudományos látásmódot segítette, mozdította elő. Az ezredfordulót követően – részben a civil társadalmi kezdeményezéseknek (de mindenekelőtt a nemzetközi politikai nyomásnak) betudhatóan – a politikum jelentős mértékben visszafogta a nyíltan kisebbségellenes és konfrontatív politikáit, a zabolátlan nacionalisták a pályaszélre szorultak, és megkezdődött a lebegtető akkomodáció időszaka. Ez azt jelentette, hogy a kisebbségek (mindenekelőtt a magyarok) felvetéseit nem pofozták vissza – a kilencvenes évek első felére oly nagyon jellemző direkt és nyes agresszivitással –, hanem az ideológiai és hatalmi habitusokban nagyon is eltérő kormánypártok viszonylag hasonlatos módon, aránylag rugalmas, de távlati perspektívát, koherens ideológiát teljesen nélkülöző, ám taktikai megfontolásból idomuló magatartással viszonyultak a kisebbségi kérdéshez. Így például működni kezdett a diszkriminációellenes tanács, amelynek deklarált célkitűzése az egyének egyenlő esélyeinek és csorbítatlan méltóságának biztosítása. Igen ám, csak hogy a francia republikánus eszményhez hasonlatos, az állampolgárok méltóságát és egyenlőségét

mindenek fölöttinek tartó ideológia tartalom nélküli intézményes forma erőteljes érvényesítése teljesen hi- átvételének, bizonyos mértékben kiányzik mögüle. Így történhetett meg, rakatpolitikának bizonyult. hogy a diszkriminációellenes tanács Vitathatatlan, az állampolgári vezetőjének azon felvetésére, misze- egyenlőség töretlen érvényesítése, a rint egy bizonyos focicsapat szurko- diszkriminációellenes küzdelem telóinak a nyelvezete bizonyos etniku- rén a civil szférának volt néhány emmok méltóságára nézve sértő, Gigi lítésre méltó megnyilvánulása. Csak Becali, a fociklub tulajdonosa a tőle néhány programot említve: a gyűlömegszokott (sőt bizonyos mértékig letbeszéd visszaszorítása, a diszkrielvárt) pofátlansággal reagálhatott. mináció beazonosítása, adott esetekTermészetesen büntetlenül. Értetlen- ben fellépés, kikényszerítendő a difkedve a (történetesen Asztalos Csaba ferenciált vagy méltánytalan kezelés nevű román állampolgár) diszkrimi- szankcionálását. Ám mindamellett, nációellenes hivatalt vezető tisztség- hogy a fellépések nem nélkülözték viselő problémázgatásán, el(visz- az elkötelezettségre utaló vehemensza)küldte őt Magyarországra (sic!). ciát, a projektek többsége viszonylag Ebben a történetgyorsan (a finanszíroben nem az a baj, zás lejártával) kifuElvárhatóbb lett volhogy a román foci (és tott. Hiányzott egy átpolitika) bikavérű pofogóbb horizont megna egy rámenõsebb jácája zsigerből és a rá jelenítése és fenntarés kitartóbb közéleti jellemző sekélyes atása, amely adott projelenlét, amely arra nalitikusi mélységgel jekt lejárta után is utalna, hogy az etnireagált, hanem az, problémakövetően hogy a romániai polilép fel. Elvárhatóbb kai kisebbségek áltikai és közigazgatási lett volna egy rámelampolgári egyenlõelit észre sem vette nősebb és kitartóbb ségét támogató és (mint ahogyan az oközéleti jelenlét, aérvényesítõ civil szféminózus polgártárs mely arra utalna, hogy sok más, a politikai az etnikai kisebbséra a sajtótájékoztatómezőnyben hegyesen gek állampolgári ekat követõ visszhanés célirányosan kikögyenlőségét támogagon túl szeretne hatkött flegmája kapcsán tó és érvényesítő civil ni a köztudatra vagy már előfordult), hogy szféra a sajtótájékoza hatalmi szférára. a köztársaság fontostatókat követő vissznak kikiáltott értékeit hangon túl szeretne érvényesíteni hivatott hatni a köztudatra vagy tisztségviselőjét semmibe veszik. Mi a hatalmi szférára. több, olyankor veszik semmibe, amiA közösségi jellegű kulturális jokor törvényben rögzített, tehát egy- gok biztosításának az irányzatát illeértelműen legitim értéket képvisel és tően a civil szféra aligha játszott szepróbál érvényesíteni. repet az utóbbi években. A kilencveEz a történet jelzésértékű arra vo- nes évek első felében román hatalmi natkozóan, hogy a nemzetközi me- szemszögből nemzetellenes cselekezőnynek címzett retorikán túl meny- detnek minősült annak a hangos felnyit nyom a latban a diszkrimináció- vetése is, hogy a kisebbségek kollekellenes küzdelem, a közszolgálat té- tív entitásként történő elgondolása a nye és a közt szolgáló személye, illet- kulturális esélyegyenlőség előfeltéteve az egyedek és a különböző etnikai le. Ebben a kontextusban a civil szeközösségek méltósága, az esélyek replők számos szerepkört eljátszotegyenlőségének elve. Ennek jegyé- tak: felléptek mediátorként különböben az állampolgárok univerzális ző politikai szereplők között; kom(etnikai hovatartozástól független) munikátorként és moderátorként a egyenlőségének az érvényesítését közvélemény irányába, megnyugtatmegcélzó irány nem belsővé tett köz- va a jócskán felborzolt kedélyeket, politikai ethosznak, hanem sokkal hogy a kért kollektív jogosítványok inkább taktikai akkomodációnak, sem páratlanok, sem destabilizálóak

3


civil fórum

4

stb. Aztán az ezredfordulótól beindult a politikai „húzd meg, ereszd meg”. Egyrészt fokozatosan megfogalmazódtak olyan törvényes paszszusok, amelyek a kisebbségek oktatási és más jellegű nyelvi jogait rögzítették. Viszont annak a felvetése, hogy az ezen jogok kapcsán felmerülő igazgatási problémák egy részét hagyják már a közvetlenül érintettekre (illetve az ezek által delegált személyekre), hihetetlen energiákat szabadított fel ... a probléma lebegtetésének, elodázásának az irányába. A ci-

vil szféra mintha lemondott volna arról, hogy ebben a mezőben, pontosabban ezen napirend kapcsán közvetítői vagy felvilágosítói szerepkört vállaljon. Részben átkapcsolt más politikai napirendekre, mint például a régióépítés, pontosabban a regionalizáció lehetőségének a köztudatba való bevitele, a gondolat elfogadtatása. Januártól Románia európai uniós tagállam, ám a történelemnek messze nincs vége, elég, ha az újdonsült EUtagországban, Szlovákiában nemrég lezajlott eseményekre és a két ország

közötti számos analógiára gondolunk. Az integrációnak nálunk is lesznek vesztesei, és az EU-tagság messze nem jelenti a szélsőséges nemzeti rétorok visszavonulását.

Horváth István Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja – igazgató BBTE Szociólógia Tanszék – egyetemi docens e-mail: ihorvath66@hotmail.com

Méltóságteljes élet

H

a nagyon röviden és tömören Az erdélyi magyar civil szféra már kellene megfogalmazni azt, létében magára ölti az etnikai hovahogy azok a civil szervezetek, tartozás kérdésének a fontosságát. A civil kezdeményezések, amelyek az et- legrégebbi civil szervezeteink többnikai problémák kezelését vállalják fel, nyire a kultúra megőrzését, a közműmire is törekszenek, miért is dolgoz- velődést tűzték zászlajukra. Civil nak, akkor azt mondhatnánk, hogy te- szféránk mai szervezetei is többségévékenységükkel a méltóságteljes élet ben kulturális jellegű civil szervezemegéléséhez nyújtanak segítséget tek. A kisebbségi lét elkerülhetetlenül azok számára, akik etnikai hovatarto- szembesíti a közösségükért tenni akazásuk miatt mások. E méltóságteljes ró civileket az etnikai hovatartozás élet alapvető feltétele az elidegeníthe- kérdéseivel, problémáival. E lapszátetlen egyetemes emberi jogok érvé- munkban azokra a civil szervezeteknyesülése. Olyan mikro- és makrokör- re, kezdeményezésekre irányítjuk a finyezet létét feltételezi, gyelmet, amelyek kiamelyben az egyes emelten foglalkoznak A másság elfogadászemélyek és közösséaz etnikai kérdésekkel. geik szabadon gyakoAttól függően, hogy a sa és tiszteletben rolhatják saját kultúrátársadalmi élet mely tartása az alapja anjukat, és ha értékeik szintjén és mely szegnak a békés egymásmegőrzéséért, gyaramensében, mely kösal való együttlétpodásáért akarnak tenzösségben jelentkező ni, akkor ezt anélkül problémahelyzetek, nek, melyben nem tehetik meg, hogy ez a szükséghelyzetek keproblémaként fogalmás(ik) etnikumhoz zelését vállalja fel vamazódik meg az ettartozó személy és kölamely civil szervezet, nikai hovatartozás. zösség számára bántó igen változóak úgy a lenne. A másság elfocélok, mint a kezdegadása és tiszteletben ményezések. Lapunk tartása az alapja annak a békés egy- hasábjain bemutatkozik a kolozsvári mással való együttlétnek, melyben székhelyű Etnokulturális Kisebbségek nem problémaként fogalmazódik meg Forrásközpontja, mely több etnikum az etnikai hovatartozás. És ha ezt a kö- számára is kínálja igen változatos zös jó érdekében kívánjuk kamatoztat- programjait: olvashatnak a Kolozsvár ni, ha az alkotás és fejlődés gondolata közösségében jelentkező etnikumok még erőteljesebbé képes válni, akkor a sokszínűségére való figyelem felkeltémásság értékké tud kovácsolódni. Ez a sétől, az itteni interetnikus viszonyok folyamat hosszú utat jelöl, amellyel a javítására való törekvéstől, a vidéki világtörténelem során számos etni- közösségekben élő etnikai sokszínűkum találkozott, és amelynek ma is ség közösségfejlesztő erejét erősítő igen eltérő szintjein, fázisaiban élnek a programokon (lásd a tanulságos esetkülönböző etnikumú közösségek, ame- tanulmányokat) keresztül a kisebbsélyek egy társadalmi környezetben élnek. gi oktatás és jogok védelmével foglal-

kozó programokról egyaránt. Ugyancsak e lapszámunkban esik szó a Pro Europa Liga programigazgatója, Haller István tollából arról, hogy az EU-s csatlakozásnak milyen hatása van a kisebbségi kérdésekre. Új megvilágításba kerülnek-e ezek a kérdések vagy sem? Mennyiben érinti ez a történés a civil szervezet helyzetét, küldetését? Az etnikai problémák, kérdések sokszínűsége közepette a csángó magyarok sorsa kiemelt fontosságú. A Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége sokoldalú és példaértékű tevékenységek sorozatával járul hozzá cselekvően az ott élő magyar közösségek kultúrájának, oktatásának a megőrzéséért, fennmaradásáért. Ebből is bemutatunk egy szeletet. A csángó közösséghez hasonlóan a roma közösségnek is vannak civil szervezeteik, amelyek nem kis nehézség árán törekednek úgy a saját nyelvük, kultúrájuk megőrzéséért, mint a közösségük társadalomalakító szerepének erősítéséért tenni. Koreck Mária, a Maros megyei PER Középés Délkelet Európai Regionális Központjának programigazgatója egyik oktatási programjukról számol be részletesen. E lapszámunkkal nemcsak az etnikai hovatartozást előtérbe helyező civil kezdeményezésekre kívántunk felhívni a figyelmet, hanem a civil szféra azon sajátosságára is, hogy képes meghaladni ezt. És itt nem a kisebbségi kérdések háttérbe helyezésére utalok, hanem a civil mozgalmárkodás ama sajátosságára, amelyben a közös cél érdekében feloldódik, avagy fel sem merül az etni-


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

kai hovatartozás kérdése. A civil világ sajátos és igen fontos két szegmenséből, a szociális és a környezetvédő civil kezdeményezések köréből törekedtünk példát mutatni arra, hogy milyen szép eredmények születnek az együttműködésből, ha – mint jelen esetünkben – az emberek közös természeti környezete és az emberi szükség etnikai hovatartozást nem ismerő hívó szava erősödik fel. A környezetvédő civilek esetében a cél globálisabb, meghaladja az etnikai hovatartozást. A szociális civil szervezetek esetében olyannyira alapvető az emberi szükség, hogy az

etnikai hovatartozás nem tematizálódhat. Újra a méltóságteljes élet megfogalmazása ötlik szembe velünk. Az etnikai kérdések és problémák – amelyek a civileket is cselekvésre serkentik – akkor képesek sikertörténetekké válni, ha az embert képesek megláttatni, és az egyenlő esélyek elvét képesek érvényre juttatni. De képesek vagyunk-e erre? Civil mozgalmárkodásunk mennyire hatékony? Tudunk-e olyan példát mutatni, olyan változást generálni, amely fenn tud maradni a projektek lejárta után? A megfelelő időben és a megfelelő módon reagálunk-e ezekre a

5

problémákra? Megválaszolandó kérdések ezek, amelyekre e lapszámunk csak szerényen tesz kísérletet. Civil kurázsi rovatunk Szenkovics Dezső rovatszerkesztőnk jóvoltából értékes példát tár elénk. Vitafórum rovatunk pedig ez alkalommal is egy igen aktuális kérdést, a támogatáspolitika kérdését érinti.

Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Az EU-s csatlakozás és az etnikai kérdések civil szemszögbõl

S

okan úgy tekintik, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás (vagy a regionalizáció, az autonómia stb.) megoldást jelenthet különböző gondokra. Valójában azonban ez nem maga cél, hanem csupán lehetséges eszköz a cél eléréséhez. Mi változhat az „etnikai kérdések” területén azt követően, hogy Románia az Európai Unió tagja lesz? Azt lehetne mondani: semmi. Hiszen az Európai Uniónak olyan tagjai is vannak (Franciaország, Görögország), melyek el sem ismerik a történelmi kisebbségek létét területükön. Elsősorban tehát az Uniónak kell változnia, változtatnia a kisebbségjogi politikáján, ami – az új tagállamoknak és a közöttük meglévő konfliktusoknak „köszönhetően” – feltételezhető. Az Európa Tanács is azt követően vált fontos kisebbségvédelmi intézménnyé, miután a közép-kelet-európai országok is tagjai lettek. Aki tehát azt hiszi, hogy munkanélkülivé válnak azok a szervezetek, melyek a kisebbségi jogokkal és azok érvényesítésével foglalkoztak 1990-et követően, az téved. De az is téved, aki úgy gondolja, hogy az integráció semmilyen változást nem hoz a romániai kisebbségek számára, illetve az ehhez fűződő tevékenységekben.

1

A PRO EUROPA Liga 1989 decemberében – amikor román és magyar értelmiségiek egy csoportja létrehozta – azt tűzte ki céljául, hogy Romániát a Szovjetunió irányából Európa felé vezesse. Ez hosszú éveken keresztül egyáltalán nem volt népszerű ötlet, a 12 csillagos zászló vörös posztó volt sokak szemében, akik ma oly boldogan lengetik. 1990 márciusa arra kényszerítette a szervezetet, hogy intellektuális reflexiós csoportból akciócsoporttá alakuljon. Kezelni kellett a román-magyar konfliktust, nem sokra rá a roma-nem roma konfliktust is. Helyszűkében nincs lehetőség mindarra még csak utalni sem, amit a Liga 1990-től napjainkig felvállalt. Konfliktuskezelésben az a legszükségesebb, hogy a mediátornak, a „békéltetőnek” hitele legyen. A Liga abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mind vezetősége, mind tagjai között egyaránt helyet kaptak a különböző etnikai csoportokhoz tartozó személyek. Ez növelte a szervezet hitelét, még akkor is, ha egyes személyek vagy a sajtó – tudatosan igyekezvén ezt a hitelt rombolni – Smaranda Enache „magyar kapcsolatait” firtatta, esetleg, alkalomhoz illően, lezsidózta vagy lecigányozta jelen írás szerzőjét. A ki-

sebbségi jogok rendezésének ellenfelei ezekkel a minősíthetetlen lejáratási kísérletekkel igazolták, milyen fontos az, hogy ne magyarok álljanak ki a magyarok jogainak védelmében, ne romák álljanak ki a romák jogainak érvényesítése érdekében. A tények, az elért eredmények ugyanezt bizonyítják.1 Visszatérve a PRO EUROPA Liga 1989-ben megfogalmazott alapcéljához, úgy tűnhet, hogy a szervezet teljesítette küldetését, tovább nincs szükség rá. Csakhogy a szervezet nem azt tűzte ki célul, hogy fizikai értelemben Románia tagja legyen az európai szervezeteknek, hanem hogy az állampolgárok mentalitásban legyenek „Európában”. Ami még nem teljesült. Ki merem jelenteni, hogy Románia demokrácia demokraták nélkül. Ott, ahol két olyan intézményt övez a legnagyobb tisztelet (az egyházat és a katonaságot), melyekben a döntéshozatal szervezetileg nem történhet demokratikus módon, ugyanakkor közutálatnak örvend minden demokratikus alapintézmény, igencsak van még tennivaló. Pontosan ez az, amiben az európai uniós tagság segíthet minket. Természetesen azok a politikusok, akik azt ígérik, hogy nagyon jó lesz az életünk 2007. január elsejét követően,

Természetesen feltehető a kérdés, milyen eredményekről beszélünk akkor, amikor a parlament 16 év alatt nem volt képes egy kisebbségi törvényt elfogadni. De ha valóban elgondolkodunk, mi történt azóta, hogy 1990-ben a „gyógyszertár” felirat erőszakos konfliktushoz vezetett, nem lehet nem észrevenni a változást. Hogy ebben a változásban mekkora szerep jutott a PRO EUROPA Ligának, nem az én tisztem értékelni.


civil fórum

6

jócskán növelik majd az euroszkeptikusok számát az első években. Ez a folyamat figyelhető meg számos új tagállam esetében. * Ezekből a mozaikszerűen szétszórt gondolatokból rakható össze a válasz arra a kérdésre, hogy mit kell tegyen a civil társadalom a kisebbségek ügyében Románia csatlakozását követően.

Ha eddig az volt fontos, hogy akár az állam hatóságaival is szemben a jogsértettek ügyét vállalják fel a civil szervezetek, konferenicákat és szemináriumokat szervezzenek a kisebbségi jogokról, tanulmányokat írjanak a helyzetről és a megteendő lépésekről, az uniós csatlakozással – az Unió támogatásával – át lehet és át kell térni azokra a szerkezeti átalakításokra, melyek hatásossá teszik a még be nem tartott törvényeket, a

nem megfelelően működő intézményeket. Mindaz, ami eddig „kirakat” volt az Unióba való belépés érdekében, a civil szervezetek közreműködése révén eredményessé tehető. Ez az az eredményesség, ami hatással lehet a mentalitások változására.

Haller István Pro Európa Liga – programigazgató e-mail: ihaller@proeuropa.ro

A szükségnek nincsen nemzetisége

A

z irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd szerint a keresztény szeretet-tevékenység mindenekelőtt válasz arra, ami egy konkrét helyzetben közvetlen szükségletként mutatkozik: az éhezőket meg kell etetni, a ruhátlanokat föl kell öltöztetni, a betegeket gyógyítani kell, a rabokat meg kell látogatni stb. A szükségnek nincsen nemzetisége, nincsen vallása, hanem egyszerűen szomorú tény és konkrét helyzet. A Caritas az elmúlt 15 évben hatványozottan megtapasztalta ezt, hiszen támogatottainknak nagy százaléka nem szűkebb közösségünkből – akár nemzetiségi, akár vallási szempontból nézzük a helyzetet – származnak.

Már a kezdeti időszakban – amikor a külföldi adománycsomagok továbbítása volt tevékenységünk súlypontja – megtapasztaltuk, hogy a nyomor, a szükség egyformán érintette minden közösség tagjait. Az országos Caritas megalapításakor szembetalálkoztunk a valósággal, hogy Románián belül különböző kultúrákból, nyelvcsoportokból érkezünk. Amikor a politikai színtéren nagy volt az acsarkodás és gyűlölködés, nemzetiségi villongás, a Caritas témájában sikerült egy asztalhoz ülni, és az emberekért, a nyomor enyhítéséért szót érteni akkor is, ha nem ugyanazt a nyelvet beszéltük. Később tevékenységi területeink fejlődésével befogadó közösségre találtunk, különösen az otthoni ápolás

programunkat fogadták igen jól románok lakta területeken is. Kezdetben Hargita megye románlakta településeire hívtak, majd később más megyékbe is minket kértek az otthoni ápolás meghonosítására. Munkatársaink jól tudnak együttműködni a jászvásári (Iași-i) egyházmegyei Caritas munkatársaival. Nagyon sok esetben jászvásári kollegáink, ha nem is merik kimondani, de csendesen éreztetik, hogy egy gyökérből származunk... A moldvai és a Duna-menti árvizek után a meggyötört emberek igazi emberszeretettel hálálták meg a segítséget, amit tőlünk kaptak. Olyan vidékeken is jártunk, ahol addig élőben nem is találkoztak magyar emberekkel. Látták az önzetlen segíteni akarást, ezért tiszta, nyílt szívű volt a befogadás. Amikor az önkéntesek beszámolóját hallgattam/olvastam – azokét, akik hosszabb időt töltöttek a Duna mellett, együtt a jászvásári, bukaresti, temesvári, szatmári önkéntesekkel –, érezhető volt, hogy ledőlt egy fal, hogy egyre jobban megtapasztalták: „jót tenni együtt jó”! Egy Dél-Tirolból származó, ma Linzben élő Caritas-munkatárs idevágó gondolata nagyon megérintett. „Nincs külön mennyország” – mondta. Talán azért rendelt egymás mellé a Gondviselés, hogy szokjuk egymást már itt a földön.

Szász János Gyulafehérvári Caritas – igazgató e-mail: jszasz@caritas.ab.edu.ro


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

7

Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja: a többkultúrájúság kreatív hasznosítását szorgalmazó intézet

D

emokratikus társadalmi berendezkedésben a kisebbségi jogok kodifikálása és érvényesítése szoros összefüggésben van a különböző etnikai csoportok, elsősorban a többség és kisebbségek közötti viszony, az etnikumközi kapcsolatok alakulásával. Sokrétű, a kisebbségek igényeit mindenféle szempontból kielégítő jogrendszer gyakorlatba ültetése nacionalista indíttatású társadalmi feszültségek megjelenéséhez vezethet, amennyiben a többségi és kisebbségi csoportok közötti viszonyt az egymásra vonatkozó információk hiánya, az egymással párhuzamosan működő, egymással nem kommunikáló struktúrák, vagy akár az egymás iránt érzett leplezett bizalmatlanság jellemzik. Másrészt: hiába próbálkozna a többségi etnikai közösség egy jelentős lélekszámú kisebbségi csoporttal öszszefüggésben idillikus, harmonikus etnikumközi kapcsolatok látszatát fenntartani anélkül, hogy az igényelt kisebbségi jogokat, ha fokozatosan is, de biztosítaná; előbb-utóbb a kisebbségben felgyülemlett feszültségek, kiszámíthatatlan formákban, a felszínre kerülnek. Ezért egy jelentős kisebbségi csoporttal rendelkező társadalom tartós fejlődésének egyik feltétele lehet az, hogy a kisebbségi jogok kodifikálása, valamint az etnikumközi viszonyok folyamatos fejlesztése – mint két, egymással soros összefüggésben levő, de egymástól bizonyos mértékig elkülöníthető folyamat – fej-fej mellett, azonos sebességgel haladjanak előre. Az 1989-es, alapvető társadalmi változások után sorra alakultak meg a kisebbségi – elsősorban magyar és roma vonatkozású – jogvédő, érdekképviseleti és szakmai szervezetek, melyek fennmaradását és konszolidálódását nagymértékben segítette a hazai és külföldi – a „magyar” szervezetek esetén a magyarországi – támogatások megjelenése. És bár az 1990 utáni első öt-hat év eseményei, majd az első tudományosan megalapozott kutatások is

pontosan jelezték, hogy óriási szakadék tátong a kisebbségi – elsősorban a magyar közösség által megfogalmazott – elvárások és a többség befogadóképessége között, igen kevés szervezet – akár többségi, akár kisebbségi – ismerte fel és vállalta el az oly szükségesnek és nagy horderejű feladatnak mutatkozó etnikumközi viszonyok javítását és fejlesztését célzó küldetést. * Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja (EKF) a Soros Alapítvány (SA) egy Nyílt Társadalomért kolozsvári kirendeltségének egyik utódszervezete. Tevékenységének alapját a kolozsvári Sorosiroda etnikumközi programok kezdeményezésében és adminisztrálásában szerzett kilencéves tapasztalata képezi. Az intézet tevékenysége a kulturális megosztottság következményeinek méltányos kezelését, az etnikumközi együttélés normatív megalapozását, az etnokulturális sokféleség kreativitást ösztönző hasznosítását célozza, különös tekintettel Romániának az európai értékekhez való felzárkózási törekvéseire és az Európai Unió keleti bővítésére. A Központ számos, különböző forrásokból származó programot kezdeményezett és bonyolított le az etnikumközi viszonyok terén, finanszírozást biztosítván olyan tervek és projektek részére, amelyek az etnokulturális sokféleség elfogadtatásának különféle kérdéseit érintették: a közös történelemhez kapcsolódó kutatások, kulturális csereprogramok, szociológiai vizsgálatok, közösségi szintű etnikumközi viszonyok, többkultúrájú közösségek minőségi kormányzása, kiadványok stb. Az intézet programjai, tevékenységei négy fontos pillérre épülnek: oktatással kapcsolatos képzési és különféle kiadványokban konkretizálódó programok; kutatási és dokumentációs programok; „minőségi kormányzás” (good governance) a többkultúrájú társadalmakban; kö-

zösségfejlesztési programok; valamint szolgáltatások. A lapszám további néhány cikkében részletesebben bemutatjuk az intézet által jelenleg futtatott fontosabb projekt némelyikét. A központ jogilag 2000 januárjában, közvetlenül a Soros Alapítvány (SA) kolozsvári kirendeltségének bezárása után jött létre – független alapítványként –, megörökölve az SA infrastruktúráját, hasznosítva az etnikumközi kérdések kezelésében felhalmozott erőforrásokat. Az első hat esztendőben egy külső, az SA-hálózattal semmilyen kapcsolatban nem levő forrásból származó támogatáshoz, mint feltételhez kötött, évente csökkenő mértékű SA-i költségvetési keretből működött az intézet. Idéntől az önfenntartás útjára lépett, vagyis évi költségvetését azokból a projektekből teremti elő, amelyeket pályázat útján, különböző támogatóknál sikerül elnyernie. A központ működteti az SA-tól megörökölt, körülbelül 5 000 címmel és több mint száz periodikának néhány teljes évfolyamával rendelkező könyvtárat, az 50 személyt befogadni képes konferenciatermet, valamint az Európai Küldöttség áltál akkreditált Európai Információs Irodát. Az intézet háromnyelvű (román, magyar és angol) internetes honlapja – mely a www.edrc.ro címen érhető el – a projektek bemutatásán túl adatbázisokat, és kiadványainak teljes, PDF-változatát teszi hozzáférhetővé az érdeklődők számára.

Ádám Gábor Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja – igazgató e-mail: gadam@edrc.ro


8

civil fórum

A multikulturális Kolozsvár

A

2004. évi helyhatósági választások fordulatot hoztak Kolozsvár közigazgatásában: 12 évi, egy koherens városfejlesztési stratégia hiányával, és ugyanakkor magyarellenes nacionalizmussal is fémjelzett Funar-korszak után új perspektíva nyílt meg a város előtt azáltal, hogy – a kisebbségi kérdéshez szélsőségesség-mentesen viszonyuló – jobbközép politikai erők jelöltje nyerte el a polgármesteri tisztséget, és ugyanezen politikai alakulatok, a magyarság politikai képviseleti szervezetével együtt kerültek többségbe a helyi tanácsban. Ez a fordulat tette lehetővé az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja számára, hogy egy új területen helyi kihatású projektet, a Partnerség a multikulturális Kolozsvárért. A kisebbségi jogok helyi szintű monitorizálása Kolozsváron elnevezésűt megtervezzen és megvalósítson.

érdekében Kolozsváron – a helyi közösséghez szól, a kisebbséghez épp úgy, mint a többséghez, beleértve a helyi hatóságokat, a nem kormányzati szervezeteket, az etnikai közösségek képviselőit, a főiskolai környezetet és a média intézményeit is. A kezdeményező intézet partnere a kolozsvári polgármesteri hivatal, támogatója a Friedrich Ebert Alapítvány. Hogyan indult ez a projekt? A macedóniai Bitolában 2005 novemberében, a Friedrich Ebert – Macedónia Alapítvány által szervezett találkozón, melyen mind az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja, mind pedig a kolozsvári polgármesteri hivatal képviselői részt vettek, lerakták ennek a már régebbi, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja által megfogalmazott kezdeményezés megvalósításának alapjait. Ez, az észak-európai országokban sikerrel alkalmazott modell jelenleg Románi-

Könczey Elemér rajza

Szöveg nélkül

Külön érdekessége a kezdeményezésnek, hogy abban a városban kerül rá sor, amelyben egy számottevő kisebbség, a magyarság részaránya a 2002-es népszámlálás adatai szerint 20% alá, azaz a közigazgatási törvény által a nyelvi jogok alkalmazását a kisebbségi közösségek számára kötelezővé tevő küszöb alá csökkent a 2000es helyzethez viszonyítva. Az egy évre tervezett projekt – melynek célja a helyi közigazgatás és a nem kormányzati szervezetek közötti helyi partnerség megszilárdítása az együttműködés és az etnikumok közötti párbeszéd előmozdítása

ában, Bulgáriában, Macedóniában és Szerbiában van kibontakozóban. Mitől eredeti ez a kezdeményezés? – kérdeztük Monica Călușer program-koordinátortól. „A projekt célja olyan módszereket kidolgozni, amelyek hozzájárulhatnak a helyi közigazgatás hatékonyabb működtetéséhez, és ahhoz, hogy a hivatal könnyebben ismerje fel az állampolgárok igényeit és megfelelő megoldásokat keressen szükségleteik kielégítésére. Az volna az ideális, ha az együttműködésünk végén a polgármesteri hivatal még inkább tudatában lenne majd annak, hogy az iga-

zán hatékony helyi politika kidolgozási és gyakorlatba ültetési folyamatába mennyire fontos a lakosság bevonása. Különösen, ha kisebbségekről van szó, kiknek a közösségi életben való részvétele korlátozott a többségi elv miatt.” A projekt végső célja kidolgozni Kolozsvár szintjén az etnikumok közötti kapcsolatok javítását szolgáló stratégiát, melyet a helyi önkormányzati testület elé kívánunk terjeszteni az év végéig. De célkitűzéseink közé tartozik még az etnikumközi kapcsolatok szintjén jelentkező problémák beazonosítása Kolozsváron; helyi hálózat létrehozása az együttműködési kezdeményezések és az etnikumok közötti párbeszéd támogatására; a hatóság és a civil társadalom szervezetei közötti helyi szintű partnerség fejlesztése a helyi közösség problémáinak a kezelése céljából, a helyi közreműködők hatékonyságának növeléséért. Az év elejétől kezdődően a következő szakaszokat valósítottuk meg: SWOT-analízis elkészítése a polgármesteri hivatal szemszögéből az etnikumközi viszonyok alakulásáról; kérdőíves felmérés a polgármesteri hivatal alkalmazottainak a bevonásával; közvélemény-kutatás Kolozsváron, valamint az eredmények nyilvános bemutatása egy sajtóértekezlet keretén belül; három kerekasztal-beszélgetés megszervezése és lebonyolítása, külön-külön a kolozsvári románok, romák és magyarok bevonásával. Hátra van még az, hogy az eddigiekben begyűlt adatok és információk alapján kidolgozzuk és nyilvánosságra hozzuk a multikulturális Kolozsvár megvalósítását lehetővé tevő, hosszabb távú stratégiát. A projektet a környező országokban az alábbi szervezetek irányítják: Bulgária: International Center for Minority Studies and Intercultural Relations; Szerbia: Ethnicity Research Center; Albánia: Albanian Helsinki Committee; Macedónia: Helsinki Committee for Human Rights.

Veres Ágnes Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja – programkoordinátor e-mail: averes@edrc.ro


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

9

A bûnözés nemcsak a rendõrséget, hanem a közösséget is érinti Röviden a helyzetről Minden valószínűség szerint a romániai kisebbségi közösségek a rendőrséget nem tekintik egy hozzájuk közel álló, velük azonosulni tudó intézménynek. Ez a számukra idegennek tűnő, vélekedésükben elsősorban a „románsághoz” tartozó, a hajdani politikai és nemzeti elnyomást velük szemben egyaránt gyakorló „milícia” örökségét bizonyos mértékben a napjainkig magával hordozó intézmény nem elég vonzó a kisebbségi, köztük a magyar fiatalok számára. Ezt látszik alátámasztani többek között az is, hogy a Câmpina-i és kolozsvári rendőraltisztképző iskolák legutóbbi felvételi vizsgáinak összesített eredményeit tanulmányozva kiderül, hogy az összesen 1 700 friss hallgató között mindössze 14 magyar található (0,82%). Hátrányos megkülönböztetésben részesülnének a rendőrnek készülő kisebbségi, köztük magyar fiatalok? Nem valószínű, hiszen részarányuk hasonló nagyságrendű a be nem jutottak között is: 3 903 visszautasított fiatal közül 44, azaz 1,13% magyar. Ennek az állapotnak egy lehetséges oka részben az is, hogy az elmúlt 16 év során a rendőrség nem tett lépéseket a közvetett diszkrimináció tényét kimerítő statisztika fokozatos felszámolására. Hiszen a Belügyminisztérium kötelékében dolgozó személyek közül – és ezek jelentős részét a rendőrség állománya teszi ki – mindössze 1% vallja magát valamely kisebbséghez tartozónak, olyan körülmények között, amelyben a teljes lakosság részarányában a kisebbségek összesen 10%ot tesznek ki. Egy másik, az utóbbi időben ismét aktuálissá vált probléma a rendőrség által kompakt roma közösségekben véghezvitt, erőszakosnak vélhető akciók újfent térnyerése (Gyapjú – Bihar megye, Patarét – Kolozs megye, Régen – Maros megye). Ha az 1990 és 1995 közötti időszakban elsősorban az volt a vád, hogy a

rendőrség nem képes megelőzni az etnikai jelleggel is bíró helyi konfliktusokat, illetve, hogy a konfliktusok kirobbanása után a többségi lakosok javára részrehajlóan avatkozik be (Hadrév – Maros megye), mára úgy tűnik, ezeket a nyilvánvaló hiányosságokat sikerült bizonyos mértékig felszámolni. Mostanra az a kifogás fogalmazható meg, hogy kellő képzés és specifikus szaktudás hiányában a rendőri alakulatok az indokoltnál erőszakosabban, olykor az alapvető emberi jogok kötelező betartását, a semlegesség szükségességét és a közösség sajátos jellegzetességeit is figyelmen kívül hagyva lépnek fel akkor, amikor kompakt roma közösségekben – egyébként jogszerű ese-

tekben – járnak el (körözésben levő személyek előállítása, jogtalanul fogyasztott villanyáram-szolgáltatás felfüggesztése érdekében). Úgy tűnik tehát, hogy ez idáig egyik „oldalról” sincs komoly érdeklődés a másik oldal iránt: a rendőrség nem foglalkozik rendszerszerűen a kisebbségi közösségekhez való viszonyulásának összetett kérdésével, a kisebbségi fiatalok pedig nem kívánnak rendőrök lenni.

Hogyan próbál segíteni az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja (EKF)? Elképzelésünk szerint a fentebb vázolt helyzeten egy olyan programmal lehet bizonyos mértékben változtatni, amely egy időben tűzi ki célként, hogy fogékonnyá tegye a rendőrsé-

get, a rendőröket a kisebbségek, a kisebbségi helyzet és kérdéskör specifikumai iránt, ugyanakkor, hogy felkeltse a kisebbségi fiatalok érdeklődését a rendőri pálya iránt. A Minőségi Kormányzás Kulturálisan Megosztott Közösségekben programot 2000-ben indította el az EKF és a Román Rendőrség Főfelügyelete alatt működő Bűnmegelőzési és Bűnügyi Kutatási Intézet, és az eltelt hatéves időszakban két, egymást követő és egymást jól kiegészítő projekt köré csoportosultak a tevékenységek: „Konfliktus-megelőzés és konfliktuskezelés”, valamint „Kisebbségek részvétele a közéletben”. Az első projekt vegyes etnikumú községekben szolgáló rendőr-altiszteknek biztosított háromnapos képzéseket a „Bűnmegelőzés kulturálisan megosztott közösségek esetében” tárgykörben. A 14 azonos tartalmú képzési modulban 350, huszonhat különböző megyében szolgáló altiszt részesült. A képzés pozitív fogadtatásán felbuzdulva, a képzés tananyagát, az 1990 és 1995 között lezajlott erőszakos jellegű, etnikai indíttatású konfliktusok elemzéseit úgy a rendőrség, mint az emberjogi szervezetek részéről, valamint néhány sikeres együttműködési projektre alapuló esettanulmányt a „Rendőrség és a romániai kulturálisan megosztott közösségek” (“Poliţia și comunităţile multiculturale din România”) címet viselő kötetbe szerkesztettük és juttattuk el az ország minden megyei rendőr-felügyeletéhez. A második projekt keretében minden megyei rendőrfelügyelet három – a bűnmegelőzés és kutatás, a bűnügyi nyomozó, valamint a rendfenntartó testületeiben dolgozó – tisztjének, valamint a kolozsvári Septimiu Mureșan Rendőrképző Főiskola nyolc diákjának biztosítottunk olyan képzési programot, amelyen a résztvevőket a minőségi kormányzás elveinek a kulturálisan megosztott közösségben való érvényesítésére oktatták. A háromnapos képzésen töb-


civil fórum

10

bek között olyan témakörök kerültek terítékre, mint például a rendőrség közösségi kapcsolatai, kommunikáció a kulturálisan megosztott közösségekben, a etnikumközi konfliktusok megelőzése és kezelése, a romániai roma közösségek nemzeti-demográfiai és kulturális problémái, illetve a sajtó szerepe a konfliktusok előidézésében és megelőzésében. A résztvevőket a megkülönböztetés megelőzésére, illetve a rendőrség és a helyi közösség közötti kapcsolat javítására irányuló stratégia kidolgozásába is bevonták.

A hat éve zajló program keretén belül sor került tizenkilenc közösségi találkozóra is, az alábbi településeken: Alexandria – Teleorman megye, Buzău – Buzău megye, Căzănești – Ialomiţa megye, Căciulata-Călimănești – Vâlcea megye, Cobadin – Konstanca megye, Dragalina – Călărași megye, Erdőszentgyörgy – Maros megye, Galac – Galac megye, Jurilovca – Tulcea megye, Kolozs – Kolozs megye, Korond – Hargita megye, Kudzsir – Fehér megye, Moroieni és Răcari – Dâmboviţa megye, Nocrich – Szeben megye, Panciu és

Popești – Vrancea megye, Resica – Krassó-Szörény megye, Segarcea – Dolj megye. Ezeken a találkozókon a helyi önkormányzat képviselői, rendőrök, a nemzeti kisebbségek és a helyi sajtó képviselői – találkozónként kb. 50-60 személy – közösen igyekeztek azonosítani azokat a problémákat, amelyekkel a közösségek tagjai szembesülhetnek, és megpróbáltak megoldást találni ezekre. A tárgyilagosság megőrzése érdekében a vitákat rendszerint két moderátor vezette: egy a rendőrség részéről, a másik pedig a kisebbségi közösség képviselőjeként. Az évek során ezek a találkozók és viták több mint 80, az ország szinte minden megyéjéből való, nemzetiségileg vegyes település több mint 1 000 tagját érintették. A második, jelenleg is még futó projekt tevékenységeit a kisebbségi középiskolásoknak szóló tájékoztatási kampány gazdagítja, amely a „Lehetséges küldetés” jelszó alatt arra próbálja ösztönözni a fiatalokat, hogy pályaválasztáskor opcióként vegyék számításba a rendőri pályát is. A kampány részeként magyar nyelven plakát és prospektus is készült arról, hogy miként lehet valakiből rendőr.

Ádám Gábor Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja – igazgató e-mail: gadam@edrc.ro

A közösségfejlesztés, mint lehetséges beavatkozási modell a többnemzetiségû közösségek fejlõdésébe Fogalomtisztázás Az elmúlt évtizedben a közösségfejlesztési folyamatok meghatározó szereplői figyelme a helyi kezdeményezések erősítésére és a helyi projektek tervezésében és kivitelezésében betöltött szerepük hangsúlyozására irányult. Az egyik leggyakrabban alkalmazott, a felmerülő közérdekű problémák azonosítását és megoldását célzó modell a közösség szervezői készségeinek a serkentését

tekinti kiindulási pontként. Amenynyiben e beavatkozási modellt többnemzetiségű közösségek esetében alkalmazzák, új, összetett értelmezési lehetőségek kerülnek felszínre. Egy többnemzetiségű közösség olyan csoportok tagjainak összessége, akik többféle etnokulturális kisebbséghez/közösséghez tartozókként ugyanazt a fizikai életteret lakják be és közös erőforrásokkal, érdekkörrel és problémákkal rendelkeznek. Mivel e közösségek jellemzője a

közvetlen, „szemtől szembeni” kapcsolatrendszer, a közösségek földrajzi elhatárolása (térbeli meghatározottsága) alapkritériumnak számít. A nemzetiségi megoszlás tekintetében a következő közösségtípusoktól beszélhetünk: „Kisebbségek a többségben” – olyan közösségek, ahol a nemzetiségi kisebbségekhez tartozók képezik a lakosság többségét. Ez esetben a többnemzetiségű közösségi lét aspektusai leginkább a helyi és megyei


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

11

hatóságok szintjén mutatkoznak a segítségnyújtást célzó eljárásokkal dalmi tőke szintjének a növelésére tömeg, ahol a kisebbségek általában szemben, avagy ha ez éppen a helyi rekszik, hozzájárulva a nemzetiségi számbelileg alulreprezentáltak. érdekcsoport elképzeléseibe ütközik. csoportok közti kapcsolatok javulá„Nemzetiségi szempontból kisához. Pontos kutatások hiányában egyensúlyozott közösségek” – azok, A beavatkozás céljai ezek a kapcsolatok csupán a gyakormelyekben a nemzetiségi csoportok lati tapasztalatok fényében írhatók le. megközelítően egyenlő arányban A többnemzetiségű közösségek éle- A közösségfejlesztési beavatkozási vannak jelen, egy „párhuzamos” kö- tében történő közösségfejlesztési be- modell ismételt alkalmazása során avatkozások egyik fő célja, hogy a fej- konkrét adatokhoz juthatunk a helyi zösség látszatát keltve. lesztési tevékenysé- kezdeményezések számának növe„Szétszórt kisebbgek révén hosszú tá- kedéséről, az információ- és tudásségek” – melyek esevú változást érjen el a áramoltatásról a közösség tagjai és a tében a kisebbségi Ebben a kontextusnemzetiségek közti helyi vezetők felé, a problémák felcsoportok a helyi laban a közösségfejegyüttműködés és méréséről és a beavatkozás mértékékosság kevesebb, mint lesztés elsõsorban a együttélés szintjén. ről, a kezdeményező csoportok és a 25-30%-át teszik ki, és Olyan kritikus töme- helyhatósági képviselők közötti vidéki közösségek a teljes beolvadás vegű csoport (tulajdon- együttműködésről, a közösségi életszélye fenyegeti őket, önszervezési készséképpen kezdeménye- ben való részvétel mértékéről. Ez a vagy teljes elkülögének az erõsítését ző csoport) kialakítá- megközelítés folyamatos párbeszénültségben élnek (lásd célzó tevékenységek sa a cél, melynek meg- det feltételez a különböző nemzetiséa roma kisebbség helysoraként értelmezhatározó szerepe van gi csoportok között, melyek ennek zetét), mindennapjaihetõ... hosszú távon a közös- következtében saját közösségükre, kat a nyelvük és kulségi szintű interet- mint együttműködő egészre fognak turális identitásuk nikus kapcsolattartás- tekinteni. A közösségfejlesztési bemegőrzéséért folytara, továbbá a különféle etnikai cso- avatkozás során alkalmazott eszkötott harc jellemzi. Az Etnokulturális Kisebbségek portok közti párbeszéd fenntartása zök és módszerek így hozzájárulnak Forrásközpontja (Centrul de Resurse és támogatása, a helyi csoportok fej- a nemzetiségi csoportok közti kappentru Diversitate Etnoculturală) lesztési kezdeményezésekbe való be- csolatok javulásához. ilyen közösségekbe lépett be azzal a vonása érdekében a felelősségteljes szándékkal, hogy sajátos közösség- civil kezdeményezések serkentése. A beavatkozás szakaszai fejlesztési tevékenységek révén javítI. A közösség előzetes felmérése sa a nemzetiségek közötti kapcsola- A beavatkozási modell tokat. Ebben a kontextusban a közös- alkalmazása melletti érvelés Ebben a szakaszban valósul meg azon közösségek kiválasztása, meségfejlesztés elsősorban a vidéki közösségek önszervezési készségének Egy közösség tagjai közös cselekvés lyek hosszú távú támogatásban réaz erősítését célzó tevékenységek so- révén képesek beazonosítani a meg- szesülnek. A kiválasztás kritériumai raként értelmezhető, melynek az a lévő erőforrásaikat, szükségleteiket, és adatai támpontot nyújtanak a tácélja, hogy ezek a közösségek saját és megoldást lelhetnek a felmerülő mogatási folyamat megvalósításához kezdeményezésű tevékenységek ré- szociális és diszkriminációs problé- és a hatásfok méréséhez. Az alkalmavén javítsanak életkörülményeiken, máikra. E beavatkozási modell értel- zott módszerek között említhető a beleértve ebbe a társadalmi és a kü- mében a meglévő együttműködési megfigyelés, a strukturált interjú és a lönböző nemzetiségek közötti kap- akciók és hálózatok egyben a közös- szabad beszélgetés, melyek során az csolatok erősítését is. A közösségi ség fejlődésének konkrét tényezőit is összegyűlt adatok a felmérési adatlap beavatkozás és csoportos probléma- jelentik. A lehetőség, hogy közösen anyagát képezik. A felmérési adatlap négy fő részből áll: a megoldás mint magatartás bevezeté- azonosítsák be szükközösség leírása, a se és fejlesztése, a közösségi szintű, a ségleteiket és ezek A lehetõség, hogy társadalmi kapcsolahelyi vezetők és az érintettek bevo- megoldását is közötok felmérése, a könásával történő problémamegoldás sen találják meg, hozközösen azonosítsák zösségi részvétel mérelőnyeinek a tudatosítása alkotják zájárul ahhoz, hogy a be szükségleteiket és téke és a fejlesztési beegy ilyenfajta beavatkozás fő jellem- közösség tagjai megezek megoldását is avatkozásra vonatkovonásait. haladják az etnokulközösen találják zó konkrét javaslatok. A beavatkozás, mint terminus, turális gátakat, és egy meg, hozzájárul ahA leírás általános adaolyan eljárások esetében alkalmazott, közösséghez tartozótokat közöl a közösmelyek egy közösség fejlődését elő- ként cselekedjenek. hoz, hogy a közösségről, a létező nemsegítő döntés meghozatalával veszik Ily módon a nemzetiség tagjai meghaladzetiségi csoportokról, kezdetüket. E beavatkozás lehet rö- ségi csoportok semják az etnokulturális a közösség szükséglevid távú, mintegy katalizátor-szerep- mit nem veszítenek gátakat, és egy köteiről és gazdaságipel bíró, amennyiben a közösség tag- sajátos jellemzőikből, zösséghez tartozószociális fejlettségi jai könnyen mozgósíthatóak, illetve mi több, új dimenziók ként cselekedjenek. szintjéről. A társadalamennyiben a felmerülő problémák- nyílnak meg számukmi kapcsolatok felméra vagy hiányosságokra azonnali és ra. Az egyén szintjén rése a következő murövid távon alkalmazható megoldás a közösséghez való merül fel. Más esetekben a beavatko- tartozás érzése erősödik, túllépve a tatók alapján történik: a lakosság részvétele az iskolák kezdeményezte zás hosszantartó és akadozó folya- nemzetiségi hovatartozás érzését. matnak bizonyul, ha a közösség viA beavatkozás mindegyik szaka- rendezvényeken, a hívek részvétele szonyulása elutasító vagy ellenséges sza a közösségi részvétel és a társa- az egyházi életben, a különböző nem-


12

zetiségekhez tartozó családok kölcsö- beavatkozás céljáról, és részvételre nös segítő viszonya, a közösségi ren- biztatja a helyi közigazgatási szervedezvényekben való szerepvállalás. Ez ket, függetlenül attól, hogy milyen utóbbi a következő kritériumok alap- nemzetiséget képviselnek. Fontos, ján mérhető: milyen etnikumhoz és hogy minden részt venni szándékozó politikai csoporthoz tartozó polgár- világos képet alkothasson a beavatmesterei voltak a közösségnek 1996 kozási folyamat előnyeiről. után, a helyi önkormányzati testület b.) A helyi kezdeményezési csoport nemzetiségi összetétele, az intézmé- létrehozása nyek (polgármesteri hivatal, egyhá- A facilitátor megkeresi a közösség zak, iskolák) közötti együttműködés, azon tagjait, akik képesek és részt is a lakosság és a helyi hatóságok közti kívánnak venni a közösség életében, kapcsolatok, a szavazati jogukkal a fejlesztési folyamatban. Ebben a élők száma, a közigazgatási intézmé- szakaszban kitüntetett figyelemben nyek nyíltsága a helyi kezdeménye- részesül mindegyik nemzetiségi csozésekkel szemben. A felmérési adat- port, elsősorban a kezdeményezési lap utolsó részét egy csoport önbizalmáSWOT-analízis képenak a növelése a zi, ennek végeredméhangsúlyos. A faciliA közösségi térkép nye szerint dönthető tátor irányításával a megalkotásának elõel a fejlesztési beavatkezdeményezési csonye, hogy a helyi kökozás szükségessége. port a közösség vélezösség aktív részvéAz erős és a gyenge ményének folyamatos telére alapoz, pontok tudatosítása, a és koherens kifejezőugyanakkor olyan vilehetőségek és kockájévé válik. zatok elemzése egyc.) A közösség igézuális eszköz létrerészt a támogatásban nyeinek és erőforrájöttét jelenti, amely részesülő közösségek sainak felmérése kiindulópontja lehet kiválasztásában, másA facilitátor aktív a közösség részletes részt a beavatkozási részvételével segíti a elemzésének. stratégia kidolgozásáközösség helyi igéban nyújt segítséget. nyeinek felmérését és a prioritások kialakíII. A közösség facilitálása (támo- tását, ugyanakkor a helyi erőforrások beazonosítását és elemzését is, a kögatása) A támogatási folyamat elsősorban a zösség fejlesztési jövőképének a megközösségre vonatkozó felügyeletet fogalmazását (a közösségi térkép jelenti annak érdekében, hogy az megalkotása, a közösségi sajátosság megszervezze önmagát, felkészüljön körvonalazása stb.). A közösségi téra közös döntéshozatalra, és a a rész- kép olyan eszköz, amely a helyi körvételen alapuló problémamegoldás- nyezet-közösség jobb áttekinthetőséra. A beavatkozás egy facilitátor (cso- gét teszi lehetővé úgy a facilitátor, portsegítő személy) révén valósul mint maga a közösség, a kezdemémeg, és ennek időtartama, a közös- nyezési csoport számára. A közösséség szükségleteitől függően 12-14 hó- gi térkép megalkotásának előnye, nap. A közösség facilitálása a követ- hogy a helyi közösség aktív részvételére alapoz, ugyanakkor olyan vizuákező lépések szerint történik: a. a közösség vezető személyiségei- lis eszköz létrejöttét jelenti, amely kinek a beazonosítása és a helyi köz- indulópontja lehet a közösség részletes elemzésének. hivatalok felkeresése; b. a helyi kezdeményezési csoport lét- d.) A közösségfejlesztési terv, stratégia kidolgozása rehozása; c. a közösség igényeinek és erőfor- A közösségi szükségletek és a mozgósítható erőforrások azonosítását rásainak a felmérése; d. a közösségfejlesztési terv, straté- követően a fejlesztési stratégia kidolgozása következik. A folyamatot álgia kidolgozása; e. források mozgósítása és a közös- talában a facilitátor vezeti le, aki a ség bevonása a helyi szintű prob- beazonosított erőforrások, erős és gyenge pontok, ugyanakkor a lehelémák megoldásába. tőségek és a veszélyek figyelembevéa.) A közösség vezető személyisége- telével a közösség jövőképének a inek a beazonosítása és a helyi köz- megfogalmazásában segít. Ez a SWOT-analízis hasznos eszköz a fejhivatalok felkeresése A facilitátor beazonosítja a közösségi lesztési stratégia kidolgozásában vezetőket és kapcsolatba lép a helyi részt vevő személyek (helyi kezdeközhivatalokkal, tájékoztatja őket a ményezési csoport, a helyi közigaz-

civil fórum gatás, az iskola, az egyházak képviselői, és más közösségi szereplők) számára. A fejlesztési stratégia kidolgozása a közösség anyagi, szellemi és társadalmi tőkéjének a növekedését szolgálja. E három tőkeösszetevő köré épül a fejlesztési terv, és ezek segítenek a prioritások megállapításában is. Fontos, hogy a közösség fejlesztési stratégiájának, jövőképének a kidolgozásában minél több helyi szereplőt és erőforrást vonjunk be, és csak ezek felbecsülése után ajánlott külső forrásokat igénybe venni. e.) Források mozgósítása és a közösség bevonása a helyi szintű problémák megoldásába Egy közösség fejlődése tagjai tevékenységének egyenes következménye. A fejlődés a meglévő erőforrások kihasználásának mértékétől függ, attól, hogy a közösség képes-e közösen cselekedni a közös cél érdekében. Bármely felmerülő problémának a helyi erőforrások felhasználásával történő sikeres megoldása a közösség tagjainak a részvételétől függ. Ezért az első közös tevékenység konkrét, azonnali és közérdekű, a közösség saját erőforrásainak a felhasználásával megoldható kell legyen. Kiemelten fontos, hogy a közösség tagjai érezzék értékesnek magukat, és tudásukat, képességeiket a közös cél szolgálatába állíthassák. Ajánlott minden közös, fejlesztésre irányuló tevékenységet azonos munkaritmusban, az önbizalom folyamatos fenntartásával végezni.

III. A helyi kezdeményezések támogatása A lehetőség, hogy a célközösség helyi kezdeményezésekre felhasználható külső anyagi támogatásban részesüljön, bátorító hatással van a különböző nemzetiségekhez tartozó csoportok önkéntes részvételére. Egy sikeres pályázat összekovácsolja a kezdeményezési csoportot, közös feladat- és felelősségvállalásra ösztönzi őket. Az elnyert támogatás nagysága függvényében segítjük a közösségeket, legyen szó infrastrukturális, oktatási stb. fejlesztésről, avagy ugyanilyen magas szintű kihatással rendelkező, de kisebb költségvetésű tevékenységről (pl. közlönyök, tájékoztatók megjelentetése, civil szervezetek bejegyzése, a közösség érdekében történő befektetések beindítása stb.). Létezik az elnyerhető támogatások azon formája is, amely a felajánlott támogatási összeg elnyeréséhez azonos mértékű önrészt kér, és ez a helyi


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

erőforrások megfontolt és hatékony felhasználási módját segíti elő. Ez a külső anyagi támogatás arra hivatott, hogy olyan helyi kezdeményezéseket támogasson, amelyek a helyi közösség részvételére alapoznak, és ezáltal a közösség kezdeményezőkészségét és a közösségi részvételt serkentik. Az ilyen típusú támogatások legfontosabb eleme a közösség tagjainak az önkéntes részvétele. Az elnyert támogatás minél hatékonyabb felhasználása kihívás a közösség számára, serkenti a közösség tagjai közti kapcsolattartást, tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra.

IV. Képzés A képzések a résztvevők interaktív tanulási folyamatba való részvételét célozzák. Fontos szempont, hogy a képzési folyamat során egyensúly legyen az elmélet és a gyakorlat között. Az elméleteket valós helyzetek modelljeivel kell illusztrálni a tanultak minél jobb elsajátítása érdekében. A képzéseket a résztvevők igényei és szükségletei szerint kell alakítani, lehetségessé téve az egyéni és csoportos tanulást, és biztosítva a folyamatos és konstruktív jellegű viszszajelzést. A képzések a közösségi vezetőket és a helyi közigazgatás képviselőit célozzák meg. Általában a következő témában szerveződnek: közösségfejlesztés, pályázatírás és projektmenedzsment, adományszervezés, konfliktuskezelés, avagy bármely más, a helyi igényekből adódó téma. A képzések rugalmas struktúrája megengedi, hogy a résztvevők igényei szerint alakítsuk a tárgyakat és a felhasznált didaktikai eszközöket. A képzések során a résztvevőknek olyan feladatokat kell megoldaniuk (lehet adományszervezési kampány, helyi rendezvények szervezése stb.), amelyek során gyakorlatba ültethetik a tanultakat, ugyanakkor ezáltal fenntarthatóvá válik az aktív mag érdeklődési szintje. A képzési folyamat azonban nemcsak a konkrét képzésekre szorítkozik, hanem folytatódhat az egyes közösségekben, ahol a facilitátor különböző témákban szervezhet kisebb tájékoztató jellegű szakmai köröket. Ezek témái a közösség igényeitől függően eltérőek lehetnek, például a helyi közigazgatási törvénykezés, az átvilágítási törvény, a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés törvénye.

13

létrejött és aktívan dolgozó kezdeméA célközösségek és más közösségek nyezési csoportot időben hivatalos közötti tapasztalatcserék a jó gyakor- formában is regisztrálni kell. A csolatok, sikertörténetek átadására nyúj- port formális megszervezése önmatanak lehetőséget. A felkeresett kö- gában véve nem elsődleges cél, fonzösségek típusai változhatnak a meg- tos az ilyen irányú cselekvés időfogalmazott cél függvényében: kez- pontjának helyes megválasztása, deményezőkészséggel, de külső tá- amennyiben ez a kezdeményezési mogatottsággal nem rendelkező kö- csoport folyamatos jó működésére zösségek, vagy olyanok, amelyekben reflektál. Ellenkező esetben a hivatakülső beavatkozás segítségével fej- los beiktatáson átesett csoport csulesztették tovább a helyi kezdemé- pán tartalom nélküli formává válik. nyezéseket. Hogy a tapasztalatcsere Amennyiben a kezdeményezési csovalós gyakorlati haszonnal járjon, port megfelelően kialakított struktúgondosan kell kiválasztani a társkö- rával, a szerepkörök és felelősségek zösséget. Ugyanígy figyelmet kell pontos leosztásával, jól meghatároszentelnünk a tapasztalatszerzési lá- zott célokkal rendelkezik, a facilitátor togatások időpontjának a megválasz- javasolni és segíteni fogja a kezdemétására is. Amennyiben megfelelő idő- nyezési csoport civil szervezetként pontot választottunk ki, az ilyen ta- való bejegyzését. pasztalatcserék, látogatások meghatározóak lehetnek a fejlesztési be- VII. Szakaszos és végső értékelés A közösségfejlesztés útján történő avatkozás keretében. A tapasztaltabb vezetők részvéte- beavatkozási folyamatot a projekt le a képzéseken szintén a folyamat si- időszaki és végső fázisában is értékerét szolgálhatja. Ajánlott, hogy a kelni kell. A kiértékelés a társadalmi vezetők hozzáférhessenek sikertörté- kapcsolatok szintjén bekövetkezett netekről szóló esettanulmányokhoz, változások arányát hivatott mérni. A és pontos információkat kapjanak ar- mennyiségi mutatók a következők: a ról, hogy hogyan kerülhetnek kap- kezdeményező csoport munkájában részt vett személyek csolatba hasonló moszáma, a megtartott dellekkel. A képzések tájékoztató ülések, a oly módon kialakítotEgy sikeres pályázat közgyűlések száma, a tak, hogy a résztveösszekovácsolja a kezdeményezési csovőknek lehetőségük port és a helyi közlegyen a pozitív takezdeményezési csoigazgatás között létpasztalatok fényében portot, közös felrejött találkozások kidolgozni a helyi adat- és felelõsségszáma, a közösség kezdeményezések akvállalásra ösztönzi tagjainak a javaslatai ciótervét. Ily módon a õket. alapján történő helyi tapasztalatcserét célközigazgatási költzó látogatások a képségvetés tételeinek a zés végére időzítettek, hogy további konkrétumokkal változása, a közösségi kezdeményeszolgáljanak a résztvevők számára. A zések száma stb. A kiértékelés tapasztalatcserét célzó látogatások ugyanakkor figyelemmel kíséri a egyik célja lehet valamely helyi kez- nemzetiségi csoportok közti kapcsodeményezés bemutatása, valamely latok fejlődését, a közösség tagjainak fontos helyi eseményen való részvé- a beavatkozását a szükségletek megállapításába és ezek rangsorolásába, tel, valamely közösségi akció. A jól működő modellek, sikertör- a helyi költségvetés megállapításáténetek bemutatása, a pozitív ta- nak a folyamatát a polgárok részvépasztalatok fontos szerepet játsza- tele alapján stb. A fejlesztési projeknak a kezdeményezési csoport mun- ten dolgozó csapat tagjainak időleges kadinamikájának alakulásában. A egyeztetései értékelik a folyamat sihelyi vezetők kezdeményezésére keres voltát, a megállapított célok köszervezett munkamegbeszélések jó vetését, valamint a közösség fejlődési alkalmat jelentenek a képzéseken el- mutatóit. sajátított ismeretek gyakorlati alkalmazására, a közös projektek kidol- VIII. Monitoring gozására. A monitoring közösségbe való beavatkozás folyamatát és a munkaVI. Formális szervezés módszert követi direkt módon. A közösségi facilitálás egyik sarkala- Adatgyűjtést, ezek elemzését és a tátos pontja a megfelelő számú sze- mogató felé való átláthatóság biztomély bevonása. Ennek érdekében a sítását jelenti. Egyrészt a facilitátor

V. Hálózatok


civil fórum

14

munkáját, másrészt a közösségi beavatkozás folyamatát hivatott követni. A facilitátor tevékenysége a teljesítményét jelző mutatók (pl. a közösség tagjainak a tájékoztatottsága, a mozgósítható és a projektbe bevonható személyek névsorának elkészítése, meglévő helyi kezdeményezések, a kezdeményezési csoport öszszejöveteli időpontjainak kidolgozása, a találkozásokon részt vett személyek száma stb.) segítségével strukturálható. Ezeket az információk adatgyűjtői körutak, látogatások során, a külső támogató megkeresése, a támogatói jelentések igénylése során szerezhetők be. Ugyancsak figyelemmel kell követni a beavatkozás hatásait a közösség életében a he-

lyi vezetők, a helyhatósági képviselők és a közösség tagjainak a szintjén. Az összegyűjtött és feldolgozott adatok alapján javaslatokat lehet megfogalmazni a facilitátor tevékenységére vonatkozóan, valamint lehetségessé válik a beavatkozási stratégia időbeni változtatása is, ha szükséges. Fontos, hogy a monitoring a koordinációs csoport és a facilitátor közötti bizalmi viszony fényében valósuljon meg.

telt erősíti, a szervezési készséget fejleszti és a helyi humánerőforrás fejlesztésére alapoz. A fenti lépéseken végighaladva aktivizálódnak közösségi szinten a részvétel, az együttműködés és az együttélés azon mechanizmusai, melyek hoszszú távú változásokat eredményeznek a közösség társadalmi kapcsolatrendszerében.

A közösségfejlesztés – mint a többnemzetiségű közösségek fejlődésébe történő beavatkozási modell – az etnikumok közötti kapcsolatok javításának egyik lehetséges megközelítési módja, mely a közösségi részvé-

Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja – programkoordinátor e-mail: agorcea@edrc.ro

Amelia Gorcea

Fordította: Burus János Botond Lektorálta: Csáki Rozália

Közösségfejlesztés többnemzetiségû közösségekben BEVEZETŐ Az interetnikus kapcsolatok javítása Délkelet-Európában programot regionális szinten a King Baudouin Alapítvány tartja fenn és koordinálja azzal a céllal, hogy Délkelet-Európa öt államában (Albánia, Bulgária, Macedónia, Románia és Szerbia), a multietnikus közösségekben segítse az interkulturális viszonyokhoz való alkalmazkodást. Romániában a programot az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja valósította meg partnerségben a Közösségfejlesztés Romániai Egyesületével és a Pro Europa Ligával, a King Baudouin Alapítvány, a Nyílt Társadalomért Alapítvány és a Charles Stewart Mott támogatásával. A program fő célja, az interetnikus kapcsolatok javítása két fő tevé-

kenység révén valósult meg. Egyrészt a közösségi facilitátorok révén a közösségekbe való közvetlen és hosszú távú beavatkozásra került sor, másrészt a projekt támogatása révén egy közvetett és rövid távú beavatkozásra. A hosszú távú beavatkozás egy közösségi facilitálás révén a képességfejlesztésre fektette a hangsúlyt, hogy fenntartható változást eredményezzen a közösségekben. Néhány térségben, mint Bánát, Erdély központi része, Dobrogea és Bákó megyében (a csángó vidéken) került sor ennek az alkalmazására. Tizenhat közösségben, két közösségi facilitálás révén került sor erre a típusú beavatkozásra. Az alábbiakban ezekről olvashatnak néhány esettanulmányt.

Milyen jó, hogy Táncson romák is élnek – esettanulmány – Általános helyzetkép A legtöbb olyan romániai projektben, amelynek kedvezményezettjei a romák voltak, a romákért próbáltak tenni valamit. Az utóbbi években megfigyelhető az áttérés a romáknak szóló projektekről a romákkal megvalósított projektekre. Ebben a vonat-

kozásban az Orvosi rendelőt Táncsnak című projekt új megközelítést próbált alkalmazni. A romák szerepének (jelképes, nem gyakorlati) megváltoztatása mediálási módszerként használható azokban a közösségekben, ahol az etnikumközi kapcsolatok feszültek. További újdonság, hogy a szóban forgó projektet a pol-

gármesteri hivatal kezdeményezte. 1990 után, politikai szempontból nemzeti kisebbségként való elismerését követően a roma közösséggel mind a kutatók, mind a politikusok és aktivisták foglalkozni kezdtek. Sajátosságai mellett, amelyek megkülönböztetik a többi kisebbségtől, a közösség iránti érdeklődést az euró-


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

pai intézmények által a romáknak szentelt figyelem is fokozta, és ezt a figyelmet sokszor megkétszerezte a vissza nem térítendő támogatások elnyerésének lehetősége. Az „intézményes mellőzés”, valamint a helyenként diszkriminatív jogszabályok (például a földtörvény), vagy az államnak a roma mozgalomba való beavatkozása elmélyítették a szóban forgó közösség és a többség közötti különbségeket. A közösség gazdasági helyzete miatt megváltozott a megközelítés: „a romák, mint etnikai csoport” (amely sajátos gondokkal küzd, például a kormányzati pozíciók és köztisztségek betöltésével kapcsolatban) típusú megközelítésről áttértek „a roma közösség, mint társadalmi probléma” típusú megközelítésre. Románia 1989 utáni kormányai általában az ünnepi beszédekben foglalkoztak a „roma problémával”, míg szórványos intézkedéseik hatása nem volt számottevő. 2001. április 25-én a kormány elfogadta a Romák helyzetének javítására irányuló nemzeti stratégiát, egy 10 éves programot, amely a romák gazdasági és társadalmi helyzetének javítását, valamint a társadalomba való beilleszkedését tűzi ki céljául. A program végrehajtásához szükséges alapok nélkül a probléma országos szinten való rendezésének semmi esélye nincs. Helyi, közösségi szinten, a civil szervezetek és/vagy a helyi hatóságok segítségével próbálják megoldani a legégetőbb problémákat. A roma aktivisták szerint Maros megyében él az ország legnagyobb, több mint 120 000 személyt számláló roma közössége (a helyi roma szervezetek becslései szerint az összlakosság mintegy 20%-át teszik ki). A népszámlálás adatai szerint Maros megyében 40 734 roma él (a megye lakosságának 7%-a). A marosi romák közössége igen sokszínű, mind a nemzetségek (házasok, tálasok, kalapos gáborok stb.), mind az anyanyelv tekintetében. Jóllehet a közösség 70%-a még tud roma nyelven, leggyakrabban magyarul vagy románul beszélnek. A Maros megyei romák általában két-, vagy éppen háromnyelvűek. A roma közösség vallásos élete is legalább ennyire változatos: vannak katolikusok, reformátusok, ortodoxok, és az utóbbi években megnőtt a neoprotestáns egyházak befolyása is (a roma aktivisták szerint a marosi romák 20%-a tartozik ezekhez). 1990 után Maros megyében megjelentek a különböző roma szerveze-

15

csekély pénztől függtek. Ebben az időszakban megszaporodtak az apró lopások. (Általában élelmiszereket loptak, kis mennyiségekben, éppen csak annyit, amennyi a túléléshez kellett: a „legnagyobb” lopásra egy télen került sor, amikor az egyik falubeli asztaláról eltűnt egy fél sertés.) Ennek következtében a kapcsolatok feszültté váltak, és időnként – az alTáncs helyzetéről bővebben koholfogyasztás miatt – a feszültségek nyílt összecsapásokba torkollotTáncs falu, ahol a projektet megvaló- tak. 2003-ig sem a gazdasági helyzet, sították, az osztrák-magyar időszak- sem az etnikumközi kapcsolatok ban Táncs község központja volt, nem javultak jelentős mértékben. amelyhez hozzátartozott még Fara- Táncs 40 lakója Régenben talált mungó, Körtekapu és Unoka. 1918 után a kát, néhányukat egy olasz cégnél alközigazgatás elrománosítása miatt a kalmaztak, amely asztalosműhelyt többségében románok lakta Faragó nyitott a községben, hárman-négyen lett a községközpont, míg a többségé- pedig egy kis tejfeldolgozó üzemben ben magyarok és romák lakta Tánc- dolgoztak. A roma közösség legfonsot kirekesztették a tosabb jövedelemforhelyi közigazgatásrásai közé az állami ból. A kommunizmus segélyek, gyermekA projekt fõ célkitûideje alatt a Faragótól gondozási segélyek zése: javítani a két hét, de a Kozmatelkéés az alkalmi munkáközösség közötti től (községközpont) ból megvalósított bekapcsolatokat, javíhárom kilométerre vételek tartoztak. tani a polgármesteri fekvő faluból a maTáncson jelenleg hivatal és a közösgyarok kivándorol800 személy lakik, 87%tak, míg a roma lakosuk roma, a község szintség közötti kommuság száma megnőtt. jén a romák aránya nikációt, valamint Régenhez (ipari köz40%. Felekezeti szem„tesztelni” a lakosságpont) való közelsége pontból a táncsiak nak a közösségfejmiatt a falubeliek intöbbsége református, lesztési projektekben gázókká váltak. A de az ortodox, a gömagyar közösség tagrög-katolikus, illetve a – önkéntes alapon – jai Régen vállalataineoprotestáns egyhávaló részvételét. ban helyezkedtek el, zaknak is vannak hívei. míg a táncsi roma férA faragói polgárfiak különböző építőmesteri hivatal 1990 telepeken dolgoztak (Kolozsvár, Zsil és 2000 között csak a helyi költségvevölgye, Marosvásárhely stb.). A kö- téssel és a megyei tanácstól kapott zösségi élet tartós hiánya is (csak a alapokkal rendelkezett. A forrástepihenőszabadság ideje alatt, télen remtési módszerekkel kapcsolatos voltak otthon) kihatott a magyar-ro- információk hiánya, illetve az alkalma kapcsolatokra. Nem létezett kom- mazottaknak a megszabott bürokramunikáció, eszmecsere, kölcsönös tikus feladatokkal való elárasztása, befolyás. 1990 januárjában és az ezt és a jogszabályok változása miatt követő időszakban a vállalatok át- gyakorlatilag nem létezett forrásteszervezése vagy megszűnése mind remtési politika. gazdasági szempontból, mind az etA faragói polgármesteri hivatal nikumközi kapcsolatok tekintetében nem alakított ki partnerségeket – jelentős változásokat idézett elő. Míg egyetlen szervezeti kapcsolata a mea magyar közösség életszínvonalá- gyei tanácsnak és a Megyeházának nak romlása nem volt drámai mérté- való alárendelődése volt. A 2000-es kű (nyugdíjak, a mezőgazdasági te- helyi választásokon független jelölrületek visszaszerzése, amelyekkel tet választottak, aki 1983-ban költöaz emberek beiratkozhattak a szövet- zött a faluba Ialomiţa megyéből. kezetbe), a roma közösség a gyors el- Mint a mezőgazdasági szövetkezet szegényesedéssel küzdött. Mezőgaz- volt elnöke és helyi vállalkozó úgy dasági területek és munkahelyek nél- vélte, hogy „viszonoznia kell a kökül a romák az állami segélyektől, zösség bizalmát, hiszen „jövevényvagy az építkezéseken napszámos- nek” számít, és ráadásul magyar a ként megkeresett, árokásásért vagy felesége”. Első projektjét – az iskola betakarítási munkákért stb. kapott felújítását, a falu közvilágítását – a tek és politikai alakulatok helyi fiókjai, vagy független szervezetek jöttek létre (a Romák Szövetsége), amelyek közül a legjelentősebb a Romák Pártja (csupán az elmúlt két évben átvette a Roma Keresztény Központ 90%át). A romák részvétele a politikai életben továbbra sem tekinthető elégségesnek. […]


civil fórum

16

megyei tanácstól és a prefektúrától A helyzet orvoslása helyi kapott alapokból próbálta megoldaösszefogással ni. Jól ismert, hogy mennyire kitartóan ostromozta ezeket az intézmé- A projekt fő célkitűzése, vagyis a válnyeket. Politikailag is elkötelezte sághelyzet megoldása a következő magát („beiratkoztam, mert az erő- közvetett célokkal egészült ki: javítasek mellett kell lenni”), de az alapok ni a két közösség közötti kapcsolatoígy sem voltak elegendőek („túl sok kat, javítani a polgármesteri hivatal már a szocialista polgármester, és és a közösség közötti kommunikácikevés a támogatás”). Mégis sikerült ót, valamint „tesztelni” a lakosságvalahogy felújítani a táncsi iskolát és nak a közösségfejlesztési projektekkibővíteni a faragói iskolát. A Maros ben – önkéntes alapon – való részvémegyei prefektúra roma problémá- telét. A pályázattal nyert támogatákért felelős tanácsosával, Nicolae sok a megyei tanácstól kapott alaTurcatával való együttműködésének pokkal együtt sem voltak elegendőek köszönhetően szerzett tudomást a az orvosi rendelő vissza nem térítendő megépítéséhez. Ezért támogatásokról. „A a polgármesteri hiva„Az útavatáson a romáknak szóló protal tulajdonában lévő táncsiak sírtak, külöjektek megfelelőnek épület, a volt kocsitűntek. A legtöbbet nösen az idõsebbek. szín felújítása mellett Táncson kellett megdöntöttek. Azt hitték, hogy sovalósítani, ahol a laAz épület eredeti ha semmi nem válkosság 85%-a roma rendeltetése nem igétozik meg a falujukszármazású. Ha kapnyelt nagyon erős szerban.” Saját forrásaik tunk volna pénzt a kezetet; ezen kívül a felfedezésének köromáknak szánt alasok éves használat köpokból, megoldhatvetkeztében az épület szönhetõen sikerült tam volna a közösség súlyosan megrongálómegoldani a közösproblémáit, és azt dott. A projekt keretéség egyéb problémondhattam volna a ben folytatott legfonmáit is. falubelieknek: mitosabb tevékenységek lyen jó, hogy vannak közzé tartoztak a köromáink”. vetkezők: anyagbeA három közösség által egyaránt el- szerzés, munkacsapatok szervezése, a fogadható prioritások azonosítása felújítási munkák megvalósítása, búcéljából gyűlést szerveztek a közös- torozás. A projekt lényegében csak az ségben, amelyen részt vett a marosi építkezési anyagok beszerzését igéprefektúra roma problémákért fele- nyelte, míg a munkát önkéntes alapon lős tanácsosa, valamint három táncsi a haszonélvező közösség végezte volroma tanácsos is. A problémák elem- na el. A közösséget kevésbé formális, zését követően egy orvosi rendelő de annál hatékonyabb módszerekkel ép��tése mellett szavaztak. Választá- mozgósították: „amikor a projektet írsukat az indokolta, hogy a közösség tuk, arra gondoltunk, hogy ha nem lakóinak többsége körében gyakoriak akarnak dolgozni, ’mozgósíthatjuk’ a megbetegedések (magyar közös- azokat, akik szociális segélyeket kapség: idősek, roma közösség: sok gye- nak és kötelesek közhasznú munkát rek), és hogy a faragói orvosi rendelő végezni. Abban az időszakban, aminagyon messze van (több mint 7 km). kor a projekt zajlott, a polgármesteri A táncsi orvosi rendelő a régi kúria hivatalnak éppen nem volt pénze a seépületében működött, amelyet visz- gélyek kifizetésére. De azért eljöttek szaadtak a korábbi tulajdonosoknak, az emberek. Előkerült néhány üveg akik az Egyesült Államokban laknak, pálinka is, mások bort hoztak, és jötés úgy döntöttek, hogy lebontják az tek. Amikor a tetőgerendákat fedték épületet. A jelenlegi tulajdonosokkal le, túl sokan is voltak. Romák is jöttek, folytatott tárgyalások kudarccal vég- magyarok is, még a nagyon idősek is. ződtek (a polgármesteri hivatal az al- Hozták a szekereket, és hordták az bérlet kifizetésének biztosítására, fel- anyagokat.” újítási munkák végzésére stb. köteA projekt főszereplői lettek egyben lezte volna magát), ami a rendelő be- a fő kedvezményezettjei is. Együtt zárásához vezetett. Sürgősségek ese- dolgozva a két közösségnek alkalma tében az orvosi vizsgálatot a parókiá- nyílt beszélgetni, megismerni egyban oldották meg (mivel az orvos a mást, együttműködni. Mi több, a roreformátus lelkész felesége volt). ma közösség – tapasztaltabb lévén az 1

Nicolae Turcata, a prefektus tanácsosának nyilatkozata.

építkezési munkákban – „megmutathatta igazi arcát. Nagyon jó mesteremberek, szorgalmasak és hozzáértők, de ezt az embereknek nem volt honnan tudniuk”. A polgármester becslései szerint a falubeliek mintegy 75%-a vett részt valamilyen módon az építkezésben. A lakosok (főként az idősebb magyarok) kétségei hamar eloszlottak. A pénzügyi források megfelelő felhasználása lehetővé tette, hogy a munkákat a korszerű szabványoknak megfelelően valósítsák meg (hőszigetelő ablakok, burkolás csempe- és greslapokkal, takaros váróterem stb.). Befejezése után a polgármesteri hivatal tulajdonát képező rendelőt haszonkölcsönbe adták a családorvosnak, aki köteles fedezni a működési költségeket (villamos áram, tűzifa). Jelenleg a működőképes, részben bútorozott rendelő a szükséges eszköztár legnagyobb részével is rendelkezik. A rendelő bútorozásához és felszereléséhez sikerült támogatókat szerezni. A jövőben szeretnének még néhány széket a váróterembe és egy irattartó szekrényt az orvosi dokumentumoknak. Jóllehet a projektet nem népszerűsítették a sajtóban, a szomszédos községekben is ismertté vált. A megyei hatóságok képviselői ismerik a projekt eredményeit, és szeretnének segítséget nyújtani ahhoz, hogy más helységekben is megismerjék ezt a modellt. A projektnek köszönhetően megnőtt a község láthatósága, ami a faragói polgármesteri hivatal szempontjából is hasznosnak bizonyult: „most már az én kéréseimet is könynyebben elfogadták, mivel bebizonyítottuk, hogy mi is dolgozunk.” A projekt további – a közösségfejlesztés szempontjából rendkívül jelentős – eredménye a projektmegvalósítás és a vissza nem térítendő támogatások elnyerése terén szerzett tapasztalat. A projekt befejezése után a faragói polgármesteri hivatal leszerződött egy projektet a kormány főtitkárságának alapjából Táncs belső útjainak javítására. A közösség e terv végrehajtásában is ténylegesen részt vett. Sikerült kikövezni a falu összes utcáját, valamint helyreállítani a hidakat és a pallókat. A közösségre gyakorolt hatás meglepő volt. „Az útavatáson a táncsiak sírtak, különösen az idősebbek. Azt hitték, hogy soha semmi nem változik meg a falujukban1.” Saját forrásaik felfedezésének köszönhetően sikerült megoldani a közösség egyéb problémáit is. A tavaly


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

nyáron Faragó lakosainak sikerült felújítani a művelődési házat csupán 7 000 000 lejből, amit a polgármesteri hivatal költségvetéséből kaptak. A többi anyag biztosítását és a munkát a közösség önként vállalta. Jóllehet az Orvosi rendelőt Táncsnak projekt végrehajtása kevés időt igényelt, a közösségre gyakorolt hatása igen jelentős volt. A legfontosabb, jól észrevehető változások a társadalmi tőke tekintetében következtek be: a táncsiak (és az ő példájukat követve a faragóiak is) konstruktív módon gyümölcsöztették munkatapasztalataikat. Fejlődött a polgárság, a társulási készség, s mindez jelenleg a község fejlődésének hajtóerejét jelenti. Javult a közösségen belüli kommunikáció is. A közösen végzett munkának köszönhetően enyhült a két közösség egymással szembeni előítéletessége. Egymás kölcsönös megismerésének köszönhetően jobban megértik egymás igényeit. (Január végén a faragói polgármesteri hivatal tűzifát kapott segélyként a falubeliek számára. Úgy döntöttek, hogy a fa egy részét a háromnál több gyerekes családok kapják (többségükben roma családok), a többit pedig sorshúzás alapján oszszák szét. Jóllehet a segély kedvezményezettjei romák voltak, a többi közösség tagjai közül senki nem ellenezte ezt a döntést.) A magyar és a román közösség hozzáállása a roma kisebbséggel szemben egyelőre még kedvezőtlen. Jóllehet megismerték és értékelik

17

a helyi roma közösséget (akikkel ség kincseként” mutassák be, hogy szemben hasonló előítéleteik voltak), megszüntessék a teherként való mega faragói románok és magyarok még bélyegzését, és segítségként észleljék, nem terjesztették ki újonnan kialakí- igen hasznosnak bizonyult. Táncs latott hozzáállásukat az egész kisebb- kói megértették, hogy roma szomszédjaik jelentős válségre. Ezen kívül csöktozásokat képesek kent a bűnözés a közelőidézni a helységségben2, ami a közösA roma közösség ségek közötti viszáben. Annak ellenére, negatív megítélését lyok legfontosabb oka hogy a faragói pol(amely a kutatások volt. Az utóbbi időgármesteri hivatal szerint továbbra is ben a község területén megközelítése kissé létezik) könnyebb a elkövetett bűncselekkalmárszelleműnek romákkal együtt mények áldozatai és tűnhet („ha nem élnéelkövetői a szomszének romák Táncson, megvalósított prodos községekből szárnem kaptunk volna jektek, vagy a romaztak. A polgármespénzt sem a rendelőmákkal a többségért teri hivatal által javare, sem az útra”), a típusú projektek résolt projektekben való roma közösség szerevén megváltoztatni. részvétel serkentette a pének pozitív iránylakosság és a helyi ba való megváltoztaközigazgatási hatósátása megfontolandó gok közötti kommunikációt. A haté- példa. A roma közösség negatív kony kommunikáció érdekében a megítélését (amely a kutatások szepolgármester legalább hetente elláto- rint továbbra is létezik) könnyebb a gat Táncsra (hét kilométerre van a romákkal együtt megvalósított propolgármesteri hivataltól). Ilyenkor jektek, vagy a romákkal a többségért fogadja az embereket, igazolásokat típusú projektek révén megváltoztatállít ki, kiosztja a szociális segélyeket. ni. Az etnikumközi kapcsolatok teA faragói polgármestert egyébként a kintetében az elmúlt évtizedben a rocigányok polgármestereként is isme- mák számára megvalósított projekrik. A táncsi polgármesteri hivatallal tek közül soknak nem voltak annyira kialakított kapcsolat és a jó kommu- látványos eredményei, mint e négy nikáció abban is tükröződik, hogy le- hónapos projektnek. mondtak a Kozmatelkéhez való csatlakozásról3. Laura Ardelean Az Orvosi rendelőt Táncsnak projekt a romák beilleszkedésének új Etnokulturális Kisebbségek megközelítéséből indult ki. Az a gonForrásközpontja – besegítő dolat, hogy ezt a kisebbséget „a köze-mail: lauraardelean@yahoo.com

A mûvészet, mely egyesíti a jászvásári kisebbségeket – esettanulmány –

A

multietnikus közösségek fejlesztése program keretében a finanszírozásra benyújtott projektek túlnyomó többsége olyan tevékenységeket javasolt, amelyek a többség és a „nagy” kisebbségek (magyarok, romák) képviselőit voltak hivatottak összehozni. A többség,

akárcsak a kisszámú kisebbségek kevéssé érdekeltek olyan projektekben, amelyek ezeket a közösségeket helyeznék előtérbe. Amellett, hogy rara avisnak számít, A művészet, mely egyesít című projekt, amelyet a jászvásári görög közösség az olasz közösséggel és a Német Demokrata Fó-

rummal közösen valósított meg, kiindulópontot jelenthet a jövőbeli finanszírozási politikák kidolgozásában. Jászvásár, Moldva történelmi fővárosa számos nemzeti-nyelvi közösségnek adott otthont az idők folyamán, amelyek közül 1930-ban a zsidó közösség volt a legnagyobb. Jóllehet

A projekt előtt a polgármesteri hivatal csendőrőrs létrehozását kérte a megyei hatóságoktól a gyakori botrányok miatt. A csendőrőrsöt nemrégiben hozták létre, amikor „már nem voltak problémák Táncson. És különben is, mindegyik csendőr ingázik.” 3 Június-júliusban tárgyalták a Faragó községhez tartozó Táncs falunak Kozmatelekhez való csatolását. A polgármesteri hivatal közelsége miatt (csak 3 km, míg a faragói hivatal 7 km-re található) a táncsiak egy része helyeselte a Kozmatelek által javasolt projektet, amelyet kevés lakosa miatt (650 lakos) a feloszlatás veszélye fenyegetett. A faragói helyi tanács leszavazta a javaslatot. 2


18

sokkal kisebbek voltak, a görög zó után bejegyezték a Romániai (1930-ban 130 személy) és az olasz Olasz Közösséget. Jelenleg az olasz közösség is fejlődni kezdett abban az kisebbség több egyesületbe tömörül, időszakban: iskolákat, művelődési amelyek között azonban nincs verlétesítményeket építettek, lapokat sengés1. A görög közösség esetében adtak ki. Ez a számottevő kulturális elsőként egy bukaresti székhelyű ortevékenység, valamint a közösségek szágos szervezet, a Helén Szövetség tagjainak kiváltságos társadalmi jött létre. A központi szervezet szorhelyzete jelképes elismerést hozott a galmazta a helyi közösségek megközösségeknek. A kommunista rend- szervezését. A közösség tagjait a leszer azonban arra kényszerítette hető legváltozatosabb módszerekkel őket, akárcsak a német kisebbséget, keresték: informális hálózatokban, hogy lemondjanak a szervezeti élet- megpróbálták azonosítani a szomről, annak ellenére, hogy a görög kö- szédos területeken élő tagokat, vagy zösséget az ELAS párt tagjai is láto- éppen a telefonkönyvben keresték a lehetséges személyeket2. A német kögatták. Identitásuk hanyatlása, sorvadása zösség szervezeti újraalakulása haa kisebbségi egyesületek 1956-os tör- sonlóképpen történt, mint a görög vényen kívül helyezésének közvetlen közösség esetében, vagyis a központkövetkezménye volt, amikor az ola- tól a kisebbségi közösségek felé haszoknak és görögöknek választaniuk ladva. 2002-ben a Jászvásárban élő görög kellett a nemzetiségük szerinti állampolgárságuk elvesztése és a kiván- közösség 475, az olasz 86 (a 2002. évi dorlás között. Ezen kívül a kisebbsé- népszámlálás szerint), míg a német gi közösségek vagyonát államosítot- 276 tagot számlált (helyi szinten). ták, az iskolákat átvette az állam, az Szükséges megjegyezni, hogy az akoktatás pedig csak román nyelven tív tagok vagy a szimpatizánsok száfolyt. A lapok megszűntek. Erdélytől ma nem feltétlenül egyezik meg a hávagy más moldvai helységektől elté- rom közösséghez tartozó személyek rően – ahol az azonosság megőrzésé- számával. A három közösség viszonylag hare fordított erőfeszítések az egyházi intézmények köré tömörültek – a sonló célkitűzései a nemzeti azonosnemzeti azonosság kifejezésére kizá- ságtudat megőrzésére tett erőfeszítérólag a családban és az informális sekből születtek. Így a görög közöscsoportokban nyílt alkalom, mivel ség fő célja „a görög nemzeti kisebbJászvásárban nem létezett „görög ség kulturális és történelmi hagyotemplom”. Annak ellenére, hogy a mányainak és szellemiségének folykatolikus templom a kommunizmus tatása, a görög fiatalság nevelése annak szellemében, hogy 45 éve alatt is műköbüszkék legyenek, dött, az olasz közösmert olyan néphez ségnek sem sikerült A három közösség tartoznak, amely már közösségi életét megtanfolyamokat szerévezredekkel korábőrizni. A szemmel látvezett az anyanyelv ban megnyitotta a hatóan megfogyatkokultúra, a tudomány, zott német közösség tanulása céljából, a filozófia távlatait, az szintén hanyatlott. amelyek a többségi egész világot megEnnek következtében lakosság körében is ajándékozva vele, és a német anyanyelvűnagy sikernek öramelynek történelmi ek száma drámai vendtek. sorsa egy adott pillamértékben csökkent, natban döntően és a hagyományok pevisszafordíthatatlanul dig kezdtek elveszni. összekapcsolódott 1989 után a közösségi tevékenységek újraélesztését az Románia sorsával.” Az olasz közösidősebbek kezdeményezik, akik is- ség célja „megőrizni nemzeti azonosmerték és tevékenykedtek a kisebb- ságát a(z olasz) kultúrát, műveltséget ségi közösségekben a két világhábo- és hagyományokat népszerűsítő terú közötti időszakban. Vezetőik ja- vékenységek (például kiadványok, vaslatára az olaszok hirdetéseket ad- olasz népzenei kórusok, hagyomának fel a lapokban, hogy megkeres- nyos konyhát bemutató kiállítások) sék közösségük tagjait. Több találko- révén”. Jóllehet a német közösség ki-

civil fórum sebb, a jászvásári Német Demokrata Fórum az azonosság megőrzése és a politikai-gazdasági képviselet mellett a következő célt fogalmazta meg: „a romániai, illetve a Iași megyei német származású lakosság gazdasági és kulturális érdekeinek védelme, valamint az állami és a közigazgatási szervekben való képviselete”. A polgári társadalomban elfoglalt sajátos státusa miatt a három szervezet nem rendelkezett kellően kidolgozott fundraising politikával. A tevékenységekhez szükséges finanszírozás az állami költségvetésből3 vagy az anyaországi szervezetektől és intézményektől származott. A három kisebbségi szervezet ezért inkább csak jelképes tevékenységet folytatott. A tevékenységeket úgy alakították ki, hogy a nyelvi-nemzeti közösséggel való (ön)azonosulást és a többségi közösséggel való azonosulást egyaránt elősegítsék. Ebben az összefüggésben a tevékenységek mindig szimbolikus jellegűek voltak, különösen a görög közösség esetében: „tegyük ismertté azokat a helyeket, ahol görögök éltek”. A három közösség tanfolyamokat szervezett az anyanyelv tanulása céljából, amelyek a többségi lakosság körében is nagy sikernek örvendtek. Ezeken nemcsak a közösség fiataljai, hanem a görög nyelv iránt érdeklődő többségi fiatalok is (főként ifjú doktorandusok, Görögországban ösztöndíjjal tanuló diákok, kutatók, történészek stb.) részt vettek. A munkaerő Olaszország felé való vándorlása miatt az olasz nyelvtanfolyamokon sokszor nagyobb számban vettek részt többségiek, mint a közösséghez tartozók vagy annak szimpatizánsai. Az említett tevékenységeket, amelyek hármas célt szolgálnak (a közösség tagjai nemzeti azonosságának megőrzése, szimpatizánsok toborzása és a többség elismerésének kivívása), a kiadói tevékenység egészíti ki. A görög közösség kétnyelvű folyóiratot (Speranţa) jelentett meg, míg az olasz közösség a Columna című hetilappal szerzett elismerést. A célok közzé tartozik továbbá a kapcsolattartás az anyaországgal, még ha ez csak közvetett módon történik is. A görög közösség két nagyon fontos ünnepet honosított meg Jászvásárban, amelyeket a többségi közösség is jól ismer: Görögország Nemze-

2004-ben egyesíteni szeretnék az említett szervezeteket. A Közösség elnöke azonosította a telefonkönyvben fellelhető görög nevű személyeket. Felhívták őket, és felajánlották, hogy csatlakozzanak a szervezethez. 3 Ez a tény a kormány iránti „hála” érzését és a támogatását is maga után vonja. 1 2


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

ti Ünnepe és a Nagy Nem Napja (a fasiszta Olaszországgal szemben). Ezeken az ünnepeken részt vesz a többi helyi kisebbség is. Mindhárom közösség gondot fordít a közösség jeles személyiségeinek népszerűsítésére. Támogatják a fordításokat, valamint versszavaló estéket, színházi előadásokat, szépművészeti kiállításokat szerveznek. Továbbá ezek a szervezetek segélyeket is nyújtanak a közösség nehézségekkel küzdő tagjainak. Emellett állandó kapcsolatot tartanak fenn az anyaország külügyi képviselőivel, és meglátogatják az anyaországot. Egyébként az európai kultúrájú nemzethez való tartozás a szimbolikus harc egyik belső mozgatóereje. A görög közösség egyik legnagyobb sikereként tartja számon Costis Stefanopoulus görög elnök Jászvásárban tett látogatását. Ami a szervezetirányítást illeti: mindhárom szervezet erős személyiségek, vagyis a három elnök köré tömörül: Marica Pieptu asszony, a Görög Közösség elnöke partizán volt, Gita Navari asszony a Columna hetilap szerkesztője és az olasz közösség elnöke annak megalapítása óta, Astrid Agache egyetemi lektor pedig a jászvásári Német Demokrata Fórum alapembere. Jóllehet mindhárom szervezet megfelelő képviselettel és aktív ifjúsági szakosztállyal rendelkezik, megfigyelhető a középkorúak elégtelen képviselete, ami a szervezeten belüli kommunikáció formális jellegének viszonylagos elvesztését vonja maga után. Annak ellenére, hogy kis létszámú szervezetek, létezésükről a többségi közösség is tud. A sajtóban is viszonylag állandóan jelen vannak4. Ami a partnerségeket illeti, a közösségek – jóllehet nincs közös projektjük – jól ismerik egymás tevékenységeit. Ezen kívül az egyik közösség rendezvényein a többi kisebbség képviselői is részt vesznek. Ebben a tarkaságban a roma közösség különleges helyet foglal el. Az eltérő társadalmi sajátosságok, valamint az anyaország hiánya miatt ehhez a közösséghez mind a kisebbségiek, mind a többségiek igen sajátosan viszonyulnak. „Jászvásárban 8 kisebbségi közösség... és a romák közössége él” – nyilatkozta a görög közösség egyik tagja. Mindemellett A művészet, mely egyesít projektbe a romákat is bevonták. Következetes forrásteremtési poli-

19

tika hiányában igen meglepő volt az a hoz a projektben részt vevő görög és javaslat, hogy a három közösség part- olasz közösség képviselőit, a román nerségben, a számukra megszokott- diákokat és a két együtteshez csatlakonak tekinthető támogatásoktól eltérő zó profi táncosokat, a német közösség külső finanszírozással valósítson meg esetében nem ez történt. Mivel nagyon egy projektet. A javaslatot Roxana kevesen vannak, nem sikerült ifjúsági Cozma, a projekt-koordinátor tette, együttest létrehozni. Sikerült viszont amelyet a három közösség rövid időn kialakítani egy együttest a jászvásári belül elfogadott. Az addigi tevékeny- 15. számú iskola kisiskolásaiból, akik a ségek fejlesztése és szakmai színvona- táncegyüttesbe való beiratkozásuk lának emelése céljából három népi időpontjában nem is tanultak német együttes létrehozását körvonalazták, nyelvet az iskolában. A korbeli küamelyek „a tánc kifejező erejének, a lönbségek, valamint a próbák eltérő belőlük áradó érzéseknek” köszönhe- órarendje miatt kevés alkalom adódott tően nagy mértékben hozzájárulhat- beszélgetésekre. A szakemberek résznak a saját közösséggel való önazono- vétele – bár a többséghez tartoztak – sulás, illetve a többséggel való azono- emelte a három együttes színvonalát. sulás célkitűzésének megvalósításá- A három szervezet által fontosnak hoz. A projekt indoklása Jászvásár új- ítélt, szintén jelképes tevékenységek egyike a népviselet kékori történelmében lelszítés volt. A projekthető fel, ahogy azt indítás pillanatában egyébként a projektjaA projekt célkitûzéegyik szervezet sem vaslatban is leírták: „A sei, az azonosságturendelkezett népviseprojekt által érintett dat megerõsítése és letekkel. A görög köprobléma kialakulásáa másik két közösségzösség esetében ezt nak legfontosabb oka a gel való együttmûúgy oldották meg, hogy célcsoporthoz tartozók görögországi partnenemzeti érzésének ködés fejlesztése, vareket kerestek, akik gyengülése. A projektlamint a többség elkülönböző görög népben jelenleg részt vevő ismerésének kivívása rajzi régiókra jellemző nemzeti közösségek igényébõl születtek. eredeti viseleteket akis létszámúak, a tadományoztak a szergok közül sokan csak vezetnek. Az olasz és csekély érdeklődést mutatnak a kisebbségi szervezetek te- a német közösség modellek alapján vékenysége iránt, és ami ennél is sú- készítette el a népviseleteket. A projekt kulcsszereplői a három lyosabb, kevéssé érdekli őket a hagyományok és szokások, ezek jelentésé- elnök, a projekt-koordinátor, valamint a projekt végén bemutatott előadás nek megőrzése és átadása.” A projekt célkitűzései (többek kö- koreográfusa és rendezője voltak. Az zött: „a jászvásári görög, olasz és né- elnökök (ebben az esetben: az elnökmet közösség 100 tagjának bevonása a asszonyok) szerepe a közösség fiataltevékenységekbe”) az azonosságtudat jainak összekovácsolása és mozgósítámegerősítése és a másik két közösség- sa volt. A projekt fő kedvezményezettgel való együttműködés fejlesztése, va- jei a három közösség tagjai voltak. A lamint a többség elismerésének kivívá- közvetlen kedvezményezettek közé sa igényéből születtek5. Az említett jel- sorolhatjuk a három együtteshez tarképes-érzelmi szférához tartozó tevé- tozó többségi fiatalokat is, akik így kenységeknek köszönhetően időtálló megismerhették és elismerhették a partnerségeket lehet összekovácsolni: jászvásári nemzetiségi és néprajzi sok„mert a fiataloknak együtt kell tovább- színűségét. menniük. Az időseknek gondolkodásTúllépve a tervezett kereten, a proés hozzáállásbeli beidegződéseik van- jekt más kisebbségieket is bevont, akik nak, a fiataloknak azonban lelkeseknek szerzőkként vagy látogatókként vetkell lenniük. Együtt dolgozva a pro- tek részt a szépművészeti kiállításon. jektben találkoznak majd, megismerik A Népek mítoszai és legendái című kiegymást, és jól érzik magukat. Megis- állításnak a Nemzeti Színház adott ottmerik saját és mások kultúráját, alkal- hont, a megnyitón a kisebbségi közösmuk lesz megnyilvánulni.”6 ség tagjain kívül a helyi közigazgatási Habár a tervezett tevékenységek- hatóságok képviselői, művészek, diákel sikerült közelebb hozni egymás- kok, tanulók is jelen voltak. A projekt

Elsősorban a Román Rádiótársaság jászvásári regionális stúdiója kisebbségi műsorainak, valamint az egyik helyi televízióadó hasonló műsorainak keretében. 5 A projektet a görög közösség nyújtotta be. 6 Szemelvény a projekt-koordinátorral készített interjúból. 4


20

befejezésekor a kiállítást mind a helyi lamint a Manole mester legendájának írott sajtóban, mind a rádióban és a te- árnyékszínházra átdolgozott változalevízióban7 bemutatták. A projekt tával. Az együttesek összekovácsolták leírása továbbra is elérhető a a három közösség fiataljait, akik towww.greekcommunity.go.ro inter- vábbra is részt vesznek a próbákon, új netes oldalon. Az előadást 700 fős, ki- táncokat tanulnak (szakember segítsésebbségiekből és többségiekből álló ge nélkül is), erősítik nemzeti azonosvegyes nézőközönség előtt mutatták be. ságtudatukat9, és ezúton megpróbálAz utolsó előadást a három népi ják feléleszteni hagyományaikat, ameegyüttes köré épülő egyedi művészeti lyek a kommunista uralom idején elrendezvényként képzelték el. A há- tűntek. Az együttesek külön-külön (a rom táncjelenet között – a Színművé- görög közösség együttese Krétán lészeti Főiskola diákjainak közreműkö- pett fel, az olasz együttesnek pedig désével – három részes árnyékszínház több előadása is volt Olaszországban) előadást mutattak be Genézisek cí- és együtt is fellépnek10. Mi több, a tamen. A közönségnek küldött üzenet nultakat már a közösségek legfiataegyre összetettebbé vált: a három nép labb tagjainak is átadják11. A projekt fejlesztésének és folytaszületésének mítosza (pl. Rémusz és Romulusz legendája az olasz közösség tásának második iránya (amire még esetében), a néptáncok bemutatása (a szervezők sem számítottak) a többi jászvásári kisebbség, helyi közösségeknek a illetve néhány többsénemzet részeként való gi szervezet segítségébemutatása), valamint A mûvészet, mely vel öltött alakot. Így ezek integrálása a egyesít projekt segí2003. április 18-án – többségi kultúrába (a tett kidomborítani a négy hónappal a proromán hora /körtánc/ kisebb etnikai közösjekt befejezése után – a három együttes előolyan előadásra került adásában). A szerveségek néhány sajásor, amelyben az örzők mindvégig a mintosságát: a jelképes mény, zsidó, ukrán, denki más – mindenki projektek hatását, a olasz, német, orosz, egyenlő elvre helyezmûvészet eszközeilipován és roma köték a hangsúlyt. Ez nek használatát a zösség képviselői is mind a három színhákülönbözõ közössérészt vettek. A rendezzi jelenetben megjelevényt, amely egy kiálnő spirál szimbólum gek közötti közelelítást és az Etnokulvezérmotívumában, dés és együttmûköturális harmóniák címind az egyenetlensédés érdekében... mű előadást foglalta gek kiküszöbölésére magába, a Gh. Asachi és a művészi egyenKönyvtár, EuroEd Asúly megtalálására való törekvésben tükröződött. Az ár- lapítvány, Mihai Eminescu Líceum, nyékszínház kísérőzenéje kiválasztá- Titu Maiorescu Általános Iskola, sakor megpróbálták összehangolni a Doina Carpaţilor Egyesület és az három zenei darabot8, és ugyanannyi Egyetemisták Művelődési Háza szeridőt biztosítani mindegyik közösségnek. vezte a brit konzulátus által kezdeA finanszírozás befejezése után a ményezett projekt keretében. Ezen kíprojekt célkitűzéseinek megvalósítása vül az Egyetemisták Művelődési Hákét irányban folytatódott: egyfelől a za felvette ajánlatai közé az olasz, göhárom együttes folytatta és továbbfej- rög és német néptánc-tanfolyamokat, lesztette tevékenységét, másfelől a a Színművészeti Főiskola pedig ezzel projekt koordinátora ezt a tevékeny- a projekttel együtt az árnyékszínházségtípust az egyik többségi szervezet, kurzust is bevette a tantervbe. a Doina Carpaţilor tevékenységei közA művészet, mely egyesít projekt zé is bevezette. A sikeren felbuzdulva segített kidomborítani a kisebb etnia résztvevők és a szervezők új formá- kai közösségek néhány sajátosságát: tumban is bemutatták az előadást, a jelképes projektek hatását, a művéamelybe bevonták a többségi közössé- szet eszközeinek használatát a különget is egy néptánc bemutatásával, va- böző közösségek közötti közeledés és

civil fórum együttműködés érdekében – amit a kapcsolatoknak a formális kereten kívül való megőrzése és elmélyülése is bizonyít: „ők (olasz és görög fiatalok) most is szoktak találkozni, közös bulikat szerveznek, pedig korábban szinte teljesen mellőzték egymást.” Harmadsorban a többség elismerése – ami mind a kisebbségi közösségek számára, mind a többség és a kisebbség közötti együttműködés kialakítása szempontjából fontos – sokkal könnyebben kivívható a kulturálisnépi hagyományok közvetlen megtapasztalása révén: „az előadás, amelyen részt vettem, éppen az a kis lökés volt, amire szükségünk volt ahhoz, hogy kizökkenjünk a rutinból. Láthattam, mennyire sokszínű és mégis mennyire összetartó a város, ahol élek. Megfigyelhettem a görög kecsességet, az olasz melegséget és a német pontosságot.”12 Sajnos, léteznek manapság Romániában olyan nyelvi-nemzeti közösségek, amelyek a szétszóródás, a kivándorlás és az asszimiláció miatt (különösen a kommunizmus ideje alatt) elveszíthetik azonosságukat. Az etnikai, nyelvi és vallási sokszínűséget, az identitás megóvását és fejlesztését, illetve a többségi közösség felé való nyitást elősegítő programokkal lehet megőrizni. Az ilyen összetett projektek megvalósításához azonban nem elegendőek a kisebbségeknek nyújtott költségvetési támogatások. Az említett alapokat felemésztik a székhelyek fenntartásának és a folyóiratok kiadásának költségei. Másfelől: az eltérő támogatási és szervezési módszerek miatt ezek a közösségek nem tudnak egyenlő esélyekkel versenyezni a civil szervezetek finanszírozásának piacán. Ahhoz, hogy fontos lépéseket tegyenek a közösségek politikai mozgósítása terén, először is a nemzeti azonosságtudat fenntartása szükséges, és ebből a szempontból – helyi szinten – igen jelentős szerepet játszanak a tanulmányban bemutatotthoz hasonló projektek.

Laura Ardelean Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja – besegítő e-mail: lauraardelean@yahoo.com

A helyi napilapok cikkeket közöltek a projekt indításáról, a tevékenységekről, az előadás előzményeiről, illetve visszhangjáról. Annak ellenére, hogy ez műszaki szempontból rendkívüli erőfeszítést jelentett, másodperces pontosságú felvétel készült. 9 Például a görög fiatalok tanulmányozzák a görög táncokról készült videofelvételeket, majd megtanulják, és különböző alkalmakkor bemutatják őket. 10 Az interjú időpontjában a két együttes egy Vatra Dorna-i fesztiválra készült. 11 Például az óvódások és iskolások karácsonyi műsora. 12 Szemelvények a többségi nézők (középiskolások) visszajelzéseiből. 7 8


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

21

Bojtorjános – esettanulmány – ben jelentett problémát, akiknek ingázniuk kellett a községközpontba. Egyéb gondok: a munkahely, az ivóvíz, humán orvosi és állatorvosi rendelők, mezőgazdasági szövetkezetek, illetve a vezetékes telefon hiánya. A mindenki által legnagyobbnak tartott gond a falu iskolájának igen megrongálódott állapota volt. A nagyon régi épületet már több mint 50 Ez a szöveg olvasható a bojtorjánosi (Krassó-Szörény) éve nem újították fel, és mégis körüliskola ablakaira ragasztott hirdetéseken. belül 10 óvodásnak és kisiskolásnak kellett itt tanulnia. Nicoleta Ștefoni falu Lugost és Resicabányát kapcsolatok javítása programba. A tanítónő szerint „az iskola úgy nézett összekötő közúttól 4 km-re, a falut a hosszú távú beavatkozásra ki, mint egy elhagyatott ház”. Az Furluk községközponttól 11 választották ki, mivel megállapítot- osztálytermekben nem volt padló, a km-re található. Bojtorjánoson mint- ták, hogy nem létezik igazi, konst- bútorok közvetlenül a földre kerülegy 300 román, cseh, szlovák és uk- ruktív együttműködés a négy együtt tek. Emiatt nagy volt a por és a nedrán család él, házaik több dombon és élő nemzetiségi csoport között. A vesség. A kályhák régiek voltak, így völgyben szóródnak el. A faluban so- kommunikáció formális volt, csak a termeket nem lehetett kifűteni, a teha nem voltak interetnikus konfliktu- néhány személy között létezett, a la- tő beomlófélben volt. A tanulók szüsok, de előfordultak nemzetiségi ala- kosok nem érezték, hogy ugyanah- lei olyan házat kerestek, amelyet át pon történő megkülönböztetések. hoz a közösséghez tartoznak. lehetett volna alakítani iskolának, Bojtorjános lakosai mesélik, hogy 50 A közösségösztönzés első hatásai mert féltek, hogy a gyerekek nincseévvel ezelőtt a gyerekek anyanyelv- néhány kezdeményező és mozgósí- nek biztonságban az órákon. Bojtorükön tanultak, és minden kisebbség tásra kész felelős vezető bevonódásá- jános lakosai eldöntötték, hogy rendmás-más utcában lakott. Idővel a la- ban nyilvánultak meg. Toma Maier, a be hozzák az iskolát, és ezért a kezdekosság a vegyes házasságok révén román vezető, Gheorghe Mitric, az ményező csoportot megbízták a pákeveredett; a városra való költözés ukrán vezető és Lauriuc Mihai, a lyázat és a projekt megírásával. Ez miatt csökkent a falu lakossága. Mul- szlovák vezető már kezdettől fogva továbbra is az egyik vezető köré tötietnikus volta mellett Bojtorjánosra a kitűntek. Egyesek közülük már sze- mörült. Maier Toma (Tomiţă bácsi) felekezeti sokszínűség is jellemző. A reztek némi tapasztalatot az embe- képes volt összefogni és mozgósítani faluban négy felekezet létezik: orto- rekkel való kommunikálás terén, mi- a csoportot. Az iskola felújítása majddox, görög-katolikus, római-katoli- vel Maier helyi önkormányzati kép- nem egy évig tartott, és most minden kus és pentikosztál. Éppen ez a sok- viselő, Mitric pedig Furluk polgár- nemzetiségi csoport büszke arra, színűség hozta közelebb egymáshoz mesteri hivatalának titkára. Mircea hogy kezdeményezésüknek és munaz embereket: a különböző ünnepek- Biro segítőnek a faluban tett első láto- kájuknak köszönhetően gyerekeik re való készülődés során az ortodo- gatásain az emberek azt hitték, azért biztonságban tanulhatnak a régi isxok segítettek a katolikusoknak, és ment oda, hogy megkolában. Tomiţă bácsi fordítva. Ez a szokás ma is él. érdeklődje, milyen úgy véli, hogy „ez a Bojtorjános lakosságának többsé- gondjaik vannak, és projekt olyan volt, Az iskola felújítása ge mezőgazdasági munkából élt. Je- megoldja őket. Ezért mint egy hógolyó, kimajdnem egy évig lenleg csak egy személy kap szociális az első találkozón a fejlesztette bennünk a segélyt az állam által szavatolt mini- közösségek tagjai eltartott, és most közösséghez való tarmális jövedelemről szóló törvény ér- mondták minden probtozás érzését”. minden nemzetiségi telmében. Ennek ellenére a lakosság lémájukat, amelyekre 2001 őszén, a kezcsoport büszke arra, legnagyobb része alacsony színvona- megoldást vártak. Ekdeményező csoport hogy kezdeményelon élt. Az emberek nem engedhették kor tudták meg, hogy kérésére, valamint a zésüknek és munkámeg maguknak, hogy mezőgazdasá- a helyzet éppen forpolgármesteri hivajuknak köszönhetõgi gépeket vásároljanak, vagy mun- dítva áll. Azonosítatallal és a tanfelügyekaerőt alkalmazzanak a mezőgazda- niuk kellett az összlalőséggel együttműen gyerekeik biztonsági munkákhoz. Annak ellenére, kosság legnagyobb ködve Bojtorjános kaságban tanulhatnak hogy néhány család több hektárnyi részét érintő problépott egy mikrobuszt a régi iskolában. mezőgazdasági területtel rendelke- mákat, és forrásokat azoknak a gyerekekzett, azt állították, hogy túl sokba ke- kellett találniuk ezek nek a szállításához, rül az egész földet megművelni, mi- megoldására. akik a községközpont vel a termékek túl olcsók, és ezért Bojtorjános lakosai a falu megron- iskolájában tanultak. Tomiţă bácsi még a befektetés sem térül vissza. gálódott bekötőútja, illetve a tömeg- korábban önkéntesen szállította a taBojtorjános az ösztönzés első cik- közlekedés hiánya miatt panaszkod- nulókat, fizetés nélkül vezette a miklusában került be Az etnikumközi tak, ami főként a kisiskolások eseté- robuszt. Jelenleg inkább jelképesnek „Az iskolát 2002-ben javították meg a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjától kapott 1987 dolláros alapból, amelyet kizárólag a szükséges anyagok beszerzésére használtak fel. Furluk község polgármesteri hivatala 11800000 lejjel járult hozzá (amiből kifizették a mesterembereket), továbbá a kerítésépítéshez szükséges faanyagot biztosította. A külső vakolást, az épület körüli járda építését, a kültéri és beltéri festést, az ajtók és ablakok festését, valamint a képzetlen munkákat Bojtorjános különböző nemzetiségű lakosai végezték.“

A


civil fórum

22

tekinthető illetményt kap a furluki nyaikkal vagy támogatásaikkal, önpolgármesteri hivataltól. kéntes tevékenységekkel vagy a forA bojtorjánosiak azt mondják, rásteremtésben való részvételükkel hogy a kisebbségi csoportok össze- jelentős mértékben hozzájárultak a tartóbbak egy ilyen jelentős közössé- romániai filantropikus tevékenységi projekt megvalósítása után, amely- gekhez. Tomiţă bácsi meséli, hogy nek előnyeit – közvetlenül vagy köz- nem számított a díjra, sőt, azt sem vetve – az egész közösség élvezheti. tudta miért hívták meg Bukarestbe. A falu két másik nagyméretű projekt- „Gyanítottam, hogy valamilyen verben is részt vesz: a bekötőút SA- senyre megyek, és szinte nem öltözPARD-alapokból történő javításával tem fel elegánsabban, de ha már Bukapcsolatos projektben, valamint az karestbe hívtak, gondoltam, ellátogaivóvíz bevezetését célzó, FRDS által tunk valahova. És biza jól tettem, finanszírozott projektben. mert egy csupa fontos emberrel teli A falu legjelentősebb megvalósí- teremben ébredtem fel.” tásai a nemzeti közösA közösségfejleszségek közötti jobb és tési díjat Margareta hatékonyabb komhercegnő adta át A bojtorjánosi vezemunikáció, az önkénTomiţă bácsinak, aki tõk megfogalmazták tesség ösztönzése és a ezt nagyon megtisztea prioritásokat: a különböző hatósálőnek és meghatónak templomok felújítágokkal való együttérezte. Számára ez sa, a kábeltelevízió működés képességéazért is számított nek javítása terén tarendkívüli pillanatbevezetése, multipasztalhatók. A képnak, mert egy ilyen kulturális rendezvézéseken is részt vevő jelentős eseményen nyek szervezése, vezetők azt állítják, képviselhette faluját. amelyek összehozhogy megtanultak oTomiţă bácsi még zák az embereket. lyan projekteket „elmost is büszke arra, adni” a támogatóknak, hogy üzletemberek és amelyekkel meg tudjól ismert romániai ják oldani a közös problémákat. szervezetek képviselői mellett az ő A bojtorjánosi közösség erőfeszí- nevét és a faluját is megemlítették téseit tavaly az Emberek Emberekért ezen ünnepélyes keretek között. Azt Gálán díjjal jutalmazták, Toma Maier mondja, interjúkat adott rádió- és tékülöndíjat kapott a közösségfejlesz- véadóknak, és Bojtorjánosról beszélt, tés terén elért teljesítményéért. A Gá- hogy „az egész ország tudja, micsoda lát a Közösségi Kapcsolatokért Egye- derék emberek vagyunk”. Ebben az sület és az Amerikai Kereskedelmi évben Tomiţă bácsi befejezi tanácsosi Kamara romániai irodája szervezte, megbízását, tervei szerint nem jelölés azoknak szentelték, akik adomá- teti magát a következő négy évre, de

a közösségi tevékenységekről biztosan nem mond le. Jóllehet majdnem két év telt már el az ösztönzési folyamat befejezésétől, a bojtorjánosi kezdeményező csoport szeretné bejegyeztetni magát közösségi egyesületként, és egyéb projekteket is szeretne megvalósítani a közösség szolgálatában. Úgy vélik, hogy csak konkrét, gyakorlati intézkedésekkel tehetnek valamit falujukért. Véleményük szerint, ha az idén sikerül egy hasonló projektet elkezdeni, megerősítené a saját erejükbe vetett bizalmukat és fokozná a négy nemzetiségi csoport közötti interakciót. A bojtorjánosi vezetők megfogalmazták a prioritásokat: a templomok felújítása, a kábeltelevízió bevezetése, multikulturális rendezvények szervezése, amelyek összehozzák az embereket. A bojtorjánosi közösséget nemzeti és felekezeti sokszínűség jellemzi, amelyben mindegyik kisebbség hűséggel őrzi hagyományait. Mindemellett néhány felelős vezetőnek köszönhetően – akik eltökélték, hogy megváltoztatják az emberek mentalitását –, valamint a nemzeti közösségek képviselői konkrét intézkedései eredményeként az emberek közötti kommunikáció hatékonyabbá és konstruktívabbá vált.

Alina Suatean Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja – besegítő e-mail: alina_sua@yahoo.com

Hogyan segíti a civil szféra a magyar nyelv és kultúra fennmaradását Csángóföldön? – interjú –

Hegyeli Attila Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége – oktatási programfelelős e-mail: hegyeliattila@csango.ro A civil szféra etnikai kérdésekre, problémákra adó válaszait fürkészve nem kerülheti el figyelmünket a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségé-

nek több éves tevékenysége, amellyel a moldvai csángó magyar közösséget szolgálja. Szerteágazó tevékenységei sorából a Csángó Oktatási Progra-


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

mot emeltük ki, mint az etnikai hovatartozást, az abban való megmaradást legalapvetőbben meghatározó tevékenységet. A program részleteiről Hegyeli Attilát, az oktatási program felelősét kérdeztük (Csáki Rozália – főszerkesztő). 1. Mióta működik ez a program? Milyen formában kezdődött el, ma milyen intézményes formát ölt? A most lezáruló tanév oktatási programunk hatodik tanévének a végét jelenti. 2000-ben egyesek kivitelezhetetlennek, mások vakmerőségnek vagy éppen szélmalomharcnak tartották azon ötletünket, hogy moldvai csángó falvakban kezdjünk el először iskolán kívüli foglalkozások keretében, majd az iskolákban is magyar nyelvű foglalkozásokat szervezni a gyerekeknek. Akkor még nem tudtuk, hogy pontosan mekkora feladatra is vállalkozunk… Mivel spontán módon itt már nem kérik a szülők a magyar nyelv iskolai tanrendbe való bevezetését, ezért azt az enyhén arcátlan utat választottuk, hogy a gyerekeken keresztül közelítettünk szinte minden eddigi helyszínen a kérdés felé. Ez azt jelenti, hogy olyan iskolán kívüli tevékenységeket szerveztünk, amelyekre a gyermekek szívesen jártak és járnak még ma is, ezáltal egyre nőtt a létszámunk. A szülők látva a gyermekek lelkesedését, és azt, hogy végül is jó, ha két nyelvet is tudnak beszélni, írni, úgy döntöttek, hogy megírják az iskolák felé azokat a kérvényeket, amelyben kérik, hogy gyermekeik mint anyanyelvet tanulhassák a magyar nyelvet. Minden településen csak iskolán kívüli foglalkozások keretében kezdünk, majd néhány év alatt az iskolában is megjelenik a magyaróra. Mára már több mint 900 diák számára hivatalos keretek közt is (naplóba vezetett osztályzatokkal stb.) tanítjuk a magyar nyelvet. 2. Hány tanár dolgozik ebben a programban, évente hány diákkal dolgoznak? Hány településen vannak jelen? A moldvai csángó oktatási programban jelenleg összesen 28-an vagyunk tanárok, ebben az évben oktatási programunk hozzávetőlegesen 1300 diákot érint, melyből több mint 900 diák iskolában is tanulja a magyart, a többiek pedig csak iskolán kívül, délutáni, hétvégi foglalkozások keretében. Ehhez hozzáadódik az is, hogy 60 diákunk van, akik Csíkszeredában, Bukarestben vagy Udvarhelyen magyar tannyelvű középiskolában, általunk nyújtott ösztöndíjjal (étkezési és szállásköltségeiket fedezzük) továbbtanulhatnak; az ők felzárkóztatásukért további két tanárkolléga felel. A továbbtanulók más megyékbe való küldésére azért van szükség, mert Bákó megyében jelenleg nincs magyar tannyelvű középiskola, így minden évben 15-20 jó képességű diákot veszünk fel a továbbtanuló ösztöndíjasaink közé, biztosítva számukra a lehetőséget, hogy egy általuk választott magyar iskolában tanulhassanak, érettségizhessenek, remélve, hogy ezzel is hozzájárulunk egy magyar nyelvű moldvai értelmiség kialakításához. Jelenleg sajnos csak 16 településen vagyunk jelen a magyar nyelv oktatásával, a valóságban hozzávetőlegesen 40-45 faluba kellene tanárt kül-

23

deni, hiszen ennyi helyen beszélik vagy értik még valamilyen szinten a magyar nyelvet a gyermekek. Gyereklétszám tekintetében ez azt jelenti, hogy még nagyon az elején vagyunk ennek a munkának, mivel egyelőre csak 10%-át tanítjuk azoknak a gyermekeknek, akik otthonról valamilyen szintű magyar nyelvtudással rendelkeznek. 3. Hogyan szólítják meg, vonják be a diákokat? Azokon a településeken, ahol idén először szervezzük meg az oktatást, egyedüli lehetőségként az iskolán kívüli foglalkozások keretében lehetséges a kezdés. A moldvai csángó falvakban úgy tűnik, hogy hiába van már precedens az előző évekből, nem válik az iskolák, a tanári kar vagy éppen a helyi tanácsok prioritásává a magyar nyelvű tevékenységek bevezetése, elkezdése. Így minden új helyszín, új falu esetében sajnos elölről kell kezdeni a szervezést is, de a felvilágosító, informáló kampányt is, nem alapozhatunk arra, hogy pl. a szomszédos falvakban már lezajlott hasonló folyamat nyomán a hatóságok megértőbbek, a szülők informáltabbak lettek volna. Ez nagymértékben a helyi média és a klérus elutasító magatartásából is fakad: évek óta negatívan viszonyul a média és a helyi „hírközlésért” felelős papság is a magyar nyelv tanításának ügyéhez. Így nem jut el, vagy negatív fényben és torzítva jut el az ezzel kapcsolatos információ egy-egy moldvai csángó faluba, közösségbe, családba. Az előző tanévben két új helyszínen indult el az oktatás (Bákóban és Gajdáron), ebben a tanévben pedig Lujzikalagorban sikerült elindítanunk, de reméljük a tanév folyamán újabb helyszíneket is bevonunk majd ebbe a folyamatba. 4. Az iskolai és iskolán kívüli magyar nyelvű tanórákon, foglalkozásokon kívül még milyen tevékenységeket szerveznek, amelyek szintén az anyanyelv használatát és a közösségi élményt erősítik a csángó diákokban? Minden évben a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége szervezésében megrendezzük a helyi és megyei szintű népdalvetélkedőket, szavalóversenyeket és a tantárgyversenyt is. Ezeknek a versenyeknek különösen a megyei szakaszai mindig lenyűgöznek még bennünket, régen itt dolgozó tanárokat is: nagyon szépen haladnak egyes diákok a nyelv tanulásában, sok rendkívül tehetséges diákunk van, akikre nagyon büszkék vagyunk. Minden hónapban megjelenik a Reverinda nevű megyei diáklap, amely immár színes formában leginkább a különböző falvak gyermekeinek az írásait tartalmazza. Különösen a nyári szünidőben számtalan táboroztatást szervezünk a gyermekeknek önállóan vagy partnereinkkel közösen: így 2006 nyarán is több mint 600 gyermeket táboroztattunk Magyarország, Erdély vagy éppen Moldva különböző településein. Mindezekről és még sok más dologról, amit szervezünk, a www.csango.ro honlapunkon rendszeresen olvashatnak beszámolókat az érdeklődők. Igyekszünk a honlapot hetente frissíteni, hogy élő hírvivőként szolgáljon a közösség ügyeiről.


civil fórum

24

5. Milyen nehézségekbe ütköznek tevékenységük során? Nyilván az a legnagyobb nehézségünk, hogy a legtöbb intézmény vagy teljesen passzív, vagy néha ellenséges tevékenységünkkel szemben, így az intézményeken kívül szorulunk: az iskolák román tannyelvűek, gyakran potenciális veszélyforrást látnak a magyar kollegák megjelenésében, félve, hogy magyar iskolává alakulhat munkahelyük. A római katolikus egyház, szűkebben pedig a Iasi-ban működő katolikus püspökség nagyon ellenséges velünk és általában a magyar nyelvvel meg kultúrával szemben, így rendkívül nehéz egy igen vallásos közösségben a magyar nyelv presztízsét megőrizni és fejleszteni (konkrétan: ha a pap ellenzi, az emberek inkább a papjuknak hisznek mint egy civil szervezetnek). Ami sokszor elszomorít, hogy a magyarság körében is (még az erdélyi magyarok közt is) találkozunk olyanokkal, akik munkánkat fölöslegesnek tartják, mondván, az asszimiláció amúgy is elvégzi dolgát. Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, azt mondhatnám: úgy tűnik, hogy a magyar értelmiség ezt a választ adta az elmúlt több mint 300 évben a csángókérdésre, mellőzve, hanyagolva őket. Sokszor kértek a moldvai magyarok papot, aki az ők nyelvükön szolgálna, de nem kaphattak (mindig az volt a válasz, hogy a Kárpát-

medencében is kevés van), de az iskolák megjelenésével egy időben sem sikerült a magyar tanítókról gondoskodni, így gyakorlatilag az ötvenes években meglévő, néhány évig működő oktatási próbálkozástól eltekintve soha nem volt magyar nyelvű iskola, magyar tanár Csángóföldön. Mi mégis azt tapasztaljuk, hogy – bár az oktatás lassú malom – azokban a falvakban, ahol nagy számban jönnek a gyermekek magyarórákra, és több évig sikerült megszervezni a magyar nyelv folyamatos oktatását, ha nem is fordult meg a nyelvi asszimiláció, de megállni látszik ez a folyamat, és a kevertnyelvűség állapota egy egészséges kétnyelvűségre váltható. 6. Hogyan tartják fenn ezt a programot? Az oktatási program fenntartásáért magánszemélyek segítségét kérjük (lásd www.csango.ro), illetve pályázunk, mint minden civil szervezet. 7. Az idei tanévben terveznek-e új programokat? Legfőbb gondunk, hogy kiterjesszük az oktatást minél több településre, illetve a már meglévő oktatási helyszíneken minél több gyermeket vonjunk be a folyamatba, hogy biztosítsuk minden korosztálynak a tanulás és továbbtanulás lehetőségét magyar nyelven.

Elso órám a álmadat házban Az alábbiakban egy csángó vidéki tanítónő sorait olvashatják arról, hogy mit is jelent egy csángó közösségben a Magyar Ház, milyen élmény volt számára az idei tanítási év kezdete ebben a házban. „Nagy élmény vólt nekem a, 2006 szeptember 22-23-dikja. Elso oráim a ’90 óta álmadat házba. Mindig udvarakan, házaknál, erdószélyin tanóltunk énekelni táncolni. Most

hálla jo Istennek, végre, a Pusztinaii gyermekek tanólnak a leg jobb kondiciokban a elkészult “Magyar házbon”. Hijánzik a beruházás, de remélem hagy hamarasan ezes meg

tortényik!!! Köszönöm a jo Istennek hagy esztes meg értem!!! Lehet hagy meg érem asztes hagy a gyermekek egymáskoszt, ujra magyarul beszélyenek mind a ‘90-nes évek ellót és utánna, egy pár évig. Mindig figyelmesztettem a gyermekeket ’magyarul gyerekek!!!’ bárhól: szunetben, tábórban, utazáskozben. Velik csak magyaról beszéllek, de sajnas, még elótemes a szulók románol szólnak a gyerekhez. Sókát beszélek eról a szuluknek hagy, ok azak ha kik veszitik el a saját népunkot. Ez a gyermek mikór fel no és eléfórdul az anyanyelvi téma, akkór aszt fógja móndani hagy, az o anyanyelve román, mert magyarul az iskólába tanólt meg és az uca szélyin az emberektól. De visza térvel a ’Magyar ház’ aszt kévánam hagy, minden csángó faluba legyen egy ’Magyar ház’ ha hóva tudyunk esze gyulni és meg ismerni jóban, egyikamás énekjeit, táncait, hagyamányait, próblémáit.”

Nyisztor Ilona Pusztinai Magyar Ház – tanító e-mail: nistor_ilona@yahoo.com


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

25

Interkulturális oktatás Romániában – interjú –

Kacsó Judith Andrea Pro Europa Liga – programfelelős e-mail: jakacso@proeuropa.ro

A Pro Europa Liga egyik aktuális programja a társadalom igen fontos területén kíván előrelépni az etnikai kérdések kezelése érdekében. A programfelelőst, Kacsó Judit Andreát Csáki Rozália főszerkesztő kérdezte a program részleteiről.

1. Mi a céljuk ezzel a programmal? Elsődleges cél, hogy felmérjük a Romániában jelenleg folyó állami oktatás interkulturális dimenzióját. Egyrészt azt szeretnénk megállapítani, hogy a Tanügyminisztérium által jóváhagyott tankönyvek milyen mértékben tartalmaznak információt a Romániában élő kisebbségekről. Természetesen arra is kíváncsiak vagyunk, hogy ezek az információk milyen jellegűek: objektívek-e, vagy esetleg a már létező sztereotípiák megerősítésében fognak szerepet játszani. Itt elsősorban a többségi gyerekek számára készített tankönyvekről van szó, de meglepetést okozhat a kisebbségek számára készült tankönyvek megvizsgálása is. Másrészt azt szeretnénk megállapítani, hogy jelenleg milyen mentalitás uralkodik úgy a tanárok, mint a diákok körében is a kisebbségekkel szemben.

2. Mikor valósul meg? A program idén júniusban kezdődött és jövő év januárjában fog véget érni. 3. Bekapcsoltak-e más etnikai kisebbségű civil szervezetet vagy közintézményt a program kivitelezésébe? Amennyiben igen, melyek ezek, és milyen szerepük van a programban? A felmérések elkészítéséhez a Tanügyminisztérium jóváhagyására és támogatására van szükség. Mivel a felmérések Románia több megyéjében készülnek, ezen megyék iskolai tanfelügyelőségeit és az ott aktívan működő civil szervezeteket kérjük fel partnernek. Ők elsősorban a kérdőívek iskolákban való szétosztásában és kitöltésében játszanak majd szerepet.

4. Melyek a program kivitelezésének a legfontosabb lépései? A program egyik tevékenysége a többségi diákok számára készített iskolai tankönyvek elemzése, majd a tankönyvek elemzése, hogy ezek tartalmaznak-e interkulturális jellegű információt, illetőleg annak vizsgálata, hogy a többségi tanulóknak milyen lehetőségük van arra, hogy a jelenleg Romániában élő kisebbségekről információt kapjanak, és miről szólnak ezek az információk. Szeretnénk látni például, hogy a polgári nevelés tantárgy keretén belül ha esélyegyenlőségről beszél a tanár, ez kizárólagosan csak a férfi-nő és az egészséges, illetve mozgássérült személyek esélyegyenlőségéről szóle, vagy szó esik a kisebbségek számára biztosítandó esélyegyenlőségről is. Egy másik célunk a civil szféra interkulturális tevékenységeinek a felleltározása: melyek azok a civil szervezetek, amelyek interkulturális tevékenységet folytatnak és miből állnak ezek a tevékenységek. Ugyanakkor azt szeretnénk megállapítani, hogy milyen mentalitás uralkodik a többségi tanulók és a tanárok körében az interkulturalitással, kisebbségekkel kapcsolatosan. Ezen tevékenységek befejezése után egy jelentést fogunk készíteni az általunk összegyűjtött adatokról és levont következtetésekről, amelyet ismertetni fogunk a felelős intézményekkel, személyekkel és természetesen a közvéleménnyel is.

5. Milyen eredményeket várnak el a programtól? Tervezik-e a folytatását? A jelentés elkészítése után külföldi partnereinkkel közösen egy konferenciát szervezünk Bukarestben, ahol elsősorban a Tanügyminisztérium képviselőivel, szakértőkkel, tanügyi káderekkel és a sajtóval ismertetjük a felmérés eredményét, a levont következtetéseket és az általunk megfogalmazott javaslatokat. E program folytatásaként partnereinkkel közösen egy következő projektet fogunk készíteni, amelynek keretén belül egy interkulturális tankönyvet szeretnénk kidolgozni.


civil fórum

26

Mit tehetünk azért, hogy minden gyermek elõítélet-mentes iskolai környezetben tanulhasson?

A

Project on Ethnic Relations (PER) Közép-, Kelet- és Délkelet-Európai Regionális Központja a PER egyesült államokbeli szervezetének romániai fiókszervezete. Közép-európai és balkáni tevékenységét épp a romániai szervezet megalakításával kezdte már 1991ben, ennek központja Bukarestben van, de Marosvásárhelyen is van egy irodája. A szervezet maga kicsi, profilja némileg különbözik más, nemkormányzati szervezetekétől, mivel közvetítő szerepet vállal különböző etnikai közösségek vezetői között. Ennek a munkának több, ma már intézményesített párbeszéd hozta meg gyümölcsét a jó interetnikai kapcsolatok kialakításában. Ezekről a tevékenységekről a www.per-usa.org honlapon, a jelenlegiekről pedig a www.per.org.ro honlapon lehet többet megtudni. A szervezet támogatói nemcsak egyesült államokbeli donorok, hanem Svájc, Anglia, Svédország kormányai, az Európai Tanács (mely mellett tanácsadói státussal rendelkezik), az Európai Unió és Románia kormánya is. Romániában közalapítványi státussal is rendelkezik. A roma közösségeket érintő nehézségekkel – egyéb tevékenységi körök mellett – megalakulása óta foglalkozik szervezetünk. Kezdetben a roma közösségek vezetői és a román, illetve magyar politikusok között közvetítettünk annak érdekében, hogy roma közösségi vezetők is bekapcsolódhassanak a politikai életbe, jelen lehessenek a közigazgatás különböző szféráiban. Hiszen a magyar közösség példája mutatja, hogy egy közösség érdekeit a legjobban a saját maga köréből származó személy tudja képviselni. Törekvéseinket azóta is fenntartjuk, évente több konferenciát is szervezve roma bel- és külföldi vezetők, illetve többségi politikusok között. Szervezetünk felismerte, hogy a roma közösségek képviseletének egyik akadálya a megfelelő képzéssel rendelkező szakemberek hiánya. Mivel csekély erőforrásunk széleskörű

politikai és adminisztrációs képzést nisztratív munkában és nem ismerte nem enged meg, erőfeszítéseinket az a gépezet buktatói, de előnyeit sem. előítéletek csökkentésére, illetve meg- Kinevezésüket a legtöbb tanfelügyeszüntetésére összpontosítottuk. Ezt a lőségen nem szívesen vették, és igyetársadalmi és politikai élet minden keztek más, nem a roma gyerekek szintjén szeretnénk elérni. oktatását elősegítő feladatokkal elEzen erőfeszítések egyik legsike- halmozni az újonnan kinevezetteket. resebb programja a tanügyben dol- Ezt meggátolandó, az első képzésen gozók számára meghirdetett kép- egyben kidolgozásra került a pontos zéssorozat volt – ezt leginkább or- munkaköri leírás megfogalmazása, szágos szinten, minden megyéből amelyet a Tanügyminisztérium el is arányos részvétellel hirdettük meg fogadott. Felismerve a roma nemzeévente. Első lépésként egyenlő esé- tiségű tanerők hiányát, a tanfelügyelyeket szerettünk volna biztosítani a lők kidolgoztak és kérvényeztek egy roma gyerekeknek az iskolákban, és távoktatás keretén belül működő roúgy láttuk, ezt leginkább saját kö- ma nyelv tanárképzést. A távoktazösségeikből származó tanítók, ta- tásra több szempontból is szükség nárok segítségével lehet elősegíteni. volt: a közösségből jövő fiataloknak Ezért 1996 és 1998 között kizárólag nincs anyagi lehetőségük több éven roma nemzetiségű fiatal tanítók, át egyetemre járni anélkül, hogy vagy már tanító, etnikai hovatarto- közben ne dolgoznának. Ha otthon, zásukat nyíltan vállaló tanítók és ta- saját közösségükben már helyettesínárok voltak résztvevőink. A képzé- tő tanítóként vagy tanárként dolgozsek őket készítették fel arra, hogyan nak, és emellett végzik tanulmányaikészüljenek az órákkat, valószínűbb, hogy ra, milyen didaktikai továbbra is közössémódszerek felelnek gükben maradva ta... egy globális világmeg a többnyire hátnítanak. Az bukaresti rend kialakulása rányos helyzetű csaCREDIS Felsőoktatási közben, ha meg ládokból származó Intézmény vállalta a roma gyerekek tanítávoktatási formát, akarjuk õrizni identitására, hogyan alaennek eredményetásunkat, egymás kítsanak ki jó munként az 1998-ban még segítségére vagyunk kakapcsolatokat kolcsak 5 roma nyelvet utalva. legáikkal és a szülőkoktató tanár helyett kel, és nem utolsó2005-ben ezek száma sorban emberjogi és 300 lett. kisebbségvédelmi alapismereteket is Képzéseink közben aktívan segíbiztosítottak. A roma nemzetiségű tettük a roma nyelv oktatásához eltanügyi dolgozó ugyanis egyben ka- engedhetetlen könyvek és segédpocs is a közösség és iskola között, anyagok megjelenését, egy Phareés sok esetben szembesül emberjogi program keretében Maros megyei roproblémákkal. Képzéseinkben mind- ma tanítók ábécéskönyvének megírávégig a Tanügyminisztérium is részt sát, illetve az ehhez tartozó gyermevett kisebbségi igazgatósága révén kek számára a nyelvet könnyen elsaés kisebbségügyi államtitkára támo- játíthatóvá tevő multimédiás proggatásával. ram elkészítésében voltunk jelen. 1999-ben a Tanügyminisztérium Minél közelebb kerültünk a roma kérésére felvállaltuk a frissen kine- gyerekek oktatásának témaköréhez, vezett roma oktatásért felelős tanfe- annál nyilvánvalóbbá vált, hogy az lügyelők képzését, ebbe később más iskolák, különösen a falusi iskolák szervezetek is betársultak, azóta is nagy gondokkal küszködnek e téfolyamatban van továbbképzésük. ren. Ez elsősorban a nem roma oktaBár szakképzett tanügyi káderek tókat érintette, akiket senki sem kéfoglalták el a tanfelügyelői állásokat, szített fel arra, hogy osztályaikban egyikük sem vett addig részt admi- mind növekvő arányban lesznek je-


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

len roma gyerekek, akik többsége az iskolát óvodai előképzés nélkül kezdik meg, így már az első naptól hátrányos helyzetbe kerülnek társaikkal szemben. Ezt a hátrányt csak differenciált oktatási módszerekkel lehet bepótolni, amire azonban a tananyag diktálta ritmus nem igazán ad lehetőséget, és amire szakmailag senki sem nyújt segítséget az érintett oktatóknak. Nemcsak szervezetünk ismerte fel annak szükségességét, hogy oktatási módszerekről, roma kultúráról, történelemről és az előítéletek mechanizmusáról is képzéseket kell tartani, hanem az oktatók maguk is, hiszen minden meghirdetett képzésünkre túljelentkezés volt. Három-négy nap alatt lehetetlen kimerítő képzést nyújtani, ezért célunk elsősorban az volt, hogy az oktatók minél többet tudjanak meg a roma közösség történelméről, mely nagymértékben befolyásolta jelenlegi szociális helyzetüket. Ezen kívül fontosnak tartottuk az előítéletek és sztereotípiák mechanizmusának megismertetését, hiszen ezek okozzák a különböző diszkriminációs formákat, illetve az iskolai szegregáció egyre növekvő tendenciáját. Mindemellett oktatási módszereket is ismertettünk. Az elhangzottakat CD-n tárolt forrásanyagokkal támasztottuk alá, melyek a képzésen túlmenően is segítséget nyújtottak a résztvevőknek. Több évig tartó képzéseink tapasztalatait a következőképpen öszszegezném: – A képzésen résztvevők által tanított osztályokban átlagban 11 roma gyerek tanul, az iskolákban pedig átlag 36,5% a roma gyerekek aránya, de vannak olyan iskolák ahol 80% fölötti az arányuk. – Az elemi osztályokban a legnagyobb gondot az óvodai előképzés hiánya okozza. A roma gyermekek lemaradnak, és vagy elhagyják az iskolát, vagy a tanítók továbbviszik őket, mondván legalább írni-olvasni tanuljanak meg. Újabban a diszkrimináció vádjától való félelem is közrejátszik abban, hogy osztályismétlés nélkül a követelményeknek nem megfelelő tanulók is legalább az elemit elvégzik. Ez sajnos gátolja továbbtanulási lehetőségeiket, hiszen nincsenek felkészülve, ugyanakkor semmilyen iskolapótló programba sem kerülhetnek be, mivel 4 osztályt végeztek. – Elemi osztályokban a gyerekekkel

27

nagyon jól lehet kommunikálni, viszont a szülők többségével nehezen értenek szót a tanerők, mivel a szülők fontossági sorrendjében nem a tanulás szerepel az élen, és nem is biztosítanak megfelelő körülményeket gyermekük tanulásához. – Gimnáziumi osztályokban a roma gyerekek sokszor agresszíven viselkednek, köszönhető ez a nem megfelelő életkörülményeknek, illetve a hiányzó ismereteknek, mely gátolja őket az iskolai követelményeknek való megfelelésben.

oktatók, akik a képzések alatt szerzett ismereteiket kollegáiknak is továbbadhatják. Szervezetünk – az eddigi tapasztalatokra alapozva és azokat gyümölcsöztetve – elindította az akkreditálási folyamatot egy hosszú távú oktatóképzési tanfolyamra. E tanfolyam keretében általában kisebbségekről, az előítéletek mechanizmusáról, emberjogi ismeretekről, témába vágó jogszabályokról, konfliktuskezelésről és aktív polgári magatartásról szerezhetnek ismereteket a résztvevők. A roma gyerekek képzését irá-

– Ott, ahol délutáni „tutoring” jellegű oktatás folyik, látványos eredmények érhetők el, ezek azonban csak nemkormányzati szervezetek, illetve Phare-projektek keretén belül működnek. Pedig minden hátrányos helyzetű család gyermeke számára ez lehetne a továbbtanulási esély. – Az oktatók többsége panaszkodik, hogy a roma gyerekek oktatása a közösségben elfoglalt helyük kárára megy, még a tanfelügyelőségek sem értékelik erőfeszítéseiket és általában a legelhanyagoltabb iskolákban kell tanítsanak. – Az iskolaigazgatók arra panaszkodnak, hogy a nagy létszámú roma gyerekek miatt a nem roma családok gyerekeiket akár több km távolságra is elviszik más iskolába. – Az iskolákban általában még nem ütötte fel a fejét a rasszista megnyilvánulás, az előítéletek azonban jelen vannak, és akadályozzák a tanítást. A több száz oktató közül ez év nyarán 90-en vettek részt tanfolyamon. Ennek eredményeképpen a tanügyi rendszer keretében vannak képzett

nyító tanügyminisztériumi szaktanácsadó, dr. Sarău Gheorghe roma nyelvet oktató egyetemi tanár elhivatott közreműködése, a Salvaţi Copii, Romani Criss, a kolozsvári Roma Erőforrások és UNICEF nélkül szervezetünk nem ért volna el felmutatható eredményeket. Ezáltal is bebizonyosodott, hogy a tapasztalatok cseréje és az egymást támogató munka hatékonysága sokkal nagyobb, mint az egyéni dicsőségre való törekvés. Ha ezt a társadalom minden rétegében és a politikai vezetés szintjén mindenki megértené, ma nem kellene romakérdésről beszéljünk. A roma közösségek történelmük kritikus pontjára értek. A roma problémákat övező növekvő érdeklődés és a kormányok, nemzetközi szervezetek, roma és nem roma nemkormányzati szervezetek roma kérdéskörrel foglalkozó tevékenysége figyelemreméltó felgyorsulást mutat. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Európában eljött a romák ideje. Ez egy nagy lehetőség, de ugyanakkor kihívás is úgy a roma, mint a többségi, vagy más kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára. Hiszen egy globális világrend kialakulása köz-


civil fórum

28

ben, ha meg akarjuk őrizni identitásunkat, egymás segítségére vagyunk utalva. Ennek érdekében talán hasznos lenne az „integráció” fogalmának átértékelése a roma közösségek esetében is. Ehhez az első lépés annak beismerése lenne, hogy amikor a romák integrálásáról beszélünk, ez a gyakorlatban asszimilálást jelent.

Talán itt kellene keresni arra a rejtélyre is a megoldást, hogy miért nem jártak sikerrel a több évszázados, romákat integrálni akaró erőfeszítések. Következésképpen szervezetünk a „specifikus integrálás” fogalmát elfogadhatóbbnak tartja, ez a romapolitikák – beleértve az oktatási politikákat –, a roma értékrend, hagyomány és életmód függ-

vényében történő árnyalását és adaptálását jelenti, a célcsoport véleményének és igényeinek tiszteletben tartásával.

Koreck Mária PER Regionális Központ – programigazgató e-mail: per-ms@orizont.net

Civil Szervezetek Natura 2000 Románia Koalíciója – együtt a természetért

2

003 októberében néhány, a kör- pítvány (Fundaţia de Speologie nyezetvédelem területén tevé- Bucovina) csak néhány a Natura kenykedő lelkes civil szervezet 2000 Románia Civil Szervezetek találkozott Csíkszeredában. A talál- Koalíciójának megalapítói közül. kozás célja – európai uniós tagorA megalapításkor a részt vevő szágokból érkezett kollégák közre- szervezetek a következőket vállalműködésével – megérteni és megta- ták: „fölajánljuk támogatásunkat a nulni Románia csatlakozás utáni Natura 2000 hálózat Romániában kötelezettségeit a biodiverzitás meg- való hatékony, teljes körű, időbeni őrzését illetően. A WWF Duna Kár- bevezetéséhez, továbbá együttműpátok Program (WWF1 Programul ködésünket az akcióban résztvevő Dunăre Carpaţi), a csíkszeredai partnerekkel, Románia kormányáPolgár-Társ Alapítvány, a Román val, civil szervezetekkel, a tudomáOrnitológiai Szövetség (Societatea nyos élet és akadémiai körök képviOrnitologică Româselőivel és minden nă București), a maérdeklődő féllel.”2 Az ország különrosvásárhelyi Mil...a természetvédeböző részéről érkevus Csoport (Grupul lem terén nem bezett civil szervezetek Milvus Târgu Mureș), szélhetünk etnikai megértették, hogy Roa Kolozsvári Román vagy más természemánia számára az uHüllőtani Társaság tû, az embereket oly niós csatlakozás nem (Societatea Română gyakran és oly erõlcsupán gazdasági és de Herpetologie Cluj társadalmi kötelezettNapoca), az UNEStetett módon szétváségekkel jár. Az EuCO Pro Natura Bulasztó határokról. A rópai Unióba való bekarest (UNESCO Pro Civil Szervezetek Nalépéskor be kell bizoNatura București), a tura 2000 Románia nyítanunk, hogy gonszatmári Carpatina Koalíciója példamudoltunk Románia terErdélyi Egyesület (Somészeti kincseire is, cietatea Carpatina Artató e tekintetben... és lépéseket tettünk deleană Satu Mare), az Európában ritka az Ecotur Szeben (Ecotur Sibiu), a szatmári Denevérek fajok, valamint élőhelyük3 védelme Védelméért Egyesület (Asociaţia érdekében. Ennek érdekében a fent pentru Protecţia Liliecilor Satu említett szervezetek egyesítették Mare), a bukovinai Barlangász Ala- erőiket, hogy segítsék a Natura

2000 hálózat fontosságának a megértését és a Romániában való alkalmazását. A Natura 2000 hálózat jelenleg kiépülőben van, felmérték és azonosították az Európai Unió4 által meghatározott ritka fajok számára élőhelyet biztosító területeket. Az uniós csatlakozás időpontjában be kell nyújtani az elkészült listát elfogadásra. A cselekvésért Románia kormánya és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a felelős. Kijelölésük után a Natura 2000 területeken oly módon kell gazdálkodni, hogy ne kerüljenek veszélybe az ott élő fajok és ne károsodjon környezetük. Ezen kötelesség elmulasztása az uniós támogatások elvesztését is eredményezi. Természeti kincseit tekintve Románia Európa egyik leggazdagabb országa. Ha csak az élővilág sokszínűségét tekintjük, míg más európai országok legföljebb két vagy három bioföldrajzi zónával5 rendelkeznek, Romániában öt ilyen található: a pannon, a kontinentális, az alpesi, a sztyeppi és a Fekete-tengeri. Mindezek mellett Románia olyan régiókkal is büszkélkedhet, melyeken még jelen vannak az Európa más területeiről már régen kipusztult nagyvadak. Romániában még élvezhető a százados tölgy, vörös- és lucfenyő erdők csendje, melyek

WWF – World Wide Fund for Nature (Világszintű Alapítvány a Természetért) A Romániai civil szervezetek és a Natura 2000 szeminárium résztvevői által megfogalmazott, a Natura 2000 hálózat romániai alkalmazására vonatkozó Nyilatkozat. 3 Előhely – felszíni, vízi vagy föld alatti sajátos terület, az itt élő növényzet és állatvilág sajátosságának megfelelően. 4 Az európai közösség által fontosnak vélt fajok és élőhelyeik, továbbá az ezek védelmére vonatkozó előírások megtalálhatóak a Természetes Élőhelyek, Növényfajok és Vadállatok Megőrzése Irányelvben CE 92/43 és a Vadmadarak Védelme Irányelvben CE 79/409. 5 Bioföldrajzi zóna – sajátos földrajzi és éghajlati vonásokkal, állat- és növényvilággal rendelkező kiterjedt régió 1 2


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

köréből kikerült szakértői csoport jelenleg intenzíven dolgozik a Natura 2000 számára kiemelten fontos területek beazonosításán. Az Angela Bănăduc által koordinált csoport tagja többek között Ioan Ghira hüllőszakértő, Dan Hulea, Papp Tamás, Kelemen Márton és Sándor Attila ornitológus, Grigore Davideanu és Doru Bănăduc ichtiológus, Szodoray Paradi Farkas és Tatiana Done chireopterológus, Constantin Drăgulescu és Schneider Erika botanikus, Kecskes Attila, George Predoiu és Benedek Annamária emlősszakértők, Claudiu Iușan és Rákossy Laszló rovarszakértők, Ioan Sârbu és Voichiţa Gheo-

szeti örökségét, hogy tudatosítsák az állampolgárokat ez irányban, továbbá hogy a határokon túl is ismertté tegyék ezeket a kincseket. Néhány évvel ezelőtt a természetvédelmi területek megőrzésének szakemberei a „természet határok nélkül” jelszóval szálltak síkra, összefogásra biztatva az országokat, mondván, hogy a természet megőrzése érdekében együttműködésre van szükség, meghaladva a határokat, hiszen a természet sem ismeri azokat. Meggyőződésem, hogy a természetvédelem terén nem beszélhetünk etnikai vagy más természetű, az embereket oly gyakran és oly erőltetett módon szétvá-

Szöveg nélkül Könczey Elemér rajza

250 000 hektáron terülnek el. A Duna-delta ismert vízimadár-paradicsom Európában, a Kárpát-hegység festői környezete több ezer állat- és növényfajnak biztosít életteret. Mindezen kincsek felbecsülhetetlen értékű tőkét jelentenek, melyet – ha megfelelő módon őrzünk meg – a jövő generációi is élvezhetnek. Fontos tudatosítani, hogy a megőrzés nem csupán védelmet jelent, hanem az emberek javára nyújtott fenntartható használatot is. Ez kiemelten fontos nézőpont az elkövetkezendőkben kijelölendő Natura 2000 területek esetében is. Valamely terület Natura 2000-es besorolása nem az ember teljes kizárását jelenti az adott természetvédelmi területről. A jövőbeni Natura 2000-es területek nagy részét aktívan kell gondozni, hogy fennmaradhassanak az ott élő fajok és környezetük. Például: egy hegyi tisztás flórájának gazdagsága csupán kaszálással tartható karban, egy legelő faunájának változatossága csak legeltetéssel. Az Európai Unió arra bátorítja tagállamait, hogy forrásokkal támogassák a Natura 2000 által kijelölt körzetek fenntartását. A kiutalt források az állat- és növényvilág gondozására és az eredeti habitus megtartására irányulnak, illetve az állomány esetleges veszteségeinek a pótlására. A fent bemutatott aspektusokat tárta fel és mélyítette el megalakulása óta a Civil Szervezetek Natura 2000 Románia Koalíciója. A Natura 2000 hálózat jövőbeli kialakításának fontosságáról meggyőződve a partnerszervezetek olyan projekteken dolgoznak, amelyek elősegítik ezen természetvédelmi területek kijelölését. Egyes szervezetek már támogatást is kaptak olyan projektekre, amelyek keretében felmérik, feltárják és leírást készítenek a jövőbeli Natura 2000-es területekről. Mások aktív szerepet vállaltak a lobbifolyamatokban, kérve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot, hogy kezdje el időben a természetvédelmi terültek kijelölését és tartsa szem előtt a kiépülőben lévő Natura 2000 hálózat fontosságát. Néhány szervezet a várható európai uniós források programozásán dolgozott, kérve, hogy legyenek források a Natura 2000-es területek gondozására, melyeket a tulajdonosok, illetve a területeket adminisztráló személyzet kaphat meg. A Koalíció partnerszervezetei

29

ca puhatestűekkel foglalkozó szakértők. A szakértői csoport által meghatározott természetvédelmi területek listáját majd benyújtják a román kormányhoz és az Európai Unióhoz is, kérve, hogy nyilvánítsák ezeket Natura 2000-es területekké. A Natura 2000-hez kötődő munkálatok mellett a Koalíció 44 tagszervezete fellép a nemzeti és természeti parkok, rezervátumok létesítése ügyében is, támogatva azok hivatalos ügyintézőit, ugyanakkor rávilágítva a feladatuk teljesítésében észlelt esetleges hiányosságokra is. A Civil Szervezetek Natura 2000 Románia Koalíciójában elsősorban azzal a céllal egyesítették erőiket a civil szervezetek, hogy megvédjék Románia kiemelkedő értékű termé-

lasztó határokról. A Civil Szervezetek Natura 2000 Románia Koalíciója példamutató e tekintetben, és remélem, hogy jövőbeli tevékenységünk és eredményeink majd bebizonyítják annak az előnyét, hogy együtt dolgozunk és harcolunk Románia csodálatos természeti értékeiért, amelyeket a különböző nemzetiségek kulturális értékei alapvetően gazdagítanak.

Stanciu Erika WWF Duna Kárpátok Program – az Erdő és Védett Terület csoport vezetője e-mail: erikas@zappmobile.ro Fordította: Burus János Botond Lektorálta: Csáki Rozália


civil fórum

30

Négy gimnáziumi év és az interetnikus nyelv megtanulása

A

multikulturalitás egy közös- kumok vagy vallások között. ség minden korosztályát éMi is a YouthBank? Az ifjúság rinti: gyermekeket, ifjakat és által kidolgozott és megvalósított felnőtteket egyaránt. De vajon mi- projekteket támogató program. Kokor és hogyan sajátítják el az olyan lozsváron a támogatási alap létrealapvető dolgokat, mint tisztelet, hozásának és kezelésének a felelőstolerancia, gondviselés, megértés, sége egy 15 gimnazistából álló csomelyek egy közösségben az egye- porté, akik sajátos közösségeik repdül élők, a más bőrszínűek, avagy rezentatív képviselői, olyan közöséppen a többségtől eltérő etnikum- ségeké, mint: félénkek, de lázadók hoz tartozók szükségleteit egyaránt is, álmodozók, de gyakorlatiasak is, kielégítő egészséges légkör biztosí- magyarok, romák, románok. Az a tásának alapfeltételei? szerepük, hogy tanulmányozzák a Nagy valószínűséggel az első kis közösségük igényeit és forrásahét év a meghatározó, amikor meg- it, javasoljanak és döntsenek olyan tanulsz tisztelni és megérteni máso- ötletekről, amelyeket érdemes lenkat, akik különböznek tőled, avagy ne fejleszteni, és egy vetélkedő kea kollégáid többségétől. De hinni retében ítéljék is oda a támogatást a szeretnénk, hogy ez a folyamat az kollégáik által kidolgozott projekiskola padjaiban is folytatódik, és a tekre. fiatalok olyan tevékenységekben A program elindításával és az ez vehetnek részt, amelyekben megta- által felkarolt elvekkel a YouthBank nulhatják azt, amit mi szimboliku- a fiatalok számára lehetőséget bizsan interetnikus nyelvnek neve- tosít arra, hogy jobban megismerjék zünk. mások kultúráját, a A Közösségi Kapközösségeik közötti csolatokért Egyesühasonlóságokat és A civil szféra etnikai let (Asociaţia pentru különbözőségeket, problémákra adanRelaţii Comunitare – és konkrét szükségdó válasza így alakítARC) a Közösségi letekre válaszolva Alapítványok progegyüttműködjenek. ható és fejleszthetõ, ramja keretében jeAzokban az orolyan kortól kezdve, lenleg egy ifjúsági szágokban, amelyekamikor a fiatalok programot tesztel, aben már alkalmazták már aktív szerepet melyben a fiatalok fia programot, sajátos vállalhatnak a kölantropikus, civil kezmegoldást kínált az zösségben és amikor deményező és önetnikai problémákra, kéntességgel kapcsomivel: a különbözõ érdeklatos magatartását – ösztönzi a fiatalok lõdés, kultúra és serkentik. Mivel a közösségi életébe vaperspektívák közöprogram Kolozsvár ló bevonását, és aksen is értelmet kapmultietnikus közöstív szerepvállalásra hatnak. ségében zajlik, a kükészteti őket emberlönböző etnikumú fiatársaik védelme értalok közötti együttdekében, függetleműködés és jobb megismerés probnül attól, hogy milyen etnikumlematikáját is érinteni fogja. A hoz vagy társadalmi réteghez program neve YouthBank, Északtartoznak; Írországból származik, ahol az idők – a környezetükben tapasztalható folyamán számos vallási konfliktus problémák tanulmányozása és volt. Több mint tíz éve alkalmazzák elemzése révén a fiatalok megismár ezt a programot olyan helyemerhetik és megérthetik a köken, mint például a volt Jugoszlávia zösségeikben létező etnikai probországaiban, Palesztinában, és ez lémák gyökerét; idő alatt bebizonyította, hogy a kö– a fiatalok részrehajlás nélkül, obzösségi problémák behatárolását és jektíven kell a sajátjuktól eltérő ezek megoldását szorgalmazva kéközösségeket elemezzenek, mipes hidat építeni a különböző etnivel felelősségük, hogy embertár-

saik szükségleteire és lehetőségeire egyenlő módon válaszoljanak; – a YouthBank által vezetett vegyes fiatal csoport már önmagában a fiatalok érdekeit szolgáló együttműködési és közös cselekvési modell, amely párbeszédre és együttműködésre ösztönözi embertársaikat; – a személyiségfejlesztés kiváló iskolája. A közösségi cselekvésben való közvetlen részvétel révén a fiatalok önbizalma nő, fejlődik kommunikációs és tárgyalási készségük, pénzügyi kezelési- és vezetőképességük. Az észak-írországi YouthBank egyik fiatal résztvevője a következőképpen vélekedik a programról: „Kimondhatatlanul örvendek mindennek, amit a YouthBankban való részvételem jelent: emberekkel való munka, a közösség szükségleteinek a megértése, a saját korosztályom képviselete, és végül a városomról alkotott pozitív kép. Tetszik, hogy új emberekkel találkozhatok, akiket másként nem ismerhetnék meg, barátokat szerzek és bizalmasan alakítok ki kapcsolatot más etnikumú és vallású személyekkel. A YouthBank csapatmunkát, döntéshozást és sok szórakozást jelent!” A civil szféra etnikai problémákra adandó válasza így alakítható és fejleszthető, olyan kortól kezdve, amikor a fiatalok már aktív szerepet vállalhatnak a közösségben és amikor a különböző érdeklődés, kultúra és perspektívák közösen is értelmet kaphatnak. Négy év gimnázium képes változtatni, mert lehet, hogy felnőttként már nem fognak ilyen problémákkal találkozni! További információk a YouthBankról: www.youthbank.org.uk, a romániai programról: www.fundatiicomunitare.ro

Anca Gaidoș Közösségi Kapcsolatokért Egyesület – programigazgató e-mail: anca@arcromania.ro Fordította: Csáki Rozália


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

31

civilkurázsi Az önkéntesség híve vagyok – interjú Kovács Zoltán Csongor környezetvédõvel – Zöld Erdély Egyesület – elnök e-mail: csongor@greentransylvania.ro Mivel is mutathatnánk jó példát, ha nem egy ízig-vérig civil erdélyi fiatallal? Hogy kiről is van szó, és miben is mutatkozik meg az elhivatott civilsége, arról az alábbiakban olvashatnak bővebben. Egy eléggé fiatal civil szervezet, a Zöld Erdély Egyesület szintén fiatal, de kora ellenére nagy tudással és rengeteg tapasztalattal rendelkező elnökét, Kovács Zoltán Csongort kérdeztük, aki pénzt, energiát és időt nem sajnálva, önkéntesen civilkedik.

Bemutatkozás – Megkérlek, mutatkozz be a Civil Fórum olvasóinak… – Röviden fogalmazva: környezetvédő és magyar vagyok. Anyám szerint bolond is egy kicsit, mert képtelen vagyok normális életet élni, ami szerinte családalapítást és pénzkeresést jelentene. Bevallom, kicsi korom óta problémás gyerek voltam, nem bírtam az iskolapadban ülni, ennél több kellett. Az első környezetvédelmi civil szervezetet tizenhat éves gyerekként jegyeztettem be a zilahi bíróságon. Középiskolás koromban több időt töltöttem a helyi ifjúsági irodában, a polgármesteri és környezetvédelmi hivatalban, mint az iskolában. Lógós voltam, de éppen ezáltal rengeteget tanultam. Kolozsváron hat év alatt fejeztem be a négyéves biológia-geológia egyetemet, egyszerűen nem volt időm foglalkozni vele. Azóta is itt lakom, munkahelyem van, de csak a zöld mozgalom köt le, abban élek és hiszek igazán. – Az egyik legaktívabb fiatal környezetvédelmi civil szervezet, a Zöld Erdély Egyesület elnöke vagy. Hogy indult el ez a szervezet, és tulajdonképpen mivel foglalkoztok? – A Zöld Erdély Egyesületet egyetemistaként alapítottuk 2003-ban. Nagyon jó társaságunk volt Kolozsváron, sokat jártuk a természetet, túráztunk, barlangásztunk, kenuztunk stb. Sokat láttunk, és voltak dolgok, amiket meg akartunk változtatni, amibe bele akartunk szólni. Elképzeléseink születtek, amelyeket meg akartunk valósítani, de

ehhez kellett egy keret. Így született meg a Zöld Erdély Egyesület, amelynek küldetése, hogy a fiatalok oktatása, képzése, valamint az idősebb generációk tájékoztatása révén hozzájáruljon egy környezettudatos társadalom kialakulásához, ugyanakkor támogasson minden olyan kezdeményezést, amely a környezetvédelmi mozgalom hasznára válik, Erdély fenntartható fejlődését, környezetünk védelmét, vagy természeti értékeink megőrzését célozza meg. Nem volt egyszerű, csórók voltunk, kölcsönt vettem fel a bejegyzési költségekre... Azóta sok minden van a hátunk mögött: három éve részesei vagyunk a Mentsük meg Verespatakot kampánynak, védett területek vannak a kezelésünkben, képzéseket szerveztünk, amelyek nyomán új zöld szervezetek születtek, mi szerkesztjük a leglátogatottabb hazai környezetvédelmi információs portált, a Környezetvédelmi Minisztérium fogadott el tőlünk módosító javaslatokat, és sorolhatnánk még. Úgy vélem, azért vagyunk erősek, mert kizárólag önkéntes alapon működünk. Jelenleg 162 tagunk van. Mindenkit szívesen látunk, aki meggyőződésből segíteni akar, de hiába kopogtat a nem létező ajtónkon (mai napig nincs irodánk) az, aki hasznot vagy jó fizetést kér a munkájáért.

Mozgalmárkodás – Verespatak – Említetted, hogy a Zöld Erdély Egyesület egyik fontos szereplője a Mentsük meg Verespatakot elnevezésű civil mozgalomnak. Mi a célja ennek a mozgalomnak?

– A Mentsük meg Verespatak mozgalom immár egy jelkép. A Verespatakon merész terveket szövő Roșia Montana Gold Corporation (a továbbiakban RMGC – szerk. megj.) egy kanadai-román bányavállalat, amely 1997-ben jelent meg Romániában. Tervei szerint óriási krátereket robbantanának az Osztrák–Magyar Monarchia idején virágzó, de mára meglehetősen elszegényedett Verespatak helyén és környékén, és ciános technológiával mosnák ki az ércből az aranyat. Verespatak egyszerűen eltűnne a föld felszínéről, helyén Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányájának óriáskrátere már nem idézné a kétezer éves múltat. Ellenben 300 tonna arany és 1300 tonna ezüst kerülne a gazdasági körforgásba, 3 milliárd dollár bevételhez juttatva az RMGC-t. Kezdetben a beruházás megakadályozása volt csupán a cél, a helyi lakosok érdekének és a helyi értékek megvédése, egy nagy ökológia bomba telepítésének az elkerülése. Azóta már a romániai zöld mozgalom végvára és jelképe Verespatak. Nem adjuk. Pénzért és aranyért nem adjuk templomainkat, temetőinket, hitünket, emberi és természeti értékeinket, szülőföldünket. Vannak dolgok, amelyek nem megvásárolhatóak. A pénzsóvár nagytőkésnek, aki ezt nem érzi, megmagyarázni sem lehet. De azon leszünk, hogy megtanulják egyszer és mindenkorra: Erdély nem az a hely, ahol kiéhezett juhok laknak és választott pásztoraink beleegyezésével bármit elkövethetnek.


civil fórum

32

– Milyen eredményeket értetek el az RMGC elleni „harcban”, milyen stratégia mentén építettétek fel ezt az egész kezdeményezést? – Az egész ellenállás Verespatakról indult. Kezdetben csak kocsmai szópárbajokban élhették ki magukat a helyi ellenállók, mert senki nem figyelt rájuk. Az impulzust a 2000-ben bekövetkezett tiszai ciánkatasztrófa adta a verespataki ellenállásnak. A nagyvilág felkapta a fejét, de 2002-ig senki nem tudta érdemszerűen kézbe venni az ügyet. Ekkor azonban Stephanie Danielle Roth kiköltözött Verespatakra, és megszervezte az ellenállást. Stephanie, aki francia-svájci kettős állampolgár, újságíró sikeresen létrehozott egy civil szervezetekből, archeológusokból, egyetemi tanárokból és egyházi méltóságokból álló koalíciót, amely szervezett és erős hátteret biztosított az Alburnus Maiornak. Az ellenállás az erőtlen segélykiáltásokból és helyi kocsmavitákból egy sok összetevős és összehangolt mozgalommá fejlődött. Az RMGC bányaprojektjét a koalíció tagjai különböző területeken párhuzamosan támadták. Gomba módra szaporodtak a tiltakozó akciók. Az ellenállás önmagát generálta, új emberek, új ötletek, új szervezetek álltak be a csatasorba. Idén 15 ezer fiatal zarándokolt Verespatakra a harmadjára megszervezett Széna Fesztiválra és kiáltotta a nagyvilágnak: Verespatak nem eladó! – A dolgok jelenlegi állása szerint mire lehet számítani: megvalósul vagy sem a verespataki aranybánya terve? Mekkora beruházást jelentene ez, mennyi időre és milyen feltételek között? – Bizakodva mondom, hogy nem valósul meg a bányaprojekt, de hozzáteszem, hogy elfogult vagyok. Sok csatát megnyertünk, de a végső ütközetnek még az ideje is bizonytalan, nemhogy a kimenetele. Az összbefektetést 600-700 millió dollárra becslik, ami 20 év alatt 3-3,5 milliárdot hoz. A projekt következményeit, ha egy kicsit is törekednék a teljességre, képtelen lennék leírni. 180 méter magas gát mögött lapuló ökológiai bomba ciánvegyületekkel és nehézfémekkel, elköltöztetett temetők, lerombolt templomok, kiköltöztetett és múltjuktól elszakított emberek, elhordott és bedarált hegyek... 20 év múlva pedig mögöttem az özönvíz. – Melyek azok a veszélyforrások, amelyek a zöld civil szervezeteket megmozgatták Verespatak kapcsán? – Azt hiszem, igazából az hergelt fel minket, hogy semmibe vesznek úgy

bennünket, mint a tényeket. A 2000-es ciánkatasztrófa után – miközben néztem a könnybe lábadt szemű tiszai halászokat, amint vasvillával szedik öszsze a halakat – azzal a magyarázattal próbálkoztak, hogy a halak megfulladtak, mert jég borította a vizet, és nem kaptak oxigént... Az is külföldi tőke által mozgatott cég volt, az is ígért, aztán azt csinált, amit akart, csak dagadjon a zsebe. Nem akarunk egy 180 méter magas gát mögött ketyegő bombát, nem tűrjük el, hogy kitelepítsenek embereket, leromboljanak templomokat, aranyért halottakat kaparjanak ki a sírjaikból... Az érzéseinket, emberi méltóságunkat tiporták, ez mozgatott meg. És ez már rég nem csak környezetvédelem...

Civilként Zöldben

Mozgalmárkodás – Gyergyóditró

– Milyen a kapcsolat a fenti ügyekben érintett állami intézményekkel? Lehet-e a segítségükre számítani, lehet-e együttműködni velük? – Ez mindig attól függ, hogy miben kell együttműködni. Tapasztalataink szerint mikor például védett területek kezeléséről van szó, azaz munka és felelősség átvállalásáról, nagyon jó az együttműködés és a kölcsönös segítség. Ha Verespatakra, Gyergyóditróra és hasonló ügyekre terelődik a szó, amiket mi alapvetően ellenzünk, akkor a hivatalnokok, tisztségviselők fújnak, mint a leforrázott macska.

– Le sem zárult az egyik tiltakozó kampány és a Zöld Erdély Egyesület egy újabb akcióba kezdett. Beszélnél a gyergyóditrói szienitbánya ügyéről? – Szeptember elején egy gyergyóditrói lány levelet írt nekünk, amelyben segítséget kért. A gyergyóditrói bánya terve nagyon előrehaladott állapotban volt, már a környezeti hatástanulmányt is leadták. Kevés időnk volt, átolvastuk a hatástanulmányt. Szerencsénkre ehhez hasonló gyatra munkát még nem láttunk. Az 50 oldalas tanulmányra egy nap alatt 12 oldalas fellebbezést írtunk, rámutatva hiányosságaira, ellentmondásaira, megalapozatlan kijelentéseire. Egy hét alatt közel 500 aláírást gyűjtöttünk a faluban a bánya ellen. A közmeghallgatáson az olasz befektetőt – nagy meglepetésére – szembesítettük hiányosságaival, és mivel a közmeghallgatás sem az előírásoknak megfelelően zajlott, írásban kértük az ügy minisztériumi kivizsgálását. Azóta egy helyi népszavazáson is túl vagyunk: 54%-os részvétel mellett 96,75 százalék szavazott a bányaberuházás ellen. Ezt a népakaratot nem lehet megkerülni, figyelmen kívül hagyni. – Melyek azok a veszélyek, amelyek Gyergyóditrót és környékét fenyegetik, ha a bányaprojekt megvalósul? – Az olasz érdekeltségű cég 26 új munkahelyet ígért a 6 000 lakost számláló Gyergyóditróban. Ezért cserébe külszíni kitermeléssel elhordaná egy hegy felét, 8 millió tonna kőzetet szállítana át a községen, rongálva a község útjait és lakóházait, jelentős por- és zajszennyezéssel terhelve a település lakóit, károsítva a mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozó gazdákat, tönkretéve az évről évre fejlődő turizmust.

– Milyen anyagi forrásokból lehet pénzügyi támogatást szerezni a tiltakozó akciók közép és hosszú távú fenntartására? – Megmondom őszintén, magam sem tudom. Ezek a tiltakozó akciók akkor erősek és ütősek, ha megfelelő pillanatban és a megfelelő módón lépnek fel. Ezt nem lehet, és nem szabad hosszú távon előre megtervezni. Ezek úgy működnek, hogy vannak emberek, akik amikor helyzet van, fellépnek. A saját pénzükből, a saját idejükből és a saját energiájukból utaznak, tárgyalnak, szervezkednek, tiltakoznak, szavakkal és tettekkel. Másképp nem működik, de ez a szép benne.

– Ha arra kérnélek, fogalmazd meg néhány szóban azt, mi szükséges ahhoz, hogy a civil mozgalom ezen zöld területén eredményes munkát lehessen végezni, mit mondanál az érdekelteknek? – A zöld mozgalomban is különböző tevékenységekhez különböző erőforrások szükségesek. Egy környezetkárosító beruházás megakadályozásához vagy egy környezetbarát intézkedés kieszközöléséhez olykor elég a jó kommunikáció, az agyafúrtság, az ötletesség, a médiakampány, a törvények ismerete és az akarat – azaz humánerőforrás. Ha viszont például egy védett terület adminisztrációjáról van szó, ott elengedhetetlen az anyagi források biztosítása. Vigyázni kell azonban, mert a pénz mögött mindig érdekek lapulnak, ezért vagyok én mai napig az önkéntesség híve. A kenyeremért megdolgozom a munkahelyemen, de a zöld mozgalomban senki sem tud lekötelezni, szabad vagyok, és az maradok. Kérdezett: Szenkovics Dezső – rovatszerkesztő e-mail: szenkovics@gmail.com


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

33

melléklet

v i t a

civil fórum Hogyan tovább?

VII. évfolyam, 3. szám, 2006. július–szeptember

Támogatáson innen és túl N

em élhetünk támogatáspolitika nélkül. A parafrázis többes száma alighanem kérdést indukáló. Kinek van szüksége a támogatáspolitikára? A támogatottnak természetesen igen, hiszen céljait csakis, vagy jórészt a támogatások révén valósítja meg. Tudjuk, de talán nem fölösleges kijelenteni: a támogatott nem magának kér, hanem hogy szolgálhasson másokat, közösséget, ügyet. Ezért és ettől válik a támogatáspolitika közüggyé: kisebb és nagyobb, helyi és másmilyen közösségeink sorsa attól is függ, hogy lesz-e támogatás azokra a programokra, amelyeket e közösségek érdekében hirdetnek-terveznek meg a szükséges szakértelmet birtokló helyi közösségszolgálók. A támogatónak is szüksége van támogatáspolitikára. Ugyanis a támogató nem a saját pénzét kínáljaosztja, hanem a közös forrásokból méri-nyújtja a krajcárokat. Abból a közösből, amelyet a polgárok adnak össze, most nem érdekes, milyen címen. Abból a közösből, amelyet éppen ilyen közösségi feladatok ellátására különítettek el. Azért tették, mert az államnak nevezett közpolitikai gépezet vagy nem, vagy csak nagyon drágán képes az illető feladatot teljesíteni. Tehát támogatás arra van, ami szükséglet, de nem kerül be a közintézményi feladatsorba. Úgy is mondhatnánk, a támogató olyan feladatokat – és ehhez anyagi eszközöket oszt el –, amelyeket valamilyen okból saját rendszere nem tud/nem akar teljesíteni. A támogatáspolitika tehát keret, amelyre azért van szükség, hogy a viszonyrendszer két szereplőjét láthas-

sa és a támogatás anyagi-etikai vo- a következtetéseket nem kívánja benatkozásait megítélhesse az a polgár, építeni a gyakorlatba? akire hivatkozva az egész rendszert Újabb elemzéseket és elemzőket kialakítják és működtetik. nem idézek, ugyanis ami az anyaorEzeket az észrevételeket azért tar- szági politika kormányzati szintjén tottam szükségesnek bevezetésként ezen a téren az utóbbi évben mozlejegyezni, hogy könnyen érzékeltes- dult, az nem a jelzett, és ezek szerint sem, miért nem vállalkozom mélyen- ismert hiányosságokkal kapcsolatos, szántó elemzésre, miért csak reflexi- hanem olyan átalakítás, amely a kérókra szorítkozom. dések sorát növeli, de választ a koHa bárki mozdul egyet a világhá- rábbi dilemmákra nem jelent. Nem lón, a támogatáspolitika kulcsszóra kívánok belebonyolódni a Szülőföld csak úgy ömlenek az anyagok, egyik Alap „kalapjába” történő forrásöszizgalmasabb a másiknál. Többet szevonás kapcsán jelentkező dilemidézhetnék. Nizák Pémák boncolgatásába, ter 122 oldalas, 2004csak azt a kifogáso...minél nagyobb ben a Miniszterelnöki mat ismételném meg, Hivatal megbízásából amelyet már magyar tömbökben kerül készített szakavatott közjogi méltóságnak sor támogatások elemzését csak azért is volt alkalmam szeosztására, annál keemlítem, mert a zárómélyesen jelezni: a vesebb figyelem jut fejezet mindazokat a források egyesítése a „kicsikre”, azokra kérdéseket tartalmazkét nagy veszélyt rejt za, amelyekre valamimagában. Egyrészt az a helyi ügyeket szollyen választ kell(ene) a véleményem, hogy gáló szereplõkre, kapjanak azok, akik a minél kevesebb a szeakik nélkül azt kell rendszer jól működéreplő, a rendszer anmondani a végeken: sében érdekeltek. Enál inkább kisajátíthanincs a faluban zek pedig mi vató, köznapibban szól„élet”. gyunk – valamennyiva annál hatásosabban en. Nizák főbb megál„lobbizható”, másrészt lapításai után: 1. Az pedig azt tapasztalállamháztartáson kívüli szervezetek hatjuk, hogy minél nagyobb tömbökpályázati úton történő támogatása – ben kerül sor támogatások osztására, mint előirányzatok felhasználásának annál kevesebb figyelem jut a „kimódja – sem az államháztartási tör- csikre”, azokra a helyi ügyeket szolvényben, sem annak rendeletében, gáló szereplőkre, akik nélkül azt kell sem a költségvetési törvényekben mondani a végeken: nincs a faluban nincs átfogóan szabályozva. 2. A mi- „élet”. nisztériumok pályáztatási gyakorlata Az a gondom, hogy amit a támonem egységes, egyes minisztériumo- gatáspolitikáról önnön pályázati takon belül sem következetes. Szinte pasztalataink alapján, vagyis a rendcsak egy kérdés marad: miért rendel szer szenvedő alanyaiként elmonmeg egy intézmény egy elemzést, ha dunk, felvetünk, megkérdezünk – az


civil fórum

34

mintha el sem hangzana. Mintha a lapítani: ha nem volnának, ki kellene politikusok elfelednék, hogy a támo- őket találni. gatások éppolyan közpolitikai kérdésKérdés az is, hogy ez a politiként kezelendők, mint például a köz- kai/politikusi szemellenzősség a oktatás kérdése. Minposztkommunista videnkire tartozik, és lág sajátja-e, amikor a nem lehet a szülői vélegitimitás-hiányban ...túl lágyak vagyunk. leményt félreseperni szenvedő politikus Nagyon nagy mélolyan indokkal, hogy mindenhol veszélyt, tánytalanság kell ahkedvezményezett ne potenciális ellenséget hoz, hogy kiálljunk... próbáljon beleszólni lát. Aki a helyére tör, abba, mit és hogyan vagy ha nem, a pozícikap. A címzett nem óját mindenképpen ajándékot, adományt kap, hanem a gyengítené. Nincs elegendő nyugati, közös társadalmi cél érdekében kü- működő demokráciás tapasztalatom, lön aláírt paktum nélkül is működő hogy a térségünk határain túli gyaegyezség érvénye hat: a finanszírozó korlatról általánosító ítéletet mondtudást kínál, a kedvezményezett vi- hassak. A lényeg: errefelé a politikuszont képes lesz elvégezni és vállalja sok úgy intézik a támogatáspolitika azokat a munkákat, amelyek a közös- ügyeit, mintha az csak rájuk tartozna. ség számára létfontosságúak. Kimondhatjuk, ki is mondtuk: Mind szomorúbban tapasztalom, ezen változtatni kell. hogy hivatali – választott és kineveÉs ha senki ránk sem bök, akkor zett – vezetők nem akarják/tudják át- mit tegyünk? látni, hogy a támogatott civilek a legPanaszkodjunk a nagy nyilvánoshűségesebb partnereik. Szinte a sem- ságnak, hogy nem hagynak minket a mivel is beérik, és szinte mindenre mieinkért dolgozni? Szinte hallható a vállalkoznak. Ilyenkor szokás megál- válasz: aki akar, tud dolgozni…

S erről az ötlik fel bennem, hogy magunkat is nevelnünk kellene – talán. Meg kellene tanulnunk, hogy a politikusok elszámoltatásának megvannak a módszerei, csakhogy amikor ilyen esetekben fel kellene lépni, nem nagyon tesszük, nehogy magunkra haragítsuk őkegyelmét, hiszen esetleg a következő támogatásosztáskor ezt nemhogy nem feledi, de pénzben foghatóan ki is mutatja. Magunkról tehát azt mondom, csak csendesen, hogy senkit magamra ne haragítsak: túl lágyak vagyunk. Nagyon nagy méltánytalanság kell ahhoz, hogy kiálljunk, például ahogyan a minden civilt egyformán sújtó általános tévé- és rádióadó tervezett bevezetésekor történt. Gyakrabban kellene. Folyamatosan. Mindig.

Bodó Barna Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége – elnök e-mail: bodob@mail.rdstm.ro

Beszámolók VIII. Civil Fórum – Ahol a civilek összefognak, 2006. október 13–14.

Közösségi forrásteremtés

Ú

jra sürgés-forgás és mosolygó arcok fogadták idén is Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban a konferenciára bejelentkezőket. A rendezvény mappája, a benne foglalt programfüzet és

résztvevők listájának egységes arculata külön felhívta magára a figyelmet. De nemcsak ebben sikerült újat alkotnia az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány szervező csapatának, hanem a rendezvény

maga is megújult. A fő témában szerveződött plenáris előadásokat nem a szakmai munkacsoportok szekciói követték, hanem a fő témához illő problematikák behatóbb vizsgálatát célul tűző tematikus tanácskozások.


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

Így került sor a következő hat szekcióra: – Civil szervezetek és vállalatok együttműködése, szponzorálás – Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése – Közösségi gyűjtés – Civil szervezetek fenntarthatósága és jövedelemszerző vállalkozásai – Humánerőforrás-fejlesztés a civil szférában – Civil szervezetek PR-je. Közel 200 személy fordult meg az idei rendezvényen, melyet ez alkalommal is ünnepélyes keretek között nyitottak meg. Adorjáni László református lelkész megfontolandó gondolatokat fogalmazott meg a közösségi munka erőforrásáról, egyáltalán a forrásról, amelyet csak a szomjas és a lehajló ember talál meg. Alázatos megüresedésben és meghajlásban érhetjük el csak a forrást. Számos kezdeményezés azonban nem a források hiányában, hanem a hit hiányában marad el. Mi magunk kell megerősödnünk, és elkerülnünk, hogy tartás és tartalomnélküliség jellemezzen bennünket, munkánkat. A plénum munkálatait Péntek János, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője, egyetemi tanárként, saját bevallása szerint mint „legcivilebb civil” moderálta. Az előadások sorát Somai József, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság elnöke nyitotta meg, aki a forrásteremtés új orientációiról kívánt beszámolni, de érdekes módon éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy a civil szféra számos kezdeményezése, kérése ellenére a romániai magyar kisebbségi támogatási rendszerek nem újultak meg. Az ígéretek szintjén állunk. Többek között az illetékesség és a kompetencia kérdéseiről is szót ejtett, mondván, hogy a mai közpénzosztás az illetékesség mögé bújik, hiszen a politikai struktúrára épül. Nem a kompetencia és a szakmaiság, a civil szféra iránti elkötelezettség alakítja az illetékességet a támogatási rendszereinkben. A civil szféra működése az erdélyi magyarság megmaradásának a központi kérdése. Ilyenként nem a támogatások léte az alapvető fontosságú, hanem a közösség önereje, saját erőforrásainak a mozgósítása. Új fejlesztési projektek kidolgozása és megvalósítása szükséges. Az erdélyi magyar politikum illetéktelenül hirdeti a demokráciát, ha ennek gyakorlati megvalósulását nem teszi lehetővé a helyi közösség szintjén. A civilek készen kell legyenek a reformra, ak-

35

tív civil érdekvédelemre lenne szükség a politikum által hangoztatott nagy reformok közepette. A kapcsolati tőke építése és a humánerőforrás fejlesztése igen fontosak a mostani társadalmi helyzetben. Mindezek mellett Magyarország határon túli támogatáspolitikájáról is szó esett. Az alapvető követelmények egyike, hogy szülessen döntés az összeg nagyságáról, amelyet a határon túli támogatásra szánnak, ugyanakkor helyezzék stabil alapokra a határon túli támogatáspolitikát, hogy az ne a politikai csatározásoknak legyen kiszolgáltatva. A nemzetnek nincs más alternatívája, mint az össznemzeti összefogás és együttműködés. Szabó István, a Közösségi Kapcsolatokért Egyesület részéről a közösségi forrásteremtés sajátos módozataira hívta fel a jelenlevők figyel-

gozni ezeknek az arányoknak az emelésén. Példákat említett olyan forrásteremtő eseményekről, amelyek több ezer eurót képesek voltak mozgósítani egy este alatt különböző közösségi projektek támogatására. Mit kell tenniük a civileknek? Változtatniuk kell a forrásteremtési stratégiájukon. Ezt állandóvá kell tenniük, külön személyt érdemes erre kiképezni és felelősségére bízni ezt a feladatkört, fel kell mérniük a potenciális támogatókat, és át kell gondolniuk, hogy mit is tudnak felkínálni az adományozónak cserébe. Az előadó az adományozás most érvényben lévő törvényes kereteiről is szólt, így a szponzortörvényről, a 2%-os jövedelemadó felajánlását lehetővé tevő törvényről és a helyi önkormányzatok költségvetéséből származó, a 350/ 2005-ös törvény szabta támogatási lehetőségről.

mét, kiemelve, hogy a támogatásgyűjtés nem a hátrányos helyzetű civil szervezetek sajátos tevékenysége, hanem mindazon civil szervezeteké, amelyek el kívánják érni kitűzött céljaikat. Az első lépések között fel kell térképezni, hogy milyen erőforrásokkal rendelkezik a közösség, amelyben élünk, amelyben és amelyért dolgozunk. A Közösségi Kapcsolatokért Egyesület különös figyelmet szentel az egyéni adományozóknak, a vállalkozóknak, a közintézményeknek és az önkormányzatoknak. Ezek a források a civilek számára elérhetőek. Egy 2002-es Romániában végzett felmérés szerint a lakosság 44%-a adományozott valamely közösségi célra, míg a vállalkozók 39%-a. Mindez arra mutat rá, hogy még van mit dol-

A konferencia fő támogatója a MOL Rt. volt. A támogatás mellett azonban jelenlétével is megtisztelte a rendezvényt, és előadást tartott a magyarországi MOL szponzorációs főmunkatársa Molnár-Bánffy Kata. A civil szférát és a vállalkozói szférát az elefánt füléhez és farkához hasonlította az előadó. Az, ami összeköti őket, az az „ad” szócska. Mert mindkettő ad. A szponzoráció és a mecenatúra a társadalmi felelősségvállalás része, amelyet egy vállalkozónak is fel kell vállalnia. Előadásában arra is rávilágított, hogy Kelet-Európában a vállalkozók körében sajnos elég erőteljesen jelen van a társadalmi felelősségvállalásra nemet mondó mentalitás. A MOL azon vállalatok egyike, amely igent mond, és ezáltal


civil fórum

36

„energiát, odafigyelést, pénzt, terméket, megjelenési felületet, időt, munkaerőt stb. AD a vállalati szférán kívül eső szervezetnek, embernek, közösségnek”. Részletesen számolt be MOL-csapat támogatási rendszeréről, arról, hogy a vállalkozó hogyan

ban, hogy hogyan is kell összeállítaniuk a támogatási kérelmüket, ha őket kívánják megkeresni. Az előadások sorát Constantin Salve, az Eurosucces Consulting tanácsadója folytatta, aki a civil szervezetek jövedelmet hozó tevékenysége-

gondolkodik, amikor támogatást kérnek tőle. A hallgatóság arról is tudomást szerezhetett, hogy mi az, ami a MOL számára jellegzetesen szponzoráció, és mi az, ami jellegzetesen mecenatúra. Bemutatta a MOL-csoportot, mint szponzort. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy a MOL nem az ismertségért, hanem az elismertségért, a rokonszenvért kommunikál, ez a támogatási politikáját is meghatározza. A legfontosabb támogatási területeik: – kultúra és tudomány, – hagyományos és technikai sportok, – egészség és környezet, – gyermekek és oktatás. Ezek mellett a szempontok mellett még kiemelte az előadó, hogy „Azt szeretjük támogatni, ami: – a maga területén a legjobb, – rászorul a támogatásra, – regionális jellegű, Új Európa-gondolat, – az olajiparhoz, szakmánkhoz, a MOL-hoz kötődik, – erősíti a sajtó- és az üzleti kapcsolatainkat.” Ugyanakkor azon sajátosan Erdélyre vonatkozó programokról is szó esett, amelyek most frissen indultak be – Segíthetek? MOL Tehetségkutató Program –, avagy nemsokára indul be pl. a Zöld Övezet Program. Az előadó a résztvevőket hasznos tanácsokkal is ellátta azzal kapcsolat-

iről beszélt a hallgatóságnak. Előadásában mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a gazdasági tevékenység beindításához a civil szervezetnek saját pénzalapra van szüksége. Mint bármely más vállalkozás, a civil szervezetek eme vállalkozásai sem egyszerűek és nem kockázatmentesek. Külön említést tett a szervezet keretein belüli gazdasági tevékenységről és a szervezeten kívüli, a civilszervezetvállalkozásról. Egy ilyen tevékenység beindítása jól meghatározott lépések mentén történik, az erre a típusú tevékenységre való igény megjelenésétől a vállalkozási ötlet megvalósíthatósági tanulmányának az elkészítésén keresztül a konkrét tevékenységek beindításáig, amely sok esetben banki kölcsön felvételével jár. Az előadó az általa képviselt vállalkozási tanácsadó cég kezdeményezéséről is beszámolt, amely keretében civil szervezetek vállalkozásának a beindítását támogatták. A kezdeti 36 civil szervezetből végül 6 civil szervezet ültette gyakorlatba az üzleti tervét. Ezek ötvenezer eurós vállalkozások, mint fodrászat, pánkó sütőde. Miért nincs a civil szervezeteknek vállalkozása? Mert legtöbb esetben nincs szervezetfejlesztési stratégiájuk, és nem rendelkeznek a vállalkozás elindításához szükséges alapismeretekkel. Ezek mellett a vállalkozással foglalkozó humánerőforrással

sem rendelkeznek legtöbb esetben. Ambrus Attila, az Adó és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal sepsiszentgyörgyi irodájának ügyvezető igazgatója nem sok újdonsággal szolgált a 2%-os adófelajánlás szabályozási rendszerét illetően. Válság vagy megújulás címszavakkal a támogatási rendszer jelen helyzetéről tartott előadást dr. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke. A magyarországi támogatási rendszer jelen állapota, mely több mint 40 forrásból támogatja a határon túli kisebbségi magyarságot, nagyon kaotikus, és feltétlenül rendezésre szorul – emelte ki az előadó. A jelenlegi helyzet rendezésének problematikusságát azonban az is befolyásolja, hogy Magyarországon válságban van a politikum és a civil szféra is. A politikai pártok rátették kezüket a civil szervezetekre. Csak azok a civil szervezetek életképesek, amelyek elszegődtek valamely politikai pártnak. E tekintetben nem másabb a mostani helyzet, mint a kommunizmusban. Ha nem sikerül megállítani ezt a folyamatot, akkor nem lesz civil társadalom Magyarországon. A támogatási rendszer átalakulóban van. Az Illyés Közalapítvány eddig 1 milliárd forint feletti összeggel rendelkezett, de most felszámolják. A Szülőföld Alap fogja egyesíteni a különböző támogatásokat. Az Apáczai Alapítványnak sikerült kivívnia függetlenségét, az Oktatási Minisztériumhoz tartozóként továbbra is megmarad, és valószínűleg lesznek még más minisztériumok is, amelyeknek lesz határon túliak számára elérhető támogatása. A támogatási rendszer mostani egyesítése egy háromszintű rendszert kíván kiépíteni – tájékoztatta a hallgatóságot az előadó. A legfelsőbb szint a politikusok szintje, amelyen a támogatási rendszer stratégiai céljai fogalmazódnak meg. Kérdés és egyben probléma is, hogy ez a szint a magyar kormány struktúráját fogja-e leképezni? A második szinten azok a szakemberek fognak dolgozni, akik a stratégiai célokat napi döntésekre kell lefordítsák, és ennek megfelelően ítéljék majd oda az összegeket a pályázóknak. A minimálisan megpályázható összeg 2 millió forint lesz. Ez a rendszer a kisebb civil szervezeteket veszélyezteti, amelyek eddig néhány százezer forintból is nagyszerű megvalósításokra voltak képesek. A kisebbségi magyar kulturális élet sínyli majd meg ezt. A kulturális közélet igen nagy része kerül majd drámai


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

pénzzavarba, amit nem biztos, hogy a helyi támogatási rendszerek ki tudnak majd elégíteni. Az így felépülő rendszer harmadik szintje az adminisztratív szint lesz. A támogatási rendszer eme átalakulásának erkölcsi vonzata is van, mégpedig az, hogy a magyar politikum ne vonuljon vissza a határon túli kisebbség támogatásától. A kisebbségi magyarság támogatása erkölcsi kötelezettség – emelte ki az előadó. Előadása végén azt is elmondta a jelenlevőknek, hogy visszavonul az irodalom, az alkotás világába, onnan fogja majd közösségét szolgálni. Sebestény István, a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) Tanácsának tagja az NCA átalakulásáról számolt be. Az előadó kihangsúlyozta, hogy az NCA a magyar kormány egyetlen demokratikusan megválasztott jogintézménye, de nem érdekvédelmi szervezet, és nem is a saját pénzét osztja szét. Azokat az adóforintokat osztja szét, amelyek a magyarországi 1%-os támogatási rendszer működése értelmében a személyek által felajánlott 1%-os támogatás összegének megfelelő összeget jelentenek, és amelynek a szétosztása az NCA felelőssége. A Tanácsban az ország hét régióját képviselő és egy országos szintű Kollégium működik, melybe a civil szervezetek is delegálnak tagokat. Ez a Kollégium a stratégiai irányítást látja el. Emellett még három szakmai kollégium működik: 1. Nemzetközi Kapcsolatokat támogató Kollégium; 2. a civil szektor fejlesztését támogató Szolgáltató Kollégium; 3. Civil Önszerveződés Kollégiuma, mely a civil együttműködést generálja. A kezdeti 6 milliárdos alap, amely szétosztásáról rendelkezett az NCA, mára már 7,5 milliárdra nőtt. Két év tapasztalatára alapozva mondta el az előadó, hogy évente a közel tízezer benyújtott pályázatból hétezer a nyertes, ami pályázatonként közel 1 millió forintot jelent. Az NCA kutatást végez, hogy megvizsgálja, mennyire hatékony ez a támogatási rendszer. A jövőben meghirdetett támogatások 100%-ban kívánják támogatni a programokat, de ehhez reális költségvetéseket kérnek a pályázóktól. A törvénymódosítás erre jelenleg folyamatban van. (Az erdélyi magyar civil szféra nem pályázhat közvetlenül az NCAhoz, csakis egy magyarországi partnerintézmény közreműködésével – szerk. megj.) A plenáris előadások sorát Szabó

37

László, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke zárta, aki a 2005ös évben a Nyikó menti árvíz alkalmával megalakult Árvíz Segélyező Bizottság tevékenységéről számolt be. „Azt, amit órák alatt elpusztított az árvíz, hosszú hónapok szervező munkájával lehetett helyrehozni” – mondta az előadó, aki egyik alappillére volt ennek a segélyező csoportnak. A természeti katasztrófa rombolásait bemutató képek váltakozása közepette a résztvevők arról a civil összefogásról és mozgósító erőről, arról az együttműködésről kaptak átfogó képet, amely az adományszervezésen keresztül a lapátolásig minden tevékenységet magába ölelt. A katasztrófa szülte igények hívták életre a Segélyező Bizottságot, mely az öszszegek és a más jellegű támogatások méltányos és maradéktalan célba jutását kívánta biztosítani. Egyedi helyzet volt, amely számos embert késztetett adakozásra, amelyben fel kellett

ról a szervezők beszámolóiban olvashatnak bővebben. Este a résztvevőknek alkalmuk volt egyrészt Márk Attila erdélyi daltulajdonos előadását, másrészt Rajnai Éva grafológus Személyiségünk az írásban témájú előadását hallgatni. Másnap újabb három szakmai szekció munkálataiba kapcsolódhattak be a résztvevők: PR a civil szférában, Közösségi gyűjtés, HR szervezése a civil szférában. A rendezvény egyik kiemelkedő eseménye volt ez alkalommal is a Vitafórum, melyet Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke moderált. Két igen érdekes téma került terítékre. Balla Zoltán, a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesületének elnöke azzal kapcsolatban osztotta meg gondolatait a hallgatósággal, és egyben közös gondolkodásra is hívta a jelenlevőket, hogy újra kell-e értelmezni a civil szférát? Előadásában három

mérni az emberek szükségleteit, és ezeknek megfelelően volt szükség arra, hogy megszervezze ez a Bizottság az adományok célba jutását. Ilyenként egy sikertörténetnek lehettünk fültanúi, melynek eredményeképpen mára már normalizálódtak az életkörülmények a Nyikó mentén és a továbblépés is reményteli.

problematikát érintett: egyrészt a civilség, a civil szféra értelmezésében adódó feszültségekről beszélt, másrészt a szavak mágiájáról, harmadrészt az élet szentségéről. Elmondta, hogy a SZEKE a szerves műveltséggel került szorosabb kapcsolatba, amely más mentalitást és fogalomhasználatot vezetett be az eddigi tevékenységükhöz mérten. Az előadó mintha hangosan gondolkodott volna, és úgy osztotta volna meg kételyeit. Az így megfogalmazott és elhangzott kérdések: Mi a civil szféra funkciója? Csupán korrekció lenne? Csak korrigáljuk azt, amit az állam nem képes helyesen elvégezni, vagy ahol hiányt észlelünk? Lehet-e valaki

Az első nap délután párhuzamosan zajlottak a munkálatok a Civil szervezetek vállalkozása, Civil szervezetek és vállalatok együttműködése – szponzorálás, illetve a Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése témákban szerveződött szekciókban. A szekciók munkálatai-


civil fórum

38

fő állásban civil? A civilek csak tüneti kezeléseket adnak a problémákra? Hiszen úgy tűnik, hogy valamit csak támogatásból lehet csinálni. Amikor civilről beszélünk, akkor polgárról beszélünk, a civil törekvések így a városi kultúrát terjesztik. A városi ember és a városi kultúra számára napjainkban a szerves világtól elszakadt gazdaság, a pénz került a figyelem középpontjába. Az ország 45%-a vidéki térség. Úgy tűnik, hogy az agresszív városi kultúrát kívánja terjeszteni a civil törekvés. A civil világ ugyanis egyre inkább elcégesedik. Az új finanszírozási rendszerek eredményeképpen összeolvad a civil a gazdasági szereplővel és a politikummal. Demokráciáról beszélünk? Kinek a demokráciájáról? – hangzottak az előadó kérdései. A vidéken élő ember számára idegen ez a kultúra. Két szektor fog kialakulni – vetítette előre az előadó –, egyrészt egy polgári világ, másrészt egy fejletlen, de fenntartható világ, mert köze van a teremtett világhoz. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, hogy ha nem vállalom fel a civilség zászlaja hordozójának szerepét, akkor civil vagyok-e még? Értelmiségre van szükség, egy lelkes értelmiségre. A civil szféra feladata az lenne, hogy feltartsa az agresszív, nyomuló euró-

pai nagyvárosi kultúrát. „A minőségváltás esete forog fent” – hangzottak a záró gondolatok, most lehetőség van visszatalálni a szerves élethez, szakralitáshoz. Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke Új orientációk a civil szférában témában vezette fel gondolatait. Az előtte elhangzott felvezetésre utalva elmondta, hogy a megfogalmazott érzések valóban egy világérzés jelei, de a teendőkről kellene beszélni – hangsúlyozta. A mi dolgunkat végezzük-e vagy valaki más helyett dolgozunk? A mai világunkban a szponzorok, a támogatók olyan feladatokat osztanak ki, amelyeket a társadalom kellene ellásson. Forrásorientáltakká válunk-e? Azaz bármely projektet megírunk, csakhogy pénzt kapjunk, de ezáltal korruptak leszünk. Az igazi civilek az értékorientáltság és a szabadság szigetei. A civil társadalom érett lett, és elkezdett sorvadni. A mi civil társadalmunk a nyugati civil társadalom eszköze. Időnként vissza kellene térni a gyökerekhez, és megnézni, hogy értékorientáltak és szabadok vagyunke? A civilek nagy része katona, a támogató politikai törekvésének a katonája. El kell dönteni, hogy mikor és meddig vagyok katona. Két út van, vázolta fel Kolumbán: egyrészt a

strukturális alapok fogják uralni a támogatási rendszert, másrészt az átlagjövedelem nő, és a fogyasztói társadalom irányába mozdul el az ember. A szabadság megtartásának két útja van: vagy a saját forrásomból tartom fenn a tevékenységet, vagy önkéntesen végzem. Úgy tűnik, hogy a mi paraszt társadalmunk nem akarja ezeket a fejlesztéseket. Kevés idő van arra, hogy eldöntsük, mit akar a civil társadalmunk. A gyors professzionalizálódás eredményeképpen az EU bürokratikus rendszerében akar-e érvényesülni? Vagy nem száll be ebbe a világba, hanem sajátos civil ethoszt képviselve a szabadság sajátos szigeteit építi? A két előadás során elhangzott kérdések egyeseket mély gondolkodásra késztettek, mások felháborodással reagáltak a hallottakra. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a változást mindenki érzi, és azt is, hogy döntéshelyzetbe került a civil világunk. Egyénileg (mint aktív civilek) és szervezetileg is döntenünk kell a jövőnkről.

Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Civil szervezetek és a vállalatok együttmûködése – szponzorálás – szekcióbeszámoló – „Lényeges, hogy egy vállalat ne mint egyszerű szolgáltató legyen jelen a közösségben, hanem mint aktív partnere azoknak a projekteknek, amelyek a közösség érdekeit szolgálják. Célunk a hosszantartó közösségi kapcsolatok kialakítása.“ Andreea Sut – RCS RDS

A

z idei konferencia szervezése közepette megfogalmazódott az igény, hogy tartalmában és formájában is alkossunk újat az eddigi rendezvényekhez képest. A formai átrendeződés eredményeképpen a szekciómunkálatok szerves formában kapcsolódtak egymáshoz és ebben a szimbiózisban erősítették fel egymást. Tartalmilag a közösségi forrásteremtés térképét készítettük el, és a konfe-

rencia egy két napos utazás volt a közösségi forrásteremtés birodalmában. Az utazás egyik állomása volt a Civil szervezetek és vállalkozók együttműködése témájú szekció, melyről az alábbiakban olvashatnak bővebben. A szekciómunkálat célja az volt, hogy a civilek és a vállalkozók közösen beszéljenek arról a kapcsolatról és együttműködésről, amely a forrásteremtés alapjául szolgálhat. A meg-

hívottak a következő kérdések mentén építették fel előadásaikat: 1. A civilek szempontjából – Mit kell tennie egy civil szerzetnek, hogy a vállalkozó támogatók listáját bővítse? – Miként viszonozza egy civil szervezet a támogatók segítségét? – Mennyiben találkoznak a civilek által megfogalmazott igények a vállalatok, vállalkozók támogatási igényeivel? – Milyen módszerek állnak rendelkezésünkre a támogatók feltérképezésében és megtartásában? 2. A vállalatok, vállalkozók szempontjából – Mit vár el egy vállalat, vállalkozó egy civil szervezettől?


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

– Milyen szempontok szerint választ egy civil szervezetet támogatásra egy cég? – Milyen jogi keretek állnak rendelkezésre a támogatások odaítélésekor? A szekció keretében hat előadó igyekezett ezekre a kérdésekre válaszolni, hárman a civil szféra, hárman az üzleti szféra képviselőiként. A civil szervezeteket Camelia Mates, a kolozsvári FRCCF szervezet PRés marketing-felelőse, Jakab Attila, az Udvarhelyi Fiatal Fórum ügyvezetője és Ioana Brasovean, a Közösségi Kapcsolatokért Egyesület business programkoordinátora képviselték. Camelia Mates arról beszélt, hogy az elmúlt években folyamatosan fordítanak figyelmet a közösségi forrásteremtésre, és tudatában vannak, hogy egy idő után a szervezet jövedelmének a meghatározó részét ez a módszer fogja hozni. Jakab Attila előadásában az Udvarhelyi Fiatal Fórum fundraisingtapasztalatát mutatta be, kiemelve azt a gondolatot, hogy egy alaposan átgondolt gyűjtési terv meghatározó a közösségi forrásteremtésben. Egyedi üzenettel és ötlettel kell megkeresni a vállalkozókat, hogy egy civil szervezet eséllyel induljon a forrásteremtésben. Ioana Brasovean a cégek körében végzett minőségi kutatás eredményeit mutatta be, kiemelve azokat a szempontokat, amelyek alapján a vállalat eldönti, hogy támogasson vagy sem egy civil szervezetet. A megkérdezett vállalatok szerint a támogatást igénylő civil szervezet a következő „jó tulajdonságokkal” kell rendelkezzen: megbízható, átlátható pénzügyi menedzsment, megbízható szolgáltatásokat nyújt egy adott célcsoportnak és rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek révén könnyel eléri a célcsoportját. Ezt követték a vállalkozói szféra képviselőinek előadásai, melyek a cégek társadalmi felelősségvállalásának a gondolata mentén épültek fel. Az Autostrada Transilvania és az RCS&

39

RDS munkatársai a két vállalat társadalmi szerepvállalásáról beszéltek. Catrinel Grigorovic, az Autostrada Transilvania munkatársa a teleházas pilóta-projektüket mutatta be, melynek fő célja, hogy az autópálya mentén elhelyezkedő települések integrált és fenntartható fejlődéséhez járuljanak hozzá. Kolozs megyében két településen indítottak el teleházat, Tordaszentlászlón és Szentmihályon a Microsoft, Brinel és a Civitas Alapítvány segítségével.

mondanivalója a következőképpen foglalható össze: a civil szervezeteknek a vállalkozók, vállalkozások szemszögéből kell megközelíteniük a szponzorálás és adományozás gondolatát. A civil szervezetek egyik problémája a marketinges ismeretek hiánya. A civilek elsősorban a saját igényeikre figyelnek, kevésbe szentelnek figyelmet arra, hogy mi éri meg egy vállalatnak, hogy támogassa őket. Gyakori hiba a civilek részéről, hogy nem készülnek fel a vállalatból, és tulajdonkép-

Andreea Sut, az RCS&RDS munkatársa az általa képviselt vállalat támogatási stratégiájáról beszélt. A vállalat társadalmi szerepvállalását kettős motiváció vezérli: egyrészt a belső, mely az alkalmazottakra figyel, az alkalmazottak beavatkozását erősíti és azt a tudatot, hogy egy olyan vállalatnál dolgoznak, amely felelős és figyel a közösségre, amelyben dolgozik. Másrészt egy külső motiváció, amely a cég értékeinek a promoválására és a proaktív vállalati arculat kiépítésére törekszik. Az Euréka Társaság képviselőjeként Koós Ferenc mint civil kezdeményezések résztvevője, ugyanakkor mint civil szervezeteket támogató vállalkozó is szólt a hallgatósághoz. Fő

pen nem ismerik igazán, hogy kik a kliensei, azaz milyen célcsoportot igyekszik megcélozni a vállalkozás. A szekció során a két fél álláspontját igyekeztük bemutatni, és egy asztalhoz próbáltuk ültetni őket. A hat előadás során kiderült: mindamellett, hogy különböző világlátásokról van szó, van esély az együttműködésre, ha azt profi módon kigondolták és egyeztettek a részt vevő felekkel.

Szabó István Közösségi Kapcsolatokért Egyesület – programkoordinátor e-mail: istvan@arcromania.ro

Civil szervezetek és önkormányzatok együttmûködése – szekcióbeszámoló

A

civil önszerveződés egyik sajátos szegmensét képezi a civilek önkormányzatokkal való együttműködésre törekvése. Már

régen beindult párbeszédkeresés ez, ahol többnyire a civilek a kezdeményezők, de ahol nagyon nehézkes az előrelépés. Felmerülhet a kérdés,

hogy a Közösségi forrásteremtés témájú konferencián miért van helye a civilek és önkormányzatok párbeszédének? A Románia számára oly


civil fórum

40

aktuális európai uniós csatlakozás – mely többek között újabb és nagyobb forrásokat tesz elérhetővé a civilek és az önkormányzatok számára is – a támogatások előfeltételeként fogalmazza meg a helyi szintű partnerségek létét. Így került újra terítékre a civilek és az önkormányzatok közti párbeszéd, megvizsgálandó, hogy ez eddig hogyan is működött, milyen pozitív példái vannak civil szféránkban, és mit is jelent az EU szabta keret. Újra fog-e fogalmazódni ennek a partnerségnek a jelentősége az érintettekben? Mit is kellene szem előtt tartani, amikor a forrásteremtés érdekében történő együttműködés, partnerség a tét? A Civitas Alapítvány székelyudvarhelyi irodájának regionális igazgatója, Orbán Árpád az udvarhelyszéki civil szervezetek és az önkormányzat együttműködéséről, az ottani tapasztalatokról számolt be civil szemszögből. Kezdő gondolatai között emelte ki, hogy „azért vagyunk itt, mert hiszünk abban, hogy ezt lehet másként is” – a civilek és az önkormányzat legtöbb esetben nem működő párbeszédére, együttműködésére utalva. A probléma gyökere a mentalitásban van. Egyre nagyobb az elvárás az önkormányzat irányába az emberek részéről, és ez egyre nagyobb felelősséget, egyre nagyobb kihívást jelent számukra. A vidéki térségekben az önkormányzatok szakemberhiánnyal küszködnek. Helyi szinten kellene a fejlesztési ötleteket megvalósítható projektekké alakítani. Ehhez azonban az önkormányzat jobban meg kellene becsülje a civilek kezdeményezőkészségét. A partnerségnek van egy mindkét fél számára nyerő lehetősége, és ezt kellene megragadni. Az előadó főként az önkormányzatot marasztalta el a partnerségben való együttműködés elmaradása miatt, ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a civileknek is szembe kell nézniük önmagukkal, és tanulniuk kell. Az önkormányzatnak is vannak elvárásai, amelyeknek meg kell tudni felelni, ugyanakkor a strukturális alapok elérése és lehívása is szakmai felkészültséget igényel. Az előadások sorát Mihály István, a székelyudvarhelyi Lakossági Tanácsadó Iroda (Birou de Consiliere pentru Cetăţeni – BCC) vezetője folytatta, aki az udvarhelyi önkormányzat és a Civitas Alapítvány partnerségében biztosított közszolgáltatásról számolt be. A hallgatóság egy jó példát hallhatott arról, hogy ha egy civil szervezet képes megfelelő szintű

szolgáltatást biztosítani, akkor ezt az önkormányzat is támogatja. Az országos hálózatban működő Lakossági Tanácsadó Irodák (országos szinten 55 helyen működnek, az első az udvarhelyi iroda volt) egy angliai modellt honosítottak meg Romániában, amely helyi szinten ingyenesen szolgálja ki a lakosságot. Tizenkét témakörben (többek között egészségügy, szociális segélyek, társadalombiztosítás, fogyasztóvédelem, munkaügy, tulajdonjog, oktatás stb.) nyújtanak információt, adnak tanácsot a titoktartás, ingyenesség, pártatlanság és függetlenség jegyében.

veznek, sikerült öntudatosabbá és aktívabbá tenni a térség polgárait és az ifjúságot is. Az előadó ugyanakkor azt is elmondta, hogy ő, mint aki a civil szféra jelenleg is aktív tagja, több civil kezdeményezés szereplője, ezeknek a tapasztalatainak köszönhetően vágott bele ebbe a szerveződésbe. Sokat segített neki, hogy rendelkezett egy ilyen tapasztalati háttérrel. Szász János, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója a civil kezdeményezés és az önkormányzatok együttműködésének egy sikeres példáját mutatta be, amely a szociális problémák

Demeter Zoltán, Antal Árpád képviselő erdővidéki irodájának irodavezetője a regionális szintű, partnerségben megvalósult A politikum és a helyi közösség párbeszéde – Demokratikus Állampolgárság program Erdővidéken elnevezésű, a Phare által támogatott kezdeményezést mutatta be. Minden párt képviselőjét törekedtek bevonni, egyrészt művelődési, másrészt közösségszervező kezdeményezés volt. E program keretében Erdővidéken több tematikus tanácskozást szerveztek, mindig más-más helyszínen, ahol a régió helyi emberei, civilek, önkormányzatok képviselői, vállalkozók, lakosok az adott kérdéskörrel kapcsolatos rövid előadásokat hallhattak, és alkalmuk volt az ezzel kapcsolatos kérdéseiket, problémáikat kibeszélni. A program egyik kiemelt értéke, hogy külön figyelmet szentelt az iskolás korosztálynak is, hogy velük is megismertesse az önkormányzatot, annak működését. A program lejártával nem zárultak le ezek a folyamatok. A térségben további találkozásokat szer-

megoldását segíti. A demográfiai mutatók által jelzett egyre elöregedő társadalmunkban a segítségre szoruló idősek száma egyre nagyobb. Az otthoni beteggondozó hálózat révén a Caritas elsősorban az egészségi és szociális gondok miatt ágyhoz kötött személyeknek kíván segítséget nyújtani. Szak- és alapápolást nyújtott, a szociális gondok megoldásában segített, helyenként háztartási segítségnyújtást ölelt fel ez a munka. Az önkormányzatokkal kezdetben nehézkesen sikerült partnerséget kialakítani, évekig tartó meggyőző munka eredménye, hogy a ma már kilenc megyére kiterjedő szolgáltatási hálózat fenntartásához szükséges anyagi erőforrás 71%-a az állami szektorból (15% a megyei tanácsoktól, 56% a helyi önkormányzattól) kerül ki. Szász János előadását a következő Exupery idézettel zárta: „Ha hajót akarsz építeni, nem elég kiabálni, keltsd fel a végtelen tenger iránti vágyat.” Báder György, Pestújhely (Budapest XV. kerülete) frissen megválasztott önkormányzati képviselője, aki


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

egyben a Pátria Egyesületet is képviselte szintén szép példáját mutatta be a civilek és a politikusok együttműködésének. Büszkén mondta el, hogy a Pátria körében különböző pártok képviselői, különböző politikai beállítottságú emberek dolgoznak együtt a XV. kerület közösségéért. Ő maga az egyesület elnöke volt, de az önkormányzati választások eredményeképpen viszszalépett e tisztségéből, mert így tartotta tisztességesnek. A fejekben történő változás szükségességét emelte ki. A Pátria annak idején felülről szerveződő kezdeményezésként indult el. Miután az ott dolgozó személyek érezték, hogy együtt sok minden másra is képesek, és sajátos célokat fogalmaztak meg, az önkormányzat nem nézte jó szemmel az erősödő önszerveződést, visszafogottabban támogatta a Pátria tevékenységét. Aztán civil referensi tisztséget hozott létre az önkormányzat, aki a helyi civilek és az önkormányzat közötti kapcsolattartó szerepet látta el. A Pátria ma önálló civil szervezetként él. Az előadó önkormányzati képviselőként a civil szemléletet szeretné érvényesíteni. Rajnai Gábor, az ECOVAST Falvak és Kisvárosok Műhelye Egyesület európai alelnökeként a civil szféra és az állami szektor jövőbeni együttműködési lehetőségeiről beszélt a hallgatóságnak. Az igencsak érdekes, figyelemfelkeltő előadásban (a következő lapszámunkban olvasható lesz a teljes előadás anyaga – szerk. megj.) számos megfontolandó kérdés hangzott el. Az előadó elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy bármely partnerség, együttműködés kialakítását meg kell előzze az önmagunkkal való szembenézés. Fel kell tenni a kérdést, hogy kik is vagyunk? Kit és mit képviselünk? Hogyan? EUkényszer vagy jól felfogott önérdek az együttműködés? Két partnerségi szabályt emelt ki: egyrészt azt, hogy a Strukturális Alapokhoz nem lehet partnerségi előkészületek nélkül hozzáférni, másrészt, hogy a civilek civil fórumok szervezése révén segít-

hetik elő a fejlesztésekhez szükséges helyi tervek kialakítását. Ki kell dolgozni az együttműködés módszertanát. A LEADER-program keretet teremt ennek az együttműködésnek. Tudomásul kell venni, hogy az ebben kialakult együttműködéstől a közhatalom eredményeket vár, a civilek az értékeket képviselik, a vállalkozói szféra a hasznot keresi. Ilyen körülmények közepette kell a közös értékfelületet megtalálni. Az előadó záró gondolataiban kiemelte, hogy „az együttműködési készség nem magától alakul ki, s nem is a Mikulás hozza!” Ez a lehetőség komoly kihívást és munkát, előkészületet jelent, és ehhez a civileknek elsősorban az országos szintű tervezést kell minél jobban átlátniuk. Demeter Csaba, a Vidékfejlesztési Forrásközpont (Centrul de Asistenţă Rurală – CAR) programkoordinátora a LEADER-program romániai alkalmazásáról tartott előadást. Bemutatta röviden a LEADER-program lényegét, hogy ez hogyan is épül az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap három fő tengelyére. A helyi szintű tervezést, szerveződést támogató programban alapvetően szükség van a civil szféra részvételére. A Helyi Akciócsoportok (Local Action Group – LAG) – amelyek egyegy régió fejlődését szervezik és vezetik – mindhárom szektor képviselőit magába kell tömöríteniük az adott térségben. A regionális fejlesztési stratégiák kialakítása lesz ezen akciócsoportok fő feladata, amely alapján majd a támogatások lehívhatóak lesznek a megyei Kifizetési Igazgatóságokon keresztül. Csáki Rozália, a székelyudvarhelyi Civitas Alapítvány programkoordinátora a Helyi Fejlesztési Ügynök modellt mutatta be, mely elsősorban a vidéki önkormányzatokkal partnerségben megvalósuló program. A Civitas Alapítvány szakmai képzésén részt vevő, a helyi önkormányzatok alkalmazásába kerülő HFÜknek a helyi szintű stratégiák kialakí-

Közösségi gyûjtés

A

2006-os Civil Fórum központi tematikájához – közösségi forrásteremtés – talán legszervesebben kapcsolódó szekció lehetősé-

41

tásában van igen fontos szerepük. Az önkormányzatban ők a civil nézőpont képviselői, akik a helyi közösség és az önkormányzat közötti szorosabb kapcsolat kialakításáért dolgoznak, felkarolva a közösségi kezdeményezéseket. Az országos szintű projekt hat forrásközponttal működik, melyek egyike az előadó által vezetett udvarhelyi forrásközpont. A program az alapítvány és a helyi önkormányzatok partnerségére épül, és az elhivatott, közösségükért tenni akaró embereket hálózatban történő együttműködésével segíti a helyi fejlesztési folyamatokat. Az előadások sorát a térségünkben is meghonosodni látszó falugondnoki szolgálatot bemutató Balázs Sándor, a szentgericei unitárius lelkész zárta. Úgy szólt a falugondnokságról, mint olyan, szintén elhivatott embert igénylő munkáról, amely azoknak próbál segíteni, akik még, illetve már nem tudnak saját maguk ellátni mindent. A gyermekek és az idősek a célcsoportjai ennek a közösségi szolgálatnak, mely azokban a falvakban áldásos, amelyek elszigeteltek a várostól, az egészségügyi szolgáltatástól, az iskolától. A résztvevők sokszínű információval gazdagodtak. Az önkormányzat képviselői azonban ez alkalommal sem tették tiszteletüket, kivételt képezett a Maros Megyei Önkormányzat és néhány helyi önkormányzati képviselő. A reális párbeszédre azonban ez alkalommal sem került sor. El kell jutni helyi és megyei szinten az önkormányzatokhoz, és dolgozni kell a szükséges mentalitásváltáson, ugyanakkor saját civil szakmai felkészültségünk is folyamatos kihívás, amikor reális együttműködés kialakítására törekszünk.

Csáki Rozália Civitas Alapítvány, székelyudvarhelyi iroda – programkoordinátor e-mail: rozalia.csaki@civitas.ro

– szekcióbeszámoló

get teremtett a közösségi gyűjtés olyan kifejlesztett mintáinak, példaértékű programjainak bemutatására, amelyek megfelelő tervezéssel, szer-

vezéssel újból és újból sikerre vihetnek közösségi ügyeket. Az amerikai eredetű fundraising tevékenységnek a jelenleg Erdélyben használatos formá-


civil fórum

42

iból sikerült úgy megismertetni néhányat, hogy közben beleláthattunk a megfelelő humánerőforrással rendelkező szakmai szervezetek alaposan előkészített forrásgyűjtő programjaiba, és ezzel párhuzamosan egy térség jó szándékú embereiből ad hoc verbuválódott, ilyen téren tapasztalatlan csapat forrásgyűjtő sikertörténetébe. A szekció első előadója Anca Gaidoș, a Közösségi Kapcsolatokért Egyesület programkoordinátora volt, aki rövid problémamegoldó csapatjáték után három közösségi forrásteremtő módszert mutatott be. A közösségi projektek börzéje, a társadalmi felelősség alap és a Youthbank-projekt közös elemei: a közösség különböző igényeire nyújtanak megoldást, a kezdeményezések és projektötletek széles skáláját kínálják, lényegét tekintve mindenikben a támogató az, aki eldönti, hogy mit és milyen mértékben támogat. A bemutatott projektek sorából kiemelést érdemel a közösségi projektek börzéje, amely a szervezést illetően komoly erőfeszítést ró a lebonyolító szervezet számára, azonban a leginkább alkalmas a közösségi szellem megerősödésére: első lépésben megismerjük egymást, ezután közös értékrendünk mentén kölcsönösen segítjük egymást. Egy nagy intézmény esetében az őt támogató civil szervezet forrásszerző munkája szintén sokrétű és szerteágazó. Ezt a tervszerű, alaposan strukturált tevékenységet ismerhettük meg Szentannai Ágota, a Sapientia Alapítvány támogatásszervezője bemutatójából. Szentannai Ágota hangsúlyozta: bármennyire jószándékú egy adományozói kezdeményezés, csak abban az esetben szabad elfogadni a támogatást, ha az az adott intézmény, szervezet céljaival összhangban van. A fundraising tevékenység bevált programjairól, formáiról áttértünk annak szabályaira. A fundraising terén tapasztalattal rendelkező szakemberek nemrég alakult csoportja jelenleg

dolgozik a forrásteremtés etikai kódexének kialakításán. Barta Péter, a marosvásárhelyi mentőszolgálat, a SMUCR/ SMURD projektmenedzsere, az említett etikai kódex egyik szerzője a fundraising legfontosabb alappillére, az átláthatóság fontosságát emelte ki. Szerinte a forrásszerzés munkafolyamatának legalapvetőbb tulajdonsága a teljes körű átláthatóság, amely bizalmat táplál az adományozókban, ugyanakkor eloszlat minden kételyt a támogatás felhasználását illetően. Az együttérzésre épített forrásszerzés sikertörténetét mutatta be Demeter Zoltán képviselői irodavezető, aki civilként állt egy közösségi gyűjtés szervezőmunkája élére. Erdővidék központjában, Baróton egy leukémiában szenvedő hat éves kislány, Bocz-Zoltán Imola megmentése érdekében megalakult egy forrásszerzésben tapasztalatlan, de annál lelkesebb, nemes szándékú csapat, amely szenzációsan mozgósította az ügy érdekében előbb Erdővidék, majd Erdély, végül a Kárpát-medence adakozó polgárait. Kevesebb mint egy év alatt összegyűlt a műtéthez szükséges 1 millió euró úgy, hogy össze tudott fogni egy térség: Imoláért koncertezett az etnorock együttes, a vallásos beat-zenét játszó ifjak, játszott a színháztársulat, a vándorkomédiás, gyűjtöttek a farsangoló gyerekek, még az újságírót bántalmazó fiúknak is Imola bankszámlájára kellett befizetniük a fájdalomdíjat. A szekcióülés utolsó felében a jövedelemadóból felajánlható 1, illetve 2% magyarországi és romániai tapasztalatait mutatták be a felkért előadók. A magyarországi tapasztalatokat, eredményeket Sebestyén István, a Nemzeti Civil Alap kollégiumi tagja foglalta össze. Magyarországon a civil szervezeteknek felajánlható 1% legnagyobb hányadát jelenleg elsősorban az élet megmentéséért megalakult szervezetek gyűjtik be, mellettük a felajánlott összeg jelentős részét kutyá-

kért létrehozott alapítványok, egyesületek szerzik meg. Sebestyén István szerint az adófizető polgárok az őket érzelmileg érintő területek felé irányítják a felajánlható 1%-ot (az egyházaknak felajánlható másik 1% mellett). Meglátása szerint az 1%-os forrásszerzés terén a következő évek kihívása, hogy hogyan lehet érzékennyé tenni a polgárokat olyan területek iránt is, amelyekkel gyakorlatilag nincs kapcsolatuk: hajléktalanok, alkoholtól vagy egyéb káros szenvedélytől függő egyének, csoportok stb., röviden: szociális szolgáltatások. A Romániában 2005-ben bevezetett 1%-os adófelajánlás kapcsán végzett felmérés eredményeiről Nicu Scorus, a Közösségi Kapcsolatokért Egyesület információs források koordinátora számolt be. A szervezetek kampánytevékenységének a szerepét hangsúlyozta az adófelajánlók körének bővítése érdekében. A felmérés azt mutatja, hogy a megszervezett és lebonyolított kampányok jó alkalmat biztosítanak a szervezeten belüli csapatépítésre, ami új energiaforrást nyújtott számos szervezet számára. Nicu Scorus felhívta a figyelmet a 2%os programra, mint egy olyan forráslehetőségre, amely a közeljövő kevés állandó támogatási formáinak egyik legelérhetőbb összetevője lesz. A közösségi gyűjtés szekció jelenlevői egyetértettek abban, hogy támogatókat szerezni, és azok bizalmát folyamatosan megtartani csak naprakész, átlátható forrásfelhasználás mellett lehet, nem tévesztve szem előtt azt a kritériumot, hogy a támogatások kizárólag a szervezet meghirdetett értékeivel összhangban kérhetőek és fogadhatóak el.

Benedek Márta Bodvaj Egyesület – elnök e-mail: benedek_marta@yahoo.com

Humánerõforrás-fejlesztés a civil szférában – szekcióbeszámoló –

A

szekció keretében elhangzott öt prezentáció az Areopagus Alapítvány és a budapesti Közéletre Nevelésért Alapítvány közötti együttműködés eredménye. Az előadások során egyrészt átfogó képet kívántunk

nyújtani a HR-fejlesztés kérdéséről, másrészt pedig olyan partikuláris kérdésekre összpontosítottunk, mint a HR-fejlesztés a szervezeti életciklusok tükrében, a munkatársak motiválása, az önkéntesség vagy a csapatmunka.

Langó Nándor, a Közéletre Nevelését Alapítvány képviseletében előadásában elmondta, hogy a HR-fejlesztés kérdése a forprofit szférából gyűrűzött át a nonprofitba. Azok a magyarországi szervezetek, amelyek


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

odafigyeltek a munkatársak, alkalmazottak fejlesztésének kérdésére, jelentős lépéselőnybe kerültek más civil szervezetekkel szemben. Az emberi erőforrás jellegzetessége, hogy sokkal több ideig használható, mint más erőforrások egy szervezetben, ugyanis fejleszthető, továbbképezhető.

szervezet elérte a kellő érettséget, biztos bevételei vannak és megkezdte rendszerezni tevékenységét. Drjenovszky Zsófia prezentációjában a motiválás kérdését is elemezte. A szervezet vezetőségének az kell legyen a célja, hogy a munkatársak, alkalmazottak hatékonyságát és jó

Varga Zoltán, az Areopagus Alapítvány képviseletében prezentációjában azt vizsgálta, mikor aktuális egy szervezet életében a HR-fejlesztés kérdése. Kevés az a szervezet, amelyik már rögtön megalakulása után nekivág ennek a folyamatnak. Ez a kérdés akkor válik időszerűvé, amikor egy

teljesítményét folyamatosan tartsa fenn. Ezt szolgálják a különböző motiváló technikák és eszközök. Az önkéntesség kérdéséről tartott egy átfogó bemutatót Kocsis András, aki elmondta többek között, hogy a hazai civil szervezetek most kezdik tudatosítani, mekkora erőforrást jelenthet

43

egy szervezet életében az önkéntes munka. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ne divatból futtasson önkéntesprogramot egy szervezet, hanem jól át kell gondolni, mit is akarunk kezdeni ezzel az erőforrással. Hangsúlyozta ugyanakkor az önkéntes-koordinátor szerepének fontosságát, valamint azt, hogy itt is szükséges megfelelő motiváló tényezők használata, tekintve, hogy nem fizetett alkalmazottakról van szó. Székely Katalin a csapatmunka témáját járta körül előadásában. Csapatmunka mellett akkor dönt egy szervezet, amikor komplex feladatok megoldására van szükség. A csapat akkor hatékony, ha munkája eredménye nemcsak egyszerűen a tagok képességeinek és teljesítményének az összege, hanem ennél több, szinergikus. A szekció előadásai közben és azt követően párbeszéd alakult ki az előadók és a résztvevők között, konkrét problémákról (önkéntesek fogadásának lehetősége) beszélgettünk. Úgy gondoljuk, ha nem is sikerült részletesen átbeszélni a HR-fejlesztés kérdését, de elértük, hogy néhány fontos kérdésre összpontosítsuk a részt vevő civil szervezeti vezetők és munkatársak figyelmét.

Varga Zoltán Areopagus Alapítvány – alelnök e-mail: zoltanvarga@ike.ro

Civil szervezetek PR-je – szekcióbeszámoló – ,,A public relations olyan, mint egy híd, amely a két szereplő közötti kölcsönös megértést hívatott szolgálni.” Sam Black

A

z idei Civil Fórum második napján, szombaton került sor a PR-szekció előadásaira. Az előadássorozatot reggel Kövér Tamás (újságíró, a budapesti Általános Vállalkozási Főiskola mestertanára, a MÚOSZ Etikai Bizottságának alelnöke) nyitotta meg. Mi a PR? A PR feladatai, etikai vonatkozásai című előadásából már az elején megtudtuk, hogy a PR elsődleges feladata a közvélemény tájékoztatása, a szervezet céljainak megértetése a szervezet környezetével, valamint törekvés a

szervezet és környezete, illetve a környezet és a szervezet közötti magatartás koordinálására. Kövér Tamás az általa is száraznak ítélt anyagot sok példával, történettel színezte ki. A tömegkapcsolat építéséhez tudatos munkára van szükség – hangsúlyozta. Előadásának zárómondataként elhangzott: a demokrácia feltételezi a public relationst, és a public relations feltételezi a demokráciát. Könczey Elemér (grafikus, képzőművész) PR és arculat című előadásával folytatódtak a szekció mun-

kálatai, amelyben a hangsúly a vizuális kommunikációra esett. Rövid kísérlet után az előadó bebizonyította, hogy a közlés eme formája sokkal hitelesebb. Az előadás érdekes, pörgő, változatos volt, szöveges oldalak és karikatúrák váltották egymást. Ha kommunikálni akarunk valamit, horgokat használunk, hogy megragadjuk a közönség figyelmét – mondta Könczey. Az előadáson a brand kifejezés is szóba került, amely mindazt jelenti, ami eszünkbe jut valamiről (logó, szín, forma, reklám, szlogen stb.). Brand a lelke mindennek – idézte az előadó egy honlapról. Rövid szünet után Kelemen Attila (újságíró, a Transindex erdélyi köz-


civil fórum

44

szolgálati portál felelős szerkesztője) a nem konvencionális brandépítésről beszélt, közben mondanivalója alátámasztására képeket vetített az érdeklődőknek. Történeteket mesélt arról, hogy milyen olcsó a világhálón reklámozni, ahol csupán postaládából postaládákba küldik a reklámokat, és vannak bizonyos csomópontok – ez a gerilla-marketing. Kiderült az is, hogy gyakran a nagy költségvetés megöli a kreativitást, tehát nem érdemes sok pénzt fektetni a reklámok mindegyikébe.

Csog Éva (a MOL Románia PRkoordinátora) a PR hasznát, mérhetőségét taglalta. Előadása elején megtudtuk, hogy mindenki folytat PRtevékenységet a jelenlévők közül. A PR különbözik a marketingtől, nem reklám, de azt is használ. A MOL ún. benchmark-listát vezet, azaz felmérik, hogy hol, hányszor jelennek meg a sajtóban. Mérik ugyanakkor a cikk reklámértékét is annak alapján, hogy mekkora felületen jelentek meg. Antal Attila (Csíkszereda alpolgármestere) egy önkormányzat arcu-

latalakítási terveiről és sikereiről beszélt. Csíkszereda városképének alakítása a helyi önkormányzat vezetői részéről is tudatos tervezést igényel. Több reklámanyagot hozott magával, és gyakorlati példákkal szemléltette, hogy milyen haszna volt az önkormányzat és a helyi intézmények eddigi összehangolt PR-tevékenységének.

Dénes Emőke MIT – irodavezető e-mail: mit@mit.com.ro

Civil szervezetek fenntarthatósága és jövedelemszerzõ vállalkozásai – szekcióbeszámoló –

G

yakran előfordul, hogy az anyagi erőforrásokért folytatott küzdelem túlzottan leköti a szervezetek figyelmét és képességeit, és ez a tevékenység meghatározóbbá válik a szervezet életében, mint a kitűzött célok tudatos, kitartó és hatékony követése. Az erdélyi magyar civil szféra elsősorban a magyar és a román állam pályázati rendszerein keresztül jut forrásokhoz. Bár nem kritizálni kívánjuk a pályázati rendszereket, fontosnak tartjuk elmondani, hogy a működésükben tapasztalható rendellenességek nem kívánt kényszerpályákra terelik a szervezeteket, céljaik elérésében is akadályozva őket. A szervezetek el kell sajátítsák azokat a képességeket, amelyek révén részben önellátókká válnak és ezáltal csökkentik a pályázati rendszer(ek) irányába kialakult kiszolgáltatottságukat. A szekcióban elsősorban a folyamatosan működő szervezetek fenntarthatóságának nehézségeire kerestük a megoldást. Úgy véljük, hogy az állandó kiadásokat a rendszeres bevételeket biztosító vállalkozás tudja fedezni. A civil társadalom egyik legfontosabb feladata az érdekérvényesítés, melyet a lobby révén gyakorolhat leghatékonyabban. Ez a tevékenység költségekkel jár. Módot lehet és kell találni arra, hogy az érintettek áldozzanak saját érdekeik érvényesítésére e szolgáltatás megfizetésével. dr. Szabó Zoltán Miért szolgáltatás és milyen szolgáltatás a civil lobbi?

Agrártapasztalatok az Európai Unióban című előadása ezt a problémakört vetette fel. Ha vállalkozni akarunk, mindenekelőtt a törvény szabta kereteket kell megismernünk. Ezt a célt szolgálta Imecs Veronka, a Napsugár Alapítvány közgazdásza Vállalkozások elindításának és működtetésének szabályai a civil szervezetek esetében című előadása. Az előadást követő tapasztalatcsere során kiderült, hogy a törvények sajnos nem minden esetben fogalmaznak egyértelműen. A pénzügyi hatóságok értelmezése szerint kell eljárnunk. Felmerült, hogy milyen jogi keretek között a legcélravezetőbb vállalkozni. Abban az esetben, ha a vállalkozás jelentős méretűvé duzzad, akkor célszerű létrehozni a civil szervezet mellett egy kft.-t, és az üzleti tevékenységet ennek a keretében kell végezni. Az előadásokat követő tapasztalatcsere hatékonysága érdekében meghívtunk több, a témában sikereket elért szervezetvezetőt. Az elhangzott beszámolók bebizonyították, hogy a civil szervezetek számára is járható út a vállalkozás, de az ületi élet sajátosságaival és nehézségeivel megbirkózni nem kis feladat. Az értékelvekhez ragaszkodó civil szervezetek és személyek hátrányba és veszélybe kerülhetnek az etika szabályait nem alkalmazó versenytársakkal szemben. Nagy-Máté András, az EGO TRADE Vállalkozásfejlesztési

Központ vezetője szerint arra is volt eset, hogy egy civil szervezet virágzásnak induló vállalkozását maffiák által alkalmazott eszközökkel tették tönkre. Egy vállalkozás elindításához tőkére is szükség van, amivel nem biztos, hogy rendelkezünk. Az illyefalvi LAM Alapítvány képviselője, Györfi Zsolt kiemelte, hogy megalapozott üzleti tervre hitelt nyújtanak a „civil” vállalkozásoknak. Balla Zoltán, a Humán Reform Alapítvány elnöke a szekció munkálatai folytatásaként javasolta, hogy a képzések szervezésében is jártas szervezetek fogjanak össze és vállalják a vállalkozói ismeretek átadását az arra érdemes szervezeteknek. A kezdeményezést Bereczki Kinga, a sepsiszentgyörgyi Eurocenter Amőba Oktatási Központ vezetője, valamint a szekció szervezője is felkarolta. Az üzleti életnek is megvannak a maga kényszerpályái, és ha egy szervezet nem elég erős és tudatos, akkor könnyen lesodródhat a céljai felé vezető útról. De alapos körültekintéssel szélcsendesebb zugokat is találhatunk az üzleti életben, ahol óvatosan és ügyesen biztos alapokat fektethetünk le, és ezekre saját értékeink és ízlésünk szerint építkezhetünk.

Egri István Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány – elnök e-mail: egri_istvan@yahoo.com


Rolul societãþii civile în aprofundarea relaþiilor interetnice

45

O viaþã plinã de demnitate diversităţii minorităţilor existente în comunitatea orașului Cluj Napoca, despre străduinţa privind ameliorarea relaţiilor interetnice, despre proiectele de dezvoltare comunitară derulate în mediul rural, în comunităţi multietnice, precum și despre învăţământul și drepturile minoritare. Directorul de programe a Ligii Pro Europa, István Haller redactează despre efectele aderării la UE asupra minorităţilor. Va cădea sau nu o nouă lumină asupra acestor întrebări odată cu aderarea? Cum va afecta acesta starea și misiunea ONG-urilor?

acest aspect se dizolvă, ori nu constituie o problemă. Vă prezentăm exemple minunate ale colaborării în cadrul proiectelor și organizaţiilor de protecţia mediului și despre cele sociale. În cazul ONG-urilor cu profil de protecţia mediului scopul este mai amplu, de scală globală, care depășește scara apartenenţei etnice. Iar în cazul ONGurilor sociale nevoile umane iarăși depășesc această tematică. Activităţile civice legate de problematica apartenenţei etnice pot fi considerate reale succese numai dacă au în centrul lor perspectiva umană, și

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

D

acă dorim să stabilim scopul și aspiraţia principală a ONGurilor preocupate de conflictele interetnice, putem spune că prin activitatea lor aceștia încearcă să-i ajute pe cei care aparţin diferitelor minorităţi etnice să aibă parte de o viaţă cât se poate de demnă. Precondiţia unei astfel de vieţi este posibilitatea exercitării libere a drepturilor omului. Acesta presupune existenţa unor micro- și macro-sfere, în cadrul cărora persoanele respective și comunitatea alcătuită de ei să aibă posibilitatea exercitării propriilor culturi, păstrarea identităţii culturale, iar sporirea valorilor existente să nu aibă un raport negativ asupra persoanelor sau comunităţilor aparţinând altor etnii. Acceptarea și respectarea faptului de a fii diferit stă la baza convieţuirii pașnice, în cadrul căruia apartenenţa etnică nu se concepe ca o problemă. Dacă dorim să valorificăm acest concept în interesul comun, respectiv idea creării și dezvoltării, diferenţa se va evidenţia ca valoare. Acest proces este unul îndelungat, drum pe care în cursul istoriei au pășit numeroase etnii, manifestânduse până în prezent în diferite și multiple etape, nivele ale convieţuirii. Societatea civilă a maghiarilor din Transilvania însuși prin existenţa ei implică importanţa apartenenţei etnice. ONG-urile active de cel mai mult timp își proclamă ca scop păstrarea valorilor culturale și promovarea culturii generale. Majoritatea organizaţiilor de acest gen sunt de caracter cultural. Actorii vieţii minoritare sunt confruntaţi zi de zi cu problema apartenenţei etnice. Problematica, întrebarea centrală la care am dori să răspundem în această ediţie al Forumului Civic se referă la rolul societăţii civile în aprofundarea relaţiilor interetnice. Dorim să atragem atenţia asupra acelor ONG-uri care, prin activitatea lor sunt interesaţi de problema apartenenţei etnice și a relaţiilor inetretnice. Scopurile și iniţiativele acestora diferă în funcţie de locul și apariţia lor în unul din segmentele societăţii civile. Pe paginile noastre prezentăm Centrul de Resurse pentru Diversitate Etnoculturală din Cluj Napoca, care, prin gama largă a programelor desfășurate se adresează mai multor minorităţi: puteţi citi despre modalităţile prin care atrag ei atenţia asupra

O importanţă deosebită are în dialogul despre problema apartenenţei etnice soarta ceangăilor maghiari din Moldova. Organizaţia Ceangăilor Maghiari din Moldova prin acţiunile sale are un rol foarte important privind păstrarea valorilor culturale a celor care trăiesc în aceea regiune. Asemenea ceangăilor, și comunităţile rromi au ONG-uri, care, confruntându-se cu nevoi și greutăţi, luptă pentru păstrarea limbii și a valorilor culturale. Mária Koreck, director de programe al Centrului Regional PER al Europei Centrale și de Sud-Est din judeţul Mureș vorbește despre programul lor de educare. În acest număr a revistei vă atragem atenţia și asupra unui segment special din societatea civilă, segment în care aspectul apartenenţei etnice a fost deja depășit. Aici avem în vedere nu minimalizarea problemei apartenenţei etnice, ci acel caracter al activităţilor în societatea civilă, la rândul cărora, având în vedere scopul comun,

pot evidenţia principiul șanselor egale în viaţă. Dar putem oare atinge acest scop? Este destul de eficient munca noastră în societatea civilă? Putem arăta un model, genera o schimbare care persistă și după expirarea proiectelor în desfășurare? Reacţionăm în timp util și în mod eficient la aceste probleme? Sunt întrebări greu de răspuns. Acest număr al revistei Forumul Civic încearcă totuși să găsească răspuns măcar la unele dintre ele. Rubrica „Curajul civic”, redactat de Dezső Szenkovics ne oferă un model util. Iar rubrica „Forumul pentru dezbateri civice” vorbește și acum despre o temă foarte actuală, cea a politicii de finanţare.

Rozália Csáki Redactor-șef e-mail: csaki.rozalia@gmail.com Traducător: Burus János Botond Lector: Hunor Hegyi


46

forum civic

Cuprins István Horváth: Fără hartă și busolă – societatea civilă și problemele etnice Pagina 3

Laura Ardelean: Ce bine că trăiesc și rromi în Tonciu – studiu de caz Pagina 14

Rozália Csáki: O viaţă plină de demnitate Pagina 4

Laura Ardelean: În Iași cultura întrunește minorităţile – studiu de caz Pagina 17

István Haller: Aderarea la UE și problemele entice din perspectiva societăţii civile Pagina 5

Alina Suatean: Scăiu – studiu de caz Pagina 21

János Szász: Nevoia nu are naţionalitate Pagina 6

Attila Hegyeli: Rolul organizaţiilor neguvernamentale în menţinerea identităţii culturale în cazul ceangăilor – interviu Pagina 22

Gábor Ádám: Centrul de Resurse pentru Diversitate Etnoculturală – activităţi desfășurate pentru aprofundarea relaţiilor interetnice Pagina 7 Ágnes Veres: Cluj Napoca – oraș multicultural Pagina 8 Gábor Ádám: Problema criminalităţii nu aparţine doar poliţiei ci și cominităţii Pagina 9 Amelia Gorcea: Un model de intervenţie în comunităţi multietnice prin dezvoltare comunitară Pagina 10 Dezvoltarea comunitară în comunităţi multietnice – studii de caz Pagina 14

Curaj Civic Sunt de partea voluntariatului – interviu cu Kovács Zoltán Csongor, președintele Asociaţiei Transilvania Verde Pagina 31 Forum pentru dezbateri civice Barna Bodó: Noi tendinţe în politici de finanţare Pagina 33 Raporturi FORUMUL CIVIC 2006, ediţia a VIII-a – Locul solidarităţii societăţii civile Fundraising comunitar Pagina 34

Ilona Nyisztor: Prima oră în Casa de Cultură din Pustina Pagina 24 Judit Andrea Kacsó: Învăţământ intercultural în România – interviu Pagina 25 Mária Koreck: Posibilităţile formării unui mediu școlar lipsit de prejudecăţi Pagina 26

Rozália Csáki: O viaţă plină de demnitate (RO) Pagina 45 Cuprins Pagina 46

Erika Stanciu: Coaliţia ONG Natura2000 România – împreună pentru Natură Pagina 28 Anca Gaidoș: 4 ani de liceu și învăţarea limbajului interetnic Pagina 30

Forum Civic

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania

Revista societãþii civile Editor: István Egri Redactor-șef: Rozália Csáki Corector: Attila Szabó Designer: Elemér Könczey Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Comisia de redactare: Barna Bodó Gábor Kolumbán Tivadar Magyari László Potozky István Sebestény (HU) József Somai Dezső Szenkovics

Datele de contact: adresa: Cluj Napoca, OP 1, CP 1004 tel./fax: 0264-530748 e-mail: ermacisza@cluj.astral.ro ISSN 15822–4004

Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 2000 de exemplare. Acest număr apare cu sprijinul financiar al Guvernului României – Departamentul pentru Relaţii Interetnice, datorită căruia se distribuie gratuit.


A civil szféra válasza az etnikai kérdésekre

47

Köszönjük a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Szülőföld Alap, Románia Kormánya – Etnikumközi Kapcsolatokért felelős Főosztály, a Communitas Alapítvány és a Civitas Alapítvány.

ERMACISZ erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tájékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására. Feliratkozni az ermacisz–subscribe@ yahoogroups.com, lemondani pedig az ermacisz–unsubscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az ermacisz@yahoogroups.com e-mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@yahoogroups.com címre várjuk. ERMASZOCI erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája

Guvernul României – Departamentul pentru Relatii Interetnice

Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködésének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. A listára szánt leveleket az ermaszoci@yahoogroups.com címre kell küldeni.



Civil Fórum 2006/3