Issuu on Google+

nyugat 2010. december 17. I. évfolyam első és utolsó szám szerkesztés, layout: Katyi Ádám Moholy-Nagy Művészeti Egyetem témavezető: Vargha Balázs Megtalálható a körültekintően kiválogatott szórakozóhelyeken, mozikban, üzletekben, lemezboltokban, kiállítótermekben, oktatási intézményekben, különösen a Nyugati tér környékén. Ingyenes és szabadon hazavihető, soha nem változó tartalommal. www.ciladesign.com/works/nyugat


2

nyugat public art és tipográfia

Anamorfikus Tipográfia

Az anamorfózis kifejezés eredete: a görög ana(vissza-) és morphosis (változás) görög szavakból alkotott kifejezést 1650-ben megjelent Magia Universalis c. könyvében egy Gaspar Schott nevű német jezsuita használta először. Az anamorfózisok fajtái Az anamorfózis legjellemzőbb válfajai az úgynevezett optikai, vagy más néven perspektívikus anamorfózisok, amelyeknél csak a megfelelő látószöget kell megtalálni, a tükrös, vagy katoptrikus anamorfózisok, amelyeknél általában egy tükörhenger, esetleg tükörkúp fedi fel a kép titkát, és a dioptrikus anamorfózisok, amelyeknél egy speciális, sokszögűre csiszolt lencse, vagy tükörtárgy hozza össze az elrejtett képet sok összefüggéstelennek tűnő részletből. Az anamorfózisok története: általában Leonardo da Vincinek a Codex Atlanticusban található két vázlatrajzát tartják a műfaj első ismert megjelenésének. Ha megfelelő látószög alól vesszük őket szemügyre, akkor az egyik egy csecsemőfejet, a másik egy szemet ábrázol. 1533-ban Londonban festette ifj. Hans Holbein a Követek című képet, a leghíresebb anamorfózist használó festményt. A kép két életnagyságú férfit ábrázol, illetve egy elnyújtott, amorf formát, amely látszólag értelmetlenül uralja a kép alsó negyedét. A különös részlet akkor válik érthetővé, ha nem a szokásos módon nézzük a képet, hanem ferde szög alól: ekkor egy emberi koponya képét látjuk meg. A Hans Holbein-utánzók terjesztették el a „ferdén nézendő kép” módszerét Anglia, majd Európa-szerte, Holbein kortársa és honfitársa egy nürnbergi fametsző, Erhard Schön több ilyen képet is készített. Legismertebb anamorfózisa, vagy ahogyan nevezte vexierbildje (azaz rejtvényképe) egy meglehetősen nagy fametszetv, amely megfelelő helyről nézve a korszak nagy uralkodóit ábrázolja, Habsburg V. Károlyt, öccsét, V. Ferdinándot, akit mi I. Ferdinánd magyar királyként tartunk számon, VII. Kelemen pápát, és a francia I. Ferenc királyt. Az anamorfózisok szerkesztésének fénykora a 17. századra esik, akkor már a szerkesztési eljárásokat ismertető könyvek is megjelennek, a legelső egy Jean Francois Niceron nevű francia minimita szerzetes munkája, a "La perspective curieuse, ou magie artificielle des effets merveilleux" című 1638- ban, Párizsban publikált írás. Különlegesen összetett fajtái az anamorfózisoknak a perspektiva kabinetek, ilyenek Samuel van Hoogstraten holland festő munkái. Ezeken egy belülről megfestett láda oldallapjainak találkozását

úgy sikerül összehoznia, hogy a kijelölt lyukon át fél szemmel benézve nem vehetők észre a tér dimenzióváltozásai, illetve az anamorfikusan eltorzított felületek. A lyukakon belesők érzése az, hogy folyamatos tereket, plasztikusan megjelenített szobabelsőket látnak. Meglepő, hogy az európai anamorfózisokkal egy időben Kínában is készülnek anamorfikus képek. Aligha hihető azonban, hogy ezek az európai munkáktól függetlenül, ráadásul az Európában kifejlődött perspektivikus ábrázolási gyakorlat nélkül születtek meg. Valószínűbb, hogy a Kínába utazó hittérítők anamorfikus szerkesztési sémákat is vittek magukkal. Niceron és Hoogstraten szemléletét követve kezdett a témával foglalkozni Marcel Duchamp. Legfontosabb művei maguk is anamorfózisok, vagy az anamorfikus

ábrázolás parafrázisai. Fő művének, a Nagy üvegnek a matériája egyértelmű utalás az első perspektivistákra, akik a képet a látógúla üveglappal történő elmetszéseként interpretálták, utolsó műve, az Adva van… pedig a nevezetes Hoogstraaten-i perspektíva-dobozoknak életnagyságú peep-show-vá növelt változata.


public art és tipográfia nyugat

Anamorphic Type Engine. A two dimensional image is “dissected,” its parts extruded on the z-axis. The size of the parts is a function of their position on the z-axis, so that from a given point, the image appears to be sitting on a two-dimensional plane. A little word.

The structures are conceived as hanging sculptures. The image above shows what a given “plot,” or the application’s output, might look like. Each piece of the structure is tethered to the ceiling by two wires. The application can produce an image of the ceiling showing the point at which each wire should be connected. A to-scale blueprint of the entire composition also dictates the length of each given wire. The editing environment allows users to manipulate the position of pieces, as well as the the “focal point” that the illusion respects. As users drag pieces back and forth along the z-axis, their scale is automatically compensated to maintain the anamorphic illusion. As part of their final school project, design graduates Joseph Egan and Hunter Thompson created anamorphic typography installations that

Anamorphic Type Engine. A two dimensional image is “ dissected,” its parts extruded on the z-axis. The size of the parts is a function of their position on the z-axis. appear to float in mid air. Kiss my airs. Meant to explore the “relationship between architecture and graphic design”, according to Egan, these large slogans are only legible from a certain angle. The It’s More Than Just Print work is especially astounding, looking like a Photoshopped image rather than something you could actually step in.

3


4

nyugat public art és tipográfia

A Nyugati téri felüljáró legendája

A Marx téri felüljáróval kapcsolatban sokan ismerik azt a legendát, mely szerint két irányból kezdték el építeni, de középen nem találkozott össze a két oldal

és ez aztán a szocialista építés volt. Czeglédi Istvánnal már találkozhatott szimbólumává vált. De hogy is történt a nyájas olvasó, ő tervezte a Moszkva téri mindez? Az Urban Legends utánajárt. metróállomás mélyállomását (Székely A Marx téri felüljárót a mai napig Lászlóval közösen) és a Deák téri építőmérnökként dolgozó Wellner állomást is. A mű az aluljáróval egyidős. Péter, a Hídépítő Vállalat munkatársa Czeglédi István olyan megoldást javasolt, tervezte, és 1980-ban ugyanez a cég amely a közlekedés folyamatosságát volt a kivitelező is. A kivitelezést ún. nem zavarja, de megtöri a folyosó szabadszereléses módszerrel végezték el, egyhangúságát. A mű címe: Hullámzás. azaz az előregyártott elemeket először Eredetileg nagy üveglapok voltak a összeszerelik, aztán szétszerelik, és a padlón, így lenézve olyan volt a hatás, helyszínen véglegesen összeszerelik. Az mintha a mélységben megduplázódna elemeknek pontosan kell csatlakozni, ezért a hullámzó fal. Ma a mocsoktól azt sem egymáshoz betonozva (de elválaszthatóan) látni, hogy üveglap van-e még alatta. gyártják le őket. A pillér felett elhelyezett A nagy üvegtáblák, mint portál kirakatok indító szakasztól jobbra tettek egy elemet, szakítják meg a kőburkolatot, mögötte balra egy elemet, majd acélkábelekkel "színes hullám" kíséri a közlekedőket az összehúzták a felső részén, hogy le ne aluljáróban. (Ma a folyosó egyhangúságát essenek. Ha ez kész van, akkor a következő lepukkant ruhabutikok, hajléktalanok, elempárral jön ugyanez a művelet. Fontos prostik és kocsmák szakítják meg.) része a műveletsornak, hogy az elemeket A Nyugatitól 30 ezrelékes emelkedővel egy ragasztóanyaggal is összekötik. Ennek megy tovább a vonal északra. Ez a statikai szerepe nincs, de "zárást ad a legnagyobb emelkedő a vonalon, itt szerkezetnek", hogy egységes legyen. vált át a vonal mélyvezetésből másfeles Csakhogy a kivitelezésnél a sürgető főváros mélységbe. A körszelvényű alagutak miatt nem várták meg, míg a ragasztó a Lehel téri templom környékén megköt. Emiatt alul kissé szétnyíltak ún. pajzskamrába érkeznek. Innen az acélkábellel összetartott elemek, négyszög keresztmetszetű, kétvágányos, a szakasz így enyhén kifli alakú lett. felszín alatti alagút vezet tovább. Wellner szerint Nem az volt a baj, hogy Az építéskor 1979. május 1-én történt itt a híd nem ért össze, hanem az, hogy egy nagyobb omlás. Néhány másodperc alakhiba keletkezett. Amikor alatt szakadt be 50-80 köbméternyi homok, összebillentettük, akkor csatlakozott, aztán néhány óra múlva újabb 100-150 de a deformálódás miatt a két rész nem köbméter. Utána jóval lassabb tempóban tervezett módon csatlakozott. Kénytelenek haladtak tovább a Váci út és a Victor Hugo voltunk lebontani két-két elemet, hogy utca közötti szakaszon. Beszakadás, az Alig aztán a helyes irányba lehessen visszatenni. utcánál, itt homok és víz ömlött a gödörbe. 1980-ban munkaügyi bíróság elé került az ügy. Wellnert alacsonyabb munkakörbe helyezték, 10 százalékkal csökkentették a fizetését, és 6 havi bérnek megfelelő, 46 ezer forintos büntetésre kötelezték. Wellnerék fellebbeztek, a Fővárosi Bíróság végül 82-ben megállapította, hogy a kivitelezést nem ők, hanem a siettetés rontotta el. Büntetéséből mindössze 8 ezer forint maradt, mivel nem állt ellen elég eréllyel a főváros sürgetésének. Wellner Péter azóta is dolgozik, ő tervezte a Kőröshegyi völgyhidat is. Na de vissza a metróba! Az állomás padlója szürke gránit, az oldalfalak részben kőborításúak, részben műanyag bevonatos alumínium laposak. A mennyezet és a máltai kereszt keresztmetszetű oszlopok színe kék, a padok és a lámpatestek pirosak. (Hasonló piros-kék színösszeállítással készült el az Árpád híd állomás is.) A metró nagy változást hozott a tér életébe. Felújították az Eiffel tervezte Nyugati pályaudvart. Elbontották az egykor mellette álló rosszhírű Westend házat (na, most már tudod, hogy miért pont így hívják a bevásárlóközpontot), ennek a helyén jött létre sok busz végállomása, valamint taxi droszt és autóparkoló. Megépült a felüljáró, amelyen gyalogosan is át lehetett haladni a valamivel később megnyitott Skála Metró első emeletére. 1983 végétől a Katona József utca felől is metrókijárat nyílt. A Nyugati pályaudvar rekonstrukciója és a felüljáró megépítése mellett nagy változást hozott a tér képébe a Skála Metró és a kiterjedt aluljáró-rendszer megépítése is. A Népszabadság tudósítója szerint az egykori Marx tér állomás mozgólépcsőjén az utas "mint ha egy nagy csőben bandukolna: mellette elsuhannak a kajütablakokra emlékeztető, gömbölyű, a felszínt idéző kivilágított képek" (megjelent: Népszabadság, 1981 december 31, p.6.) Az aluljáróban, nem messze a Westend mélyszinti bejáratától, találunk egy rég elfelejtett művészeti alkotást is. Fém körökből összeállított hullámzó fal, üvegfal védelmében, rém porosan. A körök közepén kis színes betétek zöldtől sárgán át pirosig a színskála szinte minden színében. Az üvegfalra egy rozsdásmocskos alapon rozsdásmocskos betűs kis táblácska van felragasztva, e szerint a mű 1984-es, Klézl Marina tervezte, az építész pedig Czeglédi István

forrás: http://budapestjovoje.freeblog. hu/archives/2009/05/18/A_ harmas_metro_tortenete_es_ epiteszete_105/ 2010. 11. 25. 23:00


public art ĂŠs tipogrĂĄfia nyugat

forrĂĄs: http://budapestjovoje.freeblog.hu/archives/2009/05/18/A_ harmas_metro_tortenete_es_epiteszete_105/ 2010. 11. 25. 23:00

5


6

nyugat public art és tipográfia

nyugati tér és pályaudvar a városban

Nyugati pályaudvar Koordináták: é. sz. 47° 30’ 37” k. h. 19° 3’ 24” Pozíció Budapest térképén

A Nyugati pályaudvar Budapest egyik legrégebbi vasúti fejpályaudvara a mai Nagykörút (Teréz körút) mellett. Nevét nem a földrajzi fekvéséről, hanem a vasúttársaságról kapta. A fejpályaudvarról indulnak elővárosi vonatok a Dunakanyar, valamint Vác felé a Szobi (70-es) és Veresegyház felé a 71-es és a vasútvonalon. Esztergomba a 2-es vonalon lehet eljutni. Cegléd, Szolnok és Szeged irányába a 100a (Budapest–Cegléd– Szolnok-vasútvonal) vonalon. Lajosmizse felé a 142-es vasútvonalon közlekednek vonatok. A főbb távolsági járatok Keleti pályaudvarra történt átcsoportosítása után a Déli pályaudvarhoz hasonlóan itt is a hivatásforgalom dominál. Vágányok száma: 9+4 a középcsarnokban +9 db, 2 csoport tárolóvágány, motorkocsi karbantartó csarnok személykocsi karbantartó csarnok. Csarnok hossza: 146 m

Középcsarnok szélessége: 42 m és legnagyobb magassága: 25 m Biztosító-berendezés: Siemens-Halske vonóvezetékes berendezés és Domino-55 (az 1-8. vágányokon), fényjelzőkkel.


public art és tipográfia nyugat

képek forrásai: http://ww2.legifotok.hu/ photoviewer. php?picID=18392&qid=0 http://maps.google.com/ Eric Fischer http://www.flickr.com/photos/ walkingsf/4621754005/ 2010. 12. 01. 00:30

7


8

nyugat public art és tipográfia

Anamorfikus Tipográfia a nyugati téren


public art ĂŠs tipogrĂĄfia nyugat

9


10

nyugat public art és tipográfia

hídjár

lezárva, gyalogos fo

fény derül a hídjárda rejtett titkira és arra, hogy miért jó felmenni rá

A Nyugati-térni felüljárónál található hídjárda gyalogos forgalom elől elzárt terület. Célom az újra megnyitása és gyalogos forgalom alá helyezése. Először fel kellett mérnem, hogy milyen is az élet odafönt. Ez több szempontból is nehézkes feladat. Az egyik az, hogy lezárt terület és a belépés szigorúan tilos. Ez nem riasztott vissza, fogtam magam és átugrottam a mellig érő kordont és felosontam a tiltott zónába. Először félve lépkedtem a már törmelékes, mohásodó beton felületen, de minél több időt töltöttem ott annál merészebben sétálgattam. Nagyon furcsa és kellemes érzés volt kiszakadni a Nyugati-tér mocskos forgatagából, ha csak 10 percre is. Elsétáltam a Skála Matró felőli végéhez (a Skálából nyíló kijárat, ami ide vezet acélsodronnyal van lezárva). Felmértem az egész hídjárdát, készítettem néhány fényképet majd megpróbáltam észrevétlenül visszamenni a térre, de mikor

a lépcső indultam lefelé egy rendőrautó fékezett a hídjárda WestEnd felőli lejáratánál. Megállt a piros lámpánál. Én moccanni sem mertem. Valószínű nagyon jól álcáztam magam, mert senki nem vett észre, vagy csak figyelmen kívül hagynak az emberek mindent és mindenkit. A hídjárdára felmenni tilos, én azt szeretném, ha ezt az építmény újra betöltené funkcióját. Mivel alig jutna eszébe bárkinek is a SkálaMatróból a WestEnd felé itt menni egy trükkhöz

A fotók a hídjárda lezárásakor, közvetlen a megnyitás előtt készültek. Meglepően kellemes odafönt.


public art és tipográfia nyugat

rda

orgalom tilos!

kell folyamodnunk. Valahogy fel kell csalogatni oda az embereket. Ennek elérésére két módszert dolgoztam ki. Az egyik, hogy valamit oda helyezünk, ami csak ott van, vagy valamit bárhová helyezünk, amit csak onnan lehet látni. Én az utóbbi ötletet választottam. Hölgyeim és Uraim speciális meglepetés várja Önöket Budapest egyik legforgalmasabb részén, melyet csak a hídjárdáról csodálhatnak meg.

Hídjárda 1999–2010-ig gyalogos forgalom elől elzárt terület 2010 december 31-től újra a nép kezében a felüljáró!

11


12

nyugat public art és tipográfia

anamorfikus tipográfia a nyugati téren

Vas István: Végre egy kollektiv művész Ki ne tapasztalta volna az utóbbi években, a Népszava olvasása közben, hogy van még hál’ Istennek kritikai szellem hazánkban? Szellemi életünk forrhatott, alakulhatott: a szervezett munkásság nyugodt lehetett, éber bírálók vigyáztak, hogy zsenge öntudatát ártalmas befolyás ne érje. Ezek közölték vele, hogy Kosztolányi nyegle, dekadens burzsoá, Kassák osztályáruló, Németh László dühödött reakciós, Szabó Lőrinc glacékesztyűs uriember és így tovább. Most örömmel látom, hogy olykor-olykor mégis felemelkednek azok a sorompók, melyek a munkásság legfogékonyabb és művelődésre leghajlamosabb rétegét olyan fájdalmasan elválasztják szellemi életünktől. A Népszava szigorú zenebírálója ugyanis, akinek igényeit pedig a legmagasabb zene is alig-alig tudta kielégíteni, aki Furtwänglerről, Fischer Edwinről fanyalogva, Bartókról tartózkodó elismeréssel írt, aki a Gyöngyösbokréta alkalmából nem mulasztotta el óvni olvasóit az útszéli, olcsó hatásoktól most Zerkovitz Bélát ünnepli a Népszavában, egy egész oldalon át. Nem szeretem a nagyképűséget, tehát szívesen bevallom, hogy Zerkovitz kupléin magam is nem egyszer elandalodtam és azt hiszem, megérdemli hatvanadik születésnapján, hogy a pesti polgár hálával emlékezzék reá. De igazi jelentőségéről csak a Népszava világosított fel: hogy szellemi és zenei ősei már XIV. Lajos korában


public art és tipográfia nyugat

a szabadságot és igazságot képviselték Racine-nal szemben, hogy kollektiv művész volt, aki bátran kimondta a közösség bajait, aki a vidékiekben öntudatosította a főváros értékeit, sőt akinek művei ahhoz a „versunkenes Kulturgut”-hoz fognak tartozni, mely az önállótlan népi zenét megtermékenyíti. S mindez olyan meghatott, elbájolt hangnemben, mintha a háttérből legalább is az „És azóta nem bírok magammal, Táncolni szeretnék a hasammal” kedves ütemeit hallanók, s azokra lejtene a máskor oly kimért bírálói toll. Honnan ez a kitörő rokonszenv és együttérzés? ennek a kutatása messze vezetne és ezidőszerint, sajnos, egy rosszhiszemű és alpári uszítás malmára hajtaná a vizet. Egyelőre csak annyit állapítsunk meg, hogy Zerkovitz dalainak zenéje és szövege jóformán az egyetlen hazai „szellemi” jelenség,

mely előtt a Népszava meghajlik és amelyet 1941-ben régi tekintélyével fedez a magyar munkásság előtt.

Amikor a földönkívüliek az űrből vizsgálják a nyutati teret és környékét, valami ilyesmit szemlélnek. Ők még nem tudják, hogy ez a furcsa rajzolat egy bizonyos szögből jól olvasható felirattá válik.

13


14

nyugat public art és tipográfia

messz van párizstól IGNOTUS: KELET NÉPE ...A finnekkel is úgy vagyunk, mint a legtöbb iskolai szerzeményünkkel:

tisztelettel elegy semmit nem gondolás, amit nevük hallatára érzünk. S mint ahogy a megszokás gondolattalansága révén némely ismerősünk külső formájáról két kép is tud bennünk élni - a régi, amilyennek elképzeltük, mikor még látásból sem ismertük, s a mostani, a személyes érintkezésből való: úgy fér meg tudomásunkban a finnekről is két kép. Az egyik ez az iskolai, akadémikus, kalevalás, a sajnovicsos és hómezős tizennyolcadik századbeli eszkimó-kép. A másik a svéd mellékízű frauenrechtleres, az arisztokratába oltott demokratikus, az újságtelegramokból kirajzolódott huszadik századbeli. S mi tagadás benne: egyik sem szól atyafiságosan szívünkhöz. Tisztelni való mind a kettő, de mint a kettő idegen tőlünk. Az ural-altaji rokonság legyen bár még oly megtámogatott: a mi szalonnás világunk csak papiroson rokon azzal a halzsírszagúval. Viszont a mi ugorból sarjadt osztrák maiságunk más természetű kultúrvilág, mint ez a skandinávvá fejlett lapp-szamojéd. Ahogy ez a fajbeli magyarságnál is majdnem háromszorta kisebb nép az orosz elnyomás ellen sarkára áll és talpán megáll, az, bizonyára, szívdagasztóan gyönyörű látvány. De ugyanígy eltelt volt szívünk a búrok veszedelmén, s ugyanígy feldobbant, mikor a norvégok felszabadultak. Pedig a magyarnak egyik sem atyafia, s ezenfelül a búr kapzsi s a műveltségre dühös rabszolgatartó pásztorfajta, melynek igen jól futja számadása angol uralom alatt is, a norvég pedig parasztban fogant kalmárnép, mely azért becsületes, mert becsületesség a legjobb üzlet. Itt járt a minap Budapesten egy finn színi társulat. A star, aki maga köré szerezte, egy elvirágzott, de viszont nagy gyakorlatú drámai színésznő, Aalberg Ida. A neve svéd hangzású, termete, szőkesége is germán, csak arca csontjában, szeme metszésében talál az ember, ha ugyan ennyi is nem képzelődés, mongol adalékot. Truppal olyannal veszi magát körül, mint Sarah Bernhardt, de nincs akkora színésznő. Duse Eleonórát meg éppen túlzás emlegetni. Ida asszony intrádára a Rosmersholm Rebekáját adta, másodszor pedig a Sudermann Magdáját. Ami kevés nézőjük a finneknek

akadt, abból harmadnapra egész Budapestet bejárta a csalódás. Először is: nem beszélnek magyarul; amit egy és más szavukat megérthetni, az német behatás; hangzásra sem magyaros a beszédjük, inkább olyan, amilyennek az ó-görögöt erasmusi olvasás szerint ejtjük. Aztán meg: középszerűen játszanak, eredetiség nincs bennük; másodrendű európaiak, mint egy bukaresti divatárús bolt. Harmadik este ez a rossz benyomás még fokozódott. Eredeti finn darabot adtak; nemesi szerelmi drámát a tizenötödik századból. Sok emberhalál, kevés drámaiság; egészben véve vieux jeu - persze, Helsingfors messze van Páristól; irodalomtörténeti menetrend szerint csak most ér oda Victor Hugo. S ahogy a színészek ágálnak: Weimar is csak most ért oda. Nemzeti táncot is járnak; a karzatról a lelkes ifjúság finn nótákkal örvendezteti meg őket. Egyhangú muzsika, dadogó melódiák. Egészben véve: furcsa, hogy ez a kis nép oly súlyt vet arra, hogy a világon legyen. Mit szeret ezen a nyelven, mely nem jelent egyebet, mint egy kényelmetlenséggel többet? Mit mond neki ez a muzsika, mely nem mond semmit? Mit félt ezen a kultúrán, mely halovány leöntés ? Mit veszítene: nemcsak a világ, de ő maga is, ha átolvadt volna a svédségbe, vagy elvegyülne abba a nagyszerű tengerbe, melynek vizei felett a Tolsztojok s a Dosztojevszkik lelke lebeg? Igen, igen, ez így van. Érthetetlen erőlködés, és főképp: rossz darab és közepes színjátszás. Csak ebből az avittas francia romantikából ne csapna ki olykor olyan levegő, mint a Vörösmarty rossz francia drámáiból. Csak ezek a színészek ne kántálnának aszerint a kóta szerint, ahogy a mi nemzeti színészeink. Csak ahogy az a csapnivaló ripacs, a főhős, végigdöng, kong és dübörög a színpadon, éjjel-nappal díszmagyarban vagy díszfinnben: ne juttatná folyton eszembe a mi szegény szép Nagy Imrénket, az ő kálvinista papos koriolánusi zengzetességét, burgbeli trikóból kidagadó komorbikaságát! Amelyiknek féreg rág szívén: iszik, hogy elfelejtse; akármi legyek, ha nem sírva vigad. A bűnbeesett úr elmegy a paphoz, hogy az feloldja; a pap pénzt kér; az úr olvasatlan löki neki oda, gavallérul, de

királyi megvetéssel, mint a kutyának a csontot. Eltelik borral, szerelemmel; az ökle halált oszt, ahová ér, de fél a maga lelke kísérteteitől, és hálójába kerül a hajszálból font asszonyi intrikának. Felkapja az asszonyt, kit bűnösnek hisz, magasan a levegőbe, s ahogy leteszi, az asszonynak vége. Sem famíliája nem fajzik rá, sem története nem az, mégis egyre azt érzem, hogy ez Toldi Miklós. Vagy Hűbele Balázs, a délibábok hőse. Arany jánosi. Vagy arany lászlói. Urak, akik parasztok, parasztok, akik urak. Eszkimó vagy skandináv, rendi alkotmányú és frauenrechtleres, de kelet népe. Kelet népe - s e perctől fogva nem idegen. Az idegen ám ne tudja, hogy mért csügg ez a maroknyi nép az életen. Az idegennek ám legyen igaza, hogy az emberiségnek kevés tőle a várnivalója, s legvadabb erőfeszítésének sincs több foganatja, mint hogy későn és tökéletlen még egyszer megcsinálja, amit egyebütt már el is felejtettek. A nyelve lehet, hogy csak neki szép, s költői lehet, hogy csak az ő szívéhez szólnak. Lehet, hogy csak helye van a világban, de nyomot nem


public art és tipográfia nyugat

ze hagy benne, s amin csügg, értéktelen, s amit akar, mértéktelen. Lehet, hogy maga magának sem igaz barátja; megrontóihoz hű, legjobb fiaihoz mostoha. Lehet, hogy amit érte tesznek, fitymálja, s maga is vak az iránt, ami kebeléből sarjad. Lehet állhatatlan, lehet jó sorban elkapatott, bal szerencsébe ellankadó. Mindez lehet, de mindebből csak az következik, hogy legyen szeme a világban való helyzete iránt, legyen mértéke a maga kicsinysége, legyen számítása a maga ereje felől. Vigyázzon arra, hogy meg ne szólják, értesse meg, amit csak maga ért, s amit magának nem kíván, ne tegye felebarátjának. De ahhoz, hogy élni akar, csak neki magának van köze, mert köszönni életét is csak magának köszönheti. Amit teremt, legyen bár másodrendű, hacsak a legtöbb, amit tud, és megbecsüli, mert ő termette. Érjen el többet vagy kevesebbet: csak jussát tartsa mindenre és idegen ne legyen semmitől. A nap s az emberiség s a történelem keletről nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s ha járja: azon nap alatt jár, annak az emberiségnek felese, annak a történelemnek alakítója, mint a legnagyobb nemzetek. Kicsinységében tán nem szabad, hogy viszont lenézze, akik őt lenézik, és nagyon kell szeretnie, akik őt szeretik. A szeretetnek sok módja van, s egyet sem szabad fitymálnia; fia pedig mentül kevesebb van, annál több iránt kell türelmesnek lennie. Ez minden, amivel kelet népe a nyugatnak tartozik. Ennyit megér az, hogy mégis csak magának él, mikor részt vesz a világ életében, s hogy a helyet, melyen kívül a nagy világon más nincsen számára, ez a nagyvilág mégis csak az önnön biztonsága őrálló helye gyanánt védje és bástyázza körül. A Csaba

útja az égen írt utat honfoglaló kelet népének. S így van megírva, hogy égen és földön, tudásban, szépségben és munkában mindenütt honfoglaló legyen kelet népe.

15


16


Nyugat Magazin