Issuu on Google+

2009. T D

16. évfolyam 60. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

17-20. oldal


Tartalom

Maisch Patrícia (12. E): Alig hittem... 1-3 Mohay Réka (9. B): Festmény az öröklétnek 4-6 Mohay Réka (9. B): Búcsú egy életformától 6-12 Udvardy Enikő (7. A): Táplálékaink „leg”-jei 12 Költőtoll: 13-16 Fehér/Fekete 17-20 Pelles Márton (10. C): CRNL 21 Maisch Patrícia (12. E): Az ember legjobb barátja 22 Mezei Virág (9. E): Hogyan készítsünk sikeres filmet? 23 Ludézer Dóra (9. E): A Guiness-rekordok könyve 24 Radnai Cilla (12. A): Interjú Herczeg Adriennel és Köles Ferenccel 25-26 Somoskövi Zita (12. E): A siker, a kulisszák mögül 26-27 Fogt Adél (7. A): Jacko 27-28 Zalay Dorottya (12. A): Zene, mint terápia 28-29 Mezei Virág (9. E): A leghűségesebb város 29-30 Fogt Adél (7. A): Lajos-nap 30 Sharon (Salamon Áron) (12. A): Lelkinap anno 2003 30-31 Vörös Anna (7. A): A legelső lelkigyakorlatom 32 Kovács Réka (7. A): Bemutatkozunk 33 Pintér László: Jókat röplabdáztunk 33-34 Rausch Barna (12. D): Adrenalin rodeó 34-35 Mohay Réka (9. B): Legbajszabbak 35-37 Zalay Sebestyén (9. D): „Leg” mint láb 37-38 Nagy Dóra (10. C): A legjobb hely 38 Nagy Dóra (10. C): Tanári leGxikon 39 Szabó Dalma (10. C): Melyik a legszebb tudomány? 39-40 Szentiványi Judit (12. A): A Színes Fehér/Fekete 40-41 Mohay Réka (9. B): Tavasz óta a kollégiumban... 41-43 Historia Domus 44

Impresszum Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter Főszerkesztő: Dr. Kovács Gusztáv - Üveges Andrea Diák szerkesztők: Nagy Bianka (12. B), Szetniványi Judit (12. A), Viola Beáta (12. F), Zalay Dorottya (12. A), Szabó Lilla (12. E), Maisch Patrícia (12. E), Jurinák Bence (12. F), Fogt Adél (7. A), Kovács Réka (7. A), Nagy Dóra (9. C), Nagy-Timcsuk Bianka (12. B), Mezei Virág (9. E), Ludézer Dóra (9. A), Mohay Réka (9. B), Salamon Áron András (12. A), Török Adél (10. D), Szabó Dalma (10. C) Fotó: Sándor Zsófia (9. E), Jurinák Bence (12. F) Tördelőszerkesztő: Komáromi Csaba (1998) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.


Alig hittem… Maisch Patrícia (12. E) Hat előtt pár perccel érkeztem a sportcsarnokhoz. Kígyózó sorok fogadtak, pedig a koncert csupán fél nyolckor vette kezdetét. Bentről kiszűrődtek a még javában folyó próba hangjai. Míg vártam, nézelődtem, sok Lajosistába botlott a szemem. Végre kinyíltak az ajtók, s kitárult az ÁKOS 40+1 koncertsorozat világa, melyről valóban csak „legek”-ben tudnék szólni… hatalmas élmény volt… az első sorból… Az a megtiszteltetés ért, hogy az est főszereplőjével készíthettem interjút...

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám



Riportré

Maisch Patrícia (12. E): Milyennek találtad a pécsi közönséget? Ákos: Aktív, minden rezdülésünkre figyelő, a poénokra vevő közönséggel találkoztunk Pécsett, ahogy ebben a turnéban eddig mindenhol. M. P.: Ezen a hétvégén két koncertetek is volt. Nem volt ez így fárasztó? Mi adott erőt, hogy Pécsett is ugyanakkora lendülettel csináljátok végig a bulit? Ákos: Annyiban nem volt egyszerű ez a hétvége, hogy előző éjjel Szegeden játszottunk, onnan hajnali 5-re értünk Pécsre, rövid szusszanás után kezdődött is az itteni hangpróba, aztán jött a koncert. Közben még egy kis városnézést is beiktattam, a Cella Septichorát és a Székesegyházat néztem meg. Volt már durvább menetünk is, 2008-ban többször előfordult, hogy a közel háromórás előadást délután és este is közönség előtt játszottuk. A koncertezés a dolgunk: az ad hozzá erőt, hogy szeretettel várnak. Patrícia: A koncert alaposan megszervezett, profi kivitelezésű mind látványban mind előadásban. A látvány és fénytechnika a Te ötleteid alapján válik valósággá? Ákos: Alapvetően Madarász János látványtervező és Gyuris Bütyök László színpadmester ötleteire épül a koncert vizuális része. A hangzás Kiss Snoopy Zsolt hangmérnök és technikai főnök munkáját dicséri. A zongoraátiratokat Balásy Szabolccsal készítettem, a zenekari hangszereléseket Szakos Krisztián csinálta. Természetesen minden munkafázis érdekel, csak olyasmi kerülhet színpadra, ami kiállta a próbát. Fotó: akos.hu M. P.: A színpad elején húsz gyertya állt, és minden számnál egy felgyulladt, illetve a második felvonásban egy kialudt. Mi a jelentősége annak, hogy a második felvonásban akkor vonultatok le a színpadról, mikor még hét gyertya égett? Technikai megfontolásból, vagy ez valamilyen különleges jelentőséggel bír? Ákos: Elvileg az előadás első részében dalonként egy gyertya gyullad meg, a koncert második felében pedig egyenként alszanak el. Azért égett hét, mert még ennyi dal motívuma volt hátra a műsorból. M. P.: A koncerten a dalok között sok poént elsütöttél. Mennyire fontos életedben a humor? Ákos: Mint mindenki életében, nekem is fontos, enélkül nem lehet élni.


RiPortré

M. P.: Az éneklés mellett, amibe belefogsz, többnyire siker koronázza. A tavalyi évben adtad ki Krúdy-hangoskönyved. Novemberben pedig iskolánk egykori diákjának, Babits Mihálynak születési évének 125. évfordulója alkalmából kiadott CD a Te stúdiódban készült neves előadók közreműködésével. Miért tartod fontosnak a hangoskönyvek és verses CD-k megjelenését? Mi az, ami Babits költészetében a leginkább megragad Téged? Ákos: A siker sohasem garantált, erre számítani nem lehet. Bennem az irodalmi elkötelezettség egyidős a zenéléssel vagy talán még régebbi, így teljesen természetes számomra, hogy ez megjelenik a munkámban, esetleg kiadványokban ölt testet. Öt verseskötetem jelent meg, 2001-ben Kaszás Attila színész barátommal verses hangjátéklemezt rögzítettünk, úgyhogy a Krúdy-hangoskönyvnek több előzménye is volt. A könyvek, versek bűvöletében nőttem föl, de Babits költészetét kevéssé ismertem a lemez elkészülése előtt. Játékosság és mélység egyszerre jelenik meg a verseiben, szereti az anyanyelvét és ragaszkodik a hitéhez, ez mind nagyon tetszik benne. M. P.: Dalaidat te magad írod, s énekled el, ami a mai magyar zenei világban ritkának számít. Nem volt teher számodra, hogy így gyakorlatilag a „külső szemlélő” teljesen belelát az érzéseidbe, életedbe? Ákos: A kitárulkozás a lírai műfajok alapja, enélkül nem megy. Nem maradhatok kívül a saját dalaimon! M. P.: Nagyon sok dalodba „bevonod” Istent is, sokan szeretik ezt benned. A média nem éppen ezt az életfelfogást hirdeti, a Te pályád viszont húsz éve töretlen, ezt bizonyítják a teltházas koncertek. Szerinted a mai felfogás mennyire ad teret a keresztény élet megéléséhez? Hogy állsz ellen a téged ért támadásoknak? (mint önismétlés, önünneplés a 40+1 koncertsorozat kapcsán, unalmas zene…) Ákos: A közgondolkodás iránya egyértelműen vallásellenes, de ezzel nem kell különösebben foglalkozni. Aki meg akarja élni a hitét, az megteheti. Igaz, sok lenézéssel, gúnnyal, lesajnálással szembesül, de nem volt ez másképp a bibliai időkben sem. A kritika nem csak támadás lehet, ezt lassan elfelejtik az örök kritizálók. Az előadást nem is ismerő, internetes fórumokon vagy folyosószegletben okoskodó illetők véleménye teljesen érdektelen, amíg sok ezer ember felszabadultan nevet, katartikus csöndben ül, vagy fülig érő szájjal táncol a koncerten. M. P.: A koncertek nyüzsgése után van olyan hely, ahová „elmenekülsz” a világ elől, ahol nyugalomra találsz? Ákos: Persze, a családom, a gyerekeim hamar eszembe juttatják, hogy a legfontosabb feladatom, hogy apa vagyok. M. P.: A koncertek és próbák mellett hogy oldod meg, hogy elég időd maradjon a családodra? Ákos: Nem hiszem, hogy van, aki annyi időt tölt a családjával, amennyit csak szeretne. „Elég” időm sohasem marad, de sokat vagyunk együtt, annál is inkább, mert a házunkban van a stúdióm, így a legtöbbször otthon dolgozom. M. P.: Mikor kerültél „még közelebb” Istenhez? Gyerekkorod óta így neveltek? Miért tartod fontosnak Istenhez való kötődésed? Ákos: Nem kaptam vallásos nevelést, de nem neveltek ateistának sem. Felnőtt fejjel értettem meg sok mindent, ekkor kerültem közelebb a hit megéléséhez. A templomi közösségben sokszor hallom, hogy szinte irigyelnek ezért a felnőttkori felismerésért. Ennél a kötődésnél nincs fontosabb. M. P.: Fontosnak tartod, hogy a fiatalok, a gyerekek vallási nevelést kapjanak? Ebben a szellemben neveled gyermekeidet? Ők mennyire „fogékonyak” Isten létére? Ákos: A gyerekeim vallásos nevelést kapnak, messze előttem járnak ezen az úton. Szeretném készen megadni nekik azt, amiért nekem küzdeni kellett, elsősorban magammal. Fogékony, érzékeny, derűs emberek, teljesen pózmentesen élik meg a hitüket. Együtt járunk templomba, esténként imádkozunk, gyakran beszélünk ilyen



16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Rohály Tanár Úr óráján:

R. J.: Gyakran el lehetett veszíteni a fo..fo... Diák: A fonala t.

R. J.: Micso dát? Diák: A fonala t.

R. J.: Igen, a fonala t.

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám



RiPortré

dolgokról, az Isten-gondolat szépen beépült a hétköznapjainkba. Néha én kérdezem ki a hittanleckéjüket, elképesztő, mi mindent tudnak! M. P.: Mi a véleményed az egyházi nevelésről, az egyházi iskolákról? Ákos: A két nagy gyermekem ökumenikus iskolába jár, nagyon jók a tapasztalataink. A „mert megérdemlem” világában, a mindent felélés korszakában nagyon kellenek a tisztafejű, az égi segítséget kérni és elfogadni képes emberek, mert hamar eljöhet az idő, amikor már semmi más nem segít. Hitre, reményre mindenkinek szüksége van, és ezt csak közösségben, jó mesterek, jó tanítók közelében lehet megélni. M. P.: Év végi számunk témája a „leg”-ek. Ezért szeretnék néhány kérdést feltenni ezzel kapcsolatban…Mit tartasz a legnagyobb emberi erénynek? Ákos: A megbocsátás, a felülemelkedés, végső soron a szeretet képességét. M. P.: Mi(k)/Ki(k) az(ok), amik a legfontosabb(ak) az életedben? Ákos: A gyerekeim, a családom, a szüleim, a tanáraim, a mestereim. M. P.: Van olyan koncert, ami a legemlékezetesebb számodra? Ákos: Sok emlékezetes koncertet láttam, néhányat játszottam is, nem tudok egyet sem kiemelni. M. P.: Van olyan koncerthelyszín, ami számodra a legkedvesebb, illetve van olyan „álmod” azzal kapcsolatban, hogy hol koncerteznél a legszívesebben? Ákos: Nincsenek ilyen álmaim, fiatalabb koromban szerettem volna a Népstadionban vagy a Budapest Sportcsarnokban játszani, és ez viszonylag hamar össze is jött. Nagyon szép volt Erdélyben koncertezni, vagy Tihanyban, amikor óriási vihar volt. Jó lenne egyszer a Royal Albert Hallba eljutni egy produkcióval, de ha nem történik meg, akkor sem lesznek álmatlan éjszakáim. M. P.: Mi volt a legmeglepőbb „értelmezése” a dalaidnak? Melyik dal volt ez? Ákos: Sok mindent összehordtak már a dalaimról, a legmeglepőbb, amikor a szakrális tematikájú, számomra teljesen egyértelmű szövegek kapcsán egyesek ufókról, meg még a jó ég tudja, miről hadoválnak. M. P.: Melyik dalod az – ha van ilyen – melyhez a legerősebb szálak fűznek? Ákos: Altató, Egyetlen hívó szó elég. M. P.: És legvégül, mi volt a legfurább rajongói kérés, amit feléd intéztek? Ákos: Ebből is van jónéhány, például menjek el egy számomra ismeretlen rajongó esküvőjére, mondjam be koncerten, hogy X szereti Y-t, dedikáljam valakinek a karját, hogy betetováltathassa, és még sorolhatnám. Mielőtt megkérdeznéd, ilyen kéréseknek soha nem teszek eleget. M. P.: Köszönöm az interjút!


Festmény az öröklétnek Mohay Réka 9. B

RiPortré

Az oltárképfestészet valószínűleg az egyik legnemesebb ága a képzőművészetnek. Templomok, freskók és oltárképek, amelyek évszázadokon át vagy még tovább segítik az embereket hitük elmélyítésében. Huszár Ferenc tanár úr részt vehet ebben a nemes munkában, ugyanis Zalakaroson, a három éve épült katolikus templomban nemsokára az ő oltárképe fogja kiegészíteni a tabernákulumot. Mohay Réka (9. B): Hogyan találkozott ezzel a feladattal? Huszár Ferenc: Több, mint egy éve, az adventi időszakban szólt nekem a templomot tervező építész, hogy vegyek részt a pályázatukon, én is készítsek tervet az oltárképhez. Megtisztelőnek éreztem a felkérést, bár először nem igazán tudtam mit kezdeni az igen nehéz témával. Nem sikerült egyből megfogalmaznom a megfelelő ötletet. Többször elmentem a helyszínre, órákig időztem a templomban, hogy érezzem az atmoszféráját. Imádkoztam, készítettem néhány fényképet is. Egyszer, ahogy ültem az üres oltárkeret előtt, az addigi ötleteim konkrét elképzelésekké váltak, s kirajzolódott előttem, valójában mit is szeretnék. A következő adventre teljesen elkészültem a tervekkel, s ezeket már az építész menedzselte tovább. Nagyon örülök, hogy az én tervemet választották. M. R.: Miként fogja megvalósítani az elképzeléseit? H. F.: Két részből áll majd az oltárkép, üvegfestményből és falfestményből. Az oltár egyrészt karszerűen körbeöleli a tabernákulumot, ezek üvegképek lesznek, másrészt pedig hátteret ad neki. A hátteret a helyszínen fogom kivitelezni, szekkó technikával- ez a száraz vakolatra készült falfestést jelenti. M. R.: Mit fog ábrázolni a mű? H. F.: A templomot az Isteni irgalmasságnak szentelték fel, Magyarországon először ez a templom kapta meg ezt a titulust. Ez azt sugallta nekem, hogy valamiképpen magát az Istent is meg kellene jeleníteni. Úgy gondoltam, még ha Isten saját képmására is teremtette az embert, mégis megfoghatatlan az Ő személye. Éppen ezért közvetve „mutatom”meg. A falfestményen a zalai dimbes-dombos tájat jelenítem meg - ez jelképezi az embert, akit az Isten körbeölel- erdőrészletekkel, búzatáblával, levegőperspektívás háttérrel, valamint az isteni jelenlétet allegorikusan ábrázoló csipkebokorral. Az üvegfestményen pedig a föld, az ég és a víz szimbólumai jelennek meg, ahogy körbefogják a tájat. Érzékletes párhuzam vonható a napraforgó és a keresztény ember között, míg az előbbi a fény felé, mi az Isten felé igyekszünk fordulni. Látható lesz még búzakalász, gesztenye, tölgyfa és egyéb ókeresztény jelkép, mint a hal, vagy a pelikán, amely az önfeláldozást testesíti meg. A szimbólumok tárházából, mely nagyon gazdag, válogattam ki a legmegfelelőbbeket -, amelyek hivatottak arra, hogy kapcsolatba kerüljenek a hittel, az egyházzal. A teremtéssel kezdem a sort, itt jelennek meg a hópelyhek, amelyek önmagukban nem hordoznának ilyen természetű jelentést, de a kristályos, hatszögű szerkezetükkel a teremtés hat napjára utalnak. M. R.: Milyen méretű lesz az oltárkép? H. F.: Az üvegfestmény 3,3 méter, a falfestmény pedig körülbelül 4,5 méter magas lesz. M. R.: Szolgált valamilyen előterv konkrét mintául a leendő alkotásához? H. F.: Nem, saját elképzeléseim alapján terveztem meg az oltárképet. Akik már sok munkámat látták, remélhetőleg rám is fognak ismerni a sajátos stílusából és színvilágából. Azt, hogy legyen üvegkép is az oltárfestmény része, a belsőépítész ajánlotta.



16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Az üvegképeket én is nagyon kedvelem, jó ötletnek tartottam, különösen, hogy - ablak híján - hátsó megvilágítással az üvegkompozíció még élőbbé tehető. M. R.: Mikorra készül el a munkával? H. F.: Terveim szerint májusban-júniusban itthon megfestem az üvegképet, és júliusban, három részre vágva, szállítom a templomba. Az asztalosok segítségével, akik az oltárt készítették, felszereljük a képet. Azon a részen, ahol a szekkó lesz, jelenleg gipszkarton borítja a felületet, amelyet először vászonnal is beborítunk, majd kezdődhet a festés. Két-három hét elegendő a falfestmény elkészítéséhez. M. R.: Szabadidejében máskor is fest? H. F.: Rengeteget! Hétvégénként, utazások alkalmával, szünetekben- olyankor tudok igazán ráhangolódni a munkára-, egyébként csak rajzolgatok. M. R.: Miket? H. F.: Sok mindent. Városképeket, lovakat, jeleneteket, templomokat, mindent,

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám



RiPortré

ami éppen megragadja a képzeletemet. Nemrég az osztálykiránduláson, amíg adtam kis szabadidőt a gyerekeknek, elővettem a kis könyvemet - több könyvet telerajzoltam már úti élményekkel -, és negyed óra alatt vázlatot készítettem a tihanyi apátságról. M. R.: Van kedvenc témája? H. F.: Igen, mostanában például a pécsi székesegyházat rajzolom. Korábban kívülről, de többre vágytam és egyféle montázst készítettem, ahol a templom apróbb, különböző részleteit bontom ki egy képen, például az egyik oltárt társítom a másikkal. Ennek megfelelően egymás mellett több technikát is alkalmazok ugyanazon a festményen, ahogy a hangulat követeli. M. R.: Az ihletet is a természetből meríti, vagy más segíti az alkotásban? H. F.: Ez nem könnyű kérdés, de ha az oltárképet nézzük, az segített a tervezésénél, hogy sok időt töltöttem a templomban és hogy hiszek Istenben A művészet lényeges feladata ugyanis az érzelmek kifejezése, szeretem magam ilyen módon megmutatni. Ez azt is jelentheti, hogy akik fogékonyak a művészeti látásmódra, a bensőmbe, az érzelem-és gondolatvilágomba is látnak a festményeim szemlélésekor. M. R.: Ha nem lenne Istenhívő, akkor is meg tudná festeni az oltárképet? H. F.: Festeni lehet hit nélkül is, ám ha a hit nem tükröződne vissza a munkámból,


nem töltené be a feladatát, nem közvetítene elmélkedésre ösztönző gondolatokat a híveknek, nem járulna hozzá, hogy segítségükre legyen az elmélyülésben. Az érzelmeimet sem tartalmazná, és akkor már nem is tartozna hozzám. M. R.: Köszönöm a beszélgetést!

Bodáné Tanárnő óráján:

B.G.M.: A férfi csak beteg, vagy egészséges

RiPortré

lehet… Diák: ..vagy halott.

Búcsú egy életformától Mohay Réka 9. B Furcsa dolog a búcsúzkodás. Amikor az elköszönés nem egy-két hétre, hanem az élet további részére szól. A kapcsolatok megmaradhatnak, és újak is születnek, mégis megváltozik valami, ahogyan az egyik negyedikes diák fogalmazott: Lajosistának lenni életforma, és ettől nem könnyű megválni. Búcsúzóul minden negyedikes osztályból megkérdeztünk egy diákot, mondják el véleményüket az itt töltött négy – hat évről. Gondolataikkal köszönünk el minden ballagótól… PESTI JÓZSEF (12. A) Mohay Réka (9. B): Hogyan alakítottátok ki az osztályközösséget? Yoshi: Úgy gondolom, ez leginkább a közösséget alkotó emberektől függ. Viszont az, aki még tud ezen változtatni, az osztályfőnök. Az ő személyén nagyon sok múlik. Mi is sokat köszönhetünk Bodáné Gálosi Márta tanárnőnek, aki évente kétszer elvitt minket kirándulni. Ez nagyon sokat segített, növelte az összetartozás érzését. Réka: Szívesen laktál a kollégiumban? Yoshi: Amikor bekerültem, még csak hetedikes voltam, mindenki nagyobb volt nálam, ezért nem éreztem jól magam. Viszont, ahogyan teltek a hetek, egyre jobban megszerettem az ottani életet. Kiemelném a nevelőtanáromat, Kovács László tanár urat, aki igen meghatározó volt számomra. Réka: Mi a kedvenc tantárgyad? Yoshi: A fizika. Az itt töltött hat év alatt specializálódtam. Amikor idejöttem, legfeljebb „tűzoltó s katona” akartam lenni, de most már tudom, a Budapesti Műszaki Egyetemen szeretnék továbbtanulni, mérnök szeretnék lenni. Réka: Mi alapján választottad az iskolát? Yoshi: Már hatodik után átjöttem, mivel nem



16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


éreztem magam túl jól az általánosban. A nővérem is ide járt még régebben, és jókat mesélt a Lajosról. Réka: Hogyan lettél király-jelölt az osztályotokból? Yoshi: Először szavazást tartottunk, ahol az esélyes felek mellet lehetett voksolni. Második helyezett lettem, viszont aki megelőzött egy-két szavazattal, nem igazán szeretett volna indulni, én meg igen, így végül engem jelöltek az A-ból. Réka: Örülsz, hogy te lettél a király? Yoshi: Persze. Jó dolognak tartom a királyválasztást, igazából nem is a király személyéről szól, hanem a készülődés, az osztályok műsora az, ami számít. A tanároktól elköszönünk a tanárbúcsúztatókon, a tizenegyedikesek is külön búcsút vesznek tőlünk, de az egész iskola előtt itt „mutatjuk meg magunkat” utoljára. Réka: Van legszebb élményed? Yoshi: Nem szeretnék egy valamit kiemelni, nem lenne igazságos az emlékeimmel szemben, mert nagyon jól éreztem magamat itt az iskolában. SZIJÁRTÓ BALÁZS (12. B)

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám



RiPortré

Réka: Mi volt a legkedvesebb élményed a gimnáziumi években? Balázs: Minden! Az egész itt töltött idő csodaszép volt. A negyedik év végi programok, a szalagavató, a királyválasztás igazán emlékezetesek, ám annyi minden történt velem, hogy konkrétan nem is tudnék mit kiemelni. Réka: Ilyennek képzelted a gimnáziumot? Balázs: Minden téren sokkal jobb volt, mint vártam. A gimnázium mindenkire hatással volt, engem is megváltoztatott. A lelki értékek felismerése mellett a viselkedésemre is hatott, például, ha látok egy eldobott zsepit a földön, akkor kidobom a szeméttartóba. Réka: Milyen szabadidős programokon vettél részt? Balázs: Amíg ide jártam, igyekeztem a legtöbb időt az iskolában tölteni. Tizedikben például minden pénteken bennmaradtunk focizni. Ennek jó hasznát vettük a házibajnokságon, amit nagyon szerettünk. Egyébként is szívesen jártam az iskolai rendezvényekre. Réka: Mi volt a kedvenc tantárgyad? Balázs: Mindegyikben találtam valamit, ami a kedvemre való volt. Még a fizikában is, pedig abban nem voltam „nagy ász”. A történelmet például nagyon szerettem, amelyet az egyik legjobb tanár, Czeininger Tamás tanított. Réka: A tanáraid közül ki volt meghatározó számodra? Balázs: Akit igazán kiemelnék - bár az összes tanár jó-, Nagy Ernő tanár úr. Ő olyan karakter, akitől csak tanulni lehet, az egész élete példaértékű. Még ha néha nem is értettünk mindenben egyet, biztos vagyok benne, hogy mindaz, amit tett értünk, és ahogyan vezetett minket, a javunkra válik. Réka: Az iskolát a kemény tanulás, vagy inkább a közösségi élet színhelyének tartod? Esetleg az arany középutat választod? Balázs: Talán a harmadik kategóriába tartozom, bár ezt nehéz meghatározni. Lehet, hogy a tanulmányaim során még többet kihozhattam volna magamból, ám ha így tettem volna, nem biztos, hogy ugyanolyan része tudtam volna lenni


RiPortré

a közösségnek. Pedig az is nagyon fontos, hiszen itt könnyen ki lehet építeni jó kapcsolatokat. Réka: Néhány szóban hogyan foglalnád össze az itt töltött éveket? Balázs: Mindenek előtt hit, azon kívül közösség, összetartás, szerelem, szeretet. Réka: Mennyire tartod fontosnak a vallásos közeget? Balázs: Szerintem nagyon fontos, hogy egyházi iskolába vallásos emberek járjanak. Mert ha nem így történik, az csak bonyodalomhoz vezet mindkét oldalról. Lényeges, hogy akik ezt az intézményt választják, érezzék, nem akárhova járnak. Réka: Tervezed, hogy visszajársz majd? Balázs: Több, mint valószínű! Hogyha beengednek a portán… Majd megborotválkozom, és igyekszem olyan arcot vágni, mint amilyent a négy év alatt megszoktak. A tanárokat minden bizonnyal meglátogatom, hiszen nagyon ragaszkodó vagyok. Egyébként is rossz, hogy el kell menni, nagyon a szívemhez nőtt az iskolám. Büszke vagyok, hogy ide járhattam, hogy sikerült elvégeznem, s részese lehettem ennek az egésznek. ALBRECHT OLIVÉR (12. C) Réka: Minek köszönhető, hogy a Nagy Lajosba jöttél? Olivér: Még általános iskolás alsó tagozatos koromban a nagypapám mesélt róla, és szimpatikus volt, hogy egyházi, valamint sok barátom is idejelentkezett. Réka: A tanulás mellett miben vettél részt? Olivér: Nagyrészt a diákönkormányzatban tevékenykedtem. Sokáig a magos DÖK tagja voltam. Ez elég jól ment, például a gólyatáborokat is mi szerveztük. A Mikulás-napi ajándékozás az én ötletem volt, sőt még Mikulás is voltam egyszer! Emellett floorballoztam, kézilabdáztam, a röplabda házi bajnokságot meg is nyertük az osztállyal. Réka: Mely órákra jártál a legszívesebben? Olivér: Ha hiszed, ha nem, a matekot szeretem! A biológia is nagyon jó volt, az osztályfőnökünk, Jánosi tanár úr tartotta, meglehetősen családias hangulatban teltek az órák. Valamint nagyon kedveltem még a testnevelés órákat Pámer tanár úrral. Réka: Hol szeretnél továbbtanulni? Olivér: A Budapesti Műszaki Egyetem informatika tanszékét jelöltem elsőnek. Réka: Tanáraid közül kit emelnél ki? Olivér: Az osztályfőnökömet, Jánosi László tanár urat és a helyettesét, Gadó Márta tanárnőt. Mostanra mindannyian rájöttünk, a nehézségek ellenére is szerencsések vagyunk, hogy végig tanított minket a matek-informatika tagozaton. Réka: Sikerült összerázódnia az osztályotoknak? Olivér: Az első két év elég nehéz volt, addig nem szoktunk össze igazán. Viszont a későbbi erdélyi osztálykirándulás, és a csíksomlyói zarándoklatok alatt rendkívül ös�szekovácsolódott a társaság, jó kis közösség lett belőlünk, s ez fontos volt nekem is. Réka: Számodra mi volt a legmeghatározóbb a gimnáziumban? Olivér: Szerencsére a Nagy Lajosban a tanulmányokban való haladás és az egyéb elfoglaltságok is nagy hangsúlyt kapnak. Vegyük példának a lelki gyakorlatokat,



16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


a farsangot, a gólyatáborokat, vagy akár a királyválasztást. Máshol nem igen szerveznek ilyeneket. A másik fontos szempont az, hogy színvonalas nevelést kapunk. Most még lehet, hogy szörnyűnek tűnik a szigorú kilépőrendszer a portánál, vagy a kollégistáknak a kimenő kérdése, ám később biztos, hogy kamatostul érezzük majd ezeknek a jótékony hatását. PAPP TAMARA (12. D)

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám



RiPortré

Réka: Volt legkedvesebb élményed a gimnáziumban? Tami: Nehéz különbséget tenni és rangsorolni… Igazából az egész négy évre szeretettel és mosolyogva fogok emlékezni. Réka: Milyen programok tetszettek a leginkább? Tami: Kedves élményként raktározom el az osztályéneklési fesztiválok, lelkigyakorlatok, meccsek, Lajosnapok programjait, hangulatát. Megemlíteném, hogy kilencedikben még a Toldi erőpróbára is beneveztünk, ahol mi lettünk Toldi Miklós bajusza. A legmeghatározóbbak azonban a zarándoklatok voltak. Minden évben részt vettem a Szent Bertalan kápolnai és a palkonyai zarándoklatokon is. Ezt a már-már hagyománynak számító szokásomat a későbbiekben is folytatni szeretném. Réka: Kik a leginkább példaértékű tanárok a szemedben? Tami: Azt hiszem, hogy mindenkit idesorolnék, hiszen mindenkitől kaptunk és tanultunk valamit, amit nem olvashattunk egyetlen tankönyvben sem. De ha muszáj, akkor kiemelném az osztályfőnökömet, Boda Zsuzsanna tanárnőt, Gál Károly atya hittanóráit, Nagy Ernő tanár úr bölcs és megfontolandó gondolatait, a beszélgetéseket Antal Emília tanárnővel a könyvtárban, illetve Jánosi László tanár urat, akit a pályaválasztásom szempontjából a legmeghatározóbbnak tartok. Réka: Szerinted a tanulás, avagy az ismerkedés, szórakozás helye az iskola, esetleg a kettő „vegyítve”? Tami: Én abszolút az arany középút híve vagyok. Az elsődleges feladat természetesen a tanulás, de az ismerkedésre és a kikapcsolódásra is kell időt szakítani, hiszen az a tapasztalatom, hogy ez utóbbi kettő megfelelő mértékű és módú „alkalmazása” megkönnyíti és elősegíti az eredményes munkát. Réka: Tömören hogyan jellemeznéd a négy évedet? Tami: Tartalmas, hasznos, élményekben gazdag, barátokkal mosolygós, biztos alapot adó, kemény munkával teli, ám mégis vidám, de sajnos, gyorsan elröppenő évek voltak. Réka: Nem csalódtál az iskolában? Tami: Minden olyan volt, ahogyan elképzeltem, sőt még jobb is annál! Ennyire erős közösségre - ebbe beleértve a tanárokat és a diákokat is - nem számítottam. Réka: Te választottad a Nagy Lajost? Tami: Ezt a döntésemet az apukám szorgalmazta leginkább, de ebben az is közrejátszott, hogy nagyon sok dicsérő véleményt hallottunk a gimnáziumról. A nyílt napon meg már szinte egyértelmű volt a választásom! Réka: Mennyire fontos számodra, hogy katolikus intézménybe jársz/jártál? Tami: Fontosnak tartom a keresztény értékek meglétét és a keresztény életszemlélet visszatükröződését, hiszen szerintem pont ez az, ami ad egyfajta többletet, amelytől különleges és egyedi a mi Lajosunk.


RiPortré

MAISCH PATRÍCIA (12. E) Réka: Annak idején miért a Lajosba jelentkeztél? Patrícia: Körülbelül hatodikos koromban döntöttem el, hogy Pécsre fogok jelentkezni, azonban akkor még egy másik iskolát favorizáltam. Miután ott elmentem nyílt napra, úgy éreztem, nem az az én helyem. A Lajosba puszta kíváncsiság hajtott. De ahogy beléptem az ajtón, beleszerettem az iskolába. Ez az érzés azóta sem múlt el, egy pillanatra sem. Réka: Az iskola szerinted a tanulás, a kemény munka vagy az ismerkedés, szórakozás helye? Avagy az arany középút? Patrícia: Mindenképp az „arany középút”. Elég sokat kellett hajtanunk, ha jó jegyeket akartunk szerezni. Viszont, ha abból a megközelítésből indulok ki, hogy mikor négy éve ideérkeztem, az ég-világon senkit sem ismertem, másképp áll a dolog. Mára a folyosón sétálva minden második-harmadik emberrel legalább köszönő viszonyban vagyok, és legtöbbjüket ismerem is. Ez hatalmas élmény számomra. Réka: Amikor a Lajosba jöttél, az elvárásaid, az elképzeléseid megvalósultak? Patrícia: Ahogy az előbb említettem, senkit nem ismertem itt. Így gyakorlatilag a dolog csak jól „sülhetett el”. Nyilván négy év alatt az embert érik csalódások, de ha összességében visszatekintek, ezek teljes mértékben eltörpülnek. Réka: Melyik iskolai program volt a kedvenced? Patrícia: Azon kívül, hogy órák után a délután nagy részét is itt próbáltam eltölteni – mindenképp a Ciszter – Liga a kedvenc. Az idei döntőt osztályom fiúcsapata játszotta (és nyerte meg J). Leírhatatlan élmény, hogy egy emberként mindenki „küzd” a győzelemért, hogy mennyire örülünk egymás sikereinek. Réka: Kik voltak azok a tanárok, akik személyét igazán meghatározónak tartod? Patrícia: Három tanárom emelném ki. Az első természetesen az osztályfőnököm, Novacsek tanárnő, a másik pedig osztályfőnök-helyettesem, Czene tanár úr. Rengeteget tettek értünk, és hozzájuk bármilyen problémával fordulhattunk. A harmadik Dobosi tanár úr, aki - a határidők pontos betartása mellettJ - rengeteg emberi értékre is rávilágított. De említhetném bármely tanáromat, mindenki hozzásegített valahogy, hogy az itt töltött négy évem örök emlék legyen. Mellettük vannak olyanok is, akik nem tanítottak, mégis fontosak számomra, mint Csekőné tanárnő, Üveges Andrea tanárnő, Kovács Gusztáv tanár úr… Réka: Szerinted mennyire valósul meg az iskolában a keresztény életszemlélet? Patrícia: Úgy gondolom, megvalósul. Viszont ennek hatása, csak azután fog „látszani”, miután kikerültünk innen. A lehetőség adott, az alapok megvannak, a többi csak rajtunk áll! Réka: Hogy kerültél a szerkesztők közé? Milyen élményeid vannak ezen a téren? Patrícia: Már kilencedikben jártam Dobosi tanár úr szakköreire (hellyel-közzel). De a dolog tizedikben kerekedett ki, rendszeresen ott voltam a szerkesztőségiken is. Tizenegyedikben szerkesztő lehettem, amit azóta is nagyon szeretek csinálni. Sok emlék köt a SZÍNES-hez és a Páholyhoz. Szeretem a pörgést, és hogy valami történik körülöttem. Mikor lapzárta környékén még nincs meg minden cikk, kicsit felgyorsulnak a dolgok. A legnagyobb élményem, mikor egy kilencedikes oda-

10

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


jött hozzám, és azt mondta, az egyik, még a humor-számban írt cikkem erősítette meg még jobban, hogy ide jelentkezzenJ Réka: Most, ha elmész a Lajosból, mi az, ami biztosan hiányozni fog? Patrícia: Egy szóban könnyen meghatározhatom: MINDEN. Lajosistának lenni nem csak azt jelenti, hogy járok egy iskolába, ott vagyok napközben és hazamegyek. Lajosistának lenni életforma. És ettől nem lehet csak úgy, hipp-hopp megválni… TÖRÖK IMOLA (12. F)

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

11

RiPortré

Réka: Kik azok a tanárok, akiknek a leginkább hálás vagy? Imola: Osztályfőnököm Wind Ferencné Éliás Anna tanárnő a türelemre tanított meg, Czeininger Tamás tanár úrtól a szelídséget, Meszéna Tamás tanár úrtól a toleranciát, Ritter Betty tanárnőtől pedig a hétköznapok logikáját tanulhattam meg. Azt szerettem a legjobban tanáraimban, hogy emberségre, hűségre, kitartásra neveltek. Huszár Ferenc tanár úr és Nyúl Etelka tanárnő bíztatott a rajzolásra, akkor is, amikor én már régen feladtam. Örülök neki, hogy hallgattam rájuk. Köszönettel tartozom Sixtus atyának, Bodogán atyának és Péter atyának, akiknek mindig volt idejük meghallgatni a gondjaimat és tudtam, van kihez fordulni, ha problémám akad. Réka: Mit tartasz fontosabbnak, a tanulást vagy a közösséget? Imola: Az iskola az a hely szerintem, ahol ráérsz még egy kicsit gyerek maradni. Nem kell, talán csak az utolsó évben, komolyabb döntéseket hoznod, a szüleid és a tanáraid ott állnak melletted, elnézik a botladozásaidat. Annyira benne élünk, hogy észre sem vesszük. Ha van bennünk kis kötelességtudat, akkor keményen tanulunk, mert tudjuk, hogy itt fogjuk megalapozni a jövőnket. Ha még nem érezzük olyan fontosnak a kitűnő bizonyítványt, szórakozunk, barátkozunk, kapcsolatokat építünk. Mind a kettőt fontosnak tartom a jövőnk szempontjából. Réka: Mi jut eszedbe először az itt töltött időről? Imola: Kaland, szórakozás, tapasztalatszerzés, barátság, kitartás, keresztény élet. Réka: Mennyire fontos számodra, hogy megjelenjen a keresztény életszemlélet? Imola: A vallás mindenki számára mást jelent, és mindenki a saját életében valósítja meg a hitét. Számomra a vallási élet itt a hittanórákról és a diákmisékről szólt, valamint a nagyböjti lelkigyakorlatról. Mivel lehetőségek szerint otthon is járok közösségbe és hittanra, inkább az életmódban tartom fontosnak a visszatükröződését. Nem abban, hogy milyen az öltözéked, vagy mit eszel-iszol, hanem abban, hogyan beszélsz, miként viszonyulsz másokhoz; segítesz-e másoknak, megtalálod-e azt, aki vigaszra szorul, képes vagy-e őszintén kimondani a másik szemébe, ha valami bánt. Réka: Nagyban hozzájárultál az iskolarádió újjászületéséhez. Milyen élményeid vannak erről? Imola: A rádiózás volt utolsó évem legnagyobb poénja. Úgy éreztem, valamit tennem kell. Gondoltam egy merészet és nekivágtam. Nem egyedül, hanem két kedvenc kolleginámmal, megpróbáltunk valamit összeügyeskedni. Segítségünkre


sietett két fiatalember is. A technika nem volt éppen a legtökéletesebb, de nekünk megfelelt. Eleinte mindenki nagyon kritikus volt, de amint javultak a feltételeink, a közönség is hozzászokott a bizarr összeállításainkhoz. Réka: Amikor elmész a Lajosból, mi az, ami biztosan hiányozni fog? Imola: Az épület, az osztálytársaim, a diáktársaim, a tanáraim és mindazok, akik közel álltak hozzám. Még a fekete cica is a rajzterem előtt. Elsősorban a barátaim, akiket itt ismertem meg, azok a fiúk és lányok, akiknek mindig volt egy jó szavuk, ha szomorú voltam vagy elkeseredett. A Lajos biztonságot jelentett számomra.

Gourmand

Táplálékaink „leg”-jei Udvardy Enikő 7. A Ha valakit érdekel a téma, bizonyára rákeres az interneten, ahogy én is tettem. Így is lehet. Megpróbálok valami kis ízelítőt nyilvánosságra hozni a nagyvilági konyhák „leg”-jeiből. Tehát: Azt előrebocsátom, hogy én már semmin se lepődök meg, és azt ajánlom, Ti se tegyétek! Vegyük rögtön példának a Távol-Keletet, sok világvándor legnagyobb, legelső úti célját, azon belül is a Föld legsűrűbben lakott országát, Kínát. Tegyük fel, hogy bepillantást nyerünk a legnépszerűbb kínai étterem konyhájába. Kérem, tessék ámulni és bámulni! A tűzhelyen rotyogó kígyóleves, esetleg tofu, a serpenyőkben különböző felismerhetetlen- egykoron a természet rovarvilágának egyedszámát növelő- bogárszerűség, nyakon öntve valami kínai specialitásnak számító szósszal, a grillnyárson pedig tengerimalac forog, ami tegnap még valahol valaki legjobb barátja volt. A másik, számomra legérthetetlenebb (és legehetetlenebb) eledel a sushi. Nyers hal, hínárba tekerve. Meglepő módon rizzsel körítve. Sushi-kedvelő fiatalok, fogyasszátok teljes lelki békével ezt az „ínyencséget”! Itt viszont még nincs vége. Ha otthon szálkás szőrű ebünk valami rosszat tesz, a következő mondat hangzik el: Viszünk a piacra, eladunk a kínaiaknak!...Nem semmi ez a kínai konyha! Tényleg fűt- fát- bogarat megesznek. De kis hazánkban is készülnek ám különleges ételek! Ezek közül a legfurább számomra nyerítő négylábú barátainkból készült lókolbász. A tengeri népek sem ülnek babérjaikon. Mindig a legnagyobb polipot akarják kifogni, a legtöbb kagylót összegyűjteni, és a legveszélyesebb cápát kihalászni-, csupán azért, mert a piacon sokan-sokat adnak a „leg”-ekre…Kérdem én, ezek után érdemes arra panaszkodnunk, hogy zsizsik van a borsóban?!

BODOGÁN AT YA ÓRÁJÁN: B.L.: Az asztrológia csak lecsi- focsi!

12

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Makk Flóra 10. E

Legapróbb hirdetés

Költőtoll

Adok legjobbat a legkevesebbért Legmélyebbet a leghevesebbért Legegyszerűbbet a legbonyolultabbért Legszebbet a legnyomorultabbért Leghosszabbat a legtragikusabbért Legbohémebbet a leglogikusabbért Legkényelmesebbet a legizgalmasabbért Legtöbbet a legek legalizálásáért. Leget adok-veszek cserélek leges-legért.

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

13


M. P.

Elmerengve A „Lajosban” ülök Későre jár Néhány szó kéne Tényleg csak pár De minek is szó Beszélnek a falak Régi nagy bölcsességek Bennük örökre megmaradnak

Költőtoll

Óvó falak ezek Biztonságot adók Megvédik mindazt Mit kitörölnének a tagadók S az ifjú diákszív Köztük nyugalomra lelhet Ha már elült a korai zsivaj S hang csak a lehelet E pár sor nem is tükrözi Miért jó a „lajosistának” Miért jó itt lenni és élni Fel sem fogható a világnak 2008. június 5. 22:00

Keller Levente 10. D

Ima Ó te égi szempár, Ki oda fentről figyelsz ránk. Mert te hallod szavunk, És oltalmazod otthonunk. Tarts távol a gonosztól, De ne téríts el utunktól.

14

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Fitt Gergő 12. B

Nota bene

Költőtoll

Üzenem, ne ragaszkodj oly nagyon e világhoz, Hisz látod, ő sem láncol túl erősen magához. Nem fog óriás könnyeket hullatni utánad, Csupán egy kis ideig elvisel, majd továbbad. A könyököd súlyát viselő állhatatos pad, A földi tested nehezét bíró térburkolat, A bátorító fal, mely tartotta hátad, És a folyosó, mely látott minden áldott nap, Majd hirtelen azt mondja, viszlát, Nem szívesen lát már tovább. Az ujjnyomatod a tükörről lemossák, A sáros lábnyomodat felmossák, A szép hangodat a szél mossa el, S egyszerre az egész világ elfelejt, Hisz jönnek majd újabb emberek. Az aranykeretes képed megsárgul, A rólad készült festmény elárvul, Karcsú gyöngybetűid megfakulnak, Kedvelt kerted virágai elvadulnak, S a leghűségesebb fád levelei is elhullnak. Csak tegnap kezdődött, de holnap már vége, Talán ennyit is ér az embernek léte, Nem fontos, hogy mit mondhatsz tiédnek, Csak az, hogy mennyire akartad, És mit tettél meg érte.

Sharon (Salamon Áron) 12. A

Érted, hogy értsed! Úgysem érted... Miért is csengenek ajkamon a szavak? Szólnék, szeretnék, szólnék... érzem, nem szabad. Nem ér Nektek semmit, ha rólatok szól ének?! Túlcsordul a szív, hiába tárul ki lélek... Úgysem érted. Úgysem érted. Lennék figyelmes. Másért, máskor, máshogy, voltam S az igyeketetbe ’majd beleomoltam. De nem értékelték. Mondd, Te tennéd? Ha szívvel, lélekkel Eléd mennék? Úgysem érted.

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

15


Úgysem érted... Több vagyok, jobb, mit bárki kívánhat, Drága életem adnám kislánynak?! Hóbort, butaság, szeszély! Vagy talán... érzelem? De jön bősz Pest, egyetem - diktál az értelem. Úgysem érted. Bár értenéd! Rajonghatnék Érted! Bájos pofi Éltető őszinteség, s csoki Karamellszín arcodban két szemed... Ajkad, szeplő-ékes nózid, füled! Bár értenéd...

Költőtoll

Úgysem értesz, Pazarlás, pocsékolás minden szavam Minden mély érzés, s gondolat, ha van Mert túl fiatal vagy, túl fiatal vagy! Öt év bár ne lenne szakadék! De az... Úgysem értesz... Majd érteni fogsz. Egyszer színről színre látunk, Nem kell tükör. És megállunk Emlékezetünk parkjában Mind. Ki egyedül; ki párban. Majd akkor érteni fogsz...

Varga Zoltán 9. A

Vihar Amikor végképp egyedül lettem, Amikor nem volt már értelmem, Akkor csoda történt: Testemből kibújt a lelkem. Először gyenge szellő piszkálta a fákat, Majd hatalmas hurrikán tört falut-házat. Otthon voltam: Nem ért semmi bánat. Jégfelhő fedte el a meleg Napot, Jégeső koronázta e szörnyű napot. Ily kielégítést, ilyen jót lelkem még nem kapott. (Folytatás a 21. oldalon!)

16

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


XIX. évf. 5. (71.) szám, 2009. te deum

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

„Nem történt semmi, kitavaszodott…” Cézár atya emlékére termet avattunk a gimnáziumban 2009. április 24-én, Szent György napján összegyűltünk emlékezni Cézár atyára. Sokan szerettük, és nagyra becsültük őt, fájó hiányát pedig finom derűjére emlékezve oldjuk beszélgetéseinkben. A 2007/2008-as tanévben tanulmányait kezdő B osztály már csak néhány hónapra ismerhette a lassú lépteivel és türelmes figyelemmel terme előtt elsétálgató Cézár atyát. Mégis, végtelen szeretetet sugárzó szavai, szelíd kedvességgel feltett kérdései olyan mélyen érintették az osztály tagjait, hogy bátortalan kérést fogalmaztak meg: az iskolai termek elnevezésének jó hagyományát folytatva elneveznék termüket „Marosy Cézár Terem”-nek. Kérésük kimondhatatlan örömet okozott nekem, osztályfőnökükként boldogan támogattam, hiszen magam is nagyon sok figyelmet, szeretetet kaptam az atyától az elmúlt másfél évtizedben. Talán adhattam is. Szívemben őrzöm őt, és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy éppen mi lehetünk a róla elnevezett terem gazdái. Az ötlettől a kivitelezésig szűk egy évre és az iskola vezetőségének támogatására volt szükség. Mindenki, aki csak segített a terem arculatának vagy a műsornak a formálásában, szívesen idézett fel egy-két kedves mozzanatot, bölcs mondatot, beszélgetést, ami Cézár atyához kapcsolja. A teremavatót az osztály meghívott vendégekkel ünnepelte. Sokan jöttek el az idősebb és az ifjabb generációkból, akik őt szerették: az iskola vezetősége, a tantestület tagjai, egykori iskolatársak, barátok. Elfogadta meghívásunkat Garadnay Balázs püspöki helynök úr és Báthory László apátplébános úr is. A terembe lépő vendégeket az osztály tanulói köszöntötték, és Cézár atya hagyatékából ránk maradt újmisés kártyával ajándékozták meg. Az ünneplőbe öltözött diákok ünneplőbe öltöztetett lélekkel álltak a teremben, melynek egyik falát emlékfallá, emlékező A tartalomból: „Nem történt semmmi, kitavaszodott...” • 65 éves érettségi találkozó • A „Dr. Marosy György Cézár – díj” Alapítólevele • Búcsúzunk


2

2009. Te Deum

fallá alakítottuk. Az atyáról készült fotókat és életútját helyeztük el úgy, hogy az iskolába érkező, őt már csak emlékekből ismerő diákgenerációk is megérezhessenek valamit abból a szelíd mosolyú, figyelmes tekintetből, abból a szeretetteljes személyiségből, aki mindannyiunkban meglátta a jót. A diákok rövid műsorát Kuruc Anna és Rumszauer Zita fuvolajátéka vezette fel, majd Ottóffy Zsófia előadásában Cézár atya kedvelt, sokat idézett verssorai hangzottak el: „Nem történt semmi, kitavaszodott…”. Páva Péter igazgató úr kedves humorral visszaemlékező szavai után az egykori diák- és cserkésztárs, dr. Mohay András emlékezett a kis Marosy Gyurka diákéveire, a felnőtté, majd a filozófiadoktorává, szerzetessé váló tartalmas, Istennek és az embertársak segítésének szentelt életre. A mai diákok a hetven évvel ezelőtti diák történeteit hallgatva hol derültek, hol meghatódtak, pótolhatatlan élménnyel gazdagodtak. A visszaemlékezés feledhetetlen pillanatai maradnak, amikor Cézár atya képei előtt dr. Mohay András a mellette álló cserkésznek megmutatta titkos cserkész-kézfogását, amelyet csak ketten használtak az atyával. A kézfogás körbement a teremben, és ezekben a megható pillanatokban – talán – Cézár atya is lemosolygott ránk. Meglepetést is hozott ez a nap. Mohay dr itt jelentette be ünnepélyesen: az egykori iskolatársak „Marosy Cézár-díj”-at alapítottak azzal, az osztályunk számára nagyvonalú záradékkal, hogy mindaddig, amíg ez az osztály az iskolából el nem ballag, az osztály tanulói közül kerüljön ki a díjazott. Igyekeznünk kell, hogy legyen mindig erre a díjra méltó tagja az osztálynak. Póztalan, kedves, Hozzá méltó alkalom volt, melynek végén közösen elénekeltük az Ő kedves énekét: „A csitári hegyek alatt…”. Végül a termet Kiss Péter atya szentelte meg. Ritter Betty osztályfőnök

65 éves érettségi találkozó 18 évesek voltak 1944-ben azok a most 83 éves volt diákok, akik 65. érettségi találkozójukra gyűltek össze ez év április utolsó szombatján. A 64 együtt érettségizett közül már csak tízen jelentek meg, (öten kimentették magukat) a találkozón. Két nappal korábban néhányan elmentük Zircre, hogy ott nyugvó szeretett osztályfőnökünk, Nyolczas Ipoly síremlékén koszorút helyezzünk el. Egyúttal imát mondjunk ott nyugvó tanáraink és volt osztálytársunk, Szita Lajos Árpád sírjánál. A találkozó napján megkoszorúztuk a pécsi temető ciszterci kriptájában nyugvó egykori igazgatónk, tanáraink és osztálytársunk, Marosy Cézár síremlékét. 10 órakor a Belvárosi templomban mondott engesztelő szentmisét elhunyt tanáraink és diáktársaink lelkiüdvéért Kiss Péter ciszterci atya, aki homíliájának első mondatával („Cézárt nem lehet pótolni, csak helyettesíteni”) rögtön belopta magát szívünkbe. A folytatásban arra mutatott rá, ha ennyi év után is ilyen elevenen él bennünk a ragaszkodás és szeretet volt iskolánk iránt, akkor ez volt igazgatónk és tanáraink munkáját minősíti. Kérte, őrizzük meg továbbra is a hitet, reményt és szeretetet, példát mutatva ezzel is a mai fiataloknak. A következőkben (minő véletlen) a Nyolczas Ipolyról elnevezett zeneteremben gyűltünk össze baráti beszéltetésre. Dr. Csekőné Kádas Klára igazgatóhelyettes tájékoztatását hallgattuk meg az iskola helyzetéről, tanárokról, diákokról, eredményekről. Ezután elhatároztuk, hogy az egy éve elhunyt osztálytársunk, Marosy cézár emlékére egy díjat alapítunk, melyet minden tanév végén osztanak ki egy arra érdemes tanulónak. dr. Mohay András


2009. Te Deum

3

A „Dr. Marosy György Cézár – díj” Alapítólevele A Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában 1944-ben érettségizett osztály 65. érettségi találkozóján szeretett, kiváló osztálytársa emlékére Dr. Marosy György Cézár - díjat alapított. A díjat egy olyan tanuló jutalmazására szánják, aki - jó cserkészmunkájával vagy - jó és lelkes énekkari tevékenységével vagy - jó szavalókészségével tűnik ki. A díj a tanév végi ünnepségen kerüljön átadásra. Első ízben 2009-ben, majd ezt követően 2010- és 2011-ben a jelenlegi 10. B osztály tanulói közül kell az arra érdemest kijelölni, elismeréséül annak a ténynek, hogy osztálytermük Cézár atyáról való elnevezését maguk kezdeményezték: A díj odaítéléséről az igazgató dönt, kikérve a cserkészcsapat-parancsnok, a magyar- és énektanár, illetve az osztályfőnök véleményét. A díj összege minden évben az öregdiákok felajánlásától függ.


4

2009. Te Deum

búcsúzunk Kováts László 1944 - 2009 Kováts László ny. vállalati gépkocsi előadó (1944) 2009. április 16-án rövid szenvedés után Dániában elhunyt. Távolból is tartotta a kapcsolatot osztálytársaival, figyelemmel kísérte hazánk sorsát, érdeklődött a hazai viszonyokról. Leánya lakóhelyén került sor temetésére, Hvidvre-ben.

ANTAL VILMOS 1931 - 2009 A Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumába járt 1942-től 1948-ig, majd a szerzetes rendek likvidálása után a Nagy Lajos Gimnáziumban folytatta tanulmányait, és 1950-ben ott érettségizett. Az érettségi tablót ő tervezte és rajzolta, amelyen szerepelt az iskola földszintjén látható Nagy Lajos szobor is a király ölében lévő országalmával és az apostoli kettőskereszttel. Emiatt a tablót kivetették a kirakatból és tulajdonképpen nem került többé látóképbe. 1956 novemberében elhagyta az országot, mivel nem végezhetett egyetemet, és a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le, ahol nem sikerült az általa óhajtott egyetemre bekerülni, és a felkínált egyetemet nem fejezte be. Több munkahelyi próbálkozás után az ALBINGIA biztosítónál (jelenlegi ALLIANZ) talált munkát, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Emberileg jellemes, őszinte, minden fontos kulturális, vallási, gazdasági és politikai témára kíváncsian igényes érdeklődést mutató ember volt, aki e témaköröket tartotta a világutazásaiban is a legfontosabbnak. Rendkívül képzett, intelligens, segítőkész volt, amihez a gimnáziumi évek igen jó útmutatást nyújtottak. Sajnos az emberis sors őt sem kerülte el, 2008 elején a tüdejének megbetegedését állapították meg, amely betegség mellett 2008-ban még viszonylag normális életfeltételekkel élhetett, de karácsonykor már rosszabbodott az állapota és 2009 januárjában elhunyt. Őszinte bánatot, nagyszerű embert vesztettünk vele. Baráti tiszteletünktől övezve, nyugodjék békében! Helesfai Ödön

† † † † † † † † † Requiescant in pace! † † † † † † † † †


Tarrá vált a föld, megszűnt minden. Viharlelkem visszatért, és itt benn Éreztem csak újra: Egyedül maradtam célomat véghezvitten.

Pelles Márton 10. C

C R N L

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

Költőtoll

Valahol a messzeségben, Nagy folyóknak közelében, Hol hegyek érik a pusztát, Hol van fű, fa, tenger virág. Hova a vén tévé torony, Ki él, misinai ormon, Félszemmel néha kacsingat, Magában, áldja az Urat! Áldhatja Ő, mert van miért! Hálát ad a Nagy Lajosért, Az agg, jóságos Istennek, Hogy létre hozott termeket, Melyben a hívő gyermekek, A tanárukra figyelnek. Így megy ez itt egész évben, Mint hangyák a meleg délben, Olyan szorgos itt mindenki. Ha a célt el is felejtik, Lélekpásztoraink vannak, Kik nyelvünkre ostyát raknak. Ekképp megy nálunk az élet, A kétezer éves Pécsett. És ha vándor, ki erre jársz, Időd engedi, megcsodálsz, Szívesen látunk, mi mindig, Érezd magad otthon, kicsit. És ha köszön néked Sixtus: Laudetur Iesus Christus! Válaszod nem lehet: á nem, Csak hogy In Aeternum Amen.

21


Az ember legjobb barátja Maisch Patrícia 12. E

Vágatlan

Elcsépeltnek hangozhat a cím, és felmerülhet a kérdés, hogy mi a szöszt kereshet e cikk a „Vágatlan” című rovatban, mikor ott tudvalevőleg filmeket mutatunk be, és kritizálunk meg. Nos, nagyon egyszerű a válasz: végy egy kutyát és készíts vele filmet! Nem is kell hosszasan gondolkodni, míg eszünkbe jut egy olyan alkotás, melyben az ember segítőtársaként megjelenik négylábú cimborája, Lassie vagy Rex, de még a gall cimborák mellett is feltűnik a leghűbb négylábú, Idefix/Töpszlix (és még sorolhatnánk). De ne feledkezzünk meg Szörnyella De Frász legpöttyösebb ősellenségeiről sem. Esetünkben azonban egy újabb kispajtásról szólnék, aki a Marley névre hallgat (már ha hallgat). Az amerikai mozifilm márciusban került hazánkban mozivászonra. A történet dióhéjban egy újságíró házaspárról szól, akik életükben egy nagyobb döntés elé érkeznek. A gyerekkérdés mintegy megoldásaképp a férj, Johnny (Owen Wilson) egy labrador kölyökkel ajándékozza meg feleségét, Jennyt (Jennifer Aniston). A blökiről annyit tudni kell, hogy „akciós áron”, mindössze 200 dollárért kerül a pár tulajdonába, s mint utóbb kiderül ez nem is akármilyen kutya: a világ legros�szabb és legnevelhetetlenebb ebe. Egy idő után a pár mégis úgy dönt, készen áll a gyermekvállalásra. Végül két kisfiúval és egy kislánnyal bővül a család. Az időstádiumok áthidalását a rendező az újságírás „fortélyaival” oldja meg. Így Owen Wilson mint kolumnista meséli el „olvasóinak” a Marley-val történő legelképesztőbb kalandjait. A néző azonban néha érezheti úgy, hogy ez már túl sok és itt kicsit unalmassá válik a film. Ez az események „mélypontja”. Egyes kritikusok szerint elkerülhető lett volna a „szirupos ömlengés” történetünk végéről, de valamiért mégiscsak ott kell annak lennie (hiszen amerikai filmről beszélünk). S talán sallangnak tűnik – de nem maradhat ki egy effajta filmből - „a kutya az ember legjobb gazdája”…vagy, hogy is van ez?

Bodogán at ya óráján: B.L.: Az új mánia a tá jcsi! Diák: Tejcsi?

B.L.: Nem, tá jcsi! Bár a tejcsi legalább finom.

22

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Hogyan készítsünk sikeres filmet? Mezei Virág 9. E Kell hozzá először is egy neves rendező. Clint Eastwood például. De megfelel Quentin Tarantino, Martin Scorsese, vagy Ridley Scott is… Ne felejtsük el, hogy ha a rendező híres, elismert, akkor bármilyen filmmel állunk elő, biztosan kasszasiker lesz.

Bodáné Tanárnő óráján: B.G.M.: Elszomorít, hogy hétvég én a Pécs-Har-

kány futáson csak két la josistával találkoztam! Diák: Lehet, hogy a többiek gyorsabban futottak.

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

23

Vágatlan

Az sem árt, ha beszerzünk egy híres hollywoodi színészt, már csak azért is, mert ha ők játszanak benne, a leggyengébb történet is milliókat hoz a kasszára. Egyébként egy közönséges akciófilmet is különlegessé tehetünk egy zseniális mellékszereplővel, mint ahogy azt Heath Ledger tette az új Batman filmben, a Sötét lovagban. (Amiért posztumusz Oscar-díjban is részesült). Általában azok a filmek, melyeknek óriási a költségvetésük, s egy nagy filmstúdió gyártotta, automatikusan kasszasikerek. Az már más kérdés, hogy mennyire állják ki az idő próbáját. Ezek csak nagyon ritkán buknak, a fenti okok miatt. Vagy, ha igen, akkor a negatív kritika miatt nézik meg őket ergo sikeres lesz. (Meg talán azért is, mert a tengerentúli közönség nem túl válogatós…(?)) A négy legnagyobb kasszasiker a következő: Titanic, Gyűrűk ura – A király visszatér, Batman - Sötét lovag, Harry Potter - A bölcsek köve Nem minden film lesz rögtön megjelenése után siker, viszont úgynevezett kultfilmmé válik, ezek az „eztmindenkineklátnikell” filmek…Többségében független filmes munkája, és tizedannyi pénzből készülnek, mint egy hollywoodi film, általában művészibb, magasabb értékeket képvisel. Ilyen a Donnie Darko, a Requiem egy álomért, Ponyvaregény, stb… A világ legnagyobb bukása a Félrelépősdi, költségvetése 90 millió dollárra rúgott, ami hollywoodi körökben teljesen mindennapos, hiszen sokba kerülnek a különféle effektek, a gond csak az, hogy ez egy romantikus vígjáték, vagyis egy szál számítógépes trükk nincs benne. Kérdés tehát, hogy vajon mi került rajta ennyibe? Senki nem tudja… Várjuk az ötleteket! Forrás:www.imdb.com


A Guiness-rekordok könyve Ludézer Dóra 9. E.

Könyvelő

A Guiness-rekodok könyvével kapcsolatban sok kérdés merülhet fel bennünk. A miértek és mikorok eltörpülnek amellett, amire a legjobban kíváncsiak vagyunk. Ki volt az az ekkora humorérzékkel megáldott egyén, akinek a fejéből kipattant ez a furcsa ötlet? Nos, a könyv úgy fél évszázaddal ezelőtt, 1951-ben kezdte pályafutását. Megalkotása Sir Hugh Beaver, a Guiness Sörfőzde akkori igazgatója nevéhez kötődik. Beaver épp kedvenc sportjának, a vadászatnak hódolt, mikor társai azon kezdtek el vitatkozni, hogy a nyírfajd vagy a lile a leggyorsabban repülő madár. Ekkor fogalmazódott meg fejében a gondolat, hogy megalkotja a “Legek könyvét”. Nem sokkal később, 1955-ben már ki is adták Guiness Book of Records néven, ami karácsonyra a bestseller listák élére került. A kezdeti kiadások középpontjába az ember által felállított rekordok, mint pl.: a súlyemelés és a tojásdobálás kerültek, a későbbiekben viszont már a nem mindennapi mutatványok is helyet kaptak benne. A Guiness-rekordok könyve azóta sem nélkülözi a vicces, meghökkentő csúcsokat. Létezik “Leggyorsabb ketchup-ivó”, valamint ”Az extrém vasalás bajnoka” cím is. Minden rekordra törekvőt más motivál, de tény, hogy nagy szó Guiness-rekordernek lenni, ami által az illető “történelmet” ír. A könyv maga is rekordot tart, hisz ez a világ legnagyobb példányszámban eladott könyve (ezt a Biblia követi). Ha ezek után kedvet kaptál, hogy bekerülj a Rekordok könyvébe, nem kell mást tenned, minthogy egy bizottság előtt megdöntesz egy már meglévőt vagy bemutatsz egy új csúcsot. Addig is íme néhány érdekesség: - A legnagyobb pizzarendelés 13386 pizza volt. Egy amerikai cég,a VF Corporation rendelte 40160 alkalmazottja számára. - A legveszélyeztetettebb főemlős az arany bambuszmaki. Mintegy 1000 példány élhet belőlük vadon Madagaszkár esőerdeiben. - A legtöbb embert szentté avató pápa II. János Pál volt. Minden más pápát túlszárnyalva több, mint 1000 embert avatott szentté vagy boldoggá. -A legmagasabb hullámvasút az ohiói Cedar Point vidámparkban áll. A Top Thrill Dragster nevezetű hullámvasút 128 m magas és 193 km/h csúcssebességű. - A leghosszabb motoros egykerekezés a japán Jaszukuji Kudo nevéhez fűződik, aki 331 km-t tett meg motorkerékpárjának hátsó kerekén egyensúlyozva, 1991. május 5-én. - A legritkább elem a Földön az asztatin, melyből természetes formában mindössze 25 gramm fordul elő a földkéregben. - A világ legsikeresebb írója Agatha Christie, akinek 78 bűnügyi regénye kb. 2 milliárd példányban kelt el. - A legtöbb résztvevővel lebonyolított rockkoncert Roger Waters The Wall című koncertje volt, melyet 1990.július 21-én több, mint 600 közreműködővel adtak elő a Kelet-és Nyugat Berlin határán levő Postdamer Platzon.

24

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Interjú Herczeg Adriennel és Köles Ferenccel Radnai Csilla 12. A A Pécsi Nemzeti Színház Klubjában beszélgettem két fiatal színésszel előadás előtt a legekről.

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

25

Színlelő

Radnai Csilla (12. A): Mi a legelső emléked a színpadról? Herczeg Adrienn: Ami nagyon meghatározó volt, amikor tévében láttam színházat. Mivel faluban laktam sokáig, nagyon későn jutottam el színházba, csupán középiskolásként. Gyerekkorom óta színész szerettem volna lenni. Nagyon fura, mert mindig azt gondoltam, hogy ez a természetes. Pedig a kollégákkal mikor erről beszélgetünk, kiderül, hogy ez ritka - őket valahogy erre terelte az Élet. Köles Ferenc: Debrecenből származom, ahol nagy múltja van a diákszínjátszásnak. Gyerekként láttam ott gyerekelőadást, és kedvet kaptam hozzá. Általános iskolában összeraktuk Karinthy: Visszakérem az iskolapénzt c. bohózatszerűségét, amelyben én kaptam a főszerepet. Ez az első színpadi élményem, ami nagy hatással volt rám. R. Cs.: Mostani szerepeid közül melyik számodra a legkedvesebb? H. A.: Nagyon sok van, szeretem mindegyiket. A nagyon nagy kedvenc fura és összetett, a Képzelt beteg. De pontosan azért, mert ott mindenféle dolgot meg tudok mutatni, ami bennem van, amit én most 30 évesen a színházról gondolok. Az én személyiségemet tükrözi, tehát humoros, vicces, nagyszájú és a végén a lelkemet is meg tudom mutatni. Ez egy nagy lelki szerep. K. F.: Talán a Koldusopera Bicska Maxija. Béres Attila rendezővel rég megtaláltuk egymást, sok darabot készítettünk már együtt. Közös munkánk csúcspontja a Liliom volt, ezt szerettem a legjobban. Nagyon erős volt az utóbbi 2-3 évad, a Mohácsi-előadások is kifejezetten jók. R. Cs.: Melyik volt az a szerep, amelyikhez a leghosszabb út vezetett? H. A.: Mindegyik nehéz, mindegyik mást követel benned. A Képzelt beteget olvasópróbán „írtuk magunkra”. Ilyen szempontból rettentő érdekes, hogy nem tudjuk hova fejlődik a szerep. R. Cs.: Mi volt a legcikisebb helyzeted a színpadon? H. A.: Nekem az is ciki, ha elfelejtem a szövegemet. Főiskolásként kerültem Pécsre a Három nővér-be. Egyszer valamit összekevertem. Nem volt észrevehető, de én zokogva jöttem ki. A mostani férjem, aki partnerem volt abban a darabban, mondta, hogy azért ebbe nem kell belehalni. Tudom magam kínosan érezni most is. Az Anconai-t próbáltuk, mikor nagyot estem - egy héten belül kétszer is. Akkor még Fillár István játszotta a partneremet és az első felvonás végén Hegedűs D. Géza odavezetett Ferihez, őt szánta nekem. Én elindultam Fillár felé és Géza bátyám annyira megrántott, hogy bizony pofára estem, úgy, hogy nem tudtam felállni. K. F.: A West Side Story-ban Chino-t játszottam. Az egyik jelenetben én véresen, egy utcai verekedés után felszaladok a lányhoz, hogy elmondjam: „a szerelmed megölte a bátyádat!”. Nagyon bizonyítani akartam próbán Balikó Tamásnak, de


Színlelő

véletlenül azt sikerült mondanom, hogy „megölte a húgodat”. Kimentem a színpadról, meghajoltam Balikónál, aki ezt mondta: „Jól van, jó vicc volt, de elő ne forduljon soha többé!” A huszadik előadásnál tarthattunk, amikor valaki szünetben: „Feri! Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy: megölte a húgodat?”. Jött az ominózus jelent és majdnem kicsúszott a számon: „megölte a húúúúúú bátyádat!”. Kivágtam magam, de ciki volt - Balikó pont nézte. Arra jöttem ki a színpadról, hogy ott áll, cigarettázik és kérdezi: „de miért mondod, miért mondod?”. R. Cs.: Mi volt számodra a legnagyobb elismerés, amit kaptál a színpadon, a szakmában? H. A.: Mindig nagyon fontos a közönség, ezt nem szabad elfelejteni. Nagyon jó érzés, hogy sokan befogadtak a pécsi nézők közül. Jó tudni, hogy szeretnek és nem csak a színpadon, hanem mint embert, hogy el tudják képzelni, hogy jó ember vagyok a magánéletben is. Nagyon fontos a kollegák elismerése, ebben az évben kaptam egy Szendrő-díjat, egy Kritikusok-díját a Képzelt betegre, előző évben pedig egy Nívó-díjat a színház vezetőségétől. Amikor megkaptam az első díjat, elkezdtem félni. Mi lesz, ha a néző tudja, hogy ezt meg azt a díjat kaptam, beül, és a végén felteszi magában a kérdést, hogy: ő? Az volt bennem, hogy nincs mese, most már nagyon jónak kell lenni. K. F.: A Liliom bemutatóját követő évadban a kollégáktól Szendrő-díjat kaptam, ami nagyon jól esett, de vannak olyan elismerések is, amelyek nem díjban kifejezhetőek. Ha találkozom egy ismerőssel az utcán, aki látott egy előadásban/előadást és tetszett neki, már értelme volt a munkánknak. A színésznek nem csak az az elismerés, ha őt magát dicsérik, hanem ha egy előadás jól sikerül és eléri a célját. Jóleső érzés, hogy ezt „A” csapattal el tudtuk érni. R. Cs.: Gondolom rajongóitok bőven vannak. Mi volt a legmeglepőbb kérésük, ha volt ilyen? H. A.: Nem volt! Nagyon fura ez a rajongói kérdés. Ezekről mindig le vagyok maradva. Amíg a színház honlapján volt a Fórum, addig néha beleolvastam és akkor jöttem rá, hogy rólam ott írnak. Ez jól esett. Mióta ez megszűnt, már nem vagyok annyira képben. K. F.: Nem emlékszem arra, hogy lett volna olyan nagyon fura rajongói kérés. Köszönöm a beszélgetést!

A siker, a kulisszák mögül Somoskövi Zita 12. E 2002. február 15-én mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház az egyik legsikeresebb és legtöbbet játszott darabját, a Valahol Európában című musicalt, Radványi Géza klasszikussá vált filmje alapján. A háborúk legártatlanabb áldozatai a gyerekek, mert nem ők „csinálták” a háborút, hanem a háború szakította el őket a családjuktól, az otthonuktól. A film musical változatát 1995. május 9-én mutatták be először a fővárosi Operettszínházban. Igaz, hogy a II. világháború már 50 éve befejeződött, de még mindig volt olyan hely tőlünk karnyújtásnyira, ahol a tavasz nem napsütéssel és melengető szellővel, nyíló virágokkal köszöntött be, hanem rettegéssel és halállal. Azon szerencsés gyerekek közé tartoztam, akik játszhattak a darabban. Bemutatását próbák sokasága előzte meg, mire a közönség elé került. Először mi, gyerekek énekpróbákra jártunk, aztán a rendező kiválasztotta a főbb szerepeket játszókat, majd a színészeket. Megkezdődtek az igazi próbák. A jelmeztervező elkészítette a

26

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Jacko Fogt Adél 7. A Michael Jackson csoda egy figura. A legellentmondásosabban publikált alakja napjaink könnyűzenei világának. A legek kapcsán plasztikai műtéteinek sokasága, magánéleti botrányai, a bulvársajtó által meglebegtetett problémái jutnak eszembe. Sokszor került figyelmünk középpontjába világosított bőrszíne miatt (amit egy vitiligo nevű betegség okoz), és állítólag leesni készülő orra kapcsán (ami mindmáig a helyén csücsül). Rövid kutakodás után tehetségének, egyediségének számtalan bizonyítékára bukkanok. Az általa tartott rekordok közül néhány érdekességet Veled is megosztok, kedves olvasó. • Minden idők legnagyobb számú amerikai nézőseregét vonzotta a TV elé, amikor fellépett a 27. Superbowl meccs félidejében. • A Thriller című 1982-es albuma a legtöbb példányszámban elkelt zenei anyag, több mint 104 000 000 eladott lemezzel.

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

27

Hangár

ruhaterveket, a díszlettervező a színpadi hátteret. A rendező a darabot jelenetekre szedte, és a táncok tanításával együtt ezek végül össze is álltak. Az összpróbák során az apróbb finomítások is elkészültek, és a több héten át tartó munkák eredményeként elérkezett a premier napja. Felhúzták a függönyt és felcsendült Kuksi dala. A közönség tapsolt, ami nagyon csodálatos érzés volt. Előadásról-előadásra nagy siker kísérte munkánkat. A darab mindenkinek mást mondott. Akik gyerekként végigélték a háborút, emlékeztek a múltra. Másoknak pedig azt az üzenetet adta, hogy ez az ő gyerekével, családjával ne történjen meg soha. A darabot szinte minden korosztály látta a 6 évestől a 70 évesig. Volt egy olyan előadásunk, ahol egy 5-6 éves kisfiú a darab végén a földszinti páholyból nem jött ki. Zokogott, mert sajnálta a gyerekeket, főleg Kuksit. Kerek 3 évig játszottuk a musicalt, és elmondhatom, hogy a 103. előadásra sem maradt eladatlan jegy. A statisztikák szerint az előadást Baranyában legalább 50 ezren látták. A 100. előadásra a színházban minden jegy elkelt. Hatalmas ünnep volt, a nézők állva tapsoltak nekünk. A színház vezetősége minket is meglepett egy lufi esővel. Dés László zenéje mindenkit magával ragadott, a rendező és a koreográfus által elképzelt jeleneteket a színészek és mi, gyerekek jól megvalósítottuk. A koreográfus még a bemutató előtt a sajtóban úgy nyilatkozott, hogy ez egy sikerdarab lesz. És miért? Mert a történet jó, a zene csodálatos, és a darabban gyerekek játszanak. Jóslata bevált. Minden este átéltük a csavargó gyerekek életét és mindenki örült, hogy ez csak egy játék, szerencsére nem a valóság. Fantasztikus dolog volt, hogy ebben a sikerdarabban a többi gyerekkel együtt játszhattam. Azt hiszem még az unokáimnak is büszkén fogom mutatni a színház műsor füzetét, és a felvételt az előadásról.


Hangár

• Első önálló szólóalbuma, az 1979-es Off the Wall volt az első olyan lemez, amiről 4 dal is bekerült a top tízbe. Az 1987-es Bad album is beírta magát a zene történelmébe, hiszen a lemezről 5 szám (név szerint a Dirty Diana, Man in the Mirror, The Way You Make Me Feel, Bad és az I Just Can’t Stop Loving You) is volt listavezető az USA-ban és Európában is - az Egyesült Királyságban a mai napig a 2. legtöbbet eladott lemez. • A Bad turné, ami 1987-89-ig tartott, minden idők legsikeresebb koncertturnéja volt. • Az 1984-es Grammy gálán egy este 7 díjat nyert, amit se előtte, sem utána senki sem múlt felül! • A Guiness Books of World Records szerint minden idők legtöbbet kaszáló reklám embere Michael Jackson. (a Pepsi Cola-tól 4 reklámért 12 millió dollárt kapott) • Ugyancsak a Guiness Books of World Records adatai alapján minden idők legnagyobb szerződése a szórakoztatóiparban is az ő nevéhez kötődik. Az egyezséget a ’90-es évek elején kötötte meg a Sonyval, s értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt. • 1983-ban Michael lett az első olyan művész, aki ugyanabban az időben uralta a Billboard lista rock albumok, rock kislemezek, R&B albumok és R&B kislemezek részét. • A Jackson 5 volt az első csapat, amelynek 4 egymást követő dala lett number one sláger. Az évek óta való találgatások és csönd után Michael talpra állt, és 2009. március 5-én bejelentette, hogy 10 koncert erejéig visszatér, és elénekli azokat a számokat, amiket rajongói szeretnének. Később ez a szám 30 majd 50 lett a hatalmas érdeklődés hatására. Ezzel elsöpört minden találgatást egészségi állapotáról és máris beállított két újabb rekordot, miszerint egy embert ennyien nem láttak még egy helyen fellépni (O2 Aréna) és az ő koncertjeire keltek el leghamarabb a jegyek az egész világon. (mérések szerint minden másodpercben 2 jegyet adtak el!) Leghajhászok figyelem! Idén is találunk új, nagyszabású gigantikus, hatalmas … legeket! Legekre fel!

Zene, mint terápia Zalay Dorottya 12. A Semmi sem tudja úgy megnyugtatni a kisgyermeket, mint egy halk anyai dal. És milyen csodákat él át egy gyermek, ha először egymaga szólaltat meg egy harangot, amivel egy új hang születik meg? Mindenki foglalkozik zenével, csak más mértékben. Ki zenét hallgat, ki hangszeren játszik, valaki pedig énekel. Folyton folyvást dallamok, hangok motoszkálnak a fejünkben. A világ rezgései, testünk rezgései mind dallamot alkotnak, melyek éltetnek bennünket. Már az őskorban is gyógyítottak zenével a sámánok, varázslók, kuruzslók. Körülbelül 1000évvel Krisztus előtt, Dávid hárfájának zenéjével gyógyította ki Sault a melankóliából. A 18. századig az orvosok alkalmazták gyógymódként a zene erejét, de innentől elfelejtődött ez a természetes gyógymód. 1945-től kezdett el ismét terjedni gyógyító hatása, és azóta próbálják minden téren alkalmazni és továbbfejleszteni. Már Platón is vallotta, hogy a zene nem az értetlen gyönyör szolgája. Feladata lelkünk rendezetlen útjait elrendezni, és össz-

28

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


A leghűségesebb város

Avagy mindenütt jó, de legjobb Sopron Mezei Virág 9. E Civitas Fidelissima (a hűség városa) a szőlő és a bor városa, Scarbantia, Ödenburg, ez mind Sopron. És hogy miért hűséges? 1919-ben a békeszerződés Sopront is Ausztriának ítélte, majd (a velencei egyezmény nyomán) 1921-ben népszavazást tarthattak a város hovatartozásáról. Sopron magyar város maradt. Van egy anekdota, miszerint a derék soproniak, hogy városuk magyar maradjon, a sírokról írták le a neveket, hogy több szavazat jöjjön össze. Tulajdonképpen félig soproni vagyok, van hát közöm ehhez a városhoz. Szeretem a macskaköves utcákat, a régi házakat, a Várkerületet a híres tűztoronnyal együtt, még a szelet is. A soproniak szerint itt vagy az eső esik, vagy a szél fúj, vagy harangoznak. Érezni lehet, hogy ez már majdnem a nyugat, sok a német szó az utcán. Van is egy vicc a hetvenes évekből: Mért játsszák az osztrák himnuszt az (akkor) újonnan

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

29

HUN.lap

hangba hozni minket önmagunkkal. A zene egyaránt hat Test- Lélek- Szellem szinten. Ha éneklünk, akkor elmélyedünk magunkban, és anélkül koncentrálunk, hogy ezt észrevennénk. Senki sem tud énekelni, és mellette gondolkodni. Amikor éneklünk, elhallgatnak az állandó belső dialógusaink, félelmeink és nem teljesült vágyaink. Érzékeink ezekben a pillanatokban teljesen a jelenre koncentrálnak. Lélegzésünk elmélyül, hangulatunk kifejezést nyer. A betegek elfelejtik fájdalmaikat, kifejezik magukat, megmutatják teljességüket. A zene a tudatalattiba is behatol. Bizonyított, és használt módszer, a kómában fekvő betegeknek segíteni nyitni a világ fele Mozart zenéjével. Más kutatások kimutatták, hogy minden szervnek külön hangszere van, vagyis másféle hangszer van jó hatással az adott szervre. Például a májfunkciókat a fa hangszerek (klarinét, cselló), a vese működését pedig a szaxofon serkenti. Tehát már az orvostudomány is támogatja a zenét mint terápiát, gyógyító módszert. Persze nem mindegy, hogy milyen zenét hallgatunk. Például a techno, roncsolja az idegeket, és károsítja a dobhártyát. A zenével is irányíthatjuk egészségünket, testi és lelki fejlődésünket. Sokan szeretnek énekelni, jókedvükben és bánatukban egyaránt. Dalolnak a kádban, néha még az utcán is, függetlenül attól, hogy van hallásuk, vagy éppen nincs. Az éneklés nagyszerű lehetőség az érzelmek és az érzések kifejezésére. A zene harmóniát teremt, segít otthonunkban vagy munkahelyünkön –békességet és szeretetet teremteni a környezetben és semlegesíteni a stresszt. A zene a nyugalom megteremtője.


épült ABC-ben? Hogy amíg az osztrákok vigyázzban állnak, a magyarok is tudjanak vásárolni… Ha már a legegknél tartunk: Sopron a német újraegyesítés legje is. Gondoljunk csak a páneurópai piknikre. Még mindig „leg”: a Selmecbányai Egyetem Európában legelőször oktatott szakmai erdészetet is, ennek utódja a Soproni Erdészeti Egyetem (Nyugat-Magyarországi Egyetem). (Zárójelben jegyzem meg, nehogy a tanárok meglássák: ha valaki Sopronban jár és megszomjazik, a Gyógygödröt se hagyja ki…)

Lajos-nap

Eset-les

Fogt Adél 7. A A Lajos – nap - ugyan ezt csak hallomásból tudom - minden évben neves alkalom iskolánk életében. Egy kellemes, tanulásmentes, vagy legalábbis majdnem mentes áprilisi nap. Ez idén is így volt. Az eső néha szemerkélt, de ez nem ártott a kondérokban, bográcsokban rotyogó finomabbnál finomabb ízű és illatú ételeknek. A magam részéről pukkadásig tömtem a bendőmet, és ahogy elnéztem mások is így voltak ezzel. Programok sokaságából válogathatott az érdeklődő diáksereg. Itt feltétlenül meg kell említenem a láb -szépségversenyt és a fizikai bemutatót, amiket sajnos nem láttam a főzőverseny miatt, bár ott is fizikai és kémiai kísérletek sokasága folyt. A tanár-diák meccsek előtt a sportrajongók végigszurkolhatták a Ciszter-Liga döntőjét is, melyben a 12. E csapata söpörte be a győzelmet. Aztán itt volt még a nap legfontosabb eseménye: a királyválasztás. A kampány még a szavazás perceiben is tartott. No, de ne siessünk ennyire előre. A királyok…azaz, a jelöltek, a hajrában, az utolsó napokban, a termeket járva több dolgozatot és felelést gátoltak meg. A nagy napon videókkal és műsorszámokkal kedveskedtek a választóknak. Többen a közönség lekenyerezése érdekében még cukrot is szórtak a nép közé. A szavazatok leadásának utolsó perceiben, minden voksot hangos kurjantással köszöntek meg. Végül magas fölénnyel a 12. A nyert. A koronázás után mindenki szétszéledt kivéve a királyt, akit mennyei lakoma várt a korábban említett főzőverseny minden ételéből. Nem kétséges, hogy ő járt legjobban mindannyiunk közül!

Lelkinap anno 2003 Sharon (Salamon Áron) 12. A Félkörben ülünk, a középpontban Lőrinc atya éppen előad, fehérben-feketében. Néhányunk feje bágyadtan kókadozik, azonban a humoros részekhez érve egy emberként derülünk, frissen felpillantunk érettségi-előtti tompa kábultságunkból. A lelkigyakorlat sajnos mindig egybeesett a tavaszi fáradtsággal, azonban elemi, üdítő ereje még így is kiemelte az év többi napja közül.

30

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Nem volt ez másképp akkor sem, amikor jöttünk és jó látni, hogy – hála Istennek – ez máig így is maradt.

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

31

Eset-les

Nem emlékszem pontosan minden lelkinapra, de némelyikük olyannyira beleégette magát tudatomba, hogy az megkérdőjelezhetetlenül fémjelzi ezen napok kitüntetett fontosságát. Az első is ilyen volt. Hetedikesként az akkori nyolcadikosokkal, Antal Emília Tanárnő osztályával együtt voltunk Máriagyűdön. Az akkor még igen elhanyagolt állapotban lévő templomban pillanatok alatt meghitt hangulatot varázsolt kis, éppen formálódásban lévő közösségünk. Szerencsére ezt dokumentáltuk, ugyanis az első osztályfotók is ezen a napon készültek. Nézve a képeket, az érni kezdő lányokat, és a még hamísítatlanul kisfiú fiúkat.. elképesztően messzinek tűnik ez az állapot az érettségi küszöbén... Az a nap fontos lökést adott, olyan lökést, ami nélkül nem így lennénk, sőt talán nem is lennénk itt mindannyian úgy és amennyien vagyunk. Az osztályszintű csapatjátékok rengeteget építettek, de a személyes kérdések... nos, akkoriban azok igen nehezek – nem mintha ma könnyebb lenne megválaszolni őket – és furcsák voltak. Mint például: „Hogyan képzeled el Istent?” Mondani sem kell, igazán elképesztő válaszok születtek, kezdve a „klasszikus”, fehérszakállas kedves öregbácsitól, az egészen vad „hosszú barna hajú, harmincas arc”-ig... de hetedikesként nehéz volt nem sztereotípiákkal válaszolni – és ez valószínűleg a nyolcadikosoknak sem sikerülhetett jobban... A legfurcsább lelkinap talán tizedikben volt. Egy enyhén szólva egyedi elképzelésekkel rendelkező közösség tartotta az akkori gyakorlatot. A díszteremben MTVs (és itt nem a „királyi” csatornára gondolok...) klippeket nézettek velünk, hogy „felszabaduljunk”, és hogy majd ezzel a felszabadultsággal fordulhassunk Istenhez. A cél nemes volt, de – mint soha sem - nem szentesítette az eszközt. A hatalmas kivetítőn magukat kellető popdívák csak kurjongatásokat és befütyülést váltott ki (kisebb)részben döbbent, (nagyobb)részben örvendező (férfi)közönségünkből... Ezen a Húsvéton történt az is, amikor ugyanezen társaság gitárosa túl hamar kezdett bele a soron lévő dalba, még mielőtt Örs atya befejezhette volna mondanivalóját. Kedvenc, katonás hitoktatónk talán fél percig is gyilkos szemeket mereszthetett emberünkre, míg az igazán átszellemülten játszott szólójából végre feleszmélt... Mindenesetre tagadhatatlan, hogy a jó szándék abban az esztendőben is megvolt. A legkatartikusabb lelkinapos élményem tavaly volt... Akkor a Crash című filmet nézhettük meg, egy filmet arról, hogy bár mindenkinek vannak problémái (még annak is, aki oly tökéletesnek tűnik) mi csak a magunk baját vagyunk képesek érzékelni... legalábbis addig, míg a másiké nem kerül brutális meztelenségével szemünk elé. Az indiai diplomata és felesége, a rendőr, az egészségügyi dolgozó, az arab család, és a megszámlálhatatlan pár-jelenetes szereplő látszólag különálló története lassan egybeforr... Mindegyikőjük életében ott él elevenen egy tragédia, de nem hiszik el, hogy embertársaik is szenvedhetnek... És mivel senki nem veszi figyelembe gondjaikat, ők is ugyanígy viseltetnek a többiek iránt... A film nagy erénye, hogy megmutatja: ez a feszültséggel terhes állapot nem tartható fenn örökké, de a mindig jelenvaló kegyelemnek hála sokszor pozitívan, „csodaként”, pillanatszerűen végük lehet ezeknek a szörnyűségeknek... Azonban mint az életben, van olyan probléma, amelyre nincs megoldás, csupán rossz és kisebbik rossz között szabad a választás... A végkicsengés – bár ezt mások vitatják – mégis reménykeltő. Az utolsó jelenetben mégegyszer megtörténik a „crash”, az autós karambolózás ami végigkíséri az egész filmet. Számomra ez hatalmas megkönyebbülést jelentett – mert ez azt a jelentést hordozta, hogy akármi is történhet az egyes életekben, az élet megy tovább; az emberiség, mint egész, él és lélegzik. És ameddig ez így


marad, addig ugyan mi nehézséget okozhat a személyes boldogság elérése? Amíg vannak emberek, addig lesznek ütközések, háborúk, vérengzések... de ha nincs ember, nincs szerelem, barátság, öröm sem.; mert habár bűnösök vagyunk, de megváltottak is. És idén? Idén érettségi... lám a gondolat teljesen belerágta magát a fejembe... Persze pillanatnyilag ez tűnhet az elsődlegesnek, de az idei lelkigyakorlat megmutatta, hogy a fontossági sorrendet talán jobb hosszabtávra megtervezni. Ahogy Szent Pál mondja: „Ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok” – és mindannyian ismerjük a folytató sorokat. Mert ugyan mit ér tudás, karrier, vagyon, ha az a bizonyos tükör sosem lesz tiszta, mindig csak homályos? Semmit, s ezt bizony akárki megmondhatja. Fehéren-feketén.

A legelső lelkigyakorlatom

Eset-les

Vörös Anna 7. A Soha nem voltam lelkigyakorlaton. Igazából, amikor megtudtam, hogy két napig nem lesz tanítás, én annak örültem. Nem tudtam, mire számítsak. Attól féltem, unalmas lesz az egész, semmin sem tudok majd elgondolkozni. Nem vagyok egy kritizálgató típus, ezért csak egy dolgot vártam el: érdekes legyen. „Annyira leszünk boldogok a halál után, mint amennyire a Földön figyeltünk Istenre!” – kezdte Mór atya az elmélkedést A mondat végül egy egész gondolatsort indított el. Eszembe ötlött az egyik hittanóra, amit még a régi hittan tanárom vésetett be velünk a füzetünkbe: „Ne földi, hanem égi kincseket gyűjtsetek!” Azt hiszem, akkoriban nem igazán értettem ennek a lényegét. Mert akaratlanul is egy tele tömött kincsesláda képe derengett fel előttem. Mór atya gondolata elénk tárja a –talán az emberiség – legnagyobb gondját: az énközpontú gondolkodásmódot. NEKEM mennyire éri meg? NEKEM jó lesz? Mi lesz VELEM , ha…? Persze ezek a kérdések gyakrabban kerülnek elő, mint gondolnánk. Lehet egymásra mutogatni, „kezeinket mosni”, a lényeg a lényeg: önzők vagyunk. Vajon mi történne, ha a nagybetűkkel szedett szavakat kicserélnénk Istenre? Akkor így hangzana: Istennek jó lesz? Istennek tetszeni fog, ha…? Így minden máshogy néz ki. Ugyanis bizonyára le kéne mondanunk kedvenc szokásainkról.(a rosszakról!) Aki pedig kibúvókat keres, annak sem éri meg „Á, majd máskor fogok Istenre gondolni ilyen helyzetben!” felkiáltással mentegetnie magát. Nehogy túl késő legyen. Mondjuk, mi lenne, ha Isten segítségét kérnéd, Ő meg csak legyintene, hogy „Fiam,majd később!Magamra is gondolnom kell!” Bizonyára fel lennél háborodva. Igaz? Pedig lényegében Te is ezt csinálod: lépten - nyomon elfordulsz Istentől. Talán közhelyesen hangzik Mór atya gondolata, mégis, engem ez érintett meg a legjobban. Sokáig megmaradtak bennem az ott hallottak. (erre példa, hogy most, amikor írom ezt a cikket, május van). Szerencsére nem csalódtam, az „elvárásom”, hogy érdekes legyen, teljesült.

32

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Bemutatkozunk Kovács Réka 7. A

Jókat röplabdáztunk Pintér László Január 28. és február 25. között rendeztük meg idén a röplabda házibajnokságot. A tavalyi rendszerrel ellentétben külön versenyt hirdettünk a fiúk és a lányok részére. Többen kérték, hogy nem az osztályba járó diák is indulhasson a csapatban, és hogy lányok versenyezhessenek a fiúkkal együtt. Így egy csapatban legfeljebb két ilyen „idegenlégiós” részvételét engedélyeztük, azzal a feltétellel, hogy a saját osztályukban nem versenyeznek. Bár a plakátok időben megjelentek az iskola falain, az interneten is meghirdettük a versenyt, a határidőt mégsem sikerült mindenkinek betartania. Így azután többször át kellett „dolgozni” az eredeti lebonyolítási tervet és az időpontokat. De minden jó, ha a vége jó, azért sikerült mindent elrendezni. Négy kategóriába soroltuk a csapatokat: 9-es lányok, 11-12-es lányok, 8-9-es fiúk, és 11-12-es fiúk. Nagyon örültünk a meglepően sok jelentkezőnek. Jó volt látni, hogy ilyen sokan érdeklődnek eziránt a szép, és a mai világban szinte egyedülállóan tiszta sportág iránt. Tizennégy osztály hét lány, és hét fiú csapata nevezett a bajnokságra, összesen közel százan (96) vettek részt a küzdelmekben. A szabályokat nem vettük túl szigorúan, hiszen a röplabda egy nehéz sportág, mivel itt a játékosoknak csupán egy pillanatuk van arra, hogy a labdát oda jut-

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

33

Sportszelet

Izgalommal vártuk az áprilist. Miért? Azért, mert akkor volt a Bemutatkozunk. Nagyon izgalmas volt. Íme a részletek... Egy márciusi délelőttön hallottuk, hogy a következő hónapban lesz a műsor. Volt, aki nagyon várta és akadt olyan i, aki csak úgy el volt a gondolattal. Azt is tudtuk, hogy lesz egy válogató, ahol kiválogatják azokat a diákokat, akik a legjobban teljesítettek a színpadon. Én is elmentem. Láttam táncot, éneket, verset és még sok mást. Nagyon nehéz lehetett a zsűrinek, mert annyi tehetséges gyerek van az iskolában. Aki szerepelt a válogatóban, az izgalommal olvasta a papírt, vajon rajta vane a neve. Sok gyerek arcán áradt a boldogság, és volt aki bizony elszomorodott. Eljött a nagy nap, szinte mindenki a műsorról beszélt. A kezdés előtt volt, aki nagyon ideges volt, de olyanok is akadtak, akik olyan nyugodtnak voltak, mintha misem történt volna. Azt hiszem ők voltak előnyben, mert legalább oda tudtak figyelni a többi, előttük szereplő diákra. Rengetegen voltak, láttam szülőket, nagyszülőket, egészen kisgyerekeket is. Szerintem nem is csoda, hogy ennyien eljöttek. Fantasztikusak voltak az előadások. Minden, amit a színpadon láttam, elkápráztatott. Egy meglepetés is ért engem, hogy az erdélyiek eljöttek. Nagyon színvonalas, vidám és egyben szép előadást láthattunk. Azt hiszem a jövőben is megnézem ezt a műsort, akár nézőként vagy akár szereplőként is. Utólag is SZÍVBŐL GRATULÁLOK a többi szereplőnek!


Sportszelet

tassák, ahová szeretnék. Nagyon sportszerű mérkőzések zajlottak, láthatóan jó hangulatban. Csak remélhetjük, hogy valóban jól is érezték magukat a részvevők. Voltak nagyon izgalmas mérkőzések, volt nagy hajtás, küzdelem, és voltak mosolyt fakasztó pillanatok is jócskán, ahol együtt nevethettünk az „elkövetőkkel”. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítettek a lebonyolításban, így elsősorban testnevelő tanár kollégáimnak, akik mindvégig figyelemmel kísérték a versenysorozatot, és buzdították, segítették a csapatokat, sokszor visszajöttek otthonról a mérkőzésekre, mindenek előtt pedig megtanították nektek a játékot. Nem feledkezhetek meg a diákok segítségéről sem, akik közül mindig volt vállalkozó, aki jegyzőkönyvet írt, kezelte az eredményjelzőt, vagy éppen vonalbíráskodott, esetleg fényképezett. Reméljük mindenki testben és lélekben gazdagodva fejezte be a házibajnokságot, és talán még a sportági ismereteitek is bővültek egy kicsit. Aki többet szeretne megtudni, az iskola honlapján, a testnevelés oldalon további részleteket, és fényképeket is találhat. Gratulálunk minden résztvevőnek, és abban a reményben, hogy jövőre még ennél is többen vesztek részt a bajnokságban, további jó röplabdázást kívánunk!

Adrenalin rodeó Rausch Barna 12. D A „normális” emberek általában igyekeznek elkerülni a stresszhelyzeteket, és valami elfoglaltságot választanak annak érdekében, hogy ellazuljanak, vagy kikapcsolódjanak… például sportolnak… Na igen ők a „normális” kategóriába tartozók, akiknek a mozgás felszabadultságot, társaságot jelent, de vannak a „másik” kategória képviselői, akiknek a sportolás nem egy kellemes szabadidőtöltés, hanem kőkemény, idegtépő megpróbáltatás. Ők az extrémsportok szerelmesei. Extrémsportnak nevezhetjük azokat a sportágakat, melyek valamilyen eltérést mutatnak a szokványos, elfogadott sportágaktól. De mik ezek az eltérések? Felszerelés, helyszín, stb.… Én elsősorban a sportolási helyszínt vettem figyelembe: A föld, mint a legősibb helyszín, kiváló lehetőségeket tartogat az idegösszeroppanást okozó sportágak gyakorlására (őrült kerékpározás, gyilkos sivatagi maratonok, motorsportok). Ezek közül a kerékpározásnak is egy nagyon veszélyes fajtájára célzok a Down Hill-re, vagy ismertebb nevén DH-ra. A DH, amint a neve is mutatja -”hegyről le”- olyan formáját takarja a kétkerekű sportnak, ahol a versenyzőnek egy teleszkóppal és egy rúgóstaggal ellátott speckós bringán kell leereszkednie egy meredek hegyoldalról, a lehető leggyorsabban. A meredek hegyoldalnál az északamerikai Sziklás-hegység kövekkel tarkított 13%-os lejtőire gondolok, ahol a leereszkedők a 90-100km/h sebességet is elérik és gyakran, jutalomként pár hetet pihenhetnek valamelyik kórház intenzívosztályán talpig gipszben. Valakinek megéri… A másik szárazföldi sport a mászás. Ennek is egy eszementebb fajtája, amikor kötél és minden biztosító eszköz nélkül kapaszkodnak fel a szinte teljesen függőleges sziklafalra, vagy mondjuk egy magas épületre (Eiffel torony)! A futás, talán annyival jobb, ha az ember elfárad, akkor meg tud állni kicsit pihenni, persze ha nem a Szahara közepén van… A világ legnagyobb homoktengerén is rendeznek futó-

34

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Legbajszabbak Mohay Réka 9. B „Oh ti, kiket a természet Bajusz-áldással tetézett, Ti nem is gondolhatjátok, A csupasz száj mily nagy átok!” Amint az idézett versből látjuk, Arany János is nagy hódolattal adózott eme férfiúi ékességnek, s maga is bajuszt növesztett. A bajuszviselésnek hosszú a kultúrtörténete, de most iskolánk legbajszosabb tanárait kérdeztük. Íme a dobogósok! Pámer László „Kifejezi a nemzeti hovatartozást” M. R.: Mit jelent Önnek a bajusza? P. L.: Nagy jelképet nem látok benne, igazából a férfi minőség külső megnyilvánulásaként tudom körülírni. A történelmi idők férfinak számító tagjai általában szakállt vagy bajszot, vagy mindkettőt hordtak- a magam szakálla elég ritka, s mindenféle színekben pompázik, a bajuszom sem másképp. Ám ezt mégiscsak meghagytam, hiszen kifejezi a nemzeti hovatartozást. Ritkán szoktak skandinávokkal, vagy négerekkel összetéveszteni. M.R.: Ezek szerint nagymértékben erősíti a magyarságtudatát?

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

35

Lyukasóra

versenyeket, ahol ráadásul még meg is kérdezik a kedves versenyzőt a nevezéskor, hogy hova temessék, ha netán versenyközben elhalálozna! Ettől a sok forró helyzettől biztos melege lett a kedves olvasónak, úgyhogy csobbanjunk egyet a vízi sportágak őrületében! Itt is elég bő a paletta, van 20-30 méter magas szikláról vízbeugrás, szabad tüdős búvárkodás, surf és mocsárátúszás… A mocsárátúszást ír barátaink fejlesztették ki. A búvárkodóknak egy kijelölt hínáros, vízinövénnyel benőtt mocsaras állóvízben kell minél rövidebb idő alatt megtenni a távot. Érdekes, hogy ebből világbajnokságot is rendeznek… És végezetül jöjjön a kedvencem: a levegő! Itt aztán tényleg nincs esélye az embernek arra, hogy kiszálljon, vagy megálljon, ha forró a talaj!(vagy inkább a levegő…) A siklóernyő még úgy, ahogy biztonságosnak mondható, de a légdeszka, vagy a bázisugrás már valóban őrült kategória! Talán a bázisugrás viszi a prímet, mert az embernek tulajdonképpen nincs is ideje gondolkodni, ha mondjuk egy hídról, vagy egy magas épületről veti ki magát! És ha későn húzzuk meg az ejtőernyő kioldózsinórját, akkor… talán kis szerencsével valamilyen fás részre esünk és pár hét kórházi pihenéssel és néhány platina implantátummal megússzuk! Az extrémsportot kedvelőknek lehet valami kielégíthetetlen vágyuk, amit ezekkel az eszementnek tűnő hobbikkal próbálnak kompenzálni, vagy csupán az ember végtelen kíváncsisága okozza ezt a mérhetetlen túlélési vágyat, ami önmaguk kipróbálásra sarkallja az adrenalin szerelmeseit? Nem tudhatjuk… De a lényeg, hogy a túlzott adrenalin termeléssel járó folyamatok túlzásbavitele káros az emberi szervezetre, nem beszélve a sporttal járó sérülési esélyekről… Szóval csak saját felelősségre! ;)


Lyukasóra

P. L.: Igen. Egyrészt, mert valóban sok elődünk hordott ilyesmit - kinek milyen nőtt az orra alatt -, másrészt pedig mivel a környező népek vagy más stílusút, vagy egyáltalán nem viseltek bajuszt, ezért ez kicsit mindig a magyarsággal azonosítható külső férfiúi jel. M. R.: Rendszeresen ápolja a bajuszát? P. L.: Nem igen. Már évek óta nem vágom, nem borotválom, ezért nő ily kuszán, s áll gyakran rendezetlenül, ám ez engem nem nagyon zavar, magamat amúgy is legfeljebb naponta kétszer látom a tükörben, egyszer reggel, s este fogmosás közben, ez bőven elég is. Sosincs bajuszkötőm, mint a régi idők emberének, aki ráadásul mindenféle ragadós anyaggal kenegette, hogy mindig rendezett legyen. Én ennek semmi jelentőséget nem tulajdonítok, ezt már kicsit a férfiúi hiúság kissé beteges megnyilvánulásának tartom. Hogyha nem néznek lánynak, az már nekem elég. Ugyan áldozáskor el kell egy mozdulattal tűrnöm, hogy a pap az ostyát a számba tudja tenni, s a levésevéskor is ügyelnem kell arra, hogy az étlap ne látszódjék a bajuszomon. M. R.: Gondolt már rá, hogy megváljon tőle? P. L.: Igen, egyszer levágtam, ugyanis azt hittem, attól sűrűbb lesz. Ezután Czene Miklós kollégám nem ismert meg a folyosón. Sűrűbb nem lett, viszont igencsak mulatságos helyzetet teremtett, úgyhogy villámgyorsan megnövesztettem újra. M. R.: Mióta visel bajszot? P. L.: Mikor már erősen nagykorú voltam, gondoltam, ez hozzátartozna mindahhoz, amit első benyomásként mások számára közvetíteni kívánok a külsőmmel. Huszár Ferenc „Teljesen össze vagyunk nőve”

M. R.: Mit jelképez önnek a bajusz? H. F.: A férfiasságot. M. R.: Mit érezne, ha meg kellene tőle válnia? H. F.: Nagyon szenvednék! Egyszerűen nem én lennék- a bajszom teljesen hozzám tartozik. Eddig életemben összesen kétszer, ha levágtam, már el sem tudom képzelni magam nélküle. Egyszer a katonaság alatt lenyírtam, s döbbenetes volt a hatás, a főnököm alig ismert meg. M. R.: Mikor kezdte a bajusznövesztést? H.F.: Azóta megvan, mióta nőni kezdett, úgy tizennégy-tizenöt éves korom óta. M.R.: Kinek, minek a hatására gondolta, hogy bajuszt fog viselni? H. F.: Valójában nem lebegett konkrét példa a szemem előtt, egyszerűen csak tetszett ez a viselet, és az, hogy felnőttesebbnek láttak vele. Igaz, nagybátyámnak óriási nagy bajsza volt, de én csak később gondoltam rá, hogy kipróbáljam. Egyszer megkíséreltem akkorát növeszteni, mint neki volt, de az már zavart. Ahhoz ugyanis, hogy meg lehessen pödörni, ki lehessen fényesíteni nagyon, hosszú szőr kell, az pedig mindenbe belelóg, az étkezést is nehezíti.

36

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


M. R.: Miként gondozza? H. F.: Rendszeresen igazítom kisollóval, időnként kisebbre vágom. De mindig meghagyom, hiszen már teljesen össze vagyunk nőve, szó szerint!

„Leg” mint Láb Zalay Sebestyén 9. D Végy egy angol-magyar kéziszótárt! Csapd fel az „L” betűnél, majd bökj rá a „leg” kifejezésre! Megjegyezted? Akkor most fogj egy értelmező szótárt! Ezt találod majd: LEG: Testünknek az a része, mely a bokaízületen túl van, s amellyel a talajon való mozgásainkat végezzük. Az emberi láb egyenes álláskor majdnem derékszögben illeszkedik a lábszárhoz. A láb boncolástani összeállítása a következő: Csontok

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

37

Lyukasóra

Dobosi László „A bajuszom valójában külön életet él” M. R.: Van valami célja a bajuszviseléssel? D. L.: Demonstrálok a sok pucérképűvel szemben! Érdekes, hogy a faluban, ahonnan származom, a sok azonos családnév miatt az emberek ragadványnevekkel látták el egymást. Az én családom a Bartusz elnevezést kapta, amely bajuszt, szakállt jelent. Ezt csak utólag tudtam meg, de ebből gondolom, hogy valamelyik ősöm is tekintélyes arcszőrzettel rendelkezhetett. M. R.: Hogyan viselné, ha le kellene vágnia? D. L.: Valószínűleg rendkívül kölyökképem lenne! Mostanában különben eszembe jutott néhányszor, hogy lenyírom. Azt hiszem, hogy nincsen bennem félelmetes nagy ragaszkodás hozzá. Nem éreznék úgy, mint Sámson, kinek haja elvesztésével az erejétől is meg kellett válnia. Lehet, hogy ha egyszer úgy adódik, lenyisszantom. Bár, valószínűleg, meglepő lenne, mert már jó ideje megvan. M. R.: Mióta növeszti? D. L.: Összesen tizenhárom éve létezik. 1996-ban egyszer csak úgy döntöttem, növeszteni fogom, de hogy miért, arra már nem emlékszem. M. R.: Van valamilyen bajuszgondozási praktikája? D. L.: Nem, én elég rendetlen vagyok. Igazából nem törődöm vele nagyon, szegénnyel. Szabad, külön élete van. Nem szoktam kenegetni, pödörgetni, éjjelre sem teszek vele semmit. Az evés nem könnyű vele, főleg a zsírosabb fogásoknál kell vigyázni. Időközönként, ha már nagyon zavar, nekiugrom egy ollóval, és kicsit rendezek rajta.


(boka- és ugró-lábtői ízület). A bokaízület képezésében a két lábszárcsont és ugrócsont vesznek részt. Az ugrósark-sajkacsonti ízület (alsó lábízület) két ízületből áll: az ugrósarkcsonti és ugró-sarksajkacsonti ízületből; e kettőt a lábtői csatornában fekvő erős keresztszalag választja el egymástól. Az ízületet köröskörül erős szalagok tartják össze. A láb izmai közül a lábháton kevés van. Több az izom a talpon. Ezeket mindenekelőtt az erős talpi pólya takarja, mellyel a sarkcsont gumóján eredő kurta hajlító ujjizom van összenőve. A belső oldalon vannak az öregujj távolító, kurta hajlító és közelítő izmai; a kurta oldalon a kisujj távolítója és hajlítója. Szóval ez lenne a LÁB szaknyelven. Most már, ha valamire azt mondjuk, hogy „LEG”, legalább tudjuk, hogy miről beszélünk.

Lyukasóra

A legjobb hely Nagy Dóra 10. C Nyirkos volt és meleg, mindig teli kacatokkal és sosem használt holmikkal. Volt ugyan egy öreg lámpa, de a fény, amit adott, csak ahhoz volt elég, hogy a kiselejtezett játékok fura és ijesztő árnyékot vessenek. Megijedt, mikor először kapcsolta fel a villanyt. Amint meglátta a homályba öltözött rémalakokat sírva futott le a padlásról a rozoga lépcsőn. Másnap azonban felvértezte magát: kedvenc plüssmaci a bal kézben, a jobb „mancsban” pedig az aputól elcsent zseblámpa. Ekkor 6 éves volt és valamiért tetszett neki a hely. (De csak a zseblámpa fényénél, mert ilyenkor nem térhettek vissza a szörnyek). A játék katonák és autók is jó helyet találtak, volt rögtönzött csatamező és 2-sávos autópálya… Aztán iskolába ment. Nagy és okos fiú lett belőle, ahogy azt a mama mesélte a szomszédoknak. A játékok lassan tankönyvekre cserélődtek. És nagyon úgy tűnt, hogy a szörnyek végleg elköltöztek, mert már a lámpafénynél sem jöttek elő ijesztgetni. 16 éves lehetett, amikor fölfedezte, hogy a szakadt-szétesett kanapé mögött könyvek vannak. Ezután olvasni járt fel a padlásra. Csak úgy falta a könyveket. Mindegy volt, hogy dráma vagy romantikus regény, belekezdett. Ha tetszett elolvasta, ha nem, bevágta a szemközti sarokba, esetleg elvitte a barátainak, osztozzanak meg rajta. Ahogy telt az idő barátnője is lett, de nem sokat voltak együtt. Ő inkább olvasott, a lány inkább moziba ment volna... Most felnőtt, 35 éves. Szép háza van, mindenhol rend, sehol semmi fölösleges. Az egyetlen, ami nem illik bele a képbe a második emeleten egy rozoga falépcső, ami esténként gyakran nyikordul meg súlya alatt, ahogy mosolyogva lejön a padlásról…

38

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Tanári leGxikon Nagy Dóra 10. C A legek lapjából természetesen tanáraink sem maradhatnak ki…így gondoltuk már akkor is, mikor a szerkesztőségi után néhányan a Páholyban összedugtuk buksinkat, s mintegy kezdeményezésképp különböző, de jellemző jelzőket fabrikáltunk. Lássuk az eredményt!

Lyukasóra

Legaerobikusabb – Varga Tamásné Haraszti Krisztina Legbajszosabb – Pámer László Legbarátibb – Baráti Ákos Legextempópártibb – Jánosi László Legédesöregemebb – Huszár Ferenc Leggyorsabban beszélő – Várszegi Csaba Leginkább jolly joker – Jéhn János LegInterebb – Czeininger Tamás Legkorábban érkező – László Levente Legkrétásabb hátú – Hosszú Csaba Legöööö – Mátyásné Nyul Etelka Legötgyakorlópéldább – Orovica Márkné Legpáholyabb - Dobosi László Legraccsolóbb – Pukli Tamás Legrejtettebb fülű – Bodáné Gálosi Márta Legszandálosabb – Péter atya Legszétszórtabb – Kovács Gusztáv Legterminátorabb – Pintér László Legzöldebbpapucsos – Szalahov Mária

Melyik a legszebb tudomány? Szabó Dalma 10. C Ha büdös akkor kémia, ha mozog akkor biológia, ha nem működik akkor fizika, ha nem értek, akkor az tuti, hogy matematika… Na, akkor vegyük szépen sorjában! A kémia csodálatos. Soha meg nem cáfolható kijelentés. Megdobban az ember szíve és remeg a lelke, ahogy felvonszolja magát a 3. emelet tágas kis zugába. Táska lepakk. 4 jegyű a kézben. Íróasztal kihúz. Megáll. Laudetur. Leül. Nem ő felel = ez egy csodálatos nap. Ha mindent értesz, az nem izgalmas. Ha semmit, az kihívás. Rajtad a sor. Tiéd a tábla. A dobogó teteje és a feszült figyelem. Ciszkilencoktadecénsav! Igen!!! Megcsináltad! Helyedre vissza. Ma te vagy a császár. Ha mozog, ne ijedj meg, kapd el. Egy biológus mindent megragad, ami elé kerül.

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

39


Lyukasóra

A jó biológus nyitott szemmel jár, és mindenből tanul. A jó biológus tudja, hogy a kis poshadt paradicsom a nyerő. A jó biológus nem fogyasztja el az ételt, naponta 5-ször étkezik, mindennapi betevőjének fontos részét képezi az egy kis BIO alma, heti legalább 3-szor 160-as pulzusszámmal éli perceit. Így megőrizheti alakját és kicsattanó egészségét. Mert egy jó biológus igenis legyen tisztában a világgal, legyen körültekintő és céltudatos. Ha egy emeletet képesek vagyunk megtenni „emszergészerá”-val akkor életünk egy meghatározó fordulópontjához érkeztünk. Hát igen. A Fizzika. Vegyük észre, hogy ebben élünk. Ezt nem lehet elkótyavetyélni! Ez minden. Tudomány. Értelem. Logikus gondolkodás. Szenvedély. Alázat. Ha meleg, tudd, hogy az hőtan. Ha megráz, tudd, hogy abban kondenzátor van. Hm… 4-es lett a dolgozatod? Gyötrelem. Nem tudok mit kezdeni Veled. Ez egy jel. Egy bizonyíték, hogy nem tanulsz alaposan, csak átfutod az anyagot. Így nem lehet fizikát tanulni. Át kell érezned! Bele kell látnod! A házi feladat soha nem haladhatja meg a képességeidet. Készülj fel, mert nem tudhatod hova sodor az élet. A legjobb megoldás, ha most azonnal, itt és most kijelented: Te SZERETED a Fizzikát. Toppanjunk tovább. Nem utolsó ez a sorban, csak úgy tűnik. Nem, nem vagy ostoba. Nyugi, menni fog. Hiszen ez logikus! Még ha nem akkor is. Ha belegondolsz az egész 10 számjegy milliónyi kombinációja… némi segédjellel. Nem ismered Pitagorasz bácsit? Semmi baj. Elárulom nagyon jó fej emberke. Ha hozol egy cetlit meg egy tollat, szívesen bemutatom Neked. Jól kijöttök majd. Egy tanuló, egy pad. 44 perces röpdolgozat. Idilli állapot. Ilyenkor van az a pont, mikor mindent elfelejthetsz, ami kapcsolatban áll azzal a jobbkezes papírlappal, amely előtted fekszik fehér tündöklésében. Nincs szíved bemocskolni akár egyetlen tollpacnival sem. Erőt veszel magadon. Áldozatot hozol. Kész vagy… 2 nappal később: Elhangzik a Szó. Sikerült. Ha eddig nem, most megtértél. Kettes.. alá.. alá. Trombitaszó és konfetti vihar. Te tudsz valamit. Mert fiam ezt vésd az eszedbe! Mindenhol, minden időpillanatban: a kettes a cél.

A Színes Fehér/Fekete Szentiványi Judit 12. A Páholy. Elsőre mindenkinek a színházi páholy juthat eszébe, nekünk viszont ez a szó mást jelent. Pécs szívében, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának harmadik emeleti toronyszobája, a szerkesztőségik helyszíne. Forró tea illata járja be a helyiséget, középen egy hosszú asztal, körülötte székek, kanapé, párnák, könyvek, zene, csend és a legfontosabb: egy csodálatos kilátás a Széchenyi térre. Minden hónap első keddjén a szerkesztőségik során megtelik élettel a Páholy. Édes és sós sütemények sorakoznak az asztalon, a kezekben egy-egy bögre illatozó tea. • Mi legyen a következő szám témája? – főszerkesztőnk gyakori kérdése ez. Pár másodperc bölcs csönd, majd ötletek sora. • Ha már karácsony, írjunk a csendről… • Vagy inkább a tűzről? • Jó, de milyen tüzes sportot tudsz? Mi legyen a Sportszeletben? • És a Gourmand-ban? Tüzes kaják?

40

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Tavasz óta a kollégiumban… Mohay Réka 9. B Interjú a legújabb kollégiumi nevelőtanárral, a legek lapjába, Kalász András hitoktatóval, aki március eleje óta dolgozik gimnáziumunk fiúkollégiumában. Lellei születésű, a középiskolát a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumban végezte, majd teológiai főiskolára járt. Nagyon elfoglalt, de azért sikerült néhány kérdés erejéig megszólaltatnunk. M. R.: Hogyan került a Nagy Lajos gimnáziumba? K. A.: Először nem is gondoltam rá, hogy ide jöjjek, hiszen általános iskolásoknak tanítok hittant Babarcon, Szajkon, Lánycsókon, illetve lelkipásztori kisegítőként dolgozom a szajki plébános mellett, s ezek a feladatok önmagukban is sok időt igényelnek. Kovács Gusztáv tanár úrral régóta jó barátságban vagyunk, aki nagyon sok jót mesélt a „Lajosról”. Amikor meghallottam, hogy megüresedett egy nevelőtanári állás, rögtön megpályáztam. Örülök, hogy az igazgató úr bizalmat szavazott nekem. M. R.: Milyenek az első benyomásai? K. A.: Rendkívül jók, szeretek itt lenni. Örülök, hogy így alakultak a dolgok. M. R.: Milyen most az időbeosztása? K. A.: A délelőttönként továbbra is a már említett községekben tanítok hittant, délutánonként pedig a kollégiumban dolgozom. Csütörtökönként vagyok főnapos, olyankor az éjszakát itt is töltöm. Pénteken fél kilencig, a többi napon pedig fél háromtól fél nyolcig dolgozok.

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

41

Lyukasóra

• Nekem tetszik ez a téma… • Készítsünk interjút a Józsival! Még hetedikben fölgyújtotta magát! • Ez komoly? • Aha, nem is tudtad?! • Jó, de Ivasivka tanár úrral is kéne. Ő írta a „Lángolj és világíts” szövegét, vagy a dallamát? Szerkesztőségi pillanatok. Negyedévente megjelenő tematikus újság. Rovatok, rovatszerkesztők, főszerkesztők, tördelő, nyomda, újság, 1400 példány, 36 oldal. Páholy. Színes. Fehér. Fekete.


Lyukasóra

M. R.: A kollégiumban nem csak lajosos gyerek laknak. Van érezhető különbség a diákok között? K. A.: Körülbelül harminc külsős diák lakik a kollégiumban. Igazából nincsen jelentős különbség köztük és a Nagy Lajos tanulói között, talán néhány kisebb, stílusbeli eltérés, ami megfigyelhető olykor. M. R.: Megtalálta a hangot a diákokkal? K. A.: Azt hiszem, igen. Remélem az idő múlásával még inkább megértem gondjaikat, örömeiket egyaránt. M. R.: Minek köszönhető, hogy a hitoktatói pályát választotta? K. A.: Kiskoromban sok időt töltöttem édesanyám nagynénjénél, délutánonként ő vigyázott rám. Ő, ugyan nem volt nővér, de egy zárdában élt, és ott tanított egészen nyugdíjas koráig. Nem is volt kérdés, hogy katolikus gimnáziumba menjek, majd teológiát tanuljak. Már gyerekkoromtól belém volt kódolva, hogy ezen a területen kell majd tevékenykednem. M. R.: Úgy hallottam, mostanában készül házasodni.

K. A.: Igen, a napokban lett volna az esküvőnk, de édesapám hirtelen jött betegsége miatt, el kellett halasztanunk. Új időpontot nem tűztünk ki, ám még az idén szándékozunk összeházasodni. M. R.: Hogyan ismerkedett meg a menyasszonyával? K. A.: Hét évvel ezelőtt találkoztunk, a tizennyolcadik születésnapján, egy katolikus táborban. A gimnáziumi éveim alatt nagyon jó kapcsolatban voltam az egyik atyával, aki rendszeresen bejárt hozzánk imádkozni, gyóntatni. Lábodra nevezték ki plébánosnak, ahonnan a menyasszonyom, Annamari is származik. Egyszer az ottani fiatalokkal Balatonlellére utaztak táborozni. Egyik barátommal az atyát mentünk meglátogatni, s így ismerkedtünk meg. M. R.: Szabadidejében többnyire mivel foglalkozik? K. A.: Balatoni gyerek lévén rendkívül kötődöm a vízparthoz, ezért ha tehetem, a strandon töltöm az időmet. Emellett méhészkedek, amit nagyon jó időtöltésnek tartok, ráadásul mindig van otthon egy kis édesség. M. R.: Ha majd gyermekei születnek, szeretné hogy ők is katolikus iskolába járjanak?

42

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


K. A.: Igen, természetesen. A keresztény neveltetés rendkívül fontos, és egy egyházi intézmény mindenképpen jó hatással van a diákokra. Fontos, hogy ez a lelkiség visszatükröződjön az iskolából, s erre jó példa a Nagy Lajos Gimnázium.

Mindenkit Pécs város lakói látnak vendégül (szállás egyszerű körülmények között, földön, hálózsákban) - Reggeli program a helyi egyházközségekben: a „remény és a szenvedés helyeinek” meglátogatása; kiscsoportos beszélgetések más országokból érkezett fiatalokkal - Délután különböző témákban (belső élet, társadalom, kultúra) műhelyfoglalkozások a város különböző pontjain, azzal a céllal, hogy hitünk jobban áthassa mindennapjainkat - Délben és este közös ima énekekkel és csendben Utazás csoportosan vagy egyénileg Jelentkezés júniustól a taize.fr honlapon (határidő azoknak, akiknek szükségük van szállásra: október 1.) Részvételi hozzájárulás Hozzávetőlegesen 4000 Ft (ami magába foglalja az étkezéseket, a helyi közlekedést és a találkozónak az egyéb kiadásait). A pontos összeg júliusban kerül megállapításra. Folyamatosan frissülő honlap több nyelven: http://www.taize.fr/pecs Email: pecs@taize.fr

Színes Fehér/Fekete • 16. évfolyam 60. szám

43

Lyukasóra

Október 23. és 25. között (16 és 35 év közötti) fiatalok gyűlnek össze Pécsett nemcsak Magyarország különböző részeiről, hanem a szomszédos országokból is azért, hogy … - az Egyházban és a társadalomban a kiengesztelődés és a béke egyszerű jelei legyenek. - közössen fölfedezzék a közös imában és a csendben a lelki élet és az Istennel való közösség szépségét. - értelmet keressenek életüknek és hitüket a mai kor kihívásai között éljék meg. - új fényben lássák az Egyházat, a közösség kovászát az emberiség családjában. - személyes kapcsolatokon keresztül jobban megismerjenek más népeket és hagyományokat. - megtapasztalják a bizalmat és az egyszerűséget. - az embereket szétválasztó falakon fölülemelkedve előkészítsenek egy békés jövőt. - saját életükben elkezdjenek a „bizalom zarándokútján” járni.


Historia Domus

Április 9-14. Tavaszi szünet 15. Dobosi László előadása az irodalom fakultációsoknak 16-17. Lajos-napok 21. Az Orff-zenekar Szent György napi koncertje (Kozármisleny) 22. Kollégiumi búcsúztató (lányok) 23. Kollégiumi búcsúztató (fiúk) 24. Gyalogos zarándoklat Palkonyára Marosy Cézár Terem avatója Az Orff-zenekar koncertje Mágocson 28. Kőmíves Kelemen – a Faludi Ferenc Diákszínpad előadása 30. Ballagás 30- Osztálykirándulások

Május 4- Írásbeli érettségik 12. Színház – A kölyök 16. Bérmálás (Székesegyház) 19. Kőmíves Kelemen – a Faludi Ferenc Diákszínpad előadása 20. Szent Korona előadás 22-23. Az Orff-zenekar kirándulása (Budapest, Szentendre) 24. Elsőáldozás (Belvárosi templom) 25. „Hangfoglaló hétfő” – Máté Péter: Zene nélkül mit érek én című számának előadása több száz diákunk, az Orff-zenekar és a Laudate kórus részvételével 27. Kompetenciamérés Fogadás a tanulmányi, művészeti és sportversenyeken kimagasló eredményt elért diákoknak

Június 5. 15. 26.

Tanári kirándulás, tanítási szünet Utolsó tanítási nap Szóbeli érettségik Te Deum

Máriagyűdi Ifjúsági Találkozó „A következő ezer év velünk kezdődik!”

2009. július 2-5. web: mit.lesz.info.hu 44

16. évfolyam 60. szám • Színes Fehér/Fekete


Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa” CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása. Máriagyűdi Ifjúsági Találkozó

2009. július 2-5. „A következő ezer év velünk kezdődik!”

web: mit.lesz.info.hu

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig • prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása • cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/532-414

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány” Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02


Ballagรกs 2009.


Színes FF Te Deum 2009.